33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szofia Elena Chenkova összes hozzászólása (496 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 16 17 » Le
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 10. 00:32 Ugrás a poszthoz

Lilith

A szőke egy pillanatig nem volt teljesen biztos benne, hogy jó helyen jár és tett néhány tétova lépést az erdő felé, arra az esetre, ha valaki kirontana a házból és megpróbálná eltenni láb alól. Mert az erdő sokkal biztonságosabb, ott el lehet rejtőzni és nincsenek mindenhol hatalmas szörnyetegek, akik csak arra várnak, hogy őt szőröstül bőröstül felfalják.
Megcsóválta a fejét, csak úgy magának és megindult a ház felé. Az apja gyerekkorától arra nevelte, hogy nincsen mitől félnie és ő a legerősebb kislány a világon, akit ismer. Csakhogy már legalább nyolc éve nem látta és fogalma sem lehet róla, milyen esendővé is vált ez idő alatt. A terápián mindig azt mondogatták neki, hogy kitartó, meg céltudatos, meg erős. Szerette volna ezt elhinni az utolsó szóig, csakhogy aztán visszacsúszott és komoly erőfeszítésbe került, mire végre sikerült úgy, ahogy normalizálnia a helyzetet.
Ez volt az oka, hogy az anyja nem örült, amiért el akarja hagyni a családi fészket, hogy aztán egy, az otthonától távol eső kastélyban tengesse mindennapjait és ne legyen mellette senki, aki esetleg észreveszi, ha ismét baj van. De Szofi ragaszkodott hozzá, hogy a pszichológus zöld utat adott, az édesanyja meg elhitte. Nem mintha lett volna más választása, de végső esetben a lány eljátszott a gondolattal, hogy felkapja a nyúlcipőt és egyik éjszaka a hatodik emeleti lakásuk ablakából -mert az anyja nagyon muglibarát... Szofi már jóval kevésbé- kiveti magát, majd herot játszva megpattan a tett színhelyéről.
A gondolataiba merült lány elérte az épületet és úgy döntött, annak fala mellett lecsüccsenve lesz a legnagyobb biztonságban. Hozzá volt szokva az éjszakázáshoz, csakhogy ezt a terepet egyáltalán nem ismerte és tartotta magát a régi mondáshoz: jobb félni, mint megijedni. Ez volt az oka, hogy a következő percben, ahogy meghallotta a közeledő által keltett zajt a pálcájáért nyúlt.
Nem tervezte leátkozni az idegen fejét, amíg az nem ad rá okot, de ez nem jelentette azt, hogy ne készülhetne rá fel, ha esetleg rosszul végződik az esti séta.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 10. 01:15 Ugrás a poszthoz

Lillith

Szofi, a vakmerő.
Így próbálta ebben a pillanatban jellemezni önmagát, de hamar rájött, hogy felesleges ez az erőlködés. Nincsen mitől tartania, hiszen ez egy iskola, nem pedig egy börtön, ahol mindenki csak a pillanatot lesi, hogy eltörhesse legalább az egyik karodat. Nem jelentett volna jó reklámot a helynek, ha az egyik diák már az érkezése estéjén darabokban kerül elő. És az apja sem örült volna, úgy mellesleg.
Eleresztette a pálcát és szemét arra felé meresztgette, amerről a jövevényt sejtette. A szintén szőke haj birtokosa előbukkant a sűrűből, Szofi pedig csak megforgatta a szemét a kijelentésre. Nem volt mindig ilyen harapós, de ma kifejezetten barátságtalan hangulatban fogta ki a lány. Elfáradt a vonatúton és a fenének sem volt kedve a kastély falai között ücsörögni. Mindössze annyi nyugalomra vágyott, hogy egyedül kiül a holdfénybe, erre tessék.
- Még nem döntöttem el, hogy csak a vérfarkasokat átkozom-e meg. -jegyezte meg, de azért előzékenyen eltette a pálcáját és kinyújtóztatta a lábait.
Nem igazán tervezett ma este senkivel sem cseverészni, örült, hogy egy kicsit nem nyaggatják és nem kell azon gondolkodnia, hogy hol rontotta el ezt az egész szépen felépített kis tervet, hogy márpedig ő önálló életet kezd. Nyilván ott, amikor jelentkeztek nála az első tünetek, minden esetre az anyja reggel addig szorította a kezét, amíg fel nem szállt a vonatra. Mintha legalábbis azt tervezte volna, hogy elé veti magát.
- Ülj csak le Lilith, ennél kényelmesebbel most nem tudok szolgálni. -erőltetett ki magából egy majdnempoént, majd a lány tekintetét kezdte keresni a sötétben. - Szofia vagyok. És mielőtt te is megkérdeznéd, mint az a tizenöt másik lány bent, igen, ma érkeztem.
Halvány mosoly jelent meg a lány szája szegletében, ahogy arra gondolt, hogy is sikerült elérni a szobáját. Hatan adtak neki útbaigazítást, mikor meghallották, hogy ma érkezett, anélkül, hogy kérnie kellett volna, másik kilenc lány pedig úgy nézett rá, mint valami csodabogárra, amiért elfelejtette a portré jelszavát. Istenem, megesik az ilyen!
- Szóval gyakran járnak erre vérfarkasok? -próbálta előre vinni a beszélgetés menetét, ha már így alakult.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2015. december 10. 08:47
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 11. 08:47 Ugrás a poszthoz

