37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Vadőrlak és környéke - Jared S. Nightingale hozzászólásai (29 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 13. 21:33 | Link
Radúz

Nehezen talált száraz helyet, de mivel már nem volt kifejezetten hideg, úgy érezte, hogy feltétlenül ki kell mennie egy kicsit a friss levegőre, és ha már ilyesmit tervez, akkor miért ne köthette volna egybe egy kis rajzolással? Szerette a kora tavaszi tájat, még akkor is, ha most eső áztatott át mindent, mert a szél már így is meleg fuvallatot hozott. Egyébként is, pont őt zavarta volna az eső, mikor otthon szinte folyton el volt borulva?
Viszont tócsába nem akart ülni. Így esett, hogy végül a vadőrlak ajtajában telepedett le, abban a reményben, hogy itt úgysem fog zavarni senkit. Úgy hallotta, hogy a vadőr már nincs az iskolában, így okoskodva pedig a kis házacska nyilván üres, amíg meg nem érkezik az új tulaja.
Maga alá terített egy pokrócot (mert jól felkészült ám!), aztán kényelmesen elhelyezkedett a bejárati ajtónak támasztva a hátát. Ilyenkor még nem mocorogtak az állatok, pláne nem a madarak, akiknek nem tett volna jót a szemerkélő eső, úgyhogy jobb híján a táj rajzolásába fogott. Egy kis szelet a kastélyból, éppen az Eridon torony, aztán a fák, a rét. A vázlat hamar meglett, könnyedén rajzolt, légies vonalak tarkították a papírt, aztán szenet vett elő, hogy árnyékokat adjon a másolt világnak.
Jól esett kicsit kikapcsolódnia. A vizsgáin már túl volt és a szünet beköszöntével a kastély is elcsendesedett, de ettől függetlenül is jólesett néha egy-egy magányos óra. Érdekes volt ez, mert egyébként sem forgott sokat emberek között, de még ezt is ki kellett pihennie. Főleg most, hogy hamarosan munkája lesz, amiről még nem sokat tud, egyelőre azt sem, hogy egyszeri alkalom vagy állandó, de hamarosan Angliába fognak indulni Konstantinnal, és ez egy picit frusztrálta. Meg kell majd húznia magát, ami az erős egyéniségű férfi közelében nem lesz nehéz, de azért nem tudott teljesen aggodalmak nélkül gondolni a helyzetre. Igaz, visszautasíthatta volna, de akkor elszalasztott volna egy ragyogó esélyt arra, hogy némi plusz bevételhez jussanak.
Ahogy így gondolkodott lassan térbe került a látkép, és noha még egy közel sem volt kész, pár pillanatra megállt, hogy kicsit pihentesse a kezét.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. március 13. 21:33 Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 13. 22:57 | Link
Radúz

Gyakran szokott teljesen belemerülni a gondolataiba, és most is éppen ez történt, ezért nem is vette észre, hogy odabentről hangok szűrődnek ki. Igaz, nem is figyelte, nem számított rá, ezért aztán kellőképp meglepte, mikor egyszer csak kinyílt mögötte az ajtó, ő pedig rajztáblástul a padlón kötött ki. Megütődve nézett a hosszú hajú figurára, aki miatt a feje is megismerkedett a padlóval, amolyan "ez kicsoda és mit keres itt" kifejezéssel, de aztán kapcsolt, és rájött, hogy esélyesen éppen az új vadőrrel futott össze. Egyébként ezt megerősítette az a tény is, hogy a fejre állított kép szélén betájolta, hogy nem üres a ház, hanem vannak berendezési tárgyak, na meg az is, hogy a fiú..? férfi..? éppen most közölte, hogy övé a hely.
- Öhm... Én csak... - Nem kicsit volt megzavarodva szegény Jared, mert erre nem számított, és az invitálás még annál is jobban meglepte, hogy beesett az ajtón. - Elnézést, Jared vagyok - fogadta el a felé nyújtott segítő kezet aztán, visszanyerve valamennyit a méltóságából. - Igazából én csak rajzoltam, nem akartam zavarni - tette hozzá még mindig egy kicsit bizonytalanul, főleg mert közben meglátta a másik mögött a színes anyaghalmot, amit nem tudott mire vélni.
- Esetleg... egy kicsit éppen bejöhetek, ha nem probléma - döntött aztán, mert ezt komolyan meg akarta nézni közelebbről.
Nekifogott hát gyorsan, hogy összeszedje a rajzcuccait a már majdnem kész képpel egyetemben, aztán beljebb lépett és szétnézett.
- Gyakran voltam már itt, de bent még soha - jegyezte meg, miközben végigtekintett a nem túl nagyra szabott helyiségen, de méretétől függetlenül kellemes helynek tűnt így első látásra. Ráadásul abban is biztos volt, hogy ha ennyire frissen érkezett a vadőr, hogy még nem jutott el a kastélylakókhoz a híre, akkor ez még nem is a végleges verzió.
- Csak nem rég érkezett, igaz? - nézett az idegenre, automatikusan magázást használva, mert egyáltalán nem tudta eldönteni, hogy amaz milyen korú lehet.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 14:14 | Link
Radúz

- Esetleg egy gyümölcsöset - válaszolta Jared, miközben bezáródott utána az ajtó, és a vendéglátója is visszatért a házba. Kicsit egyébként meglepte a fiút, hogy csak úgy ismeretlenül is beinvitálták, de meg kell vallani, hogy sokkal jobb idő volt a falak között, hiszen odakint már átfázott rajzolás közben.
- Rendben - mosolyodott el a fiú, mert Radúz közvetlensége egészen magával ragadó volt, mármint abból a szempontból, hogy nehéz volt mindenféle védfalakat fenntartani vele szemben. Közben megállt a rongykupac mellett és erősen próbált rájönni, hogy mégis mi dolga lehet vele a másiknak. Az látszott, hogy kis kockák, de a célja teljesen megfejthetetlen volt Jared számára. Le is hajolt és megfogott egyet, közelebbről megszemlélve, de nem látott semmi különlegességet rajta. Éppen ott tartott, hogy most már tényleg megkérdezi, hogy mi ez, mikor a másik egy párnát adott neki, aztán pedig tűket szedett elő és varráshoz látott. Ahha. Így már érthető.
Jared kényelmesen elhelyezkedett a kályha közelében, amiben halkan pattogott a tűz, egy ilyen nedves tavaszi napra pont elegendő meleget adva. Ha közben kapott teát is, akkor nekifogott a kortyolgatásnak, csak a szemét jártatva újra meg újra körbe a kis lakáson. Az az érzése volt, hogy nagyon otthonos hely lesz ebből hamarosan.
- Tudom, hogy korai a kérdés, de nem lesz kellemetlen ilyen távol lakni a kastélytól, teljesen egyedül? - érdeklődött, mert úgy gondolta, hogy ahhoz azért nem kevés merészség kellhet, hogy valaki ideköltözzön a bestiák tőszomszédságába. Igaz, Radúz velük foglalkozik, biztos ért hozzájuk, de ha gond van, akkor álmából felverve nem biztos, hogy azonnal cselekedni tud az ember. Nem mellesleg ez a gondolatmenet ékes bizonyítéka volt annak, hogy még a macskanevelést is csak próbálgatja a srác, nem hogy bármit is tudjon az állatok viselkedési szokásairól. Tipikus városi.
- Hát... - bizonytalanodott el kicsit a válaszadás előtt, mert nem volt benne biztos, hogy ez hova fog kifutni. Nem nagyon szokott mások előtt rajzolni, kivéve persze Gareth-et, de érdekelte, hogy mit akar a másik. - Éppenséggel van - döntött végül a pozitív válasz mellett, és érdeklődve pillantott a másikra, hogy megtudja, miért is kérdezi.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 16:54 | Link
Radúz

- Tudtommal nem - rázta meg a fejét Jared. Meglepődött a kérdésen, nem szokták ezt neki feltenni, de egyébként sem volt az az allergiás típus, úgyhogy akármit meg lehetett vele itatni. Egyébként a felajánlott kombó kifejezetten finomnak hangzott.
Igaza is lett, tényleg hihetetlenül jó íze volt a nedűnek, merő napsütés és érzékkavalkád, hát még, amikor a szájába került egy darabka valódi gyümölcs! Felhúzott szemöldökkel kémlelte az italt, hogy csak véletlen vagy valóban darabkás a tea, és ahogy ide-oda döntötte a csuporban, mintha valami formát vett volna észre az alján. Ivott is gyorsan még belőle, hogy jobban lássa, és ahogy fogyott az ital, egy halacska alakja rajzolódott ki a csuporban. Csupa érdekesség, egyetlen teában!
- Okés, köszi - biccentett a felajánlásra egyet. Újabb meglepetés. Jared számára teljesen érthetetlen volt, hogy miért ennyire vendégszeretőek egyesek, de igazából nem látott kivetnivalót a dologban, főleg mert így legalább nem kellett másik száraz hely után néznie, ha ki akar jönni firkálni.
- A pusztákat jártad? - kérdezett vissza, ha már Radúz elejtette a kifejezést. A könyveken kívül vadont nem sűrűn látó fiú szemében rögtön nagyot nőtt a másik, és most, hogy jobban megnézte, tényleg kicsit kalandor benyomását keltette benne. Valahogy mindig lenyűgözték az olyan emberek, akiknek nem törte gerincét a sok elvárás, a kell és a muszáj, de egy kezén meg tudta volna számolni, hogy mindeddig hány ilyennel találkozott. Egyelőre csak találgatott Radúz kapcsán is, de ha a másik hajlandó mesélni, akkor ő szívesen hallgatja, abban tényleg jó.
A többiek kifejezésre viszont újra felszaladt a szemöldöke.
- Családostul jöttél? - nézett a másikra érdeklődve, mert azért ahhoz valahogy kicsinek találta a vadőrlakot, de hát ki tudja? A téma viszont nem maradt túl sokáig terítéken, főleg mert falfestést ajánlottak neki, ami már régi vágya volt, úgyhogy egy percig sem tiltakozott.
- Dehogynem! - csapott le az ajánlatra és egészen felderült az arca, miközben már indult is, hogy megnézze, milyen eszközökkel rendelkezik a másik. - Van valamilyen elképzelésed? - nézett fel rá egy pillanatra elszakadva a festékektől. Volt itt minden, rengeteg szín, úgyhogy akárminek neki lehetett volna menni.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. március 14. 16:58 Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 19:20 | Link
Radúz

- Finom. Nem ittam még ilyen teát, egészen különleges - válaszolt a fiú továbbra is a kis csészébe bámulva. - Pontosan mi is ez? - nézett aztán fel, mert elég különlegesnek tűnt a keverék ahhoz, hogy külön neve legyen.
Igyekezett nem nagyon mutatni a meglepődését, mikor kiderült, hogy miért is tartja kicsinek a távot Radúz a kastélyig. Sámántanonc... Hát ilyenről sem sűrűn hallott még errefelé, de nagyban megmagyarázza, hogy miért gondolkodik a másik úgy, ahogy. Jared kifejezetten érdeklődőnek mutatkozott a téma iránt, hiszen ez nagyon úgy hangzott, mint ami kalandokkal és vándorlással teli.
- És hogy lettél sámántanonc? - kérdezett rá, ha már itt tartottak, és mivel Radúz nem tűnt túl zárkózott embernek, nem is nagyon aggodalmaskodott azon, hogy illik-e vagy sem.
Egyébként Jared számára nagyon úgy tűnt, hogy rengeteg csodabogár keveredik ebbe az iskolába (igaz, fogalma sem volt, hogy a többi iskolában mi lehet), de voltak itt különleges képességgel bírók is egy rahedlivel, és akkor a mindenféle hányattatott vagy valamilyen módon különleges múltról még nem is beszéltünk. Nem sok emberrel beszélgetett el, de egy sem volt, aki csak szürke egérke.
- Ja hogy! Értem már - esett le Jarednek a dolog a magyarázat nyomán. Így már mindjárt kevésbé volt furcsa a helyzet, bár a "többiek" kifejezésre a családtagokon át a haverokig minden eszébe jutott, csak épp a madarak nem. - Milyenek? - értette természetesen a szárnyasokra, miközben már a festékeket nézegette.
Szerencsére a másik eléggé szabad kezet adott neki így egy darabig csak nézte a makulátlan falat, aztán kiválasztotta a legszebb lilát, sárgát és némi kéket, hogy furcsa, kacskaringós vonalakból alkosson fát. Ismerte az életfa motívumát, arra gondolt, hogy ennek talán örülne a másik, ha már egyszer sámánnal élt, ráadásul ha nem jön be neki, akkor könnyedén átalakítható valami mássá.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 14. 23:22 | Link
Radúz

Hitetlenkedve csóválta a fejét, ha valaki csak úgy beköpi neki, hogy sült tea, és nem iszik előtte belőle, akkor egészen biztos, hogy el sem hiszi, hogy van ilyen. Pedig tényleg volt, a finom ital volt az ékes bizonyítéka, amit a kezében szorongatott.
Érdekes volt hallgatni a másik kedélyes csevegését, ezért is kérdezett újra és újra valamit. Így legalább a csönd sem ült meg köztük, és apró morzsákat tudott meg vendéglátójáról. Még hogy legilimencia... Hiszen az emberekkel elég beszélgetni is. Ilyen pillanatokban még inkább elítélte azokat, akik csak kedvtelésből (és lustaságból) használják a képességet, mert bizony akadtak ilyenek is szép számmal. Szégyen.
A csóka szót hallva viszont kissé elbizonytalanodott.
- Az olyan, mint... öhm... - ráncolta a szemöldökét. A probléma alapja az volt, hogy nem ismerte ezt a szót magyarul, és sajnos az sem biztos, hogy a madarakat meg tudná különböztetni egymástól név alapján. Alakra persze más, akinek ilyen szeme van a rajzoláshoz, mint neki, az könnyen látja az állatok között is a különbséget.
- Ne haragudj, még mindig vannak problémáim a nyelvvel - magyarázta bocsánatkérően és kelletlenül fintorogva, mert ennyi idő után már igazán illett volna abbamaradni az ilyen helyzeteknek.
Kis csönd után aztán a másik matatni kezdett valamivel, de Jared már a falat bűvölte, úgyhogy nem is figyelt rá, csak akkor tűnt fel neki, mikor megszólalt a zene. A szőke nem kicsit fagyott le meghallva a dallamot - amihez egyébként lövése sem volt, hogy mi lehet -, de valami egészen különös hangzást adott hegedűhöz és komolyzenéhez szokott füleinek. Nem rosszat, csak furcsát.
- Én nem ismerek ilyesmiket, úgyhogy... - vitte fel kicsit a hangsúlyt, miközben hátranézett a válla fölött. - Szerintem nyugodtan válassz csak te - fejezte be egy félmosollyal.
Közben már sikerült felvázolnia a fa nagyját, úgyhogy hozzá mert nyúlni a sötétebb színekhez is. Imádta a festékeket keverni, látszott az egész testtartásán, hogy élvezi, amit csinál, miközben egy darab kartonon az ecsettel pacsmagolt. Aztán elkezdte a falra is, picit még igazított az árnyalaton, utána pedig belemártotta a nagy ajtófestő ecsetet, és határozott mozdulatokkal kacskaringókat festett. Észre sem vette, hogy csupa vigyor az arca mindeközben.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 15. 13:27 | Link
Radúz

- Jackdaw! I see! - vidult fel Jared, mikor végre megértette, hogy miről van szó. Fájdalom, a madarat így sem tudta volna maga elé képzelni, meglehet, mert még nem is látott ilyet. - Köszönöm. Édesanyám magyar volt, illetve hát felvidéki magyar, úgyhogy tőle tanultam az alapokat. - Osztott meg magáról egy kis morzsányi információt, ha már a másik ennyire beszédes, és szívesen mesél. Kicsit kínos lett volna talán, ha mindvégig nem árul sem semmit magáról a keresztnevén kívül.
- Te ezek szerint sok nyelven beszélsz? - kérdezett még rá, mert a felsoroltakkal együtt is már négy nyelvet tudott volna belőni, igaz, a latint nem használják beszélgetésre.
Közben a zene is elindult, és kifejezetten úgy tűnt, hogy Radúz élvezi, hogy Jared eléggé műveletlen ilyen típusú muzsika terén, mert a hangja rögtön elárulta, hogy tetszik neki, hogy most aztán mutogathat mindenfélét. Szerencsére a kisebbik Nightingale ilyesmi terén nem volt túl vaskalapos és egyébként is kedvelte a kellemes dallamokat, úgyhogy nem ódzkodott attól, hogy új dolgokkal ismerkedjen. A másik pedig bele is vágott a lecsóba, valami pattogós hegedűmuzsikát mutatva neki, aztán pedig valamit, amiről határozottan meg tudta állapítani, hogy hazájának földjéről való, mert a brit angol akcentus összetéveszthetetlen volt bármi mással.
- Nem volt rossz ez a hegedűjáték. Kíváncsi lennék, hogy nekem menne-e... - töprengett el félhangosan, miközben folytatta a széles ecsetvonásokkal készülő fát. Inspiráló hatással volt rá a dallam, még az ecsetvonások mintájára is odafigyelt, szép, aprócska kacskaringókkal tarkított volt az egész a nagyobb, fa ágait szimbolizáló kanyarok felületén, ha közelről nézte az ember.
- Jó lesz ez? - nézett aztán hátra egyszer csak, amikor már nagyjából látszott, hogy mi alakul a dologból. - Ha nem tetszik, akkor még át lehet variálni - tette hozzá, jelezve, hogy a másik bátran megmondhatja a véleményét, elvégre ő sem szívesen nézett volna a falán olyasmit, ami nem is tetszik neki, pusztán csak udvariasságból.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 15. 16:48 | Link
Radúz

