Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A friss szellő úgy kapott hajába, mintha csak üdvözölni akarta volna. Mosolyogva pillantott végig az udvarocskán, megcsodálva az összes színét a természetnek. Gyöngyöző nevetéssel kezdett el futni végül a fák felé, közben botladozva dobálta le a lábáról azokat a surranókat, amelyet valamiért mindig ráadtak. Nem, ő érezni akarta a talaj morajlását a talpa alatt, mint ahogy régen is volt. Ez volt az egyetlen érzés, amelyet nem vettek el tőle az utóbbi pár hónapban. Futott, gyorsabban mint a sas, csak hogy aztán nekicsapódva az első törzsnek ölelje át azt. Pár pillanat elteltével megállt a fa előtt.
- Remélem nem fogadsz haragosodnak - simította meg a kérget, és aztán óvatos mozdulatokkal kezdett el felmászni rá. Jó pár méterig meg se állt, aztán a kényelembe helyezkedve nézett a messzeségbe. - Az az Erik fiú megint bántott - panaszolta. - Répának szollott a hajam miatt. Kár, hogy nem tudja münnyire szeretem a répát - magyarázott a fának, ahogy fél karjával átölelte mintha a legnagyobb barátja lenne. Talán az is volt. Aztán kaparászást hallott meg maga alól és nyögdécselést. Ahogy lepillantott az egyik csoporttársa ücsörgött a Földön. Összeráncolta a szemöldökét, és úgy nézte, hogy vajon mit művel az ő barátjával a lányka, de amíg konkrétan nem kell megszólítva, csak nézte az ügyködést.
- Inkább te gyere fel - válaszolt vissza. Tényleg nem értette, hogy mégis mit akarhat tőle a másik. Lehet ő is gonoszkodni akart vele, ahogy a fiúk szoktak. Hiába, amikor első héten meglátta, ahogy szegény pókot kínozzák, muszáj volt közbelépnie. Azóta is ő a "pókos lány". Számára meg ők voltak a "undok állatkínzók". - Küllek? - kérdezte. Anyukája ezért biztosan megszólta volna, és Gertie azt is kívánta bár megtenné még egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az erdőben való neveltetés egyrészt megtanította a lányt, hogyan érezze otthon magát ott, ahol csak zöldet lát. Azonban ezzel ellentétesen sose volt dolga ezelőtt kortársakkal, így most sem teljesen tudta, hogy mégis mit kéne kezdenie a lent látható lánykával. Várja meg, amíg felszenvedi magát? De olyan nem jól csinálta, hogy szinte rossz volt nézni. Azonban régen ő is magától tanulta meg ezeket.
Végül mégiscsak maga alá húzta mezítelen lábait, és felállt az ágra, hogy lefele kezdjen el mászni. Minden kisebb kiálló ágra figyelt, nehogy letörje őket, hiszen a fa se sértette fel az ő bőrét. - Rosszul csünálod - magyarázott közben, és ahogy egész lentre ért felmérte a lányka magasságát és a potenciális ágakat, amelyeket elért.
- Fogd müg azt - mutatott az egyik feljebbi ágra, amelyet Lenke valószínűleg csak ugrással tud majd elérni. - Osztán a lábad támaszkodjon omott - magyarázott tovább, ezúttal arra a vastagabb részre utalva, amelyen eddig a lány próbálkozott.
Várt, hogy Lenke úgy csináljon, ahogy mondta neki, aztán ráfeküdve az egyik fentebbi ágra lógackodott le, hogy ha a lány megcsinálta amit tanácsolt neki, majd a kezéért nyúljon, és úgy segítsen egyenesbe hoznia magát. - Fogd müg a küzöm - szólt parancsoló hangon a vöröske, és teljes erőbedobással húzni kezdte a könnyed lányka testet, és csak akkor merte elengedni, mikor látta, hogy stabilan guggol vagy ül az ágon. Akkor is egy másik ágra vezette oda a kezét, hogy biztosan tudjon kapaszkodni. Lehet, hogy nem értett az emberekkel való kommunikációhoz, de a gyengédséget ugyanúgy ki tudta mutatni feléjük, mint a növények és állatok fele. És közben még bizalomkeltő hatással is volt Lenkére, hála az életmágiájának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Lehunyt szemei alatt is érezte az összes kis fűszál hajlását. Hajlongtak a gyönge szélben, és nyomorogtak mezítelen talpai alatt. Mégse, egyetlen kis négyzetméterén a kertnek nem találta a brosst. Azt a darabot, amelyet még anyja hordott vastag kötött kendőjét. Mindig azt mondta rá, hogy az egyetlen emléke a régi életéből. Emlékezteti, hogy miért ne bízzon az emberekben. És ez a kis tárgy volt az egyetlen hagyatéka Gertienek.
Lassan kezdtek lefolyni krokodilkönnyei orcáján, ahogy kezdte elveszíteni az utolsó kis reményszirmot is, hogy megtalálja az elveszett tárgyat. Mindenhol megnézte már, ahol csak járt, égen földön, természetben és házban egyaránt. Mégse lelte. És abban a pillanatban felmerült benne az a mérgező gondolat, mely a vénáját zöldre festette. Sötétebbre mint a borostyán levele.
Piros, kisírt szemekkel és felfújt arccal lépett be újra a házba, és fújtatva caplatott fel a lépcsőn, hogy testvérei szobájába betörjön. Elvették tőle. Az egyetlen emlékét. Előbb megfosztották szabadságától, és most már azt is befolyásolni akarják, mire gondolhat. Pedig ezt nem fogják megúszni.
Ahogy a folyosóra fordult, beleütközött egy testbe. Fel se fogta ki áll előtte, jelenleg mindegy volt, hogy a család közül kivel találja szembe magát. Mindenki bűnös volt. Sőt, együtt tervelték ki. - Elvütted! Minek küll az nektek? - kérdezte még mindig zokogva, eltorzult arccal. - Vissza akarom kapni! - követelődzött azonnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Úgy fújtatott dühében, mint a szarvasmarhák legelés közben. Felfújta pofiját, mintha csak attól nagyobbnak és erősebbnek tűnne, pedig a könnyek, melyek vörösre festették az egész lánykát, rendületlenül bizonyították az ellenkezőjét. Szemei csillogtak a fájdalomtól, és a szitkozástól, amelyet Villő felé magyarázott. Ha megtanulta volna a roma praktikákat, talán még el is átkozta volna ott rögtön az unokatestvérét, de így szerencsére kénytelen volt szimplán csak hallgatni rá. Kinyitotta száját, és ha lehet még pufibbra fújta orcáit, mintha csak egy kis mókus lenne, aztán szaggatottan, prüszkölve engedte ki a levegőt. Pont úgy, mint egy helikopter.
- Elvüttétek! - jelentette ki azonnal a kicsi lány, és karba fonta karjait a mellkasa előtt, és lebiggyesztette ajkait. Fejét lefele tartotta, és onnan nézett fel mérgesen Villőre. Képtelenség volt komolyan venni ilyenkor, anyukája is sokszor kinevette ezért régebben, de ez volt mindenkor a taktikája, hogy kinyilatkoztassa mérgét. - Anya brossa. Az ügyetlen dolgom. És elvüttétek - ismételgette a szót folyamatosan, mintha nem is lehetett volna ez másképp. Hogy is lehetett volna? Hiszen senki más nem lakott abban a házban, ő pedig mindig nagyon-nagyon vigyázott rá. Kis tetőtéri szobácskájában, amelyet a családnak úgy kellett gyorsan kitakarítani számára, állandó helye volt a kis emléktárgynak.
- Nálad van és én mügkeresem - tolta arrébb a lányt, hogy elmenjen mellette, és berontson első unokatestvérének szobájába. Természetesen fogalma sem volt róla, hogy mégis hol kezdhetné a kutatást, így megállt az ismeretlen tér közepén, és onnan próbálta felmérni a helyzetet. Sose volt gondja azzal, hogy megoldja a problémáit, hiszen az ereje mindig segített neki, mikor valamit nem talált. Azonban ebben a mű tárgyakkal tarkított térben egyszerűen megszűnt a kapcsolata a külvilággal.
- Sügítesz? - nézett vissza a szőkére kiskutyaszemekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Számára a famászás olyan volt, mint a légzés. Reflexből tudta minden porcikája, hogy hogyan kell mozdulnia, mit kel fognia, és milyen erőre van szüksége az egyes fogásokhoz. Kész kis Maugli volt, legalábbis unokatestvérei mindig azt szokták rá mondani, mikor este begyűjtik őt a fáról.
Most mégis kicsit meglepődött saját határozottságán is. Eddig sose gondolt bele, hogy mit tesz, és hova lép. Most viszont elképzelte ő mit tenne, és olyan egyszerűen osztotta meg a taktikát osztálytársával, mintha csak a komposztálás rejtélyeit beszélnék meg. Mert hát fontos dolog volt visszajuttatni a Földnek azt, amit elvettek, ebben kétsége se volt.
Habár Lenke nem hajtotta végre annyira kecsesen a gyakorlatot, ahogy ő tette volna, meglepően ügyes volt. Gertie természetesen ezt a véleményt nem szavakkal, csak egyszerűen egy sugárzó mosollyal adta tudtára a másiknak, azonban ahogy fészkelődni kezdett, úgy váltott az arca rögtön haragosba.
- Müt csinálsz? Bántod a fát, hát nüm látod? - hápogott, mint egy kacsa, és a letörött hajtás felé kapott.
- Nagyon sajnálüm - simította meg a fa törzsét a lány. - Kérj bocsánatüt - parancsolt rá a másikra kertelés nélkül. Ha Lenke nem volt hajlandó ilyesmire, akkor képes lett volna fent hagyni a fán, hogy találja ki egyedül, hogy hogyan kell lejönnie. Ilyesmiben nem ismert viccet. Bár őszintén, semmiben nem nagyon ismert viccet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ha nem lett volna már alapjáraton eléggé dühös, akkor a Villőből áradó felhőtlen jókedv, illetve az ahhoz tartozó hanghatás biztossá tette, hogy Gertie az öt perccel azelőttitől is mérgesebb lett.
- Nü nüvess - nyavalygott, mint egy kismacska mikor az anyja mosdatni kezdi. Hát nem látja az unokatesója, hogy mégis milyen fontos ügyről van szó? Könnyei újfent potyogni kezdtek, de már maga sem volt biztos benne, hogy a csalódottság teszi, a méreg vagy a szomorúság. Annyi érzelem kavargott abban a kicsi testben, hogy valahol muszáj volt kijönnie.
Fújtatott egyet a kérdés hallatán. - Sose tüszöm máshova. Nüm vagyok csökött - mérgelődött, mintha csak a Morgótól tanulta volna. Pedig akkor látta azt a mesét is először, mikor ide kerülve Villő elkezdte mutogatni neki a dobozban. Csoda egy masina volt az. Azonban úgy tűnt, most egyszerűen semmi hasznát nem veszi a lánynak. Csak az útjában volt. Vagy lehet éppen rejtegette a brossát. Akárhogy is legyen, nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja. Arrébb tolta a lányt, és a szoba közepén megállva nézett körbe-körbe, mintha ennyitől megtalálná a becses ékszert.
- Hát... úgy pont ükkora - mutatta meg a kislány a két kezét összecsukva, mert hát pontosan belefér a markába, ha olyan kúp alakban tartotta. Elég nagy volt, és főleg súlyos, ha őt kérdezik, ám egy átlagos felnőtt számára szinte semmi volt. - Piros münta van bünne. Olyan münt ügy alma ami a fán türem - magyarázta szaggatottan, ahogy kereste a szavakat. Sokszor megnézte magának az alakját, pontosan tudta milyen érintése van a fémnek, de sose kellett még leírnia. Megmutatta és ott volt.
- Próbáltam mügkeresni. A fűben. De ott nüncs - vont vállat a lányka. Már sokkal kevésbé tűnt ellenségesnek, bár szeme folyamatosan a körülöttük lévő tárgyakra esett, mintha még mindig Villőt gyanúsítaná a lopással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő