31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Doléance Arslí na Fírinne
Tanár, Mestertanonc Tanár


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. február 19. 22:12 | Link

Hanna

Doléance az erdőbe igyekezett. Egy diákkori élménye csalogatta oda. Nagyon furcsa dolgok történtek vele akkor a fák között, kicsit úgy érezte, mintha valami felsőbb akarat hajtaná arra, amerre mennie kellett. Valahogy azon kapta magát, hogy ragasztóbűbájjal a cipői talpán lépkedett felfelé egy hatalmas fa törzsén. A fa tetején a gyurgyalagcsipa nevezetű bogyó termett, ami nagyon hasznos agyserkentő hatású növény. Képzelhetitek, mit ért el vele Doléance, aki amúgy is nagyon okos volt. Most is szüksége lett volna pár nagyon jó ötletre, gondolta szerencsét próbál újra az erdőben, hátha talál még a piros termésből.
Az erdőig azonban nem jutott el, egy faházikó térítette le az útjáról. Na nem úgy, hogy eléállt és közölte, hogy "innen aztán egy tapodtat se!" - bár Doléance ezen sem lepődött volna meg -, hanem a lány észrevette, hogy egy nagyon furcsa kis lény akadt az egyik ketrecbe a házikó oldalában. Szőrös négylábú volt ez az állat, bundája lilával pettyezett barna, az orra hegyes, a hangja pedig mintha madárrikkantás volna. A levitások házvezetője leguggolt a rácshoz, amibe beleakadt a különös lény lábacskája, és óvatosan megpróbálta kiszabadítani. Az állat hálából jól beleharapott a kezébe, amit Doléance egy nyikkanással vett tudomásul, mert nem volt jellemző rá a kiáltozás. Bekapta gyorsan a hüvelykujja és mutatóujja közti puha részt a tenyerén, hogy tompítsa a fájdalmat. Azért a jószágot mégsem hagyhatta ott, de varázslattal sem merte eltávolítani körülötte a fémet, olyan nagyon ficánkolt a kis élőlény.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. február 19. 22:13
Hozzászólásai ebben a témában
Jakab Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 20. 21:32 | Link

Doléance

~Levegőre van szükségem! Friss levegőre... - mondta magában, azzal lerohant a toronyból. Még sosem érezte magát ennyire rosszul. A hálóteremben kínzóan meleg volt számára. Szorongatta egy nagyon rossz érzés és nem sikerült levegőhöz jutnia. Nem tudta, milyen a rossz közérzet, milyen szédülni, vagy elájulni. Soha semmi ilyesmi nem kerítette hatalmába. Tudatlansága miatt nem is kereste a gyengélkedőd, annyit tudott, hogy úgysem találná meg. Inkább kiment egy kicsit, hogy friss oxigén jusson az agyába, serkentve ezzel a gondolkodását. De kilépve a kun, magával ragadta a természet, nem tudta rávenni magát, hogy inkább menjen be és dőljön le egy kicsit. kitűnően érezte magát a friss levegőn. Elvitte egy sétára a képzelete, miközben már csak múló fejfájása emlékeztette arra, hogy mi is történik vele. Beletelt pár percbe, mikorra a fejfájása is elmúlt már és régen nem a gondok és árnyak jártak a fejében. Tényleg szárnyalt az emlékezete, mert már majdnem a vadőrlaknál járt amikor feleszmélt. Újra földön járása után eldöntötte, ha már majdnem ott van, akkor szétnéz a vadőrlak körül, biztosan talál számára is szórakoztató jelenséget. Útja közben a fák lombjait szemlélgette. Jól érezte magát a magasan tornyosodó lombok hűs árnyékában. Teljesen nyugodtság telepedett lelkére és hagyta felejtődni szinte maximálisan szürke, már inkább feketének tűnő, unalmas hétköznapjait. Még oda sem ért, máris csodálta a vadőrlakot környező bokrok és fák sokaságának rendezettségét. Minden bokor ugyanolyan formájúra volt nyírva sőt, keresve sem talált egyetlen kiálló ágacskát sem. Gondolatban dicsérte a vadőr lelkiismeretesen elvégzett munkáját A bokorsorok  között elgondolkodva sétált tovább, amikor majdnem felborította házvezetőnőjét. Mindig kedvelte Dolénace-t és ezért nagyon restellte az esetet. Gyorsan felsegítette tanárát és illedelmesen bocsánatot is kért tanárnőjétől.
 - Elnézést kérek a tanárnőtől az előbbi figyelmetlenségem miatt. Nagyon elgondolkodtam. - majd miután további szép napot kívánt neki, lassan tovább állt. Közben azon agyalt, mi vonta el annyira a figyelmét, hogy a közeledő Doléance-t nem vette észre. De nem jutott semmire...
Hozzászólásai ebben a témában
Doléance Arslí na Fírinne
Tanár, Mestertanonc Tanár


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. február 24. 15:36 | Link

A tinédzserkort már egy ideje elhagyó, de még mindig elsős-másodikosnak kinéző házvezető lányka némán tesz-vesz a ketrec és a beszorult állatka körül. A lila szőrmók harapta seb egyre jobban sajog, de szerencsére nem igazán vérzik. Inkább... valamiféle lilás-szürkés árnyalatot vesz fel.
Doléance újabb óvatos "rohamra" indul az állatmentő akcióban, de amint hozzáér a beakadt lábacskához, nagy erővel majd' feldönti valami. Hó, megjött az anyuka - gondolja Dol, miközben sérült kezével a sáros földre támaszkodva megelőzi a felborulást. Rögvest másik kezében terem a pálcája, hogy megvédje magát, ha úgy adódik, de ahogy felnéz, semmiféle nagy, barnáslila, szőrös, hosszú orrú lény nem magasodik fölé, hogy kérdőre vonja, miért molesztálta a gyermekét. Sőt, mi több, az állatka a ketrecből szintén eltűnt. Valószínűleg a hirtelen mozdulat hatására vált szabaddá a kis tökmag, és rögtön be is surrant az erdőbe. Közel s távol az egyetlen társaság a levitás nebuló, aki majdnem feldöntötte, és most elnézést kér, majd elköszön. Doléance mosolyogva biztosítja róla, hogy nem történt semmi baj (illetve a baj már korábban megtörtént, a bal kezén a sérülés egyre lilább, kékebb és ezüstbe hajló szürkébb), és továbbra is derűsen búcsút int a lánynak.
De miért kószál itt magányosan egy levitás, és miért olyan szétszórt, hogy felesik a házvezetőjében? - fogalmazódik meg az önjelölt állatvédőben. - Talán valami problémája akadt?
Itt a remek alkalom, hogy segítségére siessen egy levitásának!
- Hahó! - szól a másodikos után, de csak szokásos halkságával, ezért utánaugrál a távolodónak, hogy biztos észre vegyék.
- Nincs valami baj? Tudok segíteni? - pattan Hanna elé, és biztatóan néz rá. - Ha van kedved beszélgetni, nos...
Doléance körülnéz, hol lehetne itt alkalmas helyet találni egy meghitt csevejre. A ház majd kiszúrja a szemét. Remek! Arrafelé int pálcás kezével.
- ... ihatnánk egy teát - fejezi be a forgolódás előtt kezdett mondatát.
Ha Hanna vele tart, az ajtóhoz mennek, ami zárva van, és furcsa mód az Alohomora bűbájra sem nyílik. Doléancenak szöget üthetne a fejében, hogy ez azért van, mert nem szeretnék, ha valaki oda hívatlanul betenné a lábát, de a lánynak előbb eszébe jut a varázslattal lezárt ajtók nyitására szolgáló bűbáj, mint hogy ezen kezdhetne morfondírozni. Rákoppint hát a zárra, és a bejárati ajtó rögtön fel is tárul.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék