Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Kivételesen nem azért bóklászik itt, hogy az évkezdéstől esedékes gyakorlat papírmunkáit intézze, hanem, mert még leendő gyakornokként is szükség van előzetes képzésre; amolyan betanításra. Nem lenne valami felelősségteljes vállalkozás, ha felkészítés nélkül engednék rá a diákokat akár fontosabb ügyiratok rendezésére és beiktatására. Nem számít, hogy Ethan is már tanult varázslónak számít, ahány minisztérium, ahány hely, annyiféle szisztéma, annyiféle rendszerezési mód, ami éppen bevett szokásokon alapul.
Egy ilyen úgynevezett "továbbképzésről" sétál ki akkor, amikor Eszter is befordul a sarkon, és szembetalálkoznak egymással. Az általános séma ilyenkor úgy nézne ki, hogy ő, a később érkező férfi majd biztosan teljesen véletlenül és még annál is indokolatlanabbul beleszalad a gyanútlanul papírokat cipelő lányba, felborítva őt - a papírok szanaszét repülnek, ő pedig elnézést kérve segít összeszedni Eszternek azokat. Mindeközben természetesen majd beszélgetésbe elegyednek és...
... szóval mint rengeteg más hasonló szituációban.

Nos, nyilván csalódásra ad okot, de jelen helyzetben ez nem így történik, tekintetbe véve azt, hogy sem neki - és feltételezhetően sem Eszternek nincsenek látásproblémái, illetve nem bedugott füllel és csukott szemmel sétálnak a folyosón. Ehelyett inkább látva, hogy a lány merre megy majd, lehúzódik, hogy ne Eszternek kelljen kerülgetnie, egyúttal pedig rá is köszön.
- Üdv. Nem is gondoltam volna, hogy itt fogunk összefutni.
Nem ajánlja fel a segítséget. Néhány stóc papírba senki sem halt még bele. Inkább az lenne a sértő, ha azt feltételezné, hogy a lánynak még ehhez is segítségre van szüksége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Keith
Egy este - Zárás (igen, ennyi volt/lesz ) -

Tulajdonképpen nagyon jó kérdést, hogy mi a fenét keres lent éjnek évadján a folyosón. Azt sem tudja igazán, hogy melyik folyosón van, mert annyira pontosan még nem ismeri a kastélyt. Szoknia kell a környezetet, csak hát ekkora területet nehéz ilyen rövid idő alatt teljesen feltérképezni úgy, hogy minden irány rögtön beugorjon és tökéletes legyen. Így esett, hogy bár a konyhába indult, de a fejetlenség folyosóján köt ki - szerencsére nincs teljesen eltévedve: az irányok megvannak.
Fel lehetett volna készülve arra, hogy valami váratlan fog szembejönni. Mármint, egy varázslóiskolában van megint (még mindig), itt teljesen átlagosnak számít az, ami máshol nonszensz. Tényleg tudatosan észben tartja, hogy itt bármi megtörténhet..
.. ennek ellenére mégis teljesen meglepi a látvány, ami szembejön vele a sarkon befordulva. Lehet női ruhába öltöztetett páncélok között vidáman festegető félmeztelen fiúkra számítani az esti órákban? Nyilván lehetne, de nagyon tehetséges jósnak kellene lennie hozzá. Festék.. festék mindenhol - vörös, sárga, türkiz, barackszín, élénkzöld, szinte már neonos. És mindemellett az egyik páncélnak jól látja, hogy egy szőke paróka van a fejére húzva?
Megáll. Mindkét szemöldöke a megemelkedik, értetlen ráncokat gyűrve a homlokára. Lehet, hogy ivott? Vagy belélegezte Rémi valamelyik bájitalát, annak a mellékhatásait szenvedi? Mindenesetre a tekintete hosszan elidőzik a neki háttal álló, lelkesen festegető fiún, félig megilletődve, félig.. nem is tudja eldönteni. Végül miután a vizuális sokkot követően magához tér a tudata még egy-két másodpercet eltölt nézelődéssel (ilyet valószínűleg nem fog látni többet), aztán csendesen -ahogy jött- sarkon fordul és inkább elsétál a másik irányba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ugyan már, Saint-Venant-ok között nőtt fel, illetve hát ott volt Michelle meg Mihael is, szóval az ilyesfajta felvágott nyelv és nyersebb hangvétel már régen nem hatja meg különösebben. Ráadásul a legtöbbször ez nem is igazán szándékod, csak így gördül le az emberek nyelvéről. Bajban lenne, ha mindig magára venne mindent, na meg nagyon gyorsan befuccsolna a leendő karrierje, amire a szülei olyan sokan építenek.
- Még nem igazán vagyok képben az itteni gyakorlati beosztással. A politológia képzéssel pláne. - Ő ugyebár jogon van, illetve hát általános társadalomtudományi képzésen, míg Eszter specifikusan politológián. Azt még nem vetette össze, hogy a kettőnek azonos-e a beosztása.
- Igen, ma már volt felkészítő ülés, és azt azt megmondták végre, hogy Jeszenszkyhez osztottak be.
Jeszenszky Szilárd, ahogyan már a neve is mutatja, a varázslókörökben köztiszteletben álló mágus. Nem mellesleg pedig a minisztérium bogolyfalvi kirendeltségén bíró. Talán nem éppen az, akit mindenki kívánna magának, mint mentor, főleg azért, mert borzasztóan szigorú és a gyakornokai induló pozíciója a szemében meglehetősen alacsonyan van ahhoz, hogy nehéz legyen feltornázni magát emberi szintre. No persze, ha az ember apja Név a szakmában, némi előnnyel indul az ember, de nem biztos így sem abban, hogy a túlzott kényelem és a rengeteg szabadidő miatt kell majd aggódnia. Mindenesetre már van némi előképzettsége gyakorlat ügyében is (ugyan nem sok), valahogy majd csak boldogul majd Jeszenszkyvel is.
- Te ki alá kerültél? - Szigorúan szakmai szempontból, természetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem alakult jól az estéje és ez egy igen diplomatikus megfogalmazása annak a véleménynek, ami vizuálisan lefesthető lenne egy méretes kupac tehénvégtermékkel. Rémi valahol a szobában pihen lenn, és ezúttal remélhetőleg tényleg pihen, nem pedig rémálmoktól gyötörve forgolódik. Találnia kell majd egy bájitalt receptet, amit a fiúval együtt (vagy inkább Rémi, ő tehetségesebb a bájitalok terén) megfőzhetnek, tompítva az éjszakai lidércnyomásokat. Talán ő is érzi a viharfelhőket, amelyek furcsa módon nem az égen, hanem a folyosón trappolva közelednek afelé az erkély felé, amerre ül, mert egy pillanatra végigfut rajta a hideg. Hiába, most már bőven sötétedés után vannak, régen lement a nap, a levegő is lehűlt. Talán jobb lenne visszamenni most már a hálókörletekbe.
A zakóját jobban összehúzva magán csúszik le a korlátról, ahova kiült (a védelmi varázslatoknak hála kiesni úgysem fog), és egy könnyed mozdulattal ér földet. Annak ellenére, hogy ilyen késő van, a mozdulatai még frissek, bár az üdétől egészen távol áll. Most, hogy éjnek évadján nem kell figyelnie a gondtalan megjelenésre, sokkal könnyebben kivehető az izmaiban és tartása mögött húzódó feszültség. Távolról sem hasonlít egy kitörni készülő vulkánra ugyan, arról legalább tudni, hogy egyszer kitör és utána minden megnyugszik. Ez  a fajta feszültség rosszabb, mert az ember tudatában van, de azzal együtt egyértelmű az is, hogy valószínűleg sosem tudja meg mi a probléma. Egyszerűen minden nyugtalanító velejárójával együtt benne van a levegőben, a szemrebbenéseiben. Ujjait végigfuttatja a haján, hátratúrva a sötétbarna tincseket - talán a szembeérkező alsóbb éves prefektusok előtt legalább ennyivel kulturáltabbnak néz majd ki  -, majd kifordul az erkély külső részéről a folyosóra visszavezető szakaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Kilépve az erkélyről, szinte azonnal szembetalálkozik Mihaellel. Ennyit arról, hogy az üres folyosóknak hála elengedheti magát; már görbül is vissza a szájára az a szokásos diplomatikus mosolya. Görbülne, ha nem venné észre a fiú különös viselkedését. Gyermekkoruk óta ismerik egymást, tudja már betéve Mihael arcvonásait, a rezdüléseket, mikor zaklatott, mikor gyűlöli minden kis részével, mikor feszülnek meg a tagjai, mint egy ugrásra kész vadállatnak. De ugyanúgy tudja azt is, mikor enyhül meg, mikor sebezhető, mikor tudna elevenbe nyúlni vagy épp elterelni a figyelmét arról, ami nyomasztja. Nem gondolatolvasó, ez olyasmi, amire hosszú évek tanítják meg. Ahogy arra is, hogy meddig mehet, mikor nyom túl forró vasat a túl eleven sebbe, ezt pedig jobbára általában igyekszik elkerülni.
Leolvad arcáról a mosolykezdemény, mert most valami történik. Ténylegesen, nem csak úgy, amit félvállról véve elengedhet maga mellett egy rövid, diplomatikus vagy szurkálódó megjegyzéssel. Nem nagyon tudja elképzelni, hogy mi ütött Mihaelbe, mi volt az, ami most ilyen égető haraggal töltötte el, hogy kiabálás és átkozódás helyett neki ront. Azonban az biztos, hogy ez minden csak nem vicces.