Lillith

Szofia arra jutott, hogy elengedi a füle mellett a lány utolsó megjegyzését. Elkezdhetett volna vitatkozni arról, mekkora ostobaság lenne, ha a lány is pálcát rántana és elkezdenének őrült fúriák módjára hadakozni, csak mert egyiküknek sokkal rosszabb volt a napja, mint azt a másik el tudta volna képzelni, de úgy döntött felesleges lenne. Lillith is egészen biztosan tudta mindezt. Így tehá Szofi bölcsen hallgatott és csak megvonta a vállát.
Bár ő maga hívta a lányt, hogy üljön le mellé, egyáltalán nem állt szándékában még csak a társalgás gondolata sem. A vonaton alig volt hely, a többi elsős úgy taposta egymást, mintha legalábbis muszáj volna feljutniuk, mert ha nem az első tízben szállsz fel, akkor bizony elmegy nélküled a vonat. Mikor a szöszi végre talált magának egy fülkét, ahol viszonylagos nyugalom uralkodott már lejárta a lábát és legalább három emberen átráncigálta a csomagjait. Az a három ember már most nem kedvelte őt, pedig tényleg elnézést kért… miután fennhangon közölte, hogy talán nem az útban kellene szerencsétlenkedni.
- Az volt. –ismerte el végül pár másodperc gondolkodás után. - Ez mindig ilyen? Mármint az elsősök mindig ennyire lelkesek?
Szofi továbbra sem tervezett hatalmas eszmecserét futtatni, de ha már a szőke lány leült mellé, akkor muszáj volt valamilyen formában legalább úgy tennie, mintha nem lenne annyira neveletlen, amennyire ebben a pillanatban érezte magát. Írjuk ezt a fáradtság számlájára, de tény, hogy valamiért a rellonba került. Nyilván az apja tehet az egészről, aki már hét határon túl jár, nehogya minisztérium a nyomára bukkanjon. Csakhogy a lány ezt nem akarta elhinni. Ő szerette.
- Az nem jelenti azt, hogy nincsenek. –szúrta oda mellékesen.
Hiába ült le Lillith a szőke mellé, elég egyértelmű volt, hogy a nem túl barátságos indítás után egyiküknek sincsen sok kedve a cseverészéshez. Szofi egy röpke másodpercig a másikat méregette, majd visszafordult az erdőhöz, arra amerre Lillith is nézett és hagyta a felesleges beszédet.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 14. 16:40 Ugrás a poszthoz

Partay Alfréd Benedek

Szofi kabátjába belekapott a szél, ezért összébb húzta magán, ahogy a havas utcán át topogott karácsonyi ajándékok után kutatva. Az édesanyja nem ragaszkodott hozzá, hogy drága holmikkal lepje meg, ahhoz viszont igen, hogy a szünetet otthon töltse. Még csak most érkezett és kíváncsi lett volna rá, mégis milyen egy hamisítatlan karácsony az iskola falai között, most azonban nem állt szándékában vérre menő vitát folytatni otthon. A betegsége miatt szükségesnek látták, hogy karanténban tartsák, épp ezért már az is hatalmas előrelépés volt, hogy egyáltalán betehette ide a lábát, nem pedig magántanulóként készült fel a jövőjére.
Betért néhány boltba, de miközben üres kézzel megindult az ajtó felé folyton mantráznia kellett, hogy képes megcsinálni és neki tud iramodni ismét a csúszós, nyálkás utcáknak. Hogy nem zavarja, ahogy a szél az arcába vág és egyáltalán nem akar lefagyni a jobb keze, úgy körülbelül a harmadik bolttól kezdve.
Amikor már végkép megunta, hogy csattognak a fogai és a hajáról is jégcsapok lógnak besurrant a Teaház ajtaján. Szinte fizikai fájdalmat érzett, ahogyan az ujjai elkezdtek felengedni a hirtelen jött melegben. Körbepillantott, de miután gyakorlatilag egyetlen szabad helyet sem talált megindult a pult felé, hátha időközben felszabadul egy hely. Bár a szöszi nem nevezhető nagydarabnak, sőt kóros sovány, mégis sikerült egy hirtelen megmozduló széknek kibillentenie az egyensúlyából, ennek következtében pedig a sarokban ülő magányos fiú asztalát ő lökte meg –akár egy dominó, a folyamat beindult és nem lehetett megállítani. A tea, amit valószínűleg nem régen helyeztek a vendég elé felborult és végigcsorgott az asztalon.
- Rettenetesen sajnálom! –szabadkozott Szofi azonnal, de a pincér már egy intéssel eltüntette a kárba veszett maradványokat. - Szeretnék rendelni még egy ilyet, két bögrével. Nem baj, ha csatlakozom? –pillantott le a fiúra, mikor a pincér már tovább állt.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 14. 17:11 Ugrás a poszthoz

