38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szakács Ágota-Beáta összes RPG hozzászólása (37 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 21. 20:48 Ugrás a poszthoz

Gregor


Semmi kedvem nem volt erre az eseményre eljönni. De arra még kevesebb kedvem volt, hogy hazautazzak, hallgassam a sok gyerekzsivajt majd felmérgelődve London egyik rosszabb hírű negyedében töltsem az estét. Komolyan ha ilyen vágyaim lennének már rég nem állnék a tükör előtt és azon törném a kis buksimat, hogy a piros vagy a kék áll jobban nekem. Feladva az óriási agymunkát inkább elvonulok a fürdőszoba magányába, egy gyors zuhany erejéig.
Visszatérvén a kék ruha mellett döntök. Egy egyszerű kék ruha, aminek derekán egy masni található. Masniból pedig kiindul egy réteg finom csipke anyag aminek végén virágminták tűnnek fel és izgalmassá teszik az amúgy nagyon unalmas kék ruhát. Térdig ér éppen, vagyis szabadon hagyja az amúgy is formás lábaimat. Hajammal nem töltöttem el órákat, elvégre amúgy is göndör hajam van, főleg zuhanyzás után. Csak kissé megigazítottam, raktam bele egy hajpántot ami egy nagy kék pillangóval volt kiegészülve. Apró, kis kövek, amik ugyan olyan színben pompáznak, mint a ruhám. Egy két, na jó, van vagy négy darab karkötő amik a kék különböző árnyalataiban pompáznak. Olyan sminket hoztam magamnak létre ami nem takarja a szép bőrömet, csak egy kevés szempillaspirál, szemfesték, rúzs és már kész is. Legvégül cipőmet veszem ki a szekrényből, még vadi új, éppen a dobozából veszem elő. Körülbelül ennyit tesz ha az ember lányának az anyja színésznő. Mindenből a legjobb, ami legalább bevált anyának is. Mosolyogva veszem fel a fekete magassarkú cipőt, ami úgy 5 centit dob az apró magasságomon.
Ilyen kinézettel vágok neki a kastélynak. Amúgy már rég lekéshettem az igazgató úr beszédét, úgy gondolom éppen akkor a meleg víz jó hatását élveztem. Mindegy, mosolyogva sétálok végig a Nagyteremig vezető folyósokon. Szerencsére ebből nincs sok, amúgy is utálom az olyan festményeket amiken lovagok vannak és még a széltől is óvni akarnak. Hát attól elkéstek és még bele sem tudnak törődni a fájdalmas kudarcba.
A fenyő illata ami először megcsap, orrba vág rendesen. Pár másodpercig csak a levegőt veszi, hála annak a jó kis fenyőnek. Jövőben kevesebb kell, ez biztos. Szólni is fogok a szervezőknek, csak akadjak össze eggyel. Beérve a terembe nézek körül. Navine asztalánál egész kis tumultus van, csak köszönök össze vissza az embereknek. Persze már aki egyáltalán szembe mer velem nézni, nem mintha olyan félelmetes lennék. Elvégre akárki nem nézhet szembe a legfélelmetesebb prefektussal, azért egyezzünk meg ebben. Akkor ha ez a prefektus cipő nélkül alig éri el a 165 centimétert. Mindegy, mosolygok ezen a okfejtésemen miközben kiszúrok valaki a sarokban. Pontosabban a falnak veti hátát a fiú, akinek talán az öltözete ennél jobb napokat is látott már. Egyáltalán nem akarok belekötni, ez éppen egy megállapítás volt részemről.
- A nyakkendőd honnan való? -
Másodpercek telnek el, mosolyogva szólalok meg a fiú előtt. Egyedül van, én is, talán ebből még lehet valami. Amúgy tökéletes egy témának néz ki az, hogy rákérdeztem honnan való a nyakkendője. Semmi értelmesebb nem jutott eszembe csak az, hogy nekem is szükségem van egy ilyen darabra. Talán a következő prefis találkozón, ezt viselném. Persze ezek a prefik csak sárgák, néha vannak ilyen kis találkozásaink. Valahogy fel vagyok arra is készülve, hogy kinevet, elküld innen rosszabb helyre vagy egyéb finomságok. De ha ilyet csinál, akkor meglátja mekkora szám is van nekem!

Ruhácska
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2012. december 21. 20:50
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 21. 22:25 Ugrás a poszthoz

Endre cicu


Legalább három napja vagyok a nyomában egy fiúnak. Persze ez a fiú navinés, a saját házamat gazdagítja, néha szó szerint. Eddig 20 darab ponttal. Amúgy meg az égvilágon semmi szerelem dolog nincs az egészben, csupán az én féltő prefektus énem gondoskodó része. Vagy inkább az, hogy ha nem fogja befejezni a szokásos esti tevékenységét akkor irtóra rosszul fog járni.
Komolyan, az ég áldja már meg ezt a fiút! Még ilyenkor sem hagy aludni. Pedig az éjszaka egy rellonossal róttam a folyosókat, igazán kijárna már nekem a pihentető alvás, minimum egy kicsi. Szinte már hallom ahogy elhagyja a körletet. Ennél gyorsabb tempóban nem tudok öltözni. Amúgy is szinte fejre esek az egyik tankönyvemben mialatt a farmeromat próbálom felráncigálni magamra. Legelső pulóvert rántom magamra. Zoknit majdnem elfelejtem a nagy sietésben, de végül az is kerül bakanccsal egyetemben. Ez a kedvencem, fekete, fűzővel, amit legalább két percig kell kötni. Most ebből lesz egy és már robogok is ki. Hajamon átszántom ujjaimat, jó lesz most ez, nincs idő itt divatbemutatóra és hasonlókra. Az ajtó melletti tükörben konstatálom, hogy a drága pulcsimon a "Kiss me" felirat díszeleg. Hát egye fene, már nincs idő jobbat keresni ennél. Amúgy is, ha erre lesz valaki vevő, majd szépen vissza küldöm a klubhelyiségébe keresztrejtvényt fejtegetni egy kakaó társaságában.
Lemaradtam. De aztán rendesen. Percekig csak körbe nézek, hallgatózom. Mégis merre mehetett? Egy segítőkésznek kinéző vén csoroszlya mondja el, hogy a harmadik folyosón jobb fordult. Ez az Északi szárny felé vezet. Ott mégis mi a fészkes fenét kereshet? Mindegy, szedem lábaimat az elmondott irányba. Innen két felé ágaz, az alagsorba és a toronyba. Már megint ugyan az a vénasszony segít ki, úgy látszik ő is velem együtt jött. Csak gyorsabb. Toronyba ment fel. Áh, még egy golyóstollat is találok a torony felé menet. Szóval csakis abba a bűzbarlangba mehetett, amibe én jó esetben kétszer ha beteszem a lábam egy évben. Most lesz a harmadik, valaki írja már fel a naptárjába legyen szíves.
És megvan! Oscar, Nobel meg mindenféle díjat ide nekem! Elvégre egy félig meddig kocsmatölteléket üldöztem egészen idáig, remélem nem vett észre. Amúgy tisztes távolságból figyelem azt amit csinál. Beszélget a baglyokkal, levelet akar írni. Csupán nincs mivel. Nem találhatja meg a zsebében a tollat, mert elhagyta út közben amin őszintén szólva nem is csodálkozom.
- Ezt keresed esetleg Endre? -
Mutatom feléje az előbb említett tollat. Illetve közelebb is sétálok, kerülgetve ügyesen az ürüléket és egyéb finom dolgokat. Nem is hallom mikor rálépek valami ebéd maradékra, csak a csontok törését érzékelem a bakancson keresztül. Komolyan, erre a helyre ráférne már egy takarítás, ebben azért megegyezhetünk. Ha esetleg szüksége volna Endrének a tollra, mosolyogva nyújtom felé, ha meg nem akkor köszönöm szépen csak úgy fogom. És figyelem ezt a sok vijjogó masinát. Leginkább azért, mert nem akarom, hogy valamelyik közelebbről is megismerkedjen a hajammal vagy akár a bőrömmel. Utálom ha egy madár megcsíp és itt nem egy ilyen idegbeteg, vadállat példány van.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 21. 23:36 Ugrás a poszthoz

Gregor


Még mindig meg van az esély arra, hogy nyakamba kapjam lábaimat és lelépjek. Kísérő nélkül itt eléggé ciki megjelenni, nekem aztán meg még cikibb. Prefektus létemre nem tudtam összeszedni egyetlen egy hímnemű lényt se, felér ez aztán egy nagy szégyennel. De ettől függetlenül még itt vagyok. Még, de ki tudja meddig. Ha nagyon megunom ezt, gyorsan terepet váltok és ruhát is mivel a kinti időjárás ebben nem valami kellemes.
Aztán az én lábamra senki nem mondhat semmit! Ezek formásak, izmosak, edzettek. Igaz az utóbbi időben nem tudtam aktívan részt venni a kviddics idényben, kapitányságról is le kellett mondanom egy rossz esemény miatt. Elvégre nem mindennap tűnnek el az ember lányának szülei egyik napról a másikra, igaz? Pedig velem ezt történt, eltűntek a szülők. Egyenlőre még hiába keresek mind a muglik, mind a varázslók. Semmi nyomuk. Én pedig csak ügyesen a bátyámra hárítottam minden felelősséget és visszajöttem ide. Ide, ahol aztán senki nem vár. Mert hát, ha várna valaki azt már elég rég észre vettem volna, gondolom. Ha meg nem, akkor nyugodtan szólhat, nem harapok, olyat nagyot.
Mély levegőt veszek. Hogy pofozzak fel egy ekkora mamlaszt? Inkább megvárom amíg eláll a nevetőgörcs, arcizmai rendeződnek és végre valami emberi kinézete is van. Mert eddig csak egy szmokingos gorillát láttam a falnak támaszkodva. Kérdését válaszra se méltatom, inkább várok. Amennyire felhúznám magam a válaszán azt venné észre, hogy a feje mellett nőtt még ki egy Mikulás virág is. Ami mondjuk menne a dekorációhoz és a fiúhoz nem annyira. Vajon szeretné? Teljesen ingyen lenne, megígérem.
- Még egy abszurd kérdés. Ha már ennyire bejön a lábam neked, leszel a kísérőm? -
Majdnem zsebkendőt is nyújtottam neki a könnyek mellé. De aztán mégsem. Hogy néz ne ki az ha én egy ekkora nagy mamlaszt siratnék meg? Nem valami jól, egyezzünk meg abban. Amúgy tényleg komolyan gondoltam ezt az abszurd kérdést és ha újra ilyen nem tetsző válasz érkezik részéről tenni fogok arról, hogy olyat mondjon ami egy kicsit legalább kedvemre való legyen. Szóval ismeretlen cuki nyakkendős fiú, szedd össze azt a kevés sütnivalód és neuronodat! Hanem rosszul jársz, hiába kell lenézzél rám, mint valami paradicsomra a zöldséges kisboltban.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 22. 17:00 Ugrás a poszthoz

Endre cicu


Ha tudtam volna, hogy egy fiút kell bámulnom ahogy egy tollas képződményt vakargat akkor biztosan maradtam volna ágyban. Vagy legalább a szobában, mert oda is mostanság csak aludni járok. Mi másra használnám? Tankönyveket a könyvtárban is lehet találni ha olthatatlan tanulási vágy törne rám, ami nem valami sűrű. Aludtam volna tovább, ez a lényeg az egészben.
Na ne! Ilyet, ez igazi szentségtörés! Engem nem ismerni?! Hol él ez a fiú? Az őskorban? A pokolban? A középkorban? Mindegy, akárhol is az számára nagy kihagyás, hogy nem ismer. Engem aki prefektus, néhai csapatkapitány és színjátszós. Na meg a kastély népe úgy gondolta én vagyok a legfélelmetesebb prefektus a 165 centimmel. Ha még így sem ismer akkor nem tudom mit csinálhatnék. Ja, majdnem el is felejtettem. Én vagyok az őrangyala, aki majdnem minden este ott volt a csárdában. Csupán annyira jelentéktelen voltam. Amúgy lassan már azt is tudom, hogy kivel mit csinált ott. Például utoljára Janey nevelt fiával szórakozott, vagyis nagyon közel hajoltak egymáshoz, valami olyat beszéltek meg amit nem hallottam. Viszont az láttam, hogy egy 13 éves gyereknek vajsört adott. Valahogy ezt a tettét elítélem, de semmi köze ahhoz, hogy ismer-e vagy nem.
Kábultság. Nagy erőkkel tör rám amint újra a fiúra nézek. Komolyan ott kellett volna maradnom az ágyban és nem ilyen hülyeségeket művelnem. Sokkal jobb lett volna. Pár pillanatra félre nézek, egy hóbagolyra ami éppen most repült be az ablakon egyenesen felém tartva. Ijedten lépek tovább, túlélve szerencsésen ezt a bagoly támadást. Következő alkalomkor le fogom onnan átkozni a fenébe, az biztos. Nem fog egy tollas borzadály rettegésbe tartani, ez is biztos.
Amúgy én nem loptam el semmit se! Csak egyszerűen túlságosan el volt foglalva Endre azzal, hogy ide érjen. Ez idő alatt eshetett ki az a toll, aminek én lettem a megmentője. Nehogy itt nekem alaptalan vádak vagy pletykák terjedjenek rólam, mert mérges leszek. És hiába vagyok ennyire kicsi - persze ez nézőpont kérdése - attól nagyon nagyon mérges tudok lenni. Na és, hogy valakinek a farzsebében nyúlkálok, ez aztán tényleg képtelenség. Mert ha én valahova benyúlok azt tudják, általában. És Endre hátsó felét elnézve nem nyúlkáltam volna én ott csak úgy, a tudta nélkül.
- Szívesen. Az elágazásnál találtam rá. -
Adom át az íróeszközt mialatt a kezünk is összeér. Olyan érzés fut át rajtam mintha ismerném valójában és nem csak a csárdában eltöltött esték után. Amúgy oda csak a felelősségem vitt, az, hogy tegyek már valamit ennek a fiúnak a májáért. Mert előbb utóbb a tömény italok le fogják teljesen bontani azt a szervet és sokkal előbb lesz az, mint ő gondolná. Legalább én ezt gondolom, jó pár év biológia tanulás után.
Furán nézek a fiúra, mert ő is furán néz a bagolykára. Lehet tudni sem akarom mi játszódik le éppen a fejében. Még a lelkivilágom is megsérülne a végén, amit aztán nem akarok. Kábán pillantok fel rá mikor közelebb lép hozzám. Mért kell mindenkinek ilyen nagyon magasnak lennie?! Közben olyan érzésem támad, mint a legelső színjátszó bemutatón Viktort figyelve vagy elnézve edzéseken Benjámint és azelőtt Kristófot. Összeszorul ettől a szívem, de még mindig csak Endrét figyelem. Komolyan miért is nézem? Rápillantva veszem észre az egész bagolyház megszépülését, nem foglalkozva a sok huhogó állattal. Na meg a csontokkal, maradványokkal, csemegével. Nem tudom megállni, hogy ne lépjek még ennél is közelebb a fiúhoz, így már nagyon kevés távolság van köztünk amit másodpercek alatt le lehet küzdeni. Ez viszont rá vár, én már nem bízok a lábamban nagyon. Túl kevés alvás, kábultság. Csoda, hogy még nem estem össze.
Úgy látszik feladták a szolgálatot a hangszálaim. Hiába is akarnék bármit is mondani, szerintem abból semmi érhető nem lenne. Csak gagyogás amit a babák szoktak csinálni. Nem kell tovább keresnie Endrének csokoládé barna tekintetemet, anélkül is az övéibe fúrom, hogy akarná. Sajnálom, most ez van. Amúgy meg nem tudom mit csináljak az egész helyzettel, szakadozottan veszem a levegőt, nagy kortyokban és csak nézem. Valaki csináljon már valamit, mert nem tudom mi lesz! De ha teret engedek annak amit tényleg akarok semmi jó nem lesz. És úgy érzem annak amit talán szabadjára engednék nem a legjobb hely a bagolyház. Áh, dehogynem, hisz ez a legjobb amit csak eddig láttam.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 22. 21:39 Ugrás a poszthoz

Gregor


Ha már itt tartunk én egyáltalán nem akartam, hogy ez a fiú nevessen. Minek akarnék én ilyet? Szoktam idegenekre mosolyogni, de nem olyanokra akik a kisujjukkal tudnának legalább hármat csinálni belőlem. A súlycsoportokra azért figyelek, elvégre belőlem egy is sok a visszajelzések szerint. Akkor minek kéne kettő vagy három? Felesleges.
Valahogy ez a velem szemben lévő rellonos nem az én súlycsoportom. Könnyen el tudna páholni annak ellenére, hogy képzettnek számítok a küzdősportokban és kviddicsezem is. És hiába vagyok kicsi, az ő szemszögéből nézve, attól tudok dühös  lenni. De azért ennyi ember előtt nem fogok neki esni, vigyáznom kell az amúgy is törékeny imázsomra. Háhá, röhög a vakbelem, hogy lányokat nem bánt fizikailag. Akkor ezt azt jelenti, hogy lelkileg igen. Úgy lehet mégsem a legjobb kísérőt szereztem be a fiú személyébe. Talán pont most van itt az ideje a visszatáncolás, nem mintha gyenge lennék lelkileg vagy valami ilyesmi. Csak jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás.
Nem éppen egy neveletlen ficsúrral van dolgom, jut eszembe mikor balomra sétál és felkínálja jobb karját. És belé karoltam, elvágva magamat az utolsó menekülési lehetőségtől is. Csak túlélem, ha már elsősegélyt is tudok nyújtani, abban kell reménykedjen, hogy magamon is megy.
- Itt is hagyhatlak a sarokban, ugye tudod? -
Tudatosítom benne, hogy nem kell velem kényszerből jönnie. Na meg maradhat itt nyugodtan tovább, engem nem zavar. De azért valahol örülök neki, nem töltöm egyedül a bált és még meg ismerek valakit újat. Akkor ha kissé furán indult ez az ismerkedés. Talán már nem is gondol épelméjűnek a rellonos. Álljunk meg egy pillanatra! Eltöltöm vele a ma estét, aztán viszlát. Szerintem többet nem látjuk egymást, szóval nem is érdekelhet a véleménye. Viszont ha újra találkozunk fel fogom írni a naptárba.
- Bea vagyok. -
Elégítem ki vágyait a nevem elmondásával. Most pedig ő kéne elárulja, persze ha nem éppen egy kőbunkóval van dolgom. Az előbbiek alapján pedig nem azzal van. Azért mondtam ez, mert így ismernek és így kell szólítani. Amúgy sem szeretem ha valaki az egész nevemet tudja, plusz az illető még válogathat is a neveim között. Elég a Bea, a többiről nem kell tudnia. Bár lehet névről ismer, ki tudja.
Pár percig csak az ismeretlen fiúra nézek majd elindulok a táncparkett felé. Remélem nem fog lemaradni, vagy valami nem szép dolgot tervezni. Elég lesz ha követ időben. Nincsenek nagy igényeim, na. Amint felcsendül a zene, kezemet vállára csúsztatom, a másikat pedig összekulcsolom a rellonoséval. És egyszerűen csak élvezni kezdtem a zenét, a lassú ritmusát. Közben rájöttem nem is volt ez olyan rossz döntés, hogy eljöttem ide. Csupán ne egy olyan fiúval legyen dolgom akinek még a klasszikus zene szó is magas.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 22. 23:15 Ugrás a poszthoz

Endre cicu


Légzésem végre normális szakaszba ért, nagy örömömre. Rossz lett volna pont most elájulni, mikor talán éppen megtaláltam azt amit már jó ideje keresek. Észre sem veszem a toll elpakolását, túlságosan el vagyok foglalva azzal, hogy minél kevesebbszer tévesszem szem elől a szürke tekintetét. Kissé olyan érzés kerít hatalmába mintha valaki vagy valami varázst szórt volna rájuk. De valahogy most ezt képtelenségnek tartom. Senki nem követett engem, a baglyok pedig ilyenre nem képesek ha nincsen köztük animágus. Ezt is kétlem, mert mindenki be kell legyen jegyezve a listába és mintha láttam volna egy ilyet még régebb a pihenőhelyen kifüggesztve. Igaz nevekre nem emlékszem, de arra igen, hogy senki nem volt aki a bagoly alakját tudta volna felvenni. Áh, mindegy, úgy is mellékes az, hogy milyen módon is találtunk mi egymásra.
Megint észre sem veszem a távolság drasztikus csökkenését. Ha Endre ennyire el tudta venni az eszem akkor mi lesz később? Őszintén bele se merek gondolni. Kis bagoly szárnycsapkodására figyelek fel ahogy távoznia kell az eszményi férfi válláról. Szegény, csak ennyi adatott most meg neki. Hátha én jobban járok nála, csak egy kicsivel is.
- Nekem is. -
Suttogok én is vissza, mintha itt valaki meghallhatná. Piros vérem csak végig siet ereimen, vissza a szívemhez majd újra lejátsszák ezt a ciklust. Komolyan, kicsit lassíthatna a tempón, mert lassan érezni fogom az életben tartó szervem minden egyes ütését. Ez a megjósolt pillanat is eljött amint Endre ujjai végig simítanak arcomon, még gyorsabban kezd verni a kis szívem. Még több érintés és a szívinfarktussal közeli ismeretségbe fogok kerülni. Kivételesen nem húzódok hátrább amint közelebb jön hozzám, ez nálam sima védekezési mechanizmus a magasságából adódóan.
- Tedd meg! -
Alig van köztünk egyetlen egy leheletnyi távolság és ilyet mond nekem. Megérteném ha még olyan világot élnénk mikor a lányok kezének megfogását is árgus szemekkel figyelték, de ez nem olyan. Nincs is nagyon szüksége az engedélyemre, megteszi anélkül is. Ajkaink összeforrnak, hosszú szempilláim összeérnek és végre kiélvezzük egymás közelségét amennyire a bagolyház engedi. Hogyha neked szabad játszani velem, szó szerint akkor nekem is szabad, állapítom meg magamban. Felfedező útra engedem nyelvemet, miután beleharapva alsó ajkába emlékeztetem ez valóság és nem Disney land ahol elég volt egyszer járnom, megutálni a helyet. Játszom tovább, szórakozom, nem foglalkozva semmivel és senkivel, még akkor sem ha néha egy kevés vagy éppen több fájdalmat okozok neki. Megteheti velem is, nem fogom zokon venni, az biztos.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 23. 01:03 Ugrás a poszthoz

Gregor


Felejtsük már el azt a buta kérdést! Kell nekem egy olyan nyakkendő, elég régóta és kicsit sem tehettem arról, hogy a fiúnak olyan volt. Amúgy is a női kíváncsiság nem ismer határokat, tudhatná Greg. De úgy látszik ebben a témában is tudatlan, mint abban, hogy honnan való a nyakkendője. Talán az este végére vissza fog emlékezni, hanem segítek neki, persze ha ő is akarja. Amúgy meg egy tündérbogár teremtés vagyok, csak valahogy nem tudta még ezt észrevenni a fiú, őszinte sajnálatomra.
- Kísérj, senki más nem jelentkezett a posztodra. -
Nem verték le egymást a szobámba tóduló baglyok, abban megegyezhetünk. Emiatt semmi kifogásom nincs azzal, hogy egy ekkora alak kísérgessen egész este. Legalább látják, hogy hiába vagyok kicsi, attól még a gyengébbik nem nőiesebb vonalát képviselem. Még akkor ha néha durvább, erőszakosabb vagyok egy fiúnál nagy ritkán. Emiatt van szükségem a kviddics edzésekre, ott le tudom vezetni a feljövő érzéseket mások fizikai sérülése nélkül. Rosszul nézne ki ha egy fiút hagynék helyben egy ilyen rossz pillanatomban, az biztos. Már csak gyengélkedőn, mit is mondana?
- Mennyire akarod hasznosnak az estét? -
Sejtelmes mosoly húzódik végig ajkaimon, amiből bármit kiolvashat. Ő kezdte, én csak rákérdeztem mialatt megtudtam a nevét. Tudok már annyit róla, hogy Gregnek hívják és a pincében lakik, szó szerint. Ennél több mi kell? Nem vagyok kíváncsi a teljes életére, gondolom ő sem az enyémre. Szórakozhatunk, jól érezhetjük magunkat anélkül akár, hogy érzelmeket társítanánk hozzá vagy nagy reményeket bizonyos dolgokhoz.
Amennyiben tisztában lennék azzal, hogy mik játszódnak le Greg fejében már rég nem karolnék bele. Orra bukás, rám esés, csupa finom dolgok. Mondhatom engem aztán ilyen nagy mamlaszok elbírására terveztek. Időben összeszedi a végtagjait és nem kell végig érezzem ahogy megtörténik amit az előbb ecseteltem. Amúgy is ebben a ruhában ha elesnék az olyan katasztrófákkal járni, mint villantás, hasadás, cérnák elszakadása és a többi. Kell nekem ilyen? Hát őszintén volna nem erre vágyom a mai estével kapcsolatban.
Lapockámra helyezi kezét, miközben a zene már javában szól. Ahhoz képest, hogy én milyen magabiztosan mozgok itt, a táncparketten, érzek Gregben valami furát. Talán azt, hogy nem éppen kéne most neki táncolnia, sőt, messziről el is kerülné a parkettet. Bár pont a végére jön bele a legjobban a dologba. Szerencsésen megmenekül ettől a problémától, mivel véget ér a zene, mi meg arrébb andalgunk innen.
- Meg lennék elégedve ha távoznánk innen angolosan. -
Válaszolok kérdésére miközben el is árulom neki óhajomat. Remélem tudja mit jelent az angolos távozás, valahogy most nincs kedvem a franciásra. Ha pedig igennel válaszol, vagy elég ha megfogja a kezem akkor rám bízhatja magát. Olyan helyre fogunk menni ahol jól fogja magát érezni, anélkül, hogy tudná merre is készülünk. Szépen mosolygok meg minden, csak jöjjön. Időközben a zenészek sem lustálkodnak, belekezdenek egy keringőbe, a párok is szállingóznak vissza a parkettre, páran kérdően néznek is ránk. Kezembe venném az irányítást szívesen, de lehet leharapná a fejemet a szőke hercegem. A fejemre pedig szükségem van, nagyon is, hiába akarna megszabadítani tőle.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 24. 14:05 Ugrás a poszthoz

Greg
Másik idősík, bál után közvetlenül


Tervem? Nekem? Hát az éppen nincs, de időközben valamit biztosan kitalálok. Vagy legalább kigondolok, még ha gyakorlatban nem is lesz az megvalósítható. Bár jobb lenne olyat tervezni amit véghez lehet vinni, mindkettőnk számára sokkal kellemesebb lenne az. Amúgy meg unatkozni mellettem? Arra be kell fizetni, mert én mindig csinálok valamit. Általában finoman körüljárva a szabályokat, egy pillanatra sem áthágva őket.
- Csak ennyiben? Elég kár... -
Színpadias sóhaj válaszom a vigyorra. Talán mégsem a legjobb partnert találtam meg a mai estére ha csak annyiban biztos, hogy nem akar unatkozni. Nekem több kell, szóval szedje össze a szőke neuronjait, gondolkozzon vagy mit tudom én. A lényeg, hogy többet akarjon a semmitevésnél.
Lassan a gondolat olvasás művészetét is művelnem kell. Elengedhetetlen tartozékom lesz a férfiak mellett. Most is rá éreztem a mehetnékjére. Valójában nekem is elegem kezd lenni ebből a tömegből, az illatokból és abból, hogy majdnem minden második ember megbámul minket. Nem értem mit kell rajtunk annyira bámulni, igaz kissé szokatlan egy páros vagyunk így.
Szeretném? Egyenesen égek a vágytól. Na meg akarom és minden. Előbújt Gregből az udvarias fiú, mivel éppen magázott és még hölgynek is hívott. Egyiket sem igénylem különösebben, de azért szépet tud mondani, ha akar.
Egyáltalán nem vettem zokon ahogy kijöttünk a teremből, úgy is megmondom ami nem tetszik, ez pedig valahogy a tetszik kategóriába esik. Még éppen el tudom venni az ajtó mellett álló manótól a fekete bolerómat ami valami műszőrméből készülhetett, jobban megnézve. Folyosón találom magam kézen fogva egy rellonossal, na ezt próbálja megírni az Edictum, mert eltüntetem az összes cikküket.
- Ez egy kisebb séta lesz, a csárdába megyünk. -
Nem fogadok el semmi nemleges választ már, benne van nyakig abban amit véghez akarok vinni ma. Kéz a kézben indulunk az ajtó irányába ami a falu vezet. Perceken belül pedig már a baktattunk is lefelé a csárdához. Igaz kissé hideg van, amennyire tudom össze húzom a bolerómat, bár hoztam volna magammal kabátot is. Valójában nem valami könnyű magassarkú cipőben végig tipegni a faluig, azonban hamar megszabadulok ettől, mert elérjük a csárdát. Elengedve Greg kezét nyitom ki az ajtó, sétálok be, nem foglalkozva azzal, hogy hányan bámulnak meg vagy, hogy miket gondolnak rólam. Remélem követ a kísérőm, ám ha mégsem nem esek kétségbe egyáltalán. Magabiztosan lépkedek végig az egész poros csárdán, helyet foglalva a legutolsó asztalnál a sarokban. Nem várom, hogy udvarias legyen Greg, leülök a szék kihúzása nélkül is. Apró alkalmi táskámat lerakom az asztalra miközben várok a szőke hercegre. Gondolom csatlakozni fog, csak nem hagy itt egyedül ennyi sok férfivel egy kocsmában.
- Kérdezz felel játékhoz mit szólsz? Aki nem felel annak tudod mi a dolga. -
Vetem fel az ötletet rá nézve. Közben a pincér is megérkezik felvéve a rendelést. Alapozásnak csak sima lángnyelv whiskeyt rendeltem, két pohárral és azzal az óhajjal, hogy ne merjen senki se zavarni. Bólintva távozik az asztaltól, én pedig még mindig a szőke rellonosra figyelek. Valami reakciót, ha esetleg lehetne, hálás lennék érte komolyan.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 24. 23:51 Ugrás a poszthoz

Endre cicu


Érzékeimnek már rég búcsút mondtam, kizárva teljesen a külvilágot. Már ami itt létezik belőle, a baglyok, a kék ég, a megmaradt faldarabok. Bár egy két huhogó masina kifejezi nemtetszését vagy éppen tetszését amellett, hogy mit csinálunk, csupán én nem tudom eldönteni melyiket is tette. Lehet meg kéne tanulnom előbb utóbb bagolyul...
Egyetlen egy személy létezik most számomra, a magas negyedéves akinek már rég nyakában vannak karjaim. Most cseppet sem zavar a magasság különbség, amúgy is lassan ezzel is megbarátkozom. Apránként kettőnk között annyi hely sincs, hogy egy  pergament át lehessen csúsztatni, aminek valahol örülök. A levegő is kincs számba megy, nehézkesen vesszük egy két, jobb esetben három másodpercig. Három darab másodperc már tényleg igazi kincsnek minősül, mivel még ennyi ideig sem vagyunk képesek elszakadni egymástól illetve egymás ajkaitól. A szárnyas félisten nagyon jó munkát végzett, annak ellenére, hogy egy Valentin nap alkalmából ki akartam tépni a szárnyacskáit.
Sokkal régebb intettem búcsút a gondolatoknak, mint az érzékeknek. Ez mostanra se változott egy cseppet sem. Na jó, talán annyit, hogy a tüdőm szépen lassan felfogja adni a szolgálatot, mert nem elégszik meg azokkal a kis korty levegőkkel amit veszek. Ettől függetlenül űzzük egymással a macska egér játékot, néha felcserélve a szerepeket. Rájövök, hogy csak élvezem a pillanatot, ami megadatott számomra ezen a helyen. Sodródom az árral és Endrével együtt, karjába simulok amint csípőmhöz ér. Csak éreztetem, hogy semmi nincs ellenemre. Követve a mozdulatait indulok el vele az ajtó felé, rálépve ki tudja hány darab csontvázra és ki tudja hány madár étkezését megzavarva. Nem maradnak viszonzatlanak azok a kis harapdálások amiket véghez vittem, egy kisebb fájdalom érzet után el is válnak ajkaink. Ő mosolyog, én is mosolygok, olyanok vagyunk, mint két beszívott akiknek a világ ott is rózsaszín ahol fekete kéne legyen. Eltelik csiga lassúsággal a pár másodperc, ami alatt még egy morgás is elhagyja a negyedéves ajkait. Újra a kalóriaégetés mezejére lépünk, egymás ajkait becézgetjük egyre hevesebben, megtűzdelve hátsimogatásokkal illetve részemről, hogy párszor végig simítok arcán amit meglepően puhának érzek.
- Az önkontroll jó dolog, de most elítélem mélységesen. -
Kissé bánom az elválás tényét, főleg, mert levegőt is lehet kapni a tevékenység közben rendesen. Homlok puszira csak mosolygok és remélem tisztában van a jelentésével Endre, mert keményen be fogom hajtani rajta. Tanácsát megfogadom, hátrább lépek sikeresen beleütközve egy  faldarabba, felszisszenve konstatálom, hogy szét is kéne nézni.
- Törzsvendég leszek a csárdában miattad lassan és prefektusként könnyű volt utána nézni annak, hogy ki járkál annyit a faluba. -
Lehet nem kéne ennyi mindent megosztanom róla, de már úgy is mindegy, elmondtam. Csárdához talán hozzá kéne fűznöm, hogy a szabad estéimen voltam ott és nem akkor mikor be voltam osztva. Ó és még az iskolában betöltött szerepemet is elárultam, asszem tényleg valami érzelem kialakult a szárnyas félisten nélkül is bennem.
- Beáta vagyok, de hívj Beának. -
Amennyit elmondtam neki abból könnyen tudhat meg rólam dolgokat, nem szükséges az egész nevemmel rendelkeznie ahhoz. Gondolataim még mindig, ekkora 'nagy' távolságból is csak körülötte forognak, komolyan mi lett velem?!
- Nem szoktam vadidegen emberekkel csak úgy csókolózni, az az igazság. De attól érdekel, hogy mi lesz velünk miután innen elmentünk? -
Visszatért a józan eszem annyira, hogy kimertem mondani helyesen két épkézláb mondatot, halleluja. Következő lépés talán az lenne, hogy fejezzem be a bámulást, mert idegesítő lehet számára. Amúgy ez jól működik elméletben, de gyakorlatban semmit sem ér. Pont úgy bámulom őt, a szemeit, a száját, az egész háztársamat, mint percekkel ezelőtt. Felé tett lépések lehet nem a legjobb dolog amit valaha tettem, de ez van. Felnézek, rá, pontosan bele azokba a szép szürke szemekbe az én csokoládé barnáimmal. Amúgy akárki akármennyire nyuszinak néz, de én félek attól, hogy csak úgy simán itt fog hagyni. Sokan megtették már, nem akarom még egyszer átélni azt az érzést.
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2012. december 25. 16:34
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 25. 18:53 Ugrás a poszthoz

Greg
bál után


Végre megjött, erre csak egy mosollyal válaszolok. Úgy látszik nem egy szenttel van dolgom aki még azt is megtagadná, hogy velem jöjjön. Amúgy ez nagyon jó és csak jobb lehet elnézve a magas negyedévest. Vajon több meglepetést tartogat még számomra az este folyamán?
- Nem félsz attól, hogy utcasarokban esetleg ártok neked? -
Vigyorogva nézek rá, de semmi ilyet nem forgatok a kis buksiban. A végén még én járnék rosszul, jobban megnézve őt. Magas, erősebbnek néz ki, mint én, két másodperc alatt le tud venni a lábaimról szó szerint ebben a szerelésben. És csak nem fogja komolyan venni azt amit mondtam, mert akkor nagy bajban vagyok. Gyorsabban kéne a csárdához érni, úgy kevésbé fogom talán megkapni szavaim jutalmát.
Vállamra nézve konstatálom, hogy lett egy zakóm. Bele is lépek a hóba rendesen miatta, de már mindegy. Hálás tekintettel nézek fel rá, valamiféle köszönöm szépen félét próbálva sugározni. Remélem működik vagy legalább leveszi, hogy nem a csillagokat bámulom mellette.
Kissé túl gyorsan foglaltam helyet a csárdában, bevallom na. De ezt csak annak köszönhető, hogy kint nagyon hideg van. Én meg nem vagyok az időjárásnak megfelelően öltözve, Greg zakójával együtt sem. Amúgy meg olyan jó illata van nem is akarom visszaadni a zakóját, de végül levetem, felrakom a szék karjára, az este végén pedig szépen visszakapja. Nagyon nincs mit csinálnom egy férfi zakóval, kivéve ha nem szagolnám mindennap, ami azért kissé betegnek minősülne. Rólam pedig ilyet még gondolni se lehet, a feltételezésről meg ne is beszéljünk!
- Honnan rúgtak ki, hogy itt vagy? -
Az őszinteség nem ütközik törvénybe, még nálunk mágusoknál se, ezért kérdezem amit kérdezem. És ha már megadta az elsőbbséget nekem, élek vele. Pincér is megérkezik, aki kissé ferdén néz rám, aminek jutalma a dühös pillantásom. Megkapjuk az italt, melléje a két pohárt és még a cukorpofa pincér tölt is. Nem árválkodhat csak úgy a poharam itt, másodpercek múlva bele kortyolok kérdés nélkül is. Ha kérdez válaszolok, úgy gondolom őszintén.
Mosolygok rá, letéve a poharat körbe nézve a csárdában. Túl nyomó részben férfiak, legtöbbje olyan aki még bizalmat se tud kelteni bennem még egy pillanatra sem. Nő egy kettő, esetleg három fordul elő ebben a helyiségben. Sokkal rövidebb ruhákban, mint amiben én vagyok. Na jó, inkább Gregre pillantok vissza csokoládé barna szemeimmel, ő legalább nem ítél amiatt, hogy hány cm hosszú is a ruhám, gondolom.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2012. december 28. 03:09 Ugrás a poszthoz

Endre cicu


Van már annak is egy ideje, hogy hiába reagál a testem különböző ingerekkel a fiú közelségére nagyon nem tudom felfogni. Ilyenek például az állandó gyorsult szívverés, ha ez sokáig megy így nem biztos túlélem, vagy az ott megjelenő libabőr ahol hozzám ér a negyedéves. De legalább biztos vagyok abban, hogy mindkettőnkkel hasonló dolgok történhetnek, sodródunk rendesen az árral és egymással abból ítélve, hogy egyikünk se állítja le a másikat. Hajajj, levegőt is kéne kapnom valamikor, ordít bele a tüdőm az egészbe, emiatt veszek egy nagyobb korty levegőt majd űzzük tovább a macska egér játékot.
- Mégis van ha nem jöttél utánam. -
Hiába nevet, attól még tudom, hogy minden egyes porcikája közel akar lenni hozzám és nem ott ahol éppen ő van. Nem mintha velem nem hasonló lenne, de ha én egyszer azt mondom, hogy nem, akkor lehet bármi, sose lesz belőle igen. Kissé meglepődöm a hirtelen jött vidámság eltűnésén, de annyira nem akadok fent. Mostanában gyakoriak a hangulatemberek, lehet kifogtam én is egyet a fene nagy szerencsémmel.
- Megpróbálom nem megtenni. -
Szinte tökéletesen felesleges ezt elmondanom, mert amúgy sem tehetek erről. Ám egy szóval nem mondhatja azt, hogy nem próbálom megtenni amit mondtam, íriszeim valahol úgy mellkasa tájékán állapodik meg. Hiába néz végig rajtam, úgy is csak oda, abba az egy pontba bámulok, legalább nem bele a szemeibe. Ez megy addig amíg nem érdeklődik meglepődve, mert akkor már muszáj megnézném magamnak milyen is a meglepődöttség a szürke szemekben. Amúgy nem egészen úgy van ahogy ő gondolja. Faluban tényleg jártam, először nem is miatta, ez csak olyan szép mellék tevékenység lett a szabad estéimre. Azok pedig elég sűrűek lettek tekintve, hogy bevállaltam az ünnepeket is. Mellesleg csak annyit akartam, hogy változtassak rajta határozottan jó irányba. Kevesebb csárda, kevesebb bódító ital, több alvás, több óra és talán még a több szorgalom is belefér. Persze ezt szépen lassan, fokozatosan, nem bele ugorva a közepébe. Illetve még talán az is bekerülhet, hogy kerülje ki Janey fiát. Nem félek attól a nőtől, de attól igen, hogy egyik pillanatról a másikra neki esne annak aki ilyen ügyesen és fondorlatosan elrabolta a kis szívemet. A szívem pedig még az orromnál is előbb való, pedig mindkettőt össze lehet rakni. Utóbbit tapasztaltam is, tavaly a gyengélkedőn maga az eridonosok házvezetője rakta össze a kis orromat.
Egyáltalán nem akarok válaszolni kérdésére. De a csend ami köztünk lép fel kezd kínossá válni. Emiatt muszáj kitalálnom mit mondjak neki. A prefektusi szememmel jobban megnézve van rajta mit változtatni, de valahogy jobbnak gondolom azt ha nem itt és most fogom megosztani vele mind amiket tenni akarok vele. Amúgy itt semmi rosszra nem kell gondolni, én csak jó irányba akarom befolyásolni, de nagyon.
- Prefektusként látok egy két formálható dolgot benned, kevesebb csárda, több idő velem és nem lesz többet szükséged arra a koszfészekre. -
Talán nem ez a válasz amire számított, de ezt kapta. Talán valami elutasítót, lekezelőt várt tőlem. Valószínűleg más lettem volna ha azelőtt nem veszi el teljesen az eszem, borítja minden egyes érzékszervemet rózsaszín ködbe ahol még tapogatózni is nehezen lehet a sok vattacukortól. Kedves voltam vele, ezt is írja fel valahova. Mással simán bunkóztam volna, lehordtam és tovább álltam volna vigyorogva. Másképp viselkedtem, valahogy úgy ahogy egy prefektushoz illik.
Hiába nézett körbe a fiú többször, mint a pohara aljára, engem úgy sem láthatott meg. Először is boszorkány vagyok, másodszor pedig a 'Segíts magadon és Isten is megsegít!' elv alapján tündököltem ideiglenesen szőkén, kék szeműen a csárdában. Ráncokat már nem akartam magamnak, pedig erre az eshetőségre még egy mugli kozmetikai reklámot is felkutattam, a Garniert aminek a mottója, hogy megérdemlem. Hát én nem tudom mit érdemlek, de ott a csárdában jó párszor leöntöttek ki tudja mikkel, kaptam megjegyzéseket és utolsó látogatásomkor pedig elátkoztam az egyik kétes kinézetű férfit, mert azt mondta, hogy a cicája vagyok. Ne hívjon engem cicának akárki, főleg olyan ne aki még a saját anyját is eladná ha megvennék a vén csoroszlyát.
- Hasonlóan örvendek, de máskor később akarj levelet írni, mert 2 órát aludtam az éjszaka a járőrözés miatt és utálom ha valaki felébreszt csak, mert idegbeteg baglyot akar hazaküldeni. -
Lehet nem ez volt a legjobb megnyilvánulásom ittlétünk alatt, de istenem, legalább őszinte voltam. Amúgy lépések össze vissza, távolság már vészesen fogy köztünk aminek én kifejezetten örülök. Még a fodrászom is készül lenni, félre söpri az útban lévő hajszálakat, talán mégis jobb lett volna két perccel később érni ide, de legalább ember kinézetűen. Rám néz, én vissza, bele azokba az íriszekbe amikben a saját tükörképemet látom, de attól még tetszik a látvány. Megkapom az elmaradt csók adagomat amit a felesleges mondatokkal, szavakkal fecséreltünk el. Számomra csak ő van most itt, meg a tollas jószágok, ha vannak még itt ilyenek. És követelhet ilyet, boldogan teljesítem számára, hogy csakis ő létezzen nekem. Ha ezzel le kell mondjak egyről, másról is. Lehunyt szemekkel élvezzük egymást, ám én, mint valami kíváncsi kislány nyitom ki idő előtt szemeimet, nézem az ő szorosan lezárt szürkéit és gyönyörködöm benne.
- Ezt visszafelé megbeszéljük, mert takarodó lassan és jogom van büntetőmunkára küldeni, ugye tudod? -
Mosolyára én is azzal válaszolok, még ha éppen azon vagyok, hogy megnézzem a rég említett golyóstoll meg van-e még. És igen, meg van. Egyébként szépen, csendben elhagytuk a bagolyházat, ami távozásunk után pontosan ugyan olyan silány lett, mint volt a sok madárkával. Vacsorára egyáltalán ne nézünk be, mert minek? Inkább kiélvezzük még egymás társaságát míg szó szerint elküldöm az ágyáig, majd elvánszorgok a sajátomig is. Elég lesz később megtudnia neki, hogy a jelen helyzet alapján én már nem rendelkezem szülőkkel, ám egy rakás féltestérrel igen. Azok közül kettő is bele szeretne szólni a kis életembe, amit az én nem engedek csak úgy meg akárkinek.
A jövő pedig bizonytalan, főleg számunkra. Ki kell várni mit hoz a holnap, a napfelkelte és nem elrohanni, inkább kiélvezni a pillanatokat.
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2012. december 28. 03:09
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2013. január 26. 23:17 Ugrás a poszthoz

Emma és Zoé
Ma este


Csapjuk szét magunkat este kezdetét veszi mikor besétálok a csárdába. Eszembe jut a drága és az, hogy nem éppen a legjobban teszem amit teszek, ám tökéletesen mindegy. Itt vagyok, megbeszéltük a lányokkal a dolgot. Igaz egyiket több órán keresztül győzködtem, nem akartam durva lenni vele, ennyi az egész. Másikkal egész könnyen boldogultam, elég volt elmondanom és már jött is. Vagyis engem küldtek előre szépen leellenőrizni a terepet. Nem tudom mire vártak itt, de semmi különös nincs.
Kétszer is körbenézek. Semmi gyanús ami esetleg a szórakozásunkba zavarhat be. Egyetlen fura kinézetű ember sincs itt. Sőt a kétes kinézetű alakok is jócskán megfogytak, az egész kocsmára két darab jut. Azok is a sarokba húzódtak be, italukat kortyolva. Jó lesz elkerülni azt a sarkot ott, mindannyiunk érdekében. Nem szívügyem az ilyen emberek megismerése, akárki akármit is mond.
Magabiztosan foglalok helyet az egyik bárszéken. A kocsmáros végig néz rajtam látványosan, azt az érzést keltve, hogy valami nincs rendben. Pedig egészen rendben van minden, öltözékemet tekintve. Fekete dzseki, egy hosszabb pulóver, leggings, kis bokacsizma. Hajammal sincs semmi gond. Szóval mi a fenét is nézhetett rajtam? Áh, mindegy. Amennyiben valamit észrevett volna rajtam, azonnal szóvá tenné. Gondolom, vagyis remélem. Remélni szabad, ugye?
Hiába sorolja itt nekem mit is ihatnék, én egyenlőre csak egy vajsört rendeltem. Az elég lesz ahhoz, hogy bevárjam a többieket. Melegen ajánlom nekik, hogy hamar essenek be. Kezdem magam kissé egyedül érezni. Sok a rám szegeződő szem, amikből nem valami jó szándékot olvasok ki. Nem félek, mielőtt valakinek ez az ötlet jutna eszemben. Csak tartok tőlük. Az mindenképpen sokkal jobb!
Kifizetve a kikért italt kászálódom le a bárszékről. Megelégeltem a temérdek szempárt, emiatt az egyik asztalhoz ülök le. Kabátomat levetem, a szék karfájára kerül. Belekortyolok a korsóba, az ajtót nézve. Jöhetnének már. Nem férjhez menni készülünk, szóval hanyagolandó a temérdek festék hanyagolandó a tűsarkúval együtt. Illetve én ilyet nem tervezek bele a mai estébe. Aztán ők tudják a többit. Bár Emma ilyet nem fog tenni, csoda lesz ha tényleg véghez tudjuk vinni a tervünket Zoéval. Sikerülnie kell, elvégre nem feleslegesen mondtam le a mai őrjáratot, beszerezve helyette kettőt. Nem ezt hívják éppen fair üzletnek, de a lányok miatt sokkal többet is elvállaltam volna.
Az ajtó lassan attól is kinyílhatna, mert annyit nézem. Ám sehogy sem akarnak feltűnni, emiatt az asztalon kezdek dobolni ujjaimmal. Kezdek türelmetlen lenni. Előre küldtek itt vagyok, ellenben ha felültetnek és csak itt várok rájuk mindkettőre nagyon megharagszom. Ami egyiknek se lesz jó, tekintve, hogy nem tudnak kikerülni. Zoéval egy csapatba játszom, már amikor mindketten ott vagyunk, Emma pedig a szobatársam a múltban történek ellenére. Abban az esetben ha kerülni szeretném őket a csapat és szobaváltás lesz a megoldás.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2013. január 27. 18:06 Ugrás a poszthoz

Emma, Zoé
01.26.


Talán mégsem volt a legjobb ötlet velük jönni. Vagyis az egyikkel. Belőle az este végére ki tudja mi lesz. Én tudni fogom, Zoé is. Más pedig ne legyen kíváncsi rá. Újra körbenézek, újságíró után kutatva. Végérvényesen megutáltam őket a legutóbbi számuk óta. Túlságosan sokat szerepelek benne, három darab cikkben is. És valahogy az igazságot pont elfelejtették megírni. Igaz egy nagyon kevés jutott bele, mint mondjuk az eljövetelem a karácsonyi bálról a rellonossal. Most meg itt vagyok, emiatt nézelődöm annyira az Edictumosok. Nem akarok hibát hibára halmozni.
Utoljára az ajtóra szegezem csokoládébarnáimat. Megjelennek. Ez nagyon költői túlzás volt részemről. Pontosabban Zoé lép be maga után ráncigálva Emmát. Jól kezdődik minden esetre. Rángatni kell, vajon dolgunk végeztével is rángatni kell? Akkor nem az idegesség miatt, az biztos. Vissza integetek mikor Zoé felém int. Csak nem fog kereket oldani Emma, mégse kéne a kabátját annyira erősen fognia. Levágódna nagyon hamar a székekre. Kabáttól mind a kettő megszabadul. A kis konnektor egyből elszelel a pult felé, van pár percem Emmára.
- Jól fogod magad érezni, hidd el. -
Mosolygok rá, biztosítva az este alakulásáról. Egyáltalán nem fog velük olyan történni amit nem akarunk, hisz itt van Zoé aki bárkiből kirázza az utolsó élő sejtet is.  Megtapasztaltam ezt az ajándékát, tudom milyen érzés, ám én ugyan annyira kedvelem őt. Semmit se változtatott ez a plusz rajta.
- Jó lányt hoztál, meg kell vele ismertessük mire jó a csárda. -
Pillantok fel rá miközben kiossza a korsókat. Őt aztán nem kell nógatni, iszik is egyből. Emmára nézek majd a korsóra. Innia kell. Vagyis remélem nem kell megfogjam a kezét, rá illesszem az ujjait és mondanom mikor nyeljen. Amúgy meg ne próbáljon ellenkezni, mert megkérdem Zoét, hogy adjon egy keveset neki abból ami sok van neki. Elektromosságból. Az emberi test vezeti, remélem Emma nem akarja kipróbálni hogyan is vezetné.
- Emma Zoé, Zoé Emma. -
Amennyiben eddig nem mutatkoztak be egymásnak, megtettem én. Ők mindketten ismernek, különböző helyekről és helyzetekből amit jobb nem részletezni. Egymást tudnák túllicitálni a rossz időzítéseimről, tetteimről. Eddig bele kellett kortyolnia abba a korsóba, semmilyen ellenállást el nem fogadunk. Zoéra felé pillantok, jelezve, hogy ha nem megy akkor erőltetni kell.
- Végezzünk ezekkel hamar, nekem valami jobb kell. -
A korsóm vészesen kezd kiürülni, Zoé is hasonló helyzetben van. Nem látok el az Emmáiéig, de őszintén annyira nem is izgat mennyit ivott meg. Az asztalunkhoz intem a pincért aki készségesen jelenik meg, felvéve rendelésemet.  A korsókkal együtt tűnik el a férfi, nem foglalkozva azzal, hogy mennyi is hiányzik belőlük. Pár perc múlva újra megjelenik a színen, kezében a tálcával. Három poharat rak le mindegyikünk elé, kitöltve a megrendelt lángnyelv whiskeyt. Na ennek örülj Emma, direkt neked találtam ki az egészet. Ebből aztán innia kell, ha törik, ha szakad. Nem engedünk Zoéval, akármennyire is vissza akar szaladni a kastélyba.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2013. február 5. 19:42 Ugrás a poszthoz

Emma, Zoé
Január 26


Nem járja az, hogy Emma ilyen hamar le akar lépni! Még semmit se látott, tapasztalt és érzett meg a hellyel kapcsolatban. Vagyis látni látott már, elnézést! Koszt kosz hátán, piszkos asztalokat, még piszkosabb kinézetű embereket. Kissé fura hatást is produkálunk, itt vagyunk mi akik köszönő viszonynál sokkal többet ápolunk a fürdővel és ők akik ünnepnapokkor esetleg meglátogatják az előbb említett helyiséget.
Helyet foglalnak, megszabadulnak minden felesleges ruhadarabtól és szembe találják magukat a korsó sörrel. Zoéban egy percig sem csalódtam, azt teszi amit ilyenkor szokás. De a drága Emma! Nézi, jobbról is, balról is és semmire se halad vele. Nevetni kezdek, ám mielőtt megszólítana, elhallgatok. Tudom ez nem volt szép tőlem, de olyan szórakoztató és vicces volt az egész amit csinált.
- Nincs narancslé és nem mész sehová, nélkülünk. -
Időközben valahogy a korsó is eljut Emma arcáig, siker. Zoéra nem is nézek, anélkül is, tudom, hogy azt csinálja amit kell. Bemutatkozást is lezavarják, Emma jó tulajdonságainak kiemelésével. Kézrázásnál kicsit több ideig bámulok oda. Remélem most nincs Zoé krízisben, mert akkor Emma haja fel fog állni, nyakamat rá. Jéé! Megmenekül a nyakam, lezavarják elektromosság hiánya nélkül. Büszke vagyok, mindkettőre.
Furcsa íz? Oldalra sandítok, amerre a furcsa ízű vajsörös korsót tartó lányt sejtem. Ránézek, valami olyat üzenve, hogy ez nem rossz. Tolnám is eléje a korsómat cserére, de nem hiszem egy háromnegyedig üresre vágyik. Ha pedig igen, akkor szíves örömest oda adom neki. Zoé is cserét ajánl, de nincs idő elfogadni. Már el is tűnnek a korsók, helyettük poharat veszik át a szerepet. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ha a vajsör nem volt jó Emma számára, a lángnyelv whiskey még annyira se fog. Sajnálom szegénykét, de előbb utóbb úgy is be kell vezetni az életbe és sokkal jobb ha mi tesszük meg és nem valami huligánok az utcasarokról.
- Remek ízlésen kívül mi mással rendelkezhetem? -
Egy kissé az egoizmusom került előtérbe, hála a megjegyzésnek. Amúgy meg itt már tökéletesen mindegy ki mit szeret és mit nem, mert választási lehetőséget egyiknek sem kínáltam.  Ezek után se fogok, elvégre valaki kell legyen köztünk a vezető egyéniség. Hiába, hogy mindketten feljebb járnak nálam, az itt semmit sem nyom a latba. Maximum ha nem kezdjük egymást el átkozni, amire még halvány esélyeket se látok.
- Igyunk a mai estére! -
Kapva kapok Zoé ötletén, felemelve a poharat és rájuk várva, hogy összekoccintsuk őket. Direkt csinálom így, mivel egyik se menekülhet. Főleg nem Emma, aki kölcsönkérné a nyúlcipőt az utolsó csövestől is csak, hogy menekülni tudjon. Rájuk mosolygok, gondolkodva a feltett kérdésre. Sokat járok ide? Mostanában egyáltalán, lejárt az Endre utáni járkálás nevű műszakom. Gondolataim közé próbál beférkőzni az arca, a hiánya, ám gyorsan hessegetem el őket, mivel most nem éppen egy érzelmes pillanatot élek. Szét nézek, esetleges menekülési utat keresve amit el kell vágnunk Emmának a testi épsége és itt maradása érdekében. Különben rájövök Zoé megfogalmazta a választ a kérdésre, így csak bólintok egyet mikor elmondja.
Kezem ügyébe akad egy itallap - itt ilyen is van?! - amin hamar megtalálom a lángnyelv whiskeyt. Gyors mozdulattal tolom Emma orra alá. Ez elég információ kell legyen arra vonatkozólag mit is akarok vele megitatni. Amúgy ilyen gyümölcsleveket ne is próbáljon rajta keresni, mert nem talál. Még talán sima víz szerepelhet rajta, de ennél több nem. Szóval nézelődj kedvedre drága leveses barátnőm az itallapon! Hátha találsz olyat ami elsőre megtetszik neked.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2013. március 10. 12:26 Ugrás a poszthoz

Gergőke ^^


A reggeli futásnak az eredménye volt, hogy kihagytam a nagy közös étkezést. Emiatt csak egy forró csokira volt időm miközben megtudtam mi is lesz a dolgom a mai nap. A drága szervezett be gyerekpesztrára, mivel neki valami sürgős elintézni valója akadt. Csak nem lehet rosszabb az a fiú az öcsémnél és húgomnál.
Nagyot sóhajtva léptem ki a már jól ismert ajtón, valami isteni sugallat miatt szoknyában, fehér inggel, mellénnyel és kabáttal. Azért annyira nem ment el az eszem, hogy a harisnyát hanyagoljam, azt is felvettem a kedvenc bokacsizmámmal. Lassan vége a télnek, megmarad a sok sár, latyak amit aztán nagyon nem kedvelek. Van valaki olyan aki szereti vagy kedveli ezt? Mert azt akkor gyorsan szedjen be valamit amitől elmúlik.
Elgondolkodva veszem az irányt a megbeszélt találkahely felé. Boglyas tér. Semmi különösebb érzelmet nem ébreszt bennem a hely, kéne? Talán ezzel az alkalommal valami olyat fogok kötni a térhez ami megmosolyogtató. Elvégre nem mindennap kísérgetek fel új diákokat a kastélyba. Még akkor se ha éppen egy elballagott növendéknek a fia. Annak a növendéknek aki elég sok fejtörést okozott a drága tanároknak. Elméletileg Gergő sokkal jobb lesz, mert a Navine tagja.
Megérkezvén a térre szétnézek. Összehúzom kabátomat, a nap attól még süt, de nekem melegem egy szikrányi sincs. Nézelődésnek eredménye lett, hogy megpillantottam a kis védencemet. Padon ült, két bőrönd társaságában. Mégis hova készül a kicsike két bőrönddel?! Hazafog még menni jó sokszor, túlzás számára ez a sok gönc, de ő tudja. Hangosan semmit sem kommentálok, elég amit én elgondolok és tudok.
Van egy olyan érzésem, hogy nagy csalódást fogok én ma okozni. Endrét várják, miközben érkezek én, Endréné. Nagyon remélem túl fogja élni a kicsike és nem okozok életre szóló csalódást. Lassú léptekkel indulok el a megpillantott pad fel, elővéve az egyik legszebb mosolyomat.
- Szia Gergő! Bea vagyok, Endrének a barátnője. Sajnos nem tudott eljönni, de helyette itt vagyok. Szóval indulhatunk? -
Kezet is nyújtok neki, mint ahogy a nagyok szokták. Általában ilyet nem csinálok, de most mégis megteszem, hátha enyhül a csalódás mértéke. Sőt, még három puszit is kap a kicsike. Majd az egyik bőröndjét fogom meg, ezzel is jelezve, hogy el kéne induljunk. Nem lesz egy sétagalopp eljutni a Navineig mivel biztosan nagyon kíváncsi Gergő, emiatt egész úton a szája be nem fog állni. Fel vagyok erre készülve, csak bírjam majd ideggel a dolgot.
Ránézek, próbálom keresni benne mindazt amiért barátok lettek. Felfedezem a gyermeki naivságát, mosolyát ami körbelengi őt. Hamar el fogja veszíteni a kastély falai között, nyoma sem lesz mindannak amit másodpercek alatt állapítottam meg.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2013. április 6. 13:54 Ugrás a poszthoz

Zora és Chaske
Április 1. este


Valljuk be, az Északi szárnytól egészen a Nyugatiig van egy kis táv. Mi ketten, Zorával ezt elég hamar megtettük. Biztosan motivált minket az új gyógyító megismerése, aki a pletykák szerint egy szót se tud magyarul, mégis elég jól el kommunikálgat a gyógyulni vágyó diákokkal.
Mielőtt benyitottam volna levettem a kapucnit, remélhetőleg a bajtársam is így tett. Itt már egyáltalán nem tartottam attól, hogy valaki megláthat mivel a diákság körében az uralkodott, hogy a Gyengélkedőt minél jobb elkerülni. Vettem egy mély levegőt, majd benyitottam. Zora is érkezett utánam gondolom, mivel az ajtó becsukódott. Őszintén remélem nem a gyógyító haragja csukta be azt ajtót, mert akkor el fog párologni nagyon hamar a gyógyulási vágyam és megoldom másképp.
Szépen lassan kezd megcsapni az az illat ami az ilyen helyeken szokott uralkodni. Nem leszek tőle rosszul, nem támad ingerem arra, hogy megmutassam a menüt, egyszerűen csak zavar. Elméletileg el kell múlnia, mert ezt egyáltalán nem akarom kezeltetni.
Szét nézek, keresem a gyógyítót. Aki a hallottak alapján egy indián, megáldva valami különleges képességgel a gyógyítás terén. Komolyan, keresve sem találhattunk volna jobbat. Bár, ki áll szóba két vén csoroszlyával akik a Navine prefektusai? Az egyik orvosságos szekrénybe pillantok, pontosabban az üvegbe és találkozom önmagammal. Hajamból a festékanyag már rég kiveszett, bőröm feszessége pedig alulról szagolja az ibolyát, csak, mert megakartuk viccelni a szigorú Rellont. Egyáltalán vevők ők a viccre ha már a kastély ügyesen átpakolt a prefektusuknak?
- Nem maradhatunk így. -
Jelentem ki Zorának, kissé kétségbe esve. Az ő szempontjából talán ez jó lehet, meg lehet a Czettner ikreket különböztetni. De remélem nem ilyen megkülönböztetési alapra vágytak. Sóhajtva egyet a legközelebbi ágyon foglalok helyet, várva az isteni csodát ami visszaadja a külsőmet. Mert így nem fogok maradni, az fix. Lefizetjük az összes gyógyítót, éjfélkor füvekre vadászunk a réten, szóval bármit megcsinálunk csak kapjam vissza önmagamat. Még meg is köszönöm Uffnak, ha vissza változtat. Na meg nem tart itt két hétig, rettegésben kell tartani a kastély lakóit, mert túl sok lett a rellonosok által kiadott büntetés. Nem szabad lemaradni.
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2013. április 6. 13:55
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. április 10. 00:39 Ugrás a poszthoz

Rachel Octavia Amber


Kissé rozsdás ismeretekkel rendelkezem a kastélyt illetően. De se baj, ki a kutyát is érdekli ez? Elég nekem megoldani a sorozatos eltévedések, bukdácsolások és keresgélések rejtélyét. Azt hiszem egy idő után, - még pár napot adok magamnak - jobb lesz. Csupán próbáljam meg a jó oldalát szemlélni, érezhetem magam megint valami nyamvadt elsősnek. Hűha, az sem tegnap volt. Örömmel tölt el, hogy az is eltelt, ez sem lehet annál rosszabb. Ha mégis, valamivel meg kell majd magam vigasztaljam.
Szerencsémre a Nyugati szárnyat még mindig a réginek látom. Sőt, még tapasztalom is. Így elégedett mosollyal az arcomon baktatok végig a folyosón tornacipőben, fekete farmerban és szintén fekete ingben. Jelvényem a zsebemben van, nem kell minden szembejövő ember orrára kötni, hogy újra prefektusnak választottak. Kellenek a meglepetések, az olyan dolgok amiket nem tudhat minden diák. Elvégre ki volt hirdetve, de attól lehet még mázlim a figyelmetlenségükkel. Világ életemben kisebb figyelem hiányban szenvedtem, de mindig ügyesen kárpótoltam a felhalmozott ismereteimmel. Eddig mindig kihúztam magam a csávából, remélem innentől sem lesz másképp.
Társalgó. Ez az, erre van szükségem. Emberek közelsége, annyira mégsem lehet rossz. Végig simítok hajamon, a szokás nagy úr, majd lenyomom a kilincset. Kissé meglepődöm, hogy az ajtó nyikorog, remélem ezzel senkit se zavarok meg semmiben. Amint belépek rájövök felesleges volt az aggódás, hiszen egy baráti társaságot egyáltalán nem érdekelt az ajtó, folytatták tovább a nevetgélést, röhögést. Hát igen, akinek még van olyan. Személy szerint én ott tartok, hogy az egyik ismerősömből, barátnőmből lett a házvezetőm, a másikból pedig a házvezető-helyettes. Nekem is valamilyen tanárnak kéne lennem, ha nem mentem volna el csak úgy. Nem sajnálom az elmúlt éveket, tapasztalatot szereztem, rendeztem a különböző kapcsolataimat és még több építettem ki a kastély falain kívül. Kár, hogy őket nem lehet ide behozni. Úgy néha napján nem érezném magam magányosnak. Elveszett éppen nem vagyok, mert a teendőim nem engedik.
Szétnézek, kutakodok valaki után aki nem tartozik a vidám társasághoz. Szerencsével járok, egy lány foglalt helyet az egyik ülőalkalmatosságon. Közeledek feléje, miközben felfedezek mellett még helyeket. Úgy látszik mégsem vagyok magányra ítélve, ahogy ő sem. Nem is néz ki valami antiszociális, egoista bunkónak akihez hozzá se lehet szólni, mert abban a szent percben leharapja a fejedet utána a kezedet és azon gondolkodik melyik következő testrészedet is csócsálja meg unalmában. Amennyiben tévedek, utolsó szó jogán szeretném megosztani a kastély lakóival.
- Szia. Foglalt ez a hely? -
Csak nem fog igent mondani a kérdésre, bár azért megvárom a válaszát és ha nemleges, helyet foglalok a következő ülőalkalmatosságon. Meglátom a lány kezében a levelet, így gondolom belezavartam valamibe. Igaz nem látok se pergament, sem pennát, ebből leszűrtem, hogy elolvasta vagy újraolvasta. Milyen jó, legalább nem fogom kényelmetlenül érezni magam a válasz levél megírása közbeni zavarással. Igazi jótét lélek lettem az elmúlt időben, ugye? Még egy ilyen nincs belőlem, azt hiszem nem is kéne.
- Bea vagyok. -
Nem árt egy bemutatkozást is megejteni. Sőt, még kezet is nyújtok, hátha nem utasítja el. Kissé az elmúlt időszakban felvettem az üzleti élet, főleg a mugli üzleti élet szokásait. Emiatt csak nem fog kinézni maga mellől. De ha mégis, sosem voltam az az ember aki túlságosan érdekelt a környezete véleménye. Már amennyiben nem építő jellegű kritika volt az adott vélemény. Rámosolygok, elvégre nem kéne rosszul indítani az ismeretséget.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. április 10. 20:43 Ugrás a poszthoz

Lucus^^


Egy prefektus kötelességei közé tartozik a diákok lekísérése a faluba. Igazi csoda az elsősök tömegét kifogni, akik mindenre kíváncsiak, minden érdekli őket. Még az utolsó fűszál is, ha éppen van benne valami szokatlan. Úgy kezdem érezni magam, mint valami jó pásztor aki a kenyerét keresi a terelgetéssel. Persze, az elsősök közel sem juhok, vagy bárányok, de az érzés majdnem ugyan az. Ja és kutyák sem jönnek utánunk hűen védve minket mindenféle gonosz, rossz dologtól. A legnagyobb szerencse pedig, hogy nem csatangolnak el, eléggé szúrós szemekkel közöltem velük ezt. Lehet kissé beijedtek, de a fegyelem miatt szükség volt rá.
Hála az égnek a csapat elhagyott, visszakísértem őket a kastélyba. Nem láttam még annyi cukorkát, csokoládét, a legkülönbözőbb édességet amit magukkal cipeltek. Egyiknek az az ötlete támadt, hogy be kéne menni a csárdába, amit olyan hamar el is vetettek amint eszükbe jutott, mert vázoltam a lehetőségeket a kilátásba helyezett büntetésekről. Megtette a hatását, többet semmi ilyesmi nem jutott eszükbe. Pedig a pub is egy lehetőség lett volna, ha éppen nem az elsősök hadát bízzák rám. Lelkiismeretesen visszaértek, a különböző fogproblémák az édesség miatt már nem az én hatáskörömbe tartoznak. Nem vagyok valami ügyeletes fogtündér és a galleonokat se nekem kell elszámolják.
A Boglyas tér megfelelő lesz ahhoz, hogy kissé megpihenjek ebben a fárasztó napban. Az időjárás is rátesz egy lapáttal, hiszen el se lehet dönteni a tavasz vagy az ősz van kilátásban. Békésen sétálgatok, mint a Dalai Láma magyarországi kirándulásán mikor meglátok valaki a vadul, kézzel, lábbal integet felém. Ha akarnám se tudnám eltéveszteni őt, hisz a legkisebb Czettner mindig akcióban, pörgésben van. Feléje veszem az irányt, elvégre lassan ő lesz az az egyén aki mellett még van hely a padon. Az pedig pihenésre egészen ideális. Luca van annyira kedves, szívélyes, hogy megvárja amíg odaérek, vagy legalábbis hallótávolságon belül kerülök. Hanem törhetném a fejem, hogy mégis miről beszélt.
- Lefárasztottak az elsősök. Veled mi újság? Persze, kinek nincsenek olyan dolgai amit mindig ki akart volna próbálni? -
Azért már elég sokszor feltűnt nekem, hogy olyan mintha Luca megkapott volna minden olyan tulajdonságot ami kimaradt nővéreiből. Azt hiszem ez így helyén való, mert legalább eléggé feltűnő egyéniség tud lenni. Attól viszont egy kissé tartok, hogy mit is tervez. Na de annyira eget rengetőt mégse akarhat, mert a végén kipenderítenek minket. Az egyikünknek se lenne jó, mert már eléggé közeledik a vég.
- Kerül, mit akarsz Lucus? -
Ajj ajj, Luca nemsokára akcióban lesz. Isten a tanúm rá, hogy bűnrészeséggel vádolhatnak, a felbujtó nem én vagyok. Remélem majd beidézik a tárgyalásra az Istent, hanem a pokolban fogunk új otthonra lelni. Biztosan otthonos, állandóan lehet grillezni meg sütögetni.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. április 10. 21:58 Ugrás a poszthoz

Rachel Octavia Amber


Helyet foglalok, kezet rázok vele, egészen jól indul ez az egész. A végén még megszerzem a legújabb kebelbarátnőmet. Sőt még be is mutatkozott, a teljes nevét tudom meg. Na jó, azt hiszem nekem is azt kellett volna mondanom. Mindegy, ha rákérdez én szívesen elárulom. Addig is felesleges ilyen információkkal terhelném, elvégre ki tudja fogunk-e még találkozni.
- Örvendek Rachel. -
Fejezem ki én is az örömömet megismerkedésünk alkalmával. És konstatálom, hogy nem csak engem sújtottak a szüleim két keresztnévvel. Ő is hasonlóban jár, csak éppen angol eredetű nevekkel ajándékozták meg. A magam részéről én tökéletesen meg vagyok elégedve a magyar nevemmel, aztán ki tudja, valaki szép fiú kerül elő és nagy sebbel lobbal olyan idegen nevet rittyentünk nekem, hogy senki se fog rám ismerni. Az lesz még egy érdekes helyzet.
- Milánóban születtem, Németországban élek és a Navine sorait gyarapítom. -
Azt gondoltam nem kell visszakérdezzek, hisz ha kíváncsi rám, ő is hasonló módon megossza a kérdésére a választ. A külföldi diákok nagyon gyakoriak a tanodában, így meg sem lepődöm mikor elmondja, hogy Amerikában élt. Azon sem, hogy az édesapja áthelyezése miatt kellett költözniük. Sosem tudtam milyen érzés lehet ez, garantáltan nem valami jó. Hisz ott kellett hagyjon minden megszokott dolgot az életéből, a barátaitól kezdve el egészen odáig, hogy a napi rendje. Itt más az élet, mások az emberek, bár biztosan hozzá szokott már. Nagyon más választása nem volt már.
- Beilleszkedtél már a magyarok közé? Na és a tanodába? -
Érdeklődöm, mosolygom. Elvégre ebből baj úgy sem lehet és a barátkozás, ismerkedést éppen nem büntethetik a felügyelők. A szabályzat módosításban nem szerepelt, hiszen többször áttanulmányoztam a megfelelő "munkavégzés" miatt. Egyébként tényleg kíváncsi vagyok a válaszaira, nekem elég régen volt ilyennel dolgom. A beilleszkedés könnyen megy amúgy, de az elfogadás már nem tudom mennyire. Mármint, hogy a környezetem hogyan és mennyire is tolerál engem.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. április 14. 23:42 Ugrás a poszthoz

Rachel Octavia Amber


Vicces, már, mint még mindig nevetnem kell mikor megkérdezik tőlem milyen Milánó. Sok emléket nem ápolok róla, mert elrontottam anyuék nyaralását. Egy hónappal a kiírt dátum előtt érkeztem, óriási riadalmat keltve mindenkiben. De főleg a gyógyítókban, mert egy hónap azért nem kevés idő ha egy gyerekről van szó. Lényeg a lényeg, túléltem, igaz anyuék elmondása szerint nem volt piskóta az a pillanat mikor a tengerparton beindult a szülés. Ám hála a hopphálózatnak megoldódott minden, a gyógyítók is tudtak jönni hamar otthonról. Riadalomnak is vége és homok se ment a számba.
- Szeretem Németországot a hegyek, a természet és a kastélyok miatt. Nem éltem Milánóban, nyaralás alatt születtem. -
Egy pillanatig el is kellett gondolkodjak mit is szeretek abban az országban amelyikben élek az év többi részében, mikor nem vagyok itt. Aztán megtalálom a választ, hisz a hegyek, az a rengeteg kirándulás, hegymászás és séta meghódította véglegesen a szívemet. Persze a történelem nyomai sem elhanyagolható kincsek, azt hiszem ha a hegyek elengedtek volna, a kastélyok véglegesen bekebelez. Így is jutott nekik hely, mert imádtam azokat a hétvégéket mikor mindent otthon hagyva felkerekedtünk és az éppen aktuálisat megnéztük. Olyankor együtt volt a családom, éreztem azt a szeretetet amit régóta nem kaptam meg. Nem is tudom miért reménykedek még a mai napig, hogy a szüleim egyszer meggondolják magukat. Hiszen már van családjuk, gyerekeik, csak én vagyok az a sarkalatos pont ami összeköti őket. Ha nem lennék, biztosan egymás felé se néznének. De így legalább elmondhatom, hogy elég sok helyen otthon érzem magam amiatt, hogy sosem volt normális kialakított lakhelyem. Leszámítva a kastélyt, mert innen évek óta nem hurcolkodtam sehova. Még az hiányzott volna nekem, hogy távozni. Úgy véglegesen, nem is tudom mit tennék. Valószínűleg munkát vállalnék a faluban csak, hogy ne kelljen véglegesen elmenjek.
- Hazamehetsz, meglátogathatnak a barátaid. Rengeteg alternatíva van a kapcsolattartása most, élj velük. -
Nem volt nehéz kivennem a szavaiból, hogy a barátai, az ismerősei miatt nem tetszik neki a helyzet. Igaz el kellett fogadnia, de megbarátkozni vele nagyon nehezen fog. Azt hiszem én is hasonló daccal viseltettem a dolgokkal szemben az ő korában. Aztán rájöttem ezt senki se érdekel, főleg nem a szüleimet, így felhagytam vele. Ennél többet úgy se tehettem, mert a fejre állást se nagyon díjazták.
- Örülök annak, hogy megtaláltad a helyed a többiek között. Én már rég felhagytam a beilleszkedéssel, ettől eltekintve jól érzem magam. -
Nincs azon mit szépíteni, hogy a barátaim elballagtak, tanárok lettek, a házvezetőm, a házvezető-helyettesem. Kellett nekem elmenni a kastélyból, itt hagyni még azt a kevés stabilitást ami leledzeni kezdett az életemben. Felesleges ezen gondolkodni már, jobb arra a részre tekinteni, hogy valamikor tanár lesz belőlem.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. április 28. 16:07 Ugrás a poszthoz

Mattcicu ^-^


Az élet apró örömei közé tartozik a gyengélkedő meglátogatása is. Az pedig már igazán csúccsá teszi az egészet, hogy a legutóbbi meccsünkön, aminek alig vége szűk 10 perce, megfáztam. Miért kellett esnie az esőnek? Miért nem tud a játékvezető olyan megfelelő körülményeket teremteni amik jók a játékhoz?! Tiszta szerencse, hogy az eső mellé nem csatlakozott be pár vénasszony a potyogásba. Az már garantáltan több nézőt is vonzott volna, tiszta üzlet lett volna az egész. Vajon közöljem a morcos bácsival ezt a jó marketing fogásomat?
A szívem szakad meg amiért nem tudtam megvédeni az őrzőnket a gurkótól. Rosszul érzem magam miatta, ezért sietek nagy erőkkel a gyengélkedő felé. Amennyiben szerencsém van, felébredt Matt és lesz alkalmam tőle bocsánatot kérni. Felelősnek érzem magam, hiába, hogy megpróbálta egyedül megoldani a helyzetet. Amennyiben ép bőrrel megúszta a gurkót, a kezelést is megfogja. És akkor gyakorolni fogja ezt a fránya lajhárlendülést, mert most éppen volt cserénk, de következő alkalomkor mi lesz? Én álljak be védeni? Annyira értek hozzá mintha hajtónak kéne állni. A végén még keresni kezdeném az ütőmet, hogy küldjem valakire a kvaffot.
Fel vagyok készülve a nem éppen szívderítő látványra. Berobogok, azonnal keresni kezdem a fiút. Még arra sem volt időm, hogy megszabaduljak a felszereléstől. Ám egy adag papírzsebkendőt magamhoz hívtam, mert az orrfolyásom igazán nagy sebességre kapcsolt mióta elhagytam a pályát. Alig győzöm kifújni, de hála az égnek mire megtalálom Matt-et, be fejezem. Közben igazán előkerülhetne a javasbanya, mert kéne valami lötty erre a megfázásra. Nem tervezem végig szenvedni a gyógyulás rögös, de bájital mentes útját. Annál több és sürgetőbb dolgom akad.
- Matt! Gyakorolnod kell a lajhárlendülést, mert ilyen többet nem fordulhat elő. -
Igen, ez aztán a bocsánatkérések bocsánatkérése, de ez van. Örülhet annak, hogy nem egyebet mondtam vagy nem rendeztem neki jelenetet itt. Megállok az ágya előtt, több okból is. Nem kéne a rókacsalád rajtam landoljon, nem kéne rajta helyet foglaljon a megfázásom tünetei. Ugye mennyire előrelátó és szívélyes vagyok? Igazi főnyeremény.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 1. 11:55 Ugrás a poszthoz

Rachel Octavia Amber és Mesélő


Elmosolyodom, hisz örülök annak, hogy tervezi meglátogatni Németországot. Én véglegesen beleszerettem, sosem tudnám huzamosabb ideig elhagyni. Szerencsére ilyet nem is kell tegyek, mert bizonyos időközönként hazautazom. Olyankor még a muglik által tervezett, létrehozott kütyüket, találmányokat is szoktam élvezni. Már miután kisebb nagyobb erőfeszítések árán rájöttem hogyan is működnek. Általában könnyen megy, de volt már olyan és biztos lesz is ami kifog rajtam.
Nevetni kezdek. Garantáltan nem volt izgalmas anyukámnak a nyaralás alatti szülés, de ha a gyerek ki akar jönni, nincs mit tenni. Legalábbis az orvostudomány és a gyógyászat mai állása szerint. Biztos fejlődni fog mindkettő és akkor már kitalálhatnak különböző módokat arra, hogy a gyerek ne jöjjön ki. Hála az égnek rajtam ilyesmit nem kísérleteztek ki.
- Anyukámnak nem hiszem annyira izgalmas volt. 1 hónappal későbbre vártak. -
Zártam rövidre ezt a születés dolgot, mert igen elsőre izgalmasnak hangzik. Másodszorra is, de harmadik alkalommal már elhanyagolható a lelkesedés. Az pedig már egyáltalán nem nevezhető izgalomnak, hogy elírták a nevem és emiatt majdnem el is cseréltek. Kész szerencse a szüleimre nézve, hogy sikerült megtalálniuk. Igaz fel is rótták a gyógyítóknak figyelmetlenségüket, hiszen nem valami apró dolgokkal játszanak, hanem babákkal akik igazán a szüleik mellett akarnak felnőni.
- Akik lemorzsolódtak azokkal nem kell törődni, mert nem érdemlik meg. A helyt álláshoz sok sikert, szerintem megy neked az. -
Bátorításként majdnem vállon veregettem, de rájöttem ez túl korai lenne, így inkább biztatásképpen elmosolyodtam. A barátok jönnek mennek, egészen addig amíg nem találsz olyan valaki aki kitart melletted évekig. Akkor is ha elköltözöl, iskolát váltasz vagy egyéb ilyen cifraságok. Ha pedig eltávolodnak, azt jelenti sosem voltak igaziak. Őket nem kell sajnálni, siratni, keresni vagy törődni. Lesznek helyettük értékesebb emberek.
A kedves felügyelő itt léte egyáltalán nem kerülte el figyelmemet. Nem kedveltem, szívleltem őket, de elfogadtam a jelenlétüket. Rajtunk nem volt nagyon mit figyelni, rögzíteni. Egyszerű, átlagos beszélgetést folytattunk. Semmi olyasmit amit büntetni kéne vagy akár másmilyen módon "jutalmazni". Kissé feszélyezett a jelenléte, de nem mutattam. Elvégre semmit nem akart tőlünk. Vagy ha mégis, egyelőre jól titkolta. De ezzel erővel a teremben lévő más diákoktól is akarhatott bármit, csupán a megfelelő pillanatra várhatott.
- Ha meg nem jön, itt vagy te nekem. -
Nevetek fel, mert elismételte nagyjából amit én mondtam. Viszont megtaláltam amit nem mondott. És úgy gondolom nem sértődik meg, haragszik meg vagy esetleg bántódik meg a kijelentésem miatt. Elmesélése alapján nincs sok barátja, így még jól jöhetünk egymásnak. Azt pedig még nem tudja, de egy prefektus barát sosem elhanyagolható tényező. Megtanultam ezt az évek alatt. Csak éppen akkor a kastély nem volt tömve felügyelőkkel akik árgus szemekkel figyeltek minket, diákokat. Biztosan nem tölti el a tanárokat sem boldogsággal a tény. Ám a minisztérium rendelkezéseit el kell fogadnia mindenkit kivétel nélkül.
- Tanár szeretnék lenni, mesterképzésre járok. Te, mi szeretnél lenni? -
Valójában ez a kérdés egyáltalán nem az illendőség miatt lett feltéve neki, vagyis visszakérdezve. Érdekel, hogy valaki aki elköltözött, a barátai elhagyták és itt tanul, mi akar lenni. Túlságosan nem kedveli a helyzetet, ahogy kivettem a szavaiból, de attól még történhet vele jó dolgok. Például adhatok neki pár tanácsot tovább tanulás terén, már ha akarja. Én nem erőszakolom magam senkire, mert annak úgy sem lesz jó vége.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 1. 21:04 Ugrás a poszthoz

A hős lovag Barnabás
outfit


Mostanában elég sok stresszel és felesleges járőrözéssel telik a prefektus lét, így nem meglepő módon kimenőt engedélyeztem magamnak. Nem meglepő módon senki se tudott róla. Elvégre mégis kit ráncigálhattam volna magammal a csárdába? Senki olyan nincs mostanában a közelemben akivel lehetne iszogatni, beszélgetni. Emiatt teljesen egyedül céloztam meg a falu vendéglátó negyedét. Bíztam a vak szerencsémben, hogy nem kell majd egyedül eltöltenem az estét. Na meg abban, hogy nem valami rossz arcú mágus néz ki és rabol el. Azt nem éltem volna túl, mert biztosan betuszkolt volna szűk és piszkos helyre. Azok pedig nem éppen a kedvenc helyem.
Határozottan fellélegzem, mert mióta új tulaja van a helynek, kezdték száműzni azt a rengeteg piszkot és koszt. Igazán jót tesz a dolog, mert így jobban vonzza a közönséget. Talán a nem éppen jó megjelenésű mágusokból és boszorkányokból is lejjebb adhatna. Annak is jó páran örülnének, mint a takarítás felfedezésének. Az első szabad helyet elfoglalom, ami kissé félre esik a nagy nyüzsgéstől és zajtól. Jó lesz ez nekem, úgy se  megismerkedni terveztem azzal a varázslóval aki eléggé gyanúsan méregetett. A rendelést egyelőre hanyagoltam. Ám ezt a döntést azonnal megbántam amint körbe srác akik alulról súrolták nagyjából a harmadik évfolyamot. Tudom én, hogy nem vagyok valami égimeszelő, de azért kérem szépen, az alapképzést már letudtam és nem állok le csak úgy pár kölyökkel, még kártyázni se. A lehetséges menekülési lehetőségek után kutattam, illetve reménykedtem egy kisebb csodába, hogy felszívódhatok. A csodám meg is érkezett, jó vágású barna hajú fiú személyében aki simán kimenthetett a helyzetből. Hálaimát remegtem érte némán. Arra a bizonyos leheletfinom puszira felpillantok, a tudta nélkül volt már kettő jó pontja nálam. Első a megmentésem, a második az a puszi amitől hirtelen még a hideg is kirázott. Remélem ő ebből semmit sem érzékelt.
- Tudhatnád szívem, hogy nélküled nem kezdem el. -
Óriási mosoly, fene se tudja éppen kit szólítottam a szívemnek, de ennél nagyobb problémám sose legyen az életben. Drága barátom megjelenésére remélem az udvarlóimnak máshol fog dolga akadni. Tulajdonképpen nincs szükségünk gyertyatartóra, amennyiben mégis, megfelelő lesz amelyik nem bámul kocsonyás szemekkel. Olyat pedig bármelyik sarokban találhatunk, mindenféle felesleges erőfeszítések nélkül.
- Hálás lennék érte ha maradnál addig. Természetesen vörös. -
Egek, elveszett bennem egy Oscar díjas színésznő, annyira komolyan veszem a szerepem. Még a kezemet is a kezére csúsztattam, összekulcsolom ujjainkat. Hátha valakinek gyenge lenne a szerepünk. A mosolyom levakarhatatlan, hisz éppen valami szerelmes csitrit alakítok aki első évfordulóját ünnepli. Ugye milyen meggyőzőek tudunk lenni?
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 1. 22:50 Ugrás a poszthoz

Jim
[zárt]
outfit


Úgy érzem magam, mint valaki aki élete legnagyobb baklövését akarja elkövetni. Pedig nagyon nincs ez így. Én éppen csak kézbesíteni szeretnék egy levelet, mindenféle tollas segítséget leszámítva. Őszintén remélem senki se fog rajta kapni, mert nem lesz egy kellemes érzés. Főleg nem az, hogy közben még tiszteletemet is teszem a tanári szobában. Úgy se voltam még ott és meg kell nézzem magamnak. Elvégre tudnom kell mi merre hány méter, mert ha minden jól megy gyakorlótanár lesz belőlem. Na akkor fogom lazán érezni magam, mert vége a diákéveknek.
Tényleg, adja az a jó öreg Isten, hogy senki se kapjon rajta. Azért van bennem még egy jó adag félelem. Ennek ellenére mégis elindulok a tanári szoba felé, mert semmi esetre se szeretném valami tollas borzadályra bízni aki még a címzettet is eltéveszti és a végén Felagund professzor kezei között landol gyöngybetűim sokasága. Igaz akkor már nem a betűim izgatnának, hanem a tény, hogy hallgasson örökre a drága professzor. Ám őt ismerve (Atyaúristen, mikor ismerkedtem meg vele közelebbről, hogy ilyet mondok?) ez eléggé kizárt, ezért vettem kézbe az ügyet. Remegő lábaim pedig hab a tortán. Remélem elmúlik, mert vicces lesz elremegni egészen a Déli szárnyig.
Lassan már beállhatnék valami beépített titkos ügynöknek is. Annyira nesztelenül tettem meg eddig az utat. És végig figyelve nehogy valaki illetlen személybe ütközzek, például egy felügyelőbe aki megkérdezné miben is sántikálok éppen. Hála az égieknek senkivel se találkozom aki kérdőre vonhatna. Sőt, még egy árva szellem se lebbent errefelé. Valamivel kissé megnyugodott szívveréssel nyomom le a tanári szoba kilincsét. Besurranok, szét nézek, sehol senki, tényleg velem vannak az égiek. Már csak annyi kell, hogy megtaláljam Jim asztalát. Pár perces keresés után meg is találom valahol a rengeteg íróasztal közepén. Igen, ez rá vall, hogy a közepén van szüksége a helyre. Talán, mert itt nem figyelnek arra mit is művel el. Leülök a székébe, jéé, milyen kényelmes is! Lesz majd nekem is ilyen és naphosszat fogok benne ücsörögni. Előkapom a levelet amin szépen írja a drága medimágia professzor nevét és az első kezem ügyébe kerülő fiókba berakom. Csak fel fog tűnni neki, ha pedig nem, így jártam.
- Invito csokoládé! -
Áh, öl a kíváncsiság, ezért kapom elő a pálcámat és mormogom el a varázslatot. Tudni akarom annyira édesszájú Jim-e, hogy az íróasztalában tartson csokoládét. Amennyiben igen, a varázslat hatására elő fog kerülni. Ha meg nem, mindenféle feltűnés nélkül távozásra adom a fejem. Mindent úgy hagyok ahogy találok, mert semmire nincs szükségem. Éppen csak itt hagytam valamit szuvenírnek.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 2. 11:54 Ugrás a poszthoz

A hős lovagom


Ó, nézzenek oda, mindjárt elcsöppen a kis szívem a fiú láttán. Azért valahol hálás vagyok, hogy nem hagyott csak itt ezekre a nem valami biztató ábrázattal rendelkező kölykökre. Ha mégis megtörtént volna, biztosan pálcát rántok, mert éppen a terelőütőm nincs nálam, hogy felmérést tartsak köztük mennyire is masszív az a fa. Pedig kíváncsi lennék a véleményükre igazán, csupán egy másik alkalommal.
Ahogy veszem észre, egyikünk se lenne kiebrudalva a színjátszóból ha lenne időnk ilyen cifraságra. Helyette előadjuk, hogy már legalább egy éve ismerjük egymást, holott most először láttam őt. Őt akinek a nevét se tudom, de mit számít? A szívem tökéletesen megfelelt neki, nem nyújtott be semmilyen reklamációt érte. Sőt, még helyet is foglalt és a kezeink összekulcsolása ellen se tiltakozott. A simogatásra elmosolyodom, ennél többet már nem tudok produkálni. Így is vissza kell fojtanom a nevetésemet, mert nevetségesnek érzem magam. Nem ismerjük egymást, de úgy előadjuk ezt a szerelmes maszlagot, hogy a végén még én is elhiszem. Az pedig igazán nagy szó.
- Általában? Én mindig szép vagyok, nem vetted észre?! Beának hívnak, örvendek szívem. -
Követve a fiú példáját, az eleje, a szemrehányás része nálam is hangos. Csak, hogy érzékeljék még se annyira tökéletes az az első évforduló, de ettől még igazán nem fogom lapátra tenni a szívemet. Sőt, még a bemutatkozásomat is megejtettem, őszintén reménykedve abban, hogy én is megtudom az ő nevét. Nem mintha nem felelne meg nekem az a bizonyos szívem, na csak. Azért mégis kéne tudjam, hogy kinek vagyok az oldalbordája jelen helyzetben.
Már csak egy tószt hiányzik a koccintás után, mert rendesen hiányérzetem akadt. Ennek ellenére semmi ilyesmi nem következik be. Helyette kapok egy rövid csókot évfordulónk alkalmából. Na nem hiszem, hogy ennyi jár, de nem kezdek el hangot adni elégedetlenkedésemnek. Ennél jobb még következhet az este folyamán. Mondjuk megtalál az igazi barátnője és revansot akar venni, amit természetesen nem hagyok csak úgy. És örülhet, mert legalább tudja valójában kivel is alkot egy párt.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 2. 19:33 Ugrás a poszthoz

Lucus^^


Tényleg, megfordult már párszor bennem a gondolat, hogy nem lenne idővesztegetés összebarátkozni pár aprósággal. Gyümölcsöző kapcsolatot tudnánk kialakítani, mondjuk kinevelném az utánpótlást a csapatba. Na az lenne még igazi muri, ahogy elsősöknek edzést tartanék és majd utána válogatást. Hiszen mindenki nem mutathat ugyanakkora hajlandóságot a kviddics felé. Vannak akik tehetségesebbek, vannak akik kevésbé, de valamire csak jók lesznek ők is. Ha másra nem hát majd hozzák a felszerelést és hasonló finomságok. Na jó, ilyet nem tennék egyetlen diáktársammal sem.
A tények hallgatása közben azon gondolkodom mi is az amit kiszerettem volna próbálni. Például éjszaka a vízesésnél fürdeni, az erdő mélyén kutakodni, felfedezni, végig kóstolni az összes csokoládét ami fellelhető a faluban lévő édességboltban, vagy akár végig kóstolni a pubban lévő koktélokat. Ezeken felül ami volt teljesítettem. Amik pedig nagyobbak, azokhoz idő kell leginkább. Na meg valaki társaságnak, mert egyedül nem jó móka csak úgy kihúzni jó pár dolgot a bakancslistáról. Ahogy elnézem Lucát, ő már jó sok dolgot kihúzott arról a bizonyos listáról. És ahogy hallottam nem is egyedül, hiszen ott van neki Vince.
- Mondjuk végig inni a pub koktélkészletét, mert kíváncsi vagyok mit is tudnak ott keverni. -
Nevetem el magam, mert eddig senki se találtam akivel véghez lehetne vinni. Talán most, Luca kapva kap az alkalmon és meglátogatjuk egy megfelelő időpontban a pubbot. Örülnék neki, mert tényleg fúrja az oldalamat a kíváncsiság és már csak ki kéne húzni a listáról. Elvégre nem leszek én se életem végéig diák. Mert azt nem is engedhetem meg magamnak.
Persze, annyira logikusnak tűnik Luca ötlete, mint káposztát reggelizni zabpehellyel. Na az biztosan nagyon jó, de azért köszönöm szépen, én nem próbálnám ki. Ám úgy vagyok vele egyszer élünk, akármennyire is hiszek a lélekvándorlásban. És semmi jónak nem vagyok az elrontója, főleg ha még mókázni is lehet közben.
- Menjünk, nézzük meg. -
Zárom rövidre a tervezés időszakot, mert a végén még vén szatyrok leszünk itt a padon. Vigyorogva Luca keze után nyúlok, aki remélem nem fog tiltakozni és elindulunk a szökőkút felé. Közben azért méregetni kezd minket pár szülő és magához intik csemetéjüket, mintha mi lennénk a megátalkodott gonosz az iskolából. Persze nem vagyunk, de hadd menjenek ha már akarnak. Azért kíváncsi vagyok mi is lesz ebből.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 3. 22:24 Ugrás a poszthoz

Jim
[zárt]
outfit


Egy vagy akár két adag idegesség is végig futhatna rajtam amiatt, hogy ennyire üres a tanári. Mégse lehet mindenkinek órája ebben az időpontban. Vagy valamilyen sürgős, halaszthatatlan elintézni valója. Mégis úgy vagyok vele, hogy nem kísértem a szerencsémet, amint megtalálom a csokoládét, már távozok is. Elvégre nem lenne jó prefektus összeszedni valami büntetőmunkát. Abból is a rosszabbik fajtát. Sosem kedveltem azt a fajtát amihez pergamen és penna kellett, mert az igazságot olyankor nem szoktak figyelembe venni, csupán a szép szavakra kíváncsiak amiket elég nagy erőfeszítéssel tudok leírni. Sokkal inkább kedveltem a takarítást, a könyvek válogatását vagy bármi mást. Amihez nem volt szükség a fent említett eszközökre.
Na, hát oda az a fene nagy szerencse. Megjelent Jim, a csokoládénak pedig se híre, se hamva. A padló sem tervez alattam megnyílni, hogy mindenféle felelősségre vonás nélkül megmenekülhessek ebből a szorult helyzetbe. Óriási mosolyt varázsolok az ajkaimra, miközben felállok, elrakom a pálcámat és színpadias mozdulattal helyre tolom a széket. Mit kellett volna csináljak, port töröljek róla? Nem volt rajta, hanem biztosan nem foglalok helyet abban a kényelmes székbe. És hát, a kilátásaim nem valami fényesek. De attól még lehet esélyem alkudozni vele, hátha meglágyul rajtam a szíve.
- Merlinre esküszöm, semmit sem vettem el, semmit se olvastam el és minden ugyan úgy van ahogy hagytad. -
Közelebb léptem a professzor úrhoz, hogy tudjak felpillantani szemeimbe, hogy tényleg higgye el amit mondok. Tényleg, a lelkiismeretem tiszta ebből a szempontból, mert semmit se vettem el, még az általam beküldött szorgalmikat se kerestem meg, hogy tudjam mennyi pontot kaptam rá. Azt pedig már hülye lennék elárulni, hogy hagytam valami itt szuvenírnek. Majd találja meg és örüljön neki, addig én mosom kezeimet.
- Amnesztia lehetőségét nem fontolod meg? Segítek javítani cserébe, utána elmehetnénk sütit enni. -
Nem is én lennék ha nem próbálnám meg a saját javamra fordítani a helyzetet. Amennyiben nem sikerül, tényleg be fogom szerezni a hőn dédelgetett büntetőmunkát Abban már reménykedni se merek, hogy mellőzni fogjuk a pergament és a pennát, látva azt a tornyosuló halmot az asztalon. Vajon mióta gyűjtögeti ezeket Jim? És port is szokott róluk törölni ha már több ideje vannak itt, mint kéne? Amúgy rá férne a segítség és én, mint a felelősségteljes tanársegédje itt állok, készen. Tettre várok és egy pennára amit piros tintába márthatok. Persze a jegyeket felírhatja ő, én csak javítanék. Vagy segítenék, vagy lassan bármi, csak ússzam meg a nyavalyás büntetőmunkát.
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2016. május 3. 22:58
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 15. 17:00 Ugrás a poszthoz

Jim
[zárt]
outfit


Eddig eléggé el is kerülte a figyelmemet, hogy Jimnek mennyire szép is a szeme. A kéknek azt az árnyalatát képviseli ami teljesen elvarázsolt és pillanatok le vett a lábamról. Egyébként őszintén remélem, hogy ebből semmit se vett észre a kedves professzor.  A végén még ezért is a nyakamba akarna sózni valamilyen irtó kreatív büntetőmunkát. Például olyat amiben az ő tehetségét kell fényeznem 150 mondaton keresztül.
- Amennyiben hihető, miért kételkedsz bennem? -
Vigyorodom el, hiszen ha tényleg száz százalékosan megnyugtattam a lelkiismeretét, mégis miért kételkedne bennem? Bennem akit a tanársegédének választott, teljesen megbízik és így tovább. Még a kételkedés lehetőségét is fájónak tartom és teljesen igazságtalannak mikor a szín tiszta igazságot tártam eléje. Na így legyen őszinte az ember lánya, meg is éri határozottan.
Felcsillan a szemem a gondolkodásra, a szó elnyújtására. Itt az esély arra, hogy megússzam a dolgot. De egyúttal az is van, hogy talán nem elég vonzó és jó az a sütizés. Talán egyebet kellett volna ajánljak neki? Hirtelen nem támadt más ötletem, azért lett az. Mert Jim nem a személy akit mondjuk elcipelek egy kviddics meccsre szurkolni, vagy az alagsori medencébe fürdeni. Bár mondjuk nem is annyira rossz ötlet az utóbbi, valószínű benne is lenne. Csupán meg kell osszam vele a megfelelő alkalomkor.
- Mi az, hogy nem?! Tényleg megbüntetsz?! -
Na tessék, oda az egész alagsori medencés ötlet, hiszen megbüntetett. Durcás arccal indulok el az amúgy irtó kényelmes szék felé, amit eléggé nagy hanggal húzok ki és húzom a megfelelő helyre miután helyet foglaltam benne. Legszívesebben egy pálca intéssel arrébb küldeném azt a széket amiért Jim elment. Remélem jól megharagszik rá a kollégája és elterjed róla, hogy székeket vesz kölcsön kérés nélkül. Ennyi igazán megnyugtatná a kis lelkemet, egy ideig.
Kezdhetem? Pedig azt hittem naphosszat kell majd itt üldögéljek annak érdekében, hogy nem érezze magát egyedül. Legszívesebben a köteg szorgalmit csak úgy kiszórnám az ablakot, hogy legyen amit vigyen a szél. Ám azzal csak még jobban rontanék az amúgy sem fényes helyzetemen. Penna után kutatok, ha már nem nyomott a kezembe sima ceruzát, nehogy rosszul javítsam ki azt a köteg házit. Kisebb szívinfarktus ér amint megszámolom őket, közzel hellyel van vagy ötven darab. Igazán szívderítő élmény lesz, hogy itt fogom eltölteni az elkövetkezendő három, négy órát. Biztos kihagyom a vacsorát, majd talán beesek az őrjáratozásra. Áh, életem végéig hálás leszek ezért Jimnek, garantáltan tisztában van ezzel.
- Nem sütizek veled. -
Egye meg a penész a sütiket, én nem megyek vele sehova ezek után. Azért megértem, hogy ő a tanár, a feljebbvalóm, de ezt mégis miért kaptam? Hiszen nem követtem el semmi eget rengetőt. Viszont ezek után számítson csak rám, mint tanársegéd. Durcásan, kifújva a levegőt esek neki a dolognak. Innentől nem tervezek vele kommunikálni, a végén még felszedek valami fincsiséget, hogy ne unatkozzak az elkövetkezendő időben.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. május 15. 23:39 Ugrás a poszthoz

A hős lovagom
outfit
[zárt]

Észrevétlenül alakult ki bennem egy biztonság érzet, hála a fiúnak. Különben nem vagyok valami védelemre szoruló, elesett kislány aki remegő térdekkel menekülne el mindentől. Csupán nem szeretek ok nélkül pálcát rántani és főleg nem párbajozni, mert a felügyelők vészes terhe mellett néha még levegő vevésen is elgondolkodom. Ilyen kétes alakokkal meg párbajba keveredni, nem valami jó lenne, akármennyire is tudok gyorsan futni, még ráfázhatok a dologra. Hiszen tisztában vagyok az adottságaimmal és, hogy mennyire könnyen is eltudnának bánni velem. Arra pedig semmi esélyt nem akarok adni, reményeim szerint kedves párom is hasonlóan vélekedik.
Egyébként nem is olyan rossz társaságba keveredtem, legalábbis az előbbihez képest fényévekkel jobb. Ő garantáltan vonzóbb, kellemesebb és bizalom keltőbb. Ezek már elegek ahhoz, hogy inkább vele töltsem az időt, mint azokkal akik úgy néztek rám, mint a hentesnél szokás. Éppen csak meg nem kérdezték hány kilót nyomok vagy mekkora a csípőm.
- Most azon gondolkodol, hogy megtartasz és nem dobsz oda azoknak a bizalomgerjesztő alakoknak? -
Még fel is nevetnék, ha nem lenne komoly a helyzet. Megvédem magam, egy bizonyos pontig, helyzetig. Ám a túlerővel szemben sokat nem tudok kezdeni, maximum behódolok. Azért valahol mélyen mégis abban reménykedem, hogy hamarosan rövidre fogom tudni zárni kapcsolatomat azokkal az alakokkal. Már az is jobb lenne, ha távoznék vagy távoznánk.
Tényleg, mintha kissé húzná az a csók dolgot, aminek őszintén bevallva valahol örülök. Nem a tegnap volt az, hogy egyáltalán került valaki mellém valamilyen úton módon az iskola területéről. Ki tudja, talán ő lesz az aki huzamosabb időt kibír mellettem miközben az érzelmeim viharát vívom. A legtöbb lány elpirulna egy kézcsóktól, én csak szélesen elmosolyodom és egy kacér pillantást küldök feléje. Lássuk, mit is tud kihámozni belőle, kíváncsi vagyok.
- Megvárattál, ezért kárpótolnod kell. -
Ha már színlelünk, legyen igazi, így kissé durcásabbra váltok mialatt azért ott játszik ajkaimon az a sokat sejtető mosoly. Érdekel mivel is tudna kárpótolni, de csakis olyasmi jöhet szóba ami megéri. Holmi apró dolgok nem érdekelnek, olyanok se amiket csak úgy megkaphatok. Kínáljon olyat ami nem mindennapi, leköti a figyelmem és izgalmat hoz az életembe. Fürkésző tekintettel vizslattam, hátha elmondja mi a kárpótlás.
Kissé kényelmetlenül érzem magam, mert a csárdát nem éppen táncolásra tervezték. És még valahol bennem van az az érzés, hogy elszórakozunk, aztán mehetek kis ügyesen egyedül a kastély felé. Ám nem rondítok bele a tökéletes összképbe, elfogadom a felém nyújtott kezet és várom mi lesz. Hiszen táncra fogunk perdülni, amihez sokkal jobban illene egy szoknya, de most éppen nadrágom van. Mosolyt erőltetek ajkaimra, hátha attól valami jobb lesz.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. június 16. 22:52 Ugrás a poszthoz

Jim
[zárt]
outfit


Vajon portörlőt mennyire könnyen találhatunk a tanári szobában? Igazán jól jönne egy, mert ez a csodálatos halom javítatlan házi feladat már szerződést kötött a porcicákkal. Jimnie-re pillantva pedig nem úgy néz ki mintha akit zavar ez a por. Talán túl finnyás lennék?
A durcásságom teljesen felesleges, de legalább jól esik nekem. Szemernyire se hatotta meg és úgy csinál, mint aki nem érdekli. Fordított helyzetben engem sem érdekelne, de azért sérti kissé az önérzetemet. Na de majd ápolgatni fogja, nyilvánvalóan a tudta nélkül.
Azért valljuk be, ennél kreatívabb lehetett volna Jim. De mivel ennyire futotta, be kell érjem ezekkel a javítatlan dolgokkal. Igaz nem lett volna például az sem jobb, hogy kitakarítsam a mellékhelyiséget vagy valami unalmas esszét írjak. Pedig mérhetetlenül nagy örömet okozott volna Jimnek ha róla kellett volna írjak legalább két pergamenre, össze vissza pacáztam volna az egészet. Még van esélyem arra, hogy a házikra ejtsek egyet kettőt, garantáltan örülni fog neki. Legalább majd a diákok meglátják mennyire is figyelmes a tanárbácsi javítás közben.
Fel se pillantok a javításból, próbálom a legjobb formámat hozni és nagylelkű lenni azzal akinek a házija kezembe kerül. Egészen addig a percig folytatom ezt a nemes tevékenységet, amíg meg nem hallom, hogy a tintás üvegcse a szemetesben landol. Azt hiszem, de nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy talán oda tettem a levelem ahol a tintákat tartsa. És már nem is kellett sok, ott van a keze között.
Mély levegőt veszek, rezzenéstelen arccal bámulom tovább az előttem lévő halmot, mintha semmit se vettem volna észre az egészből. Pedig a nap legjobb tette az lenne ha megnyílna alattam a padló és elnyelne. Azért soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Ha nem zavart volna meg, mélyebbre tudtam volna csúsztatni és nem kezdenék égni, mint a rongy, amint el is kezdi olvasni a pergament. Kétségtelenül meg fogja ismerni a kézírásomat.
- Nocsak? -
Ez az, végre vissza találtam a hangomhoz és még az is sikerül, hogy kissé megugorjon a szemöldököm. Érdeklődés nyújtok az iránt amit a kezében tart, azonban legszívesebben köddé válnék.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szakács Ágota-Beáta összes RPG hozzászólása (37 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel