Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mióta először voltam a kastélyban, azóta szeretnék egy zenét írni hozzá. Megihlettek a falak, és biztos vagyok benne, hogy hangszertársam is így volt vele. Az ötletet le is írtam, és kivételesen nem vesztettem el a papírt! Vagyis nem annyira mint szoktam általában a dolgokat.
 A minap pakolás közben ugyanis megtaláltam a fecnit, és mivel a rendrakás nem volt ínyemre, felkaptam Petrát, és futottam is kifelé. Anyáék nem biztos, hogy örülni fognak, de talán előbb hazaérek mint ők.
 Nagyokat szökellve érkezek meg a térre. Leülök egy padra, fittyet hányva a hidegségére, és előveszem a Gitárt. A pengetőt előkotrom, és neki készülök a játéknak. Először néhány lassabb dallammal "melegítek be" utána pedig csak próbálok improvizálni. Becsukom a szememet, és magam elé képzelem a kastélyt. Közben igyekszem a legjobban hozzáillő dallamokat játszani. Nem a legszebb, de nem is rettenetes. Zenét írni nem is olyan könnyű, mint amilyennek elsőnek gondoltam! Főleg, hogy nem tudom írom le a hangokat amiket játszok. Így igazából nem is írok zenét.
 Belefeledkezek a játékba, és fel sem tűnik, hogy valaki megállt a közelemben. Egy kissé hamis hang miatt felnézek, és akkor észreveszem az ácsorgót. Felpattanok meglepetésemben, és Petrát a nyakánál fogva odalépek hozzá, a kezemet pedig kinyújtom.
 - Szervusz! Lili vagyok, remélem nem volt túl hangos a játék. - Nem örülnék, ha bárkit zavarnék vele, de nem úgy néz ki, mintha ez lenne a helyzet.
 Kinyújtott kezemből kiesik a pengető, amit egy gyors lehajlással felkapok, és zsebre vágok.
 - Majdnem elfelejtettem! Ő itt Petra. Hangszertársam és barátom. - Gyorsan bemutatom őt is, és egy széles mosollyal várom a reakcióját a szemben állónak. Igen, említették a szüleim, hogy ne álljak le idegenekkel társalogni az utcán. De őszintén! Ha bántani szeretne, nem álldogállt volna itt és hallgatta volna ahogy játszok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Nagyon izgatott vagyok a szünet kezdete miatt, és már készítettem is egy - na jó, kicsit többet, mert sokszor változtattam - listát, hogy mit kéne csinálni. Első pontok között szerepelt az új olvasmány keresése, mivel gondoltam, rámfér egy kis művelődés, vagy ha az nem, legalább elmondhatom, hogy olvastam valamit. Egy rövid körbekérdezés után Őszike néni boltjában lyukadtam ki, mivel sokan ajánlották.
 Egy kis keresgélés, válogatás után két könyvvel tartok a pénztár felé. Az egyik a "Zene szerepe a mágusvilágban" címre hallgat, a másik pedig egy ritka, érdekes hatású gyógynövényeket leíró könyv képekkel.
 Nem tudom hogy sikerült, de a földön kötök ki, a leendő szerzeményekkel együtt. Mikor meglátom azt, akivel összeütköztem, majdnem felnevetek.
 - Szia Nonó! - Szélesen elmosolyodom, miután felállok és válaszára felmutatom a felszedett könyveket. - Egy kis olvasnivalót kerestem a szünetre.
 Kifizetem a könyvet amíg Nonó egy másikat néz, és kicsit csodálkozom a kiborulásán, de inkább nem szólok semmit, hanem megindulok a kijárat felé. Még jobban meglepődök, mikor mefogja a kezemet, de nem igazán hagy időt, hogy teljesen átjárjon a csodálkozás érzése. Ösztönösen rábólintok az ajánlatára, csak utána jut eszembe, hogy könyvekkel nem lesz túl könnyű elférni.
- Előtte viszont gyorsan haza kell rohannom, letenni ezeket. Elkísérsz? - Nincs messze a ház, de talán jobb, ha nem hagyom csak úgy faképnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Jiyun