- Ez elég ütős kombinációnak hangzik - állapította meg a fiú. Azért ha valaki jól beszél angolul, az már a német alapjait is érti, a szláv nyelvek összefüggéséről meg ne is beszéljünk. Ő maga ugyan a már túlontúl általános voda-vodka-csajka hármason kívül nem sokat értett a dologhoz, sőt, azt se tudta volna megmondani pontosan, hogy ezek melyik nyelvhez tartoznak, de mindig csodálta azokat, akik megértik ezeket a roppant katonásan és keményen hangzó nyelveket.
Nem is kicsit lepődött meg Jared ismételten, mikor Radúz felajánlotta, hogy csak úgy bejöhet gyakorolni, mikor úgy gondolja. Nem igazán akart kopogás nélkül élni a lehetőséggel, pláne nem úgy, hogy a vadőrlak tulajdonosa esetleg a környéken sincs, de ettől függetlenül szívesen vette volna a kottát.
- Ha nem probléma, akkor tényleg megpróbálnám - biccentett a másik felé, de nem sértette meg azzal, hogy kifejti, hogy miért is lenne jobb, ha nem járkálna be csak úgy. Észre fogja venni, hogy nem garázdálkodik.
- Te min játszol? - kérdezte aztán érdeklődve. Elképzelni sem tudta, hogy milyen hangszer lehet ehhez a furcsa figurához illő, kész talány az egész srác, biztos a hangszere is valamilyen különleges darab.
- Hát... főleg komolyzenét. Nem azokat a nagyon elvontakat, hanem ütemes, pattogós dolgokat, vagy néha melankólikus dallamokat. Sokszor csak úgy magam kreálta módon zenélek, úgy, ahogy abban a percben épp eszembe jut.
Szeretett improvizálni, mert mindig olyankor élvezte legjobban a hegedülést. Az az igazi önkifejezés, igaz, éppen ezért nem gyakran tette ezt mások előtt. Ha volt hallgatósága, akkor maradt a jól bevált, kottákra rótt daloknál, annál is inkább, mert imprónál gyakran megbicsaklott a dallam, hiszen nem volt profi művész.
Közben Radúz közelebb jött megnézni a festményt, és Jared legnagyobb örömére pozitívan nyilatkozott a műről.
- Örülök neki! - mosolyodott el. Ha megszárad nyugodtan lehet majd tapogatni is, Radúz jól fel volt készülve erre, és az akril festék nem fog fogni száradás után, ellenben szépen meg fognak maradni a vonások.
Lendületesen neki is futott hát a végének, mert nagy ecsettel gyorsan halad az ember, és hamarosan már az utolsó réteget vitte fel a fa ágaira. Látszott rajta, hogy festett, egy merő maszat volt mindene, még az orra hegye is lila volt mostanra, de nem zavartatta magát túlságosan. Végül is, ne is fogjon rajzhoz az olyan, aki nem akarja összefestékezni magát, nem igaz?
Kicsivel később elhátrált a faltól, és távolabbról is megszemlélte művét.
- Kész - jelentette ki, miközben félrebillentett fejjel bámulta a fát. - Köszönöm a lehetőséget, hol moshatom ki ezeket? - kérdezte végül, mert nem akarta az ecseteket így hagyni, hamar tönkremennének.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. március 16. 16:50 | Link
Radúz

A hangszer, amit éppen elővenni indult a másik, felkeltette Jared érdeklődését. Úgy sejtette, hogy ha egyszerű, hétköznapi valamiről lenne szó, akkor nem igényelné, hogy megmutassák, hiszen könnyen el tudná képzelni, ez viszont valami többet sejtetett. És igen, nem is csalódott, egy általa még sohasem látott tárggyal tért vissza a másik.
Különös volt, leginkább a teknős páncéljára emlékeztette vagy egy sekély üstre, esetleg mély merengőre. Közelebb is lépett, hogy megnézze, aztán pedig kérdő tekintettel nézett fel a másikra.
- Hang, igaz? - kérdezte, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól értette a nevét. - Ez egy dob? - következtetett roppant briliánsan. - Még sohasem láttam ilyet - vallotta aztán meg, mintha eddig nem lett volna nyilvánvaló.
Ez után viszont még egy másik kérdés is eszébe jutott, ami ráadásul nem is volt annyira felesleges.
- Miért nevezted el? - érdeklődte kíváncsian. Neki sosem jutott eszébe elnevezni a tárgyait, bajban is lett volna, már ha abból indulunk ki, hogy Sherlocknak milyen sokára találtak normális nevet, így nem nagyon értette azt sem, hogy mások miért tesznek ilyet.
- Hát majd meglátjuk, nem vagyok profi hegedűs - tette még hozzá a zenélés témához, mert nem akarta a másikat áltatni, lehet, hogy egyáltalán nem fogja eltalálni a közös hangot az ismeretlen hangszerrel.
Közben már a végén járt a festésnek is, és nem sokkal később be is fejezte, elégedetten szemlélve munkáját. Egészen addig, amíg derült égből villámcsapás módon a nyakába nem borultak egy visítás kíséretében.
Jared az utóbbi időben nem lepődött meg semmin ennyire, most konkrétan köpni-nyelni nem tudott, csak állt ott, mint egy sóbálvány, reménykedve, hogy ez a nagy érzelemkitörés nem fog sokáig tartani. Radúz szerencsére nem húzta sokáig, úgyhogy hősünk hamarosan egy kicsit fellélegezhetett, de most már inkább igyekezett megtartani a két lépés távolságot. Nem haragudott, csak nem szokta meg az ilyesmit.
- Oh... - realizálta aztán a mutogatás után a fiú, hogy miért is lett maszatnak titulálva az imént. - Mindjárt lemosom - mondta, és elindult a mutatott irányba ecsetestül, hogy azokat is letakarítsa.
Nem tartott sokáig, hogy kicsit rendbe szedje magát, és immár festékmentesen tért vissza a szobába, hogy elrakja a festékes holmikat. Nem szokott maga után rumlit hagyni igazán, és ezzel most ő dolgozott, úgyhogy igazán ez a minimum. Miután végzett, Radúz felé nézett.
- Nekem most már lassan mennem kellene. Szerintem már lassan itt a vacsoraidő - mondta, majd elgondolkodott kicsit. - Enni te is feljössz a kastélyba?
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 2. 23:39 | Link


Jared lassan haladt lefelé a lépcsőn, közben a festményeket nézegetve. Szerette az ilyen koraesti órákat, mert ilyenkor már nem járkáltak csapatostul a diákok a folyosókon és neki is volt lehetősége alaposan körülnézni. Most direkt egy olyan utat választott, amerre ritkán járt, de nem sietett sehova, Radúzzal csak annyit beszéltek meg, hogy este benéz, ez pedig eléggé tág fogalom.
Végül azért csak leért a földszintre és elindult a poros utacskán a vadőrlak felé, de előtte még beugrott a konyhába is, abban a reményben, hogy Radúz talán örülne valami vacsorának. Így hát egyik kezében a hegedűtokot tartotta, a másikban pedig pár melegszendvicset egyensúlyozott, ezzel sikeresen elérve, hogy még véletlenül se tudjon bekopogni vagy benyitni az ajtón. Jobb híján a lábfeje külső oldalával böködte meg kissé az ajtót, remélve, hogy ez még nem akkora taplóság, hogy kizárják, aztán ha a vendéglátója előkerült, akkor bement a házba.
- Szia. Ne haragudj, nem volt több kezem – szabadkozott, miközben lepakolta a szendvicseket. – Hoztam vacsorát, remélem, még nem ettél – mondta roppant magabiztosan. Ezt a mondatot gyakorolta lefelé jövet, mert hát nem szokott ő csak úgy másokat etetni, és nem tudta biztosan, hogy ez mennyire furcsa, vagy mennyire nem. Néhányszor már járt itt, volt, hogy megkínálták valamivel, így szerette volna viszonozni.
- Oh… Fent hagytam a kottát, amit meg akartam neked mutatni – esett le neki csakhamar, hogy valami hiányzik. – A minap vásároltam egyet a faluban, állítólag valami régebbi mugli zene – mondta, azon gondolkodva, hogy megéri-e visszamásznia a toronyba, vagy inkább majd legközelebb hozza csak le magával. Persze ha nem felejti el újra.
- Hát én már nem megyek vissza… - döntött aztán hangosan is közölve a gondolatait, mielőtt elkezdte volna szétrakni az ételt. – Kaphatnék két tányért..? – érdeklődött illedelmesen, hiszen annyira még nem érezte otthon magát, hogy csak úgy nekiálljon turkálni.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 2. 23:46 | Link


- Oké, megjegyzem – vigyorgott Jared, mert egyébként a másik tényleg úgy nézett ki, mint aki folyton éhes. Na nem mintha kövér lett volna, vagy valami, hanem éppen azért mert kifejezetten vékonynak tűnt és valahogy olyannak, aki bármikor fel tudna falni egy fél marhát, csak mert éppen ahhoz van kedve. Na meg persze a szőke is szívesen rágcsált, még ha őt nem is áldotta meg olyan remek és gyors emésztéssel a sors, mint némely ismerősét.  
- Rendben, kérhetek egy cetlit és tollat? Szerintem Gareth vagy valamelyik szobatárs fent van, majd odaadják neki – mondta, de közben elért a füléig, hogy a másik kérdezett valamit, és ő is szétnézett.
- A hajadban. Megjegyzem, ez a legbiztosabb módja, hogy egyszer véletlenül felgyújtsd magad – tette hozzá, miközben kifejezetten jót vigyorgott a másikon és megközelítette a szendvicseket.
- Remélem szereted, sajtos kukoricásak egy kis ketchuppal – vett el egyet. Eléggé éhes volt és nem akart addig a zenéléshez fogni, amíg ez így van. – Gyakoroltam azt a dallamot, amit múltkor próbálgattunk, szerintem most már sokkal jobban megy – mondta két falat között.
Meglepően jól hangzottak együtt a hangszereik annak ellenére, hogy ennél eltérőbbek nem is igen lehettek volna, na meg Jared sem járt le azért olyan nagyon gyakran, főképp, mert a munkája jobbára lefoglalta a délutánjait. Viszont mikor kicsit is kommunikatív állapotban érezte magát és az ideje is engedte, akkor benézett, mert jólesett az a kis kikapcsolódás, és sokkal szórakoztatóbb volt ketten, mintha csak egyedül áll egy szoba közepén és hegedül.
- Kéthete teljesen be lett fejezve a tetoválásom, szerintem így még nem láttad – mutatta fel a tenyerét a fiúnak. – Szerintem szuper lett, inkább ne mondd meg neki, de hurrikán kisasszony érti a dolgát.
Korábban már mesélt Sáráról és mivel a falnak is füle volt a kastélyban, természetesen a cupidos eset is közszájon forgott, úgyhogy nem árult el nagy titkot vele.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 2. 23:51 | Link


Követte az utasításokat és keresett egy füzetet, amiből tudott lapot tépni, aztán gyors kérést firkantott rá, és odaadta Radúznak. Ő maga még nem szívesen ment közel a csókákhoz, mert bár nagyon szépek voltak, de neki túlságosan vadak, nem ehhez szocializálódott a városban, úgyhogy inkább csak távolról csodálta őket.
- Hát azt már nem tudom neked megmondani – tekintett gyorsan körbe a szobán Jared, de nem találta a kérdéses festőeszközt. Nem is foglalkozott vele igazán tovább, mert Radúz is ugrotta a témát, és előbb-utóbb úgyis meglesz, viszont a vacsorájuk kihűl.
- Oh, paradicsom! – csillant fel a fiú szeme, aki nagyon szerette az említett zöldséget. – Azt ha lehet, akkor kérnék – mondta illedelmesen, és leült a felkínált helyre. Ez egy kicsit mindig furcsa volt neki, mikor idejött, hogy nem igazán voltak szokványos ülőhelyek, de végül is az ágy is megfelelt, az utóbbi időben úgyis nagyon rászokott, hogy a szobában is mindig mindent az ágyon csináljon az evéstől kezdve a tanulásig. Persze elaludni meg múltkor az egyik babzsákfotelban sikerült.
- Nagyon megszoktam a kötött dallamokat – válaszolta. Radúznak igaza volt, egy kis lazítás sokat segített volna, és egyre jobban fel tudott oldódni minden alkalommal, de még mindig újra meg újra előjött az a hiba, hogy nem volt elég biztos a saját tudásában, ha más előtt kellett megszólaltatnia a hegedűt. De ezért is jött le ide elég gyakran, hogy ettől a beidegződéstől megszabadulhasson.
Picit megrezzent, mikor a fiatal férfi elkapta a kezét, nem szerette a hirtelen érintéseket, de nem rántotta el, hanem hagyta, hogy az megnézze magának a tetoválást.
- Egyszer faluban rohant le – fintorgott Jared visszaemlékezve a történtekre, amik nem igazán voltak kedvére valóak. – Néha olyan, mintha valami megállíthatatlan óramű hajtaná, amit valaki túlhúzott – tűnődött el, de a hangjának nem volt bántó éle, csak szimplán egy hasonlatot keresett, amivel jól le tudja írni, hogy milyennek látja a szőke lányt.
- Höh! Ne kezdd te is! – fortyant fel a fiú, mert még túl jól emlékezett, hogy úton-útfélen mennyien piszkálták a lány miatt, folyton kétértelmű célzásokat téve és számára érthetetlen kérdéseket puffogtatva.
- Sára egy egészen más világ – mondta aztán megenyhült hangon. Tulajdonképpen valamilyen kifacsart módon kedvelte a lányt, szimpatikus volt neki, de nem tudott volna sok időt eltölteni vele, ahhoz túlontúl szeles volt és erőteljes személyiség.
- Az mi? – kukkantott aztán Radúz poharába, ahogy visszaült mellé. Furcsa illatot érzett, kesernyéset, amit hirtelen nem tudott hova tenni. Alkoholpárának tűnt, de nem bor volt és nem is pezsgő, a töményeknek pedig, amiket az apja ivott olykor az üzletfeleivel, sokkal erősebb, csípősebb szaga volt. Ez valami más lesz.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 2. 23:56 | Link


Radúz kész kis lakomát kerített nekik a finom zöldségekkel, és Jared is boldogan rágta a rengeteg vitaminbombát.
- Köszönöm – mondta két falat között, majd vett még egy darab paradicsomot, hogy berágicsálja.
Közben tovább gördült a beszélgetés fonala, Jared pedig bólintott egyet.
- Nekem azért kellett megtanulni, mert ezt várták el tőlem, így aztán nem nagyon volt helye mindenféle szárnypróbálgatásoknak – mondta. – Szerencse, hogy egyébként is megtetszett a hangszer, de igazán azóta szeretek játszani, mióta senki sem kéri – tette még hozzá elgondolkodva.
Valóban, mióta nem kellett mindenféle megkövetelt dolognak eleget tenni, azóta sokkal szívesebben foglalkozott rengetegféle tevékenységgel. Neki az kellett, hogy szabad kezet adjanak neki, hogy azt csinálhassa, amit ő jónak lát, mert nem volt az a típus, aki elkallódna, ha nem fogják a kezét, viszont a szamárvezetőtől egyenesen irtózott.
- Könnyen tanultad meg a hangot megszólaltatni? – kérdezte aztán kíváncsian, mert számára ez a hangszer még mindig valami egészen furcsa és rejtélyes valami volt. Kicsit sem szokványos.
Radúz Sárával kapcsolatos véleményére viszont csak dühösen szuszogott. Jobb lett volna, ha nem történik ilyen malőr, mint ez a cupidos, akkor talán nem kezdenek el hozzászólni az emberek és nyugodtan élhette volna tovább a csendes kis életét… Valahol a gondolat ezen pontján kapott észbe, hogy még jó, hogy ezt Gareth nem hallja, és mintha éppen azon kéne lennie, hogy beszélgessen másokkal, úgyhogy köztes megoldásként inkább megpróbálta elhessegetni a mérges gőzfelhőcskéket a fejéből.
Radúz közben el is ment valamerre és valamilyen itallal tért vissza, ami Jaredet teljesen zavarba ejtette.
- Az olyasmi, mint a vajsör? – kérdezte összehúzott szemöldökkel, de valahogy az illat nem olyan volt. – Hát… Kérek – felelte végül, mert csak nem hagyta nyugodni, hogy ez mi a fene lehet.
A szájában aztán furcsán keserű ízt érzett, bár nem volt rossz. Nem indította el benne azt a fintorgást, amit bármilyen tömény szesz minimális mennyisége is kivált, hanem inkább üdítőnek érezte, annak a fajta italnak, ami akkor jó, ha rettenetesen belakik az ember.
- Nem rossz – állapította meg aztán fennhangon, a gondolatainak egy részét megosztva a házigazdával is. – Habár kicsit furcsa, hogy valami, ami ennyire kesernyés, lehet finom – tette hozzá a megrögzött édességimádó, aztán némi gondolkodás után újra kérdezett.
- Lehet még egy kortyot?
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 2. 23:57 Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 00:01 | Link


- Nem is gondoltam volna, hogy ilyesmikben segíthetnek ezek a… számítógépes játékok – lepődött meg. Neki ez egy teljesen más világ volt a szó legszorosabb értelmében, de már találkozott ezzel a kifejezéssel és tudta, hogy mit jelent. Néha maga is meglepődött, hogy mennyit szélesedett a látóköre az utóbbi időben, de ezt kifejezetten a pozitív változások oldalára sorolta.
Most pedig megint egy újabb dolgot tanult, mégpedig, hogy a sör nem is annyira rossz dolog. Igaz, nem tudott volna sokat inni belőle, nem is állt szándékában, de könnyű üdítőnek remekül megtette. Amúgy sem volt egy alkoholkedvelő fajta, nem szívesen rombolta volna magát ilyesmivel, de ennyi még belefért, úgyhogy az ajánlatra is bólintott.
- Az jó lenne, szívesen megkóstolnám – felelte, és ha Radúz elindult a konyhába, akkor ő is vele ment, hogy megnézze, miként is készül az ital.
A vacsorához visszatérve aztán újra letelepedett és berágta a kenyere utolsó falatjait is, hogy utána már csak a nagy pohár ízesített sörrel ücsörögjön. Elnézegette a szoba berendezését, a nagyon jól sikerült függönyt, amit Radúz az első találkozásuk alkalmával készített éppen, meg úgy általában az egész kis lakályos zugot.
- Jó itt lakni? – kérdezte hirtelen. – Mármint ennyire pici helyen? – nézett a másikra kíváncsian. Eléggé kétközt volt ezzel a dologgal, mert sok időt töltött még az otthonukban is a szobában és itt is, tehát bizonyos szinten megszokta a kisebb lakótereket, de közben mindig egy hatalmas házhoz tartozott a helye. Egészen más lehet ennyire korlátozott térrel rendelkezni.
Közben szépen fogyott a kezében tartott ital, és egy egészen kicsit mintha megérezte volna a hatását. Talán túl gyorsan itta, de Radúz nagyon finomat készített a sörből, miután egy kis ízesítés is került bele… Jared okosan le is rakta egy kicsit a poharat a kezéből, nehogy szédülés legyen a vége, hiszen ő egyáltalán nem szokott az alkoholhoz, egészen kicsi is megütötte. Viszont a kenyér sok volt és nyomta a gyomrát, úgyhogy hamarosan újra kortyolt párat, jó úton haladva ahhoz, hogy egy hangyányit becsípjen. De persze az még odébb volt.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 00:08 | Link


- Nem tudtam, hogy ezek ennyire… fejlesztőek – nézett egy nagyot a fiú. Azt hitte, hogy a videojátékok csak valami teljesen értelmetlen dolgok, legalábbis ez jött le neki abból, hogy mennyire negatív dolgokat olvasott róla a mugli médiában, mikor nagy ritkán effélébe botlott. Nos, úgy tűnik, téves benyomást kapott.
Közben a konyhába tértek, és Jared megfigyelte az üdítő készültét. Nem tűnt bonyolultnak, az egyetlen buktatója az, hogy a diákoknak nem lehet alkoholt vinni a kastélyba, neki pedig halvány fogalma sem volt arról, hogy egyáltalán létezik olyasmi, mint alkoholmentes sör.
- Neked is – viszonozta a gesztust, bár kicsit meglepődött, mert azt hitte, koccintani fognak, de végül mégsem ez történt. Közben aztán megérkeztek a kották is, és Jared átvette őket, hogy megnézze, valóban az került-e ide, aminek kell.
- Ó, igen! Ezek azok – lelkesült rögtön, és megszámolta gyorsan, hogy megvan-e minden oldal. Szerencsére nem volt hiány, így el is kezdte mutogatni a sorokat Radúznak. – Nézd csak, látod itt ezt a részt? Ez valami egészen különleges hangzás lenne hegedűn. És nézd csak ezt is, ez meg szóló neked – csúsztatta lejjebb az ujját a papíron.
Aztán feljött a lakás témája, és Jared kicsit elszégyellte magát, mert kicsinyelte a kunyhót.
- Sajnálom… Tudod én elég nagy terekhez és házakhoz vagyok szokva, nekem kicsinek tűnt, de vigasztaljon, hogy sokkal lakályosabbnak látom, mint eddig bármelyik villát – mosolyodott el a végére.
Közben végzett az evéssel-ivással, úgyhogy a tányérját a konyhába vitte. Radúz kérdésére bólintani akart, de aztán meggondolta magát, mert kicsit kellemetlenül érintette ez a mozgásfajta jelen pillanatban, és inkább szavakkal válaszolt.
- Szerintem a kattogót meg lehetne próbálni – felelte, aztán felvette a hegedűjét a földről, és kivette a tokjából. Nagyon szerette a hangszert, még akkor is, ha nem volt olyan különleges, mint Radúz darabja. Fontos volt neki, mert végigkísérte a fél életét.
Kényelmesen elhelyezkedett ez után, hogy lehetőleg semmit se könyököljön le, aztán a másikra nézett.
- Kezdhetjük?
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 00:13 | Link


- Öhm, persze – bizonytalanodott el egy pillanatra, de aztán rájött, hogy valószínűleg Radúz nem tud kottát olvasni. Őszintén szólva Jared úgy érezte, hogy neki nem is igazán hiányozhat ez, hiszen a hallása remek volt és egyébként is kiválóan zenélt, neki magának viszont sajnos szüksége volt sokszor az ilyen fogózkodókra.
- Jó lehet így élni – merengett el a fiú a válaszon. – Nekem még eddig az itteni szobánk a leginkább otthonszerű, de, ugyebár, itt nem maradhatok örökké – mondta. Kicsit nehéz volt számára elképzelni, hogy egyszer csak imádni fog egy bizonyos lakhelyet, mert sosem kötődött helyekhez. Nagyon sok dolog tetszett meg neki, de nem volt kedvence, egyformán szeretett kint lenni és az erdőt nézni vagy bent ülni és olvasni. Még jó, hogy senki sem kérte tőle, hogy válasszon.
- És jó testvérek vagytok? – kérdezte aztán, mikor szóba jött, hogy Radúznak vannak testvérei. Ez a téma eléggé érdekelte, mert hát neki a mindene volt Gareth, és mindig kíváncsi lett, mikor valaki a saját testvéreiről beszélt. Vajon mások is így ragaszkodnak egymáshoz, vagy tényleg ők furcsák? Volt már, hogy elkapta egy-két lány tekintetét, amint szinte olvadozva néztek rájuk egy-egy meghittebb jelenet közepette, de nem nagyon értette, hogy ez miért van.
Közben Radúz meghozta kattogót is, úgyhogy Jared elhelyezkedett, és a kérésnek megfelelően először is megpróbálta eljátszani a kottából a dalt. Nehéz volt, főleg ott, amit végképp nem az ő hangszerére írtak, többször újra kellett kezdeni, de aztán csak sikerült az ő véleménye szerint valamennyire érthető dallamot kihozni belőle.
- Becsatlakozol? – ajánlotta, mielőtt újra elölről kezdte volna, aztán pedig immár nagyobb lendülettel fogott bele a műbe. Mostanra nagyjából ráállt a keze – még ha a sorok néha össze is folytak kicsit a sör hatására -, és egész jó ívet írt le a dallam. Ha elég ideig játsszák, ki tudja, még lehet, hogy kicsit ki is kapcsol az agya, és mozog mellé csak úgy spontán.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 00:16 | Link


- Akkor te is kisöcsi vagy, mint én – vigyorodott el Jared felmérve a helyzetet. Érdekes lehetett olyan családban nőni fel, ahol ennyi a gyerek, attól függetlenül is, hogy egészen biztosan szabadabb életük volt, mint nekik. Néha elgondolkodott rajta, hogy mi lett volna, ha máshogy élnek gyerekkorukban, akkor most milyen ember lenne, de valahogy mindig arra jutott, hogy bármilyen rémes és iszonyatos is volt, ha nem ezek történnek, akkor most nem lenne önmaga. Márpedig ő szeretett olyan lenni, amilyen.
- Gareth – mosolygott a fiú, mikor válaszolt. – Nem nehéz, egészen hasonlít a Jaredre, legalábbis hangzásában.
Gyakran mondták nekik, hogy hasonlóak, annyira szembetűnő volt, de sajnos mégsem elég ahhoz, hogy összekeverjék őket, pedig az tényleg vicces lett volna. De hát Gareth magasabb is volt egyelőre, az arcvonásai is férfiasabbak, ráadásul az öltözködése is teljesen más volt, mint Jaredé, még ha az utóbbi időben ez változni is látszott.
Ez után viszont a zenéé lett a főszerep, és Jared egy ponton túl már lehunyta a szemét, úgy játszott a hegedűn. Amint Radúz is becsatlakozott hirtelen megtelt élettel a dallam, a szőke fiút mindig is lenyűgözte, hogy mennyire csodálatos hangja van Zorjának.
- Esküszöm, ha lenne bármi énekhangom, még dalra is fakadnék – szólt közbe egy ponton, hogy aztán tovább vágtázzon a gyors részeken és a lábával topogja mellé a ritmust. Most eléggé elengedte magát, talán még sosem sikerült ennyire jól játszania, de sajnos egy idő után meg kellett állnia.
- Egy kicsit leülök, szédelgek – közölte a pihenőállásba helyezkedés okát. Nem volt komoly, csak a nagy hévben kimelegedett és mostanra ütött az alkohol, amihez kicsit sem volt hozzászokva. Viszont, hogy ne üljön ott kukán, kérést fogalmazott meg.
- Játszanál nekem valamit? – érdeklődte Radúztól, miközben törökülésbe helyezkedett, a hegedűjét pedig biztonságba helyezte.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 3. 01:10 | Link


Felnevetett, annyira jó volt a leírás, amit Radúz adott magáról, tulajdonképpen tényleg annak is tűnt így ránézésre, meg persze mellette egy roppant szerethető emberkének. Jared nagyon kedvelte legalábbis, mindig jókedvű volt és szertelen, ami nagyjából az ő szöges ellentéte, ez pedig roppant mód tudta szórakoztatni. Mostanra már könnyen vette át Radúz vidámságát, ő is szórakozott és játszott, ha az kellett, ez pedig nagyon jót tett neki.
- Áh, nem merem... Még sosem énekeltem - felelte félszegen mosolyogva. Tényleg nem próbálkozott még ilyennel, talán ha utoljára gyerekkorában valamikor, de azóta se módja se kedve nem volt énekelni, hát most félt, hogy hülyét csinál magából. Inkább csak a dallamot figyelte és hogy mennyire csodálatosan hangzik együtt a két hangszer és közben igyekezett egyre többet kihozni magából, hogy még jobb legyen.
De aztán meg kellett állnia és mikor Radúz aggódva kérdezett felőle, akkor megrázta a fejét.
- Nem vízhiány - mondta. - A sör! - ismerte fel, hogy mi lehetett a probléma. Mint a családjában oly sokan, pont annyira nem bírta ő sem az alkoholt, ami esetében azt jelentette, hogy már egy egészen kevés is megszédítette. Ezt ékesen bizonyította az is, hogy mikor legutóbb rumos kakaót kapott a bátyjától, akkor az is pillanatok alatt beütött, pedig egészen biztosan nem leitatni akarta.
Szerencsére a másik viszont nem tiltakozott és szívesen zenélt neki, noha amint elkezdte Jared szeme kerekre tágult és úgy bámult rá. Ez a hang tényleg Radúzból jön ki? Hihetetlen, az a női hang elképesztő volt. A szám végéig csak teljes csöndben ült és figyelt egyik ámulatból a másikba esve, de a zene tetszett neki, úgyhogy a keze és a lábfeje ütötte közben az ütemet. Teljesen hihetetlen volt számára, hogy valaki így tud játszani a dallamokkal és ha ez nem lenne elég akkor még a saját énekhangjával is. Mikor aztán vége lett, akkor mert csak megszólalni.
- Ez hogy csináltad? - kérdezte ragyogó arccal. Nagyon tetszett neki, hogy a másik ilyesmit is tud, bár azt sejtette, hogy valószínűleg ez is a melodimágiája része lehet, tehát olyasmi, amire sajnos őt nem fogja tudni megtanítani.  
- Mutass még valamit, más is tudsz utánozni? - kérdezte csillogó szemekkel.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 24. 18:09 Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 24. 18:36 | Link


Radúz kapcsolt, és a sörtől szédelgős Jared egy pillanat múlva már az ölelésében találta magát. Pislogott egy párat, óvatosan meglapogatva a srác vállát viszonzásképp, mert már kezdte egészen megszokni az ilyen kitöréseket, de még mindig nem kezelte túl jól sajnos. Igaz, nem is zavarta.
Aztán Radúz már tovább is vágtatott, azzal a felkiáltással, hogy hoz még inni, bár a szörp szó hallatán Jared már reménykedett, hogy ez nem kevert ital lesz, csak valami sima édes finomság. Így is lett, mikor a másik visszaért, akkor egy nagy pohár limonádénak állhatott neki, míg Radúz szórakoztatta.
Méghozzá nem is akárhogyan! Jarednek szinte leesett az álla, ahogy hallgatta őt, egészen belelkesült, teljesen lenyűgözte, hogy mire jó a melodimágia.
- Most nagyon irigyellek a képességedért - jelentette ki ragyogó szemmel nézve a másikra. - Milyen bestianyelveket ismersz? - kérdezte aztán, mert talán ez még annál is jobban megfogta, mint a hangutánzás maga. Mennyire jó lehet már beszélgetni az állatokkal! Azt ő is imádná, naphosszat eldumálna a madarakkal a párkányon vagy a mókussal a fán... Na az igazán neki való szórakozás lenne! De sajnos nem volt melodimágusi képessége, úgyhogy be kellett érnie azzal, hogy Radúz csodás előadását hallgatja és folytatást követel.
- Mentőautó? - dobta be az első dolgot, amit eszébe jutott. Az a szirénázás először nagyon megviselte muglikörnyezetben, de ezzel együtt eléggé meghatározó is volt ahhoz, hogy megragadjon a fülében a hangja. Persze aztán tovább gondolkodott, hogy kicsivel értelmesebb dolgokat is kérjen a másiktól.
- Beszélj úgy, mint én! - kérte, miközben törökülésbe húzta a lábát és a poharát szorongatva figyelte Radúzt. Kicsivel később pedig megint más jutott eszébe. - Valamelyik bestianyelven mondanál nekem valamit? - érdeklődött. - Mondjuk... a madaraidnak szeretném megmondani, hogy nagyon szépek, az mennyire nehéz? Le tudnálak szerinted utánozni? - nézett a párkányon kuporgó tollasakra kíváncsian.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 25. 21:13 | Link


Ámulva hallgatta Radúz felsorolását, sosem hitte volna, hogy lehetséges ilyen módon beszélgetni az állatokkal, de úgy tűnt, hogy a másik nem viccelt.
- Hihetetlen... - kerekedett el a szeme egy pillanatra, mikor Radúz megemlítette a madarat, ami mindenféle hangot képes utánozni. Ilyen pillanatokban mindig rátört az érzés, hogy mennyire keveset is ismer a világból, és hogy mennyire szeretne még sok-sok mindent tanulni. Ennek a gondolatnak szokott az lenni a vége, hogy beveszi magát pár napra a könyvtárba és csupa olyasmit olvas el, ami addig nem került a kezébe. De aztán hamar továbblépett, és mindenféle hangok kiadására kérte vendéglátóját. Radúz készségesen teljesítette is, kezdve a mentőautóval, ami roppantul szórakoztatta Jaredet, egészen addig, hogy az ő hangján szólalt meg.
- Egek, én így beszélek? - nevetett fel, előbb a hangon aztán a mondanivalón átalkodva meg. Nehezen fékezte csak meg a röhögést, ami kitört belőle, mikor belegondolt, hogy igen, tulajdonképpen Radúz most elég jól parodizálta, de aztán nagy nehezen sikerült, és még a limonádé sem csepegett ki a kezében tartott pohárból a zötyögéstől, amit hatalmas sikernek könyvelt el.
Mikor már kicsit lecsillapodott, akkor megint mást kérdezett, Radúz pedig magyarázott egy kicsit arról, hogyan is kommunikálnak a csókái.
- Nem baj, azért szeretném megpróbálni madár módra - felelte, aztán ha a másik megmutatta, hogy hogyan kell a hangokat kiadni, akkor megpróbálta leutánozni. Ő is érezte, hogy katasztrofálisan sikerült, a madarak is egy pillanat alatt mély csöndbe burkolóztak, úgyhogy nekifutott még egyszer. Ez már nagy tetszést aratott a csókák körében, bár Jarednek az volt az érzése, hogy most nemes egyszerűséggel körbenevették.
- Oké, mit mondtam nekik? - nézett a házigazdára miközben ő is vigyorgott a helyzeten. Úgy tűnik, ez nem neki való, pedig tényleg lenyűgözte őt Radúz képessége.
Közben lassan elfogyott a limonádé is a kezéből, ráadásul odakint is elkezdett lefelé menni a nap, úgyhogy elgondolkodott, hogy talán lassan vissza kellene mennie a kastélyba, de mindig nehezen szabadult el innen, mert annyira kellemes hangulata volt a kis házikónak. Nyújtózott hát egyet, közben pedig a pillantása egy még szabad falfelületre esett, hirtelen ötletet adva neki.
- Felfesthetném oda a csókáid - javasolta, mutatva, hogy hova is szánná. - Már ha hajlandóak a kedvemért egy kicsit veszteg maradni, amíg felvázolom az alakjukat - pillantott hátra mosolyogva az említett szárnyasokra.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 30. 00:02 | Link


Radúz magyarázatát hallva már csak csendesen nevetett, addigra sikerült úrrá lennie a röhögőgörcsön, viszont a megállapítás második felére kicsit megrázta a fejét.
- Csak azért gondolod így, mert nem láttad még, hogy a bátyám hogyan dolgozik. Ő sokkal jobb bűbájok terén, mint én, és ügyesebben is oldja meg, ha valami fennakadás van egy találmányunkkal - mesélte, de a hangjában nem irigység vagy bármi hasonló csendült, hanem büszkeség. Mert ő bizony büszke volt az okos bátyjára, aki erős és bátor, remekül varázsol és még kedves is. - De én úgyis jobban szeretem a dizájnt csinálni. Meg kísérleti nyúl lenni - vigyorodott el újra.
Ez után viszont a fiú a csókáknak próbált kedveskedni, méghozzá a saját nyelvükön, de teljesen mellélőtt. Miután Radúz nagyjából megsaccolta, hogy mégis mit mondhatott a madaraknak, ő is becsatlakozott a közös nevetésbe. Nem bánta, hogy rajta mulatnak, ebben végképp nem volt semmi bántó, ő pedig nagyon élvezte, hogy egyáltalán megpróbálhatott így kommunikálni. Mindig is szimpatikusak voltak neki a madarak, akikkel itt a vadőrlakban ismerkedett meg, mert vidámnak tűntek, be nem állt a csőrük és egyébként is kedves kis lények benyomását keltették benne.
Ezért is ajánlotta fel, hogy lerajzolná őket. Úgy tűnt, a madarak nagyon örültek a lehetőségnek, Jared teljesen meglepődött, mikor hirtelen mind felé kezdtek repülni, de örült a közvetlenségüknek és jót nevetett a tolakodáson, amit levágtak. Ma egyébként is rengeteget nevetett, jó délután volt ez, egészen ellazult. Végül Radúz kérésének eleget téve szétnézett, hogy mégis hova ülhetnének a madarak, hogy jól lássa őket, aztán meglátta, hogy a kályha csövén van egy kis kiszögellés.
- Ide leülhet majd mindig, aki aktuálisan sorra kerül - mutatott rá a helyre. - Nem baj amúgy, ha mocorognak, csak gyorsan felvázolom őket, a színezéshez meg nem kell nyugodtan maradni - tette még hozzá, miközben elindult, hogy elővegye a festékeket. Már nem volt annyira megilletődve, mint első alkalommal, nem érezte, hogy turkálna, vagy valami, hiszen pontosan tudta, hogy hova kell nyúlnia azért, amit szeretne.
Aztán ha megvolt minden, akkor visszasétált a falhoz és röviden felskiccelt egy faágat, mert azt tervezte, hogy majd úgy festi fel a csókákat, mintha azon ülnének.
- Kezdhetjük is, ki lesz az első? - érdeklődött a madarak felé fordulva. - Aki nincs soron éppen, az leülhet a vállamra jobb oldalt, hogy nézze, nem zavar - tette még hozzá, mielőtt nekiállt volna festeni.
Viszonylag gyorsan haladt, legalábbis a körvonalak hamar letisztázódtak a falon, utána viszont a kifestéssel jócskán elpiszmogott. Nem sietett sehova, élvezte az ilyen alkotótevékenységet, meg egyébként is remekül érezte magát, úgyhogy szépen, egyesével kiemelte a csillogást is a madarak tollán, egészen aprólékos munkát végezve. Nem is állt meg, míg be nem fejezte.
- Fuh... elfáradtam - jelentette ki, miközben elhátrált a faltól, hogy távolabbról is megnézze az eredményt. - Hogy tetszik? - kérdezte végül, nem csak Radúztól, hanem a csókáktól is egyben.
Szál megtekintése

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. augusztus 30. 13:32 | Link


Radúz készségesen segített neki eligazítani a madarakat, akik most a modelljei voltak, úgyhogy igazán nem volt nehéz dolga. Tetszett neki az áramvonalas forma, ami jellemezte ezeket a kis lényeket, könnyű volt felvázolni őket, még ha igaza is volt a házigazdának, és nehezen maradtak nyugton.
Mikor végzett, akkor elégedetten szemlélte meg művét. Úgy érezte, hogy jól sikerült, falra festeni pedig amúgy is egy külön élmény volt, úgyhogy kifejezetten örült neki, mikor volt rá lehetősége. Sosem gondolt bele, de olyankor tudott mindig a leginkább ellazulni, mikor valamilyen művészeti tevékenységet végzett, zenélt vagy rajzolt, mert ilyenkor nem gondolt semmire, csak őszintén beleadta a lelkét is abba, amit csinált. Kis időre, de eltűnt a görcsös fegyelem és átadta a helyét annak a kedves lénynek, aki egyébként képes lenne végigvigyorogni egy egész délutánt.
- Héé, tegyél le! - nevetett fel, mikor már megint felkapták. Egy ideje már nem tiltakozott az ilyesmi ellen úgy istenigazából, mert kezdte megszokni, hogy Radúz folyton hasonló dolgokat csinál. Valahol lenyűgözte a közvetlensége.
- Hát azt egyelőre még ne csináld - felelte mosolyogva, miközben összeszedte az ecseteket és nekiállt feltakarítani a maszatot, amit a földön művelt. - De nagyon örülök neki, hogy ennyire tetszik - nézett a másikra, miközben az felsorolta a madarakat.
- És nektek hogy tetszik? - fordult aztán hátra a tollasakhoz, barátságosan nyújtva ki a karját, hogy ráülhessenek, ha akarnak, amíg megnézik a festményt. Utána vissza is röppentek a helyükre, de Jared úgy érezte, hogy elégedettek, úgyhogy tényleg se sem lehetett volna vakarni a vigyort az arcáról.
Miután elpakolt, nyújtózott egy nagyot és kinézett az ablakon.
- Viszont most már indulom kellene - mondta, miközben elindult a hegedűjéért. - A kottát itt hagyom, hátha játsszuk még máskor is - mondta. - Köszönök mindent és jó éjszakát! - mosolygott még Radúzra, mielőtt elindult volna a kastélyba.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 2. 19:52 | Link
Radúz és Felügyelő
Április 23.

Mivel a telihold utáni nap Radúz általában teljesen kidől, így tudta, hogy ilyenkor érdemes hozzá lenézni. Ilyenkor a férfi az egész éjjelt azzal tölti, hogy figyel az erdő vadjaira, úgyhogy biztosan nem mászkál el másfelé, még ha rá is felejtett esetleg, hogy megbeszélték, hogy találkoznak. Ahogy arról Kelemen felügyelővel már előzőleg megállapodtak, felment érte az irodába, majd együtt indultak el, hogy elmenjenek ahhoz a bizonyos információforráshoz, aki miatt Sebby-nek lehetősége nyílt vele alkut kötni.
Az iskola bejáratáig jutottak, mikor megállt, és ránézett a férfire.
- Kérem az igazolványát! - nyújtotta elé a tenyerét, és csak akkor volt hajlandó tovább menni, ha megkapta azt. Ha így történt, akkor hamarosan már a vadőrlak ajtajában álltak és ő kopogásra emelte a kezét, de előtte még Farkasra pillantott.
- Radúz rendes, becsületes ember. Ha megkérhetem, akkor semmiképp se próbálja sarokba szorítani vagy bármi hasonló, mert önként és jó szívvel ad információkat. Rendben? - kérte, mert azért mégis csak felügyelőt hurcolt éppen a legjobb barátja házába.
Ezután pedig ténylegesen is bekopogott.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 2. 21:12 | Link
Radúz és Felügyelő
Április 23.

Mikor a felügyelő rábólintott a kérésére, akkor ő elmosolyodott, és nem sokkal később már Radúzzal szemben álltak, aki szokásához híven azzal kezdte, hogy alaposan megölelgette őt. Sebby ezt kicsit rezignáltan tűrte, jobbjával megpaskolva a vadőr hátát, hogy kicsit viszonozza is a gesztust, aztán mikor szabadult a karok közül, akkor végre köszönni is tudott.
- Szia - szólalt meg, teljes természetességgel tegezve le a házvezetőjét, mert hát náluk ez már így megy évek óta. - Ő itt Kelemen Farkas felügyelő úr, a minisztérium küldötte - mutatta be a vele érkező férfit, majd az előbb említetthez fordult. - Ő pedig Kafka Radúz Arvid, az Eridon házvezetője és egyben a vadőrünk.- tudta le a kötelező köröket, aztán újra Radúzhoz fordult. -Jókor jöttünk, már kipihented magad? - kérdezte, de közben a pillantása az ételre esett és rögtön el is térült a tányérok felé. - Ó, kaja! - állapította meg a nyilvánvalót, majd otthonosan le is csüccsent, mikor Radúz hellyel kínálta őket.
Nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen hévvel szaglálódott a pirítósok irányába, mert tény, ami tény, régen volt az ebéd, ő meg néha olyasmire is vágyik (bármilyen hihetetlen), ami nem édesség. Radúz salátáit az első pillanattól fogva imádta, mert sokkal jobbak voltak, mint azok, amiket a manók készítenek odafent a kastélyban. Valószínűleg ennek az lehet az oka, hogy ez frissen termett zöldségekből volt megalkotva.
- Én teát kérek - mondta. Valahogy Radúznál nem mert igazán kakaót inni, mert volt egy olyan gyanúja, hogy még a végén kecsketejből készülne, azt meg valahogy nem szerette volna. - Ha lehet, akkor sokat, lécci - tette még hozzá, mert biztos volt benne, hogy a pirítósra jócskán szomjas lesz majd.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 2. 22:17 | Link
Radúz és Felügyelő úr

- Hm, akkor hamarabb kellett volna jönni - sajnálkozott kicsit Sebby a tény felett, hogy lemaradt a csókákról, mert nagyon megszerette őket. Cserfes kis társaság, de roppant szórakoztatóak. Viszont mikor tányért kapott a kezébe, akkor rögtön felvidult és szerzett is a pirítósból.
- Köszönöm! - mondta vidáman, miközben a salátából is szedett magának, aztán falatozáshoz is látott, mert már nagyon közel állt hozzá, hogy hangosan korogjon a gyomra. Közben Radúz is kivonult a konyhába, Sebby pedig már előre örült a teának is, mert tudta, hogy a vadőrnél csak finomságokat lehet kapni, ő meg igenis szerette a hasát.
Ezután egy darabig csak csendesen hallgatta az eszmecserét, egészen addig, amíg a festmények nem jöttek szóba. Valahogy most ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megmutassa a felügyelőnek a saját műveit is, úgyhogy noha kivárta, hogy végigmondják, amit szeretnének, utána rögtön magához ragadta a szót.
- Én is festettem - nézett Farkasra, majd a villájával rámutatott egy életfára a falon. - Nézd csak... illetve bocsánat - akadt meg, szaporán pislogva, mert nehéz volt váltogatnia a tegeződést és a magázódást. - Szóval nézze csak, azt ott például - mutatta meg újra a fát. - És ott a csókákat is - tette még hozzá.
Közben aztán Radúz is visszaért, és Sebby boldogan vette el az egyik bögrét.
- Köszönöm szépen - mondta ismét, miközben megcukrozta a teát, majd egy kevés rumot is öntött belé. Tudta, hogy nem szabad sokat, mert hamar megárt neki, de egy kis ízesítő végképp nem fog ártani, ráadásul azt már volt szíves a felügyelővel is közölni, hogy elmúlt tizenhét, úgyhogy még csak nem is szólhat semmit.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 4. 01:31 | Link
Radúz és Farkas

A nyelvbotlást követően a mellette ülőre pislogott és gyakorlatilag kapva kapott a lehetőségen, amit felajánlottak neki. Ő is úgy érezte, hogy jobb lesz nekik, ha tegeződnek, mert rémes dolog egy embert tegezni a másikat meg magázni a szobában, főleg, ha esetleg mindkettőnek beszélne egyszerre. Na meg, az is tény, hogy már elég sokat beszéltek egymással, ahhoz képest.
- Rendben, köszönöm - viszonozta a mosolyt, viszont a duplázott dicséretre meglehetős gyorsasággal váltott szép pirosba az arca színe, úgyhogy itt már csak motyogva ismételte meg a köszönömöt, inkább a tányérra szegezve a tekintetét, míg Radúznak mellécsatolt egy halk "rendben"-t is.
Közben aztán Farkas már elkezdte a kérdezősködést, úgyhogy Sebby a maga részéről inkább a vacsorájának szentelte a figyelmét, na meg a teának, amibe picit talán több rumot tett, mint akart, de kiszedni már igazán nem tudta belőle, úgyhogy végül is inkább nem törődött vele.
- A felügyelő úr... Farkas szeretne pár kérdést feltenni - felelte aztán Radúznak, kicsit újra megbotolva a szavakban, mert most meg azt kellett megszoknia, hogy tegezze a másik férfit is. - Én addig elfoglalom magam - mondta, majd előszedett a pulóvere belső zsebéből egy kisméretű vázlatfüzetet. Aztán a zsebében kezdett turkálni, de sehogy sem fért a ceruzákhoz az aurori igazolványtól, úgyhogy előbb kivette azt, utána pedig megkereste a két grafitot, amire szüksége lesz. Egy keményebb hegyű és egy puha B-s darabot hozott magával. Miután az igazolványt visszarakta biztos helyre, neki is látott, hogy a maga részéről vázlatokat kezdjen rajzolni, ezúttal főleg meghatározhatatlan, díszes mintákról. Talán éppen egy új varázstárgyra szánta. Mindenesetre, attól, hogy a kezét elfoglalta, a fülét még továbbra is nyitva tartotta.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 23. 17:56 | Link
Radúz és Farkas

Szép csendesen rajzolgatott magának, de közben a fülét nyitva tartotta és figyelt arra, hogy mit beszélt a másik kettő, hiszen fontos lehetett még akár neki is. Egy részéről most hallott először, ami talán részben annak is volt köszönhető, hogy a tavalyi év nagyjában egyszerűen nem érintkezett szinte senkivel a kötelező dolgokon kívül, aztán meg nagyon sokat tanult a vizsgáira, szóval bizonyos események egyszerűen elsiklottak a lényegtelenség tengerében.
Nem is szólt közbe egészen addig, amíg a kicsi kék figurára nem terelődött a szó, akkor viszont tett némi kiegészítést Radúz magyarázata mellé.
- Konstantin. Édesanyám unokatestvérének a párja - mondta, de közben fel se nagyon nézett, csak firkált tovább. - Arvidnak dolgozom a faluban, úgyhogy időnként találkozom vele. Nincs vele gond - összegezte. Akárhogy is, nem szerette volna, ha a rokonait zaklatják a felügyelők, úgyhogy remélte, hogy Farkasnak számít valamennyit az ő véleménye is abban, hogy ezt megelőzze.
Ezután csak úgy szolidan felnevetett Radúz névtévesztésén, de nem sietett kijavítani. Kálmán. Hát ez szép. Az ő nevét is eltartott mondjuk annak idején egy darabig megjegyezni, az tény, de az ilyeneket mindig nagyon viccesnek találta.
Közben Radúz is elindult, hogy valamilyen jelentéseket szedjen elő, ő meg felnézett a mozgásra és ivott egy kis teát. A szemével végigkövette a házvezetőjét, míg az vissza nem tért hozzájuk. Mikor a melodimágusokra terelődött a szó, akkor már épp vissza akart fordulni a papírjához, mikor Radúz őt kérdezte.
Egy pár pillanatig döbbenten pislogott rá, aztán csak kibökte a választ, ami eszébe jutott.
- Hát én azt honnan tudjam..? - ráncolta a homlokát értetlenül. Eddig nem tudott róla, hogy a munkaköri leírásában lenne az is, hogy ismerje a melodimágusokat, azt meg pláne nem, hogy a kvibliket is. - De hogy lehet egyébként kvibli egy melodimágus? - kérdezte aztán, mert így elsőre hallva ez számára teljesen összeegyeztethetetlen volt. Akkor most van neki varázsereje vagy nincs?
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. május 30. 11:29 | Link
Radúz és Farkas

Radúz szavaira bólogatott még egy párat, mikor hozzátett még néhány dolgot az ő mondataihoz Kon kapcsán. Aztán meg szépen behúzta a nyakát, mert a kertbe mászás említésére egyenletes vörös színt kapott az arca. Ezt még ő is megcsinálta, mikor egy hangyányit alkoholos befolyásoltság alatt volt a végzős bálon. Az akkori szmokingja nem is díjazta nagyon a produkciót, úgyhogy könnyes búcsút kellett egymástól venniük az este után.
Aztán a téma tovább kanyarodott, ő pedig hamarosan egy olyan kérdéssel találta szemben magát, amire végképp nem tudott válaszolni. Nem tudott olyanról, aki melodimágus és kvibli, sőt, tulajdonképpen egészen eddig abban a hiszemben volt, hogy egyedül Radúzt ismeri ilyen mágiával.
- Na ne már - nézett hitetlenkedve a férfire, mikor az albínó szó hatására megvilágosodott, hogy kiről is van szó. Ezt nem gondolta volna, de legalább megmagyarázott bizonyos dolgokat, mint például, hogy miért csetteg a másik sokszor. Ez is biztosan valami mágikus technika.
- Nem beszélek vele azon túl, amikor összeszedem őt. Ruarc amúgy - mondta kissé dacosan, még a hangjával is elhatárolva magát a sráctól. Nem bírta a jelenlétét, azt, hogy egy szobában kell lakniuk, és a végtelenségig ellenszenvesnek találta attól a pillanattól fogva, hogy megpróbált neki parancsolgatni találkozásuk cirka első percében. - De egyébként se bánnám, ha csinálnál vele valamit, hogy ne szökjön, mert kezd az agyamra menni. - A hangjából sütött az irritáltság, mert mégis ki a fene akart éjnek évadján odakint kóborolni és keresni egy kölyök nyomát? Főleg úgy, hogy a prefektusok az új házirend értelmében nem is járőrözhetnének odakint. Ha egyszer elkapják őket, akkor Sebby is meg fogja ütni a bokáját.
Körülbelül ekkor esett le neki, hogy ki mellett ül és hogy ezt most egy felügyelő is végighallgatta. Nagyot szusszanva lesett fel Farkasra, reménykedve, hogy most nem az jön, hogy kikérdezik erről.
Aztán Radúz adott némi magyarázatot arra, amit kérdezett, Sebby viszont továbbra is homlokráncolva nézett rá. Azt már meg sem merte kérdezni, hogy ki az a Rochard, de ettől még mindig furcsának tűnt neki ez az egész. A "nem manipulál" rész egyébként egészen megfogta a dologban, és leginkább azt gondolta róla, hogy akár tehetné is, amilyen bunkó, csak Radúz meg elég jóhiszemű hozzá, hogy ne nézze ki belőle. Ennek ellenére nem szólt, nem a felügyelő előtt, mert volt egy olyan tippje, hogy ha valaki rászállna Ruarcra, akkor még többet szökne, neki meg még több dolga lenne.
Szál megtekintése

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. június 5. 20:19 | Link
Radúz és Farkas

Az az arc, amit Sebby a Ruru megnevezésre vágott, valami leírhatatlan keveréke volt a "jézusom", "ezt nem hiszem el", és az "ez nem lehet komoly" villanásoknak. Mintha a másik valami becézni való lény lenne, pedig a prefektus szerint az új szobatársuk minden volt, csak az nem. Mindenesetre igyekezett Radúz elfogultságára fogni a dolgot, elvégre rá is mondta már, hogy aranyos.
Aztán a folytatást hallva némi értetlenség is vegyült a vonásai által közvetített képbe. Behangolni? Mint egy zongorát..? Majdnem ki is bukott belőle a kérdés, hogy "hangvillával?", de aztán inkább befogta a száját, mert olyan érzése volt, hogy messze járna az igazságtól, Radúzzal szemben meg nem szívesen használt szarkasztikus hangnemet.
- Lassan jobban járnék, ha inkább a torony aljában várnám éjjelenként, kár a lépcsőzésért - dünnyögte azért még magának, mielőtt úgy döntött volna, hogy őt ez ennyire nem érdekli, és inkább visszatért a rajzhoz. Lassan kész lett a vázlat, most már árnyékolt és itt-ott megerősítette még a vonalakat. Neki mindegy volt, hogy Farkas tényleg megkeresi-e végül a srácot, legalábbis amíg ettől nem kell több utat tennie meg neki is éjjelente. Éppen ezért csak akkor nézett fel újra, amikor megérkeztek Radúz csókái, akiket ő is örömmel fogadott.
- Sziasztok! - köszönt nekik, majd kinyújtotta a kezét, hátha ráül valamelyik, aztán mikor megtörtént, akkor rámosolygott a kedves kis állatra, míg az tovább nem reppent.
- Figyelj a gombjaidra! - vigyorgott Farkasra, mikor látta, hogy a madarak hogyan ismerkednek vele. Ő már tudta, hogy mik keltik fel az állatkák figyelmét, és szinte meg se szólalt, az egyik máris megcsípte a csillogó apróságot. - Radúz, adhatok nekik valami eleséget? - nézett aztán a házvezetőjére. Láthatóan sokkal jobban érdekelték a madarak, mint a melodimágus kvibli körülötti fejlemények.
Szál megtekintése

Vadőrlak és környéke - Jared S. Nightingale hozzászólásai (29 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék