Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Kivételesen nem azért bóklászik itt, hogy az évkezdéstől esedékes gyakorlat papírmunkáit intézze, hanem, mert még leendő gyakornokként is szükség van előzetes képzésre; amolyan betanításra. Nem lenne valami felelősségteljes vállalkozás, ha felkészítés nélkül engednék rá a diákokat akár fontosabb ügyiratok rendezésére és beiktatására. Nem számít, hogy Ethan is már tanult varázslónak számít, ahány minisztérium, ahány hely, annyiféle szisztéma, annyiféle rendszerezési mód, ami éppen bevett szokásokon alapul.
Egy ilyen úgynevezett "továbbképzésről" sétál ki akkor, amikor Eszter is befordul a sarkon, és szembetalálkoznak egymással. Az általános séma ilyenkor úgy nézne ki, hogy ő, a később érkező férfi majd biztosan teljesen véletlenül és még annál is indokolatlanabbul beleszalad a gyanútlanul papírokat cipelő lányba, felborítva őt - a papírok szanaszét repülnek, ő pedig elnézést kérve segít összeszedni Eszternek azokat. Mindeközben természetesen majd beszélgetésbe elegyednek és...
... szóval mint rengeteg más hasonló szituációban.

Nos, nyilván csalódásra ad okot, de jelen helyzetben ez nem így történik, tekintetbe véve azt, hogy sem neki - és feltételezhetően sem Eszternek nincsenek látásproblémái, illetve nem bedugott füllel és csukott szemmel sétálnak a folyosón. Ehelyett inkább látva, hogy a lány merre megy majd, lehúzódik, hogy ne Eszternek kelljen kerülgetnie, egyúttal pedig rá is köszön.
- Üdv. Nem is gondoltam volna, hogy itt fogunk összefutni.
Nem ajánlja fel a segítséget. Néhány stóc papírba senki sem halt még bele. Inkább az lenne a sértő, ha azt feltételezné, hogy a lánynak még ehhez is segítségre van szüksége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Keith
Egy este - Zárás (igen, ennyi volt/lesz ) -

Tulajdonképpen nagyon jó kérdést, hogy mi a fenét keres lent éjnek évadján a folyosón. Azt sem tudja igazán, hogy melyik folyosón van, mert annyira pontosan még nem ismeri a kastélyt. Szoknia kell a környezetet, csak hát ekkora területet nehéz ilyen rövid idő alatt teljesen feltérképezni úgy, hogy minden irány rögtön beugorjon és tökéletes legyen. Így esett, hogy bár a konyhába indult, de a fejetlenség folyosóján köt ki - szerencsére nincs teljesen eltévedve: az irányok megvannak.
Fel lehetett volna készülve arra, hogy valami váratlan fog szembejönni. Mármint, egy varázslóiskolában van megint (még mindig), itt teljesen átlagosnak számít az, ami máshol nonszensz. Tényleg tudatosan észben tartja, hogy itt bármi megtörténhet..
.. ennek ellenére mégis teljesen meglepi a látvány, ami szembejön vele a sarkon befordulva. Lehet női ruhába öltöztetett páncélok között vidáman festegető félmeztelen fiúkra számítani az esti órákban? Nyilván lehetne, de nagyon tehetséges jósnak kellene lennie hozzá. Festék.. festék mindenhol - vörös, sárga, türkiz, barackszín, élénkzöld, szinte már neonos. És mindemellett az egyik páncélnak jól látja, hogy egy szőke paróka van a fejére húzva?
Megáll. Mindkét szemöldöke a megemelkedik, értetlen ráncokat gyűrve a homlokára. Lehet, hogy ivott? Vagy belélegezte Rémi valamelyik bájitalát, annak a mellékhatásait szenvedi? Mindenesetre a tekintete hosszan elidőzik a neki háttal álló, lelkesen festegető fiún, félig megilletődve, félig.. nem is tudja eldönteni. Végül miután a vizuális sokkot követően magához tér a tudata még egy-két másodpercet eltölt nézelődéssel (ilyet valószínűleg nem fog látni többet), aztán csendesen -ahogy jött- sarkon fordul és inkább elsétál a másik irányba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ugyan már, Saint-Venant-ok között nőtt fel, illetve hát ott volt Michelle meg Mihael is, szóval az ilyesfajta felvágott nyelv és nyersebb hangvétel már régen nem hatja meg különösebben. Ráadásul a legtöbbször ez nem is igazán szándékod, csak így gördül le az emberek nyelvéről. Bajban lenne, ha mindig magára venne mindent, na meg nagyon gyorsan befuccsolna a leendő karrierje, amire a szülei olyan sokan építenek.
- Még nem igazán vagyok képben az itteni gyakorlati beosztással. A politológia képzéssel pláne. - Ő ugyebár jogon van, illetve hát általános társadalomtudományi képzésen, míg Eszter specifikusan politológián. Azt még nem vetette össze, hogy a kettőnek azonos-e a beosztása.
- Igen, ma már volt felkészítő ülés, és azt azt megmondták végre, hogy Jeszenszkyhez osztottak be.
Jeszenszky Szilárd, ahogyan már a neve is mutatja, a varázslókörökben köztiszteletben álló mágus. Nem mellesleg pedig a minisztérium bogolyfalvi kirendeltségén bíró. Talán nem éppen az, akit mindenki kívánna magának, mint mentor, főleg azért, mert borzasztóan szigorú és a gyakornokai induló pozíciója a szemében meglehetősen alacsonyan van ahhoz, hogy nehéz legyen feltornázni magát emberi szintre. No persze, ha az ember apja Név a szakmában, némi előnnyel indul az ember, de nem biztos így sem abban, hogy a túlzott kényelem és a rengeteg szabadidő miatt kell majd aggódnia. Mindenesetre már van némi előképzettsége gyakorlat ügyében is (ugyan nem sok), valahogy majd csak boldogul majd Jeszenszkyvel is.
- Te ki alá kerültél? - Szigorúan szakmai szempontból, természetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem alakult jól az estéje és ez egy igen diplomatikus megfogalmazása annak a véleménynek, ami vizuálisan lefesthető lenne egy méretes kupac tehénvégtermékkel. Rémi valahol a szobában pihen lenn, és ezúttal remélhetőleg tényleg pihen, nem pedig rémálmoktól gyötörve forgolódik. Találnia kell majd egy bájitalt receptet, amit a fiúval együtt (vagy inkább Rémi, ő tehetségesebb a bájitalok terén) megfőzhetnek, tompítva az éjszakai lidércnyomásokat. Talán ő is érzi a viharfelhőket, amelyek furcsa módon nem az égen, hanem a folyosón trappolva közelednek afelé az erkély felé, amerre ül, mert egy pillanatra végigfut rajta a hideg. Hiába, most már bőven sötétedés után vannak, régen lement a nap, a levegő is lehűlt. Talán jobb lenne visszamenni most már a hálókörletekbe.
A zakóját jobban összehúzva magán csúszik le a korlátról, ahova kiült (a védelmi varázslatoknak hála kiesni úgysem fog), és egy könnyed mozdulattal ér földet. Annak ellenére, hogy ilyen késő van, a mozdulatai még frissek, bár az üdétől egészen távol áll. Most, hogy éjnek évadján nem kell figyelnie a gondtalan megjelenésre, sokkal könnyebben kivehető az izmaiban és tartása mögött húzódó feszültség. Távolról sem hasonlít egy kitörni készülő vulkánra ugyan, arról legalább tudni, hogy egyszer kitör és utána minden megnyugszik. Ez  a fajta feszültség rosszabb, mert az ember tudatában van, de azzal együtt egyértelmű az is, hogy valószínűleg sosem tudja meg mi a probléma. Egyszerűen minden nyugtalanító velejárójával együtt benne van a levegőben, a szemrebbenéseiben. Ujjait végigfuttatja a haján, hátratúrva a sötétbarna tincseket - talán a szembeérkező alsóbb éves prefektusok előtt legalább ennyivel kulturáltabbnak néz majd ki  -, majd kifordul az erkély külső részéről a folyosóra visszavezető szakaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kilépve az erkélyről, szinte azonnal szembetalálkozik Mihaellel. Ennyit arról, hogy az üres folyosóknak hála elengedheti magát; már görbül is vissza a szájára az a szokásos diplomatikus mosolya. Görbülne, ha nem venné észre a fiú különös viselkedését. Gyermekkoruk óta ismerik egymást, tudja már betéve Mihael arcvonásait, a rezdüléseket, mikor zaklatott, mikor gyűlöli minden kis részével, mikor feszülnek meg a tagjai, mint egy ugrásra kész vadállatnak. De ugyanúgy tudja azt is, mikor enyhül meg, mikor sebezhető, mikor tudna elevenbe nyúlni vagy épp elterelni a figyelmét arról, ami nyomasztja. Nem gondolatolvasó, ez olyasmi, amire hosszú évek tanítják meg. Ahogy arra is, hogy meddig mehet, mikor nyom túl forró vasat a túl eleven sebbe, ezt pedig jobbára általában igyekszik elkerülni.
Leolvad arcáról a mosolykezdemény, mert most valami történik. Ténylegesen, nem csak úgy, amit félvállról véve elengedhet maga mellett egy rövid, diplomatikus vagy szurkálódó megjegyzéssel. Nem nagyon tudja elképzelni, hogy mi ütött Mihaelbe, mi volt az, ami most ilyen égető haraggal töltötte el, hogy kiabálás és átkozódás helyett neki ront. Azonban az biztos, hogy ez minden csak nem vicces.
Látja lendülni Mihaelt, egyértelműen a nyaka felé közeledik a keze, nem pálcával, ököllel támad. Nem kaphatja el a nyakam. Ez fut át a fején, és ez a különös, nem várt jelzés arra készteti, hogy ösztönösen húzódjon arrébb, ezzel térjen ki a mozdulat elől.
- Mégis mi a fene... ?
De ha Mihael így, akkor ő sincs másképp, a pálca a keze ügyébe kerül - ha a fiú elhatározta, hogy rátámad, akkor meg fogja magát védeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Épp hogy csak sikerül kitérnie az egyik mozdulat elől, de már jön is a másik, ahhoz pedig nem elég harcedzett és gyakorlott a fizikai, puszta kézzel vívott harcban, hogy azt is gond nélkül hárítani tudja. Kettejük közül, amikor hasonló harcról van szó, nincs kétség, hogy Mihael az erősebb fél: ő a gyakorlott, a jobb reflexekkel megáldott, a kviddicsnek hála edzettebb, ráadásul terelőként a karjai is nagyobb erőkifejtésre képesek. Ezért nem lett volna most jó, ha testének és haragjának minden lendületével belé csapódik. Az már világossá vált, hogy pillanatnyilag Mihael nem gondolkodik. Mármint nem arról van szó, hogy hideg fejjel, megfontoltan teszi azt, amit, hanem egyszerűen kikapcsolt. Nem is jut más szó eszébe most erre, minthogy egyáltalán nincs most odabenn senki; senki olyan, akire számíthat, hogy megállítja a fiú mozdulatait. Máskor könnyen épít a régre visszanyúló kapcsolatukra, hogy Mihael a maga módján terelgethető - vagy ha mégsem, az is mindig kellemes és szórakoztató meglepetés, mert az unokatestvére mindig tud valami újat mutatni neki, amivel egy újabb szintre emeli a csatározásukat.
Ez is valami új, de nem mondhatná, hogy a legkisebb mértékben is szórakoztatónak találja. Ebben az állapotban nem tud semmit megragadni Mihaelben, nem tud belekapaszkodni egyetlen gondolatfoszlányába, érzelmébe a másiknak, mert nincs ott. Szokásos játékainak fegyverkészlete mind oda, ő pedig egyedül marad a folyosó hideg kövén állva, fegyvertelenül az előtte álló esztelen erőszakkal szemben. Alig van viszont mindezt ideje végiggondolni, mert a következő rúgás egyenesen az arcát éri és csak a szögnek köszönhető, hogy nem ugrik ki az állkapcsa. Az mindenesetre biztos, hogy hasonló mértékben fájdalmas a találkozás. Elesik a hirtelen érkező ütéstől - bárki, aki nem a fizikai harcra edzette magát, így tett volna. Van az úgy, hogy csak úgy nem kapcsolhatja ki a fájdalomérzékelését valaki - Ethan pedig olyan rég érzett tényleges, szúró, sajgó, vörösen harsogó fájdalmat, mint most. Érzi, ahogy egy langyos vércsík serken ki a szája szegleténél, a becsapódástól a szája belsején lévő vékony réteg felszakad és nyelvét is elönti a sós, vasas íz. Előbb nyeli le, minthogy kiköpje, nem szánt szándékkal, hanem automatikus reflex tőle, helyet kell csinálnia ugyanis a következő varázsigéhez. Az esés közben elejtett pálcája után nyúl és azonnal kimondja a varázslatot, Mihael azon lábára célozva, amivel az előbb megrúgta:
- Brahium Ermando.
Ha minden jól megy, kuzinja lábából az átok létrejöttét követően minden csont eltűnik, Ethan pedig a alkarjával törli le szája sarkából a vért, miközben felül és rögtön próbálja hátrébb tolni magát az érdes kövezeten, centiről centire. Sajog az arca, borzasztóan fáj, az a rúgás erős volt és jól célzott és biztos benne, hogy ha nem is kiugrott állkapocscsonttal végezte, de nem úszta meg ennyivel, meg enyhén szédül és hányingere van. Nagyszerű.
- B*****g, Mihael, b*****g. - Egyáltalán nem szokott káromkodni, nem az ő stílusa, nem az ő habitusa, de még mindig nem tud napirendre térni az előbbiek fölött. Most kezdi csak igazán felfogni, hogy ha ott a másik elkapja őt, ahogy eredetileg tervezte, tényleg képes lett volna lehet, hogy megfojtani őt. Nekiveti a hátát a falnak, de nem ereszti le a pálcáját, még mindig a másik fiúra szegezi, hogy az első alkalommal, hogy annak pálcája netán előkerül, egy capitulatusszal lefegyverezhesse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Feljebb szökik az egyik szemöldöke a twitteres hozzászólásra, annak ugyanis várhatóan nem sok értelme van a jelenlegi kontextusban. Ez nem meglepő annyira, révén, hogy biztos benne, hogy Eszter nem igazán tanulmányozta a mugli internetet olyan figyelemmel, hogy tudja a twitter és a máshol elérhető információk összefüggéseit. Ennek ellenére nem teszi szóvá, csak halványan elmosolyodik biccentve, mintha a lány tényleg valami frappánsat szúrt volna oda. Nem olyan, aki szívesen elrontaná a másik sikerélményét. A "te mázlista" megjegyzésből viszont erősen kihallani Eszter.. neheztelését? Lehet  így mondani? Talán ez áll a legközelebb hozzá.
- Köszönöm. De ha ennyire zavar a gyakorlati felügyelőd, megpróbálhatok esetleg intézni valaki m...
Eddig ér az ajánlatban, ami ugyan nem egy ígéret lett volna, elvégre közel sem biztos, hogy a neve elég lenne ahhoz, hogy más helyét intézhesse Magyarországon, de egy próbát hátha megért volna. Szóval a szándék megvolt, csak éppen a mód nem annak közlésére, ugyanis aztán a semmiből érkezik a pofon, hirtelen és teljességgel váratlanul - amit hagy is kiülni az arcára.
Mi a franc? Mit mondott, amiért Eszter úgy döntött, hogy ez kijár neki? Ahogy a következő mondatba belekap, a benne dolgozó meglepettség és igen, felháborodottság még tesz róla, hogy az első néhány szó magasabb hangszínnel szalad ki a száján, majd fokozatosan süllyed vissza a közlés az átlag bariton hangmagasságra.
- Ezt most meg mégis miért kaptam? Csak azt kérdeztem, hogy ki a felettesed. Hogy jön ide, hogy kivel fekszel össze?
Úristen, érdekli is őt a minisztériumi folyosó közepén Eszter magánélete, ha afelől akarna annyira érdeklődni, nem így és nem itt tenné. A pofon helyét dörzsöli meg a kezével, miközben az elviharzó szőke rellonos után pillant.
- Geez, mik történnek. ~Nők.~
Persze csak magában gondolja, még csak az kéne, hogy a lány elcsípje az utolsó gondolatfoszlányát hangosan. Megmozgatja az állkapcsát, borostája serceg, ahogy az ujjaival végigköveti annak vonalát, hogy nem dagadt-e fel. Hiába, még ha nem is erős ütés, ha olyan pontot ér, akkor erősebb nyoma is maradhat. Esze ágában sincs a másik után menni, inkább elindul vissza a kastélyba, igyekezve gondolatban félresöpörni ezt a kellemetlen intermezzót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Minden idegszálával azon dolgozik, hogy kövesse Mihael mozdulatait. Egyáltalán nem akar neki lehetőséget adni arra, hogy varázsoljon, nem, mert akkor ennél rosszabbal kéne visszavágnia – és megtenné. Ha önvédelemről van szó, akkor ugyanúgy működik, mint akármely másik sarokba szorított élőlény. Érzi a kezén a nedvességet és lepillant a ruhaujjára, amit megfogott a vére, s gyors tempóban szárad bele az anyagba, megkeményítve azt is. Mindvégig nem ereszti le a pálcát, Mihaelre szegezi, de újabb varázsige nem hagyja el a száját, csak a zihálását hallgatja és a fülében doboló szívverését. Szívesen válaszolna valamit a rokon szavaira, de egyszerre most minden nem működik: vagy koncentrál a varázslataira (illetve, hogy ne küldjön még egy átkot a fiúra, igen, inkább az önuralma megtartásáról, és a zaklatottsága csillapításáról van szó) vagy válaszol Mihaelnek. Előbbit választja. Beszélni majd később fog, higgadtabb fejjel.
Egy női hang zökkenti ki abból a beszűkült állapotból, amibe minden porcikája tömörült. Annyira meglepi, hogy még a pálcát is elfelejti lejjebb vonni, csak a tekintete rebben a tanár felé, aztán vissza az unokatestvérére. Nyugalom Ethan.. nyugalom. Kicsit sokat mondogatod manapság magadnak ezt, nem igaz? Nem egy szerencsés időszakát éled az életednek. Idegesen megnedvesíti a száját, nyel egyet, az ádámcsutkája fel s leszalad a mozdulattól, aztán csak lassan engedi le a varázsfegyvert a kezében, hegyét elfordítva Mihaeltől. Átgondolja pillanatnyi lehetőségeit, mostanra sikerült visszazökkennie, a nő jelenléte elég volt ahhoz, hogy összeszedje magát és a gondolatait, majd rendezze sorait. Úgy, ahogy. Arcvonásai valami hálás megkönnyebbülésfélébe váltanak, egyáltalán nem feltűnő a gesztus, épp csak halványan kiszúrható apróság.
- Igen, azt hiszem. Nem igazán tudom, hogy mi történt, egyszer csak nekem esett. Önvédelemből kimondtam az első varázslatot, ami eszembe jutott. Sajnálom. – A tanárnőnek szólnak a szavai ugyan direkte, de a végére Mihaelre is átpillant, így nehéz eldönteni, hogy a felfordulásért kér elnézést vagy azért, mert minden csontot eltüntetett a kuzin lábából. Talán kicsit mindkettő, mert láthatóan nem állt szándékában egy ilyen komoly ártást kimondani a másikra. Apró betűs megjegyzés, hogy azt nemigen tagadhatja le, hogy rellonos lett, ha az első eszébe jutó átok ez volt. Az egyik szó kimondásánál kissé megbicsaklik beszéd közben, az állkapcsához kapva felszisszen. Van benne annyi józanság, hogy belássa, ha folytatnák, annak semmi értelme nem lenne, de nagyban rásegít az a tény is a döntésére, hogy egyelőre beszélni is fájdalmas.
- Értem.
De nem, nem lehet ennyire egyszerű, mint eddig, Mihaelnek muszáj tovább rontania a helyzetükön. Felhúzza magához az egyik térdét és nekidönti a homlokát. Mostanra már kevésbé szedi gyorsabban a lélegzetvételeket, vérének zubogása is alábbhagyott az ereiben, minden újra csendes és.. zavaros, amit valahogy rendbe kell tennie.
- Ne nehezítsd meg még jobban a tanárnő dolgát, Mihael. Azt teszi, amit kell, semmi szükség arra, hogy még mindezen felül sértegesd. Tényleg, rendben leszünk, nem igazán vonz a házcsere gondolata.  - Tényleg szívesen fűzne hozzá egy vérszegény mosolyt, de egyrészt jelenleg túl sok vér került ki a bőre alól ahhoz, hogy a „vérszegény” jelző ne legyen röhejes, másfelől pedig nem kockáztatná meg azt a sajgást, ami most egy ehhez hasonló mimikával járna; inkább letesz róla. Óvatos pillantást vet Mihaelre mindeközben, amit nemrég látott belőle, az most a szokásosnál sokkal nagyobb óvatosságra inti vele szemben. Gyerekes csatározásaik során ezt a komolyabb, veszélyesebb oldalát még sosem látta, de az biztos, hogy jó időre megjegyezte a mostani tapasztalatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az embereknek van egy nagyon rossz szokása. Nem mindenkinek, épp csak egy töredéküknek, nem is túl feltűnő, de onnantól, hogy a pillantásunk elkapja a mozdulatsort, mindig arra fog figyelni onnantól. Ez amolyan törvényszerűség. Mint amikor feltűnik másnál a vokális tikk, ami egész addig nem is realizálódott - attól a pillanattól fogva a fülünk ki lesz hegyezve a szakaszosan érkező hümmögésekre. Ez a rossz szokás nem más, minthogy idegességünkben, töprengés közben a szánk belső részét harapdáljuk. Talán azt remélve, hogy az apró fájdalom segít majd fókuszálni. A gyengélkedő egyik ágyán ül, hátát a támlának vetve, miközben foga közé csippent egy apró bőrdarabot. Nem mintha nem sértette volna már fel korábban.. most pedig ez a rossz szokás nem hagyja, hogy a szervezet tegye a dolgát és begyógyítsa felszíni sérülést. Nyelvével végigsimít az alsó fogsorán és a biztonság kedvéért az éjjeli szekrényén heverő asztalkára pillant. Ez most nem egy túl forgalmas éjszaka, rajtuk kívül senki más sincs itt, mostanra Barbi is elment és csak ők maradnak. Nem biztos benne, hogy ez a legjobb ötlet.
- Komolyan nem vagy normális. Azt hittem, hogy vannak dolgok, amiket csak úgy .. nem tennél meg. De nyilvánvalóan alulbecsültem az elszántságod.
Nem egészen az elszántság szót akarta használni, és a hang is, amellyel kipréseli az ajkai közül, inkább formálja a "vérszomj" kifejezést. Egyáltalán nem álmos, mindent tudna most tenni, csak épp aludni nem. Nem itt, nem most, nem Mihael társaságában. A szájáról már letörölték a vért és a zúzódást is ellátták, az a sérülés már a múlté, de az agyrázkódással, amit kapott, már nem tudtak ilyen gyorsan elbánni - így is-úgy is benntartották volna még kivizsgálásra.
- Ha legközelebb így nekem jössz.. nem, fogalmam sincs mit teszek, hogy őszinte legyek.
Még fenyegetőzni is kimerült és túl rossz hozzá a közérzete. Annak örül, hogy erről most Rémi nem tud. Képtelen lenne kezelni a gyengélkedőbe berontó öccsét ebben az állapotban. Szokásos összeszedettsége, a makulátlan kinézet és jólfésültség oda; haja borzas, a gyengélkedő hálóruhája pedig bő rá és a legkevésbé sem komfortos.
- Különben is, milyen varázslatról beszéltél végig?
Tulajdonképpen lenne tippje, gyakorlatilag biztos benne, hogy mire gondol Mihael, de az ő szájából akarja hallani. Nem kockáztatná meg, hogy egy félreértésből adódóan saját magát buktassa le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Amikor kézhez kapta a meghívót, először nem volt biztos abban, hogy mennyire jó ötlet ez az egész. Mármint, a legutóbb történtek fényében Eszterrel. Azonban a kisebb súrlódások nem akadályozhatják abban, hogy bizonyos kötelességeit teljesítse, főleg, ha a házigazdától kap meghívót egyenesen az estre. Márpedig így történt, és modortalanság lett volna a magyar aranyvérű szcéna egy kiemelt tagját (történetesen Eszter édesanyját) visszautasítani, mikor az olyan figyelmes, hogy figyelemmel követi az országba érkezését. Ráadásul még alkalmat ad arra is, hogy bemutatkozzon a helyi varázsló származású közösségnek. Egy pillanatig sem hiszi mellesleg, hogy a konkrét személyére lennének kíváncsiak, az a köreikben többnyire nem rémlik. Az számít, hogy van-e Neved. Márpedig neki van, és nem is olyan rossz csengésű, ami azt illeti. Az iskolában lehet, hogy Mihael megalapozott egyfajta hírhedtséget, azonban az iskolán kívüli világ egészen sokféleképpen ismerheti a családjukat - az ő apja például igencsak köztiszteletben álló személy, az édesanyjának pedig szintúgy van mit felmutatnia. A francia estélyek és szalonok hangulatáról és nívójáról senkinek egy rossz szava nem lehet.
Egyszóval Ethan jelenleg inkább a szüleit jött képviselni, s emellett nem tilos az sem, hogy megpróbálja kiépíteni a maga kapcsolatait. Sosem árt, ha van néhány befolyásos ismerőse abban az országban, ahol legalább két évet fog még biztosan eltölteni, ha minden úgy megy, ahogy tervezték. Megérkezve, a szokásos és belé nevelt protokollt követve indul a házigazdákhoz, Neviczky Laurához és Neviczky Gábor. Nincs különösebben kialakult képe róluk, ismeri a munkásságukat, mert utánanézett és tájékozatlanul belépni egy ilyen társasági eseményre a lehető legnagyobb hiba, amit ember elkövethet..ne. De nem ma. És nem ő. Tehát..
Első szabály: Légy tájékozott! Próbálj utánanézni a legtöbb résztvevőnek, de a két házigazdának legalább. Naprakésznek kell lenned az aktualitásokat illetően, máskülönben hanyagnak bélyegeznek meg
Második szabály: Tartsd meg az egyensúlyt! Ne légy túlzottan behízelgő, mert az visszás reakciókat vált ki és viszolygást kelt. A bókok maradjanak meg az udvariasság szintjén, és bánj velük takarékosan! A túl sok bók tenyérbemászó benyomást kelt.
A második szabály szerint jár el akkor is, amikor bemutatkozik Laurának egy kézcsókkal és kezet fog Gáborral is, megköszönve a meghívásukat. Mindemellett nem felejti el átadni édesapja és édesanyja üdvözletét sem. Rövid, diplomatikus társalgást követően egy biccentéssel búcsúzik, mikor újabb érkezők szólítják meg a két házigazdát, és diszkréten odébbáll. Kap egy kisebb tányért, amire a teremszerte járkáló pincérek által hordozott tálcákról szedhet le falatkákat.
Esztert egyelőre csak futólag látta, de talán jobb is, pedig neki különösebb problémája nincs a lánnyal - csak hát miután legutóbb úgy felpofozta ok nélkül a minisztériumi folyosó közepén, nem igazán tudja, hogy mit kezdhetne vele. Jobb híján nem is inkább a kortársai társaságát keresi a tömegben, hanem olyan varázslókat szólít meg, átadva apja üzeneteit, akik a mágusjogon belül járatosak. Anatole egyértelműen megtehette volna, hogy bagolyban vagy más módon üzen ezeknek az embereknek, de már évszázadok óta ez egy bevett szokás arra, hogy egy apa megpróbálja bevonni fiát a társaságba. Jó két-három ilyen beszélgetésen van túl, mire egy félreesőbb részre lehúzódhat egy pohár fehérbor társaságában kifújni magát. Az ilyesfajta társalgások mindig módfelett körülményesek, neki pedig nála sokkal idősebbekkel kell tartania a tempót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Türelmesen elácsorog, de nem kelti azt a benyomást, hogy ne tudna magával mit kezdeni. Elég szerencsétlen bemutatkozás lenne, ha már egy könnyed társasági találkozón is elárvultan megállna a sarokban. Lopott, feltűnésmentes pillantást vet a házigazda mellett álló úriemberre: az államtitkár. Lehet, hogy a francia és angol ellentét igencsak erősen feszül egymásnak, ha hivatalos ismeretségekről van szó, akkor nem különböznek igazán egymástól. Például nem mehetnek csak úgy oda valakihez, amennyiben nincs rá jó okuk; vagy ami még jobb lenne, ha nem mutatják be őket annak az illetőnek. Erre azonban most még számításai szerint nem nagyon számíthat, így a rövid felmérés után inkább elfordul és a terem többi részén futtatja végig a tekintetét. Egyik kezében a poharát tartja, a másikat a zsebébe süllyeszti, ám a póz távol áll a nyegle panelkölykök szétcsúszott tartásától, sokkal inkább tükröz egyfajta diszkrét fesztelenséget - egészen addig, amíg meg nem látja a felé tartó Esztert. Fogalma sincs, hogy lenyugodott-e a lány azóta, annyira közelről nem ismeri őt, a Beauxbaton-ban viszont hozzászokott már: a nők ritka haragtartó lények tudnak lenni, amikor a fejükbe vesznek valamit. Egyszóval nem tudja, mire számítson most a szőkeségtől, viszont bízik benne, hogy Eszter vérének minősége nyer a mérséklete felett. Annyi józanságot kinéz belőle, hogy ne akarjon jelenetet rendezni ennyi magas beosztású varázsló és boszorkány között. Egy futó, gyanakvó másodperc után viszont készséggel nyúl a felé nyújtott kézért, hogy udvariasan meghajolva kezet csókoljon. Addig is lerakja az asztalra a poharát; nem lenne valami tapintatos azzal a kezében köszönteni a lányt.
- Szintúgy örülök a viszontlátásnak. Az este pedig remek, édesanyád remek szervező.
Rendben. Nem tűnik úgy, int aki visszatérne a korábban tapasztalt habitushoz. Bár részéről csak nyugodtan, de ne a nyilvánosság előtt - a személyes ellentéteknél ezerszer fontosabb az, hogy mit látnak mások. Ez biztosan valamiféle genetikai indíttatás részükről. Eszter arcát fixírozza, de semmi olyasmit nem lát most rajta, ami miatt aggódnia kéne, így lassan, de diplomatikusan elmosolyodik ő is.
- Ez nagylelkű tőled. Megköszönöm, ha megteszed nekem ezt a szívességet, hogy bemutatsz. Addig is..
A karját nyújtja Eszter felé, hogy belekarolhasson, ahogyan azt illik, amikor társaságban közlekedik nő és férfi a rendezvény területén. Miután odaérnek, kivárja a maga sorát, nem vág a fiatalabb Neviczky szavába, s csak azután szólal meg, hogy a másik minden mondandójával végzett.
- Örvendek. Rendkívül nagy megtiszteltetés, hogy találkozhatunk. Franciaországból követtük a legutóbbi választásokat, hiszen minden varázsló érdeke, hogy országaink élén hozzáértő vezetők álljanak, s azt hiszem, a teljes családom nevében szólhatok, mikor azt mondom, hogy a politikai programjuk remekre szabott.
Utánanézett a jelenlegi varázslópolitikai állásnak az országban, mielőtt ide jött, csak hogy tudja, melyik oldalon kényelmes most éppen helyezkedni, s ahhoz mérten adja elő a mondandóját, ami ugyan kényelmes protokollszöveg, de egyben nagy hiba lenne, ha nem hangoznék el ilyen formában. Fontosak ezek a formális körök, fontosabbak, mint azok gondolnák, akik ezeken kívül mozognak. Ha idősebb lenne, beleférne az is, hogy udvarias kritikát fogalmazzon meg, ezzel még tovább éreztetve tájékozottságát, de az ő korában ez még sértésnek tűnne a szájából.
Nem tart sokáig a társalgás, de minden gördülékenyen megy, mondhatni jól, abból ítélve, hogy nem fordulnak el tőlük, hanem az idősebb varázslók bevonják őket a beszélgetésbe. Ezt annak számlájára is írja, hogy Eszter is résztvevője a társalgásnak - naiv ötlet lenne feltételezni, hogy a pozitív fogadtatás tőle teljesen független. Rövid búcsúzás után viszont a két férfi visszatérne korábbi témájukhoz, így ők kénytelenek leszakadni tőlük.
- Ezt vehetem úgy, hogy már nem vagy mérges a legutóbbi miatt? - Amit még mindig nem ért, hogy mi volt, de nem érzi szükségesnek feszegetni. Jó ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Őszintén szólva ő nem vár halálos ítéletre, eszébe sem jut, hogy úgy, mint Mihaelt, őt is megbüntetnék. Hogy miért? Végül is Ethan ebben a szituációban nem más, mint puszta áldozat, elvégre nem ő kezdeményezte a verekedést, mindössze megvédte magát! Azt is úgy, hogy nem ütött vissza, csak meggátolta, hogy unokatestvére újabb rohamot intézhessen ellene.
Nos, hogy ez a csontok eltüntetésével történt a másik fiú lábában, egy másik kérdés, amiről nincs értelme hosszabban cseverészni. Details. Puszta részletek. A lényeg, hogy a terv bevált, mert Mihael nem érezte szükségét a további földön kúszásnak csak azért, hogy az amúgy csúnyán megtépázott állkapcsának állapotán tovább rontson. Egy szó, mint száz, gyanútlanul húzódik valamivel arrébb az ágyon, illetve húzza arrébb a lábát, hogy Barbi odaférjen - annak biztos tudatában, hogy Mihael meg lesz büntetve annak rendje és módja szerint. Aztán a nő belekezd és...
... hát nem is tudja hirtelenjében, hogy mit gondoljon.
- Elnézést, de lehet, hogy nem értettem jól. Szóval - a mostanra rendbetett állkapcsa parányit megfeszül; nem agresszívan, inkább azoknak az önkéntelen mozdulata ez, akik nagyon megütköznek vagy elgondolkodnak valamin.
- Szóval arra kötelez, hogy még annál is több időt eltöltsünk, mint amennyit eddig, ami meg kell jegyeznem, tényleg csak a miheztartás és a tisztánlátás végett, hogy nem kevés idő, tekintve, hogy együtt nőttünk fel.. tehát még többször kell annak a társaságát élveznem, aki nincs egészen huszonnégy órája, hogy megpróbálta kiverni az állkapcsomat.
Igen, úgy érzi, hogy ez egy remek summázata annak, ami az imént történt. Csak éppenséggel nem tetszik neki, ami nem látványos fintorok formájában ül ki az arcára, hanem egy diplomatikus szemöldökemelés képében.
- Eszemben sincs ágálni a feladat ellen - majd az apokalipszis egyik előszele lesz az, amikor Ethan egy rangban felette állóval pöröl face to face - de ha életünk kicsit több, mint 20 éve nem volt elég ahhoz, hogy ne érjenek meglepetésszerű támadások, akkor nem egy gyerek fog kisegíteni a bajból.
Meg aztán, igyekszik előre gondolkodni, kicsit már előre tart attól, Rémi mit fog ehhez szólni. És amúgy is Mihael, mint apa? El sem tudja képzelni, hogy ebből bármi jó kisüljön. Elnéz a terem másik vége felé, ahol Mihael ül és most először nem utálkozó, hanem valamiféle segélykérő pillantást küld neki. Ebbe ő nem mehet bele. Ugyanúgy megszívja, mint ő, most először "közös" az ellenség amit nem akarnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő