Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Hirtelen befordul a sarkon azzal az elszánt gondolattal, hogy most már végre megtalálta a háza klubhelyiségét, leteheti a csomagjait és belevetheti magát az újdonságok felfedezésébe. Még senkivel nem elegyedett szóba, de találkozott jó pár kósza lélekkel, míg az Eridon lakrészébe igyekezett. Most bár belátja, hogy hiba volt nem leszólítani őket. Pedig gyerekjátéknak tűnt az egész. Meglett a kastély, bejárati csarnokon be, nyugati irányban fel az első emeletre, festmény egy fiatal hölggyel, bemondani neki, hogy "Tűzkorona" és már helyben is van. Nem szólt arról a fáma, hogy külön kihívás megtalálni a lányt a képen. Az is lehet, hogy mellette állt, csak éppen a rossz irányba indult el az elején - ébred benne a gyanú. Azóta már lépcsőzött fel, lépcsőzött le, fordult be itt és ott, mégis harmadszorra kerül ki erre a folyosóra tele képkeretekkel és fémpáncélokkal.
- Ennyire egyszerű nem lehetek, de megesküdnék, hogy eddig három különféle irányból érkeztem ide - motyogja magának, de nem kap választ. Ebben a szent minutumban dönt úgy, hogy feladja az akciót.
- Gyertek - szól hátra a válla fölött és feltartja a pálcáját. Megvárja, míg lebegő ládája és hátizsákja is beúszik mellé a sarkon túlról, és egy fénygömböt varázsol a folyosó innenső végébe. Ha valaki netán erre járna, reményei szerint felkelti a figyelmét a világosság, és rá talál. Ha igazán nagy szerencséje van, az illető azt is tudja, hol az Eridon ház klubhelyisége, benne a számára kiutalt szekrénnyel.
Végül is cipekednie nem kell, miért ne iktathatna be cserét abban a napirendben? Előbb a felfedezés, aztán a berendezkedés.
Megkezdi kényszer szülte bámészkodását - itt bőven van látnivaló. A páncélok a folyosó két szélén nem sokban különböznek egymástól és azoktól sem, amelyeket eddig szinte minden folyosón látott a kastélyban. Miért van itt egy egész hadsereg? Nem tartja túl barátságosnak a díszletet. Szemügyre veszi a sok festményt is. A legtöbb valamiféle tájkép, ritkán találni bennük egy-egy igazi személyt. Egy kopaszodó férfire mégis rátalál egy üres szoba és egy dombon álló egyszarvú képe között. A fickó a szája elé teszi a kezét, jelezvén, Erik meg se szólaljon. A fiú értetlenkedve néz rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Tuti itt kell lennie valahol a sárkánytan órának. Erik eddig túl van egy erkélyen, egy nagyon használatlannak tűnő apró társalgótermen  és egy valódi tanórán, ahol vámpírokról (!) volt szó. Csak benyitott az osztályba, és nagyon szívesen maradt is volna, de mint megtudta, csak mestertanoncok látogathatják ezt a kurzust.
Ha statisztikát akarunk felállítani, eddig csak igen kis hányadában sikerült beülnie tényleg a saját órájára, viszont volt például egy nagyon kellemes rajzórája mugli történelem helyett. Legszívesebben minden képzésen ott lenne, olyan izgalmas dolgokat tanulnak itt az emberek! A fiú már attól is elámul, hogy ennyi varázslótanonc van egy helyen, és hogy a tanórák ilyen változatosak lehetnek. Otthon egész máshogy ment ez.
Szóval a folyosón már három ajtóról biztosan tudja, hogy nem a sárkányterem van mögötte, ezért annak valószínűsége egyre nő, hogy most majd rátalál a megfelelőre. Nagy elánnal nyit be az ajtón, lelki szemei előtt... tök mindegy, mi van a lelki szemei előtt, mert ez megint csak nem a megfelelő helyiség. Le a számításokon alapuló jövendöléssel!
A sötétbe alig hozott némi világosságot a tény, hogy Erik kitárta a raktárhelyiség ajtaját, de még ebben a szürkeségben sem kerülte el a figyelmét pár mozgó lény, akik eliramodtak a helyiség zsúfolt belseje felé ijedségükben. Míg körülkémlelt odabent, hova is jutott, próbálván memorizálni a helyet, hogy ha akar, legközelebb visszatalálhasson, meghallott egy apró csattanást és egy kis nyikkanást. Az egyik egér futott bele egy csapdába? - gondolta nagy aggodalommal. A sárkánytan óráról megfeledkezve, hirtelen előkapott pálcájával fényt varázsolva beljebb evezett a kuplerájban, hogy mentse az állatot, ha még menthető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Sosem tanulok! - morogta fennhangon Erik, amikor a pálcájából előtörő éles fénysugarak elvakították. Miért néz bele az ember mindig a pálcájába, amikor fénybűbájt kísérel meg? Miért kell feltétlenül megbizonyosodnia afelől, hogy a varázslat működik? Akkor is kiderülne, ha nem közvetlenül a fényforrásba bámulnék. - Ezeket már csak magában tette hozzá. Amikor már nem érezte úgy, hogy dupla szurkálóátokkal böködik a szemét, és sűrű pislogással körbenézett, pillantása egy fejbúbot fogott be közvetlenül előtte. Lenézett a lányra, aki felnézett rá.
- Szia - köszönt megilletődve a "helyi lakosnak", akire pálcájának fénye esett. Kicsit hátrébb is állt, mert már lassan a térdük is összeért. Köszönése közben pedig rájött, miért is hitte azt, hogy egérhangokat hall. Füléhez érintette a pálcáját, és elvégzett egy röpke bűbájt rajta. Olykor bedugul a füle, és olyankor minden sokkal tompábban szól.
- Miért ücsörögsz itt? - kérdezte egyik lábáról a másikra ácsorogva. Olyan váratlan és furcsa volt a helyzet, nem is tudta, hirtelen mit mondjon.
- Erik vagyok amúgy - integetett pálcátlan kezével sután, de legalább, ha félénk is, őszinte mosollyal.
Még tovább hátrált, hogy ne álljon benne a vele szemben ülő aurájában, és ezzel a mozdulatsorral szépen megbotlott egy földön hagyott kartondobozban. Elesni nem esett el ugyan, de meg kellett kapaszkodnia egy, a keze ügyébe kerülő szekrényben. Mutatványát lombikok csörömpölése kísérte, nyomában sűrű porfelhők szabadultak fel, köhögésre késztetve valószínűleg mindkettőjüket.
- Szokott ez jobban is menni - motyogta csak úgy magának, és a megmozdított szekrényen utolsókat ingó, majd lefelé zuhanó bájitalos fiolát elkapta a levegőben. Félénk mosolya nem olvadt le az arcáról akkor sem, amikor visszaillesztette az üvegcsét a helyére.
Mondj már valami értelmeset - utasította magát, de semmi nem jutott eszébe, amitől kevésbé néznék ügyetlennek. Nemigen volt dolga otthon lányokkal, és ez csak tetézte zavartságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Mivel a srác a kétballábával próbált dűlőre jutni, nem sikerült reagálnia az Elena által mondottakra, pedig érdekes gondolat vetült fel benne hatásukra. Szóval előbb megvárta, míg biztos talajt fogott a lába, és megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy egy lehulló lombikot is sikerült megmentenie, így nem kövezheti meg senki az iskola tulajdonának rongálásáért.
- Aha, persze, jól vagyok - mormolta még mindig fél kezében feltartott pálcával, hogy érje őket a fény. Poros pulóverén csapott egyet-kettőt, hogy megtisztítsa, de csak azt érte el, hogy további szürke kéznyomokat applikált rá. Felhagyott a művelettel hát, és visszatért korábbi gondolataihoz. Hátrafordult a bejárat irányába, és ahogy sejtette, az ajtó - amit ő maga nyitva hagyott - most csukva állt a tokban.
- Azt hiszem, nem valaki zárt be ide téged - a kilincsért nyúlt, de hiába nyomta le, az ajtó nem engedett. Körbenézett valamilyen világító eszközért. A kastélyban sok helyen fáklyák álltak a falban, de itt egy sem volt. Igazából hely sem volt a szekrények, polcok és lomokból alkotott tornyok miatt egy falikarnak. Lógott viszont egy lámpás a plafonról, amit Erik fénybűbája segítségével szeretett volna meggyújtani, hiába. A kanóc nem volt hajlandó alávetni magát az akaratnak.
- Ez a legkülönösebb hely, ahol valaha jártam - szólt a varázslópalánta félhangosan. Ha nem lett volna valaki mellette a szobában, biztos csak magában mormolja, így viszont illendőnek érezte megosztani a gondolatait a másik jelenlévővel. Eloltotta a pálcáján lévő fényt teljes sötétségbe vonva magukat, és az előbbiekből végre tanulva így szólt Elenához:
- Ne nézz föl - maga is cipője orrát bámulta, úgy dobta a világító fénygömböt a fejük fölé. Így már volt lámpásuk, és ha Elena a felszólításra nem reflexszerűen fölfelé nézett, akkor egyikük szemét sem sütötte ki a hirtelen világosság.
Most, hogy ilyen körülményes módon, de újra rendelkezésre állt a pálcája, hogy varázsolhasson, hiszen nem foglalta le a fénybűbáj, újra az ajtóhoz fordulhatott, hogy mágiával nyissa ki azt.
- Alohomora - koppintott a zárra, és újra próbálkozott a kilinccsel. Semmi.
- Bent ragadtunk - közölte a nyilvánvalót, és tanácstalanul széttárta a karját. Pálcájával megpiszkált maga mellett néhány poros tárgyat egy papírtálcán. - Most mit csináljunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

A megilletődött két fős kompánia egymást kerülgetve tevékenykedett a zsúfolt, szűk szertárhelyiségben. Erik hiába próbálkozott a szokásos zárnyitó bűbájjal, és - nem meglepő módon - partnere sem járt sikerrel, mikor ugyanazt próbálgatta.
- Van varázslat a bűbájjal lezárt ajtók kinyitására is, de nem ugrik be, mi - ezt szükségét érezte közölni. Náluk Szentegyeden nemigen zárták az ajtókat ilyen módon. A falu lakói megbíztak egymásban, az elvétve odalátogató idegenekkel szemben pedig őrizték egymás portáját. Olykor a gyerekek elől elzártak helyeket és dolgokat, de ennek nyilván csak úgy volt értelme, ha ezeket a gyerekeket nem tanították meg a bűbáj feloldására. Erik gondolatban fel is jegyezte magának, hogy amint megleli a kastély könyvtárát, előkeresse az erre megfelelő igéket.
- Mást nem nagyon tehetünk, nem igaz? - villantott egy bátrabb mosolyt a fent lebegő világító gömb fényében Elenára. Lábával arrébb tolt egy törött vackokkal teli kartondobozt, mert az ajtónál már megint túl kis helyre koncentrálódtak ezek ketten. Szívesen állt neki egy új ember megismerésének, de emellett a hely is izgatta, ahová a különös véletlen folytán össze lettek zárva.
- Közben pedig megnézhetnénk, mi ez a sok holmi - felvette a nemrégiben megpöccintett szerkezetet a tálcáról. A kezében furcsa gőzt kezdett el eregetni, így inkább gyorsan visszatette a helyére. A kellék magában füstölgött tovább.
- Hova indultál eredetileg? Sokáig ültél itt? - nézett Elenára, majd észrevett a lány feje fölött egy kocka alakú üveget benne szivárványszínekben játszó folyadékkal. Átnyúlt hát a lányon a mögötte lévő polcra, és azt is a kezébe vette. A címke elég megviselt volt a fiolán, azt próbálta kisilabizálni a kékesfehér fényben, mit írhattak rá.
- Nekem épp sárkánytan órám van - vonta meg a vállát beletörődve helyzetébe. Ez már a sokadik lógása, pedig alig pár napja jár a Bagolykőre. Képtelenség egy ekkora kastélyban eligazodni, és élt a gyanúperrel, hogy az épület maga is tesz arról, hogy az ember soha ne találjon el a céljához. - Nem lett meg a terem. Eddig azt hiszem, két termet sikerült csont nélkül megtalálnom, de mind a kettőhöz úgy vezettek el...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Hogy bírtad megállni? - kérdezte Erik már egy a földön heverő dobozban túrva.
- Ezt nézd - szólalt fel és maga is meglepődött a tőle felettébb szokatlan közvetlenségen, amit produkált. Meg is szeppent ettől egy pillanatra, de ha már felhívta a figyelmet a kezében nyugvó tárgyra, illett bemutatnia is azt. Elena elé tolta szerzeményét. A fiú tenyerén egy nagyon üresnek látszó, hagyományos üveg csücsült.
- Láthatatlan tinta - magyarázta Erik, mielőtt Elena felvonhatta volna szemöldökét, hogy ugyan mi izgalmas van egy üres, dísztelen üvegben, amelyet minden diák íróasztalán fellelni. - Nyúlj csak bele, érezni, hogy nedves.
Belé hasított a gondolat, hogy itt elvetette a sulykot. Eddigi tapasztalatai alapján a lányok nem szeretik mindenféle dologgal összekenni magukat, ez biztosan igaz arra is, amikor a "kosz" láthatatlan. Késő, már kimondta, de azért még megpróbálhat helyesbíteni.
- Mármint - tette hozzá meghunyászkodva -, csak ha van kedved.
Amikor már nem kísérleteztek a láthatatlan tintával, visszacsavarta rá a másik kezében addig szorongatott kupakot, és feltette az egyik polcra találmányát. Szívesen szert tett volna egy üvegnyire ebből a kincsből, de nem merte lenyúlni az iskola készletéből. Bár a hely elég elhagyatottnak tűnt, ki tudja, milyen védőbűbájokat vetettek be, vagy hogy tartanak-e itt leltárt. Lehet, hogy a terem megjelenése csak látszat. Tovább folytatták a böngészést, közben beszédbe is elegyedtek.
- Ugye? - derült ismét mosolyra a fiú, de csak a polcnak, amin éppen böngészett. Próbált visszafogott maradni, amikor a lányhoz fordult. - Én sem ismerem itt ki magam, és szerintem egy élet is kevés lesz ahhoz, hogy eltájékozódjak a Bagolykőben!
Erik, akinek otthon sosem volt a testvérein kívül igazi barátja, meglepődve tapasztalta magán, hogy meglehetősen felszabadult itt a raktárban ezzel az idegen lánnyal. A fejében felötlött egy apró vicc is, de még hezitált, hangot is adjon-e neki, vagy azért ott még nem tartanak. Ki tudja, honnan szedve bátorságát, rövid hatásszünet után mégis úgy döntött, megpróbálkozik vele.
- Nagyon igyekeztem a megmentésedre! - felelt. - Ne haragudj, hogy ilyen ügyefogyott felmentősereg vagyok, hogy kiszabadítás helyett én is bent ragadtam.
Kimondta! Talán túlmagyarázta? Óvatosan leste a másik reakcióit. Nem szokott viccelni, de most hirtelen úgy érezte, a jövőre nézve is inkább letesz róla mindenki érdekében.
Maga is úgy gondolta, a sárkánytan biztos szuper lehet. Sajnos még nem volt szerencséje egyetlen órához sem, és a legelsőt is egy szertárban térdelve tölti el, úgyhogy a jövő hétig biztosan nem fog kiderülni, milyen is a tárgy. Ha egyáltalán kivarázsolják őket innen addig!
Azon vacillált, megossza-e ezt mind Elenával is, de mielőtt belekezdhetett volna, a lány kisebb felfordulást okozott az amúgy is rendetlen helyiségben. Erik segítségére akart sietni, már tápászkodott volna fel, de ekkor a lány az ölében termett, s lendületétől ő maga is visszahuppant sarkaira. A karjában tartotta az elesettet, és jobb ötlete nem lévén, zavartan heherészett közben.
- Ez közös bennünk - igyekezett megnyugtatni a lányt, akin látszott, hogy kényelmetlenül érzi magát. Ezt az érzést Erik is ismerte, ezért mindig próbált megóvni tőle mindenki mást.
- Én már bemutattam a botladozó produkciómat korábban - idézte fel, hátha ezzel jobb kedvre deríti a másikat. Az ő ügyetlenkedése most már nem is tűnt olyan veszélyesen bumfordinak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Az ominózus elesős mutatvány után már semmi tragikus nem történt. Találtak ellenben még például egy működő gyanuszkópot - gyanúsan zakatolt -, egy tükröt, amibe idegen emberek bámultak bele a túloldalról - ezt nem sikerült megfejteniük -, egy szakadt átkoskönyvet és egy törött varázspálcát.
Erik próbált némi rendet csapni a megvizsgált tárgyak között, de ez egyáltalán nem látszott meg a helyen később sem. Lassan megkordult a gyomra, és bár még nem unta meg sem a lány, sem a hasznos és haszontalan holmik társaságát, már kezdett bezártságérzete lenni a... bezártságtól. Ráadásul újra rátört a félsz az új ismerős közelségétől. Szívesen hallgatta volna amaz életének meséjét, de nem mert rákérdezni bármire is. Egy gyerekről sem hallott, aki olyan szigorú varázslóközségben nőtt volna fel, mint ő, így hát mindenki más élete izgalmasabbnak és különlegesebbnek tűnt a sajátjánál.
Szorult helyzetéből az ajtó nyitódása mentette meg. Egy korabeli srác rontott be a helyiségbe, de amikor meglátta a világosságot és a két bent lévőt, megtorpant.
- Ja, bocsi - szólt, és kihátrált a teremből, becsukva maga után az ajtót.
- Ne! - kiáltott Erik, és sikerült odatennie az ajtó és a keret közé a kezét, amire így jól rácsapódott a nehéz fa, de legalább nem lettek újra bezárva, úgyhogy végérvényben totálisan megérte.
- Ez az! - lelkesedett fel, és még mindig ott tartva kezét, hogy véletlenül se lephesse meg őket a marasztaló nyílászáró, felkelt és megnyújtóztatta tagjait.
- Csak utánad - mosolygott rabtársára, és kilökte az ajtót, amin át a folyosóra juthattak.
Ha Elena kilépett, még elővéve pálcáját Erik levarázsolta az égből a fénygömböt, ami pálcájához érve köddé vált.
- Köszönöm a csodás délelőttöt - mosolygott szelíd mosolyával még mindig a lányra, közben pedig kívülről becsukta a szertár ajtaját. - Azt hiszem, megpróbálkozom a következő órámra való eljutással.
Mielőtt ketten két felé indultak volna, azért még megkérdezte Elenát egy fontos dologról, ami megkönnyítené egy esetleges következő találkozásukat.
- Melyik házba való vagy? Én az Eridonba.
Nem, mintha merészelné felkeresni a lányt, de ki tudja, talán majd véletlenül egyszer épp az ő klubhelyiségük környékén sétálgat, hátha történetesen egymásba botlanának...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Egy hang riasztja fel dilemmájából, mire is gondolhatott a festményalak. Ráköszön valaki, Erik pedig rögtön odafordul. Egy nagyon kedves mosollyal megáldott szőke lányt pillant meg.
