Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A cseppek úgy hullanak alá, mint bűnbe esett angyalok, amikor a mélybe lesznek taszítva. Azzal a különbséggel, hogy láncra verés helyett, a szürke járdán koppannak, ami először pettyezett, majd egyre csak sötétlő árnyalatba borul. Tükrözi az égboltot. Az eső elől a plexi alá húzódik mind, aki a vonatra várakozik, a társaságtól elszeparálva pedig egy magas, szikár alak ácsorog, kezében kihűlt, hosszú kávéval. Többen felé sandítgatnak, rá, aki a borús időjáráshoz elbaszta, hogy fehér szettet vett fel, mert a szőke tincsek mellett még az is világít a szürkeségben. Illés Ferdinánd, mint egy elbaszott angyalka. Bukott angyalnak még el is menne - inkább az, mint ördög ivadéka -, de ha lehet a legkevesebb feltűnéssel. Izmai már csak a gondolattól is feszülni kezdenek, és fejébe kúsznak a zavaró gondolatok. Hűvös kék tekintete előremered. Ekkor a kopogó cseppeken túl meghallja sínek másik oldalán roskadozó váróban felcsattanni a női hangot. Megy az panaszáradat, mert késik a vonat. Szinte azzal egyszerre a peronon ácsorgók az esőt kezdik szidni. Ő megforgatja a szemeit, majd kortyol a hideg kávéból. Szereti. A hideg kávét is, és az esős időt - egyik nélkül sem indult volna el Bagolyfalváról ma délelőtt. Sőt, ha rajta múlna, addig húzná a téli időjárást, amíg csak teheti. A tűző napfény számára olyan, mintha fenntartatnák az ítéletre. A vonat végre befut.
A kupék melletti folyosón haladva olyat keres, ahol egyedül lehet, és a vázlatfüzetébe feledkezhet a városig, még a zakatolás okozta tökéletlen vonások sem érdeklik. De mindben meresztik már a seggüket. Kiissza a maradék kávét, megtorpan, majd hátrál egy lépést oldalasan besandítva a fülkébe. Ujjait a kilincsre fonva, könnyedén tolja félre az ajtót és néz egyrészt meglepetten, másrészt kérdőn a kuporgó ismerősre. - Nocsak. Ha valaki azt állítja, hogy újra találkozunk, pofán röhögöm, erre tessék - szája sarka felkunkorodik. Most Ferdinánd mosolya sokat ígérőn bajt sejtetet, avagy barátságos. Netán mindkettő. Hiszen, ha róluk van szó, akkor a baj bármelyik pillanatban felütheti a fejét. Ezen a vonaton is. Legutóbb csak kirabolni akarták őket. Kíváncsi lenne ma milyen szerencsétlenség történik, ha csatlakozik.
- Leülhetek, Lorin? - kérdezte, majd összeráncolta az orrát. - Ez sajt? - ekkor ránéz a dobozokra és mosolya kiszélesedik. Még egy halk, hitetlen nevetés is elhagyja ajkait. Ha pizza van, igazából már a korábbi kérdésétől függetlenül is beljebb lép, de nem közelebb a másikhoz. A pizzás dobozok mellett ül le, hátradől és karját összefonja a feje mögött. Onnan fürkészi egy pillanatig Lorin vonásait. Nem szól, mindössze érdeklődve billen oldalra a feje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fogalma sincs mit keres itt. Valamit biztosan. Ezen a helyen, ahol mindenki előszeretettel dramatizál túl mindent, amennyire csak lehet. Csak ami sokaknak drámát jelent, az másoknak a színpadiasan csomagolt megaláztatás. Végighaladva a ház folyosóján be sem kell pillantania a szobákba, érzékei megsúgják: részeg, magukról sem tudó emberek két percenként megbánják tetteiket, hogy megfogadják, soha többet nem isznak. Vagy még jobb, kutyaharapás szőrével, azonnal újra vedelni kezdenek. Igazuk van. Fontos hidratálni.
Egy órával később, szájában a vermunt ízével élvezi, hogy a zene elnyomja a szívdobogások hangját. Színjózan, ahogy mindig. Pedig sokan lelkesen hívják, hogy próbáljon ki ezt-azt. Csábító, de a rémképek, ami szeme előtt leperegnek, ott tartják, a falat támasztva, izzadó tenyérrel. Szeme sarkából érzékeli a mozgást a terem másik végében, feje fordul az irányba és hideg kék szemei azonnal kikerekednek, ahogy a nő már a padlón van. Ha leleplezi magát, elkaphatta volna. Képes lett volna odaérni, mégis csak áll, majd a poharát a párkányra csúsztatva indul ki. Fogalmam sincs, mit fog mondani, mikor odaér.
- Hé - foszlányos, halk hangot üt meg. A remegés, a könnyek nem annyira árulkodóak, mint a légzés üteme, ami Ferdinánd kiélezett fülében visszhangot ver.
Pánik.
Azzal dobban félholt szíve is, ahogy akaratlan nyalja meg ajkát. Izzó, ködbe borult tekintete megtalálja a lány tenyerén a bíborszín foltokat. Vér. Ajkait összeszorítva fordul el, majd néhány lépés után visszafordul és a szembe lévő falnál lassan ereszkedik guggolásba, akaratlan is kecsesen.
Elkapja a tekintetét, ha tudja. Ferdinándé épp annyira szelíd, mint vágyakozó és veszélyes.
- Minden rendben lesz - mondja, de képtelen elmosolyodni. - Simítsd a tenyered a combodra, vagy a padlóra. Hideg lesz, de stabil - segít, tudom, mert nekem ez volt az első, ami működött a pengén kívül. - Nem kapsz levegőt, igaz? Megengeded, hogy kivigyelek innen? - pillantok az ajtó felé, aztán nem is nézek vissza rá. Igyekszem a bűzre koncentrálni, az izzadságra, az italokra, a dohányra, de a tenyerétől édesgető szag annyival erősebb…
Nagyjából pár percig még bírom az önuralmamat éltetni, mielőtt bele találok kóstolni. Jobban járna, ha engedné, hogy kivigyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Saját neve a kérdő, ugyanakkor meglepett hangba burkolva jobban szórakoztatja, mint azt várná. Ajka felkunkorodott csücske nagyobb ívet kap, pusztán ennyi a válasza. Egyelőre. Elvégre nem is kell megerősítenie, vagy többet mondani, hiszen kevés olyan fazon rohangál a nagyvilágban, mint ő. Azt sem tudja - nem is akarja - elfedni, hogy mennyire feldobja ez a váratlan találkozás. Persze ez éppen annyira látszik a vonásain, mint egy ex-levitás, szorongásos, poszt-traumatikus félvámpíron látszana. Senki ne várjon csodát.
Beljebb lép, még a jóváhagyás előtt, amikor pedig az befut, Febát már a sajt illata köti le. A kávé íze még ajkain van, amit akartalan nyal meg, mielőtt Lorinra sandítana.
Távolabbról fürkészi a másikat. Nem is tudja mit mondhatna a nőnek, akivel most, évekkel később, itt ül egy teljesen másik kupéban. Ennyire még ez a világ se lehet kicsi. Képzeletében felidéződik a kegyetlen és ostoba szempár a maszk mögül. Az illető nem csak a képzelete koholmánya, hanem egy emlék, aki ott volt azon az Indiában tartó vonaton. Ferdinánd legszívesebben a földdel tette volna egyelőve, az enyves kezeivel együtt. Legfőképpen azért, mert még most is érzi a torkát szorulni a megannyi rájuk szegeződő szempár miatt, amit a folyosóról kaptak. Mint egy akváriumban, vagy ketrecben. Lorin, ő, a rabló és a hasznavehetetlen kalauz.
Elmúlt, és Feba ugyanúgy utálja az embereket, de ugyanúgy kíváncsi a különleges, egyedi lelkekre. Mint mondjuk a nőre, aki megvonatoztat több doboz pizzát, csak hogy ne az exétől kelljen beszereznie. Ferdinánd beleszédül abba is, hogy lépést tartson a történettel, pedig a felsült vőlegény sztorijára emlékszik. Azért bólint egyet-kettőt, amikor annak ott a helye, Lorin hadd mondja végig.
- Oda. Pár hete költöztem a városba. Bővült a Horcrux és itt is nyitottunk egy szalont. Ahhoz képest, hogy egy társaslakás rész, elég sok vendégem van - tenyerét cégig futtatja farmerén, majd oldalra nyúl és beleles a dobozba. Imádja a pizzát. Mindegy milyen. Kérdőn néz Lorinra, és ha tényleg nem baj, hogy vesz belőle, felnyitja. Magához vesz egy szeletet, majd nyújtja a dobozt a másiknak. - Kösz. Már majdnem éhen haltam - szereti ezekkel a szavakkal játszani, leginkább a benne lévő ironia miatt.
- Szóval, be vagy rezelve a találkozástól az exeddel? - harap a szeletbe, majd lassan vezeti pillantását Lorin arcára. - Emlékszem a sztorira amúgy, de nem gondolom, hogy véletlen, hogy mindketten éppen visszajöttetek. Ne vedd sértésnek, de nem lenne jobb túlesni rajta? - Diszkrét, Illés, semmi gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A vermunt markáns íze már sehol nincs, szájában a lány vérének illatától fut össze nyála, amivel egyre nehezebb koncentrálni a levegőtlen helyen. Itt is hagyhatná. Olyan könnyen megtehetné, ha rajta kívül bárki más foglalkozna a földön ülővel. Ráadásul bármennyire gyűlöli, tökéletesen képben van mi történik a lánnyal, ahogyan messziről felismeri a jeleket. Pánikroham. Nem nagy rajongójuk, mégis az egyetlen dolog, ami sosem hagyná magányosan Illés Ferdinándot.
És a csaj még szét is csúszott.
Az amúgy hidegkék pillantás most sötétbe borulva fürkészi őt türelmetlenül várva a választ. Nem. Itt kell hagynia. Az édesgető szag miatt nyel egy nagyobbat, és fordítja el fejét a folyosó vége felé, hogy rá se nézzen. Lábával készül feltolni magát egy akaratlanul is kecses mozdulattal, de megáll az egyetlen szó hallatán. A dübörgő zene, ordibálások és megveszett röhögések mellett képtelenség lenne meghallani a suttogást. Ilyenkor általában úgy tesz, mint aki normális, de ez a lány holnap már nem fog emlékezni semmire. Szerencsétlen.
Nem vesz levegőt inkább, úgy nyúl le és fonja ujjait a lány kezeire, majd húzza fel lassan. Lehajol, hogy karját a saját nyakába emelje, fogait összeszorítva kezd el lépkedni, de olyan, mintha a kifelé vezető ajtó egyre messzebb kerülne tőlük, mintsem közelebb. Sosem fognak kiérni erről a tetves helyről? Éppen beesik rajta egy társaság, amitől az ajtó a folyosó falnak csapódva ver le további festéket. Köztük lépnek ki a levegőre, még egy pár métert vonszolja magával az ismeretlent a kőszoborig, aminek talapzatára ülteti le. Néhány lépést hátrálva szusszan nagyobbat kiengedve a bent tartott levegőt, és végre teljesen felegyenesedik. Nem néz rá, elpillant a szobor mellett, ahol először ritkán, majd egyre sűrűbben követik egymást a különböző kőalakzatok. Temető.
- Minden rendben? - kiabálnak oda messziről. Lassan fordul oda, már emelné a kezét, hogy odahívja bárki is az és akkor ő itt sincs, amikor a kékhajú lány eltűnik a ház falai mögött. Kösz a semmit, baszod.
Beletörődve fordul vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A sötétben kirajzolódik a szobor mellett a magas és szikár alkata, és annak hidegkék pillantása. Testét fedő bőrén megannyi minta és szín emeli ki valójában mennyire fehér krémes bőre van, amelyen az éles arccsontja vonalán, pirosas színnel jelzi: még valamennyi emberség szorult ezen testbe. Minden más pont az, ami miatt akkor is szépnek hathat amikor nem feltétlen ez a valóság. Pedig figyel magára, környezetére, és még erre a lepukkant helyre is úgy jött el, hogy ő maga rendezett. Igen, azt ígérték neki, hogy itt lehet faszán kuncsaftokat szerezni a megannyi szokatlan arcnak hála. Szokatlan. A másikról még nem döntötte el, hogy mit gondoljon. Vagy ő is szokatlan, vagy egy a tucatból akik nem bírnak a külső nyomással és a padlón kötnek ki. Ahogyan annak idején ő sem bírt - aztán más gondoskodott róla, hogy Feba se legyen a tucat része.
Lenéz rá, nem egészen magasodik fölé, hiszen valamivel arrébb áll. A türelme fogytán, az önuralma még kitart, de még hátrébb lép egy aprót a másik elől. A köszönetre némán biccentve válaszol mielőtt kékjeivel a sírhantok irányába néz, amerre a barna is a szavai után. Azok némileg tisztábbak. Mégis, Feba éles hallása még most is beleütközött a dobogásba és heves légzésbe.
Vége van. Az ismeretlennek pedig nagyon sok kérdése.
- Emberségből..? - hangja rekedtes, így kényszerül torkán köszörülni. Meglehet, hogy évekkel ezelőtt ott hagyta volna a lányt a padlón. Sőt, szinte biztos. De az ilyesfajta “mi lett volna ha” a legtöbbször csak késő bánat.
- Kellemetlen amikor a pánikroham a legpocsékabb időben és helyzetben ér - szemöldökét ráncolja. - Önmagában sem sétagalopp. Csak szimplán szar, lehetőleg ne tapossanak meg mellé - ereszti a lányra kellően józan pillantását. - Túl jól ismerem a szorongást - honnan máshonnan tudná? Nem ez a legjobb hely és a legjobb személy, hogy ezekbe belemenjen. Az ilyesfajta legjobbak még nem jöttek el az életében.
- Jobban érzed magad? - kérdezi, cipője talpa még egy lépéssel hátrébb nyomódik a kavicsok közé.