31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kilt Zoltán összes RPG hozzászólása (157 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Le
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 8. 23:45 Ugrás a poszthoz

Dasha


Kíváncsiságomból eredő álmatlanságom vezetett oda, hogy nyakamba szedtem a lábaim és felfedezőútra indultam a Déli szárny felé. Gondoltam ezt egyszerűbb bejárni. Első nekifutásra az átriumba kukkantottam be. Itt láttam azt a két termet mely -  ahogy éreztem - érdekelni fog valaha. Ezen termek helyeit igyekeztem memorizálni.
Hirtelen mintha az emeleten halvány fényt pillantottam meg, behúzódtam az egyik résnyire nyitott ajtón, hogy elbújjak.
Mikor láttam, hogy a fény távolodik, kíváncsi voltam ki járhat ilyenkor az iskolában. Elindultam utána.
Felérve az emeletre, egy nagy ajtó mögött láttam a fényt. Eloltottam a lámpám, és még csendesebben osontam az ajtó felé.
A behajtott ajtón át láttam, hogy ez egy könyvtár, az idegen fáklyájának fényénél. Észrevettem, hogy nem tétlen, elindul, beljebb.
~ megnézem mit keres illetve, mekkora ez a könyvtár.~
Igyekezvén halkan belépni, megbotlottam, tenyerem nagyot csapódott az ajtón, aminek hatására, nagy zaj kíséretében kinyílt.
- Csodás! - Dörmögtem az orrom alá, olyan halkan, hogy éppen csak alig volt hallható. Gyorsan körbenéztem, de az ismeretlennek nyomát sem láttam, pedig tudtam, hogy még bent van.
Feltápászkodtam, leporoltam magam és elindultam, mikor észbe kaptam és behajtottam az ajtót. - Így kisebb a lebukás esélye. - Suttogtam magamnak.
Elkezdtem olvasni a könyvek borítóit. Csupa furcsa, eddig ismeretlen könyvet láttam.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 10. 00:34 Ugrás a poszthoz

Csapatépítő tréning és bátorságpróba, Levita

Ágyban fekve éppen mímeltem az alvó embert, mert a megbeszélt találka ideje vészesen közeledett. Előre kikészített ruhám magamra kaptam, majd elindultam az éjszaka közepén, hogy a temető kapujánál találkozzak a többiekkel.
Kitérőként öt percet szántam, kerestem Netty-t, de semerre sem leltem.
Kénytelen voltam nélküle indulni. Kicsit aggódva léptem ki az iskola kapuján, majd elindultam a falu irányába. Reméltem, hogy Netty-nek nem esett baja. Félve indultam a falu határába, hiszen a temetőbe sosem jártam, azt se tudtam merre van. Áldom az eszem, hogy hamarabb indultam el.
Hirtelen megtorpantam, hiszen kettő alakot láttam a kapuban. Páni félelem fogott el. ~Lebuktam~ gondoltam hirtelen. Majd valami hangot hallottam, mintha Lulu hangja lenne.
A másik fél is kezdett ismerős lenni. Hirtelen ráébredtem, hogy Lulu és Hanka már itt vannak. Kicsit megkönnyebbültem, viszont Netty hiánya kicsit aggasztott.
odaléptem a lányokhoz.
- Sziasztok! Csak ketten? Netty-t nem láttátok?-
Aggódva körbe is pillantottam, majd a lányok felé fordultam.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 10. 00:45 Ugrás a poszthoz

Dasha



Olvastam a könyvet, amennyire tudtam gyorsan átfutottam, majd mikor átfutottam, számomra érdekes részeket alaposan elolvasva, összecsuktam a könyvet, bár lehet kicsit erősebben, mert nagyot csapódott, meg a por is felszállt egy kicsit. A következő könyvet a kezembe vettem, mely ott volt a polcon és elkezdtem azt is olvasni.
Nyugtató hatással volt rám ez a terem. Elzsibbadtam és ezt is csak akkor vettem észre, mikor a következő könyvre tévedt a szemem. Elkezdtem kicsit fészkelődni, hogy a zsibbadás kiálljon a lábamból, de a kényelmes testhelyzetem megmaradjon.
Hirtelen ötlettől vezérelve felnéztem és egy alakot láttam egy szökőkút előtt. Elgondolkoztam, hogy vajon ő-e, az a személy akit eddig követtem volna?
Ha igen észre vett? Elbújtam a polc takarásába, majd onnan lestem ki. Mivel az illető nem fordult meg, elkezdtem halkan közelebb osonni. Elértem a lépcsőfokokat.
Elindultam felfelé, igyekezve a lehető legkevesebb neszt okozni.
Felérve, bátortalanul az illető mögé léptem, ekkor vettem észre, hogy ő is diák ráadásul lány.
Nagyot nyeltem és köszöntem neki, suttogva.
-Szia!- Szinte éppen hallhatóan mondtam, csupán azért, nehogy megijedjen.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 11. 00:46 Ugrás a poszthoz

Dasha


Mikor azt mondta:
- Ni csak, hát nem csak én járkálok éjszaka a suliban. - elmosolyodtam.
Aztán mikor megkérdezte:
- Te miért sétálgatsz? Miért jöttél a könyvtárba? - Csupán így feleltem neki.

- Feltérképeztem a Déli szárnyat, majd felfigyeltem egy fényforrásra az első szinten. Követni kezdtem, mert érdekelt, ki járhat ilyenkor az iskolában. A könyvtárba csupán a te vezetésed juttatott. De csodás egy hely nem gondolod? Csak attól félek, hogy le fogunk bukni.
Megnéztem magamnak  a szökőkutat.
- Csodásan néz ki. Jut eszembe. Te miért jártál erre? Hogy kerültél ide? - kérdeztem tőle, közben a termet átfürkésztem a tekintetemmel.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 14. 00:38 Ugrás a poszthoz

Dasha


- Kilt Zoltán vagyok, de szólíthatsz, Kilinek, Zozónak vagy Zolinak, vagy ahogy tetszik neked. 14 vagyok. Nemrég jöttem én is ide. Szép hely, szívesen költöznék ide az ággyal. - mondtam mosolyogva.
Mikor körbenéztem, hogy a könyvtár nagyobb, mint számítottam rá.
- Szerinted, mennyi ideig vagyunk itt biztonságban? - kérdeztem kíváncsian. - Tudod, nem lenne jó, mindjárt elsősként lebukni és még alig ismerem a sulit, de már büntetőmunka. Remélem nem annyira veszélyes hely.
Homlokon csapom magam. - Bocsi, csak csacsogok itt. Van hogy elkap. Téged, hogy hívnak? - Kérdeztem nagy mosoly kíséretében. - Örülök, hogy megismertelek! - nyújtom a kezem.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 16. 20:39 Ugrás a poszthoz

Csapatépítő tréning és bátorságpróba


Izgalmamban kicsit remegtem, meg éreztem, ahogy a tenyerem izzad, mint minden alkalommal, mikor az adrenalin szintem megemelkedik. Mindenesetre közelebb léptem a temető bejáratához és valami azt súgta, nézzek le a földre, egy papírlap volt ott. Felvetem, majd elolvastam a tartalmát. A lényege azt volt, hogy keressek egy régebbi területet a temetőben, azon belül pedig füves területet.
- Csajok, mikor indulunk? - Kérdeztem akkora önbizalommal, hogy saját magam is megleptem. Egyre csak arra tudtam gondolni, hogy meg kell csinálnunk. Már mehetnékem volt, szinte toporzékolni lett volna kedvem. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy belépjek. Szinte hívogatott a temető.
- Csajok, mehetnékem van. Ki indul el elsőnek? - kérdeztem izgalommal a hangomban.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 16. 21:12 Ugrás a poszthoz

Dasha


- Ha szeretnél maradhatsz, mert majd én figyelem az ajtót. Egyébként a Levita házban vagyok én is. Dasha, szép név. - Mosolyogtam közben.
Kedves lánynak látszott és aranyosnak is tűnt. Az hogy ő sem akart lebukni, szimpatikusabbá tette. Mindenesetre remélem sikerült megnyugtatni, hogy ha kell, őrszem szerepét is vállalom. Tudom, hogy furcsának nézhet, amiért így ismeretlenül is, de védelmére kelek. Remélem nem tartja tolakodónak, hogy ismeretlenül is, de képes lennék megtenni. Mindenesetre, sűrűn pislogtam az ajtó irányába.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 16. 22:54 Ugrás a poszthoz

Dasha


- Igen, egy helyen van a hálónk, de ha szeretnél még, maradhatunk. Vagy ha tényleg menni szeretnél, akkor szívesen visszakísérlek. Ha esetleg gondolod, később mehetünk együtt felfedezőútra. - Mondtam, a végére, elmosolyodtam.
Odaléptem az ajtóhoz, majd a lány felé fordultam.
- Most nincs mozgás. De mondom, ha itt szeretnél még maradni, akkor még maradhatunk. - Mondtam, miközben végignéztem a könyvtáron, majd megállapodott a szemem a lányon. Láttam rajta, hogy vágyik legalább egyetlen könyvbe is belekukkantani.
- Ha gondolod, nyugodtan olvass bele bármely könyvbe, ráérünk még elindulni. - Hogy nyomatékosítsak mondandómon, becsuktam az ajtót, majd háttal nekidőltem.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 17. 16:49 Ugrás a poszthoz

Dasha


Örömmel töltött el, hogy láttam rajta, hogy megnyugodott. Ennek hatására megjelent egy mosoly az arcomon. Nem zavart, hogy nem láttam, észrevettem, hogy belemerült egy könyvbe, ami nagyon érdekelte. Nem mert ellépni az ajtótól, attól félve, hogy valaki kinyitná az ajtót, és ezzel mindketten lebuknánk. Így, hogy helyemen maradtam, legalább az Ő lebukását elkerülhetem, mert így jelezni tudom neki, ha valaki közelít. Kicsit elgondolkoztam, de az érzékeimet nem hagytam eltompulni, szinte eggyé forrtam az ajtóval. Gondolataim a jövőbeli tervek felé repített elmém, miközben másik fele, végig az ajtót fürkészte, akár egy halk kaparászás miatt, vagy egy tompa puffanás, mely jelzi, hogy valaki a kezével próbálná belökni azt. Szemeimet le nem vettem Dasha-ról, ha netán vész ütné fel a fejét. Hirtelen azon kaptam magam, hogy a lány szépségén jár az eszem, nem pedig a jövőbeli terveken. Hirtelen ráeszméltem, hogy Ő engem néz. Megráztam a fejem, majd kiszáradt torokkal és ajkakkal, így szóltam hozzá:
- Dasha, mi a baj? - lepődtem meg, mert arcán nem tudtam felismerni semmilyen jelet, hogy most boldog-e, szomorú-e, vagy csak szimplán fáradt?!
Fürkészve figyeltem minden reakcióját és vártam a választ.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 17. 18:17 Ugrás a poszthoz

Dasha


Mikor felkiáltott rándultam egyet, megijedtem, nem számítottam arra, hogy így fog reagálni. Látszott rajta valami miatt lemerevedett. Azután, mikor elindult, azon lepődtem meg, hogy ennyire közel állt meg hozzám. Soha nem állt ilyen közel hozzám, fizikailag egy lány sem. Első dolog amit megállapítottam, hasonló a testmagasságunk. Ha nem ilyen gyorsan történtek volna a dolgok, még lehet, hogy zavarba is jöttem volna a közelségétől. Igen, könnyen zavarba tudok jönni, ha egy lány közel van hozzám.
Láttam a tekintetét, aggódó volt. Gyanítottam, hogy vagy rosszat olvasott, vagy valamin elgondolkodott. De hogy melyik azt nem tudom. Láttam amint határozottan nyel egy nagyot, majd újra megszólalt. Azt hittem zúg a fülem, olyan kellemes volt a hangja, innen közelről egészen úgy tűnt, mintha egy hárfa lágy hangja lenne.
Láttam rajta, hogy valami még mindig nem stimmel, elkapott az idegeskedés.
- Mi a baj? Visszakísérlek, nem engedem, hogy bajod essék. - kérdeztem, majd mondtam neki.
Egyszerűen nem tudtam rá sem haragudni, sem azt feltételezni, hogy lerázna. Komoly baj lehet, ha így viselkedik. lassan elkezdtem kinyitni az ajtót, majd intettem neki, hogy várjon és kilestem a résen. Mozgást nem láttam, jeleztem, hogy indulhatunk. Nyújtottam kezem, hátha így biztonságban érzi magát, és elindultam a kijárat felé. Közben néha aggódva néztem rá.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 17. 19:25 Ugrás a poszthoz

Dasha



Biztos? Igen falfehérnek látszol. -Állapítottam meg. Végigmértem és elég meggyőzőnek tűnt. Erősen kalapált a szívem, félve a lebukástól. Elvégre eléggé későre járt. Mindenesetre, elhatároztam, ha jön valaki és kérdőre von, mit csinálunk ilyen későn itt, tuti azt fogom felelni, hogy én kényszerítettem rá, hogy velem tartson, az egész az én ötletem volt.
Dasha rémült merev arcát nem bírtam kiverni a fejemből és ez eléggé nyugtalanított. Alig léptünk ki, és haladtunk a folyosón, hirtelen megtorpantam és felé fordultam, kedves mosolyt eresztve felé, nehogy megijesszem.
- Biztos nincs probléma? Ha van, szívesen meghallgatlak, bármit elmondhatsz, ha valami nyomja a lelked, nálam biztos helyen van a titkod. Senkinek nem fogom elkotyogni, de még visszaélni sem fogok a bizalmaddal. - Mondtam mindezt őszinte mosollyal. Bíztam benne, hogy elmondja mi nyomja a lelkét, szörnyű volt nézni, ahogy szenved. Reméltem, ha elmondja, akkor az segít rajta, még ha nem teljesen, de valamennyire legalább is.
Érdeklődve vártam a válaszát.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 18. 09:51 Ugrás a poszthoz

