Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=708727#post708727][b]Leon Tim Wolf - 2017.11.22. 18:41[/b][/url]

Már az óráin is nehezen bírta kihúzni az időt, a keze szüntelenül járt, dobolt az asztalon, vagy éppen csak a térdén, ha leszúrták, hogy ne zajoljon már. A térde szintén remegett, fészkelődött, mintha egy szöges székre kényszerítették volna. Szóval amint elszabadult, a szobája felé zakatolt, képtelen volt rá, hogy megtorpanjon akár egy pillanatra is.
Odafent ismét a derekáig elmerült a kofferjében, odébb tolva mindent, ami hasztalan, legyen az teáskanna, süteményes tepsi, kakaópor, egy fél cserép föld, némi ruhanemű, neki csak a porszívó kellett. Ennek pedig hosszú története volt. Már hetek óta minden délutánt lent töltött a vadőrlaknál, és ahogy egyre több levél hullott, ő úgy lett egyre idegesebb. Akárki is lakta azt a házat, nem vette rá a fáradtságot, hogy kimenjen és összeseperje a leveleket.
Így hősünk, ingét magára kanyarítva sétált ismét végig a kastélyon, ezúttal jóval több tekintetet magára vonva. A porszívó hangos surrogással csúszott utána, mint valami jó háziállat, fejtörést okozva ezzel, főleg az aranyvérű mágusoknak. Bamm, bamm, bamm. Hangzott a gép durrogása, ahogyan Tim levontatta a lépcsőn, vissza se nézve.
Mikor a vadőrlakhoz ért, még nem volt ott senki. Így hát a kis házikót megkerülve támasztotta le a szerkezetet. Volt itt egy cserepes növény, aminek a napokba utána nézett, tudta, hogy virágoznia kéne, mégsem történt vele semmi. Csenevész egy kóró volt, leginkább, mint ami szeretné, ha meggyilkolnák. Talán egy vagy két centi látszott ki a cserépből. Szóval Tim apró szusszanást követően törökülésbe hajtogatta amúgy is kusza termetét, a csarab cserepét pedig az ölébe vette. Mély levegőt véve, kissé fájdalmas arccal meredt rá, mielőtt a jobb kezének ujjbegyeit a virágföldbe mélyesztette volna. Aggódott amiatt, hogy mi van, ha megint nem tudja kontrollálni a képességét és megöli szegény virágot. Végül pár lélegzetvételt követően sikerült arra összpontosítania, hogy a növény fejlődjön, nőjön. Még a szemét is lecsukta egy pár pillanatra, így összpontosítva a feladatra, reménykedve a legjobbakban. Kicsit hezitált is, mikor a kezét elvéve ki kellett nyitnia a szemét.
Feltápászkodva nézte egy pár pillanatig a már sokkal jobb állapotban lévő növényt, majd egy ásítást elnyomva intett még egy aprót a növénykének. Az pedig visszaintett neki egy hosszabb hajtásával lelkesen. Leon elmosolyodott, mielőtt a porszívóját ismét magával vonszolva vissza indult a vadőrlak elé. Legalább négyszer körbepillantott, minden rendben van-e, nem követi-e semmi, talán így lehet, hogy majdnem hasra esett az ott ücsörgő lány lábában. Azonnal felkapta a fejét, szinte rémülten meredve a nőre, hiszen biztos volt benne, hogy ő nemrég még nem volt itt.
- Te... te! Te Blau vagy! - tört rá hirtelen a felismerés, el is felejtette, hogy mutogatni csúnya dolog, de aztán újabb revelációban volt része és forogva kezdte kapkodni a fejét. - Veled van a majdnem kacsa is? Mit csinálsz itt egyáltalán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=709466#post709466][b]Leon Tim Wolf - 2017.12.06. 13:01[/b][/url]

Az, hogy ez eső nem esett, igen jó hatással volt Leon lelkivilágára. Általában nem kezelte valami jól, mikor víz folyt az égből, ha tehette, ki sem mozdult, mert mindig elázott és már a ruhái sem néztek ki olyan jól, mint előtte, mikor még a szekrényből vette elő őket. Jobb esetben, mert a német nem igazán volt rendezett. A cuccai néha ellepték a padlót a szobájában, ő meg a közepén feküdt, mint egy gigászi tengericsillag és kalimpált a végtagjaival, lenyomatot hagyva a kupacban.
A kis növénykével kötött barátságot megpecsételvén visszaintegetett, majd a porszívóját ismét magához szólítva indult kisebb-nagyobb recsegéssel az útjára. Talán illene jobban a lába elé figyelnie, ez egy nagyon jó megoldás lenne a problémáira, de az esetek nagy többségében nem sikerült neki. Volt már olyan, hogy festett - nem, soha nem volt benne túl ügyes, legfeljebb absztrakt művekben -, majd másfél óra múlva, saját magától halálra rémülve átszabta a vásznat maga alatt. Ott volt egy kacsa, szerinte minden épeszű ember a menekülést választotta volna.
- Is, mondhatnjuk - még majdnem a nyelvére is harapott a pár pillanatig tartó hallgatás után, ami során ismét megpróbált a magyarra hangolódni. A gondolkodás nem ment neki ezen a furcsa nyelven, ami annyira más tudott lenni, mint amit egész gyerekkorában beszélt.
- Kiderült már, hogy-e kacsa? - forgolódott körbe, sokkal vehemensebben, mint kellett volna, mielőtt megpillantotta volna a sárga tipegőst a fához kötve. A lány is hasonló célból érkezett, mint ő. Már, hogy a levegőzés és a hely miatt, nem azért, hogy valakivel beszélgessen.
- Kicsit rendetlen? Tegnap elvesztem abban a kupacban, szanamegszét is tele van vele mindene - rázta meg a fejét elkeseredetten, fel is emelve a porszívó csövét, hogy mutassa, miért is jött. - Hoztam a szövetséges fúvómasinát is. Szívó. Mindegy. Felszámolom a káoszt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=709689#post709689][b]Leon Tim Wolf - 2017.12.13. 03:00[/b][/url]

Külső szemlélő számára nem tűnhet zökkenőmentesnek a kettejük kommunikációja, sőt, megesett már, hogy elbeszéltek egymás mellett, de az ilyesmi néha bele kell, hogy férjen az ember idejébe. A lányka sosem figyelt biológia órán, igazából az is lehet, hogy nem is tanulta, vagy azóta mosódtak össze a definíciók az agyában, de annyi biztos volt, hogy nincs tisztában a házikedvence titkos életével. Nem mintha annyira zárkózott lett volna a sárga tollas, de nem hápogott el mindent. Timet egyre inkább összezavarta ez az egész, az agyában hangosan zötyögtek a fogaskerekek, de nem állt össze, hogy lehet egy kacsa jellegű, T-rex nevezetű jószág kecske. Abba már bele se mert gondolni, mi is az a kecske valójában.
- Hogy néz ki egy ilyen köcske? - Nem gúnyolódott, Tim amúgy kissé mély hangjába most éppen őszinte zavarodottság hallatszott. Nem szeretett butább lenni a többieknél és most megint úgy érezte, lemaradt valamiről. Hiszen a kis T az ellenkező irányba rohant el, a lány pedig olyan tudás birtokában volt, ami magabiztossá tette és, aminek Tim híján volt. Nem ez az első alkalom, hogy a német lemaradt. - Mekegett?
A kupacok azonban makacsul lustálkodtak továbbra is a vadőrlak teljes környékén, mondhatnánk, hogy levelük se rezdült a jó ügy érdekében. Totális közömbösséget mutattak a német és a porszívó felé, de mit is tettek volna? Hisz csak száraz növényi maradványok voltak.
- Nem tudom. Anyámék sokszor használták, de sose értettem hozzá. Néha a lakásban működött. Nem mindiges. - A heves fejrázástól az aranyszőke hajtincsek össze-vissza csapkodtak, összességében kicsit kínosan is érezte magát a kék előtt. A lány is lassan talpra szökkent, a táskája tartalmára gondosan ügyelve, majd górcső alá vette a mugli szerkezetet. Nem igazán hitt a működésében, nem is volt rá oka, lehet, hogy sosem látott ilyet. De Tim összességében hitt a dologban.
- Ez... én. - A fiú ujjai idegesen kezdték babrálni a fém csövet a kezében, miközben a tekintetét erősen a talajon zizegő levélre függesztette. Hirtelen dalokat tudott volna írni az időjárásról, mindenféle megerőltetés nélkül. Aztán elhatározta magát. Beszél vele. A tekintete gyorsan járta körbe a kopár, kihalt környéket, mielőtt hangos suhogás keretében tett volna egy lépést a lány felé. Fontosnak érezte, hogy más ne hallja. - Tudod,
szerintem figyelnek engem. Irtózom tőlük. Bárhol ott lehetnek!
A gondolattól is hatalmas gombóc keletkezett a navinés torkában, ismét körbe járatva a tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=711988#post711988][b]Leon Tim Wolf - 2018.01.16. 14:45[/b][/url]

Tim sosem látott még kecskét, vagy ha mégis, akkor valaki félretájékoztatta a nevével kapcsolatban. Szóval Capra aegagrus hircus-t már sokat látott, főleg állatkertekben, de olyan rendes, élő kecskét még sosem. Talán ezért nem akadt fent azon, mikor Daisy közölte vele, hogy mekegősek és hogy T-rex is az.
- Majd egyszer megnézem közelebbről is a kecskédet, de most dolgom van - szegezte a pillantását az előtte heverő porszívóra.
Őt zavarta a rendetlenség a vadőrlak környékén. Arról nem is beszélve, hogy okosabb, Leon pillanatai egyikében még az is felmerült benne, hogy mi lesz, ha egyszer rágyújt itt a környéken, leejti a cigarettáját, majd az egész környék lángba borul. Egy kacsa egészen biztosan rosszallóan nevetne a ház tetejéről, gonoszan összehúzva a szemeit, mielőtt szárnyra kapva tovább röppenne az éjszakába.
Tim nem szívesen beszélt a problémáiról a kacsákkal kapcsolatban, sokan kinevették már érte, sőt, egy ismerőse megpróbálta már elküldeni egy agyturkászhoz is ezzel. Kapott egy egész doboz vicces bogyót rá, de elég hamar elfogytak és az orvos egy héttel később már nem akart neki újabb két hónapos receptet adni. Ő ezt nem értette.
- Nem tudom, pontosan hányan, lehet, hogy csak egy, de nagyon sokszor érzem úgy, hogy figyelnek. Berlinben a parkban rajta is kaptam egyszer egyet. Nem tudom kinek szállítanak infókat, de veszélyesek! - kezdte az ujjait tördelni, amik hangos pattogással engedték ki a gázbuborékokat a meggyötört ízületeiből. Össze is rezzent az érintéstől, amivel Blue a karjához ért, de aztán kissé butácskán el is mosolyodott, a fejét kissé lehajtva. A pár tincse rakoncátlanul előreszökött, amit el is tűrt egy suta mozdulattal, ahogy csillogó szemekkel figyelte Bluet.
- Nem félek, tudom, hogy ketten elbánnánk velük. Csak figyelj, nehogy hátulról lerohanhassanak míg én szívófújóakármizem a leveleket! - kérte, majd egy gyors fordulattal a levélkupacnak rontott. A porszívó elektromosság hiányában ugyan nem működött, de nagyjából eltolta maga elől a "szemetet", Wolf ezt pedig haladásnak élte meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=714792#post714792][b]Leon Tim Wolf - 2018.02.22. 19:39[/b][/url]

Blue számára furcsa volt Tim elképzelése, de ő ebben élt már évek óta. Még egészen fiatal volt, mikor először meglátta a kacsát egy pad mögött rejtőzni. Éppen élelmet keresett magának, az előtte ott ülő néni pedig bőséges morzsatengert hagyott maga után, de Leon megesküdött volna rá, hogy az a kacsa őt figyeli. Ez pedig azóta is kísértette az életét, szünetlenül.
- Kgmé? - kérdezte meg Leon, még mindig értelmetlen arcot vágva, mert nem tudta, miről van szó. Nagyon nem volt egyszerű Leon számára más embereket megérteni néha. A lány zsebre vágta a kezét, miután nagy nehezen megsimogatta a magasabb vállát.
- Biztosan? Nehéz feladat! Mindent látni kell! - csapkodott egy kicsit a levegőben a fiú, mintha egy óriási moszkítót szeretett volna jobb álomra szenderíteni, lehetőleg az örökkévalóság legmélyére. Tim így már sokkal nyugodtabb volt, mert ugye anno is azért verődtek az emberek hordákba, hogy túléljenek a pusztában. Ő is ezért volt éppen egy helyen Blueaval, beszélgettek is, már amennyire.
- Igen, többször is, de itt még nem. Látszik is a környezeten! - csattant fel, mert rettenetesen idegesítette, hogy a környéken minden tele volt levelekkel és el sem tudta képzelni, hány ezer kacsa rejtőzhet itt. De már nekiálltak, mint a Rakéta csapat, csak macska nélkül és remélhetően több sikerrel.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=746753#post746753][b]Leon Tim Wolf - 2019.01.18. 05:18[/b][/url]

Tim nem mindig volt szenvedélyes dolgokban, mert a legtöbb idejét felemésztette, hogy ő ugyanezt tehesse a tüdejével. De ha valamibe belekezdett, akkor igenis végigvitte, erre pedig nem is volt jobb példa, mint az elemi mágia. Az valami olyasmi volt Tim számára, mint egy menedék, egy fix pont az életében, ami köré minden mást építhetett.
Szóval ahogy beköszöntött a karácsonyi szezon, valami nagyon is fájt a lelkében, nem értette miért kell száz meg száz fának meghalnia csak azért, hogy pár napig feldíszítve mutogassák egy házban, üvegbe öltöztessék, majd kihajítsák, mint egy használt zsebkendőt és hagyják elrohadni.
Most pedig, hogy ennek eljött az ideje, még annyira sem volt rá vevő, mint előtte. Az Isten sem tudja, pontosan milyen elgondolásból kezdte el összeszedni a környék összes fenyőjét, még Twix is csak értetlen bugyborékolással felelt, de Tim csak izgatott mosollyal nézett a még többnyire zöld fenyőkre.
Majd onnan aa karórájára, ami délután hat óra tizenkét percet jelzett. Mindennek már 3 éve, hat hónapja és tizenkét napja, így az időmérő minden volt, csak megbízható nem. Annyi biztos, hogy ő leült, és megidézte az elementálját, aki kissé értetlennek tűnt a fenyők láttán. Meg is lökte az egyiket a lábával.
- Kellesz. Ne nézz így, ezekben még van élet. Szerinted nem próbálom meg visszacsinálni? Nem, nem érdekel mit gondolsz! - Még épp időben hajolt el a felé repülő gally elől. Inkább tovább várta Bluet, miközben próbált belül kicsit kiegyensúlyozottabb lenni, mert sok elemis erőt készült felhasználni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=747738#post747738][b]Leon Tim Wolf - 2019.01.27. 23:31[/b][/url]

Ez a nap amúgy sem volt olyan nyirkos és hideg, szóval úgy tűnt, az égieknek a kedvére van, hogy Tim megpróbálja valami helyesre használni az erejét. Valami olyanra, ami nem érinti buksit, vagy annak a családját, még hírből sem. Pedig arra is elég sokat használta, aztán élvezte a kemény munkája jutalmát.
Most is keményen dolgozott, csak kicsit más vonulatban. Vonszolt, cipelt, lebegtetett, mindent megtett azért, hogy a falu és a kastély fái a maguk rozoga, de még élhető állapotában, de lekerüljenek az erdő szélére, olyan helyre, ahol éppen nem volt túl nagy élet a fákban és elég ritkás is volt a folt.
- Blau? - kapta fel a fejét, ha ez egy rajzfilm lenne, látni lehetett volna azt is, ahogy felcsillantak a szemei. De ugye ez a valóság volt, bármennyire is sugallta ezt másképp a szarvas, legalább Blue szemmagasságú medve. - Eltévedtél?
Mert korábban számított a lányra, nem sejtette, hogy csak most ér ide. Persze, nem bánta, neki mindegy volt, hogy a nőnek mikor kényelmes, csak meglepte kicsit. Twix elégedett, sárga buborékos böffentéssel és egy elég lame hanggal köszönte meg a csemegét a lánynak, majd tovább pattogott a fenyők között. Elég izgatott volt, főleg a medve láttán.
- Vissza akarom ültetni ezeket a fákat. Mert kivágták őket a semmiért és még élhetnének, ez pedig így nincsen rendben. Mit szólsz? - nézett a lányra, felvont szemöldökkel. Szüksége volt a támogatásra. Elementálja, medvéhez híven egy még a helyén lévő fának dörgölte a hátát, mint aki vakarózik. Pf. Egyik mancsával még lustán intett is a német mellett ácsorgó lánynak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=749903#post749903][b]Leon Tim Wolf - 2019.02.15. 06:28[/b][/url]

Blau végignézett Timen, majd úgy döntött, hogy az őszinteség itt most nem segítene és jobb, ha hazudik. Nem mintha mellé lőtt volna ezzel, Tim elég bután nézett volna rá amiatt, hogy eltévedt meg egy sapkát is keresett, ami el volt veszve.
- Oh. Nekem ez eszembe sem jutott az utóbbi fél órában, nagyon rendes tőled, Blau - mosolyodott el szélesen a német, de úgy, hogy bárki megfontolta volna, hogy felvegye őt egy fogkrém reklámba. Alapvetően nem volt egy csúnya srác és még csak nem is volt buta, csak megvolt a maga stílusa, főleg, mikor be volt állva. A maci ezt a teljes jelenetet végignézte, majd a popójára nehezkedve lelkesen integetett a nagy, súlyos mancsával.
- Úgy, valahogy - bólogatott Tim lelkesen. Nem gondolt ebbe bele teljesen, de így kimondva logikusan hangzott és akkor lett volna egy saját erdeje. Legalábbis, ő így gondolta. Amúgy szép idejük volt, sütött a nap és ne fújt a szél, de annyira meleg sem volt, hogy a fenyők ledobják az összes tűlevelük. Hasznos volt.
- Ja, csak segíts eldönteni, melyik és hova kerüljön, meg néha támaszd meg őket egy kicsit, nekem az már bőven több, mint elég segítség - legyintett az amúgy nem kicsi kezével, mielőtt még Bluehoz közelebb hajolva csókot nyomott volna annak arcára. Ő tényleg nem várt el túl sokat, vagy akart rosszat bárkinek, csak kicsit védni akarta a környezetet. Erre sokkal jobban figyelt, mióta elkezdte az elemit.
- De, lehetséges, de így is nyertem nekik majdnem egy évet. Addig is élnek, oxigént produkálnak, otthont és menedéket biztosítanak állatoknak. Nem elég? - kezdett az ujjai tördelésébe öntudatlanul is, ott állva Blue előtt, mint egy gyerek. A medvéje halk morranással adta a tudtára, hogy ő nem szereti, hogy kétkedik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=756298#post756298][b]Leon Tim Wolf - 2019.04.23. 10:43[/b][/url]

Ha a vadőr olyan aktív munkát végezne, már biztosan kiszúrta volna Timet, amint odahordta a legalább tucatnyi, félhalott fát, de se híre, se hamva nem volt. Még egy madárcsicsergés erejű kis zaj sem adott róla jelet, hogy itt élne olyan férfiember, aki a vadakat és az élővilágot vigyázza. Így a német megrázta a fejét, jelezve, hogy ő nem hisz a létezésében.
- Olyan lehet ez, mint a Jeti. Egy mugli sem látta még, de mindenki beszél róla. De ha ezért fizetik, én is ilyen munkahelyet akarok - állapította meg a német, elgondolkozva rajta, hogy bizony, ilyenért pénzt kapni biztosan nagy dicsőség. Ő örülne neki.
Blue meglepődött a medve látványán, pedig Tim időről-időre meg szokta idézni, már pusztán a chill érzésért is, amit a maci nyújtott neki. Kicsit olyan volt, mint mikor még nem részeg, de már nem józan. Jót tett a lény közelsége, még ha mások halálra is rémültek tőle.
- Persze, mindenképpen. Nem akarok szemetet kint hagyni itt, így is elég sok a mocsok a természetben. Már gondolkoztam rajta, hogy ilyesmiben végezzek önkéntes munkát. Majd ha befejeztem a sulit. - Ugyan konkrét elképzelései még nem voltak, de gondolkozott rajta, fontolgatta. Szerette volna, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak, ezt pedig szerette Dustinra fogni. Talán némi része volt is benne, de nem az övé volt a felelősség.
Inkább le is guggolt, kissé morbid látványt nyújtva, de annál ügyesebben szedve le a madzagokat az összes fáról, ami éppen az útjába akadt.
- Na ugye! Akkor nekiállunk, vagy mi lesz? Ki rak egy konzervdobozt egy fára? - Tim teljesen értetlenül meredt a dobozra, majd leemelte a fáról, Bluera nézve. - Hogy haladsz a pub tervezésével?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=766039#post766039][b]Leon Tim Wolf - 2019.08.06. 14:29[/b][/url]

- És akkor még tüntetnek, hogy emeljék a tanárok fizetését - dohogott a colos magában. Más kérdés, hogy soha nem nézett utána, pontosan melyik tanárokét is, nem gondolt bele, hogy a Bagolykő munkaerője jó eséllyel nem vonult transzparensekkel a parlament elé. Nem is érdekelte, ha egészen őszinte akart lenni, ő csak nyugalmat akart, meg hogy a karácsonyfák ne dögöljenek meg a semmi közepén, értelmetlenül.
- Mert a faluban még ilyen jeti sincs - legyintett dühösen a kisház felé Tim, az arcára ki volt írva a rosszallás, pedig isten lássa lelkét, ő nagyon nyugodt természet volt és még csak nem is ítélt el senkit, semmiért. De ez az elemi mágia dolog valahogy mégis betette neki a kaput, rendesen átment környezetvédelmi-warriorba. Még a tüntetéseket is utálta, azok is kosszal jártak és papír transzparensekre, meg fa lécekre volt hozzá szükség. ~Álszent mocskok.~ - Is-is? Mindkettő szimpatikus.
Nagyon morbid díszeket találtak fákon. Eredetileg valószínűleg nem is voltak rajtuk, csak a szemét között kavarodhattak oda, de ez a németnek nem volt egyértelmű, Blue pedig látszólag nem sietett, hogy megmagyarázza neki a dolgokat.
- Miben tudnék segíteni? Mármint tudod, nem vagyok ilyen belső-rendezés izékreátor,tervező... mi az. DizÁjner - kicsit talán sikerült is túlparodizálni a szót, miközben szórakozottan újabb madzagot rángatott le a fenyőről. Már csak pár volt, amit a kötelék rabságban tartott. - De tudod, hogy szívesen segítek bármiben, ha épp itthon vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=767003#post767003][b]Leon Tim Wolf - 2019.08.14. 13:00[/b][/url]

- De nekik szegény, ártatlan fenyő kellett, aki nem ártott senkinek. Megölték, majd elvonszolták a hulláját haza, a csicsás házukba, körbeállták szertartásosan és a tetemét buzinak öltöztették. - Talán nem túlzás azt állítani, hogy a német rühellte az ilyen ünnepi szertartásokat és ezen az sem segített, hogy mint elemi mágus, érzékelte a növényeket, mint élőlények. Még inkább elkezdett hozzájuk ragaszkodni, ez nem feltétlenül volt pozitív.
- Kellene egy olyan szervezet, aki a magyarországi manók jogaiért kampányol. Na, nem olyan gagyin, hanem rendesen csinál is valamit azért, hogy ez az állapot ne maradjon így - rázta meg a fejét Tim tiltakozólag, mert szerinte egy olyan korban, ahol már ennyire megoldható minden varázslattal, technikával és elektronikával, nem kéne élőlényeket kényszeríteni arra, hogy ingyen robotoljanak a konyhán és a folyosókon, véresre dolgozva a kis kezeiket. Kicsit össze is szorult a szíve. Látszott, hogy Blue is ideges, erre pedig még az elementál is felpillantott, hogy mégis mi a fészkes fene történik a "gazdája" kedélyállapotával.
- Igen, tudom, az ilyen nagyon tetszik. Elvileg van olyan mozgalom, ahol az elemisek is hasonlókat csinálnak. A növénytermesztésben segítenek, a vízellátás megoldásában, a levegő tisztításában, egyszer szívesen kimennék. Pár hétre vagy hónapra. - És még csak meg sem rezzen, eddig is erről beszélt, most csak tisztázta a tényeket, hogy nem csak úgy beszél bele a levegőbe, ötletei is lennének, mit csinálhatna odakint.
- Oh... hát, abban tudok segíteni. Meg szerintem Bogna is. - Azzal az utolsó fáról is lebogozta a köteleket és felsóhajtva fel is állított egyet. - Szerinted hová ültessük?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=779976#post779976][b]Leon Tim Wolf - 2019.11.04. 00:40[/b][/url]

- De ugyan az mégis mire lenne jó? Fizetni kéne érte és munkahelyeket teremtene olyan varázslók számára, akiknek ez szükséges. Mire lenne ez mégis jó? - A német hangjából csöpögött az irónia, pedig az emberek nagy része megesküdött volna rá, hogy ennyire nem is intelligens Tim, hiszen ő csak egy füves, aki a világáról sem tud. Pedig elég erős társadalomkritika fogalmazódott meg a fejében, sőt, tudás is volt benne jócskán, csak nagyon jól takarta.
Annak viszont soha nem nézett utána, hogy hol is tudna ténylegesen kijutni egy ilyen rendezvényre, épp elég probléma volt neki az élet, a fák most, a kacsák, akiktől még mindig rettegett. Most is oda kellett nézzen az erdőbe, mikor ág reccsent a közeli aljnövényzetben.
- Lehet, hogy a napokban majd rákérdezek, ha találkozunk - hagyta annyiban a dolgokat a Jóóóval magasabb, még itt sem ért a teendői végére, akkor még meg sem említettük Afrikát. Ilyen szempontból pedig túlzottan maximalista volt, nem hagyta volna ott egyiket sem csak úgy, félkészen.
A német azt viszont nem értette, hogy is lehet a lehet a barátnője ennyire ignoráns. Kicsit lesepregette a ruhájára ragadt aljnövényzet-darabkákat, meg is nézte maradt-e még rajta valami, de ő nem vette észre azokat a mikroszkopikus sárfoltokat.
- Ugye tudod, ha nem állsz neki keresni, soha nem is lesz belőle semmi?
Ezt afféle motivációnak is szánta, nem csak kérdésnek, ő hajlandó lett volna elindulni a nővel... de ahhoz nem ártott volna végre tényleg nekiállni, vagy legalábbis, elhatározni, hogy megtörténik majd.
- De, az ott jó lesz! - lelkesedett a német, majd azzal a lendülettel el is indult, hogy nekivágjon az ismeretlennek, a kivágott fenyővel együtt. Abban már épp csak pislákolt az élet, de Tim úgy érezte, vagy így, vagy úgy, de most együtt fognak működni!