Benedek

Szofi, miután sikerült ennyire profin bemutatkoznia, nem volt biztos benne, hogy szeretne-e társalogni a fiúval, vagy inkább fogja magát és elsüllyed a föld alá, ott ahol van. Összeszedte magát, mert ez volt a helyes és szinte azonnal sikerült rendezni a helyzetet, az pedig, hogy helyet tudott valahol foglalni, éppen kapóra jött neki a zsúfolt helyen. Halvány mosollyal fogadta a bókot, levette a kabátját és lehuppant a fiúval szemben.
Nem szerette a teát, sokkal inkább kávés típus volt, de a szükség nagyúr, neki pedig ebben a helyzetben csak melegre volt igénye, semmi másra. Bár túltette magát az anorexián –már amennyire ez lehetséges–, a sütemények látványát gyűlölte. Azoktól tartott a legjobban, szerette volna még az emléküket is kitörölni az életükből egy időben, de aztán összeszedte magát, így már könnyedén beült akárhová és megevett akármit, igaz csak némi noszogatás után. De a kávé egy teljesen más témakörbe tartozott. Kis tejjel, két édesítővel. Bármennyit megihatott, akár lefekvés előtt is, könnyedén el tudott aludni utána. Úgy érezte, ezt már függőségnek hívják, de könnyedén túltette magát ezen a problémán. Egyel több vagy kevesebb, mit számít az?
- Szofia Elena Chenkova, Rellon. –mutatkozott be a szőke is gyorsan és töltött magának az egyik bögrébe, amit átölelt hosszú, vékony ujjaival.
Így próbált legalább egy nagyon kicsit felmelegedni. Nem szerette különösebben a telet, az a fajta lány volt, aki a nyár utolsó perceit is a vízparton tölti és már márciusban arra készül, hogy csobbanhasson egyet, akárhol.
A tekintete egy pillanatig a fiún időzött, mielőtt ivott volna egy kortyot a forró italból, majd kimondta, ami a fejében járt.
- Szerintem az Alfréd is szép név. Különleges, egyáltalán nem különc. Az én nevem sem éppen mindennapi. –fűzte még hozzá, csak úgy mellesleg.
Szofia alapjáraton nem volt túlságosan beszédes, most azonban szerette volna egy kicsit feledtetni az előbbi baklövését, fázott is és hely sem volt máshol, így tehát maradt ez a választás. Az sem elhanyagolható tény, hogy az utóbbi hónapokban rengeteg időt töltött külön, vagy az anyja társaságában, esetleg a legjobb barátnőjével próbálta tartani a kapcsolatot bagolyban, így tehát kifejezetten ingerszegény környezetben tengette mindennapjait.
- Nyilván nem ma kellett volna ajándékokat vásárolnom. –vetett egy pillantást az ablakon kívül uralkodó, jeges világra.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 14. 19:01 Ugrás a poszthoz

Benedek

A lány nevével kapcsolatban nagyon beletalált. Szofia sohasem szégyellte, honnan is jött, ahogyan azt sem, hogy az utóbbi pár évben a Victor Chenkov név összefonódott az orosz alvilággal. Szerette az apját, annak ellenére, hogy nagyon ritkán látta és az édesanyja próbálta olyan távol tartani tőle, amennyire ez csak lehetséges volt. Ezért küldte Franciaországba tanulni. Bízott benne, hogy a férfi ott nem bukkan rá a lányára.
Szofi kitartónak bizonyult, ha az édesapjáról volt szó, épp ezért ahelyett, hogy felvette volna az édesanyja nevét, mint minden normális ésszel gondolkozó lány, ő makacsul ragaszkodott a gyökereihez, Oroszországhoz és mindenhez, amit az apja az aranyvérrel kapcsolatban tartott. Talán sznobizmus, talán nem, távol állt tőle a mugliközpontú gondolkodásmód.
- Az apám orosz. –biccentett egy aprót a lány, csak úgy, nyomatékosításképpen. - Szofinak, leggyakrabban.
Bár ő kézenfekvőnek érezte, hogy a nevét ezen az egy módon lehet becézni, mégis folyton kérdésekbe ütközött. Melyiket használod? Hogy szólítanak? És egyáltalán ezt lehet becézni? Minden alkalommal felsorolta a tudnivalókat, de továbbra sem halt meg a remény, hogy egyszer majd valaki megérti, miről is beszél és valaki magától ráébred, mennyire felesleges feltenni ezeket a kérdéseket. Szofi viszont ez alkalommal segítőkészebbnek bizonyult, mint bármikor máskor.
- Nekem sem a téllel van problémám, vagy a hóval. Csak a hideget nem szeretem. Ilyenkor rossz csak gondolni is rá, hogy kilépünk az utcára
Szofi öntudatlanul körbe-körbe forgatta a poharat az asztalon anélkül, hogy egyáltalán ivott volna belőle. Nem is kívánta igazán, csak a kezét szerette volna melegen tartani, amennyire ez lehetséges volt. Észre sem vette, hogy már szépen lassan hűlni kezdett, nem szállt fel belőle olyan intenzíven a gőz, csak játszadozott a bögrével.
Az anyja ilyenkor mindig rászólt, rosszabb napjain idegesen az asztalra vágott, amiért lánya nem eszik, csupán tologatja ide-oda a tányéron az ételt. Szofi meg persze kiborult, odavágta a komplett étkészletet és elvonult. De ez még betegsége hajnalán okozott különösebb problémákat.
Most a bögre felett a fiút méregette és próbálta megérteni, miben is nyilvánul meg navinés énje. Azt mindenképpen ide sorolta, hogy ebben a csúnya időben ő lát bármi szépet is.
- Pár napja érkeztem csak. –vallotta meg töredelmesen és már vissza is dobta a labdát.- A kastélyban, meg itt a faluban már kiismered magad?
A nagy helyzet az volt, hogy Szofia még csak távolról sem tudta belőni, pontosan hol is van. Többnyire ment a saját feje után és úgy tett, mintha tisztában lenne vele, mit is művel, a megjátszást már mesteri szintre emelte. Akaratlanul keresztbe fonta lábait egymáson és a jobb lábfejét beakasztotta a bal vádlijába, ezek a kicsavarodott mozdulatok még a balettos időszakából maradtak meg. Amikor még nem volt beteg és táncolhatott. Azóta elég hosszú idő telt el, de ő nem adta fel. Megpróbált talpra állni, mert folytatni akarta.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 17. 20:28 Ugrás a poszthoz

