Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Meghatódott a levitás. Csillogó tekintettel bámult a középkorú professzorra, aki a lehető legegyszerűbben válaszolta meg butácska kérdését. Valóban nem mondta volna, ha blöff lenne.
- Igaza lehet, megfogadom a tanácsát. Köszönöm - ismét mély meghajlással hangsúlyozta minden tiszteletét a tanerő irányába. Erre volt szüksége, pontosan erre, hogy kapjon egy kis támogatást olyan külsöstől, aki nem ismeri igazán csak az alapján, hogy mit tett le az asztalra.
Az elkövetkezendő kérdésekre úgy válaszolt, ahogy az a tankönyvekben van leírva. Szóról-szóra idézte fel portfólió-szerű dossziéjában szereplő információk tömkelegét. Kedves professzor bólogatása láttán kicsit tördelte ujjait az izgalomtól, pedig nem volt mitől.
- Kiválóval végeztem eddig minden vizsgámat a kastélyban, professzor úr. A     Varázslástani Alapismeretek Vizsgán külön dicséretet kaptam Holló professzor úrtól az összeszedett vizsgalapom után - messze nem vágott fel, hangszíne inkább szerény volt, mint felvágós - A Homorphus bűbáj kékes-fehér fényű varázslat, amely egy időre emberi alakba kényszeríti az animágust, de nem képes hosszantartóan megakadályozni az átváltozást. Ahogyan korábban említette ez egy igen bonyolult varázslat, az elsajátítása hosszú időt és rengeteg gyakorlást vesz igénybe - emiatt szeretné megtanulni, bizonyítani magának egy majdnem lehetetlen küldetéssel - Nagyon szeretném megtanulni! -mellkasa felett ujjait összefonva pillantott fel ismét Antalra. Tényleg reménykedett.
- Röviden. Értettem! A tanoncnak addig kell várnia, amíg tanúja nem lesz egy olyan viharnak, amely során rengeteg a villám. Ennek a várakozásnak változó lehet az időtartama. A bájitalt egy ilyen vihar ideje alatt kell meginni, szívéhez a odatartani pálcáját és a varázsigét kántálni. Egyébként, amíg a tanonc vár, addig is napi rendszerességgel reggel és este kell ismételhetnie az Amato Animo Animato Animago varázsigét. - igyekezett annyira lerövidíteni, amennyire csak lehetett. Még szívesen mondott volna ezt-azt róla, de a különóra is lassan a végéhez közeledett. Nem kellene a rizsázásával elszórakozni az időt.
- Még egy kérdést megenged? - amennyiben igenlően felel, minden bátorságát összeszedve  mély levegőt vett.
- Egy animágus képes felismerni másik animágust anélkül, hogy tudja hol és mi a jegye? Az elemi mágusokból kiindulva, ők megérzik egymás... rezgését. De az velük született képesség, az animágia ezzel szemben tanult. Itt is lehet szó ilyesmiről vagy butaságot kérdezek....? - sütötte le tekintetét, a mondat végére egyre vékonyabbá vált hangja, elbizonytalanodott. Erről egy szót sem talált a könyvtárban és érdekelte. Fel szerette volna ezt is jegyezni magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Félénken sütötte le szemeit, Zsannának biztosan igaza volt. Hogyan is sérthetne meg bárkit egy olyan választással, aminek nincs fizikailag fogható formája? A magyarok ezt úgy szokták mondani, hogy: A szó elszáll, az írás viszont megmarad. Nem firtatta tovább a témát, még mindig kényelmetlenül érezte magát, a választás gondolata miatt.
- Japánnak nevezett. Plusz ferde szeműnek. Nagyon... rosszul esett - ajkai remegtek, gyomra görcsbe rándult, ha csak rágondolt mennyire nem viselkedett tisztelettudóan és higgadtan - ahogyan azt illik a legtöbb helyzetben. A magyarok nagyon temperamentumúsok, szeretett volna ő is olyanná válni, csak ne szakadna meg a szíve minden negatív gondolata után.
Bólogatott Zsanna kifakadására, ez sajnos ilyen és ki kell bírni ezt az egy hónapot a levéllel. Még jó, hogy nem minden átváltozás során kell elismételni ezt a hosszas procedúrát a bájitallal.
- Eeeeh?! - bukott ki belőle az otthon gyakorta használt rácsodálkozó, fóka hang. Vagy pont erre gondolt az eridonos?
- Az jó, ha... ha találtál magadnak pennát. Biztosan szívesebben írsz azzal, mint mással - mosolygott kedvesen Zsannára, hiszen egy jó eszköz minden jegyzetelés alapja, no meg az sem árt, ha van kéznél egy pergamen vagy notesz.
- Ne aggódj, én szinte csak itt szoktam kuksolni - meleg mosolyával párhuzamban nyújtotta a másiknak oda az egyik kezét - Gyere, megmutatom, hol keresd - ha elfogadja, finoman magához vonja, hogy úgy vezethesse tovább. Ha nem, hát akkor sarkon fordul "birodalmában" és egyenest az átváltoztatás/transzfiguráció szavakat kereste.
- Meg is van - Pálcájával a könyvre bökött, mire az könnyed mozdulatokkal kezei közé huppant. Vaskos, bőrrel bevont iromány volt, legalább két-három kiló nehéz.
- Ez nagyon jó kiindulópont. Nézz szét, ami tetszik - Jiyun is így szerett volna, csakhogy ő inkább olyasmiről keresett volna információt, ami a hétnapos harmatcseppel volt kapcsolatos. Legrosszabb esetben, nekivág az erdőnek, minden nap hajnalban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Könnyes tekintettel nézett fel Stephenre, ajkait finoman összepréselte és csak bólintott egyet némán, Köszönöm-öt tátogva. Pici volt, így egész ügyesen ki tudta magát húzni az asztal alatt, amíg sarokülésben kezeit térdeire helyezte ökölbe szorítva - úgy figyelte, mit ügyködött a másik. Na, nem mintha olyan kényelmes lett volna a helyzet, de tűrhetőnek találta. Így szipogott még egy kicsit, mire felé nem lett nyújtva pár szalvéta.
- Kö... köszönöm - biccentett kettőt-hármat hálája jeléül, hiszen a meghajlás jelen esetben nem volt kivitelezhető tevékenység. Megtörölgette arcát s valóban nem érezte azt a durva, dörzsölő érzést, mint az előbb.
Kicsit mintha megnyugodott volna, legalábbis pityergése alábbhagyott. A mandragóra földre pottyant, poros és többször megrágott alakján merengett néhány rövid pillanat erejéig, aztán a kérdésre csak egy újabb bólintással felelt.
- Így van - aztán elkuncogta magát a feltételezett állat hallatán, berögzülten takargatta száját halk vihorászása alatt.
- A tigrisek nagyon szépek, de szerintem én mezei nyúl leszek, esetleg valami madárra tippelnék - kutatásai alapján ezek tűntek a leglogikusabb alakoknak, amiket felvehet a sikeres vizsga után.
- Vajon... vajon háború van még? - egyik fiúról a másikra vándoroltak mandula szemei, lassan tényleg el kellene jutnia ahhoz a félbehagyott teához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kedves professzor úr szavaira Jiyun elhúzta a száját, ahogy belegondolt milyen érzés lehet egy kényszerített visszaváltoztatás. Borsódzott a háta, ha csak belegondolt a tanár által leírt kellemetlen hatásokra. Nála biztosan játszana a legtöbb ilyen esetben. Viszont, ha egyszer aurorrá válhat, és ne adj Merlin olyan animágusokkal találkozik, akik rosszra használják képességüket, hatásos lesz a Homorphus-bűbáj ellenük.
- Nagyon hálás lennék, ha egyszer élőben is láthatnám. De semmiképpen sem szeretnék senkinek kellemetlenséget okozni a tudásszomjammal - felelte kissé félénken. Jiyun próbált mindent úgy csinálni az életben, hogy azzal ne ártson semminek és senkinek. Azonban így is vannak sajnos olyan konfrontációk, amik elkerülhetetlenek. Egyszer, talán tényleg csak egyszer szeretett volna ártani valakinek, akkor is lefagyott a félelemtől.
- A bájital két fő összetevője a mandragóra levél, amit egy hónapon keresztül kell a tanoncnak szájában tartania, anélkül, hogy kivenné evés vagy alvás alkalmával. Illetve egy olyan különleges harmatcsepp, amelyet nem ért napfény és nem is léptek rá egy egész héten át - felelte automatikusan, tényleg szerette volna lenyűgözni a tanerőt, hogy méltó lehessen a képesség megtanulására.
- Ó, értem - bólintott egy nagyot - Tehát, lényegében nincs semmi olyan különleges mágikus erő, ami jelezné, hogy egy hozzájuk hasonlóval találkoztak. Akkor valóban a legjobb, ha nyitott szemmel járnak - zárta le egy mosollyal gondolatmenetét.
- Egy utolsó kérdést még feltehetek? A professzor úr szerint a későbbiekben hol lenne érdemesebb harmatcsepp után kutatni? Én a közeli erdő szélére és mélyére gondoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ajkait lebiggyesztette. Rosszul érezte magát, amiért Lafayette idétlen megnyilvánulásáról árulkodott és most miatta szidják háztársát a háta mögött. Belepirult a pillanatnyi szégyenbe, még a fülei is égtek emiatt. Nem szeretett volna bajt okozni, reméli ez nem fog visszajutni a Saint-Venant sráchoz.
- Nagyon sajnálom! - tört fel belőle majdnem könnyes szemekkel a bocsánatkérések hada, tényleg nem szándékosan csinálta. Otthon gyakran hallotta innen-onnan és néha megfeledkezik róla, hogy a magyaroknál ez nem szokás és nem is illő dolog.
- Van telefonod? - szemöldökét felvonva kérdezett vissza, ugyanis sosem volt kezében mugli eszköz, hiába szerette volna egyszer kipróbálni. Állítólag egy urbex kapcsán is hasznos lehet a kütyübe belebűvölt tájoló. Ha egyszer lesz annyi pénze, hogy vehessen magának egy olcsóbb darabot, biztos fog élni a lehetőséggel.
Finoman vonta maga után arra a sorra, ahol pár perces nézelődést követően lebűvölte a választott könyvet annak helyéről egyenesen a kezeibe. Tényleg jó súlyban volt, ő valahogy könnyebbre emlékezett, de lehet keverte egy másikkal.
- Igen... tele van betűvel - halk kuncogást megeresztett, míg átadta a könyvet. Mókásnak találta Zsanna sopánkodását ezzel az egész tanulás-dologgal kapcsolatban. Nem zavarta a levitást, hiszen ízlések és pofonok. Zsanna csinos lány, biztos nagyon ügyel is erre, Jiyun pedig a szokásos BB krémen kívül mást nem ken magára. Hiába Dél-Korea a szépészet egyik fellegvára, Jiyun szart se tud róluk.
- Biztosan? - végül csak hagyta, had menjen az asztalhoz az eridonos. Ezért visszafordult a könyvekhez, kezét a gerincekhez érintette finoman és sétálni kezdett végig a sorokon. Talán már öt-tíz perce mászkálhatott, de nem talált megfelelő kötetet magának. Végső elkeseredésében a magazinokhoz lépett, esetleg van-e új száma az Edictumnak. Nem látta, azonban voltak ott korábbi kiadványok. Felvette egyet, amelyik abban az évben jött ki érkezése előtt pár hónappal. Kíváncsian forgatta a lapokat, majd visszasétált vele Zsannához, hátha ezzel ösztönözheti. Kis tanulás, aztán pletykarovat elemzés.
- Nézd csak - letette az eridonos mellé az Edictumot - Ha... ha végeztünk a kutatómunkával, esetleg pihenésként megnézhetnénk. Ha... ha akarod persze. Nem... nem fontos!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Bo… Bocsánat - ismételte meg magát fejének enyhe leharapása után, szemeit is lesütve. Reménytelen ez a lány. Állandóan abban a tudatban van apja miatt, hogy ő a felelős mások káráért. Kezeivel kezdett babrálni, hiszen mi mást mondhatna? Semmi más nem jutott eszébe a bocsánatkérésen kívül, csak ácsorgott, mint egy szőnyeg szélére állított kisgyerek a könnyeivel küszködve.
- És… az jó telefon? Egyszer olvastam a mugli készülékekről és lenyűgöző, mennyire jól tudják helyettesíteni a mágiát a maguk kis kütyüikkel. Amíg mi baglyokat küldünk egy-egy level kézbesítésére, addig ők megbűvölt műanyagokon keresztül dobnak e-maileket és pillanatok alatt jön is rá a válasz. Briliáns  - őszinte áhítattal csóválta meg a fejét - Persze. - amennyiben Zsanna elkészíti a felajánlott selfie-t, úgy Jiyun közelebb húzódik hozzá és jobb kezével peace jelet mutatva a telefonra pillantott mosolyogva. Fogalma sincs, hogy festhet a képen, biztos jól sikerült, ha ennyire dicsérte készülékét az eridonos.
- Hol? - látványosan fordult az említett fiú irányába, valóban sebes volt az ajka, mire a koreai lány arcát kezeibe temette. Elszégyellte magát, amiért fejben elhúzta az ajkait is és félt, nem-e csinálta meg a valóságban önmagáról megfeledkezve.
- Nem lehet… Nem lehet, hogy csak rágja a száját? - susmutolta szinte füstölő fejjel két tenyerébe dünnyögve. Mi van, ha mégsem herpesz csak a vizsgaidőszak közeledtével így vezette le szorongását? El kell keserítselek, Jiyun, de egy szétrágott száj nem ilyen.
- Ne aggódj - mosolyodott el, miután visszanyerte szívét a herpeszes fiú láttán -  Majd én segítek. Tényleg nincsenek benne képek, de ismerem a könyvet és le tudom diktálni a lényegét - azzal megsimogatta óvatosan Zsanna vállát, mielőtt otthagyta. Kíváncsi volt, mennyire jut egyedül s csak az járt a fejében, vajon mire utalhatott a "magamfajta" szó alatt. Jiyun első gondolata a tanulási nehézséggel volt kapcsolatos, mert az logikus válasz lenne, de úgyis megtudja, ha esetleg elmondja neki egyszer a kis piros.
Barátságos mosollyal tért vissza hozzá, kezei közt a magazinnal. Kikerekedett szemekkel leste, ahogy hevesen kikapta kezeiből az Edictumot, majd óvatos mozdulatokkal leült mellé. Akkor sztornó a tanulás, vette.
- Anyukádról? Ő valami híresség? - őszinte kíváncsisággal tette fel a kérdést, míg szemei előtt pörögtek a lapok. Vajon ismerheti a nő nevét? Ő is biztos olyan csinos, mint a lánya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Alsóajkát szemei lesütésével egyetemben beharapta és csak bólogatott, hogy érti, és elfogadja. Tisztelte Kedves professzort, abszolút igazat adott neki szinte bármiben, amiben a férfi nála sokkal jártasabb volt. Ezesetben az élettapasztalat is ebbe a halmazba tartozott.
Pironkodva mosolygott, büszke volt magára, amiért lenyűgözhette szorgalmával és tudásszomjával. Ugyan nem volt fotografikus memóriája, de valahogy jobban ragadt rá a tudás szorgalma miatt, mint a kosz. Ennek persze volt egy hátulütője, ugyanis szociális kapcsolatait képtelen volt egészségesen felépíteni és legtöbbet csak a sarokban meghúzódva, külső szemlélője volt egy-egy társaságnak. Furának érezte magát, UFO-nak. Gyakran ki is nézték ázsiai vonásai miatt. Sokszor tapasztalta a magyarok egy-egy rasszista megjegyzését, még ha azt a legtöbb esetben akaratlanul vágták fejéhez véletlenül sem Jiyun szándékos megbántása érdekében.
- Rendben - bólintott és jól elraktározta fejében ezt az információt is, ha esetleg a különóra után akadna még fel nem tett kérdése, nyugodtan merje zaklatni a professzort. Ami azért is kényelmesebb volt, mert különben így nem kell a tanári előtt ácsorognia vagy egy-egy hebrencs eridonost Kedves professzor hollétéről könnyek közt faggatni. Nem tudja helyesen kezelni mások hevességét. Ideje lenne kicsit megedződnie, ha auror akar lenni egyszer.
- Értem, köszönöm szépen a jótanácsokat - meghajolt tiszteletét kifejezve, majd felegyenesedett és elmosolyodott. Akkor végül működhet az erdő mélye is, nem bízott a kastély elfeledett zugaiban. Annyi felelőtlen diák szaladgált fel s alá, képtelenség lenne megvédenie a harmatcseppet egy héten keresztül, arról nem is beszélve, hogy nem mindenki jószándékú s benne van a pakliban, hogy direkt szabotáljanak egy strébert, mert az jó buli.
- Hasonlóan pajzsbűbájokon gondolkodtam, de ha ezt a professzor úr is ajánlja, nem lőttem annyira mellé. Esetleg... van még valami, amiről nem tudok vagy... mindent.. mindent átbeszéltünk? Nem... nem mintha sürgős dolgom lenne vagy valami, csak nem tudom, kimaradt-e esetlegesen valami az animágiával kapcsolatban - hangja aggodalommal volt teli, ami mondandója végére érve egyre bizonytalanabbá vált és elvékonyodott. Véletlenül sem szerette volna sürgetni vagy diktálni az iramot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Álmodói részleg → Karakterek → Karakterek iskolái