Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Írországban teljesen normális taktika, hogy akire kíváncsi vagy, nem engeded, hogy szomjazzon, bár az már a másik félen áll, hogy kér-e ezek után a társaságodból. Az enyém úgy látszik, igen, mert nem kell sokat várnom, hogy megálljon mellettem, és oh boy, közelebbről már látom, hogy minimum egy szemorvosi vizsgálatra lesz szükségem. Nem a harmincas évei elején, inkább a vége felé járhat, és sokkal jobban néz ki, mint hittem! Meg se próbálom elrejteni a barátságos-elégedett félmosolyt az arcomról.
- A legjobb helyen. Azt mondják a magyarok, hogy ökör iszik egyedül. Gondoltam, társulhatnánk. - Valószínűleg nincs felesége, vagy ha van is, borzasztó lehet a kapcsolatuk. Másként miért ülne itt szombat este ahelyett, hogy vele van? Egy pillanatra lecsúszik a tekintetem a gyűrűsujjára, biztos, ami biztos alapon.
- Amúgy a nevem Karina, kedves idegen. Egészségedre! - Odahaza hangos koccintással koronáznánk meg a gesztust, itt azért visszafogottabbak az emberek, ahogy észrevettem, vagy inkább társaságtól fog. Most épp nem azt akarom bebizonyítani, hogy mennyire hangosan tudok kocsmázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

Ha őszinte akart lenni a barna, azt hitte, hogy egy csomó ittas kamasz előbb fog a sütire rácsapni, mint rá. De hát, a körülmények úgy hozták, hogy a kihívás varázsa miatt csábítóbb lett mint egy habos pite. Nem is akárkinek. Meg se kellett fordulnia ahhoz, hogy tudja ki áll mögötte. Hiába tartott csak pár napig maximum hétig a mézes mázas kis kapcsolatuk, még mindig libabőrössé tette a karját, ahogy ajka épp csak egy kicsit a fülét birizgálta.
- Ha azt hiszed Rasztovitc, hogy eltereled a figyelmem a közelségeddel, akkor rosszul gondolod - válaszolt a lány, a tipikus dán kiejtésével kiejtve a férfi vezetéknevét. Hiába élt már olyan sok ideje ebben az országban, még igenis voltak homályos részek számára a magyar kiejtéssel kapcsolatban. Például Márk hiába próbálta megtanítani, hogy rendesen ejtse ki a nevét, egyszerűen nem fordult úgy a nyelve, hogy jó legyen.
Az üvegért nyúlt a barna, és közben félig a férfi felé fordult Marina. - De azért te vagy a megmentőm - jelentette ki, és egy nagy cuppanóst adott a másik szája sarkába. Az arcára akarta, csak a koordinációs képességei minimum olyan jók, mint a gyógyítói. Aztán jól meghúzta az üveget. Minél gyorsabban iszik, annál gyorsabban utoléri a már régóta ott bulizókat.
- Három nagy korty - nyújtotta vissza az üveget kissé összeszűkült szemmel Marina, jelezve, hogy most már a másik jön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Azt mondom akkor, hogy ne hazudtoljuk meg a magyar hagyományokat. - Ezzel az előbbi megjegyzésével lényegében akkor Karina megoldotta a meghívást, így Rafael helyet foglal vele szemben az asztalnál. Ha Karina valóban felméri a kétfejét, gyűrű után keresve, semmi hasonlót nem talál.
- Fájna, ha 'kedves idegen maradnék', szóval hadd mutatkozzak be én is. Rafael.  - Azzal fel is emeli a korsót egy koccintásra, bár való igaz, hogy a mozdulat nem lendületes, inkább csak egy visszafogott üdvözlő gesztus.
- Tudom, hogy klisé kérdés, de nem véletlenül válik az ilyesmi gyakorivá és sablonossá, de... hogyhogy egyedül? Az ember azt gondolná, hogy szombat este egy csinos fiatal nőnek akkora társasága van, amekkorát csak szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Rafael... - Legalább nem István, vagy Károly. Hogy imádkoztam, hogy ne valami tradicionális magyar névvel áldjanak meg egy átlagon felüli arcot.
- Nos... a fiatal nő próbál visszaszokni a normális életbe, de tinédzserek között már nem az igazi, és a társaságom pedig egy másik országban ragadt. - Itt a legtöbb gyerek tombol és fél óra alatt már a fenekükön csúsznak az olcsó alkoholtól, idősebb muglik között meg nem volt most kedvem zsonglőrködni. Legkevésbé konszolidált állapotomban keresnem kell a szavakat, hogy ne hoppanálásról, rúnákról és kísérleti mágiákról tartsak előadást varázstalanoknak, és aztán majd ébredhetek egy rivallóval a nyakamban a minisztériumtól, hogy legyek kedves, ezt NE!
- Ha az íreknél nem találkozol minimum egy, teljesen illuminált emberrel a mosdóban, aki a kéztörlő tartálya alá dugja a kezét becsukott szemmel, és várja, hogy beinduljon a szárító, miközben két másik imitálja a hangeffektust mögötte, akkor az a hely egy egyszer látogatós volt a listán. - Egyszer szembetaláltam ezzel magam, mikor a kollégákkal szabadultam ki a városba, és a férfiak nyitva hagyták a mosdó ajtaját, hogy a hölgyek is végignézhessék ezt a három fős kiselőadást. Zseniális volt.
- Egyszer próbáld ki, garantáltan megéri. Minimum két verekedést, egy lánykérést és egy temetést levezényelnek és az este végére kibővül a családod további cirka ötven O’Connorral, Murphyvel, és O’Neill-lel. - Közben a mellettünk elnavigáló manótól kérek még két whiskyt is.
