Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kisördög
Bride and beauty

- Ne nyúlj hozzá! - Még ő is felszisszen, fájdalmas látni, ahogy ez az ügyefogyott a bőrébe nyomja a szilánkokat. Jó, hogy a férje nem vágta fel az arcüregéig Jeremyt azzal az üveggel. Irányt vált a kezeivel, és inkább ráfonja őket Jeremy mindkét öklére, majd óvatosan lejjebb nyomja őket, lentebb a sérült arctól ronggyal együtt, hogy ne okozhasson több kárt magában. Ezután teljesen biztos, hogy a menyasszonyi ruhájára is mehet a Suvickus, de előbb rendbe szedi ezt az ökröt. Előbb még fel akarta pofozni, de most újból az agyába ötlött a néhány órával ez előtti párbeszédük:
"Miért, feleségül vennél?"
"Igen."
- Egyszer még ez a nagy szád lesz a végzeted, mielőtt még bárkit megölhetnél. - Jegyzi meg csendesen, inkább egy hangyányit most már aggódó-korholóan, semmint dühösen. Persze még most is zabos, mert majdnem botrányt okozott ez a hülye, de majd' megállt az ütője, mikor meglátta, hogy Will arcon csapja Jeremyt azzal a rumosüveggel.
Alapvető elsősegély híján most kénytelen a fertőtlenített, kitisztított lepedők közül egyet feláldozni és szakítani belőle néhány csíkot. Ezután a tenyerére fekteti az egyik nagyobb darabot, és a pálcáját még mindig az ujjai között forgatva irányítja Jeremy felé.
- Ne mozogj, csak kiszedem a szilánkokat. Maradj nyugton egy percre. - Egy Invito megoldhatja a problémájukat, ha Jeremy nem nyomta túl mélyre a kis darabkákat. Másként marad, hogy egyenkét szedegeti ki őket, úgy viszont tovább tartana az egész. Akárhogy is, ha sikerül kioperálni a szilánkokat, először eltünteti a vért a férfi arcáról, meg a saját ruhájáról is, azután egy jól irányzott sebgyógyítás. Az apróbbakkal még elbír a nem túl optimális manaáramlása ellenére is. Éljen a vélaság és annak hátrányai, hogy ennél többre nem képes.
Mikor Jeremy már sokkal prezentábilisabban néz ki, tényleg a két keze közé fogja az arcát, hogy megcirógassa. A szemei még mindig gondterheltségről árulkodnak. Tényleg jó napjuk volt Willel. Miért kellett beleköpni, de miért? Nem mintha nem érezne egy kis melegséget ez iránt a hülyegyerek iránt, de nagyon reméli, hogy nem őket teregette ki a férjének.
- Szóval? Mivel érted el, hogy szét akarja verni a csinos arcod? - Nem fogja elengedni a kérdést egykönnyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will |
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

Amikor Will már megint azt a fránya függönyt kezdi bűvölni egy pillanatra elsápadok. Csak nem jött vissza ennyire gyorsan. Ha most elviharzana már csak a megfogom a csuklóját és leülök a földre, hogy legalább ötven kiló visszahúzza megoldást tudom elképzelni semmi mást. Szerencsémre erről szó sincs, Will nem kezd tombolni és nem is lök le az erkélyről. A gondolat után picit hátrapillantok és konstatálom, hogy azért magasan vagyunk szóval ha... Nem, Will soha nem tenne ilyet.
Lassan elenged, az én mosolyom pedig egy pillanatra megrebben. Tényleg, minket most nem szabad így látniuk odabenn. Sohasem zavart ennyire a vérem minősége mint mostanában. Azért továbra is mosolygok, az illúziót fenn kell tartani.
- Jól áll amúgy, a karikagyűrű nagyon szexi - vigyorodom el, vállammal picit megbökve karját, gyengéden. Közben a korláton valamilyen csoda folytán az eseményeket átvészelő süteményért nyúlok. Édességet nem hagyunk kárba menni.
A nagybátyja? Nem tudom ki lehet Will nagybátyja egész pontosan, de valami öreg fasznak képzelem el az elmondottak alapján. Tuti majd valami oktondi fiatal liba lesz az áldozata.
- Miért? Kedved támadt egy kis szerepjátékhoz? - pillantok rá kacéran, közben a villával leválasztok egy kis darab barackos részt a sütiből és a számba teszem, aztán pedig elégedetten hümmögök.
- Kurva jó, kérsz? - a következő villányit Will felé nyújtom, ha pedig nem kéri akkor csak váll rándítva bekapom én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tenyere élével megdörzsöli a szemöldökét, érzi, hogy a csuklója cseppet belesajdul a mozdulatba, az ujjait elgondolkodva kinyújtva és behajlítva nézegeti egy kicsit azt. Mintha - de ez tényleg egy teljesen abszurd elképzelés, megütött volna valakit, de sokkal valószínűbb, hogy amikor elvesztette az egyensúlyát, akkor ütötte a korlátba. Igen, már emlékszik is, hiszen ugyanazzal a mozdulattal ejtette el az üveget.
Csodálatos, mire képes az emberi elme, hogy befoltozza az emlékezete réseit.
   -  Azt mondod? - az csuklójáról a tekintete az ujjára téved, a hüvelykujjával megforgatja az idegen érzetű ékszert, amit ösztönösen legszívesebben levenne, hiszen sosem hordott ilyesmit. A taszításra csak halkan elneveti magát - Pedig azt diktálná az illem, hogy levegyem, amikor veled játszom, de igazad van, szarhatok is rá.
Számít? Egyáltalán nem. Amikor a kezét ismét leengedi és visszatámaszkodik a korlátra, közben kissé megrázva a fejét, hogy nem kér a sütiből, ennek ellenére némi keserűség lesz úrrá rajta. Ezt azonban ahogy a felszínre tört, ő ugyanolyan gyorsan elnyomja ismét. Majd ha otthon lesz, majd ha egyedül lesz, majd ha magányos lesz és szomorú, akkor visszatér erre az önmarcangolásra.
   -  Különben tényleg örülök, hogy itt vagy. Mármint. Köszönöm. Nélküled elég nagy szopás lenne. Szóval ha ennek az egésznek ma este vége, akkor tudod...
- von egy aprót a vállán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will |
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

Mindig mikor valamit nagyon néz kicsit ideges leszek, nem bízom igazán a varázslatomban, vagy nem is tudom. Aggódom. Legszívesebben megfognám a csuklóját és lehúznám maga mellé, rászólva, hogy ne nézegesse, de kicsit gyanús volna.
- Mhm - bólintok a  kérdésre a gyűrűt figyelve. Ad valami bájt a megjelenéséhez. Talán a tiltott gyümölcs logika miatt.
Az illem. Ezen a szón nem tudok nem elvigyorodni. Nem hiszem, hogy akármelyik kapcsolatbéli momentumunk illedelmes lett volna. Az első egy hideg csónakházban volt.
- Engem nem zavar, de ha ki szeretnéd fújni a házasságban felgyülemlett gőzt szívesen eldugom pár órára, úgy, hogy ha keresnéd se találod meg - vonom meg a vállamat. Már azt is tudom, hova tenném. A hátára ragasztanám. Ott soha senki nem keres semmit. A kis felajánlására testemmel is odafordulok hozzá, de nem csökkentem a távolságot vagy hasonlók. Ráérősen elnyammogom a számban lévő falatot utána egészítem ki a felajánlását.
- Szóval elvinnél majd egy ötcsillagos étterembe jóllakatni a hálád jeléül? - tréfásan jegyzem meg, aztán jót kacagok magamon. Nem várok tőle ilyesmit. Nem kell a pénze. Se zölden se más formába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Kisdiák - ismételte homlokráncolva. Elgondolkodva figyelte Zayt. Persze, talán még korban illett volna rá a megfogalmazás, de a magasságkülönbség, amivel lepillantott a lányra, igencsak komikussá tette a kifejezést. Ennek ellenére Zalán képtelen volt mosolyogni, mert kiérzett a hangvételből egy kevésbé kedves lejtést, amit egyelőre nem tudott hová tenni.
 Táskáját végül ledobta az asztalra, majd lezuttyant az egyik székre, amikor látta, hogy Zay a katedrához áll. Kissé meglepődött, amikor elvetette az ötletet és inkább odament hozzá. Még ő is kereste a helyét.
 Gyanúját csak erősítette, amikor Zay megemlítette a legilimenciát. Tekintete szürkébe borult. Ezt már tényleg nem tartotta viccesnek. Lehet, nem tetszik neki, hogy vele kell foglalkoznia most? Jogos, hiszen ő is szívesebben töltené mással a szabadidejét, mint tanulással, nemhogy még valami bénázó másodikast korrepetálni.
 - Oké. Nos, a halmazállapot változásokban akadtam el nagyon, meg... meg a Piroinitio és az Aguamenti sem megy - a végét már majdnem motyogta, mert kicsit szégyellte, hogy még a tavalyiak közül is akad varázslat, amit nem tud rendesen megcsinálni. Lopva a jegyzetekre sandított. Talán lesz benne valami, amit eddig nem mondtak el neki az átváltoztatásról. De ha végig gyakorlattal foják őt nyüstölni, az sem jelentene gondot. Améliánál is működött a módszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Február volt az év második hónapja, mely összekötötte a tavaszodó márciust a téli januárral. Jiyun számára az új év mindig új reményeket hozott. A tavasz számára a születést, újrakezdést és feltámadást is jelentette egyben. Tudta, mit szeretne és mit érhet el, tisztában volt képességeivel.
Jelen helyzetben, épp Uborkára próbálta ráadni a kis kabátját, hiszen a rövid szőrű eb megfagyhat, ha csak úgy kivinné a hidegben. Na jó, nem egészen, de jobb neki a kis ruhácskájában. Tény.
Nem értette Jiyun, hogy mégis miért ódzkodott ennyire az eb ettől a borzasztóan cuki kabáttól, amit nem mellesleg egyrészt évek óta hordott -ugyanis otthon is hidegek a telek-, másrészt nem valami idegen kutya holmijába akarta belegyömöszölni őt, így nem értette, hogy mi a lótúró nem tetszett Ubinak. Persze, ha meglágyulna a szíve és kabát nélkül indulna el sétálni, három percen belül vacogna a kutya és természetesen a gazdi kabátja alatt kötne ki, a sétának pedig lőttek.
Na ugye, hogy kell az a kabát?
A Boglyas téren Uborka nyakában csilingelő nyakörve volt hallható, bár halkan. Megbűvölt póráza pedig engedte szabadon rohangálni a zabolázatlan ebet, míg ott marad Jiyun közelében. A lány remélte, egyszer eljutnak arra a szintre, hogy elhagyhatják a pórázt.
Bejárták addigra a fél falut, természetesen Ubinak ez meg se kottyant. Úgy tűnt, mintha gazdája koffeinnel etetné egész nap, mert az eb egy pillanatra sem állt meg. Ellentétben vele, a gazdája addigra egy padra telepedett le, hogy ihasson két kortyot a termoszában elhozott teából és élvezze a délután nyugalmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Már nem titok, de még nem is látszik annyira nagyon, hogy egyértelmű legyen, mi minden is zajlódik bennem, hogyan formálom a magam kis emberét. Mert bizony, egyre bizonyosabbá válik, hogy a baba odabent tökéletesen jól érzik magát. Én pedig őt formálom. Egy kis Konrádot, mert édes Merlin szépen kérlek, ha már terhes lettem, legalább fiú legyen. Habár, véleményem szerint azzal sem lenne semmi baj, ha egy kis Lizi lenne, csak legyen fiú, igen, az mindenképpen fontos volna. Tekintve, hogy egyikünknek sem volt végcél a gyerek, ám a helyzetünk miatt nincs választásunk, megállapodtunk, hogy egy utóddal rendelkezők leszünk. Nem hiszem, hogy jól állna nekünk több gyerek, különben is, a harmincas éveink közepén vagyunk, szép teljesítmény ez, én azt mondom.
Ahogy az mások szerint várható volt, én meg reménykedtem, hogy valóban így lesz, nálam el is indult a kötődő - védelmező folyamat. Szeretem a kisbabámat, szívesen érintem meg a finoman gömbölyödő pocakomat, és beszélgetni is szoktam vele. Néha meséket mondok, máskor elmondom neki, hogy mit csinálunk aznap, vagy, hogy éppen mit eszünk, mit érzek. Tudom, hogy még nagyon pici, de egyszerűen teljesen megváltoztatott, a jó irányba. Egy ideje indokolatlanul sokat mosolygok, és olyan vagyok, mintha egy picit lelassítottam volna a világhoz képest. Még aktívan dolgozom, de már fokozatosan adom át a feladatokat másoknak.
Mint ma is, amikor alig várom a tanács frissen megválasztott tagját, hogy megérkezzen, és el tudjak mondani neki mindent, ami ebben az irodában történt. Tudtam, hogy egy nap majd félre kell tennem a munkát, de olyan furcsa, hogy most ténylegesen meg is történik, és mint a mugli filmekben oly jellemző, én is fogom a személyes holmimat, a kis növényeimet, és barna kartondobozba pakolom őket. Pihennem kell, előkészíteni az életet a gyermekünknek, és közben megtenni mindent, amit eddig megtettem a háztartásunk gördülékenysége érdekében. Nem beszélünk otthon sokat erről a helyzetről, van és kész, de nincs semmi negatív, semmi megjegyzés, nem kell ebbe semmi pluszt belelátni, én se látok bele, mert nem vártam az ismereteim fényében, hogy Konrád végig olyan lesz majd, mint mások, akik más érzésekkel vannak a várandóság iránt. Rendben vagyunk, de azt hiszem a tény, hogy most a munkámat hátra kell hagynom, kicsit elszontyolított, és most éppen mindent, amit nem úgy élünk meg, mint mások, azt borongósan értékelem. De ezek a kis hullámok egyszer-egyszer törnek csak rám, és vissza is térek utána a normálisba. Kis, pici, kellemetlen kilengések. Nagy levegő, és addig is, amíg várok, az ablakon át beszűrődő kis napfényben sütkérezés. Szép nap a mai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hosszú egyetemi napról gurulok be, kis kitérővel, amíg vásároltam vacsorának valót, úgyhogy mire beparkolom Shadowt a Hivatal elé, már ijesztően kezdek hasonlítani egy megtépett bagolyra. A sisakot levéve a helyzet nem lesz jobb, de csak kicsit félresöpröm a tincseket a homlokomból, meglesem a pofám a bejárati ajtó üvegében, aztán lépek is befelé.

Űzött külsőm ellenére fejem csupa vigyor, zümmögök a lelkes energiától s már alig várom, hogy elkezdjük a munkát. Úgy jelentkeztem erre a posztra, hogy nem gondoltam át előtte. Nem kellett. Láttam a kiírást és rögtön le is szedtem a plakátot, mert minek zavarja össze mások agyát? Ugye.
Mostanában visszavettem az egyetemi óráim számából, önkénteskedni is ritkábban járok el, inkább delegálok, távolról irányítok és élvezem, ahogy a minionjaimat szabadjára eresztem, hogy tegyenek jót a világban. Tényleg, fantasztikus érzés, amikor csak ihletet adok, tervet, célt, és mennek, csinálják, segítenek, építenek. Tüntetni is mikor voltam... ja, múlt hónapban, oké, az nem volt rég. De az írással, könyv-promóval viszont tényleg alig foglalkozok. Még néha jön egy bagoly, hogy újranyomnak valamit vagy kell az aláírásom egy új fordításhoz, de ez már mind rutin-feladat. Egyedül a versek maradtak, de az csak magamnak, a reggeli tea mellé, este, mikor csendes a ház. Az kell.

Egy nagy közös vacsora alatt tudatosult bennem, hogy már minden tevékenységemet, munkámat, barátaimat, családomat, az egész életemet ehhez a helyhez kötöttem. Én, az örök világjáró. Ahogy szétnéztem az asztal körül, Ármin mellettem, soha nem engedve, hogy egymástól távol üljünk, körülöttünk a Bébék, a nagylány, a barátok. Hirtelen belém hasított, hogy otthonra leltem, sőt, otthont barkácsoltam ezekből az emberekből. Az egyetlen oka egy jövőbeni költözésnek csak az lehetne, ha Ármin menni akarna. Akkor gondolkodás nélkül összecsomagolnám a házat és mennék vele.
Addig viszont úgy érzem, tudnék még adni ennek a közösségnek. Lehet nem sokat, lehet csak háttérből végzett gürü-munkát, de majd azt, amire szükség van.

Lelkesen nyitok be az irodába - talán szebb szó lenne rá az, hogy berontok -, s már mosolygok is.
- Helló, bocsánat, azt hiszem késtem - hadarom s végre megállok, hogy kifújjam magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A térre néző ablakok előnye, hogy az ember láthatja a település legfontosabb pontjának eseményeit, és hátránya, hogy bizony nagyon könnyen ott tud ragadni, hogy nézze, ahogy az ismerős alakok haladnak, ki-ki a maga dolgára. Itt minden van, szerelmek és szakítások, jó időben a kinti padokon ebédelő alkalmazottak, gyerekcsoportok, mint például most is, akiket úgy néz ki, hogy egy kis városismereti versenyre hoztak ki. Sétáltatnak háziállatokat, szaladnak a vonatra, minden, amit csak az ember el tud képzelni. A mindenbe pedig Krushnic Dimitri is beletartozik, aki éppen most érkezik meg. Ajkaimon halvány mosoly jelenik meg, ahogy leparkol, és vígan nézem, ahogy páran lelassítanak a látványára. Határozottan közeledik a tavasz, az érzelmek elkezdenek virágba borulni.
- Szerintem itt nem lehet olyat csinálni.
Fordulok el az ablaktól mosolyogva, érezve minden illatot, ami alkotja őt. Észrevettem, hogy mostanában sokkal jobban tetszenek az erősebb, szagosabb illatok, így a mosolyom minden egyes olajos szippantással csak szélesebbé válik. Ellépve az ablaktól felé indulok.
- Szia, mindent előkészítettem, és össze is csomagoltam, így már most teljesen birtokba veheted a helyet. Mindent felcímkéztem, a lezárt ügyeket átpakoltam, a folyamatban lévőket egy helyre összesítettem, és csináltam nekik leírást. Hogyan szeretnéd, hogy most átbeszéljük őket, vagy előbb inkább átolvasod, és utána beszéljünk?
Most még nem érzem szükségét annak, hogy ne legyek itt, azonban az egy ésszerű gondolat, hogy idő kell az átállásra. A fontosabb emberekhez még mindenképpen bejövök, átadom nekik Dimit, megbeszélünk mindent, hogy érezzék a törődést, és, hogy biztonságban vannak. De csak napi pár órára, maximum. Ígérem. Inkább ide célszerű amúgy is ebben az állapotban, és nem a patikába mennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mély levegőt vesz és benntartja pár pillanatig, amíg behunyja a szemét. Épp egy leheletnyit idegesnek érzi magát, úgy, mintha egy rémálomból ébredt volna, amiben megrémisztették: az álom elmúlt, de az érzés perceken át még megmarad. Ezt azonban nem nehéz az esküvő és általában a tömeg számlájára írnia, hiszen pont a feszültsége levezetése okán jött ki az erkélyre percekkel ezelőtt. Nincs oka gyanút fogni, még Júlia viselkedése is ugyanolyan pimasz és természetes, mint általában.
   -  Én inkább tábortűzre és tequilára gondoltam, de ha étterem kell, végül is alkuképes vagyok. - válaszol míg ő is felé fordul, a fél kezével eleresztve a korlátot. Az ismeretségük hajnalán Júliát egész más fiókba csoportosította, mint azokat a nőket, akik elvárnák a kényelmet és a luxust. A lány könnyű, bármikor megkapható és igénytelen: otthon, egy bár mosdójában, egy csónakházban, teljesen mindegy, sosem ellenkezik és sosem húzza a száját. Eszébe sem jutna étterembe vinni - úgy, ahogy azt a feleségével tette, akit a számegyenes épp ellentétes végére kategorizált.
Valójában jobban szereti, ha az életében mindennek és mindenkinek megvan a maga helye.
   -  Most megyek és hátra eljutok vécére anélkül, hogy valaki pofázni akarna velem. Te meg - elpillant először a függöny, majd az erkélyen túl sötétlő kert felé, közelebb lép, az állát megérintve húzza magához egy gyors, sütiízű csókra. Mielőtt pedig ezt bárki észrevenné, lép is hátra - próbáld meg ne halálra unni magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will |
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

A tábortüzes gondolatra felcsillan a szemem. Imádnám. Kimenni valami erdőbe, tábortüzet rakni, sütögetni, iszogatni aztán a sátorban tovább fokozni a tűz melegét valami sokkal forróbbal.
- Jó a tábortűz, a kis csónakázás után érdekelne más szabadtéri program is veled - kuncogok.
Aztán már megint el akar menni. Hülyét kapok. De most már nincs több indokom kinn tartani, így csak bólintok. Be kéne zárni a wc-be akkor talán nyugton maradna.
- Igyekszem, de vacsora után valami kis félreeső helyen elszórakoztathatnál - vonom meg a vállamat a csók után. Figyelem,ahogy elindul, aztán mintha épp most jutna eszembe felnyögök és csuklója után nyúlok.
- Oh várj, ha utána Adélhoz mész, mond már meg neki, hogy a koszorúslányt akit pár órája bízott rám a hiszti miatt, még a gondolataiból is kitöröltem a további nyafit. Szerintem mindjárt ezzel is kezd ha meglátod, mert eléggé aggódott miatta, biztos meg fog nyugodni ha hallja, hogy minden okés - megcirógatva az előbb elkapott kezet engedem el és mosolyogva engedem útjára. Én még kinn maradok megenni a sütit. Aztán pedig talán keresek valakit akivel elütöm az időt vacsoráig. Talán megtudhatok még pár hasznos pletykát erről-arról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felső ajkam húzódik fel a jó tanácsra. Valamivel el kell állítanom az arcomból ömlő vért, és jelenleg nem állok a helyzet magaslatán pálca híján, így marad az, hogy a fájdalomra hagyatkozva igyekszem nem elveszteni a kontrollt.
- Akkor viszem magammal - morgom magam elé, mint egy durcás gyerek. Hagyom, hogy Adél úgy mozgasson, ahogy neki tetszik. A kezdeti megszeppenésemet igyekszem palástolni. Valóban aggodalom van a hangjában vagy már csak beképzelem magamnak, mert azt akarom kihallani belőle? Ha valóban az van benne… siker. A melegség végig fut a gerincem mentén az elégedettség miatt, de hamar megfagy bennem a vér, ahogy a pálcája fordul felém. Tekintetem hideg lesz, végül beleegyezően bólintok és fordítom felé a sérült felületet, hogy kiszedhesse belőlem a nem odavaló szilánkokat. Hangot nem hallatok, mindössze arcom izmai húzódnak össze, ahogy a mélyebbre fúródó szilánkok tesznek eleget az elhangzó bűbájnak.
Lassan fordulok vissza felé, egyetlen egyet pislogok, mikor a puha tenyerek már arcomat érik. Halvány mosoly bukkan fel arcomon. ahogy lesütöm kékjeimet, lassan engedem ki a benntartott levegőt. Csak felsandítani merek rá a kérdésre, majd pillantok vissza a padlóra, szemöldököm szalad ráncba.
- Megkérdezte ki hívott - dörzsölöm meg tarkómat. - Közöltem, hogy Júlia - egyetlen pillanatra függeszkedik pillantásom arcára. - Nem mondhattalak téged, a végén még… érted - vonok aprót vállaimon, csípőmet döntöm a legközelebbi felületnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kisördög
Bride and beauty

Nem kommentálja a dolgot, csak megforgatja a szemét. Hogyne, viszi magával Willt, persze. A befektetése nem megy innen sehová, maximum a hitvesi ágyukba kialudni az esküvő fáradalmait. Vagy épp továbbvinni a jól indult hangulatot, ki tudja? Ja bocsánat, mind tudják, hogy ebből esélyesen semmi nem lesz, mert Will épp most vert szét egy üveget Jeremy arcán.
Inkább kiszedi varázslattal az üvegszilánkokat a csinos arcból, és begyógyítja a sebeket, mielőtt hegesednének pár nap alatt és elcsúfítanák az ő kedves kis boytoy játékbabájának az arcát.
És a játékbabája rendkívül okos, ha nem hazudott. Amit mond, logikusnak tűnik: tudja, hogy Will ugrik, ha Júliáról van szó, akár szerelemből, akár más indíttatásból. Ő sem inzultálhatta következmények nélkül azt a kívánatos kis ribancot. Jeremy, Jeremy...
- Ne hozd fel neki Júliát többet. Bár belőled kiindulva most már azért is ütni fogod a vasat, hm? Ördögfajzat. - Leheletfinom csókot nyom Jeremy homlokára, miközben a két keze még mindig nem engedte el az arcát. Kicsit feljebb irányítja ezután azt a puffogó fejet elégedett félmosollyal a szája körül, bár ez a gyér fényben, ami a felettük lebegő fénygömbből származik, lehet, nem is látszik tisztán.
- Ügyelj jobban magadra. - Az ujjai cirógatón szaladnak végig Jeremy szeme alatt. - Nem szeretném, ha baja esne a legértékesebb játékomnak. Egyetértünk? - Vajon Jeremy meddig bírja, hogy ne fojtsa meg a királylányt, mert a játékának nézi? Adél viszont rövidesen elereszti a férfit, hátrébb is lép egy lépést.
- Jobb lesz, ha elmész ma estére. Nem tudom, mit hagytam hátra, és meg kell akadályoznom, hogy ebből botrány legyen. Majd kereslek az iskolában. - Nyilván nem hagyja csók nélkül a kis szeretőjét, de tényleg ki kell tennie a szűrét innen, vagy legközelebb az anyja fogja Jeremyt és Júliát is kilökni. Magda nem hülye, bizonyára rájött elég hamar, hogy a lánya megint valami szarkavarásban töri a fejét szokásához híven.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Seth Gareth Selwyn
- Bécs, Wiener Musikverein, jan. 15. -

Néha elereszti a füle mellett az illemtani szabályokat, ha tudja, hogy nem olyan környezetben mozog majd az elkövetkezendő időszakban, ahol szentírásként kell kezelni azt. Mint például a mugli hangversenyeken- noha az elegancia és a jólneveltség követelmény, sokkal lazábban kezelik a szabályokat például hozzájuk, aranyvérűekhez képest. Mondjuk az az ő mulasztása, hogy nem számított rá, Mr. Selwyn eleve diszkrét meghajlással fogja viszonozni a hirtelen támadt leszólítását. Egy pillanatra összeszalad az a szépen ívelt szemöldöke, csak hogy utána ellágyuljon és újból végigterüljön az arcán a kellemesebbik mosolya. Még ezzel együtt is lerí róla, milyen szörnyen fiatal, tényleg csak egy fiatal lányka. Előre nyújtja a gondosan manikűrözött kezét az üdvözlés gesztusaként.
- Ne haragudjon, a jómodor nem ezt diktálta volna. - Gyorsan bocsánatkérőbe olvad az a mosoly. - A nevem Machay Adél, nagyon örvendek! - Jómaga is enyhén megdönti a fejét üdvözlésképp, kecsesen, épp csak annyira, hogy ne tűnjön a gesztus behódolónak. A háta egyenes, mint egy deszka egész idő alatt.
- Nem szándékoztam megzavarni a kikapcsolódását, csupán... - De nem fejezi be egyelőre, csak megrázza a fejét, most már semlegesebb, de végig udvarias, kedves arckifejezéssel. Nem szokása tartósan mosolyogni, nem akar nevetőráncokat ideje korán.
- ... nem tudtam nem észrevenni, hogy a szomszédom pont Ön. - Érzik, hogy még gyerek, csintalan a viselkedése, kicsit csitris, mégis ismeri a mértékletesség fogalmát, ami a viselkedését és a szavait illeti. Egy átmeneti zóna a nehezen viselhető tinédzserlány és a fiatal felnőtt nő között.
- Mindig egymagában élvezi a koncerteket, Mr. Selwyn? - Egyelőre esze ágában sincs arrébb állni, a nagynénje sem tűnt fel, hogy begyűjtse őt. Joanna valószínűleg épp egy következő kirándulását tervezi a baráti csoportosulásával. A kedves, de széllel-bélelt nagynénje már csak ilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Akkor ez nekem való hely - vigyorodok el a nagy szuszogásban s hónom alá csapott sisakomnak nézegetek egy megfelelő helyet, ahova lerakhatom. Végül egy szekrényke tetején landol s én végre teljesen Lizi felé tudok koncentrálni.
- Talán kaphatnék előbb egy általános rálátást, hogy mi hogy működik, mit kell tudni, ilyenek? Minden kis részletet átbeszélni úgy sincs értelme, azokat majd menet közben megismerem.
Elég jól tudok szervezni, de a részletekben sokszor elveszek. Ha túl sok apró-cseprő információval halmoznak el, egész biztosan semmi nem marad meg a fejemben, automatikusan ki is sorjáznak a másik fülemen.
- Azt talán első körben elég tudnom, hogy mi hol merre, s hogy mit kivel kell lerendezni, milyen kontakjaink vannak. Persze kicsi ez a város, de azért a hivatalos szálakban még nem igazodok el.

Remélem, hogy nem kell sokat zargatnom majd őt, fontos a nyugalom a gyermekágyas időszakban, utána meg tudom, hogy az ember a háta közepére kívánja az idegeneket és a munkát, amikor az a legnagyobb gondja, hogy a gyerek nem alszik rendesen és miért kakál fél óránként (vagy éppen hetente). Teljesen másak lesznek a prioritások. A Hivatal meg a kollégák ködbe vesznek.
Erről jut eszembe - lepillantok a pocakjára és újra mosolyra fut a szám.
- Gratulálok! Még nem is mondtam.
Lenyelem azt a kérdés-özönt, ami elönti az agyam - mikorra várod, mi a neme, választottatok már nevet? Mielőtt még belemerülnék a szülés részleteibe, inkább veszek egy nagy levegőt és lassan kiengedem. Indokolatlanul sokat tudok a szülésről és csecsemő-gondozásról. Anno úgy rákészültem, hogy mindennel képben legyek és segíteni tudjak Árminéknak, ha kell, hogy a kilencedik hónap végéhez közeledve már álmomból felverve is levezettem volna egy szülést mágia nélkül. Akkor még csak nagybácsi-szindrómának nevettük el a dolgot, de mostmár azért be kell vallanom, több volt ez annál. A féltékenységgel egybeszőtt boldogság és túlkompenzálás nyavalyája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Rónaky Erik.
Természetesen viszonzom a kézfogást, ennek az apró és sokak szerint jelentéktelen, vagy éppen túlértékelt gesztusnak van az egyik legnagyobb ereje a világban, csak éppen az emberek nem tudják, vagy nem akarják megérteni. Minden a kézfogásokon múlik, a kapcsolatok alapja, melyek előrevihetnek az életben. Milgram elmélete szerint, noha ő maga sosem használta ezt így, a világban élő emberek legfeljebb hat kézfogásra vannak egymástól, így lett a hat kézfogás elmélet, amit mint már említettem, Milgram sosem használt így, de mégis az ő nevéhez köthetünk. Ha az ember szán egy kis időt a kapcsolatai feltérképezésére, rájöhet, hogy ez nem ostobaság. Én magam például tudom, hogy kettő kézfogásra vagyok egy afrikai benszülött törzs főnökétől, és szintén kettőre Putyintól, vagy éppen a pápától, habár utóbbihoz valószínűleg egy hosszabb úton kéne elindulnom.
- Őszintén sajnálom a családját, ezek szerint a sajátjuk iránt sincsenek tisztelettel.
Mert valljuk be, nincs lelkük. Tudom, hogy van különbség újságíró és újságíró között, de jelen pillanatban csak azt tudom biztosan megállapítani, hogy azoknak, akiket ennyire hajt az információközlés, akik gátlástalanul átmennek mindenen és mindenkin, egyáltalán nincsenek érzéseik, hiszen nem számít nekik senki és semmi.
- Azt mondják, hogy vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni. Azt hiszem, ezek az esetek is ilyenek.
Egy ideig én is nagyon akartam tudni, hogy mi történt, hogy ki tette, miért tette, majd az évek egyre csak teltek, és végül azon kaptam magam, hogy a maslow-i piramis aljának nagy részét, az evést, ivást, alvást megvalósítom, eljárok dolgozni, és a napom legszebb időszaka akkor kezdődik, amikor átlépem ezt a küszöböt, és a húgommal lehetek.
- És hogyan? Gondolom már vannak nyomai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Két gyerek, egyszerre. Személyazonosságom valódi tulajának négy gyereke volt, és megbirkózott vele. Szép lenne, ha így volna, mert ebből meríthetnék én magam is erőt, de valójában nem ez történt. Az igazság az, hogy az igazi Gábriel leginkább csak a gyártási folyamatban volt jelen, majd, mint aki jól végezte dolgát, távozott. Idegen országokban volt, amíg a felesége, Erika felnevelte a négy komisz kölyköt. Most viszont a négyből kettő kamaszkorú nőneműhöz betársul két újszülött hímnemű is. Innen szép nyerni, szokták mondani, és határozottan úgy érzem, hogy ez így igaz.
- Nem hiszem, hogy ez lenne, hiszen ők egy nagy előnnyel indulnak, ha öröklik is a képességedet, azzal, hogy itt vagy nekik te. Lesz, akivel együtt tanulják a folyamatot, más környezetben szocializálódnak, és összességében maximum kilenc órát töltenek együtt naponta a csoportjukkal, majd az osztályukkal. Ami azt jelenti, hogy a nap nagyobb részében megválogathatják, hogy kik veszik őket körül. Azonban, tekintve, hogy jelen leszünk az életükben, eleve más alapokkal rendelkeznek majd, így, ha öröklik is a képességedet, akkor is máshogy tudnak majd hozzáállni, és másként tudják a környezetnek megmutatni.
Számomra ez teljesen evidens, logikus, de mint tudjuk a nők olyan érzékeny lények, akiknek kellenek az erős és bátorító szavak, amiket csak egy férfi adhat meg, így hát most tessék, itt vagyok én, az erős és bátor férfi, aki a támogatásomról biztosítom, meg arról, hogy nem érzek semmilyen félelmet vagy negatívumot, hiszen ő lesz az anyjuk, és jó anyjuk lesz. Az égiek tudják csak azt, hogy én milyen apa leszek, a lányok nem panaszkodnak, és nem is tudom őket nem a véreimként kezelni, de a fiúk másabbak. Nekem csak lány testvéreim voltak, és a szüleim közül az anyám volt jelen végig az életemben, az apám kevésbé, csak, amikor már hasznom volt, így ha mást nem is, azt tudom, hogy én hogyan nem akarom csinálni. Véleményem szerint, ha ez sikerül, akkor majd az is menni fog, hogy hogyan kell ezt jól csinálni, és a probléma meg is oldódik majd magától.
- Egy kicsit mindenkiéből lecsípünk. Amúgy is elég tágas szobákban gondolkoztunk. A sok kicsi kiad majd egy normális szobát, és akkor idővel mindenkinek külön része lesz. Mi maradunk lent, a gyerekek meg fent lesznek. Gondolom az első időben célszerűbb, ha inkább a nappalit mozgatjuk át, kialakítva nekik egy kis saját részt, és akkor minden elérhető közelségben lesz.
Igen, én fejben már éppen átrendezem a terepet, azon gondolkozom, hogy elég alapanyagom van-e, hogy mit kell még rendelni, hogy melyik szoba hogyan változott, az ablakok, a fényviszonyok milyen lehetőségeket biztosítanak. Egy fürdőszoba vagy kettő, és így tovább. Valószínűleg ez egy védekezés, mert az agyam még nem teljesen fogta fel, hogy mi is történik éppen, mert, ha felfogná, valószínűleg szégyen vagy sem, itt sírnám el magam. Két fiú. Kell ennél nagyobb öröm? Mosolyogva pillantok le rá, igazi, idüllt pillanat ez, és aprót megingatom a fejem.
- Nem, de éppen ezért úgy érzem, hogy fontos, hogy két süteményt is kapj. Na gyere, ott kifejezetten jók a habos sütemények.
Mutatok előre, egy kis, lilás cukrászdára, ami kitűnik a sok szürke épület közül, és megindulok vele arra. Ez az egész egy csoda.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bemutatkozunk szépen, ahogy illik. Kezet is rázunk meg minden. Puccos neveket hallok tőle. A kutyáé is az, meg az övé is, de nem nagyon izgat. Az a fontos, hogy a keze fürge legyen és ne hányja szarrá magát meló közibe. Meg ugyi nem is kell nagyon csacsorásznunk nekünk, nem vagyunk mi jánykák a téren. Szóval az elejét letudtuk, jöhet a meló. Megigazítom az usánkám fülrészeit, jól fedjenek. Nem kért útmutatást. Jó, há nem is agysebíszet ez, ammá bizonyos.
- Jóvan" komám, akkor csapjunk bele! Előszörmindig úgy kezdjük az ilyen nagy placcokon, hogy felszedjük a szemetet a földű, így-e!
Előveszem pálcám és jó hangosan Invitot! kurjantok és pálcámat megforgatom a saját oldalam körül, aztán egy szolgálati, vagyis hát tágító és szelektáló bűbájjal ellátott szemeteszsákot nyitok ki és a felém robogó sok mismancot beléje irányítom.
- No! Akkó most te vagy soron! Előbb itt csináljad csak meg, hogy gyakoroljad kicsit, mer ám nem olyan könnyű ez, mint ahogy látszik!
Mondom, aztán megin kurjantok és lóbálok és zsákba gyűjtök egy csomó szemetet. Újabb nagy területet megtisztítok a magam oldalán. A zsákban a szemét automatice hat felé oszlik szét. Papír, műanyag, fém, üveg, mágikus meg kommunális hulladék sorrendbe rendeződik, amit utána már majd a kocsi szét is szed és úgy megy be a telepre. Okosak ám bizisten ezek a szerkezetek. A mugliktó hozták őket, aztán megbűvölték az agyasok és mi meg sokkal jobban járunk, mer nem kézzel meg pálcázással kell mindent szétszedegetni.
- Hogy bódogúsz?
Nézek rá a kollegára, orromat megtörölve, mert a munka hevébe, meg a zimába megeredet egy kicsikét. Begyűröm a zsebkendőt a gatyám zsebibe, aztán ha kell, akkor odamék segíteni. Ha meg jól halad, akkor csak bólintok egyet kacska fogas vigyort és hüvelykujjamat mutatva neki.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Jogos.
Mosolyodom el finoman, mert lássuk be, valóban az lenne a leghelyesebb, ha először egy általános tájékoztatást adnék arról, hogy milyen munka is folyik itt, ezen a részen. Fejben minden nagyon szépen megvan, csak azt hiszem, kezdek egy kicsit szétszórttá válni. Fogalmam sincs, hogy mi minden fog történni, a negyedik szakkönyv után elvesztettem a lelkesedésemet az iránt, hogy az állapotom drasztikus romlásáról olvassak. A magamfajta nem vicces kis kihívásnak éli meg azt, ha például elfelejt dolgokat, vagy éppen az éjszaka közepén elkezd arra vágyódni, hogy vonatsínt nyalogasson. Szeretném hozzátenni, hogy ha ilyen vágyaim lesznek, akkor ráadásul egyedül kell majd elmennem a sínekhez, mert az biztos, hogy a férjem nem lesz nyitott a gyermeke hóbortjaira.
- Minden, ami szociális ügy, ide érkeznek be a kérvények, lakásokra, étkezésre, tandíj mérséklésre. Egyszeri segélyekre. Ha valakinek le kell dolgoznia a tartozását vagy a büntetését, akkor is ide küldik. Akik idejönnek, rövid időn belül ismerősek lesznek, mivel ugyanazok. Főleg, akik a segélyért jönnek és a ledolgozásért. Velük többnyire kerti munkákat végeztettem, kerítésfestést, van egy felügyelőjük is, aki nézi, hogy dolgoznak-e, és aki behozza neked a papírokat.
Miközben beszélek, ösztönösen mutogatom a polcokat is, hogy hol mi helyezkedik el. Egy kicsit mániákus érzést kelthet, hogy az ügyek csoportjuk szerinti ABC rendben, és a csoporton belül szintén ABC rendben vannak, komoly figyelmet szentelve annak, hogy minden ügykör azonos színű mappákat rejtsen. Nos igen, az ember, ha így nő fel, ragaszkodik önmagához a későbbiekben is elég rendesen.
- A kérvényeket a tanács bírálja el, de te teszel javaslatot az elfogadásra a benyújtott anyagok által. Van egy részletes lista a felső fiókban, hogy mi kell hozzá. Emellett van egy Zsófiánk, aki mindent is tud. A férjem titkárnője, illetve az enyém is volt, és megkértem, hogy neked is segítsen be. Jogi végzettsége van, nagyon precíz és pontos, ha mondasz egy ügyet, minden eseményt tud vele kapcsolatban, szóval rá is tudsz támaszkodni. Meg rám is, tényleg, nyugodtan, már most frusztrál a gondolat, hogy pihennem kell.
Pedig milyen jól fog az még jönni, ugye? Mindenki ezt mondja. Én jelen pillanatban a kis fáradékonyság mellett még nem sok mindent vettem észre. A bőröm nagyon szép, mindig mosolyoghatnékom van, és persze elkezdett a kis trónörökös jobban látszani.  
- Köszönöm. Lassan elrejthetetlenné válik. Remélem Erzsike nyeri a fogadást a nénik közül. Ők már akkor terhesnek hittek, amikor még házasok se voltunk.
A mosolyom kiszélesedik, ahogy megérintem a pocakomat. Mondom, mint akit kicseréltek, a mi nem akarunk gyereket, "csak kell"-ből egészen átváltottam egy izgalmas és reményteljes vágyakozó-várakozó nőbe. Egy terhesség, egy gyerek, de ő több lesz, mint tökéletes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Fiatal kora ellenére a Hercegnek nem szállt fejébe a rangja. Udavariasságán látszik a kiváló neveltetést, de valamiképp a szerénység is, ami egy nemes legbecsesebb ismérve. Sajnálatos módon ez Hella esetében látszatra nem így van, sőt pont ellenkezőleg. Gőgösnek és beképzeltnek tűnhet hűvös magatartása miatt, bár a remek neveltetésnek ő maga sincs híján. Ezért hát figyelmesen hallgatja végig Kornél herceg szavait. Ennek dacára néhány apró fintor csak átfut hűvös arcán, a "menyasszony" és az "esküvő" kifejezéseket hallva. - Nos ez rendkívül figyelemreméltó gesztus Öntől. Az Igazgató úr minden bizonnyal méltányolta, ahogy a kedves arajelöltje is nem különben - bólint visszafogottan, mert a szó szoros értelmében kirázza a hideg, ha arra gondol, hogy annak idején majdnem őt is elvette egy aranyvérű kurafi. Természetesen a Hercegről nem ezt gondolja! Félreértés ne essék, azonban a puszta tény, hogy "Házasodni kell az ő köreikben!" azonnal kiváltja belőle ezeket a heves ellenézéseket. Eleme is nagyot csobban képletesen szólva, még ennyi évvel az után is, hogy megtagadta saját frigyét. Mást vett el az, akit neki kiszemeltek. - Szegény asszony...Vajon őt is megpróbálta idő előtt felpróbálni? - kalandoznak el gondolatai, amiket gyorsan visszaterel a fiatal nemes kérdése a realitás mezejére. - Így van - biccent elegánsan - Gemmológiát oktatok és próbálom kinevelni a következő nemzedékét ennek a csodás tudománynak - nyilatkozik udvarias kifinomultsággal arról, hogy olykor legszívesebben belepofozná néhány renitens nebulóba a tudást, de ugyebár meg van kötve a keze. Igazán nem híve az erőszaknak, de néha megesik, hogy a szigor és a fenyítés a leghasznosabb. Ahol meg már az sem...Az meg veszett ügy, ami mögé nem áll be és ezzel le is zárta a témát. - A kedves családja egészsége, hogy szolgál? Oly régen jártam már estélyen, hogy azt hiszem egészen elvadultam - cseveg azon a módon, ahogyan egymással csak a nemesi származásúak tudnak. Ezt nem lehet megtanulni. Vagy van, vagy nincs meg valakiben. Hella direkt kiművelte a benne lakozót, hogy még ijesztőbb lehessen az ellenkező nemmel szemben.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehet bennem van a hiba - ennek az esélye konkrétan nulla -, de engem valahogy soha nem érintett mélyen egyik vagy másik ember identitása. Néhányan ezt úgy kezelik, hogy Merlinre, de izgalmas - mintha csak valami fasza új kviddics eredményt értünk volna el. Mintha… lenne hírértéke. De miért hírértékű egy lánynak vagy egy fiúnak a nemi identitása? Tiszta tétó mindenki, én mondom.
Hatalmasat harapva a gyrosba bólogatok barátnőmnek, mert teljesen igazat kell neki adnom ebben. A szósz folyik mindenfelé, így megtorpanva ugrok egyet hátra két lábbal, miközben felső testemet előre tolom, szóval megúszom a fürdést. Figyelek tovább Rinre, majd szemöldököm szalad ráncba. Kezdeményezés? Mármint… mihez? Kékjeim kerekednek ki.
- Mehlinhe mhondd, hogy nem fekhüdtél le vhele - pislogok Rinre, mint valami hülye. Tudom, hogy ő nem az, de néha olyan naiv és szerencsétlen tud lenni, az már szinte fáj, és én meg nem mindig vagyok ott, hogy megvédjem a valagát. Figyelemmel arra, hogy erről az Ádám gyerekről sem tudtam. Fellner… ez levitás, nem? Basszameg, azokkal meg csak a baj van. És tessék! Porondon a másik.
- He? - nyelem le a falatot. - Mi lenne? - indulok tovább. - Ő Kiscsibe, én meg nem. Ő tud repülni, én meg nem. Ő csipog, én meg nem. Sztori vége - vonom meg vállaimat, harapok, ami majdnem a torkomon is akad, ahogy Rin felkiált. Én is a szalon felé pillantok, megint megállok.
- Ez egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Csak mondom - nézek körbe. - A semmi közepén egy szalon. Mi van ha lerohad a gyönyörű arcom? Vagy, ami rosszabb, a Mórocz ékszer? - halálosan komoly arccal fürkészem Rin arcát, majd röhögök fel. - Szarok bele, nézzük meg - tolom arcomba az utolsó falatot is, megtörölközöm a szalvétába, kidobom a cuccost, kis vizet öntök a kezemre, ami tökéletesen megfelel egy kézmosásnak, majd Rin kezét megfogva indulok a szalon felé. Ha itt nem kapunk el semmit, mindent túlélünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Amiért sokan mások nem - szemtelen vigyoromat meg sem próbálom palástolni. Mert tényleg vannak azok az emberek, akik ennek a fényűzésnek a töredékét sem érdemlik meg, mégis részt vehetnek benne, és vannak olyanok, mint Helvey is, akik csak élik az életüket és valóban megérdemelnék ezt. Csak nem tehetik meg. Ezért adom meg neki én. Mert én megtehetem, és meg is érdemlem. Nap, mint nap megdolgozom azért, hogy megtehessem.
- Ez nem hangzik bonyolultnak - túrom hátra tincseimet, tarkómat dörzsölöm meg a mozdulat után, majd pillantok előre felé. Hamarosan helyszínen leszünk és tényleg jöhet a semmittevés. Amit nem csak ő, de én is megérdemlek. Idejét nem tudom mikor volt olyan utoljára, hogy nem munka miatt kellett utaznom, hanem azért, mert tényleg kikapcsolódtam. Valahol fájdítja a szívemet, hogy ezt éppen vele teszem meg. Félek, hogy elhintem a reményt neki, majd összetöröm a szívét ismét. Egyszer már megtettem, és tudom, hogy képes lennék rá újra, bármennyire is nem szeretném. Mindig fontos lesz nekem - automatikusan húzom magamhoz közelebb, mintha csak még mindig lenne hozzá jogom.
- Benne vagyok - pillantok rá oldalasan. Az ajtó kitárul előttünk, azonnal a hotelhez vezetnek minket, majd a legjobb szobába, amijük csak van. Elégedett mosollyal nézek körbe, megköszönve engedem útjára a férfit. Majd megkapja a pénzét. Kérdezés és minimális gondolkodás nélkül dobom le magamról a vékonyka kabátot, ami inkább mutatóban van rajtam, mintsem haszna lenne, majd az alatta lévő pólót és dobom félre. Helvey elé állok.
- Engedek vizet - somolyodom el, ahogy fentről lefelé kezdem el kigombolni az ingét. - Vagy inkább jakuzziznál? Azt sokkal jobban élvezném, bevallom - legalább ezt még magamnak is bemerem vallani, ha a sokkal fontosabb dolgokat egyszerűbb eltemetnem magamban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A férfi neve kellemes, s némiképp ismerősen cseng számára. Valahol talán már látta nyomtatásban, vagy halhatta. De honnan is rémlik? Tűnődik pár pillanatig, de nem ugrik be neki hirtelen semmi, így el is dönti, ott helyben, hogy utána fog nézni egy kicsit. Ujjgyakorlat lesz, erre akár fogadni merne. Sok mindent megtudott róla. Még kézfogása is beszédes. - Mi is csak gyarló emberek vagyunk, akiknek meg kell élniük valamiből. A bulvár pedig a legpiacképesebb irány a szakmában - magyarázza beletörődő arckifejezéssel. Sosem vonzotta, hogy mások jó vagy épp rossz sorsán csámcsogjon. Neki nem ment a pletyka gyártás, így nem is lett vagyonos sztárriporter. Ezért is kellett mindig takarékoskodnia és használ most egy olyan tűzhelyet, amit másodkézből kapott. - Ebben nem értek egyet. Az igazság felszabadít, megnyugvást ad vagy épp segíthet túljutni az élet nehézségein - osztja meg a férfival vélekedését. Tudja jól, hogy most valójában maga ellen beszél, de talán egyszer eljön a nap, amikor nem kell majd hazudnia. Megélheti az igazság kiderülésének katarktikus, mindent felülíró élményét. Ebben hisz. Ebben kell hinnie, hogy napról napra hitelesen játszhassa szerepét. - Igen. Vannak nyomaim. Ariadnéként fogom felgöngyölíteni a szálakat. Első lépésként mindig kutatok. Ebben az esetben végig fogom járni ennek a fiatal nőnek az útját. Megkeresek mindenkit, akit csak lehet. Informálódom...Tudja, az a legerősebb fegyver, amivel a magamfajta harcolhat - magyarázza átszellemült, őszinte elhivatottsággal - A szülők elvesztették a lányukat. Megölte magát, de ők nem tudják miért. Az én küldetésem, amire a lány maga választott ki engem, hogy igazságot szolgáltassak neki és válaszokat a családjának. Ezt fogom tenni... - beszél csendesen, mert tudja, tapasztalatból, hogy a mellettük fekvő lány hallhatja őket. Nem szeretné zavarni őt ott, ahol van gondolatban. Nem ez volt a szándéka akkor sem, amikor bejött hozzá. Így ha a férfi nem folytatja vele a beszélgetést, elbúcsúzik, majd minden jót kívánva távozik a kórteremből. Mielőtt kilépne az ajtón, még visszanéz az ágyban fekvő lányra és azt kívánja, találjon rá a kivezető útra elméje labirintusában. Térjen vissza, mert bármilyen nehéznek is tűnik, meg lehet bírkózni az élettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Csípőre vágott kezekkel figyelte, amint az utolsó diákja is elhagyta az elméleti tanterem óráját. A hangsúly azon van, hogy elmélet, mégis az egyik elemista tanonc hatalmas lelkesedéssel megmutatta milyen az, amikor képes a tolltartót röptetni. Az óra közepén. A tárgy cipzárja elengedett és abból minden toll, radír és egyéb holmi hangos csatamással szanaszéjjel szóródott a székek és padok között. A diák szerencséje, hogy a férfi nem egy csapkodós, temperamentumos alkat. Semmi gond, erre is vállalkozott, azért cserébe, hogy a kölyköknek segítsen végighaladni a nem túl sima, de legalább kalandos úton. Ujjai bőrövére fonódtak, hogy megerősítse magán, mielőtt még magához vette a bőrkötésű mappáját, és megindult volna a tanári szobába. Kellett neki egy kávé. Ahogy pedig az keze ügyébe került, barna pettyes pillantása a kollégájára esett. Mindössze köszönőviszonyban voltak addig, így némi vacillálás ütötte fel a fejét Ezrában. Érdekes ez. Pozitív aura ide vagy oda, még mindig tart néha az interakcióktól. Azzal a különbséggel, hogy immáron felnőtt ember, - mégha kicsit férfiús természete meg is látszik rajta - így kortyolt egyet, majd szabad kezét zsebébe süllyesztve közelebb lépdelt a férfihoz. Út közben biccentett egy aprót Ardai tanárnőnek, majd állt meg a másik mellett.
- Húzós nap? - mosolyodott el kedvesen, de inkább megértően, magából némi nyugalmat sugározva. - Én jelenleg úgy érzem, hogy az arabok összes kávéja is kevés lenne - pedig még csak nem is tudta, hogy a másik nála mennyivel jobban a koffein rabja. - Nem igazán beszéltünk még. Zámbori Ezra Valdemár vagyok, az elemisek vezetője - nyújtotta kezét egy kézfogásra. Mégsem ronthatott pusztán ajtóstól a házra. De egészen biztos volt benne, hogy ő a lovári anyanyelvű kollégája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A cseppek úgy hullanak alá, mint bűnbe esett angyalok, amikor a mélybe lesznek taszítva. Azzal a különbséggel, hogy láncra verés helyett, a szürke járdán koppannak, ami először pettyezett, majd egyre csak sötétlő árnyalatba borul. Tükrözi az égboltot. Az eső elől a plexi alá húzódik mind, aki a vonatra várakozik, a társaságtól elszeparálva pedig egy magas, szikár alak ácsorog, kezében kihűlt, hosszú kávéval. Többen felé sandítgatnak, rá, aki a borús időjáráshoz elbaszta, hogy fehér szettet vett fel, mert a szőke tincsek mellett még az is világít a szürkeségben. Illés Ferdinánd, mint egy elbaszott angyalka. Bukott angyalnak még el is menne - inkább az, mint ördög ivadéka -, de ha lehet a legkevesebb feltűnéssel. Izmai már csak a gondolattól is feszülni kezdenek, és fejébe kúsznak a zavaró gondolatok. Hűvös kék tekintete előremered. Ekkor a kopogó cseppeken túl meghallja sínek másik oldalán roskadozó váróban felcsattanni a női hangot. Megy az panaszáradat, mert késik a vonat. Szinte azzal egyszerre a peronon ácsorgók az esőt kezdik szidni. Ő megforgatja a szemeit, majd kortyol a hideg kávéból. Szereti. A hideg kávét is, és az esős időt - egyik nélkül sem indult volna el Bagolyfalváról ma délelőtt. Sőt, ha rajta múlna, addig húzná a téli időjárást, amíg csak teheti. A tűző napfény számára olyan, mintha fenntartatnák az ítéletre. A vonat végre befut.
A kupék melletti folyosón haladva olyat keres, ahol egyedül lehet, és a vázlatfüzetébe feledkezhet a városig, még a zakatolás okozta tökéletlen vonások sem érdeklik. De mindben meresztik már a seggüket. Kiissza a maradék kávét, megtorpan, majd hátrál egy lépést oldalasan besandítva a fülkébe. Ujjait a kilincsre fonva, könnyedén tolja félre az ajtót és néz egyrészt meglepetten, másrészt kérdőn a kuporgó ismerősre. - Nocsak. Ha valaki azt állítja, hogy újra találkozunk, pofán röhögöm, erre tessék - szája sarka felkunkorodik. Most Ferdinánd mosolya sokat ígérőn bajt sejtetet, avagy barátságos. Netán mindkettő. Hiszen, ha róluk van szó, akkor a baj bármelyik pillanatban felütheti a fejét. Ezen a vonaton is. Legutóbb csak kirabolni akarták őket. Kíváncsi lenne ma milyen szerencsétlenség történik, ha csatlakozik.
- Leülhetek, Lorin? - kérdezte, majd összeráncolta az orrát. - Ez sajt? - ekkor ránéz a dobozokra és mosolya kiszélesedik. Még egy halk, hitetlen nevetés is elhagyja ajkait. Ha pizza van, igazából már a korábbi kérdésétől függetlenül is beljebb lép, de nem közelebb a másikhoz. A pizzás dobozok mellett ül le, hátradől és karját összefonja a feje mögött. Onnan fürkészi egy pillanatig Lorin vonásait. Nem szól, mindössze érdeklődve billen oldalra a feje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ha hallaná, mit gondol róla meg főleg a nevéről a másik, könnycsordulásig röhögne. Jó alacsony lehet a puccos mérce, ha ő megüti. De mivel nem hallja, ezért az arca is a szokásos fapofa marad, komolysága meg kivételesen nem fed semmiféle életunalmat vagy egyszerű, mezei álmosságot, hanem tényleg figyel ő.
Jön is az első feladat, s úgy vágnak bele a munkába, hogy neki rögtön el is megy a kedve az egésztől. De mostmár itt van. Nem futhat el. Ugye nem? Nem, kell a munka. Megtudja csinálni.
Előkaparássza a pálcáját, ami úgy áll a kezében, mintha valakinek a levágott karja volna, amivel neki párbajra kellene kiállnia. Sehogyse való ez neki, pedig bizisten megfogadta még első éven, hogy belőle jó varázsló lesz.
 - Invito! - szól s nagyon koncentrál, hogy az a műanyag pohár berepüljön Sümegi zsákjába. És repül! Döcögve bevetődik a többi szemét mellé az aljba, megkeresve a maga helyét, s Lénárt boldog kis szusszanással nevet fel, csak úgy magának, mert nem várja el, hogy ezért tapsvihar fogadja. Rögtön ki is nézi a következő kupacot, itt már több dolog van, de megpróbálja egyben beröptetni őket. Szinte sikerül is, a maradékat aztán utólag hivogatja be, amik útközben megszöktek. Neki a mozdulatai egyáltalán nem olyan elegánsak, nem is nagyon hadonászik, inkább csak pöckölve int. Nagyon jól megnézi a dolgokat, amiket össze akar szedni, másképp nem tudja ő ezt, de amikor megvannak, akkor már jönnek is szépen sorjában. Ez így jó. Akkor volt bajban ezzel, amikor a tanár órán azt mondta, hogy most a szobájából röptesse oda a papucsát. A papucs természetesen nem jött, s ez volt a tanár szerencséje, mert egyébként azzal verte volna meg őt.
Egy kis idő után érdeklődik Sümegi a munka felől s Lénárt kissé bizonytalan vigyorral húzza fel a vállát, mert mit tudja ő? Nem megy úgy neki, mint a másiknak, de első napja, a másiknak meg sokadik. A szemét az gyűl, a tér meg tisztul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Jiyun

Brúnó és én régen voltunk sétálni, és erre a kutyus minden távozásommal egyre csalódottabb tekintete, és anya egyre gyakrabbi panaszai hívták fel a figyelmemet. Ma végre sikerült elszakadnom a tankönyveim mögül, és levettem a pórázt barátom legnagyobb örömére. Újonnan szerzett barátja nem szeretett volna jönni, így csak kettesben keltünk útnak.
  Kissé csípős a levegő, és kezdem bánni, hogy nem vettem fel a kabátomat, Brúnó viszont biztosan nem viselné el, ha visszafordulnánk ilyen hamar, úgyhogy belenyugodtam a helyzetembe.
 Egész úton alig tudtam tartani a pórázt, úgyhogy pár utca után elengedtem. Eddig nem volt ebből semmi gond, most is csak néhány méterrel kószált messzebb mint a bőrszíj engedte volna, és hívásra mindig visszajött. Mikor a térre értünk, a szokottnál is izgatottabban kezdett el körbeszaglászni és fülelni, de akármennyire igyekeztem, nem láttam mi érdekli ennyire. Egyszerre láttuk meg a tacskót a padnál, de sajnos ő reagált gyorsabban, és mielőtt visszahívhattam volna, már el is rohant a pad felé. Nem tudtam mire számítsak, még nem volt ennyire izgatott egy új kutya miatt sem. Talán Bari érkezése miatt hitte azt, hogy minden idegen kistestű négylábú jó játszótárs, de hiába ismertem olyan jól, most megijedtem, és ez a hangomban is hallatszott valószínűleg.
- Brúnó gyere vissza! - Sietve odarohantam a padhoz amivel sikerült felkeltenem a fél tér érdeklősését. Mondanom sem kell, teljesen feleslegesen, de legalább már nem fáztam a futástól. Vizslám kicsit megijesztette a kis tacskót az érkezésével, az idegen vigigszaglásásán kívül kárt nem tett benne.
- Nagyon sajnálom - mondom még levegő után kapkodva - nem szokott így elrohanni. - Ő itt Brúnó, én meg Lili vagyok. - Az említett most odajött mellém, és mintha mi sem történt volna, elkezdte bökdösni a kezemet, simogatást remélve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Ráncosodik a homlokom. Nemcsak azért, mert egyre sűrűbben húzom fel a szemöldökeimet, hanem a biológia törvényszerűségei miatt is, az idő előrehaladtával. Három betű. VAV. Lehetne öt is - mumus. A torkom köré csavarodó, lassú és alattomos fojtogatásba kezdő határnap. Döntési kényszer. Szokatlanul nagyszámú álmatlan éjszaka, s a többire is csak felületes alvás jut. Olykor teljesen leizzadva riadok fel hajnalban. Olyan, mintha visszafejlődnék. Fogyok, befelé fordulok, elmegy az étvágyam, ha arra gondolok, hogy újabb mérföldkőhöz érkezem. Pedig nem volt olyan régen, hogy betettem ide a lábam. És ez a gondolat egyre többször férkőzik a fejembe. Szóval ördögi körben vagyok benne, és fogalmam sincs, miként törhetném meg a körforgást. Szemem alatt táskák, hangom rekedtes, de a szemeim még csillognak, ugyanolyan élénken, mint mindig, akárhányszor belenézek a szobámhoz legközelebbi mosdó tükrébe.
A tanév végéhez közeledve, ha van is jó dolog, ami megesik velem ilyenkor, akkor az az évadzáró előadás. Egy kis töltet, amibe kapaszkodhatok. De persze hatalmas felelősség is, hiszen nekem kell koordinálni a tagokat. Mégiscsak engem tettek meg vezetőnek. Hogy idén ne ússzak el a teendőkkel, a szokásosnál korábban kezdem az előkészületeket. S a rendkívüli tanévem miatt, méltóságomat félretéve, nem vagyok rest segítséget kérni. Remélhetőleg a legjobbtól.
Hátul vagyok, az öltözőknél. A színpadi bársonyfüggönyök mögötti, biztonságos világban. Ide gyakran vonulok el, ha egyedül szeretnék lenni. A többiek mindenhol máshol bújják szövegkönyveiket. Nekem nem kell, mert rövid jelenetekben, afféle beugrósként tűnök fel. Hiába fejlődtem az évek alatt, a reflektorfénybe még mindig nem vagyok való.
Az idei darabot mi találtuk ki. Keveredik benne Jancsi és Juliska, Piroska és a Farkas, na meg a Hófehérke, meg egy csomó más mese. Egy kamaszodó varázsló-testvérpárról szól, akik beteg nagymamájuknak mennek gyógyfőzetet készíteni, a bonyolult bájital alapanyagainak felkutatásához azonban át kell vágniuk egy varázslatos, egyesek szerint elátkozott erdőn, ahol kétes hírű boszorkányok is megfordulnak. Remélem, nem sikerült túl bonyolultra a történet, de nekünk bejön.
Ehhez keresek háttérembereket. Alex azt hiszem, hogy megfelelő erre. Mikor meghallom, hogy megérkezett, csoszogva megindulok a színpadhoz felé.
- Örülök, hogy eljöttél! Köszi még egyszer - húzom össze magam szerényen, ahogy bátortalankodva kezet nyújtok neki. - Figyelj, eléggé szorít minket az idő... Hoztál akkor terveket, ugye? - pillantok a székre tett holmikra. Mintha sürgetni akarnám. Pedig nem. De valahol mégis jobb lenne letudni ezt az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A szemforgatást követő szavak mindegyike csak jobban összezavar. Először. Aztán pusztán olaj a tűzre. Mert nem érdekel, ha nem gondolja komolyan. Ismét be kell lássam mennyire sértődékeny vagyok és nem könnyű elengednem a fülem mellett, amiket mond és nem is kell megtennem. Komoly és mérges ábrázatom torzul el meglepődésemben, szempilláim rebbennek mikor ismét, nagyobb elánnal rákérdez arra mégis mi történt a bálon Marinaval. Talán ő is szemtanúja volt, hogy veszekedett Ádámmal? Aggódik érte. Tincsemet simítom fülem mögé, ahogy zavartan elnyílnak ajkaim, hogy válaszoljak, de közben mégsem szeretném kiadni a másik problémáit. Mégis, mit kellene mondanom? Nem sokáig gondolkodnom, gyorsan futnak át elmémen a szavak, de mire egyet is kiragadnék, Móric elsétál hátra.
Mielőtt azt hinné ellágyulok, ez nem következik be. Olyannyira nem, hogy még az sem zökkent ki, amikor hajszál híján neki ütközöm. A sálamat igazítom már a nyakamban. - Tudok magamra vigyázni - hátrálok, megfordulok és lépek ki a hideg levegőre, ahogy jobban összehúzom magamon az anyagot. Ezerszer megtettem már ezt az utat, mégsem mozdulok, hanem várok. Jobbommal piszkálva, a befagyott pocsolyát repesztem meg, majd akaratlan töröm is be a tetejét.
Volt egy elképzelésem arról mit mondok neki. Hogy hogyan hozzam helyre. Hogy nem beszélhet így rólam. Ami kitart addig, amíg a hideg levegőn belém nem fagy a drámázhatnék. Mielőtt Móric elindul, már teszek egy két lépést, hogy előre haladva, magam elé nézve gondoljam át újra. Aztán újra, meg újra. De nem jön semmi, a gondolataim cserben hagynak, a fejem üresen kong, amit szimplán nem értek. Az út felénél járunk, tudom, mert éppen csak rálátok a kastélyra. - Nagyon haragszol rám? - szólalok meg, ebben a csendben akár kiabálásnak is mondhatnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon sokáig tartott elfogadnom, hogy az évekig halottnak hitt húgom él. Túl későn került az életembe, és gyerekesen ragaszkodtam a ténybe: ő a húgom. Idősebb vagyok nála, vigyáznom kell rá mindenáron, megóvnom az olyanoktól, akik bánthatják, még ha eredetileg én is voltam az, aki megtehette volna. Éveket hagytunk ki, mint testvérek, és nem akartam elfogadni, hogy annyi idő alatt, ami megadatott nekünk kezdetben, felnőtté vált. Felnőtt nő lett. És nem akartam elfogadni. Nem is tudtam. Míg el nem ment. Haragot akartam érezni, amiért ismét elhagyott, de a szívem mélyén tudtam, hogy erre van szükségünk. Hogy neki erre van szüksége.
- Örülnék neki - ki nem mondanám hangosan, hogy azért értékelem, hogy valami komolyabb hivatást szeretne magának, mintsem a fotográfia. Abban is támogatnám, ahogy mindenben megteszem, de sokkal többre hivatott, mint a fotózás. Aprókat bólintok, bár arra kicsit megrebben a szemöldököm, hogy munkát keres, de azonnal visszanyelem a szavaimat. Támogatnom kell.
- A Shanes akkor neked remek lenne a jövőben. Illene is hozzád, ha őszinte szeretnék lenni - mosolyodom el halványan. - Milyen munkán gondolkodtál? Talán már próbálkozhatnál az előkészítőben, hátha van valami olyan, amit végzettség nélkül is elvégezhetsz - szemöldököm szalad ráncba, ahogy pillanatok alatt mellém kerül, majd már sétálok is mellette, míg szavait igyekszem feldolgozni. Egészséges. Merlinre, ez tényleg így van. És lehetséges.
- Ha a jó öreg Will mondja, akkor elhiszem - minimális szarkazmus van a hangomban csupán. Tényleg minimális. - Vele is le kéne ülnöm piálni - vakarom meg államat elgondolkodva, mélyet szívok a cigarettából, oldalra fújom a füstöt, véletlen se menjen Lorinra, majd hajítom el a csikket, ami még a levegőben ég el. És még szerencse, hogy eldobom, mert a levegőm félremegy. Ökölbe szorított kezemet emelem számhoz, ahogy köhögök, miután elhangzik, hogy szeretne gyereket majd.
- Úristen, meghalok - köhécselek tovább. - Oké. Még nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy gyereked legyen, szóval kérlek, ezt a témát jegeljük, amíg olyan… negyven nem leszel. Igen, te - bólogatok erőteljesen. Hallani sem akarok arról, hogy gyereke legyen. Majd a gyerek téma után még Bánki. Most komolyan?!
- Édes Merlinre… Szeretném, hogy itt maradj. Ahogy mindenki szeretné, és ha ennek az az ára, hogy beszélj Bánkival, felőlem. Akkor később tekerem ki a nyakát, ha csak rád néz - bólintok egy erőteljeset, majd fordulok jobbra, hogy lassan vegyük hazafelé az irányt. Lehet, hogy egészséges, de szeretném, hogyha ez így is maradna. És ebbe egy megfázás sem fér bele.