33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Odry Elizabet összes hozzászólása (70 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. július 17. 16:20 Ugrás a poszthoz

Konrád
Mit viselek?


Nem mondhatja senki, hogy nem végeztem alapos kutatást az esemény előtt. Megvizsgáltam, hogy melyik az az időpont, amikor a legkisebb esély van rá, hogy a város polgármestere bárki mást is küldhetne maga helyett, mivel a küldött levelemben kifejezetten őt kértem. Itt nem álltam meg, hiszen egy levél olyan, amit az ember félretehet egy ilyen magas beosztásban, így természetesen bejelentkeztem hozzá időpontra, olyankorra, amikor amúgy is elhagyná az épületet, hogy egyen. Az étkezésre mindig nagyon odafigyelek én magam is, és remélem, hogy ő sem viselkedik másként. A kiegyensúlyozott étkezés a napunk egyik alappillére.
Szerencsére olyannak neveltek, aki jó felesége lenne bárkinek, tudok és szeretek főzni és sütni, képes vagyok arra, hogy a véleményem megtartsam magamnak, emellett illő információmennyiséggel tudok beszélgetni művészetekről, kultúráról és vallásról, kerülve a politikát és a sportot, ami a férfiak dolga. Lehet, hogy inkább gésának neveltek? A gondolatra vidám mosoly-szarkalábak jelennek meg a szemem körül, ahogy az üvegen át a poros és kissé elárvult helyiségbe pillantok.
Bejelentkeztem hozzá, de nem a saját nevemen, mert az a nagy helyzet, hogy nem tudom, ő kapott-e rólam bármit is. Én róla csupán egy pár évvel ezelőtti képet, és a pár alatt most vagy tízet értsen az ember, meg egy titulust. De ez nekem nem elég, és nem akarom őt úgy először látni, hogy mindenki ott van. Annyira kínos lenne és lesz is, a közeljövőben. De ma van a születésnapom, ez a nap elméletileg rólam szól. Talán emiatt szabályszegőnek gondol majd? Talán nem akar majd? Nagyon remélem, hogy nem. A levelemben, amiben az időpontot kértem a feltörekvő Berety-Zod család lányaként mutatkoztam be, aki patikát kíván nyitni a városban, és aki, ha úgy adódik, szívesen támogatja politikai berkekben is Daróczy urat. Nem volt valami szép lépés tőlem, megvallom, de talán megbocsátja nekem, hogy nem Berety-Zod Lia vagyok, hogy kicsit összekevertem a nevem betűit, kiadva magam egy nem létező embernek. Csak egy kis időt szeretnék, hogy lássam, hogyan csillog a szeme, hogy úgy halljam a hangját, hogy ne más válaszait mondja nekem vele. Tudom, hogy nem szép csak így idejönni, de az sem igazán az, ami ránk vár. Aztán persze lehet, hogy kitalálta ki vagyok, vagy látott ő is képen, és nem örül majd nekem. Holnap szombat, akkor amúgy is találkoztunk volna. De nekem ma kell látnom őt. Csak hagyd meg a szabadságom, kérlek. Még hat perc... egy örökkévalóság.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. július 17. 16:38 Ugrás a poszthoz

Belián - a helyszín előtt
Mit viselek?


Mielőtt elindultam ide, meglepett a hűvösség, ami az utcára lépve fogadott. Az ember júliusban nem számít rá, hogy megborzong és libabőrössé válik a csípősségtől, de olyan szépnek találom a vásárolt szoknyámat, hogy a szívem szakadna meg, ha le kellene cserélnem. Éppen ezért pálcámat elővéve csupáncsak vékony felsőm anyagát és ujjainak hosszát módosítottam kissé. Szeretem a mágiát, de nem kell azt hinni, hogy én leszek a világ legcsodálatosabb bűbájolója, én bájitalokban utazok, ám annyit elértem már az évek során, hogy legalább ne fázzak.
Vonattal érkeztem a városba, hogy megismerkedjek vele, azon egyszerű oknál fogva, hogy hamarosan ideköltözöm. Szeretnék az itt elkezdett élet első napján már otthonosan mozogni, és ha szóba kerül esetleg a település egy-egy beszélgetés során, valós információkat megosztani. Puderrózsaszín, finom arannyal átszőtt noteszem egyik lapjára a könnyen elintézhető feladatokat jegyzem fel, végighaladva a településen. Egy másik részen térképet rajzolok, egy harmadikon az üzleteket vezetem fel, míg egy negyediken az ötleteimet.
Nem tudom, hogy valaha, valaki meghallgat-e majd, de szeretnék hasznos tagja lenni a településnek, éppen annyira, amennyire a jövendőbelim is az. Tudom, hogy én elsősorban kirakat leszek, egy arc, aki támogatón áll a cselekvő mellett, de másodsorban szeretnék az lenni, aki tevékenyen él, aki valóságos, kézzel fogható dolgokat ad az itt élőknek és ide látogatóknak.
Le kell festeni a seprűtárolókat. Írom fel magamnak az igen fontos, de könnyen megvalósítható dolgok közé, mert valljuk be, pár vödör festékkel máris látványos változást lehet elérni. Emellett szerintem az előkészítő udvara nem elég vidám, azzal is mindenképpen kell valamit kezdeni. Nem szeretném szomorú helyre járatni a gyermekemet. Ez is igazán fontos szempont.
A sok eltérő vendéglátóipari-egység azonban előhozza belőlem a vágyakozót, de nem tudom, hogy hova lenne érdemes mennem. Éhes vagyok vagy csak a finom illatok keveredése miatt érzem, hogy egy nagy tál valamit meg kéne ennem? Szomjas vagyok? Igen, kellene valami, ami meleg, de hova menjek? Mivel nyár van, mindenhol hideg italok vannak, kávét pedig nem szeretnék fogyasztani. Boldog tanácstalanságban nézelődök, és még a végén egy gyermeki eccpeccel döntöm majd el, mi legyen.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. július 17. 17:20 Ugrás a poszthoz

Polli
Mit viselek?


Új nap, új lehetőség, hogy ma is felfedezzek valamit. Elmaradhatatlan füzetemet magamnál tartva, talpig zöldben indulok el a mai túrára egy olyan ruhában, amit Katalin hercegné is viselt. Mondanám, hogy egy vagyon volt, de nem. Sok ruhám van, azonban a többségét az egyik barátnőm varrja, én csak a képeket küldöm neki, jó, hogy az embernek vannak kreatív barátai, akik úgy is elfogadják, hogy a saját családja fekete báránya. Nálunk mindenki tehetséges a szép és finom dolgokkal való bánásmódban, a szép szavak használatában, én pedig a bájitalokban. Édesanyám már egész korán frászt kapott, ráadásul a nővéreim sem repestek értem. Jadviga szerint figyelemzavaros, Nana szerint figyelemhiányos, Pamína szerint depressziós voltam, holott mind nagyon messze állt a valóságtól, mivel nekem tényleg sokszor túlpörgött, majd elfáradt az agyam. Fejben számolok, emlékszem olyan versekre, melyek létezéséről se tudnak, a legtöbb bájitalt rutinból csinálom, és nem kell hosszasan gondolkoznom, mert tudom a válaszokat. Lehetnék tökéletes, de sajnos így vagyok a legtökéletlenebb.
Azt persze, hogy stikkes vagyok, ahogy apa fogalmazott az egyik közös vacsoránk alkalmával - a mi családunkban a vacsoraidő szent - nem nagyon hozták fel, amikor a kiházasításomat előkészítették, és megkérték, hogy ezt én se közöljem a jövendőbelimmel, majd csak már akkor, amikor nem lehet visszacsinálni. Nem akarok férjhez mennyi egy fényképhez, de nem is ellenkezek, mivel szeretném megőrizni a szabadságom, és úgy vélem, hogy egy sokat dolgozó, jó háttérrel rendelkező, ambiciózus férfi mellett megőrizhetem azt, aki vagyok. Csak gondolja ő is így.
A sarkaim mélyen a fűbe vájnak, még úgy is, hogy próbálok inkább a talpam első felére terhelni, de azért haladok, tudom rajzolni a térképemet. Most például csak páran vannak kint, kutyát vagy crupot sétáltatnak, vagy éppen babakocsiban kisgyerekeket. Utóbbiakat kicsit hosszabban szemlélem, és talán felébred benne valami. Vajon akar majd a férjem gyermeket? Engem azért házasítanak ki, mert lassan értéktelenné válok, de vajon neki kell ez az érték? Nem látom magam anyaként, de a kéri, azzá válok. Most azonban még van egy kis elintéznivalóm. Előbb meg akarom ismerni ezt a helyet.
- Szia, ne haragudj, zavarhatlak egy kicsit?
Nem is tudom, hogy elfoglalt-e, vár-e valakit, de ő az egyetlen, aki jelenleg egyedül van, és talán néhány perc erejéig feltarthatom.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. július 17. 22:40 Ugrás a poszthoz

Konrád


Nem tudom nem észrevenni, hogy az idő mennyire jó hatással volt rá, és ha már egyetlen kép is meggyőző volt számomra, akkor élőben még inkább megvan az érzés, hogy jó döntés volt. Pedig mennyire nem, ó, elképzelni se tudom, hogy mennyire nem. Most egyelőre csak örülök a látványnak, annak, hogy eljött, annak, hogy férfias, hogy úgy néz ki, mint aki képes engem megvédeni. Bizsereg a bőröm, és bizsereg a bőröm alatt az, amit kivált, ám, ha azt hiszi bárki is, hogy ez pozitív, téved. Jelenleg az aggodalom az, amit futkos a testemben, ugyanis, ahogy közeledik felém, kétségtelenül azt érzem, hogy képes lennék érzelmileg is nyitottá válni felé, és ha valamit, ezt igazán nem szeretném. Az érzelmi kötődést nem tartom szerencsésnek, mert elvakítja az embert és kifordítja önmagából. Nem akarok kifordulni miatta. Mégis, ahogy közeledik, felé fordulva egy kósza tincset finoman kisöprök az arcomból, és ajkaimon pihenő mosolyom egy hangyányit szélesebbé válik. Meg fog sebezni, ebben biztos vagyok.
- Örömömre szolgált polgármester úr.
Nyújtom felé a kezem, és igazából azt hiszem a kézcsók az, aminél ráeszmélek, hogy rájött az én kis játékomra, hogy a szépen felépített Berety-Zod családot csak a titkárnője vette be, ő már nem. Nem mutatkozom be, barnáimmal arcát vizslatom, és elkönyvelem magamban, hogy nem minden feladvány megfejthető. Ha jól tippelek, ő sem lesz az. Egyszerre vonz, űz, taszít. A szívem megremeg tőle. Kétségtelenül tökéletes úriember, ahogy én is úrikisasszony, de ismerem magam, tudom, hogy mi vagyok valójában, és úgy sejtem ő sem az, akinek mutatja magát. A sötétben tapogatózom, és talán ott is végzem majd. Most viszont játszunk. Egy kicsit még, hiszen már tudom, hogy lebuktam.
- Így van. Azonban a tudásom és a pénzem nem elég, a leendő férjemet is meg kell győznöm arról, hogy a gondolat nem ördögtől való.
Ellépve tőle a piszkos üveg felé fordulok, azon át tekintek rá. Én látom magam előtt, hogy ez egy virágzó üzlet lehetne, ő mégis kételkedik benne, bennem. Nem ismer, jogos.
- Úgy vélem, minden férjet örömmel tölt el, ha felesége talál egy kimerítő napi programot, és nem kérdezgeti feleslegesen olyan dolgokról, amiket nem szeretne elmondani. Emellett igazán különleges, hogy éppen patikát nem nyit itt senki. Elátkozott talán a hely?
A kérdés előtt visszafordulok felé, és érdeklődve pillantok rá. A szemeim csillognak, még akkor is, ha tudom, romba fogja dönteni az életem, és nem biztos, hogy utána építésbe kezd.  
Utoljára módosította:Odry Elizabet, 2020. július 18. 11:18
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. július 18. 12:27 Ugrás a poszthoz

Konrád


Nem tudom, hogy értené-e, hogy azért nem ellenkeztem a házassággal kapcsolatban, mert úgy éreztem, hogy egy polgármester feleségeként szabad maradhatok. Nem úgy szabad, hogy aztán a kertésztől a postáson át az iskola igazgatójáig bárkivel intim viszonyba kerüljek, hanem úgy, hogy továbbra is élhessek azoknak a dolgoknak, amiket szeretek csinálni. A patika is ilyen lenne, de talán túl nagy kérés lenne azonnal, hiszen még csak házasságot sem kötöttünk.  
- Hiszek és ezért is érzem kétségesnek a dolgot. Talán azon aggódna, hogy túlságosan belemerülök, és nem tudom majd teljesíteni a házastársi kötelezettségeimet. Nem szeretném, ha a férjem úgy érezné bármikor is, hogy nem ő az első a számomra.
Ez nem egy szerelmi házasság, talán sosem lesz az. Vonzó férfi, vonzóbb, mint a képen. Szépen csillog a szeme, ami előcsalja belőlem is a nőt. Érzem, ahogy a belső hangom abban reménykedik, hogy tetszem neki, mint asszony, hogy szépnek, kívánatosnak tart, legfőképpen azért, mert nem szeretném, hogy azt mondja holnap, nem talál elég érdekesnek. Ismerem és tisztelem az aranyvérű szabályokat, tudom, hogy a lényem legnagyobb része felett az esküvőt követően a férjemnek lesz döntési joga, és én nem ellenkezhetek, mégis remélem, hogy egy kis részem szabad marad. Vágyakozva nézem az üresen álló épületet, mert szeretném, de nem olyan ember vagyok, hogy csak mert a polgármester a férjem, alanyi jogon jár nekem.
- Szeretném előbb a házasságunkban megtalálni a helyem, szeretném, ha a férjem alkalmasnak találna arra, hogy a szenvedélyemnek élhessek, amíg ő maga is ezt teszi.
Ezzel pedig nem másra gondolok, mint a polgármesterségre, és valljuk be, igencsak idealizáltan látom a jövőnket, túl egy bizonyos ponton. Az eleje nem lesz könnyű, de már elfogadtam azt, hogy egy számomra idegen férfi felesége leszek, hogy a testem az övé lesz, hogy a nevem az övé lesz, hogy minden vagyonom az övé lesz. Van bennem némi tartás vele kapcsolatban, de azt hiszem, ez természetes. Nem holnap akartam megismerni, nem úgy, hogy ott van mindenki, tudom, hogy ez a lépés illetlen, mégis, látnom kellett azon túl, ahogy holnap fogunk viselkedni egymással, mikor árgus szemek figyelnek majd minket. Tetszik, amit látok, és ahogy mellém lép, látom a közös jövőnket. Nyilván egy túlidealizált jövőt, de engedjük meg most annak a rózsaszín lufinak, hogy felfújódjon.
- Balett?
Szinte suttogok, de a hangomban minden ott van a jegyeket látván. A gyermeki öröm, a szerető csilingelés, a lelkes asszony és a nő, aki igazán fontosnak érződik. Tagadhatatlan örömmel a tekintetemben fordulok felé, hogy az utolsó két szó már szemtől szemben érjen minket. Rendben leszünk. Ő lesz a férjem, én leszek a felesége, és ez egy gyümölcsöző kapcsolat lesz. Hiszen a sárga rózsák, a balett, az, hogy tudja, ma van a születésnapom, hogy belement a játékba, és nem hárította el a találkozást. Minden olyan örömre ad okot, melyből táplálkoznom kell, mely bizakodóvá tesz. Annyira naiv vagyok, annyira naivvá tesz. Szeretném megérinteni, szeretném jobban érezni az illatát, szeretném, lebontani a falat kettőnk között, szigorúan ügyelve arra, hogy a védvonalaink megmaradjanak. Nem értek egyet azokkal a nőkkel, akik mindent tudni akarnak a férjük dolgairól, én szeretnék abban boldogságot találni, amit a férjem magától ad nekem.
- Köszönöm, hogy a férjem leszel.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. július 18. 13:09 Ugrás a poszthoz

Belián - még mindig odakint


Próbálok mindent úgy rajzolni, hogy méretarányos legyen. Az azonos távolságra lévő pontok a füzeten segítenek, így ha nem is századmiliméter pontosan, de jól besaccolva adnak támpontot a város egyes helyeiről. Láttam, hogy tényleg van itt minden, vásárolhatok élelmiszert akár késő este is és van lehetőségem nővényekkel körbevenni magam. Azt hiszem, ha bármikor is bánatosnak érzem majd magam az új életemben, akkor a virágboltot látogatom meg majd, és egy-egy új növénnyel vigasztalódom. Talán lehetne egy saját kertem, erre még nem gondoltam, de most, hogy ne felejtsem el a lehetőséget, felírom. Már csak néhány napom van addig, hogy találkozzak a jövendőbelimmel, és szeretnék tőle hasznos dolgokat megtudni, mint, hogy gondja van-e a növényekkel és ha vigyázok a kezeim épségére és puhaságára, lehet-e saját kertem. De mindent a maga idejében, most először még be kell fejeznem a térképemet.
Jártam a művelődési házban, és a dekoratív kislánytól, aki ott dolgozik, kaptam prospektusokat. Megismerhetem belőlük a falu történelmét, az ismertebb alakokat, a látványosságokat. Van benne térkép, menetrend, nyitva tartások. Tényleg nagyon hasznos kezdőcsomag, ha valaki itt akar élni, de szeretem magam megtapasztalni a dolgokat. A város vezetőjének feleségeként pedig nagyon fontos, hogy mindennel tisztában legyek, ezért is rajzolok, mert így tanulok, tudom, hogy mi mi mellett van. Éppen befejezem a "teázó" feliratot, éppen csak elemelem a tollat, amikor érzem a vállamnak csapódó másik testet, és kicsit riadtan nézek fel a nálam jóval magasabb férfira. Az igazság az, hogy bujkálok Konrád elől, mert nem akarom, hogy tudja, napok óta idejárok és csak vele nem akarok találkozni. Akarok, csak nem most. Előbb még a helyet ismerem meg.
- Semmi baj.
Nem szerettem volna bemenni, de ha már így alakult, akkor egy apró fejbiccentéssel és köszönéssel lépek előre, majd mint aki csodás ötletet talált ki - mert ez a helyzet -, fordulok meg lelkesen.
- Nem szeretne csatlakozni hozzám? Hamarosan a városba költözök, de még senkit sem ismerek.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. július 18. 13:50 Ugrás a poszthoz

Belián


Olykor kissé heves vagyok, mert rég nem voltam olyan helyzetben, hogy ne a családom vegyen körül, vagy ha ezt nem nézzük ott van a nyughatatlanságom, az, hogy gyorsan ugrálok a témák között, hogy hamar elunom magam. Vajon milyen lesz így egy házasságban? Van benne valami kötött, valami, amit nem tudok élvezni. Én nem tudok nyugton maradni, mert igen hamar megöl az unalom. Éppen ezért is van bennem félsz, mert nem akarok szégyent hozni sem a családomra, sem a férjemre, aki a házasságunk után az új családom lesz.
- Köszönöm.
Pillantok rá mosollyal ajkaimon, mert valóban igazán örülök neki, hogy csatlakozna hozzám, bár egy kicsit aggodalomra ad okot, hogy ő maga sem ismeri a helyet, de nem baj, ez egy közös út, egy közös felfedezés lesz.
- Kint.
Felelem habozás nélkül és már indulok is az irányba, amerre a tábla jelzi a kerthelyiséget. A természet számomra megnyugtató, csodálatos és hasznos, hiszen bájitalaim, kozmetikumaim alapjai a gyógynövények, melyek igazi csodája akkor mutatkozik meg, ha nem mesterséges folyamatnak köszönhetően nőnek. Tény azonban, és ezt nekem is el kell ismernem, van olyan eset, amikor nem tudunk mit tenni, a növényeink csak úgy nőhetnek ki, ha mi magunk is segítjük az útjukat. Vidáman lépek ki, és jólesően szívom magamba a kinti illatokat.
- Igazán kedves hely, úgy vélem, sokszor eljövök majd. Önnek melyik a kedvenc helye a településen?
Kérdezem érdeklődve, és eszemben sincs tegezésre váltani, mert bár én vagyok a nő, mégis elképzelhető, hogy ő rangban felettem áll, szörnyen illetlen lépés lenne, és eszemben sincs ily módon megsérteni valakit, aki abban a városban él, melyet a jövendőbelim vezet. Jóvátehetetlen bűn. Kiválasztok egy távolabb eső, szabad asztalt, és úgy vélem megfelelő, hogy itt foglaljunk helyet.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. július 18. 16:14 Ugrás a poszthoz

Belián


Szeretem azt, hogy van döntési jogom, még ha csak annyi is, hogy kint vagy bent legyünk, tudom, hogy a házasságommal új szakasz kezdődik, és a férjem határoz majd meg. Nem bánom, ugyan még nem ismerem őt, de nem bánom, mert engem erre neveltek. Szeretek szabad lenni, nem siettettem a házasságot, nem kértem, hogy házasítsanak ki, és egy alakuló kapcsolatomat se mutattam be a családomnak. Talán ezért is van az, hogy ők választottak nekem férjet. Vagy, csak mert a három nővérem is ugyanígy járt, és egyikük sem panaszkodott még, hogy nem megfelelő a választás, pedig Jadviga igazán hangosan tudott drámázni, ha valami neki nem volt megfelelő. Én éppen az ellentéte vagyok, a csendes, elmélkedő típus, akiről talán azt feltételezték, hogy vénkiasszonyként kívánja elvágni a szépen terebélyesedő családfát. Pedig erről szó sincs, csak én nem éreztem még úgy senki iránt, hogy megtartanám, és harminchárom évesen bizony itt az ideje már, hogy valaki megfogjon, illetve, hogy valakivel házasságra lépjek. Ez a valaki pedig Daróczy Konrád lesz.
- Az antikvár és a könyvesbolt nagyon jól hangzanak. Mindenképpen szeretnék ellátogatni ezekre a helyekre.
A noteszt kinyitva fel is írom őket, Belián pedig akarva-akaratlan is megláthatja akár a jegyzeteimet, melyekben a Konrádhoz intézett kérdéseim vannak, a patikanyitási terveim, vagy éppen néhány név azok közül, akikkel már megismerkedtem. Most egy új részt csinálok a helyeknek, ahova ellátogatnék.
- Elizabet.
Emelkedem meg én is egy kicsit, hogy finoman a kezébe helyezzem a kezem, és aprót megrázzam, mielőtt újra helyet foglalok.
- Ön a második Belián akiről hallok életemben. A tanodába is jár egy Belián, jó viszonyt ápol az apai unokatestvéreimmel.
Korábban nem hallottam még a nevét, nálunk mindenkit irodalmi szereplők után neveznek el. A testvéreim Jadviga, Nana és Pamína is egy-egy szereplő után kapták, és bár apának nem nagyon tetszett, de végül is a Biblia is magyarázató irodalmi alkotásnak, szóval a kétnevű unokatestvéreim is rendben vannak.
- Kevés emberrel találkoztam eddig a faluban. Egy csapat idős néni viszont nagyon faggatott, hogy kihez jöttem, mit keresek a faluban. Ők kicsit ijesztőek voltak, de azt mondták, hogy a polgármester úr nagyon szépen vigyázza a falut, így jó döntés, hogy itt tervezem a letelepedésemet.  
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. július 18. 16:24 Ugrás a poszthoz

Polli


A lecsókolomozásra kicsit megállok a mozdulataimban, nem feltűnően, csak ez olyan dolog, ami emlékeztet a koromra. Ennyi idősen én is csókolomoztam még, aztán, ahogy bekerültem a tanodába, átváltottam a Jó napotra. Persze az elején motyogósan, aztán édesapa szúrós tekintete miatt hangosabban. De a csókolom, már értem, hogy miért fájt annyira nagyon a felnőtteknek. Viszont velük ellentétben én nem jegyzem meg sem felháborodottan, sem riasztó hangmagasságban, hogy ne csókolomozzon, elvégre gyerek, aki tisztelettudó, és a korral nincs semmi baj, legalább tud köszönni, manapság ezt is értékelni kell. Vajon a mi gyerekeink milyenek lesznek? Biztosan tisztelettudók, nem motyogósak. Lesznek? Nyilván, hiszen azért akarnak ilyen nagyon kiházasítani. Hamarosan találkozom a jövendőbelimmel, aztán házasodom, és utána, feltételezem, utódokat kell nemzenünk azért, hogy a frigyünk elégedettséggel töltsön el mindenkit.
- Azt hiszem igen.
Legalábbis nagyon remélem, mert szeretném egy kicsit jobban felfedezni a környéket, de csak úgy nem mennék bele a vakvilágba, mert még könnyen eltévedhetek itt. Közelebb lépve hozzá, felé fordítom a füzetemet, benne a térképpel, amit magam rajzoltam.
- A művelődési házban csak olyan prospektust tudtak adni, ami a régi állapotot mutatja, amikor Bogolyfalva még falu volt és nem város. Mi most nagyjából itt állunk, de a helyszín eléggé megváltozott ahhoz képest, ami ezekben a papírokban van. Egy kicsit tudnál mesélni a környékről, hogy ne tévedjek el?
Holnaputánra már meglesznek a friss szóróanyagok, jövök is vissza, de ha már eljöttem idáig, akkor szívesen nekiálltam a feltérképezésnek, és hátha a lány tud benne egy kicsit segíteni, hogy tényleg ne vesszek el az erdőben. Az nem lenne valami szerencsés.
- Elég nagyjából is, mert szeretek felfedezni, csak nem szeretnék körbe-körbe járni, meg eltévedni, mert még nem lakok itt és az utolsó vonattal szeretnék hazamenni.
Utoljára módosította:Odry Elizabet, 2020. július 18. 16:25
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. július 18. 23:07 Ugrás a poszthoz

Belián


- Megvallom, én inkább egyszerűen szeretek élni.
Tudom, hogy a ruháim, a családnevem, a világom nem ezt mutatja. Az, hogy mennyire kitaníttattak, hogy arra neveltek, rangos ember felesége legyek, hogy megtanultam az aranyvérű hölgyek helyes viselkedését, hogy ültömben is képes vagyok szögegyenes háttal és bokánál szorosan zárt lábakkal ülni, ezek mind-mind azt mutatják, hogy fogalmam sincs az egyszerű életről. De nem szeretem a giccset, a rengeteg aranyat, még annak a tényével is barátkozom, hogy nemsokára egy aranyszín karikagyűrű pihen majd az ujjamon.
- A családomban mindenki művész, kivéve a nagynénémet és engem, mi inkább a botanikában találtuk meg a hivatásunkat. Ő botanikus, én bájitalkészítő vagyok, de jártas vagyok a politikában és a vallástudományokban is. Egy kicsit kívülálló vagyok az Odry-k között.
Mindig is valahogy az voltam. Értem és szeretem a művészetet, festek, tehetségem is van hozzá, mégsem tudok művész lenni, mert ahhoz túlzottan racionálisan látom a világot, illetve nagyon hamar kezdem el unni a dolgokat, van, hogy egy képet éveken át festek, mielőtt a pincébe kerül. Sosem adtam el egyet sem, de a nevem ugyebár garancia lenne.
- Az Angyal lányok. Az édesanyjuk a nagynéném.
Lehet, hogy ő az, és ha ő az, akkor én tudom a titkát, mert elmondták nekem, de természetesen nem fogom felhozni. Szörnyű dolog, ami vele történt, én Odettet is sajnálom, amiért az élete felborult, még ha ő nem is így érzékeli ezt. Szomorú, és nem éppen illik egy beszélgetéshez, amikor az ember szeretne néhány ismeretséget szerezni. Különben is, mások életében vájkálni igazán illetlen dolog.
- Ennek örülök. Erőskezű és határozott vezető.
Vajon ilyen férj is lesz? Eddig hittem a magam szabadságában, de talán korai volt az öröm? Nem tudom, de látatlanban nem ítélkezem. Meg amúgy sem, ő lesz a férjem, akit szeretni, tisztelni és becsülni fogok, akinek hálás leszek azért, mert úgy gondolta, a referenciáim megfelelőek ahhoz, hogy a feleségévé váljak.
- Én hamarosan a város első asszonya leszek, nem mondhatom nekik azt, hogy foglalkozzanak a saját dolgukkal, de velük szeretnék információhiányos társalgást folytatni.
Alapból se hiszem, hogy a házasságom részleteit illő lenne kiadni másnak. Arról is, hogy polgármester feleség leszek most először beszélek, és barnáimat lesütve, zavartan olvasom inkább az itallapot, mielőtt kiszúrnék rajta valami kedvemre valót.
- Azt hiszem a vérmeggyel nem szúrhatok mellé. Ön mit iszik?
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. július 23. 18:18 Ugrás a poszthoz

Polli


Talán egy kicsit maximalista vagyok azzal, hogy szeretnék már az ideköltözésem előtt megismerkedni a hellyel. Miért is nem érek rá utána? Hiszen nem leszek több, mint egy feleség, és a máguscsaládok - nem a felhígult, hanem a hagyományos értelemben vettek - leánygyermekei arra születtek, hogy a férjük igényeit maximálisan és engedelmesen kiszolgálják. A jövendőbeli férjem pedig sokat dolgozik, hallottam róla, hogy nem egy ízben késő este hagyja csak el a hivatal épületét, és csak jóval a vacsoraidő után tér haza, vagyis sok magányos órám lesz, melyek valójában alkalmasak lennének arra, hogy akkor ismerjem meg a települést. Én azonban nem szeretnék tudatlan lenni, így is egy bevándorló leszek, hiszen nem itt születtem, nem itt nőttem fel, és talán rossz szemmel nézik majd a helyiek, hogy a város első embere nem innen választ magának párt. Ezért is szeretnék a kedvükre való lenni még az előtt, hogy kiderül, a polgármester menyasszonya vagyok.
- Igen. Nem régóta, ha jól tudom, március végén lett hivatalos, hogy minden követelménynek megfelel ahhoz, hogy városi rangot kapjon.
Nagyon örülök, hogy ilyen sikerek történtek itt, mert egy várossá nyilvánítás nagy dolog. Habár több a követelmény, de több a lehetőség is. Még több embernek tudnak helyben munkalehetőséget biztosítani, új üzletek érkeztek Bogolyfalvára, emellett a jelenlegieknek is volt lehetőségük a bővülésre. Igazán kedvelem a vendéglátónegyed illatos-hangulatos környezetét, az utcák változatosságát. Szeretném, hogy mikor ideköltözök, már legyenek kedvenc helyeim, hiszen ha nem a kiválasztásukkal foglalkozom, akkor több időm marad bennük lenni. Természetesen semmit sem szeretnék elhanyagolni, hiszen a férjem olyan feleséget érdemel, aki mindenkit ismer és nem válogat. Erre a jövőben is törekedni fogok.
- Óóó a Bagolykő! Régen én is Bagolyköves voltam, az Eridonba jártam, még jó sok évvel ezelőtt.
Sokan már akkor is a Levitába gondoltak az eszem miatt, de úgy tűnik bátrabb vagyok, mint amilyennek én gondolom magam. Még nem jött el az a bizonyos idő, amikor kiderül, hogy miért is lettem az Eridon ház tagja, de biztos vagyok benne, hogy a Földön leélt éveim alatt ki fog derülni. Szerettem a házat, mindig vidám volt, és ha kívülálló is voltam, mégsem lógtam ki teljesen.
- Oda? A kocsmába?
Tudom, hogy nem lehet minden makulátlan. Én sem örülök neki, hogy van ilyen hely itt, de tudom ugyanakkor azt, hogy elvenni nem lehet, mert akkor nagyon rossz benyomást fognak kialakítani Konrádról. Okkal van ott, és én megbízok a jövendőbelim döntésében.
- Nem is kell, én sem járok ilyen helyekre, viszont a kísértetház izgalmasan hangzik, régebben is beszélték, hogy van egy elhagyatott ház, ahova néha bemennek a gyerekek, és akik túl rosszak, sosem kerülnek elő, de lehet, hogy ezt csak azért mondták, hogy ne akarjunk rosszak lenni.
Logikusabb lenne, nem hinném, hogy sokan a közelébe engedték volna a gyereküket, mondjuk ez ellen a történet ellen soha senki sem tiltakozott.
- Akár maradhatunk itt is, kellemes hely. Még van egy pár órám a vonatom indulásáig. Van kedved maradni?

Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. július 26. 08:26 Ugrás a poszthoz

Konrád


Minden szava letaglóz, minden pillantása rabul ejt. Túl azon, hogy vonzó férfinak találom, hogy volt valami a tekintetében azon a képen is, amit róla kaptam a házasságkötésünk bejelentése mellé, így élőben sokkal valóságosabb. Hallva a gondolatit, látva ajkai mozgását, hangtónusát, érzem, hogy megbízhatok benne, hogy ez a férfi az, akit nekem szántak. Már tudom, hogy azért nem találkoztam senkivel, aki ne untatott volna idejekorán, mert nekem vele kellett találkoznom. Ha nincs az elrendezett házasságunk, sosem jövök Bogolyfalvára és sosem teremtődött volna olyan helyzet, ahol mi ketten találkozunk. A sors, mely pontosan tudja, hogy mi kell egy embernek, mellém szólította őt, és bár féltem tőle, féltem a házasságunktól, már nem félek.
- Ön pedig egy különleges férfi.
Ennyit szabad, nem? Hamarosan házasok leszünk, noha most még szerepem szerint egy másik férfival kötött házasságom eredményezi azt, hogy felkerestem őt, mégsem hagyhatom figyelmen kívül a bókot, és úgy sejtem, hogy talán már tudja, hogy ki vagyok. És ha nem... úgy remélem, hogy ez az egész flört nem rendszeres, csupán csak azt mutatja meg, hogy mennyire tökéletesen összeillünk, hogy talán ő is érzi azt, hogy velem a jövője kellemesen telne majd.
Mindazonáltal, hogy érzem a láthatatlan köteléket, majd egyszer szorosabbá válik, ahogy tekintetem a tekintetét kutatja, ahogy ajkait vizslatom, ahogy bizsereg a tenyerem, mert érinteni szeretném, sok dolgot nem látok, ami aggodalomra ad okot. Nem látom őt apaként, ahogy nem látom magam anyaként, holott a házasságok, melyek így köttetnek az vér tisztaságát és a megfelelő utódszámot célozzák meg, és bár úgy érzem, hogy remek vitapartner lenne, mert intelligens, jó meglátású, már-már szenvedélyes, valahogy mégsem tudom elképzelni, hogy nekünk gyerekeink legyenek, de már nem akarom, hogy elválasszanak tőle, mert a szemébe nézve látok valamit, amit nem akarok elveszíteni. Aggodalmak, pedig hivatalosan még nem is ismerhetjük egymást.
Ahogy bőre a bőrömhöz ér, érzem, hogy a pír lassan elönteni készül arcomat, és igazán akkor történik meg a dolog, amikor a szeme a szemembe mélyed, és ajka érinti a bőröm. Az aggodalmak, ahogy jöttek, aképp távoztak is, mert nem kell aggódnunk, a házasságunk csodálatos lesz, érzem, hogy képes leszek hozzá idomulni. Szemeim csillogása elárul, már nem titkolom, hogy megfogott, nem is tudnám, hiszen majd kicsattanok az örömtől, hogy olyan embert kaptam, amilyenre titkon mindig is vágytam.  
- A bűntársam lettél azzal, hogy virágot küldtél nekem. És mind a kettő csodálatos meglepetés, de tudnod kell, hogy én nem olyan ember vagyok, aki elvárja, hogy ajándékokkal halmozzák el.
Ezt nem csak úgy mondom, valóban így is van. Egy hosszú beszélgetés a világról, vélemények összeütköztetése egy kellemes vacsora mellett az otthon intimitásában sokkal többet jelent nekem annál, mint hogy mindenféle számára unalmas eseményre kelljen mennie. Én őt szeretném megismerni, és ahogy ajka a kezemhez ér, szabad kezemmel szeretve simítok végig arcán, hogy érezzen engem, hogy érezze, szeretnék hozzátartozni.
- Téged szerettelek volna látni és azt szerettem volna, hogy engem láss, úgy, ahogy vagyunk, ahogy a házasságunkba megyünk, a szüleink nélkül.
A holnap más lesz, ott kínosan ügyel majd mindenki arra, hogy tökéletes pontossággal viselkedjen, úgy, ahogy azt egy úri családban illik. A szülők, főleg az én szüleim majd őt kérdezgetik, és minden válasza után elhangzik majd, hogy én pont ideális vagyok neki, míg helyettem többnyire anyám beszél majd, abból kiindulva, hogy egyetlen rossz válasszal elronthatok egy jövedelmező üzletet. Arról nem kell szólni, hogy magas intelligenciaszinttel rendelkezem, ahogy azzal sem, hogy emiatt a viselkedésem gyakorta eltért a normálistól, csupán csak arról, hogy bár nem nőttem magasra a csípőm elég széles ahhoz, hogy erős fiú gyermekeket szüljek. Noha édesanyám csípője is igencsak megfelelt ennek, ő négy lányt szült az apámnak ezzel gyakorlatilag kihalasztva a vérvonalát, hiszen ahogy a nővéreim is, úgy a házasságot követően én is a férjem nevét viselem majd.
- Tudom, hogy sok munka lenne vele és számít a lakóközösség véleménye, de ha ők igényelnék, akkor szeretném megpróbálni, ha nincs ellenvetésed. Jó helyen fekszik, rengeteg lehetőség van benne, ahogy a tervrajzokat néztem, akár alkalmazhatnék gyakorlati félévben lévő egyetemistákat is, akiknek talán megtetszik a település és az elindított fiatalító programhoz hozzájárulhatnék ezzel.
Vetem fel a javaslatot, miközben mellé lépek, és tele reményekkel nézek körül a falakon. Én már látom készen a művet, de tudom, hogy előbb sok ámen kell hozzá.
- A házasságkötést követően hol fogunk élni?
Utoljára módosította:Odry Elizabet, 2020. július 26. 09:00
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. augusztus 2. 21:56 Ugrás a poszthoz

Konrád


Min is aggódtam tulajdonképpen? Talán azon, hogy a holnapi ember ugyanaz lesz, akit ma láthatok, és akkor valóban könnyek között búcsúztatom majd a szabadságom, miközben az oltár felé lépkedve újra és újra elmormolom az ősi máguscsaládok fogatalmát, hogy minden szava hiteles legyen. Féltem tőle, hogy rideg lesz, hogy a tekintete az lesz, ami a képen, de nem az, a tekintete csodálatos és őszinte. Nem félek a feleségének lenni, nem félek Daróczy-vá válni. Egyedül semmiként keringtem, általad létezem, hálával tartozom neked, amiért számodra kedves lehetek. Hálás vagyok, hogy rám igent mondott, mert tudom, hogy nem én vagyok az első opció, amit felajánlottak neki, de én vagyok az első, akinél nem ellenkezett. Szeretném tudni, hogy másabbnak gondol-e, mint azokat a lányokat, akik előttem voltak, és eddig sem jutottak. Szeretném tudni, hogy vonzónak tartott-e a kép alapján, hogy látott-e egyáltalán képet rólam. Szeretném tudni, hogy most vonzónak lát-e. A gondolatra, hogy én hogyan reagáltam a képére elpirulok, mert bár szemérmes nő vagyok, szemérmetlenül cselekedtem a szobám rejtekében. Vágyat éreztem, egyetlen kép alapján, és most, hogy hallom a hangját, látom ajkai ívét, újra elönt a vágy. [...] te rendelkezel életemmel.
Nem félek a kezébe adni a sorsom, és úgy érzem, mellette nem kell félnem a fogadalom soraitól sem, hogy értékelni fogja azt, akivé váltam, akivé neveltek. Sosem éltem károsan, vagy úgy, hogy a jövendőbeli hitvesem valaha is kellemetlenül érezze magát. Nem tudtam, hogy ki lesz, vagy, hogy lesz-e valaha, mert az én ízlésemnek sosem felelt meg senki. Nem szeretem, ha untatnak, és sok ember nagyon gyorsan eluntatott. Viszont ismeretlenül házasodni, az igazán sok évnyi tanulást hordoz magában, így tudom, hogy ez a lehető legjobb döntés most nekünk, mert mire elunhatnánk egymást, már nem fogjuk tudni elképzelni az életünk a másik nélkül.
- Ugye tudod, hogy az ilyen kijelentésekkel csak azt éred el, hogy minden nap izgulok majd, hogy talán ez lesz az a nap, amikor meglepsz?
Kérdezem játékosan, de eszemben sincs valóban így tenni, kuncogva megcsóválom a fejem, mint egy jóságos asszony, aki elnézi a férjének, hogy már megint inkább sörözni menne, mint végigülni a gyereke két órás otthoni zenegyakorlását. Elengedném, mert pontosan tudnánk mind a ketten, hogy másnap egymás mellett ülve, sokkal hosszabban fogjuk ezt megszenvedni. "Egy éve se hegedül, minek neki szintvizsga?" és bár én kedvesen csitítalak, cinkosod leszek, mert én magam sem érteném, miért bántjuk azt a szerencsétlen hangszert. Rendben van, egy kicsit, nagyon kicsit, várom, hogy szülők legyünk. Nem azonnal, de tudom, hogy hamarosan kell, mert kifutok az időből.
- Én sem szeretném, ha az édesanyám holnapi viselkedéséből következtetnél rám.
Már látom is magam előtt, ahogy sorolja a diplomákat, felnagyítva mellette a művészeti értékeimet, elvégre milyen Odry az, aki nem tehetséges? Félve ugyan, de utalást tenne az Angyal családra, az unokatestvéreimre, inkább Brigire, semmint Odettre, elvégre kinek kell egy botrányhős a közeli rokonságba, aki tudjuk, hogy mivé lett, említené a türelmemet, az alázatosságomat, a jótékonyságot, azt, hogy nem érintettek még... a gondolat újabb pírt eredményez. Igaz, ami igaz, sosem engedték, hogy veszítsek az értékemből, de az nem jelenti azt, hogy nem voltak már tapasztalásaim, noha a testem mások által érintetlen, mégis megesett, hogy általam nem volt az, de vajon ezt ő is előnynek tartja majd? Bárki előnynek tartja azt, hogy elégedetten jelentik ki, a család megbízható orvosa megvizsgált, és szüzen adnak át neki? Örülni fog bárki annak, hogy a szüzességemről beszélgetünk a tökéletesen egyenlő szeletekre vágott sütemény és kávé felett? Felkészítettek a nászéjszakára és arra, hogy mi vár a házasságban, mégis, most emiatt jobban aggódom, mint, hogy anyámmal kell majd egy légtérben lennie. Az anyósom, az apósom, az apám, a jövendőbeli férjem arról beszélnek majd, hogy a nászéjszakán fog megtörténni. Másnap mindenki rám néz majd, olyan tekintetekkel, és tudni fogják, hogy a kis Lizi már nem tapasztalatlan.
- Engedelmességet kell tanulnom.
Értettem a célzást, nem illendő megelőznöm a férjem, nem szabad nélküle ilyenben döntenem. Én nem azért leszek, hogy irányítsak, hanem azért, hogy a kezét fogjam. Nem szónok leszek, nem útmutató, hanem egy váll, egy kebel, amire a fejét hajtva, megnyugvásra lel. Nem akarok befolyásolni, nem akarok olyan lenni, mint a társasági hölgyek, de valahol mégis olyanná kell válnom, hogy a férjem jó hírneve megmaradjon. Nem rombolhatom le azt, amit felépített, még akkor sem, ha egy-egy társadalmi összejövetelt követően napokon át csak próbálom kiűzni a fejemből a sok illetlen pletykát és arcom zsibbadásán túl újra, őszintén mosolyogni. Tudom, hogy őt is fárasztják ezek az események, de remélem, olykor enged majd az illem, és kicsit flörtölhetek a férjemmel. Erőt adna, már most tudom.
Arra, hogy én mit gondolok, elmosolyodom, asszonyosan csípőre csapom a kezeimet, orromat, gondolkodón, mint egy nyuszi megráncolom, és csücsörítő ajkam kissé jobbra húzom. A látvány egyszerre bájos és szórakoztató, ez a fegyverem a vitás helyzetek eldöntésében. Azt persze még nem tudhatom, hogy ő miképpen reagál rá, de én szeretném kissé megnevettetni. Holnap úgysem lehetek önmagam, az igazi kezdetet a mába kell belesűríteni.
- Bogolyfalva. Bár megtehetnénk, hogy Budanekeresden nézünk otthont, úgy vélem, az az itteni lakosoknak túlságosan elitista lenne. Szerintem az elkövetkezendő időszakban mindenképpen szerencsés volna, ha olyan polgármestere lenne a településnek, aki helyben van. Emellett, ha valóban igény van a patikára, akkor jó, ha a patikus helyben van, és amennyi előnnyel, ugyanannyi hátránnyal is jár ez, jól tudom.
Mert ha itt élünk, akkor az életünk nyitott könyv lesz. Az itt élés magával hozza azt, hogy éjjel és hétvégén is elvárják, hogy jelen legyünk, hogy nem számít, hogy Konrád férj, idővel apa lesz, hogy színházba mennénk, vagy éppen csak otthonunk csendjében élveznénk egymás társaságát, ha kell, mennie kell, és ha kell, mennem kell. Ugyanakkor ő is és én is, külön-külön és együtt is a társadalom egy szeletéért kívánunk felelősséget vállalni a jövőben munkánkkal, jótékony tevékenységeinkkel, vállalt kötelezettségeinkkel.
- Lehetne azonban mégis valami elitista benne, élhetnénk olyan házban, amit a mi igényeink szerint építenek, az új utcában, olyan telken, amely illő távolságra van a szomszédoktól, és aminek nem fehér léckerítése van. Szerintem szeretnénk ott élni. Szerinted?  
Azért próbálom szépen megfogalmazni, hogy szeretném, ha lenne magánéletünk, ha lenne időnk egymásra. Ő a polgármester, tudom, hogy nem kérhetem tőle, hogy fordítson hátat a hivatásának miattam, nem is tenném, de ha otthon van, akkor szeretném, ha velem lenne otthon és nem a szomszédokkal együtt. Kezemet rejtett zsebekbe dugva, lépek felé egyet, ajkaimon apró mosollyal.
- Most, hogy már láttál engem, nem fog elrettenteni a holnap?
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. augusztus 26. 11:54 Ugrás a poszthoz

Polli


Törekszem arra, hogy minél többet megtudjak a településről, és arra, hogy a város jövendőbeli első asszonyaként feltárjam azokat az apró hiányosságokat, amiken én is tudok segíteni. Mert tudom, hogy a férjem elsősorban a nagy dolgokra kell, hogy koncentráljon, azokkal zargatják meg azok az idős hölgyek, akikkel én is összetalálkoztam. Tudom, hogy polgármesterként nagy a nyomás rajta, hogy nem pont egy kerítés lefestése vagy egy idős asszony ebédjének kiszállítása szerepel a listája élén. Ezek olyan dolgok, amiket én is el tudok látni, amivel hozzá tudok járulni ahhoz, hogy megszilárdítsam a pozíciójában. Szeretnék hasznos lenni, és szeretném, ha Konrád, mikor rám tekint, azt érezze, hogy jól döntött, amikor igent mondott rám, hogy büszke arra a nőre, aki a társa, akit a nyilvánosságnak prezentál, aki mellett álomra hajtja a fejét és akit alkalmasnak tart arra, hogy egy nap majd gyermeket szül neki.
- Hogy megfelelően el tudja látni a közfeladatokat, legyen az ügyintézés, kultúra, oktatás. Könnyen és jól megközelíthető legyen többféle módon is. Megfelelően legyen kialakítva a mindennapi élethez, a boltok által az élet minden területe biztosítva legyen.
Ez mondjuk kicsit száraz így talán, ezért egy szelíd mosoly keretében kicsit pontosítok azon, hogy mi is kell ahhoz, hogy egy település, még ha nem is olyan nagy lélekszámú, várossá váljon.
- Kell egy alapfokú és egy középfokú oktatási intézmény ezek a Shanes és a Bagolykő, aztán kell közbiztonság, a mugliknál rendőrök, tűzoltók, nálunk ugye az aurorok és a minisztérium egyes ágai. Aztán az egészségügyi ellátás, ami itt egy nagyon szép rendelő, ami ha jól tudom fele arányban magánkézben van.
Olvastam, hogy Willam Payne az örökségéből építette a rendelőt, és mint az intézmény vezetője félig a tulajdonosa is, míg félig az önkormányzat tartja fent az intézményt. De lehet, hogy másabb arányok vannak, ezt majd feltétlenül meg kell kérdeznem. Az biztos, hogy fontos volt, hogy közfinanszírozott egészségügyi szakellátás legyen és itta a gyerekorvostól a szülészen át az idősgondozóig minden van.
- Ezenkívül kell ugye még a tanuszoda vagy többcélú sportcsarnok. Utóbbi van a művelődési házban, de én úgy hallottam, hogy terveznek uszodát is építeni.
Viszont előbb – gondolom én legalábbis – a már meglévő projektek lezására kellett, hogy megtörténjen, mert valljuk be, ha mindenhol kalapálnak, akkor eléggé felháborodik a nép, így is tudom, hogy az új utca se tetszett mindenkinek, de ha minden utcában van ötven ház és mindegyikben csak egy ember lakik, az is ötven fő, de ha már ketten az ötszáz és van olyan, ahol heten is, mert sok gyerek van vagy több generáció él együtt. Jobb akkor szellősebben lenni, nem?
- Tényleg? Hát ez fantasztikus!
Csillogó szemekkel pillantok le rá, a hangomból is kiérzékelődik, hogy mennyire felélénkültem a ténytől, hogy egy eridonossal találkoztam. Nagyon szerettem a házam, a házvezetőimet, az életet az Eridonban.
- Én sem vagyok olyan túlzottan főnix kifelé, de szerintem a jellememben sok van a pirosakból. Szeretek kiállni másokért, nagyon hamar lelkessé válok, szeretek aktívan részt venni, szerepet vállalni, szeretek menetelni előre és megoldani a felmerülő problémákat. Viszont emellett eléggé csendes vagyok, szeretek egyedül lenni, élvezni a csendet. Nem az a fajta vagyok, aki a másik arcába nyomja magát, hanem az, aki teret enged. Azt hiszem, ha nem az Eridonba kerültem volna, akkor a Levitába.
Meglepő, hogy egy bizonyítottan magas intelligenciával megáldott ember, aki ráadásul ennek köszönhetően nagyon rossz a tényleges kapcsolatteremtésben, éppen a főnixek házába kerül elszállásolásra, de én egy kicsit se bántam, mert sokat segített abban, hogy rájöjjek, a hátrányaim mindig hátrányok lesznek, de képes vagyok arra, hogy leküzdve őket előnyömmé váljanak, ha csak rövid ideig is. Így esett meg az, hogy a lány, aki szereti a csendet és a magányt egy olyan ember felesége lesz, akit árgus szemekkel figyelnek. Ez aztán az igazi kihívás.
- Nincs azzal baj, ha nem vagy odavaló, a bot nem csak azért oszt be egy házba, mert oda illesz, hanem azért is, hogy felfedezd magadban, miért is vagy ott, hogy fejlődjön a jellemed. Amúgy is, nem kötelező a saját házadból barátkozni csak, nekem is volt például rellonos és navinés barátnőm is, sőt, levitás is.
Mondjuk én nem sok vizet zavartam, kicsit ott voltam mindenhol, de akkor sem sértődött meg senki, ha nem hallottak rólam pár napig. Én szerettem minden pillanatát annak, amit az iskolában töltöttem. A kocsmában megegyezhetünk, még ha nagy kocsmás lennék, akkor se vinnék egy kislányt oda. Tudom, hogy vannak szülők, akik nem gondolják, hogy ez rossz, pedig az. Nem szabad ilyet csinálni egy gyerekkel.
- Lehet, hogy ők is kísértetekké válnak és elmennek máshova kísérteni.
Ez így aranyosan is hangozna, ha az ember nem gondolna bele, hogy ahhoz előbb meg kell halniuk. Amúgy nem szeretnék lélekromboló lenni, de a legtöbb mese ilyen, csak gyerekként az ember nem érti még, hogy mi történik. A Disney pedig sokat javít rajtuk, bár én szeretem az eredeti történeteket is.
- Nem, ez egy biztonságos hely, és szerintem egyre biztonságosabb lesz.
Mosolygok rá biztatóan, miközben a táskámhoz nyúlok és kenyeret veszek elő belőle, nem sok, pár szelet csak, de a zacskót a lány felé nyújtom, hogy akár etethetünk szárnyasokat is.
- Vannak barátaid az iskolában?
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. augusztus 28. 08:14 Ugrás a poszthoz

Belián


Örülök, hogy így látja, és tudom, hogy ahogy én gondolkozom, az sem helytelen. Most azonban új fejezet kezdődik a számomra egy olyan életben, ahol már ketten leszünk. Ketten. A férjem és én. A férjem, akit egyetlen képen láttam csupán, de az a két valahogy megfogott. A kép alapján úgy éreztem, hogy ő tényleg lehetne a társam. Furcsa nem? Egész életünk során rengeteg ember vesz minket körül. Sokan az iskolaéveink alatt jönnek szembe, és nekem mégsem volt senki, még csak addig sem, hogy megérintsen. Nem találtam senkiben annyi kihívást, annyi szenvedélyt, amire azt gondoltam volna, hogy partnerré válhatna velem. Aztán jött egy kép, egy tekintet, egy markáns áll, és hirtelen reménykedni kezdtem benne, hogy mikor házasságot ajánlanak neki, ő is igent mond majd. Az igen okozta öröm pedig leírhatatlan. Vágyom, hogy láthassam, de félek, hogy anyám elrettentő példa lenne a számára, így a tökéletes tervem már elő is állt, álnéven jelentkeztem be hozzá, egy anagrammával, amit talán felismer, talán nem, de reményeim szerint valóban vele, és nem egy megbízott alkalmazottal találkozom pár nap múlva. Addig is, ismerkedem a várossal, aminek életében, remélem, tényleg szerepet játszhatok majd.
- Egyik különc megtalálta a másikat.
Válaszolom mosolyogva, hiszen, ha valaki, akkor ez az fiú megérti, hogy milyen is nekem. Én sokáig próbálkoztam, és hobbimként fel tudom mutatni a festést, illetve azt, hogy megtanultam hangszeren játszani, de összességében nem vagyok tehetséges művész, és talán sosem leszek. Nem bánom, félreértés ne essék, sokkal jobban vonz a gondolat, hogy bájitalokat készítsek és patikát nyissak, mint az, hogy ott feszengjek a kiállított képeim között, amiket mindenféle alakok mustrálnak. Nem, ahhoz nincs egy minimális türelmem sem, és a gondolat maga is megrémít. Na persze akkor mit mondjak arra, hogy ha valóban Daróczy Konrád felesége leszek, akkor mennyire kerülök majd kirakatba, hiszen azon a kedves, de alamuszi idős nénik már most kiszúrtak maguknak, hiszen többször láttak már a faluban ólálkodni, de tudják, hogy nem vagyok idevalósi. Nem csodálkoznék azon, ha ők előbb tudnák, hogy a polgármester házastársa kívánok lenni, mint ő maga.
- Nagyon eltérő lelkek. Brigi állandóan megfelel, a tökéletes gyerek, míg Odett a folyton lázadó, önfejű. Olyan sok galibát okozott már a családi összejöveteleken!
Hangom nem pirongtató, sőt, ami azt illeti, kihallatszik belőle a mosolygás is. Odett tényleg nagyon fafejű és makacs, nagyon lázadó, de sokkal változatosabb élete van, mint amit én magam szeretnék. Ellenben jó hallgatni, jó elképzelni az eseményeket, mintha ott lettem volna, de eszemben sincs olyan életet élni, mint ő. Nem hibáztatom, hiszen egész kisgyermek kora óta kötöttségek között élt, amihez egy lázadó szellem képtelen hozzászokni. Aztán, ahogy lehetősége volt, kitört, aminek meg lett az eredménye, de még így is, szerintem jó életet él. Szeretem, hogy vannak társai, hogy megtalálja a számításokat az életében. Ez örömmel tölt el, és már csak abban reménykedem, hogy egy nap a húga irányába is megenyhül. Nekem három nővérem van, mi mindig jó testvérek voltunk, illetve, azt hiszem, semlegesek. Mindenki a maga világában élt, majd a szüleink választása szerint házasodott és költözött el otthonról, hogy új életet alakítson ki.
- Köszönöm, de ez még titok, szóval kérem, maradjon is az. Csak egy picit még, mert vele még nem találkoztam, de egy csapat idős néni már letámadott.
Az örömtől, hogy megoszthattam valakivel a jöttöm valódi célját, nagyon boldog lettem, de szeretném, ha ők még nem tudnák meg. Egyelőre sikerült eltitkolnom, de semmit sem szeretnék a véletlenre bízni. Először Konrád, aztán mindenki más is. Arra, hogy nem gond-e a tegeződés, kuncogni kezdek, zavart mosolyom a kezem mögé rejtve, és finoman megingatva a fejem, egyáltalán nem baj. Közben rendelhetünk és a vérmeggy mellé egy túrós házirétest is kérek, mert szeretem a házias ízeket.
- Arra gondoltam, hogy ha van rá igény, akkor nyitnék patikát a településen. Láttam, hogy volt korábban, de bezárt. Nem tudom, hogy a házasságom mellett mennyire lesz lehetőségem rá, először a férjemmel kell ezt megbeszélnem. De mit gondolsz, szerinted lenne rá igény?
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 16. 17:06 Ugrás a poszthoz

Elektra
Lizi


Elképesztően furcsának tartom azt a kivitelezőt, akit anya és a jövendőbeli anyósom végül választottak, mert még most is, az utolsó simítások utáni pillanatban is jön valami bolondériájuk, valami változtatnivaló a tökéletes otthonunkon. Aminek meg kell történnie, én viszont szeretném már kint tudni onnan, és nem csak onnan, hanem Bogolyfalváról is. Minél messzebb innen, mert olyan rossz érzésem van vele kapcsolatban. Nem tudom, hogy miért, talán mert ma is azon kaptam, hogy hosszú percekig fürkészte a dolgozószoba ajtaját, mintha annak titkát akarná megfejteni. Én viszont nem akarom, hogy ott legyen, és nem akarom, hogy megfejtse. Én sem akarok oda belépni, nem akarok tudni a jövendőbeli férjem dolgairól, mert nem rám tartozik. Rám a házas életünk tartozik, és annak előkészítése, hogy minden rendben legyen.
Mint minden rendes menyasszony, mostanra már én is kifogytam a ruhámból, köszönhetően a stressznek, ami ezzel az egésszel jár, így most minden bűnözés nélkül tértem be a cukrászdába, hogy ott két jókora, és természetesen eltérő ízvilágú süteményt - egy extra sajtosrolót és egy finom málna-étcsoki kombót - rendeljek, hozzá mentás limonádéval. Azt hiszem elmondható, hogy ez lesz ám az ízek kavalkádja. Alig várom, hogy hozzáláthassak, ám mielőtt még fizetnék, gyorsan hozzárendelek egy narancsos gyömbér teát is, mert a mai jelenet után kell valami megnyugtató. Az biztos, hogy ezek után nem kell már vacsoráznom, pedig Konrád olyan asszonyt kap, aki még nokedlit is tud szaggatni. Csak akkor nem, amikor teletömi magát desszerttel. Apropó Konrád, nem tudom, hogy neki beszámoljak-e a különös jelenetről, mert nem akarok veszekedést ezekben a csodálatos hetekben. Ahelyett azonban, hogy itt tépelődnék, az egyik ablak mellett foglalok helyet, és az utcát fürkészve várom a rendelésem.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 16. 18:53 Ugrás a poszthoz

Elektra


Szeretek csendben nézelődni, elképzelni azt a sok történetet, mely az utca népét azzá teszik, akik: emberek. Szeretem elképzelni történeteiket, anélkül, hogy bármelyikről is elhinném, igazak, csak úgy elmerülni. Még mindig Konrád van elmém egy kiemelkedő részét felölelve, azon morfondírozok, szóljak-e neki, és végül úgy határozok, hogy kellene. Sóhajtva nyúlok végül a telefonom után, nem, eszemben sincs telefonon elmondani neki, csak meg akarom kérni, hogy fussunk össze, mielőtt még hazaindulok. Tekintve, hogy nem élünk együtt, és a házasságunk eljöveteléig nem is fogunk, meg kell szervezni az ilyen pillanatokat. De el kell mondanom neki, mielőtt még valami baj történik, tudom, hogy az ő pozíciójában minden ilyen fontos.
Ahogy felvillan a képe, úgy borul ismét sötétségbe, ahogy egy hölgy helyet kér, és én zavartan pillantok fel rá, majd körbe, észre se vettem, hogy egyetlen pillanat alatt ennyien lettek itt. Olykor szeretek elmerülni, és teám hidegségéből ítélve, jó pár perce ülhetek itt kifelé nézve. Végül csak aprót bólintok neki, és jobb kezemmel a szembelévő helyre mutatok.
- Parancsoljon.
Vagy parancsolj? Mindegy is, majd ezt később mindenképpen megbeszéljük, mert úgy vélem, akkor már kár lenne csendbe burkolóznunk. Illendő mód, miután helyet foglalt, a kezem nyújtom felé, üdvözlésre:
- Elizabet.
Ha kezet fog velem, visszahúzom, és finoman megérintem a pincér karját, aki majdnem mellettünk áll, és ugyanazzal a kedvességgel, ahogy a hölgyre pillantok, nézek rá is, és kedvesen szólok hozzá. Nem megjátszás, engem erre neveltek, nem is vagyok biztos benne, hogy tudok kiabálni. A házasságomban minden bizonnyal ez majd kiderül.
- Megmelegítené nekem? Köszönöm.
Megvárom, amíg elviszi, őzbarna, kissé nagyobb szemeimet csak ez után fordítom újra a velem szemben ülő felé.
- Régóta lakik itt?
Utoljára módosította:Odry Elizabet, 2020. szeptember 16. 18:54
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 16. 19:48 Ugrás a poszthoz

Elektra


- Ritka neve van.
Állapítom meg ezt az érdekességet, bár én beszéljek az Elizabet-tel? Elég nagy terhet ró az emberre, ha a Büszkeség és Balítélet főhősnőjéről kapja a nevét. Ha pedig azt mondom ritka az ő vagy az én nevem, akkor mit szóljon a nővérem, Jadviga? Szegény inkább csak a beceneveiből élt, és én is inkább azokat részesítem előnyben. Főleg a Lizit, a kedves kis bohó becenevet, a Lizát kevésbé, és úgy vélem, ezt az én drága vőlegényem pontosan tudja, és ezért is használja előszeretettel. A kávészeretetre csak mosolygok, én magam nem kedvelem, a teát sokkal inkább, de nem ítélek el valakit azért, mert olyan italt fogyaszt, amit én nem. Nagy valószínűség szerint az a fajta ember vagyok, aki egy pszichopatába is végtelen bizalmat fektetne. Fun fact, már be is következett a dolog.
- Ide fogok beházasodni, néhány héten belül. Egyelőre még ismerkedem a hellyel, a helyiekkel.
Például a nénikkel, akik igazán nagy falatnak bizonyulnak, de egyelőre szépen lassan bontogatjuk a falakat lefelé. Nem zavar a kihívás, ami elé állítva lettem, szeretem, hogy tesztel a jövendőbelim, hogy terheket ró rám, hogy részt ad nekem a feladatokból. Építi a bizalmat a maga módján, és hálás vagyok neki ezért, még akkor is, ha éppen nem könnyű a rám kiszabott küldetés. Szeretem, ahova az életem tart, és szerintem ez meg is látszik rajtam. Nem felejtettem el, hogy beszélni akarok Konráddal, de gondolom, mint mindig, most is későig dolgozik majd.
- Nem bánná, ha tegeződnénk? Szerintem egykorúak vagyunk.
Vagy legalábbis egymás közelében járunk, így talán könnyebb lenne a beszélgetés is, kevésbé hivatalos, mint Belián esetében. Mondjuk ott elég hamar kiderült, hogy van közös pont az életünkben, de akkor is.
- Miért éppen Bogolyfalvára esett a választás?
Ezt a kérdést mindig felteszem, mert mindig érdekel a miért, és szeretem tudni a döntések mögött húzódó indokokat.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 16. 21:32 Ugrás a poszthoz

Elektra


- A családom művészek egész hadát öleli fel, a keresztneveink irodalmiak.
Vagy bibliaiak, ugyebár, de a Biblia is az irodalom egy szegmense, szóval, ha azt vesszük, akkor nincs nagy különbség, különben is, első nevük lehet irodalmi. Ez amúgy sokszor vita volt nálunk, de igazából nem az az igazi vita, csak elmélkedés, mely órákon át tart. És bár én és a nagynéném kakukktojásnak számítunk, hiszen ő a gyógynövények, én a gyógykészítmények felé húzok szeretettel, mégis hozzá tudunk ehhez szólni. A műveltségünk ennek ellenére kiemelkedő, mint minden családtagunké.
- Igen, még pár hét és Daróczy Konrád felesége leszek.
Most már kár titkolni, hiszen az anyáink rendszeresen felbukkannak a városban, és mi magunk is többször mutatkoztunk már együtt, habár képtelen lennék olyan illetlenül, szemérmetlenül viselkedni vele, mint sokan itt a faluban. Nem azért, mert most még nem érhetünk egymáshoz, hanem azért, mert én ezt úgy tanultam, hogy az otthonunk falai között kell tartanunk. Hogy minden ilyesmi kettőnkre tartozik, nem kell másnak látnia, hogy milyen mélyre tudja ledugni a nyelvét. De nyilván, ahogy minden pletyka, ez is elkezdett már terjedni, akkor is, ha csak egymás mellett sétálunk. Mostanra igen sok helyen bukkantam fel, a futóversenyen, a menhelyen és az iskolában is, emellett ott vannak a nénik, akik állandóan Konrádnak küldenek panaszt, szóval szépen, lassan tény lesz az, hogy létezem, és hogy a város polgármesterének társa leszek.
- Köszönöm.
Örülök, hogy nem ellenkezik a tegeződést illetően, mert valljuk be, tényleg könnyebb úgy beszélgetni, hogy nem magázódunk. Sok hivatalos beszélgetést kellett mostanra lefolytatnom, és nagyon örülök neki, hogy mostanra akadt pár olyan alkalom, amikor önmagam lehetek. Egy kicsit elengedni magam, már amennyire én arra képes vagyok, ugyebár.
- Nem, többnyire Budanekeresden, de a családom egy része Csermelymenedéken, így igen sok időt töltöttem ott, a nagynénémmel hasonló az érdeklődési körünk, így a szüneteket mindig vele töltöttem.
Mosolyom egy kissé szélesebbé válik, szemeim csillognak az emlékekre, melyek a szemem előtt lebegnek. Nagyon szerettem ezeket az időket a Menedékben, szívesen gondolok vissza rájuk, és nyilván, már most gondolkozom azon, hogy miként hasznosítsuk a kertet.
- Nekem az egész hely a házassággal jön, de nem szeretnék ismeretlen lenni itt, ezért próbálok minél több időt itt tölteni, hogy részévé váljak ennek a különösen vonzó érzésnek. Nem tudom, hogy ezt csak én érzem-e, de nagyon szeretem.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 16. 22:43 Ugrás a poszthoz

Elektra


Én nem feltételezem a rosszat az emberekben, nem érzem a jövendőbelimen, hogy ne lenne tökéletes, az feltűnt, hogy néha túlzottan is az, és tudom, hogy egy részem igen naiv, hogy a házasságnak vannak árnyoldalai is, melyek miatt nem csak apróbb veszekedéseink lesznek, hanem nagyobbak is. Okkal költözünk ide, anyáinktól távol, annak érdekében, hogy a rossz pillanatok okozóját leredukáljuk kettőre, rá és rám. Kedvelem, hogy hasonlóan gondolkozunk, hasonlóan vélekedünk, hogy amiben szeretné tudni az álláspontom, kikéri és én is kikérem. Nem mindenben, nem is hiszem, hogy elvárjuk ezt egymástól. Mivel nem feltételezek rosszat, mert minden embert jónak tekintek, addig, amíg az ellenkezője nem bizonyosodik, így nincsenek vészharangok, nem érzem azt, hogy nem őszinte érdeklődés lenne, hiszen mi más volna, egy esküvő mindig nagy szó.
- Hagyományos aranyvérű családjaink vannak, így házasságszerző közreműködésével a szüleink választottak ki minket egymásnak. Jelenleg nem vagyunk szerelmesek egymásba.
Nem mindenki van tisztában azzal, hogy milyen is egy aranyvérű család értékrendje, régen sokkal több tiszta vérű család volt, akiknek számított a hagyomány. Mostanra kevesen vagyunk, mi, a házasságra érett generáció azonban tudjuk, hogyan működik ez. Felkészítettek minket, lányként gyerekkorunk óta a házasságra nevelnek minket. Nem ért meglepetésként, amikor a nővéreim kiházasítása után rám került a sor, hiába vagyok különc a családomban, minden okításon jeleskedtem, kiváló feleséget neveltek belőlem, így nem félek attól, ami rám vár, sőt, ahhoz képest mennyire nem hittem abban, hogy lesz számomra megfelelő férfi, most annyira várom, hogy ezzel a nagyszerű emberrel elkezdjem a közös utamat. Tudom, hogy egy nap majd, ha gyerekeink születnek, hasonló neveltetésben szeretném részesíteni őket, mint amilyet mi kaptunk. A házasságra másként tekintünk, mint azok, akik érzelmi alapon kötik össze az életüket, de éppen ezért, mert egymásnak rendeltettek minket, hiszem, hogy életünk utolsó percéig egymás mellett leszünk. Az pedig tudom, hogy kétes, hogy én szerelmes vagyok-e belé, azt hiszem, kezdek, és ennek a gondolatnak enyhe boldog pírral és fogadalomgyűrűm csavargatásával adok "hangot".
- Nem, én már nagyon várom. Eddig otthon éltem, mivel csak házasság révén hagyhatod el a szülői házat. Az esküvőt követően a férjem oldalán lépek be egy új életszakaszba, ami tele lesz új tapasztalásokkal, amik megrettenthetnének, de Konrád az oldalamon lesz, ő lesz a férjem, a támaszom, és érzem, hogy nem kell mellette félnem ezektől a dolgoktól. Így leginkább amit érzek, az az izgalom és a türelmetlenség.
Esetemben nem a rang miatt, az hidegen hagy, én a férjem oldalán megélt pillanatok miatt vagyok türelmetlen, hogy végre a felesége legyek, asszonnyá váljak.
- Egyedül élsz itt vagy te is valakivel költöztél ide?
Utoljára módosította:Odry Elizabet, 2020. szeptember 17. 09:47
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 17. 10:24 Ugrás a poszthoz

Elektra


- Nem sok család őrzi a hagyományokat, de mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a családfáink nem fonódnak össze.
Lehet, hogy a múltban igen, vagy, hogy Konrádnak és nekem vannak közös őseink, ük-ük-ük nagyapáink, akik egyeznek. De ez a múlt, a jelenben azonban két külön család egyesüléséről beszélhetünk, ami szívderítő. Nagyon megnyugtatott, amikor ezt megtudtam, mert én félek attól, hogy a születendő gyermekeinknek valami baja lesz. Eleve nem a húszas éveinkben vagyunk, nem szeretnék egyből várandós lenni, idővel, ha minden rendben is van, a korom miatt már veszélyeztetett terhesnek fognak minősíteni, amire nyilván rá fogok parázni egy kicsit, vagyis a kelleténél is jobban oda fogok figyelni magamra. Ha legalább már a rokonok közötti házasság kizáródik, én már boldog leszek.
- Az se baj, ha nem. Ahogy a világot nézem, nagyon sok baj éppen a szerelem miatt alakul ki. Forrófejűek és meggondolatlanok lesznek az emberek, hozzánk ez nem illik. Konrád hidegfejű, következetes, meggondolt és határozott, ezeket a tulajdonságait nagyon szeretem. Én hasonló vagyok, célirányosan éltem az életem, egész életemben arra készültem, hogy egy férfi felesége legyek, örülök, hogy olyanhoz megyek hozzá, aki nem szeszélyes, nem megy fejjel a falnak, mert valószínűleg hamar elválnánk.
Vagy inkább belecsömörlenénk a házasságba, mivel a válást nem nagyon engedélyezik, nem nagyon szeretik nálunk. A gyerekeink rossz családban nőnének fel, mi magunk meggyűlölnénk egymást. Amikor Konrádra nézek, nem ezt látom, őt bástyának, kősziklának érzem, olyan embernek, akivel azért fogunk jól együttműködni, mert nem vagyunk elrugaszkodottak. Én talán szerelmes leszek belé, életünk során párszor, róla ezt nem feltételezem, nem is várom el tőle, hogy valaha is szerelemmel gondoljon rám. Szeretném, ha szeretne, és a szemében sokszor látom ennek a kezdeti szakaszát, látok ellágyulást, látok reményt arra, hogy hatvan év múlva talán egyszer azt mondja: jó döntés volt belemenni ebbe a házasságba. Nem kérek sokat, tiszteljen asszonyi mivoltomban, és én megadok neki mindent. Nálunk más ez, tudom, de nem zavar, hogy a hagyományainkhoz ragaszkodunk.
- Köszönöm, ez kedves tőled.
Örülök a jókívánságoknak, bár most még idegen a dolog, de Nana és Pamína is azt mondta, hogy ez teljesen természetes, mert még messze van az, amikor már csak néhány nap választ el a házasságtól. A húsz meg a tizennégy még rengeteg, amikor már holnapután vagy pár óra múlva lesz, akkor érzem majd mit is jelent ez. Az igaz, hogy a napok lassabban mennek, sok előkészülettel jár mégis minden, de mégsem haladunk semerre. Nem telik az idő és valószínűleg ez csak rosszabb lesz, még úgy is, hogy kis csalafintaságokkal ugyan, de mindig sikerül valahogy találkoznunk és egy kis időt együtt lennünk. A hétvége miatt izgulok, hogy milyen lesz közösen tölteni egy péntektől vasárnapig tartó időt. Erre a gondolatra kicsit megint kiszélesedik a mosolyom, ahogy a sajtroló édes-sós íze végre a számba kerül. Elképzelni se tudtam, hogy ilyen sokat fogok egy nap beszélni magunkról, de ugyanakkor vágytam, hogy megtehessem.
- Még nem, de nagyon sok időnk lesz együtt, úgyis, hogy tudom, a munkája rengeteg időt ölel fel majd.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 17. 22:59 Ugrás a poszthoz

Elektra


Bólogatva értek egyet azzal, amit mond, és igen, én is ilyen okok miatt örültem annak, hogy nekünk látszólag nincsenek összeérő ágaink. Mert tényleg, valahol nem is magamat féltettem ettől, hanem már ösztönösen a közös gyerekeinkre és a férjem komoly státuszára gondoltam, arra, hogy a családomra ne hozzak szégyent. Meglepő amúgy, ha az ember tudja, hogy például kik a rokonaim, mert közöttük vannak olyanok, akik nem csak arról híresek, hogy tehetségesek, hanem kifejezetten szeretnek a botrányhősnő szerepében tetszelegni.
Ujjaimat letörölve, mert azért a roló malac egy sütemény, könnyedén lesz tőle maszatos az ember, veszem kezembe a bögrémet, és bár ártatlan a kérdés, de most először megszólal a vészcsengő. Mintha ez a téma érdekes lenne, mintha rajtam keresztül protekcióhoz lehetne jutni. Én nem leszek olyan, aki csókosokat gyűjt maga köré, nem szeretem ezt a gondolkodásmódot, de ennek nem igazán adok hangot, helyette megválaszolom a kérdést, őszintén:
- A munkájában semmiképpen, nem is szeretnék benne lenni, tudni róla. Ő egy városért felel, emberekért. Elszámolással van a tanács felé, az itt lakók felé. Ha kell, természetesen, szívesen segítek neki, de én nem vagyok politikus, és nem is szeretnék azzá válni. Inkább a magam útján járnék.
Amiről már beszéltünk korábban, de most annyi minden közbejött és olyan sok pénzt költöttünk, hogy először szeretném, ha a házasságunk kezdődne el, de még idén, az igazán hűvös időszak kezdete előtt szeretném a magam karrierjét is elindítani, a magam álmát is megvalósítani. De oly sok mindenhez mostanában, ehhez is jelenleg egy nagy adag türelemre van szükségem. Szépen lassan azonban tudom, hogy minden a helyére áll majd.
- Te mivel foglalkozol?
Teszem fel a kérdést a bögre felett átpillantva rá. Nem értem, hogy miért van egyedül, én sokáig azt hittem, hogy jó lesz nekem úgy, de ahogy azt mondták, házasságra kell lépnem, rájöttem, hogy nem vagyok teljes, hogy kell mellém egy férfi, akivel közös úton járunk.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 19. 14:53 Ugrás a poszthoz

Elektra


- Patikát szeretnék nyitni a városban. Láttam, hogy az előző régóta zárva van, szeretném, ha újra lenne, mert szerintem egy ekkora méretű településen, ahol minden korosztály megtalálható, fontos, hogy legyen.
Megvallom, nagyon neccesen indultam neki a dolognak, hiszen akkor, amikor megtetszett a gondolat - amit először tizenöt évesen vetettem fel otthon, majd szunnyadni hagytam hosszan - nem tudtam, hogy indokolt-e. Aztán elkezdtem megnézni Bogolyfalva statisztikáját, azt a rengeteg születést, a kevés halálozást. A lakosság egyszerre fiatalodik és öregedik el, ami bámulatos. Olyan jó lenne, ha néhány éven belül Kunszenilláról is hasonlókat mondanának. Nagyon aggódom, hogy egy kiváló adottságokkal rendelkező település ennyire elnéptelenedik, holott ott is él olyan máguscsalád, akik megbecsültek, és akik segíthetnének a fellendítésben. Mindenképpen beszélnem kell Bálinttal arról, hogy valamit csináljon a családja. Igen, ez a szép abban, hogy kevés máguscsalád van már csak, ismerjük egymást, hiszen azok, akiknek fontos a hagyomány, ragaszkodnak, és Nana sok unszolásra ugyan, de Bálint felesége lett. Nyilván nehezen viselte, hogy egy vele egykorúnak felnőtt gyereke van, de úgy tűnik a házasság nem boldogtalan, hiszen mostanra három gyermekük is született.
- Kísérleti ás alkalmazott bájitaltanból is diplomáztam az Academia Magicae Sopianaeiensis, a nagynénémnek hála pedig kiváló a gyógynövény ismeretem, így a képességem megvan hozzá. De szeretnék még tanulni, ahhoz, hogy tökéletesen rálátásom legyen a patika minden szegmensére.
Azt nem teszem hozzá, hogy az IQ-m magas, és ennek köszönhetően könnyen tanulok, hogy van még két diplomám, mert sem a nemzetközi mágustanulmányok, sem az összehasonlító vallástudomány nem tartozik a témához. Igazából azokat is csak azért, mert túl jó volt a tanári gárda ahhoz, hogy kihagyjam.
- Van egy saját cégem, igazából a nagynéném cégének társcége, amiben természetes alapú krémeket készítek, valamint gyógyfőzeteket. Nem öregedésre, hanem bőrproblémák kezelésére. Valamennyi tapasztalatom van, de nem elég.
Maximalista vagyok, nekem a valamennyi sosem elég, és ez nagyon nem könnyíti meg a dolgaimat, tudom, de szeretnék jó lenni. Az utolsó falatok vannak nálam is, annak ellenére, hogy meglepően sokat beszéltem, azért fogyasztottam is.
- Illetve, most sokat költöttünk a házra, az esküvőre, szeretném, ha előbb az anyagi stabilitásunk lenne meg, de az év vége felé már szívesen nyitnék.
Tudom, hogy nálunk nem igazán vannak anyagi problémák, de nem szeretek sokat költeni, és most előbb szeretnék egy kicsit szerényen élni ahhoz, hogy újra valami nagy történhessen.
- Minden elismerésem.
Ennél jobb választ nem is adhatna, hiszen nekem az életem egyik kulcsfontosságú momentuma az önkéntesség, a mások segítése. Éppen ezért találtam ki, hogy annak a két kedves idősnek, akik már nehezen mozognak, segítek, és bevásárolok, illetve főzök meleg ételt, ez a legkevesebb, amit tehetünk, hogy amire telik az erőnkből, megcselekedjük.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 19. 17:34 Ugrás a poszthoz

Elektra és Konrád
Ruhám


Sosem voltam az a barátkozós típus, mindig leginkább a tanulmányaimnak éltem, és ha ki is jöttem valakivel, rendszerint hímnemű volt. Három nővérrel a hátam mögött nyilván nem is vágyok másra, mint, hogy ne körömlakkok és aktuális szoknyatrendek vegyenek körül, hanem tudjak beszélgetni érdekes dolgokról. Kutatásokról, tudományos cikkekről. Aztán az egyik nővérem férjhez ment, majd a másik is, és amikor már csak ketten voltunk otthon Pamínával, valahogy egyszerre voltunk összetartóak és mentünk egymás idegeire. Végül csakhamar ő is férjhez ment, és az esküvőjét követően nem sokkal engem is menyasszonnyá tettek, és akkor, amikor elkezdődött az esküvőm szervezése eszméltem rá, hogy nincsenek barátnőim. Persze, ott vannak az unokatestvéreim és sokat is segítenek, de nincs olyan, akivel titkokat oszthatok meg, akivel péntek este megihatnánk egy pohár bort. Hirtelen a szeretett magányom nyomasztó magánnyá vált, én pedig, mint szomjazó rohantam az első emberhez és szinte ittam a szavait, miközben csiviteltem.
Éppen ezért nagyon készültem a mai alkalomra, mintha egy randevúra mennék, csak éppen a másik fél nem a vőlegényem, de még csak nem is férfi. Imeldával lesz újabb találkozóm, és ki tudja, talán még azt is el tudom majd intézni, hogy odaférjen az egyik asztalhoz. Tudom, tudom, már nincs sok vissza, ilyenkor nem illik ülésrendet módosítani, de nagyon szeretném, hogy ő is ott legyen. Utolsó simítások, és már megyek is, izgatottan, még gyorsan írok egy sms-t Konrádnak, hogy később találkozzunk, mert ha már erre járok, jó lenne látni, és megbeszélni még pár dolgot. Igen, olyasmiket, hogy fehérben várom majd az oltárnál, mert pont előtte lesz egy négy napos konferencia, amire szeretnék elmenni, és szó szerint az esküvőmre jövök majd vissza. Nekem a lánybúcsúm a modernkori üstötvözetek alkalmazása a középkori főzetek megtartásával lesz, de nagyon fogom szeretni.
- Szia!
Lelkesen lépek oda hozzá, még rendelni se rendelek, csak örömmel látom, hogy itt van. Gyorsan lepakolom a táskám, a kabátom, és egy bocsánatkérő kéztartással jelzem, hogy mindjárt jövök, és gyorsan megrendelem a magam pirított zöldséges tésztáját fafülegombás csirkével és mert szépen kérem, három szem szezámmagos csípős csirkével. Utóbbinak nagyon nehezen tudok ellenállni. Ahogy kész is, már repülök is vissza, hogy leülhessek végre vele szemben.
- Örülök, hogy újra látlak.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 19. 19:12 Ugrás a poszthoz

Elektra és Konrád


- Gondolni se tudok rá.
Felelem egyszerre kis boldogsággal és szomorúsággal a hangomban. Boldog vagyok, mert ha kínosan lassan is, de vánszorognak a napok, és már nincs sok ahhoz, hogy Daróczy Elizabetté váljak, ugyanakkor szomorú is vagyok, mert szeretnék foglalkozni az említett patikával. Annyi mindent megálmodtam már benne, de türelmet kell tanulnom, nekem ez a legnagyobb gyengeségem. Sokan nem értették, hogy miért is az Eridon lett a házam annak idején, mert a Levitába vagy a Navinébe jobban illettem volna, de magamban mindig tudtam, hogy miért döntött így a sámánbot.
- Az édesanyám és az anyósom egymásra hangolódtak az esküvőnk megszervezését illetően, ennek köszönhetően pedig olyan sokat fogytam, hogy lötyög rajtam a ruhám, de már nem lehet szűkebbre venni.
Ezért most idegességemben eszek, nagy adagokat, és olyan sokat, amennyit csak lehet, de természetesen egy dekát sem híztam. Ez nem szerencsés testalkat, ez extra stressz. Azt hittem, hogy nem fogok izgulni miatta, mármint Konrád nem fog nemet mondani, ott lesz velem, ott fog állni mellettem, hiszen már van egy közös otthonunk is, és terveink a jövőre nézve. Nekem nagyon fontosak a tervek, hogy azok mentén haladjak, és szeretem, hogy ő is hasonlóan előre gondolkodó ember.
- Előbb tényleg jobb lesz, ha lemegy az esküvő, utána összeköltözünk, és aztán nekiállok a tervezésnek. Egyelőre semmi másra nem vágyok jobban annál, hogy Konrád felesége legyek.
Nem csak, hogy a stressz elmúljon és a ruháim újra jók legyenek rám, hanem mert nagyon szeretném érinteni őt, szeretnék mellette kelni, és azért csak kelni, mert tudom, hogy néha olyan sokáig fog dolgozni, hogy már nem találkozunk. Szeretném érezni, hogy milyen meleg is a bőre, mennyire puhák az ajkai, és csak a puszta gondolattól is jólesőn megborzongok.
- Veled miújság?
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 19. 21:14 Ugrás a poszthoz

Konrád


Mosolyom szélesebbé válik, amikor azt mondja, hogy Konrád szerencsés lesz velem. Csakugyan az lesz? Én az utóbbi napokban rengeteg ellenérvet hoztam fel magam ellen. Először is, nagyon alacsony vagyok. Láttam más polgármesterek feleségeit, ők olyan magasak és áramvonalasak, na ezek nálam nagyon nincsenek meg. Aztán hörcsögfejem van, pufók, egy manóorral. Nem vagyok szép szőke, a szemem se nem kék, se nem zöld. Mi van, ha azt hiszik, ez csak egy vicc? Vagy, ha Konrád sosem lát majd igazán nőnek, mert nem úgy nézek ki, mint egy igazi nő? Nincsenek rövid szoknyáim, sem olyan rövidnadrágom, amiből a fél fenekem kilóg. Aztán ott van az, hogy nagyon sok mindent tudok, de félek, hogy egy idő után untatni fogom így is. És ott van az anyám, hát ki szeretne olyan anyóst, mint az én anyám? Szeretem a sárga színt, de mi van, ha ő meg utálja? Szóval jelen pillanatban az, hogy ő szerencsés, nálam nem szerepel a szótárban, mert nem szerencsés, hanem vak, aki éppen egy alacsony hörcsögfejű manóorrot készül feleségül venni, aki ráadásul eléggé magának való. Mondtam már, hogy a gardróbba szereltettem egy hintafotelt, mert olyan jó ott lenni? Ugye. Istenem, le fogja mondani az esküvőt, ha ezekbe belegondol! Na, íme az ok, hogy miért fogyok úgy, mintha muszáj lenne.
- Nagyon egyszerű, zárt. U alakú nyaka lesz, egy kicsit szabadon hagyja a kulcscsontomat. Az ujjai külső része végig csipkés, hosszúujjú. Uszályos, ami ilyen redős. Azt hiszem, van róla képem!
Tényleg, hát próbán készült kép, amin ezer wattos vigyorral nézem a ruhában magam. A telefonom elővéve gyors mozdulatokkal keresem az átküldött képeket, és elégedetten fordítom a nő felé, amikor megtalálom a képet, ami azon a próbán készült, amikor még nem fogytam ki belőle.
- Magasabb lányokra van, de magassarkúban leszek, szóval úgy rendben vagyunk. Szeretném, ha Konrádnak nem nagyon kellene lehajolnia.
Mert van közöttünk egy nem kis különbség, amire azt mondják, hogy a megfelelő helyeken kiegyenlítődik, de most az a lényeg, hogy jelenleg próbálok minél inkább a kedvébe járni, leginkább azért, hogy ne jöjjön rá, tényleg hörcsög fejem van. Ahogy felpillantok rá, akaratlan is arrébb sodródik a pillantásom, és megáll a minket néző Jolika nénin, aki a csak nyugdíjas maffiaként elhíresült helyi szervezet feje. Ők azok, különösen ő, aki jó nagy fejtőrést okoz a jövendőbelinek, és akit feladatul kaptam, csak éppen ez a feladat nem könnyű.
- Volt már összetűzésed velük?
Fordulok vissza végül, ahogy Jolika hazaindul. Még kint, az ablakból visszanéz ránk, és én úgy érzem magam, mint akit rajtakaptak.
- Konrád megkérte, hogy próbáljam megpuhítani őket, de Jolika és Bözsi néni nagyon keménynek és ellenállónak tűnnek. A bácsik Ernő és Béla nagyon kedvesek, de nem tudom, hogy Jolikával mit kezdjek.  
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 20. 13:27 Ugrás a poszthoz

Elektra


- Köszönöm.
Nagyon remélem, hogy tényleg így lesz. Amikor először húztam fel, akkor az örömtől sírtam benne, most meg az idegtől, hogy egyszerűen lóg rajtam. Két hetem van visszahízni, de jelenleg úgy érzem magam, mint egy szerencsétlen, aki lassan eltűnik. Csak egyszer van egy életben esküvője az embernek, legalábbis nekem csak egyszer lesz, szóval szeretném, ha tényleg tökéletes lenne. Ez a mi nagy napunk, az igazi közös életünk első útjára külön érkezünk, de együtt távozunk majd. Imádom, hogy együtt. Már most odáig vagyok. Csakhogy vannak kihívások az életben, mint a most távozó néni, aki miatt alsó ajkamba harapok.
- Nem tudom, mármint tényleg próbálkozom, hogy hátha, de aztán amit először előrelépésnek érzékelek, az utána hátra ugrás lesz.
És a lépés meg az ugrás között nagy különbség van, szóval így csak még rosszabb a helyzet. Vannak ezzel kapcsolatban gondolataim, de nem tudom, hogy meg merjem-e osztani. Nem, nem Imeldával van a baj, azt hiszem a gondolataim olyanok, hogy nem vagyok bennük biztos. Végül mégis elnyílnak ajkaim, mert, ha neki nem, akkor ugyan kinek mondanám el.
- Tudom, azt mondtam, hogy nem szeretnék Konrád munkájába beleavatkozni, se most van egy lehetőség, ami nagyon tetszik, viszont nem tudom, hogy mit szólna hozzá, ha nem csak a házastársa lennék, hanem tanácstag is.
A hangom a végén kicsit lehalkul, és nem is tudom, hogy rendesen hallotta-e, de ösztönösen közelebb hajolok hozzá, hogy a nagy nyüzsgésbe körülöttünk ne hallja meg más az amúgy valószínűleg kapitális baromságot, amit kitaláltam. Jaj szegény fejem, hogy nem tudok normálisan döntéseket hozni.
- Most sokan távoznak a tanácsból ilyen-olyan okok miatt, és arra gondoltam, hogy indulnék a választásokon, mint képviselő, mert nagyon tetszik, hogy a szociális ügyekre nagyobb rálátásom lenne. Csak, ha elbukok a nénikkel, akkor tudom, hogy alkalmatlan vagyok, viszont, valahogy annyira felkeltette a vágyódásom, amikor Konrád mesélt róla, és olyan jó lenne segíteni neki, tényleg hasznosnak lenni, belelátni a dolgokba, és nem csak a feleségének lenni.
Elég idealizált kép él így is bennem a házasságunkról, arról, ahogy minden reggelt és a legtöbb estét együtt töltjük, hogy majd kicsit könnyes lesz a szeme, amikor gyermekáldás elé nézünk, de én úgy csinálok majd, mint aki nem veszi észre. Hogy mindig mondja, hogy fiút akar, de ha lányunk lesz, akkor a hercegnője lesz, ahogy az apró ujjak szorosan bújnak majd a nagy kézbe az első iskolai napon. Hogy néha magához ránt, miközben húst panírozok a vasárnapi ebédhez, és lisztes táncot leejtünk. Sok olyan kép van a fejemben, amihez az kell, hogy ne legyek láb alatt, ugyanakkor viszont...
- Láttam, hogy mennyire rosszul érinti, hogy egy jó és megszokott gárda oszlik fel, és egyszerűen az van bennem, hogy gyerünk Lizi, ezt kell csinálnod, jó lennél benne, de, mindig, amikor ránézek, elfog a félelem, hogy nem szeretné, ha a családunkat a politika határozná meg, és valahogy, ha ránézek, félek tőle, félek a reakciójától. Szerinted... elmondjam neki?
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 20. 19:12 Ugrás a poszthoz

Elektra és Konrád


Jogos, amit mond, és tényleg nem szép dolog, hogy egyből leírom a megmozdulásomat, mert lehet, hogy Konrád örömmel venné, ha csatlakoznék, és segítenék. Talán a nénik egy vizsga, nem csak, hogy mint a családi tűzhely őrzője, hanem mint egy tanácstag, hogyan tudom ellátni majd a dolgokat, és talán nem is feltétlenül kell a teljes győzelem, elég, ha csak részeredményeim vannak. Elég, ha csak az elégedetlenkedés halkabbá válik, ha a nénik nem mindig vannak jelen, és talán, ha kevesebb cukorkát lop Béla bácsi. De nem tudom, ez a fele lehet, de a maximalizmus, az maximalizmus, akárhogy is nézzük.
- De ugyanakkor meg ott van az, hogy nem akarom, hogy a küszöböt átlépve munka legyen otthon. Az az otthonunk lesz, és nyilván az elején erre figyelnénk, aztán jönnének a mondatok, hogy "ugye nem felejtetted el a keddi megbeszélést", meg "hány szoctám kérvény futott be?", aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a vacsoránál a legújabb kiviteleket mustráljuk. Meg amúgy is, egy férj örül, ha a feleségével dolgozik? Szerintem nem.
De persze, ott van az, hogy csinálni szeretném, mert fontos. Én elmennék minden eseményre, ami szociális, látogatnék időseket, gyerekeket, lenyűgöz az önkéntesség és annak szociológiai és pszichológiai folyamatai is. Bár alapvetően a reál tárgyakban jeleskedtem mindig is, azért néhány szösszenet órára én is beültem, mert érdekeltek. Aztán abból lett az összehasonlító vallástudomány, például.
- Én mindig őszinte vagyok.
Tényleg, soha életemben nem hazudtam, és erre nagyon büszke vagyok. Sosem teremtettem magamnak olyan helyzetet, hogy füllentenem kellett volna, hiszen, bár nem akartam, de volt, akinek szívesen elmondtam azt is, már a korai szakaszban, hogy Konrád felesége leszek. De soha, semmiben sem hazudtam. És itt engedjük meg azt a kis megjegyzést, hogy erre légy nagyon büszke, Lizi, mert alig pár hónap, és megtudod milyen az, amikor az ember jobb, ha nem azt mondja, ami a valóság, hanem azt, ami fogyasztható.
- Megteheti, ő lesz a férjem. Amikor esküt teszünk, felvesszük a férjünk nevét, a hozományunkat, az életünket és a döntési jogunkat a férjünk kezébe adjuk, onnantól ő az, aki áldását adhatja, vagy tilthat.
Szeretem a hagyományainkat, nekem nincs bajom velük, ebben nőttem fel. Ez olyan, mint amikor azt kérdezik, hogy neked nem hiányzik mondjuk az autóvezetés, és a válasz az, hogy nem, mert sosem csináltad, nem tudod, hogy milyen az élmény, amit jelent. Szeretem, hogy meghatározza az életem, és bár kevés ember uralmát bírom elviselni - ilyen anyám is -, Konrád az a férfi, akit nekem szánt az ég. A tökéletes, akit nem csak elfogadok, de akit akarok is, hogy felettem álljon. Rá vártam, akárcsak a tündérmesékben. A családomban olyan vagyok, mint Belle, a Szépség és a Szörnyetegben, és habár Konrád nem szörnyeteg, mégis, magának valóbb, mint más férfiak, és ezt imádom.
- Szeretném, csak... Konrád!
Váratlanul ér, hogy itt felbukkan, de az eddigi aggodalom az arcomról egy pillanat alatt, és helyette a boldogság tagadhatatlan ténye kerül át, ahogy meglátom a jövendőbelimet, és meg kell állapítanom, hogy igazán jól néz ki még egy hosszú megbeszélés után is. Már éppen üdvözölném illőbben is, amikor megüti a fülem a név és a kérdés. A mosolyom eltűnik, őzike szemeimbe zavar libben, ahogy tekintetem Korádról a velem szembe ülőre, majd vissza a férfira vándorol.
- Rothstein? Mint a hölgy, aki az interjút készítette veled?
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. szeptember 20. 23:15 Ugrás a poszthoz

Elektra és Konrád


Azt mondják, hogy irodalmi túlzás látni azt, ahogy egy ember szemében kihuny a fény, az a tiszta, őszinte és ártatlan fény, mellyel minden ember születik. Én szinte érzem, ahogy a magamé kihuny, ahogy megszűnik csillogni, és ha a jövendőbelim éppen jókor pillant rám, akkor megfigyelheti, ahogy a kedves csillogást felváltja a mély, szomorú sötétség. Mert én hittem, én bíztam, én igazán bíztam benne. Mert szerettem volna barátokat, mert szerettem volna ide tartozni, mert nem idegenként akartam elfoglalni a nekem kijelölt helyet. Ezért vagyok képtelen megbízni a nőkben, mert nem létezik náluk olyan, hogy véletlen. Miért nem voltak soha barátnőim? Mert az ármány nem az én asztalom. Nem tudtam felmutatni egyetlen nem női rokont, aki koszorúslány lehetne.
- Nem hiszek a véletlenek közjátékában.
Felelem csendes határozottsággal, és most először ismeretségünk alatt mind a ketten érezhetik, hogy megváltozott a légkör, máshogy rezeg a levegő körülöttem. Feszült, ideges. Ahogy az ajkaim szorosan egymásnak préselődnek, ahogy érzem, hogy fogaim az alsóba harapnak, hogy ne mondjak olyat, amit megbánnék. Gyerekként folyamodtam ehhez a művelethez, amikor órákon át kényszerítettek a hangszeres zene elsajátításához, pedig mondtam, hogy nem vagyok rá képes. De megcsináltam. Mert kell. Egy úrilány legyen művelt minden téren.
- Nem éreztem szükségét.
Ami egy óriási hiba a részemről, mert azt hittem, hogy az emberek megbízhatóak. Én mindenkiben a jót látom, és bár érzem, ahogy Konrád keze a hátamon pihen, ahogy a kimondott szavak nélkül utasít, agyamban a lila ködön túli kisördög azt súgja, hogy még nem a férjem, még nem kell engednem az akaratának. Nyilván a másik hang azt mondja, hogy szeretném, ha a férjem lenne, hogy nem akarom egyetlen rossz lépéssel elbukni mindazt, amit elértünk, hogy bár hosszú és nem kevésbé fáradságos út áll előttünk, ami során meg kell tanulnunk egységként gondolkozni, jobban összeomlanék az elvesztésétől, mint azt bárki képzelné, aki ismeri, hogy hogyan is indulunk el ezen az úton. Érzem, ahogy az állam megfeszül, ahogy a szorítását érzem.
- Ha nem lenne vesztenivalóm, és ha nem kéne attól félnem, hogy a férjem megítélésére negatívan hatna, akkor te lennél az első ember a világon, akit felpofoznék. Az ilyen pillanatok miatt remélem, hogy csak fiam születik a jövőben, és nem lesz lányom.
A hideg él a hangomban talán riasztó lehet, én magam mindenképpen megijedek attól, hogy ilyenre is képes vagyok, és remélem, hogy soha többet nem hallom így beszélni magam. Most először és remélem, hogy utoljára bánom azt, hogy Konrád a közelben van, hogy emberek vesznek körül, hogy számít mindaz, amit teszek. Én tiszta szívvel nyitottam, de bár ne tettem volna. Eltolom a tányért, jelezve, hogy elment az étvágyam. Érzem, ahogy az előbbi beszívott és beharapott alsó ajkamból a vér finoman szivárog, próbálom nem mutattatni az apró sérülést. Ahogy a szerencsesütit is csak elmorzsolom, az üzenetet, mely szerint minden a legnagyobb rendben van, csak finom felhorkanással fogadom.
- Nem kívánom tovább a társaságodat élvezni.
Sosem, tényleg sosem utasítottam el senkit, és most is tudom, hogy mosolyogva kéne tovább lendülnöm, de az a Lizi, aki akkor volt, aki ott volt reggel, aki izgult a találkozó miatt, már nincs sehol. A táskámat felvéve állok fel, mókás a párosunk, ahogy Konrád mellett szinte elveszek magasságban és szélességben. Vonásaimat rendezve, emelt fővel pillantok le rá mégis.
- Nincs jogom megtiltani, hogy elfogadd a meghívást, ha Konrád szívesen lát, szívesen látlak.
Teszem hozzá még, és ha senki sem ellenzi, akkor elhátrálva a párosuktól a kijárat felé indulok, friss levegő kell, máskülönben, ha maradnom kell, maradok. Ahogy a jövendőbeli férjem jónak látja, simulékony vagyok.
Odry Elizabet
Független boszorkány, Bogolyfalvi Tanács tag, Világalkotó, Navigátor, Staff, Avatarfelelős


Őzgidácska sete, suta...
RPG hsz: 139
Összes hsz: 518
Írta: 2020. november 1. 11:52 Ugrás a poszthoz

Mr. Selwyn
Lizi


Természetesnek vettem, hogy a gondnokkal történő egyeztetés után jövök és segítek, amiben csak tudok, ráadásul a családom révén rengeteg szép virágot és zöldnövényt is kaptunk a feladathoz, ami még jobban megkönnyítette a dolgunkat. A nagynéném különös odafigyeléssel válogatta össze a temetői sírokra szánt adományokat, én pedig esténként egy-két koszorút elkészítettem, hogy ezzel is hozzájáruljak az elhunytak emlékhelyeinek szépítéséhez. Konrád úgyis sokáig dolgozik minden nap és ha hazaér, megértem, hogy szeret csendesebb elfoglaltságokba elmerülni, így ahelyett, hogy megpróbálnám a magam irányába terelni, hagyom őt. Elvégre én sem szeretem, ha akaratom ellenére próbálnak olyan helyzetekbe beletenni, amelyeket tudom, hogy nem élvezek. Hosszú házasságunk során megismerjük majd egymást, kitapasztaljuk a másik kedves szabadidejét és azt is, hogy együtt mit szeretünk csinálni. Nem féltem magunkat.
A koszorúk amúgy is ezerszer jobban mennek, mint a horgolás, melyet a mai napig nem tudtam megfelelően kivitelezni, bármennyit is próbálkozom vele, nem értem, hogy miért nem értek hozzá, és szörnyen bosszant, hogy annak idején hagytam, hogy Odett rábeszéljen arra, hogy főzésért cserébe horgol és hímez helyettem. Akkor kellett volna megtanulnom és nem most harminchárom évesen. Így hát most, mikor a napja és az órája van a megbeszélt találkozónak, több dobozt magam előtt reptetve érkezek meg a temető bejáratához, melyet átlépve lepakolok, és tekintetemmel keresni kezdem Mr. Selwyn-t, aki instruál majd, hogy mely sírokat kell gondozni. Az ide vezető úton ugyan az öltözetemhez megfelelő cipőbe érkeztem, itt azonban már gumicsizmában várom a másikat, mert tudom, hogy nagyon nem illene a mai munkálathoz egy utcai viselet, azonban mégsem akartam nem illően végig sétálni ezen a néhány utcán, nehogy megszólják Konrádot miattam.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Odry Elizabet összes hozzászólása (70 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel