37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 13. 21:33 | Link
Radúz

Nehezen talált száraz helyet, de mivel már nem volt kifejezetten hideg, úgy érezte, hogy feltétlenül ki kell mennie egy kicsit a friss levegőre, és ha már ilyesmit tervez, akkor miért ne köthette volna egybe egy kis rajzolással? Szerette a kora tavaszi tájat, még akkor is, ha most eső áztatott át mindent, mert a szél már így is meleg fuvallatot hozott. Egyébként is, pont őt zavarta volna az eső, mikor otthon szinte folyton el volt borulva?
Viszont tócsába nem akart ülni. Így esett, hogy végül a vadőrlak ajtajában telepedett le, abban a reményben, hogy itt úgysem fog zavarni senkit. Úgy hallotta, hogy a vadőr már nincs az iskolában, így okoskodva pedig a kis házacska nyilván üres, amíg meg nem érkezik az új tulaja.
Maga alá terített egy pokrócot (mert jól felkészült ám!), aztán kényelmesen elhelyezkedett a bejárati ajtónak támasztva a hátát. Ilyenkor még nem mocorogtak az állatok, pláne nem a madarak, akiknek nem tett volna jót a szemerkélő eső, úgyhogy jobb híján a táj rajzolásába fogott. Egy kis szelet a kastélyból, éppen az Eridon torony, aztán a fák, a rét. A vázlat hamar meglett, könnyedén rajzolt, légies vonalak tarkították a papírt, aztán szenet vett elő, hogy árnyékokat adjon a másolt világnak.
Jól esett kicsit kikapcsolódnia. A vizsgáin már túl volt és a szünet beköszöntével a kastély is elcsendesedett, de ettől függetlenül is jólesett néha egy-egy magányos óra. Érdekes volt ez, mert egyébként sem forgott sokat emberek között, de még ezt is ki kellett pihennie. Főleg most, hogy hamarosan munkája lesz, amiről még nem sokat tud, egyelőre azt sem, hogy egyszeri alkalom vagy állandó, de hamarosan Angliába fognak indulni Konstantinnal, és ez egy picit frusztrálta. Meg kell majd húznia magát, ami az erős egyéniségű férfi közelében nem lesz nehéz, de azért nem tudott teljesen aggodalmak nélkül gondolni a helyzetre. Igaz, visszautasíthatta volna, de akkor elszalasztott volna egy ragyogó esélyt arra, hogy némi plusz bevételhez jussanak.
Ahogy így gondolkodott lassan térbe került a látkép, és noha még egy közel sem volt kész, pár pillanatra megállt, hogy kicsit pihentesse a kezét.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. március 13. 21:33
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 13. 22:40 | Link
Jared

Odabent tett-vett, nem azért mert az eső zavarta volna, hanem mert a kis ház kitakarítása után akadt még dolga azért, mielőtt teljesen átalakítja az általa megálmodott módon. Végképp nem találta szűkösnek - az utóbbi években lakott már gardróbban is, úgyhogy a vityilló kész palotának tűnt a szemében, ezért elhatározta, hogy amennyire csak lehet, elbújtatja a bútorokat, csak hogy kiélvezhesse ezt a sok teret. Ez természetesen szembesítette azzal, hogy maréknyi magával hozott holmija, ami jobbára csak a legszükségesebb dolgokból állt, jóformán elveszik a tágas szekrényben, dekoráció terén pedig súlyos deficitekkel küzd a ház. Itt most nem szobrocskákról, porcelánról és egyéb porfogókról beszélünk, hanem valódi, hangulatteremtő, szemet gyönyörködtető díszítésről, ami életre keltené a most még nagyon puritán belső teret. Épp ezért, elugrott anyagmaradékokat venni egy régi ismerős helyére, hogy egy egész hátizsáknyi textilhulladékkal térjen vissza. Egy ilyen álmatag napra tökéletes elfoglaltságnak ígérkezett, hogy ezekből kreáljon valamit, így az egészet kiszórta a padlóra, hogy a kör közepére telepedve válogatni kezdjen. Első lépésben csak a színeket nézte, aztán nekilátott, hogy nagyjából egyforma darabokra vagdalja a kiválasztott csíkokat, apránként egymás mellé illesztgetve őket. Hosszadalmas, de vidám munka ez, közben szüntelen dúdolgat - egy kis Beatles, egy kis Don't Worry, pár taktus ismeretlen, rock-beütésű valami... Mikor végez az összeállítással, előkeresi a tűt és a cérnáit, de mielőtt hozzáfogna magához a varráshoz, kisétál a konyhába főzni egy kanna teát és amíg arra vár, hogy felforrjon a víz, eszébe jut, hogy talán nem ártana ránézni a csókáira, hátha be akarnak jönni szárítkozni kicsit. A bejárathoz slattyogva gyanútlanul tárja ki ajtaját, csak hogy meglepett kiáltással valaki bedőljön szerény hajlékába.*
- Isten hozott.-*Pislog le rá, kezét nyújtva a földön elterült idegenhez, felsegítés előtt udvariasan meg is rázva jobbját.*- Radúz. Nagyon ragaszkodsz a lábtörlőmhöz és hagyjalak magatokra titeket, vagy esetleg be akarsz jönni?-*Érdeklődik, csak pro form, ha már látogatója akadt.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. március 13. 22:41
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 13. 22:57 | Link
Radúz

Gyakran szokott teljesen belemerülni a gondolataiba, és most is éppen ez történt, ezért nem is vette észre, hogy odabentről hangok szűrődnek ki. Igaz, nem is figyelte, nem számított rá, ezért aztán kellőképp meglepte, mikor egyszer csak kinyílt mögötte az ajtó, ő pedig rajztáblástul a padlón kötött ki. Megütődve nézett a hosszú hajú figurára, aki miatt a feje is megismerkedett a padlóval, amolyan "ez kicsoda és mit keres itt" kifejezéssel, de aztán kapcsolt, és rájött, hogy esélyesen éppen az új vadőrrel futott össze. Egyébként ezt megerősítette az a tény is, hogy a fejre állított kép szélén betájolta, hogy nem üres a ház, hanem vannak berendezési tárgyak, na meg az is, hogy a fiú..? férfi..? éppen most közölte, hogy övé a hely.
- Öhm... Én csak... - Nem kicsit volt megzavarodva szegény Jared, mert erre nem számított, és az invitálás még annál is jobban meglepte, hogy beesett az ajtón. - Elnézést, Jared vagyok - fogadta el a felé nyújtott segítő kezet aztán, visszanyerve valamennyit a méltóságából. - Igazából én csak rajzoltam, nem akartam zavarni - tette hozzá még mindig egy kicsit bizonytalanul, főleg mert közben meglátta a másik mögött a színes anyaghalmot, amit nem tudott mire vélni.
- Esetleg... egy kicsit éppen bejöhetek, ha nem probléma - döntött aztán, mert ezt komolyan meg akarta nézni közelebbről.
Nekifogott hát gyorsan, hogy összeszedje a rajzcuccait a már majdnem kész képpel egyetemben, aztán beljebb lépett és szétnézett.
- Gyakran voltam már itt, de bent még soha - jegyezte meg, miközben végigtekintett a nem túl nagyra szabott helyiségen, de méretétől függetlenül kellemes helynek tűnt így első látásra. Ráadásul abban is biztos volt, hogy ha ennyire frissen érkezett a vadőr, hogy még nem jutott el a kastélylakókhoz a híre, akkor ez még nem is a végleges verzió.
- Csak nem rég érkezett, igaz? - nézett az idegenre, automatikusan magázást használva, mert egyáltalán nem tudta eldönteni, hogy amaz milyen korú lehet.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 13. 23:24 | Link
Jared

Az ifjonc némileg zavart rosszallással néz felfelé rá, míg ő türelmesen várja, hogy megszólaljon, egyáltalán nem érzékelve a helyzet némileg abszurd mivoltát. Könnyen lehet, hogy ő az a fajta ember, aki a rajtakapott betörőt is meghívná egy sörre, ha már úgyis erre járt.*
- Örvendek a találkozásnak, Jared!-*Azt persze elfelejtette közölni újsütetű ismerősével, hogy valószínűleg még vagy két tucat alkalommal fognak bemutatkozni egymásnak, mert bár az arcokra kiválóan emlékezett, a neveket úgy elfelejtette, mint a huzat.*
- Már hogy zavarhatnál? Te vagy a legelső látogatóm!-*Rázta meg fejét, széles vigyorral, kíváncsian nézegetve a rajzokat, amíg a szőke összekapkodja a holmiját.*
- Gyere! Kérsz teát? Van fekete, zöld, maté, gyümölcsös, gyömbéres meg gyógynövényes is.-*Miközben sorolja a kínálatot, kijjebb sétál keskeny gangján, hogy az eresz alól kandikálva körüllessen, de csókáknak semmi nyoma. Nem bízik benne, hogy maguktól be akarnának jönni az ismeretlen épületbe, még nem szokták meg a környéket, úgyhogy jobb, ha egy kicsit rajtuk tartja a szemét.*
- Akkor épp ideje ezen változtatni. Bár még kicsit kopár itt.-*Vendégét előreengedve becsukja maguk mögött az ajtót, elcsattogva a konyhába, hogy elkészítse a kívánt italt, kis tálcára rakva a kannát, cukrot és csészéket, hgoy visszatérve lepakolja az egészet az egyetlen, most asztalként funkcionáló dobozra. Ezt majd később pótolni fogja, de székek valószínűleg sosem fognak állni a házban, legfeljebb a konyhában.*
- Így van. De esengve könyörgöm, ne magázz. Esküszöm, érzem, hogy őszülni kezdek.-*Az ágyáról egy jókora ülőpárnát "hozzávág" Jaredhez, hogy üljön csak, ahova jólesik, míg ő kusza gombócba fogja a haját és pálcáját elővéve kezdi bűvölni az apró tűket - egy kicsit csalni fog, mert csak kézzel napokba telne összeöltögetni a darabokat.
- Van még kedved rajzolni?-*Érdeklődik, miközben figyeli, ahogy a cérna befűzi magát és aztán takaros kis csomót is köt a saját végére. Innentől ő irányítja a feladatot, mindig két-két anyagcsíkot illesztve össze, hogy aztán könnyed érintéssel végighúzza pálcája hegyét egy képzeletbeli egyenes mentén, a tűk pedig szaporán ki is varrják ezeket a vonalakat.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 14:14 | Link
Radúz

- Esetleg egy gyümölcsöset - válaszolta Jared, miközben bezáródott utána az ajtó, és a vendéglátója is visszatért a házba. Kicsit egyébként meglepte a fiút, hogy csak úgy ismeretlenül is beinvitálták, de meg kell vallani, hogy sokkal jobb idő volt a falak között, hiszen odakint már átfázott rajzolás közben.
- Rendben - mosolyodott el a fiú, mert Radúz közvetlensége egészen magával ragadó volt, mármint abból a szempontból, hogy nehéz volt mindenféle védfalakat fenntartani vele szemben. Közben megállt a rongykupac mellett és erősen próbált rájönni, hogy mégis mi dolga lehet vele a másiknak. Az látszott, hogy kis kockák, de a célja teljesen megfejthetetlen volt Jared számára. Le is hajolt és megfogott egyet, közelebbről megszemlélve, de nem látott semmi különlegességet rajta. Éppen ott tartott, hogy most már tényleg megkérdezi, hogy mi ez, mikor a másik egy párnát adott neki, aztán pedig tűket szedett elő és varráshoz látott. Ahha. Így már érthető.
Jared kényelmesen elhelyezkedett a kályha közelében, amiben halkan pattogott a tűz, egy ilyen nedves tavaszi napra pont elegendő meleget adva. Ha közben kapott teát is, akkor nekifogott a kortyolgatásnak, csak a szemét jártatva újra meg újra körbe a kis lakáson. Az az érzése volt, hogy nagyon otthonos hely lesz ebből hamarosan.
- Tudom, hogy korai a kérdés, de nem lesz kellemetlen ilyen távol lakni a kastélytól, teljesen egyedül? - érdeklődött, mert úgy gondolta, hogy ahhoz azért nem kevés merészség kellhet, hogy valaki ideköltözzön a bestiák tőszomszédságába. Igaz, Radúz velük foglalkozik, biztos ért hozzájuk, de ha gond van, akkor álmából felverve nem biztos, hogy azonnal cselekedni tud az ember. Nem mellesleg ez a gondolatmenet ékes bizonyítéka volt annak, hogy még a macskanevelést is csak próbálgatja a srác, nem hogy bármit is tudjon az állatok viselkedési szokásairól. Tipikus városi.
- Hát... - bizonytalanodott el kicsit a válaszadás előtt, mert nem volt benne biztos, hogy ez hova fog kifutni. Nem nagyon szokott mások előtt rajzolni, kivéve persze Gareth-et, de érdekelte, hogy mit akar a másik. - Éppenséggel van - döntött végül a pozitív válasz mellett, és érdeklődve pillantott a másikra, hogy megtudja, miért is kérdezi.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 14. 15:44 | Link
Jared