- De ugyanezt kérdezhetném én is tőled. - És itt most már leplezni sem próbálom, hogy megnézem mindkét kézfejét újból. - Nincs gyűrű, se bevésődött nyom, - Finoman a keze felé intek a korsóval. - tehát vagy nem hordod, vagy az összes magyar nő vak és süket. Vagy... single by choice? - Kérlek add, hogy ne legyen házas. Akkora csalódás lenne, ha most fel kellene állnom innen, mert házas emberrel nem kezdünk ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Délutáni bevásárlásomból indultam el kicsit császkálni. Kezemben a teli vászonszatyor, amiben megtalálható 4 db alma, 2 tábla csoki, 3 db tökös derelye, egy fogkefe, gyógyfüves sampon, vaníliás vaníliás parfüm és egy frissítő arcmaszk. Persze nyilván nem létszükséglet, de ezt a pofit karban kell tartani. Szeretem a mostani időt, és ilyenkor szívesen andalgok még pénz nélkül is egy túlárazott fenszi kávéval. Igen, FENSZIvel, miközben a néhol feltámadó őszi szellő totál összeboglyazza a belőtt séróm, odaragad a számhoz, és a szememhez, amitől nyilván lófoknyit nem látok. Mert persze a valóságban fele annyira nem szép az ősz, de azért akkor is jó, ha szar. Értitek, na. Most éppen nem vet fel a pénz, gondolom, hogy anya miért nem küld, de nem érdekel. Az is szembe jutott, hogy vállalhatnék valami diákmunkát a kávézóban, vaaaaagy, én is lehetnék seprűs futár. Ezzel mondjuk csak annyi a baj, hogy nem igazán szeretek repülni. Nem azt mondom, hogy béna vagyok, de nem érzem valami komfortosnak, csak akkor ülök rá, ha muszáj. Órán, például. A cukrászdában lehetnék mondjuuuuk Aide de cuisine? Áhh, nem folyton csupa ragacs lennék, fujj. Kis szatyrocskámmal megközelítem a burgerezdét, de nem akarok bemenni, csak belesni. Nem látok be annyira, hogy megnézzem mondjuk a menüsort, de mivel rendelni már úgysem tudnék, így végülis nem baj. Bénán nézhetek ki, ahogy befelé leskelődök, mint valami béna kis Twist Olivér, pedig nem vagyok szegény gyerek, csak már egy ideje nem küldnekek apanázst a szüleim, amitől a hétvégi kajás bevásárlásaim egyre kevesebb cuccot tartalmaznak. Egy nagyobb fajta sóhajtás kíséretében fordulok meg, hgy visszamenjek. Ahogy az ajtó előtt haladok el, valaki kifele jön és az ajtó lendületesen a hátamnak szalad, amire egy kisebbfajta nyögéssel válaszolok, és egy előre bucskázással fejezem be. Az első aire gondolok, hogy au, mert a tenyerembe beleáll egy kisebb kavics, de ami kij9n a számon, az nem éppen az au, mert a szatyrom teljes tartalma nem borul ki, de az almák persze hamar kiszaladnak.
-Basszus, minden ajtót ekkora lendülettel vágsz ki?
A cuccaim igyekszem felszedni, hogy ki váta rám az ajtót, még nem látom. Az is lehet, hogy tele a keze kajával, és csak a lábával tudta kinyitni. De a tenyeremem akkor is fáj, és baszki. Az ajtó másik oldalán is állhatnak emberek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Elnevetem magam, ahogy tagadja, hogy bármit is kiváltottam volna belőle, főleg, mivel tudom, hogy még most is képes vagyok rá, ahogy ő is belőlem, de lássuk be, nekünk volt ez gyors felívelésünk, és szó szerint a csúcson hagytuk abba. Kell ennél több? A legrövidebb és legtökéletesebb kapcsolatom volt, ő azon kevesek egyike, akivel bármikor újrajátszanám a napokat, ha tudom, hogy a vége pont olyan jó lesz.
- Mindig is szerettem a nagy szád, Darik. Az egyik legjobb tulajdonságod. - az apám azt mondta mindig, hogy a nők szeretik, ha dicsérik, de a hazugsággal könnyen befürödhetünk. Egy biztos, én így udvarolok, és tökre az igazat mondom. Együtt kviddicsezünk, pontosan láttam már minden formájában.
- Óvatosan kicsilány! - kapom el nevetve a derekát, ahogy majdnem szájon csókol, ami vicc, hogy tudom, nem direkt csinálta, mégis ígéretesnek mondja az estét. Akár csak az, ahogy szépen lehúzza az ital egy részét. Elismerően biccentek, majd átveszem tőle az üveget, és hirtelen húzok le hármat meg egy felet. - Három és fél. Kellene szereznünk még inni, mert tudom, hogy nem fogsz leállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Látta a sarkon beforduló alakot, ahogy pofátlan módon követte őt már második hete. Kifejezetten irritálta az, hogy a másik még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy mondjuk takarásban maradjon, és megpróbálja eltakarni kémkedő szándékát. Emiatt még jobban rühellte az aurort, kedve lett volna arcon pöckölni egy égő csikkel, dolgozott is benne a harag, de úgy érezte, hogy ez talán a következő próbatétel. Meg kell állnia, hogy ne verje ki a szart is abból a tagból. A régi Balázs gond nélkül megtette volna, puszta ököllel rontott volna a másikra, most viszont vissza kellett fognia magát. Magában háromszor is elmantrázta, hogy nem ütöm meg, nem ütöm meg, nem ütöm meg, majd a csárda bejáratához érve még egy vigyort is villantott a fakabát irányába, csak hogy érezze a törődést.
Próbált keménynek és higgadtnak tűnni, de a csőrét mégis csak pöckölte a tag. Ezekkel a gondolatokkal tért be a csárdába, egyenesen a pultot célozta meg, ahol rendelt magának egy habzó sört, mellé egy pohár lángnyelvet, majd az egyik félreeső asztalnál telepedett meg, ahol rágyújtott egy cigire. Épp elnyomta a csikket és nyúlt a pohár után, amikor kihúzták a széket, s ahogy tekintete a kezekről a tulajdonos arcára siklott, úgy lepődött meg, s azzal a lendülettel egy életvidám mosoly szökött az arcára.
- Kettőt is, kinek címezhetem? Óvári Dettinek vagy Tátraiénak? - villantott egy mosolyt, halovány emlékei szerint amikor leveleztek, akkoriban hevesen udvarolt Dettinek Tátrai Márk, aztán ahogy lesittelték, őszintén fogalma sem volt arról, hogy lett-e valami köztük, férjhez ment -e Detti, vagy sem.
Míg azonban várta válaszát, fel is egyenesedett az asztaltól, hogy nagy karjai közé zárja a törékeny nőt, és két puszi kíséretében magához ölelje.
- Ezer meg egy éve nem láttalak Detti, tök jól nézel ki! Mi van veled, hogyhogy itt? Iszol valamit? - hirtelen árasztotta el a kérdésekkel, kicsit bőbeszédűbbnek is tűnhetett, mint anno, de ez csak azért volt, mert Balázs rohadtul örült annak, hogy a megszokott , rács mögötti arcokon kívül most végre találkozhatott azokkal az emberekkel, akik régen nagyon is közel álltak hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

x valahogy x

- Óvári maradtam, Tátrai már rég a múlté. Nem bírta tartani a tempót - válaszolja széles mosollyal. Ugyan megviselte kissé annak idején a szakítás, de az már egyébként is sok évvel ezelőtt volt, túl is tette magát az egészen szerencsére. Közben megszabadul a lassan hűvösödő esték miatt nyakába dobott szürke sáltól, majd a kabátjától is. A sálat a kabát ujjába gyömöszöli egy jól irányzott mozdulattal, majd azt a szék támlájára dobja némileg hanyagul. Végül pedig kényelembe helyezi magát az asztalra úgy könyökölve fel, ahogy az az anyja szerint legfeljebb egy kocsmában elfogadható. Milyen nagyszerű, hogy most úgyis éppen egy kocsmában van gyakorlatilag.
- Ha ezer éve nem is, de mindjárt tíz, ha jól számolom - feleli kurtán felnevetve. A maga részéről ő is örül, hogy olyan emberbe botlott, aki kétségkívül nem fog ódát zengeni kedves nővére csodálatos voltáról. Hátát a szék támlájának dönti, mielőtt a kérdésekre válaszolna, ujjait összeakasztva pedig kinyújtja a kezét, míg hangosan nem roppannak az ujjpercei. Mintha csak valami komoly erőfeszítésre készülne.  
- Mindjárt szerzek majd mézsört. A lángnyelvet itt még nem próbáltam, mennyire iható? - tudja le előbb a rövidebb témát, önkényes sorrendben válaszolva a hozzá intézett kérdésekre.
- Ereklyevadász lettem végül, most meg a pécsi egyetemen írom a doktorimat és a Minisztériumnak dolgozok, mert a nagypapa beteg és Hédi is hazacuccolt a görögöktől. Szóval most... szörprájz, ereklyéket vadászok le - nevet. - Na és veled mi van? Elvetted végül Zsókát? Két gyerek, kertes ház? - teszi fel a kérdést, mert bár tudja, hogy megjárta a Zengőbarlangot, végtére is az pár hónap is lehetett. Erről semmit se tud, Balázs meg majd elmondja, amit el akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

Furcsa volt ez a játék a kettő között. Egy külsős ember könnyedén hihette, hogy valami van közöttük. Ám ha csak egy kviddicsest is megkérdezett volna az ember lánya vagy fia, könnyedén rájöhetett, hogy a kis macska-egér játék szimpla szórakozás mind a kettőjük részéről. Semmi komoly, mert az nekik nem működik. Szabadon viszont annál jobban működnek együtt, így az se lenne csoda, ha az ivóverseny végére megint egymás karjaiban kötnének ki, mint azon a bizonyos ünneplésen négy évvel ezelőtt.
Marina kezei reflexszerűen fognak rá Márkéra, mintha csak üzenni akarná, hogy mennyire helyén is vannak azok ott. Aztán hatalmas vigyorral az arcán figyelte, ahogy a másik is meghúzza az üveget. Nem, ennek biztosan nem lesz jó vége. De melyik mókának volt ő bármikor az elrontója?
- Dán véremre esküszöm, hogy alul fogsz maradni Rasztovits, ha belehalok is - kacsintott Marina, és átvéve az üveget újabbat húzott belőle. - Négy. Ne merj csalni, amíg beszerzek - figyelmeztette a másikat, és kipördülve a kezei közül az összeverődött társasághoz pördült. Akiknél rögtön meglátta Korit és Zalánt. ADHD-s agya pedig rögtön hiperkapacitásra kapcsolt, és hevesen lépett oda a kölykökhöz jól megölelgetve őket.
- Úgy örülök, hogy itt vagytok, mi ez a buli? És hol a többi pia? Épp benne vagyok egy versenybe - mutatott maga mögé izgatottan ficeregve a lány, és felváltve nézett két áldozatára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ezek szerint külföldről ide- vagy visszaköltözött boszorkányhoz van szerencsém? - Végül is a Karina elég nemzetközi név, lehet elhamarkodottan gondolta magyarnak a nőt a "magyar mondás" elszólás alapján. Vagy hasonló helyzetben van mint ő maga, aki sok évet töltött kinn az államokban, mielőtt visszaköltözött volna.
A furcsán specifikus jelenet részletes leírására csak meglepetten pislog egyet-kettőt, mielőtt jóízűen elnevetné magát.
- Nos, azt hiszem, nem látogatok elég ír pubot ahhoz, hogy találkozzak ilyesmivel. De remekül hangzó jelenet. Én magam az Egyesült Államokban töltöttem több időt egy kontinenssel arrébb.
Miközben Karina beszél, beleiszik a saját korsójába, mégiscsak szomorú lenne, ha hagyná a nőt egyedül fogyasztani - és az ajándékot sem érdemes hagynia kárbaveszni.
- Ha létezne az említett gyűrű, nem itt tölteném a szabad estémet. De jobb is így, nem igaz? Másként nem beszélgetnénk. - Azért hízelgő, hogy asztaltársasága máris ellenőrizte a gyűrűsujját, mert akár tetszik - akár nem, azért már idősebb, nem mindennaposak a flörtök. És nyilván tetszetős az ember fiának, ha csinos nők érdeklődnek iránta.
- Inkább mondanám, hogy sűrű az élet, minthogy 'by choice'. És kedves Karina.. - a név említésénél kissé megdönti előre a fejét, kissé előrébb dőlve az asztalnál. - .. És hogyhogy hátrahagytad a barátokat és izgalmas pubokat ezért az apró kis országért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem mered - szűkítem össze a szemeim, és próbálok valami nagyon fenyegető élt megütni, de mosolygok, így a hitelességnek annyi. Már annyira nem is furcsa ám vele lógni, meg nem is olyan merev, mint amilyennek először tűnt.
- És igaz? De mondjuk lehet tényleg jobb, nem? Ha nem is apud, de anyudnak tuti nem hiányzik a sok turista, akik összetapiznak mindent - én ehhez mondjuk abszolút nem értek, csak azt tudom, én se tenném közszemlére a helyet ahol élek, legyen bármekkora is.
- De figyi? Miért nem rejtették el, mint a sulit is például? Akkor nem pletykálnának - gondolom én, hogy ezzel több évtizedes problémát oldottam meg hirtelen.
A kellemes pillanatoknak hamar vége, sose ettem még gyomorgörccsel vacsorát, és tudom, hogy nagyon meg fogom bánni, amiért csak pár falatot sikerült legyűrnöm, de... nem volt jó. Én nem ehhez szoktam. Ehhez a síri csendhez. Gondolom, nincsenek is sűrűn együtt, akkor miért nem beszélgetnek, ha igen? Nem értem őket. Pedig elvileg szeretik egymást. Felnőttek...
Nagyi elhív, bennem meg megáll az ütő hirtelen, de persze ahogy tudom, összeszedem magam. Figyelmesen hallgatom, kényszerítve magam, hogy most aztán mindent megjegyezzek, mert tényleg nem szeretném apust beégetni.
- Nem tudom, mennyire fogja vigasztalni, de anyuék részéről sincs több - osztom meg vele mosolyogva, még csak fel sem fogva, mennyire el vagyok így kényeztetve, hogy nem kell mással osztoznom a figyelmen.
- És fel is venném örömmel, de... Dr. Löwenherznek nem kellene ebbe beleegyeznie? - annyira a nagyira koncentrálok, hogy arra már nem megy, hogy apámat apámnak nevezzem. Még a tarkóm is megvakarom kínomban, mert hát.. nem rajtam múlik.
- Higgye el, én lennék a legboldogabb, ha csak annyi hátrányom lenne, hogy házasságon kívüli vagyok, de... én javarészt muglik között éltem, mert anyus dacolt... még csak a varázslás se megy úgy, ahogy kellene, mert nem szoktunk még össze a pálcámmal, és persze, hogy makacs az is. Meg fogalmam sincs, mit kellene csinálnom, hogyan kellene viselkednem, hogy az jó legyen - sokáig viszont nem bírtam türtőztetni magam, a kezeim is munkába lendültek, gesztikulálok is velük rendesen, és még a nyelvemre se vagyok képes csomót kötni.
- Én csak tartok attól, hogy csalódást okozok - motyogom a végén halkan, mert nem annyira jó érzés ezt beismerni.
- A kastély nagyon tetszik, és már láttam egy manót odakint, nagyon aranyos - a rossz kedvem is hamar elpárolog, ahogy az lenni szokott, újra szikrázóan mosolygok a nagyanyámra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- El is hiszem, veled nem könnyű tartani - jegyezte meg egy cinkos mosollyal, hisz úgy ismerte Óvárit, mint a tenyerét. Kismillió alkalommal lógtak ők ketten együtt, csináltak sok hülyeséget is, és pontosan tudta azt, hogy Detti nem az az egy helyben ülő feleség típus. Neki kaland kell, és izgalmak. Lehet, hogy emiatt is jöttek ki jól, s így utólag belegondolva kész csoda, hogy Dettit nem rángatta bele valami bődületes nagy hülyeségbe.
- Helyes, szerintem nem is illett hozzád a csávó, de nem akartam beleszólni, mert a végén még a pálcáddal találtam volna szembe magam - fűzte hozzá egy újabb mosollyal, tényleg örült, hogy Tátrai nem gyűrűzte meg Dettit, mert elég fura alak volt.
Míg a nő öltözött, ő is visszatelepedett a helyére, lopva végig nézett rajta és meg is jegyezte magában, hogy még mindig jó bőr ez a Detti, nem sokat változott.  - Ó igen, már rémesen sok, épp itt volt az ideje, hogy újra találkozzunk - szívből örült a jövevénynek. - Hagyd csak, intézem, meghívlak. A lángnyelv kiváló, bitang erős - súgta oda mellékesen, aztán felkelt és a pulthoz sétált, hogy kikérje Dettinek az italokat, majd még borravalót is csúsztatott a csaposnak, hogy az később vigye ki az asztalukhoz a piát.
- Itt is vagyok - dobta le magát vissza, kényelmesen és Dettire pillantott.
- Wow, doktornéni leszel? Ki gondolta volna - vigyorgott szemtelenül, de aztán el is komolyodott, ahogy a nagyapa szóba került.
- Sajnálom, hogy beteg, de annak örülök, hogy ilyen szép karriert futottál be. Most már nekem is van ismerősöm a Minisztériumnál - vigyorgott újra, a másik Óvári lány említésére meg elhúzta a száját. - Áh, neee, gondolom, hogy oda vagy ettől az egésztől. Hogy bírsz vele együtt lakni? - ő annyira nem ismerte személyesen Hédit, csak azokból az elmondásokból, amiket Dettitől hallott, mert hogy aztán bőven sokat is hallott róla, legtöbbször őt szidták ifjú éveikben, ha egy kicsit túltöltötték az alkoholt.
- Zsókát? Áh, dehogy. Ő csak egy kaland volt. Utána jött Laura, eléggé elvitte a fejem, már el is jegyeztem, csak aztán hülyeségeket csináltam - itt el is húzta a száját, nem volt büszke a múltjára, és Detti ezt a tekintetéből is kiolvashatta.
- Röviden tömören elbasztam. Van egy kislányom is, de alig tudok róla valamit,  Laura nem akarja, hogy tartsam velük a kapcsolatot, egyelőre ez van - megvonta a vállát, de azért érződött rajta, hogy ez egy fájdalmas pont az életében.
- Na de koccintsunk arra, hogy újra összefutottunk - emelte a poharát, ha már megkapták a rendelést. - Egészségedre - jó maga nem szórakozott, egyszerre lehúzta a lángnyelvet, egy kis fintor még így is szökött az arcára, pedig aztán elég jól bírta az alkoholt.
- Mit szólsz ahhoz, hogy Karesz benősült a krémek krémjébe? Állítólag elvette az egyik Bánffy lányt, azt se tudom melyiket a sok közül. Azért Karesz szerintem mindig is erre hajtott, nem? Neki aztán tök mindegy volt, hogy néz ki, vagy mi van, ha érezte, hogy van ott suska és hatalom, már reppent is. Mint mondjuk ötödikben arra a csajra, hogy is hívták? Tudod, elég molett csaj volt, fogszabályzóval - nem jutott eszébe a név, viszont élvezte a kis nosztalgiázást, amíg Dettivel beszélgetett, elfelejtette a rossz éveket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

X Kinézet X ORAL HEX - bludnymph X égjenmind X bbguyzjóvoltezabanda X meme

Armanddal új barátra lelt az Agárdi lány, örömmel fogyasztotta el vele a benyúlt italt és nagy tűzcsóvák hagyták el ajkait. Néha már annyira röhögött a másikon, hogy félrenyelte az italt és heves fulladozásbva kezdett. Torokra ment.
- Same. Van valaki, aki nagyon tetszik nekem is, és már közel is kerültünk egymáshoz... valamennyireeee..., de továbbra sem tudom mit akar tőlem. Lassan egy éve csak a távolból csodálom - borzasztóan nehéz sóhajt hallatott. Érezhetően megviselte ez a szerelem-dolog, azonban a hétköznapokban keményen próbálta tartani magát, ne lássa senki rajta.
Armand utolsó tűzijátékát megcsodálva elmosolyodott, üres tekintetével próbálta úgy felfogni a dolgokat, hogy innentől már csak könnyebb lehet. Erősen reménykedett benne, hogy talán innentől nem lesznek olyan drámai fordulatok rövidke életében, amelyek fenekestül felforgatják a dolgokat. Mekkora hiba!
Zalán visszatértekor szélesen mosolyogva üdvözölte, ám Theo megjegyzése ártatlan fütyörészésre és sunnyogásra buzdította.
- Hogy milyen profin táncolsz! - abban reménykedve emelte fel hangját, túlkiabálhatja Theot. Nem szerette volna, hogy tovább firtassa a dolgot, mert Kori ittassága miatt képtelen volt tartani a száját.
- Nézzétek, ott van Marina! Hééé, Mae! - integetve kiáltott a lány irányába, hátha észreveszi őket a rellonos. Ahogy csak tőle telt, feltápászkodott a fűből, leporolva hátsóját a lehető legügyetlenebb mozdulatokkal célozta be a rellonost, ezzel megmentve hátsóját Zalán kérdő pillantásai elől. Ez a lépése nem volt épp a legeridonosabb húzása, de majd ha észnél lesz, vállalja a felelősséget. Most nem akarta. Most túl részeg volt. Most... most... most inkább nem.
- Lemaradtál Armand tűzijátékáróóól! - nyüszögte megölelgetve Marinát - Dorián szervezte a bulit, hogy kieresszük a gőzt! A pia meg... - körülnézett - Mindenhol is van - mutatott körbe színpadias mozdulattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Átutazóban levőhöz egyelőre. Személyes okok miatt haza kellett jönnöm és úgy döntöttem, maradok még egy kicsit. - Az mégis csak erős megszólalás volna, hogy sikerült amputoportálnom néhány belső szervem a nagy kísérletezések közepette.- És úgy tűnik, jó ötlet volt itt maradni. - Fiona rossz tulajdonságai úgy tűnik, rám ragadtak. Ő szokott ennyire egyenes lenni, bár... ha belegondolok, hogy szedtem össze Wintert, nekem sem kellett a szomszédba menni merészségért.
- Óh, szomszédok voltunk! Hogyhogy végül Magyarországra jöttél mégis? Azért jó néhány ember kezét-lábát törné, hogy az Államokban éljen inkább. - Persze vitatható, hol jobb: van, aki elköltözik onnan, és olyan is, aki ott találja meg végül az otthont. Úgy tűnik viszont, hogy valaki nem horgonyzott le végül sehol, a szó családos értelmében.
- És ez így van jól. Senki nem akar dühös házastársakkal veszekedni. - Ó, de még dühös párokkal sem. Akkor inkább három napig haza sem megyek a minisztériumból; van elég elfoglaltságom, főleg most, hogy októbertől életbe lép a tanári szerződésem Bagolykőn az itteni, minisztériumi állásom mellett. Az ír főnökeim ugyan azt mondják, hiányolni fognak, de nem ringatom magam ilyen szirupos illúziókba, főleg ilyen kompetitív időkben. Amik úgy tűnik, Rafaelre is rányomják a bélyegüket...
- Mmm... Előbb tippet kérnék. És annyi segítséget kapsz: a munkámmal függ össze. - Nem hiszem, hogy kitalálná, nem is várom el, de könnyed és vicces vaktában lövöldözni, mivel foglalkozhat az asztaltársad. Például őt elnézve kizártnak tartom, hogy irodában dolgozna. A kiállása határozott, karizmatikus, nem hiszem, hogy szeret a háttérbe szürkülni, és az ilyen emberekben van valami alapvető nyughatatlanság. Persze az is lehet, hogy hatalmasat tévedek, de ezt egy fél korsó sör felett ráérek megemészteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy két kézzel jelentkeztem a lehetőség hallatán. - Minek hazudjon vagy próbáljon terelni. Elég egyértelmű, hogy az államokban sokkal több erőforrás állt rendelkezésére és.. úgy általában elég érdekes az aurorok összeválogatása az országban. Néha kicsit olyan érzése van, mintha mindenki átmenne a rostán mostanság. Vagy lehet nem is annyira véletlen ez és valahonnan valakiknek a zsebébe sok-sok tallér vándorol át.
- Annyi szerencsénk mégiscsak van, hogy ha ott is maradtak barátok vagy egy fél élet, zsupszkulccsal és hoppanálással egy óceán sem túl nagy táv. - Amikor Zachet össze kellett kaparnia, mindenféle felkészülés nélkül nagyjából két órájába telt elintézni az utat. Rafael pedig azóta is egészen gyakran visszajár az államokban, mert hiába magyar a neve és hiába töltötte itt a diákéveit (és azoknak is csak egy részét, ami azt illeti), életének jelentős hányadát az USA tette ki mint helyszín. Elgondolkodva érinti meg a korsó karimáját ujjbegyével újra és újra, mikor feldobják neki a talányt.
- Hm, ha már így leszűkítettük. Talán áthelyezés? Az egészen gyakori ok a költözésre. Esetleg egy új, de jövedelmezőbb munka, bár ennek kicsi az esélye. - Kétli, hogy a magyarok jobban fizetnének, mint odakinn.. well.. majdnem bárhol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem állom meg egy egyetértő kuncogás nélkül. Ha eleget keresnénk, ha összhangban lenne a kézhez kapott pénzünk, a mentális egészségünk és a kiadásaink, fele ennyi ember sem döntene úgy, hogy Magyarország helyett külföldön próbál szerencsét. Igaz, eleinte teljesen más okokból kötöttem ki a szigetországban, de később, mikor már befejeztem az iskolát, nekem is jelentős szemponttá vált, hol és mennyiből tudok normálisan megélni. Nem hiába nem jöttem haza sokáig a személyes faktorok mellett.
Most viszont (talán gyerekesebb, de) szórakoztatóbb rávenni Rafaelt, hogy találgasson. Megmondani olyan snassz, mintha állásinterjún lennénk.
- Reális indok lenne mindkettő, és részben igazad is van: valóban áthelyezés, de a saját kérésemre. Egy évvel ez előtt volt egy komolyabb balesetem, és nem maradhattam felügyelet nélkül. Inkább hazajöttem a testvéremhez, amíg felgyógyultam és addig is volt időm gondolkodni, átértékelni ezt-azt, és végül úgy döntöttem, hogy néhány év itthon nem egy borzalmas terv. A minisztérium szerencsére rugalmasan kezelte a dolgot. - Mert egy tanári állásból bajosan élnék meg, legyünk őszintén. Nem versenyeznek agyonfizetni a jövő generációjának képzőit.
Közben valamikor beszélgetés közben odalebegett a két whisky is az asztalunkra, úgy hogy az egyiket magamhoz, a másikat Rafael felé húzom el.
- Mivel foglalkozol egyébként? - Úgyis félig kiböktem már, hogy a minisztériumhoz tartozok - ettől még lehetnék a takarító is, de szerencsére nem ezért tanultam annyit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Határozottan ismerik egymást. Legalább hasonlóan az agyukra mászik a levitás, szóval nem vágja el magát csak azért, mert fúj a nyakiglábra. Kár, hogy nem nézheti igazán a reakcióját, mert nincs igazán oka hátrapillongatni. Theora figyel, azzal nyugtatva magát, hogy Hollósit ráér még kínozni a következő tanévben.
- A keringő könnyű,- somolyog, bár lehet, csak túl sokat gyakoroltatták vele, hogy legalább egy dologgal sose hozzon szégyent a családra. Nem mintha nem festett volna szánalmasan, amint a korabeli srácok megnyúltak, ő meg gyakorlatilag csak csüngött a nyakukon és repült utánuk a kanyarban... De most az ő oldalán a magassarkú és az a pár centi, amit kínkeservesen nőtt.
- Vááá...- várj lett volna a szó, ha nem fullad sikkantásba, majd nevetésbe, amint a fiú megforgatja és beszéd helyett arra kell koncentrálnia, hogy talpon maradjon és felvegye a ritmust. Mi ez? Valami swing-szerű, de túl gyors. - Jive?- találgatja hangosan, mert a sötétben keveset lát, hogy a lépésekről jöjjön rá. - Nem is tudom, igent mondjak-e vagy letagadjam, hogy tanultam,-* elmélkedik, amint ismét tud beszélni, felpillantva. Közelről a szemei másak, de ebben a fényben legfeljebb annyit lehet kivenni, hogy mégse teljesen barnák. Megkapaszkodik Theo vállában, kicsit bénázva, de legalább nem taposva meg a lábát. Kis szerencsével a másik tud vezetni, mert ha nem... akkor tánc helyett inkább nevetgélős botladozás lesz ebből az egészből. Annyira nem bánja, akárhogy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Eredeti tervei között nem szerepelt, hogy rejtjeles üzeneteket kelljen ma este megfejtenie. Azonban amikor Armand átcsúszik abba az állapotba, ahol ellenállhatatlan késztetést érez, hogy alig érthető szövegét rengeteg és/vagy óriási emojikkal támogassa meg, az félreérthetetlenül jelzi, hogy érte kell mennie.
- Gyere, sétálunk,- vegerette meg Armand hátát, amikor az jöttére megkísérelt felpattanni és elővigyázatosságból gyorsan elkapta, mielőtt még túl nagy lendülettel zúgott volna valamelyik irányba. A környéken körbejáró üvegek számából ítélve jócskán fogyasztott, hogy az orrát facsaró szagokról ne is beszéljünk... Igyekszik megnyugtató választ adni Armand valamennyi kibukó kérdésére vagy aggodalmára, miközben körülnéz, begyűjti a pálcáját és más holmiját, ha felismeri, mielőtt barátságos búcsút intene az illuminált partinak.
Öccse egyik hóna alá nyúl, oldalvást magához ölelve, amint terelgetni kezdi - távolabb a zajtól, füsttől, friss levegő felé. Kell egy kis kerülő most.
- Jól szórakoztál?-* pillant le rá, mert látta a fényeket távolról, hallatszott a zene és a zsivaj is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megint megbukott. Néha elgondolkodik azon, hogy talán ideje lenne feladni. Talán elmehetne egy mugli bűvészboltba eladónak. Akkor még kedvezményt is kapna a sok vacakra és bármikor indoka lenne cilindert viselni. Azonban egyelőre még nem tudja elengedni a dolgokat. A varázslatok megtanulását és magát a varázslatot, amit napról napra nehezebb kierőszakolnia magából. Akarja ezt az egészet. Így ezt a bűvészboltos álmot csak eldugja az egyik fiókba és felveszi a nagy mosolyt. Ma is valahogy így van vele. Csak a mosoly mellé a tankönyveit is felnyalábolja. Mind, az összeset, egytől-egyig. Hallotta ő ezt a jegyzetégetéses adjukkimagunkból dolgot, amit per pillanat a világért ki nem hagyna. Végig akarja nézni ahogy elégnem a hülye tankönyvei a sok hülye, nem teljesített varázslatokkal, még ha ez csak egy varázstűz is ami ha leég, mindent sértetlenül hagy. Nem akar ő pusztítani, csak kicsit kitombolni magát aztán lesepergetni a tankönyvekről a hamut és visszadugni orrát a tintás lapocskák közé.
Az tuti, hogy késve érkezik, mert a lángok már az egekbe és ahogy látja a legtöbben inkább isznak mint dobálóznak. Int mindenkinek, de leginkább a tűzre figyel. Kicsit fosik azért megtenni, tárgyak rongálásától rosszul érzi magát, mégha ez ilyen csodatűzes izé is, ami mindent visszahoz. Mert visszahoz nem? Nagy levegő, kifúj, aztán elkezdi nagy hévvel belevágni a tankönyveit szépen sorban. Bájitaltankönyv, zsupsz a szélét el is kapja a tűz, repüléstankönyv, lapjára érkezik pont, aztán jöhet a gyógynövény tankönyv is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hallod... - Mint akinek hirtelen eszébe jut valami, egyszer csak felkapja a fejét, miközben Damien támogatásával próbálja legyűrni a métereket maga előtt lépésről-lépésre. Egyik láb a másik után. A fűcsomók tengerén gázolva feljesen fókuszál a saját lábaira, épp mikor melyik kerül a látószögébe lépés közben.
Ez annyira lefoglalja, hogy teljesen elfelejti az előbbi "hallod" felszólalását, mintha sosem történt volna meg. Percek telnek el, mikor egyszer csak eszébe jut, hogy elkezdett valamit.
- Hallod... - fut neki még egyszer a mondandójának sután. - Jól vagyok, józan vagyok, már kiment belőlem.
Az ő fejében ez rendkívül összeszedettnek hangzik, kerek, egész és jól artikuláltan megfogalmazott mondatnak. Sajnos csak a fejében.
- WHOAA! - Megbotolva nehezedik rá jobban Damienre, és csak azért nem esik el, mert a testvére már amúgy is támogatja. - Kibaszottkurvafű, ki tette ezt ide.
Totally wasted. Ha a torokégetővel talán még önmagában nem is lett volna probléma (ami nem igaz, elég erős alkohol az, hogy csak az megüssön valakit), de az a pálinka, az a magyar pálinka már megint.. teljesen kikészíti. Soha többet nem fogad el pálinkát, neki az immunrendszere ehhez túlságosan francia.
- Jóól. Csak.. megint olyan egyenes volt a buli. Mindig csak lányok. Meg fiúk. Tudod. Nekem azt mondták, hogy itt tök sok meleg van. HOL? - Szenvedősen, mintha a világ fájdalma és minden súlya nyomná a vállát (pedig valójában, ha valakinek itt nyomja valami a vállát, az Damien - és a saját öccse a ballaszt) felsóhajt.
- A meleg srácaimat akarom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Huba ténylegesen elhitte, hogy Gréta csak kedves próbál lenni vele. Hiszen a diákok mindent szeretnének, csak azt nem, hogy a professzor belekezdjen "az én gyerekkoromban.." kezdetű történetekbe. Talán éppen ezért is reagálta le csupán egy sunyi félmosollyal a megjegyzést. Így is épp elég, amikor tanár híján beül a gyerekek közé reggelizni vagy ebédelni. Igen, megtehetné, hogy a tanári asztalnál egyedül falatozik, de abban mégis mi móka van?
- Nekem tökéletes, ha neked az - emelte fel kezeit megadóan Huba. Tinédzserkora óta nem értett a nőkhöz. Néha a képessége segített, de máskor egészen meg volt lőve. Yaime is csak ideig óráig bírta mellette. Talán pontosan az ilyen válaszai miatt képtelen volt megtartani egyetlen nőt is maga mellett.
Képtelen volt nem felnevetni a lány reakcióján. Annyira zsigerből jött a másiknak, és olyan őszinte volt, ami rettentő jól esett a lelkének. A diákjai mindig úgy befeszülnek a kérdéseitől, mintha mindent elsőre kéne tudniuk, pedig sokszor csak arra kíváncsi, hogy hol áll a képzettségi szintük. Ahogy Gréta esetében is.
- Az Örsi Skála nem pont a legjobb hely, nem maradsz le sokról - válaszolta még mindig mosolyogva Huba, aztán, ahogy hallgatta tovább Grétát, megkomolyodtak egy kicsit a vonásai. Jobban le volt maradva közoktatásban az iskola, mint gondolta volna.
- Jó, akkor ezt is pótoljuk majd. De igen, valami olyasmi, amit mondasz. De nem muszáj hozzá mondókát tanulni - nyugtatta meg Huba, aztán egy furcsa változást lehetett észrevenni az arcán. - Vagyis, történetesen ismerem a mandarinos dalt, szóval kezdjük azzal. Így hangzik: "Mendegél a mandarin, mondanám, de nem merem." - Énekelte a férfi, és közben a zongorán is leütötte a hangokat, hogy jobban berögződjön a lánynak. - Most még segítek, de a lényege a skálázásnak, hogy mikor csak a kezdőhangot adom meg a zongorán, akkor is megtaláld az összes hangot egyedül. Szóval énekeljük együtt - ütött le egy hangot Huba a zongorán, majd jelentőségteljesen Grétára nézett, és maga is hangon elkezdte énekelni a dalocskát. Aztán egy újabb hangot, egyel feljebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ennyi, a következő útja a lottózóba fog vezetni. Nem mintha olyan borzasztó nagy tipp lett volna az áthelyezés maga. Jobbára a legtöbb szellemi munkát végző varázshasználó ilyesmi miatt jön vissza.. vagy ide. Amilyen kis ország ez, olyannyira funkcionál Európa varázsvilágának olvasztótégelyeként.
- Oh, sajnálom. Már a balesetet. Sikerült gond nélkül felépülni, igaz? - Óvatos érdeklődés ez, szándékosan olyan hangszín, amitől nem érzi magát az ember rosszul, ha elutasítja a válaszadást.
Minisztérium, nocsak. Budapesti hivatal vajon? Vagy valamelyik kirendeltség? Nem rémlik neki ugyanis, hogy látta volna bármikor is a folyosókon a nőt - mondjuk Rafael inkább az aurorkapitányságot boldogítja a jelenlétével, a hivatali látogatásai mostanság inkább az elemi mágiához és Zach-hez kapcsolódnak.
- Amikor épp nem az aurorkapitányságon múlasztom az időt, fiatal varázslóknak és boszorkányoknak segítek az elemi mágiájukkal. - Végül is mostanság ez a két fő elfoglaltsága.. és borzasztóan le is foglalja. Az auror hivatás már önmagában rendkívül sok időt emészt fel, arról nem is beszélve, hogy aktív és kimerítő hivatás. Az, hogy emellett még az iskolai aeromágus diákokat is kisegíti - ráadásul aurorként kijelölték a Bagolykőt mint felügyelendő területet számára.. hát.. van, hogy nem alszik sokat. De az éjszakázást már megszokta az elmúlt évtizedekben.
- Remélem, nem ad okot a feszültségre a foglalkozásom. Van, hogy az emberek lefagynak és nem tudnak mit kezdeni vele. - Maga elé húzza az italt, és futólag felméri, merre jár a pincér. A következő kört tervezi ő kikérni maguknak. Visszapillant Karinára. Nem csupán small talkként említette ezt az utóbbit. Gyakran tapasztalja, hogy az emberek hirtelen feszengeni kezdenek, mikor rájönnek, aurorral van dolguk; akkor is, ha soha semmi összetűzésük nem volt az igazságszolgáltatással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ha először fordulna elő, talán nógatná, hogy folytassa a gondolatot; így viszont hagyja, hogy a másik a gyaloglásra koncentráljon, apró szusszanással konstatálva a dolgok állását... vagy imbolygását. Armand végül hamarabb találja meg az elejtett gondolatfonalat, mint az é-betűt a billentyűzeten, Dami pedig nem bírja teljesen elfojtani a nevetését. Ha még mindig dadogna, versnyezhetnének, kinek kevésbé érthetőbb épp a beszéde.
- Hé!- szorít rá jobban, amint meglódulni érzi a botlás miatt a másik súlyát, ellentartva. A kommentárra egészen halkan vinnyog egyet, ajkába harapva, hogy ne hangosan röhögjön... ezt holnap még idézni fogja. Bár lehet, a torokégető - aminek erőteljes szaga körüllengi Armandot - nem perzsel fel minden emléket a mai estéről. Már amennyiben lent tudja tartani a hazaúton és szépen kialussza az egészet.
- Hát, Bánffy épp a másik partyn hesszel. Hogy a tanári kar kérdéses tagjai épp hol vannak, csak tippelem,- igyekszik megértően bólogatni, hogy a világfájdalomhoz méltó empátiát tanúsítson. Lenne még egy-két tippje, de három év alatt lecserélődtek az ismerős arcok.
- Gyere egyetemre, ebéd közben megmutogatom a kínálatot,- veti fel, félig komolyan. A látszat ellenére érti, hogy ez nem hiszti, nem csak az - van mögötte magány, vagy legalábbis vágyódás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bánffy; majdnem visszakérdez, hogy ki az, de csak és kizárólag azért, mert nem jut el hozzá azonnal a fonémák összessége. Aztán amint regisztrálja a nevet, értően hümment némi egyetértéssel. Hát igen, a srác jó családból van, látta is már párszor a folyosókon - érti, hogy a bátyja miért hozta fel.
Ha józan lenne, mondjuk összekötné azzal a nagy kérdőjellel, hogy Damien hogy a fenébe ilyen jól tájékozott, de ennek a gondolatmenetnek masszív gátat vet az elfogyasztott alkohol.
- Mondanám, hogy a másik partira kellett volna akkor menni, de hehe.. - a mondat közepén felnevet, ahogy eszébe jut Kori meg a körülötte ülők néhány humoros megszólalása az este folyamán. Jól érezte magát, na.
- De ez jobb buli volt, még így is. Saint-Venant fennragadt a fán, tudod? - Erre megint egy új-hullámos nevetés tör rá. - Komolyan, ott gubbasztott csóró. Hjajh.. mondom, gyere le. Mondja, nem jön. Mondom fogd meg az ágat. Csak volt ott vagy harminc, vágod. - Koherensnek semmiképp sem mondható történetmesélése néha kuncogásba vagy vihogásba fullad. Jó, hogy Damien támogatja, így azért lassan, de biztosan azért haladgatnak is. A hűvös esti levegő jót tesz. Armand haja kissé kócos és még érezni benne a tábortűz füstös illatát, amit némileg elront a torokégető édeskés szaga is, mert egy ponton biztos volt, hogy koccintás közben kilöttyent rá is egy kicsi. Hiába, egy átivott este után az ember nem szokott legdicsőségesebb állapotában lenni.
- Nem csak azért mondod, mert azt hiszed, elfelejtem, ugye? - Szabad kezével, amivel éppen nem kapaszkodik, játékosan oldalba böki a testvérét. Legalább lesz valami a szemeinek. Persze humorizál meg viccelődik, de ... tényleg kicsit túl régóta van az, hogy ő mindig csak hallgatóságként kell, hogy a "támogató tömeg" és "morális support" legyen. Józanul egész biztos legfeljebb elkent poénként hozná fel - és ő maga lenne, aki nem hagyná komolyra átfordulni a témát.
- Hiányzik Franciaország amúgy. Itt néha olyan.. bűnösnek érzi magát az ember. Jobban, mint otthon. - A Beauxbatonsban egyáltalán nem volt ciki, hogy kihez vonzódsz. Az egész iskola tele van vélákkal, félvélákkal, az érzések, azok kezelése meg úgy általában, hogy nyitott és vokális legyen valaki ezekkel a témákkal.. kinda normális volt. Magyarországon, itt a Bagolykőben kissé zártabbak. Nem sokkal, de néha úgy érzi, hogy komfortzónán kívüli mértékben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Persze, azóta kutyabajom. Ennyi rizikót bármikor vállalni kell szerintem, főleg ha rúnákkal és kísérleti mágiával játszik az ember. - És abban nagyon elkötelezett vagyok. A legtöbb ember valószínűleg visszatáncolna a további, rizikós kísérletezésektől. Én? Folytatom, amit elkezdtem, igaz, itthon. Valószínűleg más területen kezdem újra a folyamatot, mert a mágikus közlekedési projekt az íreknél maradt, ettől még ugyanolyan, már-már megszállott a hozzáállásom, ha válaszokat kell keresni egy eddig megoldatlan kérdésre.
Aurorkapitányság, oh? Szóval szintén egy minisztériumhoz fűződő ember? Lehet, hogy feljebb rándult a szám széle? Jóképű és auror, egyáltalán nem rossz kombináció. Igaz, attól függően, melyik szekcióhoz tartozik, a halálozási rátájuk kegyetlen magas tud lenni, persze ebben az adott kor aktuális bűnüldözési klímája is mindig beleszólással bír. A '90-es évek vége nem épp egy csodás színfolt a brit minisztérium történelem könyvében.
- Amíg nem csinálok semmi rosszat, nincs okom tartani tőled, nem igaz? - Csak vicceltem, természetesen. Persze akkor még félrenevetnék, ha egyszer csak csattanna a bilincs a csuklómon, de ez nem az a helyzet.
- Akkor viszont az is lehet, hogy fogunk még találkozni. Még nem dőlt el, melyik osztályra helyeznek át. - Ha választanom kellene, legszívesebben a Rejtély- és Misztériumügyön dolgoznék, de ez végsősoron nem rajtam fog állni vagy bukni. Megírtam a kérvényem, a többi a feletteseimen múlik majd.
- Hallottam ezt-azt, hogy nagyon népszerű lett az ország az elemista tanoncok körében, de ezek szerint tényleg nem csak mendemonda... Kezdek nem csodálkozni, hogy hiányzik a gyűrű az ujjadról. Ha a feleséged lennék, otthon sírnék, mert a férjem a munkájával csal meg. - Kíváncsi lennék, továbbjut-e a napi 3-5 óra alvásnál tanítás és főállás mellett. Aligha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Pedig nekünk magyaroknak a legnagyobb előnyünk az ivás. Meg a búvalbaszottság. - A saját Himnuszunk is olyan depressziós, hogy minden iskolai ünnepségen azt vártam, mikor csillan valaki kezébe a penge, hogy itt vessen véget az életének. És ez egészen addig várt dolog is, amíg egyszer be nem következik. Mondjuk az, aki tette, kiderült, hogy egy kiskorúval folytatott viszonyt és a lány terhes lett, de kajakra a Himnusz második versszakánál tervezte kiontani az életét. Vannak nagyon furcsa emberek. - Az ablakom a pécsi Sörgyárra néz, a bőröm alatt is komló meg maláta van. De legyen, lássuk, hogy mire képes a kis dán véred. - hagyom, hogy menjen, és amikor visszanéz rám, láthatja, hogy én pont ott vagyok, ahol hagyott, mint egy jól idomított kutya. Éppen karnyújtásnyira a hozott cuccoktól, így előre nyúlva veszek is belőle, mert ha itt nagy ivás lesz, muszáj, hogy a szervezetem felkészüljön. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor még egy kottya kezdtük? Sehol, rögtön hárommal. Feladod nekem a leckát te nő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hogy őszinték legyünk, Bánffyt könnyű kiszúrni még az avatatlan szemnek is - Dami azonban több időt töltött vele  mindenféle aranyvérű estélyeken, mint valaha szeretett volna. Ha valakire nyugodtan kötne fogadást, az a Berci. Ráadásul Ármin segéde is, szóval...
- Remélem, nem a gravitáció hozta le végül,- jegyzi meg, de legalább nem szúrt obvious hullát meg fetrengőket. Nem az ő felelőssége, de kínos lenne, ha valakit Armand látott volna utoljára életben. A feltételezésre, hogy csak ámítja Armandot, szinte megsértett hangsúllyal csap le.
- Ki adta neked a nyáron kapott összes telefonszámát? Hálátlan.-Dohog játékosan, mert őszintén - nem sok hasznát látta volna ezeknek, s Armandnak is inkább vidító gesztusként nyújtotta át.
- Elhiszem.- Odahajol, fejének oldalát az öccséének döntve pár lépésre. Néha meg tudta érinteni más gondolata vagy helyzete mélyebben, s most is meglegyintette. Talán az ominózus találkozás miatt a vélával, talán amiatt, hogy fél szemmel mindig a háta mögé kell figyelnie, mikor éri utol valamelyik tettének következménye, de érti. Részeg vagy sem, Armand nem érdemli meg ezt.
- Sosem gondoltál cserediákságra? Egy tanév valahol, ahol meleg a klíma, lengén öltöznek és nem alkoholizmusban világelső a lakosság?- persze, jelen helyzetükben aligha kritizálhatja az ivászatot, de vidámabban hangzik, mint az ország többi "dobogós" teljesítménye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

- Azért van pár más előnyötök is - vigyorgott Marina a fiúra. Szerette ezt az országot. És egy kicsit félt is itthagyni. Lassan vált az otthonává, mindent is megismerve benne. Persze ez nem jelentette, hogy nem büszkélkedett dán hitvallásával - ahogy a példa is mutatta -, de nem is volt már csak a nagymamája küldetése ez.
- Viking vér, ne felejts el - pöccintette meg a halántékát kétszer a barna, mintha ez az információ bármiben is hozzájárunk ahhoz, hogy mennyire bírja az alkoholt. Minimum annyira, mint az, ha valaki a Sörgyárral szemben lakik.
Kedvelte Korit, azt pedig még inkább, hogy az eridonos minimum annyira örült neki, mint ő neki. Ha Marina megragadta volna a kezét, és indok nélkül elkezdett volna örömködve körbe ugrálni, valószínűleg Kori követte volna. Fun lett volna. Na majd legközelebb, most küldetés van.
- Doriánnak csak remek ötletei vannak - jelentette ki a lehető legmagabiztosabban, bár felőle akárki is lehetett volna a jelenlevők közül. - Szóval szabad rablás van, remek - tapsikolt a barna, és felkapott két szimpatikus löttyöt. Az egyik kék volt, a másik meg barna. Pont mint a szeme meg a haja.
- Uuuu, Zalán, gyere bemutatlak valakinek - intett a fejével, hogy kövesse. Legszívesebben a kacsójánál fogva ráncigálta volna, ahogy azt szokta az emberekkel, de most tele volt a marka.
- Rasztovits, nézd kit találtam, ő a seprű unokatesóm. A nagyapja gyártotta a seprűmet, tudod, amit már mutattam neked, a Fecske - magyarázta teljes beleéléssel. - Amúgy te jössz. És Zalán... - intézte ezzel a fiút, majd átfordult a másikhoz. - ... íme Rasztovits Márk, Bagolykő megtehetségesebb őrzője. Zalán is egészen jó a seprűn, szóval vigyázni kell vele, ha jelentkezik kviddicsre. Tényleg, jelentkezel? - dőltek belőle a szavak szokás szerint.