Brúnó és én régen voltunk sétálni, és erre a kutyus minden távozásommal egyre csalódottabb tekintete, és anya egyre gyakrabbi panaszai hívták fel a figyelmemet. Ma végre sikerült elszakadnom a tankönyveim mögül, és levettem a pórázt barátom legnagyobb örömére. Újonnan szerzett barátja nem szeretett volna jönni, így csak kettesben keltünk útnak.
  Kissé csípős a levegő, és kezdem bánni, hogy nem vettem fel a kabátomat, Brúnó viszont biztosan nem viselné el, ha visszafordulnánk ilyen hamar, úgyhogy belenyugodtam a helyzetembe.
 Egész úton alig tudtam tartani a pórázt, úgyhogy pár utca után elengedtem. Eddig nem volt ebből semmi gond, most is csak néhány méterrel kószált messzebb mint a bőrszíj engedte volna, és hívásra mindig visszajött. Mikor a térre értünk, a szokottnál is izgatottabban kezdett el körbeszaglászni és fülelni, de akármennyire igyekeztem, nem láttam mi érdekli ennyire. Egyszerre láttuk meg a tacskót a padnál, de sajnos ő reagált gyorsabban, és mielőtt visszahívhattam volna, már el is rohant a pad felé. Nem tudtam mire számítsak, még nem volt ennyire izgatott egy új kutya miatt sem. Talán Bari érkezése miatt hitte azt, hogy minden idegen kistestű négylábú jó játszótárs, de hiába ismertem olyan jól, most megijedtem, és ez a hangomban is hallatszott valószínűleg.
- Brúnó gyere vissza! - Sietve odarohantam a padhoz amivel sikerült felkeltenem a fél tér érdeklősését. Mondanom sem kell, teljesen feleslegesen, de legalább már nem fáztam a futástól. Vizslám kicsit megijesztette a kis tacskót az érkezésével, az idegen vigigszaglásásán kívül kárt nem tett benne.
- Nagyon sajnálom - mondom még levegő után kapkodva - nem szokott így elrohanni. - Ő itt Brúnó, én meg Lili vagyok. - Az említett most odajött mellém, és mintha mi sem történt volna, elkezdte bökdösni a kezemet, simogatást remélve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Aranyos nagyon. Honnan kapta a nevét? - Megállom, hogy odanyújtsam a kezemet az orrához. Szegényt így is eléggé felzaklattam, inkább megvárom, hogy ő kezdeményezzen.
A “szidást” hümmögve és bólogatva fogadom el, és továbbítom Brúnónak. Ő viszont mintha megértette volna a lány szavait, és büszkén nézett körbe mintha nem is hallotta volna amit én mondtam neki.
- Ő egy vizsla, a vérében van a hiperaktivitás. - Leülök én is a padra, de közben fél szemmel figyelem két kutyát.
A kissé tört magyar és a külföldi hangzású név csak ekkor kerül feldolgozásra, és talán kicsit elhamarkodva teszem fel a kérdést:
- Te honnan jöttél? - Nem szeretnék udvariatlannak tűnni, így még motyogok néhány mondatfoszlányt amivel talán avíthatnék a helyzetemen, de végül feladom.
- Te is a Bagolykőbe jársz? - Egyértelmű, de talán ha elég hirtelen teszem fel a másodikat, az első nem tűnik túl udvariatlannak.
Brúnó közben odamegy Jiyunhoz, és barátságosan megböki a kezét. Hamar túltette magát az iménti izgalmakon, úgy látom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szirtes Huba

Örömmel kaptam a lehetőségen, mikor megjelent a melodimágus tehetséggondozára kihelyezett plakát. Utánaolvastam és kérdeztem, és végre megértettem, miért borult fel az a szekrény pár hete.
 A tanár úrral a társalgóban beszéltünk találkozót, itt talán nem zavarunk senkit. Izgatottan, vettem a lépcsőfokokat idejövet, és töprengtem, mit kell majd csinálni. Magammal hoztam a gitáromat, mert elfelejtettem megkérdezni, hogy kell-e (vagy, ha mégis megkérdeztem, a válasz sajnos kiszállt a fejemből).
 Csak belépés után jut eszembe, hogy lehet, illett volna kopogni, de mikor a fotelek és süteményes tálakkal felszerelt asztalok közé érek, már el is felejtettem. Mi van, ha csak véletlen egybeesés volt a bútor borulása? És ha mégis igaz, képes vagyok megtanulni irányítani a képességet?
Itt tartok, és majdnem levetem magamat egy fotelbe, mikor meglátom a tanár urat.
- Szép napot! - Meglepődve és bocsánatkérően köszönök. - Kósza Lili vagyok. - Arcom lassan a talárom színét veszi fel, és inkább nem szólalok meg, hogy idegességem lecsituljon. A felesleges bemutatkozás csak remélem, hogy elkerüli figyelmét, miközben a tokom pántjával babrálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szirtes Huba

 Hálásan viszonzom a mosolyt, és ez segít kicsit feloldani a feszültségemet. Örülök, hogy nem feleslegesen hoztam a hangszert, így amíg a tanár leül, kissé remegő kézzel, de már inkább izgatottan mint félve nyitom ki a tokot, hogy elővegyem Petrát. Egy kis toporgás után végül én is keresek egy helyet a kanapén elég messze ahhoz hogy ne kelljen kitörnöm a nyakamat figyelés közben. Ölemben a hangszerrel várom a feladatot miközben igyekszem felidézni mindazt, amit eddig hallottam a melodimágiáról és a fizikai ágáról.
Nincs sok időm elgondolkozni azon, hogy mi lesz a következő lépés szerencsére, így nem is tudok újra pánikba esni, mert máris a közepébe vágunk, úgy látszik.
 - Visszhang, ugye? - Kicsit bizonytalan hangon válaszolok, bár nem tudom miért. Mi más lenne? Egy egyszerű kérdés néha ijesztőbb, mint egy bonyolult, így talán nem baj, hogy hamar vágtam rá a választ, mert lehet, még a végén túl sokat töprengtem volna rajta. Fogalmam sincs, mi viselte meg ennyire az idegeimet, de úgy látszik, ma a szokásosnál is könnyebben elkalandoznak a gondolataim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Frida

 Az újonnan felmerült problémám miatt a szokottnál is furcsább, hogy a tanulószobában vagyok. Részben a mamám ajánlotta könyvek nyugodt olvasása, részben pedig a csönd okozta kellemetlenség leküzdésére tett próbálkozásom vezetett ide.
 Ez utóbbi miatt kérdeztem meg Szirtes tanár úr jobbkezét, hogy tudnánk-e itt találkozni, hogy pár kérdést feltegyek.
Ahogy viszont a polcok közt keringtem, keresve még néhány témába vágó példányt, egyre jobban bántam a helyválasztást. Egy keményborítójú könyvön kopogtam, amíg el nem fáradt a kezem.
 Pár kör után meglátom Fridát, és boldogan megyek oda hozzá. Igyekszem nem túl hangosan beszélni, bár meglepő módon nincsenek sokan a helyiségben.
- Szi...Szép napot! - Nem tudom hogy mennyire volt udvariatlan a köszönésem, úgyhogy felkészülök a rosszalló szavakra, miközben leülök, és leteszem a könyveket magam mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Agnes

Csak a nagyszüleimnek küldök leveleket, akik ki nem állhatják a mobiltelefonokat, és szerintük ezt is ritkán teszem. Sajnos igazuk van, de nem sok minden történik mostanában úgyhogy nem csoda, hogy ritkán látogatok fel a nehézlevegőjű toronyba.
 Most mégis elszántan léptem át egy nagyobb kupac köpetet, kezemben az elmúlt hetek meglepő híreit tartalmazó levéllel, szememmel pedig Pöttyöt, a törpekuvikot kerestem, akinek névválasztáról még mindig nem döntöttem el, hogy lusta vagy kreatív. Nem hosszú az út, ezért mertem legelőször őt küldeni, most pedig már a szokás hatalma visz rá.
 Tulajdonképpen úgy hiszem, hogy már vérig sértődne. ha mást bíznék meg a kézbesítéssel; láthatóan fontosnak, magasrangúnak gondolja magát. Úgy feszít a füles-, macska- és egyéb nagyobb baglyok között, mint egy uhu, és még soha nem láttam más kisebb termetű társa közelében.
 A kis tollas helyett viszont az egyik prefektust láttam meg.
- Szervusz Agnes! - Vidáman köszöntem és intettem felé. - Te is levelet adsz fel? - A név amin hívta a baglyot nem ismerős, olyan ritkán vagyok itt, hogy nem csodálnám, ha még a felét sem láttam volna az itt lakóknak.
Így nagy volt a meglepetésem, mikor a borzas fülesbagoly felbukkant, mellette pedig ott repült mint valami lekicsinyített árnyék: Pötty. Utóbbi lelassított a lánynál levő zacskó láttán, de végül győzött kötelességtudata, és odarepült hozzám.
- Ő Belzebub? - Nem tagadom, ha igen, a név első ránézésre találó lenne, egy aprót hátra is léptem hirtelen, bár ez inkább a hirtelen felbukkanása miatt lehetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Agnes

- Jó ötlet, szívesen! - Pötty lábára kötöm közben a levelet, mire ő fontoskodva kihúzza magát, fejét a zacskó felé fordítva. Úgy látszik, nem is lenne lehetőségem visszautasítani az ajánlatot.
 Mosolyogva nézem Belzebubot, és ennyi elég is ahhoz, hogy meggyőzzön a névadás hibásságáról. Nem zavarom meg a barátkozást, így én is megsimogatom a baglyomat, úgy várom, míg az egér eltűnik szem elől.
- Igen és igen. - Megemelem a jobb kezemet kicsit, mire a rajta ülő madár kicsit megborzolja tollát, én pedig mint egy színpadi bemondó, mutatom be őt.
- Íme Pötty, a törpekuvik, akiben egy uhu veszett el. - elmosolyodom egy pillanatra, de kénytelen vagyok leengedni a kezemet, mire a kis tollas néhány bosszús kör után nekem is a vállamon landol.
- Nem hiszem, hogy elmegy amíg nem kap valamit, elég akaratos tud lenni. Egyszer nem indult el, mert nagyon meleg volt. Megvárta, mígy befelhősödött. - Nevetek magamban miközben visszaemlékezem.
 Nem mondom, hogy nem értettem meg, de már azon voltam, hogy mással küldöm a levelet, mert sietnem kellett.
- Vehetek egy keveset? - Tudom, már felajánlotta, de fő a biztonság.
- Ti hogyan lettetek jóban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kifújom a levegőt, és a kis sikerélmény végre elnyomja az eddigi aggodalmamat. Többnyire legalábbis.
 Bólogatva, figyelmesen hallgatom a magyarázatot, és a végére felcsillan a szemem. Hiheteten, hogy puszta zenével ennyi mindent lehet csinálni.
 Már pozitív izgalom tölt el, és emiatt remeg kicsit a kezem mikor a húrokra teszem az ujjaimat. Nem igazán tudom, hogyan kezdjek neki, így először csak egy random hangot játszok, mire meglepetten, de boldogan megszólalok.  
- Érzek valamit, mintha a hang a kezem lenne meghosszabbítva - Próbálom körülírni az érzést, ami miután jobban koncentrálok, felerősödik, és segít feltérképezni a szobát. Lehunyom a szememet, és kommentálom amit látok.
- Nagyon elmosódott sárga vonalakkal, de látom a bútorokat. - A szóhasználatra nem figyelek, így meglehet, hogy máshogy kellene mondanom.
 Néhány újabb pengetés után már "megtalálom" a kockát, és érzem, hogy hogyan mennyire ellenáll a hullámoknak. Ahogy összpontosítok, egyre élesebben rajzolódnak ki a körvonalai.
- Megvan a kocka! - Vidáman jelentem ki, és kinyitom a szememet mire egy kicsit kizökkenek, és a következő pengetés után kissé kaotikussá alakulva érzem a visszaverődést. Gondolom megszűnt a fókusz, így kissé letörten kezdem újra, de ez az érzés hamar elmúlik. Most, hogy tudom mire számítsak, már eggyel könnyebb megtalálni a kockát.
- Mintha egyre jobban elpuhulna, és lefoszlana a külső része. - Rossz vagyok magyarázatokban, csak remélni tudom, hogy érthető. Közben kezdek ráérezni, és már kezdem érteni mot kell csinálni. Mint hangolásnál, itt is észrevehető, hogy mikor kell kicsit magasabban, mikor pedig mélyebben játszani. Ennek megfelelően követem a megérzésemet, és csúsztatom kezemet a húrokon.
 Megint becsukom a szememet. Valószínűleg később már nem lesz erre szükség, de most csak így látom a háttér finom sárga vonalait, és a szinte világító, éles kockát. - Nagyon élesen látom, a szélei halványabbak, a közepe viszont élénksárga. - Oda nem ért még el az echo, gondolom.
 Kicsit fáradok, de a sikerérzet és a kíváncsiság tartja bennem az erőt, miközben a következő lépésre várok és újra kinyitom a szememet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Agnes
 
 Mosolyogva hallgatom a bemutatkozást, feltörni kívánó nevetésemet pedig igyekszem visszafojtani, mert lehet, hogy a tollasok nem díjaznák.
- Köszi! Jól megy neki. - Utalok az egérre, miközben pár szem eleséget tartok Pötty elé, aki majd hátrahagyja tollazatát, mikor lerepül, hogy közelebb jusson a csemegéhez.
 Bólogatva hallgatom a választ. Tényleg, hogy került ide ennyi bagoly? És ki vigyáz rájuk? Vagy főleg a diákoktól és vadászatból szereznek enni?
- Szuper, hogy így egymásra találtatok. Ha legközelebb találkozunk, már nem fogok annyira megijedni. - Barátságos mosolyt eresztek a madár felé, és még pár csemegét adok Pöttynek.
 - Igen. Nem gyakran küldök levelet, és a faluban lakom, úgyhogy nincs sajátom. Nem tudod egyébként, honnan van ennyi madár itt? - Lehet, hogy egyértelmű, de hirtelen ez jutott eszembe.
 Egyre töb bagoly figyel fel a zacskóra, és bevallom kissé aggódom, hogy egyszerre lerepülnek majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Agnes

Megmosolygom a macskás történetet, és félig elolvadva nézem ahogy falánkan eszi a két tollas a csemegét. A becézgetésre nem merek felkuncogni, így csak mosolygom, miközben újabb adagot nyújtok Pötty felé.
- Igen, pár éve költöztünk ide Budanekeresdről. - *Csak nem osztok meg túl sok infót, ugye?* - Ugyan, semmi gond. Velem is elszalad néha az unikornis. - Széles mosollyal igyekszem megnyugtatni a lányt, de hamar fel is hagyok vele, mert megfájdul az arcom.
- Ó, értem. Kicsit néha furcsának találom, hogy mennyire éhesnek tűnnek. De gondolom ők mindig ilyenek, mint a kutyák. Bármikor bármit megesznek. - Hevesen bólogatok jelezve, hogy a helyzet ismerős. - Nekem a nagyszüleim erőltetik, de tulajdonképpen nem bánom. Megvan a maga varázsa, és nagyon szeretem az állatokat, úgyhogy szuper.
 Pár perc csendes - a szárnycsattogást és huhogást leszámítva - eszembe jutott egy kérdés.
 - Te hogyan jöttél rá, hogy melodimágus vagy? - Random kérdés, de talán ez még nem a világ vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Frida

 - Jó lesz itt is. - Már csak azért sem ellenkezem, mert a beszélgetés hangjai lehet javítanak az idegességemen. Miközben leülök, összeszedem a gondolataimat, amiben segít a szemben ülő tekintete.
 Hátradőlök, de gyorsan meggondolom magamat, és miután kihúzom magam, egy kis sóhajt követően válaszolok is a kérdésére.
 - Nem érzem jól magamat, ha csend van körülöttem, és szerintem a melodimágia lehet emögött. - A mondat végét már kicsit kérdőhangsúllyal mondom. Ha nincs igazam, így jártam.
- Elég kellemetlen amikor tanulnom kéne, vagy éppen egy csendesebb napon sétálok. - Kicsit elbizonytalanodva fejezem be a monológot, mert nem vagyok biztos benne, hogy tényleg jó irányban keresem a megoldást.
 - Lehet ezzel kezdeni valamit? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Agnes
 
 - Nagyon tetszik, egész békés, és sok jó hely van. És a kutyámnak is van végre egy nagyobb kertje. - Brúnó nagyon élvezi, hogy legalább kétszer akkora a felásható terület mint eddig volt. Ma délután megint ki kellene vinnem sétáltatni, erről jut eszembe.
 Megvakargatom Pötty fejét, amit meglepően jól tűr, miközben csak pár pillanatra hagyja abba az evést. Lassan elfogy a táp a kezemből, a maradék félmaroknyinak valamiért hevesebben kezd nekiesni mint az addigi adagnak.
 - Az egész jó. - Kicsit bizonytalan hangon mondom ezt, bár tényleg így gondolom.
 - Te min játszol? - Lehet, hogy egyszer kérdeztem már, de most nem jut eszembe ha igen.
 - Kicsit óvatosabban, légyszíves! - Szólok rá nevetve a kis tollasra, mert az utolsó pár szemért már szinte teljes erejéből csap le. Nem értem, hogy tud valaki ilyen gyorsan enni.
 A válaszra és a kérdésre csak azután reagálok, hogy a bökdösés alábbhagyott, Pötty pedig kicsit lenyugodva és jóllakva felröppen a vállamra.
- Én véletlenül leborítottam pár könyvet a szekrényemről, miközben gitároztam. Eléggé megijedtem, de egy kis kutatás után kiderült, hogy mi történt. - Pontosan nem emlékszem hogyan jutottam Hubához, de arra igen, hogy mennyire idegennek tűnt a elsőre a melodimágia felvetése.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Frida

 A szemem felcsillan, és egy kicsit nyugodtabban figyelek tovább.
 A kérdésre kicsit elgondolkozom, nehéz visszaemlékezni, hogy mikortól kezdődött ez a helyzet. Annyit tudok, hogy már Petra előtt sokat időztem apa műhelyében, de azelőttről nem sok emlékem van, így a gitárom kézhezkapását választom biztos időpontnak.
 - Körülbelül 10 éves korom óta legalább. Mivel azóta sokat játszom gitáron, ritkábban veszem észre magamon otthon, de itt néha előjön. - Az iskolára utalok. Előredőlök kicsit úgy figyelek arra amit mond.
 Bólogatva jelzem, hogy próbálkoztam vele séta közben, és bár bevált, sajnos nem tudom mindig alkalmazni.
 - Mikor egyedül vagyok, vagy kutyát sétáltatok olyankor szoktam dúdolni és beszélni csak úgy. - Bolondságnak hangzik, sebaj, már kimondtam. - De nem bánnám, ha egy általánosabb megoldás is lenne, mert sajnos nem mindig veszi jól ki magát, ha elkezdek énekelni.
 A mugli technika említése felkelti a figyelmemet, és ezt az arckifejezésem is jelzi.
 - Szívesen meghallgatnám azt is. - Hálás vagyok az előző tanácsért, és valószínűleg többször próbálom majd alkalmazni, de minél több lehetőség van, annál jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Agnes

- Igen, Brúnó és Maja. Egy nagyon pörgős vizsla, és egy kis keverék. Brúnó már jó ideje családtag, Maját pedig nem rég fogadtuk örökbe - válaszolok én is lelkesen. Mindig szeretek zenéről és állatokról beszélni, ezért kivételesen nem aggódom azon, hogy túl sokat osztok meg.
- Neked van háziállatod? - Lehet rossz szó, de ez jutott hirtelen eszembe.
Válaszára felcsillan a szemem.
- Ú, az nagyon szuper! Én is szeretnék egyszer megtanulni hegedülni, csak félek, hogy nagyon nehéz lenne. - Nagyon szeretem a sokszínűségét a hangszernek, és most, hogy kiderült hogy melodimágus vagyok, talán bátrabban állnék neki a tanulásának.
- Igen, az volt az első amin megtanultam játszani. - Az új hangszertanulásra tett megjegyzés még jobban fellelkesít, ami úgy látszik Pötty figyelmét is felkeltette és most a kis gombóc felszállt és fel-alá repdesett körülöttünk. - Honnan van ennyi energiája? - Felnevetek, majd gyorsan visszatérek Agnes kérdésére.
- Én is zongorázom, és néha énekelek is, bár nem tudom az számít-e.
- Igazából az elején nem hittem el teljesen, hogy tényleg melodimágus vagyok, de már kezdek megbarátkozni a gondolattal - rövid gondolkodás után folytatom -, most csak attól tartok, hogy nem tudom megtanulni kezelni.
- Nem hiszem, hogy akaratlanul ez előfordulhat, ha megtanulja az ember - Igyekszem nyugtató hangon beszéni és csak remélni tudom, hogy nem mondtam valami rosszat.
- Semmi gond, velem is elszalad néha velem is előfordul - mondom egy gyors mosoly kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Frida

- Igen, szerencsére - válaszolok rövid szünet után. Tanácsára hümmögve bólogatok, és gondolatban feljegyzem, hogy hazafelé kipróbálom. Nem biztos, hogy egyszerű lesz, de ha belejövök akkor az elmondottak alapján könnyebb lesz a helyzet. Mindenesetre még kísértenek a furcsálló kifejezése a járókelőknek.
- Érdekesen hangzik, szívesen kipróbálnám - mondom izgatottan, de hamar visszaveszem a hangerőt, mert elkapom egy távolabb ülő diák rosszalló pillantását.
- Köszönöm szépen a segítséget, én is mindenképpen utánajárok a dolognak - Hálásan elmosolyodom, sokkal nyugodtabban dőlök hátra. Így, hogy ennyi lehetséges megoldást találtunk a problémára, már nem is olyan ijesztő. Arról nem is beszélve, hogy ez a társalgás segített megbarátkozni a melodimágia gondolatával.
- Mikor érne rá, hogy körbenézzünk a könyvtárban? - A kérdés véletlenül csúszott ki, de talán nem udvariatlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Agnes

- És legalább annyira energikusak - nevetek fel miközben eszembe jut, hogy itt lenne az ideje egy hosszabb túrának a kutyákkal. Biztos örülnének neki, régen mentünk messzebb a falu szélénél.
- Tényleg? - Kérdezem kíváncsian a futóféreg hallatán. - Mit eszik? Mennyire nehéz tartani? - Visszatartom a maradék kérdéseimet. Nekem eddig csak kutyáim voltak, de más háziállatok is érdekelnek. Szívesen ismernék meg új állatokat, persze csak akkor, ha Brúnóék is kijönnek vele.
- Van benne valami, engem a bundok hiánya ijeszt meg - mondom elgondolkodva. Valóban elég hasonló az elképzelés a két hangszerben, de mégis elég különbözők. Mióta az eszemet tudom tisztában vagyok vele, melyik hang hol van; a zongora és a gitár vannak olyan kedvesek, hogy ezt világosan jelzik, ellentétben a legtöbb vonóssal. Aztán ki tudja, lehet érdemes lenne egyszer kipróbálni, hátha nem olyan rémisző.
 Bólogatva értek egyet a hangos magyarázatra. Érdekes kérdés, még gondolkodom rajta otthon.
- Hát nem mondom hogy tudok tanácsot adni, én is így vagyok vele. De ha elsajátítjuk az jó lesz, ebben biztos vagyok. Nekem meg nagyon új az egész. de ha látom a célt, az segít belenyugodni a helyzetbe. - Ezt valahol olvastam? Nem tudom honnan szedtem, de az biztos, hogy klisé volt.
- Aha, Frida - bólintok -, és igen, már találkoztam mindkettejükkel. Huba segített megismerni a mágia alapjait, Frida meg egy másik problémában segített - a mondat végét halkabban mondom, majd szinte suttogva teszem fel a következő kérdést. Miért? Nem tudom.
- Neked is... neked is vannak ilyen mellékhatások? - Nem tudom érti-e mire gondolok, ezért gyorsan megmagyarázom. - Én például nem bírom a csendet és Frida azt mondta, ez lehet a melodimágia miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Jegyzetégetés

Nem voltam az elmúlt években valami nagy tanulásmániás, és sose tartottam ki hosszan a nem kötelező tantárgyaim mellett. Mégis, valahogy felhalmozódtak a barnuló pergamenek az ágyam alatt és már kell a hely a kottáimnak. Így örömmel indultam meg a tópartra, kezemben a jegyzetköteggel.
 Minden megjegyzést és rajzot gondosan lemásoltam róluk, fontos dolog nem vész el. Petrát is elhoztam volna, de anya sajnos elkapott az ajtóban és a tó és tűz egy mondatban való említése meggyőzte, hogy a gitárnak jobb helye van otthon. A papírokat szerencsére időben eldugtam a kabátom alá, így a "sütögetés a tóparton" történet hihető maradt.
 Mikor meglátom az embereket, kicsit meglepődök. Többen vannak mint gondoltam, és második ránézésre olyanok is itt vannak, akikről nem gondoltam volna. Ahogy közelebb érek meghallom a zenét, és öntudatlanul ritmusra lépkedve haladok tovább, talán még fejemet is mozgatom. Csoda, hogy nem megyek neki senkinek amikor beérek a társaság körébe. Vagy mégis? Mintha valaki utánam kiáltana, de lehet csak képzelődöm.
 Szemem körbefuttatom a társaságon, és megakad egy ismerős arcon. Odaintek Nonónak és rá is köszönök, de beszélgetni most nem állok le. Ahogy közeledek a tűzhöz, a tömegben új ismerős arcot látok. Már köszönnék is, mikor észreveszem, hogy Zalán éppen elfoglalt, így inkább nem zavarom, csak folytatom az utam.
 A zene, a tömeg és a hűvös szélen az alkoholszag egy furcsa rituálé képét juttatja, és mire a tűzhöz érek már nagyon is bánom, hogy nem tudtam hozni a gitárt.
 Kis várakozás után a lángok közelébe jutok, és mikor a legfelső lapokat leemelem megszáll az ihlet de annyira erősen, mint még soha. Pszichológia jegyzeteim szomorúan izzanak fel, majd gyorsan felkapja a szél a vékony hamvakat és elrepíti őket az ég felé. A köteg egyre jobban fogy, és minden adaggal új dallamok jutnak eszembe amiket egyre határozottabban dúdolok míg el nem fogynak a lapok. Egy darabig még nézem a lángokat, a pernye-csillagokkal kiegészített eget, aztán felállok és a zenekar zenéjével egy ütemre lépve megindulok visszafelé, a dalszövegen törve a fejemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Jegyzetégetés

Az érkező bármennyire óvatos volt is, meglepett a megszólítással, így a lapok amik épp a kezemben voltak megálltak félúton a tűz felé. Még a szójátékot sem sikerül felfognom a hirtelen hang okozta "megrázkódtatástól", csak jóval később jut eszembe.
- Oh, szia! Csak itt ültem - mondom megszeppenve, ahogy felnézek az ismerős alakra. A neve nem jut eszembe hirtelen, de mielőtt megkérdezhetném megérzem, hogy a kezemben meggyulladtak a pergamenek, úgyhogy gyorsan bedobom őket a lángok közé.
 A hirtelen válaszomon sincs időm megbotránkozni már, ahogy a kérdést sem dolgozom fel teljesen mikor rávágom a választ.
- Persze! - Az utolsó hang után értettem meg mire mondtam igent. Na nem mintha megbántam volna, csak nem bánnám ha legközelebb a szám bevárná az agyamat, ha döntéshozásoról van szó. Talán azt hitte csak a fejemben játszott történettel van dolga? Nem tudom. Kicsit késve térek teljesen magamhoz a tűz bámulásából, így csak most gondolkodom el azon, hogy vajon honnan hallott rólam. Mondjuk ha jót, akkor talán nem kell rajta aggódnom.
- Várj, ez kicsit hirtelen volt - zavartan nevetve próbálok egy értelmesebb választ összekaparni, de ahogy a meglepődés helyét átveszi az izgatottság, ez nem egyszerű. Itt a nagy alkalom, hogy elhelyezkedjek, vagy legalábbis kipróbáljam magamat a szakmában!
- Milyen bandáról van szó? Hányan vannak benne? Ne haragudj, épp máshol jártam fejben - mentegetőzőm remélve, hogy a dallam nem fog elveszni, és hogy nem tart teljesen bunkónak. Ekkor ugrik be a neve, és a felfedezés öröme bizonyára kiül az arcomra miközben várom a válaszát az utolsó pár jegyzetemmel a kezemben. Aztán az is rémleni kezd, hogy biztos hallanom kellett volna már a zenekarról, így többszörösen kívánom, bár elsüllyednék a föld alá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Jegyzetégetés

Megértem meglepődését, én sem tudnám feltétlenül hova tenni ha valaki ilyen gyorsan válaszolna. Bár a mosoly részben megnyugtat, kutató pillantására igyekszem összeszedni magam. Nem hiányzik, hogy rossz benyomást tegyek rá így rögtön az elején. Még a végén visszavonja az ajánlatot...
 Szerencsére most sincs lehetőségem túlgondolni a helyzetet, a magyarázat teljesen eloszlatja ezt a kételyemet.
- Jól hangzik! A faluban lakom, könnyen be tudok menni, ha próba van - az utolsó részt félig csak magamnak jegyeztem meg, lehet Stephen nem is hallotta. Már csak az izgatottság látszik az arcomon, bár a dallamot is igyekszem megőrizni közben. Ha friss, akkor már értem miért nem hallottam róla. Legalább könnyebb lesz beilleszkedni a többiek közé.
 Megjegyzésére elmosolyodom, bár kicsit kínosan. Ez viszont második mondatára átvált őszinte vidám mosollyá. Vajon legillimentor?
- Jaj, nagyon köszönöm - mondom hálásan és átveszem a tollat. Az egyik elsőéves LLG jegyzetemre le is firkantom a hangokat majd gondosan összehajtogatom és zsebrevágom. A dalszövegen majd otthon dolgozom, így legalább teljesen itt tudok lenni fejben, és ez meg is látszik. - Teljesen elragadott a tűz, az ég, meg úgy minden - magyarázom végre a helyzetet.
- Nagyon szívesen csatlakozom! - bólintással támasztom alá - Mikor lesz a legközelebbi próba? - már tudatosan csapok a közepébe. Alig várom, hogy találkozzak a többiekkel.
- Mindenképpen, köszönöm a lehetőséget - megeresztek egy széles mosolyt - Tényleg? - most először nézek Zalánék felé jobban. Bár viszonylag sötét van a tűzhöz képest, kis hunyorgás után felismerem a háztársamat. - Aha! - Egyszerre reagálok a történetre és a saját gondolatomra, miszerint tök jó, hogy 2/5-ét már ismerem a bandának, legalább egy kicsit.
 Nem hittem volna, hogy egy egyszerű tábortüzezés ilyen jól tud elsülni, de nem panaszkodok. Erősen visszafogom magam, hogy elárasszam a fiút kérdésekkel; néhányat felteszek, de felét se annak ami eszembe jut. Aztán egy megtöri a láncot.
 A zene stílusa befolyásolja a melodimágia hatását? Törött lámpák, felborult állványok képe ugrik a szemem elé, de tekintetem csak egy pillanatra válik aggodalmassá, aztán megnyugtatom magamat; sokszor zenéltem anélkül, hogy bármi történt volna, és amúgy is, megtanulom irányítani. Azért Hubát meg fogom kérdezni, biztos ami biztos.
 Egyelőre nem tudom elmondjam-e Stephennek ezt a "kis apróságot", és Nonó érkezése miatt nem is foglalkozom most vele. Talán majd kicsit később.
- Szép estét Nonó! - nem tudom mi történt kettejük közt, de valamennyi feszültséget éreztem a levegőben. Aztán ki tudja, lehet csak beképzeltem. Mindenesetre megvárom, míg a fiú válaszol, addig pedig a maradék pár lapot is a lángoknak adom. Nonó szavai nem keltenek bennem bűntudatot; részben mert nem figyelek teljesen, meg amúgy is. A legnagyobb energia az nem a jegyzetek leírása volt, hanem az őket körbevevő dalszövegek, hangjegyek meg firkák gondos kidolgozása.
 Mikor már égnek a lapok, felnézek a tűzből.
- Nagyon sok minden történt, most azért jöttem, hogy kicsit pihenjek. Majd mesélek! Amúgy minden rendben, sikerültek a vizsgáim, bár egy hajszálon múlt - jobban örülök a továbbjutásnak, mint szégyenkezek azon a hajszálon.
- Veled mi a helyzet? Hogy mentek a vizsgák? - egyelőre nem kérdezek rá, hogy mi történt kettejük közt és lehet, hogy nem is fogok. Ha igen, akkor is csak négyszemközt, nem szeretnék felszítani semmit, olyan jól alakult az este.
- Szerintem biztos. Még vannak egy csomóan - körbenézek, egy pillanatra mintha látnám új ismerősöm arcát elkomorodni, de könnyen lehet, hogy csak a fények estek érdekesen.
 Néhány perc csendszünet után - már ha a zene, nevetés és beszélgetés csendnek mondható - rászántam magam, hogy elmeséljem a legnagyobb újdonságot, remélhetőleg oldva a hangulatot a kettő között.
- Képzeljétek, nem rég kiderült, hogy melodimágus vagyok - futó mosollyal, és majdnem azzal az izgalommal mondom, amit ennek felfedezésekor éreztem, majd felkészülök arra, hogy vagy kérdésekre válaszoljak, vagy pedig magamtól meséljek. Kicsit feszülten várom a reakciókat, de hamar rájövök, hogy felesleges. Csak nem vetnek mágjára boszorkányságért.