Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Tánya prof, simán összeülhetünk és átbeszélhetjük mire kaptam a jelvényt.

Így is van, Bácskai! De ha Rókához és a Kis unikornishoz mész, megpöckölöm az orrodat. Az a szoba amúgy is hidegebb szerintem... Hm. Szóval Haydené és Margarétáé. Így talán nem kell szótár hozzám. *vigyorog*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Van valami báj abban, hogy most nem nála vagy nálam vagyunk, hanem egy teljesen független helyen. Ahol semmi másra nem kell koncentrálnunk, csupán egymásra. Egymás illatára, rezdüléseire. A másikban keltett érzetekre. Ilyenkor valamiért máshogyan látom magunkat. Ezért kellenek ezek a nyaralások. Ilyenkor megkapjátok egymásból azokat a dolgokat, amiket otthon kalitkába zársz és letakarod a hétköznapok szürke leplével, hogy csak hallgasson. A fel-felerősödő szellő egyre erősebben hozza a sós, kissé algás tengervíz illatát, így lehunyom egy pillanatra szemeimet. Arcomra a nyaralás néhány szeplőt varázsolt, amire már kölyökkorom óta nem volt példa, hiszen jó könyvmoly lévén nem is nagyon kerestem a napsütötte részeket. Biztosan a korral jár, hogy egyre inkább becsülöm a természet nyújtotta szépségeket, és már nem csak könyvek leírásai alapján képzelem el magam lakáson kívülre. Hiszen nekem ez jutott gyerekként. Szüleimmel nyaralás nem igazán volt. Táborokra pedig még kevésbé volt lehetőség anyám és apám kanárizsebpénz mértékű fizetéséből. Így én vagy a szobámban gubbasztottam vagy – miután Lenke húgom öntudatra ébredt – a fészerbe kényszerültem, ha olvasni támadt kedvem. Most nincsen ilyen menekülési fészer-kényszer, hiszen úgyis minden visszaáll a megszokott kerékvágásba, amint hoppanálunk az országból. Szemem sarkából sandítok Jules-ra. Smaragdszín tekintetem lágyan, simogatón szánt végig testén, miközben felém fordul, immáron a pezsgővel finom ujjai között. Hunyorít. S mivel az imént faltam fel a szemeimmel, ezért teljesen más folytatásra számítok. Nem a naptól hunyorít, hanem… ismerem én ezt. Én magam is felveszem azt a bizonyos tekintetet, és ezzel egyidőben nagyot kortyolok a buborékokkal teli italból. Látványosan megmozdul ádámcsutkám közben, ám… félúton mégis megakad, hiszen itt nem arról lesz szó, amire én idióta ösztönlény először gondoltam. De nem ám. Valóban nincsen nap, amit külön töltünk, de olybá tűnik, hogy ez mégsem együttélés. Hívtam én valaha annak ezt az állapotot egyáltalán? Szemeim kissé kidüllednek – habár nagyon próbálok tenni ellene –, állkapcsom pedig jellegzetesen megfeszül, így sokkal kockább arcot varázsolva nekem, mint amit valójában viselek. – Öö… – jó kezdés, Szigethy. – Mármint… ne haragudj – törlöm meg ajkaimat a félig-meddig kifröcskölt pezsgőtől, és jobb kezemen támaszkodva hajlok át a tálca irányába, hogy a poharat ráhelyezhessem. Szemöldökömet hunyorítva összehúzom, és közelebb húzódok Jules-hoz. Nem akarom, hogy félreértsen; nem maga az összeköltözés rémít meg. Vagy… nem a szó, hanem… oly’ sokszor hallom, hogy elromlik minden, ha címkét adunk neki.
– Gondolod, hogy készen állunk rá? – készen állok? Bennem akadt a levegő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Á, nem durvulunk, nincs itt helye ilyen erőszaknak, haver. *megpaskolja a takarót Lénárt kezében* Puhi. Menjél lustálkodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kitágult szemekkel mered a pasira, mintha nem értené, milyen nyelvet beszél, pedig de, almost tökéletesen érti azt leszámítva, hogy fura a dialektus, de ilyen részletek fel se tűnnek tudatosan. Az már annál inkább, hogy valami kurvára nincs rendben agyilag ezzel a csávóval. Úgy értem, egy vadidegen csaj megpróbálja lenyúlni pénzzel, erre magától adna neki? Talán a megdöbbenés, talán a nyilvánosság okozta óvatosság teszi, hogy nem esik neki nyíltan és menekül el, mielőtt rendőrség elé cipelnék. Legalábbis erre számított, helyette nemsokára már a 4-6 villamost tapossák kissé egymásnak szorulva a nappali rohadt tömeg miatt.