Dasha



Láttam rajta mennyi vívódik, elmondja-e, vagy esetleg elhallgassa. Végül elmesélte nagy vonalakban a dolgot, nem is feszegettem tovább. Észrevettem, hogy közel áll a síráshoz, így bátorkodtam kicsit megtörülni a szeme sarkát, így a könnykezdeményt letörölvén.
- Sajnálom! Rendben, majd máskor, máshol elmesélheted, itt tényleg nem a legjobb. - néztem körül.
Úgy éreztem megbízik bennem és nem is szerettem volna csalódást okozni neki, ezért megfogadtam, hogy nem fogom elmondani senkinek. Azon kaptam magam, hogy megértem mit élhetett át. Magam hasonló helyzetbe se kerültem, mégis valahogy megértettem.
Azon kaptam magam, hogy nem túl erősen, mégis határozottan vezet, jogosan. Ha még ott álltunk volna, tuti, hogy lebukunk, előbb vagy utóbb.
Mikor elmondta, hogy nem a szíve csücske a téma, ennyit tudtam reagálni:
- Semmi baj. Köszönöm, hogy kedvelsz. Ilyet se sokan mondtak még nekem. - Mondtam mosolyogva. Sietett vissza a biztonságot jelentő klubhelyiségbe, ahol ~ reméltem ~ nem lesz senki, vagy maximum egy olyan diák, akit nem zavarnak az éjszakai kalandorok. Dasha mellett valamiért megnyugodtam és már nem zavart volna az sem, ha esetleg lebukunk.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 18. 16:18 Ugrás a poszthoz

Dasha


Megnyugodva vettem észre, hogy megkönnyebbült. Láttam rajta, mikor megemlítettem neki, hogy "Ilyet se sokan mondtak még nekem" meglepődött. Nem tudom miért lepődhetett meg. Hangot nem adott neki, így gondoltam annyira nem lehet lényeges. Elgondolkoztam, majd a hangja rántott vissza a valóságba.
- Én nem erre jöttem. - Válaszoltam kicsit zavartan, mert még alig eszméltem fel a gondolataimból. Most, hogy közel a klubhelyiség nem féltem annyira, mint mikor elindultunk a könyvtárból. Gondolkoztam vajon mit kérdezzek tőle. Merre menjünk legközelebb? Az nem jó, mert akkor nyomulósnak hisz. Akkor viszont mit? Mindketten fáradtak voltunk, elvégre későre járt. Ilyet nem kell kérdezni. Aztán megszólalt, és akkor vettem észre, keze még mindig fogja a kezem.
- Nos, lássuk, kedvenc színem a piros. - Válaszoltam, majd láttam, hogy megbotlik és még az utolsó pillanatban elkaptam. - Csak óvatosan, nehogy itt törd össze magad. - Jött ki a számon a hang. - Jól vagy? Minden rendben? - Kérdeztem aggódva, mert látszott, hogy emiatt kicsit kellemetlenül érezte magát. - Az állatok, nos sok van, macskák, bagoly, kolibri és a denevér. - Majd mikor végre stabilan állt és mindent rendben talált, neki szegeztem a kérdést. - Neked? - Lehet kicsit ijesztőnek tűnve sikerült feltenni a kérdést, de mosolyommal reméltem elhárítom ezt a képzeletet. Egyre közelebb értünk a klubhelyiséghez, mely mindkettőnknek védelmet nyújt. Ezzel mindkettőnk tisztában volt. Miközben beszélgettünk azt éreztem, hogy az álom kiment a szememből, mintha átaludtam volna több órát is. Hogy az idő mennyi lehetett fogalmam sem volt, de nem is érdekelt. Fürkészve figyeltem Dasha válaszát.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 18. 19:55 Ugrás a poszthoz

Dasha


Haladtunk a klubhelyiség felé, mikor megemlítette a kedvenc színeit. Hm. Kék, az is szép, bár a fekete szerintem jobban passzol a piroshoz. Gondolkodtam magamban.
Macskaféléket szeret. Ha tudná, nekem odahaza majdnem egy tucat macskám van. Volt melyet örökbe fogadtunk, de volt, ami nálunk született. Ahogy ezen merengtem, azon kaptam magam, hogy már be is léptünk az ajtón, következő pillanatban hiányérzetem volt. Ráeszméltem, hogy elengedte a kezem. Ez okozta a hiányérzetem. Mikor idekerültem az iskolába, nem gondoltam volna, hogy valaki majd ilyen kedves lesz velem. Valahogy mindig azon voltam, hogy viszonzás nélkül is boldoggá tudjak tenni másokat. Vagyis, én már akkor boldog vagyok, ha más is az. Mindent kizártam a közelemben, csak agyam vad kattogását hallottam. Oké, most itt vagyunk. Lassan aludni kellene térni. Azután kezdődik a nap. Majd merengésemből, immár sokadszorra rázott vissza a hangja.
- Valóban, nagy mázlink, hogy nem történt semmi baj, és még csak le sem buktunk. - A mondatom végét igyekeztem halkan mondani, nehogy elszóljam magam és valaki megkocogtatva a vállam felelősségre vonjon. Dashára pillantottam, ahogy a fotelban ült, és úgy pihegett. Szeme találkozott az enyémmel, ennek hatására önkéntelenül is nevethetnékem támadt.
- Még jó, hogy a rohamod nem volt életveszélyt okozó. - suttogtam, nehogy más is megtudja Dasha féltett titkát. Nem vettem volna jó néven, ha ígéretem ellenére elkotyogtam volna, úgy, hogy más is tudomást szerez róla. Ha így lett volna, tuti, hogy valami büntetést találtam volna ki magamnak. Aztán azon kaptam magam, hogy azon agyalok, mit tennék magammal. Elgondolkodva bambultam magam elé. Szemem talán Dashán pihent, nem tudom, mert csak a gondolataimat hallottam és azt láttam, mit tennék magammal. Egy pillanatban szinte ezer képkocka kavargott előttem. Hirtelen észbe kaptam, megráztam a fejem és így szóltam:
- Én is örülök, hogy megismertelek! - Mosolyogtam rá, majd kacsintottam is egyet.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 19. 15:40 Ugrás a poszthoz

Artemisia Rubya Tanárnő

Kellemes idő volt, bár lassan itt az évnyitó, gondoltam ideje lenne beszerezni a szükséges könyveket, elvégre kíváncsi vagyok mit veszünk a tanévben. Az időjáráshoz illően, kényelmes cipőt, farmernadrágot és piros kockás inget vettem fel. Haladtam a könyvesbolt irányába, belül nagy izgalom fogott el. Ennek köszönhetően kicsit megszaporáztam lépteim, és kis híján megbotlottam egy macskában, mely nem tehetett róla, hogy a lábam alá került. Megijedt szerencsétlen pára, így kötelességemnek éreztem megnyugtatni szegényt. Megálltam majd óvatosan közeledtem felé, majd mikor elértem, megsimogattam. Hangos dorombolással jelezte, hogy már nem haragszik. Ettől lelkem megnyugodott, bár magamat átkoztam, hogy minek ez a rohanás? Ha hamarabb érek a boltba, akkor se tudom hamarabb átolvasni az anyagokat.
Folytattam hát utamat, majd a bolt bejáratánál mély levegőt véve, beléptem. Agyam felmondta a szolgálatot és csak a lábaim vittek előre, azt vettem észre, hogy egy diák egy tanárt véletlen meglökött és leestek a könyvei. Ezt éles csattanás jelezte, meg hallottam ahogy a papírok repkednek a levegőben, végül azok is földet érnek. Láttam, hogy épp szedi a könyveit, odaléptem hozzá.
- Szép napot! Engedje meg, hogy segítsek összeszedni a könyveit! - Azzal lehajoltam és össze szedtem a könyveket, rájuk téve a lapokat. Felálltam, majd átnyújtottam a halmot. - Sok elsős azt hiszi, ha gyorsan fut, akkor hamarabb odaér. De közben nem is figyeli a környezetét. - Aztán észbe kaptam, hogy be sem mutatkoztam. - Oh! Elnézést, a faragatlanságomért, be sem mutatkoztam. Kilt Zoltán vagyok. - Mondtam mosolyogva.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. március 19. 22:49
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 19. 16:14 Ugrás a poszthoz

Levita csapatépítő tréning és bátorság próba


Még mindig alig bírtam felfogni, hogy vajon hova vezethet engem ez a darab papír, kínomban legszívesebben elnevettem volna magam. Aztán felnéztem és  meglepődtem, helyesebben szólva, megijedtem, hogy egymagam vagyok jelen. Dasha dallamos hangját még hallottam, de kicsit mintha halkabb lett volna, mintha egészen messziről jött volna. Körülöttem egy árva lélek sem volt jelen. Parázni kezdtem. Mázli, hogy egyedül vagyok, para helyzetben bizony kezd a kezem kissé remegni, szaporábban veszem a levegőt. A papírra néztem, még mindig azt írta, hogy keressek egy füves területet. Nevettem.
- Jó vicc, temetőben füves terület? Vannak olyan sírok, ahol már csak a fű nő. - Mondtam magamnak. Mindenesetre bátorságot merítettem és elindultam, vélt célállomásom felé. Utam során láttam szellemeket, fekete macskát, mely épp egy sírkőn pihent és mikor az avar neszezett lábam alatt felkapta a fejét és villogó szempárja engem fixírozott. Azt hittem mentem kiugrok a bőrömből, annyira hátborzongató volt a látványa. Legyürkőztem félelmem és folytattam utam. Sírok halma volt még előttem, volt ami tömegsír volt. Volt előre kiásott sír, friss halott lehet. Ahogy haladtam, néha farkasvonyítást hallottam, egy két denevér a fejem felett repült el, baglyok huhogtak az éjszakában. Kicsit ködös területre tértem, attól féltem, kikerültem a temetőből és valami mocsaras helyre kerültem. Találtam egy helyet ahol alig volt sír, viszont jókora füves placc állt ott. Gondoltam ez az a hely, így a közepére állva, ránéztem a papírra. Reménykedtem, hogy ad valami támpontot. Lelkem mélyén úgy éreztem jó helyen járok.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 19. 19:34 Ugrás a poszthoz

Dasha


Mikor a fotelban megfordult, még aranyosabb testhelyzetbe került, mint amiben már eddig is volt. Látszott rajta hogy fáradt. Azon agyaltam, hogy ha itt elalszik nekem, lehet hogy fel kell vinnem a hálókörletébe. Csakhogy nem nagyon ismerem a lányok hálókörletét. Kinéztem az ablakon és látszott, bőven elmúlt éjfél. Arra gondoltam, hogy ma még ezer minden vár ránk, először órák, aztán meg a délutáni szabad program. Valamiért vágytam rá, hogy vele lehessek szabadidőmben, de nem tudtam miért. Azon kaptam magam, hogy szól hozzám.
- Nem is lenne jó, ha megölne! Egy értékkel kevesebb lenne a világon. - Mondtam neki, mosolyogva.
Kis híján leragadt a szemem, mikor megszólalt újra.
- Chips? Ilyenkor? - Nevettem halkan, nehogy valakit is felkeltsek. - Milyen furcsa volt most a hangod, nem az a megszokott hárfadallam. Kicsit furcsább, de ez is jól áll neked. Láttam amint figyel, majd kezdett megint leragadni a szemem, de felráztam magam. Nyújtóztam egyet, majd, hogy látószögében maradjak, kicsit a földre feküdtem, úgy, hogy mindketten lássuk a másik arcát. Valami a belsőmben arra késztetett, hogy mosolyogjak. Arcizmaim elernyedtek és engedtek az érzésnek. Mosolyogva egyre mélyebbeket pislogtam. Majd, hogy nehogy elaludjak, megdörzsöltem a szemem.
- Hozzak neked valami harapni valót? - kérdeztem tőle halkan, nehogy zajt csapjak, de mégsem hagyjam aludni.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 19. 20:16 Ugrás a poszthoz

Dasha


Láttam amint mosolyog, majd a homlokát a kezeire rakta. Majd azzal a hirtelen lendülettel kiverte a szememből az álmot.
- Magánedzés? Mikor kezditek? - Kérdeztem kíváncsian. Majd láttam, amint furcsa kinyújtott pózokba helyezkedik. Elcsodálkoztam. Hogy képes ilyenre? Kérdeztem magamtól. Gondolatomból Dasha dallamos hangja rázott ismét vissza.
- Ugyan, dehogy haragudnék. Nyugodtan menj aludni. Én kérek bocsánatot, mert ennyire raboltam az idődet! Megértelek. - Odaléptem hozzá, felsegítettem a fotelből, majd felkísértem a hálókörletbe. Az ajtajuk előtt megálltunk, szembe fordítottam magammal.
- Szép álmokat! - Mondtam neki mosolyogva, majd megfogtam  a kezét és kézfejére egy halovány csókot leheltem. - Szia! Mennyire korán kezditek? Csak mert ha fent leszek akkor, lehet hogy kinézek. Ha nem baj. - Vártam fürkészve válaszát.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 20. 18:51 Ugrás a poszthoz

Artemisia Rubya Tanárnő

- Örvendek! Mondhatjuk, hogy mindkettő. – Mondtam, miközben elkísértem az eladónőhöz, közben arcomról derű sugárzott. – Gondoltam megnézem, beszerezhetőek-e az új tankönyvek. Ha esetleg nem, átbogarászom, milyen könnyű olvasmányt kínál ez a bolt. Ugyan Professzornő! Nem vagyok lovag. – Szerénykedtem. – Csupán kötelességemnek éreztem segíteni.
Hirtelen rám tört egy emlék. Mugli szülők gyermekének lenni nem könnyű. Főleg mikor megtudják, hogy egy szem gyermekük varázserővel bír. Sokáig ez a fiatal sem tudott róla. Élte szokott mugli hétköznapjait.
Hirtelen azon kaptam magam, hogy állok egyhelyben, faképpel bámulok a messzeségbe.
Volt, hogy megtettem ugyanezt tükör előtt. Rémisztő lehetek ilyenkor.
Magamban kicsit dühös lettem, mert a mai fiatalság (persze vannak kivételek) sajnos igen nagymértékben változott. Nem magam hibáztattam ezért, de szívem legmélyén tettem volna ellene. Az, hogy egy elsős diáktársam fellök egy Professzornőt, de még ha úgy nézem, hogy csak szimplán egy hölgy az áldozata a fellökésnek is, fel tudott bőszíteni.
- Sajnálom a diáktársam nevében is, hogy ez az incidens történt önnel. – Ennél tehettem volna többet is, úgy éreztem, de hirtelen nem tudtam túllépni a diák cselekedetén. Jól meg is feledkeztem eredeti célomról, így míg a Tanárnőt vártam, körbenéztem.  Jó sok könyv van itt. Mindig is szerettem a könyveket. A barátaim nem szeretnek olvasni, sokszor könyvmolynak tartottak, de engem ez roppantmód nem zavart. Sőt, ilyenkor mindig felüdített egy remek könyv. Azután a szívem fájdult bele, a képzelőerőmnek köszönhetően szinte mindig teljes mértékben át tudtam élni az adott könyv világát.
Visszaráztam magam a valóságba, ott álltam a könyvesboltban, vigyorogva, mint a jól lakott napközis. Valahogy idegen volt számomra ez a vigyor, amit inkább vicsorgásnak éreztem. Inkább természetes, bár nem a legszebb, de annál őszintébb mosolyomat vettem elő.
- Ha megengedi, segítek vinni a könyveit! – Nyúltam készséggel a könyvekért. Nehogy már egy ilyen kedves hölgy cipekedjen, mikor jelen van egy segítség. Gondolom, sokaknak jól esne, ha akadna legalább egyetlen ember a Földön, aki szívesen segít másoknak, önzetlenül. Valamiért azt éreztem, hogy a segítség az, ami miatt a világon vagyok.
Elkomorodtam. Ha nem, akkor miért? Tépelődtem magamban. Igyekeztem belső vívódásom a lehető legkevésbé mutatni, sőt inkább rejteni.
Remek, megint rám tör, az, ami korábban is. Ráadásul most az okozója nem is jómagam vagyok, hanem egy diáktársam. Lehet, el kellene mennem ezzel a problémával orvoshoz. De egyelőre még nem. Még bírom tartani magam. Addig meg nincs gond.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 21. 16:28 Ugrás a poszthoz

Artemisia Rubya Tanárnő

- Rendben. De csak Ön után, ugyanis arra sem nagyon ismerem a járást. Nem sűrűn jutok oda, hogy bebarangoljam ezt a hatalmas kastélyt. – Elindulunk, bár én kicsit lemaradok, mert egyik könyv eléggé labilisan állt, kis híján le is esett volna, ha nem tartok ellene.
Kiérünk a tiszta levegőre, mely a benti légkör után, szinte felüdülés, sőt a kedélyállapotomnak is kedves a friss levegő, máris jobban érzem magam, ekkor hirtelen komor képpel nézek a Professzor asszonyra. – Nos, nem is tudom egyszerűen kifejezni, mi okozta zaklatottságom. Elnézést kérem, ha ezzel megijesztettem. Tudja, lehet kívül erősnek és nyugodtnak látszom, addig belül vad háború dúl bennem.
Nagyot nyelek. Elvégre ezt a belső kavalkádot, mely bennem folytonosan kavarog és hol a jó nyer, hol a rossz énem kerekedik felül, nos, ezt még senkivel sem osztottam meg. Eddig a pillanatig.  – Az a helyzet velem, hogy igyekszem mindenben a pozitív dolgokat észrevenni, de van, amikor sajnos nem sikerül és lehangolt vagyok, rosszabb esetekben mély depresszióba süllyedek. – Nagyot sóhajtok. Eddig könnyen ment. Csak a könnyek ne menjenek. Legalább addig, amíg egymagam nem maradok. Megköszörülöm a torkom. -  Melyik házvezető helyetteshez van szerencsém? – Kérdezem mosolyogva, bár egy gombóccal csatát vívok, mely a torkomba fészkelte be magát. – Áldás az önfeláldozás? – Ismét elgondolkodok. – Mindenesetre nem sok diáktársam lenne képes ilyesmire. – Majd az orrom alá dörmögöm – A felnőttek között se sok akad.
Normál hangerővel folytatom. – Gyógyítás? Ezen nem is agyaltam még. De sajnos ezzel kapcsolatos tárgyat sem vettem fel, azt hiszem. Ön mit tanít? – Sandán a könyvekre nézek, de momentán azt tudom csak megállapítani rajtuk, hogy vaskosak és állásukból ítélve bizony szakkönyvek lehetnek.
Ha szabad lenne a kezem, most tuti, hogy homlokon csapnám magam. Annyit fecsegtem, hogy szegény Tanárnőt alig hagytam szóhoz jutni. – Jaj, röstellem magam. Csak csacsogok és magába fojtom a szót. – Mondtam mindezt őszinte mosoly kíséretében. – Nem állt szándékomban untatni magammal! De, van egy remek ötletem Tanárnő! Mit szólna hozzá, ha kihívnám Tender Tanár úr kölcsönvett botjaival egy párbajra! Elfogadja?Figyelem a Tanárnő reakcióját.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. április 13. 21:40
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 21. 17:12 Ugrás a poszthoz

Hanka, Márk, Dóri, meg azon Levitások, akik kicsit késnek!

