- Véleményem szerint a sajnálat kivédhetetlen. Az emberi lényeg érzelmi eszköztára igen széles, és gyorsan változó. Az egyik pillanatban még nevetsz, a másikban pedig könnyek között szakad meg a szíved. Vannak jobb és rosszabb napok, és ahogy te érzel mások iránt sajnálatot, úgy ők is éreznek irántad, és tudod, ez az egészséges.
Vannak olyanok, akik nem éreznek semmit, tanultam róluk, emberek, akik úgy jönnek a világra, hogy vagy nagyon csökött az érzelmi területük, vagy egyszerűen semennyire sem fejlődött ki. Hálás vagyok azért, hogy én nem ilyen vagyok, még, ha néha a világ legnehezebb dolga is az érzelmek megélése.
- Szerinted, ha nem kerül válságba a házasságunk, eljött volna a pillanat, hogy teljesen megismerhetlek?
Én nem hiszem, és nem fog megbántani az, ha nemleges a válasza, de nagyon érdekel, hogy ő vajon hogyan tekint erre. Volt-e egyáltalán motivációja, vagy inkább, mivel attól tartott, hogy én is áldozatként tekintek majd rá, eredetileg titkolni kívánta, hogy mi is a helyzet vele, hogy mi a teljes története.
- Most is az vagy, csak te úgy kezeled a múltadat és a jelenedet, mintha egy emberi lélek lenne, amit ketté hasítottak. Az egyik felét naplókba zártad, a másik fele pedig csonkán ugyan, de él a világban. Mostanra viszont elfáradt, szüksége lenne arra, hogy az elzárt felét visszakapja. Ember voltál és ember vagy, de egyetlen ember, múlttal, jelennel és jövővel.
Miközben magyarázok neki, én is a homokba rajzolok, nem azért, amiért ő, hanem mert szeretném, ha a szavaimat tényleg megértené, és mert sokszor Anna is akkor érti meg, ha el is mutogatom neki. Ez ilyen anya dolog, azt hiszem.
- Nem hiszem, hogy a több szabadságot jól viselnéd. Inkább, csak légy otthon, fejben is.
Mert ez az, ami hiányzott, az, hogy mint férfi, férj és apa ténylegesen jelen legyen, ne csak hazaérkezzen, egyen és aludjon, hanem, hogy ránk koncentráljon. Annáért tudom, hogy tűzön és vízen átvágtatott volna, de azt már nem éreztem, hogy ezt értem is megtenné, és ez volt az, ami végül elvesztette a hitet bennem.
- Ennek örülök, szeretném, ha a férjem teljes és elégedett lenne. Én nem megváltoztatni szeretnélek, nem átformálni olyanra, ami nekem jó, kivéve a bajszodat, hanem azt, hogy olyan ember legyél, akivel meg vagy elégedve, aki úgy kel fel reggel, hogy boldog, és úgy fekszik le este, hogy elégedettség járja át. Érted, hogy mit szeretnék, ugye?
Vannak olyanok, akik nem éreznek semmit, tanultam róluk, emberek, akik úgy jönnek a világra, hogy vagy nagyon csökött az érzelmi területük, vagy egyszerűen semennyire sem fejlődött ki. Hálás vagyok azért, hogy én nem ilyen vagyok, még, ha néha a világ legnehezebb dolga is az érzelmek megélése.
- Szerinted, ha nem kerül válságba a házasságunk, eljött volna a pillanat, hogy teljesen megismerhetlek?
Én nem hiszem, és nem fog megbántani az, ha nemleges a válasza, de nagyon érdekel, hogy ő vajon hogyan tekint erre. Volt-e egyáltalán motivációja, vagy inkább, mivel attól tartott, hogy én is áldozatként tekintek majd rá, eredetileg titkolni kívánta, hogy mi is a helyzet vele, hogy mi a teljes története.
- Most is az vagy, csak te úgy kezeled a múltadat és a jelenedet, mintha egy emberi lélek lenne, amit ketté hasítottak. Az egyik felét naplókba zártad, a másik fele pedig csonkán ugyan, de él a világban. Mostanra viszont elfáradt, szüksége lenne arra, hogy az elzárt felét visszakapja. Ember voltál és ember vagy, de egyetlen ember, múlttal, jelennel és jövővel.
Miközben magyarázok neki, én is a homokba rajzolok, nem azért, amiért ő, hanem mert szeretném, ha a szavaimat tényleg megértené, és mert sokszor Anna is akkor érti meg, ha el is mutogatom neki. Ez ilyen anya dolog, azt hiszem.
- Nem hiszem, hogy a több szabadságot jól viselnéd. Inkább, csak légy otthon, fejben is.
Mert ez az, ami hiányzott, az, hogy mint férfi, férj és apa ténylegesen jelen legyen, ne csak hazaérkezzen, egyen és aludjon, hanem, hogy ránk koncentráljon. Annáért tudom, hogy tűzön és vízen átvágtatott volna, de azt már nem éreztem, hogy ezt értem is megtenné, és ez volt az, ami végül elvesztette a hitet bennem.
- Ennek örülök, szeretném, ha a férjem teljes és elégedett lenne. Én nem megváltoztatni szeretnélek, nem átformálni olyanra, ami nekem jó, kivéve a bajszodat, hanem azt, hogy olyan ember legyél, akivel meg vagy elégedve, aki úgy kel fel reggel, hogy boldog, és úgy fekszik le este, hogy elégedettség járja át. Érted, hogy mit szeretnék, ugye?