- [Mi a franc, szeretsz adakozót játszani?] - Na ne! Valami tényleg marhára nem oké ezzel a taggal. Nagyon benne van, hogy megüsse és kereket oldjon ajtónyitáskor, de a következő megállójuk már maga a Blaha, és mindketten kiszállnak a tömeggel együtt. Még mindig gyanakodva tekint a nálánál magasabbra (szegény csaj nagyjából 165 centi tokkal-vonóval, ő majdnem bárkire csak felfelé nézhet, még magassarkúja sincs).
- [Oké, nyögd ki, mi kell? Egy menet, két menet? Hagyd ezt az altruista faszságot.] - Áh, semmit sem adnak ingyen, mi több, ő nem is tervez bármit is viszonozni ennek az őrültnek. Majd az első adandó alkalommal elkábítja, amint ez a félkegyelmű nem figyel, és elhúzza a csíkot. Az egyetlen elborult, akit jelenleg megtűr maga körül, az Jerry, ez a pasi meg egy vadidegen. A végén még élve felboncolják vagy valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Azt nem tudom, de ha fázol, odaadom az ágyam egy napra, hogy megnézd. Nem szeretném, hogy megfázz. *bólogat*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Juhász Laura
este | a vevőpult mellett | x


Hangozhat viccesnek a vasvillával kergetés, de volt már példa ilyesmire. Ami a legtöbbeknek groteszk, regénybeillő jelenet, az nekem múlt, jelen, s jövő. Hogy hogyan tehetnek ilyet velem? Egészen simán. Ahogy egészen simán teszik bárkivel, akit nem értenek és akitől féltik magukat, gyermeküket, otthonukat, hitüket.
Karakán szavaira éppen csak egy kis egyetértőt rezzenek. Mintha bólintanék, pedig nem teszem. Csak tartásom jelzi, hogy magam is így vélem. Tény, nem mindegy, kit és hogyan segítünk, de ne is menjünk most bele ebbe.
Mikor bejelenti, hogy ebben a szent minutumban szeretne vért adni, lassan végigpillantok rajta, aztán ismét fiatal arcára tekintek. Tudom és érzem, hogy komolyan gondolja. Vagyis hogy azt hiszi, hogy komolyan gondolja. Most azt várom, vajon meginog-e elhatározása attól, ahogy fürkészem őt. Nem csinálom ezt persze mindenkivel, aki bejön és adakozni óhajt. Vele se tenném, ha nem felcsattanva robbant volna be ide, heves érzelmektől fűtötten, hogy ő márpedig mindenki helyett helyesen fog cselekedni.
- Adtál már? - teszem fel csöndesen kérdésem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

egy szokványosnak induló estén| o

Hogy mindenki helyett akarok helyesen cselekedni? Nem hiszem. Esetleg példát talán mutatok ezzel az elhatározással. De inkább arról van szó, hogy támogatom vele. Hogy kifejezem, hogy az ő oldalán állok. Azt hiszem valami ilyesmik járnak a fejemben. Már amikor éppen sikerül valami értelmesre gondolnom a vesébe látó tekintetétől. Mert most éppen azt teszi, úgy néz engem, mintha belém tudna látni. Azt hiszem így is van, azt hiszem sokkal többet ki tud olvasni belőlem, mint amennyit én magam tudok magamból. Zavar, ahogy így néz. De nem fogom meggondolni magam.
- Még soha – rázom meg a fejemet. – Mit kell tennem? – egy kis egyszerű kérdésnek tűnik, de több ez annál. Mi fog történi, milyen módon fog történni? És egy apró kis hang még hozzáteszi a fejemben: Meg tudom egyáltalán csinálni? Hisz valószínűleg közel kell jönnie hozzám, és meg kell érintenie. Akárhogy is csinálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Juhász Laura
este | a vevőpult mellett | x


Úgy látom, zavarban van bár, elhatározása mit sem rendül. Biztos a dolgában. Rendben van hát. Nincs okom tiltakozni. Én csak jól járok.
- Nagykorú vagy, igaz? - kérdezek még, mielőtt elmagyaráznám, hogy megy ez. Egyébként biztos vagyok benne, hogy az, de meg kell kérdezzem, hiszen a határon mozog. És ha valaki érdeklődne tőle, megbizonyosodtam-e arról, hogy joga van az önrendelkezéshez, őszintén kell tudnia igent mondani. Remélem, nem kell külön kérjem és elővesz valami okmányt! Ha nem, kérni fogom.
- Bemegyünk oda - pillant el a személyzeti ajtó felé, megkezdve ismertetésem. - Megegyezünk az adományozandó mennyiségben. Szabaddá teszed az egyik alkarod, hozzányomom a vérvevőt és ott tartom egy ideig. Hűst és bizsergést érzel majd csak. Nem jár fájdalommal. Ha megvagyunk, még érdemes ülnöd kicsit meg kapsz valami harapnivalót - összegzem a folyamatot, aztán még hozzáteszek valamit, ahogy felötlik bennem...
- Mindezt akkor, ha nem közvetlenül akarsz adományozni - bólintok egy mélyebbet és tekintetét fürkészem, hogy érti-e, hogyan érzem ezt. Úgy vélem, ha a másik módon akarna segíteni rajtam, azt sokkal döcögősebben adta volna tudtomra és ennyire végtelenül biztos sem volna benne. Talán mondanom sem kellett volna most ezt, dehát nem akarok helyette dönteni. Tudnia kell a lehetőségekről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

egy szokványosnak induló estén| o

Bólintva helyeselek a koromat illetően. Aztán csak állok és pislogok egy darabig, mielőtt rájönnék, hogy ezt nem csak úgy kérdezi. Úgy fest rengeteg szabály van a véradományokkal kapcsolatban és alá is kell támasztanom az állításomat, nem elég csak úgy mondani. Szóval pár pillanatba beletelik mire megvilágosodok és a farzsebemből (hát honnan máshonnan) előkotrom az elemi mágus igazolványomat. Itt a mágusvilágban nem szoktam mást hordani, ezt se igazán tudom, hogy miért. De fényképes is meg ott van a születési dátumom is, szóval tuti jónak kell lennie.
Feszülten figyelek az elhangzottakra, nézegetem a személyzeti ajtót és próbálok nem elvigyorodni mert persze, hogy beugrik pár filmes jelenet. Igen, bemegyünk oda és szépen rámugrik és belém mélyeszti a fogait, miközben földöntúli hátborzongató zene szól, aztán egy közeli kamera kép mutatja a véráztatta fogakat és a vértelen, halott arcomat. Jesszusom, na nem volt jó ötlet ezt most végigpörgetni magamban.
- Én nem tudom mennyit lehet vagy szokás adni – jegyzem meg tétován. És mondhat itt nekem mindenféle számokat, akkor sem fogom tudni, hogy az sok vagy kevés. – De gondolom tudja, hogy mennyi az a mennyiség, ami még rendben van az adományozó szervezetének – teszem még hozzá, mintegy átadva neki a döntést ez ügyben. Annak örülök, hogy nem fog fájni, a hűs is jól hangzik, olyan ismerősnek. Mosolyra görbülnek ajkaim a harapnivaló hallatán, majd le is konyul, ahogy folytatja. Közvetlenül? Á, tehát akkor nem csak nekem jutott eszembe, hogy ő is kap harapnivalót, meg én is. Igaz, ő nem feltétlenül harapva szerezné meg az ételét. Nyelek egyet és borzongás fut végig a gerincemen, nem feltétlen attól, hogy egy vámpír megharapna. Attól, hogy akkor egészen közel kéne jönnie. A harapás része kevésbé aggaszt, tudom, furcsa vagyok.
- Öhm, szerintem most még nem. De, az milyen, mivel jár? – határozom el magam, egyúttal kifejezve azt is, amit eddig elfelejtettem említeni: nem feltétlenül egyszeri alkalomról van itt most szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Invito szotyihéjak, mondaná, ha nem lenne nonverbális mégus, így csak a kökénypálcával int, mielőtt rálépne a szemetes pedáljára és ezzel felcsapná annak a fedelét. A padlón szétszórt napraforgómag-maradványok kötelességtudóan emelkednek fel, hogy libasorban a szemetesbe lebegjenek és bepotyogjanak a galacsinná gyúrt iratok, egy megbarnult banánhéj és egy fél zokni közé. Mióta Kállayval osztozik az irodán az kisebb átalakuláson ment keresztül: például valamelyest rendezettebb lett. A diákok által rettegett Lebaszás Barna Bőr Kanapéja és a célbadobásra használt Szekrény azonban változatlanul kiállta az idő múlását, ő is az előbbire dobja le magát. Nagyon kényelmes kanapé egyébként, tilosban járó és nyakon csípett diákseggek alatt puhított, különösen süppedős. Ezen mélázik várakozás közben, a lábát is feltéve az alacsony asztalkára, amikor a kopogtatás, majd az ajtó nyílása megtöri a csendet.