Látja lendülni Mihaelt, egyértelműen a nyaka felé közeledik a keze, nem pálcával, ököllel támad. Nem kaphatja el a nyakam. Ez fut át a fején, és ez a különös, nem várt jelzés arra készteti, hogy ösztönösen húzódjon arrébb, ezzel térjen ki a mozdulat elől.
- Mégis mi a fene... ?
De ha Mihael így, akkor ő sincs másképp, a pálca a keze ügyébe kerül - ha a fiú elhatározta, hogy rátámad, akkor meg fogja magát védeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Épp hogy csak sikerül kitérnie az egyik mozdulat elől, de már jön is a másik, ahhoz pedig nem elég harcedzett és gyakorlott a fizikai, puszta kézzel vívott harcban, hogy azt is gond nélkül hárítani tudja. Kettejük közül, amikor hasonló harcról van szó, nincs kétség, hogy Mihael az erősebb fél: ő a gyakorlott, a jobb reflexekkel megáldott, a kviddicsnek hála edzettebb, ráadásul terelőként a karjai is nagyobb erőkifejtésre képesek. Ezért nem lett volna most jó, ha testének és haragjának minden lendületével belé csapódik. Az már világossá vált, hogy pillanatnyilag Mihael nem gondolkodik. Mármint nem arról van szó, hogy hideg fejjel, megfontoltan teszi azt, amit, hanem egyszerűen kikapcsolt. Nem is jut más szó eszébe most erre, minthogy egyáltalán nincs most odabenn senki; senki olyan, akire számíthat, hogy megállítja a fiú mozdulatait. Máskor könnyen épít a régre visszanyúló kapcsolatukra, hogy Mihael a maga módján terelgethető - vagy ha mégsem, az is mindig kellemes és szórakoztató meglepetés, mert az unokatestvére mindig tud valami újat mutatni neki, amivel egy újabb szintre emeli a csatározásukat.
Ez is valami új, de nem mondhatná, hogy a legkisebb mértékben is szórakoztatónak találja. Ebben az állapotban nem tud semmit megragadni Mihaelben, nem tud belekapaszkodni egyetlen gondolatfoszlányába, érzelmébe a másiknak, mert nincs ott. Szokásos játékainak fegyverkészlete mind oda, ő pedig egyedül marad a folyosó hideg kövén állva, fegyvertelenül az előtte álló esztelen erőszakkal szemben. Alig van viszont mindezt ideje végiggondolni, mert a következő rúgás egyenesen az arcát éri és csak a szögnek köszönhető, hogy nem ugrik ki az állkapcsa. Az mindenesetre biztos, hogy hasonló mértékben fájdalmas a találkozás. Elesik a hirtelen érkező ütéstől - bárki, aki nem a fizikai harcra edzette magát, így tett volna. Van az úgy, hogy csak úgy nem kapcsolhatja ki a fájdalomérzékelését valaki - Ethan pedig olyan rég érzett tényleges, szúró, sajgó, vörösen harsogó fájdalmat, mint most. Érzi, ahogy egy langyos vércsík serken ki a szája szegleténél, a becsapódástól a szája belsején lévő vékony réteg felszakad és nyelvét is elönti a sós, vasas íz. Előbb nyeli le, minthogy kiköpje, nem szánt szándékkal, hanem automatikus reflex tőle, helyet kell csinálnia ugyanis a következő varázsigéhez. Az esés közben elejtett pálcája után nyúl és azonnal kimondja a varázslatot, Mihael azon lábára célozva, amivel az előbb megrúgta:
- Brahium Ermando.
Ha minden jól megy, kuzinja lábából az átok létrejöttét követően minden csont eltűnik, Ethan pedig a alkarjával törli le szája sarkából a vért, miközben felül és rögtön próbálja hátrébb tolni magát az érdes kövezeten, centiről centire. Sajog az arca, borzasztóan fáj, az a rúgás erős volt és jól célzott és biztos benne, hogy ha nem is kiugrott állkapocscsonttal végezte, de nem úszta meg ennyivel, meg enyhén szédül és hányingere van. Nagyszerű.
- B*****g, Mihael, b*****g. - Egyáltalán nem szokott káromkodni, nem az ő stílusa, nem az ő habitusa, de még mindig nem tud napirendre térni az előbbiek fölött. Most kezdi csak igazán felfogni, hogy ha ott a másik elkapja őt, ahogy eredetileg tervezte, tényleg képes lett volna lehet, hogy megfojtani őt. Nekiveti a hátát a falnak, de nem ereszti le a pálcáját, még mindig a másik fiúra szegezi, hogy az első alkalommal, hogy annak pálcája netán előkerül, egy capitulatusszal lefegyverezhesse.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Feljebb szökik az egyik szemöldöke a twitteres hozzászólásra, annak ugyanis várhatóan nem sok értelme van a jelenlegi kontextusban. Ez nem meglepő annyira, révén, hogy biztos benne, hogy Eszter nem igazán tanulmányozta a mugli internetet olyan figyelemmel, hogy tudja a twitter és a máshol elérhető információk összefüggéseit. Ennek ellenére nem teszi szóvá, csak halványan elmosolyodik biccentve, mintha a lány tényleg valami frappánsat szúrt volna oda. Nem olyan, aki szívesen elrontaná a másik sikerélményét. A "te mázlista" megjegyzésből viszont erősen kihallani Eszter.. neheztelését? Lehet  így mondani? Talán ez áll a legközelebb hozzá.
- Köszönöm. De ha ennyire zavar a gyakorlati felügyelőd, megpróbálhatok esetleg intézni valaki m...
Eddig ér az ajánlatban, ami ugyan nem egy ígéret lett volna, elvégre közel sem biztos, hogy a neve elég lenne ahhoz, hogy más helyét intézhesse Magyarországon, de egy próbát hátha megért volna. Szóval a szándék megvolt, csak éppen a mód nem annak közlésére, ugyanis aztán a semmiből érkezik a pofon, hirtelen és teljességgel váratlanul - amit hagy is kiülni az arcára.
Mi a franc? Mit mondott, amiért Eszter úgy döntött, hogy ez kijár neki? Ahogy a következő mondatba belekap, a benne dolgozó meglepettség és igen, felháborodottság még tesz róla, hogy az első néhány szó magasabb hangszínnel szalad ki a száján, majd fokozatosan süllyed vissza a közlés az átlag bariton hangmagasságra.
- Ezt most meg mégis miért kaptam? Csak azt kérdeztem, hogy ki a felettesed. Hogy jön ide, hogy kivel fekszel össze?
Úristen, érdekli is őt a minisztériumi folyosó közepén Eszter magánélete, ha afelől akarna annyira érdeklődni, nem így és nem itt tenné. A pofon helyét dörzsöli meg a kezével, miközben az elviharzó szőke rellonos után pillant.
- Geez, mik történnek. ~Nők.~
Persze csak magában gondolja, még csak az kéne, hogy a lány elcsípje az utolsó gondolatfoszlányát hangosan. Megmozgatja az állkapcsát, borostája serceg, ahogy az ujjaival végigköveti annak vonalát, hogy nem dagadt-e fel. Hiába, még ha nem is erős ütés, ha olyan pontot ér, akkor erősebb nyoma is maradhat. Esze ágában sincs a másik után menni, inkább elindul vissza a kastélyba, igyekezve gondolatban félresöpörni ezt a kellemetlen intermezzót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Minden idegszálával azon dolgozik, hogy kövesse Mihael mozdulatait. Egyáltalán nem akar neki lehetőséget adni arra, hogy varázsoljon, nem, mert akkor ennél rosszabbal kéne visszavágnia – és megtenné. Ha önvédelemről van szó, akkor ugyanúgy működik, mint akármely másik sarokba szorított élőlény. Érzi a kezén a nedvességet és lepillant a ruhaujjára, amit megfogott a vére, s gyors tempóban szárad bele az anyagba, megkeményítve azt is. Mindvégig nem ereszti le a pálcát, Mihaelre szegezi, de újabb varázsige nem hagyja el a száját, csak a zihálását hallgatja és a fülében doboló szívverését. Szívesen válaszolna valamit a rokon szavaira, de egyszerre most minden nem működik: vagy koncentrál a varázslataira (illetve, hogy ne küldjön még egy átkot a fiúra, igen, inkább az önuralma megtartásáról, és a zaklatottsága csillapításáról van szó) vagy válaszol Mihaelnek. Előbbit választja. Beszélni majd később fog, higgadtabb fejjel.
Egy női hang zökkenti ki abból a beszűkült állapotból, amibe minden porcikája tömörült. Annyira meglepi, hogy még a pálcát is elfelejti lejjebb vonni, csak a tekintete rebben a tanár felé, aztán vissza az unokatestvérére. Nyugalom Ethan.. nyugalom. Kicsit sokat mondogatod manapság magadnak ezt, nem igaz? Nem egy szerencsés időszakát éled az életednek. Idegesen megnedvesíti a száját, nyel egyet, az ádámcsutkája fel s leszalad a mozdulattól, aztán csak lassan engedi le a varázsfegyvert a kezében, hegyét elfordítva Mihaeltől. Átgondolja pillanatnyi lehetőségeit, mostanra sikerült visszazökkennie, a nő jelenléte elég volt ahhoz, hogy összeszedje magát és a gondolatait, majd rendezze sorait. Úgy, ahogy. Arcvonásai valami hálás megkönnyebbülésfélébe váltanak, egyáltalán nem feltűnő a gesztus, épp csak halványan kiszúrható apróság.
