Beköszönök ide is, sziasztok *_*

Tetszik a tiarád *_*

Kölcsönadod?

Wolgast Bellafonte - 2015.01.31. 18:31


Teljesen XD

Szia Lotte, pusziszkodunk?  

Szia Wolgi

Puszi, meg ölelés, adjatok nekem is

*Lottinak is ad pár puszit, meg Wolginak is* Ez jól esett  

Talán, nem tudom, miről szól?

Szia Mat  

Ez olyan, mint a Pillangó-hatás, nem?

Asztrid, Szira, ahogy jól esik

Ohh, na majd megnézem...megnézed velem? :3

Csinoska

Nemrég vagyok túl a kutyás eseten, az Eridonban még a délelőtt folyamán. Nagy örömömre sikerült a kis találkozás után szereznem fájdalomcsillapítót, ami olyan jót tett a fejemmel, hogy elvetettem azt az ötletet, miszerint egész nap nem csinálok semmit, csak ülök a szobámban és nézek ki a fejemből.
Eszembe jutott, hogy Ádi dolgozik ma, hát gondoltam benézek hozzá a cukiba és pukkadásig tömöm magam csokitortával, epres-joghurtossal, dobossal, meg rendetlenkedek egy kicsit, hogy legyen mit takarítania.
Csinos ruhába bújtam, mert miért ne, anyám mindig szereti, ha adok magamra, ezért telepakolt olyan dolgokkal, amik hasonlóak ehhez a fekete ruhához... Néztem magam a tükörben, enyhén kifestettem magam, és indulás Ádihoz. A kis táskámban volt a maradék pénzem és a mini verses könyvem, amit akkor akkor olvasok ha egyedül maradok, vagy kínosan érzem magam egyedül.
Az út csúszott, majdnem a popsimon szánkáztam végig Bogolyfalváig. Ó Merlin, mekkora égés lett volna... Ám szerencsére épségben, sértetlenül, bár lassan leértem a cukrászdához, ahol fülig érő mosollyal köszöntem be főként Ádinak.
- Szép napot! - kabátomat le is tettem az egyik szabad szék támlájára és lehuppantam rá, lábaimat keresztbe rakva, hátamat kihúzva, kezeimet az ölembe rakva utánoztam a nagy dámákat, persze poénból.
- Az egészet kérem - mutattam a kirakodott süteményekre.

Csinoska

A cukrászda csendes volt, nem is vártam nagyobb tömeget. Könnyű volt az asztalválasztás, elég sok szabad hely volt, és én az első választottam amihez odaértem. Hamar megjött imádott pincérkém is hozzám, amíg őt figyeltem, végig vigyorogtam, és "pózoltam". Semmi különös, csak egy kis szórakozás.
- Hm, ki az új haverod? - feltűnően odasandítottam az új fiúra, őt még nem láttam itt. Vagy elkerültük egymást, vagy tényleg nemrég érkezett. Ádi a sütis kijelentésemre finoman hasba bökött, mire akarva akaratlanul megrándultam, és a kezére csaptam.
- Pontosan oda, ahol taperolsz - nevettem fel mit sem törődve azzal, hogy mindennek fül és szemtanúi a rajtam kívül sütizni vágyó vendégek és a főnök is.
Sütiből bármennyi jöhet, el is képzeltem egyből, hogy fogok elterülni a széken miután kipakoltattam az összes szeletet.
- És ha nem, akkor panaszt tehetek? - szemöldököm felszaladt egy kissé, persze csak hülyéskedtem vele és közben mosolyogtam. A választ meg sem várva elővettem a táskámból a kis könyvemet, de mielőtt fellapoztam volna, Ádira néztem.
- Pattanjon uram, és hozzon ide nekem egy szelet csokitortát. Ha a főnököt nem zavarja, te is csatlakozz - oldalra döntöttem a fejem amolyan "vagy jössz, vagy én megyek utánad" nézéssel.

Hééé, én is vártalak, csak nem itt <3

Szív küldi doboooz, még nem tudom kinek, de majd küldök mindenkinek valamit *_*

Én majd küldök Kiliánnak kukacos bonbont

Kilián a...nem tudom minek nevezzem, ha elolvasol, rá fogsz jönni

Heló

Csinoska

Nevetnem kellett azokon az ázott kiskutya szemeken amiket meresztett rám. Megingattam a fejem, ami nem volt pontos válasz arra, melyik típusú srácok jönnek be. Inkább a barna, de a szőkék is, nem a hajszínüket nézem.
- Mibe fogadunk? - nevetgéltem a fogadás felvetődésén. Nem is lenne rossz megtudni, melyikünknek sikerülne megnyerni az evőversenyt. Mondjuk rossz belegondolni, hogy a sok édesség után hogy fogunk felkorcsolyázni a kastélyba azon a jeges úton...hajjaj.
- Naaa, jól tudod, hogy úgy nem lehetek a randipartnered, hogy a híd alatt laksz...és ne hívj így, ez sértő - most én is felhúztam az orrom, igaz csak pár másodpercig, hogy észrevegye. Szerencse, hogy nagyon jó kedvemben talált, különben nem váltottam volna ilyen gyorsan vissza.
- Igazán köszönöm - vigyorogtam rá, aztán engedtem a hátam egyenességéből, és a könyvem fölé hajolva olvastam amíg vártam a sütire.
Nem kicsit lepődtem meg, mikor Ádi másodmagával jött vissza hozzám, a tálca, ami a szőke kezében volt, az pedig tele volt sütivel. Ezzel mondjuk nem volt sok időm törődni, pincérkém máris elkezdte a bemutatást.
- Örvendek - kuncogtam miközben a fiúra néztem. Elég vicces helyzet volt ez. - Majd baglyozz - suttogtam el neki ezt a két szót, persze úgy, hogy Ádi is hallja.
Hümmögtem, nézegettem, aztán a fejemet csóváltam.
- Nem kérek semmit, köszönöm.
Vártam egy picit, hogy mindenki eltűnjön a közelből, aztán mélyen beszívtam a levegőt.
- Én jövök? Figyelj. Ez egy rövidke - a kezdésre engedélyt kérve néztem fel rá, majd elmosolyodtam, és olvasásba kezdtem.
- Dacos leány!
Hagyd megcsókolni magad,
Hagyd átölelnem derekad.
Nap megy nap után,
S ha napjaid elhaladnak,
Maradsz magadnak.
Száraz derekad
Majd senki meg nem öleli,
Csak a koporsónak deszkája,
S halvány ajakad
Más nem csókolja, csak a sír férgei...
Gondolj reája.
Mit érzesz,
Nem rendül meg szived?
Nem érezed,
Hogy ez hideg csók, hideg ölelés lesz!

Na, itt is elköszönök, jó éjt mindenkinek  

Jó reggelt ide is  

Csinoska

Felnevettem az ötletre. Mégis kinek lenne önszántából kedve állandóan olyan ruhában mászkálni, amin egy másik ember képe vagy neve díszeleg? De Asztrid vagyok, és szeretem a kihívásokat, pláne ha evésről van szó. Jöjjön az a süti.
- Áll az alku, győzzön a jobbik - kezemet nyújtottam felé, hogy ezzel pecsételjük meg fogadásunkat, és már tényleg csak azon volt a hangsúly, hogy melyikünk lesz képes elviselni a csokimérgezést.
- Valentin nap, ehh...giccs - őszinte fintorral gondoltam a közeledő ünnepre. Semmi kedvem azon a napon felkelni, hogy aztán azt nézzem, kik hogyan nyalják falják egymást a folyosó kellős közepén. Nekem még nem volt komolyabb barátom, így soha nem éltem még át a szerelmesek ünnepének érzését. És nem is szeretném. - Ne mondd, hogy te szereted...
Nehéz elképzelnem Ádiról, hogy romantikus lovagként hatalmas rózsacsokorral áll valaki ajtaja előtt azt várva, hogy kedvese mikor készül el az esti magamutogatásra. Az évek alatt még nem láttam semmi ilyet tőle.
Mielőtt a zabálást elkezdtük volna, a vers következett. Találomra választottam, de nem azt a reakciót kaptam, amit kellett volna. Komolyan mondod? Nem értesz a költészethez...
- Majd - ezzel összecsaptam a könyvet, és odébb toltam. A villámat a számba rakva húztam magam elé a sütis tányért, és nagyjából két falattal ki is végeztem az első szeletet. Kíváncsian néztem a pincérfiúra, hogy ő mekkorára tudja nyitni a száját.
- Na mi lesz, én tömjem beléd? - vigyorogtam piszkálódva.

Boldog unalmas órákat

Cécécécécécécé

Csinoska

Ne bízd el magad. Nem vagyok én abban annyira biztos, hogy Ádi pocijába több fér, mint az enyémbe. Majd most meglátjuk, ki fogja a másik pofiját büszkén magán viselni.
- Megengedem, hogy megajándékozz - vigyorogtam rá. Talán velem van baj, de nem vágytam soha arra a folyékony cukormázra ami ebben az időszakban körbevesz mindent és mindenkit. Főleg Kiliánt látva szállnak el az ilyen gondolataim, ha netán mégiscsak eszembe jutna. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyná annyiban a boldogságomat.
- Én nem, de Petőfi Sándor biztosan - vontam meg a vállam és a sütikhez fordultam. Nekem bármilyen vers jöhet, úgy látszik ezzel nincs mindenki így. Kíváncsi vagyok, a következővel ráhibázok-e majd Ádi ízlésvilágára, vagy újra és újra mást fog kérni.
- Meghitt hely, Ádi, te beteg vagy? - már majdnem átnyúltam az asztal fölött elképedt arccal, hogy a homlokára tegyem a kezem, de ő megelőzött. Felhúztam az orrom a megpiszkálásra, majd  fejemet csóválva szemeztem egyet a sütikkel. A második finomságának már hangot adtam, hümmögéssel körítve nyaltam le az ujjamról a habot. Hogy került egyáltalán rá?
Pár másodpercig néztem a szemben ülőt, muszáj volt mosolyognom azon ahogy tömte magába a sütit. Jó lenne tudni, mi vezérelt arra, hogy bemásszak az aurájába, de megtörtént.
- Várj - mielőtt reagálhatott volna, áthajoltam az asztal felett, és szája szélén maradt habot én magam tüntettem el egy csókkal. - Ez plusz egynek számít.

Jó estét ^^

E.D.J

Minden hideg, minden csendes. Teljes nyugalommal sétálgathattam már órák óta a tavacska körül, kora este nem éppen itt járkálnak az emberek. Az ujjaimat már nem éreztem, de ez nem tántorított el attól, hogy a fagyott víz közelében csúszkáljak a havon. Vigyorogtam magamban, senkit nem érdekelt, hogy ki ez a dilis, aki a sapkája alól kilógó haját eszi, és örül magának.
Egy rossz lépéssel megcsúszott a lábam és nagy hátast dobtam. Az első percben fájt a fejem, de az ütést tompította a sálam és a sapka. Hangos nevetésbe kezdtem, kezeim és lábaim lassan mozgásba kezdtek. Hóangyalt próbáltam csinálni, kisebb sikerrel. A fagyos hó már nem engedelmeskedett annyira, de én élveztem.
Nem tudom mennyi ideje feküdtem ott a hátamon, azt viszont igen, hogy nem volt kedvem felkelni. Az ujjaim lefagytak, tekintetemmel az üres, fehér eget pásztáztam. Azt hiszem mégis jól bevertem a fejem...

E.D.J.

Tudom, hogy kicsit lökött vagyok, és ezt sokan tudják rólam. Na de arra nem számítottam, hogy a hóangyalos akcióm után valaki megjelenik a fejem mellett. Nagy szemekkel bámultam rá amikor feltűnt, hogy az égen egy nagy fej is megjelent...hm.
- Ööö - csak ennyit tudtam kinyögni, de elfogadtam a kéznyújtást. Jól megkapaszkodtam benne a fagyos ujjaimmal, és dideregve tápászkodtam fel, azzal a lendülettel pedig megszédültem és egyenesen a srácnak ütköztem.
- Szia! Ööö...bevertem a fejem - mondtam neki még mindig a közelében - már ha nem lökött addigra el. Az arcom elkezdett kipirulni, mosolyogtam rá, aztán hátrébb léptem. Igyekeztem megtartani az egyensúlyomat.
- Megfagy a te ujjad is, vedd vissza. Van sajátom, valahol - a kesztyűt visszaadtam neki, a sajátomat pedig heves kutakodással kezdtem keresni a kabátom zsebében. Végre elő is bukkant a sapkám pirosában tündöklő kötött kesztyű.
- Álmosvölgyi Asztrid vagyok egyébként - lassan melegedő kacsómat nyújtottam felé, a tőlem telhető legszebb mosollyal.

E.D.J.

Volt már komolyabb is! Bólintottam párat a tanácsára, de magamban persze nem gondoltam komolyan. Általában havonta történik velem ilyesmi, csodálja ezek után bárki, hogy eszetlen vagyok? Nem hiszem... A gyógyítóktól a szőr feláll a hátamon, mindenhova mennék, csak hozzájuk nem. Az a sok kence és lötty...na ne.
Eléggé változó volt a hangulata ahogy elnéztem ebben a két percben, de igyekeztem oldani a kedvén. Úgy tűnt, ez sikerült is, vigyorogtunk egymásra, és már az ismerkedésen is átestünk. Furcsa név ez a Jonatán.
- Még nem ismerek Jonatánt - jegyeztem meg főleg magamnak, de persze neki célozva ezt a kis semmiséget.
Bírom azokat a fiúkat, akik kedvesen illedelmesek, így a kézcsókkal elnyerte szívem a sárkánytól. Ööö...na azért nem, de a sétára szívesen indultam vele, karjába karolva, mintha régi jó barátok lennénk.
- Nekem tetszik ez az idő. Pancsolnék is, de félek a tüdőgyulladástól. Te nem? - törtem meg a csendet jó pár perc eltelte után. Hát nem egy szószátyár típus ez a gyerek, az már egyszer biztos.
- És amúgy új vagy? Még nem láttalak errefelé - hülyeség talán azt hinni, hogy egy idősebb diák már mindenkit ismer legalább látásból az iskolában, de én tényleg azt gondolom, hogy az évek alatt megszokjuk azt, hogy kik vesznek minket körül.
Míg a válaszára vártam, őt figyeltem, és csendben lépegettem mellette néhol kissé megcsúszva a jeges havon.

E.D.J.

Kicsit tényleg hülyén fejeztem ki magamat. Most már van Jonatán ismerősöm, és ez tök jó. Legyintettem inkább válasz helyett, hogy ne is foglalkozzon azzal amit mondok, mert nem fontos.
- Hm, forró fürdő - felcsillant a szemem az ötletre. Imádom áztatni magam a forró vízben így télen, eszembe juttatja a nyarat, amikor lesül az emberről a ruha. Jó, szeretem a telet meg a havat is, de azért na, a nyár mégiscsak sokkal de sokkal jobb, nem igaz? - Nem a jég alatt akarnék fürdeni...van ott egy hely - kezdtem el mutogatni a tavacska másik oldala felé, ahol a barlangfürdő található -, ott meleg a víz, csak nincs nálam fürdőruha. Gondolom te sem azzal indultál el sétálni - vigyorogtam rá, próbáltam vicces lenni.
Sétálásunk lassabb ütemre váltott, én azon voltam, hogy ne essek megint hanyatt, ő pedig...hogy ne ússzunk a hideg vízben. Azt hiszem.
- Hű, friss hús - húzogattam kicsit a szemöldököm, arra nem is gondolva, hogy akár évekkel is fiatalabb lehet nálam. Mondjuk...lényeges az? Egy sétáláshoz biztos nem. - Na és körbevezettek már? Melyik házban vagy? - kíváncsi voltam, vajon hova dugták be Jonatánt. Az tök szuper lenne, ha Eridonos lenne, de nincs akkora szerencsém.
Éreztem én már, hogy nagyon csúszik ez az út a lábam alatt, illetve a csizmaválasztás sem volt a legjobb, a műanyag talp és a jég nem a legjobb barátok. Szóval ennek meg is lett az eredménye, éppenséggel a tó közvetlen közelében. Még jó, hogy megfogott, mielőtt beborultam volna őt is magammal rántva. Erősen kapaszkodtam kezeibe, és az arcomon kiült a rémület.
- Köszi...megint - mosolyogtam rá amiért nem hagyott elesni, aztán a karját mindkét kezemmel fogva odébb mentem, hogy még véletlenül se legyek olyan veszélyben.
- Szívesen csúszkálok veled bárhol, bármikor - vigyorogtam szintén. - Soha nem síeltem még, látszik, mi? - a végére már nevetésbe ment át a vigyorom. Elképzeltem, ahogy ott is állandóan a hóban andolnék...remek.