- Merlinnek hála! - emeli égnek pálcás és pálcátlan kezét a fiú. Úgy kizökken a megkönnyebbülésben, hogy elfeledkezik mögötte lebegő cuccairól, mire ezek hangos puffanással a padlón landolnak. A ládában még csörömpölés is hallatszik (a tértágító bűbájnak köszönhetően, mintha egyenesen egy polcról zuhant volna le valami üvegcse). Na, ennyit a felvételi levélben elrendelt bájitaltan-eszközkészletről.
- Sokkal zsúfoltabbnak gondoltam egy mágusiskolát, tele növendékkel - motyogja, de csak félhangosan, ami amolyan megszokás nála. Otthon gyakran nem érdekelt senkit, mi a véleménye egyes témákban, ezért amikor épp nincsen megkukulva, rászokott arra, hogy mondja is meg ne is, amit gondol.
- Nagyon hálás lennék, ha megmutatnád, merre van az Eridon lakrész - folytatja, ezt már hangosabban és érthetőbben ejtve ki. - Ki tudja, mióta rostokolok itt, de senki nem járt errefelé.
Agyába különös gondolat férkőzik. Talán túl sokat jártatta a száját, erre utalhatott előre a festményen lévő férfi. Itt van ez a sok páncél, ridegen, mozdulatlanul állnak sorfalat. Aztán egyszer csak felbukkan egy túlontúl kedvesnek, már-már angyalinak tűnő fiatal lány, és megszólítja. Fantáziájának több se kell, hogy beinduljon. Könnyen lehetségesnek tartja, hogy az a sok diák, akiről szó volt, nem véletlenül redukálódott olyan kevésre, mint amennyivel találkozott rövid ittléte során, és nem véletlenül kerülték el messzire ezt a folyosót. Tudnak valamit!
- Mi járatban vagy itt, ahová még a bundimun se fészkeli be magát? - kérdezi könnyednek szánt hangon, gondolatai másik felével varázspálcája teljes tudatában, hogy ha szükséges, rögtön használhassa azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Elérkezett egy újabb vizsgaidőszak a bagolykövesek életében, de Erik többszörösen kívül áll ezen a kijelentésen. Egyrészt ez az első vizsgaidőszak a saját életében, másrészt valójában egyetlen vizsgára sem kell elmennie. Az utolsó hetekre érkezett a tanévben, és így esélye sem lenne sikerrel venni ezeket az akadályokat, ráadásul három hétig tartott neki egyáltalán az, hogy ebben a vándorló termekkel, folyosókkal és mozgó lépcsőkkel bonyolított kastélyban a tanóráinak legalább 50%-át időben meglelje. No, nem magát mentette fel a vizsgázás alól, igazgatói engedéllyel húzza ki magát a dologból. Neki felvételi vizsgát kellett tennie, mielőtt idejött és felvették az Eridonba, hogy legyen fogalma arról az intézménynek, melyik évfolyamba illesszék, tehát egy nagy megmérettetésen már túl van.
Míg mindenki más tanul vagy dolgozatot ír, Erik addig sem fecsérli idejét. Neki is bőven van mit tanulnia, és mivel egy egészen más világból érkezett, rettenetesen kíváncsi is arra, mi minden rejtélyeket tartogat számára a földkerekség varázsló és varázstalan szeglete.
Jelenleg kicsit otthagyta a csillagtérképek tanulmányozását, mert még egy fontos megoldandó feladata van: ha valahogy finanszírozni szeretné ittlétét, bizony munkát kell keresnie. Szülei, akik nem nagyon örültek nagyobbik fiuk távozásának, nem fognak zsebpénzt küldeni neki, hogy vásárolhasson magának ezt-azt. Márpedig Erik próbaideje pozitívan zárult: eldöntötte, hogy ezentúl itt fog élni és tanulni, tehát nagyon időszerű valamiféle bevételi forrás után néznie. A nyárra még haza megy, de ősztől újra itt lesz, és bár tankönyvei idénről megmaradnak, a sok jegyzetelésben megfogyatkozott pergamen- és pennakészletét például ildomos lenne pótolnia. Érkezésekor pedig ripityára törött a bájitalos fioláinak fele, úgyhogy egy újabb szett abból is dukálna.
Kezében egy régebbi Edictum számmal - a Valentin-napi különkiadás nem rejtegetett álláshirdetést számára - a faluban próbálkozik. Szép ez a hely. És sokkal egyszerűbb, mint a kastély szövevényes járatai. Egy szögletes, nagy tér közepén szökőkút csobog, szegélyén egy kék kabátos lánnyal.
- Szépvölgyi Gerlét éppen így látták utoljára, mielőtt a sellők elvitték országukba, és sellőkirálynővé tették őt - jelenti ki Erik a lány mögött megállva. Itt tartózkodásának alig több, mint egy hónapja már elég volt ahhoz, hogy ilyen szokatlan hőstetteket hajtson végre: megszólítson egy idegent csak úgy, csevegés céljából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nogtail a nogtailnek megérzi a szagát - tartja a mondás, és Erik most a saját bőrén tapasztalhatta, mennyire igaz is ez. Figyelte a lány belső vívódását. Beszéljen, ne beszéljen? Ő is valami hasonlót szokott érezni, bár maga sosem fokozza ezt odáig, hogy ne szóljon a másiknak egy percen át. Inkább felborítani szokott dolgokat és mindenféle marhaságokat hord össze helyette. De annak már ezer éve (vagy két hete!), és most már sokkal bátrabb, hála a sok pozitív tapasztalatainak a Bagolykőben. Az Eridonban valahogy nem maradhatsz sokáig a csigaházadban.
Türelmesen kivárta azért, amíg a lány kimondja, amit szeretne. Már épp ott tartott, hogy akkor inkább tapintatosan elköszön és távozik, mert ebből nem lesz semmi. Pedig igazán aranyos lánynak tűnt ez a sellőhercegnő a kék kabátjában.
- Bele - bólintott Erik, amikor végre meghallotta a halk, bizonytalan választ.
- Azt mondják, mindig hallotta a sellők énekét, egész életében. Tizenhét volt aznap, a kút peremén. És kis kora óta bizonygatta, hogy éneket hal, földöntúli éneket. Azt mesélte, a kútnál hallatszott a legközelebbinek, de ott is úgy, mintha egy másik világból szólna hozzá. Senki más nem tudta, miről beszél, és azt hitték, valami baj van a fejével. Aztán tizenhét évesen állt a kút szélén, széttárva a karjait. Már kívülről tudta a dalt, azt dúdolta, pedig nagyon hosszú volt állítása szerint, fél napba tellett elénekelni. Aztán egyszer gondolt egyet és ugrott. Bele a mély kútba a falu határában a magas fű között.
Itt Erik félbe hagyta a mesét, közelebb hajolt ő is a medencéhez. Náluk, Szentegyeden van egy tavacska, amiben színes halak úszkálnak. Ebben a kútban nem úszott semmi, de a baglyok tetszettek neki.
- Ha már így a sellőkről beszélünk... nem tudod, hol van pontosan a Falatozó Gyorsétterem?
Nem gondolt azzal, hogy ennek tökre semmi köze nincs a sellőkhöz, csak valahogy próbálta kapcsolni az új témát a régihez, hogy ne hangozzon olyan sutának, amikor előáll a kérdéssel. Hát ez nem sikerült, ülj le fiam, egyes.
Erik leült a kútszélre, és kiterítette a térdén a régi Edictum-számot, amit a gólyalakban talált, hogy a pontos címet is bemondhassa. Fő utca...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A lány. Hogy is hívják?
- Szia, Erik vagyok, téged hogy hívnak? - integet bolondosan, félénk mosolyával a fiú csak úgy, a beszélgetésük közben, mintha éppen most találkoztak volna. Jó, nem megy még minden flottul a társas interakciókban, de kilóra megvannak a megfelelő mondatok és kifejezések, szóval ne elégedetlenkedjen senki.
Most, hogy megszerezte a nevet is, visszatérhet az előbbi tevékenységéhez: Fő utca... - ujjával kutatja, hol is volt az az ajánlat, és mi a házszám. Közben a sellőhercegnő melléhuppan, Erik kihúzza orrát az újságból és felmosolyog rá, majd ki is egyenesedik ültében.
Mit fog enni? Ki mondta, hogy enni akar? Egy szóval sem említette, hogy éhes lenne. Hát, most, hogy jobban belegondol, talán egy kicsit... de teljesen mindegy, mert úgy sincs pénze gyorsétteremben falatozni, a kastélyban viszont jár neki a koszt. Mégis honnan szedte a lány, hogy enni akar? Most randevúra hívta? Ajaj! Mit tegyen? Nem kérdezhet rá, akkor kinevetnék!
- Őőőőő - leheli Erik Abigél szemeibe nézve, majd inkább a murvára, onnan a házakra, onnan a fákra, a szemekbe, az újságba: "Szólt a fiú: »Kettő, vagy semmi!« / És kártya perdül, kártya mén;".
Úgy dönt, inkább nem válaszol erre a kérdésre, hagyja magát sodródni az árral - aztán ki tudja, tán sellőkirály lesz belőle! -, és arról kezd inkább beszélni, amit biztosan tud.
- Azt olvastam az újságban - itt felemeli az Edictum októberi számát, ha esetleg nem lenne egyértelmű, miről beszél -, hogy segítőt vennének fel oda. Nekem munkára lenne szükségem a jövő évtől, ezért gondoltam, szerencsét próbálok.
A vészhelyzet elmúlt, a piros villogók leálltak, a sziréna elcsitult. Újra nyugodalmas vizeken evezünk, a lány ötlete pedig működőképesnek tűnik.
- Köszi... hogy velem tartasz - nyökögi Erik, és összehajtogatva az újságot, feláll. - Akkor... orrokat bekapcsolni - mondja, és nagyot szippant a levegőbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Önkéntelenül elmosolyodik a lány aranyosságán, aki még bippel is, ahogy "bekapcsolja" az orrát. A játék kedvéért ő maga megráncolgatja a sajátját mintegy beizzítva azt. Most kicsit olyan, mint amikor otthon a húgaival játszik, és ettől valamelyest feloldódik.
Nagyokat szimatolva indulnak keresésre az utcán, és kisvártatva rá is bukkannak a Fő utcza táblára. Na, hál' égnek, ez megvan. A házszámok viszont sajnos nincsenek divatban errefelé, ezért nem tudnak annak nyomán elindulni a Falatozó felé. Egy ízben Erik kedvenc virágának illata téríti el őket az eredeti céljuktól. Egy ház előtt kis virágágyásban feszítenek büszkén, hiszen észrevették őket! A balzsamos medólia névre hallgató nagy szirmú, indigószín növények imádják a rivaldafényt. Ha nem foglalkozik velük senki, lehajtott fejjel kókadoznak az ágyásban, de amint magukon érzik valakinek a pillantását, egyből kihúzzák magukat, és emelt fővel, peckesen várják a dicsérő szavakat és gondoskodást. Ha megsimogatod a bársonyos, puha szirmokat, dallamot is dudorásznak a kedvedért.
Erik, mióta eljött otthonról, nem látott ilyet - az ő kertjükben, a fiú jóvoltából mindig gondozott ágyásban tetszeleghettek a medóliák és más növények is -, ezért nem fogta most vissza magát, hogy közelebb hajoljon, és az orrát az egyik puha sziromhoz nyomja.
- Otthon - motyogja bele a magas hangján vidáman hümmögő virágba, és kell neki egy perc, mire rájön, hogy társasága van, és rémesen hülyén festhet ezzel az attitűddel.
- Bocsánat - törli le az orráról az esetleges sárga foltokat, amiket a virág bibéje hagyott, és szippant egyet-kettőt a friss levegőből, hogy megtisztítsa a szaglójáratait a medóniaillattól. - Mehetünk tovább.
Visszatérnek az útra, és nem is kell sokáig gyalogolniuk már. A sült finomságok aromája egy fehérre meszelt épületből kacskaringózik ki. Erik izgatottan pillant a sellőhercegnőre, és ahogy az étterem felé biccent, rá kell jönnie, hogy a cégéren egyáltalán nem a Falatozó Gyorsétterem neve szerepel. A hirtelen jött mosoly csalódott szájhúzásba torkollik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Egy újabb fél perc, és tovább bámulva a szemben állót újra meggondolja magát: biztosan takarodó is elmúlt már - ezen a sötét folyosón nem lehet megállapítani -, és a lány csak ellenőrizni jött a kastélyszárnyat, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Erik azt fontolgatja, hogyan mutatkozzon be, hiszen már elszúrta az első benyomást azzal, hogy össze-vissza jártatja a száját a köszönést és ismerkedést átugorva. Épp belekezdene a szépítésbe, de meghallja a dobbanásokat. Biztos benne, hogy nem a naplója pattogott le a cuccok halmán a bőrönd belsejében, mert mindent jól rögzített - jó, az üvegtárgyakon ez nyilván nem segített, amikor az imént nagyot zakóztak a padlóra.
Fordultában, hogy megnézze, mi okozza a zajt, egy szürke nyuszikezdemény pattan a vállára. A fiú meglepetten eltartja a fejét, és grimaszolva próbál lenézni a jószágra, aki elsőre nagyon barátságosnak tűnik, de tudjuk, hogy a fwoopert is csak addig jó hallgatni, míg be nem golyózol tőle.
Eleddig kihalt volt az egész környék, most meg egymás után történnek a meglepetések és érkeznek az új szereplők. Kiáltás harsan, Erik összerezzen, és a nyuszi is berezel a vállán.
- Bocsi - suttogja a nyúlnak Erik, igazán nem akart ráijeszteni. Nem elég a hangzavar, még földrengést is szimulál a picinek. Beér a képbe a hang tulajdonosa: egy mackópulcsis csöpp gyerek - na, nem mintha maga az új fiú ne csak 167 centi magas lenne -, és Eriknek rá kell jönnie, hogy a vállán Ria ül, a szökevény. Ettől még nem érti, miért kell így rákiáltani egy kisnyúlra, pláne, ha éppen magunkhoz akarjuk édesgetni, de nem tiszte vitatkozni a gazdival, így a lányka parancsára mozdulatlan marad. Biztosan csak megijedt, ahogy meglátta kedvence hűlt helyét.
A fekete hajú közelít, a nyuszi megrezzenti orrát, és elrugaszkodik a vállról, elsuhan a kinyújtott lánykezek között. Erik rögtön rászegezi a pálcáját, de elvéti a dermesztő átokkal. Túl gyors és túl pici a jószág. Felhúzza a nyúlcipőt, és Erik utána iramodik. Ha már az elkapásos dolgot rosszul kivitelezte, az a minimum, hogy felhajtja neki. Kinyújtott pálcás kézzel szalad a folyosón, a pakkját hátra hagyva, de a fénygömb, amit még az odaérkezésekor varázsolt a levegőbe, szerencsére követi. Pár méter után alkalmas a helyzet a cselekvésre: varázspálcájából mályvaszín fénysugár lövell ki, és amint a menekülő állathoz ér, a fénypászmák szétszaladnak, a helyükön egy cilinder marad, csapdába ejtve Riát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mégsem lehetett olyan furcsa, amit Erik művelt, vagy a lány volt elég furcsa ahhoz, hogy kövesse a példáját. Abigél is kipróbálta az illatminta-vételezést, és az arcából ítélve neki is tetszett a medólia aromája.
- Robituszin csak a te kedvedért:P - szólt Erik, ahogy tanították neki. Most először alkalmazta az itt a bagolykőn szokásos kívánalmat, amit tüsszentés esetén szoktak használni. Náluk a faluban nem ilyen szokások voltak, ott egy bizonyos betegség elterjedése után feltalált bájital nevét szokták mormolni, ha valaki tüsszentett, de amikor először elsütötte ezt a kastélyban, egy segítőkész diák elmagyarázta neki, hogy errefelé ez nem szokás, és ha valaki prüszköl, azt kell mondani "robituszin". Az illemtan órákon - amiket Erik éppen azért vett fel, hogy ne kerüljön cikis helyzetekbe különös szokásai miatt - még nem került elő a téma, ezért nem jöhetett még rá, hogy a vicces kedvű diák jól átvágta a palánkon.
A fiú a házszámtévesztés miatti röpke csalódottságát félretéve újra felvette volna a keresés fonalát, de a lány megállította, mielőtt továbbmehetett volna a Fő utczán.
"Menjünk be!" - rendelkezett Abigél, és Eriknek, aki addigra jótékonyan megfeledkezett a kínos randevús gondolatról, próbálta gyorsan kitalálni, mi lehetne erre a legjobb válasz. Mielőtt még megállhatott volna agyának mutatója a "Természetesen az, hogy menjünk be." feliraton, Abigél némi erőfeszítést tett a meggyőzésére, és így a helyzet egészen más megvilágítást kapott.
Neki aztán mindegy, miféle étterem vagy bármilyen más üzlet, csak adjanak neki munkát, fizetést, és lehetőleg - ez munkáltatónak és munkavállalónak is érdeke - ne várjanak tőle hosszú (egyúttal értelmes) monológokat.
Az Erik testtartásában látszó beleegyezés első jeleire Abigél már be is szaladt az épület ajtaján, a hátrahagyott sietős léptekkel követte, és amíg Abigél lelkesen lepacsizott akárkivel is, ő félszegen állt az ajtóban. Nagyon szeretett volna munkát, de még nem volt ideje kitalálni, mit is fog mondani, hogyan is kell jó benyomást kelteni, hogy megkapjon egy állást. Eddig még nem szerzett tapasztalatot ilyesmiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Erik liheg néhányat, a hirtelen sprint nem szerepelt a korábbi tervei között. Ő csak szerette volna megtalálni a fekhelyét, bepakolni a szekrényébe és esetleg körbesétálni a kastélyban. Most már tudja, milyen nagy és kacifántos ez az épület, úgyhogy valami kisebb célt kell maga elé tűznie. De hát még a háza titkos helyiségét sem találta meg.
Mire összeszedi magát, a nyuszitulajdonos is beéri. Száját csücsörítve fojtja el mosolyát.
- Nem változtattam cilinderré, a kalap alatt van - biztosítja a lányt, és amikor az elfordul, muszáj szabadjára engednie a mosolyt, nem bír az arcizmaival. Milyen kedves lány - gondolja - nem akarta bezárni a nyusziját.
- Mi láthatatlan akadályokkal őrizzük az állatainkat - jegyzi meg, fellelkesedve arra, hogy esetleg segíthet valami olyanban, amiben jó. És esetleg szerezhet egy első jó ismerőst ezen a helyen. - Ha gondolod, mutathatok egy-két trükköt. Láthatatlan kerítés, kiábrándító bűbáj meg ilyesmik.
A mackópulcsisnak úgy megered a nyelve, hogy Erik, miután a lány végez, csak áll kerek szemekkel, próbálja befogadni a szóáradatot. A mondatok lassan csordogálnak lefelé a jelentés homokórájában. Egy varázslatos játék? Aki akármikor felbukkan? Ki irányítja és vajon mi az értelme?
Nem tudakolja meg egyelőre ezeket, mert aggódik, hogy valami nagy butaságot kérdezne.
- Értem - mondja inkább. Talán ezért nem keresték annyira a társaságát otthon a vele egyidős gyerekek. Jobban kéne igyekeznie a csevegés fenntartásában.
Seráfütty, a kis hölgyemény helyette is darálja a szót.
- Igen, tényleg - jut eszébe elmaradt ládája és hátizsákja. Visszafordulna értük, de ahogy a másik leguggol a cilinderhez, eszébe jut, hogy még szükség lehet rá.
- Inkább... - kezdi, és hagyja, hogy a cselekedete beszéljen tovább helyette: rákoppint a kalapra, mire az egy vesszőketrececskévé alakul, benne Riával. Szeretne répát is varázsolni a nyuszinak, de sajnos nem tud róla, hogy lenne varázsige, amivel a semmiből ételt lehetne létrehozni.
- Ne haragudj... a ketrec - mondja, mert nem sikerül egy értelmes, hosszú mondatot összehoznia. - Csak a szállításhoz.
Ha Runa nem ódzkodik arról, hogy végül mégis be lett zárva kis kedvence, így már nyuszistól, együtt sétálhatnak vissza a hátrahagyott idegenhez és a csomagokhoz.
- Új vagyok, igen - mondja a halk szavú fiú. - Eriknek hívnak és az ország egy másik szegletéből jöttem, egy faluból, amit Szalamandra-Szentegyednek hívnak.
- Itt tizennégy évesen vagy elsős, ugye? Én tizenhét vagyok, és a negyedik évfolyamba vettek fel. De most még csak ismerkedem az iskolával, jövőre kezdem igazán.
Na, egész jól mennek a kerek mondatok! Közben a srác újra elvégzi a lebegésbűbájt a pakkján. Ahogy a láda megmozdul és felemelkedik, a korábban összetörött holmik megcsörrennek benne, ezzel együtt Erik arcizma megrándul. Nem lesz olcsó pótolni az üvegcséket.
- És te mennyi idős vagy, hányadik évfolyamos? - Bízik a szerencséjében. - Nem az Eridon esetleg a házad? - kérdezi reménykedve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Összetalálkozik a pillantásuk, ahogy Abi hátrafordul megnézni, megvan-e még a srác. Ő megvan, kérem, ott feszeng az ajtóban, és örül, hogy Abigél végzi helyette a dolog csevegős részét. Közben, ha lenne rá kapacitása, lehet már az új találmányát, a levelezőn történő munkavégzést tervezgetné. Otthon megírod a feladatodat, és elküldöd bagolyban a felettesednek. Akkor aztán annyit ülhetsz a fogalmazáson, amennyit nem szégyellsz...
Ez nem az az állás, és amikor az újonnan jött, fiatal nőnek bemutatják, megakad a torkán a... nyelve.
Jó benyomás, add el magad, gyerünk!
- Ahogy ő mondja - helyesel Erik elhalón, és lehajtja a fejét.
Ez az! Jó voltál, megfőzted!
Maga is érzi, hogy nem ütötte meg a 'lehengerlő munkavállaló' szintet. Fél kezével eltakarja az arcát szégyenében, és hüvelyk és középső ujjával megszorítja a halántékát.
- Végardó Erik vagyok, negyedik évfolyamos leszek az Eridon házban a jövő évtől. Nem nagyon értek a főzéshez, de bármilyen munkát elvégeznék, szorgalmas vagyok és gyorsan tanulok - megemeli a fejét, a szemét hol a nőn tartja, hol a szoba különböző sarkaiba pillant vele, így darálja le potenciális főnökének a bemutatkozó szöveget.
Mindenki látja? Csak egy kis (khm. a kívántnál hosszabb) szünet kellett, hogy átgondolhassa, mit mondjon. Elmesélhetné azt is, milyen ügyes varázsló, de a felvételi bemutatójakor már kiderült számára, hogy nem teljesen olyan varázslatokat kérnek az iskolában, mint amilyeneket ő otthon elsajátított. Ki tudja, milyen szintet üt meg itt? Ja, hát egy negyedikesét - oda tették be. Na, mindegy.
Előre-hátra hintázik a lábán, olykor odanéz a hölgyre is, akivel beszél, olykor pedig Abigélre, hátha az ő arcáról leolvashat valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Erik semmit nem tud tenni az arcán az uralmat átvevő pír ellen, és már csak azt reméli, hogy lesajnáló szavak nélkül megússza az elbocsátást. A szülei most nagyon nem lennének büszkék rá.
Illedelmesen, csöndben hallgatja a fiatal nő szavait, amelyeket az inkább magának intéz, semmint Eriknek. Közben a padló mintázatát, aztán Abigél kabátjának gyűrődéseit fixírozza, néha pedig felsandít a nőre is, aki új ötlettel áll elő. A nevéből ítélve Erik nem tudja eldönteni, valódi feladatuk lesz-e, vagy csak így nevezi a nassolást. Felfedezőtársát már irányítják befelé az ajtón, és Zoey őt is invitálja. Sután, mereven a combjához szorított, nyitott tenyerekkel sétál a hölgyek után, egy félős-zavart búcsúpillantással illetve a meg sem ismert recepciós lányt.
Az új helyiség ablakai kevesebb fényt engednek át, sejtelmes homályba vonva a kényelmesre berendezett termet, amely hatást a finom, bódító füstölők illata tovább fokoz. Erik mélyet szippant a lazító levegőből, hagyja, hogy lecsitítsa zakatoló szívét a légkör, és hogy elrejtse vörös arcát a jótékony félhomály.
Eriket egy székbe nyomják, Abigéllel szemben. A kényszerű randevú gondolata már elpárolgott a fiú fejéből, és mivel Abigél az egyetlen "biztos pont" ebben az idegen környezetben, helyzetben (Abigél láthatóan itthon van itt, és Erik már több, mint fél órája ismeri!), még egy mosolyt is megereszt felé, míg a süteményekre várnak. Szerencsére a beszélgetéskezdeményezéshez nem kell megerőltetnie magát, mert Zoey rögtön visszatér egy tálcányi finomsággal. Erik megvárja, míg a többiek vesznek maguknak egy süteményt, és még akkor is szükséges egy bátorító jelzés hozzá, hogy merjen szerezni magának is egyet. Nem is nézi, milyet emel ki, hiszen Zoey jelenlétével újra keresztbe állt egy villa a torkában.
Alig kezdett bele a süteményébe, inkább csak tologatja a falatot, így nem kell a nyeléssel küszködnie, hogy szóhoz juthasson.
- ...Mosogattam már, és törölgetni is szoktam, ha kell - feleli elhaló hangon, bár ő portörlő bűbájokra gondol, mert az edényekről a nedvességet szárítóvarázslattal szoktál felitatni. Bár az ilyesmiket otthon az édesanyja végezte általában, egy-két pálcaintéssel túlesett ezen, de a szomszéd öreg hölgyhöz szívesen járt át Erik segíteni a konyhában. - Jó varázslatot ismerek a szeletelésre is. És egyszerű sebgyógyító bűbájokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Hiába volt csak pár hónap, Erik számára a szünidő egy örökkévalósággal ért fel. Nem, mintha nem érte volna csupa kellemes élmény otthon. Tény, hogy a falubeli srácok továbbra sem foglalkoztak vele, de az is igaz, hogy ez Eriket már tizenéves kora elején sem zavarta, hozzászokott már. Ellenben a húgai nagyon érdeklődtek a Bagolykő és a kinti világ iránt, ő pedig szívesen mesélt róla. Ha a szüleik nem voltak a közelben, mivel ők viszont hallani sem akartak Erik "beteges" kíváncsiságáról és felfedezéseiről, ami Magyarország, s majd később akár külföld muglikkal szennyezett varázslóvilágát érintette.
Aztán a szünetben két alkalommal is sikerült kviddicspályára lépnie a falu többi sráca között, és meg is látszott rajta az az egy bagolyköves edzés és az utána következő erőnlétgyakorlatok, amiket azért végzett, hogy megállhassa helyét az Eridon kviddicscsapatában jövőre.
A falu végén lakó öregúr szívesen hallgatta a mesét arról, hogy jeleskedett a nála készített seprű az iskolai edzésen, és hogy mi mindent tudnak a profi márkák, például a Tűzvillám, amit itt vehetett Erik szemügyre tüzetesebben egy csapattársa jóvoltából. A fiúnak magának nem tűnt fel, de akik ismerték Szentegyeden, észrevették, mennyivel többet és könnyedebben beszél, és hogy csillog a szeme, ahogy megoszt vagy meghallgat mindenféle őt érdeklő dolgot.
Már egy hete állt lezárt ládája a szoba végében, készen az utazásra, vissza, fel az ország felső csücskébe, a Bagolykő Mágustanodába. A nap végre elérkezett, Erik elbúcsúzott családjától, most pedig, csomagjait lepakolva már itt lökdösődik ő is a diákforgatagban. Pontosabban őt inkább csak lökdösik, a fiú pedig igyekszik szilárdan állni a talajon, fel ne bukjon. Nem lát egy ismerős arcot sem a tömegben, de mivel maga is alacsony és a legtöbb itteni cimborája sem nőtt nagyra, könnyen elvesznek a tumultusban.
Végre odasodródik az Eridon asztalához, és megmarkol egy szimpatikus részt az asztallapon, átveti lábait a padon és gyorsan leül. Körülötte gyűlnek az eridonosok, egyre kisebb a tömeg, de még mindig szállingóznak a diákok, ő pedig szemügyre vesz minden érkezőt. Egy konkrét személyre vár; már két leülni vágyakozót kért meg udvariasan, hogy válasszanak egy másik helyet, mert a mellette lévő párna foglalt. A fejét forgatja, előrehajol, végignéz az asztalon, de nem látja sehol az illetőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Erik a maga tunya módján igazán mindent megtett, hogy a jó oldalát mutassa Zoey-nak, de kifogyott az előnyei ecseteléséből azzal a három mondattal. Nem igazán volt kenyere önmaga fényezése, pedig hallotta otthon, hogy ha az ember meg akar szerezni egy munkát, az egekig kell magasztalnia a jó tulajdonságait, és megszépíteni a rosszakat. Villájával mintát karcolt a süteménye tetején bóbiskoló habba, és arra gondolt, hogy csak kell valahova istállófiú, thesztrálgondozó vagy valami hasonló, amihez nem kell feltétlenül varázslatos személyiséggel tündökölnie egy felvételi interjún. Úgyis szereti az állatokat...
Alig hall a füleinek, amikor felnéz Rutherford kisasszony szavaira. (Mármint a szavai hallatán néz fel, nem nézegeti a szavait, érted^^)
- I-igen. Jövőre kezdem a negyedik évfolyamot.
Elkapja a nő pillantását, ahogy az az előtte lévő tányérra, majd az arcára esik. Gyorsan, kötelességtudóan bekap egy falatot, és rágni kezdi. Tényleg, de komolyan, fogalma sincs, milyen az íze a tortának.
- Még... nem tudom, hogy mikor fogok ráérni, mert az órarendeket csak év elején kapjuk meg - motyogja. - De délutánonként és hétvégén biztosan, ha hasonló lesz a beosztás, mint eddig. És talán lyukas órákban...?
Itt aztán tényleg nem tudja, mi a helyes válasz. Ebédidőben kéne főleg itt lennie, fogadni mer. Biztosan akkor van a legtöbb munka. Ha kell, hát a saját ebédidejét áldozza erre, és majd többet reggelizik inkább! A tanulást semmi pénzért nem mulasztaná el, még a pénzszerzési lehetőségért sem, hiszen azért jött el olyan messziről, egy teljesen más világból, hogy az emberiség minden tudását magába szippantsa. Vagy legalább is annyit, amennyit bír.
Abigélre sandít, és annak maszatos arcát látva eszébe jut saját süteménye. Még egy falatot hasít a villájával a piskótából, a nyelvére helyezi, és végre az íz is eljut a tudatáig: habos szedres csoda olvad a nyelvén éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Erik épp a másik irányba kémlel, de már egy kóválygó eridonos sincs, és Elena sem ül az asztal azon szakaszán, amit belát. Kihajol, hátha a lány rég leült valahová az ő sorában, és pont kitakarják őt a többiek. A vizslatásból felriasztja egy hang a közelből. Megfordul, fölötte egy nagyon vörös hajú lány áll, és a mellette üresen fekvő párnára mutat. Erik fejében gyorsan megszületik az egyenlet megoldása: Már szinte mindenki elhelyezkedett, az ünnepség máris kezdődik, Elena pedig sehol. Udvariatlanság lenne elutasítani ezt a lányt is, biztos az asztalszomszédai is gorombának néznék, ha a végén mégsem ül majd senki az állítólagosan foglalt helyen.
- Hát...persze - mondja a lánynak egy kicsit túl komorra sikeredett ábrázattal. Hol lehet Elena? De Henrietta leül és bemutatkozik, így sikeresen eltereli a fiú figyelmét a bújáról.
- Én pedig Erik - mutatkozik be ő is egy halvány mosollyal, majd tapasztalatból tudván, hogy a főnixek nem tartják tolakodónak és nem nézik butának sem az efféle kérdéseket, bátran felteszi a fejében motoszkálót:
- Ez egy magyar név? - érdeklődik.
A válasz után azonnal meghallja az ismerős hangot, akinek gazdáját eddig kereste. Felélénkülve felnéz kedves háztársára, és először is jól megilletődik az átalakuláson, amin a lány a nyári szünet alatt átment. Mielőtt bármit is mondhatna, Elena éles hangnembe vált át, amivel a következő meglepetést okozza Eriknek. Soha nem gondolta volna, hogy barátosnéje ilyen hangot is meg tud ütni. A mondanivaló tartalma sem tetszik neki. Hogy elsimítsa a nézeteltérést, hirtelen ötletétől vezérelve cselekszik. Fenekével arrébb tolja Henriettát, közben bocsánatkérést motyog, és olyasfélét, hogy ha lehet, megkérhetné a mellette ülőket, szorítsanak egy kis helyet. Miután ilyetén módon elegendő ülést szabadított fel a padon, és a feneke alól a párnát is odacsúsztatta, hellyel kínálja a lányt. Férfiakra nem jellemző szemfülességgel jött rá ugyanis, hogy jobb lesz, ha a két hölgyemény közé ül a további civakodás elkerülése érdekében.
Az Elena sugárzó kedvességének eltűnése felett érzett csalódottság egyelőre nem hatol mélyre, barátságosan mosolyog a lányra, aztán Henrietta felé fordul, majd maga elé mered az asztalra, mivel fogalma sincs, mivel indítsa be a félresiklott beszélgetést.
Egyelőre nem kell ezen rágódnia, mert az igazgató úr a pódiumra lép, és megkezdi beszédét, amit csöndben illik végighallgatni. Az Eridon pontjainak kihirdetésekor őelőtte is megjelenik egy csomagocska ajándékokkal, amiért hálásan néz Wickler professzorra. Nem érdemelte meg az ajándékot, mivel a tavalyi év végén jött csak az iskolába, és egyetlen ponttal sem járult hozzá az eredményükhöz. De majd idén...!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A fiú még mindig kicsit megvan lepve a szóáradatos lánytól, zavarában ringatózva irányítja maguk előtt a csomagokat. Ekkora érdeklődést még nem mutatott soha senki irányában.
Megbeszélik, hogy majd összejönnek valamikor nyuszigátakat szabni, mert az említett védővarázslatokat nem lehet pár szóval elmagyarázni, külön időt kell szánni a gyakorlásukra.
Szóba kerül Erik faluja is, ami a fiúnak nagyon kényelmes, hiszen addig sem lepleződik le, mennyire keveset tud erről a kinti világról.
- Talán újságcikket írtak már róla - morfondírozik. - De mi inkább mesélni szoktunk. Valaha sok szalamandra volt, de ez még a falu történetének elején, amikor a szabad ég alatt gyújtottak tüzeket. Azért Szalamandrán minden évben készítenek egy nagy, mágikus máglyát, és olyankor sok a szalamandra. Ahol én lakom, az Szent-Egyed, de a két falu összeolvadt.
Egyéb érdekeset nem tud mesélni a falu történelméről, ezért elhallgat. Ha otthon lenne, tudná, kihez kell fordulni az izgalmas történetekért. Annyira megszállottja lett az egész világ megismerésének, hogy elfelejtette, mennyi érdekességet rejt saját hazája. Ha senki nem írt még könyvet Szalamandra-Szentegyedről, neki kéne írnia egyet.
Egy s más kiderül a lányról is, például, hogy a szfinxek házába jár. Erik meg a főnixekébe, bár még nem érzi magát odatartozónak, de örül, hogy a lány jó véleménnyel van az Eridonról is.
- Indián lány? - kérdez vissza. Fogalma sincs, az milyen lehet. Nagyon kíváncsi, vajon észre fogja-e venni, hogy ő az, ha találkozik vele.
Mivel Runa sem tudja, hol a vörös klubhelyiség, egy ponton ketté válnak útjaik. A lány a szfinxek klubhelyiségébe megy, Erik pedig tovább lebegteti az egyre sötétebb folyosókon utazóládáját és hátizsákját, remélve, hogy a megfelelő emberbe botlik bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Erik még nem is iratkozott be teljesen hivatalosan az iskolába (a rákövetkező tanév elején tervezte kezdeni tanulmányait, addig csak év vége tájékán becsatlakozott a diákok életébe asszimilálódni), amikor már szerzett is magának munkát, hogy a saját kis kiadásait finanszírozni tudja. A Pillangóvarázs Étterem és Teaház dolgozója lett az egyszerre felnőttesnek és kedvesnek tűnő tulajdonosnőnek hála. Még nem került sor Erik első bevetésére, de mint körülbelül minden miatt, ez előtt is rettenetesen izgul, ezért igyekszik edzeni magát. Olyan ez, mint a kviddics: gyakorlás, gyakorlás, és talán jobban fog menni élesben.
Ebben a hiszemben a fiú a konyhába vette az irányt egy jó, levitás ismerőse útmutatása szerint. A lány elmesélte, hogy a szfinxek házában van külön konyha a diákok számára, de az Eridonban ilyet nem talált. Lehet, hogy volt, csak még nem fedezte fel. Egy ideje már a kastélyban lakott Erik, de még mindig talált új termeket, új folyosókat, még olyanokat is, amikről megesküdött volna, hogy egy napja vagy akár egy fél órája még nem voltak ott. Szóval nem lepte volna meg, ha a szégyellős főnixkonyha másnap előbukkant volna a puffok és párnák között, de neki most volt szüksége gyakorlásra. A kezében egy - a lány által rajzolt - szarvasokkal és békákkal körbedíszített ákombákom-jellegű térképpel harmadik nekifutásra (mindig a bejárati csarnokból indult, mint biztos pont) meglelte a keresett helyiséget.
Senki sem járt a folyosón - állítólag nem lehet ide csak úgy bejárkálni, de a szükség nagy úr, és a levitás lány azt mondta, nehéz lebukni, az itt dolgozó házimanók pedig nem árulkodósak. A fiú mégis félve lépett be a pompás ebédek szülőhelyére. A főzésre szakosodott manók valószínűleg pihenőidejüket töltötték, vagy máshol dolgoztak, mert egy sem munkálkodott a helyiségben. Erik a farzsebébe gyűrte a konyhába vezető út térképét.
Nem kellett azon gondolkodnia, melyik munkakörével kezdjen. Először jöhet a vágás, szeletelés, aprítás, és - amikor már van mit tisztogatni - beleszokhat a kézzel mosogatás művészetébe.
A szekrények között lézengve, puhán és óvatosan nyitogatta a fiókokat és ajtókat, mire meglelte a deszkát és a kést. A zöldségek hűtőszekrényére könnyen rátalált, kivett belőle egy uborkát és néhány paradicsomot. Miközben takarosan felszeleteli őket, elgondolkodik, mit fog csinálni a sok megkezdett zöldséggel. Talán salátát, és a házimanóknak eggyel kevesebb dolguk lesz, ha elérkezik a vacsoraidő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Erik okosan az uborkával kezdett, mert a paradicsom után tiszta kulimász lenne az asztal - ilyen nagy érzékenységre valló következtetéseket sikerült levonnia a zöld karikák, majd azokból kis zöld kockák vágása közben. Bár akkor rögtön a pulttörölgetést is gyakorolhatná varázslat nélkül - gondolta vidáman. Nem azért, mintha olyan nehéz feladatnak tűnt volna letörölni vizes ruhával egy asztalt, de az efféle varázslatmentes, mugli cselekedetek még mindig elbűvölték. Otthon a mugliskodásért kinézték volna. Egyéb agyalni valója nem is akadt szeletelés közben, amíg maga mögött az ajtó csukódását nem hallotta. Megállt a keze, nehogy az ujjait nyiszálja el, hátrafordult, és egy villanásnyi halvány mosollyal visszaköszönt egy sziát az érkezőnek. Lány. Erik alacsony, széles vállú fiú volt, és most igyekezett összehúzni magát, mintha csak védeni akarná a kis deszkáját, kését meg a zöldségeit (igen, a paradicsom zöldségféle), pedig csak arról volt szó, hogy nem akart nézősereget varázstalan salátakészítésének első szárnypróbálgatásaihoz. Lassabban vágta tovább az uborkáját, és mikor kész lett, nem tudta, hova tegye a kockákat, hogy ne legyenek útban. A lány addig mögötte motoszkált, aztán hirtelen csönd lett. Mit csinálhat?
Meglepetését, hogy megszólították, csak sűrű pislogással jelezte, közben magát átkozta, hogy lehet ilyen tutyimutyi alak. Pedig azt hitte, már egészen jó úton halad a lányokkal való beszélgetéssel.
- Erik - köpte ki rekedten a nevét a kérdésre. Nem ért rá visszakérdezni, torokköszörüléssel ütötte el az időt, míg jött a többi kérdés. Negyedikes, Eridonba - felelte szép kerek mondatokkal, és közben próbálta megregulázni repdeső pillantását, és a lányra fókuszálni. Az illető (ó. nem tudja a nevét.) a tevékenységére kérdezett rá, és ezzel eszébe juttatta, hol is tartott, mielőtt így megzavarták lelkivilágát.
- Öh... - a hosszú hajú elpusztította szendvicse végét, és pakolászni kezdett, így Eriknek volt ideje villámgyorsan kinyitni a térdénél lévő szekrényt, amiben - emlékezett - fémtálak sorakoztak.
- Őő - mondta megint csak, hogy fenntartsa a beszélgetés látszatát, még ha ilyen sután is. Lehajolt és kikapta a legfölső fémtálat, miután borult az egész. Ügyetlenségének kompenzálásaként jó reflexeket adott neki az ég, így megúszta, hogy a padlón szanaszét guruljanak a lapos tálkák. Finoman visszatuszkolta őket a szekrénybe és rácsukta az ajtót, majd nagy lendülettel újra felállt.
- Szeletelek - vágta ki még mindig igencsak szűkszavúan, és hogy prezentálja is a dolgot, a takaros uborkakockákat a tálba seperte.
Itt sajnos véget ért a beszélgetés fonala. Lázasan töprengett, mivel rukkoljon elő, hogy partnere ne bélyegezze meg végtelenül unalmasnak, amit amúgy tisztességesen megérdemelt volna.
- Hogy érzed magad itt? - kérdezte valóban érdeklődő szemekkel, amik most az egyszer végre szilárdan meg is tudtak állapodni társa arcán. Valahogy ez kézenfekvőbb kérdésnek tűnt, mint megtudakolni, hogy hívják a lányt, hányadikos vagy hova jár. Csak egy kis ideig bambulta a másik arcát, aztán keze megtalálta a kést. De mivel udvariatlanságnak tartotta volna, ha visszafordul munkájához a beszélgetés kellős közepén, csak nyugtatgatta rajta a mancsát, és próbált nem feszengeni, hanem rögtön egy újabb kérdésen gondolkodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Milyen szép neve van - gondolta Erik, ahogy a lány szintén bemutatkozott. Ha eszébe jutott volna az ismerkedésnek keresztelt hullámvasúton való suhanás közben, hálás is lett volna neki, amiért nem úgy kellett kirángatni belőle ezt az alapvető információt. Egy kicsit még elmélázott azon, hogy itt, a kinti világban mennyire más neveket használnak, mint náluk Szentegyeden, de sok ideje nem volt magába fordulni. Melody kedvesen mosolygott rá, és Eriknek ettől rögtön vissza is kellett mosolyognia, de a feszültség valahogy csak nem akart oldódni benne.
- Ühhüüm - hümmögött értőn az egy szem kérdésére kapott válaszra. Nagyon szívesen megtudakolta volna azt, hogy ez azt jelenti-e, elsős a lány, vagy ő is csak úgy idecsöppent egy felsőbb évfolyamba, mint Erik. No meg azt, ő is eltéved-e folyton a tantermek felé menet, és ült-e már be olyan órára, ami nem is az a tantárgy volt, amelyikre igyekezett. A szájára valahogy mégsem jöttek a szavak, de a lány most is kisegítette. Kedves és beszédes - könyvelte el magában a fiú, és rögtön az Eridonba helyezte volna új ismerősét, ha az nem kérdezett volna rá, milyen az a ház.
- Öhm... zsibongó - kereste a megfelelő szót Erik. - És majdnem minden piros.
A vörösnek ugyan ezernyi árnyalatát meg lehetett találni a klubhelyiségben, de azért mégiscsak piros maradt. A fiú nem is értette, hogyan lehet bármit egyetlen színből felépíteni. Maga kicsit visszafogottabban alakította volna ki lakterét, ezért valahogy a klubhelyiség néha kicsit idegen volt számára, bár így is nagyon jól érezte magát a házban.
Érezte magán a lány várakozó pillantását, ezért megpróbált előrukkolni egy részletesebb leírással.
- Mindenki kedves és mindenkihez lehet fordulni, ha nem tudsz valamit. ...És őrült ünnepségeket szerveznek! - vágta ki, ahogy felderengett előtte a tetőtéri buli egy-egy jelenete. - Minden színes volt és zenés. És megitattak velem egy bájitalt, amitől percenként elhoppanáltam a szobán belül!
Ezen a ponton Erik rájött, hogy fecsegéssé fajult beszéde, és talán nem is érdeklik Melodyt az ő kis élményei, gyorsan váltott hát.
- Te melyik házba jársz, és az milyen?
Eddig csak toporgott a pultot támasztva, most eszébe jutott, hogy neki tulajdonképpen szeletelnie kéne.
- Szeretnél egy salátát? - kérdezte óvatosan. Bár a lány most evett, a saláta tulajdonképpen nem is igazi fogás. Így anélkül fordulhatna a munkája felé, hogy szó érne a ház elejét. Ha pedig nem, hát... akkor ácsorog még egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Rellonos - ismételte magában Erik. Eddig nem sok jót hallott a zöldek házáról. Saját maga ugyan nem keveredett csetepatéba velük, de már hallotta hangos-haragos megjegyzéseiket a folyosókon és tantermekben, ilyenkor a körülötte állók mormogására is figyelmes lett: "rellonos". A vele szemben álló nem tűnt se barátságtalannak, se csípősnek. A következő megállapítását pedig Erik is könnyen megértette. A faluban, ahonnan jött, kirekesztették a mugli világot és mindenkit, akinek köze volt hozzá. Valami efféle zárkózottság jellemezhette a sárkány címereseket is.
- Akkor nem érdemes a rellonosokkal barátkozni? - kérdezte meghökkenve Erik. Nem tudta, ő vajon jó emberismerő-e. Sosem gondolkodott ezen. Eztán döbbent rá, hogy tán nem a legjobb embernek tette fel a kérdést. Megpróbált hát szépíteni rajta. - Hiszen te sem tűnsz gonoszkodónak.
Talán csak később illeszkednek be az új rellonosok - jutott a fiú eszébe, de ezt nem akarta megosztani a másikkal, nehogy megbántsa, és különben is, mit tudott ő az itteni szokásokról?
A Rellon ház színösszeállításának megjegyzésére egy a korábbinál egészségesebb és vidámabb mosoly kerül Erik arcára is. A zöld tényleg megnyugtató.
Melodyt érdekelte a saláta, hát Erik leszedte kiválasztott paradicsomainak a szárát, és elkezdte szeletelni azokat. Kicsit csúszott a kés, és vigyáznia kellett, hogy ne nyomja össze a félbe vágott bogyókat, de egészen jól boldogult a feladattal. Ezt talán még gyakorolnia kell majd, hogy ne csúszkáljon össze vissza a keze alatt a munkaanyag.
Készen lettek a paradicsomok, Erik szemöldökráncolva pislogott a táljába. Elég szegényes összetétel egy salátához. Kapóra jött a lány ajánlkozása.
- Szerinted mi kell még bele? - kérdezte, és Melody felé nyújtotta a tálat. Próbálta visszaidézni, milyen salátákat evett valaha, de ettől sem támadt ötlete.
- Eddig zöld és piros! - ismerte fel mosolyogva, ahogy a félkész ételt szemlélte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ühüm - hümmög Erik a hallottakra. Hogy mennyire "erős jellem"? Erről sem tud sokat, és nem is tudja, hogyan kéne letesztelnie. Végül úgy dönt, egyszeerűbb, ha óvakodik a rellonosoktól, ha pedig egynek a társaságába csöppen - mint most -, hát lesz, ami lesz.
Kezd eltájolódni a humán lélektan útvesztőjében, így örül, hogy végre olyan egyszerű téma merül fel, amiben maga is könnyen ellavírozik. Étel.
- Sajt és sonka? - ismétli Erik. A salátába? Hát, mi bajuk lehet - dönt végül, és Melodyt szemmel tartva (nem tudván, illik-e csak úgy lelécelni a beszélgetés közepén) a hűtőhöz sétál. Kiveszi a sajtot és a sonkát, salátát viszont nem talál. Egy palacknyi mustárral is találkozik, azt is előveszi, hátha megfelel az öntet kitételeinek.
Próbálja két kezével felmarkolni az összes szerzeményt, és leönti őket Melody elé az asztalra.
- Én szeletelek! - jelenti ki miközben felállítja a mustárt, ami elég gyerekesnek hathat (mármint a kijelentés), hiszen a lány nem tudja, hogy fontos munkaügyi gyakorlás itt a mozgatórugó. - Kockára?
A sonka már szeletelt, de azokat is takaros négyzetekre tervezi vágni, hát lassú mozdulataival a deszkára fekteti őket.
- Az a sárga szerinted öntet? - kérdezi a mustáros flakonra bökve. Még sosem kóstolta, fogalma sincs, milyen íze lehet, de annyit még ő is tud, hogy ha efféle flakonban van, akkor valamennyire folyik, tehát körülbelül öntet.
Közben már a sonkaszeletekkel foglalatoskodik. Feldereng benne, hogy illene folytatnia a beszélgetést, de ez mindig is nehezére esett. Míg vagdos, vigyázva, el ne nyesse az ujjait, és jelleméből fakadóan agyát sem nagyon megerőltetve, de azért gondolkodik, miről kéne beszélnie, hogy fenntartsa annak a látszatát legalább itt, az iskolában, hogy ő nem egy végtelenül unalmas személy.
Semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ma is tanult valamit, és ez egy magának szóló kis mosolyt csal Erik ajkaira. Hihetetlen mennyiségű tudás van a világon, aminek egy töredékét tudja. A szűk varázslókolóniában, ahol él, sok olyan dolgot megtanult, amiről néhány itteni társának nincs fogalma, de mióta a Bagolykő diákja, már látja, milyen hatalmas a világ, és most egyetlen, kicsi, jelentéktelennek tűnő szeletével tisztába került: a salátába sajt és sonka is járhat, ha az embernek úgy tartja kedve.
Az öntet kérdésében viszont hasonlóan tudatlanok Melodyval. Valószínűleg valami igazi különlegesség ez a sárga szósz. A lány bátran belenyal, és úgy tűnik, nem bánja meg a dolgot. Eriket is megkínálja, de annak a torkán akad a... nyála, mert más épp nincs a szájában. Hogy azzal a kanállal kóstolja meg, amivel a lány is?! Ilyen még sosem fordult elő vele, egyenesen illetlennek és felettébb kínosnak tűnik az ajánlat. Valószínűleg az arcáról is le lehet olvasni a rémület és megrökönyödés különös egyvelegét. Melody válaszpillantására azonban sikerül megreguláznia rakoncátlan arcizmait. Kompromisszumos megoldásként mutatóujjával nyúl bele a sárga szószba, lenyalja, és soha ilyen bizalmas kapcsolatban nem érezte még magát lánnyal. Pedig Elena még meg is ölelte egyszer-kétszer! Na, azok is meghökkentő alkalmak voltak a húgain kívül lányokkal kizárólag köszönő viszonyban lévő Erik számára.
A sárga bigyó nem is folyik annyira, és valami furcsa, ecetes-savanyú íze van, de ezzel együtt valóban finomnak hat.
- Tegyél bele, amennyit gondolsz - ajánlja fel a fiú, így lekerül a válláról az ízesítés felelősségének súlya. Ő egy szeletet sajtot vág, mert a sonka már a tálba került, és annak puha felületébe mélyeszti kését. Eközben újabb kérdést szegeznek neki.
- Szalamandra-Szentegyed a falu neve, ahol születtem - válaszolja a sajtvágásba merülve, érzelemmentes hangon. - Innen délre van.
- És te? Közelről? Haza szoktál látogatni? - néz fel a munkából. Ez érdekli igazán. Ő ritkán jut vissza otthonába, és akkor sem mesélhet önfeledten itteni tapasztalatairól. A szüleinek legalábbis semmiképpen.
A sajt is elkészül aztán, és belekerül a mustáros, kígyóuborkás, paradicsomos sonka közé. Egy kis keverés, és kiderül, mit alkottak ezek együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A főváros. Biztosan hatalmas és nyüzsgő. Ennyit még ő is tud, bár még sohasem járt ott, de hallott róla a falubeliektől. Magányosnak hangzik egy Pest melletti kúria. Erik figyelmesen hallgatja, hogy a lány sem érti meg magát valami jól a szüleivel. Habár Erik tulajdonképpen nincs rosszban édesanyjával és édesapjával, de nem is ismeri őket annyira, nem szoktak beszélgetni. Erik hallgat és teljesíti az utasításokat, nagyjából ennyiben merül ki a szülő-gyerek kapcsolat otthon. A testvéreivel viszont ő is jól kijön. Sőt, ők az egyetlenek a fiatalok közül a falujukban, akik foglalkoznak vele.
Szívesen kérdezne arról, hogy Melody húga is ide jár-e a Bagolykőbe, de mire rávenné magát, már más dolga akad. A lány előzékenyen felé nyújtja a tálat, Erik fog egy (saját) kanalat, egy tiszta tányérra kotor magának a műből, és felkanalaz mindenből egy kicsit. A "fura" és a "jó" között vacillál, de azért csak a lány felé tolja a tálat, hadd kóstolja meg ő is a salátát.
Itt véget is ér kalandjuk. Melody hosszas búcsúzására Erik egy bátor sziával felel, és a távozó után néz, ahogy az elhagyja a konyhát.
A manók még mindig sehol, ezért Erik buzgón a mosogatóba halmozza szennyes tányérjait, és új izgalmak elébe néz a varázstalan mosogatás gyakorlati tanulmányozásával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Erik feszengve állt a nagyterem hatalmas ajtószárnyai egyikének tövében. Ma a végzősök bálja van. Lévén Erik még csak negyedikes, semmi keresnivalója nem lenne itt - gondolhatnánk, de ez tévedés! A fiút ugyanis meghívták a bálba! Egy lány.
Első saját keresetéből az eridonos a falubeli talárszabászatba ment, ahol - gondolván a bagolykövesekre, akik tényleg minden alkalmat megragadnak, hogy bálozhassanak - nemcsak talárokkal áll a fiatalok rendelkezésére, de szmokingokkal, öltönyökkel is. Nagyjából az összes pénze ráment a frakkra, amiben most feszít, de meg kell hagyni, piszkosul jól áll neki. Erre vette fekete színű dísztalárját, amin csak egy kicsit kellett igazíttatni, mert megnőtt Erik, mióta legutóbb hordta. Az egyik eridonos, aki nagyon jól szórakozott az elveszett fiú izgalmán első bálja előtt (a falubeli ünnepségek nem számítottak, nem voltak olyan flancosak, mint ez, és nem is igen szórakozott rajtuk jól), meggyőzte Eriket, hogy ilyenkor a lányoknak kis csokrot adnak a fiúk, amit az a csuklójára köthet. Képekkel is illusztrálta elképzeléseit, így a srácnak nem volt oka kételkedni a szavában. Addig nem terjedt már el beleérző képessége, illetve nem volt olyan fejlett a problémamegoldó készsége, hogy rákérdezzen Abigélnál, milyen színű ruhája lesz, hogy esetleg illjen is a csokor a viselethez. Magabiztosan indult el a rétre, és útba ejtette a vadőrlak környékét, valamint a gyógynövényházat is, hogy kiválassza a legszebb virágokat. Körülbelül két órát vett igénybe, mire pálcájával kis csokrot igézett a felkutatott varázslatos növényekből. A kompozíció központi helyére egy szál indigószín balzsamos medólia került, Erik kedvenc virágjának képviselője. Ezek a virágok, amint magukon érzik valakinek a pillantását, egyből kihúzzák szárukat, és emelt fővel, peckesen várják a dicsérő szavakat és gondoskodást. Ha megsimogatja valaki a bársonyos, puha szirmokat, dallamot is dudorásznak a kedvéért.
Az elkészült csokrétát nem lehet hát egy kifejezett színűnek mondani, de az elnézőek gondolhatják, hogy így legalább bármilyen színű ruhához illik a zöldtől kezdve a kéken és rózsaszínen át a liláig. Kezében a kis csokrot szorongatva, Erik egyre izgatottabban lesi az érkező párocskákat és lézengő magányos bálozókat, hogy megpillanthassa meghívóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem