Égessük meg!
- megjelenés -

Jegyzetégetés
-megjelenés-

Jegyzetégetéses buli

× Mindenki × Bloodshot ×

Tábortűz

Jegyzet Roast

utolsó... legalábbis idén| ruhácska

---

- Szerintem jól döntöttél - közlöm Lencsuval csillogó szemekkel, még meg is ölelgetem, csak azért nem viszem túlzásba. Ettől függetlenül az örömöm látható. Mégis csak az LB-m kijött, és hát... nem kell így még reggel felkeresnem, hogy elköszönjek.
Jól meg is nézem a vonalat, amit húzott, és igazán büszke vagyok rá. A barátnőm szép.
Arról mondjuk fogalmam sincs, mikor és hogyan lettek ennyien, még a tűzijátékra is összerezzenek kicsit, mert nem számítok én ilyesmire. Tény, ez az első össznépi összezördülésem, jobban is élvezném, ha nem kéne olyan arcokat lesegetnem, akiket nem szívesen lesegetek, de hát az ember lánya nem válogathat, ha mindenkinek szólt, ugyebár.
Megfogom Lencsu kezét, hogy odanavigáljunk Lacához. Kicsit kiborulok, mert akkor még egy hajmosás is játszik, pedig nem szerettem volna, mert mire az megszárad... Túlságosan korán kell kelnem. Lehet le sem fekszem, majd alszok a repülőn.
Nem vagyok a legjobb barátnő, ez is tény. Amint bemutatom őket egymásnak, gyorsan odaszaladok Dorihoz, hogy a kezébe nyomjam azt, amit már amúgy is terveztem, de sokkal jobb így, hogy nem az ajtaja alatt kell becsúsztatnom. Közben azért viszonzom Gréti pusziját is, meg kapkodom a fejem, kik vannak még itt, és intek gyorsan Theonak is, még egy halvány mosolyt is megeresztek.
- A kis barátaim előtt nem szívesen égnék veled - közlöm az eridonossal gúnyosan, de persze csak viccből. Annyira nem sértődök meg, de hát magas a labda, le kell csapni. Meg is ölelem, és biccentek, mert mindketten tudjuk, úgyse szabadul meg tőlem.
Megkapom a táskát, amivel visszaindulok Lecsuékhoz. Legalább innit szereztem, hát mekkora jó vagyok.
- Köszi - mosolygok Stephre, mert legalább valaki észrevette, pedig tényleg imádom ezt a szettet, tök kényelmes, és még a sarkam se akadt bele semmibe. Mi ez, ha nem tehetség.
- Kértek? - nyújtom Lacáék felé a táskát, nem tudom, hogy mi van benne, de én most csak vízet kívánok, szóval körbe nézek, hátha van az is valahol.
- Úúúú idő van? - csillan fel a szemem, mikor látom, lapok landolnak a tűzben. Közelebb megyek én is, és csak kis hezitálás után, dobom bele a sajátjaim. Kellenek a francnak, jövőre úgyis új év, és még egy tanárt nem láttam, aki foglalkozott volna az előző évben tanultakkal.
- Fujj, nézd - bököm meg Lencsut, mikor meglátom, hogy kicsit távolabb tőlünk, megy a nyálpingpong.
- Lehet ez is ilyen varázsló szokás. Tudod, nem számot cserélnek, hanem nyálat. Remélem, Gréta megtalálja a nyelvével a karót, aztán kihúzza a Sünből - még fintorgok is. Aztán el is fordítom a fejem, mert így is már többet foglalkoztam vele, mint szerettem volna.
- Fúúúú táncolunk? - nézek az én társaságomra csillogó szemekkel, aztán ha belemennek, megyek is közelebb a zenéhez, hogy végre megrázhassam a fenekem.
- Várjatok - jut eszembe, és előkapom a telefonom, majd szorosan melléjük állok, hogy azért legyen már egy közös szelfink.

Tábortűz

Jegyzetégetés
-megjelenés-

Jegyzetelős közösség
- ez itt csak egy cameo hsz -

Jegyzetégetés

Megkíséreltem ifjonc hangszergyilkosommal pár jó szót váltani, miután korábban nem viselkedtem vele túl jól. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem mardosott bűntudat a múlt miatt, mert nagyon is így volt, de ami megtörtént, azon max. belsőleg - jellemileg lehet javítani. Mágusvilág ide vagy oda, a dolgainkat még mi sem tudjuk meg nem történté varázsolni. Terveztem még másokhoz is odacsapódni, rotálódni, ahogy a többiek teszik, szóval emiatt nem akartam sokat időzni a lánynál, de azt szívesen éreztettem, hogy ma kivételesen tényleg nem akarok semmilyen drámát elindítani és mivel legnagyobbrészt ez rajtam múlott, igyekeztem az idő hátralevő részében ehhez tartani magam. Az égő fa-, és papírrakásról tekintetem egy elhaladó újonnan érkezőre, Lilire vetült. Ismertem a nevét, de nem azért, mert tudtam volna melyik házba jár, inkább mert elterjedt a diákok egy részénél, hogy mennyire jól csapatja gitárral. Már gondolkodtam azon, hogy talán be kéne venni, így elnézést kérve Nonótól odaballagtam Lilihez.
Gyerünk Zimmermann! Most, vagy soha!
Amilyen lendülettel nekilódultam, úgy földbe gyökeredzett a lábam és sose látott széles vigyort villantottam Zalán elfoglaltságán. Grétával már most a toppon jártak, átérezve a buli szellemét. Szemeim csillogtak az örömtől, hogy a srácnak összejött a csók, még ha netán nem is fog emlékezni rá, jó kis sztori lesz belőle másnap a haverokkal.
A legközelebbi reggelinél lehet én is húzom majd az agyát kicsit.
Van ki füttyszóval szurkolt, vagy elfordult az undortól, én meg úgy huhogtam, mintha rock koncerten állnék a közönség soraiban. Jobb kezemet ökölbe szorítottam és a levegőbe emeltem közben.
- Éljen az ifjú páááááár!! - ordítottam oda teli torokból Zalánnak, illetve Grétának. Utána hangosan elnevettem magam, vörösödő arccal, ami inkább az alkoholnak volt betudható, mintsem zavaromnak. Azzal a magassággal aamellyel én rendelkezdtem, nem lehetett könnyű elviselni ezt a hangerőt, ám mindenki legnagyobb szerencséjére hamar visszatértem a normál beszédszintre.
Mivel Armandéktól távolabb álltam, sajnos Zalán szomorú történetéről lemaradtam, pedig aztán lehet, hogy a sztori még igazolta is volna amit annak a ritka depressziós kisugárzású holló fiókának az eddigi, mai viselkedéséből feltételeztem. Hát, vannak az önsorsrontók és vagyok én, aki nem lehet ott mindig, mindenhol és nem is hallhat mindent. Most, hogy kiörömködtem magam, odaléptem a jegyzeteit szolidan égető szőkésbarna lányhoz, aztán azzal a lendülettel mellé álltam, mielőtt ne adj' isten megijesztem.
- Hali! Merre Kószáltál eddig? - kérdeztem vigyorogva - Sok jót hallottam rólad... Érdekel esetleg gitáros pozíció egy rock bandában?
Semmi köntörfalazás, egyből a lényegre tértem, kezemmel lazán intve, míg másikban nyakánál fogtam a lángnyelv whiskeys üveget.

A tábortűz estéjén

× Mindenki × Bloodshot ×

Tabortűz

Theo, többiek
...oh, look who's getting awfully chummy

Tábortűz

Tábortűz

Stephen

Oshiro Noa professzor

Halványan megbizsergett homlokom a másik érintése nyomán, ahogy törődőn kisöpörte hosszúnak számító hajamat az útból. Véget ért számomra egy átmenet élet, s halál között, de még nem álltam készen ara, hogy szembenézzek ennek következményeivel. A mellkasomat alulról támogató kéz valamelyest megelőlegezte az alapot hozzá, viszont jelenleg halvány sejtésem se volt arról, hogy kihez tartozhat, vagy egyáltalán miért kerültem ki, amikor legutolsó emlékem szerint éppen merültem. Talán csak a sokk, amiből útban voltam kifelé. Hátamra feküdtem, jobb kezem ujjaimat bizonytalanul a part földjébe fúrtam, mintegy biztosítékot keresve arra, hogy most már kinyithattam szemeimet és minden rendben van. El tudtam volna aludni, ha nem érzem bőrömön a csípős hideget, amit bőrömhöz tapadt nedves ruháim okoztak. Kiábrándulva megrebbentek pilláim, majd lassan oldalra fordítottam fejem, egyenesen a hang irányába. Meg akartam szólalni, de legelőször hang se akart kijönni torkomon. Először éreztem azt, hogy minden erőmet össze kell szednem ami megmaradt, egyetlen szóba összpontosítva azt.
- Nem – feleltem bágyadt, rekedtes hangon, és amint megtettem, tovább kapart a torkom, tüdőm felől pedig erős késztetés jött, hogy ismét köhögjek. Elkínzott arccal, fogösszeszorítva tartottam gátat egy újabb görcsnek, legalább addig, míg a hirtelen érő, kellemes meleg végighaladt végtagjaim egészén. Forró volt, ám de nem égetett. Élettel töltött mondhatni. Még egy emléket is előhozott belőlem az utóbbi érzés, még hozzá édesanyámról. Egyik hétvégén pálcával szárította meg a hajam, máskor egy mugli eszközzel, történetesen ismertebb nevén hajszárítóval. A hajszárítót imádtam, erős és búgó hangja volt, meg olyan langymeleget tudott csinálni, amit én éreztem egy időben, naiv kölyökként, amikor megölelt. Talán ez az apróság is közrejátszott abban, hogy félvérként bármely világban megálltam a helyem, viszont a varázsvilág ezerszer jobban hiányozna.  Aztán hát… inkább nem reflektálnék a nemrég történtekre, egyébként se volt rá időm. Amint a melegség alább hagyott, összeszorított szemekkel ösztönösen fordultam oldalra, tovább áldva a földet. Szerencsére ez idő alatt már felfogtam a támasztékul szolgáló, kényelmes valamit a fejem alatt, és a magam enyhe limitációjával próbáltam nagyjából úgy menedzselni a dolgaimat, hogy az egyelőre még ismeretlennek vélt személynek semmi különösebb dolga ne legyen velem és magára tudjon koncentrálni.
- Miért… mentett… meg? – suttogva tettem fel a kérdést nem sokkal később. Jobb kezem megrándult és gyöngén ökölbe szorult. Nem mertem hátrafordulni, különben minimálisan de látta volna arcomat a valaki, akiből mindössze elmosódott sziluettet fogtam fel. Hirtelen forróság öntötte el orcámat, amit szerettem volna bármilyen bűbáj hatásának betudni, csak saját magam birkaságának nem. Mintha fentről is csöppent volna rám valami sós víz, eggyé vállva az én könnyeimmel, de lehet csak beképzeltem. Amit már picivel jobban láttam, a mellettem fodrozódó víz képe és a határozott, villámként elmémbe hasító felismerés, hogy bizony túléltem.

Jegyzetégetés

Hátrahúzódtam Lili meglepődöttségétől, és biztató mosolyt küldtem felé. Aztán kiegyenesedtem, enyhén feltartva kezeimet, de csak óvatosan, az ujjaim közt tartott üvegben folyékony kincs lapult, nem akartam figyelmetlenségből kiborítani, az előttünk lobogó tűzre meg végképp nem.
- Azt látom, hogy itt ülsz, 10/10, csak… amúgy… égnek a papírjaid, én azokat bedobnám a helyedben – mutattam rá lazán balom mutatóujjával. Nem erotikus értelemben tetszett a csaj, mármint félreértés ne essék, a tűz előtt ülve meglehetősen szép kisugárzása volt, de kb. itt meg is állt nálam a dolog. Jobban aggódtam azért, hogyha nem reagált időben, akkor ő is meggyulladt volna a papírokkal együtt, szerencsénkre azonban gyorsan cselekedett.
- Ó? Na ilyen hamar se mentek még bele.
Szkeptikusan pislogtam le rá, aztán gondoltam egy szintben is lehetnénk nagyjából, ezért leültem tőle picivel odébb. Lepillantottam megszeppent arcára, szemrevételezve finom vonásait. Enyhén szólva máshol járt, olyan zavarosnak hatott, ám tekintetét vizslatva meg józannak tűnt, vagy marha jól bírta a piát. Még arra tippeltem, hogy esetleg szívott valamit, minden művészlélek rendelkezett valamilyen káros szokással, amit az idő során felvett. Nekem például ilyen a dohányzás meg a kávé. Nevetése engem is nevetésre ösztökélt, kérdéseire meg csak csendben fejemet ingattam. Azt akartam vele jelezni, hogy teljesen megértettem a szituációt, sőt, mintha csak hasonló reakcióra számítottam volna, lazán ennyit mondtam:
- Ugyan, semmi baj. Mi vagyunk a RagDollz! – feleltem büszkén – Amatőr rock banda, viszonylag friss. A próbáink a faluban szoktak lenni, a Művelődési Házban. Jelenleg négy tag* van, ha engem nem számolunk bele.
 Letettem lábamhoz a piát, majd elővettem nadrágzsebemből egy golyóstollat, felé nyújtottam.
- Te tényleg nagyon K.O. vagy – jegyeztem meg egy halk nevetés után – Ez segíthet, ha netán épp megszállt az ihlet és gyorsan levetnéd. Csak egy ajánlat. Te mit szólsz az enyémhez?
A kérdés persze inkább a bandához való csatlakozásra, mintsem az íróeszközre vonatkozott. Ami zavartságát illeti, nem voltam biztos abban, hogy tényleg megszállta a bugi, leginkább tippeltem.
- Természetesen sokat jelent az is, ha esetleg megpróbálod. Ó, egyébként majdnem elfelejtettem – fejemmel Gréta felé biccentettem – Zalán csókpartnere az új vokalistánk. Egyszer csak odaállt énekelni közénk, meghallgattuk, aztán hozzánk csapódott. Jó, mi?
 
>>A tagok feloszlása*<<
JK-san Somlay Kornél (legelső gitárosunk a RagDollzban) és Salamon Gréta (egyetlen és dicső vokalistánk) a banda tagjai.
NJK szerepet tölt be a dobos és a szintetizátoros.
Steph a bandavezér, énekel illetve gitározik.

× Mindenki × Ain't no big thing ×

Tábortűz

 

Andrisbékalencse / még a vizsgaidőszakban

Léna