Illés Luca Izabella
Előkészítős
az árva | csöves
RPG hsz: 34
Összes hsz: 40
|
Nagyember- Ezt meddig gyakoroltad a tükör előtt? Egy hétig? - nézek rá lesajnálón, mert ennél azért többet vártam tőle, de... örülök azért, hogy látom.
- Ne aggódj, Drávecznél még ezzel a szöveggel is tarolnál, de mit lehet tenni... szerencsétlen nem csak agyat, de jó ízlést se kapott - húzom ki magam, megtámaszkodva azon a csíptetős izén, és megeresztve a diadalittas mosolyom, mert ez mégis csak nagyobbat ütött, mint az ő beszólása. Azt hiszem, a mi kapcsolatunk már csak ilyen. Ő legalább nem cibál folyton Barna bához.
Durcásan kapatom meg a cuccal a bokáját is, mikor még így is tetézi a jó hangulatom. Aztán azért felszedem a szemetet ám.
- Fel fogom jelenteni őket. Ezek rabszolgamunkát végeztetnek az árvákkal - igen, látom is a szalagcímet lelki szemeim előtt a helyi újságban. Lebiggyesztem azért ajkam, nem mintha a nyomi nem látott volna át rajtam már első alkalommal is. Pontosan ezért jobb vele jóban lenni.
- Még mindig morog? - utalok ezzel a gondokra, aki miatt ideszáműztek ki, aztán megmutatom nagyembernek a sunyi vigyorom.
- Sírni is fog, ha ezt észreveszi - kotrom ki a zsebemből a centit. Tudom, hogy imádja az öreg, már beszélni is hallottam hozzá. Úgy is tartom, mint egy ereklyét. Gyorsan el is teszem, mielőtt más is meglátná.
|
|
|
|
|
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc
I. - A Varázsló
RPG hsz: 305
Összes hsz: 369
|
Kis csíra- Nézd már, milyen extrás a kedve! Már megint összeakaszkodtál Marcival? - Péntek Marci is hasonlóan különleges jó gyerek, mint ez a drágaság itt, szóval nem csodálkozik már semmin.
- Csak féltékeny vagy, mert Larina tudja magát kontrollálni mások előtt. Ne aggódj, egyszer még te is felkapaszkodsz azon az evolúciós létrán, réti bolha. - Nem biztos benne, hogy van ilyen bolhafaj, de hangzásra elmegy. Meg amúgy is, teljesen mindegy, amíg csuklóból vissza tud szólni, nem? Egy tizenkét évessel vitatkozni az eddigi karriere csúcsát jelenti.
A lányos sikkantás, amivel elkapja a megcsípett lábát az útból, már kevésbé dob az összképén.
- Hallod, ha még egyszer a bokámra támadsz, esküszöm, nem a rabszolgamunka lesz a legnagyobb bajod, hanem, hogy úgy fuss, mint Usain Bolt. - A hiszti egy teljesen oda-vissza dolog közte és az előkészítősök között. Nincs diszkrimináció: ha te odaverheted magad a földhöz, én is. Ha te kicsinyes vagy, én is. End of story!
- Ne foglalkozz vele, Amarilla szétoperálta a kezét varázslattal. Már semmi baja, csak nyugdíjba akar már menni. Nem könnyítitek meg ezt a pár évét. - Nyelvet ölt a pofátlan kis vakarcsra, miközben feltornázza magát törökülésbe a padon.
- Imádnám, ha a tanárok is látnák néha ezt az arcod, kölyök. Lefagynának helyben, akkora a különbség a két arcod közt. - Közben előszed a zsebéből két csomag Twixet, az egyiket Izabella felé löki, hogy "Nesze". Motivációs csoki.
|
|
|
|
|
Illés Luca Izabella
Előkészítős
az árva | csöves
RPG hsz: 34
Összes hsz: 40
|
Nagyember- Ne hozd fel - adok választ a kérdésére, és úgy érzem, ezzel el is mondtam mindent.
- Ember. Ő már alapból rossz létrára mászott, a franc akar ugyanarra kapaszkodni - nézek rá, hogy ezt azért ő se gondolhatja komolyan. Csak elsétálok a csaj mellett, és már érzem, hogy zuhan az IQ-m, pedig még csak hozzám se szólt.
- Amúgy meg... nem vagy az esetem, ne vedd magadra - adom meg a kegyelemdöfést, de örülök, hogy ez így sose volt nálunk téma, és nem is született belőle kellemetlen szituáció.
Persze a kedvességét hamar meghonorálom, és jóízűen nevetem ki.
- Hallod. Úgy visítasz, mint egy lány - el kellene szégyellnem magam, vagy bocsánatot kérni, mégse megy. A hasam, azt fogom, mert fájni kezd a röhögéstől, de a kedvem határozottan jobb lesz.
- Az kicsoda? - akadok meg, teljesen komolyan feltéve a kérdést, szemeimben meg is csillan a tudásszomj, és türelmesen kivárom, hogy nagy D meséljen nekem arról az Usainról.
- Mindig morgott. Most is morog, csak már adtam rá neki okot - megvonom a vállam, nem érzem rosszul magam. Sose volt kedves, mindig mi voltunk a büdös kölykök, még akkor is, ha nem csináltunk semmit. Megérdemli.
- De pont ez a lényeg. Hogy ne lássák, így annyi mindent elnéznek nekem - ezzel párhuzamosan jönnek elő, a szomorú kiskutya szemek, és az elanyátlanodott ábrázat. Komolyan, ha a tükörbe nézek, még nekem is megesik magamon a szívem. A csokit persze azelőtt elmarom, hogy az földet érne. Leülök a földre nagy D-vel szembe, és majszolni kezdek.
- A kastély is ilyen? Ott is ennyire ehh-k a tanárok? Igaz, hogy vacsi után le kell feküdni, mert ha nem, lezárnak egy hétre a pincébe? - jönnek a kérdések, mert ezeket hallottam legutóbb. Mióta egyre csak közeleg az idő, azóta vágyom arra, hogy ne csak így messziről lássam.
- Belógatsz oda? Csak körülnézni - nézek rá szépen, pontosan úgy, mint aki bármit megtenne azért, amit szeretne.
|
|
|
|
|
Kósza Lili
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 62
|
Agnes
- És legalább annyira energikusak - nevetek fel miközben eszembe jut, hogy itt lenne az ideje egy hosszabb túrának a kutyákkal. Biztos örülnének neki, régen mentünk messzebb a falu szélénél.
- Tényleg? - Kérdezem kíváncsian a futóféreg hallatán. - Mit eszik? Mennyire nehéz tartani? - Visszatartom a maradék kérdéseimet. Nekem eddig csak kutyáim voltak, de más háziállatok is érdekelnek. Szívesen ismernék meg új állatokat, persze csak akkor, ha Brúnóék is kijönnek vele.
- Van benne valami, engem a bundok hiánya ijeszt meg - mondom elgondolkodva. Valóban elég hasonló az elképzelés a két hangszerben, de mégis elég különbözők. Mióta az eszemet tudom tisztában vagyok vele, melyik hang hol van; a zongora és a gitár vannak olyan kedvesek, hogy ezt világosan jelzik, ellentétben a legtöbb vonóssal. Aztán ki tudja, lehet érdemes lenne egyszer kipróbálni, hátha nem olyan rémisző.
Bólogatva értek egyet a hangos magyarázatra. Érdekes kérdés, még gondolkodom rajta otthon.
- Hát nem mondom hogy tudok tanácsot adni, én is így vagyok vele. De ha elsajátítjuk az jó lesz, ebben biztos vagyok. Nekem meg nagyon új az egész. de ha látom a célt, az segít belenyugodni a helyzetbe. - Ezt valahol olvastam? Nem tudom honnan szedtem, de az biztos, hogy klisé volt.
- Aha, Frida - bólintok -, és igen, már találkoztam mindkettejükkel. Huba segített megismerni a mágia alapjait, Frida meg egy másik problémában segített - a mondat végét halkabban mondom, majd szinte suttogva teszem fel a következő kérdést. Miért? Nem tudom.
- Neked is... neked is vannak ilyen mellékhatások? - Nem tudom érti-e mire gondolok, ezért gyorsan megmagyarázom. - Én például nem bírom a csendet és Frida azt mondta, ez lehet a melodimágia miatt.
|
|
|
|
|
Mesélő
Mesélő
RPG hsz: 812
Összes hsz: 1287
|
Nonó Ahogy a kanapéra ülsz, észreveszed, hogy a szoba falai melegbarnává váltak. Ismerős ez a szín, és hamar rájössz: pálcád is ebben a színben játszik. A halk, épphogy csak hangulatfestésként szolgáló hangerővel felcsendül egy vidám, energikus dallam is csak most tűnik fel. Egy cirkuszi zene? Kedves emlék jut eszedbe: Zoli a bohóc egy zsebkendőt keres, ami mindvégig a zsebében volt. A mutatvány alatt is hasonló zene játszott, benned pedig a nosztalgia és a nyomozás felkelti a kalandvágyat egy pillanatra.
Ahogy körbenézel, észreveszed, hogy az egyik párna alól valami fehér lóg ki. A dohányzóasztal egyik rekesze félig ki van nyitva, az asztal tetején pedig szintén látsz egy lapot. Talán valamelyik hasznos lehet?
|
|
|
|
|
Kósza Lili
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 62
|
Jegyzetégetés
Nem voltam az elmúlt években valami nagy tanulásmániás, és sose tartottam ki hosszan a nem kötelező tantárgyaim mellett. Mégis, valahogy felhalmozódtak a barnuló pergamenek az ágyam alatt és már kell a hely a kottáimnak. Így örömmel indultam meg a tópartra, kezemben a jegyzetköteggel.
Minden megjegyzést és rajzot gondosan lemásoltam róluk, fontos dolog nem vész el. Petrát is elhoztam volna, de anya sajnos elkapott az ajtóban és a tó és tűz egy mondatban való említése meggyőzte, hogy a gitárnak jobb helye van otthon. A papírokat szerencsére időben eldugtam a kabátom alá, így a "sütögetés a tóparton" történet hihető maradt.
Mikor meglátom az embereket, kicsit meglepődök. Többen vannak mint gondoltam, és második ránézésre olyanok is itt vannak, akikről nem gondoltam volna. Ahogy közelebb érek meghallom a zenét, és öntudatlanul ritmusra lépkedve haladok tovább, talán még fejemet is mozgatom. Csoda, hogy nem megyek neki senkinek amikor beérek a társaság körébe. Vagy mégis? Mintha valaki utánam kiáltana, de lehet csak képzelődöm.
Szemem körbefuttatom a társaságon, és megakad egy ismerős arcon. Odaintek Nonónak és rá is köszönök, de beszélgetni most nem állok le. Ahogy közeledek a tűzhöz, a tömegben új ismerős arcot látok. Már köszönnék is, mikor észreveszem, hogy Zalán éppen elfoglalt, így inkább nem zavarom, csak folytatom az utam.
A zene, a tömeg és a hűvös szélen az alkoholszag egy furcsa rituálé képét juttatja, és mire a tűzhöz érek már nagyon is bánom, hogy nem tudtam hozni a gitárt.
Kis várakozás után a lángok közelébe jutok, és mikor a legfelső lapokat leemelem megszáll az ihlet de annyira erősen, mint még soha. Pszichológia jegyzeteim szomorúan izzanak fel, majd gyorsan felkapja a szél a vékony hamvakat és elrepíti őket az ég felé. A köteg egyre jobban fogy, és minden adaggal új dallamok jutnak eszembe amiket egyre határozottabban dúdolok míg el nem fogynak a lapok. Egy darabig még nézem a lángokat, a pernye-csillagokkal kiegészített eget, aztán felállok és a zenekar zenéjével egy ütemre lépve megindulok visszafelé, a dalszövegen törve a fejemet.
|
|
|
|
|
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc
I. - A Varázsló
RPG hsz: 305
Összes hsz: 369
|
Jegyzetelős közösség
- ez itt csak egy cameo hsz -Egy ideje már fent terpeszkedik az egyik jó vaskos faágon a világ összes nyugalmával a lelkében. Nem az a jegyzetégetős fajta, ráadásul most a tömegszeretete sem csatlakozott a csendes semmittevéséhez ezidáig- nem mászott le a fáról hát, de jó majom módjára végignézte a lassan összegyűlő emberseregletet, ahogy elkezdtek lazulni, megérkeztek a piák, beindult a csevegés, a buli. Amikor a zsivaly már kezdett alapzajból tényleges hangokká formálódni, idejét látta előhúzni a telefonját, főleg, hogy többen videózható állapotba kerültek végre. Még jó, hogy az iPhone kamerája olyan pazar, hogy a zoomolás se ront a minőségen különösebben.
A videó már pörög pár perce, mikor Zalán bárgyú pofáját végre lencsevégre kaphatja, amint Gréta szájának nyomul. A háttérben Kori és Armand feje is lehet, hogy belelógott sok más emberével együtt, de a fókusz a turbékoló pároson van. Ezen a ponton hallani lehet majd a halk, kutyaszerű rötyögést, ha másnap visszanézik a felvételeket, és egy "Te sunyi varjú..." mormogást - ez nyilván a havernek szól és nagyon lelkes hanglejtésű.
Esélyesen még itt fog gubbasztani úgy tíz-tizenöt percet (vagy többet, ha nem kínálkozik csendes eltűnési lehetőség), hátha történik még valami érdekes, de egy biztos: holnap körbe küldi a groupchatekbe ezt a felvételt. Egyszerűen zseniális!
|
|
|
|
|
Lafayette David Saint-Venant
Mestertanonc Levita (H), Előkészítős önkéntes, Harmadikos mestertanonc
I. - A Varázsló
RPG hsz: 305
Összes hsz: 369
|
Kis csíra- Csak ne sírjon a szád, amikor leköröz és észre se veszed. - Nem rest lesüllyedni egy gyerek szintjére, és kötekedni velük. Van kisebb majdnem-testvére, és a kötekedés volt a lételemük gyerekként is.
- Mi? - Miről beszél ez? Milyen eset? Szabályosan undorodóba fordul át az arca, mint mikor valami büdöset szagol az ember. - Nem vagyok pedofil bakker. Majd szólj, ha elmúltál tizennyolc, és emberformád lesz végre. - Layla egyszer még ki fogja húzni a fülét a helyéről, hogy lenyomja itt a női morált. De hát.. De hát megsértik itt a férfiúi büszkeségét! Természetesen dögös és elképzelhetetlen, hogy ne lopkodja el az előkészítősök szívét!
- Látom, a vallásoddal is baj van. - Jelentőségteljesen megkocogtatja a saját fülkagylóját, hogy jelezze, a hallásra gondolt vicceskedve. Nem is lányos a sikkantása! Még csak nem is sikoly!
- Usain Bolt? Egy nagyon híres jamaicai síkfutó világbajnok. Pattanj fel a netre és keress utána, megéri. - Az ember sokszor az ilyen random mód elejtett információkból tanul sokat és a saját maga végezte kutatásokból.
- Ha te is hetven és a halál között lennél, hidd el, morognál. Az ember állítólag ilyenkor már örül annak, ha fáj, mert tudja, hogy még él. Ha mellé hozzád hasonló kis maffiózókat kell kergessen, hát nem irigylem. - Ettől még a vigyora az indokoltnál szélesebb és cinkosabb. Igazából igyekszik soha nem kiszúrni a gyerekekkel, nem is teheti meg, ő csak gyakornokoskodik itt. Sokszor viszont próbálja őket rávezetni, hogy mik a képletből hiányzó szükséges magyarázatok, hogy megértsék az okot és az okozatot. Nem abból fognak tanulni, ha üvölt velük.
- Kisasszony, ezzel a mentalitással később még ráfázol majd, szavam ne feledd! A pasik nem szeretik az ennyire dörzsölt nőket, mert nem tudjuk, mikor hazudjátok szét a fejünket! - Ha már szerelem és preferenciák és dörzsöltség. Közben megpaskolja maga mellett a padon a helyet, hogy ne a földön zabáljon már a kis kenguru, hanem tolja fel a fenekét egy normális ülőhelyre. Ő is arrébb sorolt már.
- Kitől hallottál ilyen baromságot? - Bezárni. Őket. A pincébe. Mi ő? Rellonos? Azok penészednek odalent. - Na figyelj, első számú szabály: ha éjjel kint akarsz csámborogni, a két kategória közül teljesítsd az egyiket- vagy légy nagyon ügyes és sose kapjanak el, vagy érd el, hogy prefektusnak válasszanak. Amikor az voltam, mindig volt ügyeletes elsős, aki a vécéket takarította büntetésből, és annál kielégítőbb büntetés kevés van a világon. - Valaki szóljon rá, hogy ne ordas baromságokkal tömje egy tizenkét éves agyát, de komolyan. Hogy nem lett ez a gyerek rellonos?
- Amúgy tényleg van takarodó, meg járőröző prefektusok, házvezetők és helyettesek. És két defenzor is. Ennyi elemi meg egyéb mágussal a nyakunkban a minisztérium beküldött néhány aurort is babysittelni. Nem akkora bummot csinálnak ezek, mint ti itt, ha eleresztetek néhány varázscsínyt. - Még emlékszik a tavaly évnyitói virágoskertre; nehéz elfelejteni, hogyan másztak a vadrózsák feléjük az asztal alatt.
- Csak akkor, ha utánanézel, hogy kell megfőzni a Kor-korrigáló főzetet. Ez az ára, hogy becsempésszelek a kastélyba. Áll az alku? - Mondjuk úgy, hogy a felelősség súlyát, hogy gyerekekkel dolgozik, még nem igazán érzi, és csak a tanítási lehetőséget látja ebben a helyzetben is. Elvégre egy igen bonyolult főzet receptjét és elkészítési módját kellene megkeresse a kis padavanja. Lássuk, meglépi-e a kihívást? Nem hiába nyújtja a kezét Izabella felé egyezségük jeléül.
|
|
|
|
|
Illés Luca Izabella
Előkészítős
az árva | csöves
RPG hsz: 34
Összes hsz: 40
|
Nagyember- Most úgy beszélsz, mint Olgi néni - vágok egy jól szituált grimaszt, hogy kellően ki tudjam fejezni, mennyire is értékelem. Meg amúgy is hülyeségnek tartom. Engem aztán nem köröz le.
- Mi az, hogy pedofil? - jön a magától értetődő kérdés, mert még csak nem is értem, mivel, vagy hogyan sértettem meg. De mivel megtörtént, igazán elégedett vagyok magammal, csak tudom, hogy ennél tovább nem mehetek, mert abból baj lesz. A végén mégis elcibál Barna bához.
- Neeeee. Ez iszonyat gyenge volt, nagyember - nevetem el magam, mert rendesen fájt ez a poénnak is csak nagy jó indulattal nevezhető valami.
- Egyszer olvastam, hogy ott mitől futnak olyan gyorsan - vonogatom a szemöldököm, persze halkan közölve ezt vele, de pontosan olyan hangsúllyal, hogy tudja, hogy mire gondolok.
- Olvastam azt is, itt is lehet szerezni gyorsítót a Prambergeren - vágok olyan " na ehhez mit szólsz" képet. Az a baj, hogy elfelejtik, hogy amúgy nem vagyok hülye. Rengeteget olvasok egyébként és sok mindenről van fogalmam, amiről a nagy többségnek nincs. De nem is én fogom őket beavatni, mert ezek meg elmondják otthon, aztán megint én kapok.
- Senki nem mondta neki, hogy kergessen - tárom szét a karom, megoldva ezzel az öreg problémáját, amit ezek szerint, még mindig csakis magának köszönhet. De tudom, hogy ez is csak információ jelleggel szolgált, mert nagy D-nek nincs megrovás a hangjában, sőt.. úgy mosolyog rám, mint a cinkostárs.
- Ti is ugyanúgy hazudtok, nem? - megvonom a vállam, hát nem most jöttem le ám a falvédőről. Biztos, nem fogok egy pasi véleményére adni, mert... pasiból van. Közben azért odaülök mellé, ha megengedi, de ugyanúgy törökülésben, még a lábaimat is úgy helyezem, ahogy az övéi vannak. Még így is fel kell rá néznem, és hunyorgok, mert a nap így a szemembe süt, de nem baj.
- Az első lesz. Nem fognak ott is dolgoztatni - döntöm el, dacosan felszegve az állam. Hát nem tanulni kell? Akkor miért sóznak még a nyakadba plusz melókat? Az eszem megáll, de komolyan.
- Ugye tudod.... hogy egyszer mi is odamegyünk fel? - nagyon fenyegető hangon teszem fel a kérdést, elővéve a legádázabb mosolyom, és megint vonogatom neki a szemöldököm, mert tudom, ha ez a népség oda felkerül, akkor lesz igazán nemulass.
- Aha, adsz támpontot, hol a recept? - csillan fel a szemem, mert szeretem a feladatokat. Még akkor is, ha nehezek, és több időbe kerül megoldani. Kihívás. Az meg mindig jó.
És ezen a ponton, megint lesajnálóan tekintek nagy D-re, és lassan rázom meg a fejem.
- Ez nem menő - szorítom ökölbe a kezem, mert nem vagyok hajlandó kezet fogni vele.
- Jó, akkor azt ott még felszedem, aztán... aztán úgyis jön a busz - pattanok fel hirtelen, gyorsan a zsebembe dugva a csokit, mert már a lépések hangjából megítélem, melyik tanár tart felénk. A hangom is csilingelővé válik.
- Mr. Saint-Venant, Ön annyira rendes velünk, tiszta szerencsések vagyunk, hogy idejár - és légyszi hozzon valaki egy vödröt. De ártatlan, és hiteles, meg mellé a bárgyú mosoly és a pillarebegtetés is.
|
|
|
|
|
Illés Karina Gréta
Házvezető Levita, Tanár, Minisztériumi dolgozó
Miss "csak gyakorlatba ültetem"
RPG hsz: 51
Összes hsz: 75
|
Várnai Rafael
Szombat este Ha teljesen őszinte akarok lenni, halvány segédfogalmam sincs ezen a ponton, miért lakok még mindig Feba nyakán a faluban és miért nem térek vissza a régi életemhez. Rég felgyógyultam, semmi bajom, újra elfoglalhatnám a kutatói pozícióm, ehelyett az itteni minisztériumba adtam be a jelentkezésem, és az iskolába. Van az a pont, amikor úgy érzi az ember, hogy saját magát vezeti be a rengetegbe- ilyenkor kell kikapcsolni az agyát és elereszteni a haját.
Úgy hogy ennek jegyében néhány órával ez előtt felkerült a megfelelő smink, elkészült a hozzáillő frizura, és nem mondom, hogy a Soroksári útra készültem, de amit ki lehet dobni és nem ízléstelen, az igenis előtérbe került. Ha én jól érzem magam a bőrömben, az már félsiker a tökéletes estéhez.
A másik fele valahol ott kezdődik, hogy az élőzenét is játszó, budapesti irish pubban felkeltette a figyelmem az az úriember. Tudod, ott, a pultnál. Magasnak tűnik, biztos túlvan már a húszasi évein, mert komolyabbak, keményebbek az arcvonásai. Talán a harmincasai közepén, végén járhat? Kicsit emlékeztet Wi- ... Nem, nem emlékeztet rá, Grace, ne feledd, a felmelegített töltött káposzta sosem olyan már, mint a friss. Oh Gosh, elég ebből.
A bartender lánnyal nagyon hamar egy nyelvet kezdünk beszélni, főleg mikor arra kerül a sor, hogy megkérjem, postázzon a nevemben egy korsó Guinnesst a kiszemeltemnek. Grace, Grace... reméljük, nem puhultál el teljesen az évek alatt. Kár lenne.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 261
Összes hsz: 328
|
JegyzetégetésMegkíséreltem ifjonc hangszergyilkosommal pár jó szót váltani, miután korábban nem viselkedtem vele túl jól. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem mardosott bűntudat a múlt miatt, mert nagyon is így volt, de ami megtörtént, azon max. belsőleg - jellemileg lehet javítani. Mágusvilág ide vagy oda, a dolgainkat még mi sem tudjuk meg nem történté varázsolni. Terveztem még másokhoz is odacsapódni, rotálódni, ahogy a többiek teszik, szóval emiatt nem akartam sokat időzni a lánynál, de azt szívesen éreztettem, hogy ma kivételesen tényleg nem akarok semmilyen drámát elindítani és mivel legnagyobbrészt ez rajtam múlott, igyekeztem az idő hátralevő részében ehhez tartani magam. Az égő fa-, és papírrakásról tekintetem egy elhaladó újonnan érkezőre, Lilire vetült. Ismertem a nevét, de nem azért, mert tudtam volna melyik házba jár, inkább mert elterjedt a diákok egy részénél, hogy mennyire jól csapatja gitárral. Már gondolkodtam azon, hogy talán be kéne venni, így elnézést kérve Nonótól odaballagtam Lilihez. Gyerünk Zimmermann! Most, vagy soha!Amilyen lendülettel nekilódultam, úgy földbe gyökeredzett a lábam és sose látott széles vigyort villantottam Zalán elfoglaltságán. Grétával már most a toppon jártak, átérezve a buli szellemét. Szemeim csillogtak az örömtől, hogy a srácnak összejött a csók, még ha netán nem is fog emlékezni rá, jó kis sztori lesz belőle másnap a haverokkal. A legközelebbi reggelinél lehet én is húzom majd az agyát kicsit.Van ki füttyszóval szurkolt, vagy elfordult az undortól, én meg úgy huhogtam, mintha rock koncerten állnék a közönség soraiban. Jobb kezemet ökölbe szorítottam és a levegőbe emeltem közben. - Éljen az ifjú páááááár!! - ordítottam oda teli torokból Zalánnak, illetve Grétának. Utána hangosan elnevettem magam, vörösödő arccal, ami inkább az alkoholnak volt betudható, mintsem zavaromnak. Azzal a magassággal aamellyel én rendelkezdtem, nem lehetett könnyű elviselni ezt a hangerőt, ám mindenki legnagyobb szerencséjére hamar visszatértem a normál beszédszintre. Mivel Armandéktól távolabb álltam, sajnos Zalán szomorú történetéről lemaradtam, pedig aztán lehet, hogy a sztori még igazolta is volna amit annak a ritka depressziós kisugárzású holló fiókának az eddigi, mai viselkedéséből feltételeztem. Hát, vannak az önsorsrontók és vagyok én, aki nem lehet ott mindig, mindenhol és nem is hallhat mindent. Most, hogy kiörömködtem magam, odaléptem a jegyzeteit szolidan égető szőkésbarna lányhoz, aztán azzal a lendülettel mellé álltam, mielőtt ne adj' isten megijesztem. - Hali! Merre Kószáltál eddig? - kérdeztem vigyorogva - Sok jót hallottam rólad... Érdekel esetleg gitáros pozíció egy rock bandában?Semmi köntörfalazás, egyből a lényegre tértem, kezemmel lazán intve, míg másikban nyakánál fogtam a lángnyelv whiskeys üveget.
|
|
|
|
|
Kállai Lénárd
Előkészítős
Új lehetőségek
RPG hsz: 11
Összes hsz: 29
|
IzabellaEgyáltalán mit szeret? - kérdezem magamban.
- Hallod-e nagyon válogatós vagy! - forgatom a fejemet.
- Mit szeretsz akkor? - Kérdezem a lányt.
Értetlenkedve nézem.
- Miért mondod ezt? Nem szereted az előkészítőt vagy unod már? - Nézek rá nagy szemekkel.
Nem értem, honnan jött ez neki.
- Szép neved van. - Dicsérem a lányt. Hátha megváltozik a hangulata.
- Miből jutottál erre a névre? - Elmosolyodom.
- Amúgy a becses nevem Kállai Lénárd. - Válaszolok és kicsit kihúzom magamat. És reménykedem, hogy Izabella nem fog leteremteni megint. Kíváncsian nézem Izabellát. Nagyon szép lány.
|
|
|
|
|
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix
RPG hsz: 136
Összes hsz: 750
|
Mesélő
A kutakodásElmerengek a cirkuszon. Nem tudom miért, de a kedvenc cirkuszi segédem jut eszembe. Sokat adtunk elő együtt a kitalált bohóccal. Aki nekem nagyon jó barátom lett. Gondolataimból egy ismerős hang húz vissza. Cirkuszi zene. Elkezdek jobbra-barra dülöngélni ezzel fel véve a zene ritmusát. És valami furcsa érzésem támad. Majd egyről a kettőre elhalkul a zene. Végre csendben tudok gondolkodni.
- Na, szóval. - Körbenézek. És hirtelen megláttok kettő kinyitott fiókot és a földön pedig egy papírt odasétálok és felveszem. Szét hajtogatom, hogy jobban szemügyre vegyem.
|
|
|
|
|
Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos
Bárd
RPG hsz: 102
Összes hsz: 104
|
A tábortűz estéjénSötétedés után kénytelen volt a pálcáját használni, ahogy keresztül haladt a fákkal-bokrokkal tarkított övezeten. Annak fénye mutatott neki utat, ahogy haladt egyre előrébb, balján az ásóval. Jövendőmondóktól azt hallotta, hogy másnap eső lesz, így az eltervezetteket egy nappal előrébb hozta. Azonban mire megtalálta az áhított pontot, és beásta volna ásójának fejét a talaj rétegei alá, tűzijátékra lett figyelmes a tó túloldalán. Hirtelen pálcájával is megszűntette a világítást, és teljes sötétségbe borulva pillantott át, fürkészve néhány pillanatig a tábortüzet és a körötte lebzselő fiatalokat. Magában egy kicsit bosszús volt, a franc gondolta volna, hogy ezen az estén kölykök fogják ellepni a Kis Tavacska környékét. Lehet, hogy ez gyakori? Holnap nem jöhet vissza, ezért új időpontot kell találnia, lehetőleg olyat, amikor senki nem mászkál a tó partján.
Az ásót a tértágító bűbájjal megspékelt hátizsákja mélyére csúsztatta, majd sietve hagyta maga mögött a helyet, hogy elnyelje őt az éjszaka.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Mindenki × Bloodshot ×Altea szemei hatalmasra nyílnak, ahogy ellenkezik a szüleim valószínűtlen döntését hallva - keze a karomon landol, mintha ezzel itt tarthatna. Rámosolygok, fejem finoman megcsóválom, mielőtt válaszolnék.
- Már dolgozom rajta, szerintem nem lehetetlen vállalkozás. Elég makacsok tudnak lenni, de egy kis szerencsével jövőre is jövök... de azért semmi sem biztos még. - Közlöm a félig rossz hírt, fejemet ingatva kissé, majd ismét iszok a whiskeyből. Kár lenne itthagyni ezt az iskolát, még akkor is, ha jóval kevesebbet tanultam itt, mint az eddigiekben. Altea társasága sem utolsó ebben a kérdésben, mint ahogy sok más egyéb is ideköt, ugye.
A füttyögést Hollósi mintha egyáltalán nem bánná. Sőt - Altea érintésétől kísérve mintha egyenesen felém pillantana, mintha felvonná a szemöldökét. Tekintetem unottból zavarodottá válik, ahogy a lánnyal smároló, mosolygó, felvont szemöldökű, részeg Zalánt figyelem. Mintha csak felhívás lenne keringőre, de mire is pontosan? Altea itt áll mellettem, ám épp pár perccel ezelőtt tudtam meg nem mellékes információkat a levitásról. Felagund szavai jutnak el hozzám erről a bizonyos Autumn Rueról, akiről még életemben nem hallottam - egy fogadást én is elvesztettem. Kék tekintetem a táncoló pároson ragad, Zalán szemében valami mintha még messziről is csillanna, Altea pedig épp ezt a pillanatot választja, hogy meghúzza ingujjamat, és a parfümöm dícsérje, amiből alig van rajtam épp egy leheletnyi. Merlin borogass...
Miért is lettem tulajdonképpen ideges? Túl sok az inger. A mugli zene is dübörög a fülemben. Mit is mondott Altea? Lehunyom a szemem egy pár pillanatra.
- Ó, tényleg tetszik? Köszönöm - pillantok le rá végül egy mosoly kíséretében. - Igaz, úgyis hamarosan bűzleni fogok a füsttől, szóval...
Meg hát... én magam is füstölgök. Mi a francot jelentett ez mégis? Pontosan mit képzelt emögé Hollósi?
- Igen, én is örülök. - Mosolyom változatlan, egyébként valahol őszinte is, mert a lánnyal beszélgetni szeretek, csak ez a madár ékeskedik itt kölcsön tollakkal. - Te ismered egyébként? Az előbb nagyon úgy tűnt - vetem fel a kérdést csak úgy félvállról, mert Altea korábbi kommentárja okot ad a gyanakvásra.
Felagund unszolására csak elhúzom a szám egy kissé, mint ösztönös reakció, miközben körbefuttatom tekintetem a tömegen. Zsanna integetését kapom el, így viszonzom is a gesztust egy apró intéssel, majd hamarosan már beúszik a képbe a Zalánt otthagyó lány is. Tekintetem ismét a srácon.
- Na, ennyi volt a műsor, úgy néz ki - jegyzem meg a lánynak. Ez a zene borzalmas. Tényleg rettenetes. Nem ilyesmire szoktam táncolni, mikor szoktam egyáltalán. Alteára nézek, egy pillanatig azt kívánva, bárcsak mégis a legilimencia mellett is letettem volna voksom.
|
|
|
|
|
Kolozsvári Gertrúd
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Harmadikos diák
Erdőelvei bikfic
RPG hsz: 54
Összes hsz: 113
|
Zsanna és László
Rule #15 - Four Aces
Alapjáraton nem volt Gertrúd egy túl szigorú ember. Ha nem zavarták őt vagy az anyatermészetet, akkor egészen üde társaság tudott lenni a sok fura szavával. Azonban Zsanna megjegyzése egyáltalán nem tetszett neki. No nem mintha jelenleg rajta lenne az a bizonyos kitűző, de a háztársának igazán tisztában kéne lennie a megfelelő viselkedésmóddal. Márpedig éppen Gertie kéri számon őket, és nem fordítva.
Már épp szóra nyitotta a száját, amikor Laca elkezdett beszélni. - Ne... - kezdte újra, ahogy Zsanna is a szavába vágott. A sok őrültség pedig egyszerűen elnyomta a tudatát.
- Ekkora csajpotiságot! Mégis hogy gondoltatok egy egész szekrényt átcipelni a kastélyon észrevétlenül? - akadt ki a vöröske hitetlenkedve. - Vagy... talán... - kezdtek el járni a fogaskerekei. - Nem, nem. Nagy bajban vagytok. Ellopni a trófeát? Inkább szereztetek volna pontokat év közben, és most nem kéne ilyen mumákságokat kitalálnotok. Gyerünk - intett az ajtó felé Gertie ellentmondást nem tűrő hangon.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
|
Tabortűz Ha nem szakadnak el tőle, eszébe nem jutott volna leállítani magát. Még úgy sem, hogy a többiek gunyoros vagy épp bíztató füttyögésével vegyült a társaság kedélyes zsibongása. Visszatért arcára az elégedett félmosoly, sokkal őszintébb volt, mint azelőtt. Még kihasználta, hogy lophat egy utolsó, játékosabb csókot, aztán csak egy darabig indult meg vele együtt Jankovitsék felé, hogy keressen magának valami kevésbé töményet. Mikor már megkaparintott egy üveg mézsört, búcsúképp finoman végigszántott ujjaival a lány arcán. Valahogy muszáj volt éreztetnie vele, hogy nem bunkóságból hagyja ott. Ez is inkább csak a saját lelkiismeretén segített. Doriánra ezzel ellentétben annál szélesebben vigyorgott rá, hiszen a patrónusa célba ért, majd még mindig mámortól ittasan vonult vissza a társasághoz, akiket az előbb otthagyott.
Érdeklődve méregette Kori mellől Armandot, akinek ismét egy tüzijáték fénylett a kezében, aztán lefagyott kicsit, mikor Theodore beazonosíthatatlan ábrázatára siklott a tekintete.
- Mi az, nem neked lett kikészítve? - próbálta felvenni a fonalat és kérdőn a tüzijátékra mutatott. Talán még Theo is tépelődik rajta, hogy mit suttogjon bele. - Vagy esetleg neked? - siklott tovább ujja az ismeretlen lány felé és jelentőségteljes mosoly húzódott ajkaira, ahogy végigmérte a párost. Lehet, hogy kicsit lassítania kell az ivászattal, mert már gyorsabban beszélt, mint ahogy jöttek neki a gondolatok.
|
|
|
|
|
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc
be Lilith. never Eve.
RPG hsz: 309
Összes hsz: 466
|
Szemöldökét felvonva pillantott oldalra a rellonosra, akinek furcsa kérdéseit egy pillanatig nem tudta mire vélni. Rue, mint titkos fegyver?
- Jaj, Rue nagyon csinos! Ne gondolj rá úgy, hogy a fiúkat bemelegíti! Szimplán Zalán volt gyökérkefe és ezért történt, ami történt! - próbálta menteni a menthetőt, számára úgy tűnt összezavarta Armandot, pedig nem volt célja senkit félrevezetni.
- Áh, tartsd meg a tallérod! Inkább igyál velem, te vagy a legújabb cimbim, erre pedig inni kell! - megemelte kapott rumos üvegét, de a műsorozó párocska női tagja akkor kapta ki Kori kezéből, ő pedig hitetlenkedve nézett a távolodó üveg után. Legörbült az ajka, pedig még szerette volna kínálgatni - Tudod mit? Legyen inkább a Trollod helyette. Az nagyon menő volt - Armand felé tartotta poharát és fejben fontolgatta már, hogy ezután lehet lassítania kellene a töménnyel. A piros lámpája réges-rég felvillant. Nem kellene alkoholmérgezésben kidőlnie.
Zalán megjelenésével széles mosoly húzódott orra alatt, még Aladár is integetett a levitásnak Kornélia mögül. - Haliii! Na, visszatértél köreinkbe? Nem is mondtad, hogy tudsz táncolni, te csicska!
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 82
Összes hsz: 102
|
Theo, többiek...oh, look who's getting awfully chummy- A magyar azt tartja, hogy szépre száll. Ismerek szagtalanító-bűbájt, ha nagyon zavar,-* ajánlja fel egy kis nevetés mellett, mert pontosan tudja, milyen rémes, amikor az ember hajába, ruháiba beleivódik az ilyen. Mondjuk általában a bájitalfőzés és nem a tábortűz füstje okozza. Próbálja valahogy felvidítani, ha esetleg tényleg ez lenne az egyik utolsó este, amit velük tölthet.
- Nem, de akaratlan tanúja lettem valaminek, amit biztosan nem szeretne megosztani másokkal,- szándékosan fogalmaz így, mert bármi is Zalán titka, azért nem kürtölte szét a látottakat. Persze, kicsit úgy hangzik, mintha rányitott volna zuhanyzás közben vagy valami hasonlóan kínos, amit nem fognak feszegetni.
Minden naivitása mellett - talán kicsiFela hatása miatt - felpiszkálja a gyanúját az, mennyire gyakran rebben vissza Ebony tekintete. A lány távozása után is, meg a kérdés, a megjegyzések... Ismeri Zalánt? Logikus lenne, hogy ne egy vadidegen váltsa ki azt a savanyú képet, amit az imént vágott.
- Morgananak hála,-Biccent, megkönnyebbülve. Theo nézése kicsit bizonytalan, mint aki kérdést fontolgat magában - Alti már épp nyitná a száját, hogy kíváncsiskodjon, amikor lépteket hall a háta mögül. Irritáltan lehunyódik a szeme egy pillanatra, aztán nyugalmat erőltet magára (Armand és Theo előtt beégni gáz, meg túl sok a szemtanú), mielőtt megfordulna. Jó, hogy csak tűzfény van és sminkelt, mert különben túl látványos lenne az, amint Zalán mosolyára megrándul a szája széle. Tarlásznyaló.
- Kicsoda a barátod?-* pillog fel enyhe zavarral a mellette álló Theora, épp' csak nem karolva bele. Az, ahogy az imént végigmérték kettejüket, gusztustalan, bár nem lepi meg. A felszín alatt fortyog.
|
|
|
|
|
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató
RPG hsz: 222
Összes hsz: 240
|
Tábortűz - Mostantól csak mosolyogni lássalak - jegyeztem meg Zalánnak egy mosollyal, aki még végig simított az arcomon, mielőtt sarkon fordult a rabolt mézsörrel. A kis hamis, hát hol volt ez a srác eddig? Közben nekem is fel lett kínálva a finom ital, szemeim fel is csillantak, s az idősebb Jankovits-ra futott a pillantásom. - Dávid, mondtam már, hogy imádlak? - szemtelen mosolyt villantottam az eridonos srácra, ennek még mindig köze volt ahhoz, hogy imádtam a burgereit, és a mézsörért is járt neki a dicséret. Közben ki is kaptam egy üveggel Dorián kezéből, szavak helyett ezzel jelezve, hogy bizony kérek, s már kortyoltam is a habzó italt, mely kellemes volt a rum után.
- Áh, szóval ajándék, halljuk csak a piszkos részleteket - immár nevetve gondoltam egyet, és mivel szűkös volt a hely a két srác mellett, belehuppantam Dorián ölébe, s felé fordulva, jobbomat a nyaka köré fonva kapaszkodtam, miközben balomban tartottam a sörösüveget.
- Várj csak, elmész? Erről nem is meséltél - biggyesztettem le a szám szélét, nem mintha olyan sokszor cseverésztünk volna egymással, de azért a Vérnyulas estén felhozhatta volna ezt a témát is, ahelyett, hogy elcsábított.
- Én nem hoztam ajándékot - jegyeztem meg
- De azért nekem is fogsz hiányozni - azzal a lendülettel meg is öleltem őt, s pechemre így egy kis sör is kilöttyent az üvegemből, Dorián vállára.
|
|
|
|
|
Armand Cedric Felagund
Mestertanonc Rellon (H), Elsős mestertanonc
RPG hsz: 72
Összes hsz: 80
|
TábortűzKori élénksége és lelkesedése abszolút ragadós, pedig azért Armandnak sem kell a szomszédba mennie hasonló túlajdonságokért.
- Á. Kár. - Semmi rosszindulat nem dolgozott benne a kijelentéssel, még ha bárdolatlan is volt. Ami azt illeti, tényleg örülne valakinek, aki ilyesmi különleges képességgel van elruházva. - Nagyon unalmas már az x-edik szerencsétlen helyes heteró srácot crusholni a távolból.
És nem csak magyarázatot, hanem torokégetőt is ad a lánynak természetesen, akinek a kezében úgy cserélődnek az üvegek, mint ahogy a váltónál adják egymásnak tovább a stafétát a versenyzők.
- Kérése számomra parancs. - Szabad kezével színpadias csuklómozdulatokat tesz, ahogy ültében meghajol az eridonos felé. És azt este további részében eleget is tesz neki, a torokégető hamar elfogy, ahogy Alti bájitalainak egy részét is felhasználja, ahogy a jegyzetektől lángoló bonefire-t megszínezi egyikkel-másikkal kékre, élénkpirosra, sárgára és zöldre.
Még a tüzijáték sem utoljára sül el, merthogy Lafayette egyszer csak azt látja a fán maga előtt, ahogy egy miniatűr kis illogó felirat pár méterrel előtte szétpukkan: "Peek-A-Boo" - veheti ki a betűk egymásutánjából. Csakhogy aztán Armand koornálatlanul, ekkorra már össze-összecsúszó szavakkal igyekszik instruálni a levitást abban, hogyan is kéne lemászni a fáról. Merthogy említettem, hogy csóró fennragadt? Na igen.
Némi "gyere gyere állj-gyere gyere állj" quality utasítás után további pontos segítséget is hajlandó nyújtani, minthogy "fogd meg azt az ágat jobbra". Hogy a húsz ágból melyikre gondolt, csak a jó isten tudja. Így telik az este nagy része számára, mindenkivel beszélget, mindenkivel iszik és viccelődik, aki csak úgy érzi, hogy becsatlakozna mellé, egész addig, míg el nem jut arra a pontra, hogy alig elismerhető írásképpel és csupa félregépeléssel, de ír egy üzenetet a bátyjának, hogy kéne egy kis segítség, mert nem igen tud ráállni a lábaira.
|
|
|
|
|
Jankovits Dávid
Mestertanonc Eridon (H), Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Harmadikos mestertanonc
a báty
RPG hsz: 82
Összes hsz: 83
|
ZsolnaCsapatunk egyik tagja váratlanul lemondta a mai műszakot, ezért nekem kellett a pultban beugrani helyettesítőként. Felvettem a fekete kötényt, amire egyedileg belehímezték az étterem nevét és logóját, alatta rózsaszín-fehér csíkos inggel, fejemen egy baseball sapival, ahogy azt a többiektől is elvárom formaruhaként. Az elején nem örültem, mert még a raktárban is lenne mit adminisztrálnom vezetőként, de a záráshoz közelítve már el is felejtem az incidenst. Lehet, hogy túl megbocsátó főnök vagyok. De mindenkinek közbejöhet valami, ez még nem ok arra, hogy kirúgjam. Ja, meg annyira azért nem megy a vállalkozás, hogy csak így dobálózzak az emberekkel. Örülök, ha teljes a létszám hátul, sokszor viszont másfél-két ember munkáját látják el egyedül. Jobb, ha nem is tudják...
A forgalom a szokásos. Odakint nincs kígyózó sor, de bent sem unatkozunk. Feltűnik egy lány, leül, az itallapot böngészi, mintha kissé meg lenne illetődve. Tanévkezdés környékén ez normális jelenség. Mindig vannak újak, akik nem elsőtől járnak ide, és még keresik magukat a környéken. Aztán lehet, hogy csak vár valakire, aki még nem érkezett meg. Végigmérem a szemem sarkából, hol a pénztárgép, hol az ő asztala között cikázva szemgolyómmal. Lehet, hogy randija lesz, és azért csípte ki magát ennyire? Aztán a cipőmre pillantok... Ráférne egy suvickus, mert már eléggé befogta a grillről lecsöpögő zsírfolthad. Egy darabig még nézzük a jövevényt, közben rendel egy boszorkány, meg egy navinés diákpár, még van, akit már ki is tudunk szolgálni ennyi idő alatt. Épphogy összesúgnánk, hogy bennünk van-e a hiba, hogy nem tüntettük fel elég nyomatékosan a szabályokat, amikor az egyik csapattársam megelőz, mialatt a melegentartó pultnál szöszmötöl.
- Önkiszolgáló! - kiabál előre készségesen, megkönnyítve a dolgomat. Először odakapom a fejem, vajon mennyire vagyunk ezzel bunkók, de végtére is jobb, mintha le se tojnánk a vendégeinket, szóval ráhagyom. Pislogok, majd biccentek egyet felé, amolyan megköszönésképp, magam pedig kellemetlenül mosolygok a jelenet után.
|
|
|
|
|
Podlovics Yulia Lenke
Diák Rellon (H), Harmadikos diák
A legkisebb Podlovics
RPG hsz: 84
Összes hsz: 103
|
Tüzeskedés
Jegyzetégetés a tónál Értékeli, hogy barátnője így örül neki. Lenne is sértődés, ha nem tenné! Mondjuk az is igaz, hogy nem sokáig tart a nagy öröm, mert rögtön ott is hagyja őket kettesben Lacával. Nevetve fogadja a fiú puszijait, ám a mosoly aztán lankad, ahogy Zsanna után néz. Ráadásul egy srác miatt vonult el. Na szép.
Laca poénja viszont visszahozza a rellonos mosolyát, halkan még el is neveti magát.
- Igazából fogalmam sincs. - Közben megvizsgálja a kezében tartott kólás üveget, majd nevetve néz fel ismét újdonsült haverjára. - Valaki csak úgy a kezembe nyomta. Ezt hogy csináltad amúgy? - utal a hangra. Régen nem lepik meg a varázsvilág trükkjei, hiszen teljes családja mágusokból áll. Csupán kíváncsi, pontosan mi is lapul az eridonos srác tarsolyában.
- Nem! - jelenti ki határozottan, még baljának mutatóujját is felemeli, amolyan fenyegetésként. - Lenkének inkább. Lencsunak csak Zsazsa hívhat. - Régen megegyeztek, hogy ezek a becenevek kizárólag egymás között használhatók. Lenke nem is tudná elviselni mástól. - De mondhatjuk, hogy az - felel nevetve a következő kérdésre is. Azt persze be nem ismerné soha, hogy fordított esetben a Podlovics lány mellett is veszélyes élni.
- Van nálam elrontott bájital recept, egy oldal firka LLG-ről, meg melodimágia jegyzetek. - Maga elé húzza hátizsákját és úgy kutat benne, hogy Laca is könnyen belenézhessen. Nincs benne semmi titkos.
Aztán Zsanna is visszatér hozzájuk végre. Kap is egy szúrós pillantást Lenkétől. Ám a szikrát a szemében hamar el is üldözi, hogy eridonos barátnője feléjük tartja Dorián táskáját.
- Még szép! - Csillogó szemekkel nyúl a táskába, hogy ráfogjon egy üveg vajsörre. Kóstolta már, az íze nem lesz új, csupán az élmény, hogy ezúttal egy teljes üveg jut, csak neki.
A smároló pár felé mutat, mikor Zsanna felhívja rájuk a figyelmét. Barátnője kommentjére fel is nevet, utána viszont nem szentel túl sok figyelmet iskolatársainak. Had élvezzék egymás társaságát. Titkon persze vágyik rá, hogy valamikor ő is hasonló helyzetbe keveredhessen, és meglegyen az az ikonikus első csók.
- Égjenek a jegyzetek aztán táncolhatunk. - Le is rakja táskáját a földre, mellé pedig a vajsört, hogy - amint a selfie elkészült - kihalássza jegyzeteit és a tűz mellé lépjen.
Pont sikerül befurakodnia két háztársa között, s ha barátai is megtalálták, velük együtt be is dobja jegyzeteit a lángok közé. Egy darabig nézi, ahogy a papírok széle pörkölődik majd elég, majd a két eridonost kézen fogva húzza őket kijjebb a tömegből, hogy legyen helyük táncolni.
|
|
|
|
|
Mesélő
Mesélő
RPG hsz: 812
Összes hsz: 1287
|
Nonó
A lapon egy vers félbeszakadt versszaka szerepel, két szón kívül viszont minden át van húzva:
Kedves öreg nagyapa
nem fogadtam meg szavad.
Halmoztam a javakat,
házamban a tárgyakat - itt a szöveg félbeszakad. A kézírás pont az, mint az olvass feliratú cetliden. Még nem találtál meg minden nyomot, de a zene egyre vidámabban cseng, a falak pedig egyre világosodnak.
|
|
|
|
|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive
RPG hsz: 426
Összes hsz: 593
|
Nyárbúcsúztató
MindenkiKellően stílusos érkezést választok, egy halk pukkanás jelzi jöttömet a faházhoz. Szeretném kihasználni a hoppanálás előnyeit, amilyen gyakran csak lehet. Szomorú, hogy ilyen gyorsan eltelt a nyár, és hamarosan kezdődik az új tanév. Jó ez az egyetem is, de már kezdem kicsit unni. Tárgyfelvétel, szorgalmi időszak, vizsgaidőszak, beadandók, zárthelyik, egy kicsit kezd monoton lenni. Rövid volt a szünidő, pihentem volna még szívesen. Érzem minden porcikámon, hogy egy újabb nehéz időszak következik. Addig viszont kihasználom az időt, az olyan alkalmakat, mint a mostani. És ezért nagy pacsi jár Médinek.
- Sziasztok! Melyik ágyat foglalhatom be? - mérem végig az egybegyűlteket. Öregdiákként, gyakorlótanárként nem hiszem, hogy bárkinek is be kell mutatkozzak. Az is előfordulhat, hogy egy tanítványomat látom viszont. - Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy magánemberként vagyok jelen, nem pedig tanárként - szögezem le előre, még mielőtt bárki is befeszülne a látványomtól. Adok egy ölelést és puszit Médinek, illetve megköszönöm a meghívást, amint sikerül ledobnom a cuccaimat, és hálózsákostul, na meg mindenestül berendezkednem a részemnél.
A tábortűznél Médi közelében telepszem le, mert ott érzem komfortosnak, de egyébként ha más nem, arcról azért ismerem a csapatot. Limonádét választok, mondván, abban talán nem lesz annyi alkohol, de kérek egy kis vodkát, hogy feldobjam. Mértékkel persze. Kényelmes ruhákat hoztam magammal, egy sötétzöld pulcsi van a derekamra kötve, ha este már hidegebb lesz. Kíváncsian fülelek a magánéletbeli témákra, remélve, hogy az enyémre senki nem kérdez rá, mert hát nem nagyon van miről mesélnem sajnos...
- Én is benne vagyok! - szólalok meg, kissé megkésve, s némi habozás után, de úgy tűnik, nem fogom józanul végezni. Szerencsére tudok másnaposság elleni bájitalt kotyvasztani, hoztam is egy fiolával holnapra a táskámban.
|
|
|
|
|
Kósza Lili
INAKTÍV
RPG hsz: 52
Összes hsz: 62
|
Jegyzetégetés
Az érkező bármennyire óvatos volt is, meglepett a megszólítással, így a lapok amik épp a kezemben voltak megálltak félúton a tűz felé. Még a szójátékot sem sikerül felfognom a hirtelen hang okozta "megrázkódtatástól", csak jóval később jut eszembe.
- Oh, szia! Csak itt ültem - mondom megszeppenve, ahogy felnézek az ismerős alakra. A neve nem jut eszembe hirtelen, de mielőtt megkérdezhetném megérzem, hogy a kezemben meggyulladtak a pergamenek, úgyhogy gyorsan bedobom őket a lángok közé.
A hirtelen válaszomon sincs időm megbotránkozni már, ahogy a kérdést sem dolgozom fel teljesen mikor rávágom a választ.
- Persze! - Az utolsó hang után értettem meg mire mondtam igent. Na nem mintha megbántam volna, csak nem bánnám ha legközelebb a szám bevárná az agyamat, ha döntéshozásoról van szó. Talán azt hitte csak a fejemben játszott történettel van dolga? Nem tudom. Kicsit késve térek teljesen magamhoz a tűz bámulásából, így csak most gondolkodom el azon, hogy vajon honnan hallott rólam. Mondjuk ha jót, akkor talán nem kell rajta aggódnom.
- Várj, ez kicsit hirtelen volt - zavartan nevetve próbálok egy értelmesebb választ összekaparni, de ahogy a meglepődés helyét átveszi az izgatottság, ez nem egyszerű. Itt a nagy alkalom, hogy elhelyezkedjek, vagy legalábbis kipróbáljam magamat a szakmában!
- Milyen bandáról van szó? Hányan vannak benne? Ne haragudj, épp máshol jártam fejben - mentegetőzőm remélve, hogy a dallam nem fog elveszni, és hogy nem tart teljesen bunkónak. Ekkor ugrik be a neve, és a felfedezés öröme bizonyára kiül az arcomra miközben várom a válaszát az utolsó pár jegyzetemmel a kezemben. Aztán az is rémleni kezd, hogy biztos hallanom kellett volna már a zenekarról, így többszörösen kívánom, bár elsüllyednék a föld alá.
|
|
|
|
|
Oshiro Noa
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos
astro boy 2.0
RPG hsz: 77
Összes hsz: 100
|
Stephen  Nem hoztam még vissza senkit a halálból. Bárcsak megtehettem volna akkor, amikor szükségem volt a menyasszomyomra, sok-sok éve már. Neki pedig rám, s velem együtt saját nyomorult kis életére. Meg a közös jövőnkre. Legtöbbször azonban nem adatik meg, hogy befolyással legyünk a másik sorsára, vagy legalábbis nem ennyire kardinálisan. Ha nem vagyok itt, és pontban ekkor, a tanítványom már nem lenne köztünk. Bele se merek gondolni... Jelenleg nincs is rá időm. Pupillája reakcióba lép az ujjhegyemből kiáradó fénytől, a feszültség azonban nem tűnik el az arcomról, egészen amíg fel nem hördül ebből az élet-halál közt rekedt, rémálomszerű állapotból. Nagy kő esik le a szívemről. Ahogy kiköpi a szervezetéből a nyelt vizet, a köhögéssel vegyített öklendezés hangja, furcsa módon zeneként hat a füleimnek. Mert azt jelenti, hogy Stephen él, és hatott a bűbájom. Átvillan az agyamon a felelősségem súlya. Mert onnantól, hogy megpillantottam, elefántként nehezedett rám, hogy megmentsem, és valószínűleg sosem tudtam volna megbocsátani magamnak, ha minden erőfeszítésem ellenére a karjaim között veszítem el őt. Szemeim könnybe lábadnak a boldogságtól, arcomon pedig halvány mosoly jelenik meg. Bátortalanul hátrasimítom a haját, ahogyan a lányok szokták egymást támogatni hányás közben egy buli után, szabad karommal pedig alányúlok a mellkasánál, hogy tartani tudjam, amíg ki nem jön belőle az utolsó csepp víz is. Aztán elengedem, amikor már érzem, hogy izmai újra elernyednek az erőlködéstől, s fáradtan hanyatt fekszik a füvön. Én ott térdelek mellette tovább, és figyelem őt. S amíg aktívan lesem minden rezdülését, azon gondolkodom, mit tudnék mondani. Lehet, hogy ez még nem az a pillanat, hogy megszólaljak. Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Mérges vagyok azért, amit csinált, mert ennél felelősebbnek gondoltam. De mégsem tudok rá haragudni teljesen. Sok mindent megmagyaráz ez, kezdve az elmúlt órákon folytatott viselkedését. Nem tudhatom, mi van a háttérben, és nem is biztos, hogy velem akarja megosztani. Számon kérni rajta, vagy ítélkezni nem én fogom.
- Hozzak valamit? Fáj valamid? - kérdezem mély, nyugodt hangon. Amint a sokkhatás elmúlik, szívverésem lelassul, és lassan visszatérek a jelenbe, elkezdem érezni a víz jéghideg érintését a testemen, amint a ruházatom a bőrömhöz tapadva próbál fojtogatni. Még szerencse, hogy a kabát nincs rajtam... Kinyújtom karjaimat, kézfejemmel Stephen teste fölött néhány centiméterrel, s mintha egy detektorral fém után kutatnék, végigmegyek a végtagjain, valami egészen halk bűbájt mormogva, amitől néhány másodperc alatt megszárad a ruhája, őt pedig forró levegő járja át, mintha egy mugli hajszárító alatt állna, mely ugyanakkor kellemes, nem éget. Amint végzek vele, magamon is megismétlem a műveletet, érzem ugyanakkor, hogy kezdek elfáradni. Még mindig hevesen ver a szívem az ijedtségtől, rég kellett már ennyire koncentrálnom a varázslásra. Örülök ugyanakkor, hogy ezt is kiválóan tudom alkalmazni pálcátlanul.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 261
Összes hsz: 328
|
Oshiro Noa professzorHalványan megbizsergett homlokom a másik érintése nyomán, ahogy törődőn kisöpörte hosszúnak számító hajamat az útból. Véget ért számomra egy átmenet élet, s halál között, de még nem álltam készen ara, hogy szembenézzek ennek következményeivel. A mellkasomat alulról támogató kéz valamelyest megelőlegezte az alapot hozzá, viszont jelenleg halvány sejtésem se volt arról, hogy kihez tartozhat, vagy egyáltalán miért kerültem ki, amikor legutolsó emlékem szerint éppen merültem. Talán csak a sokk, amiből útban voltam kifelé. Hátamra feküdtem, jobb kezem ujjaimat bizonytalanul a part földjébe fúrtam, mintegy biztosítékot keresve arra, hogy most már kinyithattam szemeimet és minden rendben van. El tudtam volna aludni, ha nem érzem bőrömön a csípős hideget, amit bőrömhöz tapadt nedves ruháim okoztak. Kiábrándulva megrebbentek pilláim, majd lassan oldalra fordítottam fejem, egyenesen a hang irányába. Meg akartam szólalni, de legelőször hang se akart kijönni torkomon. Először éreztem azt, hogy minden erőmet össze kell szednem ami megmaradt, egyetlen szóba összpontosítva azt. - Nem – feleltem bágyadt, rekedtes hangon, és amint megtettem, tovább kapart a torkom, tüdőm felől pedig erős késztetés jött, hogy ismét köhögjek. Elkínzott arccal, fogösszeszorítva tartottam gátat egy újabb görcsnek, legalább addig, míg a hirtelen érő, kellemes meleg végighaladt végtagjaim egészén. Forró volt, ám de nem égetett. Élettel töltött mondhatni. Még egy emléket is előhozott belőlem az utóbbi érzés, még hozzá édesanyámról. Egyik hétvégén pálcával szárította meg a hajam, máskor egy mugli eszközzel, történetesen ismertebb nevén hajszárítóval. A hajszárítót imádtam, erős és búgó hangja volt, meg olyan langymeleget tudott csinálni, amit én éreztem egy időben, naiv kölyökként, amikor megölelt. Talán ez az apróság is közrejátszott abban, hogy félvérként bármely világban megálltam a helyem, viszont a varázsvilág ezerszer jobban hiányozna. Aztán hát… inkább nem reflektálnék a nemrég történtekre, egyébként se volt rá időm. Amint a melegség alább hagyott, összeszorított szemekkel ösztönösen fordultam oldalra, tovább áldva a földet. Szerencsére ez idő alatt már felfogtam a támasztékul szolgáló, kényelmes valamit a fejem alatt, és a magam enyhe limitációjával próbáltam nagyjából úgy menedzselni a dolgaimat, hogy az egyelőre még ismeretlennek vélt személynek semmi különösebb dolga ne legyen velem és magára tudjon koncentrálni. - Miért… mentett… meg? – suttogva tettem fel a kérdést nem sokkal később. Jobb kezem megrándult és gyöngén ökölbe szorult. Nem mertem hátrafordulni, különben minimálisan de látta volna arcomat a valaki, akiből mindössze elmosódott sziluettet fogtam fel. Hirtelen forróság öntötte el orcámat, amit szerettem volna bármilyen bűbáj hatásának betudni, csak saját magam birkaságának nem. Mintha fentről is csöppent volna rám valami sós víz, eggyé vállva az én könnyeimmel, de lehet csak beképzeltem. Amit már picivel jobban láttam, a mellettem fodrozódó víz képe és a határozott, villámként elmémbe hasító felismerés, hogy bizony túléltem.
|
|
|
|
|
Wesselényi Arabella Valéria
Művészetis tanonc, Illúziómágus, Végzett Diák
Mammon
RPG hsz: 42
Összes hsz: 121
|
A kényelmesebb rucikah.- Ugyan Bercim, sosem hagynék ki egy bulit sem, ahol Te ott vagy! - a levegőben puszit dobtam felé, hogy éreztethessem mennyire is imádtam a legeslegjobb barátomat. Zsolna és Médi is annyira, de annyira irtó cukik voltak, hát beleolvadtam a szandimba.
- Megtisztelsz, Médi! - azért nem sok ember mondhatja el magáról, hogy Radetzky Andor unokájával bulizik. Én elmondhatom, mert megtehetem! - Köszcsiii! Nekem is nagyon tetszik a te szetted, majd cserélnünk kell butikneveket, mert ezt a márkát nem ismerem, de elég dög, csajszi! - rákacsintottam és úgy éreztem, ennyi elég is volt egymás körbeugrálásából. Hagyjunk későbbre is.
- Rosszat azért nem, de már szerettelek volna megismerni rég! Berci bír, így én is! - s amint megkaptam az engedélyt fogtam magam, hogy lepakolhassak, ám újabb alak érkezett. Kérdőn fordultam az ismerős hang irányába és… tanár? Bőröndömet óvatosan az ágyra kipakolt alkohol elé toltam, nehogy meglássa, ám téves riasztás volt, nem felügyelni jött. Halálos nyugalommal léptem oda üdvözölni őt is, hogy aztán visszasasszézhassak átöltözni.
- Hogy ő? - néztem a bongyorka után - Nem tudom, de jó arcnak tűnik, és ha a többiek szerint rendi, engem nem zavar - vontam meg a vállamat Zsolna kérdésére. Bíborkának el is felejtettem bemutatkozni, de ezt orvosolhatjuk még. Előtte viszont meg kell nyernem ezt a versenyt.
- A fiúm? Na várj! Megmutikázom, szerintem Bercus már a falat fogja kaparni Dorci miatt, de az a pasi - vettem egy mély levegőt - OLTÁRI! - fanatikusan sikítottam fel és Médi felé tartottam a mobilomat, természetesen az én lovagom volt a hátterem, ki más? Ha más is meg szerette volna nézni, oda is mutattam, mindenkinek látnia kellett, ki volt ott a Jani.
- Jankovits Doriánnak hívják. A testvére, Dávid vezeti a Bogoly burgert. Nagyon finom ott a kaja, sajni nem ehetek túl sokat belőle, a végén akaratlanul is meghízhatok - derekamon végigsimítottam, hogy jelezzem, mennyire is vékony vagyok a sok fogyókúrás bájital és különleges étrend miatt.
- Tényleg, Zsolna! Mutasd meg te is, mesélj róla! - elvettem Méditől a csilládét köszönetképp biccentve egyet - Meg te is Médi! Milyen volt az eljegyzés? Na, és te Berci? Teddy miért nem jött? Ú, és a professzor úrnak van valakije? Talán a tanári karból? Vannak ám ott is fiatal hölgyek! - vigyorogtam Benettre sejtelmesen, bár jóformán semmit sem tudtam róla. Hátha az alkohol megereszti a nyelvét.
- Jaj, édes drága Bercim, ne félj te attól! Nagyon jól tudom, hogy engesztelhetem ki. Csak használom Dorci régi, bevált taktikáját - finoman, de annál komiszabban nyújtottam ki félig nyelvemet, értsék csak a poént.
- Akkor még most csináljuk, amíg nem vagyok nagyon ittas, mert nem szeretném viszontlátni magamat az Edictum lapjain részegen. A végén szégyent hoznék apcira és anycira! - elővéve telefonomat magasra emeltem s lőttem is pár képet Bercivel összebújva, amit villámgyorsan továbbítottam a lovagomnak. De akartam még.
- Az ivászat előtt meg szeretném örökíteni ezt a ma estét! - felpattantam és valamivel távolabb szaladtam, hogy az egész társaság rajta lehessen a képen.
- Mondja mindenki: Kelpi! - szélesen mosolyogtam, hogy amint mindneki a telefonomra néz megnyomhassam rajta a gombot.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 261
Összes hsz: 328
|
Jegyzetégetés Hátrahúzódtam Lili meglepődöttségétől, és biztató mosolyt küldtem felé. Aztán kiegyenesedtem, enyhén feltartva kezeimet, de csak óvatosan, az ujjaim közt tartott üvegben folyékony kincs lapult, nem akartam figyelmetlenségből kiborítani, az előttünk lobogó tűzre meg végképp nem. - Azt látom, hogy itt ülsz, 10/10, csak… amúgy… égnek a papírjaid, én azokat bedobnám a helyedben – mutattam rá lazán balom mutatóujjával. Nem erotikus értelemben tetszett a csaj, mármint félreértés ne essék, a tűz előtt ülve meglehetősen szép kisugárzása volt, de kb. itt meg is állt nálam a dolog. Jobban aggódtam azért, hogyha nem reagált időben, akkor ő is meggyulladt volna a papírokkal együtt, szerencsénkre azonban gyorsan cselekedett. - Ó? Na ilyen hamar se mentek még bele.Szkeptikusan pislogtam le rá, aztán gondoltam egy szintben is lehetnénk nagyjából, ezért leültem tőle picivel odébb. Lepillantottam megszeppent arcára, szemrevételezve finom vonásait. Enyhén szólva máshol járt, olyan zavarosnak hatott, ám tekintetét vizslatva meg józannak tűnt, vagy marha jól bírta a piát. Még arra tippeltem, hogy esetleg szívott valamit, minden művészlélek rendelkezett valamilyen káros szokással, amit az idő során felvett. Nekem például ilyen a dohányzás meg a kávé. Nevetése engem is nevetésre ösztökélt, kérdéseire meg csak csendben fejemet ingattam. Azt akartam vele jelezni, hogy teljesen megértettem a szituációt, sőt, mintha csak hasonló reakcióra számítottam volna, lazán ennyit mondtam: - Ugyan, semmi baj. Mi vagyunk a RagDollz! – feleltem büszkén – Amatőr rock banda, viszonylag friss. A próbáink a faluban szoktak lenni, a Művelődési Házban. Jelenleg négy tag* van, ha engem nem számolunk bele. Letettem lábamhoz a piát, majd elővettem nadrágzsebemből egy golyóstollat, felé nyújtottam. - Te tényleg nagyon K.O. vagy – jegyeztem meg egy halk nevetés után – Ez segíthet, ha netán épp megszállt az ihlet és gyorsan levetnéd. Csak egy ajánlat. Te mit szólsz az enyémhez?A kérdés persze inkább a bandához való csatlakozásra, mintsem az íróeszközre vonatkozott. Ami zavartságát illeti, nem voltam biztos abban, hogy tényleg megszállta a bugi, leginkább tippeltem. - Természetesen sokat jelent az is, ha esetleg megpróbálod. Ó, egyébként majdnem elfelejtettem – fejemmel Gréta felé biccentettem – Zalán csókpartnere az új vokalistánk. Egyszer csak odaállt énekelni közénk, meghallgattuk, aztán hozzánk csapódott. Jó, mi? >>A tagok feloszlása*<<
JK-san Somlay Kornél (legelső gitárosunk a RagDollzban) és Salamon Gréta (egyetlen és dicső vokalistánk) a banda tagjai.
NJK szerepet tölt be a dobos és a szintetizátoros.
Steph a bandavezér, énekel illetve gitározik.
|
|
|
|
|
