Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bár egyelőre messze járt az aurori pályától, Jiyun szeretett volna későbbiekben ezen a vonalon tovább tanulni. Erre hatalmas befolyást gyakorolt a lány krimiimádata. Kiskorától fogva mindig a detektívkönyveket bújta és együtt próbálta megoldani a rejtélyeket kedvenc főhőseivel. Jelenleg, emiatt is kötött ki a levitás a könyvtárba, hiszen ez a hely biztosított számára tökéletes helyszínt, hogy folytathassa egyik új kedvenc könyvét, melynek főszereplője egy tizenkét éves lány, aki anyja halálának körülményeit és a nő gyilkosát keríti kézre. Jiyunt nagyon megfogták a könyv előző részei is, ezért tudta, mire számíthat ettől és remélte, lesz olyan jó, mint a többi.
Megihlették és mindig álmodozásra sarkallták a lányt. Egyszer ő is szeretett volna nyomozóvá válni, úgy gondolta megvan hozzá a magához való esze, szeretett logikusan gondolkodni és az igazságot még jobban szerette. A hozzá valóban passzoló hivatás azonban semennyire sem a nyomozói pálya. A lány valószínűleg sikeresebben mozogna a gyermekvédelem keretein belül, csakhogy a lány szívét mégis a rendvédelem hozta állandó lázba.
Fejét kezére támasztotta, úgy lapozta fel könyvét és mosolyogva futottak végig szemei a sorokon. Ettől jobb kikapcsolódást el sem tudott volna képzelni. Csak ő és a könyv. Csak a könyv és Jiyun. Egyenesen rettegett a gondolattól, hogy egyszer befogja fejezni és új olvasnivaló után kell nézzen. Mindenesetre próbálta kiélvezni minden pillanatát, fejében pedig filmszerűen jelent meg a cselekmény s lelki szemeivel látta is a karaktereket.
Euforikus állapotban érezte magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Február volt az év második hónapja, mely összekötötte a tavaszodó márciust a téli januárral. Jiyun számára az új év mindig új reményeket hozott. A tavasz számára a születést, újrakezdést és feltámadást is jelentette egyben. Tudta, mit szeretne és mit érhet el, tisztában volt képességeivel.
Jelen helyzetben, épp Uborkára próbálta ráadni a kis kabátját, hiszen a rövid szőrű eb megfagyhat, ha csak úgy kivinné a hidegben. Na jó, nem egészen, de jobb neki a kis ruhácskájában. Tény.
Nem értette Jiyun, hogy mégis miért ódzkodott ennyire az eb ettől a borzasztóan cuki kabáttól, amit nem mellesleg egyrészt évek óta hordott -ugyanis otthon is hidegek a telek-, másrészt nem valami idegen kutya holmijába akarta belegyömöszölni őt, így nem értette, hogy mi a lótúró nem tetszett Ubinak. Persze, ha meglágyulna a szíve és kabát nélkül indulna el sétálni, három percen belül vacogna a kutya és természetesen a gazdi kabátja alatt kötne ki, a sétának pedig lőttek.
Na ugye, hogy kell az a kabát?
A Boglyas téren Uborka nyakában csilingelő nyakörve volt hallható, bár halkan. Megbűvölt póráza pedig engedte szabadon rohangálni a zabolázatlan ebet, míg ott marad Jiyun közelében. A lány remélte, egyszer eljutnak arra a szintre, hogy elhagyhatják a pórázt.
Bejárták addigra a fél falut, természetesen Ubinak ez meg se kottyant. Úgy tűnt, mintha gazdája koffeinnel etetné egész nap, mert az eb egy pillanatra sem állt meg. Ellentétben vele, a gazdája addigra egy padra telepedett le, hogy ihasson két kortyot a termoszában elhozott teából és élvezze a délután nyugalmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A közeledő vizsgaidőszak szorongásra sarkallta levitásunkat. A tévhitek és pletykák szerint, egy levitás diák mindig röhögve megy vizsgázni, illetve mind mániákusan tanul és sosem kap K-tól rosszabb jegyet.
Jiyun messze nem ilyen volt, bár nem okozott gondot számára a vizsgákra való felkészülés, azonban az ezekkel járó stresszt nehezen viselte és nem is volt mániákusan tanulni vágyó. Éppen ezért volt most ott, ahol: Pihenni két vizsga között.
Könyvét mosolyogva lapozgatta s merengett, míg füleit dühös zsörtölődésre utaló hangok meg nem ütötték. Itt megállt, pedig épp kezdett beindulni a történet. Sajnos nem tudott eléggé rákoncentrálni, ezért óvatosan felpillantott. Szemei elé hulló frufruja hézagjai között kukucskált kifelé, kíváncsi volt a hangok forrására.
Csendben fülelt, amennyire csak lehetett, tincsei alatt rejtegette bogár fekete szemeit. Nem ismerte a fiút, de az magyarul beszélt. Ebből következtette ki Jiyun, ha meg akarja magát értetni vele, nem biztos, hogy koreaiul kellene neki kuruttyolni, kevés az esély arra  hogy megértené. Nem kizárt, de nem hitt ebben a lány. Az angol volt a második lehetősége, amit bevethet, de megint csak feljöttek azok a bizonyos kérdések. Maradt tehát a magyar. Ez viszont neki nehezítés. Egyáltalán meg merje szólítani? Így is mérges volt. Mi van, ha a lány csak jobban felidegesíti? 
- N...Ne te haragudj - cincogta halkan, fejében pedig az iménti megszólítása szórendjének helyessége kapott egy nagy kérdőjelet. Még nem igazán érezte magáénak ezt a nyelvet és szokásokat. Nem volt biztos magában, de muszáj volt tanulnia a magyart is, a fordító bűbájokat nem használhatta örökre.
