Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=397836#post397836][b]Végardó Erik - 2014.10.03. 23:14[/b][/url]

Regőczi Mihály

Új tanév kezdődött, és Eriknek szerencsére még megvan a helye mosogatófiú és aprítgató szakmunkatárs pozícióiban a Pillangó Étteremben. Részmunkaidőben dolgozik ott, természetesen csak az órái után, illetve hétvégenként. Szüksége van a pénzre, mert otthonról nemigen támogatják, márpedig a bagolykövesnél folyton kifogy valami: pergamen, tinta, zokni... És mintha még nagyobb darabra nőtt volna a nyáron, új egyenruhára is szüksége lesz, ha nem szeretne a hátán egy hasadással járkálni.
Most elgondolkodva baktat hazafelé, vállára dobott piszkos fehér kötényével. A kviddicsen járatja az eszét. A nyári gálamérkőzésen nem szerepelt valami jól, mondhatni csapnivaló volt a teljesítménye. Szorongva gondol arra, mennyien látták őt lebőgni. Most még van egy kicsi ideje eldönteni, marad-e a csapatban erre az idényre is. Kár lenne elvesztegetni egy év tapasztalatát, de mégis úgy érzi, ezzel sem megy semmire, és csak hátráltatná a többieket. Ismerősei próbálják vigasztalni, hogy a gálán szinte kizárólag nála tapasztaltabb játékosok szerepeltek, sokan híres csapatok leszerződött játékosai, mégis... Erik le van törve, mint a bili füle. Itt a Bagolykőn egyáltalán nincs divatja a gyorsasági akadályrepülésnek, amiben ő igazán sikeres volt szülőfalujában. Találnia kéne valami mást, amiben ügyes, de ugyan mit?
Már túl van az erdőn, közel a kastély, de a vadőrlak melletti látvány megtorpanásra készteti. Valaki teljesen feltúrta a vadőr kis kertjét. Ki tett ilyet és miért? Erik aggodalmas arccal megy közelebb az ágyásokhoz. Az eddig itt lakozó futkárok mind elszaladtak. Ezek a növények elég ijedősek, bizonyára a rongáló űzte el őket otthonukból.
Noha a kert a vadőré, mikor még üresen állt a háza, várva új lakóját, Eriknek mesélték, hogy a diákokra maradt a kert, hogy ápolgassák. Az eridonos szívéhez közel áll a növények gondozása, hát szívesen nézett rá olykor az elkerített részre. Azt a sor lila bársonyos medóliát, amelyek most letaposva, gyűrött szirmokkal mocorognak erőtlenül a kiskert szélén, maga ültette. Ezek a virágok megérzik a figyelő szemeket, és ilyenkor mindig büszkén kihúzzák magukat, hogy gyönyörködhessenek bennük a bámészkodók. Most nincs erejük felegyenesedni.
Ó, jaj. Erik letérdel a feltúrt földdarab mellé, és elkezdi vizsgálgatni, mi menthető a katasztrófa sújtotta területről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=403426#post403426][b]Végardó Erik - 2014.10.14. 11:34[/b][/url]

Erik kezeit a földbe túrva tapogatja ki, akad-e még virág, amelyik túlélne egy átültetést a gyökérzetével. Mint aki rossz fát tett a tűzre, ijedten néz fel az őt megszólítóra.
- Jó napot - kívánja a következő pillanatban, mert felismeri a férfit, a vadőrt, történetesen a kert tulajdonosát. Erik kihúzza piszkos kezét a földből, hamarosan pedig magyarázatot kap, mi történt itt. Nem szerepelnek a történetben sem vandál diákok, sem különös növénybetegség, sem elszabadult varázslény. Az úr gazolt!
Erik csak tátogni tud a földön guggolva, nagy kék szemeivel a vadőrre bámulva. Akadhatott itt egy-egy kósza füzike vagy szulák, de Erik még az ilyenektől sem szívesen vált meg, maximum ritkított rajtuk a többi lakó érdekében, hiszen nekik is ugyanannyi joguk volt az élethez, mint a hasznosabb növényeknek.
De ez végsősoron a vadőr kertje, Erik itt a betolakodó, hát mikor megtalálja a hangját, csak udvariasan annyit kérdez a földben haldokló balzsamos medóliákra mutatva:
- Ezeket elvihetném, kérem?
Valószínűleg a gazolónak nem kell pár csoffadt virág, hát Erik feláll, a ház tövében fekvő cserépért nyúl, és varázspálcáját elővéve megduplázza a tárgyat, majd sajátját meg is nagyítja egy baziteo bűbájjal. Összeszedegeti a még menthető medóliákat, és egyelőre csak belefekteti őket a cserépbe. Majd odafönn gondoskodik róluk. Szélesebb kaspóra volna szükségük, de fejből nem jut eszébe az erre szolgáló átváltoztató ige.
Végig némán dolgozott. Hajlamos megfeledkezni róla, hogy itt a Bagolykőben jobban kéne iparkodnia azon, hogy jó társaság legyen. Otthon nemigen érdekelt senkit a véleménye, hát nem is fejlődött szószátyár gyerekké, sőt, legtöbbször még véleménye sincs.
Ahogy elkészül, ételfoltos kötényébe törli földes kezét. Úgyis ki kell mosnia azt is. Erik a kézi ételkészítés után a kézzel mosás örömeit is megtapasztalta. Otthon betegesnek tartanák vonzódását a mugli módszerek iránt, de van, akire így hat az, hogy világ életében környezete még a széket is pálcával tolta be.
- Segíthetek a munkában? - kérdi aztán, mert nem akaródzik még mennie, és talán egy kicsit mert hiányolná, ha nem lenne köze eztán ehhez a kerthez, amit tavaly még maga is rendezgetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=406436#post406436][b]Végardó Erik - 2014.10.19. 16:23[/b][/url]

- Köszönöm, nem kérek, elvarázsolom majd ezt - feleli udvariasan Erik a cserépajánlatra, miközben elhelyezi kedvenc virágfajtája kókadt példányait a duplikált edényben. Rendesnek tűnik a vadőr, még ha meg is merényelte az itt élő növényeket. Talán nagyszabásúbb tervei vannak a kerttel, és végül is medóliák akadnak a faluban is, a futkárok meg elszaladnak, ha nem tetszik nekik az élőhely, és keresnek másikat.
Hamar végez a pár még életképes szirmossal, de nincs még mehetnékje. A vadőr pedig szerencsére szívesen veszi a segítséget. Jót fog tenni a fiúnak a figyelemelterelés a kviddicsről.
Felszólításra kötényét újonnan szerzett cserepére fekteti, és odalép az ablakhoz a felajánlott kesztyűkért, majd felkap egy kisásót, és csak nézi, hogy készül elő a férfi, várja az instrukciókat. Majd önmagát meghazudtolva megszólal:
- Nem talált vakondot vagy furkászt? - kérdi érdeklődve. Ezek a kártevők sok gondot okozhatnak az embernek, ha nem hajtja el őket. De kerti törpe például sosincs a Bagolykő birtokán, mert a legendás lények gondozása órákon külön gyakorlat a törpementesítés. A sok diák legtöbbje pedig élvezettel fejleszti magát a krumpliszerű gnómok elűzésének technikájában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=407194#post407194][b]Végardó Erik - 2014.10.20. 23:57[/b][/url]

Repakadémia

A Nap lebukóban volt. Erik a szobája ablakán át próbálta kifürkészni, mi történik a vadőrlak környékén. Ott volt ugyanis az aznap esti első repüléstan fakultációs órája. Mindig szerette a repülést, szerette az otthoni akadályversenyeket, és a kviddicset is egyre szívesebben űzte. Nemcsak azért jelentkezett viszont, mert szeretett repülni, hanem azért is, mert érezte, bőven van még gyakorolni valója. Itt ráadásul egy profi seprűlovastól tanulhatott fogásokat.
Amikor eljött az idő, felöltötte egyentalárját, felvette saját maga által készített (a profi seprűk letisztultságával és eleganciájával legkevésbé sem rendelkező) seprűjét, és elindult a földszintre. A megbeszélt időpont előtt odaért a vadőrlakhoz, mert nem szeretett késni. Nem nyugtalankodott addig sem, míg mindenki befutott, viszont nem is mert beszélgetést kezdeményezni tanáránál. Csöndben ácsorgott a találkozóhelyen, csak addig nyitotta ki a száját, míg köszönt a többi érkezőnek.
Markovits professzor kihirdette a feladatot, és választ adott Erik felmerülő kérdésére is: Lehet varázspálcát használni a pályán, de abból egy kviddicses nem sokat fog profitálni.
Eztán a tanár egy verset olvasott fel nekik, az ő feladatuk pedig a szavak megjegyzése volt. Erik már előre görcsölt emiatt. Hogyan is jegyezhetne meg egy olvasásból egy egész verset? A költemény rövidke volt, de a kiselefánt szindrómás Erik nem sokat bírt megjegyezni belőle. Az elején még emlékezett a szlalomra, de a végére már kireppent a fejéből, míg a csapatnyi váratlan vendéget (denevérek?) és a fúriát próbálta megjegyezni.
Arca kifejezéstelensége miatt csak kitágult szemei mutathatták riadalmát, ahogy társaira nézett a felolvasás végeztével, vajon a többiek is olyan bizonytalanok-e, mint ő. Aztán megnyugodott, amikor arra gondolt, a versenyeken sem tudhatja előre, mi vár rá.
Ebből erőt merítve, és az ismerős és mégis más játék gondolatára izgatottan rajtol el seprűjével a vadőrlaktól. A számára kijelölt ösvény felé veszi az útját. Hamar sűrűsödnek a fák, és a kezdeti meglepettségből felocsúdó Erik élvezettel szlalomozik a törzsek között. Olyannyira leköti az új élmény a figyelmét, hogy az utolsó pillanatban veszi észre a bestiabükköt (az olyan, mint a fúriafűz, csak bükk...:), amely törzse egy kecses hajlításával a fiú arcába készül csapni az egyik ágával. Erik lebukik, így elkerüli az ütést, azután besuttyan egy másik fa mögé, hogy valamelyest védve legyen az agresszív lombostól.
Ezután figyelmesebb, és már messziről ki is szúrja a lángcseppeket, amelyek esőfüggönyként zárják el az utat előtte két fa között. Még volna lehetősége megkerülni a függönyt, de valahogy a fák olyan sűrűvé válnak, hogy nem tud kirepülni oldalt közöttük. Azután a pálcájához kapna, de eszébe jutnak a professzor szavai. Nem firtatja, miért kellene megégetnie magát a kviddicses fejlődése érdekében, de már késő is ezen agyalni, mert közeledik a lángköpeny. Erik talárjával védve fejét átveti magát az akadályon, és rögtön kényszerleszállást hajt végre, hogy a seprűje farkát emésztő kis parazsakat néhány söprögető mozdulattal eloltsa a hideg, kemény földön. A libbenő talárszegélyre is rátapos, ahogy meglátja a végén az apró lángocskát. Majd felbukik az igyekezettől, ahogy lába közé csapja a seprűt, és elrugaszkodik a talajtól. Nem akar értékes perceket vesztegetni.
Hamarosan elér a fordulóponthoz: megkerüli a kijelölt vastag törzsű fát, és elindul visszafelé az erdőben. Egy ideig csak az esti erdő sötétjében ügyesen rejtőző ágak akadályozzák a fiút. Ágnak hiszi azt a ragaszkodó valamit is, ami először csak a talárja vállát kapja el, de hamarosan felszalad a fejére. A fiú morogva próbál megszabadulni a leginkább mókus és majom keresztezésére hasonlító állattól. Az nem ereszti Eriket, és ahogy megpróbálja kitépni a hajából, még bele is harap a kezébe.
A hatalmas, esetlen denevérként suhanó fekete köpönyeges olykor épphogy nem ütközik fába, miközben az ádáz lényt és közben szintén rárontó társait próbálja lerázni magáról. Csapkod, cikázik, és már majdnem kint van az erdőből, mikor sikerül elkapnia első támadójának a torkát. Az a szorításra jobb belátásra tér, és Erik végre lerázhatja magáról. Hasonlóan jár el a többi vadállattal is, de ekkor már több sebből vérzik. A futam megkoronázásaként az erdőjárás elején megismert bestiabükk a közben végleg leszállt este rejtekéből végre betöltheti dédelgetett vágyát, és olyat sóz Erik hasába, hogy meg is állítja seprűstől szegény eridonost egy pillanatra. Az reflexeiből, nem pedig agyműködésből táplálva mozdulatait a többi ágcsapást elkerüli, de beletelik egy kis időbe, míg újra eszébe jut, hogyan kell levegőt venni. Megcsappant sebességgel kerülgeti a fákat, és ziláltan érkezik a vadőrlak mellé.