Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Közoktatás ide vagy oda, annyira már ismerte a gyerekeket, hogy tudja, néhány nap az évben igencsak képes kifordítani a fiatalokat a józan ítélőképességük köpönyegéből. A Valentin nap is közéjük tartozott, így olyankor különösen sok energiát fektet abba, hogy türelemmel legyen a diákjai iránt. Viszont már majdnem két hét telt el azóta és még mindig voltak olyanok, akik olyan furcsán viselkedtek, hogy elkerülhetetlen volt utánajárni a dolognak. Minden olyan diákot, aki dalolászással és ijesztően széles vigyorral vagy fészkelődéssel zavarta az óra menetét, kifaggatta, hogy mit csináltak, ami ezt okozhatta náluk. A szerelmi bájital ötletét elvetette, biztos volt benne, hogy ez valami más. Semmi olyat nem ettek, amit a normális osztálytársaik ne fogyasztottak volna, így jobb ötlet híján, amikor az utolsó ismétlőóra lezajlott a negyedéveseknél - amiről már eleve fel kellett küldenie egy szerencsétlen gyereket a gyengélkedőre -, magához hívatott egy hatalmas szemekkel pislogó levitást, akit nem győzött levakarni diáktársa az egyik rellonos fiúról, olyan szorosan ölelgette. Kérte, hogy mutassa meg, merrefelé járt a mai napon, aki olyan boldogan tett eleget a kérésnek, hogy Gabriella is meghökkent tőle.
 Így kötöttek ki a fejetlenség folyosóján, ahol már a levegőben is olyan szagok terjengtek, amitől a néninek grimasz futott át az arcán.
 - Brightmore - rikácsolta az asszony, amikor pápaszemével ráismert a kollégájára a folyosó végében - Maga meg mit művel?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Szemét düllesztette hüledezve a tanárra, keselyűnyakát pedig előrenyújtotta, majd hátradőlt teljesen a válasz hallatán. Görcsösen szorongatott sétabotjának hegyét olyan gyorsasággal emelte el a földtől, ami még egy tizenéves gyerektől is teljesítmény lett volna és egyenesen Brightmore arcára szegezte.
 - Hogy nem sül le a pofájáról a bőr! - Szemei vészjóslóan szűkültek össze. Azt hinné az ember, hogy a mozdulat üres fenyegetésnek tűnt, ám egy röpke pillantást vetett a rellonosra, mielőtt még a botot ráirányította volna és...
 - Invito!
 A diák elvesztette az egyensúlyát, olyan erővel rándult egyet a nyaka körül a nyakkendője. Kénytelen volt azonban sebtében feltápászkodni, hogy ne a padlón vonszolja végig őt a varázslat és egyenesen a tanárnőhöz futott.
 - Fiam, sajnálattal kell közölnöm, hogy a Valentin napnak vége. Már egy ideje! Azonnal menjen fel a gyengélkedőre és kérjen valamit, amitől kijózanodik. Értve voltam?
 Mikor úgy érzékelte, hogy a mondandója eljutott a fiúig, megint Denis felé fordult.
 - Nem tudom, melyik eshetőség a tragikusabb. Ha észre sem veszi, hogy valami nem stimmel ezzel a folyosóval, vagy ha tudja jól, de nem foglalkozik vele!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Tanár Úr! - visított fel a levitás lány olyan hangosan Gabi néni mellett, hogy az asszonyság ingerülten kapta szabad kezét a füléhez. Viszont azt már sűrű pislogásokkal nézte végig, ahogy a lány odapattog Brightmore-hoz és hirtelen felindulásból megölelte őt. Vagy valami olyasmi.
 - Gondolom ez sem érdekli - felelte kissé elborzadva, immár sokkal halkabban. Odalépkedett a férfihoz ő is, majd éles mozdulatokkal forgolódott körbe és az anomália nyomát kereste.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

 Szemöldökét megemelte, szájával pedig elmélázva csücsörített egyet, elemezve Brightmore velős válaszát.
 - Ó, a világért se tenném, professzor. Élvezem a műsort - nem spilázta a dolgot ő is színészkedéssel, de a lényeget ki tudta fejezni vele.
Figyelmét csakazért is elfordította - legalább ennyi haszna legyen Brightmore-nak, hogy a holdkóros diákot lefoglalja, amíg ő a dolgát próbálta végezni -, komótos léptekkel kezdett körbejárkálni.
 - Csak tudnám, hogy a házimanók hogy nem vették észre - grimaszolt egyet, miközben az erősödő szagot követte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Maga arról biztos többet tud, ha ezzel a hozzáállással igyekszik valamit kompenzálni. - recsegte oda sem nézve a férfinak. Ferde szemüvegén kezesztül megvizslatta a plafont, az ablakokat, még az egyik tanterem ajtaját is belökte a sétabottal, de semmi rendelleneset nem látott. Akkor jutott csak eszébe lenézni, amikor a bot hegye megcsúszott valamin.
 - Morgána szerelmére... - dünnyögte magában, majd végre felnézett Denisre. Szemmel láthatóan keresett valamit. - Áh, pompás!
 Kibűvölte a könyvet Brightmore kezéből, hogy aztán egy üvegcsét formáljon belőle. Óvatossá vált, mert nem szerette volna, ha a bájital őket is a hatásuk alá vonná. Már így is sokat szívtak ebből a levegőből. Amíg azon dolgozott, hogy az idegen eredetű főzetet belebűvölje a "könyvbe", félvállról odabökött egy megjegyzést.
 - Tudja, nem árt csiszolni néhány tanári erényén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ó, kérem. Udvarias megjegyzés csupán - szemei kidülledtek, ahogy arra koncentrált, hogy a bájital minden cseppje a fiolába kússzon. A sétabot végébe rejtett pálca végét tanulmányozta, hogy vajon maradt-e rajta valami.
 Ha van is még a közelben abból a szerből szétszórva, úgyis észlelni fogják. De lassan vége volt a szünetnek, így hát visszabattyogott Brightmore-ékhoz.
 - Kedvesem, lassan kezdődik a következő órája. Biztos vagyok benne, hogy Zámbori tanár úr mégjobban fogja értékelni a... - végigmérte Mankát, aki most rá pislogott nagy, kerek szemekkel - lelkesedését.
 Több se kellett a lánynak, villámgyorsan leszakadt Denisről és nevetgélve tovább ugrándozott a folyosón.
 - Nos, tekintve, hogy még nem ismerem az oktatási metódusát, az alapján tudok véleményt adni, amit most láttam - dőlt hátra méltóságteljesen. - Ha megengedi az őszinteségem: pocsék a hozzáállása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ő nem fogja uszításnak venni, mert úgy érzékelem, jobban képes kezelni a gyerekeket, mint ön. Az előző pár percből következtetve.
 Élénk pirosra kikent ajka szűkült pengevékonnyá Brightmore utolsó megjegyzésétől. Ha diák lett volna, már rég kilógatta volna az ablakon, hogy jobban vigyázzon a szájára. De ő már vélhetően túllépte azt a kort, ahol ez még edukatívan hatott volna.
 - Van egy mondás a sárkánytrágyáról és a díszes csomagolásról. De nem lenne túl etikus kifejteni, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Meglepődött, hogy pont a férfi nem érti az iróniát, de azért picit beletenyereltek a méltóságába már azzal, hogy őt oktatják az etikáról. Fejét szegte fel, szemüvegét pedig próbálta megigazítani. Ami azt eredményezte, hogy most is ferde lett, csak másik szögben.
 - Ó, hogyne. Bármit egy tudásra szomjazó diáknak - felelte negédes mosollyal, de amikor elfordult, azért megeresztett egy tucatnyi gyors pislogást, amikor felfogta, hogy a Danvers fiút írta le éppen így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Üldözze magát a veszett kappa - mormogta az orra alatt, de szavaival ellentétben egészen jókedve kerekedett. De hogy mitől...
 Lenézett a kezében lévő fiolára, amikor már kezdte kapisgálni. Még egészen eltávolodott Brightmore-tól, de ez mikor akadályozta meg őt abban, hogy célba találjon? Megpróbálta elfojtani a mosolyt, amit az ötlet szült, mikor is a kupakot leemelve épp egy cseppnyi szivárványos főzetet indított útjára a folyosó végébe. Ennyi talán nem árt meg neki, de a citromot, ami a férfi száját kámpicsorítja, talán kicsit megédesíti és kedvesebb lesz, nos... úgy mindenkivel.
 Nem várta meg a következményeket, gyorsan tipegett tovább, hogy felnézzen még a gyengélkedőre és megbizonyosodjon arról, hogy szerencsétlen Hollósi odatalált-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Méltósággal tartja az állát, ahogy a Hollósi fiúra fókuszál pápaszeme. Kifogást nem tűrően hunyja le a szemét, s már éppen emelte volna a sétabotot, amikor Brightmore megmozdult mellette. Fülét hegyezte grimaszolva, mert már a hallása sem volt a régi, pláne nem az üvöltő zene után.
 Türelemmel várt, amíg a férfi lerótta szokásos körét a hanyag pedagógia oltárán. Nem volt ínyére a dolog, de ennyi ember előtt felettébb illetlen lett volna kifogásolnia egy kollégája viselkedését, aki egyébként is szórakozni jött ma le a faluba.
 Azt tervezte, hogy elkobozza az alkoholt - különben is, melyik félnótás szolgál ki ilyesmivel két gyereket?! -, de Brightmore mintha olvasott volna a gondolataiban. Nagyokat pislogva méregette az újonnan kapott sörét.
 - Ordenáréság, amit a mai fiatalok le tudnak művelni - dünnyögte Denisnek, s még mielőtt leeresztette volna a pálcát, intett vele Margarétának, hogy azonnal helyezkedjen egy tolerálhatóbb távolságba Hollósitól. Szó nélkül követte kollégáját vissza a birtokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem elég, hogy tegnap csak azért kellett három emeletet lecsoszognia a kövezett udvarra a drága ebédszünetében, hogy egy fára röptetett diákot szedjen le a gallyak közül, de ma megint el kellett tipegnie a hírhedt káosz uralta folyosóra, mert egy prefektus aggodalmát fejezte ki az ott folyó ribillióról. Amikor legutóbb itt járt, egy bájital okozott felfordulást, bizonyos volt benne, hogy most is hasonló a helyzet, amikor... szembesülnie kell a kegyetlen valósággal, amikor egy diák önszántából bontja a rendet.
 Sétabotja hangosan koppant, akárcsak a professzorasszony álla, ahogy pápaszemével rádülledt a szóban forgó eridonosra. Nem elég, hogy van egy bajkeverő, de ez más diákok nézik. Kifogás nélkül. Örömmel az arcukon. Hallatlan, Morgána szentséges bugyogójára!
 - JANKOVITS! - üvölti el magát torkaszakadtából, hogy túltegyen a zsibongó csoportosuláson. Azonban amint felfigyeltek rá, kihúzta magát és arcára nyugalom költözött. Az a vészjósló fajta. - Fiam, teljességével megértem, hogy a bűbájtan vizsgája után úgy érzi, fellélegezhet, de az ünneplésnek - lendült a sétabot, hogy aztán egy néma bűbájjal kihúzza a gyerek lába alól azt az ördögi tákolmányt, még mielőtt túlságosan nagy lendületet tudna vele venni - nem ez a megfelelő módja egy iskolában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A bűbája célt tévesztett, ahogy belérongyoltak hátulról terjedelmes, tollakkal tarkított talárjába és a gördeszka helyett Marchetti szájából kicuppant a nyalóka, hogy aztán az asszonyság mellett tébláboló Agárdi kisasszony hajába repüljön. Gabi néni keselyű módjára nyújtotta ki nyakát, látva, hogy Dorián lába alatt még mindig ott virít az a förtelmes mugli kacat, majd lendületes fordulatot vett, hogy felmérje a mögötte zajló eseményeket.
 - Hová siet, fiam? - szűkültek össze szemei, ahogy tekintetét fúrta Kornél tarkójába. Botjával megcsapkodta a levitás fájós bokáját, hogy maga elé tereljen mindenkit, aki ott volt.
 - Hölgyeim, maguk meg szedjék össze magukat, Merlinre. - grimaszolt, mert nem tudta nem kiszúrni Panka elkent képét, Kornélia haját is elszörnyedve vizslatta, mit sem sejtve, hogy az ő pálcája nyomán néz így ki.
 - Maga kezdi a magyarázatot a szégyenletes viselkedéséről, Jankovits.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ha nem nagyított volna rá a szemüveg, még akkor is lehetett volna a folyosóról látni azt a szekptikus pillantást, amit Jankovits felé küldött a nyegle magyarázatra. Egyenes beismerést remélt, vagy legalább több kreativitást.
 - De még mennyire, hogy takarítani fogja - felelte csendes mosollyal, majd vonásai hirtelenjében megkeményedtek, úgy sziszegte a mondatot a fiúnak - Húsz pont az Eridontól.
 A fiatal navinésre siklott aztán tekintete, hangja még mindig szigorú volt, de már nem megrovó. - Hogyne segíthetne, kedves. Legyen szíves elvenni Jankovits úrtól azt a förtelmet még mielőtt én teszem meg és vigye el a gondnoknak megőrzésre. Majd a tanévzáró után visszakapja azt a... valamicsodát.
 Végigpásztázta az ott megjelenteket, de nem tudta eldönteni, ki volt ott már a kezdetektől fogva és ki gyűlt oda a zűrzavar hallatán, egy dologban azonban biztos volt: prefektusi mulasztások történtek.
 - Öt pont mégegyszer az Eridontól - mutatott a sétabot hegye Kornélia zilált fejére - és öt pont a Levitától. Szedjék végre össze magukat és legalább ezt a hetet még viseljük el egymás mellett békességben. Maguk meg mit sutyo... - kérdezte volna a pletykás hátsó fertálytól, amikor megint guruló kerekek zajára lett figyelmes. A néni már tajtékzott.
 - HOLLÓSI! - szökkent a pálca a levegőben újfent és maga felé húzta - immár sikeresen - a fiú deszkáját - HÚSZ PONT A LEVITÁTÓL - rikácsolta torkaszakadtából Zalánnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Türelmetlenül ciccent egyet és szabad kezével int Azthanaczkovicsnak és Marchettinek, hogy szálljanak le végre Agárdiról. A felé guruló deszkát vastagtalpú csizmájával állította meg, kíváncsian méricskélve azt.
 - Jankovits és Hollósi elmehetnek, holnap reggel jelentkezzenek az irodámban a büntetésük miatt - húzza ki magát méltóságteljesen, amikor megint megszólítja őt valaki.
 - A tanáriban van, már várja magát, menjen nyugodtan. És ha... - sűrűn pislogva méregette Móricot, amikor végre abbahagyta az üvöltözést. Meglepődött, de az előbbiek fényében ez már bocsánatos közjátéknak számított neki. - Azt hiszem, kiismerem itt magam kedves, ha azt a micsodát leszedi a fejéről, talán sikerül ugyanannyit érzékelnie a környezetéből, mint nekem - hessegeti tovább a rellonosokat is, és elégedettség tölti el, hogy végre letudhatott már pár dolgot.
 Botjának támaszkodott és száját csücsörítve vette el Alberttől a levelet. Még több jó hír, ezt már szereti.
 - Bezzeg az én időmben volt annyi tartás egy tanárban, hogy nem beszéli ki a diákjait a saját fülük hallatára - morrantotta a két fiatalember után, amikor érzékelte, hogy az előtte sorakozó diákok némelyikének vonásain csalódottság vagy épp sértődöttség fut át. Az egy dolog, hogy neveletlenek voltak, de ez nem fair velük szemben. Hátradőlt, fontolgatta, hogy legyen-e még hozzáfűznivalója az esethez.
 - Értékelem az egyediséget és a merészséget. Persze, amíg nem órán művel ilyesmit - meredt ferde szemüvegén keresztül Teddyre, majd le a mamuszra - Húsz pont az Eridonnak. Mehetnek a dolgukra.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Köpenyét rántotta teátrális mozdulattal maga elé, mintha az megvédené őt a folyosóra beboruló diák látványától. Nyakát nyújtotta aztán Lehmanra, szürke írisze pedig Arabellára tapadt, ahogy átszökell a navinésen. Ingerülten lendített még egyet ráncos ujjaival, hogy a feltorlódott diákok végre mozduljanak.
 Elégedett biccentést küldött a Winkler fiúnak. Ezzel most szerzett nála néhány jó pontot. Bár a tanórákon nem fog előnyére válni...
 Értetlenül hajolt újfent Jacob fölé, ahogy a lába felé mászott, hogy összekotorja a zöldségeket, amiket Merlin tudja, honnan szedett össze magának. Gyanakodva szűkültek össze szemei, de nem tette szóvá a balesetet. Látott ennél már katasztrofálisabb diákot is. Amikor Athanaczkovicsék nyomában készült távozni, még odabűvölt egy kósza paprikát a gyerekhez, amit útközben megint elpottyantott.
 Elégedett sóhaj hagyta el vastagon rúzsozott ajkát az üres folyosó látványától. Majd ismét végigpörgette fejében az elmúlt perceket. Nem kellett volna. Dühtől tajtékozva fordult a helyiség déli kijárata felé, úgy dünnyögte magának:
 - Le fogom záratni ezt a nyomorult folyosót...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az utolsó vonással végezte be a megbűvölt kréta a dolgát, ami összefoglalta a táblán az elsősök éves tananyagát. Utolsó gyakorló órájuk volt a vizsga előtt és mérhetetlenül büszke volt rájuk. Kedélyesen oszlatta fel a diáksereget, de amint kitárult az ajtó, égtelen bődülés rengette meg a folyosót, amit egy hasonló volumenű káromkodás követett. A gyerekek a döbbenetet követően röhögcsélve hagyták el a termet, de a professzorasszony résnyire szűkülő szemekkel vonult ki az ajtón és csapott rá botjával a fiú fejére.
 - Fegyelmezze a nyelvét Zimmermann, ha nem akarja, hogy a szájpadlásához ragasszam! - nyekeregte ingerültem, ahogy a tollakkal tarkított köpenye árnyékot vetett a levitásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Vastagon rúzsozott ajkát csücsörítette, miközben méltóságteljesen kihúzta magát és a sétabotját maga elé támasztotta. Jól esett neki a bók, de sejtette, miért kapta, így próbálta leplezni elégedettségét.
 - Tudom kedvesem, hogy jól áll, másképp nem aggatnám magamra.
 Csendben hallgatta a fiút, de mivel a kertelésnek nem volt híve, türelmetlen sóhajjal hajtotta le fejét és pillantott át szemüvege felett.
 - Felvetésem nekem is rengeteg van. Mire alapozza a magáét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

 - Feltételezem nem ebben a sorrendben történt - jegyezte meg, de hagyta, hogy a másik tovább magyarázzon. Homlokán a ráncok elmélyültek, ahogy égnek emelte a szemöldökét minden újabb mondat után.
 - Egyszerre ígéretes nyom, pont annyira, amennyire érthetetlen - rázta a fejét. - Egy portréról tűntek el azok a hangszerek, amiket én kerestem és bár lehetséges, hogy valaki matériává bűvöljön egy képet, számtalan előfeltételnek kell hozzá teljesülnie, köztük a tapasztalt igézés az egyik. Meglehetősen valószínűtlen, hogy egy harmadikos diák ilyet műveljen. Engem csak harsogó portréalakokról értesítettek, amik már nem válogatják a kereteket a kastélyban.
 Értetlen pillantását futtatta végig a diákon, majd kisvártatva újra megszólalt. - Tapasztalt maga bármilyen csendháborítást? És ha igen, akkor hol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Mivel a kastélybeli irodája meglehetősen kicsi volt - és ami hely adódott, azt is antik tárgyak és könyvek töltötték be -, a tanév során használt felszereléseknek keresett méltó helyet, legalábbis a szünet idejére. Csizmájának és sétabotjának kopogása elegyedett egy csoszogó hanggal, ami a mögötte sántikáló házimanótól volt eredeztethető. Lépteit aligha figyelte, ugyanis egy termetes, öreg bőröndöt lebegtetett maga mellett feltartott, piciny ujjával. Hatalmas szemeit féltőn düllesztette rá, de összerezzent, amikor durrogtatás ütötte meg lapátfüleit.
 Az asszonyság először ebből semmit nem érzékelt a vénséggel járó süketség végett. Ám amikor ráncos ujjait a szertárak kilincsére fonta, már ő is meghökkent, hiszen az nem volt hajlandó kinyílni.
 Bosszankodva lépett hátra és emelte a sétabot hegyét a zárhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Fény villant a bot végéből s bár a kelleténél hangosabban vágódott ki az ajtó, a végeredmény ugyanaz volt. Husszú nyakát nyújtotta az asszonyság, hogy belessen a szobába, talárja mellől pedig remegve tette ugyanazt a házimanó.
 Kakasi ajkai dühödten préselődtek össze, amikor észrevette a diákokat a szikraesőn és valami ismeretlen eredetű gőzfelhőn  keresztül.
 - Akármit is művel Jankovits, azonnal fejezze be! - dördült a tanárnő hangja, amit a bőrönd hangos püffenése követett a padlón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kissé hátradőlt a kusza magyarázat hallatán, amiből momentán alig tudott kibogozni hasznosnak tűnő információkat. Az is meglepte, hogy diákjában ekkora lelkesedés van az ügy iránt. Nagyokat pislogott és bár habozott kicsit, de kísérletet tett arra, hogy medrébe terelje vissza a beszélgetést.
 - Túlságosan egyedi ez a... története, hogy csupán véletlen hasonlóság legyen az eredendő problémánkkal. De még mielőtt bárkit meggyanúsítanék, javaslom - itt lendületesen megfordult, fekete talárja pedig valósággal repült a mozdulattól -, hogy vessünk egy pillantást a helyszínekre.
 Sétabotjának hegyével körbemutatott a folyosón, válla felett pedig kérdőn pillantott hátra azt várván, hogy a fiú segítsen neki megtalálni a hang pontos forrását, amit pár perccel ezelőtt hallottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Hallatlan - hebegte megütközve a tanerő, majd ujjaival, melyeket hatalmas, bumszli ékkövekkel berakott gyűrűk tarkítottak, megragadta köpenye szegélyét, hogy ne essen el a küszöbön, mikor belép rajta. Szerencsétlen manót sikerült is ezzel fellöknie, de most a figyelmét sokkal inkább a megvadult varázseszköz kötötte le, ami már jószerével kirepült az eridonos kezéből.
 Az asszonyság nem habozott, talárját elengedvén csavart egyet sétabotján, hogy az ébenfa nyelét precízebben tarthassa. A nagyobbik felét az egyik mellette álló diáknak dobta oda és melegen remélte, hogy az nem fogja elejteni.
 - Invito! - hadarta gyorsan és sikerült röptében elkapnia Dorián pálcáját. Amilyen esetlennek tűnt az előbb a terebélyes hacukájában, most annyira voltak határozottak a mozdulatai, pedig lett volna mitől félnie, mert a fekete tollak a nyaka körül meglehetősen gyúlékonyak voltak. Mormolni kezdett, amiből a többi szemtanú még éles füllel is csak foszlányokat lehetett képes elkapni. - Finite... fontes... magicae...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

- Hátrébb! - intett nagyot az asszonyság a diákoknak s úgy fordult, hogy elállja az utat az elszabadult eszköz és a gyerekek között. Kísérletett tett arra, hogy rálépjen a pálcára, de mire csizmája a padlón koppant, a megveszekedett már tovább pattant egy régi tankönyvektől roskadozó polcra. A néni szemei elkerekedtek, amint észrevette, hogy a borítók lángra kapnak.
 - Ötleteket várok, Jankovits! - mennydörögte, miután eredménytelenül sült el az újabb kísérlete, hogy eltalálja a varázspálcát, ami most a falról pattant vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Pedig ha tudná, mennyi mindent alakít véletlenek sorozata a világban... Ne becsülje alá, fiam - dünnyögte menet közben. Hangjában semminemű megrovás nem csendült, csupán némi melankólia, mintha saját tapasztalatból beszélne.
 Mikor a folyosó elágazásához értek, a tanárnő megtorpant. Tekintetét a falon futtatta végig először. Egy portréhoz fordult, de nem kellett hosszasan tanulmányozni ahhoz, hogy annak konklúziójára jusson: üres a kerete. Egyelőre semmi jel nem utalt arra, hogy a festményen keresztül járatná valaki velük a bolondját.
 - Ha megkérhetem, kedvesem - hangzott sietősen az asszonytól és pár másodperc után a fiú kezébe nyomta a sétabotját. Pontosabban annak markolatát. Lecsavarta róla az ébenfapálcát, melyet aztán úgy tartott szája elé, mintha trombitába készülne fújni.
 - Appare Vestigium - duruzsolta és valóban fújt egyet, mire a pálca hegye nyomán aranyló csillámörvény szabadult el a folyosón, beterítve mindent, ami az útjába került. Néhány ponton, mintha ragasztóba akadtak volna a mágikus részecskék és különböző formákat fedtek fel kettejüknek. A többségük lábnyomok kuszasága volt a padlón, a falnál pedig egy-egy diák sziluettje is kirajzolódott.
 Először úgy tűnhetett, mintha Kakasi elejtette volna a pálcát, de hamar egyértelművé válhatott, hogy azt szándékosan dobta le, mivel az célirányosan fúrta hegyét egy a sarokban toporgó cipőnyomba.
 - Mit tudunk ebből kikövetkeztetni? - nézett Zimmermannra olyan könnyedséggel, mintha csak órán volnának és ő már tudná a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nyakát vén madár módjára nyújtotta, hogy szemügyre vegye a nyomot ő is. Vékony ujjait megtáncoltatta a pálca felett, mire arctalan emberek alakjának kuszasága bontakozott ki térbelileg is körülöttük.
 - A sors egy biztos végpontot jelöl, de a véletlen! - itt elmosolyodott, mely a diákjai többségének ijesztően hathatott, mert ritkán csinálta. - A véletlen, Zimmermann ismeretlen változók láncolatának kikövetkeztethetetlen eredménye, ami új válaszutat nyújt nekünk.
 Zöld csizmájának kopogása vert visszhangot a falakról, ahogy járkálni kezdett.
 - Mágiára utaló jelet talált, nem feltétlenül gyanúsítottat. Ami valljuk be, meglehetősen gyakori egy varázslóiskolában. Ha a zavargás forrása egy mágiával materializált hangszer, akkor lehetséges, hogy találtunk valamit. Talán egy hölgy lábához tartozhat a nyom, ha a méretét nézzük. Egyelőre ennyivel lettünk okosabbak.
 Megperdült, hogy a fiúra szegezze most pápaszemes tekintetét.
 - Mi a következő tetthely?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Remélem hallja maga is az ökörséget, ami elhagyja a száját - sóhajtott lemondón s elkönyvelte magában, hogy ehhez a leckéhez később lesz ajánlatos visszatérniük.
 - A kóválygással egy teória után csak időt pocsékolunk, arról nem is beszélve, hogy könnyen félrevezethetjük magunkat. A Levita hálókörletet említette. Nekem pedig még a tanulószobát jelentette egy prefektus. Amit a többi helyen találhatunk, segíthet pontosabb képet adni ahelyett, hogy valakit egy mágikus lenyomat alapján vádolnánk meg elhamarkodottan. Válasszon fiam és induljunk, nem érünk rá egész nap! - legyintett sürgetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Néhány diák állta útját a tanulószobánál, de észlelvén őt, hamar férrelibbentek előle. Ismét megállt egy portré tövében, mely a bejárat mellett terebélyesedett a falon. Egy öregember köhécselt ki a keretből, ahogy próbálta félrehessegetni az arcába torlódó gőzfelhőt, amit az imént kotyvasztott bájitala eregetett magából.
 - Miklós... - lehelte lemondóan köszönés helyett, mire a portréalak riadtan pillantott fel a munkájából.
 - Szentséges szalamandra! - kezdett rá jobban legyezgetni a gőzt, mintha ezzel sikerülne bármit is javítana reputációján a néni szemében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Miklós ideges tekintete most a levitásra siklott, majd vissza a tanárnőre.
 - Morgána szerelmére, válaszolj neki, ha kérdeznek.
 - Persze, igen! Köszönöm - köhintett még egyet, majd az orrát kezdte zavarában vakargatni.
 - Nem a kotyvalékod érdekel minket Miklós, akkor sem voltak nagy reményeink benne, amikor még éltél - hangzott a rideg megjegyzés, mire a férfi sértetten húzta ki magát. A tanárnő újabb mosolya arról árulkodott, hogy pont ezt a reakciót akarta kicsikarni belőle.
 - Hogy benned semmi tisztelet nincs, Gabriella! - fröcsögte és eloltotta az üst alatt a lángot, hogy elléphessen az asztala elől és közelebb menjen a festett szobában a kerethez.
 - Most már tovább kérdezheti őt, Zimmermann. - Közönyösen vont vállat, a fiúra már rá sem nézett. Ha idáig eljött vele, akkor ugyanannyira lehet motivált a nyomozásban, mint jómaga.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Eltekintett attól, hogy nem hallott ötleteket a megoldásra a fiútól, annyira jó meg már nem volt a szeme, hogy pontosan lekövesse a pálca cikázó fénycsóváját. Szerencséjük volt, hogy magától kezdett megnyugodni. Amint ez lezajlott, a néni az éppen kibontakozó tűzre szegezte az ébenfát, leemelt egy üres üveget a legközelebbi polcról és mintha porszívóval cuppantották volna le a papírhalomról, a lángok sebesen átvándoroltak keze tartalmába. Teátrális fordulat kíséretében dobta oda Jankovitsnak a már lezárt üveget, melyben hevesen szívta magába a tűz azt a maradék oxigént, amit még talált benne.
 - Mind a ketten tudjuk fiam, hogy maga már ura annyira az erejének, hogy ne vadmágiát használjon kifogásnak -  szűkültek össze Kakasi szemei fenyegetőn. - A pálcát, Dodi!
 A házimanó reszketve dugta elő orrát újfennt az ajtóban. Botladozva sántikált oda az egyik dobozhalomhoz, ahova utoljára pattant a pálca és szorgalmasan turkálni kezdett közöttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Szégyenletes. Szégyenletes, ha mondom! És tudja fiam, mi a legszörnyűbb? Hogy egy cseppnyi bűntudatot nem látok az arcán!! - fel-alá járkált az öregasszony, lila csizmája könyörtelen kopogással törte meg a tanári egyébként nyugodt csendjét. - Idén fog végezni, a szentségit! Nem tudja már fegyelmezni magát erre az utolsó pár hétre? Gondol maga egyáltalán a saját jövőjére...? NE MOST! - üvöltötte Kakasi, ahogy nyílt a tanári ajtaja, de nem az volt a túloldalán, akire számított. Nem csak ő, de a szoba valamennyi portréalakja, akik a jelenetet figyelték, most a jövevényre pillantottak kíváncsian. Csupán a nő elé húzott széken maradt mozdulatlanul a tanerő dühének tárgya.