31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Vadőrlak és környéke - Ophelia LaFonde hozzászólásai (16 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 21. 22:03 | Link

Noel

Idegőrlő tud lenni, ha valami sose sikerül úgy, ahogy eredetileg eltervezted. Ezért is hordok mostanság kapucnit. Oké, a Trullussal még mindig vannak gondjaim, és egyáltalán nem szeretném, ha valakinek egyből a vér jutna az eszébe. Még mindig nem hiszek a vámpírokban, de ha lennének, nekik talán még imponálnék is ezzel a színnel, vagy csak szimplán vérszemet kapnának, és egyből torokra mennének. Valljuk be, egyik lehetőség sem szívderítő egy védtelen lány számára.
Az időt nem is nézem, megint csak kitépem a bejárati kaput, hogy aztán a levegőn találhassam magam. Annyit le bírok szűrni, hogy este van, de csakis a sötétség miatt, amúgy meg, nem mondhatni, hogy érdekel ez a tény. Mióta itt vagyok, még sose tartottam be a takarodót, és meg is úsztam többé-kevésbé épp bőrrel. Igen, nem mindig, persze erről mélyen hallgatok, hisz nem látta senki, és az Edictumba se jelent meg. Ellentétben mással, amit jobb, ha nem kezdek el boncolgatni, mivel egyszer már sikerült felhúznom magam rajta, és ennek szegény manók látták a kárát, nos elkönyvelhetjük, hogy ezek után m,ár biztos nem fogok a a szívükbe nőni.
Csak megyek előre, gondosan kerülve az utat, ami az erdőbe vezet, hisz megfogadtam, oda többet be nem teszem a lábam, viszont emlékszem, volt itt egy másik leágazás is, amit ideje felderíteni. Most nem félek, nem tudom, miért. Talán, mert van egy lángocskám, ami nem gyújt fel semmit, mert most marhára arra koncentrálok, na meg az sem elhanyagolható, hogy Lilla felettem repked. Igen, viszem magammal mindenhová, bár a nyakam rátenném, hogy senki nem venné be, igazából egy véreb. Na, de majd egyszer... Ugyanis feltett szándékom betanítani, ha másra nem is, legalább arra, hogy mindig valakire csináljon, ahhoz minden madár ért.
Egy ház körvonalára leszek figyelmes, már amennyire ki tudom szűrni, így legyőzve mindenféle fura gondolatot, megközelítem a helyet, mondván, kíváncsi vagyok, és egyszer úgyis ott hagyom valahol a fogam. Na, meg az egyszer élünk duma.
Kicsit megrökönyödök a fák láttán, aztán elkönyvelem, hogy nem gond, hisz biztos a suli falai legalább téglából készültek, vagyis.... őszintén remélem, mert nem akarok attól pánikolni, hogy rám szakad a plafon.... pedig lenne jó néhány eset, mikor megérdemelném.
És biztos határozottan jól döntök, hogy lebeszélem magam arról, hogy ajtóstul rontsak a házba, így előbb kifigyelem a terepet, legalább arról had győződjek meg, hogy nincs itt senki.
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 21. 23:15 | Link

Ijesztgetős Rolleyes

Tudom, hogy azért fogok lebukni, mert azon agyalok, bemenjek-e, plusz egy lánggolyó, meg egy kanári van a közelemben, ami feltűnő jelenség, szóval nem ártana kezdeni valamit a helyzettel.
Csakhogy megint egy ág reccsenést hallok, minek következtében lefagyok, és komolyan küzdök azzal, ne nézzem meg, ezt mi okozza. Valahogy semmi kedvem tisztában lenni azzal, hogy milyen vadállat leselkedik rám, azt már megtudtam, hogy van erre jó pár. Bár a csuklyám némileg kompenzálja az összképet, legalább is... most kivételesen a fejem se virít. Utálom ezt a színt, tényleg.
Arról meg inkább nem is beszélek, megint mennyire horrorfilmbe illő helyre csöppentem, úgy tűnik, tehetségem van ahhoz, hogy megtaláljam ezeket a helyeket, szuper. És ez most szarkazmus volt.
Felsóhajtok, mivel sikerült rábeszélnem magam a tovább lépésre, vagyis... arra, hogy ne cövekeljek le, ha egyszer nem szeretnék lebukni, már pedig, ez nincs a terveim közt. Ráadásul a ház is elhagyatottnak tűnik, aminek őszintén nem tudom, hogy kellene-e örülnöm, az ilyesmi sose szokott jól elsülni.
Bu.
Hallom meg közvetlen a fülem mellől, mire összerezzenek, majd megfeszülnek az izmaim, ezzel párhuzamosan az ajkamba harapok, nehogy elsikítsam magam, majd a könyökömmel hasba vágom az illetőt, aki a közelembe mert jönni. Tény, hogy részben miattam van, jobban kellett volna figyelnem, de könyörgöm, íratlan szabály, hogy ne ijesszünk meg sötétben egy lányt. Bízom benne, elég erős csapás érte az illetőt, bár az ilyesmibe sose kételkedtem, hisz még sose fordult elő, hogy le kell becsülnöm a férfit, akinek köszönhetően profi mód meg tudom védeni magam, ha egyszer arra kerül a sor.
Rendezem a vonásaim, csak eztán fordulok a "támadóm" felé. Jeges tekintettel mérem végig a srácot - mert idő közben rájöttem, hogy az -, majd sóhajtok egyet.
- Öngyilkossági kísérlet, vagy puszta mazochizmus?-  teszem fel a kérdést nem törődöm módon.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. február 21. 23:18 Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 22. 00:22 | Link

Noel

Ha jobban utálok valamit annál, hogy vad idegenek jönnek a közelembe, akkor az az, hogy valami hülye sztereotípia miatt azt hiszik, hogy meg is lehet ijeszteni. Oké, meglehet, csak a mellékhatások fájdalmasak, bár a srácnak még szerencséje van, hisz könnyűszerrel kikerüli. Fel is vonom a szemöldököm, és egy pillanat töredékéig érdeklődve meredek rá, de aztán csak vállat vonok.
Nem fogom kicsinálni a srácot, bár megérdemelné, most még sincs hozzá kedvem. Igazából, rossz szokásom leblokkolni, és több időt vesz igénybe, hogy visszanyerjem a lélekjelenlétem.  
- Hidd el, egyikkel sincs kedved találkozni- vigyorgok rá gúnyosan. Tény, hogy minkét állapotban nehéz eset vagyok, és úgy amúgy is. Na, de, ha már egyszer idekeveredett, akkor csak ő is szándékozik bemenni oda, így jobb lesz nem elkergetni, ha mást nem is, legalább is az ütéseket fogja.
- Ohh, pedig erre gyúrtam- fájdalmas fintort vágok. Igazából, sose  a külsőmmel volt gond, az elenyésző rossz, ahhoz képest, amilyen a jellemem, na de, ne akarjuk már ilyen gyorsan kiismerni egymást.
- Félni, én? Biztos, hogy nem- a hangom határozott, mert már tényleg nem félek, most, hogy van a közelemben valaki, még ha az a valaki felettébb idegesítő is, még mindig jobb, mint Lillával, aki leereszkedik a vállamra. Határozott léptekkel indulok meg az ajtó felé, ami résnyire van nyitva. Hála égnek, legalább nem kell vacakolnom az alohomorával. Ki is nyitom azt, majd felvont szemöldökkel nézek vissza a srácra, aztán elvigyorodok, és arrébb állok.
- Hölgyeké az elsőbbség- ezt már egyszer el akartam sütni, épp itt az ideje, na meg... a filmekben tök jól hangzik.
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 22. 09:20 | Link

Ugye tudsz róla, hogy idegesítő vagy?

- Pontosan, főleg, ha a hozzád hasonló idegenek próbálják feszegetni a határaim- vigyorgok rá gúnyosan, hisz burkoltan ugyan, de a fejéhez vágtam, hogy egy cseppet idegesítő. Oké, tény, hogy felnyársalnám, ha tudnám, és bármennyire is szeretném azt hinni, ez csak amolyan megszokott reakció, nem az. Fel fog húzni, és annak nem lesz jó vége.
- Te is az vagy- vonok vállat laza természetességgel. Nem szokásom gyúrni a visszavágásra, mert nem szoktam visszavágni. Tök felesleges, és amúgy is, biztos erre is fog mondani valamit, amivel azt hiszi, felhúzhat. Hát nem fog.
Elméletben örülnöm kéne annak, hogy a hajamat a csuklya takarja, de egy tincs is árulkodó lehet, ahogy elnézem. Oltári. Felhorkantok, és kedvem támad letörölni azt az ocsmány vigyort a képéről. Már mindegy alapon lekapom a fejemről a kérdéses óvóeszközt.
- Oké, kapsz két percet, vágj a fejemhez mindent, ami eszedbe jut a hajamról, aztán maradj csendben, ha nem szeretnél csigákat öklendezni- nézek rá jelentőségteljesen, ne mondja, hogy nem vagyok jó szívű, plusz a csigaöklendezést talán még el is tudom érni valahogy, azt pontosan nem tudom, hogy, de szerintem nem lehetetlen a dolog. Igaz arra is rájöhetnék már, hogy tudom visszavarázsolni az eredeti színére, mert komolyan, ennél még az a fura lila szín is jobb volt. Sokkal.
Lilla a vállamra száll, és ahogy látom, a másik is észrevette, gonoszkás vigyor kúszik az ajkamra.
- Vigyázz, torokra megy- mert mehetne, ha rájönnék, hogy lehet betanítani egy kanárit, sajnos addig még nem jutottam el a könyvben, bár abban is kételkedek, hogy van olyan fejezet. Na mindegy, kimondva jól hangzik.
Határozottan indulok, aztán mégis magam elé engedem, mondván jobb lesz szem előtt tartani, ki tudja, milyen alattomos módszerrel próbálna hátba támadni. Igen, tényleg csak egy kicsit vagyok paranoiás, mondhatni feleannyira, mint agresszív. A srác nem is sejti, mennyire beletrafált ebbe.
- Haver.... én a helyedben erre nem lennék büszke- nevetek fel, mert amúgy nem veszem fel, hisz tudom, lehetnék én más milyen is, mert már voltam, csak, hogy az életemnek az a része már egyáltalán nem érdekel, és ha még nőies se vagyok, akkor kevesebb esély van arra, hogy fel kell rúgnom valakit, zaklatás miatt. Na, micsoda hasznos dolgok ezek.
- Persze, nektek tényleg muszáj mindent túlspilázni- motyogom puffogva, majd követve őt, az ablakon keresztül veszem be a helyet. Fura, az ember azt hinné, hogy majd kiakadok, meg ilyenek, pedig nem. Nem egyszer volt már hasonló esetben részem.
Az asztalhoz sétálok, mivel sikerült valami számomra furcsa dolgot észrevennem. Közelebbről is megfigyelem, de ez nem olyan valami, mint amit én szoktam látni.
- Mi ez, valami sakk?- komolyan, még a bábuk sem egyformák, sehol egy paraszt, meg a többiek. Hát persze, csoda lenne, ha a varázsvilágban valami olyan lenne, amilyennek lennie kellene. Chhh.
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 22. 22:55 | Link

Annyira azért nem alacsony, te is egyben vagy még Tongue

- Honnan veszed, hogy nem arra specializálódtam?- vonom fel a szemöldököm, ugyanis simán lehet, hogy egy varázslatban teljesen jó vagyok, mondjuk, profi mód el tudok árasztani egy termet, esetleg olyan ocsmány masszát létrehozni, amiről fogalmam sincs, mi az. Tehát.... azért ne tessék már engem annyira leírni.
Bosszús tekintettel honorálom  a nevetését, Lillán nem szabad, mert ő igenis lehetne egy vérengző dög, ha akarna, plusz, ha lecsinálná, vélhetőleg már nem nevetne ennyire.
- Nevess csak, de majd, ha a szemeiddel játszik...- oké, azért ennyire valótlant nekem se kellene állítanom, de tiszta poén lenne. Szegény kanári, még a végén tényleg beveszi valaki, hogy ő a kastély ügyeletes bestiája, bár tuti, hízna tőle a mája.
- Nyertél. Seren pálcájából jött ki, és ha nem tartom meg, megetette volna a sólymával, így valljuk be, az éhen halás még kegyesebb halál a számára- mosolyodok el, mert bár mostanság már berögződött, hogy etetni  is kell valakit, na de mi lesz, ha egyszer elfelejtem?
- Amúgy igen, de a madárpók szóba se jöhet, esetleg egy Akromantula, vagy skorpió, a skorpiókat csipázom- vonok vállat, miközben el is tervezem, hogy karácsonyra meglepem magam egyel. Oké, a fa alá azért nem rakom, meg be se csomagolom, még csak masnit se kötök rá. Viszont inkább egy skorpió, mint egy vadállat, aki vélhetőleg felfalna, hiába vagyok a gazdája.
- És amúgy kanári... nem pacsirta- sziszegem, mert azért Lillát se cseszegesse, ő így... jó, igaz még mindig nem veszem sok hasznát, de legalább túlélt nálam egy hetet, ennyi elég nekem ahhoz, hogy beismerjem, szívós egy madár.
Pislogás nélkül meredek rá. Milyen sár, milyen vér? Mi van?
- Oké, fogalmam sincs, miről beszélsz, de nekem teljesen normális vérem van, nincs benne semmi sár. És hogy érted, hogy fél vér? Az embernek vagy van vére, vagy nincs- legalább is szerintem így van, még sose hallottam olyanról, akinek csak félig van vére. Akkor a másik fele mégis mi? Mosogatólé? Bár... egyesekből kinézem.
- Amíg ide nem kerültem, azt se tudtam, hogy létezik olyan, hogy varázsvilág- vonok vállat, miközben körbetekintek a kis szobán.
- Tehát okkal általánosítok- fúrom tekintetem az övéibe, már ha, van annyi vér a pucájában, hogy farkasszemet nézzen velem.
Aztán meglátom a sakkhoz hasonló valamit, ami.... érdekes.  Csak rá kellene jönnöm, hogy működik. Tuti, valami hülye varázsige lesz a megoldás, szóval veszett ügynek minősül.
A srác közben csámcsogva tér vissza a konyhából, megjegyzem, fogalmam sincs, mikor ment oda ki. Megcsóválom a fejem.
- Nektek pasiknak folyton a kaján jár az eszetek?- veszek ki egy szemet a zacskóból, már, ha a másik nem csap a kezemre, vagy valami hasonló.
- Hmmm, szerinted mennyi esélye van annak, hogy az itt élő képben van a kólával is?- kérdezek rá, mert most jól jönne, és amúgy is rég ittam már.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. február 22. 22:59 Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 3. 16:20 | Link

Ne akard tapasztalni Tongue

- Oké, jegyezd meg. Ha rólam van szó, semmi nem működik úgy, ahogy kellene- világosítom fel, kihagyva a tényt, hogy az agyamban is van egy jókora defekt, sőt ha már itt tartunk, bennem is. Persze ezek olyan tények, amiket még magamnak is csak alig vallok be.
Összefonom a kezem a mellkasom előtt, és úgy várom, míg a delikvens kiröhögi magát Lillán. Igazából, meg kell erőltetnem magam, hogy egy hang se jöjjön ki a számból, nem akarom adni alá a lovat.
- A Sötét Varázslatok Kivédése prof- vonok vállat, mintha nem lenne ez akkora nagy szám. Amúgy nem is, csak... oké, nem most fogok erre gondolni, mikor egy köpésre van az erdő. Be nem teszem oda a lábam.
- Hogy lehet-e, azt nem tudom, de neki van- amin én nem lepődök meg. Hallomásból tudom, hogy Serennek sok mindene van,  ami nem lehet, és sok mindent tud, amit nem lehet. Márpedig én aljasságnak érzem, hogy nem tanítja meg, hogy kell megbuherálni a mobilom, na majd ha legközelebb jó hangulatában találom.... feltéve, ha meg akarom találni.
- Nem az a lényeg, hogy unalmas. Szeretem őket, mert szépek, és nem igényélnek annyi törődést, mint mondjuk egy kutya... így talán sokáig bírják nálam- bár velük még nem kísérleteztem. Épp elég volt a Kanárit megszokni, ahhoz képest, egész jól kijövünk. Már nem érdekel, hogy mások röhejesnek találják, szerintem aranyos, és ez a lényeg. Még ha nem is egy komplett testőr gárda.
- Nem gáz, ha Seren nem mondja, én se jövök rá. Plusz könyvtárba is kéne mennem, hogy megtudjam, mit eszik, de mivel még nem dobta fel a talpát, feltételezem, amit most kap, nem halálos- tudom le egy vállvonással, így ürügyem is van, miért nem megyek oda.
Ha a szemeimmel ölni lehetne.... most vélhetőleg kínok közt fetrengne szegény, de utálom ha kiröhögnek.
- Hát... nem tudom, lehet, hogy valamelyik szülőm az volt... passz- nézek ki az ablakon, amin bemásztunk, mert... mert nem szívesen beszélek erről, sőt. Csak azt tudom, vagy sejtem... bízom benne, hogy LaFondeknak semmi köze ehhez a világhoz, bár akkor ott a kérdőjel, hogy Gregory honnan tudta, hová kell engem  vinni? Na, mindegy, azért annyira nem érdekel a dolog.
- És mert csak sárvérű vagyok, megölnének?- hökkenek meg. Oké, ez azért durva, még akkor is, hogy ott a tény, hogy nem biztos a sárvérű mivoltom, na meg, ha arra kerülne a sor, nem igazán hagynám magam. Még jó, hogy nem olyan gyakori ez a csevegési mód. Ha erről kellene beszélnem, tuti megint hülyén érezném magam, és nem csak azért, mert jelenlegi állás aszerint, fogalmam sincs, milyen vérrel rendelkezem, hanem azért is, mert.... mert a sárvár egyenlő a halállal, hát hurrá.
- Ha te mondod- hagyom rá, mert igazából semmi kedvem még valakivel megértetni a nézetemet, először is veszett ügynek minősült, így felesleges.
Nevetnem kell azon, hogy be se érünk egy házba, már kajál. Ez annyira jellemző.
- Oké, a másik részét ne részletezd- teszem fel a kezem, amolyan túl kicsi vagyok még ahhoz, hogy ezt hallanom kelljen feelinggel, persze ez nem igaz, csak na... én is abban  a korban vagyok, mégse érzek késztetést aziránt, hogy úton útfélen üzekedjek, mint a tengeri malacok. Nem mellesleg... ez több okból se valósítható meg.
- Szerintem undorító.... de azt mondtad kávé?- csillannak meg a szemeim, és karon ragadva a srácot, a konyhába vezetem. Nem nehéz megtalálni, főleg, mert onnan jött ki.
- Kávé vagy vajsör? Ha kávé, hogy kéred?- teszem fel neki a kérdést, miközben tök hiperaktívan nekiállok a lötty elkészítésének, mert az már megy. Hát... bízom benne, hogy a tulaj nem fog infarktust kapni, csak mert megdézsmáltuk a konyháját.
 
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 3. 16:21 Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 7. 22:50 | Link

Nem hiszed el???? Pedig... pedig jobban tennéd * vissza nyelvet ölt*

- Na látod, azt én is várom- biccentek tök egyetértve, aztán kissé megütközve tekintek a srácra.
- Öhm... muszáj olyan idétlenül béna hangot is kiadnom mellé? Tudod, valami olyat, hogy nyeeee- próbálom úgy elvékonyítani a hangom, amennyire csak tudom, de nehéz ezt úgy érzékeltetni, hogy nem szívtam héliumot. Remélem, így érti, mire akarok kilyukadni.
- Az enyhe túlzás, de azt mondta, órán kívül tegezhetem... most nem vagyunk órán, nem? Plusz.... kihúzott a csávából.... egy párszor- teszem hozzá kissé halkabban, mert ugyan, ki kérkedne már azzal, hogy eláztatott egy termet, vagy épp majdnem öngyilkos lett egy fénygömbnek köszönhetően. Oké, az öngyilkosság túlzás, de tény, ha Seren nem bukkan fel, lehet elég égő helyzetbe keveredtem volna.
- Az.... - mosolyodok el halványan, mert én is sok dolgot tartok menőnek, mondjuk, hogy meg tudja buherálni a mugli cuccokat, hogy azok működjenek, és épp ezért fáj, hogy engem nem tanít meg rá. De fog. Még ha... még ha könyörögnöm is kell érte.
- Kezdő vagyok, oké? Ez az első szívósabb háziállatom- még a kezem is feltartom védekezésképp. Tény, hogy minta gazda se lesz belőlem, de úgy őszintén... csak nekem akkora nagy dolog, hogy A Kanári MÉG ÉL?
Persze, hogy gondolatban, már kikötözöm valahová, és a nemlétező bicskám élét próbálgatom a nyakán. Nem szeretem, ha röhögnek rajtam, épp ezért nem járok órára. Legalább is olyanra nem, ahol varázsolni is kell.
A kérdés hallatán, elkomorulok. Ez a nem beszélek róla téma határát súrolja, de aztán csak erőt veszek magamon.
- Bárcsak....- ennyit azért csak megengedhetek, még sóhajtok is, aztán imádkozom, hogy ne akarja ezt fitogtatni. Nehéz ugyan beismerni, de nem ellenszenves a srác, és nem akarom, hogy az én hülye sztereotípiám miatt legyen nyomott a légkör.
Meghökkenek azon, hogy visszahökken. Nem értem, ő miért lepődik meg, mikor ő mondta?
- De...de azt mondtad, hogy a sárvérűség olyan, mintha zsidó lennél. A zsidókat megölték, mert zsidók voltak- mondom neki roppant tudálékos fejet vágva- bármilyen is legyen az-, hisz ennyit még én is tudok, bár azt nem, hogy kik, meg miért, csak azt, hogy aki zsidó volt, meghalt.
Meghallva, hogy van kávé, fel is pörgök. Ritka alkalmak egyike, mikor engem ilyen állapotban lehet látni, külső befolyásoltság nélkül, tehát még ezt is meg kell emésztenem.
- Ja... hopp... bocsiiii- vigyorgok rá, ahogy elengedem a kezét. Jó, én se szeretem, ha hozzám érnek, fel tudom dolgozni, hogy ez akár mással is így lehet. És amúgy is... nem érdekel, mennyi idő van, most kávét iszok.
Ez az elhatározásom egészen addig tartott ki, mígnem megláttam a szerkezetet, amiből lehetne előcsalni.
- Oké, mondd, hogy ez most csak poén, és valahol van elrejtve egy konnektor, így nem kell varázslatosan megbuherálni- húzom el a szám, mert ha így van, nos... akkor én itt csúfos kudarcot vallottam.
- Ááááá nyugi, nem igazán lehet- legyintek. Én. Aki napi ki tudja, hány pohárral önt le a torkán. Áááá, nem függök, egy kicsit se.
- Csak szeretem- az én számból ilyet hallani, felér egy kisebb traumával, de tény, hogy így érzek a fekete lötty iránt.
- Amúgy... Ophelia vagyok, basszus, mostanság mindig elfelejtek bemutatkozni- vonom meg a vállam, és felpattanok mellé a pultra, amíg kitalálom, hogy csaljak a gépből kávét.
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 10. 00:16 | Link

Majd rájössz  Evil

- A.... minek a vonyításához?- hunyok szemet afelett, hogy megint sértegetett, és inkább rákérdezek arra, ami valóban fontos. Mellesleg... így jobban járunk mindketten, legalább a hisztirohamomtól megkímélem magunk.
- Hát... először eláztattam a termét, és nem büntetett meg, hanem megtanított egy varázsigét, aztán eltévedtem az erdőben, és kis híján felgyújtottam magam, na akkor is ő segített- hadarom el gyorsan, mert amúgy utálok erről beszélni, de ha már egyszer van alkalmam, hogy elmondjam egy ismeretlennek, Seren mit tett, még mielőtt meghallja a pletykákat, akkor megteszem, hátha ő sem fog félni tőle.
- Jah, én is csodálkozom, hogy még él- tűnődök el Lillát nézve. Nem titkolom, hogy irtó béna vagyok, ha állattartásról van szó. Gregory még a tengeri malacot is nehezményezte.... nem igazán csinálhattam ott semmit, nemhogy még állatot tartsak.
- Ahhaaaa- vágok értetlen fejet, mert most már végképp elvesztettem a fonalat. Most akkor mi van? zsidó vagyok, de nem ölnek meg? Vagy... ááá ki érti ezt. Ez a varázsvilág tényleg marhára túl van bonyolítva.
Igazából örülök annak, hogy azt a témát nem feszegetjük, és még kávé is van. De mikor meglátom a szerkezetet, kihűlök. Oké, ez nem az én napom, komolyan már-már olyan képet vágok, mint a kisgyerek akinek a szeme előtt lengették meg a nyalókát, aztán szépen zsebre vágták.
- Ohhh... olyan még van?- kérdem döbbenten, mert hallani hallottam róla ugyan, de még sose láttam. Nálunk minden hiperszuper modern, a nagybátyám megteheti, hogy a legújabb dolgokat veszi meg... akár háromszor is, bár ez engem hidegen hagyott, mert mindent a szám elé raktak, nem is kellett törődnöm azzal, hogy került oda.
- Öhm... kúriában- nézek rá félszegen, hisz a hely szerintem nagyobb volt, mint egy villa. Meg persze, attól függetlenül, hogy néha eljátszom az elkényeztetett libát, még nem vagyok az.
-  Figyu... hagyjuk inkább ezt a ki vagy, honnan jöttél, meg mi egymásos témát, oké? Már így is többet tudsz, mint mások- értem én ezt úgy mindenre, ami kimeríti az "ismerjük meg" fogalmat. Igen, inkább megkérem, mintsem hozzá vágjam, hogy amúgy mi köze ehhez, mert... mert tényleg nem akarom magamra haragítani, főleg, hogy megint csak ülnöm kell, mert ő megcsinálja helyettem a kávét.
- Na, de akkor mesélj te is. Honnan jöttél, Miért vagy félvér?- döntöm oldalra a fejem, úgy figyelem... Dasht. A név hallatán, én nevetem el magam, persze gyorsan abba is hagyom, nehogy megsértsem.
- Bocsi, de ez tök úgy hangzik, mint aki bedugult orral tüsszent- vágok angyali képet,  de a mosolyom, csak nem akar eltűnni onnan.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 10. 00:30 Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 10. 18:27 | Link

- Áááá, ha csak az állatvilággal nem lennék barátságba- vonom meg a vállam, mert az hagyján, hogy az állatokkal nem jövök ki jól, az emberekkel se valami fényes a viszonyom.
- Meglepő, de ja- tudom, mit érez. Eleinte engem is letaglózott, igaz én én soha nem jártam iskolába, de a magántanárok sem a jófejségükről voltak híresek, talán ezért is nem bírták ki mellettem sokáig. Nem, még az se, aki hárfázni akart tanítani, aaaaaj ugyan már.
- Úgy van, szerintem se kéne, Még a végén oda lyukadnánk ki, hogy én nyírok ki mindenkit, aki nem sárvérű- nevetem el magam, mert magam ismerve simán tudnám addig csavarni a dolgokat, míg tényleg az lesz a végkifejlet. Igazából, nem lenne nagy cucc megérteni ezt a vérizét, ha érdekelne, de nem érdekel. Senkitől nem fogok vérmintát venni, csak hogy megállapítsam, szabad-e beszélnem vele.
Voltaképp nem is azon csodálkozom, hogy létezik még ilyen "gép", hanem azon, hogy van, aki még ezt használja is. Itt radikális modernizálóadásra van szükség, bár... tekintve, hogy az iskola egy kastély, mindenféle modern cucc nélkül - sehol mondjuk egy LCD tévé, a laptopról nem is beszélve-, ez számomra veszett ügynek minősül. Oké, hogy itt varázslók vannak, az is oké, hogy feltehetőleg a diákok nagy része, pálcával jött ki az anyjából, de könyörgöm, tessék már gondolni az analfabétábbik hányadra is. Sok más mód is létezik ahhoz, hogy a fejünkhöz vágják, mennyivel jobbak, nem kéne 24/7-ben éreztetni velünk, hogy mellesleg egy kalap lócitrom vagyunk. Már pedig ezt teszik. Mondjon bárki, bármit, én mindig ezt érzem.... persze nem teregetem a szennyest, de attól még igenis rosszul esik, mert meglepő mód, még érző lény vagyok... még.
- Ne morogj, hallod? Nem tehetek róla, hogy odakerültem- markolom meg a szekrény szegélyét, inkább az, mintsem valami olyat tegyek, amit később megbánnék. Nem tudom, hogy Gregorytól örökölhettem-e a hangulatingadozásaim, de cseppet sem segít abban, hogy megpróbáljak imponálni másoknak. Mellesleg, ha a srác féltékeny, örömmel adok neki egy utca nevet, és házszámot, menjen csak... én örülök, ha a közelébe nem kell tartózkodnom. Mellesleg fenemód tud idegesíteni, ha valaki az alapján ítéli meg a másaikat, hol lakik.
- Oké, mondd, mit akarsz tudni- persze eszem ágában sincs választ adni rá, csak a hirtelen indulat mondatja ki ezt velem. Én igazán nem tehetek róla.... próbálok nem olyan lenni, mint egy időzített bomba, esküszöm, de ez bazi nehezen megy, mikor még csak megsaccolni se tudom, mi lesz a következő, ami kivágja nálam a biztosítékot. De... legalább nem hazudtam abban, hogy defektes vagyok. Ezt már ő is láthatja, ha eddig nem jött rá.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. március 10. 18:34 Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 10. 23:34 | Link

- Lehet, inkább náluk próbálkozok, talán több eséllyel indulnék- mosolyodok el, mert, ha az embereknél nem vált be, na náluk tuti befog. És ideje lenne felébrednem.
- Egye fene... a félvéreket életben hagyom- jelentem ki nagylelkűen, mintha tényleg csak rajtam múlna, ki fog tovább élni. Oh, bárcsak így lenne. Vagyis, egy részem tényleg ezt mondja, de ott egy másik is, aki nem igazán akaródzik bántani - komolyabban- másokat, mégis gyakran ráveszi a kényszer. Azt hiszem, kezdem kapizsgálni, miért is kerültem én a csikók, vagy egyszarvúk, esetleg púpútévek közé. Ki emlékszik már, milyen állat díszeleg a taláromon...
- Öhm.. izé.. nem... vagyis... Ha ez megnyugtat, szerintem vagány- kellemetlenül fészkelődök a helyemen, és próbálok szemet hunyni afelett, hogy épp dühös vagyok, ehelyett valami halvány mosolyfélét kicsikarni. Mindig is hülyén kezeltem az ilyen helyzeteket, ez Arvidnál is bebizonyosodott, de nem tehetek róla. Nekem is van defektem, de az nem ennyire szembetűnő, feltéve, ha nem épp valami alig takaró göncöt aggatok magamra, de erre mindig gondosan ügyelek, ahogy arra is, a hegek és kisebb nagyobb zúzódások, még csak véletlenül se látszódjanak. Aztán hirtelen gondolok egyet, közelebb megyek a sráchoz, és felhajtom a pulcsim úját, ahol még halványan ugyan, de látszik egy tenyér nyom.
- Látod? Nekem is vannak.... hibáim, csak én el tudom rejteni őket- bíztatóan mosolygok rá, bár nem értem, miért teszem. Biztos vagyok benne, hogy az ő esete merőben más, mint az enyém, de csak le bírja szűrni, hogy ezt eddig rajta kívül senki más nem látta. Oké, pocsék vagyok a vigasztalásban. Viszont én még fejlődhetek, nem? Nekem nem kell olyannak lennem, mint annak ott a kúriában, nála még most is sokkal jobb ember vagyok.
- Fontos az?- komorul el a hangom. Megijeszt, hogy nyíltan rákérdez, bizalmatlanul mérem végig, majd minden mindegy alapon vállat vonok.
- Valaki megtette, ennyi nem elég?- vonom fel a szemöldököm, mert hiába mondanék nevet, sejtem, hogy csak arra kíváncsi, vajon tényleg úgy áll-e a helyzet, ahogy ő azt gondolja. Megnyugtatom, úgy áll.
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 11. 19:58 | Link



Hát tehetek én róla, hogy hülyén érint az ilyesmi? Nem tengek túl az empátiában, ez tény, de akkor is, fogalmam sincs, hogy lehet kezelni normálisan az ilyesmit, vagy hogy lehet-e egyáltalán.
- Nem is értem, miért nem. Pedig.... szerintem tényleg nincs vele semmi baj- azt inkább nem mondom, hogy gondoljon bele, nem kell sokat agyalnia a farsangi, vagy a halloweeni maszkján, mert ki tudja, nem lesz-e sok neki hirtelen, viszont nekem elsőre ez jutott az eszembe. Talán azért, mert mindig annyira vacakolok az ilyesmiken.
Aztán gondolva egyet, mutatok neki valamit, amit még senkinek. Ráérek később agyalni azon, mi volt ez, bár... úgyse tudnék rá választ adni.
- Hát izé... másnak is megmutatnám, ha komolyabb okom lenne rá.... gondolom- bizonytalanodok el, mert őszintén, erre nem sok esélyt rátok. Ekkora horderejű ütőkártyát senki kezébe nem adnék csak úgy, épp ezért magas nekem, hogy most miért. Lehet tényleg nem ártana meglátogatnom Zója nénit, na oké, a beteg ötleteket is ráfirkanthatom a miért vagyok én dilis listámra.
- Ha elmenekülök, már tényleg nem marad senkim- suttogom magam elé, nem is vagyok biztos benne, hogy meghallja. Megtehettem volna, és ha tudtam volna, hogy csak egyetlen biztos pont van az életemben, már rég ott se lennék, de nincs. Oké, most itt van Bagolykő, de....de... ez nem ugyanaz. Így legalább van egy hely, amit az otthonomnak nevezhetek, van valaki, akit megemlíthetek, ha valaki rákérdez, hogy kivel élek, a hogyan már megint más dolog. És igen, lehet, hogy Gregory egy utolsó féreg, de ha minden kötél szakad, ha már tényleg nincs más választásom, legalább oda visszatérhetek. Jó, nem hiszem, hogy ez valaha be fog  következni, mármint az, hogy önként és dalolva megyek oda.
- Hála égnek, azt hittem már sose- sóhajtok fel megkönnyebbülten. Vége szennyes teregetésnek, vagyis.... rávigyorgok a srácra.
- És most te jössz. Én beszéltem, most rajtad a sor- emlékeztetem arra, mit is mondott úgy két perce.
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 13. 20:10 | Link



- Nem vagy ijesztő- jelentem ki határozottan, tipikus olyan éllel a hangomban, mai azt mondatja, jobban teszi, ha nem cáfol rá. Tényleg nem tartom ijesztőnek, sőt még csak azt se mondhatnám, hogy visszataszító emiatt, mert nem.
- Öhm... azt nem tudom, eddig semmi nem számított komolyan... igazából, azt sem értem, neked miért mutattam meg- vonom meg a vállam tanácstalanul, aztán ugyanolyan érdeklődéssel tekintek rá, mert ő talán tudja. Hehe, mintha képben lenne az én agyam működésével, mai veszett ügy, mert azzal én se vagyok képben, de próba szerencse.
Nem tehetek én róla, hogy ilyen vagyok. Vélhetőleg ez is az egyik komolyabb defektem következménye, mert egy értelmes ember biztos nem maradna olyas valakivel, mint amilyen a nagybátyám. Viszont egy értelmes embernek nem kell végignéznie öt évesen, hogy megölik az anyját, és egy értelmes embert nem passzol csak úgy le az apja. Na, ezzel se dicsekszek, pedig... így már  érthető lenne, miért játszom meg néha, hogy nekem megvan mindenem. Ami valamilyen szinten igaz is, hisz tényleg megkaptam mindent, pár elhanyagolható érzésen kívül. Azt nem lehet pénzért venni, és amit nem lehet megvenni, az nem létezik, azaz, szerintem Gregory így gondolkodik, de nem akarok a fejébe látni.
- Oké, és szerinted mit kéne tennem? Lépjek le? Aztán mégis hová? Az addig oké, hogy itt van Bagolykő, de mi lesz utána? Esetleg könyörögjek egy sort apámnak, hogy fogadjon vissza? Azt se tudom, él-e még, és amúgy is az lenne az utolsó dolog, amit megtennék- ismertetem vele, miért látom tökéletesen kilátástalannak a helyzetem, mert  hogy én meg az egyedül boldogulás... ugyan már.. még csak közelébe se engedtek a konyhának, nem hogy egy tűzhellyel elbánjak, és ez csak egy aprócska probléma a sok közül. És nem, jelenleg cseppet sem érdekel, hogy a srác nem biztos, hogy kíváncsi rá, akkor miért kérdezett? Vagy miért nem terelt hamarabb.
Lepattanok, és rakok cukrot a kávémba, azt szeretem én csinálni, mert általában sose tudják eltalálni, mi az ami még jó, és mi az, ami már túl édes, ez van. Nagyon hepciás vagyok erre.
- Hogy lett ilyen az arcod?- ragadom meg az alkalmat, bár szerintem egyértelmű, hogy engem ez érdekel, mindenesetre, érdeklődve figyelem a rellonost, miközben kortyolok az italomból.
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 15. 15:09 | Link



- És ez engem pont nem érdekel- mímelek csüggedtséget, mintha tényleg marhára szégyellném magam emiatt. Persze ez nincs így, de ha ő félvállról veszi a dolgot, én se töröm magam, hogy látsszon a túlzottempátiám.
- Kikérem magamnak, teljes empátiahiányban szenvedek.... például... simán végignéztem, ahogy valakit fellógat egy felsőbb éves, és még röhögtem is rajta- bizonygatom, hogy én aztán marhára nélkülözöm. Tényleg így van, csak aztán valahogy mégis beköszön, például, akkor is kicsit rosszul éreztem magam... aztán elmentem kávét inni.
- Inkább csak azért mutattam meg, hogy ne közösíts ki, mert nekem nincs bajom- osztom meg vele a felvetésem, mert valahol olvastam, hogy akiknek valami gázuk van, azok kiközösítik azokat, akiknek nincs, vagy csak jól titkolják, hogy nincs. Oké, ez így ritka hülyén hangzik, de még mindig jobb, minthogy még csak gondolatban is bevalljam, a rellonosnak igaza van.
Aztán kifakadok megint. Talán... lehetséges, hogy egy kicsit még jól is esik, bár... sokkal jobb lenne, ha csak egy bólintást kapnék azzal, hogy "oké, ez a te dolgod, engem egyáltalán nem érdekel a te szerencsétlenséged", könyörgöm, benne miért nincs meg ez a kiváló tulajdonság?
- Höh, nem láttál még varázsolni. Az, hogy átmentem SVKból, szerintem Seren nagylelkűségének köszönhető, vagy mert belátta, hogy vagyok annyira szerencsétlen, hogy megérdemeljem, kamatoztatni úgyse tudnám. Mellesleg még másfél év, és úgyis lelépek innen, nekem nem tetszik ez a hely, én nem akartam varázsló lenni- ajj, ezt kihagytam. Pedig, szerintem célszerűbb lett volna ezzel kezdeni, na mindegy. És amúgy is, ha elmennék Gregory mellől, keresnem kénem új valamit, ami miatt aktívan szenvedhetek, azzal meg aztán még több a macera.
- Ha nem akarsz beszélni róla- vele ellentétben, én adok lehetőséget arra, hogy visszatáncoljon. Ha nem kattantam volna be, belőlem se húz ki semmit. Aztán mégis elmondja, mire én felettébb értelmetlen képet vágok.
- Miért kellett feltörnöd a zárat?- vagy... nem is ez a lényeg? Upsz, bocsi.
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 17. 20:32 | Link



- Nem áltatom, és ne hidd, hogy csak, mert láttál valamit, amit sokan nem, már nyitott könyv vagyok a szemedben- teszem egy kicsit helyre, mert azért na. Nem vagyok én annyira egyszerű eset, hogy csak ennyiből tartson megismerni.
- Hát, én is téged az én egyszemélyes bandámból, jujjj rendezhettünk volna bandaháborút- csillan fel a szemem a gondolatra. Oké, értem én, hogy a bandaháború abból állt volna, hogy mi ketten egymásnak ugrunk, de akkor is... banda... jujj.  
- Hidd el, elég ez, mázli, hogy az emberek többségét marhára nem érdeklik a körülöttük lévők- vigyorgok rá, hisz erre már nem egyszer volt példa. És amúgy is, tudom hozni a formám, simán elérem, hogy ne kérdezősködjenek, ha én nem akarom. Aztán, ha véletlenül nem tetszik nekik, hát ámen, az ő bajuk.
- Hah, mert az annyira egyszerű. Könyörgöm, egy Wasserrel eláztattam egy termet, mikor ki akartam takarítani, egy olyan masszát csináltam, amiről még Seren se tudta, hogy mi, nem mellesleg kis híján felgyújtottam magam egy tűzgömbbel, egy aprócska gömbbel- ha ezek után még mindig azt mondja, tanuljam meg, esküszöm, röptében hajítom ki a csukott ablakon. Hát, mit gondol, miért gyötröm én magam, ki tudja mióta?
- Hallod? Nem vagy ám vicces- közlöm vele vigyorogva, mert oké... egy kicsit mégis, csak ne rajtam akarná ezt tesztelni.
Nem akarok én erőltetni semmit, csak mert.... tudom, milyen érzés az. Én tényleg olyan vagyok, hogy elvárok valamit, de nem akadok ki azon, ha ezt más is elvárja velem szemben, mert ez így fair. Tehát arra se fogom kényszeríteni, hogy beszéljen, ha nem akar, attól én még nyugodtan fogok aludni.
- Öhm... van ennek a betegségnek neve is?- mert mi másra gondolnék? Tök úgy adja elő, mintha tényleg valami fura rendellenessége lenne. Aztán max megint röhög egy jót rajtam. Már kezdem valamiért megszokni ezt.
Íííí és jön a tulaj. Oké, én gondoltam hirtelen mindenre, csak arra nem, hogy itt laknak is... igen, ki ment a fejemből. Ezért is kezdek el kapálózni, mikor a srác csak úgy befogja a szám. Hát adjon már rám szájkosarat is egyből könyörgöm.
-  Figy.... tudod... én az elsőt nem egy lepukkadt viskóban képzeltem el, bocsi- nem hagyhatom ki, hisz biztos vagyok benne, semmi olyan szándék nem vezérli, csak na... ezt nem hagyhatom ki. Leguggolok mellé, és vigyorgok, mert ez mekkora már. Tisztára, mint valami akciófilm.
- És akkor most merre kússzunk?- kérdezem tőle tök nagy átéléssel, mert igen, képes vagyok rá.
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 01:31 | Link

Noel <3

Unottan lapozgatom a könyvet, igyekezve szemet hunyni a rossz érzés felett, ami csak nem hagy nyugodni. Noelnek már itt kéne lennie a kulccsal, ugyanis holnap én zárok, ahhoz meg elengedhetetlen az a kellék. Sose késett, vagyis többnyire nem, és ha mégis, akkor sem ennyit, tehát jogosan parázok, vagy nem, de akkor is, ő a barátom, bármennyire nem ez látszik rajtam. Sose voltam jó az érzelmek kimutatásában, az elrejtésében annál inkább, így kegyetlenül meg vagyok lőve.
Becsapom a könyvet, és megelégelve a tétlenül ülést, elindulok a háztársam elé, vagyis.... igen, valami olyasmi. Felkapok egy inget az izomtrikóm felé, ami kissé szakadt, de gyárilag, mert így menő. Oké, az öltözékem még most is egy szakasztott trógeré, de már a védjegyemmé vált, ahogy a bakancsi is negyven fokban, ez van.
Kikerülve a diákokat- nem érdekel, ha prefi is van köztük, kapjon el, ha tud-, kivágom a kaput, és cél irányosan a falu felé veszem az irányt. Útközben majdnem belebotlok egy másik szőkébe, aki morog valamit, amit aztán nem tudok kivenni.
- Hisztis pi...- harapom el a mondat végét, ahogy rám villannak a szemei, majd vállat vonva folytatom az utam. Oké, ez azért kicsit furcsa volt, mert én határozottan csak motyogtam, és esélyt nem láttam arra, hogy meghallja, no de mindegy. Fura szereztek mindig is lesznek, unalmas lenne nélkülük az élet.
Kicsit feszengek az erdő közelében, de csak emiatt kerülni egy nagyot nem vagyok hajlandó, így szimplán szaporábbra fogom  a lépteim. Azaz, ezt tenném, ha nem szúrnának szemet a szikrák. Minden érzést ignorálva, ami azt sugallja, fussak innen, ahogy tudok, elővéve a pálcám, fényt csiholok, majd a jelenség felé veszem az irányt.
Ezt általában akkor szokták csinálni a diákok, ha gáz van, jobbal nem tudnak előállni, így marad ez a nemzetközi SOS jelzés. Mármint a tapasztalat mondatja ezt velem, és bár marhára nem érdekel, mit szenved össze valaki, mégis úgy érzem, nagy szemét lennék, ha szemet hunynék efelett.
Ahogy közeledek, meglátom a sziluettet, majd azt, hogy fekszik, majd azt, hogy srác, majd.... szinte kiesik a pálca a kezemből, de erősen fogom. Gondolkodás nélkül futok oda Noelhez, és letérdelve mellé, mérem végig.
- Basszus, te mi a fenét csináltál magaddal?- kérdem talán kissé hisztérikusan, de így látni őt, kicsit mellbevágó. A pánik ellepi a porcikám, mert tudom, ezt helyrehozni én képtelen vagyok, és félek, csak nagyobb kárt okoznék, ha kamatoztatnám a nem tudásom. Aztán kipattan a fejemből egy ötlet, majd mögé helyezkedve, letérdelek, és óvatosan a térdeimre hajtom a fejét. Mittudomén, valamikor ezt szokták csinálni...
- Oké, fogalmam sincs, mit csináljak veled, félek, ha megmozdítalak.... - megrázom a fejem, miközben elcsuklik a hangom, még azzal se törődök, hogy szinte kézzel fogható a kétségbeesésem. Leszakítok egy darabot az ingemből, úgyis mindegy még egy lyuk, majd a vért kezdem törölni, miközben az agyam lázasan kattog valami életképes megoldáson.
Szál megtekintése
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 25. 21:25 | Link

Noel <3

Nem, nem akarom őt így látni, annyira... ijesztő. Noel pont az a srác, akiről elképzelhetetlen, hogy egy ilyen helyzetbe keveredjen, legalább is számomra az volt, erre most már-már a halálán van.
- Mi van, mit bámulsz te idióta?- rivallok egy csajra, aki kővé dermedve nézi a párosunk, de közelebb nem mer jönni. Csak akkor kap észbe, mikor kieresztem a hangom, akkor is elfut, chh, szánalmas.
Kétségbe vagyok esve, fogalmam sincs, mit tegyek, az ilyen helyzeteket nem nekem találták ki, főleg, mert én általában az áldozat szerepét kapom, és nem nekem kell segíteni valakin. Nem is tudok, és, ha nem Noel lenne, biztos, én is lelépnék, esetleg előtte a fejéhez vágnám, mekkora egy szerencsétlen. Nem érzek empátiát mások iránt, persze.... mindig van pár kivétel, de a tényen, hogy lassan egy lelketlen dög lesz belőlem, ha így folytatom, nem változtat. Így is csoda számba vehető, hogy a pánik érzése ellep, és őszintén szeretném azt hinni, hogy ez azért van, mert Noel fontos nekem, és nem azért, mert úgy érzem, kötelességem segíteni, ha már itt vagyok. Talán most először látom úgy, hogy elnyomni magamban mindent, nem feltétlenül jó, de szinte biztos vagyok benne, hogy csak a helyzet láttatja ezt velem, az ürességnél jobb érzés a világon nincs. Azaz... igen, nem érezni a legjobb, efelől semmi kétségem.
A kezeim remegve próbálják letörölni a vért a másikról, miközben a homlokát simogatom. Igazából, nem is figyelek a mozdulataimra, annyira azon gondolkodok, hogy menthetném meg, hogy fel se fogom, mit teszek.
Aztán csak rájövök, de mielőtt elhagyná bármilyen szó a szám, rendesen átnyálazom magam a dolgon. Az illúziómágia még nem az erősségem, de talán annyit el tudok érni vele, hogy... ne fájjon neki annyira, vagyis... inkább behaluzza, hogy nem fáj.
- Figyelj, van egy ötletem, viszont, kell, hogy beleegyezz. Illúziómágiával megpróbálhatom elhitetni veled, hogy annyira nem fáj, legalább addig, amíg a gyengélkedőre nem viszlek, viszont.... fogalmam sincs, mi sül ki az egészből- harapom be az ajkam, mert... mert ezt a mágiát komolyan is veszem, és nem egyszer olvastam már, mi történhet valami gikszer esetén. Aztán mivel beleegyező biccentést kapok, megpróbálok koncentrálni. A legnagyobb előnyöm, hogy nekem jelenleg nem fáj semmim - fizikailag tuti nem, a többi meg majd elmúlik-, így ezt az érzést könnyen ki tudom vetíteni, de tapasztalat, hogy nem teljességében, tehát Noel, fog fájdalmat érezni, csak épp nem akar majd belehalni. Megragadok egy vaskosabb ágat, amit a háztársamnak nyújtok, így talán könnyebb lesz mennie. Mázli, hogy csak egy lába tropa.
- Támaszkodj rám nyugodtan- ajánlom fel neki, hozzám mérten kedvesen, bár ez nem lehet újdonság, ilyenkor ez a minimum.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. július 25. 22:08 Szál megtekintése
Vadőrlak és környéke - Ophelia LaFonde hozzászólásai (16 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék