36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Regőczi Mihály összes hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Le
Regőczi Mihály
INAKTÍV



RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Alina és Bálint
Írta: 2014. július 14. 19:38
Ugrás a poszthoz

Regőczy Mihály megtermett alakját még így, az egyre sötétedő homályban sem lehet eltéveszteni, amint szerény kis házikója előtt üldögél a maga ácsolta padján és kényelmesen kanalazza a vacsoráját. Megtehetné ugyan, hogy felmegy a kastélyba és részt vesz a közös étkezéseken, erre az igazgató úr már többször is felhívta a figyelmét, ő azonban nem túl gyakran él ezzel a lehetőséggel. Nem igazán vonzza a gondolat, hogy huzamos ideig egy teremben üldögéljen egy hadseregnyi hangos kis varázslópalántával. Egyébként is jobb szereti látni, hogy hogyan készült az étel, amit szájába vesz, talán sosem fog vele megbarátkozni, hogy a kastélyban egyszerűen csak az asztalon terem minden finomság. Így ha van rá ideje, inkább főz magának. Ma teljesen átlagos napja volt, így jutott ideje levest főzni ebédre, ami vacsoraként is remekül funkcionál számára.
Hosszú pillantást vet a kastély nagy, sötét épülete felé. Összességében elégedett vele, hogy ideköltözött. Nem bánta meg. Imádja az erdőt, a tájat, az állatokat, imádja, hogy van mit tennie. Ezért a nyugalmas, idillikus állapotért még azt is képes elviselni, hogy körülötte mindenki bottal hadonászó fajankó. Néhai feleségét leszámítva ugyanis ez az általános véleménye a mágusokról. Az ő dolguk. Misi bácsi nemigen törődik velük.
A kanál már az öblös, virágmotívumokkal díszített tányér alján kopog. Jobban megdönti, hogy kikanalazza a maradékot.
Regőczi Mihály
INAKTÍV



RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Alina és Bálint
Írta: 2014. július 14. 21:20
Ugrás a poszthoz

Előrehaladott kora ellenére Misi bácsi hallása egészen kifogástalan. Az állatokkal való foglalatoskodás és a sok erdőjárás megtanította rá, hogy minden kis apró neszre odafigyeljen. Most is érzékeli az erdő széle felől érkező emberi hangokat, noha a szavakat nem érti, a beszédhelyzet sem világos előtte, csak annyit érzékel, hogy minimum ketten vannak. De nem törődik velük, folytatja a vacsoráját. Eleinte meglepte, hogy a diákok előszeretettel mászkálnak az erdőben sötétedés tájékán, mostanra azonban elfogadta a tényt, és egyszerűen rájuk hagyja.
Csak akkor pillant fel a tányérjából, mikor már egészen közeli léptek zaja üti meg a fülét, és mikor már egyébkét is alig lötyög valami a tányérja alján. Egy fiú és egy lány alakját látja kibontakozni, akik egyenesen felé tartanak. Elnyom magában egy apró sóhajt. Az utóbbi időben gyakran többre értékeli a csöndes magányt az alkalmi társaságnál, a diákokkal való kommunikációban pedig végképp meglőve érzi magát. ~ Ezekkel a mai fiatalokkal nem lehet szót érteni.~
- 'estét és köszönöm - dörmögős hangon válaszol a fiúnak. Közben fürkésző pillantását ide-oda jártatja a páros tagjain. Azonnal megállapítja, hogy a lányka az előbb még az egereket itatta, de ennél a megállapításnál nem is tartja többre a dolgot. A fiatal lányok állandóan sírnak. Az esetek többségében pedig jobb nem firtatni, miért.
Az éles csipogás idegennek hat a természet hangjai között. Misi bácsi tekintete a fiú arcán állapodik meg. Mérlegeli egy pár pillanatig a dolgot, végül úgy dönt, tesz neki egy szívességet és megkérdezi:
- Mi történt?- ha nem is éppen szószátyár típus, segítőkésznek segítőkész, és illedelmes is annyira, hogy ne ugorjon át az efféle udvariassági köröket.
Regőczi Mihály
INAKTÍV



RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 14. 21:57
Ugrás a poszthoz

2014. 07. 15. - kora délután

Ebédelt, sziesztázott, most pedig itt az ideje, hogy Misi bácsi munkához lásson. A délelőtt folyamán nem tudott igazán haladni a feladataival, mivel a legendás lények gondozása nevezetű tantárgy tanuló különböző kis csoportokban adták egymásnak a házikója kilincsét. Futóférgeket bámultak, rajzolgatták őket, dokumentálták a mozgásukat, és Regőczi Mihály szakvéleménye szerint halálra unták magukat. Mivel azonban nem ő tartotta az órát, nem is szólt bele annak menetébe, csak figyelt, aztán egyszerűen elvonult a házába főzni.
Most azonban itt az ideje, hogy dolgozzon is. Gyomlálnia kell, megszabadulni a futóférgektől, és itt az ideje annak is, hogy visszaengedjen a vadonba egy knarlt, ami az utóbbi napokban a ketrecek egyikének lakója volt.
A veteményeskert felé vette először az irányt. Még bele sem fogott a munkába, már talált egy elhagyott könyvet meg pár jegyzetet a veteményes szélén. Lerakta őket egy farönkre, aztán nekilátott a gyomlálásnak. A sok hajlongás és görnyedés az utóbbi időben egyre nehezebben megy már neki, de ezt nem vallaná be. Amíg bírja, dolgozik. A semmirekellő nebulóknak, akiket büntetőmunka címszóval szoktak hozzá küldeni, nem sok hasznát veszi. Igazi segítséget pedig még nem sikerült találnia, pedig be kell vallania, hogy néha jól jönne neki. Például most.
Regőczi Mihály
INAKTÍV



RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Alina és Bálint
Írta: 2014. július 14. 22:36
Ugrás a poszthoz

Misi bácsi egy pillanatra összeráncolja a homlokát, amikor a szőke lány kezd el magyarázni. Ő nem erre volt kíváncsi, aztán végiggondolva a dolgot, ő is belátja, hogy bizony elég széles skálán mozog a várható válasz, mikor az ember megkérdezi egy már épp hogy nem pityergő lánytól, meg egy csipogó órás fiútól, hogy mi történt velük. Hiába, sosem volt a szavak embere. Mindig elég nehezen fejezi ki, hogy mire is gondol voltaképp. De legalább most ez nem okozott galibát.
Szerencsére még a lány sírásának sem volt kirívó, romantikus lányregénybe illő oka. Eltévedt a fák között és megijedt. Misi bácsi elnézően megcsóválja a fejét. Nem érti, egy ilyen lány miért kezd el egyedül a fák között kóborolni sötétedéskor, de gyanítja ezt még a szöszke leányzó sem tudná neki megmagyarázni. Csak küld felé egy féloldalas, meleg mosolyt, jelezve, hogy már igazán megnyugodhat, jó helyen van.
- Addig örülj, míg nem azért keveredsz ide, mert büntetőmunkára küldtek -részéről el van intézve a dolog.
Megvillan a szeme a fiú szavait hallván, érzékeli, hogy kis mágustanonc nem a teljes igazságot mondja, de egyelőre nem szól közbe, megvárja, míg a srác befejezi a mondandóját.  
- Miért kell, hogy azt az órád jelezze? - kérdezi érdeklődve, kissé összeráncolt szemöldökkel. Nála mindig is úgy működtek az étkezések, hogy ha megéhezett, és befejezte, amivel épp foglalatoskodott, és az állatok is kaptak már enni, akkor ő is asztalhoz ült. De sosem kötötte pontos időhöz az étkezéseket.
A fiú kérdésére lepillant az ölében lévő tányérra és szippant egy egyet a leves illatából, mintha csak meg akarna róla győződni, hogy ez valóban az ő vacsorája, és valóban erről beszél a fiú.
- Lencseleves. Magam főztem - teszi hozzá félig-meddig büszkén, mert remek szakácsnak tartja magát, félig-meddig kissé provokatív hangleejtéssel, mintha csak azt akarná ezzel üzenni, hogy az ő levesének bizony egy fikarcnyi köze sincs az itt folyó hókuszpókuszhoz.
Tudja, hogy illene felajánlást tennie. Egyelőre azonban nem teszi, kíváncsi rá, miként fogadja a fiú a megjegyzését, illetve, hogy mit titkolt el előle.

Regőczi Mihály
INAKTÍV



RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 14. 23:04
Ugrás a poszthoz

2014. 07. 15. - kora délután

Olyannyira belemerült a munkába, na meg a gondolataiba, hogy először észre sem vette a elsős kislány érkezését. Egyébként sincs hozzászokva, hogy csak úgy bejelentés nélkül a kertjében teremjen valaki. Csak a köszönésre kapja fel a fejét, hunyorogva bámul a diáklányra.
- Szervusz - köszön tétován dörmögve, nem tudja hová tenni, miért és hogyan került ide a leányzó. Bár arra a kimondatlan kérdésre, hogy mit akar, legalább választ kap. Segíteni. Kétkedve emeli meg a fél szemöldökét. Nem látott még olyat, hogy valaki teljesen önként és dalolva meglátogassa azért, hogy segítsen neki. Felegyenesedik, végigméri a kislányt, aki már neki is lát a segítésnek. Ész nélkül kezdi kihúzkodni a gyomokat, meg sem várva Misi bácsi engedélyét.
- Rendben, ahogy akarod. Csak vigyázz azokkal a füvekkel, kicsit harciasak - mutat egy sorral arréb lévő, vékony szálú, kecses fűféle felé. Több hozzáfűzni valója nincs, amíg a lány tényleg csak a gyomot szedi és nem az ő fűszereit.
- Ennyire unatkoztál? - kérdezi munka közben lányt. Csak nem fér a fejébe, hogy a kis boszorkánytanonc erre áldozza az idejét.
Regőczi Mihály
INAKTÍV



RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 15. 14:47
Ugrás a poszthoz

2014. 07. 15. - kora délután

Mis bácsi nem híve annak, hogy egy szó nélkül, néma csendben dolgozgassnak. Gyorsabban és kellemesebben telik a munka, ha közben tud az ember pár szót váltani a másikkal. Egyszerű kis kérdésére azonban egész monológot kap válaszként, amire nemigen volt felkészülve.
- És szívesebben segítesz nekem, mint tanulsz? - kérdezi kissé szórakozottan. A tanulás szót más hangsúllyal ejti, jelezvén, hogy a bottal való hadonászás nem igazán fér bele az ő tanulásról alkotott fogalmába. Őt lepné meg a legjobban, ha a kérdésére igenlő választ kapna. De legalább meglett a talált tárgyak tulajdonosa, és nem kell őket tovább őrizgetnie.
A lányka további magyarázására megáll, felegyenesedik. A tarkóját vakarászva, elgondolkodó pillantással néz a levitásra. Az arcára teljes értetlenség és némi bosszúság ül ki.
- No, álljon csak meg a menet! Majd eldöntöm én, hogy mikor kell pihentetni a derekamat. - dörmögi félig a lánynak, félig meg csak úgy magának a bajsza alatt. Örömmel veszi a segítséget, de azt már nem, hogy helyette akarjanak dolgozni. Büszke rá, hogy ilyen jól bírja magát, és hatalmas megrázkódtatásként élné meg, ha nem dolgozhatna. Így aztán a javaslat ellenére nem ül le pihenni, hanem fojtatja a gyomlálást, amivel így kettecsként egész hamar végeznek is.
- No, jólvan. Köszönöm a segítséget - felegyenesedve megtörölgeti izzadtságtól gyöngyöző homlokát. Nem szereti ezt a délutáni meleget. Az állatok felé indul, hogy a kettes napirendi pontot is kipipálja, vagyis szabadon eressze őket a természetes élőhelyükön.
Regőczi Mihály
INAKTÍV



RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Alina és Bálint
Írta: 2014. július 15. 15:28
Ugrás a poszthoz

- Biza', ide küldik őket. De hogy minek? Nincs itten semmi ijesztő. Azt hiszik szórakozni vannak itt - zsörtölődik egy sort. Eddig nem sok Alina-féle, ijedős lánnyal találkozott a birtokon. Akik büntetőmunkára jelentkeznek nála, munka szempontjából elég hasznavehetetlenek, fegyelmezetlenek, és néha még kifejezetten élvezik is, hogy a vadőrrel tarthatnak az erőbe. Misi bácsi meg csak nem győz hitetlenkedni, hogy hová fajult a világ.
A vadőrt nem maga az óra tette kíváncsivá, sokkal inkább az a műgond, amivel a fiú kommentálta az eseményeket és elnémította a kis ketyerét. Bárminek is szólt a srác halvány mosolya, Misi bácsi nem dob hátast a cukorbetegség hallatán. Nagyon jól tudja, hogy működik ez, az édesanyja is cukorbeteg volt - isten nyugosztalja szegényt. Csak épp szegény asszonynak nem állt rendelkezésére mindenféle bájital meg csipogós óra.
A férfi hosszan gondolkodva néz fel a korgó hasú srácra, meg a megszeppent lánykára.
- Van bőr a képeden, fiacskám - dörmögi rosszallóan, megcsóválja a fejét, és a kastély irányába pillant, majd újra a diákokon állapodik meg a tekintete. Sóhajt egy hatalmasat. ~ Ez a jó szívem fog a sírba vinni~
- No, jólvan, éppenséggel jut még mindkettőtöknek. - feleli végül. Feltápászkodik a padról és elindul be a házba. A nappalin át bevezeti vendégeit a konyhába, ahol szed nekik egy-egy tányérral a levesből, eléjük rakja az asztalra, végül pedig ő maga is helyet foglal egy széken.
Utoljára módosította:Regőczi Mihály, 2014. július 16. 17:11
Regőczi Mihály
INAKTÍV



RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Evelin Ordassy
Írta: 2014. július 16. 17:46
Ugrás a poszthoz

- Képzelem - hagyja rá a lánykára a dolgot egy elnéző fejcsóválás kíséretében. Igazából teljesen megérti a lányt, semmi kétsége sincs afelől, hogy a könyvek helyett sokkal jobb a veteményes felett görnyedni. Csakhogy a lánykával szemben neki már van annyi élettapasztalata, hogy tudja, ezzel a hozzáállással hová lehet jutni. Félreértés ne essék, ő teljesen elégedett az életével, a munkájával, de távol áll tőle, hogy másokat is erre az életvitelre akarna buzdítani. A diákoknak igenis a könyvek fölött - vagy az ördög tudja, miből tanulnak ezek - kellene görnyedniük, és nem őt szóval tartani.
A gyomlálás befejeztével Regőczi Mihály próbálja a nyomatékos köszönetnyilvánítással kifejezni, hogy nem tart igényt további segítségre. A lányka viszont úgy tűnik, hogy még maradna. A vadőr összevonja a szemöldökét. Nem szeret gorombáskodni, ugyanakkor nem is szokása felelőtlenül rábólintani valamire, amit voltaképpen nem is szeretne.
- Rendes tőled, de nem kell már. - közli a lánnyal barátságosan. Közben odalép az állatokhoz, felemeli a futóférgeket tartalmazó dobozt, másik kezével pedig a knarl ketrecét ragadja meg.
- Nekem most ezek vissza kell vinnem az erdőbe - magyarázza a lányka felé fordulva.
- Te meg menjél ússz egyet a tóban, vagy pihenj inkább, ha nem akarsz tanulni - Misi bácsi úgy képzeli, a lánynak valami ilyesmivel illene múlatnia az időt. Hiszen az erdőbe semmi szín alatt nem kísérheti el. ~Hah, jól is néznénk ki~
Regőczi Mihály
INAKTÍV



RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Alina és Bálint
Írta: 2014. július 23. 16:26
Ugrás a poszthoz

Misi bácsi nem vesz részt a cukorbetegségről való eszmecserében, csak hallgatja a fiatalokat, közben azon tanakodik magában, hogy végül megvendégelje-e őket. Rövidke néma zsörtölődés, és kis dörmögés után végül beadja a derekát és a házába vezeti a fiatalokat. Nem nagy aggódik amiatt, hogy így most a személyes terébe kapnak betekintést, a berendezés egyszerű, nem árul el túl sokat a vadőrről. Eleve úgy alakított a házat, hogy felkészült az esetleges látogatókra. Hiszen egyáltalán nem zárkózik el előlük, kissé magának való típus.
Szó nélkül nézi, ahogy a fiatalok falatoznak. Véleménye szerint kell is, hogy rendesen elkészített étellel is találkozzanak, ne csak csupa olyannal, amit gizda, bizarr szemű kis lények gyártanak.
- Mernétek csak mást mondani, mi? - dörmögi szórakozottan, vicceskedő hanglejtéssel.
A fiú kérésére felvonja a fél szemöldökét, s kissé kétkedő mosolyra görbül a szája. Új neki, hogy egy fiatal fiúcska főzni akarjon, de Misi bácsi semmiképp sem szeretne Bálint vágyainak útjába állni.
- Nem a receptben van a titok, fiacskám. De egye kutya, mindjárt leírom neked -  feltápászkodik az asztaltól, matat egy sort a szakácskönyvek között és egy üres pergament húz elő. Úgy van vele, hogy fejből gyorsabban leírja a receptet, minthogy kikeresse valamelyik könyvéből. Már csak egy tollat kellene találnia, turkál még egy sort a könyvek, keresztrejtvények és egyéb papírok között.
- Valahol kell itt lennie egy tollnak...Hijj, a teringettét! - véletlenül a földre lök befőttes üveget, ami a padlóval találkozva ripityára törik, lakója egy különös, nagyon halovány, szinte szürke színű, hatalmas tücsök, élénk ciripelés közepette ugrál el a romok közül. A vadőr utána kap, de az állat fürgébb, és eltűnik az asztal alatt.
Regőczi Mihály
INAKTÍV



RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Végardó Erik
Írta: 2014. október 12. 22:53
Ugrás a poszthoz

Mihály nem szeret főzni. Sosem volt benne jó, mindig felesége főzött rá finomakat, és ahhoz szokott hozzá, most viszont, hogy egyedül van, kénytelen valamit kreálni, ha éhes. Egy rongyos szélű szakácskönyv segít ebben neki, de sosem igazi egyik sem, sosem olyan, mint amiket evett. Most is sóhajtva ül tányérja felett, amelyben egy kis nokedli – kis, egy átlagember látvánnyal is jóllakna -, és pörkölt díszeleg. Ahhoz képest, hogy első ilyen étele hogy végezte, most egész finom lett, eltekintve, hogy nagyon sósra alkotta. De ez már nem zavarta, szereti a sós ételeket.
Miután az utolsó pörköltszaft maradéka is eltűnt szakálláról, elégedetten áll fel, és teszi a mosogatóba tányérját. A kiadós étkezés után már illene dolgoznia, noha, nem mintha eddig nem azt tette volna a nap nagy részében, de ő olyan ember, aki nem szeret tétlenkedni. Délelőtt tűzifát aprított, és halmozta fel a ház oldalában található kis bodega alá, most pedig a nemrég felásott kert munkájának folytatása következik. El kell vetni a téli zöldségeket, és egyebeket, illetve, ami maradt, és használható, valahogy ápolnia is kell. Hiányzik neki a háztáji állatok közege is, ezen dolgozik, hogy pár, által ismert állat is kerüljön ide, ne csak azon lények, melyekkel ismerkedik még csak, de mindennek eljön az ideje.  Addig is, nagyot nyújtózik, és igazgatja meg kissé viharvert ingét. Kifele indul a konyhából, hogy bakancsát felvéve essen neki teendőinek, amikor is, az ablak felé pillant, ki tudja, milyen megfontolásból, de így ki is szúrja, hogy valaki van odakint. Noha, nem valami horrorisztikus dologra kell gondolni, csupán észleli, hogy a kertben más is van a rá váró munkán kívül. Meglepve emeli meg szemöldökét, de nem veszi fel komolyabban a dolgot, inkább elnyújtja lépteit, miközben kisétál, és gyors bakancsot húz. Pár pillanat múlva már a házat megkerülve ér a kert széléhes, és megállva pillant szét a friss földön, majd végül a fiúra tekint.
- Hát szerbusz. Keresel netán valamit? – kérdi nemes egyszerűséggel, mivel azt hiszi, hogy valami csodanyövényt szeretne, vagy épp bogarászik. Fene sem tudja, manapság mi érdekli a fiatalokat, igyekszik ezzel a generációval összerázódni, eddig nem sok sikerrel, de meglátjuk. Addig is, közelebb lépdel hozzá, és lepillant arra a pontra, amelyet olyannyira figyel.
- Ohh, nos igen. Ők kicsit nem szívlelték, hogy felszántottam a gazos földet. – csóválja meg a fejét, mert valahol sajnálja, de nem tudta másképp. Ha úgy hagyja, ahogy volt, akkor nem ér semmit a kert, és hagyhatná begazosodni.
Regőczi Mihály
INAKTÍV



RPG hsz: 11
Összes hsz: 12
Végardó Erik
Írta: 2014. október 15. 22:45
Ugrás a poszthoz

Csendben nézi, ahogy a fiú a földben kezd el turkálni, mintha tényleg keresne valamit lázasan, teszem azt, magvakat, vagy akármit. Nemigen jön rá elsőre, de végül leesik neki is, mi után kutat. Na igen, a virágokkal sosem tudott a legszebben bánni, de tény, rengeteget fejlődött. Ezért is szeret itt lenni, illetve szeretett a kis földjén is lenni, hiszen, mindig tanulhatott valami újat, itt pedig, ebből bőven akad, dúskál benne, és 100 évre elegendőt kapott belőle. Mi több, lehet, van az több is, nem számolgatja. Viszont, egyáltalán nem dühös, hogy a fiú idejött, és jól láthatóan nem idegenkedik a tereptől. Nem a végletekig mogorva ember ő, amit nem szeret, az a vandalizmus, de ha valaki jó szándékkal, vagy akár csak azzal jön, hogy gyönyörködjön a növényekben, nyugodtan megteheti, nem szab nekik gátat. Szívesen ad abból, amije van, és épp szükség is van rá, remélhetőleg, a most megápolt föld is ilyeneket fog teremni, és semmivel nem lesz senki sem gondban. Látta az üvegházat, mikor hosszabb sétába kezdett, így nagyon nem fog olyanokat termeszteni, amik ott is fellelhetőek, inkább étkezésre szánt javakból fog bővelkedni a kertecske.
A kérdésre a kókadozó növényekre pillant, melyek láthatóan megorroltak a dologra, hogy csak úgy arrébb pakolta őket a megszokott helyről. A felesége biztosan szebben csinálta volna, de így is egészen jó eredményt ért el. Vagyis, ezt hiszi.
- Persze. Vidd csak el nyugodtan. – bólint végül, és lassan guggol le, hogy egy gócnyi gazt kivadásszon egy nagyobb földdarab alól, és elhajítsa onnan. A dereka nem a régi már, de nem is panaszkodik, hamar egyenesbe húzza magát, és úgy pillant végig a terepen csípőre tett kezekkel. Már csak a magok, és az apróbb palánták várnak sorukra, hogy a helyükre kerüljenek. De addig is, megvárja, míg a fiú elveszi, melyet szeretne, a cserepes műveletet, ahogy belekerülnek, hogy szállíthatóvá váljanak.
- Ne adjanak egy kissé nagyobbat? Van bent a kamrában, ha jól láttam. – nem érti, miért is került az oda, az előző tulaj műve lehetett, hogy az alsó polc alá ilyeneket pakolt be, de nem bánja, amíg nincs nagy szüksége ezekre, nem nyúl hozzájuk, enni nem kérnek, a hely pedig nem szükséges most számára, maradhatnak. Amint az önjelölt virágmentő megtörli kezeit, úgy fordul, hogy a saját dolgát elkezdje, de meg is torpan, ahogy az újabb kérdés merül fel felé. Mihály szereti az ilyet. Nem azért, mert ő maga lusta ember lenne, hanem csak azért, mert örül, ha a fiatalság nem csak a szobában tud ücsörögni, a sok kütyü előtt, vagy épp mással elfoglalva, hanem igenis tudnak dolgozni. Apró mosoly ül is ki szája sarkába, ahogy fordul felé, és biccent.
- Azt örömmel venném, fiam. Csak nyugodtan pakolj le, és ha gondolod, az ablakban találsz egy pár kesztyűt is. – mutogat a kis „irodája” felé, hiszen septiben oda pakolt mindent, majd ő maga szedelőzködik össze, megtölti a kannát, és előpakolja eszközeit, hogy ágyásokat alkothassanak a növényeknek.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Regőczi Mihály összes hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Fel