Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=707059#post707059][b]Emily Dorothea Fisher - 2017.10.30. 18:41[/b][/url]

Egyik gyakori időtöltésem, hogy lemegyek a vadőrlakhoz, ahol Olive néni a legendás lényeket, akiket bemutat nekünk, karámokban tartja. Jó helyük van ott, vidámak, és nagy területük van, én pedig szívesen foglalkozom velük. Sokan persze megijednek a karám szótól, egyszer egy lány még tiltakozni is akart, meg mindenféle összejöveteleket szervezett az állatok jogaiért. Szép kezdeményezés volt, de igazából ő úgy akarta, hogy sosem járt itt. Elég furcsa úgy valami ellen menni, hogy nem is ismered azt a valamit. De ő tudja, én kedvesen szóltam neki, hogy felesleges, de csak a rendszer kutyájának hívott. Ami furcsa volt szintén. Szerintem csak lázadni akart valamiért, mindegy, hogy miért.
Itt vagyok most is, lent a lényeknél, már nem is tudom, milyen régóta, de nem szokott zavarni. Hoztam magammal enni, inni, egy plédet, meg egy nagy leplet, amivel takarni tudom magam, ha éppen fázok. Egyelőre azonban az unikornisbabákat és az anyukájukat etetem. Ők az egyik kedvenceim, de mindegyik állatot szeretem valamiért. Három babuka született most, pedig az apjuk nem volt jó állapotban. Azt mondta Olive néni, hogy fél, elpusztulnak mind. Aztán az apukát elszállították a bajor erdőkbe, ott van, aki tud segíteni. A kicsiket megvizsgálták, és azt mondták, kitartó munkával segíthetnek rajtuk. Tényleg segítettek is, én is segítettem, és most ezért is rohangálnak olyan szorgosan körülöttem, ismernek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=707061#post707061][b]Emily Dorothea Fisher - 2017.10.30. 18:59[/b][/url]

- Várj, ne kapkodj.
Intem türelemre a kis kölyköt, aki feszt ki akarja venni a kezemből a nekik szánt zöldségmixet, amit a konyhán adtak. Főként répa van benne meg saláta. Állítólag nem szeretik, de gyakorlatban meg úgy eszik, mintha muszáj volna. Szép mondhatom. Végül sikerül végre kibontanom a gyerekzárat - elég nagy kihívás tud ám lenni - a dobozon, és kicsit lejjebb eresztve, erősen fogva a műanyagot, hagyom, hogy egymással párharcot vívva találjanak maguknak benne kedvükre valót.
A kezem már fárad, amikor a nevemet hallva felpillantok. A maradékot kirázva a földre gyorsan összepattintom a dobozt, majd a fülem mögé tűrve a hajam pillantok fel az érkező lányra. Össze volt fogva a hajam, mert nagyon hosszú, és csak zavarna engem is az evésben is meg a létezésben is, de a legnagyobb unikornis baba szétrágta, és örüljünk neki, hogy csak a hajgumimat, furcsa lenne, ha a hajamat is megrágta volna, és mondjuk a közepén hiányozna egy nagy folt. De ellenőriztem már, és minden a legnagyobb rendben.
- Szia Olívia!
Intek neki, és kedves mosollyal az arcomon közelebb sétálok hozzá. A picike unikornis hűségesen kocog utánam. Az elejétől fogva inkább velem van, ha itt vagyok, mint a testvéreivel, akik esznek addig, amíg oda nem érek a lányhoz, de aztán inkább elkezdenek egymással játszani.
- Igen, unikornisok. Nem láttál még unikornist?
Kérdezem felülve a határukat ötvöző fa kerítés tetejére. Szokták mondani, hogy ne csináljak ilyet, mert megsérülök, de hát ugyan már, nem vagyok én olyan, akit üvegburában kell tartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=707069#post707069][b]Emily Dorothea Fisher - 2017.10.30. 19:38[/b][/url]

Elnevetem magam, amikor az őszinte megdöbbenést látom Olívián. Nem azért, mert ő esetleg nem tudta, és kinevetem, hanem mert annyira aranyos ez a reakció. A mágus és mugli gyerekeknek is azt tanítják, hogy van az unikornis meg a pegazus, mind a kettő fehér csodaló, de szarvuk van, de szárnya csak a pegazusnak. Ez sok információ egy kiskölyöknek egyszerre, de a lényeget megjegyzik: Fehér a színe.
- Mert még kicsik.
Adom meg a választ, ami számomra kézenfekvő, de nyilván annak nem, aki mondjuk azon is csodálkozik, hogy arany színű popók szaladgálnak most itt. Mert ez a helyzet, ugyanis a két távolabbi egyed most a popsiját mutatja csak nekünk.
- Hamarosan arany helyett ezüst színűek lesznek, majd fehérek.
Mondjuk ez így nagyon rasszistán hangzik, nem tudom miért, de hirtelen olyan furán érzem magam egy pillanatra, mert így színek alapján csoportosítom őket. Pedig ez az igazság, a színük az életkori sajátosságuk. Kicsit fészkelődöm a tökéletes pont megtalálására törekedve a fa kerítésen, majd lepillantva elnevetem magam. A kicsi sunyiban elkezdte rágni a nadrágom, de nem igazán zavar, mindent helyre lehet hozni mágiával, kivéve a megtört szíveket meg a trollt bájitaltanból.
- Eredetileg nem, de ez is egy olyan dolog, amit varázslás helyett csináltam. Van engedélyem.
Amire be kell vallanom, nagyon büszke vagyok, elvégre ez nagy dolog ám itt.
- Ne aggódj, ők elég barátságosak, mert mindig is voltak emberek a közelükben, de amúgy sokszor emberkerülők. Csak akkor közelednek, ha tiszteled őket. Engedd, hogy megszagolja a kezed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=707081#post707081][b]Emily Dorothea Fisher - 2017.10.30. 20:29[/b][/url]

- De, erdőben laknak, nem tudom, hogy hogyan tudják elrejteni magukat. Ezen még nem is gondolkoztam.
De nagyon érdekes, valljuk be. Tényleg, hogyan rejted el a kicsinyedet, akinek először arany, aztán ezüst színűek. Nem lehet éppen könnyű feladat. Szegény mamájuk, eddig bele sem gondoltam, hogy milyen lehet a mamájuk mindennapja. Ráadául az orvvadászok vadásszák az unikornisokat, mert minden részük értékes. A vérük gyógyító erejű,  bár az ár, amit érte fizetni kell, az súlyos, a szőrük mágikus mag pálcákba, a szarvuk bájitalok alapja. Hallottam már olyat, hogy a húsukat ették. Ezeknek a szép állatoknak, olyan szomorú. De most már érdekel a válasz, szóval fel is jegyeztem magamnak, hogy legközelebb kérdezzem meg Olive nénit.
- Próbáljuk ki, de csak lassan mozogj, és szerintem csak hozzá menj közel, mert ő barátságos, a többiek eléggé félénkek, meg művésziek.
Még mindig a popójukat mutatják, a művészet jut eszembe. Kicsit olyanok így, mintha Cole egyik festményén szerepelnének. A bátyám elég rendesen tehetséges, még ha mostanában nincs is jó viszonyunk, ez tagadhatatlan. Az utóbbi időben, főleg mióta felbukkant Valery is, úgy érzem, hogy az ingatag családi kapcsolatunk kezd széthúzni.
- Mivel ugye nem nagyon volt lehetőségem, meg képességem varázsolni, de jó volt az átlagom, ezért lehettek különleges hobbijaim. Az íjászkodás, a csellózás, oké, sokan tanulnak itt zenét, meg az, hogy kijöhetek ide, és segíthetem Olive néni munkáját. Persze nem mindenben, de ilyesmiben igen. A veszélyes lényekhez nem szabad odamennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=707087#post707087][b]Emily Dorothea Fisher - 2017.10.30. 21:10[/b][/url]

Felnevetek arra, amit mond. Valóban, célszerű lenne olyan helyen tartani a kicsiket, ahol éppen nem tűnek fel senkinek. Olyan könnyű lenne ellopni is őket. Ha megbíznak benned, csak elsétálsz velük. Értékes a szőrük, a vérük, a szarvuk. Állítólag van ország, ahol a húsuk és a csontjuk is.
