Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=592538#post592538][b]Járási S. Jeromos - 2016.05.08. 11:13[/b][/url]

Kezdhetném a történetünket úgy, ahogy a régi mesék is kezdődnek; hol volt, hol nem volt... De az a helyzet, hogy Jeromosunk nagyon is van, nagyon is eleven és nagyon is boldog. Szinte már sírni tudna örömében, hogy ilyen édespofa mindenki. Komolyan, mégis hol fogadnák úgy az embert, hogy mi a kívánsága? Mintha csak a kacsalábon forgó palotába lépett volna be. Nem is érti, hogy eddig miért kellett nélkülöznie az ilyen elbánást.
Hősünk szökdécselve érkezett meg a saját LILA standjához. Hatalmas vigyor terült el az arcán és ujjongásának hangot is adva járta körbe párszor, azzal mit sem törődve, hogy mások mit szólnak az ő kis előadásához. Ujjait végigfuttatta a betűkön. Ingyen is, meg csók is, hát komolyan lesmárolná saját magát is, ha ez lehetséges lenne. De ezt az örömöt természetesen meghagyja a kuncsaftoknak.
Jeromos nem hagyott semmit a véletlenre. Örök hű társát, Rudolfot bizony a szobájában hagyta, hogy kiélvezze ő is a fenemód önzetlen kívánságát. De igazából csak nem akart konkurenciát. Tisztában van ám a saját sármjával, de még az ő szíve is gyakran ellágyul, ha meglátja medvéjét.
Izgatottan lépett be a pultszerűsége mögé és ahogy még a vattacukrot meglátta... hirtelen tűnt el a stand mögött, hogy megölelgesse a lila csodát. Ez nem is lehetne ennél jobb! Vattacukrot tömve a szájában várja az embereket, akik csak az ő szájáért fognak élni és halni, ami még tömör gyönyör lesz a cukor miatt.
Nem bírt magával. Felegyenesedett, majd a pultra könyökölt és ábrándos sóhajokkal várta a bogárkáit. Most komolyan. Hát ki tudna ellenállni egy lila hajú fiúnak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=598512#post598512][b]Járási S. Jeromos - 2016.06.02. 13:56[/b][/url]

Hősünknek fel sem tűnik a nyilvánvaló; hogy jobban élvezi ezt az egész csókstand mizériát, mint bárki más. Ő, a nagy kegyes, a jófej, aki új módját találta ki az ismerkedésnek, csak épp úgy látszik, hogy ezzel a kolosszális ötlettel megelőzte a saját nemzedékét. Hisz láthatóan mindenki megcsodálja - aminek persze köze sincs ahhoz, hogy a haja is lilán tündököl - csak épp az ismeretlen újdonság távolságtartásra ösztönzi őket. Viszont Jeromos ebből semmit sem vesz észre, ábrándos sóhajokkal és fülig érő, megnyerő mosollyal szemez mindenkivel, akinek csak véletlenül arra téved a tekintete. Részéről a marketing és a kivitelezés is tökéletes - hát mi más lenne sokatmondóbb, mint az élénklila faszerkezet? Talán a kabalaállat jobban vonzaná a népet hozzá és legfőképp a gondosan ápolt ajkaihoz, de félő, hogy Rudolf magára vonná a reflektorfényt. Tisztában van azzal, hogy mennyire hercegszerű ő maga, de kinek ne lágyulna el a szíve egy szőrös behemót láttán?
Hősünk viszont így sem tágít. A zöldségek asztalánál pillant meg egy gyönyörűséges tündért, aki láttán egyből meg is dobban a szíve. Az apró termet, gyermekszerű arc és azok a kifejező szemek! Még ilyen távolságból is teljesen elvarázsolja. Hosszan szemez Zselykével, akit végül hosszas csábítgatás után sikerül odaterelgetnie magához. Ajkaiba harap, ahogy meglátja a gyermeki szépséget. Beszélgetésbe is elegyedik vele és minden szavát áhítattal issza magába. Negyedikes? Ez csak természetes, mi lenne más? Tizenhét éves? Kétség sincsen efelől. Hősünk arcára őszinte csodálat ül ki irányába, talán életében először süllyeszti el magában a hazugságokra való hajlamát. Végül tűzijátékokkal övezve veszi el a neki járó csókot és teljesen megbabonázva engedi útjára a tündérkéjét.
(...)
Hosszasan álmodozik még a bejárati ajtót figyelve, hogy hátha visszajön életének legújabb szerelme. Hősünket viszont nem az angyali csengettyűszóra emlékeztető hang rángatja vissza a valóságában, hanem egy kis koboldhang, aki egyből feledteti vele az iménti rózsaszín vattacukrot, amiben elmerült.
- Hát szia, Charlie vagyok. -Széles vigyor terül el a képén. Még jó, hogy hatalmas betűkkel van felírva a standra az igazi neve. Nem baj Jeromos, valakinél sikerülni fog majd elültetni a tucatnyi név egyikét, amiket listán vezetsz magadnak. Sebestyén arcát fürkészi és a meglepettséget felismerve rajta, előrenyúl, hogy megpatpatolja a fiú vállát. Hősünk magánál megnyerőbb és imádnivalóbb embert nem igazán ismer, nem is érti a kisfőnix reakcióját.
- Kérsz vattacukrot? Csak egy puszi az ára.. ide. Egy ilyen kaszanova biztos tucatnyi csókon túl van már. Megajándékoznál engem is eggyel? - Hangja könnyen kelt bizalmat bárkiben, ezen képességét már tökélyre fejlesztette.
Jeromosunk közben nem feledkezik meg a többi rajongójáról sem, olykor körbepillant a termen, tekintetét elidőzteti egy-egy arcon. Így akad Kamilla gyönyörű szempárjára is, akinek egy szexinek szánt félmosolyt is megejt, hátha magához vonzhatja vele, mint valami mágnes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=598522#post598522][b]Járási S. Jeromos - 2016.06.02. 14:38[/b][/url]

Csodálatos hónap áll hősünk mögött. Bekerült ide, a nagybetűs világ egy apró csücskébe, tucatnyi hasonszőrű közé - már ami a mágiát illeti -. Lányok, fiúk, egyebek, oka sincsen panaszra. A háza tökéletes színekben ragyog - ha már nem lehet lila, a piros is egészen a szívéhez nőtt - Rudolf is egész otthonosan érzi magát itt vele. Volt egy rövid ideig tartó mélypontja, mikor majdnem elkezdte halottnak vélt telefonját gyászolni, de fél nap alatt túllendült a fájdalmán és szerencsére sikerült feltámasztani poraiból. Gáz lehet belegondolni, hogy a mugli csodamasinája jobban megérdemli a főnixes címert, mint ő maga. De mégis... mindez nem tántorította el Őszőkeségünket. Átlendült a problémákon és a mindennapok színes forgatagába is beleszokott. Van egy biztos pontja, ahova visszatérhet, ami csak az övé, amit mások is értékelnek és örömüket lelik benne; A Stand.
Bizony, immár a Nagyterem része a lila faszerkezet, mely mögé, mint jó és szorgos munkásember beveti magát és várja a kuncsaftjait, hogy mind magának, mind a rajongóinak örömet okozzon. Most sincs ez másképp. Kicsattanó formában, gondosan összekócolt hajjal és keresztrejtvénnyel felszerelkezve állt be, hogy újra jótékonyságba fogjon. Ahogy az idő telt, a nép megszokta a jelenlétét errefelé és már bátrabban közelítik meg hősünket, hogy ajkaiba feledkezve csodálják meg tehetségét. Szíve túlcsordul a büszkeségtől, mit saját maga iránt táplál, ahogy látja az elégedett arcokat távozni. Igen Jeromos, ma is sikerült boldoggá tenned valakit. Még a vállát is megveregeti elismerése jeléül... csak mert az ölelés talán furcsán nézni ki saját magával.
- Helló bogárkám. - Hősünk egyből villantja is a jól ismert mosolyát, amivel csalogatja a hölgyeket és urakat szakadatlanul. Megfogja a kezét, kissé cirógatni kezdi, hogy meglegyen az exkluzív ajándékcsomag, amihez hozzászokott a kastély népe. Már épp lassan, csücsörítve közelítene a lányhoz, mikor egy érdes hang megzavarja. Kipattannak a szemei és még mindig csücsörített ajkakkal fordul a villámcsapásszerű jelenség felé. Viszont ahogy megpillantja delikvensünk arcát... filmszakadás szerű jelenet játszódik le benne. Jeromosunk hamar kiegyenesedik és rendezi arcvonásait, a bogárkája kezét is elengedi, ahogy kéklő szemei megtapadnak a borostás arcon. Szegény lány, mintha ott sem lenne...
- Nem diszkriminálok én senkit se. Bárki jöhet élvezni az általam nyújtott szolgáltatásokat. - Vigyor húzódik az arcára. Hősünk képtelen betelni a látvánnyal. A szőke haj, a kék szem, a sportos alkat, a megnyerő kisugárzás... Merlin szakállára, anyámék sosem mondták, hogy van egy ikertestvérem!!! Izgatottsága átjárja mindenét. El sem hiszi, amit lát, mintha csak tükörbe nézne. Fantasztikus jelenetek játszódnak le lelki szemei előtt, ahol bizony ők ketten a főszereplők. Csodálatos testvéri idill, ahogy Őszőkeségünk elképzeli.
- Te elég bátornak érzed magad? - Vigyora inkább nevezhető huncutnak, mint bármi másnak. Közben szegény lány áll, mint a faszent, a két tökéletes Adonisz között járatva tekintetét, majd miután realizálja, hogy itt ő vált a felesleges harmadikká, csalódottan odébbáll. Hősünk mindebből semmit sem vesz észre, csupán az előtte könyöklő hozzá hasonlóan hercegszerű lényt látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608742#post608742][b]Járási S. Jeromos - 2016.07.15. 19:14[/b][/url]

Talán senki sem gondolná szőke daliánkról, hogy mennyire szereti a puccos eseményeket, bár talán ez az első, mit személyesen is átél. Ezidáig, pontosabban a Bagolykőbe érkezte előtti időkben, az otthoni plazmatévéjük előtt csorgatta a nyálát a tinifilmek azon jelenetein, mikor csodaszép, habos-babos ruhákban, gyönyörű hajkoronákkal, de mégis az argentin szappanoperákat megszégyenítő módon egymás haját tépve, sikongatva rántották egymást az épp véletlenül mellettük lévő medencébe. Hősünk el sem tudta hinni, hogy eme csodálatos főként amerikai hagyománynak itt is ekkora keletje van.
Fenemód izgatottan vetette bele magát a ruhaválasztásba és bármennyire is szeretett volna az előírt szabályokhoz méltó lenni, mégsem tudott ellenállni eme csudaszép lila költeménynek. El sem tudja képzelni, hogy mégis hogyan hagyhatták ezt a művészi öltönyt ezidáig a boltban. Csak rá várt és boldog örökkévalóságban egyesülnek majd a bál alatt - legalábbis ilyen fennkölt gondolatok születtek meg Őszőkeségünk fejében.
Sokat elmélkedett azon is, hogy kivel kéne megjelennie eme emlékezetes napon. Természetesen első gondolata hű társa volt, neve szerint Rudolf, csak épp illő ruházatot nem talált rá. És mégsem jelenhet meg pőrén, csupa szőrösen egy ilyen neves eseményre! Viszont Jeromosunk hamar rátalált a tökéletes, szívének egyik bogárkájára - pontosabban hősünk megfogalmazása szerint. Engedjétek meg nekem, hogy méltóképpen felkonferáljam lila daliánk bálpartnerét. Ő -kit egyelőre nem nevezünk nevén-, a zöldek becses táborát erősíti, jelleme makulátlan, ahogy öltözete is. Igazi művész, annak elvontan csodálatos valójában. Társaságában pihent nyugalom száll az ember lelkére és elméjére, mit az ember újra és újra át akar élni. Hogy ki lehet ő, eme csodálatos személy? Természetesen Wallie... vagyis Allie... illetve Allan. Igen, Allan. Ki épp most lép be Jeromosunk oldalán.
- Halloood, mintha a Milka reklámok rétjein lennénk. Bár... nincs lila tehén. - Egy pillanatra szomorúan biggyeszti le ajkát. Rosszul esik neki az illúzió hirtelen lerombolása, főleg amit saját maga ellen követett el. De hamar ismét az izgatottság járja át tagjait és vigyorogva járatja körbe tekintetét a helyiségen. A standja köddé vált, de nem is bánja annyira. Amit lehetett, már kihozott belőle eddig.
- Az most kajak egy tó? Betojok, itt is lesz vízberántás? - Minek ide alpesi táj, ha a hagyományokat rendesen hozzák? Ez lesz élete legkirályabb bálja evör.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608820#post608820][b]Járási S. Jeromos - 2016.07.16. 08:43[/b][/url]

Komolyan, lehetne ennél jobb? A gyönyörű színben pompázó faszerkezet mögött nem csak a kilátás nyújt nyálcsorgató örömöket, de még igen pompás - vagy csak pompásan kinéző társaságra lelt hősünk. Buzog benne az izgatottság, bár hamar realizálnia kell, hogy jelen pillanatban a standja adta lehetőségeket nem lesz képes kihasználni. Ajkai lebiggyednek, szomorúság csillan kéklő szemeiben. Őszőkeségünk tökéletesen ura az ázott kiskutya effektusnak. De nem sokáig alkalmazza eme fegyverét, hisz a vattacukra hamar elvonja a figyelmét. Látványosan nyel egyet, mintha életében nem jutott volna hozzá ilyen mennyei finomsághoz. De most talán mégsem épp erről van szó. Olyan művészinek találja az összképet, olyan reklámba illőnek. Mit is mondhatna... sosem figyelte még saját magát evés közben. És ha a nálánál kissé alacsonyabb sorszámú ikre ennyire menő, akkor milyen lehet ő maga! Merlinre, tuti egyből szerelembe esne magába, ha látná.
Jeromosunk lassan elszakítja a tekintetét delikvensünkről, hogy véletlenül se tegyen meggondolatlan dolgokat, így mindenki előtt. Na meg ha nem is volt meg a filmbe illő drámai rész, mikor felismerve egymást, könnyezve omlanak egymás nyakába, hogy hiányoztál bro, attól még ugyan nem szeretné, ha máris sikongatva, pironkodva hagyná őt faképnél. Önuralom, Jeromos. Önuralom. Csak bár ismerné a szó jelentését...
Mint tökéletes üzletember és menedzser, nem feledkezik meg a rajongóiról sem. Ragyogó, fogvillantó mosolyát végigjáratja a termen és persze el is időzteti egy-két arcon, ami után pironkodást is hagy maga után - vagy épp némi undort, de hősünk ilyesmit úgy sem ismer fel. Ugyan, ki ne szeretné őt? Olyan nincs.
- Miért, nem látod a bogár... - Torkán akad a szó, ahogy körbenéz és iménti partnerének már csak hűlt helyét találja. Félistenünk elvonta a figyelmét a kuncsaftjáról, csúnya hiba. De daliánk nem adja fel, majdnem átesik a lila tákolmányon is, hogy megpillantsa imént még akcióra kész leányzót.
- Hé, bogárkám! Ígérem kárpótollak, csak ne hagyj el! - Jeromos nem zavartatja magát. Az épp az ajtó felé igyekvő lányka után kiált, nem kis figyelmet vonva ezzel magára és ezzel lánykánk arcát is sikerül paradicsomvörössé varázsolni. Ezzel szemben hősünk angyali mosollyal integet utána, majd egy ábrándos sóhaj kíséretében fordul vissza Jeromos kettő felé.
- Szóval... nem láttad a bogárkámat? Elég jó a felhozatal. De most komolyan. Ebben a suliban láttál már csúnya lányt? Esküszöm itt nem csak azt nézik, hogy varázsló vagy-e, vagy sem. De igazuk is van. Ha mi így nézünk ki, azért tartani kell a szintet. - Kaján vigyor kúszik az arcára és szemöldökei is meg-megemelkednek, amolyan you know what I mean jelzéssel. Hisz honnan ne értené? A kastély két legjobb csávója, a két adonisz félisten itt áll egy helyen, nem csoda, ha vágyakozó sóhajok halma árasztja el őket. Mert így van, ő hallja ám... mélyen, a lelke mélyén.
- Amúgy Charlie vagyok. - Kezét is nyújtja a másik felé. Reméli, hogy vele ellentétben delikvensünk a teljes nevét fogja mondani. Járási... akárki. Akkor végre jöhet a boldog egymásra borulás és egy csodálatos, új jövő kezdete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608823#post608823][b]Járási S. Jeromos - 2016.07.16. 09:13[/b][/url]

Még el sem kezdődött igazán a bál, Őszőkeségünk már most olyan, mint egy kisgyerek, ki épp most csöppent a mézeskalácsházikóba és a vasorrú bába még sehol sincs. Vigyorogva issza a látványt, megcsodál mindent és mindenkit, közben dagadó mellkassal igazgatja magán az öltönyét. Nem csak azért, mert iszonyat királyul néz ki benne -pedig így van-, de büszke a partnerére is. Csodálatos a feketebárányokra emlékeztető bongyori haja, amihez őszintén szólva bizseregnek az ujjai, hogy jól összekócolja, mint ahogy a klisés nagymamák szokták. De hatalmas önuralomról tesz hősünk tanúbizonyságot. Nemhogy nem esik neki Wallienak és kezd dorombolva hozzádörgölőzni, de még a termet sem kezdi körberohangálni és nem fogdos meg semmit -egyelőre-.
