Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Megértem én... ebben a korban - bólogatok együtt érzőn, mert a helyi nyugger maffia minden második szava ez. Aztán lehet a bácsi is be lett már oda szektázva, igazán nem értek én az ilyesmihez.
Látszik rajta az aggodalom, de nem tudok semmit mondani neki, amitől majd jobb lesz. Gumicukrot adnék, de nincs kedvem lemászni, meg Bencével verekedni sem, mert ha lejutok, tuti nekem jön a hülye. Még idén se sikerült felfognia, ő jár rosszabbul.
- A gondnoknak... Bence csak szimplán hülye - eresztek meg egy hatalmas vigyort, mert itt aztán nehéz olyan személyre rámutatni, aki normális. Tisztára, mintha lemerészkedtél volna a nyúl üregébe. Jó, bírom az Alicet.
Szegény bácsi se tudja, hová is lép be. A nyílt napok csak a látszat, ki van adva, hogy normálisan kell viselkedni. De egy átlagos napon.. itt mindig káosz van, és csak kis részéért lehet engem elővenni.
- Áááá sose, azt mondják, túl sok az energiánk - vigyorgok, még ki is húzom magam, és a kérdést hallva, rezzenéstelenül hazudok a bácsi képébe.
- Margitka vagyok, csókolom - még kezet is fognék, de ahhoz le kellene másznom, amit most még nem szeretnék.  
Azonban nem telik el sok idő, más választásom nem is nagyon lesz. Az a baj, hogy a bácsi annyira esetlennek hat, hogy meg kellene esni rajta a szívemnek, de... én csupán lehetőségek tárházát látom, és a lehető legkészségesebben pattanok le. Nesze neked Ella, ezt most jól megszívod, tudod, mikor mész te haza idő előtt.
- Csak utánam, valószínűleg WC-t takarít - nem, ennyire nem drasztikusak erre a tanerők, de a bácsi ezt nem tudhatja. A szemétszedés még oké, na de wc pucolás. Na mindegy, bevezetem én, egyből a tanári mosdóig, aminek az ajtaját készségesen ki is nyitom a bácsinak.
- Tessék csak bemenni, ott lesz bent - pislogok angyalian, remélve, hogy be tudom palizni, és ha sikerül, már csukom is az ajtót, és bújok el az egyik információs tábla mögé. Az mindig beválik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szokás szerint nem jött álom a szememre, az alagsorban pedig bezárva éreztem magam. Bár utóbbit persze véletlenül sem vallottam volna be, hiszen nem akartam látszatát kelteni, hogy ne a Rellon lenne a legnagyszerűbb iskolai ház itt. Akárcsak a Roxfortban, a zöldek itt is a föld alá kényszerültek, de ott még ez a tény valamiért nem zavart. Nem értettem, a Bagolykőben most miért van másként, de az önelemezgetés nem állt közel hozzám, ahogy az sem, hogy valakivel elbeszélgessek erről. Sokkal egyszerűbbnek tűnt nem venni tudomást az egészről, és kilógni az éjszaka közepén.
A legtöbb festménylakó már réges-régen az igazak álmát aludta, és sikerült elkerülnöm a portyázókat is, az egyik prefektus elől menekülök be épp a társalgóba. Körül se nézek igazán, egyből az egyik ablakpárkányt célzom meg. Sötét van, csak a Hold fénye ragyog be az üvegtáblákon keresztül, ami pont elegendő, hogy ne essek hanyatt a széthagyott párnák között.
Csakhogy mielőtt leülhetnék, erős fény villan a terem távolabbi végében. A lumos kiejtése nélkül is felismerem a varázslatot, szóval bárki is van rajtam kívül itt, nem egy elsőéves. Ők általában nem tudnak nonverbálisan varázsolni. Szóval magam is pálcát rántok, felkészülve rá, hogy ha közelebb merészkedik a másik, kénytelen leszek sóbálvány átkot, vagy esetleg egy kábító varázst küldeni felé, mielőtt lebuktatna. Bezzeg, ha prefektus lennék, nem kellene ilyesmi miatt aggódnom!
Ki van ott? - hallom a kérdést, de válasz helyett felemelem pálcám, hogy megátkozzam, de aztán megmerevedek a mozdulatban. Képtelen vagyok rá. Összeszorítom a fogam, a nyelvem hegyén ül a varázsszó, de nem megy. Valamit tennem kell... Félrerántom a pálcát, és az egyik puffra szegezem. Az átok eltaszítja a bútort és hangos robaj közepette a falnak csapja. Ugyanezt megcsinálom egy asztalkával is, és egy kanapét is felborítok. A fényforrás, és a pálca, amiből származik, lassan távolodni kezd tőlem. Az azt birtokló illető lassan hátrálni kezd.
Eltelik pár pillanat, majd egy ajtó csapódik ki, és a fényforrás elhal, ahogy gazdája távozik. Megkövülten állok még pár pillanatig, aztán kifújom a levegőt, és várok. Semmit se hallok. Eltelik egy-két perc, de nem érkezik egyetlen prefektus, tanár vagy más, aki megbüntethetne, de azért jobbnak látom távozóra venni a figurát.
Kiosonok a helyiségből, és a hálókörlet felé veszem az irányt. Talán mégse volt olyan jó ötlet ez az éjszakai kilógás. Talán, ha lenne jelvényem, nem kéne parázzak ilyeneken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egyik kezét emelte arcához, hogy beletemesse. Nem mert a rellonos páros után nézni, ma épp elég volt, amit a fejéhez vágtak, már a lány kacagásba fulladó sikkantásától is libabőrös lett a karja. És nem a jó értelemben.
 Barátja hozzászólása hallatán azonban sandán kilesett az ujjai között.
 - Kori... - dünnyögte halkan az orra alatt.
 Kezeit megadóan emelte meg kissé, mikor megérezte, hogy belékarolnak. Esélyt nem hagytak neki gondolkodni, Kornélia szemmel láthatóan mindent megtett, hogy ne ezzel a témával foglalkozzanak és csacsogni kezdett Marinának is.
 Már tervei közt szerepelt, hogy ráhányja inkább a maradék jegyzetét a tűzre, de úgy látszott Mae-nek más elképzelése volt. Beleegyezően lépett a lány után, de két ujjával még előtte saját szemeire mutatott, majd Koriéra, jelezve, hogy nem úszta meg ennyivel.
 Kissé feszengett, hogy még több rellonos közé keveredett, bár Marina kisugárzása inkább hasonlított Armandéhoz. Ez kis reménységre adott okot neki. Egészen addig, amíg meg nem említették neki a repülést.
