Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Megforgatták benne a kést az utolsó mondattal. Azért nyitott Theodore felé, mert nem tartott attól, hogy félteni fogja őt úgy, ahogy a barátai. Hideg logikára volt szüksége és válaszokra. Erre tessék. Megint itt tartanak.
 Intett egyet a fiúnak, hogy akkor jobb, ha nekilódul, de amikor messze került tőle, frusztrált mordulás tört elő a torkából. Legszívesebben üvöltött volna, de nem akarta, hogy a rellonos visszaforduljon. Amíg ő futott, Zalán kisebb köröket gyalogolt vele egy irányban a pálya közepén. Úgy figyelte őt, mint edző egy ígéretes tanítványát. Pedig a valóságban arról fantáziált, hogy ő is ott van. Köröket ver rá. Izmai a végletekig feszülnek. Izzik a tüdeje, látása csak a célra élesedik. Nincsenek határok.
 Nem lehetnek határok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Füle már rózsaszín árnyalatot vett fel a mondattól és kínos csendbe burkolózott, még mielőtt a lány kijavította volna magát. Utána már hevesen bólogatott, hogy persze, hát neki sem az jutott eszébe először. Fura lenne.
 - Persze, tökéletes. Nekem is van... egy-két dolgom ma még - bólintott hevesen. Kérdőn fordult azért felé, hogy ez vajon azt is jelenti-e egyben, hogy most hagyja békében tanulni, de hamar észbekapott, mert a válasz egyértelmű volt. Sietősen feltápászkodott és keresni kezdte a táskáját, mert megfeledkezett róla, hova hajította. Amint megszerezte, elismételte a helyszínt és az időpontot magának, hogy ki ne menjen a fejéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Kakasi néni

- Esküszöm, olyan komoly, mint a sárkányhimlő. Eszembe se jutna hazudni a tanárnőnek - állítom határozottan. Miért is görbülnék meg? Tényleg láttam, hogy a rellonos pálcája is csak úgy szikrázott azon a folyosón. Éppen csak nem ilyen vadul és sokáig, mint az enyém, ő meglehetősen hamar megzabolázta a sajátját, de hát mégiscsak mestertanonc, míg én még csak napok múlva fogok vizsgázni is. Legalábbis remélem, mert egyelőre a pálcám haláltánca nem túl sok jót ígér. Meg is említem, hogy lehet, be kéne néznem vele a nagybátyám feleségéhez, aki történetesen pálcakészítésben jeleskedik elméletben. Gyakorlatban meg ki tudja, feleségnek is csak elméletben főnyeremény, de ez egy másik téma. Kicsit behúzom azért a vállam, amikor már a pálcámat vizsgálja a néni, aztán megszeppenten pislogok rá, amint az orrom alá nyomja. Mindjárt kiszúrja vele a szemem is, csak kicsit kell meglengetni. Bámulok a repedésekre. Némelyik eddig is ott volt, de mintha megszaporodtak volna ma. Kinyitom a számat, majd be is csukom, aztán még egy újabb próbálkozás után feladom. Tényleg meg kéne nézetni Hédivel, mert nekem még vizsgáznom kellene párat idén. lehetőleg olyan eredménnyel, hogy ne ragadjak itt.
- Én... megkeresném vele Óvári tanárnőt, ha nem tetszik bánni - vetem fel óvatosan, hátha el tudok oldalogni, mielőtt még tovább romlana mindez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Valahol úgy érzem, felelősséggel tartozom érte, holott tudom, hogy ez nem igaz. Mindenki a saját sorsának kovácsa. Hát persze.
A lényeg az, hogy Zalánnak kell tudnia, mi a jó neki, nem nekem. Mégis, már most egyértelmű számomra, hogy saját tűrőképességét egyáltalán nem képes reálisan látni, hogy a végletekig húzza, egészen addig, amíg szétszakad. S most nekem is így kell tennem.
Futni kezdek. Először csak ugyanabban a tempóban, ahogy az elején, hogy ismét átmozgassam az izmaim, majd mikor perifériámból meglátom a levitás figyelő szemeit, gyorsítani kezdek. Pár pillanatra lehunyom a szemem, ahogy erőt gyűjtök ebben a tempóban, aztán pedig igazán nekilódulok. Úgy futok, mintha az életem múlna rajta, mintha menekülnék. Mintha az alak elől rohannék a játszótéren.

Remegnek a tagjaim. Nem kapok levegőt - izzadtságban úszok. Az összes izmom ég, a testem nem jut elég oxigénhez. Gyorsabban kell futnom. Elképzelem Zalánt a levegőben, elképzelem az alakot magam előtt a játszótéren, mintha felé futnék. Mintha egy kígyó lenne a nyomomban. A roxforti okklumenciateremben állok. A kitartás a kulcs. Anélkül az elme védelme semmivé válik. Sosem voltam olyan, aki feladja.
Mikor érzem, hogy lábam megbotlik, megpróbálok lelassítani, s végül ernyedten roskadok a földre; bár eszméletem nem veszítem el, mégsem vagyok egészen magamnál.
- Így... jó... lesz? - Zihálom lehunyt szemmel a másiknak.
Alig érzem a lábam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Borzasztóan zavarta már mindenki a kis vöröst. Annyi ember sürgött-forgott abban a kastélyban, hogy szinte úgy érezte megfojtja a légkör. Arról nem is beszélve, hogy a vizsgák miatt mindenkin eluralkodott már a szín tiszta pánik. Ilyenkor eddig mindig a természetet választotta, hogy megnyugvást találjon, ám a tanárai ráparancsoltak, hogy amíg nem tanulta meg amit kell, nem mehet sehova. Már pedig neki egy kis magány kell.
Ahogy a folyosókat rótta, látta a trófeateremből kisettenkedő egyéneket, és szinte biztos volt, hogy nagyon senkit nem is fog odabent találni. Ki akarna egy csomó ócska fém között ücsörögni. Már persze Gertiet leszámítva.
Ám ahogy halkan besurrant, rájött, hogy nem is tévedhetett volna nagyobbat. A két feketébe öltözött ráadásul nem is volt számára ismeretlen, hiszen az Eridon gyermekei, mint jómaga. És természetesen mi másra lépett volna be, ha nem a levegőben szálló nehéz tárgy látványára?
Jó pár másodpercbe is beletelt, hogy Gertrúd értelmezni tudja a látottakat, és mielőtt meg is lett volna minden részlet, már váltott is át legprefektusosabb létébe.
- Ötlet nem sok. Kérdés annál több - jelentette ki, ezzel felhívva a figyelmet magára. Kihúzta magát, mint egy dölyfös csirke, és úgy sétált közelebb a kis pároshoz, állat felszegve. - Halljam két kis csurimuri, mégis mit csináltok itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Most már jobban figyel arra, miket beszél. Ez okos döntés volt. Lassan kimászott Dorián arcából, a pálcát pedig az üveggel ellentétben olyan óvatosan nyújtotta át neki, mintha a legértékesebb dolog volna a világon.
 - Nem csak a saját, de a többiek testi épségét is veszélyezteti vele, ha addig használni merészeli - mutatott körbe a jelenlévőkön, aztán hevesen legyezni kezdett, hogy kéri vissza a sétabot fejét. - Ezt egy sajnálatos balesetként vagyok kénytelen elkönyvelni, de jegyezze meg, hogy nagyban tett azért, hogy így legyen.
 Az ébenfa újra eredeti formájában virított a néni kezében. Tökéletesre polírozott felülete és hogy még ennyi év után sem hajlott meg a keze súlya alatt, arra engedett következtetni, hogy gondosan bánt vele a gazdája.
 - Személyesen kérdezem meg holnap Óvári professzort, hogy megjelent-e nála. Mehetnek - rándult feje, mintha eleve ő hivatta volna őket vizitre a szertárakba, és szemével elkezdte vizslatni az üresebb polcokat. Épp ez vert szöget a fejében, hogy ugyan...
 - Jankovits - fordult aztán újra a fiúhoz. - Mi a bánatos krupfülét kerestek maguk a szertárakban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Kakasi néni

- Öhm... oké... mármint igen, igen, értem. Nem fogom használni, amíg nem látta Hé... valaki, aki ért hozzá - dünnyögöm, még mindig behúzva a vállam és inkább a cipőm orrát bámulom. Nem olyan érdekes, de azért az feltűnik, hogy elkezdett besárgulni, ahol fehér volt eddig. Majd kerítenem kellene valami jó bűbájt, ami ismét eredeti színére sikálja. Ha el nem felejtem, megkérdezem majd anyát. Ő nagyon tudja ezeket, mégiscsak három Jankovits gyerek jutott neki. Nem hagytunk más választást. A pálcát közben elrejtem a talárom ujja alatt, jobbnak érzem ugyanis, ha nincs szem előtt.
- Meg fogok, mindenképp - válaszolom. Ezek után nem is nagyon van más választásom. Sőt, Hédi gyakorlatilag az egyetlen reményem, hogy meg tudja javítani a pálcámat még azelőtt, hogy bűbájtan vizsgán kellene megjelennem meg sötét varázslatok kivédésén és átváltoztatáson. Vészesen közeleg mindegyik. Ha új pálcát kell vennem, akkor az nagyon fog fájni és még az is lehet, hogy itt ragadok egy újabb évre, ha elég szerencsétlenül alakul minden. A gondolatra idegesen nyelek nagyot, majd kissé felszusszanva indulok útnak, amikor ismét elhangzik a nevem. A néni csak szagot fogott, hogy sántikáltunk itt valamiben.
- Krupfülét egyáltalán nem kerestünk, tanárnő. Én csak összefutottam Zsófival, akitől a házvezető kért valamit, és elkísértem. Mi is kellett neked? - kérdezem a magyarázkodást követően, igyekezve nyugodtnak maradni. Zsófi erre krákogni, köhögni kezd, mutatva az üvegcsét, amiben a rózsaszín gyantaszerű cucc virít, ami a buborék-bájitalhoz kelleni fog. Tényleg nem tudom, mi is a dolog neve, ezzel legalább nehéz nyakon csípni, de Zsófi csak kiköhögi, hogy rágógumiarábikumról van szó, ha jól értem. Aztán asztmára hivatkozik elnézést kérve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Farkasházy? - csücsörítette ajkát elmélázva, vajon igaz lehet-e a válasz. - Azt hittem az ilyen kényes anyagokat nem a szertárakba suvasztják, ahol jószerével bárki megtalálhatja. Mire van a bájital-labor?
 Csend állt be, csupán Dodi lapátfüle súrlódott az ajtófélfának, ahogy megpróbálta a fiatalok közt kipréselni magát és újra mozgásra bírni Kakasi bőröndjét. Az asszonyság nem eresztette el a tekintetével diákjait, pedig már nagyon látszott rajtuk, hogy kereket oldanának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Büszke mosoly ült ki az arcomra, nem kapcsolta be a rádiót, hát azért ez már valami! Nem vagyok uncsiii!
- Úú, komolyaaan?! Téged is kifestettek? Ez nagyon menőn hangzik, már most vá~rom! - daloltam, s elképzelem, ahogy törökülésben egy szőnyeg-izén ülök, míg az asszonyok festik az arcom és cuki kislányok a hajamat fonják. Aztán pedig a tűz körül táncolunk egy nagy családként.
A tigrisre pillantottam neve hallatán. Ugyan vén csont volt már, de még a mai napig olyan fürge és élettel teli, mint amikor megkaptam Olive nénitől. Szerencsésnek mondhatom magamat, amiért a maga mufurc természetével szebbé teszi a napjaimat, ezt senki nem veheti el tőle. Borzasztóan lojális és tudom, ő hű társam lesz továbbra is, amíg csak él. Persze, a beszélgetés ezután kicsit komolyabbra fordult míg elárultam neki, miért nem jártam még külföldön. Nem, nem akartam elrontani a hangulatot, de joga volt tudni. Meg… nem is volt nagy ügy igazából. Az élet így alakult számomra.
- Szóval azt mondod, hogy felejthetetlenné teszed? - vontam fel a szemöldökömet egy huncut mosollyal az arcomon, kicsit közelebb hajolva hozzá odasúgtam félhangosan
- Hiszi a piszi, KolosKA!
Na, azok a furi lengyelek…
- UGYE? - kezdtem én is bele a hisztérikus nevetésbe - Hogy lehet bundáskenyeret lekvárral enni? Nemáááár - fogtam a fejemet, fogtam Sparkle-ét, Szaffiét és Kolosét is. Végül visszaültem a fenekemre, hiszen már a nem létező olasz vérem jött ki és egyre csak a “Mamma Mia” kifejezést mondogattam mutogatva hitetlenkedve, amíg nem váltottunk témát. Láttam ám az orra alatt meghúzódó mimikát. Láttam minden rezzenését és nem mintha végig őt bámulnám - mert nem! -, de szerettem volna, ha ez a jókedv megmarad a lehető legtovább. ELÉG A SZÉDELGÉSBŐL!
- Ú, azért egész Európa se semmi, már ne haragudj! De tudod mit? Járjuk be a világot! Majd tanít helyettem, aki akar, de én szeretnék világot látni és ha szeretnéd, elmegyek veled! Leszek a rádiód és majd mondom a híreket ilyen monoton rádiós néni hangon, meg-meg-meg énekelek, leszek a Lákátos Britnid vagy az olaszos Katy Perryd! De ha kell, hörgök is, mint a metálos faszagyerekek. Csak ahhoz legóba kell lépjek. Van legód? Majd Gyulán veszünk! - borzasztóan széles vigyorral villantottam meg neki fogaimat, tényleg szerettem szórakoztatni, igazából ehhez értettem a legjobban: az emberek szórakoztatásához.
- Úúúúúú, igeeeeen! - tapadtam hamar az ablakra és néztem lefelé, bár nem sokat láttam, de kétségtelen, hogy Gyula volt lassan alattunk, hát Kolos mondta. Én magamnak maximum akkor hiszem el, ha látom a város tábláját.
- Igeeen, amit csak lehet még megveszünk - bólogattam nagyokat, fejben pedig próbáltam pörgetni a szükséges dolgokat, amiket nem tettem be.
- Figyelem-figyelem kedves utasaink! Gyula határait lassan megközelítjük, kérem kapcsolják be biztonsági öveiket és készüljenek fel a landolásra. Köszönjük, hogy az ArdaiÉsKasza légitársaságot választották! Hehe - nem mondom, hogy izgatott voltam, de hazudnék, ha azt mondanám, nem.
- Voltál már mugli szupermarketben? Csak szólok, ha furán öltözött alakokat látsz… csak ne bámuld őket. Nem szeretik - gondoltam itt a köntös-papucs kombós anyukákra vagy a fecskés-trikós bácsikra és a hasonló…. jelenségekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Azt hittem, hogy nehezebb lesz megértem, miben is más az ő mágiája, és azt gondoltam, talán nem vagyok eléggé jártas, vagy, hogy kicsit butusnak fog nézni azért, mert megkérdeztem, de érezhetően nem néz annak, és elég könnyen meg is értettem azt, mitől másabb az ő mágiája, mint az enyém. Tudom, hogy nem kellene ezen aggódnom, de még most is, két évvel az után, hogy belecsöppentem ebbe a világba is furcsán meg akarok felelni, és azt szeretném, hogy ne írjanak le mások, csak mert én máshogy szocializálódtam. A falunkban mindenkinek funkciója volt, itt azonban egészen máshogy működik a világ, az emberek egymáshoz hasonlítgatják magukat, és ezért olyan dolgokat is megtesznek, ami távol áll tőlük valójában.
- Nagyon érdekes a mágiát! Szóval, ha mi ketten összeállnánk egy terro-szuperhős duóvá, akkor mi lennénk a legjobbak, hiszen egymás gyengeségeinek erősítése vagyunk.
Megy ez, mint az egyszeregy, és ez megnyugtató. Mivel látom, hogy a mögöttünk lévő hely lefoglalja a gondolatait, ezért hátrapillantok én is a sok feliratra, majd vissza rá.
- Tudtad, hogy Ezra neve is a falon van? Szerintem ő sem tudja, de a múltkor vihar előtt voltam kint, és nem nagyon tudtam gyakorolni. Akkor olvasgattam a falakon lévő neveket. Ha jól emlékszem Winter Danvers neve szerepel a legtöbbször ott meg Várnai Rafaelé is. Azt mondják, hogy azok kerülnek fel ide, akik sok emberrel jártak itt.
Nem tudom, hogy Ezra miért pont ide küldött minket, hiszen akkor ez nem egy túl tisztességes hely. De persze lehet, hogy csak pletyka az egész, valaki elkezdte, hogy ez a hely ilyen, és mindenki más is úgy csinált, mintha itt lett volna valakivel.
- Milyennek érzed az életet? Jaj, lehet, hogy ez nagyon buta kérdés volt, csak annyira szeretném elképzelni, hogy milyen tudni, hogy milyen élőlények vesznek körül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Izgalom és félelem különös egyvelege járta át testét reggel. Talán a félelem jobban körüllengte, mint az öröm és izgalom. Ugyan borzasztóan várta ezt a lehetőséget, de a legtöbb szociális szorongóhoz hasonlóan, neki is liftezett a gyomra az új emberek miatt. Nem is kétség, hogy a reggelije a mosdóban landolt. A hoppanálás viszont annyira nem rendítette meg, gondolta, lehet a reggeli róka miatt. Kedves professzor kérdése hallatán megemelte kezét bátortalanul.
- Nem pontosan itt, hanem Dél-Koreában - felelte óvatosan, hisz csak félig válaszolt a kérdésre. Lehet nem is kellett volna jelentkeznie? Talán maradhatott volna csendben is. Már mindegy. Követve a társaságot átvette kártyáját egy meghajlással, mely otthon így természetes. Diszkrét és nem igényel fecsegést. Gondosan magára csíptette a Látogató szóval ellátott lapocskát, hogy gond nélkül közlekedhessen a csapattal. A liftbe lépve Rami vonásai láttán szeretett volna odalépni hozzá, de úgyis elég zsúfolt volt helyzetük. Nem szeretett volna senkit sem fellökni vagy épp hozzáérni jobban a kelleténél. Nagy sóhajjal lépett ki a másodikon a liftből, amint levegőhöz jutott. Nem felejtette ám el a navinés lányt, így picit lelassított, hogy megkereshesse és mellé léphessen.
- Minden rendben, Rami? Kérsz egy kis vizet? - kérdezte óvatosan s hangja támogató, melegséget árasztó volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mandulaszemei az eridonost analizálták, tetőtől-taplig. Az a pár másodperc, míg Nonó önmagával harcolt fejben, Jiyun szerint, mintha az arcára is kiült volna. Feszengést tapasztalt a másik részéről, amit egy kiáltással koronázott meg. Erre Jiyun összerezzent. Nem szerette a hirtelen, hangos hangokat. Minden esetben a lehető legminiatűrebbé szeretett volna zsugorodni, csak ne lássa meg őt a hangoskodó és ne rajta töltse ki dühét. Természetesen, aki aurorrá akar válni, nem bízhatott abban, hogy minden problémáját az idő lassú haladása megoldja majd. A lány jó jegyei miatt nem kételkedett felvételében, de szellemileg bőven volt hova fejlődnie. Először is, ezt az ártatlan kisegér jelmezt kell magáról levetkőzni, kicsit kinyílni. A többi jöhet utána.
- Ó, értem. Semmi baj - vonta meg a vállát, ismerte az önmagával vívott szélmalom harcokat. Jiyunnak is kijutott belőlük bőven.
Száját húzva gondolkodott mindazon, amit Nonó az imént megosztott vele. Elhívta, de nemet mondott neki, dolga volt, és a többi.
- Nonó, nem lehet….. Nem lehet, neki más tetszik? Ezért mondhatott nemet? Nem ismerem, félre ne érts… csak még ez jutott eszembe… hogy tudod… Lehet neki más…. tetszik…? - na, hogy ezzel most rontott-e akaratlanul is a helyzeten, már csak Nonón múlik, de Jiyun tényleg csak megfejteni szerette volna vagy épp kibogozni e kusza szerelmi szálak rejtélyét.
A lány felpattanása újabb összerezzenésre adtak okot a Sherlock palántának, magában már nyüszített, szokjon le az eridonos a hirtelen mozdulatokról, nagyon megrémiszti a levitást.
- Odamentél volna hozzá? - dönti finoman oldalra fejét, míg kezével az ujján pihenő fordítógyűrűjét birizgálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Hírek és események → Karakterkereső

Keresem a két barinőmet, akikkel mi leszünk ennek az ócska kastélynak a dívái!
Ti vagytok azok, akikkel mindig együtt látnak Engem - ha épp nem Dorcival vagy Bercivel vagyok.
Ti vagytok az én legeslegfontibb barijaim, és egymással osztjuk meg a legmocskosabb pletyiket, amiket hallunk. Illetve veletek taposom el az ellenségeimet - ez mindent takar a sima hajtépéstől kezdve a megátkozásig.
Szerethettek vagy félhettek is tőlem, ki is beszélhettek a hátam mögött, azonban a szemembe sosem mernétek mondani, mivel elveszettek lennétek nélkülem. Ki ne lenne az?
Hogy személyiségileg milyenek lesztek, rátok hagyom. A nevet is ti választhatjátok meg. Legyen fancy, cézével, ipszilonnal meg tudja a nyavalya, mivel. Látszódjon, hogy NEM putripredátor, újgazdag ribancok vagytok. Azokat gyűlölöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hirtelen felkiáltások biztosan a frászt hozom Songra.
– Na mindegy is. – Elvettem az előbbit. Beszélgetünk még egy kicsit.
– De… – Lesütöttem a szememet.
– Neki az egyik évfolyamtársam tetszik. Legalábbis ezt írta egyszer… Nem tudom ki, de őszintén nem is érdekel. Bár lehet jobb is így. – Kicsit próbálom elterelni a gondolataimat, de bárhogy erőlködöm nem sikerül. Inkább rá hagyom és átadom magamat az érzésnek. Mert ha elfojtom biztos csak rosszabb lesz. Legalábbis azt mondják.
– Nem is tudom. Szerintem csak a fejemben létezik ez az egész. Ha nem utasít vissza lehet rosszabb lett volna... – Itt nyelek egyet és próbálom a könnyeimet vissza szívni.
– Lehet, hogy nem is tudtam volna mit kezdeni egy kapcsolattal. De ki tudja. Felette járok, de akkor is. Bár azt nem tudom, hogy hogyan találjak mást… – Egy kicsit el búsulok. – Vagy, hogyan felejtsem el őt. Valamit megpróbálok kezdeni magammal. Most úgy is jön a vizsgaidőszak szóval talán majd ha arra koncentrálok akkor elfelejtem. – Mosolygok. Végül mivel mindkettőnknek programja van ezért elköszönünk egymástól. Miközben megyek öröm és szomorúság keveredik a szívemben. De amikor beérek a klubhelyiségbe elkezdek szorgalmit írni és elfelejtem egy időre. Az utáni napokban még kicsit rágódom a Songos beszélgetésen, de a tanulás elfeledteti velem az egészet. Végül csak egy jó beszélgetés marad meg a memóriámban.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ajkai lekonyultak, nem szerette volna, ha ijedelme rosszul érinti az eridonost. Bár lehet, ez a kisebbik problémái közé tartozott Nonónak jelenlegi helyzetében. A szerelem sosem könnyű dolog, pláne, ha viszonzatlan.
- Nagyon sajnálom, Nonó. Figyelj, anyukám egyszer azt mondta, ne várjam vadul a szerelmet, mert egyszer úgyis berobban az életembe az a személy, aki viszont fog engem szeretni. Biztos vagyok benne, hogy te is rá fogsz találni arra a személyre, akit a sors neked szánt - mosolyogva közelebb lépett és meglapogatta az eridonos hátát. Szerette volna, ha kicsit elmosolyodik és nem savanyú arccal hagyja maga mögött a társalgót.
A jegyzeteit végül elfelejtette kölcsönadni, pedig eredetileg ezért mentek a oda, ezt pedig már csak akkor realizálta, miután Nonó elment. Jiyun bűntudatot érzett, amiért elfelejtette. Annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy teljesen kiment a fejéből. Talán az lesz a legjobb, ha lemásolja őket és bagolypostán átküldi az Eridonba, így már Nonónak is elég lesz tanulnia a másolatról. Eszerint cselekedve pakolta össze mindenét és a hálókörlete irányába vette útját, ahol pótolhatja hiányosságát, majd folytathatja az animágia tanulmányozását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A kicsi a világ tipikus esete áll fent, és egyelőre nehéz megítélni, hogy ez jelenleg eléggé vagy rohadtul kellemetlen. Mindenesetre őt láthatóan szórakoztatja zavarodottságom, ami csak tovább erősödik, mikor nem érzek késztetést, hogy képen töröljem, amiért nevet rajtam.
Azért kicsit összeszalad a szemöldököm, mikor a festménytől kér elnézést, és nem tőlem. Ki akarja húzni a gyufát, de még mindig jobb tetszik az arca így, mintha monoklit csinálnék neki.
- Nem, ugye? - kérdezek vissza, szinte boldogan, amiért ő is úgy érez, mint én, és ezen a pontom már inkább magamat ütném, amiért ilyen idióta mód viselkedem, vigyorgok, mint a fakutya és bájcsevegek. Nem tudom, mi lelt, valószínűleg a helyzet váratlansága.
Amikor az embernek van egy bizonyos imidzse, azt igyekszik fenntartani, és bár az enyémet a gőg, és a sértettség is alakította, attól, hogy most olyan érzések uralkodtak el rajtam, melyekre nem voltam felkészülve, még nem lenne szabad kivetkőznöm magamból. Hát más is lát minket... de abba se most kéne belegondolni, hogy milyen lenne kettesben lefolytatni ezt a beszélgetést.
Ellépek a festménytől, és lassan végigpásztázom környezetünkön, a felénk pillantó diáktársakra szúró tekintettel nézek vissza, és mire újra a másik ex-mardekáros felé fordulok, már összefonom magam előtt karjaim, arcom pedig nem tükröz mást, mint érdektelenséget.
- Akkor most szerencsésnek érzed magad, hogy itt lehetsz? - kérdezem kétkedő hangon. - Én próbáltam volna máshol lenni, de mostanra feladtam. Itt voltam már év eleje óta, de én se láttalak eddig téged.
Kimaradt pár tanóra is, az étkezéseken se a többiekkel együtt vettem részt, de így se tudom, hogy úsztuk meg eddig a találkozást. Egyáltalán egy évfolyamon vagyunk vajon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

Két héttel ez előtt a férje bevonult elvonóra- olyan mérföldkő, amiről azt hitte, soha nem fog megtörténni. Ugyanígy, két hete ő is átköltözött a Krise-birtokra a nagymama oltalma alá. Nem talált ebben semmi kivetnivalót, ugyanis Willel ellentétben ő tényleg kívülálló- nem tapasztalta meg Madlen nagymama-arcát gyerekkortól, és a neki szánt reakciók valószínűleg egész addig kedvesek és figyelmesek lesznek, amíg a foga fehérje rejtve marad. Ez egy oda-vissza gesztus szokott lenni, jelenleg pedig semmi indoka nincs díszhisztit csinálni a semmiért; megkapta, amit akart, Will elvonóra ment.
Apropó elvonó, két hét után idejét látta nem csak a saját foglalkozásaira eljönnie ide, Carlisle-be, hanem végre Willt is meglátogatnia, így az, hogy most a szeptemberi kellemes napfényben úszó kertben üldögél mostanra enyhén gömbölyödő hassal, egyáltalán nem meglepő látvány- várja a kedves férjét láthatóan jó hangulatban. Azt mondják, három a magyar igazság- lehet, hogy a harmadik terhessége tényleg problémamentes lesz, legalábbis eddig eseménytelenül telnek a napok leszámítva azt a kezdeti atrocitást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sietősen szedi a lépteit az átriumból az intézményhez tartozó, árnyas parkba vezető lépcsősoron. A szigetországot fojtogató meleg pár héttel ezelőtt kellemes indiánnyárrá változott, így a szabadideje legnagyobb részét a friss levegőn tölti. Az angolkert örökzöldjei, eldugott padjai és öreg diófái a kedvencei. Van, hogy órákon át heverészik a bentről ellopott pokrócán és bámulni a levelek közt kékellő eget. A mai nap azonban más.
A terapeutája már a reggeli foglalkozásán rámutatott a feszengésére. Nehezére esett a beszélgetésre koncentrálnia, a keze minduntalan matatott valamivel, a tekintete pedig újra és újra az órájára vándorolt. Tudta, hogy ma meg fogja látogatni a lány, hiszen az ezt megelőző napokban többször szóba jött a látogatása és azok a játékszabályok, amiknek meg kell felelnie majd. A terapeutája előtt nem titok a kapcsolatuk erőszakos és egyszerre kodependens mivolta, így ő személyesen nem támogatta a találkozót. De ha már megtiltani nem tudta, arról tett, hogy amennyire teheti, felkészítse a férfit a látogatásra.
A cipője alatt a lépcső márványa csinosra nyírt fűre vált. Szinte azonnal kiszúrja őt a rózsák és vadvirágok ágyásai közötti félárnyékos padon. Először megtorpan egy pillanatra, majd sietősen elindul felé - ahogy pedig odaér, köszönés helyett a kezénél fogva felhúzza a padról, hogy magához ölelje őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

Kívülről szinte biztos benne, hogy a legtöbb ember ostobának tartja és azt mondja, megérdemli, amit kap, mert rég fel kellett volna álljon ebből a házasságból, és kisétálni. Nagyon jól tudja, hogy a kapcsolatuk úgy, ahogy van, egészségtelen, ahogy azt is, hogy mindketten így akarták: ő valakit, aki csak őt akarja és ezt ki is mutatja, Will pedig biztos pontot akar minduntalan, még ha ezt erőszakkal is foganatosítja.
Azonban talán még nem volt rá konkrét példa, hogy Will ennyire vehemensen és bensőségesen köszöntse, mint most. Kettőt pislog, és már ott találja magát egy nagy, meleg medveölelésben. Nagyot, elégedettet szusszant, miközben hasonlóan ragaszkodóan fűzi össze a két karját Will derekán és bújik hozzá hazatalált macskaként. Mintha hónapok óta nem látták volna egymást, pedig csak két hét telt el azóta, hogy mindketten összepakoltak, és végül a Krise-birtokon elváltak, hogy Will végül itt kössön ki.
- Ezt úgy veszem, hogy nem csak nekem hiányoztál. - Nevetésre áll a szája, de csak a hangjába engedi belefolyni a jókedvét egyelőre, miközben visszahúzza a karjait, és lábujjhegyre állva ezúttal azért nyújtózkodik, hogy megcsókolhassa Willt.
- Hogy vagy? Azon kívül, hogy sármod semmit sem csökkent? - Vagy csak jobban hiányolta Willt, mint illene? Ki tudja... Mindenesetre esze ágában sincs elengedni egy ideig most, hogy megint kartávolságon belül tudhatja legalább egy órára. Egyike a néhány jó tulajdonságuknak, hogy ha Willnek szüksége van a testi kontaktusra, ő boldogan megadja ezt neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Tudom én, hogy kedves, de ez nem volt válasz a kérdésemre - rázta a fejét értetlenül. Látszott zavarodott pillantásán, hogy abban a minutumban nem sikerült volna felsorolnia kollégái nevét, még akkor sem, ha veritaszérumot itattak volna vele. Mi tagadás, hetven év már nem kegyelmezett a néni memóriájának.
 Dodi akkorát nyekkent a földön, mikor megbotlott rongyos ruhájában, hogy Kakasi szánakozva nézett rá és saját kezébe vette a dolgokat. Magához bűvölte a bőröndöt, ami ijesztően közel repült el a fiatalok feje mellett.
 - Adják át üdvözletemet Farkasházy professzornak - dünnyögte végül, ahogy próbált a polcok között lavírozni rakományával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az alkohol fanyar illatát enyhe füst szaga vette át a ruháiban . ez lehet az első, ami a lánynak is feltűnik. Adél megcsókolja őt, ő viszonozza, a mozdulatban azonban van valami elfojtott kétségbeesés. Annyira bontakozik ki az ölelésből, hogy a lányt a vállánál fogva szelíden eltolja magától és mintha rég nem látta volna, végignézzen rajta.
   -  Én megvagyok. Meglepően jó itt a kaja.
A keze remeg a lány vállán. Alig észrevehető, de konstans tremor. Az egyénként hűvös tónusú bőre valamelyest szürkébbnek hat. Az arckifejezése azonban egyértelműen vidám, az alkoholos ködösség pedig nyilvánvalóan maradéktalanul hiányzik a szemeiből.
   -  Azt mondd meg, te hogy vagy. Kiborított már a nagyanyám? Vagy üvegbúra alatt tartanak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Kakasi néni

Hirtelen nem értem, mi történik. Miért mondja azt a néni, hogy ez nem válasz a kérdésére, hiszen éppen megnevezte Zsófi a házvezető-helyettesünket. Félreértette volna? Vagy kezd szenilis lenni? Esetleg éppen agyvérzést készül kapni? Nagyapa nővérénél is így kezdődött, hogy hirtelen nem tudta, mi micsoda. Ennek ellenére nem merek visszaszólni, hogy pont ez volt a válasz, és úgy látom, Zsófinak sem akaródzik kijavítani. Inkább levegőt sem véve várjuk mindketten, hogy mire jut magával a tanárnő, feltesz-e másik kérdést esetleg. Még pislogni is elfelejtek, de komolyan, aztán már késve húzom le a fejem a fölötte elsüvítő bőrönd elől. Szerencsére nem kap el, csak olyan vészesen közel van, hogy kezdem tényleg azt hinni, a tanárnővel nincs minden rendben. Most viszont aligha kérdezem meg, hogy jól van-e. Majd esetleg, ha már megvan a bűbájtan vizsga eredménye és az is biztos, hogy jövőre nem fogom itt tölteni az évet.
- Mindenképp, meg Óvári tanárnőnek is - válaszolok szinte már zadarva, amikor végre felszusszanhatok, hogy nincs több kérdése, és iszkolunk is onnan máris. Úgy érzem, ez egy hajszálon múlt, most viszont jöhet a következő lépés. Elkészíthetjük a bájitalt, aztán bele kell csempészni mindenki italába is. Összeülhetünk megtervezni a hadműveletet hamarosan, lehetőleg olyan helyen, ahol nem futunk bele a tanárnőbe. Előtte meg mindenképp meg kell nézetnem a pálcám egy hozzáértő valakivel. Jó kis délutánnak nézek elébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

Szokatlan, más lett a ruhái illata. Talán akkor érzett rajta igazán utoljára füstszagot... mikor is? Például valahányszor hazamászott Júliával a sarkában valamelyik kocsmából holtrészegen. Vagy, ha ideges volt... néha. Szóval felváltotta az alkoholt cigarettával egyelőre. Nem ő a terapeuta, nem tudhatja, milyen módszert követ Will az övével, így egyelőre marad, hogy ezt az információt elrakja az agya egyik sarkába útravalónak.
Ahogy a csipetnyi kétségbeesettséget, az ölelés erősségét, és a remegést a vállán nyugvó kezekben. Elvonási tünetek és egy vidám arc. Nem is tudja, mikor volt Will agya tiszta és egyben felhőtlen a hangulata, bár nem példa nélküli eset.
- Mondtam neked. A séf nem angol. - Az úri lány és a francia konyha iránti szeretete. De ezt Madlen előtt nem ecseteli, a végén még megbántaná a nagymamát az angol konyha lebecsülésével.
- A tenyerén hordoz, nagylelkű. Van egy olyan érzésem, hogy mindez nem nekem szól elsősorban. Már volt szerencsém a család gyógyítójához is, hogy megerősítse, minden rendben. De ezt eddig is tudtam, tudtad, tudtuk, mindenki tudja. Szerintem helyénvalónak találja, hogy szem előtt vagyok, te pedig haladsz a megtisztulás felé vezető úton. - A végére drámai komolyságba átcsapó hangja elüt a felfelé görbülő szájszegletétől; érezni, hogy mulattatja a helyzet. Közben Willt az egyik kezénél fogva megpróbálja leinvitálni a padra, hogy ácsorgás helyett kényelmesebben élvezzék ki a látogatási időt.
- Remélem, tudod, hogy várlak vissza? Két hét és a nagyján túlleszel. Pont időben, hogy végignézhesd, ahogy eltűnik majd a bokám a látómezőmből. - Nem mondja, hogy tudja, milyen nehéz egy alkoholistának leszokni- mire igazán rákaphatott volna, az anyja kiráncigálta belőle és gyógyszerekre rakatta másfél évvel ez előtt. Arra viszont emlékszik, mennyire jóleső volt az agyára ráülő zsibbadás, amikor nem kellett kusza, nyomasztó álmokat látnia, és ha látott is, reggelre csak a fejfájás maradt, és a másnaposság érzete, azt pedig Will orvosolta egy újabb pohár alkohollal. Nem tudja felróni neki, hogy annyiszor az üveg után nyúlt a tompulás érdekében, azt viszont igen, amit az alkohol hatására tett. Akármennyire is kellemetlen, egy adott ponton le kellett szoktassa Willt erről az egészről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

   -  Igen, gondoltam, hogy nem bírja ki, hogy megnézesse a saját gyógyítójával is. Csodálkoznék, ha nem kezdene el még a héten rugdalózókat kötni.
Megforgatja a szemét, közben hagyja, hogy a lány leinvitálja a padra. A fák árnyékában kellemes, nyár végi hűvös van, pontosan olyan, amire gyerekkorából emlékszik.
Szembefordul a lánnyal a padon, anélkül, hogy elengedné a kezét. Mindig szüksége volt az érintésre, most pedig, hogy különösen nyomorultul érzi magát, különösen.
Valójában ugyanis borzalmas heteken van túl.
Eldöntötte, hogy nem engedi, hogy a valódi érzelmei kiüljenek az arcára, amikor végre találkozik a lánnyal. Részben miatta és a törékeny állapota miatt. Részben maga miatt, hogy a viselkedése ne ébresszen fel felesleges kérdéseket. Az egyikük számára sem volt kérdés, hogy nehéz dolga lett idebenn az alkoholizmusával azonban azzal nem számolt, hogy a hirtelen jött tisztaságával együtt milyen hosszúra nyúlnak a mindennapjai... és ezáltal mennyi ideje lesz a nem kívánatos gondolatainak az agyába férkőzniük.
A terapeutája is tudja, hogy titkol valamit. Valami jelentőségteljeset. Valamit, amire nincs kész, hogy beszéljen róla. Talán soha nem is lesz.
Adélra azonban egy vidáman semleges William néz vissza, aki könnyedén elneveti magát a hallottakon.
   -  Addig még van egy kis időd szerintem, hacsak nem akarod, hogy még hónapokig itt legyek. Különben hogy élvezed, hogy nem vagy ágyhoz kötve?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

- Azért csak nem? Korai lenne. - Már a nyelve hegyén van a mostanra mantrává vált megjegyzés: nincs miről beszélni, amíg nem sír. Azonban visszafogja magát, kár lenne páros lábbal beletaposni a laza, jó hangulatba.
Valóban nem vesz észre semmi, a vártnál szokatlanabb dolgot. Számított rá, hogy fizikailag meg fog látszani, hogy a férje két hete nem iszik, nyúzott arcot, remegő kezet várt és többé-kevésbé be is vált a számítása. Ez része a leszokásnak, ahogy a terápia is. Azt persze nem tudja, hogy a helyzet ettől sokkal komplikáltabb, és Merlin lássa lelkét, ha a titok kitudódna, lehet, tényleg összecsomagolna. Taktikailag okos döntés a sötétben tartani most az asszonyt.
- Nem, eszem ágában sincs. Azt reméltem, ha visszajössz, elmegyünk valahova még mielőtt... túl elfoglaltakká válunk. - Csak úgy megrántja a vállát, kissé félszegen. Ha nem nevezi meg a dolgot, nehezebb kifejeznie magát, de tartja az elhatározását ezzel kapcsolatban. - Megünnepelhetnénk, hoooogy... kijössz innen, és hogy idén végzek, és felvételizek az egyetemre Pécsen. - Nem mintha nem beszéltek volna már erről futólag, de most nagyon közel került az egész ahhoz, hogy kézzel fogható legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A szemem alatt meghúzódó karikákat nem igazán sikerült elfednem, állapítom meg a reggeli kapkodásban, ahogy elhaladok a tükör előtt. De persze mindenkinek lehetnek nehezebb estéi. Egyszer-egyszer belefér. Nem igaz?
Gyors tempóban igyekszem a nagyterem felé. Nem sokkal később fogok leérni a reggelire, mint mindenki más, és nyilvánvalóan nem az étkezés hiánya hajt, nem túlzottan foglalkoztatna, ha a mai napon nem sikerülne táplálékot bevinnem a tanórák előtt. A helyiségbe beérve ügyet sem vetek saját házam asztala felé, azonnal a kék nyakkendők között kezdek keresni, míg meg nem találom a megfelelő tulajdonosát. Ahogy haladok feléjük, egy bögre kávét kapok csak fel az asztalunkról, bár nem érzem, hogy most épp különösebb szükség lenne rá.
Megkocogtatom Zalán vállát.
- Zalán. Jó reggelt. Ráérnél? - Vetem azonnal oda a kérdést kissé zilált hangon, s rögtön intek is fejemmel a nagyterem ajtaja felé. Az sem érdekel kifejezetten, ha épp teli szájjal pillant majd fel rám. Nagyon fontos ügyben keresem ugyanis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szabad keze ujjai türelmetlenül dobolnak a pad háttámlájára vetve, ami egyszerre leplezi, de feltűnőbbé is teszi a reszketését. Fizikailag nincs kifejezetten rosszul, arról gondoskodnak a gyógyszerei. A mentális csapongását és lobbanékonyságát azonban szándékosan nem csillapítják semmivel, ez pedig szembeötlő a viselkedésén. Miközben a lány beszél, ő hol rá, hol pedig mögé pillant, a kezében pedig csak röviden tudja a lányét tartani, mielőtt irritálni kezdené az érintése.
   - Egyetemre. Te.
Anélkül bukik ki belőle a megjegyzés, hogy egyáltalán felfogná, hogy beszél. Adél nem, hogy is mondjuk... túlságosan okos a szemében, és bár esett szó egyetemről, nem hitte, hogy ezt komolyan is gondolja a lány. Nem arról van szó, biztos benne, hogy ha jelentkezne felvennék. De miért tenne ilyet?
   -  Mármint ne érts félre - folytatja hadarva, ami nem igazán jellemző rá. - Csak a te ambícióid nem az iskolapadban vannak, nem? Nem tudnád valami értelmesebbel eltölteni az időt helyette? Különben is, lesz dolgod mostanában bőven.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Carlisle, Egyesült Királyság -

Egy másodpercre megfeszül a mosolya, aztán elernyednek a szája körüli izmok és csak az előző mosoly marad- lehet, hogy csak képzelgés volt az egész? Hiszen ugyanolyan vidám, mint az előbb.
Mindig emlékeztetnie kell magát, hogy valahányszor elátkozná Willt, azzal lesüllyedne a szintjére; ezt a terapeutájával is elég sokszor átbeszélik, jobbára ő viszi a beszélgetés fonalát, a terapeuta pedig jól irányzott segítő kérdésekkel világít rá addig fel nem térképezett területekre. Ennek köszönhető, hogy itt és most nem veri bele Will fejét a padba indulásból, amit egyébként nagyon szívesen megtenne. Nehogy már a takony túrja az óvodást, dobálja itt a megjegyzéseit, mikor egy egyetemet sem volt képes elvégezni, mert egy nyomorult! Nem, ezt nem fogja hangosan kimondani. Mosoly. Vidámság.
- Például? Igen, az első félévet így passziváltatnom kellene, de milyen értelmesebb irányvonalra gondoltál? - Ha beszél és belehelyezkedik a szerepbe, kisebb az esélye, hogy megpróbáljon kárt tenni az éppen gyógyuló férjében. Elképesztő, hogy képes valaki 1-ről 1000-re felvinni a dühe szintjét konkrétan pár mondattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A reggelek főleg az Instán romantikusak, kávéillatúak, ősztől tavaszig puha papucsos, bárányfelhős álmok. Nem úgy a valóságban! Ébredtél már úgy, hogy az egyik oldalra meg sem tudtad mozdítani a nyakad? Harmincon felül ez már a reggeleid része, sőt, ha minden reggel másutt fáj, tudod, hogy még élsz- főleg, ha egyáltalán fáj, mert ha már azt se érzed, lehet, felmondták az utolsó keneted. Tizenévesen ez inkább akkor jelentkezik, főleg Lafayette kedves szobatársánál, ha a barátnője egész éjjel a karján aludt. Paul, a Németországból idevergődött évfolyamtársa igen hamar rámozdult Zsófiára a harmadik évfolyamukból, és noha a szerelem gyönyörű, a reggeli, elaludt kar és nyakizom miatt most Paul úgy ül Lafayette bal oldalán, mint egy vécécsészényi válogatott hígfos. Úriemberünk jobbján szabad az ülőhely, nem úgy a túloldalán, ahol Kristóf az ötödévről épp egy hat tojásnyi rántotta adagot halmoz a tányérjára, mellette Karola pedig épp Zsófiával böngészi a Shein legújabb akcióit. Komolyan, sose fogja megérteni, mit zabálnak a lányok azon az oldalon, mint a disznók. Jó, olcsó meg minden, de helló, mágusok? Átváltoztathatnak bármit bármivé, könyörgöm. Néha annyira muglik...
Mellette Paul már nagyjából huszadjára nyaffan fel, hogy fáj a válla, mire ő türelmét vesztve végre rászorít a kérdéses testrészre, mire a másik hangos nyikkanással kap oda.
- Ember, észnél vagy? -
- Jajj mit vered már magad? Most rendbe akarod hozni a karod vagy sem? Vagy vigyelek a gyengélkedőre? A kigyúrt gyógyító jobban bejön a húsz köbméter izmával? - Az a nézés... ha ölni lehetne, Lafayette már gyufásdobozban tartana hazafelé.
A másik oldalra elnyúlva Zalán orra előtt elcsaklizza a lekvárt a miheztartás végett, miközben a szabad kezével barátságosan vállon veregeti. Néha indokolatlan szimpátiát érez három másodpercig a srác iránt tudván, hogy az éjszakai kiabálás és rémálmodás nagy mestere, valószínűleg megint nem aludt túl sokat, vagy ki tudja... Azért nem követi nyomon Zalán életét, hell no.
Nagyjából egyidőben a rellonos srác érkezésével Kristóf nagy hangon, szofisztikáltan bejelenti az újságát összetűrögetve, hogy "A kávé végre hatni kezdett, elnézést!".
A Levita asztala tehát nyüzsög, ébredezik, a diákok legtöbbje közel áll a műzli és a virsli lefejeléséhez az első kávé előtt, néhányan meg már elindultak megrohamozni a vécét a kávé után. Gyönyörű ez a reggel is, nem igaz?