32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lévai Vivien összes RPG hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Le
Lévai Vivien
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. január 3. 00:17 Ugrás a poszthoz

Inedra


Kedves Naplóm!
Túléltem a

Nem!
Apa azt
Lényegtelen!
Nemrég
Nem megy ez nekem.
Elhajtottam a tollat, ami hangosan koppant a szemközti falon és becsúsztattam a naplómat a rejtekhelyére –a fiókomba, ahol egy szemfüles sárkány őrizte. Fogalmam sincsen, miért éppen sárkány, de valahogy örző-védő szerepében ez tűnt a legmegfelelőbbnek… amikor öt éves voltam és még tízig számolni is komoly nehézséget jelentett.
Felsóhajtottam és odamásztam az ablakpárkányra. Befészkeltem magamat és az utcát kezdtem bámulni. Nem tudom, mi vonzott, talán csak úgy akartam tenni, mintha nem lennék annyira egyedül, mint amennyire éreztem magamat. Minden egyes nap reménytelenebbnek tűnt az előzőnél. Apa egyre többet tűnt el, Benjivel nem volt alkalmam hosszabban beszélgetni és Zoé óta senkivel sem találkoztam. Határozottan unalmas volt az életem. Fel kellett volna dobnom valamivel, de sajnos nem vagyok egy akcióhős, sőt még csak szuperhős sem, tehát letehetek róla, hogy hirtelen betörik az ajtómat és végre felpörög az életem.
A gondolat hirtelen jött, de a legutóbb is nagy segítséget nyújtott az édesség, amivel Zoé meglepett. Ettől az új ötlettől vezérelve kaptam fel a kabátomat és írtam egy cetlit apunak, hogy ne keressen, majd miután azt felragasztottam a hűtőre kiviharzottam az ajtón. A jeges szél az arcomba csapott, de nem érdekelt, csak meneteltem előre.
Szerettem volna egy rövid időre átlagos tinilány lenni. Csak egy kicsit úgy tenni, mintha az életem egyébként nem állna a feje tetején. Belöktem a cukrászda ajtaját és azonnal az egyik üres sarok felé vettem az irányt. Kabátomat a székemre akasztottam, fekete hullámaim pedig a vállamra csusszantak. Felemeltem az étlapot és kizártam minden mást az agyamból, csak arra koncentráltam, ami épp előttem állt –nevezetesen az evésre, amit jó lenne néha nem elfelejteni.
Lévai Vivien
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 13:02 Ugrás a poszthoz

Nagyfiú

Mostanában kissé túl sokat tanultam, de a vizsgáim nem úgy sikerültek, ahogy vártam. Mondhatjuk, hogy határozottan nem erre számítottam. Minden esetre jelenleg ez volt a legkevesebb. Levegőre volt szükségem, hiszen az elmúlt heteket a szobámban töltöttem; egyedül. Többször megfordult a fejemben, hogy megkeresem Zoét vagy Bejnit, de mindkét alternatívát elvetettem, mondván, hogy inkább megpróbálom apát előcsalni a pincéből. Finoman szólva, ez egy halálra ítélt próbálkozás volt. Apa nem akart kijönni, én nem akartam ott hagyni. Végül persze ő nyert.
Amikor megkaptam Benji üzenetét halványan elmosolyodtam és feltáncoltam a szobámba, hogy összeszedjem magam. A „nem fogok elkésni” nála nem lehetett tudni, mit jelent. Minden esély megvolt rá, hogy egy órát fogok álldogálni a hidegbe, mire észbe kap, de természetesen az a lehetőség is élt, hogy már sokkal korábban megérkezik.
A lehető leggyorsabban öltözködtem, egy fekete dzsekit húztam és már trappoltam is a Vadőrlak irányába. Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben odafelé menet. Leginkább apával kapcsolatban, na meg a levél miatt, amit tegnap kaptam és szerettem volna elfelejteni. Anya írt. Hogy minek, az egy nagyon jó kérdés. Tulajdonképpen lefestette nekem a gyönyörű életét és elvárta tőlem, hogy csillogó szemekkel máris körmöljem a választ. Nem ismer eléggé?
Tévedtem Benjivel kapcsolatban, már jóval előttem ott lehetett, de vele ellentétben én éppen készültem átadni magamat a fagyhalálnak. Nem, egyáltalán nem volt hideg, de a rövid ujjúra felkapott kabátka nem sokat javított a helyzetemen.
-Most én késtem, feljegyezhetjük! –villantottam meg egy mosolyt, mikor odaértem hozzá, majd összefontam a kezeimet a mellkasom előtt. –Nem mintha panaszkodni akarnék, de néha adhatná életjelet magadról. Kicsit gyakrabban. –jegyeztem meg aprócska görbülettel az ajkaimon.
Lévai Vivien
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 21. 16:21 Ugrás a poszthoz