- Igen, azt hiszem. Nem igazán tudom, hogy mi történt, egyszer csak nekem esett. Önvédelemből kimondtam az első varázslatot, ami eszembe jutott. Sajnálom. – A tanárnőnek szólnak a szavai ugyan direkte, de a végére Mihaelre is átpillant, így nehéz eldönteni, hogy a felfordulásért kér elnézést vagy azért, mert minden csontot eltüntetett a kuzin lábából. Talán kicsit mindkettő, mert láthatóan nem állt szándékában egy ilyen komoly ártást kimondani a másikra. Apró betűs megjegyzés, hogy azt nemigen tagadhatja le, hogy rellonos lett, ha az első eszébe jutó átok ez volt. Az egyik szó kimondásánál kissé megbicsaklik beszéd közben, az állkapcsához kapva felszisszen. Van benne annyi józanság, hogy belássa, ha folytatnák, annak semmi értelme nem lenne, de nagyban rásegít az a tény is a döntésére, hogy egyelőre beszélni is fájdalmas.
- Értem.
De nem, nem lehet ennyire egyszerű, mint eddig, Mihaelnek muszáj tovább rontania a helyzetükön. Felhúzza magához az egyik térdét és nekidönti a homlokát. Mostanra már kevésbé szedi gyorsabban a lélegzetvételeket, vérének zubogása is alábbhagyott az ereiben, minden újra csendes és.. zavaros, amit valahogy rendbe kell tennie.
- Ne nehezítsd meg még jobban a tanárnő dolgát, Mihael. Azt teszi, amit kell, semmi szükség arra, hogy még mindezen felül sértegesd. Tényleg, rendben leszünk, nem igazán vonz a házcsere gondolata.  - Tényleg szívesen fűzne hozzá egy vérszegény mosolyt, de egyrészt jelenleg túl sok vér került ki a bőre alól ahhoz, hogy a „vérszegény” jelző ne legyen röhejes, másfelől pedig nem kockáztatná meg azt a sajgást, ami most egy ehhez hasonló mimikával járna; inkább letesz róla. Óvatos pillantást vet Mihaelre mindeközben, amit nemrég látott belőle, az most a szokásosnál sokkal nagyobb óvatosságra inti vele szemben. Gyerekes csatározásaik során ezt a komolyabb, veszélyesebb oldalát még sosem látta, de az biztos, hogy jó időre megjegyezte a mostani tapasztalatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az embereknek van egy nagyon rossz szokása. Nem mindenkinek, épp csak egy töredéküknek, nem is túl feltűnő, de onnantól, hogy a pillantásunk elkapja a mozdulatsort, mindig arra fog figyelni onnantól. Ez amolyan törvényszerűség. Mint amikor feltűnik másnál a vokális tikk, ami egész addig nem is realizálódott - attól a pillanattól fogva a fülünk ki lesz hegyezve a szakaszosan érkező hümmögésekre. Ez a rossz szokás nem más, minthogy idegességünkben, töprengés közben a szánk belső részét harapdáljuk. Talán azt remélve, hogy az apró fájdalom segít majd fókuszálni. A gyengélkedő egyik ágyán ül, hátát a támlának vetve, miközben foga közé csippent egy apró bőrdarabot. Nem mintha nem sértette volna már fel korábban.. most pedig ez a rossz szokás nem hagyja, hogy a szervezet tegye a dolgát és begyógyítsa felszíni sérülést. Nyelvével végigsimít az alsó fogsorán és a biztonság kedvéért az éjjeli szekrényén heverő asztalkára pillant. Ez most nem egy túl forgalmas éjszaka, rajtuk kívül senki más sincs itt, mostanra Barbi is elment és csak ők maradnak. Nem biztos benne, hogy ez a legjobb ötlet.
- Komolyan nem vagy normális. Azt hittem, hogy vannak dolgok, amiket csak úgy .. nem tennél meg. De nyilvánvalóan alulbecsültem az elszántságod.
Nem egészen az elszántság szót akarta használni, és a hang is, amellyel kipréseli az ajkai közül, inkább formálja a "vérszomj" kifejezést. Egyáltalán nem álmos, mindent tudna most tenni, csak épp aludni nem. Nem itt, nem most, nem Mihael társaságában. A szájáról már letörölték a vért és a zúzódást is ellátták, az a sérülés már a múlté, de az agyrázkódással, amit kapott, már nem tudtak ilyen gyorsan elbánni - így is-úgy is benntartották volna még kivizsgálásra.
- Ha legközelebb így nekem jössz.. nem, fogalmam sincs mit teszek, hogy őszinte legyek.
Még fenyegetőzni is kimerült és túl rossz hozzá a közérzete. Annak örül, hogy erről most Rémi nem tud. Képtelen lenne kezelni a gyengélkedőbe berontó öccsét ebben az állapotban. Szokásos összeszedettsége, a makulátlan kinézet és jólfésültség oda; haja borzas, a gyengélkedő hálóruhája pedig bő rá és a legkevésbé sem komfortos.
- Különben is, milyen varázslatról beszéltél végig?
Tulajdonképpen lenne tippje, gyakorlatilag biztos benne, hogy mire gondol Mihael, de az ő szájából akarja hallani. Nem kockáztatná meg, hogy egy félreértésből adódóan saját magát buktassa le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Amikor kézhez kapta a meghívót, először nem volt biztos abban, hogy mennyire jó ötlet ez az egész. Mármint, a legutóbb történtek fényében Eszterrel. Azonban a kisebb súrlódások nem akadályozhatják abban, hogy bizonyos kötelességeit teljesítse, főleg, ha a házigazdától kap meghívót egyenesen az estre. Márpedig így történt, és modortalanság lett volna a magyar aranyvérű szcéna egy kiemelt tagját (történetesen Eszter édesanyját) visszautasítani, mikor az olyan figyelmes, hogy figyelemmel követi az országba érkezését. Ráadásul még alkalmat ad arra is, hogy bemutatkozzon a helyi varázsló származású közösségnek. Egy pillanatig sem hiszi mellesleg, hogy a konkrét személyére lennének kíváncsiak, az a köreikben többnyire nem rémlik. Az számít, hogy van-e Neved. Márpedig neki van, és nem is olyan rossz csengésű, ami azt illeti. Az iskolában lehet, hogy Mihael megalapozott egyfajta hírhedtséget, azonban az iskolán kívüli világ egészen sokféleképpen ismerheti a családjukat - az ő apja például igencsak köztiszteletben álló személy, az édesanyjának pedig szintúgy van mit felmutatnia. A francia estélyek és szalonok hangulatáról és nívójáról senkinek egy rossz szava nem lehet.
Egyszóval Ethan jelenleg inkább a szüleit jött képviselni, s emellett nem tilos az sem, hogy megpróbálja kiépíteni a maga kapcsolatait. Sosem árt, ha van néhány befolyásos ismerőse abban az országban, ahol legalább két évet fog még biztosan eltölteni, ha minden úgy megy, ahogy tervezték. Megérkezve, a szokásos és belé nevelt protokollt követve indul a házigazdákhoz, Neviczky Laurához és Neviczky Gábor. Nincs különösebben kialakult képe róluk, ismeri a munkásságukat, mert utánanézett és tájékozatlanul belépni egy ilyen társasági eseményre a lehető legnagyobb hiba, amit ember elkövethet..ne. De nem ma. És nem ő. Tehát..
Első szabály: Légy tájékozott! Próbálj utánanézni a legtöbb résztvevőnek, de a két házigazdának legalább. Naprakésznek kell lenned az aktualitásokat illetően, máskülönben hanyagnak bélyegeznek meg
Második szabály: Tartsd meg az egyensúlyt! Ne légy túlzottan behízelgő, mert az visszás reakciókat vált ki és viszolygást kelt. A bókok maradjanak meg az udvariasság szintjén, és bánj velük takarékosan! A túl sok bók tenyérbemászó benyomást kelt.
A második szabály szerint jár el akkor is, amikor bemutatkozik Laurának egy kézcsókkal és kezet fog Gáborral is, megköszönve a meghívásukat. Mindemellett nem felejti el átadni édesapja és édesanyja üdvözletét sem. Rövid, diplomatikus társalgást követően egy biccentéssel búcsúzik, mikor újabb érkezők szólítják meg a két házigazdát, és diszkréten odébbáll. Kap egy kisebb tányért, amire a teremszerte járkáló pincérek által hordozott tálcákról szedhet le falatkákat.
