Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival. A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt. Nagyjábóli látkép, a függöny nélkülA nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott. A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában. A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.
|
|
|
EörsMuszáj egy kicsit kimozdulnia, ehhez pedig a legjobb, ha a vadőrlak felé veszi az irányt. Szereti az ott lévő állatokat, és jót tesznek, ha az ember el akarja terelni a gondolatait a vizsgákról. Egy vastagabb pulcsit azért húzott, mert még mindig becsapós az idő. A pulcsi fölé egy sálat és egy vékonyabb kabátot húzott, ami az egyik ismerőse szerint pont olyan, mint a bérgyilkosnőké, talán pont ezért tetszett meg neki annyira, amikor vásárolni voltak Yvyvel. Örült, hogy újra találkozott vele, hiszen már nagyon hiányzott neki a nő. Nem csoda, végül is, anyja helyett anyja volt. A kastély folyosóit gyorsan maga mögött tudva, igyekezve kiütni minden lehetőséget a megállásra, egyenesen a vadőrlak felé indul. Kicsit hidegebb van, mint sejtette, kesztyűt se húzott, pedig lehet jót tett volna elfagyó kezeinek, ha valami védi őket. Jobb ötlet híján a zsebébe dugja őket, amíg megteszi a távolságot. Az utóbbi napokban a tanulással foglalkozott, tipikusan az az utolsó pillanat ember, aki egész évben lazít, aztán egy héttel a probléma előtt, elgondolkozik azon, hogy talán itt az ideje, hogy tanuljon, majd három nappal előtte, elkezdi érezni a vesztét. Egy vizsgán túl, kettő még előtte, kettőnél nincs még időpont. Nem tudja, hogy milyen lett, reméli átment, a többi már rég nem érdekli. Általában jól szokta venni ezeket az akadályokat, és most sem érzi, hogy sikertelen lesz. Menet közben, elgondolkozik az embereken is, akiket a barátainak tart. Sokan végeznek most, új utakon indulnak el. Mostanában nem találkozott Benjaminnal sem, ami talán nem olyan probléma. Nem mondhatják egymást jó testvéreknek, mégis hiányzik neki. Sok mindent kellene letisztáznia vele kapcsolatban, azonban hiába agyal, okosabb nem lesz. Jövőre pedig, ő is végzős lesz. Elérkezik a varázstani alapismeretek vizsga, amire nem elég a három nap felkészülés, és amin szégyen lenne megbukni. A házhoz érve, kicsit elszomorodik, rossz, hogy nincs itt élet. Régebben mindig égett a tűz, és a kis kéményen vidáman szállt fel a füst, ám most csak Vandának köszönhető, hogy az itt tartott állatok, akiket a diákoknak mutatnak be, nem halnak éhen. Egy vödörbe friss fizet tölt, és az itatókba önti, majd némi eleséget is szór a közelben legelésző unikornis kölyköknek. Ők még kicsik, nincsenek három évesek, hiszen nincs még szarvuk se. A karám szélére felállva, áthajolva nyúl felé, hogy megsimogassa az egyiket. Ruha
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Írta: 2014. február 22. 17:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=242222#post242222][b]McKenzie R. Krise - 2014.02.22. 17:49[/b][/url] EörsMuszáj egy kicsit kimozdulnia, ehhez pedig a legjobb, ha a vadőrlak felé veszi az irányt. Szereti az ott lévő állatokat, és jót tesznek, ha az ember el akarja terelni a gondolatait a vizsgákról. Egy vastagabb pulcsit azért húzott, mert még mindig becsapós az idő. A pulcsi fölé egy sálat és egy vékonyabb kabátot húzott, ami az egyik ismerőse szerint pont olyan, mint a bérgyilkosnőké, talán pont ezért tetszett meg neki annyira, amikor vásárolni voltak Yvyvel. Örült, hogy újra találkozott vele, hiszen már nagyon hiányzott neki a nő. Nem csoda, végül is, anyja helyett anyja volt. A kastély folyosóit gyorsan maga mögött tudva, igyekezve kiütni minden lehetőséget a megállásra, egyenesen a vadőrlak felé indul. Kicsit hidegebb van, mint sejtette, kesztyűt se húzott, pedig lehet jót tett volna elfagyó kezeinek, ha valami védi őket. Jobb ötlet híján a zsebébe dugja őket, amíg megteszi a távolságot. Az utóbbi napokban a tanulással foglalkozott, tipikusan az az utolsó pillanat ember, aki egész évben lazít, aztán egy héttel a probléma előtt, elgondolkozik azon, hogy talán itt az ideje, hogy tanuljon, majd három nappal előtte, elkezdi érezni a vesztét. Egy vizsgán túl, kettő még előtte, kettőnél nincs még időpont. Nem tudja, hogy milyen lett, reméli átment, a többi már rég nem érdekli. Általában jól szokta venni ezeket az akadályokat, és most sem érzi, hogy sikertelen lesz. Menet közben, elgondolkozik az embereken is, akiket a barátainak tart. Sokan végeznek most, új utakon indulnak el. Mostanában nem találkozott Benjaminnal sem, ami talán nem olyan probléma. Nem mondhatják egymást jó testvéreknek, mégis hiányzik neki. Sok mindent kellene letisztáznia vele kapcsolatban, azonban hiába agyal, okosabb nem lesz. Jövőre pedig, ő is végzős lesz. Elérkezik a varázstani alapismeretek vizsga, amire nem elég a három nap felkészülés, és amin szégyen lenne megbukni. A házhoz érve, kicsit elszomorodik, rossz, hogy nincs itt élet. Régebben mindig égett a tűz, és a kis kéményen vidáman szállt fel a füst, ám most csak Vandának köszönhető, hogy az itt tartott állatok, akiket a diákoknak mutatnak be, nem halnak éhen. Egy vödörbe friss fizet tölt, és az itatókba önti, majd némi eleséget is szór a közelben legelésző unikornis kölyköknek. Ők még kicsik, nincsenek három évesek, hiszen nincs még szarvuk se. A karám szélére felállva, áthajolva nyúl felé, hogy megsimogassa az egyiket. Ruha
