Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Miért érzi úgy mindenki, hogy ha véletlenül jobb napja van, annak a közepébe bele kell szarni? Hiszen annyira semlegesen érezte magát eddig, nem vonta uralma alá a világvége hangulat, ami a vőlegényeket általában, nem itta magát eszméletlenre, de még Adél sem rángatta az idegeit. Ha minden ugyanígy maradt volna, egész jó hangulatban ment volna aludni ma hajnalban, elkönyvelve magában, hogy tényleg nem volt mitől tartania.
Azonban történtek dolgok. Megjelentek személyek, akiket semmiképp nem akart látni, azok a személyek pedig beszélni kezdtek hozzá. Ezzel pedig elérkeztünk a jelenbe, amikor is Diaboli egy flegma kurva mozdulatával a korlátnak támaszkodik, majd az ajtón túli tömeget figyelve kinyújtja a kezét.
A napja talán első kifejezetten szerencsés pillanata, hogy a fiú láthatóan másfelé figyel. Így nem láthatja azt, ahogy a keze nyomban az üveg nyakára szorul. Azt azonban már érezni fogja, amikor az összetörik a halántékán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Itt nem azzal van a probléma, hogy mással ment. A bajom az, hogy elméletileg jobban ismer, mint bárki más - a dudi ide nem számolandó -, mégis képes volt elígérkezni. Mindketten tudjuk, hogy az utolsó pillanatban is képes lettem volna elhívni, de ő inkább még azelőtt elvette tőlem az esélyt, mielőtt megpróbálhattam volna. Van elképzelésed arról, hogy kamaszfiúként mekkora bátorság kell ahhoz, hogy elhívj valakit magaddal egy bálba? Jó, nekem sem, mert általában a lányok kapnak el minket, de van elképzelésem róla. Bár ezek után mindegy a bátorság, ha soha nem fog megtörténni többet. Figyelmen kívül hagyom a kérdést, csak szemeimet forgatom meg kicsit válaszként.
- Óóó, többen csináltátok? Szép! Erről maradtunk le? Bakkerka, meg kell írnom majd a dudinak - tettetek meglepettséget. - Hát ki gondolta volna? - röhögök fel hangosan, míg hátrafelé sétálok. Bár egyik szavam sem komoly, nyilvánvalóan nem - soha nem gondolnék ilyet Améliáról -, de jól esik kicsit látni, ahogy idegesebb lesz. Kivéve, amikor megáll bennem az ütő. Marina? - Mi volt Rinnel? - kapkodom kékjeimet ide-oda arcán. - Amélia, mi volt Rinnel? - leszek hangosabb, és türelmetlenebb, de a válaszra talán hiába várok, ezért viharzok el inkább a kabátomért. Beszélnem kell Rinnel. Nem. Beszélnem kellene Rinnel, de nem fogom megtenni.
Visszaérve türelmesen tartom neki a kabátot, aprót dobok a textilen, hogy a vállára simuljon, majd fogom meg a sálat, hogy a nyakára dobhassam, de ő megfordul és csapkod. - Ijj, baszki - kapok felkaromhoz. Ez csak a dráma, nyugi, nem is fájt, csapkodjon csak. Elkezdi kiadni magából, én meg hallgatom és hallgatom a sáljával a kezemben, míg meg nem fordul és ott nem hagy. Váó, ezt egész olcsón megúsztam. Kérdés nélkül megyek utána, mert egy: nálam van a sálja, kettő: megígértem, hogy visszakísérem, és ne sétálgasson egyedül a sötétben. De megáll az ajtóban, én lábujjhegyre állva torpanok meg mögötte, az ajtóba kapaszkodva, így legalább nem csapódik neki, kissé kikerekedett kékekkel. Csoda, hogy nem ütközik nekem baszki! Megszeppenve nézek le rá, aprót lépek hátrébb.
- Elkísérlek. Nem mész egyedül - jelentem ki megint határozottan, ahogy a nyakába rakom a sálat. Az ajtót ismét kitárom, majd Amélia után lépek ki rajta. Pálcámat előkapom, bezárom a helyet, majd indulok el. Csendben. Ez fontos. Nekem egyáltalán nincs kedvem erről beszélni, és nem is ezért kísérem el. Ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elias és William|
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

Az elvegyülés eléggé jól ment egész nap. Néhány aranyvérűvel még beszélgetni is tudtam, mert azt hitték egy távoli, dúsgazdag rokonka vagyok. Valószínűleg azért, mert azt mondtam az vagyok. Meg azt is mondtam, hogy a ruhám teveszőr. Mondtam volna jegesmedve bundát is, csak az feltűnő lett volna na.
Ezután megtudtam egy középkorú vörös nőtől, Átkozott Bestiától - ahogy a férje szólította - hogy az a rézgarast se érő, de milliókat öröklő Cecil néni meg még vagy három másik férfi akik elvileg a teremben vannak elég jókat szoktak kettyinteni. Cecil néni látszatra vagy hatvan éves. Nem mondom azt, hogy lett egy új példaképem, de a nyanya tudhat valamit. Később egy formás seggű kis koszorúslánykába is belebotlottam, aki elkápráztatott a kis cicás meséivel, hogyan tanította meg Foltoskát pitizni. Aztán smároltunk a mosdóba. Megérte.
A lényeg, hogy valahogy eltelt a nap, az ég már sötét, csak a csillagok úsznak rajta. Nem botlottam se Willbe, se Eliasba, se Adélba a ceremónia óta. Abban sem vagyok biztos itt van-e még Elli. Azt mondta nem hagy itt, aztán ki tudja.
És ahogy így elbámészkodok az ablakba látom meg a szemközt egy erkélyen álló Willt és Eliast. Egyszer már volt ilyen helyzet, az nem sült el annyira jól. Mivel aggódtam, leginkább Willért ezért hamar abba a terembe siettem és igyekeztem nem feltűnően de a közelükbe lenni. Háttal, széleke megállva. Remélve, hogy hallom őket de ők nem láthatnak engem. Rum volt a kezükbe. Lehet ha eléjük állok se feltűnő. Aztán csak van egy mozdulat ahol nem tudok tovább kussba maradni.
- William ne! - lépek ki az erkélyre, hátha a szavam megállítja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindenki
Bride and beauty
- Van baj, de legalább nem kicsi -

Pergő, vidám, dinamikus francián folytatja a társalgást a beszélgetőpartnerével, egy divattervezővel, akivel két éve találkozott, mikor megállt a külseje a változásban. Ellazult és végre teljesen kiengedett a vállából a feszültség, amit az esküvő ültetett belé. Will valószínűleg hányni ment, vagy levegőzni, bármelyik megengedett, miután legördítette egy részét annak a józanító főzetes martininek. Teljesen érthető, nem állta útját. Csak néha tervez felé pillantani, hogy lássa, minden rendben, nem kell-e meghánytatni, elvinni a pletykás tekintetek elől, stb. De az első adandó alkalommal már megfagy benne a vér.
Jeremy.
Őket kettejüket egy légtérben, vagy kartávolságon belül látni egyet jelenthet a probléma definíciójával, ugyanis legutóbbi információi szerint, azaz a jónak hitt szerint Jeremy és Will barátok.
Nos, a legközelebbi alkalommal, úgy egy perccel később, mikor ismét odanéz, elhűlve látja, hogy már hárman vannak az erkélyen: Júlia, aki látszólag épp Willre szól rá fennhangon (és egyesek elkezdtek arra fordulni), Will fejen vágta Jeremyt, és... Hirtelen elúszni látja a tökéletes esküvő ábrándképét. Tudni véli tapasztalatból, hogy a férje nem emel kezet indok nélkül másra. Tehát Jeremy mondhatott valamit, ami akár végzetes is lehet. Egyből arra tud gondolni, hogy ez a félkegyelmű kitálalt róluk valamilyen megfoghatatlan indoknál fogva Williamnek, s bár a férjének oka se lenne ezen felhúznia magát, a női hiúsága ezt a rációt már jótékonyan elnyomta benne.
Elnézéskérések közepette szakad el a divattervezőtől, és int a fejével két házbeli inasnak, hogy kövessék. A két férfi árnyként suhan mellette gyors léptekkel, még az egyik a pálcáját is diszkréten meglebbenti, hogy a kérdéses erkélyajtó függönye lágyan összehúzódjon és úgy fodrozódjon, mintha szellő cirógatná épp annyira, hogy elmosódottakká váljanak a mögötte levő alakok.
A szemei már átfordultak vérvörösbe a dühtől, az arca is eltorzult kissé a haragtól. Ha most köpte őt be Jeremy, mert nem volt hajlandó igent mondani neki, kettétépi.
A másik inas leválik róluk, mielőtt a hercegnőjük átsuhanna a fodrozódó szövet nyílásán, és mire a társa is kiér Adél mögött, odabentről már éljenzést és tapsvihart hallhatnak. Elkezdődött a szórakoztatás odabent.
Szabályosan kihűlnek a kezei, ahogy megáll Júliával egy vonalban, és a tekintetét egyre-másra Will és Jeremy között járatja dühtől tajtékzó arckifejezéssel. Will már látta ilyen eltorzultan, de Jeremy és Júlia biztos nem. Nem egy telivér véla teljesítménye, igazából csak erősen hasonlít egy veszett kutya vadságára, és az íriszei lángoló vörösbe fordulnak át ilyenkor. Némán int az inasnak, hogy fogja Jeremy-t a hóna alatt, és húzza innen el. Meg kell előzni a botrányt mindenáron! Ő maga Júliához lép minden teketória nélkül, miközben odabentről éljenzések és ámulások hangjai szűrődnek ki.
- Elbírsz vele? - Halk, épp csak annyira áll meg, hogy ezt megbeszéljék. Ha kedvező választ kap, bizony a következő teendője az lesz, hogy Willt most figyelmen kívül hagyva kövesse az inast és végre lekeverjen egy istenest ennek a pokolfajzatnak. De előbb megtudja, köpött-e róluk a férjének. Holnap írják alá a szerződést. Nem engedheti meg, hogy egy korcs kis senkiházi elrontsa a vagyonához vezető utat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem kell sok pia ahhoz, hogy az agyamra jótékony köd és éppen olyan megfelelő burok kerüljön, ami segít átvészelni ezt az egészet. Minimum úgy szenvedek, mintha nekem kellett volna az oltár elé állnom, de basszameg, ez a kibaszott jópofizás egyáltalán nem az én asztalom. Ha érdekem fűződik hozzá, akkor esetleg, de így? Csak simán legyek cuki az öreg fószerrel, aki úgy mérte végig a menyasszonyt, mint valami árut, majd kiderül, hogy rokonok?! Az ilyenekkel, baszki? Ugye milyen rohadt nehéz lenne? Tehát kihúzva magam csapódok be William mellé, mint újdonsült férj, hátha tud mondani valami szórakoztatót.
Unalmas.
Mert az. Jelenleg még William sem szórakoztató, bármennyire élvezem a kisugárzásában a változást, ahogy Júlia a porondra kerül. Rendesen elgondolkodtam azon, hogy szerelmes. De én nem vagyok az, csak az üveg rumra van szükségem, amit nem kapok meg. Képzeljük el lassított felvételként: én fordulok William felé, hogy mi van már, tekintetem siklik róla Júliára, aki kiabál, míg az arcomon csattan az üveg. Fejem fordul oldalra, lábam lép ki oldalasan, ahogy megtántorodok, és előre hajolok, pár másodpercnyi levegőben markolászás után kapaszkodom meg a korlátban.
Felnyúlok arcomhoz, ujjaim között morzsolom véremet, ami melegen fut le annak vonalán. Széles vigyor terül el arcomon, ahogy kicsit akadozva, de felegyenesedem. - Anyádat tapogasd - taszítom el sziszegve a csávó kezét, kékjeim villannak Adélra, mosolyom nem lankad. Na, most vagy soha? Lejjebb hajtom a fejemet, meg is ingatom, ahogy aprót lépek William elé, jobb kezét megfogom és megrázom, miközben fülébe motyogom szavaimat. Nem, nem fogok gondolkodni, hogy esetleg milyen sérüléseket tud még okozni. Nem érdekel.
- Én a helyedben mától nézelődnék a hátam mögé - felső ajkam húzódik fel, ahogy a fájdalom hirtelen lesz erősebb a koponyámban. Nyammogva távolodom el, oldalra fordulok, a véres nyálam csattan a földön, végül Adélon állapodnak meg kékjeim és indulok el kifelé. Felőlem jöhet kiosztani, de aligha fog vele bármit is elérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nem is kérdés, hogy megdöntötte, ennyi puszi után egyenesen féltékenynek lenni is érdemes volna, már amennyiben feltételezzük, hogy van egy jó kiállású, sármos, figyelmes, szerető párja. Ez a leírás egyébként - ha hiszitek, ha nem - remekül illeszkedik Teodorra, ám a hasonlóság pusztán a véletlen műve lehet, semmi más. Mégis, ha eljátszanánk ezzel a nem ördögtől való gondolattal, akkor számba kéne vennünk olyan - szintén tényként kezelhető - információkat, minthogy a közöttük vibráló levegő minden alkalommal rejteget valami többet. Egyébiránt remekül festenek együtt, még annak ellenére is, hogy Teodor már jócskán a negyvenet tapossa, Virginia pedig húszas éveiben jár. Talán ez a másik dolog, ami miatt a férfi sohasem mert komolyabban gondolkodni ebben a kapcsolatban: a pasik köztudottan hamarabban halnak, mint a nők, ráadásul ahogy repülnek az évek, bár férfi oldalról a termékenység szinte változatlan marad, ötven évesen már nem biztos, hogy vállalna gyereket. Barokkos túlzásnak tűnhet ez a felvetés, de lássuk be, hogy a vörös roppant fiatal, imádja a kicsiket és Teodor nagy tétben merne fogadni arra, hogy szeretne nem is egy sajátot. Ettől nem foszthatja meg.
Ám, ahogy meghallja a süti árát, ezek a kedves, figyelmes indokok, a másik személy életének és jövőjének védelme hirtelen elhomályosul, mert a fókusz ajkaira vetül. Azokra a telt, csábító ajkakra, amiket annyiszor akart már megcsókolni, de végül egyetlen alkalommal sem tette. Talán félt az elköteleződéstől, attól a vihartól, amit magára zúdít azzal, ha tényleg belevág, de mikor tehetné meg ezt felelősségének teljes tudatában, mégis e tudattól teljességgel mentesen, ha nem a csókolj meg egy vöröset napon?
Közelebb hajol, azonban a szándék láthatóan nem az arc, hanem a piros száj, mely alig várja, hogy a rengeteg beszéd után betapasszák. Csak egy pillanatra tétovázik, végigsimítva a finom bőrön, mielőtt puhán, lágyan érintené ajkaikat. Keze határozottan simul a vékony testre, tartja a hátat, míg jobbja a nyakszirten óvakodva a tarkóra fonódik. Bár arról volt szó, hogy csak egy puszit ad, most érzi először, mennyire hiányzott neki ez a fajta intimitás, az érintés - azonban nem akárkié, nem bármi áron és nem akármikor. Ha Virginia nem tiltakozik, Teodor finoman kér bebocsátást nyelvével, hogy elmélyítse első, valamint jelen állás és reményei szerint nem utolsó csókjukat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Vajon milyen lesz? Eddig mindig én pusziltam meg őt, és bár csak néha tettem, de mindig figyeltem arra, hogy ne legyen tolakodó, de azért érezzem. A nők sok mindent képesek egyszerre csinálni. Puszit adni, illatot szippantani, kiélvezni a közelséget, megérezni a borosta kellemes szúrósságát, mely szemben áll a bőr puhaságával. Mindent is. A nők mindenre is képesek, ha nagyon szeretnék érezni a másikat. És most ő fog megpuszilni engem. Szürke szemeimmel mégis valami mást közvetítek felé, azt, hogy ne pusziljon, hogy érezze, hogy mennyire szeretném, ha megcsókolna. Megszólalni nem merek, tudom, hogy egyetlen szó elronthat mindent, és azt nem szeretném, mert tudom, egyszerűen tudom, hogy ez az a pillanat. A nagy pillanatunk, amit sosem fogunk elfelejteni, és ami, talán, a vágyott jövő kapuját rejti magában.
Vajon ilyenkor, a nagy pillanatokban, a világ tényleg lelassít kicsit? Valójában könnyen lehet, hogy a szökőnapok nem is azért vannak, mert egy Földi nap 23 óra 56 perc 4,09 másodperc, amit nem tudom, hogy miért tudok ennyire pontosan éppen most, szóval, hogy valójában nem emiatt, hanem a lelassult pillanatok miatt, melyeket az emberek akkor élnek át, mikor a szerelmükkel a nagy pillanatot élik át. Szerelem? Határozottan igen. Nem hirtelen jött, nem villámcsapásként, nem lángoló, égő, regényekben megjelenő vágyként dúló örvénylés. Ez másfajta szerelem. Ez a tökéletes beteljesedés, mely lassan indult, észrevétlen lopózott be a bőrök alá, hogy aztán finoman egyre több és több legyen. Ez valami olyan, amibe az ember biztonsággal süpped bele, ahol nem érez féltékenységet, bizalmatlanságot. Ahol ismeri a másikat, és minden vágya, hogy élete utolsó percéig abban a másik fotelban üljön, csodálva a másik arcának változását, és büszkén viselve minden egyes ráncot, mely az évek során az élményekkel telepedett meg.
Ajkaim óvatosan viszonozzák a finom első érintést, mely alatt oly erős bizsergés indul, hogy abba szinte beleszédülök. Nem kapkodhatok, és nem is akarok, eszembe se jut, hogy úgy csókoljam, ami nem illik hozzánk, ami nem minket jellemez, vele minden pillanatot valóban megéltem eddig, éppen a csókunk legyen másmilyen? Kizárt. Nem irányítok, nem is akarok, szeretném, ha biztonságban érezné magát velem, szeretném, ha átadhatnám ezzel a csókkal, hogy mennyire szeretem, mennyire fontos nekem, hogy nem számít a korkülönbség, vagy az, hogy nem szeretne gyermeket. Ha boldog lenne velem, én boldog lennék vele, és nem bánnám azt se, ha végül nem lenne gyermekünk. Annyi mindent szeretnék elmondani neki, annyi mindent szeretnék éreztetni vele, és tudom, hogy lesz rá egy egész életünk, mert ő nem olyan, mint mások, ő nem tenné ezt, ha nem akarna engem.
Elnyíló ajkaimmal engedem, hogy elmélyítse a csókot, nyelvemmel finoman simítok nyelvére, mely, bármennyire is kislányosan és bugyután hangzik tán, olyan jó érzésű a nyelvemnek, finom.
Testemmel a testéhez simulok, szeretném, ha érezne engem, ha érezné, hogy biztonságban van velem. Ösztönösen azt érzem, hogy meg akarom védeni, mindentől. Nem szeretném, hogy csalódjon, hogy negatív élményei legyenek, azt se, hogy rosszul aludjon el éjszaka. Tudom, hogy ez a részemről nem csak szerelem, hanem több, mélyebb, komolyabb.  Hüvelyk ujjaimmal arcát simítom, ujjaimmal nyakát érintem, és azt szeretném, hogy sose érjen véget ez a perc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Jóleső sóhaj hagyja el vékony ajkaimat egy újabb korty után. Semmi nem változott az életemben azóta, amióta nem találkoztunk egymással. Ugyanúgy otthon ülök, olvasgatok. És elkezdtem feldolgozni „Számmisztika a babilóniai terapeuta szövegekben” elnevezésű tanulmányt. Számomra az olvasás és önmagam tovább fejlesztése folytonos szomjat hagy maga után, mintha csak túlcukrozott sütőtök levet innék. Ha mégis kimozdulok, akkor az Julesnak köszönhető, habár már sokszor marad inkább az otthon ülés. Igazából nekem ezzel nincsen gondom, hogy sok új dologról nem tudok beszámolni, ami velem történik. Szeretem a megszokott elfoglaltságokat, ugyanazon az útvonalon járni, ugyanazokra a helyekre visszatérni. Mint ahogyan most is teszem. Egy keserű sör elfogyasztása a stégen, miközben figyelem a lemenő napot. Szinte már nem is látni. A levegő egyre hűvösebb, ami kifejezetten tetszik azt tekintve, hogy a hőérzetem mindig magasabb az átlagnál, így ez a megfelelő környezet. A társaságról már nem is beszélve. Elektra mindig a legkedvesebb barátaim közé tartozott, ez ezért is egy csodálatos pont mai napon „i” betűjére. A bókra lágy mosoly kerül kreolszín vonásaim közé, de – természetesen – több dolgot nem fűzök hozzá. Ekkor felsőtestem felé fordítom, hogy mutassam érdeklődésemet a következő témában. Nem csak azért, mert ezt kívánja meg az illem, hanem valóban szeretném hallani, hogy mi is történt vele az utóbbi időszakban. A büszke hangnemre ismét egy halvány görbe jelentkezik arcomon, hogy aztán bólogatásom jelezze felé, hogy figyelek minden egyes szavára. Egy kis szünet következik, amibe bele is szólok.
– Biztosan hamarosan jelentkezni fog – utalok a gyermek mágiájára. Nem tudom, hogy ezzel megnyugtatom-e, vagy egyáltalán van-e szüksége nyugtatásra. Hiszen – amennyire ismerem őt – nem gondolnám, hogy akár egy mágia nélküli gyermek összetörné. Elektra nem az a tipikus boszorkány, aki kötődik a varázsvilág minden eleméhez. Nézzük csak a laptopot, a mugli szuperhősök iránti vonzalmát és azt, hogy valójában ritkán láttam mágiát használni. Ezzel nincs is semmi baj. Nincsen bennem rosszallás, hiszen én magam is örömömet lelem a varázstalan világ találmányaiban. Azonban azt nem tudnám elképzelni, hogy így éljem örökké az életemet. És témánál is vagyunk; a képregény. Érdeklődőn csillan smaragdszín szemem az estébe hajló nap fényében, majd ismét bólogatva szólalok meg levegős baritonomon.
– Gratulálok, Elektra! – emelem felé a sörösüveget egy koccintásra. – A sikeredre! – ütközik a két palack, s miközben visszaengedem sajátomat magam felé, még egyszer felé emelem egy kedves mosollyal.  Látom az arcán átsuhanó, megmagyarázhatatlan érzést, de szó nélkül hagyom. Soha nem szoktam belefolyni olyan dolgokba, amihez nincsen közöm, és látványosan nem akar a másik részletekbe menni. Egyszer akartam tanácsot adni; nem sült el túl jól. „Felejthetetlennek bizonyultál”, csapja meg a fülem a mondat. – Köszönöm – mondom zavartan. A bókokkal nem igazán tudok mit kezdeni még ennyi idősen sem. – Jársz terápiára? – kérdem bátortalanul. – Valami elme-rehabilitációra, ha úgy tetszik – folytatom tanácstalanul gesztikulálva. – Csak nem hagytak magadra az orvosok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

#VAVpara
#mágiajogrészleg
#tanulósba
#Amélia

Marina Darik félt. Nem is, rettegett. Ha megbukik ezen a vizsgán, akkor ennyi volt. Nagymama teljesen feleslegesen küzdött azért, hogy iskolába járhasson, hiszen ez azt jelentené, hogy nem sikerült semmit elsajátítania. Vagyis nem úgy, ahogy kellett volna. A szülei pedig vérszemet kapnának, és felhasználnák ellene, hogy többet be se tehesse a lábát Magyarországra. Ő pedig hiába volt tizennyolc éves, képtelen lett volna a segítségük nélkül megállni a lábán. Tehát csak egy választás maradt: fel kellett készülnie.
Nem mondta senkinek, bár Loki valószínűleg tudta. Legjobb barátja az egyetlen, akinek van arról fogalma, hogy Mae mennyit olvas a szabadidejében. Eleinte azt mondta csak azért teszi, hogy javítsa a nyelvérzékét, de azóta sokkal több lett ez neki. Na persze ez nem jelenti, hogy gyakran bújja a tankönyveket. Azok egészen más kategóriát képviseltek. Na de a lényeg, hogy ezen a szép téli délutánon végül rávette magát, hogy nem egy, nem kettő, de már három teljesórája a könyvtárban szenvedjen. Kevés volt az inger, pedig pontosan ezért ment oda. Szobatársai általában elterelték valami őrültséggel a figyelmét, vagy a kis szalamandra kezdett el éhesen a karján fel-alá mászkálni, vagy éppen egyik haverja rontott be valami fergeteges ötlettel. Nem, most koncentrálnia kellett, bármennyire is nehéz volt.
Mondatot mondat után próbált feldolgozni, de már fájt a halántéka a sok tudástól, ami hirtelen került oda. És hogy mit tanult? Tulajdonképpenmindent. Volt előtte bűbájtan, bájitaltan, gyógynövénytan, átváltoztatástan, de még sárkánytan is. Csakhogy Denis vizsgáján se bukjon meg. Kétségbeesetten nézett végig a halmokon, és végül egy nyögés kíséretében elengedte nyakizmait, és szimplán beledőlt az előtte levő lapokba. A pergamenről visszaszűrődött a szuszogása, olyan halk volt az egész helyen. Amíg nem…
Felkapta a fejét, és mint egy őrült ugrott fel a helyéről, és ölelte meg Csibét. Végre valaki, aki elterelikicsit a figyelmét.
- Bárcsak… - sóhajtott drámaian. És ő is a kupacokra nézett, mintha eddig nem tette volna meg. Egyszerre hét könyv volt nyitva, nem mintha mindegyiket olvasta volna, de tudta, hogy ha egyszer véletlenül rátalál valaki, akor jól fog kinézni.
- Tanulok. Tudod, nemsokára VAV és kicsit jó lenne, ha felkészülnék. Állítólag nagyon sok múik az ilyesmin, szóval… talán egy kicsit tartok tőle, hogy nem fog sikerülni - magyarázta enyhén túl a dolgot ahelyett, hogy bevallotta volna, állatira fél tőle.
- De te mit keresel itt? Ezen a részleges soha senki nem szokott megfordulni - ráncolta össze a szemöldökét a barna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Arcomra a mosoly gödröcskéket varázsolt.  Kellett már Zentének ez a kis győzelem, láttam a szemében. Nem csak azért, mert a testvérei szekállják, hanem mert nagy valószínűséggel mások is. Az pedig pontosan tudtam milyen érzés. A mérgező környezet olyan dolgokra vehet rá, amiket azt hitted soha nem tudnál megtenni. Kifordulsz önmagadból, mígnem egy szellemalak leszel csupán, félve hogy a közelgő szélvihar felkap és örökre elvisz.
- Egy dolgot jegyezz meg. Minden kis dolog ott kezdődik, hogy elhiszed. Először itt - tettem a kezemet a szívére. - …aztán itt is - váltottam a halántékára. Ezeket a szavakat akkor mondta nekem Ivan, amikor a századik próbálkozásra se tudtam végrehajtani a gyakorlatot a trapézon. Azt hittem képtelen vagyok rá. Az igazság az volt, hogy féltem valaki másra bízni magam. Szív, elfogadni ezt a tényt, ész, elképzelni, hogy végre is hajtom. Mérföldkő voltaz életemben, és remélem Zentének is az lesz, ha megérti. Idősebb voltam, mikor hallottam, de nem jelenti, hogy hamarosan nem értheti meg.
- Csukott szemmel én is félve csinálnám meg - nevettem a képtelen felvetésre. Aztán bólintottam. - Amíg mér itt vagyok az iskolában mindenféleképpen. Elindítalak, aztán majd folytatod, amikor nem vagyok - vontam meg a vállamat. Legalábbis nagyon reménykedtem, hogy ez így lesz, és nem hagyja abba. Sok mindenbe segíthetett neki. Koncentráció, önbizalom, testtartás és balansz. Mind nagyon fontosak egy ember életében, talán így jobban be tud majd illeszkedni a családjába, habár tudom, hogy Viktor egója mikre képes.
- Orosz. Majd ha egyszer a bátyád ráveszi magát, hogy eljöjjön velem a családomhoz, akkor hozok neked - biztosítottam. Habár Viktor már találkozott az apámmal, az még egyáltalán nem számított úgy, mintha a családommal találkozott volna. Akik engem felneveltek, és akikre a legrosszabbkor is számíthattam, azok a nagyszüleim voltak.
Visszaléptem a táskámhoz, és a pálcámmal pöccintve megkötöttem egy kötelet a léc mellett olyan két méterrel. Ez már nem volt a puffok és egyéb kitömött zsákok felett, de nem is volt rá szükségem. Ennyire már bíztam magamban.
- Akkor hajrá - bíztattam, és magam is felálltam a kötél végére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudna rátapintani, mi volt a pillanat, amikor a köd ellepte az agyát. Talán nem is a szavai, még csak nem is magában a gesztus, amit tesz. Az elnyomott és figyelmen kívül hagyott feszültség azonban hamarabb átrágja magát a gátlásán, mielőtt felfogná, mit tesz. A karja izmai megfeszülnek, az üveg megemelkedik a kezében, ő pedig az állatias ösztöntől vezérelve vesz lendületet - és nagyjából akkor szólítják a nevén.
A hang, amire nem számított, épp eléggé billenti ki ahhoz, hogy hogy a mozdulatot elvétve ne a fiú halántékára sújtson le, hanem arcon vágja az üveggel, az pedig riasztóan nagy és éles szilánkokra roppan a bőrén. A puffanás, a rum padlóra fröccsenésének hangja, majd a csörömpölés már beleveszik a benti zajokba, ő pedig az aortaátvágásra tökéletesen alkalmas, törött üveg nyakát szorongatva lendíti ütésre a karját ismét.
   -  Get the fuck away from here, prick! - a hangja reszket az indulattól, érzi, ahogy a rum végigfolyik a csuklóján onnan csöpög lefelé, egy ingerült szisszenéssel hajítja az egészet a korláton át a bokrok közé. Amikor Elias közelít, ő úgy lép hátra, nem hagyja, hogy az a keze után nyúljon - vagy ha tényleg megtenné, ő nyomban lefejeli őt.
   -  Mégis ki hívta meg ezt, mi? És miért? - a kérdés már leginkább az idő közben ki tudja honnan felbukkant lányok felé szól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Cinkos vigyort villantott ő is Kornéllal egy időben. Egyetértésben voltak így már a témában.
 Mountain nyugton tűrte, ahogy hozzáérnek. Látszott rajta, hogy hozzá van szokva. Próbált azért tartózkodni a hirtelen mozdulatoktól, biztos, ami biztos. Teljesen le volt nyűgözve az állattól. Lehet, hogy csak az újdonság varázsa, hiszen még fel sem szállt vele és már alig tudott másra figyelni.
 - Mi a bajod a Saullal? - kérdezte kisvártatva, kissé értetlenül. Biztos van valami oka. Ha más nem, valami jelentéktelen berögződés, mint nála a szemüveg téma.
 Nem mert közbekérdezni, hogy segítsen-e. Hiába volt neki jó a lába, biztos volt benne, hogy többet bénázna, ha neki kéne felnyergelnie a lovat. Ettől függetlenül hamar keresni kezdte az említett vastag szíjat, majd amikor megtalálta, bizonytalanul kezdte méregetni azt. Biztos jó ötlet, hogy ő csinálja? Ez csak egy szíj... ​Szó nélkül húzott egyet rajta, majd a kért mértéknél csatolta vissza.
 Egy apró mozdulattal simított végig Mountain szárnyának végén, talán meg sem érezte. Aztán kérdőn nézett barátjára.
 - Ugye nem fog egyből felszállni, ha már rajta vagyok? Mármint a sima lovaglást sem tudom még, hogy kell csinálni, nemhogy a repülést. - Nem gondolta volna, hogy valaha fenntartásai lesznek a repüléssel kapcsolatban, most mégis úgy nézett ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Hú a repülés, imádom, kár hogy rossz az idő - sóhajtottam, ahogy eszembe jutott, hogy tavasszal és nyáron milyen jó is seprűre szállni és fentről kémlelni a tájat, majd küldtem egy mosolyt Zalán felé, amiért ő is szereti a futást. Sokan nem kedvelik, pedig nagyon is jó edzésforma, csak bírja az ember szusszal. Látszott is a srácon, hogy edz, bár ő maga mintha ezt nem érezte volna, ezért is adtam tudtára, hogy ezzel is erősítsem benne a gondolatot, jó úton jár. Még egy mosolyt is küldtem felé, de Dani megint csak bezavart, és ezt meg is osztottam újdonsült ismerősömmel, mert már tényleg nagyon elegem volt Dániel folytonos jelenlététől.
-  Hát persze hogy az! - kezdtem enyhe felháborodással a hangomban, de rájöttem arra, hogy Zalán nem tudhat róla. - Jó, ez egy picit bonyolult, mert történt egy icipici baleset nyáron és Daniból szellem lett, ami hát tök jó dolog, nem? Mert kedvére mászkálhat át a falakon, meg minden - mosolyogva meséltem a történteket, mégis megcsillantak a szemeim, mintha könny gyűlt volna a szemem sarkába. Persze, hisz még mindig lesokkolt, ha a balesetre gondoltam, és arra, hogy miattam lépett át egy másik világba.
-  De hát látnod kellene, mindenki látja a szellemeket. Most is onnan néz - böktem oldalra. - De nehogy odanézz, tudod folyton ezt csinálja. Ahogy felkelek, már ott van, és jön-megy utánam, bárkivel találkozom, mindig csak morog, mintha olyan nagy baj lenne, hogy én barátkozom másokkal. De miért olyan nagy baj, ha barátkozom? Vagy szerinted is bunkóság? - kérdeztem a fiút, aki láthatta rajtam, hogy egy picit most tényleg megzavarodtam, a gyógyszerem meg persze, hogy elfelejtettem bevenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elias, William és Adél| 3
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Még hogy rá ér, jól feneken billentem ezt a szemtelen kisdiákot – mondom mogorván, majd helyet foglalok az előtte lévő asztalánál, vagy is Tánya néni helyén és mélyen a szemébe nézek és egy pillanatig úgy várok, mintha éppen azt várnám hogy feleléshez készüljön. Felpattanok gyorsan a székből, hiszen ebben nem állapodtunk meg, ha bejönne az egyik tanár még azt hinnék hogy valamire kényszerítem őt. Belegondolva elég viccesnek hangzik, ezért is inkább mellé ülök le, és a reggel a táskámba készített jegyzeteimet veszem elő, hogy nekikezdjünk a kis különóránknak. Meglátszik az idő vasfoga a lapokon, hiszen itt-ott szamárfülesek már az elsőév óta de a célnak akkor is megfelelnek. A legjobb az lenne, ha azt kérdezném meg hogy mit szeretne gyakorolni, vagy mi megy neki annyira rosszul hogy kénytelen volt egy tapasztaltabb diákot megkérni hogy segítsen.
- Jól vagy? Az jó. Na hát akkor.. Konkrétabban. Mi az amit vettetek és nem megy. Sajnos nem tudok olvasni a gondolataidban, de egyszer talán megpróbálkozok a legilimenciával meg az okklumenciával, ebben biztos lehetsz – állítom majd várom hogy végre kibökje hogy mit szeretne. Jobban szemügyre véve, a fiatal fiút elég fáradtan tűnik. Megterheli a sok tanulás, de az biztos hogy mind az öt évet sikeresen elvégzi, hiszen nagyon szorgos és lelkes srácnak ismertem meg a kis Zalánt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Jó lenne örökké itt maradni, a napfényben és a jólétben. Egy költő sem fogalmazhatott volna szebben, de ezzel tudtam leírni magamban azt amit valóban érzek. Annyi gond terhel meg minden nap, mint annyi normális fiatal felnőttet, hiszen pár ráléptünk az útra amikor elmúltunk 18 évesek, teher nehezedik a vállunkra amit cipelni is kell. Eddig nehezen, de még is büszkén küzdöttem meg az elém gördülő akadályokkal, de annyira bizonytalan vagyok magamban hogy menni fog. Mármint ez az egész élet, hiszen az értelme az hogy megszülessünk, éljünk és haljunk. Ez a három dolog forog mindig a szemem előtt, főleg az utóbbi hónapokban. Valami készülődik, de nem tudom hogy mi. Ez a legnagyobb baj. Ki is ráz a hideg, remegek amit biztos Adrián is érzékelt. Közeledik már minden egyes nappal az ősz, amit nagyon utálok. Lehet, bár biztosan nem emiatt tört rám ez az érzés, de hiába koncentrálok mindig a jóra és a szépre, rosszat kapok mindenhonnan. A hangulatom ma a vártnál sokkal jobb, és ha továbbra is azon leszek hogy ha szépen süt a nap, akkor nekem sem lehet semmilyen problémám. Ugyan már. Lélegzem, jó az idő mi kell még ennél több? A kor hibája, régen mindenki jól elvolt, nem voltak ennyire komplikált érzelmek. A 21. századra hova jutottunk? Mindenki tiszta depis, és magába fordult. Megint a hidegrázás, mi ez? Nem akarom megrémíteni a srácot, így rögvest beszélni kezdek.
- Gyúrjál is, bár már így is éppen bazi nagydarab gyerek vagy – állapítom meg a tényt, tök őszintén de nem bántó jelleggel. Imádom a sokkal magasabb srácokat, legalább olyanok mint egy árnyékot adó fa. Meg tudják borzolni a hajamat, kivédenek a csúnya srácoktól akik bántanának.
- A zene az nagyon jó dolog, daloljál már nekem valamit ’zigaany fiú – mondom neki tréfásan, imádja mikor így szólítom. Már régóta ezt a becenevet viseli nálam, bár még neki személyesen sosem mondtam. Csak nem sértődik meg érte, ezt csak kedveskedésnek szántam.
- Velem mi lenne? Vagyok, élek úgyhogy ja. Mostanában kissé rossz passzban, de lehet mindenkinek néha az. Melyik szemüveges? Több van? Maki, ne küldözgesd már hozzám a srácokat folyton. – sápítozok neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindenki
Bride and beauty
- Van baj, de legalább nem kicsi -

A kész káosz lassan a védjegyükké válhatna, mert valahányszor neki és Willnek is köze van valamihez, abból valahogy semmi normális nem kerekedik. Csak az esküvőt akarta, csak a nyomorult, tökéletes esküvőt szerette volna, de Jeremynek muszáj volt az egészet lehúznia a vécén.
Az inas rezzenéstelen faarccal engedi el a férfit szinte azonnal, többé nem is áll senki útjába, csak Adél mellett cövekel le, mint valami testőr. Ő maga pedig elkezdi húzogatni az elérhető szálakat, mint például Júliát ráállítani a láthatóan másodpercről másodpercre vérmesebb férjére. Ki hívta ide Jeremyt... Nos, azt mégsem mondhatja, hogy a libidója, ugye?
- Gyerekkori barátom. Én hívtam. De láthatóan hiba volt. - Villámgyorsan rendezi az arcvonásait ugyan még mindig dühösbe, de most már némi műaggódást is csempész bele, amit a hazudozással töltött évek eléggé igazivá faragtak az arcán.
- Bocsássatok meg egy pillanatra. - Az inasnak csak egy kézmozdulattal int, hogy maradjon és nyilván segítsen Júliának, ha kell, de ő maga Jeremy után megy, mielőtt még nagyobb botrány kerekedik a már így is ingatag lábakon mozgó esküvőből. Mielőtt bárkinek feltűnne a teremben Jeremy kifogásolható külseje, felzárkózik mellé, és amint a termen kívül értek az ajtón kívülre, nem a kijárat, hanem a konyha felé húzza őt. Még mindig ideges, de legalább már összeszedett.
- Mit mondtál neki? - Rögtön nekiszegezi a kérdést, miután betuszkolta magukat, de nem a konyhába, hanem a mellette található mosó...fülkébe. Elég szűkös a hely, de arra pont elég, hogy ketten elférjenek benne és felküldjön egy fénygömböt kettejük közé, hogy lássanak is valamit. Óvatos ujjakkal közelít Jeremy fejsérülése felé, hogy szemügyre vegye, már amennyiben nem lökik el a kezét. Sőt mi több, az is lehet, hogy eddig se jutnak el, ha Jeremynek más tervei akadnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Hagyjál békén - rántja el a kezét a lány érintése elől, anélkül, hogy felé nézne. Még mindig a segítséggel - vagy anélkül, de mindenképp Adél kíséretében eltávolított Elias után bámul, meg-megrázva a csuklóját maga mellett, hogy megszabaduljon a ragacsos létől.
Gyerekkori barátom, Adél ezzel a magyarázattal zárja le az el sem kezdődött, de őket környékező vitát, ezzel egyetlen mondatban tisztázva a meghívás és az ismeretségük rejtélyét is. Minden bizonnyal higgadt körülmények közt ennyi elég is lenne neki - hiszen William viszonylag könnyen manipulálható ember. Eldönthetné most, hogy Elias részegségében félrebeszél, Júlia tényleg nem hazudott neki, végérvényesen pedig ez nem más, mint egy ostoba félreértés, egy túlságosan józan és túlontúl ittas férfi szóváltása... azonban.
   -  Hazudozni azt tudsz, mi? - a lány felé fordul, a mutatóujjával vádlón és durván megböki a ruha alól kifehérlő kulcscsontja fölött - Az Ebony kölyök, nem tudom én se, te kétszínű kis kurva, legutóbb még megütöttél, amiért megjelent nálam, most pedig idejössz vele? Jaj William, nem szabad, hogy egy légtérben lássanak vele, mert ez egy alvilági fasz. HÁROM ÓRÁJA sincs, hogy megkérdeztem tőled, ki ez, és volt pofád az arcomba hazudni. Tudod mit? Get fucked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will és kicsit a többiek| 4
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

Nem hangzik jól. Elhúzott szájjal ejtem le magam mellé a kezemet. Adél közben megválaszolja a kérdést. Gyerekkori barát. Én akár még el is hiszem. Az aranyvérűeknél valahogy mindig mindenki gyerekkori barát.
Adél elviharzik, csak a kis inaskáját hagyja hátra. Én rápillantok Willre, de mielőtt bármit tehetnék érzem, hogy erősen megbök. Fájdalmasan torzul el arcom, néhány lépést hátrálva. Mi a faszért velem perel ez a nyomorult, amikor láthatóan én vagyok itt az egyetlen szövetségese? Csendben végigvárom az egész lecseszést. Csak összepréselt ajkam árulkodik arról, hogy nem vagyok már én se annyira nyugodt. Aztán intek az inasnak, hogy menjen el.
- Lehet, hogy kétszínű kurva vagyok, de vedd már észre, hogy szinte minden lélegzetvételem lassan azért van, hogy támogassalak és segítselek! Igen William, hazudtam neked, hogy ne barmold szét a saját esküvődet, mert tudtam, hogyan reagálnál. Nem tudom Adél miért hívta meg Eliast és miért kérte, hogy vele jöjjek, de csak így tudtam eljönni az esküvőre. Ahol amúgy semmi keresnivalóm, de a felséged azt mondta, szükséged van rám, úgyhogy mint valami palotapincsi törtem magam, hogy ne legyél egyedül. És igen kussoltam, hogy megvédjelek, és igen kurvára nem kérted tudom, és látod mégis megtettem mint egy hülye szerelmes picsa - nem emelem fel a hangomat, halk maradok, sőt néhány lépést megyek is előre. Közben előre nyúlok, hogy elővegyem a pálcámat ami a ruhám kikeményített első részében van bedugva a melleim közé. Tudom piti búvóhely de ez a ruha nem igazán adott más opciót.
- És most is meg fogom menteni a pici, formás popódat, szóval maradj nyugton, ne akard, hogy le kelljen átkoznom téged - emelem rá a pálcám hegyét. Pontosan tudom mit kell csinálni, nem tudom lenyugtatni, szóval egyszerűen csak megoldom, hogy később, nyugodtabb helyen folytathassa a hisztirohamát lehetőleg Adélnak és ne nekem. Mert az ő szaros pelenkája ez nem az enyém. Nem én fogom makulátlanra nyalni a segget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy megböki a lányt, le is ereszti a kezét, a fizikai erőszakossága megállapodik ennyiben. Nem felemelt, hanem ő is erőltetetten visszafojtott hangon zúdítja rá a sértettségét, aminek legnagyobb része talán nem is Júliával kapcsolatos. Elias jelenléte alapjában ringatta meg a különben is érzékeny egóját és a szavaival különösen érzékeny területre tapintott. A kis kígyó tehát nem csak az ő életének elhanyagolható, de kényszerű része, hanem ezek szerint Adélénak is. ÉS ki tudja, talán Júliáénak is - mi van, ha sosem szabadul meg tőle? Hová rágta be magát ez a féreg még, amit még csak nem is sejt?
   -  Igen, szükségem van rád, de - különbe így van ez egyáltalán? Nem akarta itt látni ma. Rühellte a gondolatát, hogy Adél beleártotta magát az életének ezen részébe, amihez semmi köze. A két lány az életének két különálló fiókja és részéről nem tervezte, hogy az útjaik keresztezik egymást - Igazán megtehetted volna, hogy beavatsz abba, hogy itt van ez a patkány. Most te összefogtál Adéllal a hátam mögött, hogy megszopassatok, vagy mi folyik itt?
Sötét feltételezése támad - ez a fekete felhő azonban még azelőtt, hogy formát ölthetne az agyában, szerte is foszlik a pálca láttán. Megütközve lép egyet hátra, a cipője sarka a korlát peremének ütközik.
   -  Ha azt rám fogod én esküszöm, hogy kitöröm a karod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will és kicsit a többiek|
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

Megforgatom a szemeimet. Még mindig? Ez a minivallomás után is azt hangoztatja, hogy én összefogtam Adéllal megszopatni őt? Hagyjuk már, mintha bármelyikünknek is lenne farka rá.
- És ha elmondom délben, akkor te nem rohantál volna mint a veszett kutya felkutatni azt a kígyót? Tényleg végig tudtad volna csinálni az egészet nyugodt testtartással és mosolyogva, miközben tudod, hogy valahol a tömegben kóvályog? Ugyan már William, mindketten tudjuk, hogy nem vagy ennyire jó színész - rázom meg a fejemet. Én talán meg tudtam volna csinálni, de a férfi ehhez túl őszinte érzelmileg. Neki nincsenek olyan korlátjai amelyek képesek visszatartani egy ösztöni viselkedést. Legalábbis ez a tapasztalatom.
- Miért nem bízol bennem? - enyhe szomorúság érezhető ki hangomból ahogy tekintetemben is megcsillan. De csak egy pillanatra. Zavar, hogy nem bízik bennem, de legalább bizonyosságot kaptam arról, hogy nem szeret. A pálcás megjegyzésre felvonom a szemöldökömet.
- Nem lenne jó ha mindent elfelejtenél? Blokkolhatom az emlékeidet Eliasról és a balkonról néhány órára, hiszen még hátravan a vacsora. Holnapra vissza fognak térni és úgy kérheted számon Adélt ahogy csak szeretnéd. Vagy engem. Tök mindegy. Így kaphatnál néhány gondtalan órát, az aranyvérű nyomorultak odabenn meg kevesebb drámát. Mit szólsz? - billentem oldalra fejemet. Azonban a rászegezett pálcát leengedem, amíg másképp nem dönt. Bár kétlem, hogy eltörné a karomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Biztos vagyok benne, hogy valóban úgy lesz, hiszen már most is nagyon védelmezi, de közben meg inkább szövetségest lát benne, és néha olyan hajmeresztő ostobaságokra képesek rávenni egymást, hogy én csak kapkodom a fejem, és készítem elő a kötszereket. Nem azért végeztem el még egy szakirányt, hogy őket ápoljam, hanem, hogy megértsem a miérteket, mégis, áldásnak élem meg, hogy a sebeiket el tudom látni, mert olykor egészen biztos voltam benne, hogy a gyámügy már az előkertünkben van. Persze ez egy kicsit drasztikus, tudva, hogy mennyire szörnyű helyzetben lévő családok vannak évtizedekig rossz körülmények között, mégis, tudom, hogy voltak határsúroló megmozdulásaik.
- Erre minden esély megvan, amikor én elkezdtem érdeklődni a fiúk után, vagyis egy fiú után, hazamentem, és közöltem a férjemmel, hogy el kívánok válni. Több, mint tizenöt házas év után. Az anyám tombolt, az anyósomék is, a férjem pedig amolyan csendes gyilkos módjára viselte. De jó döntést hoztam, hiszen az enyém lett a világ legszeretetteltelibb mackója.
Azzal, hogy volt egy előző házasságom, illetve, hogy van egy most már harmincegy  éves fiam, akinek köszöni szépen, nem kér belőlem, nem szoktam feltétlenül dicsekedni. Vagy nem is tudom, inkább azt mondom, hogy a Reiner Gáborral kötött házasságom, még ha tizenhat éven át is tartott, nem képezi részét az életemnek. Amiről szeretek beszámolni, és szeretek beszélni is, az Tivadar és Boglárka, azok, akik mellett minden nap boldog vagyok, még akkor is, ha tényleg meg tudnám fojtani őket egy kiskanál vízben. A mi szövetségünk erősebb, mindennél. Éppen ezért, az összeszokott rutin miatt hiszik nagyon sokan, akik nem itt éltek, ebben a faluban, amikor én még kisgyerek voltam, vagy éppen fiatal nő, hogy csak egy férjem és egy gyerekem van. A tény, hogy Bogolyfalva megújul, üdítő a számomra.
- Csak a szokásos pofátlan lázadás, amivel azt hitte, hogy zavarba hozhat, de vén róka vagyok én már ahhoz, hogy egyáltalán megérintsen egy pillanatig is.
Vagy, hogy ha átlép egy bizonyos határt, ne alkalmazzak rajta apró varázslatokat. Nem, eszembe se jutott, hogy a száját csomózzam össze, vagy elnémítsam, inkább csak kellemetlen érzéseket kapott, mint a viszketés. Hát igen, ha az ember gyereke nem tudhatja, hogy kivel húz éppen ujjat, megszenvedheti.
- Nem, nekünk nem lehet több, és már nem is vagyunk fiatalok, Bogi után már nem is gondolkoztunk igazán több gyerekben, valahogy ránéztünk, és tökéletes volt, teljessé vált a családunk. Viszont abban reménykedem, hogy hamarosan megtalálod azt az embert, akivel családot alapíthatsz, mert olyan szépen beszélsz a gyermekekről, mindenképpen megérdemled, hogy legyenek sajátjaid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy ott áll a lány helyett a pálcát nézve, viaskodva az ősztönös reakcióval, hogy kicsapja a kezéből és kettétörje azt, egy pillanatra átfut az agyán, hogy Júlia valójában tényleg azt tehetne vele, amit akar. Még mindig szinte semmit sem tud a múltjáról vagy az életéről, az eddig tapasztaltak alapján azt azonban sejti, hogy tehetséges mágus - a fenyegetést tehát nem veszi félvállról. Egészen addig, amíg a pálca le nem ereszkedik, nem mozdul meg, csak aztán fordítja a szemét vissza a lány arcára.
Miért nem bízol bennem?
Kérlek - a saját anyjában, de még önmagában sem bízna meg, ha nem lenne ráutalva. Valójában, minél inkább kedvel - netalán szeret - valakit, annál féltékenyebbé és bizalmatlanabbá válik az irányukban.
   - És arra nem gondoltál, hogy délben még lett volna lehetőségem kidobni ezt a patkányt, vagy lefújni ezt az egész cirkuszt? Nem akarom, hogy a közeledben legyen. Vagy az én közelemben legyen. Mégis hogy kellene megbíznom benned, amikor Adélnak falazol, hogy ő és ez a seggfej itt ketten...
Oh.
My.
God.
Anélkül fordul meg, hogy egyáltalán regisztrálná a lány mondandóját az emléktörlésével kapcsolatban, hogy elinduljon arra, amerre nem sokkal korábban az Elias-Adél kettős távozott.
Most pedig valakinek vére fog folyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will és kicsit a többiek| 2
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

Épp megindokolta, hogy miért nem akartam szólni délben. Mert kicsapta volna a hisztit. Ahogy mondta is, úgy három másodperce. Néha irigylem mennyire képes engedni a saját érzelmeinek, én abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán vannak érzelmeim.
- Ha lefújod a "cirkuszt " a családod nagyon haragudna rád - jegyzem meg. Nem tét nélkül játszanak ezek ketten papás-mamásat, csak néha mind a ketten elfelejtik úgy látom.
- Én nem falaztam Adélnak én téged...ah - felesleges lenne belemenni, újra és újra bizonygatni, hogy miért tettem, úgysem értené. Szóval felajánlom neki a lehetőséget, ami a legkézenfekvőbb. Amitől minden el lesz intézve. Ő pedig némán sarkon fordul.
- Will? William? Hova mész? WILL! - emelem fel a hangomat. Nagyon rosszat sejtek, nem tudom mi játszódik le a gondolataiban de semmi jó nem származik abból, hogy ennyire csendes, elsötétült arccal elindul befelé.
Fölemelem a pálcámat.
Komolyan, mint egy kicseszett óvodában.
- Ezért később lebaszhatsz, esküszöm - motyogom, mielőtt ráolvasnám a tarkójára a varázslatot. Ez egy nehéz varázslat. De egy drogdílernek néha szüksége van a kliensek agyába belepiszkálni, hogy ne bukjon le, szóval nem most csinálom először. Nem akarom elrontani, úgyhogy becsukom a szemem, elvonatkoztatok a tomboló vihartól ami körbevesz és tiszta, rendezett gondolatokkal zárom el az övéit. Határozott utasítások vannak a fejemben, ha kicsit is elbizonytalanodnék kárt okozhatnék benne, amit nem szeretnék. Csak egy kis homokot szórok az emlékekre, hogy elfedjem őket, míg a szél le nem söpri fedelükről újra a szemcséket. Pár óra. Maximum egy nap. Addig ez az erkélyjelenet meg sem történt. Nincs Elias, nincs az üvegtörés, nincs Adél a két random inassal. Csak én vagyok és ő.
Odalépek hozzá és magamhoz húzom, ujjaimmal megcirógatom arcát.
- Will minden oké? Néhány pillanatra nagyon elsápadtál, lehet az utolsó pohár ital már nem kellett volna...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az ismeretlen melegség, mintha egy forró tojást ütöttek volna szét a tarkóján, úgy árad szét. Ő pedig még lép egyet, majd tétován megáll a lánynak háttal.
   -  Hah...
Ismered az érzést, amikor kisétálsz a konyhába, majd töprengve megállsz, elfelejtve, miért indultál. Ugyanazzal a bosszantó értetlenséggel ráncolja össze a homlokát, emeli a hüvelykujját a szemöldökéhez, majd pillant le a másik kezére. Júlia mellé sétál, majd az arcához ér, ő szórakozottan szusszan egyet.
   -  Nem, csak... tudod, ez a dolog... csak pár perc és elmúlik.
A ködös és zsibbadt érzés ismerős, ahogy pedig hátra lép egyet, a cipője alatt pedig üvegszilánk reccsen, egyszerre emlékszik rá, mi történt. Csak levegőzni jött, hiszen a ha a válla vonalában elpillant, a barackos sütemény még a korlát tetején szomorkodik, ő nyilván pillanatnyi rohamot kapott és akkor ejtette el az üveget. Persze, hiszen tudja, hogy beszélt a lánnyal előtte az erkélyen, az cseppet ködös, miről, de ő volt az, aki a kezébe adta a rumot, hiszen most is itt áll mellette, ő még mindig bizonytalanul fonja az egyik karját a derekára, majd dől a korlátnak.
   -  Adél idegösszeomlást fog kapni, segítenél? - emeli föl a csuklóját, ahol a rum ragacsos maszattá itta magát az öltönye ujjába - Na és milyen a buli?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mint valami viharvert kutya tántorgok a kibaszott teraszon. Érzem, ahogy a meleg vér folyik le az arcomon, gyönyörű, kör alakú cseppeket hagyva a talajon. Ujjaim között morzsolgatom, akkor tudatosul bennem az egész rendesen, teljesen elfelejtem, és az agyam blokkolja a tényt, hogy valószínűleg nem csak a föld van tele szilánkkal, hanem az arcom is.
Gondolkodás nélkül mozdulok, de William ellép tőlem, ami mondjuk teljesen érthető, azonban a szavak akkor is elhagyják ajkaimat. Már elfordulva hallom meg, ahogy utánam szól, ujjaim szorulnak ökölbe, ahogy lendületesen fordulok vissza. Most ölöm meg. Az esküvője napján. Mindenki szeme láttára. Lenne a terv. De Júlia mozdul, Adél válaszol a kérdésre - gyerekkori barát. Felhúzom felső ajkamat, kezemet ökölben tartva viharoznék el, de fejemhez kapva inkább csak elsétálok.
- El fogom vágni a torkod, William - motyogom magam elé, és a legjobb, hogy elégedetten fogom végig nézni, ahogy elvérzel, te hülye fasz. Az igencsak aggasztó - és sötét - gondolataimból Adél érintése rángat ki. Próbálok fókuszálni, de aligha sikerül, így inkább ellenállás nélkül megyek arra, amerre húz magával. Nem látok, basszameg, hogy állnék ellen? A pultról nyúlok le valami rongyot, ami azonnal az arcomhoz nyomok, miközben betuszkol minket valami helyiségbe. Gondolkodás nélkül nyomom arcomnak, hangosan szisszenek fel, ahogy még beljebb kerül pár szilánk a húsba.
- Meg fogom ölni - mondom ki hangosan is. - És örömmel fogom végig nézni, ahogy meghal a faszba - veszem el a rongyot arcomtól megszeppenve, ahogy Adél keze mozdul felé. Lesütött tekintettel, hangtalan tűröm, hogy bármit is csináljon vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will |
így nézek ki (mínusz kesztyű, mínusz kabát )de tökmindegy, most nem ez a lényeg  
______________________________________________________

Figyelem az összezavarodott arcát és a kissé ügyetlen mozdulatait. Bár tudom, hogy helyesen cselekedtem mégis elfog a lelkiismeret. Azt hiszem igaza lesz, ha ezután majd látni se akar.
Karjai derekamra csúsznak. A kérésre rápillantok az öltönyére. Milyen szerencse, hogy nem Elias vérétől foltos, hanem az italtól. Bár ha jobban bűvöli a padlót néhány apró csepp lehet fel fog tűnni. Abban reménykedhetek, hogy esetleg túl elfoglalt most ehhez és inkább a gondolatait próbálja rendezgetni.
- Persze, nem gond, Suvickus - mondom ki a bűbájt először az öltönyére, utána gyorsan a padlóra is. Biztos ami tuti.
A kérdésre elmosolyodom.
- Naagyon sok pletykát tudtam meg az idősebb hölgyektől, lassan már a fél terem szaftos kis titkait ismerem. Az egyik koszorúslányt meg ott nyalták a mosdóba, úgy kellett kikerülnöm őket, pedig milyen kis ártatlankának tűnt -kezdek bele a fecsegésbe, csak, hogy kicsit eltereljem a gondolataimat. Nemsokára meg kell keresnem Adélt és szólni neki Will...állapotáról. Mielőtt magyarázkodni kezdene neki.
- És te hogy érzed magad? Milyen nős embernek lenni? - pillantok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egyetértőn biccent, ajkán lágy mosoly játszik. Lánya miatt ezen a téren valóban nem aggódik. Letlégyen kvibli vagy kis boszorka, az életben a helyét megállja. Rengeteg dolgon ment ifjú korához képest keresztül, de ez később talán majd a javára válik. Szeretik és féltik ennek ellenére persze, mindannyian. Szüleivel és Tamással is sokat van, akikben mind támaszra és bizalmasra találhat hősnőnk mellett. Túl leszenek majd ezeken a nehezebb heteken, aztán beáll egyfajta rend. Békésen élnek majd csendesen. Karsa jobbra, Elektra balra, Mark meg, ki tudja...esetleg egyenesen. Egy aki tartotta a helyét, az a vele szemben álló. Barát lett és maradt. - Szeretettel várlak a könyvbemutatóra! - koccantja üvegét a férfiéhoz és csillogó, büszke tekintettel kortyol belőle egy nagyot. Valóban úgy érzi nagy áttörést ért el karrierjében. Immár nem csak zsurnaliszta, hiszen hivatalosan is íróvá avanzsált. Ezután emlékezetvesztésének és visszatérésének utóhatására terelődik Sándor szava. - Hetente járok kontrollra és terápiára. Ennyit még a tűz után sem kellett. Komolyan veszik a dolgukat a dokik - meséli könnyed hangnemben - Ne félts Ellenőrkém, bájos önmagam vagyok és ezen az sem változtatott, hogy fejjel tompítottam egy épület rám omlását - nyugtatja meg kaján mosolyával, majd szabad kezével beletúr hajába és eligazgatja rakoncátlan, sötét zuhatagként hullámzó fürtjeit. - Arról viszont te mesélhetnél, hogy veled mi történt mióta nem takartad ki előlem a Napot? - tereli a beszélgetést óvatosan elfelé magáról. Jól esne kicsit mindent feledni. Mellette pedig azt szeretné, hogy a férfi ne aggódjon miatta, hanem egyszerűen körül venné azzal a kedves, csendes hatalmasságával. Sándor közelében nem érezte soha, hogy magyarázkodnia kell és arra vágyik, hogy ez így is maradjon. Ahogy egyszer régen, még a romos dolgozószobájában lezajlottak előtti időkben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mozdulatlanul hagyja, hogy a bűbájt a ruhájára olvassák, és az végre megtisztuljon, majd a padló is, ahová a rumot öntötte. Magában hálát ad neki, hogy nem Adéllal áll most az erkélyen, aki biztosan őrjöngési görcsör kapott volna, ha bármivel bemocskolja az öltönyét. Apropó, Adél - kissé elhajol, hogy az elhúzott függönyön át elnézzen a terem felé, ahol a feleségét hagyta, most azonban nem látja őt. Ez azonban emlékezteti is valamire, így kevés feltűnéssel, de elengedi a lányt, hogy inkább a korláton támaszkodjon meg.
    -  Egyelőre? Nem is olyan rossz - válaszol a kérdésre könnyedén,  ugyanazzal a derűs közönnyel, ami eddig a napját jellemezte. Nem forgatta a szemét és nem tanúsított ellenállást, őszintén szólva Adél igazán a földhöz csapkodhatja a seggét örömében, annyira jól viselkedett eddig. Pontosabban: már akkor, amire emlékszik, ugyebár.
   -  Szerintem a nagybátyám is be fogja húzni az egyik lányt nemsokára. Legalább is csodálkoznék, ha nem így lenne. Apropó. Mit csinálsz később?