 Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival. A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt. Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott. A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában. A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.
|
|
|
|
Lotte
Kíváncsian figyeltem Lotte minden mozdulatát, mert úgy éreztem, fontos gondolatokról szeretne beszélni, és ebben a komoly beszélgetésben szívesen vettem részt. Ahogy láttam; meglepődött a rózsán, pedig csak szerettem volna, hogy örüljön.
-Köszi, jól vagyok. Hiányozni fog Fédra néni.
Elnéztem Lotte feje mellett a semmibe. Nem szerettem volna, hogy lássa a szemeimben a szomorúságot.
-Lotte, ez jó vicc.
Mosolyogtam, majd ahogy újra végig gondoltam; nevetni kezdtem, de csak szolidan. Nem szeretném megsérteni a lányt.
-Bocs.
Végig hallgattam Lotte-t, bár nem értettem vele egyet.
-Lotte, én nem haragszom meg, tudom te hívtál. Ahogy mondod, ez nekem sem tetszik. Nagyon, de nagyon nem tetszik.
Elgondolkoztam a történteken.
-Legyünk optimisták. Most nem vagyunk egy gödörben, kényelmetlenül.
Ez igazán megnyugtatott. Az is nyugtat, hogy tízig még sok idő van, így ha Amira el is kap minket, nem büntethet meg. Az aztán tényleg nem lenne igazság.
-Mi legyen? Pedig túl értékes ez az este ahhoz, hogy ne csináljunk semmit, nem gondolod?
Elkezdtem gondolkodni, majd megszólaltam.
-Tuti régebb óta vagy itt, mint én... Nincs valami ötleted, hova mehetnék? Én imádom a természetet, nekem az sem lenne gond, ha itt kint maradnánk... kettesben... a holdfény alatt...
Ránéztem Sharlottera, és próbáltam szemkontaktusba lépni vele. Jó, tudom, Eric a barátja, de miért ne férhetne bele egy kis flört? Vagy annál több? Eric úgy sem tud meg semmit. Ezekre a gondolatokra gondolva kezdtem rájönni, milyen szép is Lotte, főleg így, hogy a Nap már lemenőben van. Az utolsó sugarai megcsillantak gyönyörű arcán. Csak ketten, és a természet.
|
|
|
Zsolt Perott
INAKTÍV
Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
|
|
Írta: 2013. április 5. 21:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=98575#post98575][b]Zsolt Perott - 2013.04.05. 21:13[/b][/url] Lotte Kíváncsian figyeltem Lotte minden mozdulatát, mert úgy éreztem, fontos gondolatokról szeretne beszélni, és ebben a komoly beszélgetésben szívesen vettem részt. Ahogy láttam; meglepődött a rózsán, pedig csak szerettem volna, hogy örüljön. -Köszi, jól vagyok. Hiányozni fog Fédra néni. Elnéztem Lotte feje mellett a semmibe. Nem szerettem volna, hogy lássa a szemeimben a szomorúságot. -Lotte, ez jó vicc. Mosolyogtam, majd ahogy újra végig gondoltam; nevetni kezdtem, de csak szolidan. Nem szeretném megsérteni a lányt. -Bocs. Végig hallgattam Lotte-t, bár nem értettem vele egyet. -Lotte, én nem haragszom meg, tudom te hívtál. Ahogy mondod, ez nekem sem tetszik. Nagyon, de nagyon nem tetszik. Elgondolkoztam a történteken. -Legyünk optimisták. Most nem vagyunk egy gödörben, kényelmetlenül. Ez igazán megnyugtatott. Az is nyugtat, hogy tízig még sok idő van, így ha Amira el is kap minket, nem büntethet meg. Az aztán tényleg nem lenne igazság. -Mi legyen? Pedig túl értékes ez az este ahhoz, hogy ne csináljunk semmit, nem gondolod? Elkezdtem gondolkodni, majd megszólaltam. -Tuti régebb óta vagy itt, mint én... Nincs valami ötleted, hova mehetnék? Én imádom a természetet, nekem az sem lenne gond, ha itt kint maradnánk... kettesben... a holdfény alatt... Ránéztem Sharlottera, és próbáltam szemkontaktusba lépni vele. Jó, tudom, Eric a barátja, de miért ne férhetne bele egy kis flört? Vagy annál több? Eric úgy sem tud meg semmit. Ezekre a gondolatokra gondolva kezdtem rájönni, milyen szép is Lotte, főleg így, hogy a Nap már lemenőben van. Az utolsó sugarai megcsillantak gyönyörű arcán. Csak ketten, és a természet.