Csinoska

- Drágám? Hmm... - úgy csináltam, mint aki nagyon elgondolkozik ezen a megszólításon, pedig nem, igazából tetszett. Tetszik minden, ahogy becéznek, de inkább azoktól, akik érdekelnek valamennyire. Ádi pedig ebbe a kategóriába tartozik.
Szegény Petőfi. Na erre inkább nem mondtam semmit, valahogy nem a sajnálkozást éreztem a hangjában. Néha képes vagyok rá, és elkezdtem védeni a kedvenc szerzőimet, de erről próbálok leszokni, mert ne jó dolog Petőfi miatt kitépni valakinek a haját és monoklit csinálni a szeme alá. Már pedig erős öklöm van.
- Szeretlek simogatni - válaszoltam egyszerűen, de annál kihívóbban. Ebből a sütizésből eléggé érdekes témáink születnek, ahogy az evészetből is.
Minden félelem nélkül hajoltam oda hozzá és csókoltam le a habot a szájáról, amit ő aztán vissza is adott. Itt nekem már vigyorognom kellett, csendben ültem vissza a helyemre, és amíg a számba tömtem három falatot egyszerre, ujjam hegyével összekentem az orrát tejszínhabbal.
- Tudod még, hol tartunk? Csókban, vagy sütiben mérjük tovább? - Ádi tekintetét állva nyaltam le az ujjaimról a süti maradékát, szusszanásképp pedig egy kicsit hátradőltem a széken. Első csókunkhoz képest eléggé jó volt, és még az alapja is egy igazi ok volt. Hm.
- Esetleg válassz egy verset - fejemmel az asztal szélén pihenő könyvem felé böktem.

Szokásomhoz eléggé híven az éjszakát nem alvással töltöttem, hanem a falut járva ütöttem el az időt. Annak ellenére, hogy hideg van, mindig összefutok valakivel valahol odakint. Mondjuk ez nincs ellenemre abban az esetben, ha nem Kilián jelenik meg. Kapcsolatunk egyre csak romlik, már nehezen bírom az állandó kötekedését.
Az este folyamán betértem a csárdába is, ott egy kicsit eliszogattam pár lány társaságában, akik nemrég érkeztek látogatóba a faluba valamelyik családhoz. Aranyosak voltak, kár, hogy nem maradnak sokáig, és nem tudunk találkozni. Ennek ellenére a viszontlátás reményében köszöntünk el egymástól, amikor én távozásra készültem. Erre a napra elég volt az a két pohár amit megittam, de még nem akartam hazamenni.
A sötétben sétálva kirázott a hideg, főleg mivel feltűnt, hogy van valaki a stégen amikor a tó felé mentem. Még ott egy esti séta, esetleg egy fürdőzés a barlangban, aztán tényleg...hoppá, hoppá...
Ez a srác...ismerős. Közelebb sétáltam a stéghez, ahonnan már meg is bizonyosodtam arról, hogy őt bizony ismerem. Vigyorogva álltam ott, egészen amíg meg nem mozdult és fel nem kelt. Hirtelen a reakcióm az volt, hogy odébb húzódtam, leguggoltam és vártam. Most ezzel mit akarsz, te hülye?
Sajnos Will is észrevette, hogy ott vagyok a közelében, én pedig gondoltam egyet, és a pálcámat előhúztam.
- A legszebb rémálmod - válaszoltam neki, miközben felálltam, és a kapucnimat rendesen az arcomba húzva a háta mögé lépkedtem. - Csak fogd be és add ide a pálcád - parancsoltam rá. Nagyon reméltem, hogy belemegy a játékba, és átadja a pálcáját. Ha ez megtörtént, levettem a nyakamból a sálat, és a szemére kötöttem, hogy ne lásson.