|
|
|
|
Czobor Eörs Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2014. február 23. 19:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=243032#post243032][b]Czobor Eörs - 2014.02.23. 19:17[/b][/url] McK
A gondolatok a mai napon nem nagyon jelennek meg a koponyámban. Teljesen üresnek érzem magam. Még a szokásosnál is jobban. Nem a megszokott emocionális hiányosságokról beszélek, hanem rendesen, a fejben történő dolgokról. Rémálomszerűen törnek rám olyan rohamok, amikor egy új ismerőstől szabadkozva menekülök vissza a „Gólyalak”-ba. Egyedül kell még lennem. Azt hittem, hogy minden sokkal egyszerűbb lesz, hogyha kilépek a nagybetűs É L E T –be. Meg tudok állni a lábamon, ez természetes. Meg tudom szerezni, amire szükségem van. Azt mondják, hogy helyes kölyök vagyok, szerencsém van. Ezúton is köszönöm a felmenőimnek. Good job, guys! Nem ismerem még a kastélyt. Sem pedig az azt körülvevő birtokot. S mivel már napok óta a szobámban élem a kis életem, ahol arra gyúrok, hogy ikertestvéremként tekinthessek egy vámpírra. A kérvényt nem adtam be. Így nem tudok vizsgázni, elvégre én pont a vizsgaidőszakba érkeztem. Cili – az én drága kishúgom – megmondta, hogy ez így nem lesz rendben. Szép. Hagyom magam egy 13 éves lánynak. Ő mindig megmondja, hogyan csináljam a dolgaimat, én pedig úgy csinálok, mint aki jó ötletnek tartja, és később úgy fog tenni, ahogyan javasolták neki. Persze. Mindenképpen. A testvérem, és ragaszkodom hozzá, de néha túl sok mindent hord össze, amihez nekem nincsen sem kedvem, sem energiám. Ilyenkor mondom azt, hogy millió tanulnivalóm van, nem érek rá, mennem kell. Ezt most már nem kell bevetnem, mert itt vagyok. Végre. Gondolataimból az ráz fel, hogy majdnem nekimegyek egy kerítésnek. Vagyis, neki is mentem, így sikeresen beleakasztottam kötött, barna színű sálamat, amivel el is babrálok egy ideig. Egészen addig szórakozom ezzel, amíg valaki, valami meg nem lök hátulról. Megfordulok, és megpillantok egy unikornis bébit, majd egy lányt, aki éppen át akar esni a kerítésen, hogy elérjen egy másik állatot. - Tiéd a kis lökdösődő? – kérdezem a lányt, a kölyökre bökve kesztyűs kezemmel.
|
|
|
|
McKenzie R. Krise INAKTÍV
Harcipukkancs vizsgázik offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 307
|
Írta: 2014. február 25. 21:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=243992#post243992][b]McKenzie R. Krise - 2014.02.25. 21:23[/b][/url] Eörs
Majdnem sikerül elérnie az unikornist, de amikor az észreveszi a lány közeledtét ugrik egyet hátrébb, és prüszköl, mint aki nevet. Sőt, egész biztosan nevetett, ami nem fair vele szemben, hiszen ő csak meg szerette volna simogatni Maflát. Hivatalosan nincs nevük persze, de sok időt tölt kint velük, mostanában sok a szabadideje, így a tulajdonságaik alapján elnevezte őket. Ez a kicsi például, ha nem tetszik neki valami, a farkával megcsapkodja a mellette állót, vagyis mindenkinek maflást ad. - Hm? Észre se vette eddig a fiút, és azt sem tudja, hogy mióta állhat itt. A kerítésről leszállva azonban elindul felé. Még nem látta itt, és maximum másodikosnak néz ki. Igaz ilyenkor ő se tűnik többnek, de azért szereti hangoztatni, hogy ő bizony már idősebb. A célja persze elsősorban a bemutatkozás ténye, ha már megszólították. - Nem, itt minden az iskola tulajdona, csak jelenleg távol van a vadőrünk, és néhány diákkal összeálltunk, lejárunk etetni őket, meg kicsit foglalkozni velük. Úgy látom, szimpatikus vagy neki. Fejével a fiú keze felé bök. Az egyik kisebb unikornis ugyanis a srác kezét szagolgatja, lehet, hogy érez rajta valami, ami hívogatja, mert a következő pillanatban megnyalja a kezét, amire a lány elneveti magát. - McKenzie vagyok, még negyedéves, de hamarosan végzős rellonos. Nagyon örvendek. Kinyújtja a kezét, hogy kezet fogjon a fiúval, majd a bemutatkozás után a ház felé pillant, ahol az etetéshez szükséges dolgok vannak szépen összepakolva. - Épp most készülök egy kis nasit adni nekik, van kedved csatlakozni? Ígérem, nem engedem, hogy megegyenek. Mosolyodik el szélesen, jelezve, hogy teljesen komolyan gondolja a dolgot. Képes megvédeni, ha bármely kis makacs, csacska unikornis fel akarja dönteni a fiút.
|
|
|
|