Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ugyan régen volt már, évek is elteltek, ám én magam bárhol és bármikor hivatkozhatok rá. Utálom, de megtehetem, és néha nagyon jól esik. Csendre van szükségem és nyugalomra. Arra, hogy ne kelljen magamra odafigyelni, hogy mondhatok bármit, nem lesz súlya. Ez akkor van, amikor egyedül vagyok, és gyakran vagyok egymagam. Csodálkozunk? Hiszen egyet várnak tőlem, egyetlen egyet. De nem teszem meg, nem vagyok hajlandó megtenni. Azt az egyet sosem. Labilis. Vannak, akik ezzel a szóval illetnek, és olykor én magam is ezt érzem. Vannak valóban nehezebb napok, olyanok, amikor minden kilátástalanná válik, azt hiszem, olyankor vagyok a legfáradtabb. Annyira fáradt, hogy már nem tudok elaludni. Hogy mit csinálok? Dolgozom. Dolgozom, nem gondolok másra, csak a munkára. Dolgozom reggel, délben, este és éjjel, ájultan fekszem ágyamba, majd újra kezdődik az egész. Ám eljönnek a napok, amikor képtelen vagyok elaludni. Olyankor a levegőn vagyok, sétálunk, aminek két kimenetele van, vagy elálmosodom, vagy felébredek, bármelyik megfelelő.
- Lavi?
Az igen tekintélyes méretekkel rendelkező pireneusi hegyikutya, aki mér kölyökként is méltó volt a Lavina névre, melyet még a húgom adott neki, hirtelen vált irányt, és indul el Bogolyfalva egy olyan részére, melyre amúgy nem mentem volna. Aki hisz benne, nyilván a sorsra fogja majd a történteket, és mindazt, ami jön majd, én magam a kutyát okolom azért, hogy gyakorlatilag belekerülök egy igen forró helyzetbe, ám, mielőtt tovább mehetnék, a kutya dönt helyettem, és szó szerint az asszonyi had és a lány közé ül. Persze, hogy oda. Attól még, hogy én mondhatok nemet, az események nem kerülnek el, a képek, történetek, és elég egyetlen pillantás, hogy felmérjem, ki a másik fél, és nevetni lenne kedvem. Micsoda otromba helyzet, akárcsak a pillantás, ahogy végignéznek rajtam. Ó igen, látom, hogy ismernek.
- Hölgyeim.
Biccentek feléjük, majd a mellettem álló felé fordulok, és esküszöm, hogy nem vagyok eléggé pihent, mégis, józan eszemre kell majd hivatkoznom.
- Kedvesem. Azt hittem, a színház előtt találkozunk. Megtetszett valamelyik ruha?
Biccentek a kirakat felé, mert valami ruhabolt előtt álldogálunk, és hát mi mást is mondhatnék hirtelen. Hallom az elhűlt Rónaky urazást a másik oldalról, ám én magam nem teszek mást, csak mosollyal az arcomon, vidáman pillantok a mellettem állóra. Váratlan fordulat? Mi az hogy!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A mai nap különleges jelentőségű, és egyáltalán nem úgy alakult, mint, ahogy annak idején el lett tervezve. A húgom érett személyiség volt, pontosan tudta már gyerekként, is, hogy mit szeretne. Most pedig eljött az idő, hogy megvalósuljon. Őszinte leszek, nem emlékeztem erre, sem arra, hogy már ennyi idő eltelt. De emlékeztettek rá.  
Az elmúlt héten az ünnepi időszak közeledtével megkeresett az ügyvédünk, hiszen a különleges évforduló közeleg, úgy jelentette be, mintha valami csodálatos várna ránk. Az lett volna, abban az esetben, ha életünk története másként alakul. Így azonban, csak csendesen hallgattam, ahogy közölte velem a tényeket. Kedvem nem sok volt ehhez, de ellent semmiképpen sem szerettem volna szegülni az akaratának, így hát időpontot egyeztettem, majd eljöttem. A portáshölgy nehezen engedett ugyan be, de szerencsémre a tűréshatáromon belül engedett tovább, így most az igazgatói iroda előtti titkárságon állok, és nyugodtan várakozom. Karjaimat magam előtt keresztezve, a hosszú, szürke szövetkabát előtt, ujjaimat egymásba fonva, tekintetem egy festményre szegezve, mintha azon valami rendkívüli volna. Kiváló taktika a beszélgetés kerülésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem ismerem az urat, aki kilép az irodából, de ismerem a Farkasházy családot, a kisebbikkel találkoztam is, hiszen volt időszak, amikor ő maga is vizsgálta a húgom állapotát. De, ha most előttem állna, nem biztos, hogy meg tudnám mondani, hogy ő az.
- Köszönöm szépen, uram. - Biccentek egyet felé, és belépek az irodába. Kedvelem az olyan embereket, akik nem fecsérlik az időt, a csendet mindennél jobban értékelem, és itt is próbáltam arra törekedni, hogy olyan időbe jöjjek, amikor oktatás van.
- Köszönöm. A húgom miatt jöttem. - Ez így némiképp groteszk lehet, de éppen ezért folytatom egy rövid levegővétel után. - A húgom ma tölti be a tizenhetedik életévét. Ön is tudja, hogy egy ideje már kómában van, azonban a mi családunkban, amikor tíz évesek vagyunk, a szüleink létrehoznak egy jótékonysági alapot, amit a nagykorúvá válásunkkal adunk át. Esztella az Önök intézményét jelölte meg, szeretett ide járni. Emellett azt javasolták, hogy a gyermekkori játékait is ajándékozzam el. Ha esetleg igényt tartanának rá, szívesen Önöknek ajándékoznám őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Köszönöm. - Senki sem tanácsolja, hogy Esztella ennyi év után felébredjen, én viszont képtelen vagyok elengedni, mert mi van, ha a következő napon mégis megtenné. Tizenéves kislány volt, amikor megmérgezték, ma pedig felnőtté vált. Átaludta a tinédzser éveit, és ha fel is kelne, fogalmam sincs, hogy mit tudnék neki mondani, de még él, még nem adta fel. Még most sem adta fel.
- Csak én vagyok. - Akaratlan köhintek egyet, furcsa, hogy ennyi idő után el kell mondanom ezt, valahogy megszoktam már, hogy a környezetem tudja, és most újra el kell mondanom. - A szüleimet és a feleségemet is elveszítettem az eset során, és nem házasodtam újra, gyermekem pedig nem született. Esetleg egy általános összefoglalót ha kérhetek, az tökéletesen megfelelő lenne. - Elvinném a húgomnak, elmesélném neki, hogy teljesült a kívánsága, és örültek annak, amit adott az iskolának, amibe olyan nagyon szeretett járni. A mérgezéskor utolsóéves volt itt, és bár várta a Bagolyköves éveket, szeretett volna önkéntesként visszatérni. - Természetesen, ha valamiben tudok segíteni, akkor mindenképpen megteszem. A húgomnak kedves intézmény volt, szeretett itt tanulni. Esetleg, ha lenne olyan nevelőjük, aki jól ért a gyermekekhez, eljöhetne Budanekeresdre, megnézhetné, hogy mi az, aminek örülnének. A szállítást megoldom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Minden napnak megvan a maga állandósága. Ugyanakkor kelni, ugyanakkor dolgozni menni. Változatos, mégis hasonló ételeket fogyasztani. A munka végén pedig az út mindig ugyan oda vezet vissza: Az ispotályba. A nap legjobb része, amikor tudom, hogy hamarosan újra láthatom a húgom, beszélhetek hozzá, megérinthetem a kezét. Vele lenni, amíg csak engedik, majd elköszönni, hazamenni, lemosni magamról a nap mocskát, aludni, és végül újrakezdeni mindent. Ennyi az életem, évek óta. Elfogadtam, és nem is kívánok változtatni rajta. A munkám az életem, a szerelmem. A családom pedig az, akihez éppen tartok. Akinek el kell mondanom, hogy a minap elvitték azokat a dolgokat, melyeket elajándékozott volna, hogy megcsináltam az alapot, amit kért, hogy a pénzt odaadtam az előkészítőnek. Mindent megtettem, amit szeretett volna ő is megtenni a tizenhetedik születésnapján. Sok mindent kell megbeszélnünk egymással, és éppen ezért lep meg, hogy nincs egyedül, de nem is ápolókkal van, amikor belépek a szobájába.
- Elnézést, segíthetek?
Hangomra nyugalmat erőltetek, ami fontos, hogy én magam is lenyugodjak. Az elején, az első néhány hétben sokan mondták, hogy ez egy átmeneti állapot. Ők vigasztalni próbáltak. Ellentétben azzal, amit legutóbb az orvosa mondott. Annak az esélye, hogy kitalál onnan, ahol van, minimális, és ha meg is történik, katasztrofális következményei lehetnek. Viszont nem szenved, és talán hallja is azt, amit mondok, így hát, képtelen vagyok megtenni azt, hogy kimondom, érjen végre véget a földi élete. Néha, váratlan pillanatokban úgy érzem, hogy ott van velem, átkarolja a vállam, figyeli az életem, és segíti, hogy másmilyen legyen. Nem hiszem, hogy tetszene neki, amit lát, és nem is hibáztatom ezért. De nekem rendben van így, és ezt egy makacs tinédzser lelke sem változtathatja meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A hosszú, szürke szövetkabát zsebeinek mélyére rejtem a kezeimet, ilyenkor nincs nálam táska, felesleges, hiszen minden, amire szükségem van, elfér a belsőzsebemben is, így nincs mibe kapaszkodnom úgymond. Nem kedvelem, ha idegenek lépnek be a privát életterembe, és a húgom szobája mindenképpen ide tartozik, de mégsem kívánok udvariatlan lenni. Az eset után ezt a helyet nagyon sok ember ellepte, voltak gyógyítók és nővérek is, azonban sok firkász és katasztrófa turista volt, akiket szívből gyűlölök a mai napig, és éppen miattuk van elhatalmasodó rossz érzésem, ha olyan ember van itt, akit nem ismerek.
- Értem asszonyom.
Még egy aprót biccentek is, a hirtelen jött feszültséget már megtanultam testi cselekedetekkel levezetni. Az ujjaim ökölbe rándulása, majd hirtelen kiengedése és kényszerítése, hogy nyitott tenyérrel maradjak, illetve a biccentés és fejrázás is ilyenek. A hangom nyugodt, semleges, a kellemes tónusba azonban némi rideg profizmus vegyül. Nem ellene szól, gyerekkorom óta ilyen a hangom.
- Mennyi időt töltött ott, mielőtt kijutott?
Van egy reális oldalam, az, aki érti és elfogadja a tényt, hogy a húgának az a legjobb, ha többé nem kel fel, sőt, talán az lenne a legjobb, ha nem kényszerítené maradásra, míg egy másik fél minden kis morzsában kapaszkodót vél felfedezni, legyen az bármennyire is banális. Másnak is sikerült, ez egy jel. Az volna? Abba bele se gondolva, hogy mit okozna neki, ha felkelne, hogy milyen lenne, egyelőre csak abba kapaszkodom, hogy másnak is sikerült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Két hónap... A második hónapban még mindenki reménykedett. Ha csupán két hónapja lenne ilyen állapotban, talán még mindig aggódnék, de nem két hónapja volt, és nem is négy, bár a kettő környékén van valahol a kritikus határ, de olyan régen volt már, hogy én magam már nem emlékszem arra, hogy milyen is volt az. Mi történt a második hónapban. A családom, a szüleim, a nejem temetésén túl éjjel és nappal is azon a roskatag széken ültem, és könyörögtem, kértem Stellát, hogy ébredjen fel, hogy jöjjön vissza, és mindent megígértem neki, hogy jobban vigyázok rá, mint bármire, hogy ő a legdrágább kincsem. Emlékszem mozzanatokra, érzésekre, tévesnek hitt megmozdulásokra. Akkoriban mindent a gyógyulás jeleként érzékeltem.
- Szerencsés, hogy viszonylag sértetlen maradt.
Hiszen, ha most ránézek, nem gondolnám, hogy bármi is történt volna vele, a kezei, lábai épek, az arca nem roncsolódott, a beszéde tiszta, érthető, mozgásában, koordinációs képességeiben rendben van. Az eset bár sajnálatos, ha sajnálatomat fejezném ki, nem lenne valós, hiszen nincs mit sajnálni, inkább a szerencséjét szeretném kiemelni, hiszen valóban az, mintha nagyon erősen megdolgozott volna az őrangyala annak érdekében, hogy folytassa földi életét. Stelláé is sokat dolgozott, de nem volt elég erős, és egy pillanattal előbb adta fel.
- Ezerötszáznyolcvannégy napja.
Napokban a rák túlélők és az alkoholizmussal küzdők számolnak, nem azok, akiknek a szerettük kórházban fekszik. Négy év, négy hónap és egyetlen nap. Ennyi ideje van itt a húgom, mégsem vagyok képes évekkel és hónapokkal válaszolni, az én számaim sokkal inkább darabszámok. Mikor egy-egy időhatárt megszabunk, akkor sem éveket és hónapokat írok fel, hanem napokat, mert a dátumok kiesnek, de a napok sosem. A napokra rendkívül jól emlékszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Újabb biccentés. Racionális ember lévén, vagy talán mert a családom súlyos árat fizetett, és a mai napig nem tudja senki, hogy pontosan miért is, de nekem a lélek az nem eléggé kézzelfogható. Nem voltam mindig ilyen, életem jelentős részében vidám és optimista voltam, egy ideje, egészen pontosan ezerötszáznyolcvannégy napja inkább olyan vagyok, mint egy gép. Munka és létfenntartás, vagyis evés, ivás, sport, alvás. Ez az öt dolog van csak szem előtt, más-más időráfordítással.
- Nem tiszteletre méltó, hogy életben tartok valakit, akinek a legveszélyesebb az ébredés.
Mert az agyi károsodás már garantált, hiszen évek teltek el, és ha fel is kelne, újra járna, beszélne, akkor is kimaradt számos év az életéből. Nem úgy, ahogy a konzervatív családokban élőké, ő konkrétan tizenhárom éves gyerekként hunyta le a szemeit, izgatottan várva a felvételi levelét, a pálcavásárlást, hogy már csak egyetlen év és jön a "nagy iskola", és ha most kinyitná, felnőttként kellene helyt állnia. Én az ő korában vettem feleségül Karint, és pontosan tudom, hogy mit jelentett számunkra az a néhány év, amit a Bagolykő falai között tudhattunk. Szívtelen lennék? Nem. Nekem minden érzésem és minden szeretetem rá koncentrál.
- Az emberek érzései a sajátjai. Mindenki másképp fejezi ki magát.
Én a csenddel. Onnan tudtam, hogy a feleségem tökéletes választás, hogy a csendet élveztem vele a leginkább. Egy légtérben, mindenki a maga dolgával foglalkozva, féltékenység, gyanakvás, háborúskodás nélkül, megkérdőjelezhetetlen bizalommal és kapcsolattal. Vele lenni maga volt a tökély, és éppen ezért, ez az, amit a legjobban szeretek is. A csendet. Feltételezve, hogy távozni kíván, ahogy elindul, illedelmesen arrébb lépek az ajtóból, elvégre mégis, ez a szoba két ember intimszférája, ám mielőtt még elérné a kijáratot, a táska megadja magát, mintegy felfedve a lényegét.
- Engedje meg.
Leguggolva a kezembe veszek pár dolgot, köztük egy igazolványt is, amire elhúzom a számat. Firkászok. Gyűlölöm őket, mindig is utáltam mindet. Szólni mégsem szólok, csak visszaadom neki, ahogy a naplót is.
- Úgy tűnik, ez még mindig divatban van, a nejemnek is ilyen naplója van.
A házasság tagadhatatlan ténye a gyűrű az ujjamon, amit még Karin húzott az ujjamra, és amit azóta se vettem le. Tizenhét éves korom óta házas vagyok, és a mai napig annak is tekintem magam, függetlenül a helyzetünktől. Amikor úgy néz ki, hogy minden megvan, felemelkedem, és arrébb lépek az útjából. Elvégre váratlanul indult el, de elindult, furcsa lenne, ha ott állnék az ajtóban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nincsenek jó tapasztalataim a riporterekkel.
Valószínűleg nem is lesznek soha, hiszen hogyan is lehetnének, mivel a ragadozók a halott és kómában lévő szeretteimet úgy fotózták körbe, mintha vásári látványosságok lennének. Az ilyenek miatt az emberben kialakul a szakma és a benne dolgozók iránt a rossz érzés, de ez általános és nem személyes. Egyikük nevét sem tudom, nem is akarom. A banki alkalmazottakat sem szeretik sokan, ennek is megvan a maga oka. Ez már csak ilyen, mondják.
- Döglött akta?
Akárcsak a családom gyilkosának kiléte, egy ideig engem is minden nyom lázba hozott, egy ideig az aurorok mindent megtettek, hogy megtalálják. Fél évig. Fél évig nagyon aktívak voltak. Aztán már csak akkor, ha kérdeztem, majd akkor sem. A gyilkos vagy gyilkosok kiléte ugyanolyan homályba vesző, mint maga az indíték. Én pedig egyedül maradtam a világban, a munkámmal és az élet és halál között lebegő húgommal. Van, akihez beszélhetek, de nincs, aki válaszokat ad. És ha lenne is, nem tudom, hogy ennyi év távlatából lenne-e értelme. A családomat nem hozhatja vissza, Stellát nem hiszem, hogy elengedném. El kellene, tudom, de nem megy. Képtelen vagyok rá.
Most is, ahogy rá pillantok, tudom, hogy a vonásaim ellágyulnak. Ártatlan arcát látva csak az az egy gondolat van bennem, hogy képtelen vagyok az ő jelenlétében kemény lenni. Felnőtt. Az én kicsi, kíváncsi, kajla kishúgom felnőtté vált, és ki tudja, lehet, hogy nem is tud róla. Zavartan köhintek egyet, ahogy a nő felé pillantok, és próbálom az érzelmek egészét eltüntetni, amíg jelen van.
- Sok sikert kívánok a nyomozásához. Vissza nem hozhatja, de méltó lezárást adhat neki.
Nekem is ezt kellene, de nem, még nem. Talán sosem leszek egészen egyben ahhoz, hogy őt elengedjem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Rónaky Erik.
Természetesen viszonzom a kézfogást, ennek az apró és sokak szerint jelentéktelen, vagy éppen túlértékelt gesztusnak van az egyik legnagyobb ereje a világban, csak éppen az emberek nem tudják, vagy nem akarják megérteni. Minden a kézfogásokon múlik, a kapcsolatok alapja, melyek előrevihetnek az életben. Milgram elmélete szerint, noha ő maga sosem használta ezt így, a világban élő emberek legfeljebb hat kézfogásra vannak egymástól, így lett a hat kézfogás elmélet, amit mint már említettem, Milgram sosem használt így, de mégis az ő nevéhez köthetünk. Ha az ember szán egy kis időt a kapcsolatai feltérképezésére, rájöhet, hogy ez nem ostobaság. Én magam például tudom, hogy kettő kézfogásra vagyok egy afrikai benszülött törzs főnökétől, és szintén kettőre Putyintól, vagy éppen a pápától, habár utóbbihoz valószínűleg egy hosszabb úton kéne elindulnom.
- Őszintén sajnálom a családját, ezek szerint a sajátjuk iránt sincsenek tisztelettel.
Mert valljuk be, nincs lelkük. Tudom, hogy van különbség újságíró és újságíró között, de jelen pillanatban csak azt tudom biztosan megállapítani, hogy azoknak, akiket ennyire hajt az információközlés, akik gátlástalanul átmennek mindenen és mindenkin, egyáltalán nincsenek érzéseik, hiszen nem számít nekik senki és semmi.
- Azt mondják, hogy vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni. Azt hiszem, ezek az esetek is ilyenek.
Egy ideig én is nagyon akartam tudni, hogy mi történt, hogy ki tette, miért tette, majd az évek egyre csak teltek, és végül azon kaptam magam, hogy a maslow-i piramis aljának nagy részét, az evést, ivást, alvást megvalósítom, eljárok dolgozni, és a napom legszebb időszaka akkor kezdődik, amikor átlépem ezt a küszöböt, és a húgommal lehetek.
- És hogyan? Gondolom már vannak nyomai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem éppen szokványos a helyzet, de nem sikerült odaérnem a szülőértekezletre. Mármint a szülőértekezlet. Eddig egy alkalommal sem sikerült odaérnem időben, vagy a jó napon, vagy úgy általában a jó hónapban. De most már illendő volna megismerkednem az osztályfőnökkel, akiről Tala áradozik. Nem szép dolog, de a másik munkahelyén keresem fel, amíg a gyereket üdítővel az egyik asztal mellé ültetem.
- Elnézést, ha jól vettem ki, ön a hely tulajdonosa. Én Atala gyámja vagyok, a kislányé, aki nem tud beszélni.
Rendben, ehhez a bemutatkozáshoz még mindig nem szoktam hozzá, és a nagy magabiztosságom sincs hirtelen sehol.
- Elkéstem az elmúlt három szülőértekezletről, de esetleg tudnánk néhány szót váltani?
Tudom, hogy nem a legjobbkor zavarom, de muszáj, egyszerűen muszáj most zavarnom.
- Nem vagyok jó még ebben a szülő szerepben, és kéne egy kis segítség, hogy hogyan csináljam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Én is látom rajta, hogy fáradt, de ki vagyok én, hogy felrójam ezt, amikor Atala előtt az egész életem abból állt, hogy dolgozzak. Ne agyaljak a múlton, se a jelenen, se a jövőn, csak csináljam a dolgom.
- Tudom, hogy a helyzete speciális, így, hogy jelnyelvvel kommunikál, és speciális a helyzete is. Én azt látom rajta, hogy egészen jól van, szokott mesélni az osztálytársakról, Önről, a kolléganőjéről, de nem tudom, hogy tényleg minden rendben van-e vele.
Tudom, hogy látszik rajtam, hogy zavarban vagyok, érzem, ahogy meg kell köszörülnöm a torkom, és zavartan a pultra pillantanom, majd vissza.
- Akkor megérti. Én próbálom a legjobbat kihozni. Valójában unokatestvérek vagyunk, de a szülei, hát ezt inkább hagyjuk is. Nem tudom, hogy lemaradtam-e valamiről, ami elhangzott, még nem ismerem jól a szülőket. Nézze, én varázsbankokat vezetek, de ehhez nagyon nem értek. Nem tudom, hogy hogyan fejlődik egészségesen egy gyerek, hogy mi kell neki, olvasom ezeket a könyveket, de teljesen el vagyok veszve, és szívesen venném a segítségét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Akkor valószínűleg én apának születtem.
A kis szarkazmussal átitatott mondatomhoz azért egy vérszegény mosolyt is csatolok, mert nem akarok én lenni a legkétségbeesettebb a környéken. Nagy emberekkel tárgyalok nap, mint nap, sőt, én is nagy ember vagyok, és valahogy mégsem megy most az, hogy olyan nagyon profi legyek. Ilyen érzés kétségbeesettnek lenni.
- Diszkréten? Nem szeretném Talát sem megijeszteni azzal, hogy behozunk egy nőt az életébe. Szerintem elég sokk neki, hogy velem van, hogy ide költöztünk.
Lehet amúgy, hogy nem is nőre gondolt, de nekem valamiért rögtön egy pótanya jutott eszembe. Lehet ilyet? Kikölcsönözni egy anyukát? Mikre nem gondolok!
- Bármilyen tanács jól jönne. És, még azt akartam megkérdezni, hogy osztálypénzt mennyit kellene küldenem vagy adnom, vagy osztálykirándulás lesz-e? Semmilyen SZMK-ra nem vagyok alkalmas, de pénzt tudok adni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Egy kicsit előreszaladtam.
Egy kicsit? Jó, hogy nem adtam fel már most hirdetést arra a személyre, aki el kívánja látni az anyai, feleségi, szeretői és lehetőség szerint takarítónői feladatokat. Nem. Mármint takarítónő van nálunk, de ő egy bagolyköves, és eléggé törvénytelen lenne elvenni, azt hiszem.
- A volt feleségénél?
Mentségemre szóljon, én még nagyon új vagyok itt, az, akit rendszeresen bekóstolnak a nénik mindennel, és próbálnak fogást találni. Szeretném megjegyezni, hogy találnak is. Főleg, mivel anno benne voltunk a hírekben, igen sokat.
- Ez szerencsés, nem a gyerekek szempontjából, de jelenleg. Amikor bent jártam, még nem ön volt a helyettes, hanem Farkasházy úr. Beszéltem akkor az igazgatósággal, hogy a húgomnak vannak játékai, babák, könyvek, olyan dolgok, amikhez már Tala is nagy, és szeretném odaajándékozni az előkészítőnek.
Ezeket a mondatokat tudom, hogy kicsit nehezebben mondom ki, mint az előzőeket, még mindig nehéz beszélnem róla. Nem engedtem el, még mindig él, már ha életnek lehet nevezni azt, hogy bűbájokkal tartják életbe olyan régóta.
- Akkor megígérték, hogy adnak valakit, aki eljön és átnézi. Csak aztán jött a váltás, mi is költöztünk, és nem is tudom, ha tudna valakit, elvinném a házhoz, és segítenék elhozni a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ó, ne haragudjon. Nem hasonlítanak. Ön olyan megfontoltnak tűnik, a kisasszony pedig... bohókás.
Nehezemre esik megfelelő szót találni, ami még nem bántó, de tökéletesen jellemzi a kisasszonyt. Azt tudom, hogy Tala nagyon szereti, legalábbis van az arcában valami roppant bájos plusz, amikor róla mesél, mintha olyasmi nőt szeretne anyukának, mint amilyen a szőke hölgy, bohókásat, igen, ez a legjobb szó rá.
- Köszönöm. Olyan lenne jó, aki jól ismeri ezt a korosztályt, mert nem szeretném, ha feleslegesen cipekednének. Természetesen tudok adni embereket, akik cipelik a holmikat. Vannak bútorok is, illetve ruhák esetleg rászorulóknak.
El kell engednem a húgomat, mindenki ezt a nyomást gyakorolja rám. Ha nem vele, hanem a bútoraival kezdem, a ruháival, akkor talán egy nap azt fogom tudni mondani, hogy ez legyen a vége. Nem is tudom, mintha Tala jelenléte is segítene ebben. Csak még nem tartunk ott.
- Már átköltöztünk Bogolyfalvára, de a házat nem adom el, így nem sürgető. A munkaidőm igazán rugalmas, amikor Önöknek alkalmas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Valószínűleg ezért is gondoltam házasságot. Az ellentétek vonzása miatt.
Nem feltétlenül hiszek ebben, habár a múltkor, amikor meg kellett határoznom, hogy milyen személy tudna kirángatni abból az állapotból, amiben az elmúlt években pihentem, én is olyan szavakat használtam, mint az impulzív, a lendületes, a szeretetteljes, nyitott. Minden, ami én nem vagyok. Azt mondják, Tala jelenléte kifejezetten jót tett nekem, hogy észrevehetőbbé váltam. Nem csak udvariaskodnak, ezt én is tudom, hiszen azóta megtanultam újra mosolyogni, és tudok másról is beszélgetni, nem csak a gazdasági helyzetről. Valamit, azt hiszem ez az elengedés is a jelenlétével lett intenzívebb. Arra, hogy „kiteszik őket”, akaratlanul is hátrapillantok, mert a velem élő kislánnyal is ez a helyzet. Nem elveszett, nem haltak meg a szülei, egyszerűen nem illett bele a kívánt családmodellbe. És itt kötött ki, egy eléggé sérült férfinál. Két sérült ember, szép páros is vagyunk mi.
- Mindenképpen. Vannak felnőttesebb bútorok is. A szüleim berendezési tárgyainak jó része is, amiket szintén odaadnék, ha elfogadnák. Illetve vannak a korábbi otthonomból is megmaradt bútorok. Esetleg azokat is megnézhetnék.
Amikor ide jöttünk Talával, elhatároztam, hogy mindent magam mögött hagyok, és ebbe a feleségemmel közös tárgyaink jó része is beletartozott. Pénzzé nem akarom tenni, de úgy vélem, ő is annak örülne a legjobban, ha gyerekeken segíthetne velük.
- Nem szeretném feltartani. Megadom a névjegyem, keressen bármikor. Ezen már rajta van az itteni címem is, a Holdfényben lakunk. Esténként otthon talál minket, kivéve, amikor pizzázni jövünk, de akkor meg itt talál. Örülök, hogy találkoztunk.
Barátságosan a kezem nyújtom felé búcsúzóul, és elégedettséggel tölt el, hogy hasznosabb voltam, mint gondoltam, hogy leszek. Ez szép munka volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Valószínűleg ma éjfélig, sőt, talán hajnalig dolgozom, mert a zárás nagyon félrement. Nem kicsit, több millió galleonnal. Sok az új ember, azt mondták átnézik a könyvelést, de ez nekem nem elég, látni akarom én is a számokat, szóval egészen biztos, hogy a ma éjszakám nem az alvásról fog szólni.
Én ellennék kávén is, de a gyerek jobb, ha eszik valamit, mielőtt lefekszik, és mivel a bevásárlásra szánt időm is elment, a pizza győzött. Hazafelé így egyből a pizzéria felé fordulok, mielőtt az aktuális dadához mennék érte. Még jó, hogy most türelmes embernél van, aki nem teszi szóvá, ha későn viszem el. Ezzel nyugtatom maga, ahogy a pult felé lépkedek, és bizony a kavargó gondolataim oka az is, hogy pizza landol rajtam.
- Én vagyok,  Hannaróza.
Terveim és hitem szerint nem találkoztunk volna többet, amúgy is kínos véget ért a legutóbbi,  de úgy néz ki, a folytatás se lesz jobb.
- Ügyes kezed van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Itt?
Mivel éppenséggel az ajtóban állunk, bent pedig látom, hogy érdeklődve néznek minket, ezért inkább csak kicsit megcsóválom a fejem. Mert úgy néznek, esküszöm úgy, hogy abból beszédtéma leszünk, főleg, ha nekikezd még a vetkőztetésemnek is.
- Mennyire ért a számokhoz?
Teszem fel a váratlan kérdést, és nem, nem azt szeretném kiszámoltatni vele, hogy a minden egyes pillanatban, amit itt töltünk, mennyivel lesz kevésbé értékes a pólóm. Drága volt, nem mondom, de eszemben sincs most ezért valóban megszidni. Rendben, bennem volt az elején, hogy letorkolom, de eszembe jutott, hogy azt mondta, sok iskolát végzett. És most nekem erre sokkal nagyobb szükségem van, de azért nem akarok kétségbeesettnek tűnni, így minden kedélyességet magamra erőltetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Három percre lakom innen, de… igaza van, még vacsorát is kell rendelnem. Jöjjön csak.
Óvatosan megfogom a csuklóját, és húzni kezdem befelé, ahol elég furcsán néz ránk a lány a pultban. Hát igen, valószínűleg nem számolta azt, hogy visszajövünk, inkább a kinti jelenetet preferálta volna.
- Történt egy kis baleset az előbb, és szükségünk lenne egy helyiségre, ahol ezt korrigálhatnánk.
Mosolyogva kérem, amire a lány zavartan átnyújt egy kulcsot a pult alól, és útbaigazít minket a fenti használaton kívül lévő lakásba. Gyorsan kérek még egyet a nő pizzájából, meg kettőt a magunk vacsorájának is. Nem bántón, de annyira szilárdan tartom, hogy megszökni ne tudjon, csak a szűk lépcsőnél engedem előre, átnyújtva neki a kulcsot.
- Remélem, hogy tényleg használaton kívüli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen, általában megölöm azokat, akik összekoszolnak, de a kertben még nem történt meg a talajkiegyenlítés, és így esélyes, hogy megtalálnák a hulláját.
Hogy fokozzam a hangulatot, belépve utána, nem csak becsukom az ajtót, hanem a kulcsot is ráfordítom, és megvillantom ugyanazt a mosolyt, amit az előbb lent is. Ellenállhatatlan, azt mondják. Körbepillantok a mindenképpen használaton kívüli, és teljes mértékben legénylakon, majd visszafordulva felé, teljes nyugalommal veszem le a pólómat, felfedve a felsőtestem, ami szintén némiképp paradicsomos, és felé nyújtom a textildarabot.
- Parancsoljon. De ha nem bánja, bemegyek magával, hogy lemossam a szószt. Ha csak nem szeretné ezt is Ön intézni persze.
Nem nagyon helyes, hogy ezt teszem, tudom, de van valami a helyzetben, ami miatt nem tudok viselkedni, és úgy tűnik, ez eléggé illetlen pillanatokat hoz elő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Be kell vallanom, nagyon jól szórakozottan azon, ahogy reagál rám. Olyan régen elzárkóztam attól, hogy bárkivel bármilyen intim viszonyba kezdjek, vagy akárcsak intimebb helyzetbe keveredek.
- Zavarja?
Teszem fel a kérdést, de a választ már nem kapom meg, mert a következő pillanatban látom, ahogy elernyed a teste, és elkezd összecsuklani. Odaugorva éppencsak sikerül elkapnom, mielőtt földet ér. A kezeim közé véve viszem az ágyhoz, és finoman elfektetem rajta.
- Hé, Róza? Hahó. Um. Róza?
Zavartan, de óvatosan ütögetem kicsit az arcát. Eszemben sincs lemenni,  mert ezt nem magyaráznám ki. Megoldom. Remélem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem pánikolok. De. Csak nem mutatom. Mert mégsem mutathatom azt, hogy éppen frászban vagyok. És elképesztően nagy kő esik le a szívemről,  amikor kinyitja a szemét, és eszembe se jut arrébb menni. Most valahogy az sem tűnik fel, hogy félig pucér vagyok.
- Elájultál.
Jegyzem meg a nyilvánvalót, mivel az ágyon fekszik, és láthatóan nincs baja, de mégiscsak elájult. Annak nyilván oka van.
- Mit mondtak az orvosok, ez miért van?
Mert csak van erre logikus magyarázat, és jó lenne tudni, hogy most mégis mi történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem látott orvos?
Nem hiszem el, hát ez egyre hihetetlenebb. Komolyan mondom, nem lehet ennyire felelőtlen. Az orvosom meg fogja nézni, hogy mi történt vele, bárhol megtörténhet ez.
- A földön.
Eddig nem is foglalkoztam vele. Arra koncentráltam, hogy biztosan tartsam, és eljutassam az ágyhoz.
- Biztos, hogy jól vagy?
Nem bízok benne, hogy nem csak terelni akar. De engedem, ha fel akar kelni. Viszont biztos, hogy ott maradok, látni akarom, hogy tényleg jól van. Hogy rendben van.
- Terveztél valamit ma estére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Engedem, hogy menjen, de nem tudom levenni róla a szemem, nem értem, hogy mi történik most itt. Az egyik pillanatban teljesen jó volt, a következőben meg elájult, most viszont, ha nem tartottam volna a karjaimban,  meg se mondanám, hogy elájult.
- Hogyan?
Zavartan pillantok rá, de gyorsan felfogom a kérdést, és kicsit kihúzom magam. Mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak. Nem értem, hogy miért történik ez velem, mintha ez a nő olyan komoly hatással lenne rám, mint még senki soha.
- Át kellene nézni a könyvelést, ha lenne segítségem, talán gyorsabban haladnék,  és nem tartana reggelig. De nem szeretnék senkit a bankból, friss szemre van szükségem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Örülnék neki. Ha neked nem gond persze.
Mert azért mégsem egy szórakoztató este, hanem munka, de a pizzáját én fizetem, és, nos, ennyi. Nem kell kétszer fizetnie egy pizzáért, amiből az egyiket rámnyomta. Szóval, ez is valami. Biztos lenne még valami kívánsága, mert egészen úgy sejtem, hogy pénzt nem fogadna el.
- De, nálam van.
Tényleg, simán felkelthettem volna a pálcámmal is, ahelyett, hogy pofozgatom. Mindegy, nem sértődött meg rajta. Elővéve az ébenfa pálcát, az anyagra irányítom, amiből egy pillanattal később felcsap a gőz, és nem csak száraz lesz, de vasalt is. Egyedül élő férfi vagyok, aki a banki szektort igazgatja, muszáj, hogy legyenek trükkök a tarsolyomban.
- Egy pillanat.
Felkelve mellé sétálok, megnyitom a vizet, és elkezdem letakarítani a rám száradt szószt. Mivel kicsi a hely, elég szorosan állok mellette, és ahogy oldalra pillantok, szinte megcsap a bőrömnek ütköző, forró lehelete.
- Nehogy kárba vesszen a munkád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Holdfény utca 26. Sétatávolságra.
Mert, hogy nem szeretnék a bankba visszamenni, és amúgy is, ott van Atala, akit majd megkérem, hogy hozzanak haza, mert így, hogy igent mondott, szeretném nem megvárakoztatni, hanem minél előbb elkezdeni a munkát, amit egy vacsorával megszakítunk, aztán folytatjuk. Szinte fellelkesültem attól, hogy segít.
- Valójában jobban szeretem azt, amikor kint száradnak a ruhák. Más lesz az illatuk.
Ezt nehéz megmagyarázni, de tényleg másabb lesz, olyan jólesőbbé válik felvenni, és a tudat is, hogy a kinti szellő lengette, megnyugtatóbb. Szeretem a mágiát, hiszen életben tartja a húgom, aki már nem is él, de nem tudom még teljesen elengedni.
- Büdös vagyok?
Megemelve a karom megszagolom magam, de nem látok problémát az illatban, viszont kilépek, hogy kiléphessen, és csak utána vissza, hogy befejezzem a műveletet.
- Szerinted lakik itt valaki? Vannak fent holmik, de a berendezés olyan szikár.
Nem tudom miért látom ennyire ridegnek, Tala előtt én sem igazán fordítottam figyelmet a helyre, ahova aludni jártam haza. Végül teljesen tiszta leszek, és kilépve az ingért nyúlok.
- Lassan mennünk kéne, még a végén azt hiszik, mást csinálunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem? Ígérem, hogy nem foglak feláldozni, vagy megrontani, vagy nem tudom, hogy mi az, ami így elfogott a rémület. Vannak szomszédok, oldalt is, szembe is, kiabálhatsz, az utca közepén van, szóval esélyem sincs megölni, ha arra vágynék. De nem vágyok.
Teszem azért még hozzá, hogy egyértelmű legyen a helyzet. Kilépve felhúzom az inget, mintha mi sem történt volna, úgy festek, és ezt nagyon szeretem. Fontos számomra, hogy minden tökéletesen álljon, mert úgy vélem, hogy ez kell ahhoz, hogy mások azt lássák, tökéletesen rendben van minden az életemben. Ő nem, dehogy. De a látszat a kulcs nagyon sokszor.
- Szimpatikus menedék. Nem is sejtettem, hogy itt van. Valóban alkalmas arra, hogy elrejtőzzön valaki, ha el akar.
Amióta ismerem Barnabás hátterét, egyáltalán nem csodálkoznék, ha ez a hely lenne a mentsvára. A testvére, a volt jegyese, az anyukák az iskolában, és még ki tudja, hogy ki nem üldözik. Sőt, azt csodálom, hogy ki mer még menni az utcára, igazán erős helyen lehet a partiképes agglegények sorában.
- Sose becsüld le őket.
Nyitom ki az ajtót, hogy előreengedjem, és bezárva én is lesétálok, hogy a pizzákat átvegyem. Terveim szerint a kezemben maradnak a pizzák, de ő ezt felülírja, és autóba ültet. Pontosabban a tragacsba, amitől égnek áll a hajam, de szerencsére élve eljutunk a házhoz, úgy is, hogy ő vezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem hiszem el, hogy azt kéri, hívjam én, amikor alkalmas, és én ezt meg is teszem, amire Mr. Nekem Mindegy Mikor nem veszi fel. Arcátlanságnak veszem, így hát, amikor végre megjelenik a mostanra fejből tudott szám, idegesen veszem fel, és nem is figyelve oda, hogy mit mond a másik, beleszólok.
- Na végre Hankacsek, nem érdekelnek a kifogásaid, ha nem lennél a húgom kezelőorvosa, nem hívtalak volna. Úgy van, ahogy mondtad, a nejed az elmúlt három hónapban több, nagyobb tranzakciót hajtott végre a közös számlátokon. Ha nem akarod, hogy az a nő kifosszon, zároltass. Ne légy idióta papucs, hallod?!
Bosszúsan mondom a helyzetet,  amit kiderítettem, és mivel tudom,  hogy milyen, rögtön javasolok is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mi a…?
Csak nézem a telefont, és lassan, nagyon nagyon lassan eljut a tudatomig, hogy mit mondott. Tényleg bemutatkozott? Olyan ideges vagyok Hank számlája miatt, hogy nem figyeltem erre. Hát akkor ennyi. El is teszem a telefont, és lépek is egyet, de aztán idegesen elhúzva a számat újra előveszem, és megint megnyomom a hívás gombot, remélve, hogy felveszi. A hülyeségem miatt a levegőbe bokszolok, mintha az bármit is enyhítene, és a hajamba túrok. Ezt nem hiszem el, komolyan nem hiszem el. El kellett volna rejtenem a számomat, mert lehet, hogy fel se veszi. Topogok egy kicsit, aminek eredményeképpen leverek egy ceruzát, de most túl ideges vagyok gondolkozni, hogy éppen egy telefon csörög ki a fülemen, és lehajolok érte, miközben csendben szitkozódom.
- Ó, hogy a franc essen beléd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ne ne ne, várj!
De nem vár, hanem simán elhord, és van egy olyan érzésem, hogy éppen most írja be a telefonjába a számomat valami elképesztően sértő megjegyzéssel, hogy egészen biztosan emlékezzen rám, és ne vegye fel. Így esik meg, hogy újra megnyomom a hívás gombot, és szó szerint az öklömet a számba tömöm, hogy ne szólaljak meg, amíg fel nem veszi. Gyorsabbnak kell lennem, mint, hogy elmentsen valami sértő, bunkó kifejezéssel. Sokkal gyorsabbnak, és nem tudom, hogy egyáltalán lesz-e még esélyem erre. Ha kinyom újra elkezdem hívni, és ezt addig fogom folytatni, amíg fel nem veszi. Csak nehogy elfelejtsem Hankót is visszahívni, lehetőleg a jó számon.