- Van neked baj? - sütötte le szemeit. Már nem merte hozzátenni kérését, miszerint legyen halkabban. Látszott rajta, hogy príma hangulata volt. A príma alatt itt nem pozitívra gondolt.
Az akcentusa? Erős. Megérti a nyelvet? Többnyire. Megérteti magát? Úgy ahogy. Van probléma? Talán nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A lehető legjobb választás volt Jiyun részéről  a tér. Itt Uborka kiélhette minden perverzióját a szabadon csatangolással kapcsolatban. Amíg gazdája forró teáját szürcsölgette dideregve, addig ő vígan szaglászott, tobozokat kergetett, megjelölte területét és… menekülőre fogta. Bizony ám, hangos csaholásba kezdett az apró, kolbászra hasonlító eb, amint meglátta a feléje iramodó vizslát. Ez Jiyun figyelmét is felkeltette, azonnal elhajította termoszát s Uborka felé iramodott. Amennyire csak lehetett, próbálta felkapni a magasba. Meg akarta óvni a tacskót, így gondolkodás nélkül áldozta volna fel magát, nem ismerte a másik kutya barátságos szándékát. Szerencsére az ijedelem nagyobb volt, mint a baj. A még mindig ugató Uborkát szorosan magához ölelve csitítgatta simogatások között, ezalatt befutott a vizsla gazdija. Bemutatkozott nekik és Jiyun elgondolkodott, szóvá tegye-e a próráz fontosságát vagy sem. Bár nem történt baj, de ha ne adj isten valamelyik kutya nem úgy reagált volna, ahogy… biztos nem állt volna jót magáért.
- Én Jiyun. Ő Uborka - felelte, addigra a tacsi is megnyugodott és kíváncsian fürkészte a két jövevényt.
- Baj nem volt. Csak legközelebb te ne felejtsd el póráz, mert Uborka nagyon fél te… ő…Brúnód - nem ismerte Brúnó fajtáját, nem találkozott még hasonlóval sem. Itt le is tudta a dorgálós részét a dolognak. Minden jó, ha a vége jó - gondolta.
- Brúnó lenni nagyon szép. Mi fajtája neki? - ült vissza az addig székhelyéül szolgáló padra , ezalatt már Uborka is visszakerült a földre. Kíváncsian megindult felfedező útjára immáron ismét, hogy megszaglászhassa Lili cipőjét, persze fél szemét a vizslán tartotta gyanakvóan. Egyszer úgy is felenged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A peronokat vizsgálta, körülötte rengeteg mágus és boszorkány ment fel s alá. Volt, aki porontyait terelgette az iskolai vonatra, voltak diákcsoportok, akik között látott ismerős arcokat, ám túl szégyenlős volt, hogy megszólítsa őket. Csendesen követte hát iskolatársait, majd minden erejét bevetve feltornázta poggyászát és magát az egyik utolsó kocsira. Ahogy haladt befelé, üres boxot keresett magának, hátha felszáll Daeyoung mellé és akkor ülhetnek egymás mellett. Nagyra nyílt szemekkel kereste a leendőbeli ülőhelyét, szerencsére a vonat végében kevesebb ember volt, ezért nem volt túl nagy falat Jiyun számára. Miután végre meglelte a tökéletes ülőhelyet, tekintete az ülések feletti polcra tévedt majd le a kézipoggyászára.Túl picike volt, hogy felérje és csak akkor tudta volna biztonsággal feltenni, ha az ülésekre fellép. Ez nem lett volna helyénvaló, ennek ellenétre mégis megpróbálta fellökdösni táskáját.
Hosszas nyöszörgés és lábujjhegyen állás után végre feltette, habár nem tudta eléggé betolni s a kegyetlen fizika megbüntetni készült Jiyunt a segítségkérés megtagadása miatt. A poggyász leborult. Ji’ már a fejéhez nyúlt, összehúzta magát, minél kisebb legyen az esélye annak, hogy eltalálja bármi is a táskából, persze ez nem következett be. De miért nem?
Felpillantott és egy baromi magas fiú állt mellette. Kettőt pislogott, ahogy igyekezett memóriája nagy könyvében fellapozni a srác nevét, de nem... Nem járt sikerrel.
- Köszönöm - motyogta, majd ujjára pillantott, de szerencsére nem felejtette el gyűrűjét.
- Ha nem vagyok tolakodó, feltennéd nekem a táskám? Nem... én nem érem fel - sütötte le szemeit és odébb állt, hogy Zalánnak elegendő helyet adhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megrázta fejét, nem volt nála több holmi, amitől egyelőre meg szeretne szabadulni.  Óvatosan kinézett a vonat ablakán, már elindultak, tehát nem volt számára visszaút, ha esetleg meggondolta volna magát.
Leült Zalánnal szemben és mélyen meghajolt előtte, ezzel átadva minden tiszteletét a fiú irányába.
- Hálásan köszönöm. Tényleg nem lenne túl szerencsés egy nagy puklival a fejünkön a gyógyítónál kezdeni - felegyenesedett és halványan elmosolyodott.
- Ke-Keresel valakit? - utánozta a fiú mozdulatait - Nem tudom, hogy tudok-e neked segíteni, de szeretném viszonozni a kedvességed - szoknyáját gyűrte térdein, ahogy a másikra pislogott barna szemeivel. Bár a névmemóriájával nem büszkélkedhetett, viszont az arcokat vonásról-vonásra képes volt felidézni. Ha keresett épp valakit Zalán, talán Jiyun leírás alapján visszaemlékezhet látta-e véletlenül vagy sem. Persze, tényleg csak abban az esetben, ha keresett valakit és nem csak másik ülőhelyre pályázott.