Nagyfiú

Imádtam Benjivel lenni, tökéletesen kiegészítettük egymást. Életem nagy részét azzal töltöttem, hogy kissé kelekótya, de minden tekintetben imádnivaló apámat kirángassam a rejtekéből. Nos, ez általában többé-kevésbé sikerült is. Általában. Az olyan napokon, mint ez a mai, például egyáltalán nem hatott rá a közel húsz perces beszédem, miszerint jót tenne neki egy kis frisslevegő. Persze megértettem, dolgozott. Ez fontos volt neki, nekem pedig ő volt a fontos, tehát egyszerűen csak hagytam, hogy tegye a dolgát. Ezért is voltam hálás, amikor megkaptam Benji üzenetét.
-Őszintén? –vontam fel a szemöldökömet, de csak mosolyogtam.  Mindössze költői kérdésnek szántam.
Teljesen igaza volt. Nem hibáztathattam érte, én is bezárkóztam az elmúlt időszakban. Nagyon bezárkóztam. Talán tényleg itt lett volna az ideje, hogy egy kicsit beszélgessek valakivel. Egy lánnyal. Jelen helyzetben bárkivel.
-Oké, oké! Vedd úgy, hogy nem szóltam. –forgattam meg a szemeimet nevetve.
Elindultam Benji mellett és fontolgattam a válaszomat. Pontosabban a sorrendet, amiben felvezessem neki az eseményeket. Nem tudtam, melyik is érdemel nagyobb figyelmet. Kezdtem fázni, úgyhogy jobb híján zsebre dugtam a kezemet és csak a földet voltam hajlandó bámulni magam előtt, miközben beszéltem.
-Apát nem bírom kivarázsolni a pincéből, de ez nem lényeges. Anya írt, ezzel pedig nem tudok mit kezdeni. –felpillantottam a fiúra. –Elvárja, hogy hasra essek a csodás új élete előtt. Nos, azt hiszem sejted, mennyire sietek a válasszal. Egyébként pedig tökéletesen jól vagyok! –mosolyodtam el halványan. –De mi történt veled?
Lévai Vivien
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 23. 21:44 Ugrás a poszthoz

Sejtettem, hogy nem fog tudni hogyan reagálni a problémámra és tökéletesen megértettem, hogy nem igen van kedve részt venni a mi kis magán párharcainkban, de azért nagyra értékeltem, hogy mindig mellettem állt. Apával az életemet nem nevezném éppen könnyűnek vagy átlagosnak, de imádtam őt és csak ez számított. Nem érdekelt, mennyit kell harcolnom vele, hogy néha hosszú ideig elő sem dugja az orrát a pincéből, vagy, hogy egy rosszabb napján nincsen kedve cseverészni velem. Szerettem őt és csak ez számított, semmi más. Kevés ember állt igazán közel hozzám, de akiket szerettem, azokat semmiért sem eresztettem el.
Anya… Már attól is végigfutott a hátamon a hideg, hogy egyáltalán rá gondoltam. Fájt és legszívesebben sikítva menekülőre fogtam volna, de az annyira nem rám vallana! Kit érdekel, milyen az élete nélkülem? Ha elhagyott, akkor ne játssza nekem a gondoskodó anyát. Köszönöm.
-Azt hiszem, a nyakába kellene borulnom, amiért eszébe jutottam. –forgattam meg a szemeimet.
Nem fékeztem le, mikor Benji megállt, csak meneteltem tovább. Persze, hogy tudta, nem mondok igazat, elvégre ő Benji! Aki mindenkinél jobban ismer. Értékeltem, hogy nem boncolgatta a témát, viszont én már nem voltam ilyen készséges. Egyértelmű volt, hogy valamit eltitkol előlem, de vajon meddig akarja húzni, mielőtt szól róla? Az utolsó pillanatban már nem segíthetek!
A vizsgás megjegyzésén csak elmosolyodtam, de azért behúztam a féket és megfogtam a karját, hogy ezzel lágyan megállásra kényszerítsem. Nem akartam erőszakosan követelni a választ, de azt sem bírtam elviselni, hogy nem őszinte hozzám.
-Talán megmaradnak az ujjaim a séta végére. –mosolyogtam rá, de az arckifejezésem egy pillanattal később már nagyon-nagyon komollyá vált. –Benji, mi történt? Tudod, hogy velem őszinte lehetsz! –hívtam fel rá a figyelmét.
Nem akartam bántani és annak sem örültem, hogy egyenesen rá kell kérdeznem, elvégre sokkal pozitívabb lenne mindkettőnk részéről, ha önszántából elmondaná; és kevésbé tűnne kínvallatásnak. De most itt álltunk, ő pedig láthatóan gondban volt, hogy hogyan is rejtegesse előlem a nyilvánvalót. Gyűlöltem ezt a helyzetet, de féltettem őt.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lévai Vivien összes RPG hozzászólása (4 darab)

Oldalak: [1] Fel