Sosem szerettem, ha valami ünnepség volt! Mindig ki kell öltözni, ilyenkor úgy érzem magam, mint aki karót nyelt, meg van szabva hogy ülhetsz le, milyen mozdulatokat tehetsz. Ezeket muszáj volt elviselnem, mert nem tehettem mást, de egy cseppet sem volt ínyemre. Szívem szerint inkább el se indulnék a bálba. Aztán eszembe jutott, Levitások sokan lesznek, így nekem is mennem kell. Keserű szájízzel, de elkezdtem készülődni. Felvettem a nadrágot, majd az inget, utána a cipőt, majd az öltönyt, végül rá a talárt. Mély levegő, majd elindultam. Nagy a tömeg, alig bírok előre haladni. Azt gyűlölöm ebben a tömegben, hogy mindenki lökdös mindenkit és még csak elnézést sem kér, még ha véletlen ment neki a másiknak. Haragomban inkább a fal mellett mentem, így kisebb az esély, hogy több oldalról nekem jöjjenek, viszont nő az esélyem, hogy a talárom falas lesz. Ezt az aprócska kockázatot vállalva, haladtam a nagyterem felé. Kicsit megijedtem mikor odaértem, hisz tömeg az volt, de Levitásoknak hűlt helyét sem láttam. Vagy korán jöttem, vagy késtem. Jellemző, mindig kések az ilyen rendezvényekről. Sebaj. Beléptem hát a terembe, majd szemügyre vettem az asztalokat. Diákok serege beszélget, nézelődik, nevetgél. A tanári asztalra téved szemem, Páran itt vannak, de nem mindenki. Állapítom meg. Levita asztalt fürkészve, páran itt vannak. Elhatároztam, hogy leülök és várok. Vagy jön valaki beszélgetni, vagy nem. Vagy - ami szintén megfordult a fejemben, hogy senkinek sem fog feltűnni, ha szépen visszamegyek a hálókörletbe. Bár ezt megtartom vész tervnek.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 21. 19:55 Ugrás a poszthoz

Dasha, Keiko


Reggel kómásan ébredek, fejem fogom, dörzsölöm a szemem.
Ásítok - Mennyi az idő? - ránézek az órára. - Te jó ég! Hat óra? - Felpattanok, majd öltözködni kezdek, közben agyam vadul kattog, mit felejtettem el.
A fenébe! Kapok észbe. Hiszen Dashának mondtam, hogy kinézek a rétre, edzésük lesz. Szaporán magamra kapok valamit, nincs időm megnézni mit, csak azt tudom, amit magamra kapok az tuti az én cuccom. Kirohantam a hálóból, átugrottam egy fotelt, mely a klubhelyiségben volt, nem volt időm kikerülni. Hamar a bejáratnál találtam magam, rohantam ki, egészen a rétre. Ott volt Dasha, ballagott felé Keiko! Ezek szerint nem késtem sokat. Ziháltam, hisz a futáshoz nem vagyok szokva. Kifújtam magam, majd odaléptem hozzájuk.
- Sziasztok! - Mosolyogtam. - Kicsit kómásan keltem, de már itt vagyok - Azzal leültem a fűbe, törökülésbe.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 22. 20:53 Ugrás a poszthoz

Évnyitó - Egy zöld lány (Ivy A. Ives)

Melegem van. Nincs bent annyira meleg, mégis majd meggyulladok. Csupán az öltöny enyhe szorítása és a tömeg váltja ki belőlem. Folyton iszok, ezzel igyekszem enyhíteni magas hőérzetem. Szerencsémre nincs lázam. Kár, mert azzal is indokolhatnám, miért kellene elhagynom az ünnepséget. Nincs kedvem itt lenni. Még jó, hogy csak páran vannak, akik figyelnek rám, így nem kell mindenkinek elmagyaráznom az okot melyet hamar kitalálok távozásomra, lehetőleg még a tánc előtt. Táncolni sincs kedvem, béna is vagyok benne. Sokan mégis az ellenkezőjét mondják.
Gondolataimból arra riadok, hogy a nagy meleg, mely engem nyomaszt, öltönyben mindig kicsit melegem van. Nos, most egy kis enyhe és kellemesen nedves érzés fogott el, igaz ez a karomon. Jól esett. Majd egy enyhe nyomást éreztem, biztos valaki megbotlott és belém kapaszkodott. Hallom, hogy nem győz bocsánatot kérni.

 Ugyan, ne mentegetőzz! Köszönöm, kicsit felfrissítettél!

Mondom neki mosolyogva.

 Örvendek, Ivy! Szólíthatlak így? Az én nevem Kilt Zoltán.

Majd elkapom az egyik kezét és lágy csókot adok rá.

 Megengeded, hogy az asztalotokhoz kísérjelek? Csupán csak, hogy biztonságosan le tudj ülni!

Nyújtom kezem, várom hogy belém karoljon. Mosolygok rá, nem mutatom jelét bármiféle haragnak sem, mert nem is haragszom. Bárkivel megeshet, hogy elesik és leönt valakit. Becsülöm benne, hogy nem szaladt el, hanem itt maradt és felvállalta azt, melyről igazán nem tehet.

 Van már táncpartnered?

Mit művelek? Te jó ég. Hiszen táncolni nem is tudok, erre ettől a tüneménynél rákérdezek a táncra? Remélem igennel válaszol és lehetőleg nem rám gondol. Nincs kedvem elrontani a bálját azzal, hogy tánc közben rálépek a lábára, vagy valami galibát okozok neki. Ezt sehogy sem akartam.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 23. 19:20 Ugrás a poszthoz

Eris.

talárhoz melegnek véltem az időt, így egy póló és egy farmer kollekciót vettem fel. Gondoltam lesétálok megnézem milyen a tó partja. Szépen gondozott résznek láttam, a fákon és a bokrokon madarak csiripeltek. Haladok a tóhoz, megnézném, hogy milyen a víz. Bandukolok, gondolatomban a természet szépségének adózok. Nem is veszem észre, de megbotlok az egyik fa, földből kicsit kiálló gyökerében. Elterülök, majd hirtelen felállok, körbenézek, ki látta. Senki nincs itt, kivéve egy fekete taláros személyt, amint valamit olvas. Leporolom magam, elindulok. Megint elgondolkodok és most a pad szélébe verem be a lábam, a fájdalomtól könny szökik a szemembe és a földre rogyok, kis híján lesodorva a padról az ismeretlent. Pechemre így is jócskán meglöktem. Ilyen a formám, a természet szépsége szinte mindig elveszi az eszem és sajnos emiatt nem egyszer galibába kerültem. Feltápászkodok, majd hozzá fordulok.

 Elnézését kérem, amiért meglöktem. Nem vettem észre a padot, a tó vizét néztem, így magát is meglöktem. Remélem nem haragszik. Kilt Zoltán vagyok, ide járok iskolába, a Levita házba.

Hirtelen ráeszmélek, hogy valami rossz fog még ebből kisülni, de nem tudok neki hátat fordítani, legalábbis addig nem, amíg valami reakciót nem csikartam ki "áldozatomból". Kicsit remegve az izgalomtól és ilyen stresszhelyzetben pár csepp izzadságcsepp gördül le homlokomon.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 23. 20:00 Ugrás a poszthoz

Eris.

Hallom amint dörmögi a szavakat. Igaza van. Kit érdekel, jogos. Én bénázok. Tényleg el kellett volna mennem. Csodás, ismét magamra haragítottam valakit. Mindig ez van. Takarom még a fényt is. Összehúzva magam, elindulok, mert ha még egy fél percig maradok is, lehet, hogy még rosszabbra fordul a helyzet. Elindulok hát a tó partja felé, kínosan ügyelve, hogy ne csapjak zajt, meg lehetőleg ne essek hasra.
Odaérvén a tóhoz, leülök a partra és egy bottal, mely mellettem hevert a földön, elkezdem halkan piszkálni a tavat. Ahogy a víz tükörsima felülete fodrozódik, azt látom, hogy a táj tükörképe remeg. Pont úgy, olyan mint a lelkem, az imént történt affér miatt. Néha hátra sandítok, figyelvén a lányt. Felismertem a hangjából, hogy lány volt. Remek, ha ezt megtudják, hogy kis híján egy lányra estem, még ha véletlen is volt, ebből akkora patália lesz. Azt fogják hinni nyomulok. Pedig az az átkozott nem odafigyelésem. Szívem szerint odamennék, kiengesztelném, de nem merek. Nem akarom még jobban magamra haragítani.
Ahogy ülök, egyszer egy kicsit hangosat sóhajtok. Körbe is nézek, miközben a számra tapasztom a kezem. Nem akarom, hogy meghallja és még ezzel is zavarjam.
Visszafordulok a vízhez. Magam nézem az ismét tükörsima felületen.
Büszke lehet magadra. Nézd meg mit teszel. Azt hiszed jó vagy, de nézd csak meg. Ismét galibát okoztál. Ennek is te vagy az oka. A vizsgáid is mint éppen, hogy sikerültek. Te szerencsétlen.
Korholtam magam végig gondolatban.
Felhúzom térdeim, karom rárakom a térdekre, fejem pedig a karomra, majd becsukom a szemem és elgondolkodok. Majd elnyom az álom.
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 25. 19:39 Ugrás a poszthoz

Ivy a zöld lány, kékek asztala - a bűzbombás rész előtt

Látszik rajta, hogy megleptem a lépésemmel. Ez jó, ezért mosolygok. Megkért, szólítsam Ivynak. Szép a neve. Amolyan jellegzetes. Mint a szépsége.

- Nyugodtan! Úgy szólítasz, ahogy tetszik!

válaszolom neki. Látom rajta, a táncos kérdésen kicsit elmereng, majd látom, hogy megszületett a válasz, így figyelem a reakciót. Oh, tiszta izgalom vesz rajtam erőt. Most dől el minden. Erőt veszek magamon, igyekszem nem mutatni, hogy válaszát enyhe remegéssel és szapora szívveréssel várom. Majd hangja elhagyja ajkait.

-Jaj, ugyan már, mindenki ezt mondja.

Csúszik ki számon, szinte gondolkodás nélkül. Na, most vágom még jobban magam alatt a fát. Hiszen jómagam sem tudok táncolni. Legalábbis ezzel védekeztem sokáig, aztán a szüleim elkotyogták, szerintük igen is jól tudok táncolni.

- De ha csak beszélgetni szeretnél, annak sem leszek elrontója.


Második mondatának végén, akaratlanul is mosolygok.

- Hát...

Fordulok a kék asztalhoz, majd látom, hogy Hanka felkel és az italos asztalhoz lép, de nem inni ment, ez látszik. Dóra is feláll és elindul, kifelé. Úgy érzem, ha most leülök kicsit tőrt döfök a kékekbe, de látom ott se rózsás a helyzet. Ráadásul javítani se tudnék rajta, hiszen láthatóan felzaklatta valami a két lányt. Az, hogy két lány nincs a legnyugodtabb állapotban, azzal sajnos sok jót nem lehet kezdeni, hiszen most mindketten magányra vágynak. Sokszor tapasztaltam már hasonlót.
Visszafordulok a lányhoz, mosolygok.

- Csak ha nem bánod meg a társaságom, a beszélgetéshez. Amúgy pedig, elsős voltam, sikeres vizsgákkal.

Sikeres?? Éppen hogy átmentem, három E-vel. Mondjuk sikeresnek sikeres, de lehetett volna jobb is. Ahogy megmondták, a javítás után is.

- A vizsgák miatt, most lépek másodikba. Veled e téren mi a helyzet?


Kérdeztem vissza, de láttam, hogy már eszik is.

- Jó étvágyat!

Tettem hozzá mosolyogva. Majd körbenéztem. Valahogy nem voltam éhes. Sokszor jártam így, a sok kaja látványa elvette az étvágyam, majd leültem mellé. Aggódok, mert otthagytam a kékek asztalát, ami szerintem nem volt a legjobb ötlet. Ha beszélgetésünk olyan vizekre ér, lehet felvetem neki, menjünk vissza.
Vettem egy mély levegőt, vagy sóhajtottam, esetleg mindkettőt egyszerre. Majd azon kaptam magam, elönt a melegség, a füleim égnek, zúg a fülem, mintha szédülnék. Erőltetve mutatom magamon, hogy jól vagyok, bár tenyereim izzadnak, szaporábban veszem a levegőt. Lehet a nagy tömeg és a meleg levegő az oka. Gyakran járok így. Bár, volt, hogy pár perc és elmúlt, úgyhogy  várok. Azon kapom magam, kicsit zihálok. Jó lenne kimenni egy kicsit a levegőre. De várok, mert máskor is elmúlt már hamar. Ha nem csillapodik, akkor tényleg ki kell mennem, lehetőleg levegőzni, vagy valami ablak közelébe.
Észbe kapok, komor tekintettel bámulok a semmibe, majd hirtelen egy laza mosolyt varázsolok arcomra.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. március 25. 19:42
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 25. 20:06 Ugrás a poszthoz

Csapatépítő tréning és bátorságpróba

Egy jókora ütést érzek a lábamon, mintha valami csontos láb rúgott volna meg. Felkapom a fájó tagom és ugrálva próbálok egyensúlyozni, illetve megkeresni az ütés forrását. Hallom amint beszél, tehát ez valami manó lehet, elvégre ezért érzem alacsonyan a csapásokat.
-Elnézést!
Nem győzöm az ütéseket hárítani. Érzem, hogy ezek holnapra be fognak kékülni.
-Tudja, egy pergamen küldött ide. Ne haragudjon! Lehet, hogy nem kellett volna idejönnöm, sajnálom.próbálom elkapni a botot, de apró termete miatt fürgébb mint én. Hirtelen abbamarad a támadás, hallom ahogy szegény pára szuszog, majd észreveszem, mit korábban nem. Ellenszenvvel néz rám, botját végig rám szegezve. Nem tudom mire vélni.
-Kérem! - emelem fel kezeim, megadóan.
-Ne haragudjon, amiért megzavartam. Nem volt szándékos. Egyébként jól van?
próbálok óvatosan közelíteni, barátságosan. Elvégre nem áll szándékomban ártani neki, hisz látszik rajta, hogy nincs jól. Hogy ebből mi sül ki? Kérdezem magamtól.
- Mit értett az alatt, hogy az összes?
Kérdezem kíváncsian, közben nem törődve a ruhám épségével, letérdelek elé, így is magasabb vagyok, de máris minimálisra csökkent a magasságkülönbség köztünk, de így is a tisztes három lépés távolságot igyekszem megtartani.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. április 6. 19:30
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 28. 16:26 Ugrás a poszthoz

Ivy a zöld lány, Kékek asztala
 
Megtudtam, hogy harmadikos a lány. Remek, én most megyek másodikba, így csak egyetlen év van közöttünk. Azt kérte figyeljünk, hát füleltem, nem sokkal később bűz kezdett el terjengeni a teremben. Épp felpattantam, orrom takartam és indultam volna, de annyira meglepett a szag, hogy ahogy felálltam, márt botlottam is meg a padban. Szerencsémre senki nem velem volt elfoglalva, így nem sokan láthatták esésem. Felpattantam, de ekkor már kellemes illat járta be a termet.

- Képes lennél erre?

Kérdeztem, hálával a hangomban.

- Ha valami gond lenne, szólj és rendet teszek.

Kacsintok a lányra. Látom rajta, sejti mi zajlódhat le bennem. De csak sejti.  
Nyújtom a kezem a lánynak, hogyha elfogadja és elkísér az asztalhoz, akkor talán megnyugszom, de előtte az italos asztalhoz viszem, ott felveszünk valami frissítőt és megyünk a kékekhez.
Miközben a lány reakcióját vártam, izgalom fogott el. Mi van, ha őt fogják miattam megutálni?

- De csak akkor, ha tényleg szeretnéd!

Mondom a lánynak, a saját lelkem nyugtatgatására.  Érzem megint szaporább a szívverésem, valami megint van a levegőben. Akaratlanul is a kék asztal felé fordulok, s látom, kezdünk feltöltődni. Remélem legalább kettő embernek marad hely, ha nem, akkor szépen visszajövünk. Visszafordulok Ivyhez.

-Ha eljössz velem a kékekhez, ígérned kell valamit! Teljesíted egy kívánságom?

Nevetek rá, hisz tudom, mit fogok kérni, de ő nem.

-Nyugi, semmi olyat, ami bántó lenne.

Igyekszem megnyugtatni. Remélem sikerül.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. március 29. 20:07
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. április 4. 20:19 Ugrás a poszthoz

Dasha, Keiko


-Köszi, én csak nézlek benneteket.

Esett ki a számon a hang, mikor megláttam Dasha mutatványait. Aztán Keiko hadműveletet. Magamban így könyveltem el. Kuncogtam rajta, persze, csak egy kicsit, reméltem nem lett baja.
Mikor láttam, hogy minden rendben, kezdtek bemelegíteni, én kerestem egy árnyékos helyet egy fa tövében, ahova leheveredtem, kezeim a fejemnél összekulcsolva, majd ezt a kompozíciót a fának támasztva néztem a lányokat.
Kicsit elkapott az álomkór, nem emlékszem mindenre, jött egy filmszakadás, majd mintha horkoltam volna, riadtam fel. Látom, mindketten melegítenek még. Elégedetten hunytam be a szemem.
Álmomban megint a könyvtárban voltam. Dasha is ott volt, meg még valaki, akit nem tudtam kivenni, de a tudatalattim riasztott, hogy az a valaki bizony nekem ártani akar. Menekülnöm kellett volna, de nem bírtam, ólom súlyúak voltak a lábaim. Kártevőm, fél méterre tőlem és minden perccel centikkel közelebb kerül hozzám. Végül éppen éreztem az ujjhegyét a tarkómon, mikor megint felriadtam. Kinyílt a szemem és tisztáztam, a réten vagyok, Dasha és Keiko még mindig melegít.
Hirtelen filmszakadás, majd azt látom Dasha áll felettem. És érdeklődik.

-Nem tudok semmi újat, kicsit elaludtam, de jól vagyok.

Erőltettem mosolyt izgatott bensőm álcázására.

-Nézem, hogy hogy harcoltok. De, hogy ilyen lányok esetében kinek drukkolok.....
Nos, szerintem mindkettőtöknek!


Mosolyodtam el, a végén már nevettem.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. április 5. 15:52
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. április 13. 12:17 Ugrás a poszthoz

Csapatépítő tréning és bátorságpróba

Ahogy a manó bök felém, hirtelen nem tudok felállni, helyette csak annyi reakcióm marad, hogy leülök a földre. Jobb is így, állni nem nagyon szeretek, inkább ülök, pihentetem a lábam. Hirtelen a papír izzani kezd, ezért ránézek, majd izgalom fog el. A manóval kell maradnom! De ő ezt nem akarja.

- Elnézést uram! Azt írja a pergamen, hogy magával kell maradjak, mert önnel fogom csak megtalálni a kincset!

Szólok kedvesen a manóhoz, igyekezvén engesztelni szegényt.

- Nem tud valamit egy kincsről itt a közelben?

Kérdezem, abban reménykedve, hátha ez közelebb visz a megtalálásához. Körbenézek, de kettőnkön kívül senkit nem látok. Kezd hűvösödni, még jó, hogy van meleg ruhám.

- Nem fázik?

Kérdezem készen arra, ha mégis, akkor átadjam neki valamelyik ruhám, hogy ne fagyjon meg szegény.
Míg a manóra várok, elkezdem tapogatni a zsebem. Lopva a pergamenre nézek, hátha ad valami támpontot. Majd megint körbenézek, nem szeretném, ha valaki más is itt lenne, főleg akkor mikor megszerzem a kincset!
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. április 13. 12:28
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kilt Zoltán összes RPG hozzászólása (157 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Fel