37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 3 [4] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. augusztus 7. 15:40 | Link
Choi Min Jong


Ruha


- Nem gondoltam, hogy megégsz, de azért nem örültem volna neki, bár tudom, mindez csupán illúzió. - válaszolta Rach a fiúnak, mert azért aggódott, hogy mi lesz a vége ennek, hogy beleteszi a kezét a tűzbe, de azért merte remélni, hogy voltak olyan elővigyázatosak a szervezők, hogy nem valódi tüzet használnak az italokhoz.
Az itókák rendkívül látványosan voltak elkészítve, úgyhogy öröm volt belőlük inni, Rachel pedig jóízűen iszogatta a saját italát, amíg le nem öntötte vele magát egy kicsit.
- Nem ártott meg. - válaszolta gúnyolódva a Rellonos, majd nyelvet öltött a fiúra kissé sértődötten, de igazából nem vette a lelkére a dolgot, csak jól esett élcelődni egy kicsit a partnerével.
- Hm... én benne vagyok, bármilyen ötleted is van, mert elég kényelmetlenül érzem így magam. - fordult újra a fiú felé, miközben egyenesen belenézett a szemébe és várta a mentőötletet. Szerencsére nem volt nagyon látható helyen a folt, de azért mégiscsak zavarta a lányt, hogy ha már ennyire igényesen felöltözött, akkor ne rontsa el lehetőleg semmi se az összhatást. Kicsit furcsállta, hogy Choi máris elrakta későbbre az italát, de nem tette szóvá, mert nem fogott gyanút, betudta annak az egészet, hogy valószínűleg most nem esne neki olyan jól az ital, mint később.
- Hát akkor hajrá, ments meg! Vagy valami ilyesmi... - vigyorgott Rach, miközben a ruháján lévő foltra mutatott és várta, hogy Choi mit fog most lépni erre.
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2016. augusztus 7. 22:46 | Link
A végére csak befutunk...
Fannival
Outfit (cipő nélkül menőzök én is)


A végzős bál. Nem volt kérdés, hogy kivel megyek. Szépen, ahogy egy jól nevelt sráchoz illik, odamentem hozzá és megkértem, hogy legyen a partnerem. Csak hogy tiszta egyen, Péter Fanniról beszélek. Ő pedig igent mondott. Minden simán ment. Még gondolatban meg is dicsértem magam, hogy ezt legalább el tudom intézni egyedül is. Ahha, csak egy valamire nem gondoltam: a gönc. Még a saját összeállításomról se volt még elképzelésem se, Fanniéról meg aztán végképp nem, pedig szerettem volna némiképp összeöltözni vele. A másik meg az, hogy a gönceim 99%-át nem épp ilyen eseményekre tervezték. Ebből az egészből az lett, hogy ott állok a szekrényem előtt egy szál alsóban, a szekrényem tartalma pedig az ágyamon. Totál kétségbe voltam esve, ekkor jött a hab a tortán: ránéztem az órára. A szemeim egy csapásra kipattantak, beletúrtam a kupacba, felvettem az első pár cuccot, ami a kezembe akadt, a zsebembe csaptam a pálcámat (a feszes gatya előnye, hogy bármit teszel zsebre, az ott is marad) és már szaladtam is le. A lábam csattogását hallva  eszembe jutott, hogy elfelejtettem cipőt venni, de már túl későnek éreztem, hogy visszafussak, szóval a meztelen lábamat figyelmen kívül hagyva loholtam lefelé. Az utolsó sarkon befordulva a távolban megláttam a gyönyörű barátnőmet, aki éppen nélkülem készül bemenni. Mivel kiabálni nem volt erőm, ezért arra koncentráltam inkább, hogy utol érjem, ami csak a teremben sikerült. Izomból kivágtam az ajtót, fél pillanat kellett, hogy észre vegyem Fanni, s mivel annyira lihegtem, hogy nem tudtam volna semmi értelmeset kinyögni, így szimplán csak hátulról átöleltem, hogy ne tudjon tovább "menekülni"
- Hah...hah...hah...sziah....hah...ne menekülj! - lihegtem még mindig, ezután nyomtam egy puszit az arcára, majd elkezdtem vele kicsit illegni -billegni.
- Látom az idő egyikünknek sem haverja. - nevettem, majd elengedtem - Hogy utálhatom magam ennyire, hogy még egy inggel is meg akarom fojtani magam?- nyúltam a nyakam fel, s miután kigomboltam legalább 2-3 gombot, illetve a zakómat, végignéztem a gyönyörű páromon és elmosolyodtam.
- Olyan szép vagy! Jó áll a fekete! - mutattam az újnak vélt hajszínére, remélve, hogy ez a változás nem csak a fejemben született meg, hanem valós volt.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2016. október 7. 17:41
Hozzászólásai ebben a témában
Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3441
Írta: 2016. augusztus 7. 23:59 | Link
Késve, de beestünk! - Mattracka. ♡
Ruhaaaa ( mezítláb ) - Tűz


Még mindig nehezen hittem el, hogy elértem a bált. Tény, hogy már bőven megkezdődött a mulatság, de akkor is megérkeztem! A tűz elemet választottam, több okból is kifolyólag. Egy, mert ez illik hozzám a legjobban, kettő, mert a Eridon házban vagyok, aminek a jelképállata egy lángoló csirke. Három, mert... mert a meleg színek szépek. Szándékosan nem vettem fel cipőt, kedvezni akartam Mattracnak is, mert általában ő is mezítláb közlekedett.
Majd' kiköptem a tüdőmet, mire leértem a bálra. Mattet sehol sem láttam, kicsit elszomorított, mert azt hittem, hogy megunt rám várni. Ám bent sem láttam, ráadásul pont akkor hirdették ki az est királyát és királynőjét. Kínos vigyorral az arcomon tapsolni kezdtem, nehogy feltűnő legyek a késéssel. Már épp le akartam engedi a kezeim, amikor valaki átölelt hátulról. Ismerős volt az illata, azonnal tudtam, hogy ez nem lehetett más, csak az uram. A mosoly egy pillanat alatt az arcomra kúszott, megnyugodtam, hogy nem mondott le rólam, sőt.
- Előled sehova sem menekülök! - Jobban préseltem magamat hozzá, érezze, hogy igazat mondtam. Az arcomat ért puszira pedig csak kuncogni kezdtem.
- Egyébként tényleg nem az, én is most estem csak be. Már totál azt hittem, hogy meguntál rám várni. - Szembefordultam vele, miután elengedett.
- Héééé, te csak ne fojtogassad magadat, mert megharaplak! - Megbökdöstem a mellkasán, hogy nyomatékosítsam a mondandóm. Természetesen nem mondtam véresen komolyan, olyan soha nem tudtam lenni. Érződött a hangomon, hogy mindjárt elkap a nevetés.
- Észrevetted! - felcsillantak a szemeim - Köszönöm, ki szerettem volna próbálni megint feketét. Olyan rég volt már sötét hajszínem. - Végig simítottam a tincseimen, közben vöröslő pír jelent meg az arcomon zavaromban. Gyorsan le is néztem a földre. Láttam, hogy ő is mezítláb volt, mint én.
- Mi vagyunk a csupasztalpúak! - Nevetve jelentettem ki, ahogy a nyakába borulva ölelgetni kezdtem. Elég élénkek voltunk még így is, hogy csak beestünk. Visszaemlékeztem, hogy anno pont egy végzős bál alkalmával ismerkedtünk meg. Berobbantam az életébe, mint egy bomba.
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Járási S. Jeromos
INAKTÍV


A Dementor-sztájlos
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132
Írta: 2016. augusztus 8. 19:28 | Link


Mint kisgyerek a cukorkaboltban. Legszívesebben mindenhez odamenne, megfogdosna, de partnere miatt képes visszafogni elemi ösztöneit hősünknek. Wallie barátunk képzeletbeli pórázon tartja őt, így csak mellette lépdel és vele beszélget, igazán fejlődőképesnek mutatkozik ezáltal Jeromosunk. Rudolf is biztosan büszke lenne rá, ha látná.
- Szomorúvá teszel. Kénytelen leszek akkor valahogy belógni hozzátok és a klubhelyiség közepén szerenádba fogni. - Lebiggyesztett ajkak, majd telifogsoros vigyorral ajándékozza meg partnerét, miközben megindul az asztalok felé. Le sem veszi tekintetét a finomságokkal megpakolt lebegő frizbikről. A nyál összefut a szájában és ismét hatalmas erőfeszítések árán, de megállja, hogy rávesse magát a mennyországba illő területre. Rendes úriember módjára, egyesével átpakolva a süteményeket, emel egy nagyobb hegységet a tányérjára.
- Tudod, otthon sosem ehettem ilyesmit, sőt. Sokszor a szomszéd adott kaját, mert semmi sem volt. Ilyenkor ki kell élvezni minden falatot. - Persze, hősünk pontosan úgy néz ki, mint aki éheztetve volt. Mégis... az arckifejezése és a szavainak súlya is... mégis miért hazudna? Biztosan igazat mondd. Szegény gyerek, igen.
Ennek tükrében Jeromos egymás után tömi a szájába az édességeket, közben Kamillát hallgatja a színpadon. Felderül az arca, végre kezdődik azért, amiért ténylegesen itt vannak. Hamar letuszkolja a torkán az utolsó falatokat, megtörli az arcát, majd elővéve flörtölő mosolyát a tarsolyából, a kezét nyújtja Coltonnak.
- Mehetünk, bogárkám? - Ha elfogadja a kezét, szépen beállnak a sorban, majd úgy megpörgeti partnerét, mint senki más ebben a teremben. Talán nem lehet megmondani elsőre -másodjára még annyira se- , de Őszőkeségünk igen jó táncos. Hát valamivel el kell csábítani a népet, ha épp természetes sármját épp beárnyékolja a felhős takonyidő.
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. augusztus 14. 14:32 | Link
Járási Samu - a tánc és a többi
öltöny, meg minden;


Samu nem lep meg, egy csöppet sem. Nem, ő asszem' mindig ilyen, habár ilyen józanon talán még sosem láttam, de neki semmi sem kell, hogy hozza a formáját. Kevés az ilyen ember, például én sem ez a fajta vagyok, de a másik jelenléte talán felspannol egy kicsit - éppen annyira, hogy ne haljak meg az unalomtól, és hogy úgy gondoljam, volt értelme belépni erre az agyoncicomázott bálra. Szerintem a kastély megnyerte a lottót. Vagy biztosan a Mirákulumtól kapják a pénzt, mert van itt egy csomó artista meg franc tudja. Meg világhírű kviddicsjátékosok, meg mit tudom én. Érted, én, mint mezei diák, tökre nem lógok ki a sorból, még azzal sem, hogy néha kicsit olyan, mintha pszichopata lennék.
- Kénytelen leszel - mondom, mert megnézném a rellonos bagázs arcát, amikor meglátják az eridonost a klubhelyiségben szerenádozni. Na az megérne egy misét, asszem'. Sz**rá röhögném magam.
Oda is megyünk a sütispulthoz, pontosabban a kalóriabombákhoz, amikből én, köszönöm szépen, nem kérek. Samu viszont nem szégyelli pakolni a kaját a tányérjára, és őszintén szólva már azon is meglepődök, hogy nem rögtön a szájába tolja a cukrot, hanem először szépen kiválogatja az étkeit, és csak utána lát neki a szisztematikus pusztításnak.
Nem igazán tudom, komolyan vehetem-e a szavait, mindenesetre különösebb empátiát akkor sem ébresztene bennem, ha igaz lenne. Ezért szoktam eljátszani a nagy sajnálkozást ilyenkor, most viszont úgy vagyok vele, inkább kihagyom ezt a lehetőséget.
- Én sem ehettem sokat otthon, szal'... - mondom, de véletlenül sem teszem hozzá, hogy "átérzem", vagy ilyesmi, mert kit áltassak vele?
És akkor jön az, hogy végzősök tánca. Haha. Jeromos már nyújtja is a kezét, és szerintem én ebben a pillanatban mondok le arról, hogy majd én vezessem őt a táncparketten. Habár a koreográfiát már begyakoroltuk a próbákon, meg minden, azért... na mindegy, oké, tudom, hogy úgyis én leszek a lány.
- Persze, uram - nyújtom a kezem, majd hagyom, hogy Samu felvezessen a parkettre, aztán megpörgessen. Istenem. Önkéntelenül is elröhögöm magam, de aztán igazán komoly, kenetteljes arcot vágok, és hagyom, hogy remélhetőleg a koreográfia szerint vezessen a másik, eközben pedig rájövök, hogy a lila öltöny miatt valószínűleg igencsak feltűnő jelenségek lehetünk. Na nem mintha ez lett volna a cél...
Alapvetően elég jól érzem magam a tánc alatt, mármint iszonyatosan vicces, de csak akkor kezdek el röhögni, miután az eridonos már levezetett a parkettről.
- Király volt. Vagyis bocs... köszönöm a táncot - nyilvánítom ki, miközben pukedlizéshez hasonló mozdulatot teszek. Zseniális.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2016. augusztus 14. 22:25 | Link
Szirám


Átölelem, ahogy hozzám bújik és beszívom az illatát. Hiányzott már ez, és nem is értem, hogy gondolhatta, hogy kibírnék egy hétvégét nélküle. De azért örülök, hogy jól sikerült a tervem. Meg hogy a csokor is tetszik neki.
- Valóban? - nézek rá meglepetten, persze csak megjátszom a dolgot - Nos, ezen könnyen segíthetünk. - A megállapítást követően, pedig előkapom a pálcámat is és egy egyszerű intéssel lekicsinyítem a virágcsokrot, majd a hajába illesztem. Közben pedig adok egy puszit a homlokára.
- Jól áll - állapítom meg mosolyogva. Majd felhúzom a szemöldököm. - Rosszul hitted! - közlöm komolyan, majd megsimítom az arcát, hogy ne biggyessze le az ajkait, mert bár édes így is, jobb szeretem a mosolyait.
- Oh... Nos akkor... - hezitálok egy pillanatig, de nem kell aggódnom, Szira elég határozott és választ helyettem is, sőt! Egy pillanatra feddőn nézek rá, amiért plusz kiegészítővel is készült. Ilyenkor sosem tudom, hogy elfelejti, hogy cukorbeteg vagyok, vagy a határaimat akarja feszegetni. Az viszont biztos, hogy valami miatt nehezen tudok ellentmondani neki.
- Előbb kóstold meg nem túl édes-e - nézek rá végül kérőn, aztán a kis üvegjéhez nyúlok, hogy azt szemügyre vegyem. Kinyitom, és ügyesen eldugva a markomban szagolok bele, hogy rájöjjek, mivel is akar ma leitatni. Mondjuk, teljesen feleslegesen teszi. Engem már a puszta jelenléte is megrészegít, de talán jobb, ha ezzel sincs tisztában.
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2016. augusztus 15. 13:08 | Link
Will
Ruha, Haj


A morgás amit Will hallat mikor Kamilla újra megszólal elárul mindent. Azonban mégiscsak kémleli a színpadot és észrevétlenül összefonja az ujjait az enyémekkel. Ez a kis mozdulat rengeteg érzést vált ki belőlem hirtelen. A pillangók repdesni kezdenek a gyomromban, és édes bizsergés fut végig rajtam. Mostanában annyi időt töltöttünk együtt és olyan hamar elment ez az év Will mellett, hogy észre sem vettem. Valahogy mindig így képzeltem el egy tökéletes kapcsolatot, bár féltem bevallani Willnek ezt a felfedezésemet.
Most, hogy a keze összefonódik az enyémmel, már biztos vagyok benne hogy valami elkezdődött. Mint valami lavina, amit képtelenség megállítani. Egyszerre ijesztő és csodálatos.
- Fogadni mertem volna rá, hogy Anne fog nyerni. Az utóbbi két alkalommal ő volt a bálkirálynő ha jól emlékszem. Furcsa, hogy szinte soha nem végzős nyeri a koronát – vonom meg a vállam – Nem mintha én szeretném ezt a felhajtást magam körül.
Will elhúz az egyik asztal felé. A sok finomságot vizslatjuk, és bár eddig nem voltam éhes, most aztán nagyot korgott a hasam.
- Hogy hova tovább? – Mosolyodom el – A kviddics szakot néztem ki magamnak, bár be kell valljam az aurorképzés is csalogató, bár nem tudom el tudnám-e képzelni magam ilyen szakirányban – sütöm le a szemem – Na és te?
Ahogy beszélgetünk, észreveszem, milyen könnyeden fogjuk egymás kezét. Mintha mindig is így lett volna. Szinte már el is felejtem milyen éhes vagyok.
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2016. december 3. 14:21
Hozzászólásai ebben a témában
férjecske
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. augusztus 18. 06:39 | Link

Csinosban


Csak mosolyogni tudtam Bálinton. Még ennyi idő után is elég hihetetlen, hogy létezik a földön annyira édes pasi, mint Rentai uraság. Figyelmes, kedves és óvatos is, ez azzal a mozdulattal is megmutatkozott, amivel a hajamba tűzte a virágot. Hitetlenségemben megingattam a fejem.
- Köszönöm - melegség öntötte el a mellkasom és úgy éreztem, nincs rajtunk kívül más a teremben. Eddig az ismerősök után kutattam, jól akartam érezni magam nélküle is, most meg... Már csak ő érdekelt.
- Örülök neked. Nagyon. Bár lehet, hogy csak ellenőrizni jöttél, hm? - vontam fel kérdőn a szemöldököm, de persze el is mosolyodtam utána. Hiába a színészet, mindent nem lehet megjátszani.
Aztán az italokhoz mentünk, mert az olyan, mint egy nyaklánc, kiegészítő az estéhez. A szinglik is mindig pohárral a kezükben várakoznak a semmire, hogy azzal tereljék el mások és saját figyelmüket.
Na de Bálint tudhatta, hogy az ilyen események nem zajlanak nálam plusz itóka nélkül, gondolom meg sem lepődött a szagon, amit a flaskába beleszagolva érzett.
- Szerintem ez cukormentes - húztam el a szám miután belekóstoltam egy érdekes türkizkék színű italba, majd párom felé nyújtottam.
- Az a helyzet, édesem, hogy sokkal jobban szeretném ezt kettesben meginni veled... - böktem mutatóujjammal a kezében tartott italomra, majd jobbomat a derekára csúsztatva közelebb léptem hozzá és szemébe néztem.
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 18. 17:44 | Link
Norina

- Én nem járok ilyen puccos helyekre, ha nem muszáj.
Jegyzem meg Norinának, el se engedve a kezét. Nem bizony, ha már egyszer megvan, akkor szépen meg is marad. Nem vagyok én olyan ember, aki csak úgy engedi, hogy a másik elmenekülhessen. Mondjuk édes ember vagyok, először jelenünk meg hivatalosan együtt úgy, hogy az ujjaink össze vannak fonódva, de mondjuk Norinát még nem kérdeztem meg, hogy ő hogyan gondolkozik a témáról. A másik része azonban, hogy nem tudtam tovább várni, viszont a helyzet most nem alkalmas arra, hogy megkérdezzem. Milyen is az? Itt mellékesen odavetem neki, hogy „höh, oszt járunk?” Azért ennél jobban megnevelt az anyám, szerencsére.
- Óóó banyek, fogadnom kellett volna rá, hogy kviddicsre mész tovább.
Kicsit még el is nevetem magam. Persze nem tudtam volna hol fogadni, mert nem volt ilyen fogadás, de a gondolat is vicces, hiszen szinte biztos voltam benne, hogy oda fog tovább menni.
- Gyógyászat. Meg általános művészeti. Kicsit komolyabban akarom csinálni a dobolást, nem csak hobbi szinten.
Meg persze azért, hogy az agresszivitást levezessem, amit az orvosaim megállapítottak. Igazuk van, nem tudják, hogy miért alakult ez ki nálam, de megvan. És igen, sokkal jobb, ha a felgyülemlett feszültséget a dobolásban adom ki, mint, hogy valakit megverek. És hihetetlen, de nem vagyok az a fajta ember, aki szereti a küzdősportokat. Elég érdekesen raktak össze.
- Az aurori nehéz dió. Vannak jó részei, de veszélyes. Tudom, a kviddics is az, de valahogy jobban szeretném, ha csak kicsit kockáztatnád az életed.
Aktakukacnak meg nem tudom elképzelni, vagyis mindenképpen olyan kell neki, ami aktív munkával jár.
- Mi lenne, ha először mondjuk a kviddicset csinálnád, egy évig, aztán, ha nem jön be, akkor nekiállsz a másiknak is? Addig úgyis letisztázódik, hogy akarod – e csinálni.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. augusztus 27. 07:21 | Link
Niko elveszett a kaják között, azért csak most...
Bálozunk
Szofival

Egy ideje Szofi az, aki képes teljesen kizökkenteni a valóságból, és képes elkalauzolni abba a világba, ahol nincs semmi probléma, semmi családi viszály, még hazugságok sem. Csak ők ketten, akik tesznek másokra, mert egymáséi és övék az egész mindenség.
Kicsit túl csöpögős mindez, de tény, hogy Nikolai és a párkapcsolat egészen távol álltak egymástól. Szofia az első barátnője, legalábbis nagyon úgy tűnik. Kimondatlanul alakultak köztük a dolgok, csak sodródtak az árral.
- Eltettem láb alól - mondja, miközben elvigyorodik.
A szokásos üdvözlési körök után egyből a terembe viszi szépséges párját, aki mellett büszkén feszít. Ő maga is ki van csípve, mert hát bál, muszáj, és a szőke végzős mellett egyébként se jelenhetne meg máshogy.
- Kiismertél. Ha tele a hasam, boldogabb vagyok. Melletted mondjuk az se olyan szükséges... - bólint, és próbál bókolni, utóbbit döntse el mindenki maga, hogy mennyire sikeres udvarlási szöveg.
Sok fiúval és lánnyal ellentétben ő nem izgul, a rettegés nem önti el azért, mert végzős keringőre kell vinnie a terem minden bizonnyal legszebb hölgyét. Az asztalokhoz érve nagyjából mindent megkóstol amit csak talál, le is öblíti egy-egy színes itallal, közben pedig a barátnőjére is igyekszik figyelmet fordítani.
Hozzászólásai ebben a témában
- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2016. augusztus 27. 16:36 | Link
Szirám



Mosolyogva nézek rá. Jól áll neki a virág, köszönni meg felesleges. De azért biccentek egy aprót, majd elteszem a pálcámat a zakóm belső zsebébe.
- Természetesen - hagyom rá vidám mosollyal. Mondjuk van benne valami. Nem tudom miért, de rettentően féltékeny tudok lenni, ha róla van szó, pedig sosem gondoltam volna, hogy velem ez előfordulhat. Igyekszem is titkolni a dolgot, már amennyire lehetséges. - Látni akartalak ebben a csodaszép ruhában. És... lehet kicsit aggódtam is, hogy más is csinosnak talál... - vallom be kicsit kelletlenül, mert neki úgysem tudnék hazudni. Az pedig tagadhatatlan, hogy elbűvölően néz ki és sokan lehetnek olyanok, akik szívesen vigasztalták volna, ha én mégsem jövök. Ez egyfelől jó, rettentő büszkeséggel tölt el, de közben mindig ott az aggály is, hátha a ritkább találkozók és a nagy távolság miatt... Na de erre most igazán nem gondolhatok, elvégre itt vagyok, Szira meg velem van, és egyértelműen nem érdekli, hogy hányan küldenek felém gyilkos pillantásokat. S így már engem sem érdekel. Csak az számít, hogy itt vagyunk és jól érezzük magunkat.
- Valóban? - kérdezek vissza, még mindig kissé óvatosan. Attól, hogy nem édes, még lehet benne cukor, bár valószínűleg nem sok, így azért bátrabban veszem el tőle a poharat. Addig viszont már nem jutok, hogy meg is kóstoljam s hogy összekeverjem az ő kis extrájával.
- Akkor a nyitótáncot sem várjuk meg? - kérdezem, ahogy viszonzom az ölelést. Egy ilyen kérésre nehéz lenne nemet mondani. De nem biztos, hogy jól értem, amit mond.
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. augusztus 28. 11:33 | Link
Rachel

- Szerintem nem illúzió... Szimplán csak nem éget. Melegíteni melegít. A lakásomban is ilyen van - felelem könnyedén, bár abban nem vagyok biztos, hogy a hálóm tüze pont ilyen, de egész biztosan hasonló. Az érzet legalábbis megegyezik.
Nem hiszem, hogy valóban van benne alkohol. Ez mégis csak egy iskolai rendezvény, a kastélyban még jelen vannak a felügyelők, és kiskorúak is jöhetnek a bálra. Nem lenne észszerű az alkohol, de jobb az elővigyázatosság, így könnyedén lemondok az italomról. Rachel persze lelkesen iszik, és ezzel meg is járja: a ruhájára is kerül az itókájából. Kissé gúnyos mosolyra húzom a számat.
- Még, hogy nem ártott meg... Már azt sem tudod, hol a szád! - nevetek, de aztán közelebbről vizsgálom meg a foltot, és arra jutok, hogy egészen könnyedén virágmintává alakíthatnánk. Így fel is vetem neki a lehetőséget, hogy újítsunk a ruháján, bár nem tudom, hogy érti-e mire is gondolok.
- Szereted a virág mintát? - kérdezem vigyorogva, közben meg keresek az asztalon egy textil szalvétát. Aztán ha tényleg belemegy, akkor az ujjam a poharamba mártom, a textilt a ruhájához illesztem és szép lassan az ujjamhegyéről csöpögtetni kezdem az italt a ruhájára. Figyelek rá, hogy egy csepp se gördüljön lejjebb mint kéne, ezért is kell a szalvéta, hogy felfogja a felesleget. S bár elég fura látványt nyújthatunk én igyekszem a foltból egy nagyobb virágot formálni, hogy úgy tűnjön, az mindig is a ruha része volt.
Hozzászólásai ebben a témában
You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. szeptember 8. 13:24 | Link
Choi Min Jong


Ruha


- Klassz! - felelte mosolyogva, bár pont azért tartotta illúziónak ezt, mivel nem éget, de nem volt kedve ezt most bővebben kifejteni. Praktikusnak tartotta, mivel nem volt tűzveszélyes, végtére is rendkívül ötletes és látványos cucc volt.
- Kac-kac! - válaszolta Rach gúnyos mosolyra húzva a száját, amikor Choi megemlítette neki viccesen, hogy sokat ivott. Egyáltalán nem érezte magát ittasnak, csak picit mohón itta az italát, de ennyitől egyébként is képtelenség lett volna berúgni, mivel csak elvétve tartalmazott némi alkoholt, de az is meglehet, hogy csupán némi alkoholos ízesítést kapott ez a finom nedű.
Tetszett neki a virágmintás ötlet, mivel rögtön kapcsolt, hogy erről van szó, amikor a fiú megkérdezte tőle, hogy szereti-e, és remek ötletnek tartotta, hogy egy ilyen jellegű díszítéssel fedje el a ruháján lévő foltot.
- Imádom! - felelte lelkesen, majd a srác nekikezdett alkotni. A Rellonos remélte, hogy szép lesz a végeredmény, de bízott a fiú ügyességében és tudta, hogy rendkívül kreatív, szóval hagyta, hogy tegye a dolgát.
- Csináltál már ilyet azelőtt is? - kérdezte vigyorogva, bár kötve hitte, hogy nemleges lesz a válasz, de azért kíváncsi volt rá. Igaz elég drága ruhát viselt, de egyáltalán nem zavarta, hogy egy új mintával bővül, pláne, ha így még szebb lesz mint előtte.
- Kíváncsi leszek, hogy ki lesz a bálkirály és a bálkirálynő. Van valami tipped? - kérdezte érdeklődve Rachel, majd a poharát szorongatva türelmesen várta, hogy megszülessen a végeredmény.
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2016. október 7. 19:26 | Link
A végére csak befutunk...
Fannival
Outfit (cipő nélkül menőzök én is)


Ez a bál több okból is különleges. Először is a párom ténylegesen a párom, azaz a barátnőm, (ha így jobban tetszik) másodszor végre most vagyunk ténylegesen együtt egy közeseményen. Harmadszor pedig feltett szándékom volt, hogy a kapcsolatunkat új szintre emeljem. Igazából vicces, de még nem csókolóztunk. Jól van na, szerintem ez a tempó még is csak jobb annál, minthogy rögtön egymásra rontsunk. Nem, nem biza. Eme eltökéltséggel, hogy ma este ellopom életem első csókját (ciki, de így van) Fannitól. De ez a terv kis híján szertefoszlott, mert jócskán elkéstem és már Fanni is bement a terembe nélkülem. Épp ezért turbó módba kapcsolva sikerült odaérnem, illetve őt beérnem, s amint sikerrel elértem szívem hölgyét, rávetettem magam, hogy ne fusson tovább. Felismert, s még inkább maga köré fonta a kivarrt kezeimet.  Megnyugtatott, hogy nem menekült, csak félt, hogy meguntam a rá várást.
- Rád a világ végéig várnék. -intéztem hozzá egy félmosolyt.
- Amúgy ez tök gáz, hogy a lány vár a fiúra. Nyeeeeh. -vágtam szomorú kiskutya fejet, de az arcmimika, illetve a nyakamra gyakorolt hatása eszembe juttatta velem, hogy öltözékem túl komolyra sikeredett (mondja a srác, mezítláb) ezért ki is gomboltam a göncöm pár részét. Sztriptízelésem közepette Fanni elsütött egy vicces fenyegetést és megbökdöste a mellkasomat, amit viszont nem engedhettem el nevetés nélkül.
- Sokkal érettebbnek tűnsz, de nyugtass meg, hogy nem vagy az mély, belül. -kérdeztem kicsit ijedten. Persze akkor is szerettem volna, de Fanni számomra az az ember, akivel büntetlenül lehetek őrült és fura lenne, ha ennek hirtelen vége lenne. Láttam, hogy sikerült zavarba hoznom. Alízkám következő mondata viszont bizonyságot adott arról, hogy a külső nem változtatja meg a személyiségünket. És még meg is sikerült nevettetnie, majd a nyakamba ugrott. Élveztem minden egyes pillanatot, mikor megöleltem. Éreztem a bőre illatát, a ruhája anyagának puhaságát, a teste melegét. Igen, elhatároztam, hogy ma este végre megcsókolom. Felfigyeltem a körülöttünk hallatszó lassú zenére, s ekkor egy hihetetlenül nyálas, de jónak tűnő ötlet jutott az eszembe, hogy tervem végkimenetele felejthetetlen legyen. Arrébb söpörtem Alízkám haját, hogy a szám közel legyen a füléhez.
- Szabad egy táncra hölgyem?
Hozzászólásai ebben a témában
Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...
Oldalak: « 1 2 3 [4] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet