Hangos füttyszóval gördül be a vonat a bogolyfalvi vasútállomásra, ami egy igazán szép álomból rántotta ki hirtelen Benit.
- Jesszus, mi történik? - Kábán pislogott körbe a fiú a fülkében, mint akinek halvány lila gőze sincs arról, hogy hol lehet. Valószínűleg ezt a vele szemben ülő kissé mogorva úr is észrevette, és hanyagul az ablak felé biccentett.
- Le kéne szállnod, öcsi. -
Beni a jelzett irányba fordította a fejét, és a peront figyelte hunyorogva, ahol nagy betűkkel a Bogolyfalva Vasútállomás felirat díszelgett. Gyorsan észhez is tért, amikor realizálta, hogy megérkezett. Sietősen felkapta a cuccait, biccentett egyet az öreg felé, és a következő pillanatban már le is ugrott a bogolyfalvi állomás peronjára.
Ez necces volt... Apa meg is ölt volna, ha elfeljtek leszállni, és este megjelenek a Budapesti állomáson.
Beni egész nyáron arra készült, hogy végre elutazhasson Bagolykőbe, és az apja nyomdokaiba léphessen. Az egész családja ide járt és férfi ágon mindenki az Eridon ház büszke tagja lehetett. Kisebb fajta nyomást jelentett ez a fiú számára, de szinte teljesen biztos volt benne, hogy ő is főnixek közé fog kerülni. Az anyja persze próbálta levenni a válláról ezt a terhet és bíztatni, hogy bármelyik házban nagyon jó helye lesz, de Beni tudta, hogy ebben nincs igaza. Az apja és a nagybátyjai biztosan lenéznék, ha pont ő lenne az egyetlen, akit nem az Eridonba szán a sámánbot.
Beni elgondolkozva indult befelé a vasútállomás épületébe. Egyelőre nem tudta, hogy pontosan merre is kéne elindulnia, de bízott benne, hogy a faluban majd útba igazítják.

Dominik

Kissé bizonytalanul nézett körbe az állomáson, ahol egyelőre egy árva lelket sem látott. Talán bent az épületben lesz valaki, aki útba tudja igazítani. Úgyis kellene vennie valami édességet, mert már legalább három óra eltelt azóta, hogy megette az utolsó zacskó gumicukrot, amit otthonról hozott, és érezte, hogy kezdenek úrrá lenni rajta a cukor függőség okozta negatív hatások.
Már épp indult volna az édesség vadászatra, amikor egyszer csak valami vagy valaki erőteljesen nekiütközött oldalról.
- Mi a.. - Kiáltott fel hangosan, majd amikor realizálta a helyzetet és azt hogy a pár évvel idősebb srác rögtön bocsánatot kért, le is hűtötte magát.
- Ja, semmi gáz. Igen, most kezdem az elsőt. Ezek szerint te is a suliba mész? -
Beniből kibukott egy megkönnyebbült sóhaj, amikor kiderült számára, hogy valószínűleg egy iskolatársával sikerült összefutnia (szó szerint). Örülne, ha a srác is egyenesen az iskolába tartana, mert akkor nem kellene itt szerencsétlenkednie a faluban, amíg talál valakit, aki útba igazítja.
- Egyébként Bakonyi Benedek vagyok. - Barátságosan nyújtja a kezét a másik felé, és azon töpreng, hogy vajon ő hányadikos lehet és milyen benyomásai lehetnek Bagolykőről. Csak most tudatosult benne, hogy igazából fiatalokkal nem is beszélgetett még az iskoláról. Általánosban egy mugli suliba iratták az anyukája miatt, így ott nyilván semmi ilyesmi nem kerületett szóba, és mivel az apja családja vidéken élt, így a közelükben nem is nagyon ismertek más varázsló családot.

Dominik

Beni hirtelen haragú, és most is majdnem felhúzta magát, de szerencsére hamarabb reagált a srác, mint hogy az érzések elöntötték volna a kis elsős fejét. Sokszor került már kellemetlen helyzetbe amiatt, hogy nem tudta kordában tartani az indulatait. Mindez pedig azért volt igazán különös, mert egyébként Beni mindig is egy áldott jó gyereknek számított. Szót fogadott a szüleinek, rendesen tanult, hallgatott a tanárokra és balhékba se nagyon keveredett, kivéve, ha felhúzták. Akkor viszont nem tudta leállítani az őrült tornádóként lesújtó indulatait, így legánkább az okozta a zavart a fejekben, hogy egy ilyen mintapéldányból mégis honnan törnek elő ekkora érzelmek. Lehetne ezt fejtegetni, hogy pont az elfojtott düh, ami miatt jól is tudott viselkedni, az tört elő ezekben a helyzetekben, de tizennégy évesen ilyesmiken még nem gondolkozik az ember.
- Fú igen és igen! Jó lenne együtt menni, mert fogalmam sincs, hogy merre van a kastély és nagyon érdekelnek a tapasztalatid. Nem akarok teljesen hülyén állni az első hetekben, itt biztos mindenki marha tájékozott már. -
Beni hálásan pillantott az idősebb srácra, majd gyorsan a nyomába eredt, amikor az elindult a peronon keresztül a falu felé.
- Oh wow! Eridonos vagy? Nagyon szeretnék abba a házba kerülni. - Beni kicsit behúzta a nyakát és elharapta az utolsó szavakat, mert érezte, hogy kicsit creepy lehet ez a hatalmas lelkesedése az Eridon felé. Meg hát, honnan is kéne Dominiknak tudnia, hogy neki miért ilyen fontos ez az egész.
- Valamennyit igen. Apám és a családja mind ide jártak. Mind az Eridonba. Anyukám mugli származású. A fater egyébként élete legszebb időszakaként emlegeti az itt töltött éveket, ami rám és a húgomra nézve kicsit szomorú, de mindegy. -
Beni elmosolyodik az utolsó mondat után, mert Emmával a húgával ez volt az egyik kedvenc közös témájuk, hogy milyen gáz már, hogy az apjuk jobban szeretett suliba járni, mint velük lenni.
- Na és neked van egyébként kötődésed a varázsló világhoz a Bagolykőn kívül is? -

Dominik

- Mi? Milyen jó csaj? -Beni a füle hegyéig elvörösödött és zavarodottan pislogott körbe az állomáson. Tény, hogy néha már megesik vele, hogy felkapja a fejét egy-egy az ellenkező nem csinosabb képvielőjének láttán, de most teljesen biztos, hogy semmi ilyesmiről nem volt szó.
-És milyen a ház? Meg az emberek? Tényleg mindenki olyan bátor, mint a sztorikban? - Beni csillogó szemekkel hallgatta Dominikot, és hálád adott az összes égieknek, hogy pont vele futott össze. Jófej volt, és igazán figyelmes, hogy a nála jóval fiatalabb szeppent elsőst rögtön a szárnyai alá vette.
- Fú basszus, erre nem is gondoltam, hogy a bot megérezheti, ha parázok. Oké, próbálom majd lazán venni. - Kimondani persze sokkal könnyebb volt ezt, mint valóban elengedni a feszültséget és pozitívnak maradni. Főleg, ha valaki még nem sok stresszes helyzetet élt át az eddigi röpke tizennégy éve alatt.
- Hát.. igazából itt még egy másik csaja volt. Mivel anya mugli, vele csak később, mikor már dolgozott akkor találkoztak. De annyira nem zavar, már megszoktam, meg amúgy is kíváncsi vagyok, hogy miért van ennyire oda. Szóval most végre lesz esélyem valamit megérteni belőle is. - Beni hálás volt Dominiknak, hogy próbálta őt jobb kedvre deríteni, így gyorsan el is engedte a lamentálást és igyekezett inkább az "itt és most"-ra koncentrálni.
- És miért nem akarta apád tartani a kapcsoaltot? Meg ez igaz anyukád szüleire is? Sajnálom egyébként. Biztos sok mindent tanulhattál volna a nagyszülőktől még suli előtt. Meg amúgy is, én eléggé fontosnak tartom a családot. De persze ebben a szituban nem a te döntésed. -
Beni furcsállta, hogy Dominik szülei így eltávolodtak a varázsvilágtól, de biztos volt benne, hogy ennek köze lehet a kvibliséghez. Úgy tényleg nem annyira buli, ha körülötted mindenki varázsolgat, te meg tudsz mindent és mégse sikerül életre keltened azt a tudást.
- Van, de csak anya részéről. Ő meg Pesten tanul egy mugli suliban. Csaknem kísérőt keresel az évnyitóra? - Beni huncut kisfiús vigyorral nézett fel a srácra. Ő még pont a határon volt az érdeklik a lányok és a fújj de gáz lányokkal lógni témák között, így teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy épp a gyerek vagy a kiskamasz éne lép előtérbe.
- Mitől? - Szórakozottan, kérdez vissza, majd a következő pillanatban hangosan felkiált, amikor a vadállatok nekiugaranak a melletük lévő kerítésnek. - Mi a fasz?! Jaj... Eskü, nem most tanultam ezt a szót, ne üss meg! Rohadtul megijedtem... és ezek még nem is varázslények. Mi lesz itt ha kiszabadulunk éjszaka az erdőbe?! -

Luca

A zűrös évnyitó után Beni legszívesebben elmenekült volna valahova jó messzire és egy-két hétig vissza se jött volna. Borzalmasan érezte magát, és tudta, hogy ezzel megalapozta az ittlétét és a róla alkotott véleményt. Persze sokan mondták neki, hogy Zsannát fogják felelősségre vonni az egész miatt, de azt meg egyáltalán nem érezte volna fair-nek, hiszen ő sem gondolkozott és simán, kérdés nélkül benne volt a hülyeségben.
Muszáj volt kicsit kiűrítenie a fejét és nagyon vágyott a friss levegőre, ezért úgy döntött, hogy suli után lemegy pár órára a faluba körbenézni. Talán még Zsannának is visz valami édességet a Czukorvarázsból, hátha sikerült őt jobb kedvre derítenie.
Amint leért a főtérre elgondolkozott, hogy vajon miért történik vele mindig ez. Talán meg van átkozva?! Biztos a nagyanyja volt, vele valahogy sose találták a közös hangot.
Épp a nagyijával való zűrös kapcsolatán agyalt, amikor hirtelen elészökkent valaki és váratlanul szájon puszilta.
- Hóó.. Mi volt ez? - Beni döbbenten bámul a nála egy fejjel alacsonyabb, pár évvel fiatalabb leányzóra és próbálja lehűteni indulatait. Hiszen ő csak egy kislány, tuti valami hülye vicc.
- Luca, igaz? Szia. Én Benedek vagyok. Minden idegent így szoktál üdvözölni? Mert ha igen, akkor légyszi mutass be a szüleidnek, kicsit dumálnék velük. -

Julcsi

Kifejezetten örült, hogy a mai napot a tantermeken és a klubhelyiségen kívül tölthette, ugyanis már azt érezte, hogy szétrobban a feje a rengeteg tanulástól, amit az elmúlt két hétben leművelt. Nem volt stréber vagy ilyesmi, de az évnyitón történt malőr óta úgy érezte, hogy helyre kell állítania a renoméját és erre jelenelg nem volt jobb ötlete, mint az eszeveszett magolás és gyakorlás.
Ez a nap viszont más volt, hiszen Julcsi elrángatta (azért nem kellett annyira győzködni) magával a próbaterembe, hogy átvegyék a darabot, amire most gőzerővel készül. Nem ismerte még olyan jól a lányt, de meg volt az összhang köztük. Bár Beni abban is biztos volt, hogy ha Laca vagy Rómeó ráértek volna, akkor most nem ő ücsörögne a terem sarkában, kezében a (baromi hosszú!!) szövegkönyvvel, de jelenleg ezzel sem volt különösebb problémája. Tudta hogy elsősként még nem rúghat labdába az idősebb srácokkal szemben és nem is nagyon akarta magát hiú ábrándokba kergetni. Most inkább csak barátokat gyűjtött, aztán ki tudja, a jövő teljesen kifürkészhetetlen és eddigi 14 éve során is már bőven okozott neki meglepetéseket.
- Nyugi, jó vagy! Menni fog ez, csak ne feszülj rá! Én a felét se bírnám megjegyezni annak amit eddig elmondtál! - próbálja nyugtatni háztársát. Nyilván ő nem érezeheti azt a nyomást, ami Julcsin van, de voltak hasonló tapasztalatai a sport karrierjében és azt már régen megtanulta, hogy az a lehető legrosszabb, ha elkezd idegeskedni, mert akkor tuti, hogy minden szétesik benne és körülötte is.
- Persze... "Ugyanis olyankor úrrá lesz a késztetés, hogy megfelej, még akkor is..." - olvassa a mondatot és érdeklődön néz Julcsira, hogy hogyan folytatja.

Julcsi

Egészen jól haladtak a próbával, legalábbis Beni megítélése szerint. Bár a lány ábrázatából egyáltalán nem ez volt kivehető. Ő nem volt megelégedve saját teljesítményével, és valami olyan dolog bosszantotta, amit Benedek nem teljesen értett még.
- Oké, értelek! Bár nem tudom mit jelent az, hogy "kontextualizálni", de azt látom, hogy nagyon görcsösen próbálod jól csinálni. Gondolom ez számít, ha bele akarsz helyezkedni valaki másnak a bőrébe. Mármint pont az, hogy ne legyen görcsös. Nyilván kívülről nézve könnyű okosnak lenni, de mi lenne, ha megpróbálnád csukott szemmel először? - fogalma sem volt róla, hogy van-e bármi használható a mondandójában, vagy csak még jobban felidegesíti Julcsit, de egy próbát mindenképp megért.
- Ezaz! Na ez már sokkal jobb volt! - lelkesíti háztársát, majd ő is lefekszik mellé a a próbaterem padlójára. - Figyi, mesélsz kicsit erről a szerepről? Mi lesz a lényege, meg miért fontos neked? -
Nem igazán volt otthon ebben a színjátszás témában, de azt tudta, hogy nagyon fontos, hogy valahogy személyessé és átélhetővé váljon a színész számára az adott szerep. Azt nem tudta, hogy ezt hogyan lehet megcsinálni, de elméleti szinten nagyjából össze tudta rakni, hogy miről lehet szó. Lehet, hogy egyszer ki is próbálom. Végső soron nem lehet tudni, hogy biztosan nem menne neki, amíg egyszer ki nem próbálja. Bár annyira nem vágyik a rivaldafényre, de néha úgy érzi, szívesen elbújna egy kicsit a világ elől, és lehet, hogy erre egy szerep éppen tökéletesen megfelelne.

Dominik

- Köszi, megvagyok! - idefele úton már kidolgozott egy technikát arra, hogy melyik csomagját hol és hogyan cipeli, meg hát meg is akarta mutatni a nagyobb fiúnak, hogy néhány táska nem jelent neki problémát. Persze objektíven nézve ez teljesen hülyeség volt, de az ő kiskamasz lelkének szüksége volt rá, hogy bizonyítson.
- Ez elég jól hangzik! - bólint az Eridonosok általános bemutatására. Saját magát nem tartja extrán bátornak vagy vakmerőnek, de a hülyeségekben mindig benne volt, szóval ezzel sem lesz gond. Érdeklődve hallgatja Dominik jó tanácsait a bottal kapcsolatban és fejben próbál mindent feljegyezni. Nem is gondolta, hogy van ilyen, hogy szemét napja van a varázstárgynak, amin valakinek a következő 5-6 éve is múlhat. Nagyot nyel ahogy ezt realizálja, de megpróbálja elhessegetni a negatív gondolatokat és arra fókuszálni, amit szeretne. Ahogy Dominik is mondta.
- Sajnálom, hogy ilyen nehéz vele. De biztos elfogadja majd egyszer, hogy ez a helyzet és téged is jobban fog támogatni. - bíztatóan néz a srácra, majd elneveti magát, ahogy az próbál érdeklődni az idősebb női rokonairól.
- Van itt rendes bál? Ilyen dísztaláros, táncolós, igazi? - hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy lelkes-e vagy leverte a víz az az esemény gondolatától, de nyilván attól függ, hogy mi lesz az elvárás vele szemben.
- Jó, jó, odafigyelek majd. - feleli ziláltan, de nem is teljesen fogja fel, hogy mit mond neki Dominik, annyira befosott az állatoktól. - Kedves bá? Pedig nagy flash lenne, ha kedves Kedves lenne.-
Kicsit szégyellte magát, amiért úgy reagált, mint egy kislány, szóval próbálja az idióta viccekkel elterelni a feszkót és Dominik figyelmét az iméntiekről.
- Hát nem is úgy gondoltam, hogy küldenek. - cinkos vigyorral néz a másikra. - Nem, még nem, de lehet, hogy nem is annyira szeretnék. Te már láttál?-
Közben a távolban már észrevehetőek a kastély fényei. Elég lenyűgöző látvány! Beni szájtátva figyeli a hatlamas épületet és elkezd egyre izgatottabbá válni a rá váró új élményekkel kapcsolatban.
- Köszi a tippeket meg hogy elkísérsz ide! Te nem vagy prefektus amúgy? Ki lehet az? - tényleg hálás Dominiknak a támogatásért, és jó érzéssel tölti el, hogy valakit már biztosan ismer a suliból, így ha nagyon nagy gáz van, akkor legalább már egy emberhez tud fordulni.
- De menő! Várom már, hogy ilyeneket tudjak csinálni! - figyeli ámulattal a varázslatot.
- Hát hobbim amúgy elég sok van, és van köztük jó pár, ami mugli dolog. Például a fényképezés. Az általánosban kosaraztam, azt nagyon szerettem. Kviddicset meg így konkrétan még nem próbáltam, apával néha kimentünk repkedni a közeli rétre, de ennyi. Viszont nagyon szeretném megtanulni. Te játszol? Vagy valami mást csinálsz? -