Esztert egyelőre csak futólag látta, de talán jobb is, pedig neki különösebb problémája nincs a lánnyal - csak hát miután legutóbb úgy felpofozta ok nélkül a minisztériumi folyosó közepén, nem igazán tudja, hogy mit kezdhetne vele. Jobb híján nem is inkább a kortársai társaságát keresi a tömegben, hanem olyan varázslókat szólít meg, átadva apja üzeneteit, akik a mágusjogon belül járatosak. Anatole egyértelműen megtehette volna, hogy bagolyban vagy más módon üzen ezeknek az embereknek, de már évszázadok óta ez egy bevett szokás arra, hogy egy apa megpróbálja bevonni fiát a társaságba. Jó két-három ilyen beszélgetésen van túl, mire egy félreesőbb részre lehúzódhat egy pohár fehérbor társaságában kifújni magát. Az ilyesfajta társalgások mindig módfelett körülményesek, neki pedig nála sokkal idősebbekkel kell tartania a tempót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Türelmesen elácsorog, de nem kelti azt a benyomást, hogy ne tudna magával mit kezdeni. Elég szerencsétlen bemutatkozás lenne, ha már egy könnyed társasági találkozón is elárvultan megállna a sarokban. Lopott, feltűnésmentes pillantást vet a házigazda mellett álló úriemberre: az államtitkár. Lehet, hogy a francia és angol ellentét igencsak erősen feszül egymásnak, ha hivatalos ismeretségekről van szó, akkor nem különböznek igazán egymástól. Például nem mehetnek csak úgy oda valakihez, amennyiben nincs rá jó okuk; vagy ami még jobb lenne, ha nem mutatják be őket annak az illetőnek. Erre azonban most még számításai szerint nem nagyon számíthat, így a rövid felmérés után inkább elfordul és a terem többi részén futtatja végig a tekintetét. Egyik kezében a poharát tartja, a másikat a zsebébe süllyeszti, ám a póz távol áll a nyegle panelkölykök szétcsúszott tartásától, sokkal inkább tükröz egyfajta diszkrét fesztelenséget - egészen addig, amíg meg nem látja a felé tartó Esztert. Fogalma sincs, hogy lenyugodott-e a lány azóta, annyira közelről nem ismeri őt, a Beauxbaton-ban viszont hozzászokott már: a nők ritka haragtartó lények tudnak lenni, amikor a fejükbe vesznek valamit. Egyszóval nem tudja, mire számítson most a szőkeségtől, viszont bízik benne, hogy Eszter vérének minősége nyer a mérséklete felett. Annyi józanságot kinéz belőle, hogy ne akarjon jelenetet rendezni ennyi magas beosztású varázsló és boszorkány között. Egy futó, gyanakvó másodperc után viszont készséggel nyúl a felé nyújtott kézért, hogy udvariasan meghajolva kezet csókoljon. Addig is lerakja az asztalra a poharát; nem lenne valami tapintatos azzal a kezében köszönteni a lányt.
- Szintúgy örülök a viszontlátásnak. Az este pedig remek, édesanyád remek szervező.
Rendben. Nem tűnik úgy, int aki visszatérne a korábban tapasztalt habitushoz. Bár részéről csak nyugodtan, de ne a nyilvánosság előtt - a személyes ellentéteknél ezerszer fontosabb az, hogy mit látnak mások. Ez biztosan valamiféle genetikai indíttatás részükről. Eszter arcát fixírozza, de semmi olyasmit nem lát most rajta, ami miatt aggódnia kéne, így lassan, de diplomatikusan elmosolyodik ő is.
- Ez nagylelkű tőled. Megköszönöm, ha megteszed nekem ezt a szívességet, hogy bemutatsz. Addig is..
A karját nyújtja Eszter felé, hogy belekarolhasson, ahogyan azt illik, amikor társaságban közlekedik nő és férfi a rendezvény területén. Miután odaérnek, kivárja a maga sorát, nem vág a fiatalabb Neviczky szavába, s csak azután szólal meg, hogy a másik minden mondandójával végzett.
- Örvendek. Rendkívül nagy megtiszteltetés, hogy találkozhatunk. Franciaországból követtük a legutóbbi választásokat, hiszen minden varázsló érdeke, hogy országaink élén hozzáértő vezetők álljanak, s azt hiszem, a teljes családom nevében szólhatok, mikor azt mondom, hogy a politikai programjuk remekre szabott.
Utánanézett a jelenlegi varázslópolitikai állásnak az országban, mielőtt ide jött, csak hogy tudja, melyik oldalon kényelmes most éppen helyezkedni, s ahhoz mérten adja elő a mondandóját, ami ugyan kényelmes protokollszöveg, de egyben nagy hiba lenne, ha nem hangoznék el ilyen formában. Fontosak ezek a formális körök, fontosabbak, mint azok gondolnák, akik ezeken kívül mozognak. Ha idősebb lenne, beleférne az is, hogy udvarias kritikát fogalmazzon meg, ezzel még tovább éreztetve tájékozottságát, de az ő korában ez még sértésnek tűnne a szájából.
Nem tart sokáig a társalgás, de minden gördülékenyen megy, mondhatni jól, abból ítélve, hogy nem fordulnak el tőlük, hanem az idősebb varázslók bevonják őket a beszélgetésbe. Ezt annak számlájára is írja, hogy Eszter is résztvevője a társalgásnak - naiv ötlet lenne feltételezni, hogy a pozitív fogadtatás tőle teljesen független. Rövid búcsúzás után viszont a két férfi visszatérne korábbi témájukhoz, így ők kénytelenek leszakadni tőlük.
- Ezt vehetem úgy, hogy már nem vagy mérges a legutóbbi miatt? - Amit még mindig nem ért, hogy mi volt, de nem érzi szükségesnek feszegetni. Jó ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Őszintén szólva ő nem vár halálos ítéletre, eszébe sem jut, hogy úgy, mint Mihaelt, őt is megbüntetnék. Hogy miért? Végül is Ethan ebben a szituációban nem más, mint puszta áldozat, elvégre nem ő kezdeményezte a verekedést, mindössze megvédte magát! Azt is úgy, hogy nem ütött vissza, csak meggátolta, hogy unokatestvére újabb rohamot intézhessen ellene.
Nos, hogy ez a csontok eltüntetésével történt a másik fiú lábában, egy másik kérdés, amiről nincs értelme hosszabban cseverészni. Details. Puszta részletek. A lényeg, hogy a terv bevált, mert Mihael nem érezte szükségét a további földön kúszásnak csak azért, hogy az amúgy csúnyán megtépázott állkapcsának állapotán tovább rontson. Egy szó, mint száz, gyanútlanul húzódik valamivel arrébb az ágyon, illetve húzza arrébb a lábát, hogy Barbi odaférjen - annak biztos tudatában, hogy Mihael meg lesz büntetve annak rendje és módja szerint. Aztán a nő belekezd és...
... hát nem is tudja hirtelenjében, hogy mit gondoljon.
- Elnézést, de lehet, hogy nem értettem jól. Szóval - a mostanra rendbetett állkapcsa parányit megfeszül; nem agresszívan, inkább azoknak az önkéntelen mozdulata ez, akik nagyon megütköznek vagy elgondolkodnak valamin.
- Szóval arra kötelez, hogy még annál is több időt eltöltsünk, mint amennyit eddig, ami meg kell jegyeznem, tényleg csak a miheztartás és a tisztánlátás végett, hogy nem kevés idő, tekintve, hogy együtt nőttünk fel.. tehát még többször kell annak a társaságát élveznem, aki nincs egészen huszonnégy órája, hogy megpróbálta kiverni az állkapcsomat.
Igen, úgy érzi, hogy ez egy remek summázata annak, ami az imént történt. Csak éppenséggel nem tetszik neki, ami nem látványos fintorok formájában ül ki az arcára, hanem egy diplomatikus szemöldökemelés képében.
- Eszemben sincs ágálni a feladat ellen - majd az apokalipszis egyik előszele lesz az, amikor Ethan egy rangban felette állóval pöröl face to face - de ha életünk kicsit több, mint 20 éve nem volt elég ahhoz, hogy ne érjenek meglepetésszerű támadások, akkor nem egy gyerek fog kisegíteni a bajból.
Meg aztán, igyekszik előre gondolkodni, kicsit már előre tart attól, Rémi mit fog ehhez szólni. És amúgy is Mihael, mint apa? El sem tudja képzelni, hogy ebből bármi jó kisüljön. Elnéz a terem másik vége felé, ahol Mihael ül és most először nem utálkozó, hanem valamiféle segélykérő pillantást küld neki. Ebbe ő nem mehet bele. Ugyanúgy megszívja, mint ő, most először "közös" az ellenség amit nem akarnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Muszáj elmenekülnie az elől a rémálom elől, amit Mihaelnek és gyereknevelésnek neveznek egyetlen mondaton belül. Egyszerűen a szituáció, amibe Barbi kényszerítette őket, szürreális és nonszensz. A legrosszabb pedig, hogy azt is ellenőrzi a varázslat a "babán" (még mindig viszolyogva gondol arra a valamire, ami csak úgy tesz, mintha egy baba lenne), hogy megfelelően sok időt tölt együtt vele a két szülő. Így a délelőttöt azzal töltötte, hogy az unokatestvére társaságában ült egy szobában, miközben legfeljebb félszavakkal kommunikáltak. Arról természetesen szó sem lehetett, hogy puszta kézzel pelenkázzon, megoldotta varázslattal a pelenkatisztítást, ami valljuk be, jóval kényelmesebb és praktikusabb kezelése a helyzetnek, mint az, hogy nekiállnak szerencsétlenkedni. Lévén, mindketten meglehetősen tapasztalatlanok ezen a területen.
Hogy Barbi reményei beigazolódtak-e? Megismerte jobban egymást a két fiú? Ennél is jobban, mint eddig ismerték? Nem. Kibékültek-e? Majd talán a korai negyvenes éveikben, családdal és egy majdnem fél emberöltővel a hátuk mögött, talán, képesek lesznek leülni egy asztalhoz kávézni vagy teázni anélkül, hogy Mihael nekiessen. Ismétlem: talán.
Mindezt egybevetve nem meglepő, hogy igen fáradtan fordul rá a harsogó portrék folyosójára, amikor is szembetalálkozik egy tucat parókával kidíszített, felöltöztetett lovagi páncéllal és egy félmeztelen Keith-szel, aki a falra mázolja legújabb mesterművét egy makacs, rózsaszín kecskét vonszoló feltűnően kimázolt, ciccegő lánnyal. Majdnem. Egy pillanatra lehunyja a szemét.
Valószínűleg nagyon fáradt, de hallucinációk még sosem kísérték ezt az állapotot. Az orrnyergére fog a mutató és hüvelykujjával, megmasszírozza, sóhajt egyet. Aztán kinyitja a szemét, de a látvány nem változik. Ilyen nincs, illetve, végül is, arra már rájött, hogy ez az iskola pár fokkal kevésbé visszafogott vagy diszkrét, mint a Beauxbatons volt. Elindul az abszurd duó felé.
- Kérlek, mondd, hogy csak véletlen találtad.
Ez az első reakció, ami úgy eszébe jut, de ez még mindig egy jobb verzió, minthogy a lány ezt a kecskét ellopta valahonnan, aztán fogta és varázslattal kifestette rózsaszínre, hogy aztán elvigye valahová. Egyébiránt egyelőre a meglepettségtől inkább olyan kissé színtelen a hangja, mintsemhogy agresszív, számonkérő vagy más módon éles legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az ártatlan képen és vigyorgáson sokat rondít a tény, hogy egy kecskét igyekszik éppen kutyapórázon rángatni. (Igaz, ezt a tényt nem veszi észre. Bár a birtokon vannak vadászebeik, azokkal sem ő foglalkozott sosem, nem is a családhoz közel álló állatok, inkább az anyja hobbijai. De a nő sem áldozott rájuk túl sok időt, rábízta a személyzetre.)
S ha mindez nem lenne elég, egy rózsaszín kecskét, csak a pontosság kedvéért.  Némi szkepticizmussal néz emiatt Sárára is. Ajándékba, mi? Arra viszont már, hogy még meg is kérik arra, hogy ő tolja hátulról a kecskét a haladás érdekében, az egyenesen... nem, erre már nincs ideális kifejezés.
- Nem igazán értek az állatokhoz, szóval hidd el, jobban jársz, ha nem veszek részt a szállításban. Na és kinek viszed ajándékba? - Az utolsó szóra az egyik szemöldöke enyhén megemelkedik. Nyilvánvalóan repesni fog a boldogságtól az a szegény ember, aki visszatérve az irodájába/szobájába ezzel a méltóságában igencsak megtépázott (RÓZSASZÍN!) állattal találkozik szembe, amint az éppen a sarokban álló szobanövény leveleit legeli le békés állati tudatlanságban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem különösebben ellenséges, inkább visszafogott módon érdeklődő - a megfigyelők érdeklődésével, nem azokéval, akiket majd szétvet a vágy, hogy csatlakozzanak valamiben. Mindössze érdekesnek tartja, nade hát ki nem tartaná érdekesnek azt a helyzetet, amibe már egy eleve nehéz nap után csöppent. Sára állattal való intermezzója, amelynek középpontjában a pulóver áll, azért határozottan megmosolyogtatja. Szörnyű, hogy egy egyszerű mosoly, mit tud művelni az ember arcával - és ő sem a világ lakosságának azon parányi része közé tartozik, akikkel ez másképp lenne. A derűs kifejezéstől ellágyulnak a vonásai is, és láthatóan tényleg mulattatja az a szerencsétlenkedés, amivel a szöszi megörvendezteti.
- Ki ne örülne egy ilyen szép... - kicsit lehajol, hogy megnézhesse, ami a mondat hiteles folytatásához kell, aztán visszaegyenesedik - .. nősténykecskének az irodájában.
Nincs sok fogalma arról egyelőre, hogy ki is a tanár pontosan, mármint persze, átfutotta az oktatók listáját, de neki külön órája valószínűleg nemigen lesz vele. De a tény, hogy ő már tudja, mi fogja várni az irodában, némi együttérzést csal belé. Valamennyit. Nem túl sokat. Sára kérésére megemeli mindkét kezét, tenyérrel a lány felé.
- A számon lakat van. Ha már idáig elhoztad, jobb, ha inkább otthagyod valahol, mintha még ügetnél vele két-három kört a kastély területén.
Sára pedig annyira le van foglalva a beszélgetéssel, hogy a kecske, alias A Kecske, saját felfedezőútra indul a nagy, szűk, folyosóalakú világban, ahol minden új, minden színes és minden végtelenül izgalmas. Ez főként az igen sokatmondó, izgalomtól izzó kecsketekintetben nyilvánul meg. (Sem.) Az állat után mutat.
- Szerintem szökik a kecskéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Kecskesajtot evett már.. de úgy önmagában kecsketejet még sosem ivott, valahogy nem volt rá alkalma az évek során. És nem is érzi most különösebben kétségbeesve magát, hogy mit szalasztott el az életben.
Nos, ezt a hiányosságát sem most fogja pótolni.
Hol Sárára néz, hol pedig az egyre távolabb kószáló állatot követi, nehogy szem elől tévesszék - legalábbis addig, amíg Sára úgy nem dönt, hogy lemond a tisztes felügyeleti jogról.
- Attól függ, hogy csak úgy szélnek akarod-e ereszteni. Bár annak is megvan a maga bája. Sajnos a hátrány így is úgy is megvan, nem fogod látni a szerencsés megtaláló arcát.
Illetve igen, ha bevállalja, hogy a kecskével együtt vagy annak közelében kapják el, és könnyedén rá lehet húzni, hogy ő az elkövető. (Ez különösen szomorú akkor, ha tényleg ő az elkövető.) Udvariasan felkínálja a karját Sárának - illemtudó mozdulat, semmi tolakodás, csak egy ajánlat arra, hogy becsatlakozhat mellé, ha szeretne.
- Esetleg biztos távolból követhetjük, mint gyanútlan járókelők, hátha elcsípjük a pillanatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Pillanatnyilag tényleg nincs, meg aztán kár is lenne lemaradni a műsorról, ha már így belefutott a lehetőségbe. Oldalra vet egy csapott mosolyt Sárára, amikor az belé karol, majd úgy indul el vele a karján, mintha már nagyon régi és nagyon kedves ismerősök lennének. Véletlen sem alig tíz perce, hogy ismeretséget kötöttek egymással, sőt.
Sőt!
Jó ég, hogy lehet ennyire udvariatlan?
- Majd elfelejtettem, a rózsaszín kecskéd túlságosan elvonta a figyelmem, de Ethan vagyok. - Csak, hogy a lány tudja hogyan hívni. A jelen szituációba a teljes körültekintéssel eszközölt hosszú bemutatkozás aligha illene, így az Ethan is épp elég. Valószínűleg annyi idő még pont eltelik Norbi érkezése előtt, hogy újdonsült társasága is odabiggyesszen neki egy nevet. Aztán viszont befordulnak a folyosón és...
.. mi történik tulajdonképpen?
Még magához képest is megrökönyödötten szemléli azt a teljesen értékelhetetlen képet, amint egy magas, elvileg érett, felnőttszerű képződmény a homo sapiens sapiens sorai közül, megül egy nála jóval kisebb teherbírású kecskét. A száját is eltátja egy pillanatra, mielőtt észrevenné magát, akkor viszont visszacsukja és tanácstalanul Sárára néz. Ő nem láthatja ugyanazt, amit ő. Egészen biztosan nem. Végül tekintete ismét a kecskén köt ki, amint az remegő lábaival igyekszik megtartani Norbi súlyát magán, s bár sosem volt elhivatott állatvédő, teljesen komolyan megsajnálja a szerencsétlen állatot. Nem elég, hogy elhozták ide, egy számára teljesen új környezetbe; nem elég, hogy rózsaszínre festve vonszolták végig a folyosókon; de most még egy magas humanoid próbál kecskegolni(?) rajta.
- Elnézést, de -
és most itt jönne valami udvarias, szépen megfogalmazott sor.
- Mi a jó eget csinálsz?
Nem sikerült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Már jóval korábban, valamikor a kastélyba való visszaérkezés után írt még levelet Attilának. A dolog nem volt sürgős, és nem is siettette igazán a férfit a válasszal - egyrészt, mert az év végi hajrával és vizsgáztatással, a költözéssel járó hercehurcával valószínűleg a tanerőnek jobban meggyűlt a baja, mint neki, aki csak épphogy megérkezett az országba. Csakugyan, jóval később hozták össze a találkozót. Még csak nem is az iskola területén. Szerencsés helyzetben vannak azzal, hogy van olyan közös tér, ahol mindketten megfordulnak, ki munka miatt, ki pedig leendő munka miatt.
A kantin egy nagy, egybenyitott tér, ízlésesen és szépen berendezett, inkább a letisztultság jegyében készült helyiség, mintsem, hogy zsúfoltnak hatna a bent ülők számára. Levegős, szép és nem mellesleg az étel sem rossz, amit kiadnak a kezükből a manók és szakácsok. A C napi menüt választotta csontlevessel és narancsos karajjal és somlói galuskával - ez az A B C D menüs megoldás kicsit a francia állami iskolákat juttatja az eszébe, de még jó, hogy csupán ennyi emlékeztetővel szolgál a minisztérium. Nincs hozzászokva, hogy tálcával sorban álljon, helyette kellemes belenyugvással konstatálja, van rendes kiszolgálás.
- Nos, tagadhatatlan, hogy jobb itt megejteni egy beszélgetést, mint a kastélyban.
Jegyzi meg halvány mosollyal, miközben eligazítja az evőeszközöket maga előtt. Itt minden asztal és falak menti box körül csendbűbáj van felhúzva,  illetve annak egy kicsit megvariált változata. Nem nyom el minden hangot és háttérzajt, hallani az alkalmazottak járkálását, az evőeszközök találkozásának jellegzetes zaját a tányérral, az emberi beszédhang kellemes, megnyugtató egyvelegét. Ám ha valaki megkísérelne belehallgatni a szomszéd asztal körül folyó társalgásba, azon kapná magát, hogy a hallott szavak nem bírnak értelemmel számára. Mindössze az általános komfortot biztosító hangok vannak jelen, miközben a diszkréció sem veszik el. Ez végtére is, a minisztérium.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A minisztériumban sosincs záróra, bár éjjel már kevés esély van rá, hogy a kantinban kiszolgálják. Ellenben 2015-re eljutottak oda, hogy legyenek különböző automaták egyes folyosókon. Persze, voltak olyan varázslók, minisztériumi vezetők, akik a saját osztályukon nem tűrtek meg ilyet, de ekkor általában csak elég átsétálni valahova máshová.
- Teljesen ráért, egyébként sem terveztem évkezdésnél korábbra. Már azért is hálás vagyok, hogy elvállaltad.
A patrónus bűbáj sosem volt valahogy az alapképzésének a része. Elméletet természetesen tanultak valamicskét, de nem építették be a törzsanyagba, ennél fogva ez a varázslat teljesen kimaradt az életéből.
- A vizsgaidőszak nem biztosít túl sok szabadidőt a tanári szakmában, gondolom. Főleg, ha előtte gondolom bűbájtanszakértőként az elromlott védelemmel is foglalkozni kellett.
Az már önmagában nagy csúszás lehetett, mint be nem tervezett program. A tegeződés különben némiképp megkönnyíti a dolgát, bár tény az is, hogy Attila nem sokkal idősebb nála, szóval furcsa lenne, ha túl hivatalosan beszélnének egymással. Meg kell még szoknia, hogy a Bagolykőn, több fiatal tanerőt alkalmaznak. A Beauxbatons-ban hozzászokott, hogy az oktatók nagy hányadának kora az övének a többszörösét teszi ki.
- Viszont. - Biccent a jókívánságra, aztán ő maga is nekikezd a saját adagjának. Az étkezést nem is tervezi megszakítani, legalábbis az első fogást csendben fogyasztja el, s csak azután szólal meg, hogy a kanalát félretolja a tányéron.
- Magyarországon hogy működik egyébként ez a patrónus dolog? Rendszeres különóraként beiktatott vagy teljesen ránk van bízva, hogy milyen időközönként találkozunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Azon kapta magát, hogy Rémit keresi.
Nem az első eset volt már, hogy lefekvéshez készülődve várta és várta, hogy testvére visszatérjen a közös szobájukba, az mégsem tette. Nekivágott hát a kastélynak, hogy megtalálja Rémit. A keresés amúgy nem lenne egyszerű: az iskola területe hatalmas. Ethan dolgát mégis nagyban megkönnyíti annak ténye, hogy ismeri a másik fiút, hova, milyen helyekre szeret visszavonulni, amikor egyedül akar maradni a gondolataival. Van, hogy meghagyja neki azt a magányt, amit igényel. Most nem tartja jó ötletnek, legalábbis a tegnapi nap eseményeinek fényében.
A réten ücsörögve talál rá a fiúra, s egyrészt megkönnyebbül, amiért sikerrel meglelte, másrészt enyhe aggodalom önti el. Ritka alkalom, hogy nem tudja, hogyan kezdjen neki valaminek, miként fogalmazza meg a fejében kavargó gondolatokat. Többnyire tisztában van azzal, hogy kinek mit mondhat, mi mit akar hallani vagy legalábbis mivel nem sért vérig másokat. (A nőket leszámítva, a női faj egy rendkívül kiszámíthatatlan és logikával megjósolhatatlan produktum.)
Jobb híján szó nélkül sétál a réten ücsörgő Rémihez és a nadrágját nem sajnálva ül le mellé a fűre.
- Sokáig maradsz kinn. Aggódtam. Hogy vagy?
Az utolsó mondat egy valamivel hosszabb szünet után születik meg, s a hangszínből is érezni, hogy ez nem egy általános kérdés, inkább arra vonatkozik, hogy miért vonul most így félre tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A félreértések elkerülése végett érdemes megjegyezni, hogy Ethan nem az az ember, aki szívesen vagy könnyedén kihátrál egy nehéz helyzetből. Többnyire szereti a kihívásokat, ha valami nem hullik könnyen az ölébe (bár az is, ha erőfeszítés nélkül szerezhet meg dolgokat, kifejezetten fel tudja frissíteni). A változatosság gyönyörködtet.
Ám lehet, hogy ez kicsit túl..ságosan is nagy változatosság.
És szégyen, nem szégyen, amikor a kifestett kecske pozíciót változtat, majd fejjel lefelé kezd panaszos hangok kíséretében lógni plafonról, megfordul a fejében a lehetőség, hogy ő most szépen lép hátra egyet-kettőt és angolosan távozva diszkréten kisétál ebből a káoszból. Így történne, ha Norbi éppen nem rá nézne nagyon hangsúlyosan, hogy állítsa meg a .. nőjét. Halványan megvonaglik az arca erre a megjegyzésre; talán valamiféle cinikus mosolykezdeményt nyel vissza ezzel.
- Szerintem, beszéljétek meg egymással, hogy melyikőtök keresi fel előbb a PETA-t a vallomásokkal és a fájdalomdíjul szolgáló adományokkal, addig én leszedem azt a fejjel lefelé lógó kecskét.
Annyira... el sem tudta volna képzelni reggel, hogy a mai napon lesz olyan szituáció, amikor ez a mondat elhagyhatja a száját. Vagy úgy akármikor. A megilletődöttség és őszinte, mélyről érkező belső döbbenet miatt a szavai majdhogynem szelíden beletörődőnek hangoznak, miközben elindul, hogy nyomatékot adjon a szavainak. Az ő fülét ugyanis határozottan irritálja a kecske panaszos sírása, nyökögése. Zsebéből előszedi a pálcáját és ahelyett, hogy csak simán hatástalanítaná az előző varázslatot, inkább gondosan lelebegteti előző pozíciójába: négy patával a földön.
Jó, és most mit kezdjen vele? Az a kettő vagy pöröl még egymással vagy a mutatványt nézték, igaz, a mentőakció nem volt valami látványos. Az állat viszont továbbra sem csendesedett el, szóval próbaképpen .. sután ráteszi a kezét a fejére és megsimogatja.
Nem szokott kecskét simogatni. Különösebben nem is jelent számára nagy örömöt. És abból kiindulva, hogy az még mindig azt az éles, harsány hangot adja ki magából, a kecskének sem jelent örömöt.
- Najó, inkább kezdjetek vele ti valamit.
Pillanatnyi szünet, aztán úgy érzi, hogy muszáj pontosítania.
- Ne üljetek rá. - Norbira mutat mutatóujjával, aztán szép lassan az irány átvándorol Sárára.
- És ne lógassátok fel.
A végére nem bírja ki, a szája szegletébe kiül egy derűs nemhiszemelazegészet mosoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Számára mindig különös és idegen az a csendes világ, amelybe Rémi elmenekül a problémák, a nyüzsgés elől. Neki a társaság a természetes környezete, a felszínes vagy épp komoly beszélgetések, az apró formális érintések, mint a kézfogás vagy az, amikor valakinek a vállára teszi a kezét - ez mind hozzátartoznak a hétköznapjaihoz. Felhúzza az egyik térdét maga elé, a másik lábát kényelmesen kinyújtóztatja, miközben követi Rémi pillantását az égre.
- Lehet azért érzed úgy, mert ez új hely még. Mindig lesznek új helyek, Rémi. A változással nincs gond.
Előrébb döntött fejjel néz oldalra, a félhomályon keresztül fürkészve a fiatalabb arcélét, tartásának ideges feszességét. Egyik kezével felé nyúl, s a vállán átvetve a karját húzza oda magához egy féloldalas ölelésbe. Érezni, hogy ő már túl van az este zuhanyon, azaz túl volt, mielőtt kijött. Enyhe szantál illat ivódott a bőrébe, tisztaságérzetet keltő, némileg talán a mentolra emlékeztető, de annál sokkal diszkrétebb, otthonosabb; nem a kórházak sterilségét idézi.
Ha Rémi nem dől, akkor Ethan húzódik közelebb, nem szégyelli és fáradtságnak sem tartja. A fiatalabbnak néha szüksége van arra, hogy amikor nagyon elmerül a gondolataiban, egy fizikai érintés visszahúzza.
Ahogy Rémi felidézi azt a napot, amit egy-egy korai időpontban megejtett, Rilkére való ébredéskor ezerszer és egyszer meg tud bánni gondolatban, szájának sarkába egy mosoly árnyéka lopakodik. Amely aztán sem tűnik el teljesen, hogy a fiú végigér a mondandójában. Ölelése érezhetően szorosabbra fonódik Rémi válla körül, súlypontját pedig még inkább arra az oldalára helyezi, amerre a másik ül, ezzel is inkább nekidőlve.
- Mintha képes lennék ilyesmire. Nem tudsz olyat tenni, hogy én magadra hagyjalak. Lehet, hogy a változással nincs gond, de tudod, vannak dolgok, amik kőbe vannak vésve. Sosem kell aggódnod amiatt, hogy egyszer végleg eltűnök a szemed elől.
Leszámítva persze, ha idő előtt hal meg, anélkül, hogy leéltek volna egy teljes életet. De bár sok luxust megengedhet magának, ez azok közé tartozik, amit nem tehet meg. Sajnos, ez nem olyasmi, ami rajta múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem zavarja különösebben a csend, míg esznek. Vannak emberek, akiknek szükségük van arra, hogy emberi hangot halljanak maguk körül, és akiket feszélyez, ha a perceg némán haladnak előre. A csendben is megvannak a maga formái: amikor a teremben csak a pennák sercegését hallani, vagy a könyvtárban a lapok pergését. Van, mikor feszültséges rejt magában, haragot vagy zavart; neheztelést. Most csak természetes és zavartalan. Egyébként is kár lenne egy jó ételt beszéddel megzavarni.
Két fogás között dől csak hátra, míg akkurátusan kicseréli maga előtt a tálakat. Az üres levesest hátrébb tolja, a főételt pedig maga elé húzza. A tányér még mindig meleg a rá helyezett bűbájtól, ami megfelelő hőmérsékleten tartja az ételt. Nem is gondolná valaki, aki ebben nőtt fel, hogy valójában mennyire a varázslatok hatják át még a leghétköznapibb dolgaikat is. Még egy egyszerű tányért is.
- Ez jól hangzik. Az egy tanévvel nem hinném hogy gond lesz...
Elvégre csak egyetlen varázslatról van szó, mondaná, de nem fejezi be a mondatot. Tudja ő is, hogy patrónust idézni nem könnyű, de abból kiindulva, hogy a bűbájok az egyik erőssége, van benne egyfajta természetes magabiztosság ezzel kapcsolatban.
- Egyelőre nem tudom még a beosztásomat, ha minden igaz, tanévkezdésre az is meglesz majd. Aztán könnyebb lesz beosztani, mikor kinek mi fér bele az idejébe.
A kérdésre biccent egyet és megdörzsöli az állát elgondolkodva. Nem azért, mert ne tudná rögtön, hogy kapott-e elméleti képzést; inkább azt pörgeti végig magában gyorsan, hogy az vajon mennyire volt alapos.
- Az alapvető elméletet kötelező volt az alapképzés utolsó évében megtanulni. Épp csak a gyakorlatig nem jutottam el. Nem volt feltétlenül szükséges ahhoz az irányhoz, amerre később továbbtanultam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Lapos oldalpillantást vet Mihael nehézkesen vádló szavaira. Mindketten elég lestrapáltak és fáradtak is ahhoz, hogy pattogó, gördülékeny párbeszédet folytathassanak egymással, helyette marad az - őket leszámítva üres - gyengélkedőben uralkodó csönd. Igyekszik átérezni a fiú felháborodását, talán valahol, mélyen egy egészen parányit jogos is az, amivel Mihael végül rátámadt. Azonban...
- Teljesen ártalmatlan varázslat, semmiben sem befolyásolt.. volna. Ha nem akarsz elárulni.
Le sem tagadja, hogy mit tett, ám most rajta a sor, hogy fejével teljesen a másik felé fordulva állja unokatestvére tekintetét, anélkül, hogy akár megrezzenne. Nincs bűntudata. Nincs benne a haragnak az a hullámzó, fékezhetetlen és szinte bőrön érezhető orkánja, mint ami Mihaelt jellemzi. Hűvös és tárgyilagos, s csak a halkan, vontatottan kiejtett szavak mögött sejtet magából valamit a neheztelés.
- Nem bántam meg. Pont bebizonyítottad, hogy a lehető legtökéletesebb döntés volt részemről, hogy rád tettem.
Nem veszi fel Mihael vagdalkozó fenyegetéseit, igen, megértette a mostaniból, hogy képes lenne rá a másik, nem kell verbális megerősítés hozzá, vagy ilyen-olyan cifra metafora és körülírás. Visszaejti fejét a párnára és elcsigázottan hátratúrja a haját, ujjaival fésülve bele a sötét tincsekbe. Félig lehunyt szemekkel hallgatja tovább a jól ismert passzusokat.
- Erre még ne fogadj, előttünk az élet egymás kicsinálására.
Fanyar cinizmus vegyül a hangjába, ahogy felszusszan a konklúziót leszűrve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Mindig úgy tartottam, hogy az ember csak korlátozottan lát rá vagy tudja megítélni a saját készségeit. Mind szeretünk egy kicsit többet gondolni magunkról. Nem önteltségből, csupán önmagunk megnyugtatására.
Magyarázza ráérősen, miközben akkurátusan felvágja a húst a tányérján és a kis csésze külön odakészített mártást egyenletesen eloszlatva ráönti. Végül nem húzza túl sokáig az időt, hogy rátérjen, amire ezzel ki szeretne lyukadni.
- De azt hiszem, megkockáztathatom, hogy a kompetenciám bűbájok tekintetében több, mint elfogadható. Viszont igen, majd úgy is meglátjuk.
Kiszélesedő mosollyal néz fel a tányér felett a másikra, és bár az önbizalom valóban látszik rajta, az valahogy mégsem harsány van tolakodó. Tisztában van ő is azzal, ha elbízza magát, az olyan kiindulópont, amitől csak lejjebb érkezhet, de annyi gátlástalanság nincs benne, hogy álszerénységgel támogassa alá a későbbi esetleges sikereket. Inkább vállalja a kudarc lehetőségét, ha az egy reálisabb kép róla. Illetve ebben az ügyben teljesen belefér ez a fajta hozzáállás. Máshol sokszor pont a kivagyiság lehet jó stratégia, ha el akarja bizonytalanítani a másik oldalt, na de most mégis miért lenne ez szükséges?
- Nekem megfelel.
Elégedetten dől hátra a székében az első néhány falat után, összességében akkor elintézettnek is tekintheti a dolgot. Már jó ideje egyébként is szeretett volna foglalkozni ezzel a varázslattal.
- Ideálisabb üzenetek küldéséhez, mint egy bagoly, főleg, amikor arra van szükség, hogy minél előbb eljusson az információ A pontból B-be. Ez az én választott szakmámban kulcsfontosságú lehet. Tudja, rengeteg ügy bukott már amiatt, mert egy bizonyíték lassan került a felelős jogász kezei közé.
Egy bizonyítéknak pedig nem is kell feltétlenül fizikainak vagy kézzel foghatónak lenni, egy jól elkapott (bizonyítható) tény épp oly perdöntő lehet.
- És bár nem tervezek túl gyakran dementorok közelében tartózkodni, pont a büntetőjogi szférában több esély van rá, mintha egy teljesen más pályán indultam volna el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem igazán tudja hibáztatni Rémit a megilletődöttsége miatt. Valahol számítottak is arra, hogy a környezetváltozás nehéz lesz a testvére számára. Mégis, Ethan kitartott amellett, hogy erre nem csak neki, hanem Réminek is szüksége van. Ha sosem mozdítják ki a komfortzónájából a fiatalabbat, sosem történik semmi, ami.. továbblendíti a dolgokat. Az apjuk, bár nem hanyagolja el Rémit, ahogy az anyjuk sem, ők nincsenek vele naphosszat. Bentlakásos iskolában laktak eddig is, még ha a saját országukban is. Honnan is tudhatnák?
Nem füllik a foga ahhoz, hogy szándékosan konfrontálja Rémit, hátha így jobban körbetapogathatják a probléma határait, de mostanra felismerte, hogy nagyon más megoldás nincs. Ő mindössze annyit tehet, hogy amikor a másiknak szüksége van rá, akkor mellette marad és ereje legjavával támogatja.
- Most a szokásosnál sokkal elfoglaltabb vagyok. Amíg az iskolában a vizsgák folynak, addig nekem le kell papírozni mindent a következő tanévre.
Másik ország állampolgáraként pedig igencsak nehéz átrágni magát a bürokratikus rendszeren. Illetve inkább kilincselős és időigényes a feladat, nem pedig bonyolult. Időközben próbálja összeszedni a gondolatait is, hogyan.. terelje a beszélgetést lassan, de biztosan abba az irányba, ami most leginkább érdekelné - egyúttal pedig a fiatalabb se sérüljön vagy bántódjon meg. Ez lenne végső soron az utolsó, amit szeretne. Levegős, rövid nevetéssel túr Rémi hajába, beleborzolva a szőke tincsekbe, amikor az végre kinyögi, hogy mitől tart.
- Még szép, hogy nem.
Kis szünetet tart, aztán viszont felsóhajtva engedi arrébb húzódni a másikat.
- Viszont tudom, hogy elég okos vagy ahhoz, hogy rájöjj, ezzel most már valamit kezdenünk kell. Nem azért, mert kényelmetlen nekem, hanem mert.. - hjajj, miét kell ennek ilyen nehéznek lennie? Hiszen tudja ő is, hogy nincs ezzel gond. Hogy szükséges. -  Aggódom érted, az épségedért, mindenért. Szeretnélek biztonságban tudni, de ehhez az kell, hogy te is biztosabb lábakon állj érzelmileg.
Az viszont, még a testvéri elfogultsággal együtt is elég egyértelmű, hogy pillanatnyilag Rémi minden, csak nem stabil.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Igen, ez is közrejátszik, bár ismerek olyan aranyvérűt is, aki nem igazán jeleskedik a mágikus képzéssel kapcsolatos tárgyakban. Tulajdonképpen az elméletben sem.
Ezt szinte bocsánatkérő mosollyal teszi hozzá, nem úgy, mint aki ténylegesen mulatni akarna más tehetségének vagy fogékonyságának hiányán. De hiába, az ő köreikben olyan gyakori a túlzottan pökhendi önajnározás, hogy néha-néha élvezet elmenni olyanok mellett, akik valójában kész csődtömegnek számítanak. Ilyenkor mindig megnyugtatja, hogy végső soron nem a vér, hanem az ambíció számít. Számára megnyugtatóbb azzal a tudattal élni, hogy bár, igen, kétségtelenül vannak olyan anyagi (és más) forrásai, amelyekkel egy közember vagy varázsló nem élhet, de mindezek mellett a saját munkájának is megvan a gyümölcse.
- Hát, még én. Szeretnék felkészült lenni. Van egy mugli mondás, ami szerint jobb félni, mint megijedni, és van benne valami.
Követi Attila tekintetét a beérkezők felé, de csak legyint gondolatban, egy olyan arcot sem ismer fel közöttük, akikkel kapcsolatban érdekelt lehetne most vagy a jövőben. Az üres tányérokkal teli tálcát leadja egy, diszkréten az asztalok között járkáló manónak, és kényelmesen hátradőlve a helyén dörzsöli meg az állát. Halvány borostája van, szóval a mozdulatot halk sercegő hang kíséri.
- Tanulni inkább. Nem mintha tiszteletlen akarnék lenni az itteni rendszerrel szemben, de Magyarország elég.. nos, apró. Ha van lehetőség egy szerteágazóbb szférában elhelyezkedni, akkor inkább azt választom. Igaz az is, hogy ott talán túlságosan könnyű lenne a dolgom, mert valljuk be..
Ezen a ponton pedig nem túl szélesen, de széttárja a kezeit, és finoman vállat von.
- Az lenne. - Már csak az apja személyéből kifolyólag is, számára ki van kövezve az út. Ethan sem hazudik magának, tökéletesen tisztában van ezzel.
- Szóval néhány évet lehet, hogy eltöltök vagy itt vagy máshol, de semmiképpen sem Franciaországban, hogy lássam, egyáltalán a saját erőmből mire viszem. És hogy mások is lássák.
Úgy akarja elfoglalni majd egyszer Anatole helyét (mert célja elfoglalni, pökhendiség és ostobaság lenne dacból visszautasítani az örökségét), hogy ne mondhassák, csak az előmelegített karosszékbe ül bele ilyen sikerrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Valamiben biztosan. Volt egy mugli író, Terry Pratchett, azt hiszem, ő írta, hogy a világon mindenki tehetséges valamiben, és az a legnagyobb tragédia, amikor ez rejtve marad. Vannak olyan csodás zenészek, akik a következő Schubert lehetnének, de sosem fogtak még a kezükbe hangszert.. és nem is fognak.
Nem szégyelli, hogy olvas mugli irodalmat. 2015 van, és már az aranyvérűeknél sem dívik (legalábbis nem mindenkinél, főleg a fejlettebb, nyugati országokban) a teljes elzárkózás a technológia elől. Ethan pedig értékeli azt a fajta találékonyságot, amellyel a muglik élnek varázslat híján. Többre tartja a vérségi büszkeségnél a jólinformáltságot és a széleskörű ismereteket. Abból ugyanis nem élsz meg és nem boldogulsz a világban, hogy büszkén duzzadó méllkassal kihúzod magad és lépten-nyomon a származásod tisztaságáról biztosítasz mindenkit.
Szórakozott hangon és félrebiccentett fejjel teszi viszont hozzá..
- De hidd el, néhányaknak jót tesz, ha letörik a szarvát. Bár igaz, hogy nem a pedagógiai meggyőződés beszél belőlem.
Inkább az, hogy sokkal könnyebben volt DB elnökként is kezelhető az a problémás diák aztán, aki már valamivel alább adott önnön tökéletességének tudatából. Kiszélesedő mosolya apró gödröt gyűr a száj vonala alatti sarokba aztán, amikor Attila egy röpke pillanatra szabadjára engedi magában a jóindulatú nagypapát. Bár ő nem egészen így fogja fel.
- Ha furcsa, ha nem biztató, hogy van valaki, akire számíthatok. Szóval köszönöm.
Ez egy idegen ország még számára, azzal együtt, hogy vannak ismeretségei már. De közel sem annyi, hogy biztos lábakon álljon egyelőre, jól jön mindenki, aki a segítségéről és támogatásáról biztosítja. Ha nem most, majd később fog megtérülni ez, amikor igazán szüksége lesz rá.
- Na igen. Hálás passzus egy CV-ben. Viszont te hogyhogy visszatértél inkább? Biztosan bőkezűbben honorálják a munkát nyugatabbra, mint itt.
Ethan materialista ember. Vannak szolgáltatások. És azoknak megvan az ára. Akkor márpedig miért ne azokat a lehetőségeket keresse, amik a legkecsegtetőbbek? Szépek és jók az ideák, de megélni és egy bizonyos életszínvonalat fenntartani belőle, aligha lehet.
- Talált, emiatt vagyok itt. Le kellett papírozni a gyakornoksággal kapcsolatos ügyeket. A következő években az iskola és a minisztérium között fogok ingázni, a mentorom személyét elnézve, nem fognak hagyni unatkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eliza

Kimenője van mára, na nem mintha túlzottan korlátozva lenne a mozgásban, de a korai fekvéshez épp elég motivációt ad a tény, ha az ember másnap reggelt hatkor kel, hogy időben beérjen a minisztériumba. Sajnos, semmit sem ér a jól hangzó név és családi háttér, amikor az ember mentora egy Jeszenszky Szilárd. Holnapra azonban nem kell jó előre felkészülnie, van ideje és alkalma kiengedni a fáradt gőzt.
Magától sosem ment volna egy olyan helyre, mint ez a csárda. Az ő ízlésének ez túl koszos, túl lecsúszott, s hát ismerjük be, nem a legillusztrisabb társaság jár ide. Ugyanakkor értékeli az újonnan szerzett ismerősöket és barátokat, így hajlandó volt belemenni egy itteni találkozóba. Sőt, még ivott is, de csak keveset és módjával: egyrészt a vizezett sör minősége és beszerzésének feltételezhető helye igencsak kétesnek tetszik számára, másrészt csak bizonyos helyen és személyek társaságában engedi el magát, hogy lemondjon a mértéktartásról.
Jelen pillanatban épp a saját számlájukat rendezi - az ismerőse néhány perce lépett ki az ajtón és dehoppanált -, s már rendezné összébb a holmijait, amikor arra lesz figyelmes, hogy az egyik asztaltól nem túl szofisztikált, obszcén megjegyzések érkeznek a pultnál ücsörgő lány felé. Összevonja a szemöldökét. Egyáltalán mit keres itt egy lány teljesen egyedül? Magában még egy jobb helyre sem szívesen megy, nemhogy egy ilyen kétesebb fogadóba. És aztán csodálkoznak, hogy a szebb napokat is élt, részeges varázslók rájuk másznak és inzultálják őket. Olyan logikátlan elővigyázatlanság ez, amit sosem fog igazán megérteni. Megdörzsöli az orrnyergét, ezzel addig is időt nyer magának, amíg elhatározásra jut. Itthagyni úgy sem fogja, nem vetne rá túl jó fényt és egyébként is. Végül fogja magát és leül Eliza mellé, egy pillantást vetve a válla felett az előbbi kiabálóhoz. Nem provokatív, inkább csak így lehet a legkönnyebben megmutatni valakinek, hogy "ne próbálkozz, velem van". A szemkontaktus csodákra képes. Oldalra néz, megnézve magának a lány arcát. Nem szép dolog tőle, de ha már kisegíti, akkor esztétikailag gyönyörködtesse.
- Elég filmbeillő bevezetés, de nem kéne csinos, fiatal lányként, ilyen helyen innod. Ez a fajta vendégkör nem gondolkodik sokat azon, hogy molesztálni kezdjenek-e vagy sem.
Akármennyire kellemetlen a gondolat, ez egy varázslóknak fenntartott település, és bármilyen szánalmasan festenek ezek a középkorú, részeges alakok, varázsolni ők is tudnak, még jobban is, mint egy iskolás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kényelmesen elhelyezkedik a széken, miközben lemondóan sóhajtva int egy ugyanolyan körért, amit az asztalnál ivott. Nem szívesen haragítaná magára a csapost azzal, hogy hálátlan vendégként csak a helyet foglalja, ám nem fogyaszt semmit. A sokatmondó, szívélyes "én hősöm" mondatfoszlányra csak egy lapos oldalpillantást vet a másikra, és nem is válaszol azonnal. Helyette az időközben megkapott brandys pohár peremére simítja az ujjait, majd elforgatja azt. A zavaros ital megmozdul az üveg fogságában, Ethan pedig kedvetlenül tolja félre magától - sose igyál bele valamibe, amiről pontosan tudod, hogy nem úgy kéne kinéznie.
Ez a második nekifutás a köszönetre már valamivel jobban tetszik neki, erre már halandó is érdemben reagálni, s egy elkent félmosolyt is mellé tűz.
- Nincs mit.
És valójában tényleg nincs, elvégre nem csinált semmit, csak leült a lány mellé, mutatva, hogy nincs egyedül és kiszolgáltatottan. Nyilván sokat nyom a latban a külső szemlélődő számára a tény, hogy a fiú láthatóan teljesen józan. Oldalra fordul ültében, ne csak a fejével forduljon Eliza felé beszéd közben (nem lenne valami tapintatos), a pulthoz közelebb eső kezével pedig felkönyököl.
- Nem mindig, csak ha látom, hogy tudok mit kezdeni a helyzettel.
Az esélytelen hősködés nem éppen az asztala, inkább küldetne aurorokért, ha úgy látná, hogy a helyzet annyira kilátástalan. Több értelme van annak, minthogy egy helyett ketten sérüljenek meg. De mindegy is, néhány ittas alakkal csak boldogulna.
- Hm. Viszont nagyon udvariatlan vagyok, hogy be sem mutatkoztam. Ethan vagyok.