Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

*ideugrál* jövök, jövök!!

B csoportos vagyok, 6. osztályon. És ez fix.

Köszönöm, bácsi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az a nagy harci helyzet, elsumákoltam az óra végét, de éppen ezért most elhesszelek a hátamon a vaskos fa egyik alacsonyabbik ágán, amit a levelek még nem igen takarnak. Szóval mit lát a sok baka? Hogy egy nagy zöld foltból kilóg egy jobb láb, ami himbálózik a semmiben. Na ha innen leesnék, pontosan ennek a lábamnak a térdét kellene borogatnom. Azzal pedig nehezebb szedni a lábamat. De egyelőre stabilan hallgatom a Vezértől érkező információkat. Hangosan szusszanok, azzal a kapucnim is előrébb esik a morcos arcomat félig takarva, míg karjaimat durcásan fonom össze mellkasom előtt. Nem hiszem el, hogy Nagy láb jelentett a Vezérnek! Ez elfogadhatatlan. De majd később még lehet irigy a mirigyem. Mégis micsoda kozmikus ötletei vannak ezeknek a gnómoknak! Suta melákok. Rossz csapattal húznak ujjat! Agytekervényeim javaslatot kezdenek keresni a parancsra, amikor a közlegényre ejtem a tekintetem. No nézd már! Megmukkant.
Nagy csönd lett erre.
- Kint ülnénk tán, Csali? - eztán aprót ciccentek. Horog, aki eddig a hasamon pihent - a töpörödött sötétzöld üvegbékám és egyben egyetlen légiósom - vetődik, majd landol a közlegény vállán. Azzal az én cipőm a talajon, hogy lábaim nagy részét azonnal el is takarja a pulóverem. Nem felejtek el tisztelegni.
- Éppenséggel az egyik osztagomat felajánlom a faház őrzésére, ha újra megesne az eset - három ujjammal nyomom le ajkam alsó részét, ahogy elgondolkodom. Mit javasoljak még, ugyan? - Vaaaaaaagy, tudom már! Ijesztő rajzot csinálunk, mintha Keserű bácsi őrizné az ajtót! Ráírjuk, hogy: tűnés, prüntyőkék! - nevetek fel, mert természetesen ez csak idő nyerő vicc. Akkor is, ha az ügy komolysága, komolyságos. - Szerintem a visszacsapást ki tudjuk fundálni, amíg újra elkezdjük a sártalanító procedúrát - pillantok körbe kérdőn, a kapucnit fentebb tolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még egy fél gofri lóg a számból, de a Mamuska nincs itt velem a faágon, hogy rám szóljon, amiért nem eszek "rendesen". Éppeg nem is figyelnék, mert lefelé pislogva a csobogónkra, azon kalandozok el: vajon sikeres lehet-e a misszió?
- Ha elbukunk, Horog, akkor legalább bukfencbe tegyük! - adom ki az ukázt a kézfejemen nézelődő nagy szemek gazdájának. Nevemre kapom fel fejem, hanyatt-homlok, az ágról szinte leesve örülök meg neki, aminek hatására az állatkám morgolódó kuruttyolást enged el mögöttem. Befűzetlen cipőm puffan a zörgő avaron, azonnal a muníciót pásztázom.
- Nem semmi! Jó vagy - ez már kiindulás kérem! Pillantásom ér össze Horogéval, aki szerintem egyetért. Nehogy már azt higgye ez a durcás leveli, hogy córesz vityillót kap tőlünk!
- Közben híreim is vannak - mormolom szám széléből, mert még az kellene, hogy a kert másik végében ácsorgó Papuska meghallja. Az aztán katasztrófához is vezethet! Hátat is fordítok neki, ahogy Csali mellé helyezkedem. - Papuska elszólta magát. Télire le kell kapcsolni a csobogót. Azt mondta, idézem: "befagyhat" - kerekednek el szemeim. Ez minden csak nem kozmikus! Befagynak a békáim!
- Ez megnehezíti az életünket, Csali - komoly arcom a tanúm rá! - Rejtsük el a házzal a csobogót? - dehát az rengeteg alapanyag! Na tessék, azért vagyok én kém és nem vezér, mert egyszerűbb úgy okosnak lenni ha más előre tervez helyetted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Teljes káosz. Minimum a világvége közeledik, mamuska és papuska mégis olyan büszkeséggel és örömmel vannak, mintha Horognak tanítottam volna meg a szaltózást… pedig csak iskolába kell mennem. Hogy a cúg fújja ki a száját annak, aki kitalálta ezt a szabályt! Eldöntöttem rég, hogy mivé leszek: kém. Ha már megvan a hivatásom minek erőltessem meg magam iskolával?
Lábaim a mászókába akasztva lógok fejjel lefelé, kétségbeesett arcom kezd pirosodni és még duzzogni sem tudok rendesen. Nem az én ötletem volt, ha én dönthetek, lehet jobban viselem. Vörös tincseim söpörnek félre néhány kavicsot, amikor felhúzom magam és a csúszdán lecsúszva annak az alján maradok. Térdeimre támasztom könyököm, és a nadrágomon tátongó lyukat kezdem birizgálni. Nem akarok nagylány lenni még. Nem akarok elszakadni a csapattól. És legfőképpen: nem akarom otthagyni a faházat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Rettenetesen irigyelem a többieket, főleg Csalit, aki közlegény létére a legtöbbet fog az előkészítőben maradni. Még Vezér is marad, én pedig teljesen ki leszek hagyva, mert ezek után úgy fogják érezni eltörpülnek a nagyiskolás létem mellett. Ha pedig én elmegyek, jönnek velem a békák is így aligha lesznek profi kémek a Faháznál. Álljon meg a menet! Miért is kell nekem otthagyni azért a Faházat, mert iskolába megyek? Nem akarok felnőtt lenni, aki olyan kiábrándultam sóhajt, mintha nem is léteznének trollok! Föl-alá akarok járkálni izgulva a közelgő sárcsata miatt, szalutálni, Csaliékat megviccelni, kiáltványok miatt veszekedni és nagyokat nevetni. A birodalmunk térképét szeretném a homokba rajzolni, miközben vázolom az inkognitóban osonó tervemet, és nem bezárva lenni egy nagy kastélyba, mint valami béna hercegnő, aki megmentésre szorul. Annyira biztos vagyok ebben, mint abban, hogy nem szabad a Pramberger tér felé császkálni még nappal sem! De nem ott vagyok, hanem a játszótéren, kivételesen betartva a szabályt.
A köszönésre először fel sem nézek, mert ugyan ki a csuda szólna nekem, aztán csak-csak megemelem elkámpicsorodott tekintetem. Nem ismerem a civilt.
- Szia - sóhajtok gondterhelten, arcom csak jobban a tenyerembe folyik. Mint egy levegővel megtelt békapofa. - Minek, ha úgyis nemsokára máshova fogok járni? - két vállam szalad fülemig, majd esik vissza súlyos terheivel. Mamuska és papuska így is lekapnak majd a tíz körmömről, ha megtudják, azt meg pláne, hogy nem egyenesen hazafelé vettem az irányt. Majd Horogra fogom. Ahogy az ötlet, úgy a békám is előbukkan, táskámról a térdemre ugrik és kuruttyol egyet. Nem édes? Vigasztalna. Szám széle minimálisan görbül, de mintha soha ott se lett volna, gyanakodva nézek fel a lányra. Lehet ő is kém? Á, közembernek mondaná a szakmai tudásom.
- És neked? - billen oldalra a fejem, vörös hajzuhatagom beteríti Horog kis nyálkás testét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Arcom csak jobban tenyeremre nehezedik. Mire újra felpillantok, már nem ott van, hanem egy padra teleportált. A kérdésre, majd a megvilágosodására csak bólogatok egyet-kettőt, hogy nagyon jól látja a krízisemet. Csak éppen ezen senki nem tud segíteni: el van könyvelve, hogy fel kell nőni. A mamuska szerint, így is éretlen vagyok a koromhoz képest, - jelentsen ez bármit - és jót fognak tenni a sulis új barátok. Szerintem meg van elég barátom. Azért én tovább cirógatom Horog buksiját, róla pedig oldalasan nézek a lányra.
- Ő Horog - ujjaimat kinyújtva hagyom, hogy beleugorjon a tenyeremre és ott hesszeljen tovább. - A legjobb barátom - nyomatékosítom egy hatalmas mosollyal. Visszafogottabb lesz, mert szkeptikusan kell méregetnem a civilt mielőtt választ ad. Szemem csillan meg.
- Az órákat csak úgy ki lehet hagyni? - lehet nem is lenne olyan rossz ez a váltás! Álljunk meg erre a pillanatra!
Fejem oldalra billen, úgy bólintok a szavaira. Tényleg jó néha egyedül, sőt, néha úgy a legjobb. Kivéve, ha a másiknál van gumicukor. Mondjuk mindenféle rémtörténetet hallottam már a papuséktól. Pillantásom csüng a zacskón, aztán megrázom a fejem. - Talán később, de köszi - mosolyodom el, majd felé tolom Horgot. - Szeretnéd megsimogatni, Zóra? - kérdezem, aztán ha szeretné, Horog úgy is odaugrik hozzá. Csak egy biccentésembe kerül.
- Én Léna vagyok, de Békának hívnak - vonok vállat. - És nem, a többiek még maradnak az előkészítőbe. Szerencsétlen módon van köztünk korkülönbség, én mondom neked. Pedig a legjobb csapat alakult ki. - csóválok a fejemen. -  Horog és a többi békám persze jön majd velem, de mégis csak más lesz az egész - a Faházat nem fogom ebbe belevonni, mert a végén még megtudja hol van a bunkerünk és akkor kiadhatja a Vezért is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nagyon nem ugyanaz, hogy mit akarok és hogy mire van szükségem. Punktum.
Hónapok teltek el mióta elballagtam az előkészítőből, hetek óta vagyok bezárva ebbe a kastélyba, tanulmányok kezdete címszó alatt és az egész tökre kiábrándító. Mintha egy béna kiskirálylány lennék, aki megérzi a borsót a matraca alatt és be van zárva ide. Nem mehetek ki csak gondviselő engedélyével. Még most is hallom a nagyszüleim megkönnyebbül sóhaját, amiért bentlakásosba kerültem. Szeretnek, jó vérből vagyok, na, de azért elég pocsék érzés, hogy ennyire az idegeikre tudok menni. Csúnyán is néztem rájuk. Mamuska arra fogta, hogy túlságosan kamaszodom és a szünetben elkezdtem hasonlítani a bátyámra. A mama szava nagyszerű szokott lenni, viszont most nem tudom mire értette ezt. Éppen a diófa alsó ágán ücsörögve segítettem neki teregetni, jól viselkedtem. A sértett puffogást leszámítva. Nem értenek meg. Ez nem azt jelenti, hogy kamaszodom. Akármit is jelentsen ez.
Hümmentek. Megpöccintem az előttem lévő ceruzán, ami tolltartómnak ütközve áll meg. Az meg üres. Hol ez az állat? Hirtelen húzom ki magam, fejem szurikátát megirigylő módon jár jobbra-balra, amikor észreveszem. Aztán a sapeszos fiút is. Úja hümmentek. Kissé csücsörítve, homlokomat ráncolva figyelem innen, a másik asztaltól amíg a fiú fel nem nevet. Arra már meglepetten pislogok. Aztán... Horog reagál a fiú incselkedésére, olyannyira, hogy egyenesen a srác orrlyukába ereszti ki a nyelvét, majd húzza vissza. Kirobban belőlem a röhögés, hasamra csúszott kézzel kelek fel, sietős léptekkel kerülök melléjük és fékezem le. Letörlöm az arcomról a könnyemet, ami a nevetéstől csordult ki. Horog pedig nagy kerek szemekkel nézi továbbra is a fiút. Nagyot kell szusszannom, de ahogy a fiúra nézek és az orrlyukára összeszorított ajkaim közül újra kitör a röhögés. Előre hajolva támaszkodom meg az asztalon, vörös tincseim takarják el az arcomat, ahogy a homlokom is az asztalt éri. Teljesen eltörtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Azzal, hogy a sámánrőzse... gally... mindegy, az a fadarab engem a rellonhoz sorolt, egyértelművé tette, hogy Horog is odakerül. Aszerint is viselkedik, amikor közli a fiúval, hogy ki a béka a kastélynál. Még olyan fejet is vág: "ehhez mit szólsz?". Ahogy pedig eszembe jut a ceremónia, az is eszembe jut, hogy hol láttam korábban a sapis vörösödő fejjel fuldokló fiút. Őt is idén osztották be. Biztosan nem elsős. Biztos most küldenek ki mindkettőnket a tanulószobából, de a térdem csak megremeg. Nem tudok elmozdulni, mert ez a fiú olyan viccesen röhög, hogy az csak jobban nevetésre késztet. Kicsit Csalira emlékeztet.
Mire egy kazal hajamat hátrébb tűröm és felegyenesednék végignézhetem, ahogyan ő beesik az asztal alá. Teljesen elengedett térdekkel mennék utána, ha nem ereszkednék az asztalon alkaromra. Be fogok pisilni. Hangos magyarázásokba kezd a néni, de a Mamuskához képest dédelgető a "majd én móresre tanítalak titeket" hozzáállása. Sípolva veszek levegőt, szeplős arcom kipirosodott, szemeim könnyeznek amikor oldalra lesek a sűrű kopogásra. A néni cipője csattog a padlón. Nevetve kapom el a fiú alkarját és kezdem el húzni, hogy kimentsem magunkat. Mit reggelizett? Meg sem tudom mozdítani! Nem vagyok ehhez hozzászokva, eddig mindig könnyen ment a menekülés és a kimentés a fiúkkal, most azért megszeppenek, mert a satrafa kapkodja a lábait. Folyamatos nevetés közepén biccentek oda Horognak, és hogy nyerjünk egy kis menekülési időt ráküldöm a bajtársamat a nevelőre. Néhány könnyed ugrással landol a kontyán, majd ugrik tovább egy könyvespolcra. Nyikorogva kuncogok fel, könnyektől semmit nem látok szóval csak a kezeim közt tartott kar mozgásából remélem, hogy a fiú talpra került.
- Gyerünk! - kezdek el kifelé futni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A szerencse nem kacsint ránk, de semmi vész, Horog nem bánja a melót. Főleg miután nem ijeszt rá a nénire, így túl is éli és tudom nemsokára csatlakozik hozzám ismét. Máskülönben, soha, de soha, de soha nem hagynám őt hátra. Jelenleg érdeklődés híján nincs B tervem, amikor a nevelő majdnem elkap minket. Fülemben dobol a szívem, nevetésem akadozva kezd elhalni főleg mert mellkasom úgy ugrál le-fel, mint egy trambulin. A fiú szinte az utolsó pillanatokra hagyja, hogy talpra álljon. Szókimondón esik ki a parancsszó a számon, de már húz is magával. Szedem a lábamat ahogyan tudom, amilyen hosszú az övé, az enyém olyan fürge. Hátra sem nézve gyorsan integetek azért a néninek, ne legyek már udvariatlan. Újra felnevetnék ahogy az ajtó túloldalára kerülünk, de valami körém tekeredik, más csattan a padlón, ami meg el is tűnik alólam. Nem vagyok egy ijedős fajta, plusz mindig is fiús lánynak tartottak, de azért most összeszorítom a szememet egy pillanatra. A hirtelenségre kapaszkodom meg a válla egyik oldalába, meg markolok valahova a pólójára. Ennek nincs ki minden kereke az biztos! De nem baj, mert ami maradt az épp elég! Zseniális! Ahogy felfogom mit is kért tőlem, apró terpeszben helyezkedem a deszkán. Nem úgy, mint aki minden délután ezt csinálja, de megteszem. Felnézek rá, majd hátra a folyosón, ahol a távolodó tanulószoba ajtajában még mutogat nekünk a néni. Erre se sokat fogok járni a következő... összes tanévben. Visszafordulva enged kissé a markom és halkan kuncogok, ahogy elsuhanunk a festmények előtt. Meg kell ezt tanulnom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A kanyarral még egy "huhúúú" is elhagy a nagy lendületben. Elég katasztrofális lett volna, ha arccal szántjuk a padlót és még a banya is elkap minket. Ilyen szép kimentést talán még nem is láttam!
- Béka - vetem oda a becenevem válaszul. Bele sem gondolok, hogy ez így neki nem feltétlen érthető. Teljesen oda és vissza vagyok ezért a guruló deszkáért! Már a szívem sincs a gyomromban, lassan egészen helyére kerülnek a dolgok és a fiú szavai csak még nagyobb vigyort csalnak az arcomra. Andrisé. Ha azt mondanám, "tudom" az nem lenne annyira vagány, pedig őszintén, Horog a legvagányabb részem.
- Köszi szépen, Andris - mondom végül, ritmusosan sziszegve a sok sz-től és s-től. - Tetszettél neki - nevetek újra. A derekamat érő szorításra sandítok le, majd gyorsan magam elé. Ez mi? Valami fura érzés szalad végig a talpamtól a fejem búbjáig. Elengedem a vállát de elfelejtek leszállni a deszkájáról.
- Rendben, persze. Nagyon is! Te is? Ez hihetetlenül király volt! - vállam felett hüvelykujjam a hátunk mögé mutat. Közben úgy beszélek, mintha azt mondanám "csináljuk még egyszer!" Felnézek rá, majd hátrálva egy lépést toppanok le a járműjéről. - Léna vagyok. Béka a becenevem - vállamon vonok. Késztetést érzem, hogy kiegészítsem korábbi önmagam, de utána gyorsan mutatok le a lábam elé. - Bárki találta fel, egy zseni volt. Megkérdezhetem hol szerezted? - két kézzel kezdem feltornázni a sűrű, göndör tincseimet, majd csuklómról húzom le a hajgumit, hogy felfogjam a hajamat. - Megtanítanál? - csillan fel a szemem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Én magam vagyok egy életre szóló élmény. Nem először mondanak nekem hasonlót, de amiért ez a srác mondja abban van valami megmagyarázhatatlan extra. Biztosan az teszi, ahogyan Horogról beszél. Ajkaimat préselem aztán össze, nehogy újra kirobbanjon a nevetés.
- Öhm... khm... hát, tudod, nem igazán. Olyankor, amikor éhes - fejemen vakarok zavartan. Hogyan is mondjam el a civilnek, hogy finom falatnak nézte a békám? - Finom falatnak nézett a békám. Komolyan gondoltam, hogy megtetszettél neki, de Horog elég válogatós - bólogat mellé és tudom, hogy idő kérdése és vagány helyett teljesen flúgosnak fog tartani. Az pedig, ahogyan előtte sokaknak, az ő baja lesz.
- Szuper, reméltem is, hogy nem esünk majd el. Tök ügyes voltál - jól jött volna a Faház csapatába. - Gyakran csinálsz ilyesmit, Andris? - kérdezem mielőtt még rendesen bemutatkozom.
- Jól bizony - szólok közben, majd nevetek fel újra. Réka. Még mit nem! Az utolsó mondatára halkul a nevetésem és egy széles mosollyal tárom szét a karomat. - Az a szüleim érdeme. Nem sokan hívnak így, de én is szeretem - aprót vonok a vállaimon egy szégyenlősebb mosollyal.
Még az is menő, ahogy hirtelen felcsapja és a kezével tartja a járművét. Azt figyelem, ahogy mint egy kisokos konkrét választ ad a feltett kérdésemre. Nagy vigyorral billentem félre a fejem, miközben felfogom hullámos hajam. Csak egy-kettő tincs szabadul el az arcom két oldalán.
- Nagyon szuper bátyád van! - az enyém sose tenne hasonlót. Ha egyáltalán eszébe jutok, az is maga miatt van. Ezzel pont nem foglalkozva már nem csak csillog a szemem, de kész diszkófény játszik benne. - Komolyan? - izgatottan toppanok közelebb hozzá. Kezeimmel nem is tudok hirtelen mit csinálni, ahogyan mozognak a levegőben. - Nem ígérhetem meg, hogy vigyázok rá, ha kölcsönadod. Nem vagyok béna, sőt a fáramászás királynőjével állsz szemben, de jobb ha tudod, hogy pont ezért nem igazán kímélek semmit - húzom el a számat. - Viszont, ha megtanítasz, odateszem magam - ezt megígérhetem Andrisnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem vitatkozhatok a mondandójával. Van amit jobb nem tudni. De amikor a puffskein képbe jön rájövök, hogy félreértettük egymást. Nevetve csóválok a fejemen.
-Fúj, nem-nem! - orromat ráncolva nevetek tovább. - Arra értettem, hogy így kapja el a legyet is. Gyakran jár úgy a nyelve, de fúj, nem az orrokba, te a járulékos kivétel vagy. Horog annál jobban nevelt - legalábbis nem tudok róla, hogy ilyet máskor csinált volna. És amiről anya nem tud, az nem történt meg. Nem igaz?
Szemem kicsit kétkedve szűkül össze mielőtt fel és le jár a másikon. Tizennégy évesen nem vagyok nagy szakértője a kinek ki tetszik és mikor témának. Az előkészítőben és most is elkerül, mert tökre nem érdekel. Szerelmi háromszögek, fiúzások, tinidrámák, ugyan… Carlost sem ismerem, akinek nem büszkélkedni el, de úgy érzem lehetetlenség, hogy Andris senkinek nem tetszett korábban. - És aztán miért nem? - komoly arccal kérdezek vissza, de nem sokáig bírom. - Nagyon is okos és szép, formás meg minden. Nem ezt szeretitek? - szívom a vérét, ahogy a Mamuska szokta a Papuskának, mert hát ha valamiben ebben jó vagyok. De valami fura. - Oké, ez kezd fura lenni. Csak vicceltem.
Az elemi mágiáról már hallottam, de az aerohoz meg kell járatni az agyam mire összerakom, hogy az a levegő. Oké. Hivatalosan kizárt, hogy ez a fiú nem tetszett még senkinek, maximum nem tud róla. Sok lányöltözős pletykálás fültanú áldozata voltam ahhoz, hogy ennyit még én is tudjak. Aprókat bólogat a szavaira mert egyébként nagyon is érdekes amit mesél.
-Ahogy tetszik. Hallgatok mindkettőre - megszoktam már, hogy én vagyok Béka. Még egy békafejes kapucnis pulcsim is van, amit kezdek kinőni. Biztosan menthető valamilyen varázslattal. - Ha szerinted a Léna jobban illik rám, akkor legyen úgy - segítek neki a döntésben. És talán egy kicsit jobban is tetszik, ahogyan azt mondja.
Elhallgatok amikor elkapja a csuklómat és le is dermedek. Nagyon figyelek rá, de csak annyit hallok ki, hogy erős gyakorlódeszka. Nem eshet baja, ez szuper! Hol bújkált eddig ez a srác? Máris nem olyan pocsék ez a suli! De a komolysága alapján nem kellene vérző térdeket és lila foltokat gyűjtenem a tanulás során. Szemeibe nézve minimálisan bólintok. - Rendben. Aha, majd izé, igyekszem, tényleg - ezen aztán ne múljon! Kettőnk közé eresztett kezeinkre nézek, hogy mikor engedi el vajon a csuklómat. - Mit szeretnél cserébe? - mindig, mindenki akar valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Fél szemöldököm felkúszik. Mivel Horog nincs itt helyette is félre billen a fejem és szkeptikusan kémlelem a fiút mielőtt magabiztosan elmosolyodom, hogy a legjobb választ kapja meg:
- Te nyújtottad előbb rá a nyelved - mit várt hát? Azt biztos ne várja senki, hogy nem kezdem el a "Ki kezdte?" játékot, amikor a békámról van szó.
Bólogatok a folytatásra, mert nekem aztán teljesen jó ha nem kategorizál, de felőlem akár meg is tehetné. Tökszósz. Hajlamos vagyok fiús lenni, de ez már másik szint. Aztán a kezem áll meg a levegőben, ahogyan elkapja ezzel a figyelmem is jobban az övé lesz.
- Legyen, hívj Lénának, Andris - majd jól hozzászokom, elvégre tényleg így hívnak. Aztán oldalra néznék, de úgy bámul rám hogy a szemem nem mozdul. Nézek rá vissza, szemöldököm kezd ráncolódni kicsit, amikor még mindig csak nézzük egymást, mint varázstalan a nappali baglyokat. Végül töröm meg egy visszafogottabb nevetéssel és azzal, hogy éppen baromira leköt a guruló deszkája. Milyen szuper jó lenne, ha tényleg ráugorhatnék és mehetnék vele ilyen könnyen, mint ő!
Kezemet zsebembe csúsztatva forgok kicsit jobbra-balra, amíg látom, hogy hezitál a válasszal. Úgy néz ki, hogy bekérdeztem nála, sőt, aztán kicsit meg is lep. De fura ez, eddig mindig kértek szívességért cserébe valamit. Ő egy rendes srác.
Széles mosollyal paskolom meg a karját.
- Rá se ránts - akkorát bólintok, hogy a felfogott hajam is félre csusszan. - Kitaláljuk majd, ezt megígérhetem, mert tényleg megtanulom ha segítesz! Ez szuper! - szökkenek még egyet egyhelyben, ahogy közte és a deszka között jár a tekintetem. Majd oldalra fordulva lépek és magyarázok neki tovább, már azt sem tudom miről. Remélem azért Horog jól van, de a hetedik érzékem azt súgja: rendben lesz az öregharcos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Lehorzsoltam a térdemet, aminek a második nadrágom esett áldozatául a hónapban, pedig éppen egy hét telt el. Mamuska megnyakaz vagy megnyakaz? Igen. Dehát itt a jó idő! Ha nem egy fáról esek arccal a fűbe, akkor a gördeszkát hódítom tovább. Pedig mostanában egészen keveset taknyoltam, így aztán ha megtörténik az olyan is. Mint a mai.
A deszkát az ujjaim közt lógatva lépdelek a házam irányába. Elhittem. Másodjára sántikálok el egy pontosan ugyan olyan festmény előtt, amikor szkeptikusan forgolódom kicsit. Papuskám, ez a béna kastély! Arcomat felfújva puffogok egy sort magamba és azt kívánom bárcsak Andris itt lenne. Olyankor egyszerűbb: ő megy, én követem és pontosan ott lyukadunk ki ahová tartunk. Nélküle? Karézolok csak.
Éppen elgondolkozom, hogy rápattanok a deszkára még a sebes testyemmel is, amikor meghallom a halk nyikorgást. Bingó!
A lány mögül kémkedve lesek rá. Amilyen alacsony vagyok általában akkor se látnak meg, ha szembe megyek valakivel, de most ő meg sem fordul így aztán lazán lépkedek mögé. Az ajtót minimálisan lököm bentebb és lépek be.
- Miben sántikálunk? - jár körbe a tekintetem a teremben. Hű! Azonnal megtapizok egy üvegcsét. Még csak az elméletet ecseteli nekünk Farkasházy az óráin pedig itt rejtegeti a fickó az igazán izgis dolgokat. - Szerinted Farkasházy-t megviselné ha megcsapolnám a gyógynövénykészletét? - szagolok bele egy szárított növénybe. Lecsippentek egy darabot és fülem mögé vörös tincseim közé tűzöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ebben a pillanatban, a világ ezen kicsi országában egyszerre nagyon sokan gondolják ugyanazt: ez az időjárás córesz. Ha engem kérdeztek két mód van kibírni: a hűvös bűbájos kastélyban, vagy valami víznél. Mert három hónap után csak így nem lesz unalmas ez a gatyarohasztó idő. Magamra aggattam valamit, fogtam a hátizsákomat és a békámat, elraboltam otthonról a legjobb barátomat majd meg sem álltam vele a tópartig. A szabadban kell kérlek vizsgára készülni.
- Nem tudom eldönteni, hogy a vizsgaidőszak szívás-e vagy sem. Több a szabadidőnk, de közben… kellene tanulni, nem? Mondjuk nekem van egy aduászom. Te - lépés közben lekapom Andrisról a baseball sapkáját és a fejemre húzom. Szinte már reflex-szerű, megszokott mozdulat ez.
- Ha elvarázsolom Horgot, ő is számít legendás lénynek? Mert ezerszer könnyebb munkám lenne - az LLG jegyzeteim, amik inkább színezőre hajaznak mindenfelé hevernek a füvön és ők is tudják, hogy ma már nem fogok beleszagolni a sorok közé. Akaratlanul is programot csináltam magamnak. Levágódok a fűbe, kezemmel kezdem lökdösni a gördeszkát, amin Horog úszóhártyáit pihenteti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Színészi képességeimet csodálhatja meg, amikor eltátom a számat, a levegőm elakad és úgy teszek mint aki teljesen megdöbbent.
- Ennyit az aduászomról - ingatom a fejemet, majd a tekintetét elkapva kuncogok hangosan. Szeretem amikor együtt vagyunk lusták. Sőt, mindhárman, mert a háziállatom tényleg eldobta a kis testét és nagyon élvezi ahogy ringatom a deszkán. Mígnem… a repülőbéka ötletre felfújja az arcát, hátat fordít Andrisnak. Ez még nem minden, hosszú lábait kinyújtva löki el magát és ugrándozik a tó felé. Én? Én ajkamba harapva fogom vissza a röhögésem, amitől szinte már röfögök.
- Szerintem az a koma azt értékelné ha neki hoznál egy spanyol forróvérű szeretőt - szemem sarkát törölgetve rázkódik még mindig a vállam. - Ha már Gabi, tudod van ez a levitás srác akivel csoport munkám volt, aki a Gabi, aki nem a Gabi bá - mutogatok mellé, hogy tudjon követni, aztán a kezem a tincseihez engedem és a göndör fürtökkel szórakoztatom magam. - Azt hittem nem fognak jóba lenni Horoggal, de Andris azóta tényleg kezdem elhinni neked, hogy rád néz legendásan rondán - vállaimat felhúzva húzom el mellé a számat is. - Nem lesz így jó, hogy harcoltok amikor veletek töltöm a legtöbb időt. De ha repülőbékává varázsoljuk lehet, hogy nem engeszteljük majd ki - a tó felé sandítok, a kisállatom elpárolgott, biztosan valahol hűti magát.
Jól is teszi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mutatóujjam a puha orrnak nyomódik.
- Ez volt a tervem - ismerem be, dehát nagyon sok motiváció kellene ahhoz, hogy én most minimálisan is a jegyzeteim felé mozduljak. Kizárt. Inkább hangosan röhögök a fantáziámon és a valóságon. Szerintem ez sokkal jobb buli, amikor pedig Andris becsatlakozik csak még jobban nevethetnék.
Nem győzöm mondani neki a dolgokat, azt se tudom már mit csak mondom, majd teljesen mellékszálon közlöm vele, hogy jobb ha rendezik a dolgaikat a békámmal.
- Tipp Andrisnak: ne úgy békítsd ki, hogy közlöd pocsék az ízlése - nevetgélve csavarok meg egy újabb göndör tincsét. Közben azért valami furcsa, nem szokott így beszélni másokról, nem úgy mint Gáborról de lehet csak nem bírja már ezt a meleget. A ki-kezdte szövegre forgatom meg a szemem. - Majd beszélek Horoggal is - előre hajolok és egy gyors puszit adok a homlokára, ahová aztán visszaesnek a félretűrt tincsei.
- Kizárt - kuncogok és talpra ugrok. Picit döloöngélve szabadulok meg a cipőmtől és amikor átmozgatom a lábujjacskáimat, azokat csikizi a fű. Mint amikor a faház körül játszottunk Bencékkel, legalább olyan jó érzés. A felesleges ruha lekerül. Kezemmel takarom ki a nap vakító sugarait, hogy lenézzek a barátomra.
- Aki marad, az a záptojás! - és így hagyom hátam mögött mindent amiből vizsgára kellene készülnöm, hogy helyette hanyatt homlok fussak bele a tóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ahogy Andris, úgy én is megemelem a mutatóujjamat, beleakasztom az övébe és úgy mozgatom összeért kezeinket, mint akik kisujj esküt tesznek. Csak mutatóujjal, érted. Aztál tolok egy puszit a kobakjára, és nem sok telik el a között és aközött, hogy beszaladjak a tóba. Jobban szeretem amikor korcsolyázni lehet rajta, de ha ez van, akkor ezt kell szeretni. Én például úgy is szeretném Andrist, ha záptojás lenne, de nem marad hanem hallom ahogy mögöttem ő is mozgásnak indul és megered.
Gondolkodás nélkül fordulok felé, hogy közben a karommal elkezdjem söpörni a víz felszínét, hátha jól arcba tolhatom a tavi vízzel, de addigra ő gyorsabb azokkal a bitang hosszú lábaival és én kerülök sikítva a levegőbe. Időben sikerül levegő után kapnom, mielőtt jönne a becsapódás. Lábaim és karjaim lubickolnak, amíg én éppen csak a fejemet dugom ki a levegőért.
- Te támadást indítottál ellenem! - esik le az állam. Ujjammal a vízfelszínről pöckölök rá egy kis vizet a kis barátomra. Érzem, hogy vörös hajam a homlokomhoz és tarkómhoz tapad, de ahogy felpillantok rá, az övé még nagyon is száraznak látszik.
Hátra dobom a kis hab testemet, hogy a víz tetején lebegjek, lehunyom a szemem, csak a glória hiányzik a fejem fölül, ami megspékelné angyali ártatlanságomat. Aztán a lábam beindul, mint a taposógép és úgy rugdosom Andrisra a vizet, mint a tasmán ördög.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Te vagy egy készülő támadás - reagálom játékosan, szerintem egy teljesen érett módon. Hát nem?
Sokkal jobb most itt lubickolni, mint a kastélyban aszalódni, onnan meg még inkább mókásabb, amikor látom Andris fejét és hallom nevetni a csínyem közben. Mélyről nevetek fel, közben elfelejtek a hátamon lebegni így sikerül benyelnem egy picit a tó vizéből. A következő pillanatban pedig csapdába is esek. Riadtan nézek arra, de csak hangosabb nevetés lesz a vége, amikor felfogom, hogy csak Andris ujjai kapták el a bokámat nem pedig valami vizilény. Ahogy nekiütközöm kezeimet a vállára dobom. - Nem igaz, én vagyok a legjobb, Andris - még mindig kuncogva, vizes szájjal de legalább magabiztosan jelentem ki. Ahogy halkulok, tekintetem az arcán jártatom miközben meglehet, hogy túljárt az eszemen a támadással.
- Hm. Nem is tudom. Mi van ha inkább a foglyod maradnék? Jó indok miért nem megyek be vizsgázni - amolyan ‘hahh’ hangot is hallatok, mintha éppen feltaláltam volna a trolltaknyot. - De ajánlhatok esetlek egy punk sérót is - kezeimet elemelve tesztelem mennyire tart engem a navinés, aztán emelem csak a hajához, hogy a vizes tincseket két oldalról összedolgozzam középre. - A bátyámnak volt ilyen korszaka - Andris bátyját, Carlost, már kevésbé tudnám így elképzelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nevetgélek, miközben ecseteli a terveit. Ez mind tényleg nagyon félelmetesen hangzik… várjunk, rabszolgaruha? Pislogás nélkül figyelek.
- Ha? Fogalmam sincs miről beszélsz, és ez így kicsit necces, de hát valahogy csak túlélném - mozgolódás közben támasztom meg a karomat a vállán. Ha nem ígérte volna meg is tudnám, hogy akkor is rendes lenne ha fogva tartana. A szívem dobban egy nagyobbat, azonnal széles mosoly kerül az arcomra. Meglátjuk így gondolja majd akkor is, amikor olyan frizkót kap tőlem, hogy beájulna minden ízlésficamos lány. Szórakozottan formázom, két kérdés között sandítok le Andrisra.
- Semmit. A szüleim halála után bentlakásos iskolába került, papuska azt mondta azért, mert olyan simlis, mint apa nagyszülei. Nem igazán foglalkoztak Zsongorral, lehet ezért is haragszik rám. Nem tudom, ritkán látom - egy utolsót pöndörítek a taraja elején, ami előre esik Andris homlokába. Kezem az arcára teszem, hüvelykujjammal simítok rajta párat, majd magamhoz ölelem. Olyan jó érzés, hogy ilyen könnyen elmondhatom neki a dolgaimat.
- Megkeressük Horgot? Vagy egy békalányt! Hátha tényleg megbékél veled! - nevetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Reptan után hangosan nevetek Kornél egyik megjegyzésén. Nem biztos, hogy viccnek szánta, de nem bírom ki és nagyon felröhögök miközben a másik terembe érve levágom magam a mellette lévő padba.
- És mit gondolsz Szirtesről? Ő az új HVH-tok, nem? - egy kedves mosollyal érdeklődöm, mert tényleg érdekel. Jófej tanárnak tűnik, tavaly is jóarc volt amikor elmeséltem neki, hogy bár messze nem vagyok melodimágus mennyire sok jó ska-punk zenét szeretek. Azóta a szünetben sokkal többet lógtam deszkás haverokkal, így néhány Oisin szám, meg a mugliktól Green Day is felkerült a zenelejátszómra.
- Játszol bármilyen hangszeren? Én tök szívesen megtanulnék valamit... - hazaállítanék egy dobszerkóval, Mamuska azzal együtt paterolna ki a kert végébe.