Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Na végre - dörmögte alig hallgatóan magának az asszonyság. Ezzel már lehet mit kezdeni. A sétapálca sokkal nagyobb ívet írt le, mintha csak a végét tartaná a kezében, így a másik jobban láthatta a mozdulatból mire készül, annak ellenére, hogy az inkantációt most sem ejtette ki.
 Egy kék villanás kíséretében akkora buborék formálódott előtte a levegőben, amibe jómaga is belefért volna. Mire a forma teljesen összezárult, az összes megidézett szárnyas belerepült a csapdába és lomha mozgással a fejük fölé szállt. A madarak agresszíven estek neki a burok falának, de az kitartott. Még mindig nem követte a bűbájt támadás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A néniből szórakozott nevetésféle tört fel, mikor meglátta, milyen formát rajzol a berkenye. És lendületesen perdült is egyet, mintha táncolni támadt volna kedve. Nyoma sem volt már az esetlen öregasszonynak, derűs hangjában a kedélyes nosztalgia érződött ki. Hagyta, hogy az átok célpontja ne a pálcája legyen, hanem a terebélyes talár, amit viselt. Még nem fordult teljesen körbe, de a köpeny már leborult válláról és a padlóra hullott, mielőtt az még megégethette volna őt. Pálcás keze, amit elsőként tett szabaddá, ősz kobakja fölé emelkedett, hogy a lendületet, amiben még benne volt, egyből a fegyverbe tudja összpontosítani.
 - Silencio - most már hangosan és érthetően ejtette a varázsszót, noha talán nem az érkezett tőle, amire a másik számíthatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A szűnni nem akaró mosoly miatt szemei kissé összeszűkültek, ez az eredményezte, hogy nem látta rendesen, miféle mozdulattal rukkol most elő a gyerek. Csak tippjei voltak rá, és a villanás fényéből döntött a következő lépését illetően. Nem volt ideje fenhéjázó mozdulatokra, így most a kéztartása nem változott, csupán a bűbáj, melyet használt. Egy egyenes pajzs térítette vissza a fénnyalábot a feladónak.
 - Ne indulatból, a szentségit! - rikácsolta egyből, Lafayette dühös ábrázatát felismerve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lusta mozdulattal húzta lejjebb a pajzsot a lába felé, de arcán most nem tükröződött csalódás, sőt. Elégedetten konstatálta, hogy épp most látott egy sikeres nonverbális rontást a túloldalról. Egyszerű varázslat volt ugyan, de pont emiatt ért el áttörést a problematikában.
 - Most nem én vagyok a célpont fiam, hanem ez itt - kocogtatta meg a néni a falat, ami vibrálni kezdett saját tulajdonosa érintésétől és leheletnyit láthatóvá vált a levitás számára is. - Ne csak azzal viaskodjon, amit lát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Még ha a varázslatok típusa nem is, de azok érkezése kezdett kiszámíthatóvá válni. A néni halkan szusszantott egyet és kitartotta a pajzsot, habát azt enyhén megdöntötte. Érthetetlennek tűnt, miért, mert így nem Lafayette kapta az arról visszaverődő bűbájt, hanem a terem szélén árválkodó szemetesvödör.
 - Rossz irányból közelíti meg a problémát, kedves - csóválta a fejét. Nem úgy, mint aki csalódott, inkább mint aki türelmetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kakasi türelme eddig tartott és a pálcáját oldalra tartotta, hogy a pajzs hajszálvékony éle ne találkozzon az ellenvarázslattal. Újabb sóhaj kíséretében szakította meg saját bűbáját és emelte fegyverét a plafon felé, hogy szertefoszlassa a buborékot, benne a még mindig küzködő madársereggel. Ha ez nem lett volna elég egyértelmű, a levitás egy pillanattal később bizsergést érezhetett torkában, amelynek köszönhetően visszanyerte a hangját is.
 A néni végezetül leengedte az ébenfát és csalódott fintorral kecmergett le az emelvényről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A folyamat, amivel leült a székére, most sokkal lassabbnak és szenvedősebbnek tűnt, mint általában. Látszott rajta, hogy ritkán van része ennyi testmozgásban. Még kevesebbszer kell ennyit varázsolnia.