Hősünk maga a megtestesült nyugalom, legalábbis kívülről. Szolidan társalog, ahogy az elő van írva a bálozók nagykönyvében. És bizony, ebbe még pont belefér a felszabadult nevetése, mi betöltené tán az egész helyiséget is, ha nem tompítaná el a zene.
- Igazad van. Legközelebb tőgyeket is kötök magamra és akkor lesz milkacsokink is. - Természetesen vigyora letörölhetetlen és roppantul élvezi saját elképzeléseit, bármennyire is undorítónak hathat bizonyos nézőpontból. De ő már csak Jeromos. Ez az, amit nyújtani tud.
Partnere arcára téved a tekintete, majd onnan egyenesen a parkettre. Hmm, érdekes, tényleg nem aprózták el a dekorációt. Bár... akkor lehettek volna már maximalisták. Hol a eső? Nem úgy a legromantikusabb? A filmekben mindig olyan önfeledten nevetnek és csókolóznak az átázott, tapadós ruháikban, a fejükre tapadt tincsek és folyó smink közepette.
- Biztos szteppelni kell majd és közben együtt énekeljük a Singing in the rain-t. Láttam egy mashupot Rihanna Umbrella című dalával. Előadnám veled. Bár... tovább is vinném a történetet. - Pimasz vigyorra húzódik a szája. Most talán mindenki azt hiszi, hogy milyen egy piszkos fantáziával van megáldva hősünk. Persze, az kimondatlanul is ér, de sokak csalódottságára most nem épp erről van szó. Hát mekkora menő lenne már a végén vízi ugróiskolázni?!
- Kaja! Együnk az eksön előtt, na? - Legszívesebben végigtaperolna mindent és mindent egyszerre tömne a szájába, hogy az ízek is rendesen összeérjenek. De ő bizony kulturált fiatalember. Egyszerre maximum kétfélét tol majd a szájába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=611621#post611621][b]Járási S. Jeromos - 2016.08.08. 19:28[/b][/url]

Mint kisgyerek a cukorkaboltban. Legszívesebben mindenhez odamenne, megfogdosna, de partnere miatt képes visszafogni elemi ösztöneit hősünknek. Wallie barátunk képzeletbeli pórázon tartja őt, így csak mellette lépdel és vele beszélget, igazán fejlődőképesnek mutatkozik ezáltal Jeromosunk. Rudolf is biztosan büszke lenne rá, ha látná.
- Szomorúvá teszel. Kénytelen leszek akkor valahogy belógni hozzátok és a klubhelyiség közepén szerenádba fogni. - Lebiggyesztett ajkak, majd telifogsoros vigyorral ajándékozza meg partnerét, miközben megindul az asztalok felé. Le sem veszi tekintetét a finomságokkal megpakolt lebegő frizbikről. A nyál összefut a szájában és ismét hatalmas erőfeszítések árán, de megállja, hogy rávesse magát a mennyországba illő területre. Rendes úriember módjára, egyesével átpakolva a süteményeket, emel egy nagyobb hegységet a tányérjára.
- Tudod, otthon sosem ehettem ilyesmit, sőt. Sokszor a szomszéd adott kaját, mert semmi sem volt. Ilyenkor ki kell élvezni minden falatot. - Persze, hősünk pontosan úgy néz ki, mint aki éheztetve volt. Mégis... az arckifejezése és a szavainak súlya is... mégis miért hazudna? Biztosan igazat mondd. Szegény gyerek, igen.
Ennek tükrében Jeromos egymás után tömi a szájába az édességeket, közben Kamillát hallgatja a színpadon. Felderül az arca, végre kezdődik azért, amiért ténylegesen itt vannak. Hamar letuszkolja a torkán az utolsó falatokat, megtörli az arcát, majd elővéve flörtölő mosolyát a tarsolyából, a kezét nyújtja Coltonnak.
- Mehetünk, bogárkám? - Ha elfogadja a kezét, szépen beállnak a sorban, majd úgy megpörgeti partnerét, mint senki más ebben a teremben. Talán nem lehet megmondani elsőre -másodjára még annyira se- , de Őszőkeségünk igen jó táncos. Hát valamivel el kell csábítani a népet, ha épp természetes sármját épp beárnyékolja a felhős takonyidő.