- Mellesleg Jiyunnak hívnak, Song Jiyun. Levita - halvány mosolyra húzódtak pirosló ajkai és félénken odanyújtotta jobb kezét. Elvileg így illett és talán kihúzhatja bakancslistájáról az új személyek megismerését.
- Te is levitás vagy, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sötét varázslatok kivédése. A levitás szemében, ez a tárgy elengedgetetlen a jövőjére tekintve. Ha igazán jó aurorrá szeretne válni, értenie kell mindenhez, amelyet a hivatás megkövetel. Szerencsére, Ármin nagyon jól szokta leadni az anyagot. Tiszta, érthető és kicsit sem száraz, mint amilyennek hitte elsőre.
Az órán Nonó mellé ült le, mellette volt hely , de nem bánta. Úgysem beszélt még az eridonossal, biztos nagyon kedves lehet ő is, ahogy tapasztalta a diákok többségével. Az óra után, még a könyvében utoljára átolvasta a főbenjáró átkok jellemzőit, amikor padtársa odaszólt neki. Jiyun összerezzent, hiába volt Nonó figyelmes. Nem számított rá, hisz ahogy fél szemmel néha Nonóra sandított, az teljesen máshol járt fejben. Bólintott hát egyet, óvatosan letette a könyvet, miután egy szamárfület hajtott a sokadik oldal jobb felső sarkára, hogy jássa, hol tartott. Szorongás kapta el, amikor az eridonos türelmetlenül bőrórajára nézett és siettetve dobolt lábával. Tudta Jiyun, hogy lassú volt és túlságosan az anyagba süllyedt ezért igyekezett, ahogy csak tudott. A pergament végül átcsúsztatta az asztalon, melynek terjedelme meghaladta a másfél oldalnyi jegyzetet is.
- Tessék - szólt oda lesütött szemekkel. Zavarban volt és kellemetlenül érezte magát, amiért megváratta a másikat. Gyorsan összepakolt ő is, nem akarta utolsókent elhagyni a termet, ezért csipkednie kellett magát. Nonó mellett haladt a folyosón csendesen a padlót nézve, míg átértek a társalgóba, ahol feltehetőleg lemásolja az eridonos Jiyun írasat.
- El voltál va... varázsolva nagyon SVK órán. Minden... minden oké? - tette fel bátortalanul kérdését. Nem szerette, ha szomorú körülötte valaki, de tolakodó sem szeretett volna lenni. Úgy gondolta, ha tud legalább annyival segíteni, hogy meghallgatja a másikat, már boldogabban fekszik le este aludni. Ez persze attól is függött, meg akarják-e osztani vele bajukat az emberek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A társalgóban visszafogott mozdulatokkal tette le holmiját és telepedett Nonó mellé. Látta a lány arcára kiült erőltetett mosolyt, érzékelte is annak hamisságát, ám nem szólt. Hagyta, had beszéljen.
- Folyamatosan ilyen érzéseim vannak - válaszolta csendesen szemeit lesütve. Jiyun sem tudta hová tenni a Daeyounggal kapcsolatos érzéseit. Nem tudta, hogy ezek a vonzódás jelei vagy csak egy erős tartozni akarási vágy… lehetett tulajdonképpen bármi is. Felgyűrődött szoknyáját gondosan igazgatva hallgatta Nonót, aki ködösen fogalmazott a fiút illetően. Alsóbb éves és navinés. Elég sok ilyen fiú járt az iskolába, nem tudta kiről lehetett szó, sokan beleestek ebbe a halmazba.
- Próbáltál már neki bagolypostán üzenni? Hátha ő is csak félénk veled kapcsolatban - találgatott vakon. Szerelemmel is javarészt az általa bújt regényekben találkozott. Ó, de azok olyan őserővel rendelkezően vibrálóak, a lány lábai is beleremegtek a sorok olvasása alatt.
- Lemondani? Egyetemre mész? Nem maradsz akkor mestertanonci képzésen? De a távolság legyőzhető, ha két lélek kapcsolódni akar - próbált ügyetlenül érvelni, hisz minden tudását a korábban emlegetett könyvekből szerezte. Vajon milyen érzés lehet a szerelem? Azt mondják, olyankor az ember pillangókat érez a gyomrában és állandóan mosolyog, ha csak szíve választottjára gondol.
- Szerintem próbálj vele beszélni. Így belebetegszel. Esetleg várd meg az órák után és mondd el, mit érzel iránta. Ezt, amit nekem is elmondtál. Tudom, hogy nehéz, de csak így kaphatsz választ a kérdéseidre - aggódó tekintettel méregette Nonó vonásait, kezét pedig támogatóan annak vállára tette. Elszomorította, hogy így látta évfolyamtársát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hümmögve hallgatta Nonó és a titokzatos fiú történetét a kezdetektől. Aranyosnak találta és annyira spontánnak, amilyennek leírták a könyvek is a szerelmet. Hirtelen jött, amikor az ember picit sem számított rá. Olyan romantikus, az ilyeneket hallani, azonban ez be nem teljesült a lány elmondásai szerint. Elhúzta ajkait, ahogy tudatosult benne, Nonó már megpróbálta feltárni a srác előtti érzéseit, viszont az nem épp úgy reagált, ahogy azt Jiyun gondolta.
- Elhúzódott? Valóban? - kérdezte meghökkenve míg fejét csóválta.
- Mi van, ha ez csak egyoldalú a részedről és ő nem úgy tekint rád, mint… te rá? Sajnos benne van a pakliban, hogy tényleg nem tetszel neki csak nem meri megmondani - sütötte le szemeit, pedig meg volt győződve arról, csak egy kis löket kellene nekik. De nem.
- Próbáld meg, aztán, ha nem... Szerintem engedd el - felelte bölcsen - Tölts időt a barátaiddal, keress valaki mást, aki tudja viszonozni az érzelmeid vagy bármi, hidd el, jobb lesz - mosolygott az eridonosra félénket. Ettől okosabbat nem tudott volna mondani.
- Nekem? - kérdezett vissza, majd elgondolkodott jövőjét illetően - Szeretnék aurorrá válni, így maradni tervezek mestertanonci képzésen -amennyiben sikerül a VAV-, aztán pedig tovább, a Sárkányölő Aurorképzőbe szeretnék menni - fogalmazta meg határozott elképzeléseit terveivel kapcsolatban. Majd Merlin tudja, mi lesz még vele. Nem merte egyelőre Daeyoungot beleszőni, félt, a fiú hazamegy amerikába és soha többé nem láthatja.
Nonó furcsa felpattanása összerezzentette, megijedt, nem számított a hirtelen mozdulatokra. Követve annak tekintetét, Jiyun is az ajtó felé sandított kérdőn, de csak néhány diák sételt be vagy ki rajta. Szemöldökét felvonva nézett vissza Nonóra.
- Vársz valakit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Izgalom és félelem különös egyvelege járta át testét reggel. Talán a félelem jobban körüllengte, mint az öröm és izgalom. Ugyan borzasztóan várta ezt a lehetőséget, de a legtöbb szociális szorongóhoz hasonlóan, neki is liftezett a gyomra az új emberek miatt. Nem is kétség, hogy a reggelije a mosdóban landolt. A hoppanálás viszont annyira nem rendítette meg, gondolta, lehet a reggeli róka miatt. Kedves professzor kérdése hallatán megemelte kezét bátortalanul.
- Nem pontosan itt, hanem Dél-Koreában - felelte óvatosan, hisz csak félig válaszolt a kérdésre. Lehet nem is kellett volna jelentkeznie? Talán maradhatott volna csendben is. Már mindegy. Követve a társaságot átvette kártyáját egy meghajlással, mely otthon így természetes. Diszkrét és nem igényel fecsegést. Gondosan magára csíptette a Látogató szóval ellátott lapocskát, hogy gond nélkül közlekedhessen a csapattal. A liftbe lépve Rami vonásai láttán szeretett volna odalépni hozzá, de úgyis elég zsúfolt volt helyzetük. Nem szeretett volna senkit sem fellökni vagy épp hozzáérni jobban a kelleténél. Nagy sóhajjal lépett ki a másodikon a liftből, amint levegőhöz jutott. Nem felejtette ám el a navinés lányt, így picit lelassított, hogy megkereshesse és mellé léphessen.
- Minden rendben, Rami? Kérsz egy kis vizet? - kérdezte óvatosan s hangja támogató, melegséget árasztó volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mandulaszemei az eridonost analizálták, tetőtől-taplig. Az a pár másodperc, míg Nonó önmagával harcolt fejben, Jiyun szerint, mintha az arcára is kiült volna. Feszengést tapasztalt a másik részéről, amit egy kiáltással koronázott meg. Erre Jiyun összerezzent. Nem szerette a hirtelen, hangos hangokat. Minden esetben a lehető legminiatűrebbé szeretett volna zsugorodni, csak ne lássa meg őt a hangoskodó és ne rajta töltse ki dühét. Természetesen, aki aurorrá akar válni, nem bízhatott abban, hogy minden problémáját az idő lassú haladása megoldja majd. A lány jó jegyei miatt nem kételkedett felvételében, de szellemileg bőven volt hova fejlődnie. Először is, ezt az ártatlan kisegér jelmezt kell magáról levetkőzni, kicsit kinyílni. A többi jöhet utána.
- Ó, értem. Semmi baj - vonta meg a vállát, ismerte az önmagával vívott szélmalom harcokat. Jiyunnak is kijutott belőlük bőven.
Száját húzva gondolkodott mindazon, amit Nonó az imént megosztott vele. Elhívta, de nemet mondott neki, dolga volt, és a többi.
- Nonó, nem lehet….. Nem lehet, neki más tetszik? Ezért mondhatott nemet? Nem ismerem, félre ne érts… csak még ez jutott eszembe… hogy tudod… Lehet neki más…. tetszik…? - na, hogy ezzel most rontott-e akaratlanul is a helyzeten, már csak Nonón múlik, de Jiyun tényleg csak megfejteni szerette volna vagy épp kibogozni e kusza szerelmi szálak rejtélyét.
A lány felpattanása újabb összerezzenésre adtak okot a Sherlock palántának, magában már nyüszített, szokjon le az eridonos a hirtelen mozdulatokról, nagyon megrémiszti a levitást.
- Odamentél volna hozzá? - dönti finoman oldalra fejét, míg kezével az ujján pihenő fordítógyűrűjét birizgálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ajkai lekonyultak, nem szerette volna, ha ijedelme rosszul érinti az eridonost. Bár lehet, ez a kisebbik problémái közé tartozott Nonónak jelenlegi helyzetében. A szerelem sosem könnyű dolog, pláne, ha viszonzatlan.
- Nagyon sajnálom, Nonó. Figyelj, anyukám egyszer azt mondta, ne várjam vadul a szerelmet, mert egyszer úgyis berobban az életembe az a személy, aki viszont fog engem szeretni. Biztos vagyok benne, hogy te is rá fogsz találni arra a személyre, akit a sors neked szánt - mosolyogva közelebb lépett és meglapogatta az eridonos hátát. Szerette volna, ha kicsit elmosolyodik és nem savanyú arccal hagyja maga mögött a társalgót.
A jegyzeteit végül elfelejtette kölcsönadni, pedig eredetileg ezért mentek a oda, ezt pedig már csak akkor realizálta, miután Nonó elment. Jiyun bűntudatot érzett, amiért elfelejtette. Annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy teljesen kiment a fejéből. Talán az lesz a legjobb, ha lemásolja őket és bagolypostán átküldi az Eridonba, így már Nonónak is elég lesz tanulnia a másolatról. Eszerint cselekedve pakolta össze mindenét és a hálókörlete irányába vette útját, ahol pótolhatja hiányosságát, majd folytathatja az animágia tanulmányozását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Már megint az egyik krimi olvasása közben szunnyadt el valamikor a hajnali órákban. Reggel azt sem tudta, hányadik századot írjuk, nem még azt, mennyi volt az idő. Az ébredést egy gyors zuhany és öltözés kísérte, hogy vihesse Ubit, annak nagy dolgát elvégezni. Természetesen, az eb által emelt piramist pálcája suhintásával könnyedén eltűntette, megelőzvén a csúfosan barna meglepetéseket mások cipőjének talpán. Ezt követően - természetesen alapos kézmosás után - a nagyterem irányába indult, hogy megreggelizhessen az órák előtt. Óvatos léptekkel haladt, nagyon figyelve környezetére, nehogy nekimenjen valakinek és ijedtében lenyelje vagy megint kiejtse a szájában tartott mandragóra levelét, melyet már ott tartott néhány napja. Sajnos, addigra nem az első levél volt, legalább a harmadik, erre pedig szeretett volna nagyon odafigyelni. Ne kelljen újra elkezdeni a számlálást.
Leült egy szabad, számára szimpatikus helyre, majd nekilátott reggeli teájának elfogyasztásához, mikor különös hangokra lett figyelmes. Tulajdonképpen Jiyun egészen a pisis nadrágtól, a fájdalmas nyögdécselésen és izgatott ujjongáson keresztül, Amélia fiolamentésén át nézett mindent végig biztonságos távolságból. Egy-egy szófoszlányt bár elkapott, nem tudta miről volt szó pontosan, igazából még a csésze is megállt a levegőben, annyira koncentrált a többiekre. Az arca vörösödött, zavarba jött a többiek láttán. Mi van, ha meglátta valaki, ahogyan értetlenül bámulta őket? El kellett rejtőznie, s jobb ötlet híján bekuporodott az asztal alá, azóta is azt a nyomorult csészét szorongatva.
- Ha nem mozogsz, nem látnak téged - sutyorogva mantrázta magának anyanyelvén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem mondhatta el magáról, hogy minden rendben volt vele. Fizikailag tényleg semmi problémája, egészsége is nagyon jól szolgált, mentálisan is rendben volt, de valami baj mégis volt az emeleten nála. Ki az a nemnormálishülye, aki zavarában asztalok alá bújkál? Következő szintre, majd csak akkor fog érni, ha megkísérel bebújni valaki talárja alá. Aki mondjuk rellonos. És nem kedves. Bár szegény lánynak sosem volt rossz szándéka senki irányába, de valljuk be: a szükség nagy úr, megtenné. Simán bebújhat félelmében akár a TE talárod alá!
Nem lehetett olyan régóta az asztaluk alatt, hallotta a történéseket, odébb is húzódott, amikor a narancslé kiborult. Idegesen forgatta szájában lévő mandragóra levelét jobbra-balra, míg gondolkodott hova tovább. Olyannyira hevesen forgatta, hogy majdnem le is nyelte, de csak majdnem! Amélia és Izzy megjelenése reménysugár volt Jiyun számára az asztal alól. Mélyen zsebébe nyúlt, hogy ujjára húzza fordító gyűrűjét, végül négykézlábra emelkedve elindult kifelé, ám mandula szemei újdonsült asztal bunker partnerére villantak. Arca meglehetősen hasonlított egy bizonyos négyéves kislány arcára, aki épp nővérén kringézett, mert szüleik meglepetésből elviszik őket a Disneyland-be.
Lefagyott teljesen. Még jó, hogy levegőt nem felejtett el venni, amíg Lafayette oda nem ért hozzá. Elefánt a porcelánboltban. Továbbra is azon gondolkodott, vajon miért kezdett évfolyamtársa is bújkálni. Talán ő is bámult? Finoman szája oldalához tapasztotta a levelet, amennyire a hely engedte, de csak annyira, hogy tudjon normálisan beszélni. Az iménti kántálása is inkább hangzott kérődzésnek, mint artikulált beszédnek.
- A szégyen elől bújtam el - sziszegte halkabban, hisz újra szemei előtt volt Stephen és foltos nadrágja. Majd belepirult zavarában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Képtelenség leírni azt a mérhetetlen boldogságot, ami Jiyun szívét átjárta sikeres jelentkezése után. Mindig is csodálta az animágusokat és szeretett volna egy lenni közülük - még ha ez rengeteg munkával is jár majd a jövőben, megéri neki. Annyira fellelkesedett az utóbbi időben, hogy a könyvtárban kifejezetten az animágiával kapcsolatos könyveket kereste, hogy minden apró részletét átnézhesse. Szeretett naprakész lenni, nem egyszer költötte fel a könyvtáros, hogy ideje vacsorázni menni vagy épp zárná a könyvtárat.
Jiyun egy mappát szorongatva igyekezett a tanterembe, ahol Kedves professzorral átbeszélhetik a közös jövőjüket, ami kizárólag az animágiára fektet hangsúlyt. Mappájában ott volt jelentkezésének másolata, illetve általa hasznosnak vélt jegyzetek az átváltozással kapcsolatban. Az ajtó elé érve vett egy mély levegőt, hezitált kicsit s bekopogott. Várt még ugyan egy kicsit, de kénytelen volt bemenni, egy nagyobb csapat diák közeledett és félt, elsodorják.
- Bocsánat! - hajolt meg mélyen, sűrű elnézések közepette. Óvatosan felpillantott, de embert nem látott sehol csak az összegömbölyödött Antalt. Felegyenesedett és finoman elindult a padok felé, vajon felköltse? Az nem túl illedelmes. Inkább megvárja, amíg felkel magától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ugyan a professzor nem volt vele nyers, ő mégis úgy érezte. Miért is jelentkezett? Elég lett volna, ha megvárja, amíg elcsendesednek az emberek. Arca egyre vörösebbé és vörösebbé vált, míg a padlóra meredt. Zavarát leplezve csak igenlően bólogatott Antal találgatására a koreai hivatallal kapcsolatban. Ujjait tördelve követte a csapatot, míg zavara le nem csitult és be nem értek a liftbe. Ott figyelmét Rami szorongása keltette fel. Legalább nem csak ő érezte magát feszélyezetten. Szeretett volna odamenni hozzá, de a körülmények ezt nem tették lehetővé számára.
Hatalmas megkönnyebbüléssel lépett ki a liftből, mintha öt kilónyi súlytól szabadult volna meg. Tekintetével ismét a navinés lányt kereste, most már szabadon oda tudott hozzá menni. Hamar fel is ajánlotta neki a táskájában tárolt palackos vizet. Nem tudta hová tenni Ramit és úgy tűnt neki, még el is szégyellte magát az unikornis. Jiyun csak segíteni szeretett volna neki, bár látta, ahogy a másik biccentett a professzornak, ezért elő sem húzta a vizet. Ráhagyta. Ha nem, hát nem.
Ámulva hallgatta a professzort, hiába nem volt nagy szám az iroda, levitásunkat mégis elvarázsolta teljesen. Alig várta, hogy letehesse egyszer sikeresen a vizsgát és bejegyezhessék, mint... mint valamilyen állat.
Megrázta fejét, neki nem volt semmi kérdése. Ellenben nagyon is kíváncsi volt, vajon milyen lehet az ajtó túloldalán. Kezeit tördelve várt az ajtó nyílására.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Továbbra is képtelen volt a zavarba ejtő nadrágra nem gondolni. Olyan nagy volt az a folt... talán a tanári asztalnál is felfigyeltek a levitások megvadulására? Jiyun védelmi mechanizmusa hamar aktiválódott, ami az asztal alá kúszásban merült ki, hiába hívta Amélia, ő bizony már annyira meg volt rettenve, hogy az öreg, sok évet megélt faasztal biztonságérzetet nyújtott neki.
Lafayette és berobbanása újból kihozta Jiyun vietnámi flashbackjeit, amiket bár ő meg sem élt, hasonlóan meredt csak maga elé gondolataiban elveszve.
Aztán az a megjegyzés. Kikérte magának, ő nem japán! Bár valamennyire beszélte a nyelvet az ott töltött évei alatt, de akkor sem volt japán! Szíve szerint roppantul szofisztikált mondattal szeretett volna visszavágni, de nem. Jiyun ehhez túl félénk, túl mimóza lelkű. Ha ne adj isten egy személyeskedőbb megnyilvánulása lenne a fiúnak, ott sírná el magát helyben az elfojtott érzelmei miatt. Nem, ehelyett fekete íriszeivel sötéten pillantott fel, remélte ennyi elég lesz, vegye észre magát!
Stephen érkezésére ismét vörössé vált az arca, hamar a földet szuggerálta ismét, reménykedve abban, szőke tincsei elvonják figyelmüket a rákvörös képéről és csak úgy integetett a Zimmermann srácnak.
- N.... n... nem vagyok éhes - mondta ezt ki nehezen, beszédjéből pedig hallatszott, hogy volt valami a szájában. Hátha ezzel lenyugtatja Lafayette nagytesó ösztöneit és nem kell ennie előttük. Olyan kellemetlen lenne, így is majd meghalt zavarában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Jiyun borzasztóan zavarban volt a két fiú miatt az asztal alatt, Lafayette pedig még tetézte is a szitut. Nem volt elég Jiyun részéről a csúnyábbik nézés, mert még mellé cukkolta azzal, hogy nem hallotta, amit nehezen kiszenvedett magából.
Törékeny keze ökölbe rándult, még úgy is, hogy esze ágában sem volt használni kezeit, túl gyenge és valószínűleg meg sem érezné a lány ütését. Arról nem is beszélve, ő nem fizikailag erős, hanem agyban. Simán lealázná egy matekverseny keretein belül vagy csak egy újra írt VaV-val. Külön megdicsérte Holló professzor a vizsga végén, nem igazán hallott senkitől olyat, hogy külön dicséretben részesült a hibátlan tesztje után.
- Nem vagyok japán! - itt szakadt el a cérna Jiyun fejében, és a maga csendes természetéhez képest kikelt magából. Ez leginkább úgy hallatszott, mint másnak az alap hangszíne, Jiyunnek ez volt az üvöltés. De nem is ez a lényeg. Ahogy kikelt magából, teljesen átszellemült és a levél nemes egyszerűséggel kirepült a szájából. Egyenesen az őt cukkoló Lafayette mellkasára.
Jiyun azonnal megdermedt, hatalmasra kerekedett szemekkel nézte, ahogy a levél ráragadt félig a másik ruhájára, aztán lustán csúszni kezdett, míg le nem pottyant.
- Bo.. bo... bocsánat, nem nem úgy akartam. Én... én - kezdte hüppögve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mélyen hajolt meg, ahogy azt kicsikorában megtanították neki. Mindennel és mindenkivel szemben tisztelettudóan kell viselkedni, még akkor is, ha a másik nem így tesz Jiyunnal szemben. Ezzel persze nem meghunyászkodásra szerették volna bátorítani lányukat, ám sajnos pont ilyenné vált. Került mindennemű konfliktust, csak akkor próbált békés bárányként kiállni magáért, amikor már semmi alternatív megoldást nem talált a békére.
Antal engedélyére felegyenesedett óvatosan és közelebb lépett. Csodás dolognak találta az animágiát, ráadásul a férfi olyan játszi könnyedséggel alakult vissza emberré, hogy Jiyun ha ezt nem látta volna, el se hinné.
- Igen professzor úr! Magammal hoztam mindent, amit szükségesnek éreztem. Jegyzetek, újságkivágások, kitépett oldalak és pergamenek beragasztva ABC sorrendben, színkódolva a könnyebb keresés miatt - tolta a férfi elé vaskos portfólióra hajazó kötetét, amely egymaga nagyjából két kiló lehetett.
- Lássuk csak.... Animágusnak nevezzük azt a boszorkányt vagy varázslót, aki önszántából képes átváltozni valamely állattá. Az animágia nem öröklődő, hanem kellő kitartással bármely mágus által elsajátítható képesség, tanulása azonban rendkívül komplex folyamat. Minden animágusnak regisztráltatnia kell magát a Mágiaügyi Minisztériumban, ellenkező esetben súlyos következményekre számíthat. A képesség elsajátítása nem egyszerű, és nem is gyors folyamat. Bár nem lehetetlen, mégis rendkívül ritka, hogy valaki tanári segítség és felügyelet nélkül vigye végig a teljes folyamatot - hadarta szakirodalmat megszégyenítő pontossággal az általa megtanult információk halmazát. Nem véletlenül írt hibátlan VAV-ot, valamint teljesített minden vizsgát 100%-ra. Talán ezt a lányt csak a tanulás éltethette...
- Az animágia elsajátításához átváltoztatástan és bájitaltani alapismeretek szükségesek. A tanulási folyamat végeztével a képességet elsajátító mágus bármikor át tud alakulni önszántából, pálcahasználat nélkül. Valamint az animágus alakját a mágus nem választja és ez az alak állandó is marad - kezdetnek ennyi információ jutott eszébe, nem tudta Kedves professzor mire volt tulajdonképpen kíváncsi vele kapcsolatban. Ha most folytatná anélkül, hogy megadja a lehetőséget a tanerőnek belekérdezésre, lehet ott fognak ülni másnap délután kettőig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

De hát ferde a szemed - visszhangként ismétlődött a lány fejében ez a mondat. Pont annyira találta sértőnek, minta hogy az imént japánnak nevezte. Igaz, beszélte a nyelvet és oda is járt a Mahoutokoro Bűbájakadémiára, de ettől függetlenül továbbra sem onnét származott. Lafayette ártatlan tudatlansága annyira sértő volt a lányra nézve, hogy az egy - hozzá képest hangos - sivalkodás miatt még a mandragóra levelét is ráköpte a fiúra. Megjegyezném, ez véletlen volt!
Hangos hüppögésben tört ki, úgy pillantott fel az érkező Stephenre, amikor az már szinte magához ölelte őket, ekkor kezdett reszketni elfojtott sírása miatt. Nem elég, hogy szégyent hozott magára, de még le is köpte háztársát és az animágia feladatát is kezdhette elölről. Megint. Mi jöhet még?
- Nem is ferde a szemem! Ugye? - szipogva faggatta az érkező Zimmermannt, aztán talárja ujjával könnyeit próbálta letörölgetni, de ezzel csak pirossá és duzzadttá váltak - rontott a helyzeten. Figyelmen kívül hagyta Lafayette hablatyolását, csak szégyellte magát, amiért így kellett látniuk a srácok.
- Man... Mandragóralevelet - nyöszörögte tovább dörzsölve szemeit - Már csak pár  nap lett volna hátra, de kezdhetem elölről a feladatot. Sosem leszek animágus, ha már itt elbukom - könnyei elapadtak, reszketése elcsendesedet s nyugalma még messze járt. Hibás volt, hagyta magát elragadtatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kedves professzor mosolya Jiyunt igazán felvillanyozta. Lesütötte szemeit szégyenlősen, szája sarkában pedig ott lapult egy aprócska mosoly. Büszke volt rá, így ő is büszke volt magára.
- Komolyan úgy gondolja? - kérdezett vissza, hangjából meghatódottság volt érezhető. A Minisztériumnál dolgozni nagy szónak számít, szóval Kedves ekkora Jolly Jokere lenne a levitásnak? - Egyébként i...igen. Auror szeretnék lenni, ez minden álmom. De szociális munkásként is szívesen tevékenykednék, ha úgy hozná a sors - kezeit feszengve tördelte. Mindkettővel tehet valami jót az ártatlanok védelmében, anélkül, hogy megváltoztassa életcélját.
- Természetesen, professzor úr - bólintott egyet, majd portfólióját egy szempillantás alatt fellapozta. Egyenesen a likantrópia és animágia összehasonlításánál nyitotta fel a vaskos papírhalmazt. Ujját könyvjelzőként odatette, majd a jogi szabályozást is kikutatta. Kedves két szemöldöke közti T vonalat kezdte bámulni egy látszólagos szemkontaktust felvéve. Egyszerűen zavarba jön, ha neki hangosan kell beszélni; nehogy azt gondolja bárki, hogy Jiyun simliskedik. Szimplán higgadtsága védelmében folyamodik ehhez a taktikához.
- Míg az animágia tanulható képesség, addig a likantrópia egy fertőző harapás révén terjedő kóros elváltozás, amelynek eredményeként teleholdkor, saját akaratától függetlenül vált alakot az egyén. Emberi tudatát is csak akkor őrzi meg az ember, ha farkasölőfű főzetet ivott. Ezzel szemben az animágus bármikor képes átalakulni, emberi tudatát is megőrizve állati alakjában - itt kivette könyvjelzőnek használt ujját a mappa lapjai közül, aztán már csak a jogi szabályozás sűrű leírása tündökölt a tanerő szemei előtt. Jiyun továbbra is tartotta a T vonalra való összpontosítást, s folytatta:
- Minden animágusnak regisztrálnia kell magát a Mágiaügyi Minisztériumnál az Animágus Nyilvántartásban. A regisztráció során az egyénnek meg kell neveznie, milyen állattá képes átalakulni, illetve le kell írnia a sajátos ismertetőjegyeit. Ez lehet egy folt is, ami anyajegyet jelezhet az illetőn vagy bármi olyan kiegészítőt ami napi szinten rajta van, mondjuk egy szemüveg. Vagy, ha valaki fél szemére vak, akkor az állati formája is félszemére vak lesz.
Az Animágus Nyilvántartásban bárki bármikor megtekinheti, ki sajátította el ezt a képességet. A regisztráció elsődleges célja, hogy az animágusok ne éljenek vissza a képességükkel, ugyanis így a minisztérium követni tudja őket. Amennyiben egy animágus elmulasztja a regisztrációt, és erről a minisztérium tudomást szerez, letöltendő börtönbüntetésre ítélheti az illetőt. Meséljek még másról is? Esetleg... esetleg a Homorphus bűbájról? A pálcamozdulatot is megtanultam már, de sajnos nem volt még lehetőségem érdemben alkalmazni - biggyesztette le ajkait, szinte ijesztő volt, hogy nem létezett más számára a tanuláson kívül. Sem barátok, sem szerelem, semmi. Nem is érezte ezek szükségességét, amíg volt elég könyve. Szabadidejében az urbexet is jobb szerette egyedül csinálni. Más lelassítaná vagy akár baja eshet. Ilyen esetekben a levitás nem igazán tudná, mi a helyes reakció részéről. Több, mint valószínű, ő is a sérülttel sírna szimpátiából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Néma WOW hagyta el ajkait, ahogy belépett az irodába. Valóban nem volt semmi extra, mégis az egésznek a hangulata teljesen elvarázsolta a levitást. Kíváncsian lépett be, azonban óvatos volt. Nem lenne szerencsés bármire rátaposni, eltörni vagy felborítani. Kezei szorosan simultak törzséhez, kihúzva magát állt a többiek közt, akár egy szürke kisegér és tekintete jobbra-balra cikázott. Természetesen hosszan elidőzött azon a bizonyos könyvön középen. Egyszer az ő neve is bekerülhet oda, ha elég ügyes és kitartó lesz.
- Song Jiyun vagyok, nagyon örvendek - rázott kezet a középkorú nővel apró meghajlásokkal együtt, hogy kifejezhesse tiszteletét Paula iránt. Kedvesnek és beszédesnek tűnt számára. Talán túlságosan is, de nem csoda. Ha valaki ennyire extrovertált - amilyennek a hölgy tűnt Jiyunnak -, talán hiányolhatja a nyüzsgést ebben a csendes, egyhangú irodában. Mondjuk levitásunk vígan lenne itt magában. Csend és békesség.
- Nem... ne - kezeit maga elé felemelve rázta, hogy ne is foglalkozzon megkínálásukkal. Gyorsan táskájába belökte az idáig szorongatott palackozott vizét, nehogy valami kárt okozzon, ha kiborul. Nem, mintha nem lehetne megoldani egy nedvszívó bűbájjal. De jobb, ha betartja a szabályokat, addig sem hoz bajt a professzor úr fejére. Biztosan nagyon elfoglalt a hölgy, kész csoda, hogy tudta őket fogadni.
- Esetleg... esetleg meg... meg szabad nézni a könyvet? Úgy tudom, szabadon látogatható a nyilvántartás - kérdőn pillantott Pauláról Antalra. Amennyiben megengedik a kukucskálást, még valószínűleg Ramónát is megkérdezi, nem-e nézné meg vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hagyta, hogy az eridonos belekarolva csicseregjen az oldalán, akárcsak egy cserregő nádiposzáta. Ujjait babrálva hallgatta, ahogy feltette a korábban levezetett mellette-ellene érvelését s pirulva gondolt bele, melyik oktatóra tudna Jiyun másképp gondolni. Egy ember volt eddigi életében, aki iránt furcsa bizsergés járta át lényét, de el kellett utaznia az iskolából és azóta nagyon ritkán leveleztek. Hiányzott neki Dae Young.
- Nem... nem tudom. Nem szeretnék választani, mert azzal megbánthatok másokat - konfliktus kerülő, de valami betegesen. Ha lehet, elvonul a maga kis sarkába és ott csendben elüldögél, amíg valaki fel nem karolja, mint egy kóbor kölyökkutyát.
- Ne aggódj, el fog múlni - mosolyogta kedvesen - Nekem háromszor kellett újra kezdeni. Egyszer ráköptem véletlenül Lafayette-re, a levitás asztal alatt és Stephen vígasztalt meg - belepirult a momentumba, hiszen olyan arcát provokálta ki a korábban említett, amiről még a lány sem tudott. Szerette volna megköszönni Stephen kedvességét, de nem mert szemei elé kerülni ezekután. Valamint Lafayette-el is szerette volna megbeszélni, hátha nem fogja lejapánozni máskor és megérti, hogy a koreai és japán NEM ugyanaz.
- Ugyan, se... semmiség - felelte halkan, aprócska mosollyal szája szélén és ekkor végre elértek a könyvtárhoz. Jiyun kibújt az eridonos karjai közül és megkönnyebbült sóhajjal lépett be az ajtón. Nagyon sokat járt ott, ha nem lennének órái, biztosan beköltözött volna már.
- Mi... mi a baj? - aggódó tekintettel figyelte Zsannát, olyannak tűnt, mint aki dementort látott.