 Most rendesen összerezzent, amikor szeme sarkából megpillantotta a fiút. Szemei résnyire szűköltek össze, amitől ráncai csak még jobban elmélyültek. Hatalmas lélegzetvétellel károgott bele a visszhangot verő terembe.
 - HA BESZÉL FIAM, AKKOR LEGALÁBB NYISSA KI RENDESEN A... - szemei baglyokat is megszégyenítő módon gúvadtak ki, képtelen volt befejezni a mondatot. Az arckifejezése nem változott, csupán tetemes számú gyűrűitől csörgő ujját mozdította, hogy két kézzel tudjon ráfogni a sétabotjára. Egy elhaló nyikorgás kíséretében csavarta le az egyébként is tiszteletreméltóan hosszú pálcáját, hogy aztán szó nélkül tudja azt a füléhez tartani.
 Sűrű pislogásba kezdett és kivárt még egy végtelennek tűnő pillanatig. Aztán ajka szerény vigyorra szélesedett, úgy pillantott fel Lafayette-re elismerően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Vészjóslóra váltott pillantása, ajkaival morcosan csücsörített s úgy látszott, egy momentum erejéig azt is fontolgatta, hogy pálcával torolja meg, amiért ordibálnak vele. Mégis leengedte kezét és visszacsavarta pálcáját a sétabotra.
 - Talán berozsdásodtam. Talán vak szerencse volt. Esetleg mindkettő - kezdett bele az elemzésbe, immár normál hangerőn, nem törődve azzal, hogy diákja valószínűleg egy szavát nem érti.
 - Meglepett, fiam - dőlt hátra aztán a székében, miközben gyorsan kijavította magát. - Megleptük egymást. De éles párbajban nem vált volna hatalmas előnyére, ha csupán megsüketít. Hogy érzi magát? - hunyorgott fel a fiúra, mintha csupán orvosi vizitre érkezett volna Lafayette. Alig lehetett volna elhinni, hogy nem sokkal ezelőtt még úgy pattogott a harctéren, mint egy tizenéves.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Nem "mi", hanem "tessék"! - forgatta a szemét a néni. Még egyszer eljátszotta a mozdulatot, mikor Zimmermann már kérdezett is.
 - Szerinted én azt figyelem, ki mászkál errefelé? Van ennél fontosabb dolgom is! - dülledtek ki a portréalak szemei.
 - Ráadásul tudtommal nem jutottunk még ilyen mélyremenő következtetésekig - fűzte hozzá száját húzva Kakasi, s egy fáradt sóhajjal egybekötve szólt Miklósnak. - Volt valaki a közelmúltban, aki megzavarta a munkádat? Zajongással? Rendbontással?
 - Csak olyanok vannak! - A férfi fontoskodva igazgatni kezdte a fejébe húzott süveget. - Tegnap rohangált itt az a szőke eridonos suhanc. Meg üvöltözött egymással két navinés. Na és arról nem is beszélve, hogy kora reggel valaki kürtszóval ébresztett minket! Matildának is megmondtam, hogy ha ez így megy tovább, újra kérvényeztetni fogom, hogy az igazgatói irodába helyezzék át a keretemet, mert ez már botrányos!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Elégedett mosollyal koppintott ráncos ujjaival Ganymedes csőrén. Az állat furcsa, nyekergő huhogást hallatott, addig nem volt hajlandó felrepülni, amíg nem kapott jutalmat fáradságot munkájáért.
 - A végén még el leszel kényeztetve - mormogta a vénasszony madarának és másik tenyerét odatartva csemegével kínálta őt.
 - Na végre - kapta fel a fejét, mikor kitárult a tanterme ajtaja és botjára támaszkodva figyelte, hogy tényleg az érkezett-e, akit várt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Remélem elnéző velem, ha azt mondom, hogy nehezen lehet egy öregasszonyt eltéríteni a rutinjától. - Mutatott körbe az ébenfával a bűbájtantermen, utalva arra, hogy talán nem tűnik a legformálisabb helyszínnek, ha egy tanárral akar beszélni.
 - Üljön le - lóbálta ismételten a sétapálcát, majd komótos léptekkel sétált az íróasztalához, vállán még mindig Ganymedessel. - Remélem jól halad a diákjaival. Sok jó szó hagyja el azok száját, akik elhivatottak a tárgyával kapcsolatban. - Hangját és testbeszédét udvarias távolságtartás fémjelezte, de látszott, hogy komolyan gondolja, amit mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Nagy becsben kell tartani a köteléket, ami a diákjainkhoz fűz - helyeselt az asszony, de kifejezése hamar jelét adta annak, hogy a véleménye ennél sokkal árnyaltabb. - És óvni kell mindentől, ami egy kicsit is fenyegeti a gyerekek és ezzel együtt az iskola fejlődését.
 Kivárt kicsit, majd számonkérőn hajolt előre a székében.
 - Gondolom tisztában van vele, hogy szeptember óta a minisztérium egyik inspektora szaglászik körbe az intézményünkben. Talán már volt is szerencséje találkozni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- A logikája kikezdhetetlen - rándult feje gúnyosan, amitől Ganymedes picit megingott rajta. Inkább le is ugrott válláról és dülledt szemeit gazdájával hasonlatosan meresztette Reece-re.
 - Szeretném, ha meggyőzne arról, hogy ami szóbeszéd kering az iskolában önről és Bánffy kisasszonról, az nem több rosszmájú pletykánál. Már az is botrányos, hogy gyanakodnom kell ilyesmi miatt. De inkább kezdjük el itt lezárni a témát, mint Krausz irodájában, nem gondolja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Miklós hebegve prezentálta széttárt kezeivel füstölgő üstjét Zimmermannak.
 - Egy történelmi jelentőségű áttörés előtt állok éppen. - Kakasi kelletlenül legyintett egyet. Talán a fiúnak. Talán magának, hogy ép ésszel bírja a festmény nonstop hülyeségét. - És nem, nem láttam, ki volt. Ha megbocsátanak - ezt már kicsit félszegen mondta ki, mert attól tartott, hogy a tanárnő megint rákiabál. De úgy látszik, neki is elég volt Miklós hisztijéből, hagyta, hogy visszatérjen a munkájához.
 - Ezzel nem lettünk sokkal okosabbak, de talán... - megfontolt léptekkel ment tovább a folyosón, valaki olyat keresett, aki sokkal beszédesebb az alkimistánál.
 Halk köhintést kaphatott el a levitás, ha jól fülelt. Ismételten, amikor a tanárnő eléggé messze került a tanulószoba bejáratától. Volt egy ovális képkeret a túlsó falnál, első látásra teljesen üresnek tűnt. Mégis abból az irányból érkezett a félénk hang.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Tényleg nekem kéne elmagyarázni magának, miféle viszony számít botrányosnak, sőt szabálytalannak egy tanár és a diákja között? Kíméljen meg ettől.
 Ganymedes gondolt egyet, mint aki eleget hallott és nehézkes csapásokkal szállt ki a tanárnő mögötti ablakon. Az asszonság mélyet sóhajtott, vállai megemelkedtek, amitől tollakkal tarkított talárja félig betemette a néni arcát.
 - Persze, értem én - bólintott kelletleül -, hogy erre sajnálatos módon több válasz is létezhet. Ápol vagy ápolt maga valaha romantikus kapcsolatot valamelyik diákjával, Laines professzor? - kérdezett rá végül egyenesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Egyrészt jelen esetben nem számít a véleménye. Továbbá az sem számít, mit akar egy diák, ha a tanára - itt szigorúan emelte fel mutatóujját, majd fordította Laines felé - rendesen képes meghúzni a határokat. Azt hiszi, maga az első eset, akiről fantáziálnak a fiatalabbak? Négy kéz sem lenne elég, hogy megszámoljam, hányan epekedtek Ambrózy vagy Volkov után, kiszúrja a szemem, ha valaki Albert után fordul a folyosón, ha valaki Návay nyomában koslat. Még Brightmore sem kivétel ez alól, Merlin verje meg! - fakadt ki hangosan az asszonyság, majd fáradt sóhajt hallatott. - Utóbbit ne is firtassuk, ott már komolyabb gondok kell legyenek a gyerekek fejében.
 Frusztráltan ejtette kezét az asztallapra, amitől megcsörrent valamennyi csicsás karkötője.
 - Értse meg Laines, hogy egy eljárással most a minisztérium kezébe dobhatnánk az iskola kulcsát, függetlenül annak kimenetelétől. Nem célom senkinek a feje felé bűvölni a vészmadarat, de folyamatosan az az érzésem minden irányból, hogy maguk ellenem dolgoznak és nem nyílt lapokkal játszunk. Segítsen megérteni, miért van ez. Túl szigorú lennék? Sokat várok el önöktől?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kihívóan, vagy talán büszkeségből emelkedett meg az álla az asszonyságnak? A válaszát követően vált csak egyértelművé, melyik volt jobban igaz.
 - Pontosan ezt szerettem volna hallani. - Tenyerével elégedetten paskolt párat az asztallapon, hogy azt követően egy sokkal nyugodtabb tartást vegyen fel ültében. Az utolsó kérdésre azonban csak egy reményvesztett grimasz volt a reakció és úgy legyezett jobbjával maga előtt, mintha azzal elhessegetné Bringtmore nevének puszta gondolatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Pedig még nem is érti igazán, milyen módon válik ez hasznára - az asszonyság oldalra fordította kissé fejét, hogy rálásson a táblára, amit aznap már tucatnyi alkalommal firkált tele pálcája nyomán a megbűvölt kréta. - De majd kitalálja magától ezt is.
 Gyilkos karvaly módjára villantotta öreg szemeit Saint-Venantre, mikor az nekiállt alkudozni.
 - Abszolút kizárt! A büntetést okkal kapták és nem vagyok hajlandó engedni belőle. Meg is van az eredménye. Szemmel láthatóan már nem egymásra vetítik ki Hollósival az egyéni problémáikat. De még csak most kezdik el kapisgálni, hogyan emeljék fel saját erejükből a súlyt, ami a lelküket nyomja. Még időre van szükségük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

- Ha az olyan könnyű lenne, Krausz - sóhajtott hatalmasat az asszonyság. Hivatalosabbnak tűnt már úgy, hogy a vezetéknevén szólította, mint akinek most sikerült realizálnia teljesen, milyen okból van itt a férfi.
 - Nem fogok hazudni, kedves. Vannak gondjaink. De szeretném, ha a minisztérium esélyt adna arra, hogy saját erőnkből oldjuk ezt meg. Tapasztalataim szerint hosszú távon csak rontani tud az oktatás minőségén, ha az állam kicsavarja egy iskola kezéből a gyeplőt.
 Már a bejárat előtti réten jártak, onann tudtak végignézni a kastély föléjük tornyosuló falain. Még jó, hogy volt minek lekötnie a szemeket, mert utóbbi megjegyzés hallatán a tanárnőnek megrándult a szája sarka.
 - Az nem kifejezés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Laines - szólt utána sietve, mert csak lassan értek el hozzá a gondolatok. - Ha bármi jelét látja, hogy Bánffy kisasszony fantáziája megszaladna, tegye tisztába vele a dolgokat. Ne adjon okot további szóbeszédre. Hálás lennék.
 Persze az aggodalma nem oszlott el teljesen, mégis úgy tűnt, kicsit megkönnyebbült, hogy nem kell tovább magyaráznia. Annak meg végképp, hogy nem járatták vele a bolondját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Ha nem így gondolnám én is, be sem engedtem volna a kapun - húzta fel az orrát nagy büszkén.
 - Szeretném, ha a formalitásnál azért több hasznát vennénk egymásnak. A munka meg erényeket kovácsol nekünk, ne dobjuk ki olyan könnyen az ablakon a koncepciót - nyekeregte aztán könnyedén, ahogy pálcájával beljebb lökte a hatalmas bejárati ajtót. Feszülten lesett ki szemüvege mögött, mintha arra számítana, hogy a bejárati csarnok már lángokban fog állni.
 - Majd megítéli, mennyiben változtak a dolgok. Azt azért el tudom árulni, hogy nem csak a diákok cserélődtek. Az iskola alaprajza is itt-ott, talán erről is van már valami fogalma. De folyamatosan dolgozik az iskola vezetősége azon, hogy minél biztonságosabb körülményeket biztosítsunk a diákoknak. A gond csak az, hogy még nekünk is meggyűlik a bajunk a felhalmozódó vadmágiával, ami a gyerekekből árad. Intézményünk mint tudja, kiemelt figyelmet szentel a különleges képességek oktatásának, de azt hiszem... - itt sétabotjával rászúrt egy a kövön árválkodó zöld valamire. Felemelve magához, megszaglászta és mondatait igazolván mutatta fel Nádornak is. Egy mandragóra levél volt az. - Azt hiszem, talán túlvállaltuk magunkat egyes területeken és most ki kéne találnunk, milyen keretek közé tudnánk mindezt szorítani anélkül, hogy kibontakozó tehetségeket kéne elnyomnunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Amióta itt vagyok, meglepően kevés dolog jutott a fülembe az erdővel kapcsolatban. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lennének ott gondok, csupán annyit, hogy még nem vagyok elég tájékozott.
 Egy csapat diák rohant el fejvesztve mellettük, bár amint felismerték Kakasit, valamennyi automatikusan lefékezett, hogy aztán sunnyogva sétáljanak tovább.
 - Az elemi mágia tanárunk, Zámbori professzor azóta már elővigyázatosabban dolgozik, több óvintézkedést is tett, hogy ne történhessen még egy ahhoz hasonlatos eset - bólintott határozottan. Látszott rajta, hogy meg van győződve igazáról. - És a tanári karban felmerülő problémák is kivizsgálás alatt vannak. Általunk - tette hozzá mihamarabb, és egy óvatos mosoly kíséretében indult el a lépcsőházak felé. - Kapott már konkrét listát a feletteseitől, kikkel vagy hol szeretné kezdeni a kutatását vagy szabad keze van ebből a szempontból?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Habár nem látszott az asszonyságon, örömmel és nagy reményekkel tért vissza a kastélyba. Nem sokkal előtte még új szemüvegkeret ügyében intézkedett, útjára engedte Ganymedest egy személyes hangvételű levévvel, s csakhogy az újonnan megítélt pozíciójával járó felelősséget is gyakorolja, egy rövid óvaintő üzenetet hagyott az iskola faliújságán az évnyitóval kapcsolatban.
 A titkárságon átjutva sétapálcája fejével kopogott az igazgatói iroda ajtaján, majd udvarias bólitással köszöntötte Rothman professzort.
 - Mondanám, hogy még élvezze ki az utolsó órákat, amíg nem harsog diákoktól az összes folyosó, de botorság lenne tőlem - jegyezte meg szerény mosollyal az asszonyság, ahogy lassan kihúzta magát és botjára támaszkodott. - Feltételezem, hogy ez még csak a könnyed, pepecselős része a dolgainak. Ám reménykedem, hogy némi terhet hajlandó lesz megosztani velem. Az iskola és az ön érdekeinek is jó szolgálatot fog tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mikor úgy találta, Krausz kinézelődte magát, gondos tyúkanyó módjára terelte tovább őt.
 - Ez elég sokat elárul arról, hogy a Minisztérium sem képes a saját háza tájékán rendesen felsöpörni - szakadt fel belőle kegyetlenül őszinte véleménye. Hangja megvetően csengett, kiérződött belőle, mi a véleménye általánosságban az intézményről. - De ezt legalább előnyünkké lehet kovácsolni.
 Próbálta hangsúlyozni a férfi előtt, hogy igyekeznek kézben tartani a dolgokat, de nehéz volt őszintének látszania, ha egyszer ő maga sem volt képes elhinni, amit mond.
 - Amint alkalmam lesz rá, elküldöm az irodájába a neveket és a velük kapcsolatos papírjainkat - bólintott kelletlenül. Ráfordult a lépcsősorra, ami a nagyterem felé vezetett. - Gondolom, ami a legjobban érdekli elsőként, mennyire sikerült restaurálni a tavalyi katasztrófa helyszínét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Nem hozott jó híreket neki ma Ganymedes. Pedig ma nem érkezett levél a minisztériumtól. Éppen ezért különösen nehéz volt inkarnálnia a patrónusát és felmondani neki a pármondatos instrukciókat. Az állat kiszökkent a nyitott ablakon, Ganymedes pedig türelmesen meredt utána, várva, hogy ő mikor kap új feladatot.
 Az ezüstfényű páva méltóságteljes szárnycsapásokkal manőverezett az iskola tornyai közt, majd mikor megtalálta a megfelelő tantermet, beröppent és hang nélkül landolt a katedrán. A legtöbb diák felismerte, hiszen láthatták már a tanévnyitón is. Az oktató felé fordult és rázott tollain párat, mielőtt halkan elismételte volna gazdája szavait. Ezt követően Sean felé fordult, várta, hogy a tanár tolmácsolja a tömör üzenetet neki. "Fáradjon fel az igazgatói irodába", ez volt a végszó a patrónusnak, mielőtt az ajtó felé indult volna. Még nem tűnt el, készült mutatni az utat a fiúnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A patrónus feladatát bevégezve szertefoszlott. Az asszonyság nem szólt még, csak egy lassú, megfontolt bólintással hagyta helyben a fiú szándékát az ülőhelyet illetően. Legalább nem kellett erre pazarolnia szavait, melyeket hosszú percek óta érlelt már a nyelve hegyén.
 A kis álarcos bagoly úgy düllesztette szemeit Sean-ra, mintha lenne fogalma arról, hogy a hírt igazából neki hozta. Apró karmaival belekapaszkodott az egyik asztalon heverő papírhalomba, hogy testével is megforduljon, ne csak a fejével. Előregörnyedt, ahogy néha a gazdája is szokta, mintha ezzel tenné tiszteletét a jövevény előtt.
 - Ő Ganymedes - tolmácsolta szokatlanul halkan gazdája, mikor érzékelte, mifféle érdeklődést mutat az állat a fiú iránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Nem és nem, kedvesem. Mindazonáltal... Ami miatt ide kellett jönnie, sajnos szívszorítóbb. - Ráncos ujjaival előrenyúlt, hogy a kezében tartott két levél közül az egyiket a fiú elé helyezhesse. Azt, amelyiken nem a Minisztérium viaszpecsétje volt. Az az üzenet sokkal személyesebbnek tűnt, már a borítójáról, s a meggyűrt papír és az elkenődött címzés is ezt sugallta. Ganymedes odébb lépkedett kissé, de nem tágított Sean mellől.
 - Szeretném, ha tudná... - kezdett bele ismét az asszonyság, de elhalt a mondat vége. Inkább megvárta, amíg tisztázódik az ittlétének oka és Sean olvasni kezd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az asszonyság olyan lendülettel tépte fel a tanterem ajtaját, hogy aki gyenge idegzettel bír, könnyen megrémülhetett tőle.
 - Üdv, kedveseim - mondta mozdulatával ellenében végtelen nyugalommal. Gyűrűktől rogyadozó ujjaival intette beljebb a diákokat és adott  nekik kis időt, hogy helyet keressenek maguknak. Egyenként időzött el rajtuk a tekintete, majd sétapálcája hegyét a magasba emelte.
 - Expecto Patronum.
 Aki szemfüles volt az utóbbi évnyitókon, már tudhatta, mit fog látni. A páva ezüstös szárnyait tárta szét, hogy elegánsan landolhasson a padlón, majd farktollait emelte fel és bontotta meg legyezőt formázva vele. Pompázatosnak tűnhetett, bár a hatáskeltés csak másodlagos szándék volt.
 - Meg tudja-e mondani valaki, hogy mi az, amit most láthatunk? Azon kívül persze, hogy egy patrónust - mosolyodott el az asszony, megelőzve ezzel a banális beszólogatásokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem lepődött meg, hogy elsőként a Levitások kezdtek hangosan gondolkodni. Mosolyát elnyújtotta, kicsit hosszabb csend követte a válaszát:
 - Végtelenül megnyugtató, Markovits. A válasz lehet akár ez is - bólintott Szofi irányába -, de ez az, ami most igazán fontos - mutatott csontos ujjával Lafayette-re. - Habár a belső világunk letükröződéséről van szó, az, hogy milyen formát képes ölteni, sokmindentől függ. Hiszen lehet, hogy olyan lénnyel szembesül az ember, amilyennel azelőtt életében nem találkozott, vagy nem tulajdonított neki jelentőséget. Esetleg vannak erre is ötletek? Mitől függhet a patrónusunk alakja?
 Sétapálcáját letámasztotta maga elé türelmesen, de a patrónus nem tűnt el. Köröket kezdett leírni Markovits padja körül, ezüstös foszlányokat hagyva tollai nyomán.