- Van két példány, de szerintem ők most bementek az erdőbe.
Elmutatok arra, amerre sejtem, hogy lehetnek, de azt nem tanácsolom, hogy kövessük őket. Egyszer eltévedtem bent, és hát nem olyan vidám hely az. A mai napig hallom a patadobogást, és szerintem ha nem jár arra egy felnőtt, akkor nekem kampec lett volna.
- Hogy érzed magad a suliban?  
Kérdezem azzal párhuzamosan, hogy ő rákérdez a művészi szóra. Elmosolyodok, és végül úgy érzem, hogy erre jobb, ha most válaszolok, elvégre az én kérdésem később is aktuális lesz.
- A bátyámnak van egy kiállítása, festő. Nagyon érdekes képei vannak. Engem kicsit zavarba hoznak, mert elég intim képek is vannak benne, fiúkról. Én meg még nem... érted.
Egy kicsit zavarba is jövök, mert ezt nem sok embernek sem mondtam el. Furcsak a gondolat, hogy itt már nagykorúnak számítok, de még csak meg sem csókoltak sosem. Ráadásul most tetszik egy fiú, aki történetesen a bátyámmal kavar. Az életem kegyetlen azt hiszem. És akkor még ott van Valery felbukkanása is, aminek a felemlegetésére ösztönösen a hasamhoz nyúlok egy pillanatra. Sosem lesz senkim, talán jobb is, ha Adrian felé húz a szívem, az esélytelenek nyugalmával szemlélem akkor a világot legalább.
- Szakképesítés? Nem, olyanom nincs. De gondolkoztam rajta, hogy akár gondozó lehetnék, te mi lennél, ha nagy lennél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=707345#post707345][b]Emily Dorothea Fisher - 2017.11.04. 23:03[/b][/url]

- Ők elég rosszul vannak besorolva. Pontosabban szerintem nincs rájuk jó érték, mint a kentaurokra. Rájuk például azt mondják, hogy „majdnem” emberi értelemmel rendelkeznek. Pedig ők elég okosak, szerintem inkább mi rendelkezünk „majdnem” kentauri értelemmel. Csak hát elég vadak, meh patájuk van, és ettől egyből máshogyabban tekintenek rájuk.
A majdnemeknél mind a két alkalommal a levegőbe is macskakörmözök, hogy érzékeltessem a komolyságát a fokmértéknek. Ha valaki, én tudom milyen másabbnak lenni a többieknél, milyen, ha szinte már lesajnálóan néznek rád. Csóri Emily, nincs se varázsereje, se nem szép, se nem vörös hajú, se nem nádszál karcsú, és nem is tud még táncolni sem, festeni sem. Nem úgy, mint Rosie, vagy Cole. Eddig legalább Valery nem volt itt, őt nem vették be a sorba, de majd most jöhet az is, hogy nem annyira látványos és nem annyira határozott, mint Valery. Az egész családom szívás, ha a magam szemszögéből nézem. Persze amúgy is hibbantnak tűnik mindenki a másik szemében, szóval ez még dob a nagy családi összetartozáson. Mindig, amikor rájuk gondolok, elhúzom a számat, pedig nem illendő ilyet csinálni. Cole mostanában mindig gonosz velem, Rosienak pedig muszáj segítenem, még ha nem is állunk egymáshoz közel. ValVal meg, na ő egy külön fejezet számomra.
- Itt kint meg van szabva, hogy meddig jöhetnek, ugye ezért van a kerítés, bent azonban egy idő után véget ér, ott teljesen szabadok. Pont ezért nem célszerű az erdőben mászkálni. Ott annyi minden történhet az emberrel. Állítólag tűnt már el ott diák. Persze erre nincs bizonyíték, az iskola szerint csak elköltöztek, és ezért máshol fejezi be a tanulmányait a srác, de mások meg azt mesélték, hogy hősködni próbált, ezért bement oda éjszakai bátorságpróbára. Két nap múlva megtalálták a fülét, mást nem.
Mondjuk ez szerintem egy kicsit bizarr, meg miért hagyná meg valaki az egyik fülét. Gondolom egy telefül volt, vagy egy megkövesedett halloweeni süti, de semmi esetre sem hiszem, hogy pont egy emberi fül lett volna. Ha a sok pletyka igaz volna, már réges rég bezárták volna a sulit.
- A suliban még én is el szoktam tévedni.
Nevetem el magam, ez azért egy jobb téma. Mondjuk a fül sem rossz, de én biztos nem mennék el ilyen bátorságpróbára. Még elsőben hallottam ebéd közben, amikor mellettem ülve beszélgettek róla. Krisz volt a srác, ha jól emlékszem.
- Nem volt még fiúm. Még csak nem is csókolóztam. Elég gázosnak érzem a helyzetet. Felnőtt vagyok papíron, de még senki sem akart megcsókolni, vagy a barátnőjének. Persze a nővérem és a húgom mellett nem is nagyon akarna senki engem választani, de jó lett volna, ha valaki legalább megpróbál romantikusan gondolni rám.
Mondjuk eddig én sem gondoltam romantikusan senkire. Akire meg most mégis, arra meg nem szabad, úgyhogy huss, már el is kergetem a gondolataim közül a problémát.
- Csillagász is lehetsz, vagy jós, vannak olyanok is. Aurorok, ők a kemény fiúk, olyanok, mint a rendőrök meg a kommandósok. Aztán vannak itt is újságírók, meg gyógyítók, akik ugye az orvosok, pszichológusok, tanárok, gyógynövényesek és bájitalosok, boltosok, cukrászok és szakácsok meg festők, akik megbűvölik az ételt meg a képeket. Meg nem tudom. A mugli szakmák varázslatosan.
Az alapjaik megegyeznek, csak nálunk van némi plusz mágia a történetben, de nem annyira rossz az. Elpillantok az unikorniskölyök felé, amelyik most éppen az erdőből kibukkanó anyja felé siet.
- Azt hiszem világutazó lennék, felfedeznék új fajokat, meg írnék a varázslófalukról. Ilyen útikalauzokat. Hova érdemes menni, meg hova nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=708898#post708898][b]Emily Dorothea Fisher - 2017.11.26. 19:56[/b][/url]

- Állítólag, de nem tudom, én még nem láttam őket.
Mondjuk nem is nagyon szeretnék, azt mondják, hogy nagyon durvák az emberrel, hogy nem kérdeznek, először bántanak, mert, hogy ők olyan vad és harcos nép. Legalábbis az évnyitón mindig elmondják, hogy ne mászkáljunk egyedül az erdőben. Mindig legyen velünk egy felnőtt, aki tudja, hogy mi a helyes irány. Pedig azt hallottam, hogy van bent, egy kis völgyecske, ahova mindig besüt a nap meg a hold és gyönyörű, mert a szentjánosbogarak is mindig ott köröznek, és az ember ott igazán kikapcsolhat. De hogyan kapcsolhatnék én ki, ha mondjuk Magnus professzor is ott van, és nézi, hogy mit csinálok? Mondjuk én meg leginkább Magnus professzort nézném, mert valljuk meg, ő az egyike a legdögösebb tanárainknak. Naná, hogy nem tanít, pedig ha tanítanak, valószínűleg már nem lenne nyálam.  
- Van pár furcsa haláleset a suli történelmében. A nagy része unalmas, ilyen krónika. Ki lett az iskolaelső, meg a végzősök bálkirálya, érkező meg távozó tanárok. De beszámolnak pár halálról is. Például régen a könyvtár máshogy helyezkedett el, kétszintes volt. Egy fiút megszállt valami kísértet vagy mi, teljesen megőrült, és kiugrott a könyvtár felső szintjén az egyik ablakból, és akkor még nem volt esésfékező bűbáj, miatta bűvölték el a kastélyt, hogy ne legyen több ilyen öngyilkosság. Egy fiúra egy bulin egy troll lépett rá, de akkor nem itt voltak a kastélyban, hanem egy tóvidéken vagy hol voltak, ilyen táborszerűen.
Ha lett volna bennem a szikrányinál több mágia, akkor ezeket nem tudnám, de mivel nem volt eddig, ezért akkor, amikor más bűbájtanon lobbantotta lángra a társa haját, én poros könyvekből gyűjtöttem össze az éppen feladott extra mágiatörténet vagy önismeret feladataimhoz a válaszokat. Azért tudok ennyire sok mindent az iskoláról is.
- Vannak, de nem igazán tudom. Volt egy srác, aki tetszett, de ő a bátyámat kedveli.
A tetszett nem volt éppen határozott, még mindig tetszik, de nem lenne szabad, hogy tetsszen. Ez nagyon egy bonyolult helyzet.
- Kérlek, ezt ne mondd el senkinek!
Annyira könnyű kitalálni, ha látja őket együtt az ember, és nem akarok összeveszni Adriannal. Ő az egyik első ember, aki rendes volt velem. Most így is félek, hogy Valery valahogy elveszi tőlem. Félek, hogy ValVal megtudja, hogy tetszik, és akkor ki fog játszani minket egymás ellen. Adrian is és Cole is örökre megharagszik rám, és ha nem is bántanának, de azzal, hogy nem beszélnek velem is megkeserítenék az életemet.
- Nem, engem nem csúfolnak deszkának, de sokan próbálnak fogdosni, meg pár fiú szerint bolond vagyok, meg fattyú. Azért nincs rendes varázserőm, és azért nem vörös a hajam, mint a testvéreimnek. Talán tényleg elcseréltek a kórházban.
Nem lenne rossz, persze jó sem, mert az azt jelentené, hogy Cole sem a testvérem, de viszont akkor elmondhatnám másoknak, hogy mit tett velem Valery, megmutathatnám a hajam, és az okot, hogy miért járok bő pulcsikban, hogy miért nem fogok olyan lány lenni, aki bármit felhúzhat.
- Te is szép vagy, és még simán lehet nagy cicid, lehet nagyobb lesz, mint az enyém. Olyan nagy, hogy repülhetsz vele.
Persze tudom, hogy a lányok, akiknek nagy cicijük van, olyan igazán nagy, azok nem repülnek, hanem a hátukat fájlalják, de szeretném, ha nevetne, és nem szomorítanám el.
- Olyan mint a rendőr meg a kommandós. Attól függ, hogy hol dolgozik. Van nyomozó, aki ugye nyomoz, meg kommandós, aki a gonoszokkal harcol, van olyan, aki nyomokat olvas, és az irodából próbálja összerakni, mint a profilozók, hogy mi történt. Vannak iktatósok, olyanok, akik engedélyekkel foglalkoznak, meg mondjuk felügyelik a mágikus közlekedést. Sokféle van. A házvezetőm például harctéri volt, aztán megsérült, a házvezetőhelyettesem különleges munkát végez, de nem tudom mit, rá egy furcsa szót használnak, hallhatatlan, de nem igazán értem, hogy miért ezt, én szoktam hallani. Aztán a Rellon házvezetői is aurorok, a helyettes, Dwayne bácsi együtt dolgozott Sárki apuval, Magnus bácsi pedig végrehajtó, de az lehet ugyanaz, mint Dwayne bácsi, nem tudom, a portrék ezt nem tudták megmondani.
Látom a szomorkás pillantását, így egy kicsit lehajtom a fejem a következő kérdésem előtt, de végül csak megkérdezem.
- Peter szomorú volt, hogy eljöttél?