Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=575688#post575688][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.21. 01:00[/b][/url]

Hát ez remek!
Tényleg meg van áldva azokkal a diákokkal, akiket ő kell felügyeljen a büntetőmunkájuk során! Csodás, mesés, egyszerűen fantasztikus és remek, és lehetne ezt még a végtelenségig ragozni - a lényegen viszont nem változtat. A lényeg pedig az, hogy tavasz ide vagy oda, de az esték még hűvösek, ő pedig a birtokon grasszál, kezében a pálcával, maga előtt egy kékes, hideg fénnyel derengő lumos gömbbel, és keres. Hogy mit keres? Ez egy nagyon jó kérdés, a válasz pedig nagyjából 150 centiméter és nagyjából 50 kiló. Elsős diák, még csak nem is volt komoly a büntetése, épp egy picit takarítani kellett volna, és ennek ellenére mégis olyan riadt őzikeként szaladt el, hogy Ethan tényleg csak bottal üthette a nyomát.
És ütheti is még mindig. Egyedül azért nem vacog, mert volt elég esze a dzsekijére melegítő bűbájt tenni, így talán legalább holnap nem kell majd rendszeresen orrot fújnia. A kipirosodott orr és úgy alle zusammen a betegség amúgy sem áll jól neki, csupa kosz, csupa testnedv (a nem jó fajtából), csupa nyűg és kidörzsölt orrcimpa.
Egyelőre nem sok mozgást lát, a pokolba, hogy az elsősök még olyan kicsik, hogy bármi mögött elférnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=575761#post575761][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.21. 13:43[/b][/url]

Nem olyan könnyű terep ez éjszaka, alig látni ebben a sötétben, és le merné fogadni, hogy majd ha nappali fényben látja az elsősét, alaposan le lesz horzsolva a lába és könyöke. Még így is, "lassan, de biztosan" tempóban és lumosszal világítva sem a legbarátságosabb. Vagy egyszerűen Ethan nincs berendezkedve ehhez - a legtermészetközelibb élménye az még mindig a mugli Coachella fesztivál, amire Iannel rendszeresen ellátogatnak. Nos, az például szabad ég alatt van, zöldövezetben, nincs a közvetlen közelben felszerelt fürdőszoba. Az már végül is természet.
Szabad kezével fáradtan a hajába túr, szíve szerint kedve lenne visszamenni a kastélyba: nagyjából biztos, hogy a diáknak valahol sikerült kicseleznie őt, és már a mágiával fűtött folyosókon sunnyog vissza a klubhelyiségébe. A felelősségérzete ennek ellenére még nem hagyja feladni, legalább egy negyed órát még mindenképpen szánna a keresésre, hogy később ne legyen lelkiismeret-furdalása, vagy ne úgy feküdjön le aludni, hogy lehet, kinn hagyott éjnek évadján egy azért még bőven védtelen gyereket.
Szerencsére Radúz nem out of the blue, csak úgy a teljes csendből és sötétségből köszön rá, hanem előtte még gyújt egy lumost, így a hirtelen felbukkanó fényforrást már korábban kiszúrja. Kicsit koncentrálnia kell ezekkel a látásviszonyokkal, hogy ki bújik meg a lidércfény mögött, de aztán köszönésképpen szintén maga is biccent.
- Jó estét, igen. Egy elsős, akit a felügyeletemre bíztak, elfutott és kiszökött az udvarra. Őt keresem, mint látszik, nem túl sok sikerrel.
Amiatt, hogy eltévedne, annyira nem aggódik, mert egyrészt esze ágában sincs mélyen az erdőben bóklászni, másrészt mindig ott van egy hasznos iránytű-bűbáj, amivel be tudja magát tájolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576572#post576572][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.23. 21:06[/b][/url]

- Ah, rendben. - A mondat végére egy barátságos mosolyt tűz. Valóban könnyebb így beszélnie neki is, mikor korban ennyire hozzá közelítő személlyel társalog. Még akkor is, ha pillanatnyilag az iskolai hierarchia alapján meglehetősen távol állnak egymástól. Már amennyire mestertanoncként, illetve annak is egy kiegészítő képzését végezvén az ember szemében túl sokan érnének ezek a különbségek. Úgy működhet ez, minthogy felnőtt fejjel már csodálkozva tekintünk vissza, hogyan tűnhettek régen a tanáraink olyan idősnek, nagynak és mindenekelőtt tökéletesnek. Aztán az ember felnő, s rájön, hogy a tökéletesség csak a gyermek perspektívájából látszott olyan tisztán, olyan megkérdőjelezhetetlenül.
- Elsős. Kicsi és gyors. Bár van egy sejtésem, hogy csak túljárt az eszemen, és már rég visszalopódzott a kastélyba, de azért nem jó szívvel mennék most még vissza.
Mondaná ő, hogy az embertársa iránti aggodalom nyomasztja így, de inkább az a tény, hogy a felelősség, mint kijelölt prefektust, őt terheli, bármi is történjen, a pozícióját és persze a renoméját pedig igencsak félti.
- Nagyjából negyed órája tévesztettem szem elől, szóval passz, gyakorlatilag bárhol lehet.
És valóban. Negyed óra alatt a világot meg lehet váltani és ugyanígy romba is lehet dönteni. Ethan Saint-Venant fáradtan dörzsölte meg az orrnyergét, az irritált emberek félreérthetetlen mozdulatával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576705#post576705][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.23. 23:59[/b][/url]

Tény, hogy Ethant nem éppen az erdő gyújtogatásán kapta rajta, ez talán némileg pozitívabb benyomást kelt, mint a másik eshetőség. A rellonos mestertanonc kurta mozdulattal megcsóválja a fejét. Nem távolságtartóak a gesztusai, de tény, hogy valószínűleg alaptermészetéből adódóan távolabb állnak tőle az éles és szélsőséges megnyilvánulások, legalábbis amikor viszonylag ismeretlenekkel van, biztosan.
- Nem, rellon diákról van szó.
A segítség említésére kissé értetlenül emelkedik meg a szemöldöke, de nem kérdez rá szóban, úgy van vele, hogy valószínűleg úgy is mindjárt kiderül. Hála a bűbájokban való jártasságának, néhány pálcamozdulatra ráismer, egész hálásan is gondol erre a nem túl nagy, de egyértelműen figyelmes gesztusra, ugyanakkor kíváncsivá teszi, mihez kell így előkészülni?
Ettől függetlenül a lumost engedelmesen kioltja, a pálcáját pedig visszateszi a helyére, majd vár. Ezalatt az idő alatt azon dolgozik inkább, hogy a szemét hozzászoktassa a teljes sötéthez. Eleinte, közvetlenül azután, hogy a kékesen derengő fény kihuny, semmit sem lát, ezen a felhős éjszakán még a holdfény sem nyújt túl sok fogódzkodót, csak a valamivel arrébb álló kastély ablakaiból kiszűrődő fénypászmáknak köszönhető, hogy később, néhány lapos pislogás után már kiveszi a mellette álló vonalait, és a tőlük nem messze kezdődő erdő szélének éles demarkációs vonalát a birtok tisztásától.
Végül az emlegetett segítség is megérkezik - fény nélkül kifejezetten hasznos Radúz magyarázata is az állat mibenlétét illetően, így legalább vannak elképzelései, hogyan bánjon vele. Sosem volt a legendás lények gondozása a szakterülete, de mégis csak elvégzett egy iskolát, ilyen tárgyat is tanult, alapvető ismeretei, mint a legtöbb varázslónak és boszorkánynak, neki is vannak.
Nem lép azért oda rögtön, pont abból kifolyólag, mert rég voltak ezek az órák, a biztonság kedvéért kicsit megfontoltabban idézi vissza azokat az órákat; nincs akkora rutinja, hogy nagy mellénnyel csak úgy belevesse magát. Végül azonban erre is sor kerül, a papírforma szerint hajol meg az állattal szemben, várva a reakciót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576712#post576712][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.24. 00:38[/b][/url]

- Remek, köszönöm, ez így tényleg sokkal gyorsabb lenne.
Elfogadja a felajánlott segítő kezet, főleg azok után, hogy Radúz külön megjegyezte, mennyire utálja a lény, ha meghúzzák a tollait - pedig amennyire gyakorlott ő a tytogrifflovaglásban, előre elkönyvelhető lenne már a felülés alkalmával egy ilyen baleset. Nem szégyelli, nem éppen természetközeli ember.
Az egyetlen előnye, hogy mint rendkívül tradicionális nemesi családba született ember, gyerekként volt néhány órája, ahol a lovaglással ismerkedett, abból legalább annyi megmaradt, ja nem is több, hogy ilyenkor ne a sarkával próbáljon kapaszkodni, belemélyesztve azt az állat oldalába, hanem a combizmok és a vádli dolgozzon.
Lehet, hogy nem volt ez olyan jó ötlet - fut át a fején a gondolat, amikor egyre magasabbra érnek, benne pedig tudatosul a tény, hogy semmiféle nyereg, kengyel vagy biztonsági kötél nem akadályozza meg abban, hogy netán lezuhanjon. Nem félős ember alapvetően, de akárkitől természetes lenne az ilyesfajta bizonytalanságérzés, akinek nem megszokott ez a közlekedési forma. Bele is kapaszkodik az előtte ülőbe, jobb híján. Miután a repülési magasság beáll, egy kicsit már jobban ellazulnak az izmai, de nem marad teljesen felkészületlen. Csak éppen a közvetlen veszélyérzet múlik el benne. Arra nem is tesz kísérletet, hogy innen fentről kémlelje a lenti területet. Lenne rá bűbája, de nincs az az isten, hogy most elengedje Radúzt akár csak az egyik kezével is csak azért, hogy elővegye az eszközt és varázsoljon. Más elfoglaltsága nem lévén, egyelőre inkább lefoglalja magát azzal, hogy megállapítsa, bár Radúz jó erőben van, a dereka például sokkal vékonyabb, mint arra számított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576717#post576717][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.24. 02:02[/b][/url]

Neki ponthogy az jut eszébe, amikor újabb - számára - hirtelen mozdulatot tesz az állat, hogy nem hiába érzi magát biztonságban inkább egy seprűn, Iannel kviddicsezve. Pedig az sem egy életbiztosítás, a srác néha (mindig) igazán komolyan tudja venni a játékot, ami az Ethanhöz hasonló hobbikviddicsesnek még veszélyforrás is lehet. Szóval nem magával a magassággal van baja, akkor síelni sem tudja kényelmesen és még ki tudja, mennyiféle sporttal kéne felhagynia. Viszont egy, hogy egy élőlény, egy saját akarattal bíró állat szállítja, rá van bízva, ez így ebben a formában már kevésbé pálya. A rendszeres sportolásnak hála legalább az nagyobb biztonságérzetet nyújt, hogy a lábaival stabilan tudja magát tartani.
A tanácsra hümment egyet, és megfogadja azt, kezeit valamivel feljebb csúsztatja menet közben. Nem most fog amiatt szégyenkezni, hogy kapaszkodnia kell, felőle aztán lehet más hősiesebb a helyében: a hősiesség és a zuhanástól összezúzódó teste, valamint a kevésbé dicsőséges kapaszkodás közül ő inkább az utóbbit választja, köszöni szépen.
Viszont tényleg nem repülnek olyan vészesen ahhoz, hogy egész végig, mint valami riadt kisállat, úgy szorongjon, szóval a kezdeti bizonytalankodás után Radúz is érezheti, hogy ha nem is engedi el teljesen, de valamivel biztosabb nem csak a tartása, de úgy egyébként is a hangulata.
Csak akkor lesz ismét feszültebb, amikor a sikertelen keresés végével ereszkedni kezdenek, az állat mozdulatai ismét darabosabbá válnak, ahogy lassítva, a levegőt uszályként befogva hatalmas szárnyaival közelít a föld felé.
Földet éréskor nagyot döccennek, de szóltak neki előre, hogy készüljön, készült is, így csak annyira lendül előrébb, amennyire a fizika amúgy is megkövetelné tőle. Összességében nem mondaná, hogy rá fog szokni erre, de tény, nem volt ez olyan vészes, mint amire számított, amikor átvetette a lábát a griff másik oldalán felszálláskor. Most megismétli ugyanezt a mozdulatot visszafelé, és mintha csak a lóról szállna le, finoman lecsusszan.
- Sajnálom, hogy feleslegesen raboltam az idődet, úgy tűnik, hogy sikerült kicseleznie, és egy másik útvonalon visszament a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=576719#post576719][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.24. 02:28[/b][/url]

Nem rossz szilárd talajt érezni a lába alatt, és a friss élmény miatt ez a felismerés csak még inkább kontrasztos az imént tapasztaltakkal. A lovaglással is így volt, amikor először ült az állaton, furcsa volt aztán a különbség. Aztán persze hamar túlteszi magát rajta, ismét két lábbal a földön, ahogy igazából neki a legmegfelelőbb és komfortosabb.
- Teliholdkor nem is csodálom. Tényleg, az ide járó diákokon kívül járnak ide más likantrópok is, vagy a faluban élők inkább a környező erdőségeket választják?
Ez egyszer régebben merült fel benne, de nem volt akkor sem kitől megkérdezni, így hamar feledésbe merült a gondolatfoszlány. Most mégis beugrik neki, s ha már megfelelő társaságban van hozzá, előhozakodik vele. Az invitálásra kiszélesedő mosollyal megvakarja a tarkóját.
- Nem mondom, hogy hozzá vagyok szokva a tytogrifflovagláshoz, de a végére már nem folyton arra koncentráltam, nehogy leessek. És elfogadom az ajánlatod, egyébként sem vagyok mára beosztva.
Illetve be van. A diák mellé, felügyelni a büntetőmunkáját. Hát... majd bepótolják máskor. Azt úgy sem gondolhatta komolyan az elsőéves sem, hogy ezzel majd megússza a dolgot. Ennél Ethan sokkal állhatatosabb és kíméletlenebb, még úgy is, hogy már fele annyira nem zsarnoki, mint amilyen biztos és szigorú kézzel vezette a Beauxbatons-ban a Diák Bizottságot, ami ott a prefektusi szerveknek megfelelő rendfenntartó munkát is végezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=577233#post577233][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.24. 21:55[/b][/url]

Nem hangzik úgy, mintha vadőrnek lenni túl időt kímélő munka lenne. Bár ő sem panaszkodhat már gyakornokként sem az elvégzendő feladatok mennyiségére, mégis ez akkor gyakorlatilag azt foglalja magában, hogy Radúz minden éjjel hosszú órákat tölt odakinn. És valljuk be, egy varázslóiskola esetében elcsellengő diákok az erdőben.. nos, nem az a legrosszabb, ami történhet, hogy elkeveredik.
Bár elsőre meglepődik, hogy így belé karolnak - ösztönösen és teljesen feltűnésmentesen még egy pillantással körbe is néz, látja-e ezt valaki, de aztán hamar belehelyezkedik ebbe a bizalmas stílbe, érezhetően nem is zavarja különösebben. Nem éppen az archetipikus rellonos, aki agresszív ésvagy elutasító ésvagy irtózik az érintéstől.
- Ha forraltbor, akkor inkább a vörösből választanám. - Az jobban illik szerinte, jobban is szereti ebben a formában a vörösborokat. Amiatt sem kell aggódnia, hogy ezzel valami rosszat tenne, mivel már felnőtt korban van, neki már gyakorlatilag lehet. S bár a birtokon vannak, ez tény, de már nem a kastély területén.
Belépve a házba leveszi a bőrdzsekit, amit addig viselt, és a márkás cipő is lekerül a lábáról - csak ezután kezd el bámészkodni, jobban felmérni a terepet. Igencsak bohém, színes, de végső soron meglepően jól felszerelt és civilizált hely ez belülről, ahogy elnézi. Egy vadőr laktól ennél valamivel rusztikusabb formákat és megoldásokat gondolt előzetes várakozásai alapján. Egyelőre nem is ül le, körbesétálja a szobát. Valahol félúton érkezik a hangos kérdés a másik helyiségből.
- Tapasztalatnak túlzás lenne nevezni. Gyerekként kötelező volt részt vennem néhány lovasórán, amolyan tradicionális berögzültség ez a franciáknál. Az alapokat nagyjából meg is tanultam, de sosem érdekelt vagy kötődtem annyira a műfajhoz, hogy túl gyakran nyeregbe üljek.
A marseilles-i nyaralóként funkciónáló birtokon az anyja még ma is tartja a szeretett lovait, illetve a birtok alkalmazottai gondozzák őket, a középkorú, magát jól tartó nő pedig néha passzióból fel-felül rájuk, de ez inkább az ő hobbija, nem a férjéé vagy a fiaié.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=577434#post577434][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.03.25. 00:26[/b][/url]

Nem mondaná, hogy túl gyorsan jár furább helyen. A minisztérium nagyon visszafogott, diszkrét hely bizonyos szempontból, legalább az az osztály, ahol ő ül nap mint nap, pedáns és vonalzóval húzott. Máshol mondjuk látott már érdekes mágikus megoldásokat. A Beauxbatons is amolyan "nett" hely, ahogy mondani szokás, az otthoni környezetéről nem is beszélve.
Megakad a szeme a csókákon, egy kis időre megütközve el is időzik rajtuk, aztán megcsóválja a fejét. Miután kinézelődte magát, mégis inkább úgy dönt, hogy csatlakozik a konyhában Radúzhoz. Könnyebb ott beszélgetni addig is mindkettejüknek.
- Vacsoráztam a nagyteremben, azután viszonylag ritkán eszem már. - Hülyén hangzik azt mondani, hogy vigyáz a vonalaira, de igazából tényleg erről van szó. Nagyon szeret jókat (és sokat) enni Iannel, de rendszeresen mozog is mellé. Tény, nem rossz géneket örökölt, de ha teljesen elhanyagolja magát, akkor bárki kidobhatja a génjeit az ablakon.
Robit a kecskét pedig tudja hiányolni. Kezd túl sok kecske lenni az életében, aminek nem örül különösebben.
- Köszi, ezt olyan gyakorlott embertől, mint amilyennek tűntél, bóknak veszem. De tény, hogy a lovas jövő helyett én inkább a jogi pályát választom.
Előbbivel kapcsolatban pedig megmarad inkább a "lovi" szintjén, ahova néha tehetősebb ismerősökkel puszta szórakozásból kinéznek. Figyeli Radúz mozdulatait, miközben szétnéz a pulton.
- Szoktál bele gyümölcsöt is tenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=587122#post587122][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.04.15. 21:16[/b][/url]

- Na igen, de neked energiaigényesebb is a munkád. - Mert akármennyire fárasztó azért az övé is, tény, hogy sokkal többet ül asztal mögött, a minisztériumban, ami nem éppen feleltethető meg egy alapos testmozgásnak. Nem csoda, ha nem akarja, hogy eltunyuljon, akkor kénytelen reggelente futni. Vagy ez, vagy a kviddics, amit ebben az iskolában tényleg inkább komolyabban szeretnek űzni, mint hobbiszinten, ahhoz viszont nincs elég ideje és kedve, akármennyire is  szereti amúgy például Ian játékát nézni a meccseken.
- Az, valami olyasmi - mosolyog vissza derűsen Radúz megállapítására és szóviccére, megszokta már, és egyáltalán nem is zavarják ezek a dolgok. Az ügyvédekről amúgy is gyakrabban keringenek ennél kevésbé viccesebb, sőt, inkább offenzívebb és sértőbb sztereotípiák. Szeretik például azt gondolni, hogy egytől egyig mind hazug csaló, erkölcstelen érdekember.
Tény, hogy talán jobban tudják magukat előadni, ismerik a szavak erejét, ami esetenként kifejezetten aljas kommunikációs bűvészmutatványnak hathat más emberek számára, de azért nem ilyen rossz a helyzet.
- Én ugyanígy vagyok, csak fordítva. A nyakkendő pedig.. kifejezetten hasznos tud lenni.
Kiszélesedik a mosolya, s bár nem szánja félreérthető megjegyzésnek, mire a mondat végére ér, jókedvébe már ez a felismerés is közrejátszik. Amíg Radúz tevékenykedik, addig ő is kiveszi a részét a munkából - bár nem valami tevékenyen, elvégre a férfi a lényeget megcsinálja. Legalább megnézi az üvegcse tartalmát, amit felbont. Beleszagol, figyelmesen - annak az embernek a koncentrációjával, aki szereti kiélvezni a világ ezen megfoghatatlan szegleteit, mint a különböző aromák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=587284#post587284][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.04.16. 18:31[/b][/url]

- Mindig is érdekelt, az apám a francia Wizengamot tagja, ezért ezt a közeget ismerem, ez otthonos.  - Tipikusan egy ügyvéddinasztia következő generációjának elsőszülöttje. Ügyvédeknél ez olyan jellemző vonás tud lenni, mint amilyen gyakran zenész-, orvos- vagy aurordinasztiákról esik szó. Ethan számára valahogy sosem volt kérdés az, mi lesz, ha nagy lesz, egyértelmű volt, ilyen irányú oktatásban is részesült - és nagy szerencséjére tehetsége is van hozzá. Lehetett volna ennek szerencsétlen végkimenetele is, ha nem lenne fogékony a retorikára, a jog gordiuszi csomóinak kibogozására: egyértelműen csalódást okozna a családfőnek, illetve a család közeli ismerőseinek is, akik Anatole-ból kiindulva már elvárásokkal fordultak/nak felé. Ilyen az, amikor már a társadalmi helyzetéből eredően predesztinálva van a későbbi élete. Legalábbis egy része.
Aki nincs ehhez hozzászokva, annak számára ez talán még felháborítónak is tűnhet, vagy minimum kegyetlennek. Ethannek ez az élet természetes folyása.
- Szeretem benne, hogy annyira soktényezős. Kihívás. Ismerni a felperest, az alperest, az ügy körülményeit, a motivációkat, a különböző felmerülő alternatívák lehetőségeit, valószínűségét, az egyes információk pontos helyét és funkcióját, ami győzelemre vihet; az esküdteket és a viszonyulásukat, a bírót, a másik fél jogászát. És mindennek fényében sáfárkodni az írott törvényekkel és jogszabályokkal.
Mint egy komplex stratégiai játék, annak tudatában persze, hogy ez egyáltalán nem játék. Egy-egy tárgyaláson valakinek az élete múlik, elvégre, ha nem is életfogytiglant kap valaki, de a priusz ténye már önmagában ellehetetleníti az embert. A társadalom még nem tart ott, hogy zökkenőmentesen és szemrebbenés nélkül integrálja vissza a büntetett előéletűeket. Lehet valakinek akárhány végzettsége, akármilyen fényes eredményekkel, ha a nyilvántartásban ott villog akár egy másfél hónapos letöltött előzetes is. Leendő ügyvédként tökéletesen tisztában van vele, hogy a bizalom egyik alappillére a hitelesség.
Szórakozott félmosolya valódi, derűs gesztussá szélesedik az arcán, amikor Radúz méltatlankodás helyett visszadobja a labdát, pedig megfordult a fejében utólag, hogy talán nem volt a legnagyobb ötlet ezt bedobnia. Ilyenekben nyugodtan tévedhetne gyakrabban is. Mint most.
- Praktikusabb, tény, de hangozzon bármennyire paradoxnak, annak nincs meg olyannyira a varázsa.
Pedig jobbára Ethan is a megrögzött mágiahasználó, akármennyire kedveli a mugli technológiát, a mindennapi élet általános apróságaihoz már oda sem figyelve, teljes megszokásból használja az aranyvérű fiatalként természetessé váló mágiát. De van, ami sokkal... egzotikusabb másként.
Amikor Radúz végez az italukkal, magához veszi a saját bögréjét, ne a férfinak kelljen tele kézzel lavírozni a nappaliba vezető úton. Ellöki magát a pulttól, aminek addig derékkal támaszkodott beszélgetésük közben, és követi vendéglátóját a másik helyiségbe. Kényelmesen leül a.. hát hova is? Nem valami sok a választék, viszont Ethan nem az az "ülőpárnás" ember alapvetően, legfeljebb, ha kifejezetten olyan típusú vendéglátóhelyre mennek ismerőssel - így a magasabb lehetőség mellett dönt, az ágy szélére helyezkedik el, persze csak miután egy kérdő pillantást vet a házigazdára, hogy lehet-e. Egyik lábát átveti a másikon, bal térdén támasztva meg jobb lábának bokáját. Viszonozza a köszöntést egy elismételt "egészségedre" fordulattal, aztán maga is beleiszik.
- Ez egész jó. Még csak nem is hasonlít a literre mért utcai változatához, amivel a téli szezonban találkozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=587951#post587951][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.04.17. 23:06[/b][/url]

Azért a katona, orvos és mérnök felsorolásra egy diszkrét "notbad" arccal reagál, tényleg nem semmi, bár azt nem mondaná, hogy kevésbé lenne nagy szó különböző bestiákban szerzett jártasság. Szerencsére sokadik gyereknek lenni a családban nagy mentességet jelent: Ethan világszemléletében legalábbis. Az aranyvérű családokban minél később születik valaki, annál kevésbé telepednek rá a család elvárásai. Ezzel nincs baja, sőt, gyakran gondol arra, hogy tulajdonképpen mennyire örül is ennek - így az öccse tényleg azt csinálhatja, amit szeret és akar. Rémi amúgy is teljesen más felépítésű, mint ő, s míg Ethan szíves örömest eleget tesz az atyai kívánalmaknak, addig Rémi élheti világát.
Rövid futó nevetés a válasz a megállapítás arra, hogy hadvezérre hasonlítana, s úgy dönt, hogy bóknak könyveli el, főleg az ezután következő kiegészítés fényében. Őszintén szólva nem először hallja, de ez nem jelenti azt, hogy ne töltené el minden alkalommal valamilyen fokú elégedettséggel. Általában Ethan is szeretne arra gondolni, hogy valamennyi kívánalomnak eleget tesz a leendő szakmájának tekintetében.
- Köszönöm. Remélem, hogy ha majd végre ténylegesen megkapom az első ügyemet, akkor a gyakorlat is téged fog igazolni.
Esélyesen azért is engedte meg magának a merészebb megjegyzését, mert Radúz kisugárzása nem arra enged következtetni, hogy nála ez probléma lenne, mégis, ilyenkor az emberben ösztönösen felmerül a kétely (bár aztán tényleg jókor, amikor már elhangoztak az azt ébresztő szavak), hogy valóban jó ötlet volt-e, jól mérte-e fel a lehetőségeit, hogy mit engedhet meg magának.
- Tényleg? Nocsak, megvannak a magad módszerei?
Csak finoman puhatolózik, centire kimérve megadva a helyet a visszakozásra mind magának, mind pedig a másiknak, hogy bármikor el lehessen vágni a viccelődés fonalát, ha kellemetlenné válna. Már épp kortyolna bele ismét az italába, amikor a férfi előhozakodni a tavaszi-nyári alvási szokásaival. Erre azért felvonja a szemöldökét értetlenül, és most nem is nehéz leolvasni az arcától, mennyire nem érzi át ennek a nagyszerűségét. Nem undorodik, nem fintorog, gesztusaiban nincs semmi offenzív, egyszerűen csak láthatóan idegen számára az elképzelés.
- Szabad ég alatt alszol? Legalább itt az erdő szélén? - Egy varázslóiskola erdeje mindig kellemetlen meglepetéseket tartogat, nem is szereti őket túlzottan, s ezért is örült, hogy akadt segítsége a keresésben. Prefektus vagy sem, önmagában még az amúgy nem elhanyagolható mágikus képzettsége mellett sem megy be jószívvel oda sötétedés után.
- Nálatok? - Belegondolva, a Radúznak elég egzotikus neve van. Ő franciaként elsőre egész hasonlatosnak érzi a magyar nevekhez, de ha összeveti az eddig hallott bemutatkozásokkal, csak ritkán találkozott hasonlóan különleges hangzásúval.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=594216#post594216][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.05.15. 23:57[/b][/url]

Az élet része végül is, hogy az ember olyanokkal találkozzon, akik egészen eltérnek tőle - ezek a kihívások, vagy inkább csak a mindennapok tesztje. Mármint, hogy mennyire vagy toleráns az embertársaiddal, elviseled-e a különbözőséget, az eltérő neveltetést, körülményeket, lelki alkatot, gondolkodásmódot. Vagy akár az olyan triviális dolgokat, mint a kellemetlenül magas vagy éles hang, a hangos, erőszakosan tolakodó magyarázatok, szóáradatok. Közel sem lehet azt mondani, hogy Ethan türelme tökéletes és kikezdhetetlen. Ahogy azt sem lehetne állítani, hogy az erkölcs és morál szobrának egyszer majd ő kölcsönzi az alakját, attól igencsak távol áll. Ahogyan egyébként mindenki, elvégre azért vagyunk emberek, mert a szokásaink rabjai vagyunk, és tökéletlen, gyarló és a kísértésre kapható teremtmények. Még csak nem is kell ennek jó vagy rossz színezetet kölcsönözni, egyszerű tény. Más, hogy mit kezd ezzel az ember. Azt mondja, hogy legyen, rendben, gyarló vagyok és ennek rendelem alá magam, megetetem a hiúságom a mohóságom, hogy aztán jóllakottan térjek álomra; vagy olyasvalaki, akiben megvan az erkölcsi szilárdság a jobbá váláshoz, ami minden, csak nem az egyszerű út. Folyton tudatosítani magadban a választásaid, lelkiismereted ítélőszéke elé állni ahelyett, hogy elmenekülnél.
Aztán vannak olyan emberek, mint Ethan. Elmegy a maga tárgyalására - éljünk azzal a dicsőséges kifejezéssel, hogy - becsülettel, aztán beáll a védő pulpitusa mögé, felszegett fejjel, magabiztos és "mindennel tisztában vagyok" mosollyal, majd tisztára mossa magát és a cselekedeteit. Mindig csak éppen addig megy el, hogy a vád ne legyen túl súlyos. Túl védhetetlen. Túl kikezdhetetlen. A hiedelmekkel ellentétben az ő ítélőszéke se nem süket, se nem vak, van, hogy kifejezetten nehéz meggyőznie, és semmiképp sem kockáztatna meg egy vereséget ellene. Tulajdonképpen ezt hívják óvatosságnak.
- A tankönyvek elég sok dologról hallgatnak, pedig biztos vagyok benne, hogy ez olyasmi, ami érdekelné a pad mögött ülőket.
Tartása épp csak leheletnyit változik, ahogy az érdeklődés előrébb helyezi a fiú súlypontját, kezében az italával.
- Sajnos épp csak az alapokról hallottam a tanóráim során a melodimágiáról, pedig szívesen felfedezném a mágia ezen ágát is. Kár, hogy az itteni képzésem törzsanyagában nem szerepel.
Annyira meggyőzően lágy sajnálkozás, nem túljátszott, mégis ott van az az apró mosoly, amely teljesen elüti a mondat élét, és egészen más jelentést csempész mögé titokban. Odasompolyog a szája sarkából, körbepillant, aztán a helyzethez mérten szemtelenül nyíltan hagyja ott ajánlatát a küszöbön.
- Tégy próbára. Bár elvileg azt mondják, hogy a magyar szavakat igencsak viccesen ejtem, szóval nem biztos, hogy ez az ajánlat túlontúl dicsőséges eredményt fog szülni.
Ő maga angolul beszél, aki pedig ezzel a nyelvvel nem boldogul, a fordító bűbája dolgozik helyette, ami enyhén tompít a magyar nyelv sokszínű árnyalatain, nem fordítja elég precízen azokat a nüansznyi különbségeket, amelytől anyanyelvi beszélő valaki. A semminél viszont mégiscsak jobb. Az angol nyelv használata közben viszont meglepően nincs egy szemernyi akcentusa sem, hála annak, hogy Iannel már fiatalabb koruk óta rendszeresen beszélnek. Kár lenne azt mondani, hogy az apjának nem voltak ilyen praktikus megfontolásai, amikor barátkozni hagyta a két fiút.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=600341#post600341][b]Ethan R. Saint-Venant - 2016.06.06. 22:10[/b][/url]

Kevés dolog van, amit jobban gyűlöl Ethan annál, ha kérdés nélkül, tolakodóan próbálják megsérteni gondolatainak és szándékának a határvonalát, nem csoda, hogy amit meg lehetett tenni a befolyásolómágiák ellen, azt ő megtette iskolás évei alatt - az egyik legszorgalmassabb okklumentor diák volt. A legilienciára mindig úgy vélte, hogy nincs szüksége, az esetek többségében nem kíváncsi arra, hogy valójában mit gondolnak mások, csak megzavarná ez a tudás. Amikor pedig mégis elengedhetetlen ez az információ, akkor azokhoz a módszerekhez folyamodik, amikhez minden földi halandó és átlagos varázsló, aki nem tanul legilimenciát. Figyeli a jeleket, a mozdulatokat, a mimikát, a kitáguló vagy épp összeszűkülő pupillát. Tudhat is magának valamiféle természetes empátiát, hogy ráérezzen dolgokra, de ez közelében sincs a természetfelettinek vagy az átlagosnál erősebb érzékelésnek, ugyanabból az egyszerű üstből főz, mint a legtöbb ember, csak helyenként tudatosabban használja a komponenseket.
- Nem képezni kell engem, csak egy kis ízelítőt adni. Tudod, mint egy expón az érdeklődőknek. Én pedig egy érdeklődő vagyok, ahogy mondod. - Enyhén széttárja a kezeit, mint aki azt mondja, hogy "tessék, itt vagyok én, ennél műsorra vágyóbb közönség nem is lehetnék".
A felhangzó dorombolásra először ösztönösen, akaratlanul is körbenéz a szobában, honnan jöhet. Valljuk be, nem teljesen logikátlan a gondolat, minek után már több állatot is látott idebenn. A kecskét is behozták annak idején, most meg madarak is csücsültek a szekrény tetején. Végül ahogy a mágia enyhe kaparászását érzi a saját mágikus védelmén (nem az okklumencián, hanem azon, amely mindenki számára alapvetően adott, és önmagában semmit sem érne), súlypontját visszahelyezi az addigi pontra, visszanéz Radúzra. Kinyújtóztatja a nyakát egy lassú fél-fejkörzéssel, a vállai követik a mozdulatot, épp csak megmozdulva. Valóban megrezzen a keze egy pillanatra, de még annyira nem engedte el magát, van benne némi ösztönös ellenállás, ami miatt lehet, hogy kevésbé gyorsan szokja meg ezeket, mint más tenné. Nem reménytelen feloldani, de ez már csak így néz ki egy olyan embernél, mint amilyen ő - akinek vannak rejtegetnivalói. Habár ez lehet alkati kérdés is, az ilyesfajta reakció nem implikálja rögtön azt, hogy simlis alakkal van dolga Radúznak, legfeljebb annyit, hogy nehezebben engedi le a védelmét, az pedig eredhet egyszerű görcsösségből is.
- Érdekes élmény, még sosem tapasztaltam, teljesen különbözik a legilimenciától. - Lenéz arra a kezére, amivel már majdnem Radúz felé nyúlt, mielőtt észrevette volna magát. Megmozgatja az ujjait, de azok természetesen tökéletes módon engedelmeskednek az agy parancsainak. Megnyúlik az arca a számára teljesen értelmezhetetlen szavakat hallva, ezek a szörnyű mássalhangzótorlódások. Felnevetve legyint.
- Lehet, hogy inkább mégis passzolnám a lehetőséget. Viszont, ha gondolod, most mutathatok én valamit. Bár csak egyszerű bűbáj, de mindig is szerettem ebben a műfajban, hogy nagyon kötetlen, és rendkívül találó trükköket lehet velük alkotni. Hm. - Hümmentve méri fel a terepet, aztán ha valóban engedélyt kap Radúztól (csak akkor) előveszi a zsebéből az ébenfa pálcáját, majd egy nonverbális (az ő korában az egyszerűbb varázslatok elvégzése csupán mozdulattal nem nagy szó) varázslattal csinál, hát, valamit. Egyszerre sejtelmesen és bocsánatkérően pillant a másikra, hogy nem mondja el neki, de...
- Azt hiszem, úgy a leghatásosabb, ha meglepetés lesz. - Radúz egyébiránt sok változást sem magán, sem a környezeten nem tapasztal, minden pont ugyanolyan, mint az volt néhány másodperccel ezelőtt, Ethan szintúgy, sőt, nem is viselkedik másképp, mint eddig. Akkurátusan teszi vissza a varázspálcát a helyére, majd ismét a poharáért nyúl, ujjait a hűvös üveg köré fonva.