- Akkor málnás-szedres-ribizlis-áfonyás tea lesz! Nem vagy ezekre allergiás, ugye?-*Kandikált ki a konyhából, kezében a jókora befőttesüveggel, amiben nehezen meghatározható összetételű, lekvárszerű massza pihent. Ebből tett a vízhez kellő mennyiségű kanálnyit a kanna aljába, hogy az egészet leöntse - Jared valószínűleg csak akkor fog nagyot nézni amikor tölt magának és a csészéjében mindenfelé valódi gyümölcsök fognak úszni, na meg egy kis fahéj, csillagánizs meg vanília. Radúz készletében egyébként nem volt két egyforma színű darab, bár a koik mellett ez a furcsaság jóformán eltörpült.*
- Nyugodtan jöhetsz amúgy máskor is, nem irigylem én tőled a küszöböm, de ha bekopogsz, akkor adok kényelmesebb ülőkét és nem kell ajtóstól dőlnöd a házba többet.-*A saját italát biztonságos távolságba letéve dolgozott a csíkokkal, amikből már előzőleg nagyjából összerakta azt a hét szivárványtarka sávot, amit majd a végén egymáshoz ölt és leszeg körös-körbe. Nagyrészt erre összpontosít, de beszélgetni bőven marad ideje, amíg a tűk szaporán járják ugrabugra táncukat pálcája nyomán.*
- Távol?-*Radúz meglepett-értetlenül visszhangozta a kérdést.*- Itt minden csak kőhajításnyira van. Már a pusztákhoz mérten.-*Igazította ki magát, mert a vadőrlakból felsétálni a kastélyba vagy le a faluba igazán meg sem közelítette azt, amikor egy óriási síkság kellős közepén sátorozik az ember, ahol a szomszédja legjobb esetben negyed napi járóföldre lakik.*
- Amúgy sem vagyok egyedül, csak a srácok elmentek valamerre, úgyhogy majd legközelebb fogtok szerintem összeismerkedni.-*A csókáira utal, nem tudatosítva, hogy Jared nem tudhat még róluk, elvégre Radúz a madarai nélkül olyan furcsa lenne, mint egy kék belű görögdinnye. Nem mintha lenne kifogása ezek ellen, amíg tisztességes dinnyéhez illő ízük van, de na, furcsa lenne.*
- Remek! Nem akarsz a falamra festeni valamit?-*Mutatott körbe, a szoba tiszta, sápatagfehér falaira, amik egyértelműen nem maradhattak így.*- A dobozban a tálca alatt van mindenféle festék meg ecset.-*Teszi még hozzá, miközben odébb helyezkedik egy kicsivel, hogy folytassa kedélyes varrogatását.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 16:54 | Link
Radúz

- Tudtommal nem - rázta meg a fejét Jared. Meglepődött a kérdésen, nem szokták ezt neki feltenni, de egyébként sem volt az az allergiás típus, úgyhogy akármit meg lehetett vele itatni. Egyébként a felajánlott kombó kifejezetten finomnak hangzott.
Igaza is lett, tényleg hihetetlenül jó íze volt a nedűnek, merő napsütés és érzékkavalkád, hát még, amikor a szájába került egy darabka valódi gyümölcs! Felhúzott szemöldökkel kémlelte az italt, hogy csak véletlen vagy valóban darabkás a tea, és ahogy ide-oda döntötte a csuporban, mintha valami formát vett volna észre az alján. Ivott is gyorsan még belőle, hogy jobban lássa, és ahogy fogyott az ital, egy halacska alakja rajzolódott ki a csuporban. Csupa érdekesség, egyetlen teában!
- Okés, köszi - biccentett a felajánlásra egyet. Újabb meglepetés. Jared számára teljesen érthetetlen volt, hogy miért ennyire vendégszeretőek egyesek, de igazából nem látott kivetnivalót a dologban, főleg mert így legalább nem kellett másik száraz hely után néznie, ha ki akar jönni firkálni.
- A pusztákat jártad? - kérdezett vissza, ha már Radúz elejtette a kifejezést. A könyveken kívül vadont nem sűrűn látó fiú szemében rögtön nagyot nőtt a másik, és most, hogy jobban megnézte, tényleg kicsit kalandor benyomását keltette benne. Valahogy mindig lenyűgözték az olyan emberek, akiknek nem törte gerincét a sok elvárás, a kell és a muszáj, de egy kezén meg tudta volna számolni, hogy mindeddig hány ilyennel találkozott. Egyelőre csak találgatott Radúz kapcsán is, de ha a másik hajlandó mesélni, akkor ő szívesen hallgatja, abban tényleg jó.
A többiek kifejezésre viszont újra felszaladt a szemöldöke.
- Családostul jöttél? - nézett a másikra érdeklődve, mert azért ahhoz valahogy kicsinek találta a vadőrlakot, de hát ki tudja? A téma viszont nem maradt túl sokáig terítéken, főleg mert falfestést ajánlottak neki, ami már régi vágya volt, úgyhogy egy percig sem tiltakozott.
- Dehogynem! - csapott le az ajánlatra és egészen felderült az arca, miközben már indult is, hogy megnézze, milyen eszközökkel rendelkezik a másik. - Van valamilyen elképzelésed? - nézett fel rá egy pillanatra elszakadva a festékektől. Volt itt minden, rengeteg szín, úgyhogy akárminek neki lehetett volna menni.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. március 14. 16:58
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 14. 17:43 | Link
Jared

