36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jankovits Dorián összes hozzászólása (39 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. március 11. 01:31 Ugrás a poszthoz

Gabi néni


- Ezt figyeld, Misi - szólalok meg felpattanva a deszkámra. Nem figyel. A francért nem figyel már, de komolyan. Hát itt parádézunk a fejetlenség folyosóján, mert itt történik a legtöbb váratlan esemény, tekintve, hogy ezt a folyosót láthatóan még a gondnok se tudja megzabolázni. Éli a maga életét. Nekem viszont nem a türelem az erősségem, mert Misi éppen a táskájában turkál, mint akinek azon múlik az élete.
- MISIIIII, BASZOD, FIGYELJÉ' MÁR - emelem fel a hangom. Hát minek tépem itt a szám, ha elfoglalja magát valami egyébbel? Végre abbahagyja amit éppen csinált, én meg összefogva a taláromat bal kézzel, elbotlani benne mégse óhajtok, és nekilendülök. Gyorsan sikerült sebességre kapcsolni, mielőtt még a kanyarnál ugranék a deszkával, igyekezve nem eltaknyolni. Még mindig emlegetik a haverok azt a kellemetlen esetet, amikor tavaly a gyengélkedőn kötöttem ki két napra, miután bepróbálkoztam az északi toronyban a lépcsővel. Most azonban sikeresen veszem már az akadályt, még ha az nem is lépcső, csak egy kisebb mutatvány, amikor a deszka megfordul a tengelye körül, míg én a levegőben vagyok.
- WUHUUUU - örülök meglehetősen hangosan a sikeremnek, mert hát ezen a régi padlón mégiscsak teljesítmény minden sikeres trükk, főként ezen a csodálatos folyosón. Misi is betársul az üdvrivalgásba, én meg visszagurulok hozzá, belecsapva feltartott tenyerébe.
- Na megpróbálom a másikat is, hátha nem közben lep meg a folyosó egy random tócsával, és kenődök fel a falra - dünnyögöm az utolsó mondatot a homlokomat ráncolva, aztán ismét nekilendülök.

Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. március 11. 02:41 Ugrás a poszthoz

Gabi néni



Nagy megelégedésemre sikerül az első trükk, úgyhogy diadalittasan gurulok vissza Misihez. Mindjárt neki is indulok, hogy még egy következő műsorszámot is bemutassak, remélhetőleg hasonló sikerrel. Balszerencsémre a köveken guruló kerekek hangjától nem hallom a sétabot kopogását, így csak későn szembesülök a bajjal. Úgy értem, ez tényleg a megtestesült nagybetűs baj, aki a nevemet ordítja torkaszakadtából, hogy hirtelen megfagy az ereimben is a vér. Te jóságos Merlin és a kerekasztal minden lovagja hogyishívjáktól Parszifalig. Én ezt most nagyon meg fogom szívni, hogy a rosseb egye meg. Önkéntelenül is elhúzom a számat, ahogy megállok, és lábammal a deszka végére lépve ugratom fel, hogy elkapjam a kézügybe eső tengelyét és a hátam mögé húzzam a járgányom. El fogja venni. Összehúznám magam, de tíz centi híján két méterrel ez meglehetősen lehetetlen feladatnak tűnik, úgyhogy csak megpróbálom elővenni a legszebb, legártatlanabb nézésem, ahogy vállamat begörbítve pislogok rá.
- Csókolom, Kakasi tanárnő. Hogy tetszik lenni? - kérdezem meg rendes diák módjára, húzva az időt. Ő a legszigorúbb tanár, akivel csak találkoztam. Van, akit az se zavar, hogy a teremben deszkázok, vagy ha zavarja is, nem tud vele mit kezdeni, tőle viszont tényleg félek. Megigazgatom szabad kezemmel az eridonos nyakkendőmet, hirtelen mintha szorítana.  

Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. március 11. 18:48 Ugrás a poszthoz

Gabi néni
és a bámészkodók


Hajszálon múlik, vagy még inkább Kornél közreműködésén, hogy a deszkám még a hátam mögött van - úgy kulcsolom az ujjaimat a tengelyre, mintha az életem múlna rajta - és inkább Teddy nyalókája kap szárnyra, hogy Kori hajában landoljon. Na most fognak szeretni az évfolyamtársaim csak igazán, úgy érzem. Szegény Kornélnak még meg is ütögeti a banya a bokáját, pedig tutira ez hiányzik neki, azért jár a gyógyítóhoz nyaralni is. Pankának is itt kell téblábolni persze, rá is villan a szemem, remélem érti, hogy erről szépen hallgatni fog otthon. Ha nem, hát még a végén el találok árulni anyának én is ezt meg azt, viszont most először is a fő problémám az mégis, hogy Gabi néni csípett nyakon. Nála nem lesz elég, hogy milyen szépen tudok nézni. Görnyedt vállaim közé húzom a nyakam, de így is jóval fölé magasodom, mégis ő az ijesztőbb kettőnk közül. Én most igazán szeretnék amúgy is összezsugorodni, úgy talán megmenekülhetnék, de jelenleg legfeljebb csak annyi előnyöm van, hogy nyújtózkodnia kell, ha a fülembe akar csimpaszkodni. Megrángatom kicsit a nyakkendőt még egyszer, hátha attól nem érzem úgy, mintha feszülne a nyakam körül a hurok, és kinyitom a számat, majd becsukom, aztán megint kinyitom.
- Én... ööö... hát én csak... nem csináltam semmit? - próbálkozom be a magyarázatnak nagy jóindulattal sem elég mondattal kérdő hangsúllyal. Szemem sarkából pillantok oldalra, hátha valaki megszán, de mindenki csak bámészkodni jött, azt hiszem.
- Takarítom egész héten a baglyok tornyát, csak ne tessék elvenni a deszkámat, tanárnő, kérem szépen - vetem fel végül már a büntetést is javasolva magamnak. Nem lenne első eset, és egyébként is, hátha ettől kicsit megenyhül a kőszíve.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. március 12. 18:00 Ugrás a poszthoz

Gabi néni és
tüncibogár


Nos, ezt jól elszúrtam. Meg kellett volna várni, amíg a néniről biztosan tudom, hogy már az ötödikesek életkedvét szívja el vizsgának titulálva az épület másik felében. Legközelebb majd biztosra megyek, addig most viszont sajnos hiába kapaszkodom a deszkám tengelyébe, mintha az életem múlna rajta, és hiába igyekszem alkudozni, hogy bevállalom én a baglyok alól a trutyi takarítását is önként, csak hagyja meg nekem a járgányom, a vén keselyű nem kegyelmez. Nagyszerű, most járhatok gyalog akkor év végéig, mert a gondnok biztos nem fogja visszaadni. Ismer már, mint a rossz pénzt, négy év alatt kijutott néhány büntetésecske nála. Van ugyan egy deszkám még otthon, valami bölcs előrelátás munkálhatott bennem, amikor azt kértem karácsonyra. Anyuékban pedig kevésbé bölcsen értékelték a helyzetet, mert meg is kaptam.
- Igenis, tanárnő - válaszolom kelletlenül, fejemet lehajtva, hogy ne lássa, ahogy grimaszolok, mert a végén még arra is pontot von le és meghosszabbítja egy héttel a büntetést. A fogaim megcsikordulnak, olyan erővel szorítom össze az állkapcsom, amikor az arra utasított navinés átvenni igyekszik a deszkám, én pedig kénytelen vagyok elengedni azt. Megfordul a fejemben egy pillanatra a képtelen ötlet, hogy felpattanok rá és elgurulok, de aztán le is teszek róla azzal a lendülettel. Egész évben a bagolyházban lakhatok a végén. Sóhajtanék egy nagyot, de nem merek igazán pisszenni sem, nemhogy bárkinek odaszólni vagy nevetni, amikor Jacob eltaknyol például. Felszusszanok, amikor végre, amikor közli az öreglány, hogy mehetek, Zalánnal együtt, akinek szintén a deszkája bánta ezt a mai akciót, pedig ő csak megjelent, tényleg nem csinált semmit. Csak rosszkor érkezett rossz helyre. Na szép. Szerencsére itt a hírek pont olyan gyorsan terjednek, mint a fény, és Bella is megérkezik. Felüdülés látni is, bár a fogkrémreklámba illő vigyor helyett most csak egy satnya mosolyra futja nekem.
- Jaj, édes... Elvette a deszkámat év végéig, de menjünk innen, mielőtt eszébe jutna még több pontot levonni - dünnyögöm válaszul, és átkarolom a vállát, igyekezve minél távolabb kerülni Kakasi tanárnőtől, csak a vállam fölött pillantva hátra egészen a sarokig. - Pedig ma sikerült épp a bűbájtan vizsgám.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. március 27. 00:23 Ugrás a poszthoz

