Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=877319#post877319][b]Sadie Sallow - 2024.04.21. 15:18[/b][/url]

Felér egy arcon köpéssel, és szabályosan rosszul voltam magamtól, amiért erre vetemedtem, de most már sikerült a szükséges rossz magyarázatával megbékíteni önmagamat. Egy elkobzott fülhallgató figyel ugyanis füleimben, a megvetendő mugli vackok egyike, amit bárkinél észreveszek, minimum halálra cikizem az illetőt, de... nincs is de, elcsábultam, basszameg. Hiszen olyan jó, hogy végre nem kell ezt a zsivajt elviselnem.
Úgyse ül túl közel hozzám senki, a hajam takarásában pedig nem kell attól tartanom, hogy kiszúrnák rajtam. Azt se tudom, miféle bandát hallgatok, a lényeg, hogy sokkal kevésbé irritáló, mint a sok eszelős elsős és még nem megkomolyodott felsőbbéves.
Az asztal végében ülök, így a jobbomra egyébként se tudna ülni senki, a másik oldalon meg mintha valami átok ülne, vagy el lenne rejtve a közvetlen figyelem elől, a lényeg, hogy üresen marad, legnagyobb megelégedésemre. Nyugodtan tudok enni, és közben a könyvembe mélyedni. A zene pedig gondoskodik róla, hogy ne is zökkenjek ki.
Egészen addig, míg valaki mégis úgy dönt, hogy mellettem teszi le magát. Megütközve rápillantok, majd gyorsan kikapom a fülemből a műanyag vackokat, és megpróbálom észrevétlenül zsebre vágni.
- Mondtál valamit..? - kérdezem, mert hiába próbáltam volna leolvasni a szájáról, a fordítóbűbáj nem így működik. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy működik igazából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=877607#post877607][b]Sadie Sallow - 2024.04.27. 20:05[/b][/url]

Mikor már értem, mit mond, hátrafordulok, és nyakamat nyújtogatva nézelődöm, de sajnos valóban eléggé tele van a terem. Igaz, sokan nem csak esznek, hanem könyvekkel érkeztek, vagy azzal a szándékkal, hogy hosszában felfekszenek a padokon elnyúlva, biztosítva, hogy még véletlenül se lehessen másoknak leülni. Persze akad itt-ott, távolabb szabad hely, de megértem, hogy feladta a kóválygást.
Sóhajtva megrázom a fejem, és visszafordulok a tányérom felé.
- Felőlem.
Először meg sem ismerem, de aztán felé fordulok arccal, és egy pillanatra összeszűköl tekintetem, ahogy ábrázatát vizsgálom. Végül a felismerés realizálódik arcomon, és annak tudatában, hogy tudom, ki ő, veszem ismét kezembe a villát. De megállok a mozdulatban, részben azért, mert még mindig beszél hozzám, részben azért, mert rájövök, hogy a felismerés ellenére fogalmam sincs, mi a neve. Valami Zakariás talán? Vagy Zalán?
- Nem dugaszoltam be semmivel - villan rá újból a szemem. - Csak nem figyeltem, oké?
Megfogom a tálat, amit kért, és ha nyúl érte, a kezébe nyomom, ha nem, akkor pedig elé ejtem. Én már szedtem belőle, szóval az se izgatna, ha kiborulna az egész. Az viszont idegesít, hogy nem jut eszembe a neve, hiszen most már rémlik, hogy szilveszterkor bandáztunk. Remélhetőleg neki sincs ennél több emléke, mert szörnyen kínos tudok lenni, ha iszok.
Észreveszem én is a szemben ülő műveletét, mire pálcát húzok, és úgy, ahogy van, az egész tálat belelebegtetem a kajájába.
- A nyáltörvény első pontja alapján, miszerint amibe belekevered, az a tied, ezt most szépen mind megeszed, világos? - Kis elsős vagy maximum másodikos csitri, alaposan meg is szeppen, és bármibe lefogadnám, hogy ha még egyszer ráripakodok, el is sírja magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=878095#post878095][b]Sadie Sallow - 2024.05.04. 11:36[/b][/url]

Kezd valami derengeni a szilveszter estéről, de egyelőre nagyon homályosan, és biztos vagyok benne, hogy bármit is műveltünk, az kevésbé kínos, mint az, hogy kiszúrja a mugli vackot a fülemben. Kikaptam onnét és a zsebembe süllyesztettem, de így is eligazgatom a hajam, hogy véletlenül se látszódjon ki a fülem, már így se, hogy nincs benne semmi. Egy szúrós pillantást azért még vetek a srác felé válasz gyanánt.
Utána pedig már azért pislogok felé, hogy árulkodó jeleket keressek ténykedése közepette. De nem nagyon zavartatja magát, szed magának mindenfélét, elkéri, ami hozzám közelebb esik, és láthatóan tényleg csak azért ül itt mellettem, mert nem volt jobb és gyorsabb opciója.
Levonom a logikusnak tűnő következtetést, hogy annyira csak nem áztunk el mindketten, hogy egyformán ne emlékezzünk arra, hogy mondjuk lefeküdtünk-e vagy hasonló. Ha meg mégis, és emlékezne rá, csak nem viselkedne ennyire közönyösen. Szóval minden rendben.
Ennek tudatában törődnék is a magam dolgával a továbbiakban, de amire felhívja a figyelmem, az nekem sincs épp ínyemre, csak én jelzem is a kedves szemben ülőnek.
- Jelvény nélkül is az arcába nyomom, ha ilyet csinál - mondom a mellettem ülőnek és a lánynak egyaránt. - Gyerünk, kezdj el falatozni!
Persze nem fogom kényszeríteni, és a pálcám is elrakom, mire az utolsó két szót kiejtem. Nekem sem hiányzik, hogy sírjon, vagy kidobja a taccsot, mindkettő elvenné az étvágyam. Inkább a navinésre fordítom figyelmem, persze csak oldalra pillantva egy-egy pillanatra, míg beszélek hozzá.
- Jól szórakoztál szilveszterkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=878245#post878245][b]Sadie Sallow - 2024.05.08. 16:37[/b][/url]

Megforgatom a szemeim válasz gyanánt, ennél többre nem méltatom védekezését. Ha komolyan tart tőlem, akkor azért, ha meg gúnyos akart lenni, azért. Nem mintha ne lennék olyan, aki túl könnyen nyúl pálca után, hallom is vissza, hogy visszaélek a jelvényemmel, kisebbeket fenyegetek, főleg elsősöket, és bántalmazom is, akit érek, de ez nem igaz. Legfeljebb tök véletlenül rúgok bele a földön, kneazle húgyban fekvő diáktársaimba, és beléjük is csak akkor, ha már legalább másodikosok.
Az viszont igaz, hogy nem kell a fényes "P" betű, hogy a gusztustalankodó orrába toljam, amibe belenyalt, és hiába kerülgeti lassan a sírás szerencsétlent, egyelőre kitartok, mígnem az ismerős-ismeretlen srác átmegy diplomatába. Sóhajtok egyet, és megrántom a vállam, elengedve ezzel a helyzetet, és a lány "büntetését" is, aki láthatóan megnyugszik és némát azt tátogja a mellettem ülőnek, hogy "köszönöm".
- Ti navinések olyanok vagytok néha, mintha a saját fejetekben élnétek - mondom neki. - Tényleg nem húz fel semmi? Nem lesz gyomorfekélyed a sok magadban tartott érzéstől?
Célzásértékűen fejemmel a még mindig kissé zaklatott lány felé böködök, akinek az utolsó pillanatban jut eszébe nem lenyalni egy újabb kanalat. Megáll a mozdulatban és riadtan eldobja az evőeszközt.
Persze lehet, hogy az a titkuk, hogy állandóan be vannak tépve és nem is emlékeznek semmire. Mint én a szilveszterre, mert hogy bizony azért kérdezem, hogy hogy érezte magát, hátha felhomályosít afelől, hogy mit is csináltunk.
- Minden bizonnyal remekül elvoltam, mert nem sok minden rémlik - vallom be könnyedén, de aztán kissé összeráncolom a homlokom, mert ez meg itt megfulladni készül mellettem. - Megmaradsz?