A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=867428#post867428][b]Kósza Lili - 2023.09.23. 23:11[/b][/url]

Jegyzetégetés

Nem voltam az elmúlt években valami nagy tanulásmániás, és sose tartottam ki hosszan a nem kötelező tantárgyaim mellett. Mégis, valahogy felhalmozódtak a barnuló pergamenek az ágyam alatt és már kell a hely a kottáimnak. Így örömmel indultam meg a tópartra, kezemben a jegyzetköteggel.
 Minden megjegyzést és rajzot gondosan lemásoltam róluk, fontos dolog nem vész el. Petrát is elhoztam volna, de anya sajnos elkapott az ajtóban és a tó és tűz egy mondatban való említése meggyőzte, hogy a gitárnak jobb helye van otthon. A papírokat szerencsére időben eldugtam a kabátom alá, így a "sütögetés a tóparton" történet hihető maradt.
 Mikor meglátom az embereket, kicsit meglepődök. Többen vannak mint gondoltam, és második ránézésre olyanok is itt vannak, akikről nem gondoltam volna. Ahogy közelebb érek meghallom a zenét, és öntudatlanul ritmusra lépkedve haladok tovább, talán még fejemet is mozgatom. Csoda, hogy nem megyek neki senkinek amikor beérek a társaság körébe. Vagy mégis? Mintha valaki utánam kiáltana, de lehet csak képzelődöm.
 Szemem körbefuttatom a társaságon, és megakad egy ismerős arcon. Odaintek Nonónak és rá is köszönök, de beszélgetni most nem állok le. Ahogy közeledek a tűzhöz, a tömegben új ismerős arcot látok. Már köszönnék is, mikor észreveszem, hogy Zalán éppen elfoglalt, így inkább nem zavarom, csak folytatom az utam.
 A zene, a tömeg és a hűvös szélen az alkoholszag egy furcsa rituálé képét juttatja, és mire a tűzhöz érek már nagyon is bánom, hogy nem tudtam hozni a gitárt.
 Kis várakozás után a lángok közelébe jutok, és mikor a legfelső lapokat leemelem megszáll az ihlet de annyira erősen, mint még soha. Pszichológia jegyzeteim szomorúan izzanak fel, majd gyorsan felkapja a szél a vékony hamvakat és elrepíti őket az ég felé. A köteg egyre jobban fogy, és minden adaggal új dallamok jutnak eszembe amiket egyre határozottabban dúdolok míg el nem fogynak a lapok. Egy darabig még nézem a lángokat, a pernye-csillagokkal kiegészített eget, aztán felállok és a zenekar zenéjével egy ütemre lépve megindulok visszafelé, a dalszövegen törve a fejemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=867471#post867471][b]Kósza Lili - 2023.09.24. 20:58[/b][/url]

Jegyzetégetés

Az érkező bármennyire óvatos volt is, meglepett a megszólítással, így a lapok amik épp a kezemben voltak megálltak félúton a tűz felé. Még a szójátékot sem sikerül felfognom a hirtelen hang okozta "megrázkódtatástól", csak jóval később jut eszembe.
- Oh, szia! Csak itt ültem - mondom megszeppenve, ahogy felnézek az ismerős alakra. A neve nem jut eszembe hirtelen, de mielőtt megkérdezhetném megérzem, hogy a kezemben meggyulladtak a pergamenek, úgyhogy gyorsan bedobom őket a lángok közé.
 A hirtelen válaszomon sincs időm megbotránkozni már, ahogy a kérdést sem dolgozom fel teljesen mikor rávágom a választ.
- Persze! - Az utolsó hang után értettem meg mire mondtam igent. Na nem mintha megbántam volna, csak nem bánnám ha legközelebb a szám bevárná az agyamat, ha döntéshozásoról van szó. Talán azt hitte csak a fejemben játszott történettel van dolga? Nem tudom. Kicsit késve térek teljesen magamhoz a tűz bámulásából, így csak most gondolkodom el azon, hogy vajon honnan hallott rólam. Mondjuk ha jót, akkor talán nem kell rajta aggódnom.
- Várj, ez kicsit hirtelen volt - zavartan nevetve próbálok egy értelmesebb választ összekaparni, de ahogy a meglepődés helyét átveszi az izgatottság, ez nem egyszerű. Itt a nagy alkalom, hogy elhelyezkedjek, vagy legalábbis kipróbáljam magamat a szakmában!
- Milyen bandáról van szó? Hányan vannak benne? Ne haragudj, épp máshol jártam fejben - mentegetőzőm remélve, hogy a dallam nem fog elveszni, és hogy nem tart teljesen bunkónak. Ekkor ugrik be a neve, és a felfedezés öröme bizonyára kiül az arcomra miközben várom a válaszát az utolsó pár jegyzetemmel a kezemben. Aztán az is rémleni kezd, hogy biztos hallanom kellett volna már a zenekarról, így többszörösen kívánom, bár elsüllyednék a föld alá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=867607#post867607][b]Kósza Lili - 2023.09.27. 22:50[/b][/url]

Jegyzetégetés

Megértem meglepődését, én sem tudnám feltétlenül hova tenni ha valaki ilyen gyorsan válaszolna. Bár a mosoly részben megnyugtat, kutató pillantására igyekszem összeszedni magam. Nem hiányzik, hogy rossz benyomást tegyek rá így rögtön az elején. Még a végén visszavonja az ajánlatot...
 Szerencsére most sincs lehetőségem túlgondolni a helyzetet, a magyarázat teljesen eloszlatja ezt a kételyemet.
- Jól hangzik! A faluban lakom, könnyen be tudok menni, ha próba van - az utolsó részt félig csak magamnak jegyeztem meg, lehet Stephen nem is hallotta. Már csak az izgatottság látszik az arcomon, bár a dallamot is igyekszem megőrizni közben. Ha friss, akkor már értem miért nem hallottam róla. Legalább könnyebb lesz beilleszkedni a többiek közé.
 Megjegyzésére elmosolyodom, bár kicsit kínosan. Ez viszont második mondatára átvált őszinte vidám mosollyá. Vajon legillimentor?
- Jaj, nagyon köszönöm - mondom hálásan és átveszem a tollat. Az egyik elsőéves LLG jegyzetemre le is firkantom a hangokat majd gondosan összehajtogatom és zsebrevágom. A dalszövegen majd otthon dolgozom, így legalább teljesen itt tudok lenni fejben, és ez meg is látszik. - Teljesen elragadott a tűz, az ég, meg úgy minden - magyarázom végre a helyzetet.
- Nagyon szívesen csatlakozom! - bólintással támasztom alá - Mikor lesz a legközelebbi próba? - már tudatosan csapok a közepébe. Alig várom, hogy találkozzak a többiekkel.
- Mindenképpen, köszönöm a lehetőséget - megeresztek egy széles mosolyt - Tényleg? - most először nézek Zalánék felé jobban. Bár viszonylag sötét van a tűzhöz képest, kis hunyorgás után felismerem a háztársamat. - Aha! - Egyszerre reagálok a történetre és a saját gondolatomra, miszerint tök jó, hogy 2/5-ét már ismerem a bandának, legalább egy kicsit.
 Nem hittem volna, hogy egy egyszerű tábortüzezés ilyen jól tud elsülni, de nem panaszkodok. Erősen visszafogom magam, hogy elárasszam a fiút kérdésekkel; néhányat felteszek, de felét se annak ami eszembe jut. Aztán egy megtöri a láncot.
 A zene stílusa befolyásolja a melodimágia hatását? Törött lámpák, felborult állványok képe ugrik a szemem elé, de tekintetem csak egy pillanatra válik aggodalmassá, aztán megnyugtatom magamat; sokszor zenéltem anélkül, hogy bármi történt volna, és amúgy is, megtanulom irányítani. Azért Hubát meg fogom kérdezni, biztos ami biztos.
 Egyelőre nem tudom elmondjam-e Stephennek ezt a "kis apróságot", és Nonó érkezése miatt nem is foglalkozom most vele. Talán majd kicsit később.
- Szép estét Nonó! - nem tudom mi történt kettejük közt, de valamennyi feszültséget éreztem a levegőben. Aztán ki tudja, lehet csak beképzeltem. Mindenesetre megvárom, míg a fiú válaszol, addig pedig a maradék pár lapot is a lángoknak adom. Nonó szavai nem keltenek bennem bűntudatot; részben mert nem figyelek teljesen, meg amúgy is. A legnagyobb energia az nem a jegyzetek leírása volt, hanem az őket körbevevő dalszövegek, hangjegyek meg firkák gondos kidolgozása.
 Mikor már égnek a lapok, felnézek a tűzből.
- Nagyon sok minden történt, most azért jöttem, hogy kicsit pihenjek. Majd mesélek! Amúgy minden rendben, sikerültek a vizsgáim, bár egy hajszálon múlt - jobban örülök a továbbjutásnak, mint szégyenkezek azon a hajszálon.
- Veled mi a helyzet? Hogy mentek a vizsgák? - egyelőre nem kérdezek rá, hogy mi történt kettejük közt és lehet, hogy nem is fogok. Ha igen, akkor is csak négyszemközt, nem szeretnék felszítani semmit, olyan jól alakult az este.
- Szerintem biztos. Még vannak egy csomóan - körbenézek, egy pillanatra mintha látnám új ismerősöm arcát elkomorodni, de könnyen lehet, hogy csak a fények estek érdekesen.
 Néhány perc csendszünet után - már ha a zene, nevetés és beszélgetés csendnek mondható - rászántam magam, hogy elmeséljem a legnagyobb újdonságot, remélhetőleg oldva a hangulatot a kettő között.
- Képzeljétek, nem rég kiderült, hogy melodimágus vagyok - futó mosollyal, és majdnem azzal az izgalommal mondom, amit ennek felfedezésekor éreztem, majd felkészülök arra, hogy vagy kérdésekre válaszoljak, vagy pedig magamtól meséljek. Kicsit feszülten várom a reakciókat, de hamar rájövök, hogy felesleges. Csak nem vetnek mágjára boszorkányságért.