- Akkor jó. Másmilyenem most nincs.-*Kicsit sajnálkozva mondta ezt, mert voltak ennél sokkal extrásabb keverékei is, de nem hozta őket rögtön magával. Pedig csak annyit tett el, hogy kitartson nyárig, a többit eladta, elajándékozta vagy elcserélte, ahogy szokta. Kész szerencse, hogy volt annyi esze, hogy a rummentes verziót rakja be, nem kellene már rögtön az elején bajba kerülnie.*
- Hogy ízlik?-*Kíváncsiskodott, miután Jared már percek óta szórakozott a teával és a csészével, érdekesebbnél érdekesebb arcokat vágva. Tudta, hogy a sült tea errefelé jobbára ismeretlen, bár nem értette, hogy létezhet bárki, aki nem szereti, mert annyi változatban lehetett készíteni, amennyit csak valaki meg bírt álmodni.*
- Két évig egy sámán tanonca voltam, a nagy kerek semmi kellős közepén. Meg utána is sokat jártam mindenféle elhagyatott helyeken, rezervátumokban, sűrűségekben. Itt a szomszéd szobában van zuhany. Meleg vízzel.-*Érezhetően luxusnak tartotta ezt, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy megszokásból valúszínűleg így is hideget fog használni. Idővel az ember a civilizáció legtöbb vívmányáról egyre könnyebben mond le, bár azért nem vetette meg a földi élvezeteket, csak épp elkényelmesedni nem látta jónak. Lehet, hogy voltaképp a matrac helyett is csak néhány pokrócot kellett volna hagynia, de azzal nyugtatta magát, hogy nem kötelező folyton azon aludni.  
Jared arcának láttán és a félreértés hallatán felkacagott, egyaránt derülve és borzadva azon, hogy neki ilyesfajta kötelezettségei legyenek.*
- Neheheeem. A madaraimról beszéltem, bár nekem jóformán családtagok.-*Oszlatta el a másik rémképeit, kisebb szünetet tartva, hogy a saját teáját megihassa, friss adagot töltve. Vendége pedig kapott az ajánlatán, amivel valahol mindketten jól járnak - Jared kedvére mázolhat, Radúznak pedig lesz mit nézegetnie.*
- Sok szín. Még több minta.-*Egyszóval halovány lila elképzelése sincs, csak sok legyen meg tarka, egyébként minden a fiúra van bízva. Közben nem túl hangosan dúdolni kezdett, egy Hush Sound számot, mert épp az jutott eszébe és valahogy illett a hangulathoz, egy kis ritmus és derűt adva hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 19:20 | Link
Radúz

- Finom. Nem ittam még ilyen teát, egészen különleges - válaszolt a fiú továbbra is a kis csészébe bámulva. - Pontosan mi is ez? - nézett aztán fel, mert elég különlegesnek tűnt a keverék ahhoz, hogy külön neve legyen.
Igyekezett nem nagyon mutatni a meglepődését, mikor kiderült, hogy miért is tartja kicsinek a távot Radúz a kastélyig. Sámántanonc... Hát ilyenről sem sűrűn hallott még errefelé, de nagyban megmagyarázza, hogy miért gondolkodik a másik úgy, ahogy. Jared kifejezetten érdeklődőnek mutatkozott a téma iránt, hiszen ez nagyon úgy hangzott, mint ami kalandokkal és vándorlással teli.
- És hogy lettél sámántanonc? - kérdezett rá, ha már itt tartottak, és mivel Radúz nem tűnt túl zárkózott embernek, nem is nagyon aggodalmaskodott azon, hogy illik-e vagy sem.
Egyébként Jared számára nagyon úgy tűnt, hogy rengeteg csodabogár keveredik ebbe az iskolába (igaz, fogalma sem volt, hogy a többi iskolában mi lehet), de voltak itt különleges képességgel bírók is egy rahedlivel, és akkor a mindenféle hányattatott vagy valamilyen módon különleges múltról még nem is beszéltünk. Nem sok emberrel beszélgetett el, de egy sem volt, aki csak szürke egérke.
- Ja hogy! Értem már - esett le Jarednek a dolog a magyarázat nyomán. Így már mindjárt kevésbé volt furcsa a helyzet, bár a "többiek" kifejezésre a családtagokon át a haverokig minden eszébe jutott, csak épp a madarak nem. - Milyenek? - értette természetesen a szárnyasokra, miközben már a festékeket nézegette.
Szerencsére a másik eléggé szabad kezet adott neki így egy darabig csak nézte a makulátlan falat, aztán kiválasztotta a legszebb lilát, sárgát és némi kéket, hogy furcsa, kacskaringós vonalakból alkosson fát. Ismerte az életfa motívumát, arra gondolt, hogy ennek talán örülne a másik, ha már egyszer sámánnal élt, ráadásul ha nem jön be neki, akkor könnyedén átalakítható valami mássá.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 14. 22:34 | Link
Jared
He's a maniac Cheesy

- Errefelé annyira nem ismerik, pedig nagyon egyszerű. Nincs benne más, csak gyümölcsök, fűszer meg cukor. Körülbelül bármiből készíthető.-*Magyarázta, mert tényleg nem művészet ez és sokkal jobban szerette, mint a bolti vacakokat, amiknek többnyire műanyagízük volt.*
- Sült tea. -*Odahaza, Csehországban ez egy teljesen hagyományos dolog, egyszerűen elkészíthető és borzasztóságosan finom, úgyhogy vétek lett volna örökségéből kihagyni. Főleg, hogy eddig még mindenkinek ízlett, akit csak rávett a megkóstolására, csak meg kellett találni a megfelelő kombinációt.*
- A dédim bosszúja, szerintem. Kegyetlen rossz kölyök voltam és amikor tanár kellett nekem, akkor ő választotta ki. Részemről kezdetben szentül hittem, hogy ez a világvége, az apokalipszis és az armageddon egyben.-*Nevetett az egészen, mert visszatekintve rémes volt az egész helyzet, ő, akinek ki se lehetett venni a kezéből a tetriszt, hirtelen belecsöppent egy olyan világba, ahol nemhogy áram, de még meleg víz se volt. Valószínűleg azért került pont a pusztára, hogy eszébe se jusson megpróbálni megszökni.*- Mondjuk ő volt a legjobban meglepve, amikor aztán tényleg megfogott az egész és teljesen elmentem ebbe az irányba. Haláláig mondogatta, "mindig tudtam, hogy hibbant, de hogy ennyire..."-*Derűsen emlékezett, mert a dédi majdnem száz volt, amikor békésen elment és végeérhetetlen, szeretetteljes zsörtölődése elhallgatott. Egyes tockosait viszont a mai napig érzi, nemkülönben azt a fakanalas fenekelést, amit azután kapott, hogy kiszedték a gödörből - tegyük hozzá, hogy az öreg néni boszorka volt, úgyhogy hajlott kora ellenére egy pöccentésnyi bűbájjal elintézte, hogy legifjabb dédunokája még nyugdíjas korában is emlegesse majd.*
- Helyes kis csókák, nagy kópék. Mindegyik egy kicsit más személyiség, de majd meglátod. Három testvér és két ara, aztán lehet, hogy ha idén fészkelnek, akkor majd lesz még pár.-*Amíg Jared a festékek közt válogatott, Radúz hirtelen felpattanva átügetett a szobán, hogy lekapja a polcról a gramofont és némi piszkálás és böködés után beindítsa, találomra választva egy fejében felbukkanó dallamfoszlányt, amiről elsőre nem is tudta biztosan, melyik szám is lehet. Kicsivel később azonban, ahogy némi recsegés után a szerkezet ontani kezdte a hangokat, már vele együtt dúdolta a dallamot és az ütemet topogva folytatta a függönyvarrást.*
- A következőt te választod! Felváltva igazságos.-*Vetette még oda Jarednek a szólórész alatt, amit most nem léggitározhatott el, csak hogy némileg megnyugtassa, ha megrémítené elég különös ízlésével.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. március 14. 22:35
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 23:22 | Link
Radúz

Hitetlenkedve csóválta a fejét, ha valaki csak úgy beköpi neki, hogy sült tea, és nem iszik előtte belőle, akkor egészen biztos, hogy el sem hiszi, hogy van ilyen. Pedig tényleg volt, a finom ital volt az ékes bizonyítéka, amit a kezében szorongatott.
Érdekes volt hallgatni a másik kedélyes csevegését, ezért is kérdezett újra és újra valamit. Így legalább a csönd sem ült meg köztük, és apró morzsákat tudott meg vendéglátójáról. Még hogy legilimencia... Hiszen az emberekkel elég beszélgetni is. Ilyen pillanatokban még inkább elítélte azokat, akik csak kedvtelésből (és lustaságból) használják a képességet, mert bizony akadtak ilyenek is szép számmal. Szégyen.
A csóka szót hallva viszont kissé elbizonytalanodott.
- Az olyan, mint... öhm... - ráncolta a szemöldökét. A probléma alapja az volt, hogy nem ismerte ezt a szót magyarul, és sajnos az sem biztos, hogy a madarakat meg tudná különböztetni egymástól név alapján. Alakra persze más, akinek ilyen szeme van a rajzoláshoz, mint neki, az könnyen látja az állatok között is a különbséget.
- Ne haragudj, még mindig vannak problémáim a nyelvvel - magyarázta bocsánatkérően és kelletlenül fintorogva, mert ennyi idő után már igazán illett volna abbamaradni az ilyen helyzeteknek.
Kis csönd után aztán a másik matatni kezdett valamivel, de Jared már a falat bűvölte, úgyhogy nem is figyelt rá, csak akkor tűnt fel neki, mikor megszólalt a zene. A szőke nem kicsit fagyott le meghallva a dallamot - amihez egyébként lövése sem volt, hogy mi lehet -, de valami egészen különös hangzást adott hegedűhöz és komolyzenéhez szokott füleinek. Nem rosszat, csak furcsát.
- Én nem ismerek ilyesmiket, úgyhogy... - vitte fel kicsit a hangsúlyt, miközben hátranézett a válla fölött. - Szerintem nyugodtan válassz csak te - fejezte be egy félmosollyal.
Közben már sikerült felvázolnia a fa nagyját, úgyhogy hozzá mert nyúlni a sötétebb színekhez is. Imádta a festékeket keverni, látszott az egész testtartásán, hogy élvezi, amit csinál, miközben egy darab kartonon az ecsettel pacsmagolt. Aztán elkezdte a falra is, picit még igazított az árnyalaton, utána pedig belemártotta a nagy ajtófestő ecsetet, és határozott mozdulatokkal kacskaringókat festett. Észre sem vette, hogy csupa vigyor az arca mindeközben.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 15. 00:20 | Link
Jared
Egy kis jazz

Radúzhoz nem kellett pszichológia diploma - illetve lehet, hogy egyesek más véleménnyel lettek volna erről, elvégre akár esettanulmánynak is elment jobb pillanataiban, de persze, többnyire ártalmatlan bolondnak bélyegezték, úgyhogy még egyik beszélgetőtársa sem ajánlott fel neki puha, kényelmes, hátulgombolós ölelőskabátkát.
Kisebb nyelvi problémába ütköztek, ami Radúzt kicsit meglepte - nem vett észre sem akcentust, sem hibákat eddig, ha Jared nem mondja, valószínűleg inkább ornitológiai ismeretek hiányára következtet.*
- Hmmm... Corvus monedula? Jackdaw? Dohle? Ilyen kis méretű varjúféle, kék szeme van és szürkés tarkója-*Igazából azt se tudta, milyen nyelvvel próbálkozzon, úgyhogy találomra választott párat, mielőtt megpróbálta volna leírni a madarakat, de ha valaki nem ismeri annyira a hollók rokonságát, akkor nem biztos, hogy felfigyelt ezek a nem túl nagy és nem túl hangos tollasokra.*
- Egyébként semmi gond, szerintem én is csak azért tudom ennyi nyelven, mert folyton magyaráznom kell róluk. Nem vettem volna észre, hogy nem magyar az anyanyelved, szépen beszélsz.-*Nyugtatja meg Jaredet, mert ő kifejezetten előnyként élte meg, hogy Közép-Európa egyik leglehetetlenebb nyelvét beszéli, ami mellett a cseh lehetőséget adott a környező szláv nyelvek tanulására, ehhez még hozzácsapta az angolt és utazásai soránt megtanult ezt-azt.
Ami pedig a zenét illeti, talán hiba volt szabadkezet adni neki...
- Ohohhó, akkor pótoljuk a hiányosságokat!-*Csillant fel a szeme a lehetőségre - Jared tudtán kívül most írta alá azt az ítéletet, ami olyan számok hallgatására kötelezte, amik még születése előtt íródtak. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lettek volna jók, csak épp a fiatalok többsége nem épp erre ugrik.
Sebaj. Művelődésbe elméletben még senki sem halt bele.*
- Szólj, ha valami megtetszik!-*Tette hozzá, míg eltáncolt a gramofonig számot váltani és vissza az anyagokhoz. Most kicsit rendszertelenül dolgozott, hogy közben mozoghasson, de ettől még meglepően jól haladt, időnként megcsodálva, hogyan alakul a másik keze alatt a minta a falon.

...meg egy kis Beatles
 
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. március 15. 12:18
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 15. 13:27 | Link
Radúz

- Jackdaw! I see! - vidult fel Jared, mikor végre megértette, hogy miről van szó. Fájdalom, a madarat így sem tudta volna maga elé képzelni, meglehet, mert még nem is látott ilyet. - Köszönöm. Édesanyám magyar volt, illetve hát felvidéki magyar, úgyhogy tőle tanultam az alapokat. - Osztott meg magáról egy kis morzsányi információt, ha már a másik ennyire beszédes, és szívesen mesél. Kicsit kínos lett volna talán, ha mindvégig nem árul sem semmit magáról a keresztnevén kívül.
- Te ezek szerint sok nyelven beszélsz? - kérdezett még rá, mert a felsoroltakkal együtt is már négy nyelvet tudott volna belőni, igaz, a latint nem használják beszélgetésre.
Közben a zene is elindult, és kifejezetten úgy tűnt, hogy Radúz élvezi, hogy Jared eléggé műveletlen ilyen típusú muzsika terén, mert a hangja rögtön elárulta, hogy tetszik neki, hogy most aztán mutogathat mindenfélét. Szerencsére a kisebbik Nightingale ilyesmi terén nem volt túl vaskalapos és egyébként is kedvelte a kellemes dallamokat, úgyhogy nem ódzkodott attól, hogy új dolgokkal ismerkedjen. A másik pedig bele is vágott a lecsóba, valami pattogós hegedűmuzsikát mutatva neki, aztán pedig valamit, amiről határozottan meg tudta állapítani, hogy hazájának földjéről való, mert a brit angol akcentus összetéveszthetetlen volt bármi mással.
- Nem volt rossz ez a hegedűjáték. Kíváncsi lennék, hogy nekem menne-e... - töprengett el félhangosan, miközben folytatta a széles ecsetvonásokkal készülő fát. Inspiráló hatással volt rá a dallam, még az ecsetvonások mintájára is odafigyelt, szép, aprócska kacskaringókkal tarkított volt az egész a nagyobb, fa ágait szimbolizáló kanyarok felületén, ha közelről nézte az ember.
- Jó lesz ez? - nézett aztán hátra egyszer csak, amikor már nagyjából látszott, hogy mi alakul a dologból. - Ha nem tetszik, akkor még át lehet variálni - tette hozzá, jelezve, hogy a másik bátran megmondhatja a véleményét, elvégre ő sem szívesen nézett volna a falán olyasmit, ami nem is tetszik neki, pusztán csak udvariasságból.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 15. 15:44 | Link
Jared
Don't stop me now

- Great!-*Vigyorodik el ő is, ha már sikerült áthidalni ezt a kis nyelvi bökkenőt - hasonlókra valószínűleg még számíthat a jövőben, amennyire hallotta, a kastély mindenhonnan fogad diákokat.*
- Jó alapokat adott.-*Ha hajlamos is volt bolondozás közben a túlzásokra, most nem ferdített, tényleg jól beszélt a másik. Az állatok és növények neveinek ismeretét egyébként sem várta el senkitől, semmilyen nyelven, mert nem kell mindent tudni latinul ahhoz, hogy valaki csodálhassa őket és élvezetét lelje bennük. Persze, ha mondjuk nézelődésen túl virágot is akar szedni az ember vagy netán megkóstolni ezt-azt, akkor az ember kénytelen megszerezni a kellő ismereteket, amennyiben nem szeretne korán távozni az élők sorából.*
- Ahogy vesszük. Vegyes a család meg sokat utazgattam, úgyhogy szükségem is volt rá, meg ragadt is rám ez-az. Magyarul és csehül beszélek a legjobban, meg angolul.-*Ezeket használja 100%-os magabiztossággal, minden másból sokkal több gondolkodásba telik megszólalni, bár a kiejtéssel, hallásának hála, sosem voltak gondjai.
Ha az elején kérdéses lett volna, a Beatles-szám közepe táján már nyilvánvalóvá vált, hogy Radúz rettenetesen élvezi, ahogy a maga minimalista módján jóformán guggolva táncol, míg szorgalmasan öltögeti össze a textilcsíkokat. Nagyon nem ugrálhat, mert akkor girbegurba lenne a varrás, de azért lehetőségeihez mérten denszel,  mintaállat.
Meg persze véletlenül se áll be a szája - ha épp nem beszél, dúdol, de a társalgás nem akadhat meg.*
- Nem igazán értek hozzá. De ha szeretnéd, szerzek hozzá kottát, lehozhatod a hegedűdet és próbálkozhatsz. Majd nyitva hagyom az ajtót.-*Ez őrültségnek tűnhetett, de valaki számára, aki mostanra jóformán életének negyedét jurtában, sátrakban és ezekhez hasonló, végképp nem zárható helyeken töltötte, teljesen normális. Amúgy sem nagyon tudnának mit elvinni, nincsenek értékei, illetve nem olyanok, amikre egy mezei betörő áhítozna. Se pénz, se ketyere, se ékszer nem hever nála.*
- Sőt, akár együtt is zenélhetünk majd.-*Veti fel, mert bár a hang és a hegedű kombinációja elég különös, nagyon jó kis dolgokat ki lehet belőle hozni, ha tudnak egymáshoz alkalmazkodni.*
- Miket szoktál játszani?-*Kíváncsiskodik, mert ha van téma, amit bármikor és mindig, az a zene. Közben fél kézzel a padlón dobol, míg a pálcájával újabb varrnivaló szakaszt jelöl ki, kis szünet, amíg egymáshoz igazítja a következő néhány csíkot és újra koppkoppkopp, mint egy muzikális fakopáncs.*
- Vááááárj...-*Felpattanva némi nekifutással odacsusszant mellé, hogy közelebbről is megnézhesse a fát, mert volt rajta mit. Persze közben sem bír veszteg maradni, apró tánclépésekkel ropja tovább.*
- Imádom a kacskaringókat.-*Legszívesebben meg is tapogatta volna őket, csak a festék és a fal rücskeinek kedvéért, de visszafogta magát, nehogy elkenje a képet.*
- Tökéletes lesz.-*Jelenti ki magabiztosan - egyébként sem kotyogna bele, mit fest a másik, mert ez az ő rajza és amíg neki tetszik, addig ő maradéktalanul elégedett lesz az eredménnyel. Aztán visszalejt a munkájához, amivel szertelensége ellenére is jól halad - már a harmada kész, egyre inkább látszik, hogyan fest majd a kész függöny.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. március 15. 16:36
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 15. 16:48 | Link
Radúz

- Ez elég ütős kombinációnak hangzik - állapította meg a fiú. Azért ha valaki jól beszél angolul, az már a német alapjait is érti, a szláv nyelvek összefüggéséről meg ne is beszéljünk. Ő maga ugyan a már túlontúl általános voda-vodka-csajka hármason kívül nem sokat értett a dologhoz, sőt, azt se tudta volna megmondani pontosan, hogy ezek melyik nyelvhez tartoznak, de mindig csodálta azokat, akik megértik ezeket a roppant katonásan és keményen hangzó nyelveket.
Nem is kicsit lepődött meg Jared ismételten, mikor Radúz felajánlotta, hogy csak úgy bejöhet gyakorolni, mikor úgy gondolja. Nem igazán akart kopogás nélkül élni a lehetőséggel, pláne nem úgy, hogy a vadőrlak tulajdonosa esetleg a környéken sincs, de ettől függetlenül szívesen vette volna a kottát.
- Ha nem probléma, akkor tényleg megpróbálnám - biccentett a másik felé, de nem sértette meg azzal, hogy kifejti, hogy miért is lenne jobb, ha nem járkálna be csak úgy. Észre fogja venni, hogy nem garázdálkodik.
- Te min játszol? - kérdezte aztán érdeklődve. Elképzelni sem tudta, hogy milyen hangszer lehet ehhez a furcsa figurához illő, kész talány az egész srác, biztos a hangszere is valamilyen különleges darab.
- Hát... főleg komolyzenét. Nem azokat a nagyon elvontakat, hanem ütemes, pattogós dolgokat, vagy néha melankólikus dallamokat. Sokszor csak úgy magam kreálta módon zenélek, úgy, ahogy abban a percben épp eszembe jut.
Szeretett improvizálni, mert mindig olyankor élvezte legjobban a hegedülést. Az az igazi önkifejezés, igaz, éppen ezért nem gyakran tette ezt mások előtt. Ha volt hallgatósága, akkor maradt a jól bevált, kottákra rótt daloknál, annál is inkább, mert imprónál gyakran megbicsaklott a dallam, hiszen nem volt profi művész.
Közben Radúz közelebb jött megnézni a festményt, és Jared legnagyobb örömére pozitívan nyilatkozott a műről.
- Örülök neki! - mosolyodott el. Ha megszárad nyugodtan lehet majd tapogatni is, Radúz jól fel volt készülve erre, és az akril festék nem fog fogni száradás után, ellenben szépen meg fognak maradni a vonások.
Lendületesen neki is futott hát a végének, mert nagy ecsettel gyorsan halad az ember, és hamarosan már az utolsó réteget vitte fel a fa ágaira. Látszott rajta, hogy festett, egy merő maszat volt mindene, még az orra hegye is lila volt mostanra, de nem zavartatta magát túlságosan. Végül is, ne is fogjon rajzhoz az olyan, aki nem akarja összefestékezni magát, nem igaz?
Kicsivel később elhátrált a faltól, és távolabbról is megszemlélte művét.
- Kész - jelentette ki, miközben félrebillentett fejjel bámulta a fát. - Köszönöm a lehetőséget, hol moshatom ki ezeket? - kérdezte végül, mert nem akarta az ecseteket így hagyni, hamar tönkremennének.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 16. 15:03 | Link
Jared

- Ahogy anyámék mondják, már nem adnak el.-*Vigyorgott Jaredre, mert gyerekkorában rengetegszer fenyegették ilyesmivel, sajnos, különösebb hatás nélkül. Valamiért mindig is olyan keményfejű, csakazértis kölyök volt, akire sem rendes, sem fordított pszichológia nem hatott, úgyhogy kész pedagógiai csődöt jelentett. Na persze, Matuláig, aki sajnos remekül ráérzett, hogyan is kapja el a frakkját és változtassa kezesbáránnyá...*
- Rendben, amint meglesz, megkereslek.-*Hogy ez ígéret avagy fenyegetés, azt már Jarednek kell eldöntenie, aki egyelőre leginkább Radúz visszafogottabb énjével találkozott - szerencséjére perpillanat eléggé lefoglalja a saját fejlövése ahhoz, hogy ne halmozzon őrültséget őrültség hátára. Úgyhogy jelenleg csak guggolva táncol körbe egy halom tarka rongyot, ami lassan egyre függönyebb formát ölt, miközben megszakításokkal, de megállás nélkül dúdol.
Persze csak addig, amíg fel nem hangzik a következő kérdés.*
- Várj, inkább megmutatom.-*A szekrényéhez lejt, hogy a felba szinte észrevétlen belesimuló rekeszből előhúzza a leginkább teknőspáncélra emlékeztető tokot, benne a különös fém UFOval, ami kisvártatva előkerült. Valószínűleg ez a legértékesebb tulajdona, ami nagyjából annyit érhet, mint minden más általa birtokolt holmi együttvéve kétszer, de alapból féltett kincse.*
- Ő Zoria, a hangem.-*Mutatja be a kivételes becsben tartott darabot, ami néven túl mágiával is rendelkezik, ráadásul gyönyörű - már Radúz szemében, mert egyébként messze nem annyira dekoratív, mint egyes rokonai. Ha Jared illő mértékben megcsodálta és nincs további kérdése, akkor elteszi, de alapból "harminchárom dolgot csinálok egyszerre" mentalitása arra sarkallná, hogy ezzel játsszon kicsit.*
- Rögtönzöl! Az jó, az kell a leginkább!-*Lelkesedik, mert egyre ígéretesebbnek tűnik ez az együtt zenélés és az ilyesmi mindig felpörgeti.
Aminek természetesen következményei és mellékhatásai is vannak...
- Maszaaat!-*Jared rajtaütésszerű medveölelésben találja magát, amíg Radúz túláradó boldogságában fittyet hányva a személyes tér mindenféle értelmezésére, megszorongatja. Az egész nem tart sokáig, de valószínűleg így is sok időbe fog telni, amíg az Eridonos kiheveri a sokkot - nem mintha a vadőr ebből bármit is érzékelne, gyanútlan vidámsággal engedi szabadon áldozatát.*
- A fürdőben, arra van.-*Int az említett helyiség ajtaja felé, majd Jared arcát tanulmányozva nevetve teszi hozzá.*- De tényleg csupa maszat vagy...-*Mutatja a saját arcán azokat a helyeket, ahol a szőke kikente magát lelkes pingálása közben.
Hozzászólásai ebben a témában
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 16. 16:50 | Link
Radúz

A hangszer, amit éppen elővenni indult a másik, felkeltette Jared érdeklődését. Úgy sejtette, hogy ha egyszerű, hétköznapi valamiről lenne szó, akkor nem igényelné, hogy megmutassák, hiszen könnyen el tudná képzelni, ez viszont valami többet sejtetett. És igen, nem is csalódott, egy általa még sohasem látott tárggyal tért vissza a másik.
Különös volt, leginkább a teknős páncéljára emlékeztette vagy egy sekély üstre, esetleg mély merengőre. Közelebb is lépett, hogy megnézze, aztán pedig kérdő tekintettel nézett fel a másikra.
- Hang, igaz? - kérdezte, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól értette a nevét. - Ez egy dob? - következtetett roppant briliánsan. - Még sohasem láttam ilyet - vallotta aztán meg, mintha eddig nem lett volna nyilvánvaló.
Ez után viszont még egy másik kérdés is eszébe jutott, ami ráadásul nem is volt annyira felesleges.
- Miért nevezted el? - érdeklődte kíváncsian. Neki sosem jutott eszébe elnevezni a tárgyait, bajban is lett volna, már ha abból indulunk ki, hogy Sherlocknak milyen sokára találtak normális nevet, így nem nagyon értette azt sem, hogy mások miért tesznek ilyet.
- Hát majd meglátjuk, nem vagyok profi hegedűs - tette még hozzá a zenélés témához, mert nem akarta a másikat áltatni, lehet, hogy egyáltalán nem fogja eltalálni a közös hangot az ismeretlen hangszerrel.
Közben már a végén járt a festésnek is, és nem sokkal később be is fejezte, elégedetten szemlélve munkáját. Egészen addig, amíg derült égből villámcsapás módon a nyakába nem borultak egy visítás kíséretében.
Jared az utóbbi időben nem lepődött meg semmin ennyire, most konkrétan köpni-nyelni nem tudott, csak állt ott, mint egy sóbálvány, reménykedve, hogy ez a nagy érzelemkitörés nem fog sokáig tartani. Radúz szerencsére nem húzta sokáig, úgyhogy hősünk hamarosan egy kicsit fellélegezhetett, de most már inkább igyekezett megtartani a két lépés távolságot. Nem haragudott, csak nem szokta meg az ilyesmit.
- Oh... - realizálta aztán a mutogatás után a fiú, hogy miért is lett maszatnak titulálva az imént. - Mindjárt lemosom - mondta, és elindult a mutatott irányba ecsetestül, hogy azokat is letakarítsa.
Nem tartott sokáig, hogy kicsit rendbe szedje magát, és immár festékmentesen tért vissza a szobába, hogy elrakja a festékes holmikat. Nem szokott maga után rumlit hagyni igazán, és ezzel most ő dolgozott, úgyhogy igazán ez a minimum. Miután végzett, Radúz felé nézett.
- Nekem most már lassan mennem kellene. Szerintem már lassan itt a vacsoraidő - mondta, majd elgondolkodott kicsit. - Enni te is feljössz a kastélyba?
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 16. 19:01 | Link
Jared
zárás

- Az-az. Nem, ütőshangszer, de a készítői szerint nem dob, nincs membránja, se ütője. Sokkal finomabban kell megszólaltatni, vagy elhangolódik, esetleg megsérül.-*Egészen finoman kocogtatta csak meg ujjával a térdén tartott hanget, zengő hangot csalva elő belőle, ami egyszerre emlékeztetett kicsit gongra, kicsit harangra és egy picit az indiai dobokra is. Valóban ritkaságnak számított, elvégre nem olyan rég állt elő vele néhány svájci zenész és némi időbe telt, mire a melodisok is felfigyeltek rá és átvették a fejlesztését.*
- Amit szeretek, annak nevet adok, mert különleges számomra. Egyébként is mágikus hangszer - akármennyi hang is van a világon, Zoria csak egy.-*Akár a pálcáknak, bizonyos mértékig ennek is lelke volt és nagyon is reagált arra, ki és hogyan ért hozzá. A fém megolvastásától a megmunkáláson, hangoláson át minden lépésnél mágiával itatták át és látszólagos ridegsége ellenére gyönyörű, meleg hangon szólt.*
- Próbáld csak ki! Egészen más hozzáérni.-*Unszolta Jaredet, mert bár nem lesz annyira érzékeny rá, mint egy melodimágus, a különbség tisztán észlelhető.*
- Nem kell profinak lenni, csak lazának.-*Vélekedett, míg elrakta Zoriát és becsukta a szekrényt, ami ismét kaméleonként olvadt vissza helyére. A támadást követően Jared eltűnt a fürdőben, Radúz pedig egy újabb számot elindítva visszatért a csíkjaihoz, állhatatosan folytatva a megkezdett munkát. Vendége nélkül jobban belemerült, arra sem figyelt fel, hogy közben a fiú visszajött és pakolászott, csak a hangjára ocsúdott föl.*
- Máris?-*Nézett ki az ablakon, mert még világosnak tűnt az ég - igaz is, közben elállt az eső és kiderült. A függönyre sandított - még több mint a fele várt rá, de végül is, tarthat egy szünetet és körülnézhet egy kicsit odafent, legfeljebb vacsora helyett pótolja megfogyatkozott készleteit a konyháról és kotyvaszt magának, ha semmi ehetőt nem talál.*
- Menjünk!-*Egyezett végül bele, Finitét intve a tűk felé, amik lustán beleszúrták magukat egy anyagcsík szélébe. Gyorsan magára kapta a kabátját és a bakancsát, aztán Jared kíséretében elindult a kastély felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék