|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
*egy pillanatra ledermed* lehet, hogy vedelőset mondtak? Ezek a magyar szavak összekevernek.... Hello, jöttem utánad Leléptél a másik csevegőből Mond csak, ha Brightmore beszorít egy sikátorba, kimentesz? *szépen néz*
|
|
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Folyton becsapják itt a külföldit... Esküszöm nektek, sokkal nehezebb így a cinizmust érzékelni Nem baj, ha nem jössz be, akkor szomorú kiskutyaszemekkel nézek az ajtó felé, hátha mégis megjelensz
|
|
|
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Okraska c Komanda | ¤ A szél kellemes hideget fújt be a kabátom alá, azzal is arra késztetve engem, hogy egy apró rezdülés után jobban összehúzzam magamon. Továbbra sem volt orosz hideg, de már kezdett hozzá egészen hasonlítani. Pláne ez az állandó sötétség, ami beütött az elmúlt napokban. Az állandó ború az emberek kedvét is szegte, és éppen ebből az indokból kimenőleg gondoltam, hogy jó lesz, ha ma nem a kastélyban eszem. Meg amúgy is, megérdemeltem azt a bizonyos pizzaszeletet, amelyről múltkor a klubhelyiségben áradozott valaki. Persze nem nekem, hiszen barátok nélkül elég nehéz ilyen információkhoz jutni, de új emberként megengedtem magamnak egy kis sugdolódzást. Egy újabb légáramlattal együtt fordultam be a sarkon, ami után nem sokkal következett az üzlet. A felfújt homok teljesen belement a szemembe, már a fogaim között is mintha azt hallottam volna csikorogni, így csak gyorsan bevetődtem a helyre. Szememből minél gyorsabban próbáltam kikaparni a port, de így is eltartott hosszú másodpercekig. Aztán hoppá. Végre szemem elé tárult a nagy káosz. A szűk rés, amelyen eddig próbáltam tájékozódni, most hirtelen kitágult. - A lábaimat a számba! (V rot mne nogi!)- hallatszott a számból a szó szerinti fordítása az orosz káromkodásomnak. No igen, vannak hátrányai ennek a nyakláncnak, nem is kevés. - Jajj, nagyon sajnálom, nem láttam, hogy nem vagytok nyitva - szabadkoztam rögtön, és már vetettem volna az utamat az ajtó felé, amikor megláttam egy üres ecsetet és vödröt, mintha pontosan egy ilyen betolakodóra várnának, mint én. Hezitáltam. Oroszországban már megragadtam volna a szálas kis eszközt, de az itteniek nem tűnt úgy, hogy nagyon értékelnék a kotnyeleskedésemet.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
S novym godom! | ¤ Barátokat kell szereznem. Ez az egy gondolat rángatott le engem a levitás toronyból, hiszen sose voltam híve a nagy partiknak, meg semmi olyannak, ahol sok az ember. Persze ez alól a cirkusz kivétel volt, de ott mögöttem volt az egész társulat, hogy támogassanak introvertáltságomban. Itt viszont lépten-nyomon ismeretlenekbe botlok, akik mind csoportosan nyomulnak, hogy esélyem se legyen szóba elegyedni velük. Többen mindig ijesztőbbek az emberek, ez triviális. Viszont a beszélgetésfoszlányokból, és az összekuncogó lányok csokrából is csak egyetlen nevet hallok ki folyton. Rosszalló pillantással fordulok inkább az italpult felé. Az az én terepem. Egy kis vodka, és jobban megy az ismerkedés. Csak tudnám melyik is az. Közben mellém lépett egy ismeretlen, és elkezdte az egyik pizzaszeletet majszolni. Árgus szemekkel leste a lányokat, és semmi kedvem nem volt megzavarni eme nemes feladatban, de hát a szükség nagy úr. - Mond csak, van itt valami erősebb ital? - kérdeztem rá, a srác pedig mindentudó mosollyal előhúzott egy flaskát a mellényzsebéből, és felém nyújtotta. - Tudod mit, inkább meggondoltam magam - fintorogtam. Azért ennyire még én sem voltam kétségbeesett. - Mond csak, tudod ki az az Ardai Kolos? Mást se hallok, csak hogy itt lézeng... - kérdeztem meg az ismeretlent, ha már így szóba elegyedtünk. Talán sikerül kifognom egy barátot is magamnak erre az estére.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Okraska c Komanda | ¤ Mindenki nagyon elvolt a dolgával. Mögöttem közvetlenül jött be egy másik fiú, neki mosolyogva köszöntem, ahogy ő is tette. Aztán az a férfi válaszolt még egyedül, akit az iskolában láttam már. - Hm.... - fejtettem ki neki gondolatmenetemet, és mivel úgy láttam itt mindenki csak jön-megy, ahogy tetszik gondoltam, mi mást csinálhatnék, minthogy akkor beállok én is. Becsuktam az ajtót, és beljebb léptem. Hajamat rögtön elkezdtem összerakni a tarkómnál, hiszen nőből vagyok, és nekik mindig van minimum egy hajgumi a csuklójukon. Utána levettem a kabátom, és miközben beszéltem oda dobtam, ahol a többiekét láttam. Végül is ha nagyon nem tetszik nekik, akkor majd fognak, és mindenestül kitoszogatnak a pizzériából. - Akkor ha nem zavarok, elkezdhetem a plafont. Jó az egyensúlyom - válaszoltam ugyanannak az egy embernek, hiszen úgy tűnt ő van ott vezető pozícióba. Felkaptam az egyik ecsetet, és odaléptem hozzá. - Van itt esetleg egy létra vagy egy-két szék? Csak mert nem hiszem, hogy eggyel elég magas lennék ehhez az egészhez, de kettő már tuti jó - próbáltam összerakni a fejemben a képet. Persze nekem egyértelmű, hogy a két szék semmi, de lehet az itteniek majd csak néznek, hogy mit akarok én azokkal. Pedig nekem egy kifeszített kötél is elég lenne ehhez a mutatványhoz, és legalább nem esnék ki a gyakorlatból sem.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Otets | ¤ Nem mondom, hogy nem félek. Sőt, reszketek. Hidegebbnek érzem a bőröm, mint a legfagyosabb Moszkvai estén. Hetek óta itt vagyok. Már a levelem is megírtam, és szinte biztosra vettem, hogy célba is ért, hiszen Pulia visszajött nélküle. Már csak annyi volt hátra, hogy ténylegesen elé állok. Biztosra vettem, hogy az első nem lesz egy kedves fogadtatás, hogy fel kell vérteznem magam a legrosszabbra. Hiszen minek ment volt Amerikába, ha nem azért, hogy előlem meneküljön. Az orosz maffiát ott se kerülhette volna el. Addig megvolt, hogy leértem a könyvtárba. Nem először, hiszen amikor első körben voltam itt, valaki más foglalt helyet a pultban. Viszont már a belépésnél láttam, hogy ő van ott. Gyorsan az egyik hátsó sorba iszkoltam, és zsebemből elővettem a képet, amelyet még kiskoromban kaptam a babuskától. Ő volt rajta, amint engem tart a születésem után pár nappal. Még kis csúnya kukac voltam, az ő arcán pedig egy olyan mosoly volt látható, amit talán azóta soha nem villantott újra. - Jól van Darya, mély levegő - mondta saját magának. - Meg tudod csinálni. Pár levegő, és a polcról lekapva egy könyvet indultam el a pult felé. - Elnézést, megtudná mondani hol találom az orosz akrobatát? Mármint a könyvet... - próbáltam elviccelni a kezdést, bár igazság szerint fogalmam sem volt, hogy megismer-e. Végül is deduska mindig azt mondogatta, hogy anya szelleme bennem él tovább, annyira hasonlítok rá. A levelem után pedig számíthatott rá, hogy felbukkanok.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
S novym godom! | ¤ Mindenki tudja, milyen az, amikor déja vu-ja van. Összezavarodik picit, megáll, nem hiszi el mi történik, mert hirtelen azt érzi, hogy magát ismételgeti. Na most pontosan ez történt velem is. Néztem a férfit, azt a gügye mosolyt a szája szélén, és azon morfondíroztam hol láthattam már ezt. - Keresni? - kérdeztem meg végül. - Nem, én csak gondoltam megtalállak, hogy annak a csapat lánynak elmondhassam, hogy kapható vagy ma estére. Mindig is érdekelt ez a cicaharc, tudod, ahogy elkezdik egymást taposni, hogy előbb érhessenek oda hozzád - magyaráztam meg neki tárgyilagosan, és közben a kiszemelt kis csapatra mutattam, akik valamiféle fura rituálé szerint öt másodpercenként váltogatták, hogy ki nézhessen rá az előbb említett Kolosra. - Persze, csak ha tényleg te vagy az a bizonyos Kolos - vontam vállat, hiszen az is lehetett, hogy egy random idegen sétált oda hozzám valamiért. Bár ha jobban belegondoltam, akkor igazából ez a veszély annyira nem állt fenn. Az emberek inkább távolabb akarnak tőlem lenni, és nem közelebb. - Vagy, ki is választhatsz magadnak egyet a hölgyek közül. Most képzeld el milyen lenne. Különböző megmérettetésekre vinnéd őket, elbeszélgetsz velük, és minden alkalommal rózsát azoknak a lányoknak, akik még versenyben maradhatnak - írtam le gyönyörűen a "Nagy Ő" sorozatot, hiszen nem hittem, hogy az a kis ripacs ismeri ezeket a mugli dolgokat. - Látom rajtad, hogy elgondolkodtál rajta - cukkoltam tovább vigyorogva, és bele akartam harapni az egyik pizzaszeletbe, mire az visszavágott. - Áucs - néztem rá morcosan.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Otets | ¤ Na tessék itt vagyok. Fogalmam sincs, hogyan képzeltem el fejben ezt a jelenetet. Néha azt szerettem volna, ha megölel és addig ismételgeti a nevemet, míg elfelejtem, hogy elhagyott. Máskor egyenesen irtóztam a gondolattól, hogy ez az ember hozzám érjen. Ismeretlen. Tizenöt éve a hangját sem hallottam. Néha pedig egyenesen azt képzeltem, hogy jól leteremtem, amiért nem csak elhagyott, de dedushkáék nyakába ilyen nagy terhet helyezett, mint én, miközben már öregek. No nem mintha rossz életem lett volna velük, de akkor is. Tehát mindenhogy elképzeltem már, de nem így. Hátrahőköltem, és egy pillanatig értetlenül néztem csak rá. Vegyem le a láncom? De ha neki is ilyen micsodája van, akkor nem fog megérteni. Esetleg kérjem ki a könyvet, ami a kezembe akadt? Hiszen miért hoztam volna ide, ha nem ezért? - Tudom, hogy tudod ki vagyok - szögeztem le az egyértelműt. - Kérlek nézz rám - mondtam neki a lehető legsemlegesebb hangon, ami tőlem tellett a jelen pillanatban. Fogalmam sem volt, hogy mit akarok tőle. Lesz valami jövőnk? Változtat ez bármin? Aztán gondolkodás nélkül folynak ki belőlem a szavak. - Mióta elmentél, éreztem a hiányodat. Megtört az egyedüllét, szinte meg is ölt egy kicsit. Egyszer visszamentem a cirkuszba, és akkor újra kicsit közelebbinek éreztelek. A világ minden viharával egyedül kellett szembe néznem. Tudod milyen érzés, mikor három évvel később mutatkozik csak meg a varázserőd? Utálom a tudatot, hogy nem ismersz, és hogy én se ismerlek téged. Nem tudom, hogy olyan emberré váltam-e, akire büszke vagy, hogy helyesen cselekszem-e. Ezért jöttem utánad, ha már te nem tetted - kipirosodott arccal néztem Mikhailra. Az apámra. Az apámra? A nevét hordtam, de mégsem éreztem annak.
|
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Otets | ¤ Elakadt a szókincsem is. Éreztem, ahogy a torkomba tolulnak a szavak, ott egy ponton összegyűlnek, és egymásba botlanak. Egy gombócot képeztek, amely már lassan levegőt sem engedett át. - Én... nem tudom. Talán - tártam szét a karomat, hiszen ez volt az igazság. Éreztem magamban, hogy ide kell jönnöm. Tudtam, hogy valami nem volt jó eddig, és meg kell változtatnom. De arról hogy mit fogunk egymással kezdeni, arról előbb tudott volna a sas mesélni, mint én. Dashenka. Először és utoljára is ő hívott így, másnak nem is hagytam. Most viszont a szó hallatán elfacsarodott a szívem. Éreztem, ahogy szúrni kezdett a szemem. Általában engedtem magamnak, hogy mások lássák, ha sírok. Hiszen ez sosem volt másnak a jele, minthogy élek. Most azonban teljesen más volt szituáció. Itt állt előttem az a férfi, akit egész életemben látni akartam. Nem akartam, hogy ez legyen az első benyomása rólam. - A nagyit ne keverd ebbe bele, ő nem is tud róla, hogy te itt vagy - szögeztem le kemény hangon. Azt még el tudtam nézni az embereknek, ha engem bántanak. Vagy egy számomra ismeretlen valakit. De a nagyszüleim tabunak számítottak. Tőlük annyi mindent kaptam, hogy egy élet is kevés lett volna azt visszaszolgáltatni. - Különben meg, honnan tudod te mi nekem a legjobb? - tettem fel az újabb kérdést. Nem veszekedni jöttem. Eleinte. Viszont nem tetszett, ahogy velem beszélt. Ahogy kioktatott, mintha tényleg az apám lenne. Lehet igaza volt, és a hátralévő időben inkább szépen elkerülgetjük egymást. - Figyelj, nekem igazából egy kérdésem lenne. Miért? Miért hagytál el? És miért nem jöttél vissza hozzám az elmúlt tizenöt évben? - váltottam újra halkabbra a hangom. - Én vártalak. Az apámat. A legjobb barátomat. Egy telefonhívás is elég lett volna... - Itt már nem én beszéltem, hanem a kisgyerek, aki még mindig bennem élt. Aki nem nőhetett fel apa nélkül, mert nem akart.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Otets | ¤Dühös voltam? Igen. De azt is tudtam, hogy én voltam az az ember, aki utána jött, így nem játszhattam a sértődött tinédzsert. És amúgy sem volt értelme. Ivan előre felkészített, hogy mire számított. Misha... apa legjobb barátjaként látta már őt a legjobb és a legrosszabb passzban is, és tökéletesen tudta, hogy mire készülhetek. Több estét beszéltünk végig a lehetséges mondatokat boncolva, hogy mindenre legyen kézenfekvő válaszom. De soha nem gondoltam, hogy kimondja azt a két szót. Azokat, amelyeket belőlem próbáltak kihúzni az évek alatt, de soha nem tudtak. Mindig valami olyan megfogalmazást használtam, mint a "Már nincs köztünk", "Kicsi voltam, amikor elment", vagy nemes egyszerűséggel csak "Csak a nagyszüleim vannak nekem". Ez a két szó a szívembe mart. Karmaival erősen belekapaszkodott, mintha nem akarná elengedni, nehogy elfelejtsem. Éreztem, ahogy az arcomon minden izom valami más formát vesz vele, amelyet kevésszer lehet látni rajta. Mint az olajozatlan fém, nem egyik percről a másikra, hanem csak lassacskán alakult át. - Az igazság az, hogy a jelenlegi állás szerint igazad van - ismertem el. Bólintottam is egyet, és közben pedig a "Középkor varázspszichológiája" című könyv borítóját fixíroztam. - De én még emlékszem arra, amikor legalább próbálkoztál jó apa lenni. Megtanítottad az óra olvasását, elvittél szánkózni és mindig kaptam egy kis csokigolyót, ha segítettem neked. Nem is beszélve a kötéltáncról - kezdtem el sorolni a róla szóló emlékeket. Nem sokra emlékszem, inkább a boldogságra. Illatokra, és mindenekelőtt a színekre. Akkoriban minden sárgás narancsos fényben volt. Amikor elment pedig kék és fehér lett. - Én ezt az embert őrzöm a szívemben - ekkor rápillantottam, és elé raktam a képet, amit a nagyitól kaptam. - És anya is egy ilyen embert szeretett. - Tudtam, hogy az ő felemlegetése talán olaj volt a tűzre, de muszáj volt megpróbálnom. Nem hagyhattam, hogy ilyen könnyen kicsússzon a kezeim közül. Most nem.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Otets | ¤ Legszívesebben kiálltottam volna ahogy csak a torkomon kifér. Utána, hogy ne menjen el. Vagy hogy mégis. Mindent mondtam volna gonoszat, jót, megrovást és megértést. Hiszen hogyan lenne ugyanolyan Oroszország? Minden más volt. A hó másképp csillogott, a vodka íze kesernyésebb volt, a barátaim száma megcsappant. Olyannyira, hogy alig volt. Még a cirkusz is megérezte mindezt. Ivan mesélte el nekem egyszer, az emberek hogy kérték vissza a pénzüket anya halála után. Azt mondták "Ők arra a gyönyörű párosra kíváncsiak, nem a kabaréra, amit a többiek művelnek". - Amikor elmentél és felégettél magad mögött mindent, azt szó szerint értsd. Alig úsztuk meg élve - mondtam már a férfi hátának. Arcom felpuffadt, mint egy kisgyereké, és piros színt öltött a méregtől. Tudnia kellett, hogy nem ő az egyetlen. Hogy nem lehet ennyire önző. S mégis, mindenki hagyja neki. Inkább megfordultam, és a levita felé vettem az irányt. Hogy úgy alakult-e, ahogy terveztem? Nem mondanám. Hogy sikeres volt a találkozó? Hát... az apámmal beszéltem. Tizenöt év után először...
/bol'shoye spasibo /
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Ritual Posvyashcheniya | ¤ Büdös szag. Ez volt az első dolog, amire emlékszem. Az orromba kúszott, és maró hatására elernyedt testem és elmém végre újra magához tért. A többi dolog ezután hirtelen tolult az elmémbe. A sötétség, amit még szemem kinyitása után is ugyanúgy észleltem, a csuklómat szorító kötés, és a levegő hiánya. Agyam azonnal veszélyt érzékelt, és lábammal kaparni kezdtem a padlót, amitől elkezdtem hátrafelé csúszni. Vagyis csak csúsztam volna, ha nem ütközök bele egy másik testbe. - Palacsinta - "káromkodtam" el magam. - Hello! Minden okés odaát? - kérdeztem az ismeretlentől, és kezemet kezdtem el mozgatni, hogy érezzem mennyit enged magából a kötél, amellyel összefűzték a kezeinket. - Nem tudom ki vagy, de jó lenne, ha felébrednél, mert elég nagy pácban vagyunk, és kéne a segítséged - jegyeztem meg szűrt hangon, ugyanis ahogy meg tudtam állapítani valamiféle zsákot is húztak a fejükre. Előre dőltem, és rángatódzni kezdtem, közben fejemet is össze-vissza ráztam, hogy leessen róla az akármicsoda. Addig csináltam ezt, amíg már úgy éreztem az összes agyamat is vele együtt veszítem el, de csak sikerrel jártam. A bagolyház. Pontosan tudtam, hol vagyunk, és azt is, hogy minél gyorsabban szeretnék innen eltűnni. - Hey Csipkerózsika! - szólaltam meg immáron sokkal hangosabban, felkeltve pár bagoly érdeklődését is. Hátammal kicsit meg is löktem a másik bajba jutottat, miközben szugeráltam az egyik kis tollast magammal szemben, ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy hamarosan felénk akarja venni az irányt. Én pedig, lévén hogy még mindig a pizsimben buliztam ki magamnak ezt a meglepit, valahogy nem éreztem volna felemelőnek, ha még egy bagoly is a fejemre száll. Vagy rosszabbik esetben szar.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Ritual Posvyashcheniya | ¤ Ha nem néztem volna farkasszemet egy bagollyal, talán el is nevetem magam. Hallottam, ahogy a mögöttem levő is hasonló véleménnyel osztja a kialakult helyzetet, de legalább megtudtam, hogy az illető férfi. - Egészségedre! Remélem nem vagy allergiás - húztam el a számat, mert az elég kellemetlen is tud lenni. Pláne, ha nem tudunk gyorsan elhúzni innen. És bármennyire is szerettünk volna, nem úgy tűnt, hogy sikerül. - Darya, és ez nem fog menni. Túl szoros ahhoz, hogy magunktól ki tudjunk belőle bújni. Az kéne, hogy egyszerre nyomjuk egymás hátát és próbálunk felállni - jegyeztem meg. - Szóval..öhmm... fiú... legyen háromra - osztottam meg vele a véleményemet. Tesiórán régen sokat gyakoroltatták ezt velünk, még anno általánosban. Mielőtt ez az egész varázsos dolog elkezdődött. - Nálad sincs pálca mi? - kérdeztem közben, mert az azért nem lett volna hátrány egy ilyen helyen. - Semmi különösebb nem rémlik. Állunk, nevetünk, a felét nem értem a szóvicceknek a hülye fordítóm miatt, iszunk, és ez - tartottam nagy összegzést, miközben újra felmértem a helyet. - Látok valami hegyesebbet - igaz, hogy csak fa volt, de talán segíthetett. - Próbáljunk meg odajutni, hátha az elvágja majd. - adtam újabb ötletet. Teljesen ráfókuszáltam a feladatra, nem szerettem ismeretlen emberekkel ennyire "együtt" lenni.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Ritual Posvyashcheniya | ¤ Soma. Ezt jó lesz megjegyezni, pláne ha nem akarok faragatlan tuskónak tűnni. Elmondom fejben ötször, hogy tutira berögzüljön, aztán már kezdhetjük is a szabadulást. Vagyis kezdhetnénk, de ahogy meghallom a srác biztatását, kitör belőlem a nevetés. - Ez azt hittem más szituban a te feladatod lenne - próbáltam visszatartani a nevetést azzal, hogy beharaptam az alsó ajkamat. - Na jó, koncentrálok, sajnálom - mentegetődzöm, és ezúttal komoly képpel döntöm a hátam a másikénak. Már épp úgy tűnt megint vissza fogunk zuhanni, amikor átestünk a legrosszabb részen és megcsináltuk. - Huhu! Igazi jó csapat vagyunk - örömködtem, mire az egyik madár leszart minket. Mármint szó szerint. Végigcsurgatta Soma és az én vállamat is. - Ha egyszer kiszabadulunk, elkaplak... - mondtam mérgesen a kis szárnyasnak, aki mint aki jól végezte - és hát tudjuk, hogy elvégezte - dolgát leült a kis priccsére és huhogott nekünk, mint aki nevet. - A társaság jó volt - mosolyogtam, ahogy eszembe jutott. - Viszont a vodkátok.... - csóváltam a fejem rosszallóan. De mielőtt egyebet mondhattam volna, feltűnt a kiutunk kulcsa. Odamentünk oldalazva, mert azt se akartuk, hogy bármelyikünk elessen. Ebben most együtt voltunk, bármennyire is nem akartuk. Hagytam, hogy a kötelünk elnyesését nagyrészt ő végezze, és csak mozgattam a kezem, ahogy az ő üteme diktálta. - Oroszországból. Miért, mi baj a beszédemmel? - vontam össze a szemöldököm, persze ő ezt még nem láthatta. Éreztem, ahogy egyre enged a kötés, gyengül, míg a hely a kettőnk tenyere között növekszik. Még egy utolsó le, és szabadok is voltunk. Kicsit távolabb léptem, csak hogy élvezzem a kötetlenség adta szabadságot, közben kezemmel a csuklómat simítottam, mintha ezzel meg tudnám szüntetni a fájdalmat. Erős, piros csík húzódott ott, ahol előtte a drót volt, de ez nem különleges eset. Az én fehér bőrömön aztán minden meglátszott, nem is beszélve arról, mint mikor a cirkuszban voltam. - Számomra a megtiszteltetés, hogy végre arcot is társíthatok a hanghoz - ráztam meg vigyorogva a kezét Somának. - Nem akarok hálátlannak tűnni, vagy bármi, de nem akarjuk ezt az ismerkedést valahol máshol folytatni? - váltottam gyorsan komolyabb tárgyra. - Csak mert bűzlök a madárürüléktől - grimaszoltam, és el is indultam az ajtó felé. Csakhogy azt zárva találtam. Rángathattam akárhogy a kilincset.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Ritual Posvyashcheniya | ¤ Kinevetett, én meg hirtelen nem tudtam ezt hova tenni. Aztán kiderült. Hogy nem is vodka volt? - Páljin-ká - próbáltam elismételni a szót. Ha eddig nem tűnt volna fel neki az orosz akcentusom, akkor ebből biztos. A nyaklánc eléggé érthetővé varázsolta a magyar szavakat, de ha nem volt mit lefordítania, akkor csak hagyta a dolgokat, ahogy voltak. Ez esetben általam ruszkisítva. - Végül is, ha nem vodkaként tekintünk rá, akkor nem volt vészes. Tudod ez nem csúszott úgy. Kiérződött a... tömör alkohol - próbáltam legjobban elmagyarázni. Az igazi orosz vodka nem csíp, nem fáj, csak csorog lefelé, mintha víz lenne. Ezt saját tapasztalatból tudtam. - Oh, akkor jó. Csak tudod, van ez a láncom, és igazából ő beszél helyettem. Egy mukkot sem tudok magyarul, és az első hetekben nem akart rendesen működni. Azt hittem megint elromlott - magyarázkodtam, és én is minden erőmet bevetve segítettem a srácnak, hogy végre szabadok lehessünk. - Biztosra mentek, hogy ne tudjunk egy könnyen kiszabadulni... - sóhajtottam fel. Igazából el nem tudtam képzelni milyen lett volna, ha nem találjuk itt ezt az éles dolgot. Órákig ülünk a padlón, amíg már be nem terít minket a bagolyürülék? - Áhh, nem olyan vészes - legyintettem, nincs olyan amit babushka csodakréme ne tudna meggyógyítani. Elég volt egy kicsi belőle, és pár órán már hűlt helye volt csak a sérülésnek. Látott a nagyteremben. Nem pontosan tudtam, hogy egy pozitív vagy nem, de egyenlőre úgy tűnt, hogy nincs negatív véleménnyel rólam. Ezek szerint vagy olyan fiú volt, akit nem érdekelt, vagy nem figyelte, hogy mennyit is eszem ilyenkor, ugyanis egy srác meg tudta volna irigyelni. Egy ideig még ráncigáltam az öreg faajtót, de az enyhe kilengésén, melyet az idő tett rajta nem akart mozdulni. Így átengedtem a helyet a férfi erőnek. De csalódnom kellett. - Keressünk egy feszítő vasat - adtam az ötletet, de úgy tűnt, Soma egészen más - sokkal logikusabb - úton indult el. Állítólag én vagyok a levitás és ő a rellonos, most azonban mintha épp fordítva működtünk volna. Gondolj, gondolj, gondolj. Összeráncoltam a homlokom, és szúrós szemmel pörgettem le magamban az este eseményeit. Lehet elmulasztottunk valamit. Valakinek beszóltunk, nyertünk valami játékban és megbosszulták, vagy bármi. Persze ez nagyon gyerekes lett volna, de fene tudta mi van ezeknek a fejében. - Tudtam nem - néztem abba az irányba, amit Soma mutatott. Be kellett vallanom, hogy most nagyon örültem, hogy nem én pillantottam meg előbb. Nem szívesen fogtam volna meg azt a levelet. Habár amúgy is bagolykakis volt a vállunk... - Horgony? Van valami másodlagos jelentése a nyelvetekben? Vagy... közmondás? - találgattam, mert ennyi nem tűnt nagyon elégnek. Közben újra körbehordoztam a tekintetem a szobán. - Mi van, ha igazából tényleg azt kell keresnünk? Egy jelet, tárgyat, rajzot.... - gondolkodtam tovább hangosan. Szokásomhoz híven elsőre rögtön a nehéz úton közelítettem meg a dolgot, és csak utána jutottak eszembe a sokkal egyértelműbb lehetőségek. Lehet ez a végzetem. Hogy mindent túlgondoljak. - Nézd, ott - mutattam fel az egyik gerendára, amin egy kisebb vasmacska lógott lefelé. Az egyetlen baj az volt, hogy az majdnem a Bagolyház tetején volt.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Partner po prestupleniyam | ¤ Ez a második év kicsit leszedett a lábamról. Mást se csináltam, csak a könyveimet bújtam. Meg másét kértem kölcsön. Az év eleji Navinés indítás valahogy nem segített sokat az apámmal való helyzeten. Olyan volt, mintha összezártak volna egy morcos pókkal, aki bár nem bántott mert túl távol volt, már a létezésével is éreztette, hogy rossz helyen vagyok. Ezek után persze nem voltam hajlandó betenni a lábamat a könyvtárba, csak mikor már megbizonyosodtam - valakit beküldtem, aki megnézte -, hogy ő nincs ott. Az egyedüli safe place-em így vált egy élő ruletté. Az egyedüli pozitívum abban az állapotban Odett volt, akivel egészen jól kijöttünk. Esténként órákon keresztül pletykáltunk mindenkiről. Volt ott fiú, lány, tanár és dolgozó egyaránt. Senkit sem hagytunk ki. Az egyetlen kivétel Otets volt. Tabu téma. Ezt Odett is megtanulta. Olyannyira jóba lettünk, hogy több órán is átpateroltuk az embereket - persze csak kedves szavakkal, ahogy szoktuk -, hogy egymás mellé férjünk. Így volt ez az Okkultizmus órán is. A szokásos elfoglaltságunkat - a tanár úr stírölését - ezúttal egy papírlap bambulása váltotta fel. Levitás létemet nem megtagadva már plusz lapot is kellett kérnem, ugyanis bármennyire is próbáltam apróba írni, az egyetlen kis lapocska nem bírta el az én rengeteg tudásomat. A lendületből pedig csak egyetlen ember tudott kirángatni - igazából kettő, csak hát Ambrózy prof nem zavart sok vizet. A hangos felszólalásra majdnem elnevettem magam. Nem is lett volna Odett, ha nem akart volna ennyire hangosan segítséget kérni tőlem. Tipikus. Azonban álcámat megőrizve inkább csak dühös pillantást vetettem a motyogó lány felé, hogy a prof ne is gyanakodjon arra, hogy én bármiféle gubancot okoznék. Hiszen tanár gyerek vagyok vagy mi... Kettes kérdés, oké. Visszalapoztam, hogy ránézzek pontosan melyikről is van szó. Hát persze, hogy az egyik leghosszabbról. Akkor rövidítsük le. Odett-styleba. - Négy fázis. A démon megszáll, de béna az alany és nem fedezi fel. A démon benned fel és szerencsétlenül felfedi magát. Aztán jön a pap kántálni egy adj Istent, hogy eltűnjön a szörny, majd az uccsó mikor megiszod a söröd a fáradalmakra. - Be kellett vallanom, egészen elégedett lettem az összefoglalással. Ez alapján Odett már biztosan le tudja majd szűrni a lényeget. Vagy ha azt is írja, amit mondtam, akkor is minimum plusz pontot kap a kreativitásért.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Partner po prestupleniyam | ¤ A lány nevetése miatt majdnem belőlem is kitörik a kacaj. De hát az milyen lenne már. Körülöttünk mindenki csöndben belemélyedt a saját kis feladatlapukba, mi meg mint a kocsmában jót szórakozunk. Így jobban belegondolva, nem is nagyon tudnám elképzelni magunkat másképp. A lényeg a lényeg, hogy mind a ketten megőrizzük hidegvérünket, és bár nem fájdalmak árán, kissé kikönnyezett szemekkel bár, de újra képesek vagyunk a lényeggel foglalkozni: a tanárral. Komoly fejjel méregetem azt a kemény hátsó felet, kicsit még oldalra is döntve a fejem, hogy még jobb rálátásom legyen, miközben ő folyamatosan jobbról-balra és balról-jobbra caplat. Majd élesen rám nézett. Én erre rámosolyogtam, és visszafordult a lapom fele, közben sutyorogva Odettnek. - Szerintem nem képes rá. Esetleg akkor, ha ráül nagy hévvel. De nem elég jó a farmunkája - villantok a szöszire egy huncut mosolyt. Valószínűleg túl sok izmos artistát láttam már egy szál gatyában ahhoz, hogy ezt ne tudjam megállapítani. Anno Nyikitával is rengeteg nevetséges versenyt csináltunk, és habár pont ilyenre nem került sor, azért még róla se tudtam elképzelni, hogy megcsinálja. - Húha - sóhajtottam, kicsit hangosabban is, mint kellett volna. De hát nah, ez egy baromi nehéz kérdés. - Először is ott van Volkov, aki hát igen... őt már bőven kibeszéltük - legyintek. A navine berkein belül talán minden második nap ő volt topikon. - Másodszor pedig láttad az idei évi felhozatalt? Nem mondom, van pár akiket nap hosszat nézegetnék, amint bekötik a cipőjüket - néztem oldalra, mintha már csak a gondolatuk is meg tudna rontani. Néha úgy is éreztem. - De azért Keserű professzort se kell szerintem félteni - tette hozzá. Lehet, hogy ő volt a házvezetőm és nem mellesleg a tanársegédje is voltam, és ezért nem illendő, de hát ez az igazság. Kicsit idősebb, mint az átlag esetem, de be kellett vallanom, hogy azzal a tiszteletet parancsoló hanggal egészet lenyűgözött múltkor is. - Jajj nem is meséltem neked - csaptam a pennám az asztalra, mire mindenki felém fordult. Megköszörültem a torkom. - Bocsánat - húztam el a szám, de amint elfordultak, mosolyra is görbült. - Szóval - fordultam Odett fele rögtön. - Tavaly nem sokkal a megérkezésem után az igazgató-helyettes magához hívatott. Tudod az a híres... hogy is hívják? - kérdeztem. - Na szóval ő. És amikor odaértem, beinvitált és meginvitált egy jó kis orosz vodkára. Én meg ki vagyok, hogy visszautasítsak egy ilyen ajánlatot. Ittunk párat, és közben furcsa utalgatásokat tett. - Akkor még furcsa volt, most már teljesen logikus. - Mire kiderült, hogy azt hitte sztriptíztáncos vagyok, akit valami fogadáson nyert! - böktem ki a sztori végét somolyogva.
|
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Partner po prestupleniyam | ¤ Egy pillanatra eltéved a gondolatom, hogy vajon ha Odett nem velem beszélgetne, megemlítené-e Otets-t. Végül is idősebb, olyan férfias... megráztam a fejem, ahogy igyekeztem elfelejteni ezt a kósza gondolatot. Annyira furcsa és természetellenes lenne ezt a kettőt együtt látni. - Nem csak a keze, de a mosolya, a hangja, a feneke - méláztam el, ujjaim között a penna össze-vissza forgott. - Hmm... - fújtam ki a levegőt ingatva a fejem. Régebben sose buktam az idősebb pasikra, és most se nagyon tudnám elképzelni, hogy valamelyikkel úgy kikezdjek, ahogy Odett teszi nos... minden mondatával. Inkább csak olyan távoli csodálásnak lehet nevezni az enyémet. Meg hát a szöszi jelenléte valahogy mindig kihozza belőlem, hogy ki is mondjam ezeket a mondatokat. - Hey! Lehet, hogy te öreg vagy, de én még csak 21 vagyok. Az a hat év vagy mennyi van köztem és Mr. Szépszemű között pont elég - tettem felháborodottságot, de igazából Odett is tudta, hogy csak szeretem húzni az agyát azzal, hogy pár évvel idősebb tőlem. - Hát amikor behívott, megkérdezte, hogy én vagyok-e az orosz táncos - vontam vállat. - Orosz vagyok, és tánc szakra járok a művészetiben. Túl új voltam ahhoz, hogy ezt másképp értelmezzem - magyaráztam meg egyszerűen. Elég csúnya félreértés volt, azt meg kell hagyni. És egy remek sztori. - Dehogy! Amint kiderült mit akar, leléptem. Mint már mondtam, egy hete se voltam Magyarországon. Nem tudtam, hogy itt így működnek a dolgok - húztam el a szám. Bár az igazi ok inkább az volt, hogy összesen egy ember került hozzám annyira közel, hogy az a dolog megtörténjen. Furcsa lett volna mással. - Tudod, ha egyszer oroszhonban jársz, bemutatlak Ivannak. Biztosra veszem, hogy egy pillanat alatt levesz majd a lábadról - mosolyogtam a szőkére. Habár a cirkusz vezetője volt úgymond a pótapám, vele még mindig jobban el tudtam képzelni Odettet, mint Otets-szal.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Partner po prestupleniyam | ¤ Nem bírtam ki. A kifakadása nevetésre ösztönzött. Kuncogtam, és a szám elé tartva a kezem adtam ki furcsa orrhangokat, ahogy igyekeztem visszatartani a ki-kitörő nevetőhullámokat. Még a szemem is belekönnyezett az erőlködésbe. Láttam, hogy Henriknek ez már eléggé az utolsó csepp a pohárba, de nem bírtam ám olyan gyorsan visszanyerni a komolyságom, szóval ráhagytam Odettra, hogy szemmel lekommunikálja ezt a dolgot a proffal. Sokkal meggyőzőbb tud lenni, mint én. - Igen, de ha egy tizenpár évessel csinálja ezt, akkor azért börtönbe kerülhet fiatalok megrontásáért. Meg amúgy is, lehet, hogy múlt századi a gondolkodásom, de nem jönnék össze tőlem fiatalabbal - vontam meg a vállam. Talán egy év, amire azt mondom, hogy ESETLEG. De a felállított sorrendünkből is kiderül, hogy melyik irányba húz a szívünk Odettel. - Várj... nem az? - húztam össze a szemöldököm egyszeriben. Ebben a mozdulatban most nem volt semmi cinizmus vagy szarkasztikus kétértelműség. Tényleg azt hittem, hogy a magyaroknál ez másképp működik. Legalábbis abból amit hallottam, és láttam nagyon is ez jött le. - Mármint gondolom nincs nyíltan kimondva, mert szabályok tiltják, de... Akkor ebben az iskolában ilyen furcsa ez a rendszer? - hajoltam kicsit közelebb Odetthez, hogy most végre felfedje előttem a titkokat. - Beviszlek az izmos, szexi artisták közé és elveszted a fejed is - nevettem a lányon. Annyira el tudtam képzelni, ahogy besétálok vele, és mindenki odaáig lesz érte. Ő meg csak Ivanra fog koncentrálni, aki annyi idős mint apám. Még a gondolatra is ingatnom kellett a fejem. - Hát... - csücsörítettem a szám, miközben gondolkodtam. - Szerintem Várffy-hoz biztosan. A többi tanár meg elvan a diákokkal - szűrtem le a beszélgetésünk lényegét. Már nem azért, hogy az igazgató-helyettes ne kezdene ki a diákokkal is, csak hallás alapján neki nagyobbak az igényei. Vagyis nem nagyobbak, hanem inkább több.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Partner po prestupleniyam | ¤ - Öhm... megrontás, kihasználás? Ohh Sugar Daddy. Erre gondoltál? - soroltam fel az agyamba ömlő szavakat gondolkodás nélkül. Aztán Odett csak kinyögte, hogy ő mire gondolt. Nem mondom, elég távol álltam tőle, de senki nem mondhatja, hogy azok ne lennének igazak. Bár a sebe papika lehet kicsit túlzás volt, de már egy pár évtized, és talán abba a korba léphet majd a férfi. - Igazából szerintem nem csak a szexualitásról van szó, de egy tizenéves az se érti meg, amit papolsz neki. Totál más intelligencia szinten mozognak még - húztam oldalra a számat. No nem azért, mert szerettem volna egy tizennyolc évessel kezdeni, hanem csak arra utaltam, hogy azért jönnek be nekünk a Henrik korú pasik, mert ők már nem úgy viselkednek, mint egy tejfölös szájú kisgyerek. Vártam, hogy barátnőm végre valami okos kiokítással szolgáljon, de helyette csak elmondta, hogy igazak a meglátásaim. Szóval tényleg ilyen bűnös Magyarország. Vagyis hát nem mindenki, mert ő csak félig az. Nem Volkovval, csak amúgy. De a nézésbe meg flörtölésbe még nem köthet bele senki. Már ha tényleg csak ennyiről lenne szó. Igazság szerint a cirkusz említése is már felpezsgette kicsit a véremet, hát még annak a gondolata, hogy valakit el is vihetek oda. Esetleg egy előadásra is képes leszek beültetni majd... - Áhhh... nem hiszem. Szerintem neki mindenre feláll a pálcája, nem csak az ideáljára - legyintettem egyet. - Különben is úgy hallottam a szőkék jönnek be neki - vontam fel fél szemöldököm Odett felé, jelezve, hogy ő még esélyesebb is, mint én. - Egy ideig együtt volt a házvezető-helyetteseddel is. Nem is értem hogy bírta ki mellette. Az a bő fél óra is bőven elég volt belőle - jelentettem ki, bár biztos voltam benne, hogy segített volna a helyzeten, ha nem hiszi, hogy le fogok neki vetkőzni. De legalább a vodka jobb volt, mint amire számítottam.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Ni v svayey tarelki | ¤ Már kívülről tudtam a könyvtárosok beosztását. Kedd volt, szóval a mai nap Barkóczy Gellért ült a pultban délelőtt, egészen délután háromig. Őt pedig Choi Min Jong váltja estig. Tehát ezen a napon teljesen Otets mentes a hely, így ezen a napon mindig meglátogattam kedvenc könyvtáros uraimat. Choiról tudtam, hogy szereti a kávét is, így néha egy-egy bögrével meg is leptem, hiszen mindig olyan sok idejét rabolom szegénynek. Beléptemkor köszöntem Gellértnek, és azonnal a sorok közé vetettem magam. Mélyen tüdőmbe szívtam az áporodott könyvek illatát, miközben ujjammal végigsimítottam az egyes könyvek gerincét, mintha csak valami háziállatok lennének. Édes gyönyör volt ez számomra, amelyet nem szívesen osztottam meg másokkal. Pár óráig csak bóklásztam a könyvek között, és jó párat belőlük fel is stócoltam az egyik asztalhoz. Volt ott barna, kék, piros és zöld. És mind azért, hogy a délután folyamán engem szórakoztassanak majd. Leülve a kényelmes kis székre felcsaptam az 'Okklumencia a kezdetektől' című könyvet. Reménykedtem benne, hogy találok valami olyat benne, melyet majd Keserű tanár úrnak elmondva segítségére lehetek. Akár csak a szorgalmi lista bővítésével kapcsolatban, vagy a vizsgákkal. Meg amúgy is, a házvezetőmnek előszeretettel segítettem bármiben. Ölembe helyeztem hát a mélykék könyvet, s a szék hátsó lábain hintázva komoly olvasásba kezdtem.
|
|
|
|
Darya Mikhaila Kazanova INAKTÍV
Meg/is/merni RPG hsz: 215 Összes hsz: 482
|
Ni v svayey tarelki | ¤ Átolvastam az első két fejezetet, és arra a döntésre jutottam, hogy nincs is jobb hely az okklumencia gyakorlására, mint ez a könyvtár. Béke van és csönd. Ha valaki elkezdene zajongani, akkor biztos volt, hogy Choi pillanatokon belül elcsitítaná azt. Így hát lassan kiengedtem a tüdőmben lévő összes levegőt, lehunytam a szemem, és elképzeltem a nagy semmit. Fehér vagy inkább nagy feketeség honolt az elmémben, de tudtam, hogy nem elég ezt elképzelnem. Az üresség gondolatát is ki kéne zárnom a teljes siker érdekében. Nem gondolkodni. De hogy lehetséges az? Hiszen... anélkül az ember semmissé lesz. És már megint eltévelyedett a gondolatom. Koncentrálj, Darya. Hirtelen egy hang szólalt meg közvetlenül mellőlem, mire összerezzentem. Szemeim azonnal kipattantak, de anélkül is tudtam kihez tartozik az a mély tónus. Sokszor álmodtam vele amikor kicsi voltam. Aztán pedig gyakran hallottam színevesztetten vissza az utóbbi egy évben. - Én... öhmm... - vesztettem el hirtelen az összes gondolatom. Így kell ezt csinálni, okklumencia a javából. Keserű professzor is büszke lett volna rám ebben a pillanatban. Lassan visszaeresztettem a szék elülső lábait is, de tekintetem még mindig Otets vonásait kutatták. Vajon ezt most egy csapda? És mi ez az ing rajta? Elkapott valamit és azt hiszi nem is velem beszélget? Ha az öltözködéskor ennyire félrenyúlt, akkor simán lehet, hogy ugyanez történt a velem is. Én vagyon az a tojásos ing rajta. Egy hiba. Mindenesetre arrébb csusszantam a székkel, hogy le tudjon ülni a másikra. Szememet rá függesztettem, és csak lopott pillantásokat vetettem a képre, amelyet elém tett. Ennyi is elég volt arra, hogy felismerjem. Régebben órákat töltöttem a kis szobában, hogy az ő képeiket nézegessem. Gyakran el is aludtam közben, úgy találtak rám a nagyiék. Mikor felemeltek hogy ágyra rakjanak, azonnal felriadtam, és csak akkor voltam hajlandó a puha párnák közé feküdni, ha az egyik képet, melyen mind a ketten rajta voltak magammal vihettem.
|
|
|
|