Lehman


Még mindig a szaros bagolyházat takarítom, mióta az a vén keselyű elkapott a fejetlenség folyosóján a deszkámmal. A deszkát meg persze nem kapom vissza a tanév végéig. Gyalogolhatok, ahogy azt Kakasi óhajtotta, mert félek, hogy ha behoznám a pótdeszkám, az is ugyanott végezné. A madarakkal egyébként nincs bajom szerencsére, és így egy teljes hét után már a szag sem zavar annyira. Az igen, hogy én is bűzlök, mire végzek, de erre való tekintettel hordom magammal a váltás ruhát és zuhanyzok a hálókörletben. Különben Bella még a hitéből is kitérne, azt meg ki akarná? Én biztosan nem. A cuccaimat ott hagyom az Eridonban és felbaktatok az északi toronyban található bagolyházba letudni a mai kört is. Szusszanok egyet a lépcső tetejére érve, amikor meglátom az uborka és paradicsom termesztésével foglalkozó, meglepően sete-suta navinést. Nem is értem, ő mit tudott csinálni, amiért megbüntették. Olyan tipikus jó gyereknek tűnt mindig is. Mondjuk van pár idegesítő szokása, mint ez a hülye szájharmonika is, de most csak a szememet forgatom erre is.
- Mit is műveltél, hogy megbüntettek? Kiengedted az unikornisokat legelni? - kérdezem meg egy fél pillanatra megállva mellette, majd benyitok a baglyokhoz. A lapátot már le se vittem tegnap, csak az ajtó mellé támasztottam, úgyhogy most megragadom és már neki is állok. Rutin már ez. A szüleim biztos nem lennének büszkék, ha tudnák, hogy ilyen nagy gyakorlatom van itt a takarításban, de szerencsére ilyesmire nem érnek rá.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. március 28. 19:33 Ugrás a poszthoz

Lehman


- Miért nem tartod a szobádban a zöldségeidet? Egyáltalán miért neveled azt a sok bigyót? - kérdezek vissza máris. Nem szánom én ezt sértőnek, sőt, szerintem teljesen konstruktív javaslatot osztok meg vele éppen. Ha megbüntetik, amiért az erkélyig kell elmennie öntözni, akkor nem az erkélyen kellene tartani. Egyszerű, mint az egyszeregy. Nekiállok közben a lapáttal ügyködni. Nem tudom, mit esznek ezek a madarak, és főleg mennyit, de biztos vagyok benne, hogy egy troll szégyenben maradna mellettük, amennyi madárszart kitakarítunk itt reggel meg este.
- Na jó, de abban mi lenne a büntetés? Melyik tanár küldene ide ezzel szívni, ha két pálcasuhintással le is tudnánk az egészet? - tűnődöm el hangosan a dolgon. Lehet, hogy filozofálnom kéne? Lövésem sincs, mihez akarok kezdeni az életemmel majd, bár szerencsére még a varázslástani alapvizsgáig is van egy évem, azalatt megálmodhatom.
- Hm? Lökjed - adok engedélyt, hogy kérdezzen is, ha már ennyire akar valamit. Remélem, nem azt, hogy kimehet-e pisilni, bár azért ennél kicsit talán mégis életképesebb minden első benyomás ellenére. Kicsit olyan málészájúnak tűnt elsőre, akinek megalszik a szájában a tej, de azért viszonylag pozitívan változott ez, mióta már pár napja együtt takarítjuk ezt a helyet. Meg is állok a lapátolással, annak a szárára támasztom az alkarom és figyelek.
- Bellával? Igen, mondhatjuk így is - válaszolom szélesen elvigyorodva, még a vállamat is kihúzom. Bella az első tartósabb hódításom, noha be kell látnom, hogy ő jobban ragaszkodik a kizárólagossághoz, mint én. Mondjuk na, főnyeremény a csajom. - Csak nem tanácsot szeretnél, hogy szedd fel valamelyik menő csajt?
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. március 28. 20:59 Ugrás a poszthoz

Kevin


Már csak pár nap van hátra a tanév végéig, de mintha évek választanának el attól a naptól, amikor visszakaphatom végre az én drága járgányomat. A gondnok bűbájain esélyem sincs túljutni, hogy esetleg visszazsákmányoljam. Most lehetnék akkora egoista barom, hogy azt higgyem, hogy én aztán biztosan belógok oda és megúszom újabb büntetés nélkül, de hát lássuk be, eszméletlenül örültem a várakozáson felülinek bűbájtanból, Selwynnek meg ezzel szemben a kastély bűbájhálózatának karbantartása egy pont a rezüméjében. A pasas egy repülő hajón lakik, amit ő szabadalmaztatott, ha hinni lehet mindenfélének, amit hallottam. Szóval a legtöbb, amivel bepróbálkoztam ma, hogy megpróbálok a szívére hatni - mégiscsak eridonos volt ő is valaha, értheti, mi visz rá néha ostoba ötletek megvalósítására is -, és olyan ártatlan kiskutyatekintettel kuncsorgom vissza a deszkámat, hogy a kutyája vizet se vihet nekem. Tekintve, hogy továbbra is gyalog közlekedem, gondolom, senkinek sem kell elmagyaráznom, hogy bár egyáltalán nem ijesztő valaki és nem eszi diákok fejét reggelire, csak kicsit karót nyelt, nem járt sikerrel a tervem. Én igazán megígértem neki fűt, fát, virágot, de még a csillagokat is az égről, viszont nem tudtam meggyőzni róla, hogy adja vissza a járgányom, nem árulom el Kakasinak, sőt, egyenesen hazaviszem és nem látja nálam a következő tanévig. Nem hitt nekem, csak elzavart, hogy majd pár nap múlva visszaadja, ahogy azt a vén keselyű kérte és jóváhagyta. Ezért is lógatom most az orrom. Jobbára a cipőm orrát bámulom, ahogy megpróbálok mielőbb eltűnni a fecsegő dámák szeme elől. Idegesítő libák, be nem áll a szájuk, ami most kifejezetten idegesít. Majdhogynem rohanva, szét véletlen se nézve pedig meg is történik, aminek nagy az esélye. Nekicsapódom valakinek.  
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. április 4. 23:59 Ugrás a poszthoz

Kevin


Nem vagyok túl boldog most ettől az egésztől. A pótdeszkámat nem is merem behozni, mert még a végén azt is elkobozza Kakasi, ha meglát vele. Sürgősen szeretnék eltűnni erről a folyosóról közben, mielőtt a fecsegő dámák az agyamra mennének ezzel a sok, igazán értelmetlen beszéddel arról, hogy kinek szebb a ruhája, meg milyen pletykát hallottak éppen a banyától. Ha érdekel, elolvasom az Edictumot, de gyakran még az se kell, a kedves húgomtól ugyanis ha akarom, ha nem, tudni fogom mindegyik pletykát záros határidőn belül, mert Panka különleges képessége szerintem az, hogy előbb-utóbb mindent megtud és ráadásul ki is tárgyalják Simonkával. Nincs szükségem még a portrékra is. Nagy sietségemben azonban sikerül beleszaladnom valakibe. Csodás. Grimaszolok egyet, de kénytelen vagyok belátni, hogy legalább részben az én hibám. Nem vagyok olyan szerencsés, hogy valamelyik csinos csajszi csapódott volna a mellkasomnak, de ha most Dávid itt lenne, úgy vágna tarkón, hogy csillagokat látnék, ha nem viselkedek ember módjára. Megvakargatom a homlokom a bal kezemmel, aztán beletúrok a hajamban és szusszanok egyet.
- Én se figyeltem, bocs - dünnyögöm nem annyira nagyon lelkesen, de hát az én helyemben szerintem senki az égvilágon nem lenne ma lelkes. Most büszke lehetne rám a hülye bátyám legalább. A tarkómat is megvakargatom, aztán lehajolok az egyik lapért, ami a padlón landolt. Na jó, ha lány lenne, sokkal kedvesebb lennék és lovagiasabb, úgyhogy összeszedem magam inkább, és segítek őket összeszedni. Ne mondhassa senki, hogy egy bunkó barom lennék. - Tessék - adom oda neki azt a pár lapot, aztán zsebre dugom a kezem.
- Ja izé, Dorián vagyok. Nem találkoztunk már valahol? - kérdezem a fejemet kicsit oldalra döntve pislogva rá. - Várj csak, nem te vagy Fruzsi testvére? Remélem, túltette már magát azon, hogy nem őt hívtam el a karácsonyi bálba.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. április 8. 14:13 Ugrás a poszthoz