   -  Áh. Szevasz. - nem viszonozza a bemutatkozást, csak a cipős lábait pakolja vissza a padlóra és feljebb húzza magát ültében - Ülj csak le. Kajáltál már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren
 Csókolom bácsi |
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Összedörzsöli a tenyereit. Persze, hogy nem ebédelt. Ha valamit megtanult az iskolában töltött másfél évtized alatt, hogy ezek a kislányok csak éheztetik magukat, aztán meg fáznak és siránkoznak. Júlia leül a kanapé túlsó szélére húzódva, ő azonban ezzel egy időben fel is áll onnan.
   -  Ühümmm - az ablakkal háttal álló terjedelmes asztalhoz sétál, amin ingatag toronyban sorakoznak a talán évek óta átnézésre, aláírásra, lefűzésre vagy kidobásra váró papírok és kibelezett mugli kacatok, amiket rendszerint Adam otthonából vesz kölcsön - Nincs mit. Furcsa, nem láttalak még errefelé. Úgy értem, azok a srácok, akik aurorok akarnak lenni, általában nem a jó magaviseletükről híresek.
Kihúzza az íróasztal egyik felső fiókját, hogy kivegye belőle a legújabb felfedezettjét, amire még hónapokkal ezelőtt a Pozsonyi úti éjjel-nappaliban botlott: 7 Days Bacon Bake Rolls. Amikor az iskolában vagy az irodában ügyel, egy műszak alatt egy tucat zacskóval elropogtat belőle, és bár a lány nem láthatja onnan, a fiók nem is tartalmaz mást. Egy felhívó - Hé - kíséretében a lány felé dobja azt, ha pedig az elkapta - és ha nem, ezt egy szemforgatással fogja díjazni -, magának is kivegyen egyet. Azzal együtt tér vissza és dobja le magát ugyanoda, ahonnan felállt.
   -  Szóval... anyád bántott vagy apád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Néha magamat is képes vagyok meglepni a döntéseimmel. A mostani kérdéses számomra is, hogy miért segítek rajta. Talán azért, mert koreai. Gondolom ez a legjobb válasz rá. Az ide érkező, országomból származó emberek jó módban élnek, hiszen az otthoni fizetést kapják, plusz szállást, kaját, mindent a fenekük alá tesznek, így valami nagy baj történhetett a csajjal, ha lopáson értem.
- Ha nem kell a pénz, felőlem le is léphetsz, én csak felajánlottam – rántom meg a vállamat. Nem szeretem ismételni magamat, nem vagyok papagáj, így, ha nem fogadja el a felajánlásomat, akkor elengedem így. Ha a helyében lennék, engem az sem érdekelne, ha illegális pénzről van szó, csak legyen mit ennem, meg egy hely, ahol fürödhetek.
Végigmérem a csajszit, és az egyik legrosszabb tulajdonságom, hogy vannak esetek, mikor kinézet alapján ítélkezem. Mint most is. Egy fintor jelenik meg az arcomon, ahogy a gondolat átfut az agyamon, miszerint szexeljek vele.
- Nem szeretnék semmit elkapni, így inkább kihagynám ezt a lehetőséget – intek nemet a fejemmel. Nem vicces egyik reggel valami gombával, vagy akár komolyabb betegséggel ébredni, és nem kockáztatnám meg.
Közben a tömeg le is sodor bennünket a villamosról. Intek a fejemmel, hogy merre van az automata, innentől a döntés rajta áll. Ha elfogadja, akkor mehetünk, ha nem, akkor talán többet nem is látjuk egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Az nagyon jó lenne.
Tudom, hogy a férfiak jelentős része máshogy áll ehhez, mint a nők, és mást is látnak, amikor a színpadra tekintenek. Nem kényszer, csak ajánlat, próbálok nyitni felé, de nyilvánvalóan nekem, aki az életét a színpadon töltötte, kevés ötlet áll a rendelkezésemre. Balett vagy darab, válassz! Itt állva, nézve őt, és azt, ahogy mérlegeli a lehetőséget, hirtelen azon kapom magam, hogy zavar a tudat, hogy nincs más. Hogy valójában nem vagyok annyira érdekes, hogy opciókat ajánljak, hogy nem is igen éltem, és ennek okán nem is igen tudom, hogy milyen programokat lehet csinálni egy olyan emberrel, aki a testvérem, de akivel nem élek együtt. Nem ismerem őt, és minden próbálkozásom csúfos kudarc volt csupán, sokszor éreztem azt, hogy láthatatlan vagyok a szemében, ami nem segítette az önbizalmam, viszont növelte azt a negatív gombócot, ami amiatt lakozik bennem, ahogy Nathaniel áll hozzá.
- Gyere. Tényleg késő van. Melyik utcában laktok?
Csak remélni merem, hogy valóban hajlandó lesz végigjönni velem az úton, és beszélgetni még egy kicsit. Nem akarok sokat, nem akarom megváltani a világot vagy a kapcsolatunkat. Egyedül megérteni szeretném az egészet. Megismerni őt, Adélt. Egy kis szeletet szeretnék, és most még nem, de később talán elismerem és elfogadom azt, hogy hiányzik az, hogy hozzá tartozzak, hogy legyen egy masszívabb kapcsolat közöttünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Oh. OH. OOOOOOOOOOOOOOOH. Bakkerka. Öm... akkor még most? Csak Kazanov bácsi ne lássa meg. .-.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nyilvánvalóan ennek a kis köcsögnek fogalma sincs róla, milyen a spektrum másik oldalán élni, lassan évek óta nyomorban. Persze magától választotta, nem akart a nővére további kegyelem kenyerén élni, belemászott jó néhány seftelős üzletbe Mexikóvárosban, amibe nem kellett volna, de mégis boldogabb így, mint ha egy búra alatt nevelt kis gyökért csinált volna belőle Na-rae.
Arra persze nem mond már semmit, hogy akkor ha nem kell pénz, nem is kap. A túlélőösztöne arra sarkallja, hogy fogja be a pofáját és kövesse ezt a tagot, aztán ha gáz lenne, egyelőre bízik a fizikai erejében, de főleg a pálcájában. Nem tűnik valami nagy túlélőnek ez a selyemfiú, de láthatóan kényesnek igen. Elvigyorodik a sértődés helyett. Nos, jogos a feltételezés, elvégre a külseje alapján tényleg borzasztóan szakadt.
- [Finnyás kis csitri vagy.] - Pedig tökéletesen beillik a magyar meg a hazája összképébe. A mexikói főváros sokszor olyan koszos, mint itt a Kálvária tér környéke.
- [Hé.] - Mielőtt bármiféle pénzfelvételre kerülne a sor, inkább megállítja a srácot a vállánál fogva (igen, ehhez fel kellett nyúljon, kissé idétlen ez a magasságkülönbség). - [Nincs valami melód inkább? Nem annyira király az adományozás, nem szeretek csak úgy tartozni.] - Ja hogy ez már nem annyira kóser, de lopni nem gáz. Végül is, ha sikerül, többé sose látta volna ezt a krapekot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Megnyugtató hangon kiejtett, szeretettel átitatott szavak simogatják, majd lágy érintés és csók bizonyítja, hogy a férfi visszatért. Eligazította a segítőjüket, aki az asztalok bőségét biztosítja majd a rendezvény ideje alatt. Megosztották a feladatokat, egységben és erőben állva helyt. Mióta ismét része életüknek, más szabályok szerint játszanak, s jobban összetartanak. - Köszönöm és azt is, hogy itt vagy velem... - suttogja mosolyogva, majd jóval kevésbé visszafogottan csókolja meg Kedvesét, mint ahogyan azt ő tette az imént - Készen állsz? - hangzik fel a kérdés, amit egyszerre címzett saját magának és a mellette lévőnek, ám amint kiejti az utolsó szót, meg is hallja az első néhány érkező által csapott zajt - Akkor kezdjük! - sóhajt mélyet, hogy azután a rá jellemző erős és lendületes léptekkel elinduljon a vendégek felé, köszönteni őket. Rothstein Elektra ma szinte ragyog. Vonásai kisimultak, sminkje, haja és ruhája mondhatni tökéletes. Izgalma csupán hangjának tónusán és tekintetének csillogásában érhető tetten. Más oka is van erre a felfokozott érzelmi állapotra, mint a képregény. Titokban megpályázott egy tanári állást, de nem a Bagolykőben. Ez a csavar az egészben. Valamint az, hogy nem szólt róla senkinek. Sokat gondolkozott az éjszaka csendjében, amikor a még néha visszatérő rémálmok felébresztették és arra késztették, hogy saját Magány Erődjében elmélkedjen. Okult az elmúlt évek megannyi eseményéből, s arra jutott, hogy biztonságosabb vizeken kell tovább eveznie. Hiszen kis híján elvesztett mindent. A lányát, a szerelmét, a családját és az életét. Nincs több esély. Így is kegyesebb volt vele a Sors, mint remélte. Bizonyság erre minden nap, amit a szeretteivel tölthet, meg persze ez a mostani esemény, ahol sikerét ünnepelheti. Meghívta mindazokat, akik számítanak. Most már csak várja, hogy vajon eljönnek-e hozzá. Mert Elektra azt vallja, nem csak a bajban kell osztozni, de a boldogságban is ugyanúgy. Segítették őt, mellette álltak. Szeretné viszonozni, a maga módján. Reméli ezt Hege is megérti majd, amikor befutnak a várt személyek. Talán már képes elhinni, hogy hősnőnk életében nincs más senki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Vannak azok a napok, amikor szeretnéd, hogy minden simán menjen, mert esetleg vannak időpontok, amikhez tartanod kellene magad. Természetesen az ilyen napok torkollnak káoszba. Durva káoszba. A hivatalba fejetlenség volt, a polgármestert nem értem utol, de nem is feltétlenül próbálkoztam olyan erősen, Dominik úgyis jött, látott és győzött. Éppen ennyi kellett. Csak mire győzött, addigra az apróbb gondok lettek hatalmasak, és persze ennek megkoronázásaként még Erika is éppen mára időzítette úgy az életét, hogy egy órán át üljek az igazgatóiba, aminek eredményeként megint égtem, és nem tudom, hogy Mátyás vagy Teodor fog előbb véglegesen kiakadni, de valahogy nem mosolyogtak már, amikor azt mondtam, hogy "csak két év", én se mosolyognék, mert előbbi tanít a Bagolykőben is. A gyereket lepasszoltam Alinak, és kértem tőle, hogy szigorúan fogja, mert muszáj, hogy büntetve legyen, mert eredetileg igencsak jó dolga lett volna, és kényeztették volna. Legyünk őszinték, fogják. A Széles család valahogy sosem arról volt híres, hogy olyan keményen nevelnének bárkit is. Tőlük hazarohanva rendbe szedtem magam, gyors zuhany, smink, ruha, és már futottam is tovább, hogy összeszedjem a virágokat, aztán persze vissza a saját ajándékomért, így hát mire odaértem a könyvesbolt elé, már elindult befelé a tömeg.
Utálok késni. Jó, ez nem késés, de szívesebben lettem volna itt korábban, hogy ne ennyi mindennel mászkáljak az emberek között, de végül is, elégedett lehetek már azzal is, hogy sikerült ideérnem. Ez is egy igen szép teljesítmény. Így hát, kihúzva magam, magabiztosan sétálok be, felvéve a legkedvesebb mosolyomat és a legnyugodtabb arcomat. Az életben mindig vannak próbatételek, és vannak olyan napok is, amikor az egész havi adag pár órában jelenik meg. De a lényeg a lényeg, hogy felül tudjak kerekedni.
- Sziasztok. Nagyon gratulálok, hogy sikerült elérned mindent, nagyon jól áll a siker.
Mert lássuk be, a sok pozitív helyzet megszépíti az embert, ehhez egy kis rúzs már csak grátisz. Viszont el kell ismerni, hogy valóban jól áll Elektrának, hogy ennyire egyenesbe jött, és csak remélni tudom, hogy az élete jó irányba halad tovább.
- Átadhatom neked őket? Biztos van hátul egy hely, ahova le lehet tenni.
A kérdést Marcellnak intézem, és felé is fordulok, megemelve kicsit a kezembe tartott két csokrot, és az egy ajándéktasakot.
- A napraforgó csokrot Elizabet küldi, gratulál és sajnálja, hogy nem lehet itt, de az állapota nem teszi jelenleg lehetővé, hogy kimozduljon, viszont feltétlenül kérte, hogy vigyek neki is egy példányt. A lila pedig a polgármester úrtól, aki szintén gratulál, és sajnálja, hogy nem lehet jelen, de nem szívesen mozdul el a felesége mellől.
Ezt a kettőt át is nyújtom, hogy felszabaduljon a kezem, és elő tudjam húzni a felakasztható gömböt, amiben virágföld van, és zöld növény lóg ki belőle. Aki ismer, nem fog meglepődni a választáson, még ha elsőre nem is mondaná meg, hogy micsoda.
- Ezt pedig az én gratulálós ajándékom, egy kaktusz. De nyugi, teljesen gyerekbarát, így Imola se fog megsérülni. Ő egy Epiphyllum oxypetalum, vagy más néven az Éjszaka hölgye. Nagyon különleges és mégis igen igénytelen. Nagyon finom illata van, azonban csak éjjel virágzik, hatalmas, gyönyörű és hófehér virágokat bont. Szerintem érdemes kint elhelyezni, mert akár három méter magas is lehet, vagy mondjuk erkélyre. Viszont télen nem szabad kint tartani, mert nem szereti a fagyot, és... jobb ha befogom, mert órákig tudok beszélni róla, csináltam hozzá egy kis tájékoztatót is, ebben minden benne van róla.
Nos igen, látszik is a felfokozott boldogság, amit a kaktuszok jelentenek nekem, egész életemben mindig meghatározóak voltak, Bogolyfalvára egyetlen egyet hoztam magammal, mára pedig több, mint százötven van, mindegyiket ismerem és szeretem, és bármikor el tudom mondani, hogy melyik honnan jött. Nem vagyok nagy kertész, de a kaktuszok, ők a szenvedélyem. Át is nyújtom ezt is Hegének, aztán teljesen visszafordulok Elektra felé.
- Nagyon ügyes vagy és kitartó, tényleg nagyon gratulálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Dwayne Warren
 Csókolom bácsi |
______________________________________________________

Felvonom a szemöldökömet. Komolyan nem érti miért nem jártam még erre? Hiszen épp a saját mondatában válaszolt a kérdésére. A srácok...Nos, valóban, a tinihormonokkal teletömött farokkal gondolkodó ösztönkanok nem fognak gondolkodni, a lánykák viszont megtanulnak a szabályok között úgy szlalomozni, hogy ne kelljen vagy legalábbis tudjanak rossz dolgokat megcsinálni, vagy ne bukjanak meg. Mert ez a szoba nem a rosszat cselekedő diákoknak lett kitalálva. Hanem azoknak, akik voltam olyan fogyatékosok, hogy lebuktak. Ha tudná, hogy mennyi probléma van a magaviseletemmel a törvények szerint. Mégis helyette csak mosolygok.
- Én lány vagyok, ezért lehet, hogy nem követem a sémát - felelek illedelmesen, de azért mintha valami minimális fenyegetés kiszűrődne. Mindenesetre amikor hozzám vág egy zacskó izét meglepődöm. Elkapom, bár nem sokon múlik a dolog. Talán a mák segített leginkább. Értetlenül megnézem magamnak a zörgő bigyót. Közben érzem, ahogy a férfi visszaül a kanapéra.
A kérdésre megáll bennem a pumpa. Néhány pillanatig rámeredek az illusztrációra, mielőtt tudnám rendezni arcomat és szelíd mosollyal felnézni a férfira.
- Nem értem, hogy jön ez ide, engem nem bántottak otthon - nehezen jönnek a számra a szavak és csak remélni tudom, hogy ezt a férfi a zavarodottságnak fogja betudni. Amúgy is milyen kérdés ez már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Jolika, a helyi legveszélyesebb néni, ahogy az évek során Kornélunk már bölcsen megtanulta, szinte remegő lábakkal fogadja a virágot, és még egy-egy cukrot is ad a segédeknek, akik szépen megköszönik, és bölcsen zsebeikbe rejtik az édességet. Dianás cukor. Erről kettő dolgot tud egészen biztosan, hogy még nem járt le a szavatossága, és, hogy ebben a korban nem ajánlott a fogyasztása. Emlékszik egy esetre, amikor egyik unokahúga, olyan öt éves fejjel egy egész dobozzal elfogyasztott, és mivel ifjú szervezetről beszélhetünk, jobban ártott neki, mint egy meglett felnőttnek, ráadásul mindez ebéd után jóval történt, uzsonna helyett, így a lányka az őt ért befolyásoltság hatására igencsak ingerlékeny, kötekedő és hisztériás lett. Egyszerre, természetesen. Sokkal később derült csak ki, hogy nagymamája, Kornél édesanyja készleteit dézsmálta meg. Egy cukorka nem tesz bolonddá, de mindenképpen célszerűvé válik szemmel tartani őket, és azt, hogy mit kapnak még a nap folyamán.
- Krise asszony! Adél - Az első mondat örömteli felharsanással társul, ahogy meghallja az ismerős hangot, míg a másik jóval visszafogottabbra sikeredik, amikor is közelebb ér az ifjú feleséghez, és felé egy szál, gyönyörű halványrózsaszín, fehér cirmos rózsát nyújt. Színe jelentését nézve a friss kapcsolat jele, olyan virág, mely mosolyt és bájt kölcsönöz mindenkinek. Adél mai öltözetéhez kiválóan illik, bár arcvonásaihoz az ember markánsabb virágot választana, de házas asszonynak nem illendő, és ő maga is nemsokára frigyre lép gyönyörű menyasszonyával, akivel az elmúlt időszakban mélyülni kezdett a kapcsolata, természetesen még nem olyan mélyen, mint Adélé láthatóan, de alakulnak a dolgok, és Cassandránál jobb társat nem is kívánhatna. - Engedd meg, hogy Nőnap alkalmából köszöntselek. Ők a segédeim, Adrián, Péter és Sean.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Magda
Jucika|
______________________________________________________

Képtelen vagyok nem elengedni a Életrevalóbb mint Adél. Nyilván, ha nem lenne így, csak azért nem kattantam volna be, mert már rég éhen haltam volna. Pláne ha anyámon múlt volna. Kösz mamci.
- Adtam pár tippet Willel kapcsolatban neki még a lakásban. Ha azokat megfogadja könnyedén meg fogja tudni ülni Willt - rajtam aztán ne múljon. Sőt ha kell továbbképzést is kap majd, míg fel nem fogja milyen szavak közül lehet válogatni ha a férfival beszél.
Bár először úgy érzem kezd nagyon rossz mederbe haladni a beszélgetés végül a nő korrigál. Aurori karrier. Már majdnem el is felejtettem a mostani felforgásokban, hogy merre is akarok továbbhaladni.
Mentor, nekem. Elém tenné aranytálcán a legjobbat. Ez aggasztóan jó ajánlat. Ugyan hiszem, hogy magamtól is képes lennék elérni ilyen téren eredményeket. Le tudok venni bárkit a lábáról ha akarok, de ez eléggé lerövidítené az időt, hogy a csúcsra kerüljek. Hát ilyen ha az ember alá pakolják a dolgokat?
Azonban nem hagy nyugodni valami, amit kerek perec el is mondok neki. Egy nyomi félvér mit sem ér egy aranyvérű társadalomban. Esetleg lábtörlő lehet, vagy ha szép, akkor szerető, mint régen az énekes és színésznők. Mindenki őket akarta, virágokkal halmozták el, de hányat vettek el? S hányan nem csúsztak a süllyesztőbe, amint megöregedett testük? Én nem leszek ilyen rongybaba.
- Egy félvért nem hiszem, hogy túl sok aranyvérű család elfogadna, s ha van olyan alja család aki mégis, hát csak mindenki más rajtam élezné a körmét. A vér minden de nem semmi. Úgy emlegetnének mint az a kis félvér. És pláne, ha a te családod is vékony jégen játszik, hát akkor még kevésbé hiszem, hogy rá kéne lépnem arra a jégre - rázom a fejemet. Az utolsó szelet süteményt kapom be és pillantok rá.
- Viszont a mentort butaság lenne visszautasítanom. Ha elintézed felügyelem Willéket és megpróbálom kordában tartani a párost meg nagyjából együtt is. Többet nem ígérhetek és ha kiderül én mindent letagadok - teszem hozzá és kinyújtom a kezemet.
- Áll az alku?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt se tudom, hogy kik ezek az emberek. Az alsómban ébredek, az arcomba és a számba vörös tincsek, amiket fintorogva tolok félre. A földön erősen tetovált arcok. Pasi és csajok fetrengenek, mint a kutyák, nyilván azért mert az asztalon több üres piás üveg hever. Ránézek és belehasít a fájdalom a halántékomba, aminek csuklóm tövét nyomom. Visszavetődök a kanapé párnái közé, de szinte fojtogató. Levegő helyett erős, olajos gáz szag terjeng, benne a tegnap esténkkel, vagy a ma reggelünkkel: droggal, alkohollal, dohánnyal. A mocsok minden szaga ide tömörült. Csak egy hétköznap reggel. A falióra szerint, hétköznap délután. Kibaszottul kiütött a tegnap.
Kimászok a bige mellől, eltökélten a fürdőszobába megyek, hogy rendbe szedjem magam és olyan gyorsan végezzek a dologgal, amilyen gyorsan csak lehet. Lelépek innen a picsába. Ahogy kilépek a levegőre, szinte esteledik. A hajamba fésülve nézek szét, majd dzsekimen rántva indulok el egy irányba, hogy keressek valami mást. Mondjuk kajálni kellene.
Kizárt, hogy ma még visszamenjek Bagolyfalvára. Inkább járom az utcákat, mint egy kivert kutya, de nem vagyok hajlandó betenni a lábamat a kocsmába, vagy a kúriába, hogy az álszent családi képen a baromarcú mellett vigyorogjak, mint egy fogyatékos. Zsebből veszem ki a cigarettás dobozt és kiszedve egy szálat teszem ajkaim közé.
- Csajok - biccentek az egyik graffitivel borított ajtó mellett ácsorgó csajnak. Annak, amelyiknek jobbak a virgácsai.
- Van tüzetek? - mosolyogva nézek hol egyikre, hol másikra és miután meggyújtanak, még meg is köszönöm, csak aztán hagyom ott őket és sétálok tovább a cigarettacsikkel tele dobált sikátoron. De nem érdekel, amíg a harmonika hangja lágyan visszhangzik végig rajta és kúszik a füleimbe. A sarkon, kék szemeim villannak a tetőtől-talpig zöldbe borult csapatra, akik között a srác a hangszeren játszik. Még több gyűlölettel nézném őket? Nem. Most nem. Még több önbizalommal. Szent Patrik napján sokkal szabadabban lehetek önmagam.
Vigyorogva indulok tovább, cseppet sem zavartatva magam, hogy két napja a kúria közelébe se toltam a képem.