*beszambázik, csak hogy üzenetet hagyjon a nagyvilágnak*



Sziasztok Rolleyes
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 17. 20:48 Ugrás a poszthoz

Ez most kikívánkozott belőlem xD
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2015. december 17. 20:53 Ugrás a poszthoz

Én is, de csak szombaton jutok el... szóval holnaptól nem ülök géphez Cheesy
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. január 18. 22:03 Ugrás a poszthoz

Gwen
London, Anglia

Hol lehet már?
Szofi unottan rugdosta az asztal lábát, miközben taxik és hatalmas buszok húztak el mellette az ablak túloldalán. Az órájára pillantott, ami szerint a másik lánynak már legalább negyed órája meg kellett volna érkeznie kettejük találkahelyére és most teljesen amatőrnek érezte a helyzetét.
Bár mindenkinek azt hazudta, hogy semmi kapcsolata sincsen az apjával, a saját bőrét mentette. Hiszen az apja kapcsolatai révén jutott el Daihoz és a családjához, akikhez ezúttal már nem csak a kötelező családi látogatás kötötte, sokkal inkább a feltétlen bizalom és a hűség. Hitt a párosukban és tudta, hogy soha senki másért nem hozna akkora áldozatokat, mint az ő különbejáratú Clyde-jáért.
A szőke a füle mögé tűrt egy hajtincset és közben azon elmélkedett, amit a legutóbb az édesanyja mondott, hogy nincsen biztonságban a fiú mellett. Szerette őt, ezt tudta, de azt nem tudhatta, hogy jelenleg nincsen senki sem a közelében, aki nagyobb figyelmet szentelne neki, és aki jobban odafigyelne az étkezésére, mint a fiú. Szofi kicsit kezdett is aggódni, hogy túlzásba viszi, átesik a ló túloldalára és nem fog tudni gátat szabni a helyzetnek. Félt, hogy ismét beleesik abba a hibába, amibe pár évvel ezelőtt és sejtette, hogy az anyja akkor hazacitálná. Dainak pedig nem lenne hasznára egy csontváz, nem igaz?
A sarkon feltűnt egy szőke üstök, ami nagyon hasonlított a Dai apja által adott leíráshoz. A lány a szájához emelte a kávéscsészét és kiitta az utolsó kortyot. Remélte, hogy a lány nem annyira kezdő, mint amennyire ő gondolja és leül majd mellé, mielőtt még bárki kiszúrja őket.
Amennyiben a másik belépett és ez megtörtént Szofi a gyűrűjét kezdte forgatni az ujján.
- Késtél. –jegyezte meg hidegen, majd tekintete az ablakon kívülre korlátozódott. - A pontosság nálunk elengedhetetlen.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. január 18. 22:45 Ugrás a poszthoz

Gwen
London, Anglia

Szofi kifejezetten türelmes volt, ezt már egészen korán megtanulta, amikor a tánctanára újra és újra elismételtette vele ugyanazt az egy gyakorlatot. Mert tökéleteset akartak faragni belőle és már majdnem sikerült is nekik, amikor végül robbant a bomba, a lány pedig a klinikán kötött ki. Az anyja tajtékzott, szerette volna felgyújtani az egész stúdiót és az apját hibáztatta mindenért. Szofi a mai napig úgy érezte, hogy az anyja ezért akarja távol tartani őt az apjától. Mert lebukott. Nem tudta elég jól leplezni, hogy baj van.
A szőke végre berontott, a lány pedig közölte vele a tényeket. Elvégre az ő küldetése maga volt a profizmus. Tudta, hogy nem hibázhat, mert akkor vagy Dai, vagy pedig az apja lekapják a fejét a helyéről. Nem volt egyszerű az élete két irányításmániás férfi mellett, azonban Szofi elég talpraesett volt hozzá, hogy ellavírozzon közöttük.
- Ez nem túl előnyös jellemvonás, remélem tudod. –szúrta oda mintegy mellékesen és ajkaira halvány, gúnyos mosoly csúszott. - Szofi vagyok! –mutatkozott be végül némi habozás után a lánynak és végre felé fordult.
Nem irigyelte a másikat, hiszen láthatólag és hallhatólag beledobták a mélyvízbe. Fogalma sem volt róla, Keith miért éppen őt küldte és miért nem tudta a saját dolgait önállóan, mint egy nagyfiú elintézni. Szofi gyűlölte az angliai kapcsolatát, kezdve a nőtől, aki a szálakat mozgatta, át az öccsén, akinél tenyérbe mászóbb férfiegyedet pillanatnyilag nem ismert és most itt volt a lány.
Próbált pozitívan hozzáállni a helyzethez ezért, hogy lehiggadjon elkezdte az ujjai között forgatnia  bontatlan cukros zacsit, amit minden egyes cukrászdában a csészéje mellé helyeztek, pedig ő direkt kiemelte, hogy édesítőt szeretne.
- Egy találkát kell lefixálnunk. Nem tudom, csináltál már ilyet? Voltál már terepen? –mérte végig elgondolkozva a lányt. - Már csak, hogy tudod-e mire számíthatsz. Nem lesz sétagalopp, ezek itt nem cseverészni akarnak majd. Miért téged küldött Keith? Csak mert egy férfivel sokkal egyszerűbb helyt állni. Valamiért ezek azt hiszik, mi nők képtelenek vagyunk önálló döntéseket hozni és nem nézik ki belőlünk, hogy meg tudjuk védeni magunkat. –cinkos mosoly jelent meg a szája sarkában, ahogy a lányra nézett. - Mit tudsz a mi kötelékünkről? A mi csapatunkról?
A lány természetesen Daira és magára gondolt. Érdekelte, hogy vajon Keith mennyit osztott meg a szőkével, mert gyanította, hogy volt néhány kedves megjegyzése.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. január 20. 21:15 Ugrás a poszthoz

Gwen


Szofi elgondolkozva méregette Gwent és arra jutott, nem akarja neki megemlíteni, hogy egyáltalán nem ért egyet a másik elveivel. Személy szerint gyűlölte, ha valaki képtelen pontosan megjelenni valahol és az anyja, az apja, na meg Dai szülei is mindig azt sulykolták belé, hogy a pontosság egy nő fő erénye. Persze, létezik elegáns késés, de nem akkor, amikor üzletről van szó, mert azok a problémák nem fogják megoldani saját magukat.
Halvány mosoly kíséretében emelte a szájához a csészéjét, hogy megigya az utolsó kortyokat is és érdeklődve várta, amíg a lány beszámol róla, került-e már azelőtt hasonló helyzetbe. Úgy tűnt a szőke számára, hogy a másik lány első találkozása az angolok „barátaival” nem alakult a legjobban. Ez persze felkeltette az érdeklődését.
- Keith odadobott a nagykutyáknak? –vonta fel a szemöldökét kissé hűvösen. - Nem lep meg, hajlamos másokat feláldozni, csak hogy mentse a bőrét.
Volt már pár alkalom, amikor találkozott az Averay fiúval, bár ő személy szerint jobban preferálta a nővérét. Mégiscsak mindketten nők voltak és sokkal könnyebben megtalálták a közös hangot. Persze az sem volt elhanyagolható tény, hogy sokkal inkább biztonságban érezte magát mellette, mint az öcsike mellett, főleg miután Keith egyszer őt magát is odalökte Magnusnak. Dai éppen nem ért rá… Dai ilyenkor sohasem ért rá.
A „kiscsaj” jelzőre a lány felvonta a szemöldökét. Nem szerette, ha degradálják, pláne épp most, mikor végre sikerült kilábalnia a klinikáról és az anyja szorításából, valamint az sem volt elhanyagolható tény, hogy a saját apja és Dai egyedül eleresztették Londonba. Mindenki túlságosan aggódott érte, de mindaz, amit az utóbbi időben végigcsinált túl kemény volt ahhoz, hogy bárki túlélje. Talán az angol többnek tartotta magát őnála, mégsem hitte volna, hogy ennek hangot mer adni.
- Az apámat érdekelni fogja Keith… megnyilvánulása.
Nem tervezett ennél többet hozzátenni a témához, csak remélte, hogy az árnyalatnyit fenyegető hangsúly majd felkelti a vele szemben helyet foglaló szőke érdeklődését és talán ráébred, hogy épp most indította el a dominókat. Sem ő, sem az apja, sem pedig Dai szülei nem voltak olyan elnézőek, mint azt ezek itt mind hitték. Ezért is szeretett Katherine-nel tárgyalni, ami ugyanakkor sokkal veszélyesebb is volt, hiszen minden szavát meg kellett válogatnia. Neki nehezen ment, a vámpír nőnek már sokkal könnyebben.
Felsóhajtott mielőtt válaszolt volna.
- Katherine az agy, Keith pedig a kéz, ami néha eléggé mellé nyúl. Ezért vagy te, hogy helyre hozd a dolgokat. –villantott egy barátságosnak szánt mosoly a szőkére. - Többek között egyébként a mi viszonyunkról is kellene beszélni. Az apám nem igazán örül neki, hogy a legutóbb Keith elbaltázott egy átadást. Annak meg még kevésbé, hogy közben engem majdnem… veszélybe sodort. –tette hozzá az utolsó két szót jóval halkabban.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 1. 13:57 Ugrás a poszthoz

Fogorvos O.O Sohasem kellett mennem, de most fogszabályzót kapok és négy fogamat ki fogják húzni hozzá... ._. Örülök, hogy benéztem ide Cheesy
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 2. 22:07 Ugrás a poszthoz

Kyle
Mester és tanítványa befejezik, amit elkezdtek...

Mielőtt mindenre fény derülne, le kell szögeznünk, hogy a lány egyáltalán nem így képzelte el a mai napját, amikor hajnaltájt álmatlanul forgolódott és próbált rájönni, hogy kerítésen átugráló birkákat illik-e számolni ebben az esetben, vagy megfelel a sima, békésen legelésző és egyetértően bégető fajta is. Valamikor öt óra körül adta fel a reményvesztett próbálkozást, és hogy szobatársnőit ne verje fel, lelépett a szobából. Valójában túl volt a vizsgákon, gyorsan át akart esni a stresszes időszakon és ezért amolyan megtűrt személyként lébecolt mos a kastélyban, miközben gyilkos tekintetek sokasága kísérte, szinte lyukat égetve a hátába.
Hogy is volt az a régi reklám szöveg?
Ja, igen… Ez van, sprite… Vagy valami ilyesmi.
Az egyik unokatestvérének mániája volt, hogy filmes és egyéb idézetekkel traktálja, amikor a környezetébe került, szóval mondhatjuk, hogy a mester legjobb tanítványává vált az évek során.
A falu felé vette az irányt, hogy szerezzen némi koffeint, ami lényegében benzinként funkcionált a szervezete számára, majd amikor már elérte azt a kellemes állapotot, hogy képessé vált emberi cselekvésre sétálásra vetemedett.
Ez olyan kilenc óra tájékán történt. Ilyenkor jönnek a legjobb ötletek, így tehát elborult gondolatoktól vezérelve verte fel Kyle-t és rángatta el magával a cukorkaboltba, amely mellett út közben elhaladt. Az út nagy részében rángatta maga mögött a férfit és azt bizonygatta, hogy rettentő jó móka lesz, mint egy elmeháborodott tíz éves, majd gyakorlatilag átrántotta Kyle-t a küszöbön és a kezébe nyomta az egyik gyűjtő dobozt.
- Ezt meg kell kóstolnod! –kezdte lapátolni az aprócska, rózsaszínű golyókat. Az anyja gyakran vitt neki ilyesféle cukrot haza, amikor kicsi volt és halványan rémlett neki, hogy szerette. Halványan. - Tényleg, szereted a cukrot? –torpant meg egy pillanatra.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 2. 23:03 Ugrás a poszthoz

Kyle
Szerintem nem ezt kezdted el

Szofi mostanában elég sokat veszített abból a híres-neves önkontrollból, amire az édesanyja és az édesapja annak idején nevelte. Franciaországban eszébe nem jutott volna akár egy rossz lépést tenni, a balett oktatója pedig egyenesen a lelkére kötötte, hogy fegyelmezett és úrinő legyen.
Valójában, a szőke ebben a pillanatban minden volt, csak úrinő nem.
Miután Kyle-ra rátörte az ajtót és gyakorlatilag parancsba adta, hogy szedje össze magát, átrángatta a fél falun, hogy aztán egy egyszerű, de minden tekintetben fantasztikus cukorkaboltban kössenek ki. Egy olyan fajtában, ahová csak a tiniregények megháborodott hősnői térnének be önszántukból.
- Létezik olyan ember, aki nem szereti a csokit? –hunyorgott komoly megdöbbenéssel a hangjába a férfire. - A medvecukor undorító, nem is tudom, hogy lehet, hogy valaki azt képes lenyomni a torkán. Egyébként azok az izék szerintem vattacukor ízűek, gyere! –ismét átvette egy hároméves szerepét és Kyle karjába csimpaszkodva vetette rá magát a csillag alakú, szöszös cukrokra.
A lánynak egyáltalán nem állt szándékában a mai napot egy ilyen helyen eltölteni, sőt pár nappal ezelőtt valószínűleg arra sem lett volna képes senki, hogy kivonszolja a kastélyból, ma azonban vehetett egy mély levegőt; teljesítette a küldetését, az anyja pedig engedélyt adott rá, hogy kihagyja a hazalátogatást idén. Az meg már csak hab volt azon a bizonyos tortán, hogy elszabadulhatott a hideg vakációról.
- Az van, hogy nem sok balekot ismerek. –rántotta meg a vállát és közben a egy pici csillagot az ujjai közé csippentett, hogy megforgathassa és megszagolja. Vattacukor illata volt. - Ha itt végeztünk elmegyünk hozzád, bekuckózunk és csajos pletyit tartunk. –vázolta fel a férfinek a jövőre vonatkozó terveit egy cinikus mosoly kíséretében.
Egy másik zacsiba kezdte pakolni az újabb zsákmányt és közben felmérte a terepet. Nem, ez határozottan nem az a bolt volt, ahová a szőke lány csak úgy becsattogott volna az év bármelyik napján, tekintettel a betegségére és a legtöbb jellemvonására, ma azonban olyasmit akart tenni, amitől egy kicsit szabadnak és normálisnak tűnhetett.
- Meg kell ünnepelnünk, hogy végeztem a vizsgáimmal és egyébként is, tudom, hogy örülsz, hogy látsz! –fordult Kyle felé és próbált a tőle telhető legaranyosabban felpillogni rá.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 3. 09:55 Ugrás a poszthoz

Kyle


Ha valaki azt állította volna, hogy mindez egy alternatív univerzumban játszódik a szöszi szó nélkül elhitte volna neki. Még, hogy ő itt és most cukorkát vásároljon és az egyetlen embert rángassa el magával, aki valamilyen szinten még hitt az ép elméjében? Kizárt. Erre tessék, itt lapátolta az édes kis golyókat, mint valami koffeintúladagolásban szenvedő kislány.
- Kóstoltad már a karamellás popcornt? Isteni finom! Igazából azt hinné az ember, hogy egyáltalán nem passzol össze, de egyszer az unokatesóm elrángatott valami mugli moziba –itt látványosan kirázta a hideg. - és muszáj volt megkóstolnom.
A nagy helyzet az volt, hogy Szofi felmenői mind aranyvérűek voltak, de az édesanyja testvérei már keveredtek muglikkal és bár a szőkeség nem állt ellen kézzel-lábbal a muglivilágnak, belésulykolták, hogy mit jelent aranyvérűnek lenni. Nem, nem gyűlölte a félvéreket, vagy éppenséggel a mugli származású varázslókat, de nehezebben alakított ki velük kapcsolatot. Mert kislány korában azt tanították, hogy ez rossz; Szofi mélységesen elítélte a nézeteiket, de apai nagyanyja megkövetelte tőle, hogy csak és kizárólag aranyvérű barátai legyenek. Aztán elszakadt Oroszországtól és ez magával vonzotta a látóköre szélesedését is. A mozi nem lett a kedvenc helye, ellenben szívesen kísérgette a barátait, vagy az unokaöccsét, ha már itt tartunk, csak hogy ezzel is bosszanthassa a nagyanyját.
- Sütike nélkül csak teadélutánt fogunk tartani cukorkákkal meg plüssfigurákkal. –javasolta nevetve.
A lány azóta nem érezte magát ennyire felszabadultnak, hogy elköltözött otthonról és most, miután letette a sikeres vizsgáit úgy ítélte meg, hogy felesleges a múlton és az otthon gondokon rágnia magát. Némi időt engedélyezhetett a felhőtlen hülyeségeknek is. Így került bele egy rakat szöszös csillag a kis szatyrába.
- Mit vigyünk még? –tekintett körbe tanácstalanul, a férfitől várva valamiféle eligazítást. -A svédeket ne emlegesd, a pokolba kívánom Lokit meg azt az ostoba labirintusát. Egyébként, kikérem magamnak, a múlt hónapban töltöttem be a tizennyolcat, szóval teljesen legálisan ihatok! –húzta ki magát büszkén, majd valamivel halkabban hozzátette. - Epres pezsit vettem.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. március 7. 12:57 Ugrás a poszthoz

Kyle

- Várj, keresünk neked valahol! –fordult körbe a tengelye körül, hátha kiszúr magának egy hatalmas neont, amin óriási, zöld betűkkel villogva hirdetik a karamellás popcornt.
Nos, nem szúrt ki. És ez volt a legkevésbé furcsa a mai napban, ha tekintetbe vesszük, hogy a mindig visszafogott és kimért Szofi mennyire meg tudott változni egy ismerős arc társaságában és milyen abszurd ötletei támadtak, ha csoki evésről, befejezett vizsgákról és temérdek szabadidőről volt szó.
Összességébe véve a szőke sohasem volt hideg és elutasító senkivel, aki ezt nem érdemelte meg, de a neveltetése enyhén szólva is messzire sodorta attól a kislánytól, aki szívesen járt az unokatesóival játszótérre és benne volt mindenféle ostobaságban. Franciaország, a balett és az édesapja köddé válása rányomta a bélyegét az életére. Gyanakvóvá és óvatossá vált, mindenkiben ellenséget sejtett és nehezen nyílt csak meg a külvilág felé. Kyle most kapott ebből a megnyílásból bőven.
- Futni? Én futni? –mutatott magára. – Az orvosaim vissza is cipelnének a klinikára, mert szerintük ez a betegségem újabb megnyilvánulása lenne. Sajnálom, de nekem muszáj tömnöm magamat Viszont szívesen számolom a köreidet! –jelentkezett egy lelkes, de minden tekintetben gonosz mosollyal. – Csokibékát láttam valahol.
Anélkül indult meg a mentolos csodák felkutatásra, hogy megvárta volna a férfit, csak vissza nyújtotta neki a zacsit, amikor az a nagy marék cukorral közelített hozzá. Élete legnagyobb rejtélyének tűnt, hogy vajon itt látta-e azokat a kis ugráló csokikat, vagy esetleg valahol máshol. Minden esetre a rejtély megoldásra várt, ő pedig éppen megoldós kedvében volt.
- Ott vannak! –mutatott az egyik polcra és már szélsebesen oda is libbent, hogy összegyűjtsön egy marékkal és a többi édességhez tegye, majd belelesett a csomagokba. – Oké, szerintem minden megvan, hacsak nem akarunk tényleg meghalni. Hol esszük meg?
Ez volt a következő kardinális kérdés és a kijelentéssel, miszerint a barackos gyerekpezsgő is finom nem tudott vitába szállni. Bármilyet megivott, csak szőlős ne legyen, annak már a gondolatától is a hideg rázta. Tehát a világ problémáinak felét sikerült már orvosolniuk és az utolsó, mindent eldöntő kérdés Kyle-ra maradt, mert Szofi nem igazán készített erre haditervet.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 5. 23:09 Ugrás a poszthoz

Alvós macim Rolleyes

Igyekezett minél jobban beleolvadni a környezetébe, miközben előre tört a folyosók sötét rengetegében. A tartozás, amit ma éppen leróni készültek neki csábítóbb volt annál, mintsem hogy hagyja kárba veszni az egészet néhány felügyelő miatt. A helyzet merőben új és szokatlan volt számára, már ami a megduplázott őrséget jelenti, az osonással és a szökéssel nem volt különösebb problémája.
A késésének egyszerű oka volt, az egyik prefektus le-föl járőrözött a klubhelyiség bejárata előtt és bármennyire is fekete póló-nadrág-mellény szerelésben feszített, nem akarta megkockáztatni, hogy esetleg idő előtt elkapják. Hogy jött volna ki, ha a nagy szökését ő maga hibázza el egy olyan egyszerű ok miatt, mint egy félálomban ólálkodó prefektus.
Meglapult az árnyékokban, szorosan a falhoz simult és még szőke haját is copfba fogta, nehogy az idő előtt elárulja. El tudta képzelni az éppen rá váró fiút, miközben azt latolgatja, lemenjen-e a sárkányok közé, hogy felrázza a lányt legszebb álmaiból. A gondolat mosolyt csalt az arcára és kevésen múlott, hogy nem nevetett fel hangosan.
Ezzel az erővel neonvillogót is ragaszthatott volna a homlokára.
Szóval többé-kevésbé próbált profin viselkedni. Minimálisra csökkentette a cipője által keltett zajokat és már majdnem a bejáratnál volt, amikor a szőke villanás elterelte a figyelmét. Na, meg a szívroham, ugyanis kellett egy másodperc, mire rájött, hogy nem kapcsolták le, éppen csak őrá várnak itt.
Befordult a kiszögellésbe és magával húzta a fiút is a nem különösebben szellős helyre –pláne nem két személyre.
- Mond, nem akartál esetleg integetni is az egyik felügyelőnek? –érdeklődött csevegő stílusban. - Ha ennél később hajolsz ki és nem én vagyok, már le is pacsizhattatok volna. –halvány mosoly kúszott Szofi ajkaira, ahogy lelki szemei előtt lejátszódott a jelenet.

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 8. 09:55 Ugrás a poszthoz

Noel
Valamikor a vizsgaidőszakban

A rengeteg szabadidőnek van előnye is, ilyen például, hogy leplezetlenül figyelheted, amint a kevésbé erős társaid az ideg összeroppanás szélére eveznek és kétségbeesetten próbálják még a folyosón emlékeztetni egymást azokra a bizonyos mondatokra, amiket olyan hihetetlenül nehezen sikerült a fejükbe verni előző este.
A nagyterem felé vette a szöszi az irányt, kezében egy rakat levéllel, amit otthonról küldtek. Nem akarta a lányok előtt elolvasni, túl személyesek voltak hozzá, hogy avatatlan kézbe kerüljenek, így dél tájban pedig valószínűleg nem kelt majd túl nagy feltűnést az étkező diákok között. A Rellon asztala félig üresen állt, így annak legszélére húzódott, majd elkezdte egyesével felbontogatni a papirosokat.
Az ételektől zsúfolt asztalra mindössze egyetlen lapos pillantást vetett, a továbbiakban teljesen hidegen hagyta a teremnek ezen funkciója.
Az első levél az anyjától érkezett és ismét arra próbálta rávenni, hogy menjen haza egy kicsit, szóval félredobta, úgy gondolta, ennek megválaszolására még bőven van ideje. A következőt az unokatestvére küldte, azt bontatlanul tette félre, végül pedig az orvosa érdeklődött hogyléte felől. Erre illik válaszolni, hacsak az ember lánya nem akar visszakerülni a terápiára.
Kihajtogatta a pergament, amire hosszú elbeszélést tervezett firkálni és kissé megmozgatta a frissen felszabadult csuklóját. Ameddig a csodás fehér díszkötést viselte mániájává vált, hogy azzal babráljon, így most néha önkéntelenül is odavándorolt a keze, hogy megigazítsa, vagy esetleg forgatta a csuklóját, hogy ne akadályozza a csini karkötő semmiben sem.
Amilyen nagy hévvel kezdett neki a válasznak, olyan hirtelen hagyott alább a lelkesedése és figyelmét a tollal való legyezgetés, meg a többi diák foglalta le. Olyan volt, akár egy rossz kisiskolás –mindent csinált, csak írnia ne kelljen.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 10. 22:55 Ugrás a poszthoz

Adam, imádom a boldog éjféleidet  Rolleyes Cheesy
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 11. 00:02 Ugrás a poszthoz

Az én gépemen időtörés van... még csak most lett éjfél Cheesy

Szóval, boldog éjfélt! Smiley
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 11. 23:15 Ugrás a poszthoz

Nálam van kakaó *-* *szorongatja a bögréjét, mintha az élete múlna rajta*
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 11. 23:59 Ugrás a poszthoz

*Adam mögé bújik, mert ott annyira biztonságos* Szólj, ha már nem néz O.O
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 12. 00:00 Ugrás a poszthoz

Boldog éjfélt!  Cheesy
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 12. 00:04 Ugrás a poszthoz

Köszi, életet mentettél Cheesy
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 12. 00:06 Ugrás a poszthoz

Engem nem bántanál...  Rolleyes De én a kakaót féltettem, nem magamat Cheesy
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 12. 00:09 Ugrás a poszthoz

Hé, vigyázz, hogy beszélsz róla! Az én nevelésem  Rolleyes Cheesy
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. április 12. 00:09
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 12. 00:18 Ugrás a poszthoz

Igen, a szekrény alján tartottam Rolleyes *vette, megissza*

Adam, elvégre ő volt veszélyben Cheesy
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 12. 23:49 Ugrás a poszthoz

Csak, mert loveisintheair *sohasem felejti el a dallamot*  Cheesy

Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. április 13. 00:00 Ugrás a poszthoz

Boldog éjfélt! Cheesy
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szofia Elena Chenkova összes hozzászólása (496 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 16 17 » Fel