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
|
Írta: 2013. április 6. 10:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=98699#post98699][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.06. 10:22[/b][/url] ZsoltHiába magyarázta ő, hogy nem küldött levelet, a másik - mint várta - ezt nem igazán értette meg. Zsolt csak azért is azt állította, hogy ő a levelét Lottétól kapta. Lehet ugyan, hogy a feladó neve helyén ez állt, de azt egészen biztos, hogy semmiféle levelet nem írt. Viszont kapott.
- De nem írtam, fogd már fel, kérlek - mondta még megerősítésképpen, hátha észhez tér, vagy valami hasonló. Talán elindulhat a megvilágosodás útja felé, bár mint aztán kiderült, neki is leesett a tantusz. Megszólalására a lány csak röhögni tudott. Persze,k optimisták. Attól még nem lesz jobb.
- Hát bocs, de valahogy nekem nagyon nem tetszik - mondta már összefont kézzel, eléggé idegesen. Ez persze csak pillanatnyi kifakadás volt részéről. Dühe ugyan nem csillapodott, de azért megpróbálta türtőztetni magát. A fel-alá járkálást újra elkezdte, mivel meg volt győződve róla, hogy ez segít. Hogy miben, az neki is rejtély, de valamivel talán enyhíthet a problémákon. Ezután következett persze az, hogy megkérdezze, mi is lesz most. Kicsit másféle választ kapott, mint várt, és abban a pillanatban meg is állt, de csak másodpercekre.
- Tudod, nekem igazából... - fejezte is be a mondatot, amint eljutottak agyáig a következő mondatok. Leginkább az utolsó pár szó ragadt meg úgy fejében, hogy azt nem tudta hova tenni. Arckifejezése megint csak váltott, most a meglepődöttség, és az értelmetlenség látszódott rajta. A hatás kedvéért még oldalra is döntötte a fejét, és szépen lassan kezdte el emelni tekintetét a fiú felé, majd mikor ez megvolt felé is fordult.
- He? - kérdezte egészen egyszerűen. Egyszerűen elképesztő, hogy mik vannak. Neki ez tényleg sok volt idegileg, meg sietnie is kellett. Vagyis nem kellett, de ő időközben eldöntötte, hogy gyors lesz és hamar hazamegy, amint csak lehet, mert úgy kisebb az esély, hogy észrevegyék, hogy lelépett. Vagyis valószínű, hogy ilyen szerencséje nem lesz, de annyira nem jár rosszul, talán.
- Mi van? - nyomatékosította még gondolatait, mert tényleg nem értett semmit. Először a levelek, igazi feladó nélkül, most meg ez. Erős gondolkodásba is kezdett, aztán ahogy felfogta, hogy mi is van, megdöbbent képet vágott egy pillanatra, majd érdekes mosollyal kezdett el alig láthatóan hátrálni.
|
|
|
|
Zsolt Perott
INAKTÍV
Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
|
|
Írta: 2013. április 6. 12:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=98741#post98741][b]Zsolt Perott - 2013.04.06. 12:44[/b][/url] Lotte Valaki már megint szórakozik velünk. Ezt nem hiszem el, nem ez volt az első, és nagy valószínűséggel nem is az utolsó. Sajnos. Elgondolkoztam a lehetőségeken. Eric biztosan nem. Ő nem szeretné, hogy Lotte-val szenvedjünk a gödörben. Meg nem is csapná be azzal, hogy én írtam Lotte-nek és fordítva. Ez így nem mehet sokáig tovább. Van egy olyan érzésem, hogy valahol itt is van egy gödör... -Lotte, elhiszem. Bocs a gyanúsításért, csak tudod... a levélen írta. Ekkor jutott eszembe, hogy a levelet véletlenül a kabátom zsebében hagytam. Belenyúltam a zsebembe, de az nem volt ott. Akkor rosszul emlékezem rá. No, de nem olyan nagy gond. Neki nem tetszik? -Lotte, hidd el; nekem sem tetszik. Mondtam kicsit nevető hangon. Ezekben a pillanatokban, csak néztem Lotte-t. Varázslatos volt, bár azt hiszem: rosszat mondtam. Szóval hangosan gondolkoztam? Ez nem lehet igaz. Pedig csak véletlenül futott ki a számon. -Bocs, hangosan gondolkoztam. Miket mondtam? Nem durva, ugye? Remélem nem fog hülyének nézni. Kezdem megkedvelni, nem tudom miért. Vagyis sejtem. A tiltott gyümölcs mindig a legédesebb. Emiatt nagyon szégyenem magam, de most mit tegyek? Magamban mosolyogtam, de nem mutattam ki. Biztosan megbántanám, és ezt nem szeretném. -Lotte, ha már kint vagyunk, ne pocsékoljuk el az időt. Belenéztem mélyen a szemébe. Varázslatosak, elmélyültem barnás-kék szemeiben. Nem tudtam levenni róluk az enyémeket. Elmélyültem, mintha tengerbe néznék. Ilyen szépeket még soha nem láttam. -Lotte, gyönyörűek a szemeid. Nincs kedved sétálni? Korán van még. Jó lenne beszélgetni veled. Megfogtam a derekát, és a szemébe néztem. -Merre induljunk? Mosolyogtam.
|
|
|
|
|
Sharlotte Johanson
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
|
|
Írta: 2013. április 7. 17:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=99697#post99697][b]Sharlotte Johanson - 2013.04.07. 17:26[/b][/url] ZsoltNehezen ugyan, de sikerült megvilágosodni a levitásnak is. Annyira nem is kattogott már rajta, vagyis olyan szinten nem, de ugyanúgy zavarta. Csak nem látta értelmét tovább idegeskedni, ez van. Legközelebb egészen biztos, hogy senkinek, semmilyen körülmények között nem fog kimenni sehová, csak ha a levélben felismeri a személy kézírását, és meg volt beszélve személyesen is. Másképp nem, nincsen neki ehhez kedve állandóan.
Ez azonban nem elég probléma neki, még jön itt Zsolti a hülyeségeivel, a bókokkal. Elég zavaró volt az ölelés, a puszi és a rózsa is, aztán erre még rákontráz.
- Ó, hát annyira durva talán nem volt - néz ki magából érdekesen, ami azt sejteti, hogy nagyon durva volt, legalábbis neki. Meg a hangosan gondolkozás, ez akkor is ugyanolyan rossz. Képtelen volt felfogni, hogy ilyeneket gondoljon róla, de hát a tények azok tények. A további megnyilvánulások ugyanabban a stílusban és szándékkal hangzottak el, ugyanaz maradt a véleménye is.
- Kérlek, én nem pocsékolom az időt. Lenne dolgom elég - tájékoztatom tovább. Nem is hazudok, hogy elkerüljem az ittlétet, tényleg elég sok dolgom lenne, meg amúgy is haza akarok már menni. Erre azonban nem kerül sor olyan normális keretek között, mint én azt szeretném.
- Sétálni? - kérdezett vissza felháborodva. - Ja, hát.. menjünk - váltott is rögtön, amint eszébe jutott, hogy ha sétálnak simán elmenekülhet. De azért a szorító közelségből megpróbált távozni, és a szemkontaktust is kerülte, egészen egyszerűen arrébb lépett párat. Egy erőltetett és zavart mosoly jelent meg arcán. Már abszolút minden baja volt, és visszacsinálta volna az egészet, de semmiség, megoldja. Tehát akkor séta. Legjobb ha ennek a résznek is a faluközeli részén.
- Mondjuk... arra - mutatott egy irányba az elképzelései szerint. Még mosolygott is hozzá, mert aztán tényleg nem tudhatja a fiú, hogy mit akar Lotte. Maximum sejtheti, de amennyire kábult állapotban van, biztos nem tűnik fel neki. Addig pedig csak tette szépen egymás után lábait, a távolságot megtartva, a kommunikációt sem erőltetve, és a megfelelő pillanatra várva. Magassarkúban volt ugyan, de tud benne futni, ahhoz megfelelő a terep. Most még nézelődni is volt ideje, ilyenkor szép a természet. Hiába is beszélgetés - vagy ki tudja mi - céljából kérte Zsolt, hogy sétáljanak, neki nem volt kedve kezdeményezni, inkább elkerülte volna. Ha viszont muszáj lesz, majd akkor csinál valamit.
|
|
|
|
