Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az oktatók is csak emberek, és bizony időnként nekik is kijár nem kevés a szórakozásból. Ezra soha nem tekintett magára karót nyelt tanárként. Volt idő, amikor még csak meg sem született a gondolat a fejében, valamikor régen, amikor Bagolyfalva még valóban falu volt, sem mint város. Amikor még a Bagolykő falai közt volt kiscipő, egy gyönyörű, ukrán barátnővel és nem is olyan népszerűtlen társasággal. Akkoriban Ambrózy Henrik egy volt a felsőbb éves tanoncok között, hasonló tudásvággyal és sokkal több közös ponttal, mint ahogy az elsőre kirajzolódni látszott, a két igencsak jóképű gyerek között. Henrik jobban ismerte bárkinél. Okkal voltak barátok. Nem volt kifogás, nem volt ítélkezés még akkor sem, amikor néhány helyzet szinte megkövetelte azt. A férfi a mai napig emlékszik, az összes bajkeverésükre és az azoknál is okosabb megoldásokra. Úgy mint az üzenetre, ami évekkel később Nepálban egy szekrény zárt ajtaja mögött várta, benne mindazzal az információval amire Ezrának szüksége volt egy bizonyos háborút érintő kutatásához. Jobban kellett neki az a levél, mint egy falat kenyér. Cserébe pedig titkos írások fordításait küldte az okkultizmus kutatójának. Hol lábjegyzetben, hol a margóra kanyarintott mellé pár mondatot. Talán az utolsó ilyen az volt: “Még Szváziföldön is ismerik a nevedet, hogy a fene enne meg!”
A levelezés lassan megszakadt, két-három éve teljesen kikopott… amíg Ezra az intézmény tanárainak pergamenén fel nem ismerte régi cimborájának mágusok közt világszerte ismert nevét. Vacillálás nélkül küldte el a baglyot.
Meghívta egy pofa sörre a Bárkába, ahova zsebébe süllyesztett kezekkel lépett be. A pulthoz sétált, arcára ugyan nem ült ki mennyire nincs ínyére ez a mágikus dekoráció a tengerrel, már mindegy volt, az utolsó pillanatban nem változtathatott a helyszínen. Így hát baseballsapkáját fentebb tolva pillantott a pultosra. - Egy korsó világos sört kérek, abból amit tartotok - pulton támaszkodó jobbját emelte szájához és hüvelykujjára harapva figyelte az étterem részhez somfordáló párokat és családokat, amíg barátja érkezését várta. A sarokban ülő női szempillák rebegése gyanúsabb volt annál, hogy ne sandítson hátra válla felett, arcán hitetlenségében elterülő mosollyal.
- Bevallom olyan fazont kerestem, aki fél lábbal a sírban van - nevetett halkan, akaratlan húzta ki magát kicsit jobban. - Pocsék poén, és még nem is ittam - bólogatva koppintott a pultra, ahogy felkelt egy kézfogás erejére, közben szabad keze megveregette a barátja vállát. - Szevasz Henrik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Viszont látni egy régi ismerőst gyakrabban megesett Ezrával, mint az ember gondolná. Ezen helyzeteket a sok utazás hozta magával, hiszen teltek el úgy hónapok, hogy senki nem tudta Közép-Európa melyik részén bukkan fel a férfi és mikor belefutottak már meg sem kérdezték meddig tervez maradni. Többek között ezzel is járt a kalandor lét. Most mégis úgy érezte, mintha Henrikkel tegnap találkozott volna utoljára. Pedig nagyon nem így volt.
Halk nevetése kapott erőre és szabad keze akaratlan dörzsölt egyet szakállán. - Próbállak utolérni, hogy kiegyenlítsek - mondta a fiatalabb. Henrik mellett hajlamos volt a határozottságából visszavenni. Néha ez szórakoztató sztorikhoz vezetett, néha pedig fergetegeshez.
- Téged is, barátom - mosolya éppen úgy húzódott ívre, mint annak a kamasznak, aki alig várta a következő ötletet, aminek az eredményét megúszósra vehetik. Elengedte Henriket és közelebb húzta a pultra tett korsót. Addig nem bántotta amíg a pultos pedig intézte a másik világos sört.
- Ne is mondd! Mintha a kastély falai fáradtan sóhajtottak volna - reflektált érdesebb, ugyanakkor nevetős hangon. Nem véletlen írta meg mihamarabb azt a baglyot. Azért jött ide, hogy oktasson, mint érett, felelősségteljes és céltudatos felnőtt, akivé vált. Aha. Rögtön képes lett volna a cimborájával előkészítőssé avanzsálódni. Még csak azt sem mondhatta, hogy "mint a régi szép időkben", amikor néhány éve a levelezéseik is hasonló hangulatot árasztottak magukból. Két komoly kutató - de ha Ezra egyetlen Henriknek szánt levelet egy megbízójának címzett volna meg, valószínűleg kaotikus véget ért volna a történet.
– Várj csak... - egy pillanatra el kellett gondolkodnia, hogy meddig kell visszanyúlnia a múltba. - Bejegyzett lettem a Durmstrangban... - megbillegtette tenyerét, hátha jól lőtte be, majd folytatja. - Aztán egy időre hazajöttem. Dolgoztam Pilismogyorón és Kisispotálytölgyesen, amíg elvégeztem a levelező tanárit az Uagadou-n. Kimentem a lengyel, majd a német rezervátumokhoz részt venni projektekben. Ott voltak az első tanítványaim - tette hozzá, hogy a legjobb barátja is tisztában legye vele merre is kezdték el lebácsizni a diákok. - Legutóbb a kirendeltség Dániába küldött egy kiküldetésre, onnan érkeztem ide - fejezte be és akkor még visszafogta magát. Pedig ezer évig képes lett volna a germánok és a szlávok közti megtapasztalt különbségeket fejtegetni. Helyette visszakérdezett Henriknél. - És neked? Bejött az oktatás a Bagolykőben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Csípőre vágott kezekkel figyelte, amint az utolsó diákja is elhagyta az elméleti tanterem óráját. A hangsúly azon van, hogy elmélet, mégis az egyik elemista tanonc hatalmas lelkesedéssel megmutatta milyen az, amikor képes a tolltartót röptetni. Az óra közepén. A tárgy cipzárja elengedett és abból minden toll, radír és egyéb holmi hangos csatamással szanaszéjjel szóródott a székek és padok között. A diák szerencséje, hogy a férfi nem egy csapkodós, temperamentumos alkat. Semmi gond, erre is vállalkozott, azért cserébe, hogy a kölyköknek segítsen végighaladni a nem túl sima, de legalább kalandos úton. Ujjai bőrövére fonódtak, hogy megerősítse magán, mielőtt még magához vette a bőrkötésű mappáját, és megindult volna a tanári szobába. Kellett neki egy kávé. Ahogy pedig az keze ügyébe került, barna pettyes pillantása a kollégájára esett. Mindössze köszönőviszonyban voltak addig, így némi vacillálás ütötte fel a fejét Ezrában. Érdekes ez. Pozitív aura ide vagy oda, még mindig tart néha az interakcióktól. Azzal a különbséggel, hogy immáron felnőtt ember, - mégha kicsit férfiús természete meg is látszik rajta - így kortyolt egyet, majd szabad kezét zsebébe süllyesztve közelebb lépdelt a férfihoz. Út közben biccentett egy aprót Ardai tanárnőnek, majd állt meg a másik mellett.
- Húzós nap? - mosolyodott el kedvesen, de inkább megértően, magából némi nyugalmat sugározva. - Én jelenleg úgy érzem, hogy az arabok összes kávéja is kevés lenne - pedig még csak nem is tudta, hogy a másik nála mennyivel jobban a koffein rabja. - Nem igazán beszéltünk még. Zámbori Ezra Valdemár vagyok, az elemisek vezetője - nyújtotta kezét egy kézfogásra. Mégsem ronthatott pusztán ajtóstól a házra. De egészen biztos volt benne, hogy ő a lovári anyanyelvű kollégája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Puha léptekkel haladt végig a folyosókon a Nagyteremtől a szobájáig. Ujjai között vitte bőrkötésű mappáját, amibe a kapott elemi mágia szorgalmik egy része még várta a javítást. Határidőre meglesz. Lépés közben pacsizott le az egyik mestertanonc elemistájával, aztán mintha Sára szólt volna, de ezt már nem tudtuk meg. A férfi neve hasította végig a folyosót, úgy szóltak neki, hogy sürgős baglya érkezett. Gondolkodás nélkül indult is tovább. A Minisztérium szűkszavú és lényegre törő információkat közölt a felbukkanó még bejegyzetlen elemistáról. Ezra nem is várt többet, elvégre az ő dolga a részleteket kideríteni és segítséget nyújtani, ha arra szükség van.
A Cirkálóval először Csermelymenedékre ment, ahonnan először érkezett jelzés. A Softail Slim gyorsasága sem volt elég arra, hogy még ott utolérje. Állán dörzsölve, a naptól hunyorogva pillantott körbe, de nem volt idő az ácsorgásra, amikor már talán órákkal le van maradva a talán muglik között is mászkáló elemi mágushoz képest. Erősebb nyomjellel indult tovább. Láthatatlanná téve motorját, felemelkedett a magasba. Amennyire gyűlöl repülni, annyira tudja, hogy most nincs más választása, nem tökölészik, ha egyszer a levegőben gyorsabb. Arca ugyan nem rezdült, bensője addig ágált ellene, míg a motor újra földet nem ért, alig fél órával később.
Leteszi az egyik földút szélénél, hogy zaja véletlen se bolygassa meg, amit nem muszáj. Lába viszi előre, amikor már a nyomjelre sincs szüksége. Érzi az elemistát, és közeledve egyre bizonyosabb benne, hogy lassíthat léptein, innen már megoldja. Tekintete a házra siklik, ami egyszerre tűnik csendesnek és békésnek: és még egyben van. Jó hír. Az ajtónál halkan kopogva vár pár pillanatot mielőtt résnyire nyitná. Ha addig nem ér oda senki kinyitni, ujjai begyével löki bentebb azt, hogy a résen át teste egy részével be is lépjen. Tekintete mozgás után kutat, gondolatai már ködösebbek. Igyekszik az elemistára fókuszálni, mégis óvatosan közeledni. Bármerre is van, ő is érzi Ezrát, maximum nem tud róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az utóbbi néhány napban Grogo nem csak rendszeres látogató a legénylakra hajazó szobánál, hanem szinte beköltözött. Ott volt a minisztériumi út után, két gyakorlat között, Kelemen bejegyzése előtt, sőt Ezra szárnycsapkodást hallott a péntek esti randi és a hétvégi túrázása közben is.
Percek óta kortyolgat az üveg sörből a bejáratott fotelében hátradőlve, hosszú lábait kényelmesen kinyújtóztatva. Gondolkodás közben bele-bele olvas Kornél esszéjébe, így aztán Grogo elégedetlenül gubbaszt karja mellett a karfán: Ezrának nincsen szabad keze, amivel simogathatná.
Elmormol egy varázslatot, a fából készült komód pedig azonnal kipattan. A hátuljából egy addig jól elrejtett tárgy emelkedik, köré egy ág tekeredik, ami kígyózva kúszik továbbra is a terromágus irányába. Ezra mindent félretesz és megpaskolja a bagoly fejét, ahogy felkel. Oda sem nézve veszi el a könyvet és hagyja el a lakrészét.
Először a tanáriban néz utána hol találja a kölyköt, végül inkább ott ragad beszélgetni: nem zavarja meg a vizsgát, mert biztos benne, hogy Athanaczkovics tudná ki várja a folyosón. A végére ez meg is történik, éppen kisétál az első megviselt arcú diák és úgy lép Ezra elé panaszkodni, mintha nem is oktató lenne. Tarkójánál az érzés erősödik, aszerint emeli meg a fejét és tekintetté az ajtó irányába.
- Beszéljünk - elkapja a terromágus tanonc pillantását, ha engedi. - Rövid leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Képességet oktatni pusztán annyit jelent, hogy készenlétben kell lenni. Többről szól, mint a vizsgaidőszakban való megmérettetésekről. Bármikor, bármi történhet, attól függően hogyan haladnak az elemisták - mert a tanoncok nincsenek fél éves intervallumokhoz kötve, az inkább a minisztérium által megkövetelt formalitás. De Laines megmérettetése ellenére, muszáj neki is terhelnie Kornélt.
A tanterem mellett egy másikban még vizsga zajlik, így a folyosó végi nyitott ajtót löki be a fiú előtt.
- Gyere. Itt nyugodtabban tudunk beszélni - bíztatóan biccent fejével, de Kornélt elnézve jelenleg még Ezra pozitív aurája sem segíthet. Végül, ha követi, fél kezével dörzsöl az állán, majd behajtja az ajtót.
- Elolvastam az esszédet - megfordul, kihúzva magas alakját szabad kezét a zsebébe csúsztatja és szemeivel keresi meg Kornélt. Többnyire észrevette rajta, amit az esszében leírt, de a nagyon fontos lényegre csak most derült fény. Azt tudja már a fiúról, hogy a nagy beszélgetések nem a kedvencei. - Köszönöm, hogy leírtad nekem. Ne aggódj nem most fogjuk kivesézni, Kornél, nem kínozlak tovább egy jogi vizsga után - teszi hozzá, majd az asztalnak dől.
- A következő fog történni: lépésről, lépésre fogunk haladni. Szeretném, ha most a vizsgáidra koncentrálnál, utána a szünetben eljöhetnél velem a Bükkbe. Ezúttal nem lennének ott a többiek, sem Bonnie, sem Gertie - halványan elmosolyodva hagyja a fiúnak, hogy feldolgozza a hallottakat. - Természetesen a szüleid engedélye kell hozzá, valamint van néhány feltétele a dolognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Add pár pillanatot a srácnak miután beérnek a terembe, utána nem kerülgeti tovább a lényeget. Nincs erre se idő, se hangulat, amikor Kornél ügye kellően fontos. Van olyan okos, hogy ő is tudja, ha már egyszer negyedikben elképzelése van/volt arról mi lesz belőle egyszer. Ezra el sem tudja képzelni milyen lehet, de biztosan nem kellemes. Pár pillanatig fürkészi a fiút, akinek a zavara egyértelmű és sajnos a következők nem fognak rajta sokat segíteni. A hangulat, az érzelmek kezelése, a félelem leküzdése nem móka és kacagás.
A ciccenést meghallva dönti kissé oldalra a fejét, amit megjegyez, de nem szól.
- Első sorban, szeretném ha ezt elolvasnád - megáll egy pillanatra, végül átnyújtja a kezei közt forgatott sötétbarna bőr kötésű könyvet, ami erősen át van tekerve egy jegenye fából készült szíjjal. - A szünet után kérem vissza. Nem foglak belőle kikérdezni, tekints rá úgy mint az esszére amit írtál. Elolvassuk, megértettük és nem kell beszélni róla - zárja is le. Utoljára a kötetre pillant legyen az a fiúnál már, vagy még mindig nála. Azt azért ő sem hiszi, hogy ennyivel meg lehet bármit is oldani, ahogyan azt sem hiszi, hogy ez a folyamat rövid lesz. Sosem az. De Kornél érthető okokból fél, szóval kezdésnek nem lehet rossz.
- Másodszor, a szünetben amikor felülsz a szárnyas lóra, ne vidd túlzásba. Nem fair kérés, de muszáj. Könnyebben tudok ezzel segíteni, ha partner leszel benne és időközben nem töröd be a fejed - nem Merlin, de leginkább azért van itt, hogy ne csak az elmélettel kínozza a tanoncait. Ami szintén fontos és ha már téma… - A harmadik feltételem, hogy idén jobban felkészülsz az elemi mágia vizsgára - emeli meg az ujját, majd apró mosollyal csípőre teszi a kezét. Valahol el kell kezdeniük és ez a kíméletesebb mód, amit egyelőre ajánl. Mert persze, hogy a fiú okkal nem hiszi, hogy jó tudna lenni valamiben amit nem ismer, amit fél érezni igazán. Felforgatta az életét, mint egy átok. Túl jól emlékszik rá, milyen volt ezt érezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Feljegyzések a terromágiám megjelenésének időszakából - elrejti a tényt, hogy sosem adott ki ennyire személyes dolgot a kezei közül. Ír benne a megjelenésről, arról hogyan csonkított meg valakit akaratán kívül és félt tőle mi lesz ha legközelebb is így lesz. Az első eredményekről, milyen volt visszaülni a seprűre, végül az elalvó eleme - benne vannak. Szinte olyan az a könyv, mint a legelső esettanulmánya, amit most odaad, hátha Kornél nem fogja annyira magányosnak érezni magát a nehéz elindulással. Túl sok a befolyásoló tényező ahhoz, hogy egy tizenéves magát őrölje miatta. - Minden elemista esete más. A tanonc társaidé, a tied, az enyém, elemtől függetlenül, meg kell tanulni együtt élni egy új erővel. Senki nem várja el… - szemöldökét ráncolva megáll egy pillanatra - jobban mondva nem várom el tőled, hogy máról holnapra mindent tudj. Ez nem száraz elmélet, olvasd el - mutat a könyv felé.
A közbeszólást figyelmen kívül hagyva fejezi be a mondandóját. Közben bőre alatt érzi a mágiájuk érzékenységének eredményét: ahogy azt gondolta, Konrélnak egyáltalán nem tetszik az ötlet. Nem hibáztatja.
- Rendben. Alacsonyabban, visszafogottabban repülni még mindig jobb, mint egyáltalán nem repülni, nem? - emeli rá fél szemöldökét, azzal együtt mozdul ajka szeglete is. Pár pillanattal később tűnik is el és helyét a figyelem veszi át. Türelmesen vár, hogy Kornél kérdezzen.
- Meglehet. Amikor a sérüléseket szerezted, a levegő már az esés közben hatással lehetett a testre, és a szervezetre. Viszont azóta több idő eltelt, mint amit az ellentétes elem kiválthatott - hirtelen két dologra tud csak gondolni, az egyiket a terromágia alapból kizárja. Dörzsöl szakállán. - Szedsz most valamilyen gyógyszert, Kornél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Együttérző mosolyra rezzen ajka széle, de alig egy pillanatra engedi ezt meg. Főleg miután befut a kérdés és igencsak át kell gondolnia mit mondjon most Kornélnak. A kölyök fejére kiülő értetlenség csak az első lépés, amikor közelebb lép Ezra keze óvatosan fog a vállára. Ha repült, a légnyomásváltozás mindenképpen hatással volt a gyógyulására, de ilyen mértékben?
- Ez egy feltételezés, most beszélünk róla először. Mint mondtam, hatással lehet rá, de azóta túl sok idő eltelt, hogy csak erről legyen szó - bólint aprót nyomatékosítva szavait. Elengedi a fiút, majd mély levegőt véve teszi csípőre a kezeit és hallgatja a kisebb gyógyszertárat, amit a tanonca felsorol.
- Értem. A gyógyító gondolom bájitalokat írt fel és nem gyógyszereket - gyanúsan az előbbi lesz egy olyan, a mágus társadalomban befolyásos családban, mint Kornélé. - Lehet, hogy nem jók vagy érzékeny vagy valamelyik összetevőjére, szóval szeretnék rájuk nézni még a szünet előtt. És beszélnem kell a gyógyítóddal is - hangja határozott. A terromágusokról ismert, hogy erős csontozatúak, olyannyira, hogy eleve a csonttörés esélye igencsak alacsony és cseppet sem tetszik neki, hogy Kornélnál minden megmutatkozik csak ezek nem. Valami van a levesben, ami nem odavaló, ennek ellenére nem ül ki az aggodalom az arcára.