Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=498234#post498234][b]William Eric Payne - 2015.07.20. 18:06[/b][/url]

Ráérősen turkálja a vacsorának szánt rántott sajtot. Van hozzá áfonyaszósz is, azonban se krumpli se rizs, se semmi egyéb nincs a tányérján, valahogy most nem találja azt, hogy mit is enne. Az se biztos, hogy éhes, csak úgy játszik a tányérja tartalmával, amikor levágódik mellé a Szépvölgyi gyerek. Nem is nagyon foglalkozik vele, egészen addig, amíg Richárd el nem kezd úgy falni, mint akit éheztetnek. Mondjuk ahogy kinéz...
Williamünk finoman megemelt szemöldökkel pillant rá. Utoljára akkor látott ilyen pusztítást, amikor Heléna húga neki tetsző születésnapi tortát kapott. A dolog azonban a fél percnyi figyelemnél többet nem érdemel, így aztán visszafordul a saját tányérja felé, tovább játszani az áfonya szósszal.
Nem telik bele három percbe, és újabb szereplők csatlakoznak, akik azonnal a mellette ülőre támadnak, olyan stílusban, ami még az ő zsebében is kinyitja a képzeletbeli bicskát. Richárd azonban szótlanul tűri az alázást, amiért nem tudja, hogy elismerését fejezze-e ki, vagy nyakon vágja, azzal a felkiáltással, hogy vágja szájon őket.
- Ejnye Viktor, hallottad már azt, hogy mindenki magából indul ki?
Teszi fel végül nyugodtan, mégis valami enyhe fenyegetőnek is mondható éllel a hangjában a kérdést, egyenesen a fiú szemébe nézve, aki így kéretlenül, de le kell vegye a tekintetét róla.
- Nem kell szégyellni, hiszen éppen most mondtad te is.
Halvány mosolyra húzódik a szája. Vele nem igazán kötekedhetnek, nem is nagyon tanácsos. A lány pedig szégyellősen elfordul, jobb is. Pontosan tudja Liam, hogy mi a gyenge pontja. Túl sok mindent tud róla. Zavartalanul vág még egy szeletet a sajtból, felszúrja a villájára, ám nem kapja be, előtte inkább a fiúra fordítja a tekintetét.
- Bárkit is hoz, még mindig kevésbé szánalmas, mint te. Mennyit is ajánlottál a lánynak? Öt galleont, ugye? Vagy te voltál a hét galleonos, a csatlósaid meg ötért kuncsorogtak egy-egy másikat? Szomorú.
Még a száját is látványosan lejjebb görbíti, mielőtt a következő falatot a szájába küldi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=527682#post527682][b]William Eric Payne - 2015.10.04. 17:16[/b][/url]

I. Payne

Ez az évnyitó most más, mint a többi. Sosem volt itt ilyen korán, de most okkal jött ide szinte elsőként. Az ok pedig a kezében pihenő füzet és golyóstoll. Igyekszik semleges képet vágni, amúgy sincs olyan nagy rajongótábora, mert valljuk be, nem az a "cuki pasi" kategória, és nem is akar az lenni. Pont kényelmes neki ez a jelenlegi, szinte semleges állapot. Aki meg akarja ismerni, meg is ismeri, aki meg nem, a nem. Erről a gondolatról jut eszébe Lucy, így felpillantva próbálja megkeresni a lányt, de még láthatóan nincs itt.
Lucy az egyike azoknak a keveseknek, akik kíváncsiak voltak rá, és akiknek sikerült a semleges arc mögött meglátni az érdeklődő és kíváncsi kisfiút.
- Helló.
Nem nagyon figyel arra, hogy ki köszönti, még csak a névre se figyel fel, csak arra, hogy megérkezik az igazgató. Ezt gyorsan le is jegyzi, mielőtt eljut az agyáig, hogy az a valaki fogja is a vállát. Nyugodt arcán csak egy pillanatra rándul meg a szemöldöke, mielőtt felpillant.
- Travis... mit keresel te itt?
A hangjában nem cseng semmi, ami a túlzott izgalomra utalna. Néha már-már túlságosan is érdektelennek hat a srác, pedig nagyon is érdekli, hogy mi a fenét keres itt a testvére, akinek éppen egy másik iskola évnyitóján kellene ülnie. Közben megkezdődik az igazgató beszéde, és igyekszik gyorsan behozni a lemaradását, miközben a testvérére is odafigyel. Nem igazán szereti, ha kizökkentik a munkája közben.
- Na helyes, kaja.
Szerencsére a pontverseny eredményeit szépen kijegyzetelte, így nem maradt le számottevő információról. Mindenkit megtapsolt valamennyire, most pedig éppen a közelében lévő húslevesből mer magának, sok sárgarépával és hússal.
- De most komolyan. Mit csinálsz itt, és miért nem szóltál?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=531218#post531218][b]William Eric Payne - 2015.10.14. 21:56[/b][/url]

Ha a fiú kihallaná, mit gondol a másik, jót nevetne. Nem, egyáltalán nem találja a legmenőbbnek, inkább a legbotrányosabbnak. Ennek ellenére persze szereti a testvérét, ez amolyan kötelessége is, meg annak ellenére, hogy mennyire különböznek, mégis vele találja meg legjobban a hangot. Néha el is gondolkozik ezen, hogy vajon mennyire normális az, hogy ő és Travis ilyen jóban vannak, holott ennyire különböznek. Valószínűleg ez olyan, mint a párkapcsolat az ellentétekkel, meg ilyesmikkel.
~Lucy…~
A gondolat csak egy pillanatra villan át az agyán, miközben az igazgató beszél, ám annál jobban résen van, mint, hogy a gondolat után a lányra nézzen. Ki tudja, hogy a mellé telepedő testvére mi mindent tud már, lehet, hogy simán belelát az elméjébe, és valamiért még nem akarja, hogy tudjon a lányról. Ez egy természetes védekezés is lehet éppenséggel. Persze idővel felpillant rá, és amikor találkozik a tekintetük – a lány valószínűleg régebb óta nézi őt -, kacsint egyet.
- Szóval ide jöttél kviddicseskedni? Rellonos lettél?
Nem mintha ne lenne egyértelmű, de azért felteszi a kérdést, miközben a kajája fölé hajolva nézegeti, hogy mit is szedett, és elkezd falatozni. Vele mi van?
~ A helyi újságba publikálok, van egy párkapcsolatom, aki tökéletes, jók az eredményeim.~
- Semmi érdekes. Közelebb vagyok egy évvel a záróvizsgákhoz, de nem tudom, hogy mi akarok lenni.
Még vállát is megvonja kissé két falat között. Ha étel van a közelében, nagyon nehezen képes koncentrálni, azonban illendően beszélget testvérével egészen a vacsora végéig. Azonban az is igaz, hogy fáradt, és alig várja, hogy az ágyába beérjen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=561912#post561912][b]William Eric Payne - 2016.01.09. 16:56[/b][/url]

Az éhség érzése borzalmas. Két napja nem találok semmit, amit szívesen ennék, ezért csak néhány szelet lekváros pirtóson, és néhány kanál levesen élek, ami a férfi gyomrának nem egy jó megoldás, mivel az hozzá van szokva a tisztességs étkezéshez. Az enyém is ilyen, így most érzem, hogy az egész szervezetem egy kisebb sokkban van azért, mert nem kap normálisan kaját. Nem tesz jót nekem ez az időszak, és úgy tűnik a szervezetem sem preferálja, hogy rosszba vagyok Lucyvel, talán beszélnem kéne a lánnyal, talán meg kéne békélnünk.
Elvégre szeretem, ez a napnál is világosabb, ahogy az is, hogy nem azért haragszom rá, mert ez nekem kényelmes, hanem mert meg vagyok sértve. El szeretném neki mesélni, hogy rossz volt otthon, hogy ez az új nő, akit apám hazahozott, milyen egy fura szerzet, és hogy mennyivel másabb a korábbi feleségeihez képest, vagy hogy pont annyi idős, mint Travis, vagyis konkrétan abban az évben született, amikor az apám először életében apává vált. Annyi mindent kellene mondanom neki, legelőször is azt, hogy hiányzik.
Mégsem teszem. Ahogy megpillantom, ahogy a tekintetünk találkozik, egyszerűen elpillantok róla. A gyomrom fájdalmasan kordul az illatokra, melyek valóban csodálatosak, és mégis, mintha félnék enni. Engedelmesen követem a lábaimat a Rellon asztalához, és ülök le Állia mellé.
- Hello.
Köszönök neki, valamint a szembe ülő vörös lánynak, akinek ha jól emlékszem Eszter a neve. A mellettem lévő hely még üres, így arra nem is fordulok. Eszter mellé csakhamar megérkezik a barátnője Kata is, így ők élénk beszélgetésbe kezdenek, míg én rápillantok a mellettem ülő tányérjára, majd a saját üres tányéromra, és megint Állia tányérjára.
- Ajánlasz valamit? Nem tudom, hogy mit kéne ennem.
Azt nem vallom be neki, hogy napok óta szinte semmit sem eszek. Kár ezze felvágni, és különben is, hátha csak egy javaslat kell, hogy megoldódjon az evési zavarom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=562106#post562106][b]William Eric Payne - 2016.01.10. 13:54[/b][/url]

Megint megkordul a gyomrom, érzem, hogy többen felém fordlnak. Nem csinálhatok úgy, mintha nem belőlem jönne a hang, így csak üveges tekintettel meredek magam elé, majd mikor visszafordulnak, rápillantok Álliára.
- Nem vagyok formában, bocs.
Igen, ez a gyomorkorgás engem is zavar, mert biztos vagyok benne, hogy enni akarok, de abban is, hogy egy falat sem megy le a torkomon. Komolyan ilyen a szerelmi bánat? Az van nekem egyltalán? Vagy valami súlyos? A családi helyzet se kifejezetten jobb, ami otthon van, szóval akár az is ludas lehet a dologban. Igen, egy csomó minden lehet, de én arra is gyengének érzem magam, hogy elkezdjek utána járni, hogy vajon mi emészt ennyire.
- Lehet, de nem tudom, hogy ezzel lehet-e valamit kezdeni.
A tanácsára magam elég veszek pár tekercset, de csak forgatom a villámmal őket, mint macska az egérrel, úgy játszom én is az étellel, pedig anyám annyiszor könyörgött, hogy ne csináljam. Mégis...hallgatok én rá? Komolyan kétséges, hogy normális vagyok-e. Töltök magamnak egy pohár baracklevet, inni azonban nem iszok, hiszen tudom, elég csak egy korty és az üres hasam máris lázadva lép fel ellenem.
- Milyen a mesterképzés?
Fordulok inkább a lány felé, de azért odáig már eljutottam, hogy levágjak egy szeletet, az evés művészetét azonban tartogatom addig, amíg nem válaszol. Akkor inkább rá figyelek, és csak mint egy mellékes, kapo be a falatot. Simán rágok és nyelek, ízlik is. Azt hiszem, az utóbbi napokban mint mindenre, így az evésre is rágörcsöltem, ám úgy néz ki, ha nem foglalkozom vele, akkor sikerül rendesen ennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=565987#post565987][b]William Eric Payne - 2016.01.24. 16:26[/b][/url]

A kérdése elsőre meglep, kicsit ráncolom is a homlokom, de ösztönösen tudom igazából, hogy mi a helyes válasz.
- Valami más.
Felelek kurtán, megvonva a vállam. Nem vagyok az a nagyon beszédes fajta, de most valahogy úgy érzem, hogy minden bajom forrása az, hogy belülről emészt a dolog, a lány pedig még az evést is abbahagyta, így hát én is arrébb tolom a tányérom, és – bár tudom, hogy illetlen dolog – felkönyökölök.
- Néhány hete csúnyán összevesztem Lucyvel. Csak egy hülye félreértés volt, mégsem tudok odamenni hozzá azt mondani, hogy hülye voltam. Egyszerűen nem tudom, hogyan kezdjek neki. Ez olyan férfiúi büszkeség azt hiszem. Azt hittem pár nap alatt lecseng a dolog, hogy csak elsiklunk felette.
Itt az egyik kezemmel az asztallappal párhuzamos mozdulatot teszek, olyat, mint mikor a túllépésről beszélünk.
- De valahogy teltek a napok, a hetek, most meg már olyan kínos lenne bármit is tenni. Meg aztán honnan tudjam, hogy mi az, amit a lányok akarnak.
Az biztos, hogy nem azt, amit a fiúk. Én siklani szerettem volna, ő meg nem is tudom mit vár. Hülyévé nem fogom magam tenni, még az ő kedvéért sem, olyan Isten nincs. Azért van bennem egy ilyen leküzdhetetlen akadálynak tűnő merevség, meg hát nem is vagyok én egy filmhős, hogy tudjam, ilyenkor mit kellene tenni, meg hogyan.
- Szóval ez van.
Zárom le végül a tányéromat visszahúzva magam elé. Szóval ilyen, amikor egy férfinek szerelmi bánata van, most már legalább tudom, hogy mi az, amiről ez alatt beszélnek.
- Munka? Nem is tudtam, hogy dolgozol. Hol?
A faluban, gondolom, de azóta annyi minden nyílt ott lent, mióta ide járok, hogy akármelyiket el tudom képzelni. Bogolyfalva határozottan elkezdte felvenni a versenyt társaival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=566368#post566368][b]William Eric Payne - 2016.01.24. 23:54[/b][/url]

- Nem akarok nyuszi lenni.
Ez a szent meggyőződésem, és ehhez tartom magam, de igen, kellett valaki, aki kimondja, hogy ezzel a hozzáállással csak az vagyok. Travishez nem mehettem, hiszen csak kiröhögött volna, és az súlyosan csorbította volna az önbecsülésemet, meg a dologhoz való hozzáállásomat, így mindenképpen olyan ember kellett, aki pártatlan és aki normális. És íme, itt van Állia, aki pártatlan, normális és még arra is rávett, hogy egyek, amiért a gyomrom nagyon hálás, sőt, egyből szebben látom a világot.
- Imádom a cukrászdát. Tök jól néz ki felújítva.
Tereljünk témát. Eleget siránkoztam a saját hibám miatt. Hiszen igaza van, csak beszélgetnünk kéne. Oda is megyek hozzá, és jól meg is fogom neki mondani, hogy beszélnünk kell, mikor és hol. Aztán majd arra meg már csak kitalálok valami okosságot.
- Nem megterhelő? Suli is, munka is.
Sokan dolgoznak a faluban, mindig csodáltam őket. Engem valahogy nem visz rá a lélek. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy rendesen csináljam. Pedig kéne, tudom, mert így legalább némi erőt veszek magamon, hogy elkezdjem akaratlanul is összerakni az életem, hogy szoruljon belém némi hivatástudat, és ne csak azért kelljek fel a délutáni szundiból, mert közeledik a vacsora idő és nem tesz jót, ha felkelés után egyből enni kezdek. Komoly problémák, tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=581644#post581644][b]William Eric Payne - 2016.04.01. 10:08[/b][/url]

Végzős vagyok. Hát ide is eljutottam. Kényelmesen, gyorsan és viszonylag fájdalommentesen. Nem tudom azt mondani, hogy semmi sem fájt, mert egyre többször kerülök elő én is, amióta Travis idetévedt. Kicsit még mindig furcsa, hogy itt van. Eddig mindig csak a közös nyaralások és telelések alkalmával találkoztunk, ami határozottan kényelmes volt, de hát változnak az idők. Lassan hozzászokok ehhez is, meg ahhoz is, hogy ki kell találnom, mi legyen velem. Egyelőre azonban minden idilli. Az évnyitó kezdete előtt lepakolom a kézipoggyászom, a többi már megérkezett lentről, majd zsebre dugott kézzel sétálok le, hogy helyet foglaljak az asztalnál.
- Helló.
Köszönök Richárdnak és Norinának is egyszerre. Közéjük sikerül befészkelnem magam. Az előbbi újságot olvas, az utóbbi pedig még mindig szép. Minden olyan túl tökéletes. Sejtem, hogy valami ezt el fogja rontani. Keresem Portnippert az asztalnál, ám végül Merkovszky prof lép elő, hogy köszöntse a diákokat, majd megadja a hidegzuhanyt is. Szinte megfagy a levegő az asztalnál. Engem nem különösebben érint a dolog, de ahogy jobbra is, balra is elpillantok, látom a sok fanyar arcot, majd azt, hogy többen az álldogálók felé pillantanak.
- Milyen kedvesek vagyunk, még csak hellyel se kínáljuk őket. Biztos érzik, mennyire örülünk nekik.
Súgom vigyorogva Norinának. Nekem nincs félnivalóm. Legalábbis magam miatt nem. A családnevem, az anyám szabad stílusa és Travis minden gondolata miatt azonban annál több. Meg vagyok én áldva ezzel a családdal azt hiszem. A „vendégek” elég vegyesen néznek ki. A nőci szimpi, a többi meg elég furcsa. Majd elválik. Nem szeretem, ha korlátozva vagyok, bár annyira nem is jellemző, hogy kihágáscsászárrá akarnék válni. Azt meghagyom a profiknak. Finoman megbököm inkább Ricsit.
- Elkérhetem az újságot? Láttam, hogy anyám írt bele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=583659#post583659][b]William Eric Payne - 2016.04.05. 09:44[/b][/url]

Jól megnéztem magamnak az arcokat, bár nem hiszem, hogy sok dolgom lenne velük, ha csak amiatt nem, hogy mondjuk írok róluk esetleg valamit az Edictumba. Igen, az ördögi terv el is kezdett megfogalmazódni a fejembe, így aztán szépen egy mosoly is kiült az arcomra. Úgysem lehet tudni, hogy engem rejt a név, hiszen még csak köze sincs hozzám.
Miután őket letudtam, fordulok ismét a mellettem ülő leányzó felé, aki ajánlatot tesz arra, hogy le is léphetnénk. Vonzó ajánlat, bár eléggé éhes vagyok, hiszen ezek a nagy zabák a kedvenceim az évben. Viszont a tény, hogy esetleg mehetnénk kicsit nyugisabb helyre is vonzó.
- Séta?
Kérdezem vissza szinte némán, végül is, nem kell, hogy a velünk szemben ülők is hallják a tervet. Ha később esetleg elővennének, akkor biztos alibink lenne a dologra, és azt csak úgy tudjuk előadni, ha nem kavar bele senki azzal, hogy esetleg az igazságot is elhinti. Meglépnénk, mert.
- Benne vagyok.
Persze azért még megvárnám, hogy milyen eredmények voltak tavaly, meg, hogy kik az új tanárok, de utána örömmel távoznék. Addig is magamhoz veszem a Ricsitől elkért újságot, és kihajtva átfutom a címlapot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609535#post609535][b]William Eric Payne - 2016.07.20. 16:49[/b][/url]

Eljöt hát ez a nap is, felnőttünk, vagy mi a szösz. Gondolom ezen a napon, na meg az évzárón – és persze, amikor az ember meglátja a VAV tételsort – sokkal érzékenyebb, én viszont valahogy el lettem rontva. Kipihenten, már majdnem, hogy vidáman ébredtem, csupán egy bajom volt a reggellel, főleg így dél után nem sokkal, hogy bizony ki kell mászni az ágyból. A mai napot tanáraink és az iskola bölcs vezetősége arra szánta, hogy mi bizony nagyon felkészüljünk arra, hogy este nyitótáncot kell táncolnunk. Ez nekem olyan húsz perc, kényelmesen, kedves páromnak viszont gyanítóm, hogy húsz óra, pedig simán is tetszik a lányzó.
Volt valami ebben a táncpróbában. Amikor még külön – külön gyakoroltunk, akkor is többször néztem őt, igyekeztem hozzá közel férkőzni, persze véletlenül, aztán amióta rávettem magam és elhívtam, azóta pedig a próbák alatt is egyre többször állapíthatom meg, hogy bizony ez a lány különleges, és valahogy hatással van rám. Botladoztunk sokat, majd kevesebbet, tökéletesek viszont sosem lettünk, mert nem készülünk versenytáncosnak, és mert nem is vesszük olyan véresen komolyan. Oké, azt senki sem mondta, hogy nem gyakoroltunk kettesben. Jó volt kicsit magunk lenni, amikor az ostoba kérdéseimet is feltehettem. Például, hogy miért kell nekem egy bizonyos ponton keresztbe tenni a lábam.
- Még a végén kénytelen leszek cipelni téged.
Állapítom meg látványos műsóhaj kíséretében. Ez a mezős téma, na ez nem volt betervezve. Azt mondták a nagyteremben lesz. A nagytermet ismerem, immár ötödik éve napi háromszor étkezem ott tisztességesen. Most azonban olyan, mintha a réten lennénk. Szívem szerint morognék, de nem szabad, nem azért vagyok itt. Ma este jól fogom érezni magam.
- Már most? Gondolod, hogy némi koktéltól a parkett ördöge leszek?
Esélytelen, ha van benne alkohol és mondjuk megszalad, még a végén lejáratom magam, és majmot csinálok magamból. Bírni bírom, egy bizonyos pontig, ám nem sűrűn fogyasztom, és nagyon hamar átcsap a kellemes bódultság lejárató viselkedésbe, én pedig azt nem szeretném elérni.
- Nagyon csinos vagy, azt hittem inkább valami fehéret választasz. Nem tudom miért, csak úgy beugrott.
Ahogy egy fél pillanatra nálam is a gondolat, hogy fehér öltönyben jövök, de aztán rájöttem, hogy az túl merész lenne. Közben persze haladok vele, engedelmesen, kezem a belém kapaszkodó kezén pihentetve. Mint valami idősebb házaspár.
- Hm. Rád bízom mit választasz. Ha gázos leszek tőle, téged égetlek le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=610665#post610665][b]William Eric Payne - 2016.08.02. 12:39[/b][/url]

- Szóval, nem úsztam meg, csak eltolódott a dolog.
Félek attól, hogy mit tesz velem az, ha illuminált állapotba kerülök. Apám azt hiszi, hogy anyám valami fura módon nevel, mert hogy ilyesmire nincs ingerem, pedig valahogy szóba se került a dolog, egyszerűen csak mindig volt más, ami jobban lekötött, és szép lassan már elértem abba a korba, amikor még csak az sem lehetett vonzó, hogy tilos. Életem tragédiája, bár itt meg is álla a dolog.
Visszakísérem, és beállunk oda, ahol hetek óta minden egyes alkalommal állunk. A próbákon sokat rontottunk, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy beszéltünk, meg hát akkor nem akartuk érezni a nyomást, jót nevettünk a túl precíz társainkon. Most viszont itt a nagy pillanat, és hirtelen minden tagomat ólomsúlyként érzékelem.
- Jézus most a fejét veri egy felhőbe.
Súgom oda a kezdés előtti pillanatban. Épp csak annyi időnk maradt, hogy lepillantsak, és megjegyezzem neki, máris indulnunk kellett. Az elején én is figyelek, és látom, hogy ő is feszeng. Elvégre az egész iskola minket néz, és nagyon gáz lesz, ha elbénázzuk, ám amikor a tekintetünk találkozik, onnantól mintha nem csak a vízen járnánk, de szabályosan szárnyalnánk. Mintha mind a négy elem egyszerre segítene át minket ezen az akadályon. Én pedig boldog vagyok, tényleg boldog, és amikor véget ér a tánc, érzem, hogy csalódott vagyok. Még akarok. Hibátlanul vettünk minden akadályt, és íme, ennyi volt, egy pillanat alatt elszállt. Csillogó tekintettel pillantok Norinára, és ahogy kimondja, hogy jók voltunk, úgy lendülök előre, és nyomok egy puszit az arcára.
- Ez fantasztikus volt.
Suttogom a fülébe, majd felegyenesedve köhintek egyet, és a kezem nyújtom felé.
- Hölgyem? Újra megpróbáljuk azokat az italokat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=611365#post611365][b]William Eric Payne - 2016.08.06. 21:21[/b][/url]

Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, amikor elpirul, és a kezét az arcához érinti. Apró jelek, melyeket nem tudok nem észre venni. Valami elindult bennem, és csak halványan merem remélni, hogy valami benne is elindulhat. Ebben a tanévben meglepően sok időt töltöttünk együtt, amire rágondolva újra elmosolyodom. Mikor lettem én ilyen szentimentális?
- Együnk.
Csapom össze a tenyerem. Imádok enni, így ezzel könnyebben levesz a lábamról, mint az ivással. Magamtól azonban nem mondok semmit. Az ilyen bálok a lányok kedvencei, mi férfiak elmegyünk, mert egy részt kedvében akarunk járni a számunkra kedvesnek, másrészt nem akarjuk, hogy egy itt ólálkodó srác lepacsizzon a kedvessel, akit érzéketlen párja skippelt. Vele akarok lenni, azt akarom, hogy ő is velem legyen, és ezért hajlandó vagyok áldozatokat hozni. Már majdnem ott vagyunk, már látom az ízlésesen szétválasztották az ételeket az elemekhez kapcsolódó színűk alapján, amikor Kamilla megint megszólal. Egy pillanatra behunyom a szemem. Ezt nem hiszem el. Olyan, mintha az egész világ összeesküdött volna ellenem, meg a gyomrom ellen. Ha továbbra is megvonják tőlem az ételt, még a végén Hulkká változom.
- Remek.
Morgom halkan, de persze engedelmesen megfordulok, hogy meghallgathassam, kik is nyertek ma este. Az, hogy mi történik a színpadon nem izgat, helyette a lehetőségeket mérlegelem, majd a kezemet finoman lejjebb csúsztatom, és igyekszem úgy formálni a kéztartásunkat, hogy ujjaink összefonódjanak. Persze a tekintetem egy pillanatra sem veszem le Kamilláról, mintha annyira érdekelne, hogy mit mond.
- Engem annyira nem izgat. Meglep, hogy nem Anne, valahogy mindig az ő nevét hallom mindenhol.
Picit megvonom a vállam, és mielőtt bármi történhetne, gyorsan az első aszta felé húzom Norinát. Enni akarok.
- Na és, elgondolkoztál már azon, hogy hogyan tovább?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=613058#post613058][b]William Eric Payne - 2016.08.18. 17:44[/b][/url]

- Én nem járok ilyen puccos helyekre, ha nem muszáj.
Jegyzem meg Norinának, el se engedve a kezét. Nem bizony, ha már egyszer megvan, akkor szépen meg is marad. Nem vagyok én olyan ember, aki csak úgy engedi, hogy a másik elmenekülhessen. Mondjuk édes ember vagyok, először jelenünk meg hivatalosan együtt úgy, hogy az ujjaink össze vannak fonódva, de mondjuk Norinát még nem kérdeztem meg, hogy ő hogyan gondolkozik a témáról. A másik része azonban, hogy nem tudtam tovább várni, viszont a helyzet most nem alkalmas arra, hogy megkérdezzem. Milyen is az? Itt mellékesen odavetem neki, hogy „höh, oszt járunk?” Azért ennél jobban megnevelt az anyám, szerencsére.
- Óóó banyek, fogadnom kellett volna rá, hogy kviddicsre mész tovább.
Kicsit még el is nevetem magam. Persze nem tudtam volna hol fogadni, mert nem volt ilyen fogadás, de a gondolat is vicces, hiszen szinte biztos voltam benne, hogy oda fog tovább menni.
- Gyógyászat. Meg általános művészeti. Kicsit komolyabban akarom csinálni a dobolást, nem csak hobbi szinten.
Meg persze azért, hogy az agresszivitást levezessem, amit az orvosaim megállapítottak. Igazuk van, nem tudják, hogy miért alakult ez ki nálam, de megvan. És igen, sokkal jobb, ha a felgyülemlett feszültséget a dobolásban adom ki, mint, hogy valakit megverek. És hihetetlen, de nem vagyok az a fajta ember, aki szereti a küzdősportokat. Elég érdekesen raktak össze.
- Az aurori nehéz dió. Vannak jó részei, de veszélyes. Tudom, a kviddics is az, de valahogy jobban szeretném, ha csak kicsit kockáztatnád az életed.
Aktakukacnak meg nem tudom elképzelni, vagyis mindenképpen olyan kell neki, ami aktív munkával jár.
- Mi lenne, ha először mondjuk a kviddicset csinálnád, egy évig, aztán, ha nem jön be, akkor nekiállsz a másiknak is? Addig úgyis letisztázódik, hogy akarod – e csinálni.