 - Kissé túloz, ne hallgass rá - nyújtotta a kezét mosolyogva Márk felé, habár az utolsó kérdés megakasztotta kicsit a mozdulatot. Nyökögve kezdett bele a válaszba és ezen az sem segített, hogy premierplánban nézte végig, ahogy Rómeó nem a jegyzeteit, hanem komplett könyveket dobál a lángok közé. Szemöldöke értetlenül szökött a magasba és egy pillanatra azt is elfelejtette, mit akart mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Neem, nem. Nem hallottad? Én nag.. ni.. navil.. nalv.. IRÁNYÍTTOTTAM. - A végére már egészen felzaklatja, hogy a nyelve folyton összeakad a 'navigálni' szótól, szóval frusztráltan böki oda a B tervet a végére. A telefonszámok említésére kissé kábán bólint. Tényleg, voltak telefonszámok, de nem használta őket. Mégis milyen ciki lenne, meg mennyire kétségbeesett már, hogy odaadod valakinek a telefonszámodat, aztán annak az öccse hív fel. Szóval bár gyakorlatban használhatatlanok voltak, de az egész annyira Damienesen .. egyszerre jóindulatú (Armand irányába) és tapintatlanul kegyetlen (a telefonszámok tulajdonosai felé) volt, hogy nem tudott nem nevetni, már akkor sem.
Lassan eléri egyébként, hogy változás áll be a hangulatban, ahogy sétálnak és meg merne rá kis részeg elméje esküdni, hogy most éppen sajnálják. Egy picit azért élvezi. Néha tényleg nem jó neki lenni. Semmilyen nagy ívű dráma nincs egyébként az életében. Armand őszintén és viszonylag egyszerűen éli a sajátját, a barátaival tölti, szórakozik, amikor pedig a tanuláson a sor, akkor mindenki meglepetésére bizony szorgalmasan tanul. Nincsenek settenkedő árnyékok a múltjában és jelenében; csak egy átlagos húsz éves fiatal felnőtt. De megvannak a maga átlagos mélypontjai is, amikor ő is szomorú - vagy ő is egyedül érzi magát. Vagy amikor egyszerűen csak rosszabb jegyet kap, mint amit várt. Akkor úgy néha jólesne, hogy sajnálják vagy egy kicsit őt is dédelgessék, mint ahogy általában ő vigasztal vagy igyekszik feldobni másokat, ugyanakkor részben az ő hibája is, amiért képtelen és nem is hajlandó ennek általában hangot adni, már csak büszkeségből sem. És mert nem szereti a saját negatívba billenő gondolataival elrontani a hangulatot. Mindig, mikor másokat hallgat, arra jut, hogy az ő problémái valóban súlytalanabbak, tehát szóra sem érdemesek.
- Nope! Nem! Tutira nem hátrálok ki ebből! Dam.. - hirtelen megtorpan, ezzel rántva egyet magukon. (És ha őszinte akar lenni, egy kicsit a gyomrán is. Ez a váratlan mozdulat sokkal rosszabbul esett, mint gondolta volna. - Fuhh.. Uhh. - Kell egy-két másodperc összeszedni magát - és felmérni, hogy egytől-tízes skálán mennyire van hányingere.
- Elkezdtem, és be is fogom fejezni! Csak mert nincs fiúm, nem fogok hirtelen mindent csak úgy .. - Annyira feltúrázza magát, hogy szabad szemmel látható a folyamat, amint keresi a szavakat: mit és hogyan pakoljon egymás után, hogy az grammatikailag még nagyjából koherens legyen.
- Nem adom fel, csak mert néha nem olyan jó. Végigcsinálom. Megmutatom mindenkinek. - Ez a végkövetkeztetést, és ezt minden részeg makacs-szétcsúszó elszántságával mondja. Az utolsó mondat Damien számára nyilvánvaló, hogy leginkább a család kétkedésének szól. Nem arról van szó, hogy utálnák Armandot a szüleik, mert nem, de mivel nem olyan feszesen elegáns, kihúzotthátú, rideg professzionalitást árasztó, egy kicsit mindig ott lebeg köztük otthon ez az óvatos 'lekezelés', ez a 'szeretünk, de biztos vagy benne, hogy képes vagy rá?'.
És Armand kurvára biztos benne. És kurvára megmutatja nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kísérleti mágia megmagyarázza a balesetet, ha még kérdéses lett volna, hogy fordulat elő valakivel olyan drasztikus sérülés, ami áthelyezést von maga után. Így viszont rögtön érthetővé válik, hiszen a kísérleti mágia egész közel van, néha még meg is előzi a mágikus lényekkel kapcsolatos balesetek számát, pedig utóbbi egész gyakran vezeti a statisztikákat. Bólogatva iszik bele a guinnessbe ismét, hogy aztán a korsó karimájába mosolyogjon a válaszra.
- Természetesen. Időnk nagy részében mi is csak a bürokrácia szomorú foglyai vagyunk. - Nyilván, van hogy terepre kell menni, nyilván van, hogy harcba keveredik az ember ilyenkor, de végeredményben az aurorok nagy része jobbára jelentéseket írnak négy fal között. Legalábbis az ő osztályán. Akik az első lépcsőfokon toporognak még, várva, hogy megmásszák a hierarchia létráját még viszonylag sokat kell, hogy járőrözzenek, sok-sok terepen töltött időre és éjszakázásra számíthatnak. Rafael már jó 20 éve letudta ezt az időszakot.
- És van is olyan osztály, amit kinéztél? Csak hogy merre számítsak ismerős barna fürtökre, ha arra járok.
Remélhetőleg, nem túlzottan közeli az övéhez. Kolllégával kezdeni mindig olyan rizikósnak tűnik, nem gyakran teszi, mert túl sok rossz kimenetele lehet - és túl nehéz kifarolni a szituációból, mintha semmi sem történt volna.
- Valóban népszerű, néha reménykedem benne, hogy valamelyik szomszéd vagy a svédek vagy a németek, valakik hirtelen előállnak egy jobb, vonzóbb rendszerrel. De túlbecsülni se becsülj, én leginkább csak az aeromágusokkal foglalkozom. - Isten őrizz, hogy mindenkit a szárnya alá vegyen, aligha tudna az alapvető elméleten, általános tudáson és gyakorlatokon kívül például egy földmágusnak átadni a terromágiáról. Egyébiránt, a megjegyzését, egy enyhe, aprócska kellemes szellő követi, amivel hátraigazítja Karina haját, pont, mielőtt veszélyesen a korsó közelébe kerülne.
A nő szavaira a szívéhez kapja a kezét, szája mosolyra húzódik.
- Távol álljon tőlem, hogy könnyekre fakasszak egy nőt. Legalábbis ha szomorú könnyekre. Más fajtáról tárgyalóképes vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A Reiner birtok lubickol a napsütésben, de nincs brutál meleg így elviselhető a párosnak is. Főleg a homokszőkének, akinek a haja nedves a medence vizétől. Kende az egyik belépő mellett ücsörögve hallgatja Maet meg a zenét, aminek ritmusára aprókat bólint. Így részben olyan, mintha a Szösztalicska szavaira is bólogatna, de ez biztosan nem zavarja egyiküket sem.
- Hallod, mit szólsz, hogy holnap nem kell mennünk az évnyitóra? - szélesen elmosolyodik, de ajka széle megrezzen. Felhúzott térdén megtámasztott bal kezével apró mozdulatokat tesz, így a víz különböző formákat ölt a zene ütemével, de mosolygós pillantásával Mae-hez fordul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Néha komolyan elgondolkodom, miről nem kértek még jelentést a minisztériumban, de utána mindig eszembe jut, hogy az utolsó megvásárolt pennát is papírozni kell. - Nálunk már egy fokkal gördülékenyebbnek, vagy inkább bizalmi alapúbbnak mondanék egy-két dolgot odaát. Például elég sok időt töltöttek el a folyamatok korszerűsítésével és hirtelen a háromnegyedére csökkent a papírmunkánk egyik évről a másikra. Nem mondom, hogy nem voltunk ettől szárnyalóan boldogok, hogy csak a tényleg fontos dolgokat kellett raportálnunk.
- A Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályt. Inkább nekem való az ismeretlenbe való fejest ugrás, mint tinédzsereket üldözni, miért mertek varázsolni muglik előtt például. Fontos a maga módján, de a kutatás foglal le. Úgy hogy lehet, még nektek is kifejlesztünk majd valamit, ki tudja. - Actually még érdekesnek is találnám. Az aurorok inkább a praktikusságra hajtanak, a rendszerben gondolkodás pedig hozzám is közelebb áll, mint az elvont, absztrakt mágia.
Szinte érzem, hogy megint feljebb rándul a szám széle a pillanatnyi majdnem-vigyortól, mert ez az aeromágiás kis trükk telibe talál imponálás terén. Legurítom a whiskym, mielőtt még beindul valami tinilányos nyihogás az agyamban. Damn me, túl régóta vagyok szingli.
- Ohó? Tudod nehéz elhinni ezt, hacsak... az ember nem saját maga teszteli. Ahhoz viszont nem ez a legmegfelelőbb helyszín. - Nos, ha már bekalandoztunk az erdőbe, elkezdhetjük kiteregetni a kártyákat lassan. Semmi okom nincs rá, hogy pironkodjak és szerénykedjek, de azért nem fogom odalökni magam és szinte könyörögni, hogy 'Válassz engem, kérlek!' .

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hm, akkor nem valószínű, hogy gyakran fogunk találkozni a hivatalban. Néha kisegítenek ugyan bizonyítékok, varázstárgyak vagy rendhagyó mágikus körülmények kapcsán.
Alapvetően rég rossz, ha valamivel a Rejtély- és Misztériumügyi Főosztályhoz kell fordulniuk, mert az mindig magában hordozza a tényt, hogy az ügy bonyolultabb vagy ritka mágiaformák alkalmazásához van köze. Mindenki jobban szereti a tiszta és könnyen megoldható ügyeket, még ha ez a varázsvilágban ritka is. Néha irigyli a mugli rendőröket, akik annyi mindent megoldhatnak egy egyszerű ujjlenyomatvizsgálattal. Máguséknál, ahol egy pálcaintéssel mozdíthatsz el valamit, nem sok haszna van.
Elcsípi a szájrándulást, és magában megállapítja, hogy sikerült a megfelelő húrokat megpendítenie. Szándékosan keresi Karina tekintetét, már csak azért is, mert nem tervezi elengedni az apró zavarral járó izgatottságot, ami az asztaltársaságában dolgozik.
Nem számít különösebben semmire, annyira sokféleképpen tudnak erre reagálni, de a nyílt reakció így is meglepettséggel vegyes jókedvet ébreszt benne. Jó ég, mennyivel egyszerűbb és frissítőbb ez így, mint ezer és ezer kellemetlen virágnyelvbe bújtatott kört futni! Zsúfolt napokon és heteken van túl - és kell valami feloldás. Valami könnyed, valami a maga egyszerűségében élvezetes, Várnai Rafaelnek pedig kamaszkora óta megvan erre a tökéletes elképzelése és módszere.
- Nagyképű lenne azt mondani, hogy rendkívül meggyőző vagyok, ha próbálkozom. Így egyetértek, én is úgy gondolom, egy személyes felmérés adna vissza csak hiteles osztályozást. Reménykedem az ellenőrzés fair és pozitív kimenetelében. - Kiszélesedik a mosolya, szavai nevetős derűvel gördülnek egymás után, ugyanakkor mintha egy-két tónussal mélyebbnek hangoznának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rendben, szeretném az előbbi óvatoskodásom sutba dobni: kit érdekel, ha sikítozik bennem a tinilány? Ide vele, most van itt az ideje, hogy előtörjön belőlem is a fiatalság (nem mintha szörnyen idős lennék 34 évesen, még ráncaim sincsenek).
- Mindig fair és alapos vagyok, ezt megígérhetem. - A mai estém legjobb döntése volt meghívni egy italra Rafaelt. Főleg, hogy a hangszíne, ami eddig csak kellemes volt, most már több, mint kellemessé mélyül. Rendben, Karina, szedd össze magad, ráérnek a gondolataid elkalandozni.
Ezek után minden gördülékenyen és gyorsan történik: Rafael gálánsan közli, hogy akkor ő fizet, én közben összeszedem a táskám, és a következő megálló innen a lakásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Korábban sosem gondolkodtam úgy igazán el azon, mi is leszek, ha nagy leszek. Ebben a dedós megfogalmazásban főként nem, de hogy mivel is szeretnék foglalkozni, mi lesz a munkám, ha majd kikopok az iskolapadból.
Gazdag szülők gyerekeként ez a probléma elég későn ért utol, konkrétan azután, hogy már nem támogattak tovább, a nagybátyám pedig, bár szintén tehetős, úgy gondolta, nem fog eltartani. Épp elég, hogy a szünetben tetőt biztosít a fejem fölé, szóval legyek rohadt hálás. Kösz.
Szóval elkezdtem dolgozni futárként itt, Bogolyfalván, de nem azért, mert szeretem a gyorskaját, vagy a saját szakácsot nem tartó embereket kiszolgálni, hanem mert közben kedvenc hobbimnak áldozhatok, vagyis magasban lehetek. Seprűn persze, bár zavaros a fogalom, mások másként képzelik el ezt a dolgot, de én szeretem tisztán tartani a tudatomat. Néha mondjuk jó lenne nagyon is elködösíteni egy időre.
Épp csomagra várok, amit a Mennydörgő utcába kell kivinnem. Persze késnek vele, ami azt jelenti, hogy én is kések, és az végső soron majd azt jelenti, hogy elégedetlen lesz a kedves vevő, és nem hogy jattolni nem fog, de még csúnyán is néz majd rám. Ami őszintén nem érdekelne, csak cserébe az arcába kenhetném a burgerét, de nyilván azt nem tehetem meg. Következmények nélkül legalábbis.
Mikor végre kézhet kapom a szállítmányt, felmarkolom, majd sietve az ajtó felé iramodok, és seggel lököm azt ki. Hallom, és érzékelem is, hogy valami akadályba ütközik, de nem izgat, a kint várakozó seprűm felé szökkenek, és már rugaszkodnék is el, ha nem hallanám, hogy az előbbi "akadály" a földön káromkodik.
- Hoppá - jegyzem meg mindenféle sajnálat nélkül hangomban, és félrerúgom az egyik felém guruló almáját.
Csaaakhogy aztán összeszorított fogakkal felszisszenek magamban, és kissé vontatva visszafordulok a szőke csaj felé. A francnak kellett az ajtóban ácsorognia ennek a buta libának - gondolom, de már épp elég baj, hogy fellöktem, nem kéne tovább rontanom a helyzetet azzal, hogy kimondom, amire gondolok.
- Megmaradsz..? - kérdezem, majd nagy nehezen kinyögöm még, hogy: - Bocsánat.. nem vettelek észre.
Tényleg nem izgat, és ott is hagynám a francba, ha nem lenne egyértelmű, hogy annak a helynek vagyok az alkalmazottja, ahonnan épp kivágódtam. Jó volna ezt a státuszt egyelőre fenntartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tényleg rég volt. Egy csomó emlék tör rá hirtelen. Egyszerre imádta és átkozta azokat a nyarakat. Szigorú kiképzés, amiért egyre jobban haragudott az apjára, de ezt évekig elfojtotta magában. Korán kelés, rend, fegyelem. Szabályok, amiket generációk kódolt kötelezettségeként fogott fel. Mert másként nem lehetett volna kibírni. És most sem tudna másképpen együtt élni velük. Régi gyerekkori barátságok, amiket életre szólónak hitt, de legtöbbjük felszívódott már. Hiányzik.
- Mindenkinek vannak titkai, csak te jól rejted el őket. Ez is egy túlélési technika. Olyan igazán auroros - már-már hízelgőnek hat, amit mond, azt már nem téve hozzá, hogy valamilyen úton-módon fel tudná kutatni a gyengéit, amit nem is biztos, hogy szeretne. Kristóf kicsit az ellenkezője. Őt már elővették, megtalálták, és mindegy neki, mivel támadják, belefáradt a védekezésbe. Nincs mit veszítenie. Ha kirúgják, talál másik állást valahol. Ha elkergetik, vagy menekülnie kell, intéz lakhatást. Váratlanul szakítanak vele, azt is kiheveri. Sőt, egy családi tragédia után is megy tovább az élet. Neki nehéz újat mutatni, vagy zsarolni valamivel, mert úgy érzi, mindent leszar körülötte. Talán Fanni és Regi az, akikkel lehet őt zsarolni, és hozzájuk is nehezen hagyta, hogy közel kerüljön, többek között emiatt.
- Elfáradtam. Volt mitől... - pontosít, és a nyelvöltést cseppet sem találja viccesnek. Szúrós szemmel néz rá, igaz, csak pár másodpercig. Van, amit jogosnak gondol, hogy az jár neki, és ebben nem tűr kompromisszumot. Keresztül ment már dolgokon. - Nem tudsz mindenkit megmenteni. Aki Darwin-díjat akar nyerni, hagyni kell, hogy jelölje magát - győzködi egy széknek szánt farönkön ülve a tűz mellett.
- Basszus, jó hülyék - szórakozik el a sztorin. - Mennyivel izgalmasabbak azért ezek az órák, mint a padban rohadni - fintorodik el egy pillanatra, visszagondolva arra a sok-sok szenvedős órára a Bagolykőben.
Először legszívesebben lecsitítaná Regit, de szerencséjére pont akkor hozza fel az új témát, amikor türelmetlenül beleharap a kenyérszelet azon csücskébe, amire már kellően sok zsírt csepegtetett. Feszült lesz, mert utál erről beszélni, de látszik rajta, hogy nagyon járatja az agytekervényeit, gondolatai csak úgy cikáznak fejében.
- Hogyne, ügyvédhez is menjek tanácsért, mi? Kinek van erre pénze? És az se biztos, hogy lesz belőle valami. Amíg apámnak van ott befolyása, addig nincs esélyem. Nem akarok beégni azzal, hogy megpróbálom, és elutasítanak, mert kiderül, hogy volt egy kis baj velem - hárít. Fél, félt ettől mindig is. Nagyító alá kerülni, kritikát kapni olyanoktól, akik közé tartozni akart. Ha nem mondják ki hivatalosan a fájó igazságot, legalább nem hallja. A vizsgáit elrontotta, inkább a pontok miatt ne lehessen bekerülni, mintsem egyéb, szubjektív tényezők hiányában.
Megrázza a fejét. Vár, amíg a nyárs tetejére szúrt szalonna és kolbász készre sül, aztán óvatosan lehúzza őket egy szalvétára, és maga mellett, a rönk szélén hagyja hűlni kissé, mielőtt a kenyérre rakva elfogyasztaná.
- Te mikor fogsz már végre a magánéleteddel is foglalkozni a tanulás és a tanítás mellett? - kérdezi, és érezhetően vissza akar vágni a témával az előző miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Lehet, hogy a fejem felett árulkodó nagybetűs "rendelés" felirat nem elég árulkodó, de erre még nem gondoltam. Pedig alatta angolul is ki van írva, igaz, valamivel kisebb betűkkel, amit egy boszorkány, aki véletlenül otthon felejtette a szemüvegét, már nem biztos, hogy el tud olvasni. Én egy tökéletes éttermet szeretnék. Nem akarok Michelin-csillagot, de szeretnék fennmaradni Bogolyfalva egyre kiélesedő gasztro-versenyében a többi vállalkozókedvűvel szemben. Ehhez pedig minden visszajelzés fontos. És ezért sem nevetem ki a vendéget, csak baromi zavartan mosolygok magam elé, de úgy, hogy még a szám is zsibbadni kezd.
- Elnézést kérek a félreértés miatt, öhm - kezdek kéretlen magyarázkodásba nagy lendülettel. Aztán elhalkulok, és kikerekedett szemekkel hallgatom a vendég igényeit, aki egy kedves köszönéssel indít. - Szervusz, köszöntelek a Bogoly Burgerben! Mivel szolgálhatok? - vágok közbe. A mondatok, amiket egy nap ezerszer is elmondok, s a hangsúly, ami miatt az egész olyan, mintha felvételről menne. Nem monoton, de begyakorolt, színpadias, gondosan ügyelve arra, hogy mindenkinek ugyanazzal a lendülettel, jól artikulálva daloljam el.
- Ehm, ehm, szerintem az öcsémmel keversz. Dorián, én pedig Dávid vagyok. De Bellával végül is barátok vagyunk - mentem a menthetőt. - Bánffy? Akkor te Berci rokona lennél? És milyen képet láttál te rólam? - kérdezem a meglepettségem bűvöletében. Izgatottan átnyújtom a karom a pénztárgép felett, és még annál is lelkesebb szorítással rázom meg kezét. - Milyen kicsi a világ! Ugye mondd, hogy nem ő küldött azért, hogy teszteld a hamburgerünket! - csapom össze imára magam előtt a kezeim könyörgően, mert akkor biztos, hogy rossz hírünket keltik, és lehúzhatjuk a rolót. Az a beígért Edictum cikk, a visszájára sülne el, nekem pedig sok mindent kéne tennem a békéért, amit nem biztos, hogy szeretnék.
- Öhhh, hát... Van csirkehúsos burgerünk, igen. Hát, izé, sajnos nem igazán. Normál krumpli, vagy édesburgonya esetleg? Tudok ajánlani különböző szószokat...  Vagy nem is tudom, van itt oldalt rántott csirke, ja de abban is van laktóz, azt hiszem... a panír miatt. Vagy akkor a barackos csirkemell a napi menüből, még maradt egy szelet az ebédről... Vagy gyrost tudok ajánlani, salátával. Esetleg - mintha vizsgán lennék, egyre vörösebb fejemmel próbálom menteni a menthetőt. Készségesen odamegyek mindenhez, amit említek, és mutogatom neki közben, hogy mit választhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kételkedni kezdek magamban, szavait gyanakvással hallgatom. Az biztos, hogy valami olyat mondtam neki, ami felzaklatta, mintegy aktiválva benne az energiákat ahhoz, hogy felüljön végre. Ráadásul érdemi segítség nélkül. Hiába vagyok ott, és nyújtom a karom készségesen, ha kell, aztán persze a vállaira is ráfogok, nehogy visszaroskadjon, de megy neki egyedül is. Hangulatát ingadozónak látom. Nem csoda, nem teszem szóvá. Rengeteg minden játszódhat le most a fejében. Én próbálok nyugodt maradni, hiába ver a szívem ezerrel. Ha lehunyom a szemem egy pillanatra, magam előtt látom a tóban elmerülő fiú alakját. Kétségtelenül tragikus látvány a számomra, amit még az álmaimban sem szeretnék újra végignézni. De miért lettem volna én az első, aki ilyet mond? Mármint, ha nem is szó szerint, de kizártnak tartom, hogy ennyire negatív körülmények között lett volna a kastélyban. Azt talán észrevettem volna. Talán... Ismerem őt, valamennyire. Az itteni viszonyokat is. A fülembe jutnak pletykák, ki-kit bántott, hol és mi fajult esetleg tettlegességig. Mindenről persze nem tudok, de a diákság tudja, hogy jó hallgatóság vagyok, és nem ítélkezem könnyen. Szóval a bizalom megvan, én pedig nem hallottam, hogy baj lenne. És Stephen sem említette. Emiatt elbizonytalanodom, megijedve attól, hogy az orrom előtt volt esetleg a baj, és felelősség terhel azért, mert nem vettem észre időben.
Sokáig nem felelek semmit. Csak hallgatom, semleges arccal. Mindig, amikor szóra nyílna a szám, mert nem teljesen értek valamit, folytatja a gondolatát. Mosolyogva biccentek, hogy ráér, nem kell sietnie. Van időnk, szedje nyugodtan össze a gondolatait. Nem lehet könnyű, hiszen rengeteg mindennel kell belül megküzdenie. Nagyon koncentrálok, hogy megértsem, szinte minden apró mozdulatát felmérem, elemzem magamban, ugyanakkor próbálom megállni, hogy következtessek, és anélkül vonjak le a viselkedéséből bármit, hogy az ő álláspontját is meghallgattam volna.
- A tanár is ember. Van lelkiismerete, vannak érzései. Jobb esetben - teszem hozzá a végén, oldalra döntve a fejem. Furcsán hangzik, amint fejtegetésbe kezd velem kapcsolatban. Bevallom őszintén, egy kissé meg is ijedek, hogy egy tanítványom rajtam gondolkodik, és azt tippelgeti, mit miért csináltam. Nem hiszem, hogy ennyire ismerne engem bárki is a környezetemből, akikkel manapság napi kapcsolatban vagyok. Mindenesetre nem akarom őt lelombozni, alapból persze szólnék, hogy talán jobb, ha felhagy a következtetésekkel. Az azzal a veszéllyel járna, hogy belelát valakibe valamit, ami nem a valóság. De lehet, hogy ezt a társadalmi kényszer mondatja velem. - Tettem, amit tennem kellett. Nem hiszem, hogy ez különleges lenne - tényleg nem szerénységből mondom, hanem valóban úgy érzem, hogy egy ilyen krízisben nincs olyan épeszű ember, aki szemrebbenés nélkül nézné végig a másik halálát.
Végigmérem őt. Magasnak, erősnek tűnik. Mindez persze csak a külsőség. Hogy belül mi van, azt nem tudhatja senki. Megijeszt, hogy mennyi közöm volt hozzá, és ezek szerint mégsem ismertem eléggé. Talán észrevehettem volna valamit az órákon, ami miatt most nem itt ülnénk, egymással szemben, a tavacska szélén. Egy idő után pozíciót váltok, először pókjáráshoz hasonló testtartásban ülök, majd tenyeremmel továbbra is támaszkodva, de kinyújtom magam előtt a lábaimat úgy, hogy elférjünk.
- Köszönöm. Nos, szögezzük le, hogy semmiféle büntetést nem fogsz kapni. Az iskola területén kívül, nem tanítási időben történt az eset. Gondolod, hogy ezért valami rosszat érdemelsz? Segíteni szeretnénk, nem pedig gátolni a jól létedben - világosítom fel, és még talán egy kis felháborodás is van a hangomban azért, mert az ellenkezőjét feltételezné. Többesszámban, valamennyi kollégám nevében jelentem ezt ki. Senki nem vonható felelősségre azért, mert válsághelyzetben van. - Az más kérdés, hogy tudjanak-e róla... Nagyon ajánlom, hogy ne csak velem beszélj erről, hanem keress fel egy szakembert is. Ha félsz az iskolapszichológustól, akkor nézhetünk más után is - teszem hozzá ugyanakkor, vázolva a lehetőségeket.
- Bántott valaki? - kérdezek célirányosan, kellő szünetet hagyva a felkészüléshez. Úgy érzem, könnyebb neki, ha én kérdezek, és nem ő kezdi el. Biztosan nem egy mondat az oka a problémáinak. De először ezt szeretném tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Egy leheletnyi csalódottság járt át, miután a tanár úr semlegesen reagált a kérdésemre. Szerettem és szívesen hallgattam a pozitív visszajelzéseket, és ilyenkor, mikor nem volt megerősítés a másik oldalról, azonnal arra gondoltam, hogy valami gond lehet, amit a másik nem mer kimondani. “Ha neked az”. Tehát akkor valami valahol nem áll jól rajtam? A kérdést nem mondtam ki, a tekintetemből olvashatta ki legfeljebb, hogy nem épp erre számítottam. A véleménye azonban csak egy pillanatig ingatott meg, s máris mosoly szökött az arcomra. - Nos, nekem megfelel- mondtam határozottan, annyira nem sikerült letörnie az önbizalmamat. Ezután folytattuk a próbát, majd újabb kérdések jöttek, melyek ismét tanúbizonyságot tettek arról, hogy nem igazán értek a zenéhez, kizárólag a hallásomra és a ritmusérzékemre hagyatkoztam eddig.  - Tudom, szörnyű vagyok és már most fogod a fejed, hogy miért is vállaltál el - kínomban elnevettem magam, az viszont meglepett, hogy Huba még ezután sem adta fel, sőt, amikor elkezdte énekelni a mandarinos nótát, kitört belőlem a nevetés, s a kezeimet a szám elé kaptam.
- Bocsánat-elnézést, csak ez…hogy is mondjam, Te és…ez a dal - nem akartam kimondani, hogy mennyire távol állnak egymástól, hozzá egész más stílust tudtam elképzelni, mint sem ilyen kis gyermeteg nótát. Azzal viszont meglepett, hogy ennyire jófej, valamiért a külseje alapján egy kicsit nagyképűnek gondoltam, amolyan vagány fickónak.
- Okés, értem - komolyodtam meg, abba hagytam a nevetést is, és nagyon komolyan összpontosítottam, majd elkezdtem énekelni vele együtt a mandarinos dalt, újra és újra, ahogy lenyomott egy billentyűt, úgy haladtunk felfelé.
- Figyelted, hogy ezt már hasból énekeltem? - szóltam oda lelkesen, mire a magasabb hangokhoz értünk. Aztán tovább folytattuk, s ahogy látta már, hogy fáradok és közelgett a próba vége, felé fordultam.  
- Amúgy őszintén, de tényleg kíváncsi vagyok a véleményedre. Van értelme annak, hogy gyakoroljak, látsz bennem fantáziát? - kíváncsi voltam, hogy mint zeneértő, mit gondol a korábban énekelt dal és az eddigiek alapján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Médi
- Pécs, évkezdés környékén -
Black all the way

- Találtam még egy gyöngyszemet. Első csók. Aha, ha egy egész regényt kellett írjon róla, biztos mai napig várja, hogy megtörténjen. - Lehet, hogy a terhesség velejárója a szarkazmus exponenciális felcsavarása is, ki tudja.
Ha már úgyis úgy alakult, hogy ő és Médi is a pécsi egyetemen folytatják tovább az útjukat, időszerű volt visszatalálni egymáshoz. Az egyik leköltözött ide, a másik menekülne a hisztériás férje útjából. Will idegesítően érzékeny és ideges néha, mióta nem iszik. Mit néha? Sokszor. Most is úgy hagyta ott, hogy "Majd jövök, ha lenyugodtál." és bevágta az ajtót.
- Van valami konkrét, amit keresel? Nyolcadági unokatestvérnek jelentéktelen ajándék, agytágító irodalom tízéves gyerekeknek a szirupos fajtából? Elmesélhetnénk a saját kis iskolai sztorijainkat is. - Bőven izgalmas történetek születtek a tanoda falai között eddig is, regény-sorozatot indíthatnának a drámákból és a rengeteg születéstörténetből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Csak egy hátizsákot hozott otthonról magával, ami a tértágító bűbájnak hála sokkal több dolgot tudott tárolni, mint azt el lehetett képzelni. Így persze jóval nehezebb is volt az a terepmintás hátizsák, amit egyébként a faterjától kapott még fiatalabb korában. A kicsit már kopottas tatyó még épp, hogy ki tudta szolgálni az igényeket, de Dominik már a vonaton ülve is azon gondolkodott, hogy nem ártana majd egy újat beszereznie, mielőtt ennek még leszakad a vállpántja.
A jól ismert megálló közeledett, időben felkelt és kikászálódott a zsúfolt vagonból, ahol sajnos nem ült ismerős. Leugorva a vonatról, nehézkesen vonta hátára a táskát, aztán megindult előre, s még bosszankodott is, hogy mennyire rohadt nehéz a cucca. Ilyenkor jöttek volna jól a Markovits tesók, mert több kéz ugye többet bír, át is passzolta volna nekik a holmit. Átsétálva az állomás épületén egy pillanatra elvonta a figyelmét egy lány, így történt meg, hogy majdnem felbukkot valakiben, s ahogy előre pillantott, meglátta a pár évvel fiatalabbnak tűnő srácot. - Bocs haver, nem akartalak fellökni - kért elnézést. - Te is a Bagolykőbe? - kérdezett rá, hisz nem sűrűn kolbászoltak erre fiatalok az évnyitó előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem a legszebben beszéltek egymással az évnyitón, és valahogy az utána következő napokban is kerülték egymást Bogival, mintha mindkettőben lett volna némi dac, és inkább az egó diktált mindkét részről. Dominikkal viszont elég sok minden történt, nem egyszer gondolt is az eridonos lányra, szívesen írt volna neki, vagy hívta volna ki egy kis csatangolásra, de aztán mindig eszébe jutott, hogy most épp nem beszélnek, mert Bogi vérig sértődött. Pedig nem akarta megbántani, az egész amúgy is csak hülyéskedésnek indult, csak hát, valahogy mindig át tudták lépni azt a határt, ami után már fájdalmat okoztak a másiknak. Ilyen téren még nagyon csiszolatlanok voltak, s bár Dominik is megsértődött a lányra, mégis úgy érezte, hogy most előbb neki kell megtennie azt a bizonyos lépést. Bazsitól megtudta, hogy hol van a szőke, el is indult a rétre és még egy ajándék is lapult a zsebében, azt azonban egyelőre nem húzta elő.
Kiszúrta, hogy a lány épp ott ücsörgött egy pokrócon, biztosan ki akarta még élvezni az ősz utolsó meleg napjait. Először úgy gondolta, hogy majd jól ráijeszt, de tekintve hogy tényleg rossz volt a helyzetük, nem akarta megkockáztatni, hogy még ennél is rosszabb legyen. Végül egy félkanyarral befordult a lány látószögébe, és odasétált hozzá.
- Megengeded, hogy zavarjalak, eridonosok legszebbje? - kedveskedni akart, de lehet, hogy ebből a lány inkább valami másra gondolt, pedig ebben nem volt semmi irónia, tényleg csak kedves akart lenni Dominik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Huba őszintén nem érzett semmi megbánás félét. Sőt, még örült is, hogy Gréta által betekintést kaphat abba, hogy pontosan hányadán is áll a zenei oktatásnak az iskola. Mondania se kell, hogy szerény véleménye szerint a béka segge alatt.
- Nem, egyáltalán nem vagy szörnyű. És nem a te hibád, hogy ezeket a dolgokat nem sajátítottad el. Mivel most már te is a diákjaim egyike vagy, ugyanazt kérem, amit tőlük szoktam. Bármi homályos, bármi nem világos, azonnal kérdezz. A zenei ismeretek egymásra épülnek, úgyhogy fontos, hogy mindent érts - fordult nagyon komolyan Huba a lány felé. Aztán vissza a zongorához, hogy el is kezdjék a gyakorlást.
- Igen, Miss Salamon, problémája van a zeneválasztással? Ez a dal tíz éves korom óta a fejemben van, és mostantól te is dúdolni fogod a folyosókon - pillantott huncut mosollyal a másikra a tanár. Igen, ez a dal, egy életre megmarad mindenkinek, és a legfurcsább időpontokban tud eszébe jutni az embereknek. Kész átok. Éppen ezért tanárként kötelessége Hubának tovább adni.
- Nagyon jó, csak így tovább - bíztatta a férfi, ahogy egyre mentek fel a hangokkal, míg nem már csak Gréta énekelt, Huba pedig csak a zongora billentyűjével adta meg a kezdőhangot. Már előre tudta, hogy mi lesz a következő tanács, amit ad, de nem akarta további információkkal elárasztani az eridonos, valószínűleg így is sokkal többet kapott, mint amire eredetileg vágyott.
- Mint egy jó tanár, mindenkiben látok fantáziát - jelentette ki nagyon diplomatikusan Huba, ahogy abbahagyták a próbát. - De benned különösképp látom a tehetséget, és az akarást. Ennél több pedig nem is kell - bólintott a férfi.
- Nos, akkor ezzel az első óra végéhez is értünk. Remélem nem voltam számodra túl sok, néha kicsit el tud vinni a hév - vakargatta meg a tarkójánál a bőrt. - Mit szólnál, ha valami fun-nal zárnánk le ezt az egészet. Mondj egy duettet - fordult vissza a zongora felé Még egyszer utoljára a mai nap folyamán Huba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nyomi suli. Utálom. Vissza akarom kapni a nyarat, amikor nem kellett marha korán kelnem, és a tükörbe nézve, nem egy kínai Lucát láttam. Elnyomok még egy ásítást, és rávágom Olga nénire a fürdő ajtaját. Nem vagyok kommunikatív reggel, főleg nem, ha arról kell beszélgetni, ki kente be tegnap éjjel Margit néni szobájának kilincsét lócitrommal. Arra meg végképp nem akarok válaszolni, hogy került ide lócitrom. Megvannak az embereim, Margit néninek meg megígértem, hogy nem felejtem el, ahogy kiabált velem.
- Persze, mindig csak velem van a gond - veszem fel durcásan a táskám, és nem érdekel, Olgi néni se kap most ölelést, úgy szállok fel a buszra.
Legalább technika az első óra. Legalább kevesen vagyunk, mert a többiek inkább mennek énekre. Hát akar énekelni itt a nyavalya, főleg nem reggel nyolckor. Mi vagyok én, hét törpe?
Kíváncsi vagyok, mit fogunk csinálni, csak fel kell ébrednem, ami annyiraaa nehéz. Én nem értem, hogy a felnőttek hogy tudnak ilyenkor felkelni. Annyi mindenért tüntettek már, azért miért nem lehet, hogy a suli kezdődjön 11 órakor és 14 órakor legyen vége? Annyi bőven elég egy napra. Szerintem. Ha nagy leszek, majd Polgármester leszek, és be fogom tiltani a korai órákat. Bizisten.
Most viszont szinte ráfekszem a padra, és csak pihentetem a szemem eskü, amíg meg nem jön Huba bá.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- A legjobb része a Bagolykőnek a nemzetköziség. - máskülönben kicsi lett volna az esélye annak, hogy megismerem Marinát, és határozottan szegényebb lett volna az életem nélküle. Most is fáj, hogy a következő évet már nélküle kell csinálnunk, a csapatnak is hatalmas veszteség lesz és nekem is, mert ő pont az a lány, akivel lehet cicázni és aki jót tesz az ember férfiegójának. Egy kicsit nézem még, ahogy távolodik, aztán a többieket is magam körül. Ez az élet, amit imádok. Itt lenni, bulizni, együtt lenni. Most nincsenek házak, nincs rivalizálás, csak barátságok, meglévők és éppen kialakulók, hiszen Marina éppen egy fiúval tér vissza hozzánk.
- A Fecske egy mestermű. - ezzel nem lehet vitatkozni, életemben nem voltam még olyan féltékeny, mint amikor megláttam azt a csodát. Marina igazi kincset kapott Zalán nagypapájától, gyönyörű, igazi álomseprűt. Kinyújtva a kezem, mosolyogva fogok vele kezet, és bár Rini elmondta, hogy hívnak, azért megismétlem. - Rasztovich Márk, magyarul, dánul meg Rasztovits Márk. Mind a kettőre hallgatok egyébként, évek óta hozzászoktam már, igaz? - Nyomok egy csókot Marina arcára, hogy érezze, eszemben sincs basztatni miatta, sőt, emlékszem még, amikor próbálkozott kimondani, de végül megállapodtunk abban, hogy úgy hív, ahogy kényelmes. - Ne szerénykedj Zalán, a nők szeretik, ha valamiben “leg” vagy, én sem tagadom, hogy a legtehetségesebb lennék. Ha nem lenne a cikesz, veretlenek lennénk. Most meg elveszítjük az egyik legjobb hajtónkat, úgyhogy a következő évben mindent Marinára fogunk majd, és remélem annyit csuklik majd, hogy sosem felejt el minket. - látom, hogy megakad a válasszal, majd elterelődik, én pedig követem a pillantását, és a végén csak a fejem csóválom. - Ez egy idióta. HÉ! TANKÖNYVES SRÁC! Vágod, hogy azokból kellene felkészülnöd a záróvizsgákra? A bájital tankönyv öt éves, ezért olyan vastag. Meg felnőttként is tök hasznos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Médi
- Pécs, évkezdés környékén -

- Még mindig áll az ajánlatom, hogy ezen bármikor szívesen segítek. - Júlia érdekes hatást gyakorol a határaira, maradjunk ennyiben. Régebben biztos nem tett volna ilyen megjegyzéseket, de változnak az idők és a felfogások.
- Borzalmas, hogy ezekért fizetnek is az emberek. - Hát még, ha ismerné a töményebb kaliberű irodalmi termékeket, tényleg elgondolkodna, miért nem művelik mintsem papírra vetik az ilyesmit?
- Most csak szimplán hisztériás, mert a kedvemre kell tegyen. Imádom zsarolni. - Szórakozott félmosolyra húzódik a szája széle, miközben hátat fordít a romantikának és remélhetőleg Médivel együtt baktatnak át a feketemágiás könyvekhez.
- Nekromancia... Merlin segíts, inkább nem. Hogy szelídítsünk inferust? Tessék? Könyörgöm, ezt az olyanoknak találták ki, akik mindenáron kárt akarnak tenni önmagukban? - Meglehetősen látványos a megbotránkozása, aztán minden átmenet nélkül: - Érdekel? - Specifikusabb segítség volna, ha grafikával kapcsolatban keresnének, de az lehet, Médi tűréshatárán esik kívül.
- Mire is mentél tovább? - Magántanulóként kicsit leesett a térképről egy évvel ez előtt, így a legtöbb évfolyamtársa további terveivel kapcsolatban is információhiányban szenved. A magánélete közben elzúgott egy elég kérdőjeles irányba, nem hiába halogatja, hogy válaszoljon.
- Tipikus vaskalapos aranyvérű mese lenne és abból már írt párat a történelmünk. Nem tudnék túl sok újat mutatni a nap alatt. - És nem is akar. Will dolgai túl sötétek, persze ha regényszerűen prezentálják, biztos megtalálnák a célközönséget. - Inkább mesélj, mikor hívsz meg az esküvőtökre Damiennel? Nem idegesít halálra mindkét család, hogy igyekezzetek? - Jó, náluk más volt. Médi valószínűleg nem gyűjtött be egy bónusz magzatot, ami felgyorsítsa a jegyben járást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Médi
- Pécs, évkezdés környékén -

- Jó, nem bántom őket, csak a legtöbb olyan idealizált számomra. A valóságban senki nem csókolózik öt percen keresztül, hacsak nem egyéni rekordot akar dönteni valami bizarr oknál fogva. - Nem vitathatja, néha tényleg vicces és kislányos nevetésre sarkalló egy-két jelenet, de ahhoz épp nagyon sok dopaminnal kell ellássa az agyát.
- Mert... tanulja csak meg, hogy a boldog házasság titka a boldog feleség. Ezt Damien is nagyon hamar el fogja sajátítani. - Megegyeztek Willel, hogy annyira nem beszélnek a gyerekről, bár a férje már egészen nyíltan áll a témához. Inkább őt fogja el a fojtogató pánik egyre többször, ahogy közeledik a kilenc hónap vége, nehogy egy újabb, halott csecsemővel kelljen szembesülnie. A keze szinte reflexből mozdulna kitapogatni, ott van-e még a kis dudor, de félúton rajtakapja saját magát az önkénytelenségén, és visszaereszti a kezét az oldala mellé. Teljesen kapóra jön, hogy elborultabbnál elborultabb szalagcímeket találnak.
- Micsoda? Egy kerti törpét? Ne... Ez olyan, mint hogy nem gondolunk bele, hogy sikerültek a félóriások. Egyszerűen nem. - Vizuális alkat és megvannak a tűréshatárok, de Médi ezzel rendesen feldobta a labdát. Kerti törpét? Örülnie kellene, hogy Will megölni szereti őket?
- Óh... - Nem mondja, hogy sajnálja; hasonló helyzetben az rajta sem segítene, egy sajnálkozás legfeljebb akkor működik, ha tényleg igényli a másik fél, de Médi inkább erősen csalódottnak tűnik, és valószínűleg az egyetlen dolog, ami felvidítaná, az aurorképzés volna. - Jövőre felvesznek. Szinte látom, hogy újrapróbálod. Nem az a feladós fajta vagy. - Régen nem érdekelte volna az sem, ha a barátnői a fejük tetejére állnak. Azóta átértékelte az emberi kapcsolatok fontosságát és noha Médivel nem egymás csípőjéhez ragasztva nőttek fel, ennyi bajtársiasság elfér az asztalukon, ami még nem nyáltól csöpögő, felesleges gesztus.
- Akar a dementor. Nézz rá a férjemre, szerinted kinek kell elkormányozni már most is nagyrészt a házasságunkat? Ha ráhagynék mindent, jövőre el kellene tűnnünk a térképről, mert képtelen összeszedni magát. Kénytelen vagyok családfő lenni, ha már neki derogál. - Láthatóan mérges Willre, de nem teljesen elutasító az indokai iránt. Az igazság az, hogy egyikük sem alkalmas túl sok mindenre, csak Will még rosszabbul kezel sok dolgot, mint ő, és agresszióval próbálja megoldani a gondjait. Segítek: nem túl sikeresen.
A kitagadásra csak vigyorogva megrázza a fejét, hogy hülyeség. Radetzky Anton unokáját kitagadni? Remek vicc, sosem fog bekövetkezni. De úgy tűnik, a házasságuk a Felagund-unokával sem egyhamar. Komolyabbra rendeződik az arckifejezése.
- Az attól függ, melyik oldalát akarod látni? A szövetségesem a szalonokban, tudja, mikor hallgasson és bízza rám magát. Azzal is tisztában van, mit kell letennünk az asztalra aranyvérűekként. Ha arra vagy kíváncsi, milyen a légkör otthon... akkor a 'változó' szót használnám. Nem titok, hogy nem szerelemből házasodtunk, de megtanultuk szeretni egymást... valamennyire. De nálatok... - Tűnődve oldalra dönti a fejét, mint aki őszintén fontolóra veszi Médi helyzetét. - ... nem ilyen egyszerű a helyzet azért. Én és Will a családjaink férgeseinek számítunk. Te akkor is reflektorfényben vagy, ha nem akarod, Radetzky Anton unokájaként. Az egyetlen, amit mondhatok, hogy nagyon alaposan fontold meg, tényleg férjhez mész-e Damienhez, mert az a szerződés jó néhány évre íródik, minimum a nagyapád mandátumának lejártáig plusz két év. Andrássy Amália sosem engedné, hogy kudarcba fulladjon egy ilyen házasság... már, ha ő volt a segítőtök ebben. Ő volt? - Amália őket sem hagyta elválni és mostanság küldött egy kifejezetten szivélyes hangvételű levelet, melyben kifejezte elégedettségét az újabb terhesség hírére. Tehát Magda elmondta neki a fejleményeket, ő pedig forgathatta a szemét. Paraziták, mind.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Még egy mosoly is járt az elnézést kérés mellé, nehogy már azt higgye a gyerek, hogy Dominik egy surmó, aki csak felrúgja az elsősöket. Nem jellemző rá, hogy bántsa a kisebbeket,  ez most egy egész véletlen történés volt, amiben szerencsére nem sérült meg senki és semmi.  - Volt egy ilyen megérzésem - nem volt nehéz erre gondolnia, látva, hogy a kölyök is felpakolt. Közben oldalra pillantott, hogy megint felmérje a jó csajt, de az addigra kámforrá vált, viszont maradt neki az új iskolatárs.  - Aha, oda. Ha gondolod, mehetünk együtt, aztán mesélek pár dolgot a suliról, ha érdekel- ajánlotta fel a segítségét, eszébe jutott az, amikor még ő volt kis seggdugasz elsős, akkor is jól jöttek az infók. - Üdv, Szécsi Dominik, eridon, negyedik évfolyam - kezet is rázott a sráccal, aztán megigazgatta hátán a hátizsákot, ami egy kicsit kezdett kényelmetlenné válni a nehéz súly miatt.
- Ebbe az irányba kell elindulni.  Mit tudsz amúgy a suliról, ősök meséltek róla? - kíváncsi volt, hogy vajon a gyerek szülei is ide jártak-e, hogy egyáltalán varázslók-e, mert bizony akadtak olyan diákok is, akik számára ez az egész varázsvilág egy új dolog volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Megállt a pokróc szélénél, és onnan fürkészte a lányt, aki egyelőre még csak fel se emelte rá a pillantását. Domi szinte érezte, hogy majd ez lesz, persze ide felé sétálva felépített a fejében egy stratégiát, és már tervezte, hogy felbontja azt a tábla csokit, hátha annak az illata megtöri a lány dacosságát, ám ekkor végre elkapta a tekintetét, s meg is kapta a választ.
 - Persze, hogy megérdemlem, engem szeretsz a legjobban a tesóid közül - vigyorgott ezer wattal, és már dobta is le magát Bogi mellé, úgy, hogy szegény lányt majdnem oldalba is könyökölte, de csak majdnem! Kedve lett volna itt elereszteni egy kis beszólást, hogy nagy a kuffer, mert elfoglalja az egész pokrócot, de tekintve, hogy miért is vesztek össze az évnyitón, jobbnak látta, ha most nem kezd hülye poénokkal, mert a végén az csak olaj lenne a tűzre.
- Na ezt honnan tudod? Máris erről pletykálnak? - meglepetten pislogott Bogira, ideje se volt rátérni a békülésre, máris kihallgatáson érezte magát.
- Egyébként igen, randiztunk és elég érdekesen sikerült, mondhatnám azt is, hogy a vége inkább volt kínos, mint sem jó, de azért túléltük - nevette el magát, bár visszaemlékezve maga se tudta eldönteni, hogy mi volt a kínosabb, a ganéparádé, vagy a zuhanyzós incidens.
- Na de ne terelj, mert valamit mondani akartam! Szóval, figyelsz? - pislogott, s hogy tutira ne vonja el a lány figyelmét semmi, aztán folytatta.
- Bocsánatot akartam kérni tőled az évnyitóért, amiért olyan bunkón beszólogattam, nem akartalak megbántani, és nem vagy ronda, oké? - úgy érezte, hogy ezt azért közölnie kell, mert akkor és ott úgy érezte, hogy leginkább ezzel verte ki a biztosítékot a lánynál.
- Ne, itt van csoki - közben kihúzta zsebéből a csomagolt finomságot, és odadobta Bogi ölébe.