36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szakács Ágota-Beáta összes RPG hozzászólása (37 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. június 16. 23:42 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi Lilith
Május 15. környéke
[zárt]
outfit


A mezei diákok azt gondolják büntetést adni valami nagyon nagy boldogság. Az igazság közel sem áll ehhez a gondolathoz. Leginkább azért, mert papír munkával jár a dolog és mégis kinek van kedve az idejét azzal tölteni, hogy különböző nyomtatványokba írja be a megfelelő szavakat? Annyira nem megterhelő a dolog, sokkal inkább időpocsékolás. Szerencsére én letudtam ezt a részt, még aznap mikor sikerült két eridonost jó madarat elfogni az egyik folyóson, éppen művészi hajlamaik kiélése közepette. Természetesen ezek a hajlamok a felügyelőket vették célba, ezért meg se fordulhatott a fejemben a gondolat, hogy elengedjem őket. Amennyiben nem ennyire súlyos dolgot csináltak volna, igazán elengedtem volna őket. De így, a végén még az én hírem megy el és nekik lesz jó.
Akit villák fényesítésére ítéltem, nevezetesen Lilithet várom a konyhán. A manókkal már előre megbeszéltem a büntetést, így a mai estén az asztal egyik sarkára kerülnek a villák. Még rongyot is tettek le a lánynak, éppen, hogy meg nem csinálták helyette. A karórámra pillantok, még van ideje megérkezni. Viszont a késést felejtse el rég, mert azokat akik késnek, extra villákra ítélem. Vagy éppen bármire, attól függ mi is a büntetése. Vacsora idő lejárt, így a nagyterem környékéről kell érkezzen. Azt csak nem meri megcsinálni, hogy nem jön el. Abból simán pontlevonást csinálhatok és a házvezetőjét is felkeresem.
Hiába mondtam el sokszor a manóknak, hogy semmit se kérek, az egyik manó megrángatja a nadrágom. Persze, valamennyire ismernek már, ezért kapok egy szelet csokoládé tortát. Hálásan megköszönöm, sőt még egy széket is kerítenek nekem. Így helyet foglalok és miközben várom a kis kliensemet, elkezdek enni. Az édesség a gyengém és hála az égnek meg Majának, van elég edzésem, hogy ne látszódjon rajtam semmi felesleg. Már csak Lilith hiányzik és teljes lesz az estém.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. július 7. 21:01 Ugrás a poszthoz

Jim
[zárt]
outfit


Pár perccel ezelőtt bármit megadtam volna ennyire töretlen figyelemért, most meg kissé kényelmetlenül kezdem érezni magam. A szó harmadszori elhangzása is tesz rá egy lapáttal,  Jimnie vállvonogatása is elősegíti az egyre kínosabbá váló helyzetet. Még mindig azt gondolom semmit se lehet leolvasni az arcomról, de már nem vagyok benne száz százalékosan biztos. Garantáltan lett egy hosszabb pillantásom mikor kihúzta a borítékból a pergament. Igen, hiába nézte bármelyik oldalról, semmilyen címzést nem fedezhet fel rajta. Gondoltam nem buktatom le magam már az elején.
- Kaptál volna tőlem sütit a cukrászdában. -
Ejtem el újra a sütizés témát, hátha időközben meggondolta magát. Mondjuk a munka hevében, a levél felbontása között vagy a tintás üveg szemetesbe hajítása idején. Vagy csak simán lehet szerencsém is, talán vágyik egy kevés édességre.
Láttam lelki szemeim előtt ahogy Jimnie azon gondolkodik elolvassa-e vagy ne. Mert ha elolvassa, csak nagyon nagy nehézségek és erőfeszítések árán tudom legyőzni a kíváncsiságom és nem érdeklődni a levél tartalma iránt. Persze, a jóérzést nem felejtettek ki belőlem, így ha megossza velem megtudom miről is leveleznek neki, ha meg nem, titok marad számomra. Le tudom győzni azt a kíváncsiságot, ha akarom.
- Tanársegédi titulusomat lefokoztad felolvasónővé? -
Rápillantok, hátha meggondolja magát, de ahogy meglátom szemében az elszántságot, lemondok arról, hogy megússzam ezt a tanársegédi feladatot. Úgy látszik ma egyáltalán nincs szerencsém. A pergamen után nyúlok, át azon a kupacon amit éppen szívem megdobogtatója javítgat. Sóhajtok egyet és valami szépre gondolnék, ha lenne rá lelkierőm. Köhintek egy aprót, felkészülök arra a megpróbáltatásra amit utol fog érni a szavak kimondása után. Hisz csukott szemmel is tudom mit írtam le, mert amennyi alkalommal kutattam a megfelelő eszközök után, annyiszor lett átfogalmazva az egész.
- Szeretlek. B. -
Túl estem, kész, vége. Innentől már csak azt kívánom legyen megfelelő a fogadtatása, ne fulladjon az egész nevetésbe és vegye komolyan. Ugye ezek nem nagy kérések? Közben rápillantok, valami reakció után kutatva, hátha nem repülök a tanári szobából. Vagy ki tudja, rosszabbnál rosszabb végek játszódnak le a szemeim előtt. Lehet mégsem volt jó ötlet ennyire minimalista módon kifejezésre juttatni az érzéseimet? Most már veszett fejsze nyele, ám annyira rosszul mégsem csinálhattam.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. szeptember 27. 20:11 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Zoltán
Viselet


Lekéstem. Hiába rohantam valami eszeveszett tempóban, fenét se érdekelte, hogy ott vagyok-e vagy nem. Ezzel a felismeréssel a tarsolyomban döntöttem úgy, hogy lemegyek a faluba. Legalább fojtsam valamibe a bánatom ha már senki se vette észre, hogy ott vagyok-e vagy nem. Igazán szívmelengető érzés volt egyesektől ez számomra, de jobb később, mint soha alapon elfogadtam.
Az ismerős "illatok" csapnak meg ahogy belépek az ajtón. Valamiféle cirkuszi mutatványnak is beillek, azt hiszem. Már csak azokból a pillantásokból ítélve amit kapok. Mindegy, nem zavartatom én magam, oda libbenek a pulthoz. Először persze próbálok valami tekintélyt szerezni magamnak, hogy kiszolgáljanak. Szerencsémre a pincér srác megismer, vagyis már elavult információkat tárol rólam, de attól eltekintve kiszolgál. Hálásan megköszönöm neki, miközben ő bátorítóan vállon vereget, hogy hajrá csajszi, kapjál itt helyet. Milyen kis édes, aranyos a drága. Valójában pedig az a helyzet, hogy a csárda dugig van, üres helyet nagyítóval se lehet kapni. Nekem meg semmi kedvem a pultnál könyökölni, mert úgy gondolják társaságra vágyom, így minduntalanul leszólítanak valami béna szöveggel, például, hogy fájt-e mikor leestem a mennyből. Egyáltalán kinek jön be ez a szöveg?!
Ez az! Sikerült kiszúrnom valakit aki egymagában üldögél egy hat személyes asztalnál. Gyorsan feléje veszem az irányt, ignorálva azt a rengeteg "gyere ide szívi, itt van hely" meghívásokat. Kinek van szüksége ilyenre? Részemről nincs, így próbálom lesújtó pillantásokkal jutalmazni, hátha veszik a lapot. Mire oda érek, eléggé lecsitulnak az ilyen kéretlen hely ajánlatok, így fellélegezve jutok el az asztalhoz. Sőt, még az a korty ital is leér, míg én oda pofátlankodom.
- Szabad? -
Teszem fel a kérdést, megvillantva a legszebb mosolyomat, az csak meg kéne tegye a hatását. Reménykedem, hogy nem fog elutasítani. Abban az esetben tényleg a pulthoz kényszerülők vagy elfogadok valami extra jó ajánlatot. Bár erre sok esélyt nem látok, hisz nem annyira bizalomgerjesztő alakokról beszélünk.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. szeptember 29. 17:51 Ugrás a poszthoz

Várkonyi Zoltán
Viselet


Valahol mélyen felébred bennem a bűntudat. Mégis hogy voltam képes elkésni az első tanári gyűlésről ahol mondjuk hivatalosan be akartak mutatni a kollégáknak? Most aztán magyarázkodhatok minden szembejövő tanárnak, hogy nem, nem, én már vagyok diák, az iskola tanári gárdáját erősítem. Sőt, nem is akármilyen tárggyal. Hiszen enélkül nem léteznénk mai varázslatok. Na jó, azt hiszem a bűntudat mellé vegyül egy kevés büszkeség is, hogy ebben a tárgyban mélyültem el, végeztem behatóbb kutatást és sikerült megnyernem az állást.
Amúgy zavaró tényezőként léptem fel. Legalábbis ezt abból veszem le, hogy a kedves kolléga úr már venné magához a következő kortyot, én meg képes voltam idepofátlankodni. Hát, miért nem volt jobb dolgom? Ennek ellenére mosolyom levakarhatatlan, miközben várok. Azért nem fog eltűnni, mert esetleg nem kerül viszonzásra. Majd ha valamiféle inzultus indul felém a tanár úrtól, na akkor eltűnik. Egyelőre ennek még se híre, se hamva, így nyugodtan mosolyoghatok neki. Kissé felszalad a szemöldököm, mert magáz, bár nem tartom magam öregnek, lehet csak a tisztelet jele. Mégse kellett volna kihagyni az a gyűlést, akkor biztosan nem magázna.
- Miért pont házirend? -
Ha már volt olyan kedves és szívélyes a professzor, hogy megengedi helyet foglaljak, azonnal megpróbálok felkászálódni a székre, ami eléggé hamar sikerül. Nem hiába mondják, hogy gyakorlat teszi a mestert. Erőltetett az a válasz mosoly, de nagyon nincs mit kezdjek vele. A poharamat felrakom az asztalra, majd kortyolok belőle. Amúgy almalé, elméletileg frissen kéne legyen facsarva, aztán kitudja valójában mi is a helyzet vele.
- Almalé. Ön? -
Mire számított, lángnyelv whiskeyre? Akármennyire is nem vagyok már diák, valamilyen szinten példát kell mutatnom a néhai ház és iskolatársaimnak. Az iszogatás a csárdában pedig nem tartozik a legjobb közé, ezért esett a választásom az almalére. Visszakérdezek, nem mintha égnék a vágytól, hogy megtudjam mit iszik. Akármi is az, egyelőre még nem mérgezték meg. Pedig amilyen híre volt a diákság körében, nem lepődnék meg rajta.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2017. január 12. 21:47 Ugrás a poszthoz

Barnabás


Már megint csak tornyosulnak a javítani valók, szépen lassan össze fognak csapni a fejem fölött a hullámok. Igaz, hogy tudok úszni, de úgy gondolom ebben a helyzetben édes kevés. Árral szemben meg amúgy sem tanácsos úszni. Legalább is így tartják az öregek. Én meg nem vonhatom kétségbe a tényt, hisz még túl fiatal vagyok hozzá.
Hideg, havazás és az a sok, rengeteg hó ami arra vár, hogy csak úgy összejárkálja az ember lánya. Nem tudom tovább már türtőztetni a gyermeki énemet, azt a fekete hajú kislányt aki rajongott a hóért. Felkaptam a dzsekimet, az amelyik még ebben az időben használható és nem kiáltanak a veséim egy másik után. Igaz, kiálthatnak, ha nem veszem tudomásul. És általában nem szoktam, amíg el nem jutok addig a bizonyos ágyig.
Kisuhanok a tanáriból, általában itt szoktam javítani, nem viszem magammal a szobámba azt az adag papírt. Lehet elhagynék egypárat útközben, aztán rajtam kérnénk számon. Én meg nagyon nem volna mit csináljak, hisz mégsem mondhatnám, hogy elhagytam. A még rendesen ki sem alakított tanári imidzsemből egyből óriásit zuhannék.
Hirtelen ötlettől vezérelve indulok el a falu felé. Hirtelen még meg is torpanok az iskola kapujában. Lehet ezt nekem, fut át az agyamon. Aztán rájövök már nem vagyok diák, így nyugodt szívvel bandukolok tovább a hóesésben. Úgy csinálok, mint a gyerekek, belelépek nagy élvezettel majd óvatosan emelem fel a lábam, hogy minél több maradjon meg a lábnyomomból. Tisztára mintha az előkészítőből szöktem volna, semmi felelősségtudat, tanári erények nem fedezhetőek fel bennem. Mégis úgy gondolom azok nincs bennem teljesen elveszve, megérkeznek mikor szükség van rá.
Annyira el vagyok foglalva a hóval, hogy alig veszem észre ahogy a Boglyas téren szórakozom. Nagyjából a kiengedett hajamat teljesen belepte a hó, néhol még rá is olvadt. Fenomenális ezzel mászkálni, de nem érdekel. Addig járkálok, élvezem a hóesést és azt, hogy nem takarították még el a sétányról, hogy a padokig jutok. Meglátok valakit, átfut az agyamon, hogy mit is keres ilyenkor itt. Na meg, hogy diák-e, mert ha igen, kötelességtudó tanárként  visszakísérem a kastélyba és megbüntetem. Na hát, milyen jó is lesz nekem.
- Nevet, évfolyamot, házat és visszakísérlek a körletedbe, a Fantáddal együtt. -
Nem pillantok rá, helyette jobban lefoglal a tény, hogy a hajamat próbáljam megszabadítani a hótól. De azért annyira figyelek rá, hogy ne lógjon meg. Nincsen kedvem szem elől téveszteni és futni utána. Sportolok, de ehhez túlságosan sok a hó.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2017. január 13. 12:46 Ugrás a poszthoz

Barnabás


Mégis mit gondol rólam a padon üldögélő egyén? Valószínűleg diák, még ha nagykorú is. Hirtelen a szabályzat egy része sem ugrik be ahol a nagykorú diákok kivételek lennének. Hiába gondolom át újra és újra, semmi sem jut eszembe. Így akármennyire is esetleg nem akarom megbüntetni, felelősségre vonni, muszáj lesz megtenném. Ha nem tartom érte a hátamat. Természetesen akkora kegyben még egyetlen egy diákom se részesült és nem is fog. Nem vagyok én holmi jött ment Teréz anya XXI. századi kiadásban.
Nézem, rápillantok és arra gondolok, hogy ő vajon mire gondol. Már megint egy nyamvadt büntetés, amit kiszab egy fennhéjazó, éjszaka járkáló prefektus. Bezzeg neki senki nem néz a körmére, merre járkál, hol és mikor mit csinál. Talán ezért szerettem viselni a prefektusi tisztséget, leszámítva azokat a kényelmetlen dolgokat, mint a járőrözés, a felügyelők itt léte alatt a folyamatosan figyelmet. Abban az időben sokszor éreztem, hogy feladom, ez már túl sok nekem, valakinek másnak is kijárhatna igazán. Aztán eltelt, elmentek, én túléltem. Nem tudom, hogy más ember vagyok-e azóta. Azt viszont tudom, hogy nem kellettek ide a felügyelők. Nyűg volt az egész, ezt ők is tudták. Ami a legjobban megváltoztatott az elmúlt időben a tény, hogy sikerültek a vizsgáim, elindult az életem jó irányba és sikerül annak élnem amit mindig is szerettem volna csinálni.
Melyik énemnek engedjek? Annak amelyik ádázul megbüntetné és visszahurcolná a kastélyba vagy annak amelyik beleegyezik abba amit kér? Az ilyen helyzetekre miért nem készítenek fel a képzés során ami miatt tanár lettem? Kéne valami egyértelmű szabály amit alkalmazhatok erre a helyzetre. Sokat segíteni és nem okozna nekem gondot, hogy mit is csináljak.
- A tanárod vagyok, így ha valaki meglát minket az én felelősségemre vagyunk itt. -
Kész, győzött bennem az az énem amelyik belegyezett a kérésébe. Ezek után remélem nem kezd magázni, megijedni, eltávolódni és vissza szaladni a kastélyban. Nem ettem még diákot, hisz ha megtettem volna már rég elfogtak volna az aurorok. Börtön büntetésre ítéltek volna, pár kosza harapásért amit a diákjaimon ejtettem volna. Hűha, ez még viccnek is rossz.
- Miért vagy kint ilyenkor? -
Mivel volt annyira kedves és meglapogatta helyet mellette a padon, így elfoglalom. Közben rápillantok, ismerős valahonnan, de ez igaz a kastély majdnem teljes diákságára. Felpillantok az égre, még mindig havazik. Jóleső érzés ahogy a pelyhek elérik az arcomat majd gyorsan olvadni kezdenek. Ebből lehet megfázás lesz, de úgy sem fejezem be. Úgy látszik nem lettem még felelősség teljes felnőtt.
Szakács Ágota-Beáta
INAKTÍV



RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2017. január 15. 11:14 Ugrás a poszthoz

Barnabás


Végig fut az agyamon, hogy miért is mondtam igent a kérésére? Megtehettem volna, hogy ellentmondást nem tűrő hangon ráparancsolok, felkísérem a körletébe majd rásózok valami édes kis büntetést. Minden jogom meg volt hozzá, hisz a tanára vagyok, valószínű az órámra is jár. De amúgy képtelenség minden diákom arcát megjegyezni, névről nem is beszélve. Ilyesmin nem is törőm magam, a tehetségesekre emlékszem, a többi meg eltelik.
Felnevetek. Mégsem nézek úgy ki, mint a jeti vagy a legszigorúbb tanár a tanodából. Sikerült meglepetést okoznom, ami még az arcára is kiült. Eltelik egy kevés idő amíg a vonásai ura lesz, nekem ez az idő meg tökéletes arra, hogy mulassak egy kicsit rajta. Egészen nevetséges volt ahogy elveszítette uralmát. Amire visszanyeri, befejezem a nevetést és visszamosolygok rá. Sőt, egészen sármosnak tűnt ezzel a mosolyával.
- Igen. -
Hirtelen még magamat is megleptem a válaszommal, hisz nem kérdeztem éppen valami baja van-e. Ha van is, megfertőz vele vagy nem. Túlélem vagy fogjak neki nagy gyorsan a búcsúlevelemnek? Mivel igent mondtam, visszakozni már késő, így nem is teszem meg. Helyette aprót kortyolok a cukros italból majd vissza adom. A túl sok cukrozott üdítő feldob, hiperaktív leszek és a végén jobban fogok hasonlítani az előkészítősökre, mint önmagamra. Ebbe a hibába így a Boglyas tér közepén nem kéne esni.
Mostanában gyakran havazott, de sosem ennyire kitartóan. Legtöbbször amire kiértem a kastélyból már csak hűlt helye volt az egésznek. A latyakban pedig semmi kedvem nem volt ugrálni, járkálni. Így visszamentem a szorgalmik közé,  kedvem szegetten. Miért nem tudott annyit legalább havazni, hogy egy kissé kiéljem a gyermeki énemet majd dolgom végeztével ő is befejezi? Örültem volna neki, legalább valami kis boldogság lett volna csempészve a napomba.
Figyelek rá, kissé megütik szavai a fülemet. Mégis hol lehetett az elmúlt egy évben, hogy nem dönthetett arról amiről akart? Egy két kósza ötletem van, de azt mégsem feltételezhetem róla, hogy bűnöző. Ha az lenne itt már rég tele lenne a hely aurorokkal, én meg valószínűleg meglennék vádolva, mint bűntárs. Nem, nem, ilyet még gondolni se szabad. Hisz ha az lenne ami egyébként nem, meg se kínált volna a üdítővel, kirabolt volna és aztán mindenki ment volna a maga útjára.
- Hol voltál az elmúlt időben? Kérlek a cigarettázást hanyagold, azért meg kéne büntesselek. -
Én is feléje fordultam, miközben majdnem leharaptam a nyelvem. A gyermeki kíváncsiságom győzedelmeskedett az eszem felett, így pironkodva pillantottam rá. Egyáltalán nem volt köteles elmondania merre volt, de szöget ütött, hogy nem rendelkezett olyan jogaival amelyek bármely embernek járnak. Megkértem, remélem teljesíti és hanyagolni fogja a cigarettázást. Azt nem tűrném el, tényleg összeszedne egy büntetést. És amúgy sem szeretem ha valaki füstöl a közelemben, hagyják meg azt a tevékenységet a gyár kéményeknek.
- Azt, majd megyek javítani vagy aludni, még nem döntöttem el. -
Újra az arcomba hullt a hó, amit mosolyogva élveztem. Mennyire csodálatos is a természet, mi emberek pedig minden erőkkel azon vagyunk, hogy tönkre tegyük. Néha nem érdemeljük meg azt a csodát amit nyújt, hisz nem tudjuk értékelni.  
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szakács Ágota-Beáta összes RPG hozzászólása (37 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel