36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ethan Wayne összes RPG hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Le
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 7. 22:18 Ugrás a poszthoz

Olivia

A világa leginkább a zenéből állt. Ez egyfajta menedéket jelentett számára, még akkor is, ha odakint tombolt a vihar, mint épp most. Megkapta a levelet, épp úgy, mint az előző ki tudja hányat is, csak éppen egyáltalán nem szándékozott foglalkozni vele. Egész takaros kis kupac gyűlt össze a fiókjában és bár felmerült benne a gondolat, hogy egyesével elégesse őket, végül elvetette az ötletet. Már csak elvi okokból is, hiszen amivel nem foglalkozunk, azt nem gyújtjuk csak úgy föl. Időbe telne és ezzel is csak azt bizonyítaná, hogy képes a drága semmittevést Harryre pazarolni. Nem érdemli meg.
Most kellene jönnie annak a résznek, hogy ha Ethan mélyen magába nézett, akkor bánta, hogy így viselkedett a férfivel és pontosan tudta, hogy idővel bocsánatot kell kérnie. Kellene, csakhogy nem ez jön. Gyűlölte a férfit, aki az apjának nevezte magát, éppen ezért egy pillanatig sem fáradozott azon, hogy térdre vesse magát és ömlengő levelet írjon arról, hogy micsoda fantasztikus szülő is volt. Nem volt az, nincsen ezen mit szépíteni. Ethan felnőtt és köszöni szépen, nagyon jól van, nem szorul segítségre. Sohasem szorult.
A gondolatok megállíthatatlanul kavarogtak a fejében és egyre csak visszatértek Harryre. Nem akart rá gondolni, meg úgy igazán semmire sem akart gondolni. Lerántotta a fejéről a fülhallgatót, félrehajította és már szinte ott sem volt a szobában. Levegőre volt szüksége, lehetőleg minél többre, éppen ezért indult meg célirányosan az udvar felé, ahol szinte rögtön egy ismerős arcba botlott. Látta már párszor a lányt, tekintve, hogy háztársak voltak ez szinte elkerülhetetlennek tűnt.
-Hello… Olivia, igaz? –villantotta meg remek memóriája egy szeletkéjét.
A szőke mindössze egyetlen évvel volt fiatalabb nála, ő meg tényleg majdnem minden arcot képes volt megjegyezni, akivel néhány alkalommal már összefutott, tekintve, hogy ez szinte apai elvárás volt, amíg otthon élt.
-Így is mondhatjuk. –küldött a lány felé egy féloldalas mosolyt, miközben mellé telepedett. –Jóságos ég, csak nem tankönyvet látok? –pillantott le a lány ölében heverő „szörnyetegre”. –Még ilyen későn is?
Ethan nem igazán tudta elképzelni magáról, hogy az éjszaka közepén könyvet ragadjon és bele vesse magát a komoly szellemi munkába. Nem mintha képtelen lett volna rá, hiszen idáig is eljutott valahogy, csak éppen nem ebben az embertelen időpontban, ami szerény véleménye szerint minden másra alkalmatlan volt a semmittevésen és a szabályszegésen kívül.
Utoljára módosította:Ethan Wayne, 2013. augusztus 7. 22:20
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 8. 13:38 Ugrás a poszthoz

Natacha

Jobban belegondolva választhatott volna kevésbé veszélyes hobbit is. Mondjuk rajzolhatna, lényegesen kisebb az esélye, hogy kiszúrja a szemét a ceruzával, mint egy nyílvesszővel. Tény, ami tény, nem volt sok választási lehetősége, elvégre Harry igyekezett minél kisebb mozgásteret adni neki, de ezt legalább élvezte. Ilyenkor csak és kizárólag ő irányított, nála volt a döntés és nem az apja határozta meg, hogyan is kellene lőnie.
Ennek a sportnak egyetlen komoly hátránya volt, mégpedig az, hogy folytonosan nyomot hagyott maga után. Gyűlölte, ha mások könnyedén beazonosíthatják, azt pedig még jobban, ha esetlegesen rá is találhatnak. Ethan a saját útját járta a saját kis világában és nem szívesen fogadott betolakodókat, csak és kizárólag abban a esetben, ha a betolakodóban volt valami, ami megragadta a figyelmét. Ha ő maga is különcnek minősült, épp úgy, mint a fiú egész életében.
Az íjat óvatosan becsúsztatta az ágya alá, mivel nem tűnt túl jó ötletnek ezzel rohangálni a többi diák között. Na, nem mintha komoly vérengzést tervezett volna, épp csak senkire sem akarta ráhozni a frászt. Mugli körülmények között nevelték és hihetetlenül keveset tudott a varázsvilágról, amíg bele nem csöppent; gyakorlatilag semmit. Éppen ezért tisztában volt vele, hogy az aranyvérű aranyifjúk is körülbelül annyira lehetnek otthon a normál emberek között, mint ő annak idején a varázslatok otthonában. Semennyire.
Nem szerette a bezártságot, szüksége volt rá, hogy érezze: szabad. Már amennyire a körülmények itt megengedték. Ezúttal nem menekült semmi elől, csak élvezte a napsütést. A rét megfelelő helynek tűnt, hogy magába szívjon némi D-vitamint, így csak felcsüccsent egy elérhető magasságban lévő faágra és lehunyt szemekkel hallgatta a diákok nyüzsgését.
Utoljára módosította:Ethan Wayne, 2013. augusztus 8. 13:59
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 8. 14:25 Ugrás a poszthoz

Natacha

Az idő tökéletesen elveszítette jelentőségét, miközben a zajokat hallgatta. Rengeteg lezáratlan ügye akad, amikkel záros határidőn belül szembe kellene néznie, de ez ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekli. Jól esik egyszerűen csak létezni ebben a pillanatban. Meleg van. Túlságosan is meleg, de a fák árnyéka szolgáltat némi enyhülést.
Hihetetlennek tűnik, hogy már az ötödik évét tapossa a falak között, kisebb megszakításokkal, az azonban még hihetetlenebb, hogy ezúttal meg kell ismételnie az ötödiket, mivel szinte lehetetlennek érzi, hogy ilyen rövid idő alatt pótolja a hiányosságait. Szeretné, de egy bizonyos részét tökéletesen hidegen hagyja a dolog. Hazament, mert ez volt az elvárás. Ezzel szemben a nyakába kapott egy adag „atyai gondoskodást” és futhatott néhány tiszteletkört, mielőtt visszajött volna az iskolába. Hát ezért lesz jövőre ismét ugyanitt.
Amíg a lány meg nem csúszik a fán, észre sem veszi, hogy nincsen egyedül. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy sikerült teljesen kizárnia a külvilágot. A sikolyra felpillant és még éppen elkapja  a pillanatot, ahogyan a  szőke kecsesen landol mellette. Ethan még sohasem látta azelőtt, de vélhetőleg nem veszített semmit.
-Nem volt miben megzavarni. –küld felé egy mosolyt. –Nem gondoltál még rá, hogy komolyan megsérülhetsz, gólya?
Mert ebben egészen biztos volt. Általában véve tudta, kik is járnak alatta, hiszen tényleg minden idejét a kastélyon belül töltötte, ezzel a lánnyal azonban még sohasem futott össze. Valójában lehetett volna egy bujkáló felsőbb éves is, de a szöszi nem annak a típusnak tűnt, így hát próba szerencse alapon maradt a gólya megnevezésnél.
Utoljára módosította:Ethan Wayne, 2013. augusztus 8. 14:27
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 8. 22:09 Ugrás a poszthoz

Natacha

Igazat kellet adnia a lánynak, tényleg ismét túlzottan elkalandozott. Ő már csak ilyen volt. Ezt takarta a „saját kis világ” kifejezés, ahová elég gyakran elmenekült a hétköznapi problémák elől. Szeretett úgy tenni, mintha minden rendben lenne és általában ez vezetett odáig, hogy a környezete életképtelennek nézte. Be kellett ismernie, hogy talán –de csak talán– tényleg rosszul vannak bizonyos áramkörök összekötve neki odabent, de persze ezt a világért sem mondta volna ki hangosan.
-Az élet nagy problémái. –eresztett meg egy mély, színpadias sóhajt.
Nem szándékozott beállni azok közé a kastélylakók közé, akik folyton a családi és egyéb problémáikról panaszkodtak. Tulajdonképpen az iskolát akár menekülttáborrá is alakíthatták volna, annyi volt itt a komoly lelki és mentális problémával küzdő árva vagy félárva egyén. Na, nem mintha ez Ethant zavarta volna. Amíg senki sem szándékozott beleszólni az ő problémáiba vagy őt fárasztani a problémáival, addig ő nagyon jól elvolt.
Egy pillanatra felmerült a fiúban, hogy komolyan elgondolkozik a lány helyzetfelismerős képességén, de végül úgy döntött, hogy egyszerűen csak viszonozza a vigyort és felpillantott abba az irányba, ahonnan a szőkeség mellé érkezett.
-Sajnálom, majdnem teljesen elfelejtettem, hogy én rángattalak le onnan. –ismerte el egy vállvonás kíséretében.
Sohasem tartozott azok közé, akik nem értik a poént, egyszerűen csak néha nehezebben kezelte a fárasztó humort. Ennek ellenére semmi problémája nem volt a lánnyal, sőt leginkább csak és kizárólag magával volt némi gondja, de igyekezett ezt háttérbe szorítani, nehogy Natacha –mint időközben kiderült– sikoltozva meneküljön el. Határozottan nem tett volna sokat a hírnevéhez, hogy az elsősök fejvesztve menekülnek a közeléből.
-Ethan Wayne. –elfogadta a gólya kezét és szélesen elvigyorodott. –Gondolom, te sem azért jöttél ki, hogy lezúgj a fáról. –jegyezte meg mintegy mellékesen és végigdőlt a lány mellett a füvön.
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 8. 22:23 Ugrás a poszthoz

Nina

Visszatérése óta szinte számolta a napokat. Na, nem mintha ennél jobb elfoglaltságot keresve sem találhatott volna, csakhogy minden egyes nap egy újabb levelet jelentette a szekrénye fiókjában és kezdett attól tartani, hogy soha többé nem fogja tudni kinyitni, annyira megtelt. Valójában logikus lett volna néhányat elolvasni, vagy egyszerűen csak kihajítani, de ez ennél jóval bonyolultabbnak tűnt.
Alapjába véve Ethan normális volt, még akkor is, ha a környezete éppen ez ellen játszott, vagy valaki minden erejét bevetette, hogy megbántsa őt. Egyáltalán nem lehetett bunkónak vagy nagypofájúnak nevezni, de valahol meg kellett húznia azt a bizonyos határt és úgy érezte, most érkezett el a tökéletes idő, hogy felhívja rá Harry figyelmét: vége. Ez volt az ő nagy fináléjuk, a legutóbbi kis találka. Elvégre, mindenkinek kell egy nagy finálé, nem igaz?
Előkaparta azt a doboz megmaradt cigit, amit még a legutóbbi nottinghami kiruccanásából őrzött és célirányosan az erkély felé indult. Nem mintha nem lett volna tudatában, hogy könnyedén elkaphatják, csak éppen ezúttal nem érdekelte. A remény hal meg utoljára alapon lökte ki az ajtót, de valamiért ma sem volt szerencséje. Azt hitte, hogy egy kicsit egyedül lehet, de láthatóan az univerzum nem Ethan oldalán állt.
Odalépdelt a korláthoz, de úgy, hogy tisztes távolságban maradjon a lánytól, akiről egészen biztosan tudta, hogy felette jár és meggyújtott egy szál cigit, majd mélyet szippantott belőle. Érezte, ahogy a nikotin végigáramlik a testén és ez valamiért megnyugtatta. Még ha csak egy időre is, de képes volt mindent kiverni a fejéből.
-A tiéd? –pillantott a sarokban bujkáló tűpárna felé.
Ethan maga sem volt biztos benne, hogy beszélgetést akar kezdeményezni a rellonossal, de ha már egyszer mind a ketten itt voltak, akkor még mindig ez tűnt a legjobb opciónak. Nem tartotta valószínűnek, hogy kitörő örömmel fogják fogadni, minden esetre egy pillanatra eljátszadozott a gondolattal, hogy talán nem harapják át a torkát a kérdésért.
Utoljára módosította:Ethan Wayne, 2013. augusztus 8. 22:24
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 8. 23:08 Ugrás a poszthoz

Nina

Általában véve Ethant tökéletes hidegen hagyták mások kis kedvencei, meg úgy nagy átlagban minden, ami nem ragadta meg azonnal a figyelmét. Ezúttal csak és kizárólag azért hozta fel a sünt, mert nem talált ennél jobb témát és valamiért nem fűlött a foga a kínos csendhez sem. Mert azok általában kifejezetten kínosak tudtak lenni, pláne úgy, ha az illető nem tudja, mit is gondol magában a másik, aki tőle alig néhány lépésre helyezkedik el. Na, nem mintha a fiút komolyan érdekelte volna, hogy min is mereng a rellonos, csak éppen igyekezett elkerülni az esetleges félreértéseket.
Élete folyamán többször kapott már jogtalanul, szimplán a létezéséért, mint azért, mert nem megfelelően viselkedett. Ő mindig tökéletesen megfelelően viselkedett, amíg a másik egyén át nem lépte azt a bizonyos határt. Mindenkivel szemben felállított egy határt és értékelte, ha mások nem próbálnak meg átgyalogolni rajta. Például az, hogy a kis tűpárna nekirohant a lábának egyáltalán nem jelentett neki komoly problémát. Persze, megérezte és vélhetőleg marad is némi nyoma, de azért nem vágta földhöz.
Tökéletesen érdektelenül követte pillantásával a jószágot, miközben az menekülőre fogta és előbb a lány mögé, majd vissza a sarokba spurizott. Semmitmondó tekintettel nézett fel a rellonosra és egyszerűen megrántotta a vállát, miközben mélyet szippantott a cigarettából.
-Semmi probléma, túlélem. –biztosította a másikat, mielőtt még elkezdene azon gondolkozni, hogyan is kell szájból szájba lélegeztetni.
Elbámult a falu fényei felé. Pár napja ő is ott jött végig, miután Harryvel ismételten közölte, hogy soha többé nem szándékozik látni őt. Hálás volt az apjának, amiért felnevelte, de ezt inkább lehetett katonai kiképzésnek nevezni, mint gyereknevelésnek. Talán mások ezt jól kezelték volna, de Ethan nem. Világ életében a korlátok ellen küzdött és ezen az elkövetkezendő pár évben nem is tervezett változtatni.
-Nem tévedsz! –küldött a lány felé egy olyan vigyort, amiért általában közelebbi ismeretséget köthetett a beszélgető partnerei öklével.
Nem akarta ő provokálni a lányt, á, dehogy is. Egyszerűen csak nem látta értelmét védekező pozícióba helyezkedni. Mégis mi ellen lenne oka fedezékbe vonulni? A rellonos nem tűnt prefektusnak –bár a látszat gyakran csalóka–, és ha még az is lett volna, már teljesen mindegy volt, elvégre elkapták, nem igaz? Minek tagadni a nyilvánvalót?
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 9. 14:41 Ugrás a poszthoz

Nina

Ethant sohasem hatotta meg különösebben, ha mások aggódtak érte, vagy rá akarták hozni a frászt. Amikor valami komoly problémája volt, akkor azt igyekezett egyedül megoldani, ha pedig úgy tűnt, hogy minden remény elveszett segítséget kért valakitől, aki igazán közel állt hozzá. Ilyen személyből kifejezetten kevés lézengett a kastély területén, tehát akkor sem vallotta volna be a lánynak, hogy komolyan megsérült, ha valóban így lett volna.
Alapjába véve macskapárti volt, így aztán nem tudott mit mondani a sünre. Nem szerette a kisállatokat, de igazán problémája sem volt velük, így aztán egyszerűen csak tudomásul vette, hogy a Leo nevezetű állatka ott van és lapít a sarokban, mintha legalábbis a fiú komoly fenyegetést jelentett volna a számára. Valószínűleg így is volt, elvégre, ha számba vesszük a méretkülönbséget, már rá kell jönnünk, hogy Ethan az erősebb fél –még, ha ez nem is lenne elég nyilvánvaló.
Nem igazán értette, hogy a lány miért strapálja ennyire magát.  Általában a prefektusok nem szórakoztak el azzal, hogy megijesszék a szabályszegőt, sőt rendszerint gyorsan cselekedtek és mielőtt még egyet szólhatott volna a neve már fenn is szerepelt azon a bizonyos listán.  Valamiért tökéletesen biztos volt benne, hogy a lány nem prefektus, de azért belement a játékba.
-Máris rettegek! –ismerte el egy féloldalas, illékony mosoly kíséretében. –Mennyire súlyos a helyzetem?
Vetett egy gyors pillantást a lányra, miközben elnyomta a cigit, majd a dobozt a nadrágzsebébe csúsztatta. Talán ez lett volna az a pillanat, amikor mások menekülőre fogták volna, de Ethan nem ilyen volt. Jó emberismerő és még jobb arcmemóriával rendelkezett, tehát szinte teljesen biztos volt benne, hogy a hölgyemény még csak véletlenül sem fog rá kiszabni komoly büntetést. Illetve kiszabhat, csak éppen semmi értelme nem lenne.
-Ethan Wayne. –adta meg a választ mindenféle probléma nélkül. –Házra és évfolyamra nincsen esetleg szükséged? –érdeklődte meg ártatlanul tágra nyílt tekintettel.
Nem arról van szó, hogy bosszantani akarta volna a lányt, csak éppen ő is úgy viszonyult másokhoz, ahogyan azok őhozzá. Mivel a lány –akinek a neve eddig még nem került terítékre– megpróbálta őt kelepcébe csalni, hát ő sem várta tétlenül, hogy ez megtörténjen.
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 13:32 Ugrás a poszthoz

Nath

Nagy általánosságban nem érdekelték az emberek. Nem volt ugyan tipikusan elutasító velük szembe, egyszerűen csak jobban szerette, ha nem másznak bele a személyes terébe. Ez is olyasmi volt, amit még otthon tanult meg –illetve abban a házban, amit az otthonának nevezett. Nyitott ő mások felé, félre értés ne essék, csak ez nem ment olyan egyszerűen, mint bárki másnak. Most jöhetne az a rész, amikor a félresikerült életéről tart kiselőadást, magába zuhan és keres valakit, aki majd ápolja a lelkét, de erre aztán végképp nem volt szüksége. Megtanulta már kezelni a saját problémáit és túllépni azokon. Mindenki képes rá, csak nem mindenki akarja igazán.
Nem volt szüksége menedékre, sőt még csak elbújni sem akart egy időre a világ szeme elől, egyszerűen csak úgy döntött, hogy ha már nincs jobb dolga, akkor elcsattog a könyvtár felé, hogy némi tudást az agyába tuszkoljon, tekintve, hogy ezt az évet szinte teljes egészében kihagyta és vélhetőleg meg is kell ismételnie. A könyvekre lényegében oda sem figyelt, mindenen járt az agya, de a tanulás egy pillanatra sem fogta meg. Eldöntötte, hogy úgyis meg fog bukni, akkor meg minek is erőlködne?
Lassú léptekkel felcsattogott a szobájába, ahol az íját rejtegette, majd hasonlóan eszeveszett tempóban indult meg a vadőrlak felé. Nem, nem akarta a helyet lerombolni, sőt még csak üzenetet sem tervezett hagyni, mint Robin Hood. Egyszerűen csak tudta, hogy ott kicsi az esélye az esetleges járulékos veszteségeknek, elvégre nem sok elsőéves grasszál arrafelé élő céltáblát játszva teljesen egyedül. Bár Ethan már semmiben sem lehetett igazán biztos.
Koncentrál.
Valójában dühös volt, ezt pedig nem akarta senkin sem levezetni. Harry még mindig nem szállt le róla, annak ellenére, hogy a fiú egyértelművé tette, nincsen rá szüksége.
Céloz.
Szerette volna, ha végre békén hagyják, csak most az egyszer. Ennél többre nem volt szüksége, de persze kit érdekel, hogy ő mit akar? Természetesen senkit.
Lő.
A nyílvessző beleállt a fa törzsébe, miközben Ethan leeresztette az íjat és vett egy mély levegőt. Még mindig nem esett ki a gyakorlatból.
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 15:07 Ugrás a poszthoz

Nath

Önmagában a gondolat, hogy Harry létezik elég volt ahhoz, hogy Ethan a kelleténél jóval erőszakosabban vágja bele abba a törzsbe a nyílvesszőt. Utólag belegondolva egy kicsit bánta a dolgot. Na, nem arról van szó, hogy hirtelen felcsapott volna környezetvédőnek és máris a fa lelki egyensúlya miatt kezdett volna aggódni, sokkal jobban zavarta, hogy a felszerelésének esetleg valami baja eshet. A saját dolgaira tudott vigyázni, másoké meg nem érdekelték.
Célzott, lőtt.
Kellett valami, amivel leköti a figyelmét, elterelheti a gondolatait. Megfordult a fejében, hogy esetleg tényleg benne van a hiba, és amit az apja mond talán nem is annyira ostobaság, de elvetette az ötletet. Elvégre mégiscsak Harry száját hagyták el a mondatok, tehát semmi alapjuk sem lehet. Mily’ csodás a családi szeretet. Vagy majdnem családi… tulajdonképpen a férfi nem is volt az apja, tehát jogtalan lett volna elvárni tőle, hogy szeresse, vagy legalább néha napján hajítson neki egy csontot.
Ethan már éppen azon volt, hogy kilövi a ki tudja hányadik nyilat is a többi mellé, amikor a szeme sarkából mozgást fedezett fel és ez el is vette a kedvét a folytatástól, mivel nem tervezett egyelőre elsősöket rituálisan feláldozni. Mindez a szent elhatározása egészen addig tartott, amíg rá nem eszmélt, hogy a fán gubbasztó egyén másodikos és ő tulajdonképpen már találkozott a fiúval. A bátyjáról tudott egyet s mást, elvégre csak egy évvel volt fiatalabb nála, de Nath vakfolt volt.
Halványan elmosolyodott, miközben feljebb emelte az íjat és igyekezett minél közelebb, de még biztonságos távolságba küldeni a nyílvesszőt a fiú mellé.
-Jól szórakozol odafönt, Blackwood? –érdeklődött mindenféle érzelmi színezet nélkül, miközben leeresztette a fegyvert.
Nem akart ő belekötni senkibe, csak a vörös rosszkor volt rossz helyen és az meg pláne rossz ötlet volt, hogy a távolból sasolta Ethant. Mindketten sokkal jobban jártak volna, ha a fiú kitáncol a nyílvesszők elé, akkor még talán Ethan jót is nevetett volna, miközben felszegezi a fára.
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 15:39 Ugrás a poszthoz

Nath

Ethanre nem volt jellemző a heves reakció, ha valamit tett, azt általában csak hosszas elemzés után, ami bár nem vette igénybe több időt, mint pár másodperc, mégis csak előre megfontolt volt. Na már most, Ethan Wayne nem tervezett elkövetni előre megfontolt  gyilkosságot, épp ezért reagált még azelőtt a vörös jelenlétére, hogy egyáltalán eldönthette volna, hogy mit is akar pontosan csinálni. Márpedig az a nyílvessző még csak véletlenül sem találhatta volna el a Blackwood kölyköt, mert ha a fiú tényleg bántani akarta volna, akkor a kis eridonos már lefordult volna a faágról.
Alapjába véve nem volt erőszakos, de szépen lassan elöntötte a méreg, bár esze ágában sem volt ezt kimutatni a másodikos felé, mert ebben az esetben meg kellett volna ölnie. Vagy valami hasonló, de ez a mondat annyira jól szokott hangozni a filmekben, hogy nem is keresett mást a helyére.
A nyílvessző végül Nathtől pár centire fúródott bele a faágba és Ethan elraktározta magában az infót, hogy meg kell kérnie a vöröset, miközben lefelé zuhan, hogy majd hozza magával azt is, mert nem érzett épp túl erős késztetést a fáramászáshoz.
A válaszreakció egyértelművé tette az ötödikes számára, hogy a kölyök meg szeretne halni, lehetőleg minél előbb és minél fájdalmasabb módon. Nem akart átkokkal játszadozni és legfőképpen nem akart összevitatkozni az idősebbikkel arról, hogy az öccse vélhetőleg a fejére lett ejtve kiskorában, ezért csak halványan elmosolyodott és megindította volna a következő nyilat Nath mellé valahová, amikor az már reagált is. Lőttek a remek tervnek.
-Ugye ezt te sem gondoltad komolyan, Blackwood? –vont fel a szemöldökét halvány mosollyal. –Nem hiszem, hogy velem akarsz párbajozni, kistigris!
Ethantől távol állt, hogy bárkivel is komoly csatába keveredjen, de ha egyszer a becsület ezt kívánja, hát legyen. Egy sóhaj kíséretében félretette az íjat és érdeklődve szemlélte a fán helyet foglalót, miközben keze a pálcájára csúszott. Egyelőre nem varázsolt, sokkal jobban élvezte a cicust nézni, aki éppen oroszlánnak képzelte magát.
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 16:09 Ugrás a poszthoz

Nath

Ethan eldöntötte, hogy a vörös vagy mazochista, vagy egyszerűen csak nem tudja felmérni az erőviszonyokat egy ötödikes és egy másodikos között. Az alternatív megoldás az lett volna, hogy a kis Blackwood fejében rosszul vannak összedrótozva a dolgok, így egy kis lökéssel a fiú rásegít, hátha visszarázódnak azok a bizonyos áramkörök. Bár erre kevés volt az esély, azért szívesen tett volna egy próbát, esetleg kettőt, csak hogy biztosan hatástalannak nyilváníthassa a próbálkozást.
Felnevetett, amikor Nath felajánlotta a verekedés lehetőségét. Valószínűleg egy olyan személy, aki lényegesen kevesebb önuralommal rendelkezik, mint a fiú már kapva kapott volna az alkalmon és lerázza a fáról a másodikost, de Ethan nem ilyen volt. Volt egy terve, egy stratégia és elvei, ezekhez pedig igyekezett tartani magát, márpedig a Blackwood kölyök feláldozása nem szerepelt a napi tevékenységek listáján.
-Ugyan már, csak nem képzeled, hogy bemocskolom a kezemet? –fonta össze a karjait a mellkasa előtt. –Ráadásul éppen veled? Hogyan számolnék el a bátyáddal, ha még ennél is komolyabb problémák lennének a fejedben?
Igen, mostmár szándékosan húzta a kisebbet.  Nem, nem akarta összeverekedni vele, legalábbis nem az ő hibájából. Az már más kérdés volt, hogy mit tenne, ha Nath nekimenne. Természetesen megvédené magát, de még ő sem volt teljesen hülye. Lehet jó íjász, de sohasem volt jó harcos. Valamiért mindig őt verték laposra, hogy úgy adódott, ő meg aztán teljesen feleslegesen védekezett. Már hozzá volt szokva, hogy bántják, jól tűrte a fájdalmat, de nem akaródzott neki a másodikos miatt gyengélkedőre vonulni. Az a fránya büszkeség!
Figyelte Nath kezében a nyílvesszőt és ez volt az a pillanat, amikor legszívesebben tényleg lerázta volna a fiút a fáról. Az az övé volt és gyűlölte, amikor mások a cuccaihoz nyúlnak, bár valóban akkor követett el baromságot, amikor odalőtte.
-Ha annak baja esik, akkor tényleg nem lesz sok esélyed, Nath! –figyelmeztette nagyon is előzékenyen a fiút, elvégre ki más hívta volna fel ilyen kulturáltan a vörös figyelmét arra, hogy hamarosan eltörik minimum két bordája és a karjai?
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 19:08 Ugrás a poszthoz

Nath

Ethan érezte, hogy ez a testvér téma kényes pont Nath-nél, bár azt nem tudta volna megmondani, hogy miért. Világ életében egyke volt és bár nem nevezhető felhőtlennek az élete, sohasem kellett osztozkodnia senkivel semmin. Őszintén szólva, nem is viselte volna jól, tekintve, hogy ami az övé, ahhoz más nem nyúlhat. Ez már csak ilyen egyszerű volt az ő kis világában. Persze voltak emberek, akikhez ragaszkodott, és akiket a barátainak tekintett, de ők is többnyire hasonló mentális zavarral küszködtek, mint a fiú.
-Úgy látom, téged nem. –jegyezte meg, mintegy mellékesen.
Figyelte, ahogy a fiú a nyílvesszővel játszadozik és egy pillanatra megfordult a fejében, hogy leátkozza onnan, vagy legalább fejjel lefelé meglebegteti egy kicsit, hátha átszellőzik rendesen az agya, de arra jutott, hogy a csend sokkal nyomasztóbb tud lenni és egy profi sohasem árulja el magát, éppen ezért felsóhajtott és csak megforgatta a szemeit a kérdésre.
Harry mellett már megtanulta, hogy meg kell válnia bizonyos dolgaitól. Nem mintha annyira örült volna neki, hogy a férfi darabokra törni a nyílvesszőit, pusztán már semmiféle nyomot sem hagyott benne. Csakhogy itt nem volt utánpótlása, és mivel Harry nem igazán támogatta anyagilag, nem sok választása maradt, mint vigyázni rájuk.
Nem válaszolt a kérdésre, csak figyelte, ahogy az eridonos leugrik a fáról és titokban abban reménykedett, hogy legalább a bokája eltörik. Igazán, neki is lehetne néha egy-egy jó napja. Ő tényleg nem kért sokat, csak egy kis szívességet az univerzumtól.
Elmosolyodott, amikor meghallotta az ajánlatot és gondolkodás nélkül zsebre csúsztatta a pálcát, majd kinyújtotta a jobb kezét, tenyérrel felfelé Nath irányába, jelezvén, hogy most azonnal szeretné visszakapni a játékszert.
-Nem gyáva vagyok, csupán nem áll szándékomban éppen veled verekedni. –mutatott rá. –Ha véletlenül összeakadok egy rellonossal, akkor majd levezetem a feszültséget, ne aggódj!
Esze ágában sem volt lelkizni a vörössel, de jobb ötletnek tűnt biztos távolságban tudni tőle a fegyvert, mielőtt ezt közölte volna. Itt nem arról van szó, hogy bármiféle problémája lett volna Blackwooddal, annak ellenére sem, hogy épp az előbb játszotta el a nagyfiút, sokkal inkább arról van szó, hogy Ethan képtelen volt megnyílni bárkinek is, de ő ezt tudta magáról. Az, hogy a környezete mit gondol már régen hidegen hagyta.
Ethan Wayne
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 2. 20:54 Ugrás a poszthoz

Tris

Az elmúlt napokban úgy járkált, akár egy zombi. Nem azért, mert olthatatlan vágyat érzett arra, hogy elfogyassza mások agyát, sokkal inkább azért, mert mindenkinek jobb dolga volt, mint éppen az ő társaságát kívánni.
Vizsgaidőszak.
Rémes szó.
Ethan eleinte még abban reménykedett, hogy valami furcsa véletlen nyomán, de sikerül neki átcsusszanni és mindezek után mestertanoncként folytathatja a pályafutását, azonban a természet közbe szólt. Pontosabban Harry szólt közbe, akit csak és kizárólag azért nem szeretett, mert gyűlölte. Jó, valójában ennél lényegesen komplikáltabb volt a helyzet, de miután a kis Blackwooddal volt szerencséje összeakadni, úgy döntött, nem mutatja ki soha többet ennyire komolyan az érzelmeit. Majdnem egy nyílvesszője bánta a hevességét, amit sohasem bocsátott volna meg, sem magának, sem a vöröskének.
Talán elgondolkodtató lenne, hogy a fiúnak miért jelentenek sokkal többet egyszerű fogyóeszközök, mint az őt körülvevő emberek testi épsége. Csakhogy ez így nem teljesen volt igaz. Ethannek igenis fontosak voltak az őt körülvevők, csak éppen meg tudta különböztetni a barátokat az ismerősöktől. Mármost az ember nem bántja a barátait, ő pedig nem sok ilyennel büszkélkedhetett, tehát innentől nem is jelentett problémát meghatározni, ki esik a „fogyóeszköz” kategóriába.
Útja teljesen véletlenül vezetett a játszótér felé. Eleinte úgy gondolta, csak jár egyet, hogy kiszellőztesse a fejét és ne kelljen folyton a sarokban gubbasztó és könyvet bújó háztársait figyelnie, miközben az ő sorsa már előre eldőlt, de végül a lábai errefelé vitték. Megállt egy pillanatra, mielőtt hihetetlen felnőtt viselkedésről téve tanúbizonyságot felkapaszkodott volna az egyik mászókára, majd megcsillogtatva minden ügyességét felmászott a játékszer legtetejére, hogy onnan kémlelje az utcákat.
Néha ő maga is elgondolkozott, hogy talán tényleg nem teljesen normális, de azután elvetette az ötletet. Ha hiányozna egy kereke, akkor ilyen gondolatok még csak meg sem fordulnának a fejében; nem igaz?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ethan Wayne összes RPG hozzászólása (13 darab)

Oldalak: [1] Fel