Lehman


- Hát akkor meg tartsd a Navine területén - közlöm vállat vonva. Ennek a gyereknek is lassabban jár az egyik fogaskerék, ha nem hiányzik teljesen. Eleve zöldségeket nevelni az iskolában, mintha nem kapna eleget a sulis kosztból vagy valami. Szememet forgatva kapargatom meg inkább a lapáttal a padlót, ahol épp vastagabban van rétegződve az egész madárürülék. Hát mégis mi a jó édes akármit esznek ezek a madarak, hogy tegnap este óta megint úgy néz ki az egész hely, mintha senki se takarított volna? Szóba hozza aztán Bellát, és gyanítom máris, hogy azért, mert tanácsot óhajt kérni csajozáshoz. Tudom ám, hogy szegény Korit hajkurászta, meglehetősen sikertelenül, de egész jó alapul szolgál néhány vicces sztorihoz. Meg Inezzel is volt valami, rémlik, de mégse sikerült egyik csajt se megfognia, ami azért valahol ciki. Nem ronda pedig, csak ritka béna szerintem. Olyan régimódian jófiús, ami nem igazán sok csajnál nyerő amúgy sem tapasztalataim szerint. Mondjuk az is biztos, hogy Pankának nem szeretnék olyan pasit kívánni, mint amilyen én vagyok, vagy legalábbis voltam Bellát megelőzően - habár kacsintgatni nem felejtettem el azóta se, de csak ésszel -, úgy csapnám le, hogy attól nyekken. A húgom szívét összetörni mégse ér. Cikizni is csak nekem szabad, testvéri szeretetből, ez van.
- Hát, először is szabadulj meg a paradicsomoktól, de legalábbis ne azzal koslass Kori után, mert közröhej tárgya vagy - javaslom olyan komolyan, mint amilyen komoly egy vakbélgyulladás lehet még. Amit a folyosón produkálni sikerült, amikor Kakasi elkapott gördeszkázni, az is félelmetesen ciki volt. Elsüllyedtem volna már a helyében. - Meg ne legyél ilyen jófiú. Az olyan, mint a mágnesnek az antipólusa, vagy mi a fene. Tudod, amikor fordítva tartod és baromira taszítja egymást a kettő. Na úgy.
Utoljára módosította:Jankovits Dorián, 2023. április 8. 15:58
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. április 8. 16:13 Ugrás a poszthoz

Lehman


- Ó, hogy az a... - mordulok fel, amikor a már éppen feltakarított területre pottyant az egyik bagoly, aztán követi a másik. Ez olyan véget nem érő feladat, de komolyan, mint annak a görög csávónak, aki a követ görgette fel a helyoldalon vagy hogy is volt az. Szisziakármi. Sose figyeltem igazán a mitológia órákon, csak ez ragadt meg valamiért meg a másik csávó, aki tüzet gyújtott, aztán egy keselyű marcangolta, mert ez állítólag jó nagy hülyeség volt, mint az, hogy én a folyosón gördeszkáztam. Na, tessék, Kakasi már a görög mitológiában is ott volt. Nem csoda, hogy olyan vén az öreglány. Pár pillanatig nem is figyelek túlságosan, de azért bólogatok arra, hogy ezzel a meglátással ezek szerint Kori is egyetértett.
- Például ne rohangálj már utánuk. Feltűnően szaladsz Kori után is, csak a hülye nem látja. Ajándék meg ha a pletykák igazak, a bálra is elhívtad, meg úgy minden. Hagyd a fenébe. Ne bombázd se ajándékkal, se érdeklődéssel, mert nyilván nem is jön be neki. Amilyen fejet vágott múltkor a folyosón is, egyáltalán nincs elájulva ettől - magyarázom neki. Talán nem javaslom, hogy kezdje azzal, hogy nem keresi a lányt, miután a lelátó alatt smároltak, az már egy következő szint. Főleg, ha még azt is bevállalja az ember, hogy esetleg szembe találja magát egy kissé ideges fiútesóval.
- Legyél kicsit távolságtartó. Nem kell ordas nagy bunkónak lenni, ne vérig sértsd, de ne mássz rá, mert azt mindenki utálja. Esetleg...ööö... lássuk, kezdhetsz egy antibókkal mondjuk. Meg szerintem az érdeklődés a fontos, ha felpofoz, az is az, mert azt még át tudod forgatni. Baj akkor van, ha levegőnek néz - értekezek hangosan. Mondjuk antibókot rég használtam, szerintem ehhez már túlságosan is kiépítettem a kis technikámat, de ő még elég kezdő.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. április 8. 18:48 Ugrás a poszthoz

Lehman


- Akarsz lapátolni? - kérdezem meg, amikor felröhög a derült égből érkező ajándékcsomagon. Pedig már feltakarítottam azt a részt, aztán most mehetek vissza. Kelletlenül teszem meg azt a két lépést, aztán vissza és folytatom, ahol abbahagytam.
- Azért az már állatkínzás lenne szerintem. Alapvetően bírom őket, csak utánuk takarítani szar ügy, szó szerint - válaszolom egy grimasz kíséretében megrántva a vállam. A kérdésére válaszul aztán már kész kiselőadásba kezdek, a lapátolást is abbahagyva végül, inkább megtámaszkodom a lapát nyelén kicsit. Ez fontos téma, foglalkozzunk azzal.
- Antibók. Mondjuk... ismered Agyarkát? Mi is a neve... óh, megvan, Aporka. Akinek olyan nagy szemfogai vannak, szerintem már mosolyogni se mer szegény nyitott szájjal, pedig amúgy cuki lány, na de szóval... odamész és azt mondod neki, hogy figyi, hát én nem bírom alapból az ekkora szemfogakat, de neked kifejezetten jól áll... vagy tudomisén, a zsíros hajról sose gondoltam volna, hogy szexi, de a tied meglepően jól néz ki... gyakorlatilag egy burkolt sértés is. Nem mindenkinél válik be. Agyarkánál talán inkább mégse próbáld ki, mert szegény szerintem már nagyon érzékeny a dologra, szóval ezt mérlegelni kell. Bella is ideges lenne egy ilyentől például, de... szóval ehhez a lányról is tudni kell valamit - válaszolom neki nagyon okosan, elvégre mégiscsak jártas vagyok a témában. Lassan alig van lány, akinek még nem mutattam meg közelebbről a titkos zugok valamelyikét.
- Ja, meg ha Kakasi elkap, itt végzed úgyis - állapítom meg keserű éllel, majd vállat vonok.
- Dobolok is amúgy, az is menő, de lehet a stílusodon is kéne kicsit csiszolni. Szakadt farmer, póló, laza hányavetiség, egy bőrkabát... és smúzoltam. Ő nem az, akit sértegetni akarsz. Meg lássuk... csajt akarsz vagy rovátkákat? - kérdezem meg ezt is, lehet innen kellett volna kezdeni, mert nem mindegy, hogy egy röpke hódítás-e a cél vagy egy hosszabb idejű valami. Utóbbiban mondjuk nem is vagyok én a téma tudora, ezt kénytelen vagyok belátni.
Utoljára módosította:Jankovits Dorián, 2023. április 8. 18:49
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. április 10. 18:43 Ugrás a poszthoz

Lehman


- Jól látod, nincs univerzális recept - válaszolom nagyon is bölcsen. Elvégre mondhatom, hogy jártas vagyok a témában. Már nem is számolom igazából. Elsőben egyébként még én is nyüzüge kiscsávó voltam a tornasor közepén valahol, de azóta már szerintem lassan el se hinné rólam senki, ha nem mutatok képet. Kinőttem magam azóta, szó szerint is. Megtámaszkodva a lapát nyelén ecsetelem neki a téma tudoraként, hogy mihez is kezdhet.
- Hmm... hát Korinál szerintem semmi esélyed sincs. Szerintem neki egyáltalán nem a jófiúk jönnek be - válaszolom némi gondolkodás után. Mondjuk sose hajtottam rá, mert túl sok mindenre hatna ki, ha bepipulna rám aztán, és én meg nem szeretném, ha bántódás érné a tökéletes kinézetemet, márpedig azt nem úsznám meg ép bőrrel. Felhorkanok aztán a kérdésére, hogy mivel is lehetne lekenyerezni Kakasit.
- Szerintem egy fél báránytetemmel még akár esélyünk is lehet - válaszolom, körbe pillantva azért, hogy nem bukkan-e elő mindjárt valamelyik sarokból, mert már komolyan kezdem elhinni, hogy a vén keselyűnek mindenhol van szeme és távolba lát, de legalábbis át a falon is. Megvakargatom a homlokom, aztán visszatérek az eredeti témához, a munkát továbbra is hanyagolva egyelőre.
- Hát öcsém, nálad tényleg nincs minden a helyén. Nagyon szép ez a hősszerelem, de ha Kori egyszer nemet mondott, akkor nem ott kellene folytatni, hogy tovább ostromlod. Szerinted mit érsz el azzal, hogy rohansz utána, amikor ő menekül? Menekülni fog tovább. Azt fogja hinni, hogy valami hülye megrögzött barom vagy - próbálom felrázni a szép álmokból. - Nem szedném fel sehogy sem. Megpróbálhatod esetleg féltékennyé tenni, aztán ha az se válik be, akkor keresni valaki mást és elfelejteni. Semmi nagy barátság, semmi haverság, nulla, zéró... érted?
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. április 13. 19:32 Ugrás a poszthoz

Tüncibogár
Meg kis család, az évnyitó után | Előzmény


Az egyik pillanatban még azt tervezzük, mit is csináljunk este, na meg addig, a másikban meg elszabadul a dzsungel és egy inda ráteszi a mancsát a csajomra azzal a lendülettel. Hát ez hihetetlen. Rá is csapok a kezemben lévő villával azzal a lendülettel, de rücskös felületéről lecsúszik a fém. Máskor csörömpölve landolna a padlón, és úgy kapnám a büntetést, hogy megnyikkanni sincs időm, de most csak elveszik az evőeszköz a földet borító növények között, a büntetést meg legfeljebb levélben kapom a káosz alapján, már amennyiben nem arra figyel jobban minden tanár, aki ezt az egészet okozta. Kitartóan rángatom le közben Belláról az indát, még morogva is neki, bár kétlem, hogy értené. Dávid közben már Pannit menti meg Zórát, amíg én a beakadt szandált próbálom már kihúzni, nem sok sikerrel. Kárpótlásul inkább lovagiasan ölbe kapom a csajomat, nehogy már itt cipő nélkül még belelépjen valami tüskébe vagy ki tudja mibe, már így is a vízben ácsorgott szegény. Kis csapatunk az elsők között menekül ki a nagyteremből, és csak azért teszem le Bellát, hogy bátran visszatérjek az említett szandálért, amire azonban Dávid próbál valamennyi észt belém pofozni bevallása szerint.
- De hát... - próbálok protestálni nem sok sikerrel, és kénytelen vagyok belátni, hogy a kifele áramló tömeggel szemben ez már úgyis veszett ügy. Meh. Megrántva a vállam feladom a tervet, aztán ismét ölbe kapom Bellát.
- Szerezzünk neked cipőt, cuncimókus, és talán a harisnyádat is lecserélheted, mielőtt megfáznál. Megpróbálhatom átimádkozni magam Piroskánál. Mit szólsz? - javaslom neki rávigyorogva, és azzal a lendülettel el is indulok vele az Eridon irányába, nyomomban a család többi tagjával természetesen, mert mégiscsak egy irányba tartunk. A lányhálókörlet előtti portré elég vaskalapos hölgyemény tud lenni, de tekintve, hogy egy riadt, sérült lány megmentője vagyok éppen, talán mégiscsak beenged.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. április 17. 21:45 Ugrás a poszthoz

Kevin


- Alapvetően szét szoktam nézni, főleg deszkán, de amióta Kakasi elkobozta... - sóhajtom egészen bánatosan, nem is annyira morcosan. Olyan, mintha egy végtagomtól fosztott volna meg, és még egy ideig nem is fogom visszakapni. Úgyis tudja már az egész kastély is, amekkora tömeget sikerült odavonzani már akkor, és a fejemet merném rátenni, hogy a soron következő Edictumban is kap pár sort. Mit mondjak, a hírnevem töretlen legalább. Felveszek párat a szétszóródott lapjaiból, elvégre az én hibám is, hogy elejtette. Ha bármelyikünk figyelt volna, csak félre tudott volna még lépni, most mégse deszkán száguldottam, hogy ez esélytelen vállalkozás legyen esetleg. Na mindegy is, én ezeken amúgy se szoktam sokat rágódni, mert különben még olyan lennék, mint az agyas ismerőseim. Zsófi is belebetegszik egyszer abba a sok gondolkodásba, már most is milyen borúlátó szerencsétlen lány.
- Ó... óóóó - veszem tudomásul, meglepődve, hogy sikerült összekevernem valaki mással. Pedig tényleg ismerősnek tűnik valahonnan. Megvakargatom az államat, majd a nyakamat is, aztán kezet nyújtok.
- Hát izé... ha még nem találkoztunk, Dorián. Jankovits - mutatkozom be, elvigyorodva. Megnyugtató, hogy nem az egyik olyan srác, aki már élből szeretne leátkozni, mert megbántottam a nővérét vagy húgát.
- Fruzsi meg... várj csak... mi is volt a neve? Megvan... Kékessy. A bátyja meg Gergő talán, nem is emlékszem, csak arra, hogy ha nem lenne tilos, biztos leátkozott volna. Így csak rózsaszín volt egy hétig a hajam, de már tudjuk, hogy az is jól áll - osztom meg, ha kíváncsi rá, ha nem, a végére már elnevetve magam és beletúrok a most természetesen szőke színében pompázó hajamba.
- Remélem amúgy. Most lehet már én se örülnék neki, ha valaki az én húgomat ültetné fel - válaszolom némi tétova bólogatással kísérve. Tulajdonképpen még tiszta jó is, hogy belebotlottam, mert már nem is lógatom az orrom a deszka miatt.
- De tényleg nem találkoztunk még? Vagy a nagyteremben láthattalak? Utolsó pillanatos beadandó amúgy? - kérdezem a papírokra mutatva. Lehet, hogy őt is stalkolta volna a kedves húgom? Pankánál ez úgyis egy hétig tart, jó esetben kettőig, könnyen előfordulhat, hogy már benne volt a szórásban.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. április 17. 22:10 Ugrás a poszthoz

Lehman


- Szerintem nincs olyan lány, aki most egy olyan pasit akarna, aki nem menő, márpedig a menő az, aki nem csúszik térden előtte, hogy nézzen rá - válaszolom neki. Ha kicsit közelebb lenne, még talán vállon is veregetném. Én se vagyok az, aki másokba beleköt vagy elveszi az ebédjüket, szerintem az ember nem vagány attól, ha másokat bánt.
- Ha Bellát letámadom azzal, hogy úristen, de csodaszép és én szívből szeretem, meg el akarok lovagolni vele a naplementébe egy unikornis hátán, tutira visítva menekült volna ki a világból is. Azzal kezdtem, hogy csak ráköszöntem, hogy helló, de néha vissza se köszöntem, csak dumáltunk a haverokkal. Mindenkinek az elérhetetlen kell. Le merném fogadni, hogy egy héten belül mindent is tudott rólam, mert nem próbáltam folyamatosan az orra alá dörgölni, hogy érdekel - osztom meg vele a nagy bölcsességet, ha már Belláról kérdez. Tulajdonképpen az elején egyébként össze se akartam jönni vele úgy annál tovább, hogy elmondhassam, megvolt az ügyeletes méhkirálynő is, mert mekkora kihívás. Aztán meg minél több időt töltöttünk együtt, annál jobban az ujja köré csavart, most gyakorlatilag az ablakon is kiugranék, ha szépen kérné. Azért remélem, nem kér soha ilyet, de ez jelenleg egyébként is mellékes Jacobot illetően, úgyhogy nem osztom meg vele, csak elbámulok kicsit az ablak irányába. Lehet, ki se férnék, csak kétrét hajolva. Hmm. Logisztikai gondok adódnának.
- Ja... igen... szóval... ne borulj senki nyakába, mert menekülni fognak. Legyél távolságtartó, nem túl érzelmes, a tündérmeséket hagyd meg az ovisoknak. Lehetsz a fényes páncélú lovag, de csakis ha van értelme. Akkor mentsd meg a póktól, ha visít. Ha magának lecsapná, akkor fölösleges. Meg ne beszélj kapcsolatról, házasságról, hány gyereket akarsz. Koncentrálj a pillanatra - magyarázok. Fuh, nekem ilyet kéne tanítani. A végén még megtalálom itt a hivatásom, úgyis kéne valami szakmai irányt jövőre találnom. Lehetek a randi guru.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. április 18. 20:25 Ugrás a poszthoz

Kevin


- Végülis... ja, az már csak eltelik - válaszolom egy sóhajjal. Igaza van tulajdonképpen. Nincs is már olyan messze az év vége, több van a büntetésből mögöttem lassan, aztán már csak kicsit okosabban kell használnom a deszkát, mielőtt Kakasi megint elkapna. Tuti hátul is szeme van. Bárki bármit is mondjon, én már nem hiszem el, hogy nem lát mindent is. Segítek összeszedni pár lapot is a szanaszét hullott példányokból, aztán ha már bemutatkozunk, kezet is nyújtok egészen illedelmesen. Összerakom aztán azt is, hangosan gondolkodva, hogy igazság szerint nem emlékszem Fruzsi testvérére, csak arra, hogy valami nagyon tartós varázslattal színezte át a hajamat rózsaszínre. Úgy is maradt egy hétig.
- Ugyeee? - kérdezem teljesen fellelkesülve azon, hogy azt mondja, jól állt. Én is így gondolom, meg gondoltam akkor is. Panni röhögött ki csak folyton, bár ő a húgom amúgy is, mindenben talál valamit, most éppen Bellába köt bele.
- Ezt mondd el a húgomnak is, légyszi, mert ő vagy napi háromszor visongott rajta, mint valami eszement - válaszolom még mindig fülig érő szájjal. Mondjuk a haverok is egyetértettek, hogy nem rossz, én meg bármit is teljesen büszkén tudok viselni, hupilila is lehetne. Bele is túrok azért újra a hajamba. Meglehetősen sok időt töltök ezzel a tükör előtt, a húgom szerint többet is a kelleténél, de hát az eredmény mindig megéri még a vitáinkat is a fürdőhasználatról.
- Na sebaj, majd egyszer azért megkérdezem. Bár gyanús, hogy kerül - dünnyögöm elgondolkodva, kezem közben megállapodik a tarkómon. Kicsit meg is vakargatom, mintha az segítene összeszedni a gondolataimat. Lehet véletlen egybeesések sora, de azóta egyszer láttam Fruzsit a folyosón, szóval simán lehet, hogy tényleg kerül. A művészeti említésére elismerő hümmögésbe kezdek.
- Művészeti? Az igen... - mondom ki, amit gondolok. Én is akartam oda menni dobolni, de apa azt mondta, ez még mindig lehet a hobbim, tanuljak előbb rendes szakmát. Egy a baj, hogy még fogalmam sincs, mi akarok lenni.
- Ja, hallod, haver, nehogy magadra vedd. Olyan az arcmemóriám, mint egy aranyhalé. Az az, ami olyan rohadt gyorsan felejt, nem? De ha legközelebb akarnál társaságot, csapódj hozzánk nyugodtan. Kicsit mondjuk hangosak tudunk lenni, olvasáshoz nem biztos ideális... de nem haraptunk meg még senkit - vetem fel kedélyesen vállon veregetve. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy azért nem mi vagyunk ilyen szempontból a legjobb társaság, de majd úgyis csendesebb lesz a bagázs, a fele idén végez. - Na és mi jót írsz? Az évszázad regényét? Vagy valami jó krimit? Azokat bírom.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. április 24. 00:28 Ugrás a poszthoz

Gerlepár (se)



- Most mondtam... se házasság, se gyerek, se unokák, de még kapcsolat se, semmi - sorolom ismét, ezúttal nyomatékosan hangsúlyozva is minden egyes szót. Hát mit nem lehet ezen érteni, öcsém? Egyszerű, mint az kétszer kettő. Mindenki tudja, hogy az eredmény négy. Persze, előfordul néha még a matekban is, hogy öt, és kiderül a lányról, hogy már óvodáskora óta az esküvőjét tervezi és heti kétszer férjhez ment már a kutyához a párnahuzatot a fejére terítve fátyol helyett vagy éppen a függönyt, de az szerintem igazi ritkaság. Majd ha mégis találok, akkor lehet, hogy tovább irányítom Jacobhoz, ha neki is ez a szíve vágya.
- Hát ritka, akit nem, de Korinál tuti nem vágódsz be ezzel - válaszolom határozottan. Nem mintha én próbálkoztam volna nála, de azért még hülye nem vagyok. Sőt, ezekhez elég jó szemem van igazából, meg hát amúgy is, az évfolyamtársamról van szó, aki szintén Eridonos. Négy év, ember. Azalatt igazán sok mindent meg lehet tudni bárkiről. Ismét elkezdek a lapáttal ügyködni, hogy haladjunk ezzel is, mert mégiscsak el kéne majd jutnom a hálókörletbe is lezuhanyozni, még mielőtt Bellával találkozom, hogy ne olyan szagom legyen, mint aki egész nap a bagolyházban aszalódott.
- Na szóval akkor... öhh, szia, Kori... hát te? - fordulok meg, amikor meghallom a hangját. Emlegetett szamár, ugye. Hogy is van, háromszor kell elmondani valaki nevét? Az övé kicsit többször is elhangzott ma, remélem, nem Kakasi lesz a következő, aki megjelenik a semmiből. Mondjuk engem nem zavar különösebben, hogy vajon mennyit hallhatott, semmi olyat nem mondtam, amit ne mondanék el előtte is, csak meglepett, hogy felbukkant. Lapátolok is inkább tovább, főleg, hogy már ő emlegeti a nénit.
- Szóval ide még nem lát el? Pedig már fogadni mertem volna rá, hogy távolba is lát, meg olyan lézertekintete van, aminek a fal se gond - dünnyögöm inkább magamnak, de nem annyira halkan, hogy ne hallják.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. április 24. 00:57 Ugrás a poszthoz

Kevin


- Kösz, tök rendes tőled - válaszolom. Hallja csak a drága húgom, hogy nem mindenki fetrengett a földön fekve a röhögéstől a hajam láttán, mert hát jól állt, de komolyan. Szegény srácot mondjuk jól letámadtam szerintem ezzel, ha már ez így szóba került, és még összekavarni is sikerül valaki mással. Fuh, ma is hozom a formámat a kezdeti orrlógatástól eltekintve, úgy érzem. Megvakargatom a tarkómat, majd legyintek. Ugyan, tényleg kedves tőle, de még ezzel is hadd ne terheljem már.
- Köszi, de lehet ezt inkább hagyni is kéne. Azért nem akarom, hogy álmatlan éjszakái legyenek netán, ha neki ettől így jobb, hogy elkerül - felelem a vállamat is megvonva, aztán barátságos mosolyt villantok rá. Egész szimpatikus srác, kis segítőkész meg rendes, bár gyanítom, hogy ezzel pont annyira nem megy sokszor sokra, mint Jacob, na de ilyen emberek is kellenek, vagy ahogy anya mondogatja, különben honnan tudnánk, mi a jó meg a rossz? Biztos ezért ücsörög egyedül, mert nem túl harsány, de sebaj, azzal a lendülettel meg is invitálom, hogy ha van kedve, nyugodtan üljön ám oda hozzánk. Tényleg nem eszik embert senki, Misi haverom még vega is, ami azt illeti. Én biztos nem bírnám ki, amennyire szeretem a marhapörköltet, főleg, ahogy anya főzi, de hát ugye mindenki maga tudja, mit szeret.
- Dehogyis. Miért lenne gond? - Kissé értetlen fejet vágva pislogok rá hirtelen. Ha mondom, akkor biztos nem zavar. Van, akit egyáltalán nem invitálnék oda, sőt, ha oda ülne az illető, biztos fognám magam és elsétálnék, de ez roppant ritka és csak olyan erőszakos barmokra vonatkozik, akiknek a világnézetével egyáltalán nem tudok egyetérteni. Egy Jankovits soha nem bánt gyengébbet és pont. Na meg ha nem akarja kirúgatni magát az iskolából, akkor mást se ugyebár.
- Á, de tényleg nem. Nem mondanám, ha nem így lenne - közlöm megrázva a fejemet, aztán zsebre dugom a kezeimet és rákérdezek az irományaira. Hümmögök kicsit, miközben magyaráz, hogy ne szakítsam félbe, de bólogatással egybekötve jelezzem, igenis figyelek.
- Ez tök érdekesnek hangzik. Egyszer olvastam egy könyvet, amiben a halál melóját megkapja egy szerencsétlen flótás, és bénázott egy csomót, az nagyon vicces volt. Szóval ez is biztos izgi. Az Edictumba is szoktál küldeni írásokat? Olvashattam már valamit? - érdeklődöm. Az iskolaújságba mégiscsak bele szoktam nézni. Nem mintha könyvet nem olvasnék, de azt kicsit nehezebb betuszkolni a mindennapokba.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. április 26. 01:43 Ugrás a poszthoz

Gerlepár (se)


Tessék, itt az alkalom, hogy máris gyakorlatba ültesse, amit éppen tanítottam, erre úgy eltátja a száját, hogy még egy madártollat is sikerül benyelnie. Jó, hogy valamelyik apróbb bagoly be nem repül éppen a száján. Te szentséges szalamandra, szedd már össze magad. Inteni próbálok neki a számat is elhúzva, de ettől meg úgy fogok kinézni záros határidőn belül, mint akire rájött a rángógörcs, ha nem hagyom abba. Úgyhogy inkább abbahagyom.
- Jaj, hagyjál már a hülyeséggel. Ha animágus lenne, tuti keselyű lenne, azt meg nem látok egyet se, a baglyokkal meg csak nem traccsol egy tea mellett. Vagy igen? - kérdezem meg kissé elbizonytalanodva, de nem sikerül sokáig filozofálni rajta, mert miközben tanácstalanul vakargatom a tarkómat végignézve a madarakon, valami csoda folytán Jacobnak mégis  sikerül összekapnia magát, és olyat mond, hogy már majdnem büszkén húzom ki magam a dolog fültanújaként. Na így. Ez már valami. Látom Korin is, hogy erre tuti nem számított a navinéstől, de veszi a lapot, és csípkelődve reagál. Tökéletes. Zseni vagyok, basszus. Tényleg ez lesz az életcélom, én leszek a randiguru, ha ez összejön. Megtámaszkodom a lapát nyelét, várakozón pillantva rájuk. Kíváncsi vagyok, mi lesz még ebből, mert eddig a madártolltól eltekintve egészen reményteli alakítást nyújt. Van benne lehetőség, csak ki kell kupálni, mondom én.
- Meglesz. Már gyakorlott vagyok - felelem vállat vonva, és ismét nekiállok lapátolni. Ha átlag havi egy hetet nem töltök itt, akkor ne legyen a nevem Jankovits. Szerintem már a baglyok is kifejezetten bírnak, teljes mértékben békén hagynak, legfeljebb csak egy újabb adag kakival szoktak megajándékozni alkalmanként, bár arról egyszer azt hallottam, hogy úgyis szerencsét hoz. Jacob közben megindul nagy lendülettel, és abban a fél percben, amíg nem figyelek, nem tudom, mi történik, de a következő kép, hogy térdig trutymóban úszik Kori is, meg ő is. Na, ezt meg pont nem így kell.
- Merlin csíkos gatyájára... - dünnyögöm. Nem tudok máshova nézni, ez olyan, mint egy tömegkarambol. Odanéztél? Na akkor így jártál. Meg hát... basszus, te gyerek.
- Kori... vááárj - kiáltok utána, hátha még minimálisat menthetek az egészen. Nem is spatula van nálam, legalább azt. Ez egy lapát, de végülis, jó, hogy nem robbant fel. Mindegy, most csapom csak homlokon magam, hogy már kifordult az ajtón. - Na ez meg kicsit sok volt. Gyakorolni kell még, öcsi. Keress könnyebb célpontot kezdetnek.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. április 29. 19:39 Ugrás a poszthoz

Tüncibogár


Kihúzom magam egy pillanatra, amikor az én drága cuncimókusom kijelenti, hogy egy hős vagyok, de sajnos ettől még nehezebben ér csak el a saccperkábé harminc centis szintkülönbségből adódóan. Fene tudja, mitől nőttem ilyen magasra, elsőben még a tornasor végén ácsorogtam, csak ketten voltak utánam, a lányokat leszámítva, aztán akkora lettem két év alatt, mintha csak nyújtottak volna. Mondjuk nem mindig volt a legkellemesebb érzés, meg időnként tök jó lenne, ha el tudnék tűnni a tömegben, de hát mindegy is. Inkább fel is kapom Bellát, az a legegyszerűbb módja, hogy kiküszöböljük ezt a kisebb problémát jelen pillanatban. A legsármosabb mosolyommal nézek le rá máris. Hát nem csodaédes? Azt mondja, bebeszél ő a bejáratot őrző portrénál, csak a harisnyától segítsek neki megszabadulni. Igazán remek üzleti ajánlat, mit ne mondjak, nekem biztos bármit el tudna adni. A huszadik porszívót is, de tényleg.
- Megbeszéltük - válaszolom határozottan, teljes mértékben ignorálva, hogy családom tagjai egyébként ott állnak nem messze, és Panni legalábbis pofákat vág. Dávidot annyira szerintem nem izgatja az egész, de azért idén szerintem már ráférne egy csaj a kedves bátyámra is, mielőtt még tanul a mi kis hugicánktól új grimaszokat a végén. Talán jobb is lesz, ha itt hagyjuk őket, támogassák egymást lelkileg, én meg foglalkozom Bellával.
- Dehogynem, kisszívem, fel is ajánlottam volna, ha nem neked jut eszedbe előbb - helyeslek lelkesen, úgyis milyen régóta próbálom rávenni, hogy egyszer töltse már nálunk az egész éjszakát. Sőt, úgy értem, nálam, nem a kanapén odalent, hely az én ágyamban van bőven, de még ha nem is lenne, legfeljebb aludnék a földön. Gond egy szál se. Szerencsére mégiscsak egy hatalmas nagy ágyam van, amin imádok fetrengeni, amikor van időm, hát most majd kicsit kevesebbet fogok.
- Na de előbb irány az eridon - határozom meg az úti célt. Még megbizonyosodom róla, hogy a többiek is élnek és virulnak, aztán el is trappolok a megfelelő irányba, hátrahagyva a társaságot, akikre most annyira nincs is szükségünk, amennyiben nem óhajt esetleg valaki mindennél jobban gyertyát tartani. Mondjuk, én annyira nem szeretném, jobb lesz, ha maradnak maguknak fintorogni.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. augusztus 17. 23:31 Ugrás a poszthoz

Kakasi néni Shocked

Idén tanultam. Nem tudom, mi ütött belém, talán a VAV gyakori emlegetése tette meg a hatását, de a nagymonológ is lehet ludas, amit Dávid tartott valamelyik alkalommal arról, hogy ne most szúrjak el mindent, ha lehet. Sőt, a haverok is elkezdtek tanulni. Laci kitalálta, hogy megy bestiakutatónak, Magor szakácsnak tanul, én meg csak pislogtam, hogy mi történik. Végül arra jutottam, hogy az emberekhez nem vagyok hülye, megpróbálom a pszichológiát, csak ahhoz éppenséggel egy jó VAV eredményt kellene virítanom. Így esett, hogy idén nem voltam büntetésben minden második héten, hanem önként ücsörögtem a könyvtárban, mint valami megzápult könyvmoly. Az csak puszta véletlen, hogy éppen a szertáraknál lehet belém botlani. Kitaláltuk ugyanis, hogy kap tőlünk egy kis búcsúajándékot a házvezetés, ám ahhoz előbb el kellene készíteni a bájitalt, amitől majd buborékokat fog büfögni mindenki. Az mégiscsak elég ártalmatlannak tűnik ahhoz, hogy mindenki nevessen rajta és ne száműzzenek érte örökre a bagolytoronyba takarítani. Na de a gond az, hogy bejutni még bejutunk, mert mindig akad legalább egy megvesztegethető tanársegéd, azzal viszont egyikünk se számolt, hogy ha bejutni még be is jutunk, kifele találjuk szembe magunkat a nagyobb problémával. Ugyan csak egy egyszerű bűbájt kellene használni, mint azt megtudtuk, Zsófitól, a bűbáj nem akar működni. Vagy a pálcám lenne a hibás? Vagy nekem nem megy? Pedig kellene. Nem derülhet ki most, hogy bűbájtanból hülye vagyok. Kell a VAV-ra. Vagy a pálcám haldoklik? Mondták már, hogy ne doboljak vele, de csak nem. Ugye nem most? Először csak kósza szikrákat szór, egyáltalán nincs fénysugár, se kék, amilyennek lennie kellene, se igazából semmilyen. Csak köpköd itt összevissza. Amikor azonban újra meglendítem, ezúttal nagyon határozottan és erőteljesen, olyan erővel robban ki belőle minden, hogy még én is felkenődöm tőle a falra a meglepetéstől. Kész kis tűzijáték, bár meglehetősen formátlan. Baromira nincs most erre szükségem. Vincének ugyan sikerül bezárni az ajtót, de most már a pálcám a baj. A következő csillagszóródás már magától tör elő belőle, pedig én nem is csináltam semmit ezúttal. Hogy lehet ezt megállítani? Anyáék ki fognak nyírni ráadásul, ha új pálcát kell vennünk.

Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. augusztus 23. 15:25 Ugrás a poszthoz

Kakasi néni Shocked

Ez nem néz ki jól. Nem tartom magam egy különösebben pánikolós embernek úgy általában, de most azt hiszem, határozottan pánikolok. Nem az a gondolat aggaszt, hogy mi lesz, ha ezért megint kapok valami csodás büntetést, hanem sokkal inkább azon aggódom, hogy mi lesz, ha igaznak bizonyulnak a figyelmeztetések és a pálcám megadja magát. Ha esetleg nem is javítható, akkor egy új sokba fog kerülni. Még csak kinyögöm azt, ha az összes zsebpénzemet meg a fizut, amit a Bogoly Burgerben Dávidtól kapok, erre fordítom. Az még ennél is nagyobb gond, hogy a pálcákat meg is kell szokni, meg annak is engem vagy hogy van ez. Legalábbis elsős koromban még gyakori volt a hasonló tűzijáték, amikor elkezdtem tanulni használni a pálcámat. Szentséges Merlin. Pár nap múlva pont bűbájtan vizsgám lesz, aztán meg SVK. Aztán meg a VAV is. Elkezdhetek imádkozni, hogy ez csak a szertárak védőbűbájai miatt legyen, vagy mi van itt kiszórva és ne a pálcám haldokoljon, ami egyébként továbbra is csinálja a műsort. Az ajtó bezárult, a durrogó, puffogó szikrák pedig csak omlanak a pálcám végéből. Eleinte csak vörös volt mind, most már időnként kék is, lila is, de mintha sárgát is látnék. Vagy hallucinálok? Még mindig ötletem sincs, mihez kezdjek, és bár Zsófi bepróbálkozik egy kissé ijedt Finite incantatemmel, az sem tűnik hatásosnak.
- Sshh... hagyd már abba, kérlek, kérlek... - mondom már a kétségbeesés határán lassan. Ezzel még csak ki se sétálhatok a folyosóra se, vígan fütyörészve, mint aki semmit se csinált. Ötletem sincs, hogyan állíthatnám le, mert hiába könyörgök neki, hiába rázom meg, hiába próbálom bárhogyan együttműködésre bírni, csak szórja a szikrákat. Ilyenkor hol a fenében van Hédi? Nem mintha nagyon rajonganék érte, miután csak úgy lelépett a nagybátyám mellől, pedig még mindig a felesége, de akkor is, ő pálcakészítő. Csak lenne ötlete, mi a baj. Muszáj lesz megkeresnem, ha sikerül elnémítani a pálcámat.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. augusztus 26. 18:35 Ugrás a poszthoz

Kakasi néni Shocked

Vajon az mélypontnak nevezhető, hogy még Kakasi tanárnő feltűnését is örömmel veszem ebben a pillanatban? Sajnos nincs alkalmam ezen gondolkodni, mert a pálcám továbbra is csinálja a műsort. Pedig tuti, hogy a nyakamba sóz ezért valamit, de mégiscsak ő a bűbájtan oktató, csak tud valami jó varázsigét erre, nem? Nagyon remélem, hogy igen. Ugyan végigfut a hátamon a hideg a hangjától is, mégis segélykérő tekintettel nézek rá, már-már reménykedve, hogy megment, mielőtt még a pálca robbanásra szánná el magát. Nem akarok én lenni a következő sokat emlegetett diák, akinek köszönhetően renováltatni kell az iskola valamelyik szárnyát.
- Tessék nekem elhinni, tanárnő, hogy én nagyon szeretném, de nem tudom - közlöm vele a tényeket, közben már két kézzel szorongatva a pálcámat. A végén kiderül, hogy igaza volt a lüke húgomnak, és nem kellett volna vele dobolnom. - Egyszer csak megbolondult...
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. augusztus 29. 23:36 Ugrás a poszthoz

Kakasi néni Shocked

Úgy érzem, okos dolog befogni a számat. Mondanám, hogy de hát itt hallhatja, hogy mindjárt felrobban a pálcám is, olyan hévvel oltja magából a különböző színű szikrákat, de inkább nem mondok semmit, mert bármennyire meglepő is a dolog, most abban bizakodom, hogy mindjárt elmormog valami általam még csak nem is hallott varázsigét és a pálcám mindezt a hülyeséget vidáman hagyja abba. Nagyon remélem, hogy nem is a pálca a hibás, hanem csak valami védelmi mágia, amiről Zsófi se tudott, de amitől teljesen becsavarodott a pálca, mert én voltam az, aki megpróbálta a záróvarázslatot használni, hogy úgy tűnjön, mintha soha itt sem jártunk volna. Már egészen bánom, hogy kellett nekünk az a csokornyi vamacskakarom a buborékfőzethez, csak mert ilyenkor pont nem terem, és még ha teremne is, el kellene mennünk érte valahová az isten háta mögé, Kunszenilára vagy hova, leszedni. Kezdem úgy érezni, jobban jártunk volna azzal is. Vissza azonban a jelen helyzethez, ahol a pálca kiröppen a kezemből, amikor a néni magához hívja, de a szikrázás csak nem marad abba. Sőt, ha lehet, még hangosabban pattog. Mintha csak egy tábortűz ropogna. Aztán pár percnyi komoly feszültséget generálva még tovább hangosodik, mielőtt hirtelen elnémulna. A csoda viszont nem tart tovább egy pillanatnál, ugyanis kiugrik a néni kezéből és a földön folytatja a haláltusáját, mintha csak önálló életet élne. Tutira pattogatott kukoricát rágcsálva szórakoznék az egészen, ha nem az én pálcám lenne. Némán pillantok a nénire, én most tényleg nem csináltam semmit. Komolyan. A saját szemével láthatja.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. szeptember 1. 22:00 Ugrás a poszthoz

Kakasi néni Shocked

Minden ellenkezés nélkül teszek egy lépést hátra. Nem kérdőjelezem meg még véletlen sem, hogy ebben teljesen igaza van. A pálcám láthatóan önálló életet él, még rá sem hallgat, pedig azt gondolnám, hogy nem csak pár évben mérhető a különbség köztünk, de tudásban és bölcsességben is. A kezemet magam elé tartva ácsorgok, tekintetemmel követve a pálcám vitustáncát, amíg fel nem adja teljesen, abbahagyva a pattogást és a szikrák szórását. Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy ha most felvenném, nem kezdené újra, úgyhogy egyelőre nem lépek közelebb és végképp nem nyúlok hozzá.
- Én... biztos itt... itt is van valami fura vadmágia izé... bigyó... góc, Gócot akartam mondani. Tetszik tudni, mint a fejetlenség folyosóján, ahol minden megbolondul, pedig a gondnok elég pro amúgy. Esküszöm, nem csináltam semmit, magától bolondult meg. Héd... Óvári tanárnő biztos meg tudja mondani, mi történt vele - magyarázom, közben a tarkómat vakargatva, hol rá pislogva, hol a pálcára. Ha nem inti magához, akkor végre közelebb is lépek, de egyelőre csak a cipőm orrával böködöm meg, hogy lássam, nem kel-e újra önálló életre. Jó lesz így ez a vizsgaidőszak, de nagyon.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. szeptember 5. 22:50 Ugrás a poszthoz

Kakasi néni Shocked

Meglepetésként ér a felém dobott üveg, miután eloltja a tüzet, ezért először is utána kapok. Ha már bénázok, akkor viszont bénázzak rendesen ugyebár. Utánanyúlva ugyanis nem sikerül olyan szépen elkapnom mint terveztem. Pedig milyen szép lett volna, ha a tenyeremben landol, ehelyett azonban kapkodok még pár pillanatig, mire valahogy sikerül a mellkasomhoz szorítani, és mégsem végzi szilánkokban a padlón. Huh. El se merem engedni, hogy letöröljem a homlokomon végiggördülő kövér izzadságcseppet, ami ennek a váratlan izgalomnak az eredménye, majd csak akkor húzom végig gyorsan a talárom anyagát a homlokomon, amikor biztonságban érzem az üveget, amiben kialszanak a lángok. Közben meg próbálok magyarázatot adni, ha már a néni kérdezte. Éppen csak nem elégedett.
- De tanárnő kérem, azért biztos tetszett látni, hogy a fejetlenség folyosóján minden megbolondul. Merlinre esküszöm, hogy múltkor a Laci... tetszik tudni, a Deák Laci a negyedikből... szóval egy sima invito se ment neki, pedig azért nem hülye. Még levitás is - próbálom meggyőzni róla, hogy biztos az a híres vadmágia tehet erről is. Sőt, magamat is próbálom meggyőzni, mert nagyon remélem, hogy nem most múlt ki a pálcám. Mégiscsak vizsgaidőszak közepe van. - Meg már a tanárnő tanársegédjének a pálcáját is láttam ott szikrákat szórni összevissza. Itt görbüljek meg, ha hazudok. De komolyan.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. szeptember 9. 22:44 Ugrás a poszthoz

Kakasi néni Shocked

- Esküszöm, olyan komoly, mint a sárkányhimlő. Eszembe se jutna hazudni a tanárnőnek - állítom határozottan. Miért is görbülnék meg? Tényleg láttam, hogy a rellonos pálcája is csak úgy szikrázott azon a folyosón. Éppen csak nem ilyen vadul és sokáig, mint az enyém, ő meglehetősen hamar megzabolázta a sajátját, de hát mégiscsak mestertanonc, míg én még csak napok múlva fogok vizsgázni is. Legalábbis remélem, mert egyelőre a pálcám haláltánca nem túl sok jót ígér. Meg is említem, hogy lehet, be kéne néznem vele a nagybátyám feleségéhez, aki történetesen pálcakészítésben jeleskedik elméletben. Gyakorlatban meg ki tudja, feleségnek is csak elméletben főnyeremény, de ez egy másik téma. Kicsit behúzom azért a vállam, amikor már a pálcámat vizsgálja a néni, aztán megszeppenten pislogok rá, amint az orrom alá nyomja. Mindjárt kiszúrja vele a szemem is, csak kicsit kell meglengetni. Bámulok a repedésekre. Némelyik eddig is ott volt, de mintha megszaporodtak volna ma. Kinyitom a számat, majd be is csukom, aztán még egy újabb próbálkozás után feladom. Tényleg meg kéne nézetni Hédivel, mert nekem még vizsgáznom kellene párat idén. lehetőleg olyan eredménnyel, hogy ne ragadjak itt.
- Én... megkeresném vele Óvári tanárnőt, ha nem tetszik bánni - vetem fel óvatosan, hátha el tudok oldalogni, mielőtt még tovább romlana mindez.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. szeptember 10. 01:00 Ugrás a poszthoz

Kakasi néni Shocked

- Öhm... oké... mármint igen, igen, értem. Nem fogom használni, amíg nem látta Hé... valaki, aki ért hozzá - dünnyögöm, még mindig behúzva a vállam és inkább a cipőm orrát bámulom. Nem olyan érdekes, de azért az feltűnik, hogy elkezdett besárgulni, ahol fehér volt eddig. Majd kerítenem kellene valami jó bűbájt, ami ismét eredeti színére sikálja. Ha el nem felejtem, megkérdezem majd anyát. Ő nagyon tudja ezeket, mégiscsak három Jankovits gyerek jutott neki. Nem hagytunk más választást. A pálcát közben elrejtem a talárom ujja alatt, jobbnak érzem ugyanis, ha nincs szem előtt.
- Meg fogok, mindenképp - válaszolom. Ezek után nem is nagyon van más választásom. Sőt, Hédi gyakorlatilag az egyetlen reményem, hogy meg tudja javítani a pálcámat még azelőtt, hogy bűbájtan vizsgán kellene megjelennem meg sötét varázslatok kivédésén és átváltoztatáson. Vészesen közeleg mindegyik. Ha új pálcát kell vennem, akkor az nagyon fog fájni és még az is lehet, hogy itt ragadok egy újabb évre, ha elég szerencsétlenül alakul minden. A gondolatra idegesen nyelek nagyot, majd kissé felszusszanva indulok útnak, amikor ismét elhangzik a nevem. A néni csak szagot fogott, hogy sántikáltunk itt valamiben.
- Krupfülét egyáltalán nem kerestünk, tanárnő. Én csak összefutottam Zsófival, akitől a házvezető kért valamit, és elkísértem. Mi is kellett neked? - kérdezem a magyarázkodást követően, igyekezve nyugodtnak maradni. Zsófi erre krákogni, köhögni kezd, mutatva az üvegcsét, amiben a rózsaszín gyantaszerű cucc virít, ami a buborék-bájitalhoz kelleni fog. Tényleg nem tudom, mi is a dolog neve, ezzel legalább nehéz nyakon csípni, de Zsófi csak kiköhögi, hogy rágógumiarábikumról van szó, ha jól értem. Aztán asztmára hivatkozik elnézést kérve.
Utoljára módosította:Jankovits Dorián, 2023. szeptember 10. 18:53
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. szeptember 10. 19:00 Ugrás a poszthoz

Kakasi néni Shocked

- Uh-uh - rázza a fejét Zsófi máris a kérdésre válaszul. Én igyekszem nagyon tanácstalan arcot vágni és nem túl meglepetten pislogni. Tudtam, hogy nem kell félteni amúgy, de mindjárt kiderül, hogy mennyire sikerül meggyőzni Kakasit arról, hogy véletlen sem rosszban sántikáltunk.
- Kedves tanár úr - jelenti ki aztán olyan pókerarccal, hogy még én is mindjárt megirigylem tőle. Sőt, nekem ilyen jól ez egyáltalán nem megy, általában magamat kavarom bajba azzal, ha magyarázkodni kezdek. Hallgatóságnak jobb vagyok többnyire. Most szerencsére nem is kell nagyon megszólalnom, hagyom őt beszélni, hogy mentse a menthetőt, mert pláne róla talán még Kakasi se feltételezi amúgy sem, hogy valami csínyre készülne. Kicsit odébb próbálok közben állni, hogy a manó tudjon haladni a dolgával, mert láthatólag nagyon igyekszik, és annak drukkolok, hogy végre elengedjen a néni. Tényleg mennék már Hédihez a pálcával, azért is toporgok már egy helyben.
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 113
Összes hsz: 150
Írta: 2023. szeptember 10. 20:52 Ugrás a poszthoz

Kakasi néni Shocked

Hirtelen nem értem, mi történik. Miért mondja azt a néni, hogy ez nem válasz a kérdésére, hiszen éppen megnevezte Zsófi a házvezető-helyettesünket. Félreértette volna? Vagy kezd szenilis lenni? Esetleg éppen agyvérzést készül kapni? Nagyapa nővérénél is így kezdődött, hogy hirtelen nem tudta, mi micsoda. Ennek ellenére nem merek visszaszólni, hogy pont ez volt a válasz, és úgy látom, Zsófinak sem akaródzik kijavítani. Inkább levegőt sem véve várjuk mindketten, hogy mire jut magával a tanárnő, feltesz-e másik kérdést esetleg. Még pislogni is elfelejtek, de komolyan, aztán már késve húzom le a fejem a fölötte elsüvítő bőrönd elől. Szerencsére nem kap el, csak olyan vészesen közel van, hogy kezdem tényleg azt hinni, a tanárnővel nincs minden rendben. Most viszont aligha kérdezem meg, hogy jól van-e. Majd esetleg, ha már megvan a bűbájtan vizsga eredménye és az is biztos, hogy jövőre nem fogom itt tölteni az évet.
- Mindenképp, meg Óvári tanárnőnek is - válaszolok szinte már zadarva, amikor végre felszusszanhatok, hogy nincs több kérdése, és iszkolunk is onnan máris. Úgy érzem, ez egy hajszálon múlt, most viszont jöhet a következő lépés. Elkészíthetjük a bájitalt, aztán bele kell csempészni mindenki italába is. Összeülhetünk megtervezni a hadműveletet hamarosan, lehetőleg olyan helyen, ahol nem futunk bele a tanárnőbe. Előtte meg mindenképp meg kell nézetnem a pálcám egy hozzáértő valakivel. Jó kis délutánnak nézek elébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jankovits Dorián összes hozzászólása (39 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel