Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Téged megpuszilt egy lány! - szólalok meg széles vigyorral, és szinte nevető hangot, abban a pillanatban, hogy a lány már elég messzire került. Kihajolva a bátyám mögül, nézem az elhaladót, aki még vissza is pillant rá. - Egy nagyon csinos lány.
Sosem láttam még ilyen intenzív reakciót rá, és vigyoroghatok is, hiszen már akkor itt voltam, amikor még nagyban szereltek, és végignéztem az egész jelenetet a lépcső mellett állva.
- Nagyon sajnálta, hogy másodszorra sikerült a kereket visszatenned. - jegyzem meg kisfiús lelkesedéssel, mint aki megtudta, hogy a szüleik hova rejtik el a karácsonyi ajándékot. Tudtam, de még mennyire, hogy tudtam, hiszen az érzelmek, azok nagyon tudnak hasonlítani a gondolatokra, szóval nyert ügyem van. Szemtelenül nézem én is a távolodót, aztán felpillantok Carlosra, és büszkén felemelem a zsákmányolt édességet. - Az egyik háztársam Churros-t készített nekem, mert hallotta, hogy honnan jöttem. Kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Elnevetem magam, ahogy a hatalmas tenyere az arcomban landol, és hát pontosan ugyanazt teszem, amit bárki tenne ilyenkor, megnyalom, hogy szabaduljak tőle. Érzem rajta, hogy milyen erős érzelmi hullámok vannak benne, és egy kicsit akaratlanul is átveszek, nem akarom, de annyira vicces, hogy képtelen vagyok kontrollálni magam, és én is érzem, hogy milyen különlegesen megfogta ez a lány. Milyen furcsa ez a bizsergető érzés, egy pillanatig szóhoz sem jutok, csak figyelem azt, ami szétáramlik a testemben, jól eső érzés, nagyon jól eső, és melegséggel tölt el, sőt, szinte forr a vérem, amitől szabályosan zavarba jövök és elpirulok, de szerencsére pont akkor mondja ki a legképtelenebb dolgot, amit csak kimondhat. - Mi hermano, egy puszi még nem kötelez semmire. Ha minden lányt feleségül vettem volna, aki megpuszilt, akkor most lenne egy háremem, és nincs olyan jól fizető állás, ami mellett ezt megengedhetném magamnak. - Nekem nem is kell feleség, mert még rendesen barátnőm sem volt soha, és azért előbb kellene, hogy legyen, nem? Elpillantok a folyosóra, de már nincs ott a lány, pedig jobban meg kellett volna néznem. - Mi a neve? Megmondom, hogy illk-e hozzád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Modern világ van, Carlos, van olyan, hogy a nők kérik meg a férfiakat, hogy vegyék el őket feleségül, mint Monica Chandlert. Azóta divat ez. - Próbálom megnevettetni, de még a churros se tudja jó kedvre deríteni, még az sem, ami egyszerűen lehetetlen, hát churros. Irigy leszek és mindjárt visszaveszem tőle a megcsócsált darabot, szomorú spanyolok ne egyenek vidám spanyol dolgokat, főleg akkor nem, ha ez a lelki táplálékom is. - Kérdezd meg, ha nem Rebecca, akkor nincs probléma, nem ő lesz a feleséged. - Áldás vagy átok, kérdezhetnénk ugyebár, és nem, én nem vagyok akkora mágus,mint ő a jóslatok terén, de volt egy alkalom, amikor egyszerre álmodtunk ezzel a névvel, tudom, mert én felébredtem, de ő még motyogta maga elé. Akkor nem tűnt fontosnak, de most úgy érzem, hogy ezzel segíthetek.
- Friss levegő! Az kell neked! Kereshetünk még pár lányt, akikkel kedves lehetsz. - Piszkálódom játékosan, és engedelmesen kilépek a fényre, miközben folyamatosan szipolyozom el az aggodalmát. Muszáj, különben teljesen megőrül estére, a nagy debütálására.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Rebecca. - Felelem vigyorogva, hörcsögpofival, merthogy teletömtem szépen a számat, nem számítva rá, hogy visszakérdez. - Ha nem tetszik, becézheted is, Rebi, Becca, Nyuszi, Cica, Édes. - és csak három folyosón sétáltam végig, ahol nem is találkoztam sok emberrel, de nem tudtam eldönteni, hogy egymásról vagy a cukrászda új kínálatáról beszélgetnek-e. A szemeim résnyire szűkülnek, ahogy a mosolyom kiszélesedik, ahogy megfedd.
- Mindenki nagyon kedves velem, sokat kérdeznek, hogy miért jöttem át, hogy tetszik, segítenek tájékozódni, mondtak jó helyeket, amiket érdemes megnézni, és pénteken páran lemennek a városba, és elhívtak. Ha aláírod az engedélyezőmet, akkor én is kimehetnék. - rúgom vissza a kavicsot neki, egész kicsi korom óta nagy kavicsokkal játszó vagyok, bár a kacsázást hetekig tanultam, de most már van, hogy hétszer is megpattan a vizen, mielőtt elsüllyed. - De csak kint a téren lennénk, mert péntekenként a cukrászda tele van a párokkal, és azt mondták, hogy a smárolásnak undi hangja van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Mert álmodtál már róla, én pedig megfogtam a kezed, amikor már sokadszorra mondtad ki a nevét. - észre se veszi, ahogy egymásnak súrlódik a kezünk, és az érzései egy részét átveszem, és választ formálok hozzájuk. Bosszantó tud lenni, és rendszerint szeretem is ezzel bosszantani. Azt nem mondom el neki, hogy nem mindig mondta ki boldogan a nevét, hogy volt benne szomorúság is, mert a jövő megmásítható, és véleményem szerint az álmok és látomások csak az éppen aktuális élethelyzet következményei. Persze nem mindent lehet megmásítani, ezt én nagyon is jól tudom.
- Az itteni lányok eléggé tapasztaltnak tűnnek, a fiúk pedig olyan felnőttesek. Nekem nem kell barátnő. - passzolom vissza a követ, és közben mosolyogva figyelem, ahogy pattan is kettőt. - De ha lesz csajom, akkor majd vele mindenhol smárolni fogok. Csak előtted nem, az furcsa lenne. - Carlos biztos, hogy leckéket adna, és utána még kielemezné, hogy hogyan lehetne ezt jobban csinálni. Az nagyon furcsa lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Tudod, hogy mit mondott még, hogy minden változik, semmi sem állandó. Az álmok is, hol igazak, hol meg csak álom, ami reggelre szertefoszlik. Az érzések nehezebben teszik ezt. - én mégis áldásként tekintek mind a kettőnk képességére, mert az, még ha nem is mindig jó, különleges. Tudunk titkokat, amiket mások nem, érezzük a szíveket, én legalábbis. Az érzések, amiket ellopok, még ha nem is jók, számomra izgalmasak. Nagyon sokat tudok róluk, nagyon sokat tanultam másoktól, és ez fontos, mert majd egyszer, amikor jön a bolydulás, ahogy azt Lois Lowry is írta, akkor én már sokkal felkészültebb leszek. Ismerni fogom, és talán tudok majd védekezni is ellene. Nézem a követ, ahogy tovagurul, majd fel a bátyámra. - Vannak szép lányok itt. Akitől az édességet kaptam, ő is szép, olyan, asszonyos, ahogy a papa mondaná. - zavartan el is nevetem magam. A papa mindig nagyon dicsérte a teltebb nőket, azt mondta, igazán jó feleség az, aki nagyon jól tud sütni és nagyon jókat tud enni. Meg persze, aki nem háborgat szieszta alatt. Elég nagy elvárásoknak tűntek akkor is.
- Sokan laknak a városban. Reggel feljönnek együtt, délután kisebb csoportokban mennek haza, vagy, akár egyedül is, az ösvényen figyelik a diákokat, nem eshet bajuk. De van ágyuk nekik is, vész esetére, ha mondjuk nagyon későig bent maradnak, vagy, ha telihold van, olyankor nem javasolt kint lenni. Lakhatnánk együtt a városban. Eljárhatnék dolgozni, iskola mellett, és akkor tudnék neked segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Egy hosszú pillanatig csak somolyogva nézek rá, de aztán nem bírom tovább és kitör belőlem a nevetés, olyan nagyon, hogy meg kell állnom, mert kétrét görnyedek tőle. De azért bólogatok, mert persze, megkédeztem én a chica nevét, csakhogy akkor még nem tudtam, hogy milyen érdekes, most viszont, ahogy erre terelődik a szó, nem bírom ki nevetés nélkül. A könnyeim végigfolynak az arcomon, mert e is felejtettem, hogy ezt megkérdezheti, pedig teljesen természetes, hogy megteszi. - Rebeka. - nyögöm ki végül, levegő után kapkodva, egyszer-egyszer még felnyerítve, de próbálom összeszedni magam, és nem összeomlani. Pedig vicces lenne, ugyanolyan nevű lányokkal járni. Mondjuk az a lány nem olyan, mint akinek ez a neve, sokkal inkább valami virágosabb nevet képzelek el neki, mint a Lily.
- Pontosan. Én nem szeretnék távol lenni tőled, másoknak is vannak barátaik a kastélyban úgy, hogy lent laknak, és nekem is lehetnek olyan barátaim, akik lent laknak. Úgyis szeretek túrázni, ez a kis emelkedő nem akadály. - nekem tetszik a kép, hogy reggel együtt megyünk fel, beszélgetünk, viccelődünk, sőt, versenyzünk, hogy ki ér előbb fel a kapuhoz. Nem szeretném, hogy az új országban távol legyek tőle, mert vele jöttem, miatta, és szeretném, ha nekem is jól jönne ki a dolog, úgy érzem, hogy fejlődhetek. - Andirsnak hívnak, mert, hogy könnyebb kimondani, mint az Andrést. Tetszik, kicsit tér csak el. - a második nevemmel annyira nem dicsekszem, mert, ahogy ki kell mondani, annak az eleje minden nyelven ugyanazt jelenti, és nem szeretnék bántalmazott gyerek lenni, így is tudom, hogy a képességem miatt figyelnek. - Így is furcsa lesz, hogy nem játsszunk, amíg meg nincs az otthonunk. Most megnézünk párat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Én tényleg próbálok figyelni arra, hogy az előttem lévő bájitaltant jól memorizáljam. Ez lesz a következő órán, és az előző nem sikerült nagyon jól. Jó, legyünk őszinték, nagyon pocsék lett, annyira, hogy Rudolf szó szerint továbbsétált. Csak úgy, mintha meg sem történt volna, és ez rosszabb volt, mint, hogy a Koppány fiú produktumára elhúzta a száját. Szóval memorizálok. A lábaimat felhúzva, törökülésben ülök a széken, a baseball sapkám hátratolva a fejemen, és még a nyelvem is kidugom a nagy koncentrációban. A sapka csak azért kell, mert még mindig nem jutottam el fodrászhoz, és egyre kezelhetetlenebb a fejem. órán nem viselhetem ugyan, de amint kiszabadulok felteszem, hogy ne a hajamba lógjon. Itt is már kétszer levette a fejemről az ügyeletes tanár, de én mind a kétszer visszatettem a helyére.  
Koncentrálok, vagy legalábbis megpróbálok, de elég nehéz, amikor egy béka bámul, márpedig bámul. Egészen biztos vagyok benne, hogy a vörös hajú lány békája kipécézett magának, és engem néz, azért, hogy bosszantson. Odapillantok és ott van a tekintete rajtam, én pedig felröhögök, de gyorsan a kezem mögé rejtem az arcom, és próbálok úgy csinálni, mint aki csak köhögött, de amint a nevelő elfordul, a nyelvem öltöm a békára. Ő meg csak néz, de bosszantó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Lehet, hogy ez a béka egy animágus? Más magyarázat nincs arra, hogy miért bámul engem ennyire, és semmi, akkor sem, amikor kinyújtom a nyelvem. Hát ezt nem hiszem el, abban reménykedtem, hogy hatni fog. Nos hat, csak nem úgy, ahogy én azt gondoltam. El kellett volna ugrálnia, ehelyett a következő pillanatban csak azt érzem, hogy az egyik orrlyukam elzáródik, és megtelik valamivel, pont akkor, amikor a levegőt szívom be rajta. Valamivel, ami büdös. Vagy legalábbis nem is olyan nagyon jó illatú, mint amit szeretnék érezni. Az anyag meg, ami valójában egy béka nyelve, még sokkal furcsább is, mint hittem, hogy milyen lesz. Egy hosszú pillanatig csak pislogok, aztán én magam is elnevetem magam, nem is csak nevetek, hanem röhögök, olyan fejhangon, hogy azt már nem is lehet elrejteni, és ezen nem segít az sem, hogy a vörös velem nevet.
- EBBŐL ELÉG, TAKARODJANAK KIFELÉ! - vihogva emelkedem fel az asztaltól, de muszáj az asztallapba támaszkodnom, mert képtelen vagyok abbahagyni a vihogást, hát nem hiszem el, egy béka nyelve volt az orromban. EGY BÉKA NYELVE! Ez egyszerűen zseniális. Mennünk kellene, de képtelen vagyok, mert már a földet éri a fenekem, és úgy röhögök tovább az asztal alatt ülve félig. Annyira fáj az oldalam, nem jön elég levegő a tüdőmbe, és valószínűleg egy évre elég büntetőmunkát kapok majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nagyon fáj mindenem, valójában az orrlyukam is, mert ha hiszitek, ha nem, tökre nagyon természetellenes, hogy egy béka nyelve benne legyen, Esküszöm felment az agyamig és kikapta azt a szegény döglődő legyet, ami benne zsongott már percek óta. Én meg teljesen elvesztettem a kontrollt, és nem is vagyok benne, hogy vissza tudom szerezni. Ezért is nem tudok felkelni, mert egyszerűen annyira készen vagyok, olyan szinten lenyom a nevetés, mintha legalább kétszáz kilós lennék, és csak fetrengek, mint egy felborított büdösbogár.
De jön a néni, érzem én is, hogy szorul a hurok, és fel kell tudnom kelni és el kell tudnom tűnni, mielőtt tényleg egész életemre büntetésben leszek, na meg aztán a bátyám is hallgathatja minden étkezésénél, hogy milyen rossz gyerek vagyok. Nincs rossz gyerek, csak eleven. És meg is elevenedek erre, mert a néni megtorpan, de érzem én, hogy nem olyan hosszan, hogy az nekünk jó legyen, és azért jobb lenne, ha lánnyal megúsznánk ezt most. Négykézlábra nyomom magam, majd felkelve elkapom a csuklóját, és magam után húzom a parancsszóra, másik kezemmel a gördeszkámat markolom fel, és mikor kiérünk az ajtón felugrok rá, a lányt meg a derekánál fogva szorítom magamhoz, ahogy gyorsítok. - Nem foglak leejteni, nyugi, de azért próbálj meg ráállni a deszkára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Fogalmam sincs, hogy hogyan jutunk ki a néni karmai közül, és hogy hogyan tudjuk nagyobb esés nélkül kivitelezni azt, hogy eljussunk a folyosó másik szakaszára, de, amikor beveszem vele a kanyart, már teljesen magabiztos vagyok, főleg, mert ő is szilárdan áll már a deszkán, rendben leszünk, ez a fő.
- Andris vagyok. - szólalok meg, amikor már nem érzem azt, hogy ha kinyitom a számat, akkor kiugrik a szívem, aztán üldözhetem a folyosókon, hogy visszajusson a testembe. - Vagány a békád, meg te is - teszem még hozzá, ahogy egy biztonságos, csendesebb szakaszon lelassítok, és szorosabban ráfogok a derekára, hogy ne boruljon meg, amikor megállok vele. Olyan szépen jöttünk eddig, nem kellene, hogy most legyen valami tragédia, a gyengélkedő azért elég messze van innen. - Rendben vagy? - pillantok le rá érdeklődve, óvatosan elengedve őt, hogy le tudjon szállni a deszkámról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Békát hallok, de gondolom Rékát mondott, mindenesetre most nincs idő arra, hogy visszakérdezzek, mert ha meg tényleg valami furcsa néven nevezték el, és valóban Béka a neve, akkor ki vagyok én, hogy ezt ne tekintsem egy valódi névnek? Amíg a bátyám elmondja a második nevét is, addig én ezt rendszeresen kihagyom, mert a kiejtésnél, nos kissé másabb, mint leírva, és nem egyszer jött már akaratlan nevetés rá. Szóval nem, az én nevem sem épp a legjobb, habár nem hiszem, hogy a szüleim azért adták, hogy folyton nevessenek az emberek körülöttem.
- Egy életre szóló élmény volt. Gyakran csinál ilyet? - nem sok közöm volt még békákhoz, de ezek szerint jobb lesz, ha vigyázok velük, mert nagyon is veszélyesek tudnak lenni, és én nem éppen az a veszélyesen élő típus vagyok, kivéve, amikor tele van egy terem érzelmekkel, én meg belegyalogolok. Tudom, tudom, ezt mások bájitaltannak hívják, és kötelező órának. - Teljesen, eléggé ellenálló vagyok, és többnyire tudom, hogy hol vannak a korlátok. - Többnyire, most valahogy nem sokon múlt, hogy katasztrófa legyen a vége, és Carlos miatt szeretnék legalább az első hónapban büntetésmentes lenni. Utána már nem tudok felelősséget vállalni magamért. - Akkor jól értettem, hogy Békát mondtál! Én meg azt hittem, hogy Réka. Nem vagy rékás. A Léna jobban illik hozzád. - legalább a fülemmel még nincs baj, az is valami. A deszkát felnyomom, hogy a kezemmel tartsam, mielőtt elindulna, és kérdőn lepillantok rá, majd fel a lányra. Más srácok biztos valami nagyon vagány dolgot mondanának most itt, én azonban csak a tarkómat vakarom meg. - Gördeszka, először az 1960-as években volt népszerű, kaliforniai szörfös fiatalok a deszkáikra kereket szereltek és azokkal szlalomoztak. Aztán elterjedt. - nem, amúgy tényleg jó helyem van nekem a Navinében, csak nagyon sokat tudok a deszkákról. - Ezt a bátyám vette nekem, amikor külföldön tanult, de vannak még deszkáim, adhatok egyet kölcsön, amíg megtanulsz. Megtanítalak. - keress barátokat és olyan tevékenységeket, amiket szeretsz, ez azt hiszem pipa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem tudok. Egy puffskein volt az anyukája talán? - vagy az apukája, mindegy, de ők szoktak fikát enni. Erre most a béka is megtette. - Szóval egy béka volt az első, akinek tetszek. Ezzel nem biztos, hogy Carlosnak elbüszkélkedem. - de, elfogok, mint találkozunk. Már látom is magam előtt, ahogy belezuhanok a babzsákba, és közlöm vele, hogy tetszem egy békának, és hogy ezt értésemre adja, feldugta a nyelvét az orromba. Már az évnyitón is tudtam, hogy ez egy furcsa iskola, sőt, előtte, amikor a bátyám találkozott a jövendőbeli feleségével, ezt tetézte a káosz, most meg a béka. Amikor azt mondta, hogy nem fogunk itt unatkozni, azt hittem, hogy csak biztatni akart, de gyanítom, hogy látott valamit, vagy valamiket, amit nekem nem mond meg.
- Menekülni? Nem, de gördeszkázni igen. A bátyám is és én is nagyon szeretjük az aeromágiát, csak a családban volt, mi nem vagyunk elemi mágusok, ő seprűn volt jó, én a deszkán. - csak úgy dől belőlem a sok szó, mintha nem tudnék megálljt parancsolni. Kíváncsiságból egy kicsit lopok is tőle, érzelmeket, de észrevétlen mennyiséget, és nem találok mást, csak jó érzéseket, őszinte ember, aminek nagyon örülök.
- Én is hívjalak Békának? - kérdezem mosolyogva, mert automatikusan így mutatkozott be, és gondolom ennek az az oka, hogy ezt is szereti használni, én pedig alkalmazkodom. Drága Carlos, ma megismerkedtem Békával, akinek van egy békája, akinek bejövök. A történet pedig úgy érzem, hogy itt nem fog megállni. Arra, hogy a bátyám nagyon szuper, csak kiszélesedik a mosolyom és elpirul a fülem töve. Tényleg az, az én bátyám a legeslegszuperebb, mindig is az volt, mindig is az lesz. Elnevetem magam, ahogy hadonászik, és hirtelen, amikor már kiszámoltam a kézmozdulatait, elkapom a csuklójánál a két kezét. Nem erőszakosan, de határozottan, és finoman kettőn közé eresztem. - Az én gyakorlódeszkámat adom neked, kemény deszka, sok kopással, de erős. Ha deszkázol, magadra kell a legjobban vigyáznod, rendben? - kérdezem mélyen a szemeibe nézve, komolyan, ami tőlem szokatlan, de nem szeretném, hogy baja essen.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Engem még nem győzött meg a jólneveltsége. - nem, én még mindig békanyáltól úszónak és békaszagúnak érzem az orrlyukamat, pedig megpróbáltam már semlegesíteni ezt a kellemetlen érzést, de a sokkhatás azért az még itt tartja ezt az egészet, és csinálhatok bármit, itt is fogja tartani. Ez a béka jön majd még az én utcámba, de azt nem garantálom, hogy nem állok majd bosszút. Jó végignyalni nem fogom, mert abból azért én jönnék ki rosszabbul azt hiszem. Arra, hogy mit szeretünk, hogy okosat meg formásat nagyon elpirulok, mert én ilyenekbe még nem gondoltam bele, és lesütve a szemem a tarkómat vakarom meg, mert nem tudom, hogy mit is kellene mondanom erre, de szerencsére ő előbb jelenti ki, hogy ez furcsa. Igen, ez nagyon furcsa. - Nem kategorizálok. Vagyis, még sosem csináltam. - ezt azért fontosnak tartom elmondani, mert egy lány lehet nagyon szép, vonzó, de nagyon rossz természetű is, és lehet kevésbé okos, de olyan aranyos, hogy azt nem lehet leírni.
- Ha szeretnéd, hogy Lénának hívjalak, akkor rendben. - nekem tetszik a Béka is, de az előbbi kaland után nem szeretném, hogy mindig, amikor megszólítom, akkor a mai incidens jusson az eszembe. Sokkal inkább koncentrálok arra, hogy fogom a csuklóját, és a szemébe nézek. Carlosnak így jött, így látta meg, hogy ki lesz a felesége, hogy megfogta a kezét, és a szemébe nézett, és akkor ott volt az egész, látta, ahogy hátra pillant a lány, megszólította őt, az esküvőjükön, és azt hiszem, ez most egy olyan pillanat, nekem is látnom kéne valamit, nem? De semmi. Nuku. Csak egy kis érzelmi változás, amit felismerek, mert az én érzelmeim is ilyenek szoktak lenni, amikor akaratom ellenére érnek hozzám. Követem a tekintetét, és zavartan visszahúzom a sajátjaimat, sőt, hogy ne csináljak megint ilyet, a pulcsimba rejtem őket. - Cserébe? - húzom össze a szemöldökeimet értetlenül, és megint zavarba jövök, mert most bezzeg jönnek a képek, hogy miket lehet cserébe kérni, és ahogy rám néz, az sem könnyíti meg a helyzetet. Biztos vagyok benne, hogy már teljesen elpirulva nézek rá, mielőtt lesütöm a szemem. - Nem tudom, hogy mit szoktak cserébe kérni. Még nem tanítottam senkit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Jövendőbeli? Mondd csak Carlos, mégis hány lányt szeretnél feleségül venni? - azt mondta, hogy a szőke lány lesz a felesége, én meg azt mondtam, hogy Rebeka, de nem kérdezte meg, hogy mi a szőke lány neve, így lehet, hogy ő Rebeka, az viszont, aki a churros-t nekem csinálta, egy másik Rebeka. Elővéve a telefonom, kicsit pötyögök, és meg is találom a keresett adatot. - Itt is van. Magyarországon benne van a harminc leggyakoribb névbe. Azt jelenti, hogy boci. Vagy jól táplált. Nem egy kedves név. Elég sok Rebeka lehet ebben az iskolában, ha ilyen népszerű név. - azzal nem vitatkozhatok, hogy nem biztos, hogy azért álmodott vele, de ha az ember testvére találkozik egy lánnyal, megérinti, és látja magukat az esküvőjükön, előtte meg többször, több hangszínen mondja ki ezt a nevet, eléggé gyanús.
Nyiffanok egyet, amikor összeborzolja a hajam, nem mintha rontani tudott volna a helyzeten, de azért mindig ki kell adnom ezt a hangot, pedig szeretem ám, amikor csinálja, de nem vallanám be neki. - Nekem tetszik, menjünk. - megéheztem ezekre a nagy izgalmakra, és befelé haladva természetesen igent mondok a házmegnézésre, és már el is kezdem sorolni, hogy milyen lesz a szobám, mert vannak elképzeléseim, amiket csak sok étellel lehet elnyomni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Elvileg a rellon előtt találkoznánk Lénával, csak még van bent valami elintézni valója, ami úgy érzem, hogy túl hosszúra nyúlik, de lehet, hogy csak a para kinézetű folyosó teszi. Én spanyol vagyok, a napra vágyom, nem egy ilyen nyirkos helyre, aminek olyan gyér a megvilágítása, hogy simán egy pók is bemászhat a számba. Nem képtelenség, amióta a béka nyelve az orromban volt, mindent el tudok képzelni. Ezt is. A legnagyobb megkönnyebbülésemre jött Archie, akitől csak azt akartam kérni, hogy menjen oda Lénához, és mondja azt neki fenyegetően, hogy "Anasztázia", de az még jobban tetszett, amit ő ajánlott, hogy bevisz a házába, és én magam mondhatom Lénának, hogy "Anasztázia". Fenyegetősen, hogy értse, halálra rámültem, lépjünk. Hát horrort se nézek, nem, hogy ez a hely. Nem embernek való.
- Nem lehet, hogy az én hibám? Mi lenne, ha arrébb mennék, és akkor már nem érezné a bejárat, hogy egy navinés áll itt. - ki tudja, lehet, hogy van egy egyéni azonosítószagunk, amit senki sem érez, csak a bejáratok, és ha mondjuk elég ideig dörgölőztél egy más házba valóhoz, akkor átveszed a szagát. A gondolatra lopva végigsandítok a fiún, de biztos vagyok benne, hogy ha bele is menne, Léna éppen akkor lépne ki az ajtón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ez már a sokadik hét, hogy nem húzhatom fel egyik pulcsimat sem, és most már kezdek hisztis lenni emiatt. El kellett mennem pólókat venni, hogy ne legyek olyan srác, akinek csak három van. Pedig eddig rendben volt, a hétfőit szellőztettem szerdáig, a keddig péntekig, a csütörtökit meg arra az esetre, ha hétvégén mentem valahova, vagy, ha nem mostunk és kellett hétfőre. Nem volt más hátra, el kellett mennem, és szereznem kellett egy pár darabot, így már van kilenc pólóm. Még a végén tisztára lányos leszek.
- Kellene, de ebben a nagy melegben szerintem esélytelen.- Sóhajtok bánatosan, ahogy mellette elheveredek, úgy, hogy a teste árnyékot képezzen a fejemnek, ha már elvette a sapkámat, és a térdében lévő két kis mélyedést kezdem el piszkálni. Olyan, mint egy mosolygós néni, amikor így ül, pont úgy ráncolódik. - Horg így is legendás. Legendásan rondán tud rám nézni, legendásan hosszú a nyelve, de akár fel is dobhatnánk valamivel. Nem is tudom, színekkel, vagy lehetne szárnya. Repülőbéka.- A kezem a homlokomra teszem, és nézem, ahogy az állat teljesen ki van készülve szintén.- Kéne neki egy társ nem? Vagy van csaja? - fogalmam sincs, hogy a békáknál ez hogyan működik, de szerintem nem tesz jót neki, hogy csak így tesped csóringer állatja.- Hozhatok neki egy spanyol, forróvérű szeretőt, szerintem Gabi bá értékelné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nekem kellett volna motiválnom téged a tanulásra? - most kellene bevallanom, hogy én amúgy minden vizsgámmal készen vagyok, mert Carlos nem közölte előre, hogy mikor megyünk haza Spanyolba, de nem akartam azt sem, hogy én legyek az, aki gátat szab a tervnek. Amikor azt mondja, hogy megyünk, akkor megyünk. Csak remélem úgy mondja, hogy Lénának tudok szólni előtte. Nézem, ahogy Horg hátat fordít nekem, sőt, el is ugrál, ami a biztos utálat jele, de nem tudok ezzel sokáig foglalkozni, mert meghallom Léna nevetését, a _nevetést_ és ettől rögtön nekem is nevethetnékem támad. Hangosan hahotázva, a hasam fogva, magzatpóz dölöngélek, és érzem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon. Aztán a jó pillanatnak egyetlen másodperc alatt vége szakad, ahogy Gábor, az Edictum macsó neve felsejlik, én pedig olyan leszek, mint egy vadászkutya, minden érzékszervemmel ráfókuszálok Lénára, és hallom, amit mond, de az agyam máshol jár, felfogja persze ezt is, de jelenleg arra koncentrálok, hogy az első csók, lehet-e taktikai csók. Gábor ellen, szigorúan, és ha mondjuk megcsókolom, akkor után muszáj-e folytatni, vagy, mondjuk megemésztjük, és majd visszatérünk rá. Kívülről olyan vagyok, mint Carlos, rendesen belefagyok a pillanatba, amíg felveszem a fonalat.
- A békád kedveli? Pocsék ízlése van, Gábor minden szünetben sajtot eszik, láttam. - biztos sajtszagú is. Hogyan lehet szeretni valakit, aki sajtszagú? Nem is értem. - Majd megbékítem, valahogy. Nem mintha ne ő kezdte volna. Csak mondom, nem én dugtam fel a nyelvem az orrába. - az beteg is lett volna, és szerintem kivitelezhetetlen, szóval nem is értem, hogy miért lennék kedves vele. Dehogynem tudom, Léna miatt. - Miből kellene készülnöd? Kikérdezlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Furcsa egy terv, de nem hülyeség, nagyobb és elviekben okosabb is vagyok, bár szerintem ezt a tényt kevesen támasztanák alá, az utóbbi időben okoztam egy kisebb kárt, loptam is, egész bevásárlást banyatankban, bár az nem volt éppen szándékos, és vissza is vittem, szóval azért annyira rossz sem vagyok. Eleven.
- Én csajt akartam neki szerezni. - emlékeztetem Lénát a mutatóujjam felemelésével, figyelmeztetően. Nem akartam a békájával érzelmeskedni, hanem azt akartam, hogy legyen neki jó. És folytatnám is a kioktatást, ha hirtelen nem teremne ott a szája, és én azonnal érzem, hogy az enyém meg kiszárad. Ilyenkor szokták az emberek megnedvesíteni az ajkaikat, és én is így teszek, mert ha csókolózni kell, akkor nehogy cserepes legyen az a csók. És akkor, ahogy jön felém, szinte megáll az idő, felkészülök, lehunyom a szemeimet, hiszen mások is így csinálják, és abban a pillanatban homlokon puszil. Én meg csukott szemmel csücsörítek, mint egy idióta, hogy a végén csak elterüljek megsemmisülten, és a fűből nézzem, ahogy mozog, olykor árnyékot vetve a szemeimre, de nem látom a vonásait, csak a vonalait. Elmosolyodom a látványra, és mikor már-már idillinek tűnik a helyzet, Léna megindul, én pedig nevetve eredek a nyomába, de nem érem el, mert annál gyorsabban éri el a tavat, plusz nekem még ott van az is, hogy a cipőmet, a zoknimat, a pólómat levegyem. Hezitálok egy pillanatig a nadrágon, de mivel ezt szeretem, így mennie kell annak is, és végül a “no problama”-s boxeremet megvillantva a világnak, befutok utána, és ha el tudom kapni a derekánál, akkor felemelem és a vízbe dobom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ez csak természetes, megelőző csapás volt, kivédekeztem a készülő támadásodat. - felelem nagy bölcsen, mint aki a világ titkára jött rá. Persze ez nem az, de azért elégedettséggel tölt el maga a tény, hogy felháborítottam. A világ azonban nem ilyen egyszerű, és igaz a mondás, hogy mindent kétszeresen torol meg, hiszen abban a pillanatban, amikor Léna felfekszik a víz felszínére, az idő lelassul, és korábban jelentéktelen részletek válnak sokkal fontosabbá. Az, ahogy a víz csillan a szétterülő vörös fürtök körül. A tekintetem a pilláira téved, van egy vízcsepp a bal szemén, és tűnjek bármennyire is őrültnek, ebben a pillanatban pontosan érzem az ízét annak a cseppnek, mint éppen most csókolnám le onnan. Emlékszem az álomra, amit gyerekként álmodtam, emlékszem a hiányérzetre, ami ébredéskor volt. Emlékszem, hogy azt hitték, beteg vagyok, mert aznap nem volt étvágyam, aztán elfelejtettem az álombéli lányt, és eddig a pillanatig nem is jött elő. Most másnak érzem magam, nem Andrisnak, akinek az orrába egy béka nyelve került, vagy, aki gördeszkán suhan el Kakasi prof elől, hogy megússzon egy büntetést. Most Andrés vagyok, az, aki, ahogy az álomban is, oda fog hajolni, hogy lecsókolja a vízcseppet, majd megcsókolja a lányt. Ez fog történni. Az ajkaimat megnyalva hezitálok egy pillanatig, és ez pont elég arra, hogy a másik fél másként rendezze a helyzetet, és jó adag vízzel terít be, ami a számon, orromon, fülemen a testembe jut, és nem csak a hajam, de az egész lényem vízben úszik, én pedig prüszkölve és nevetve kapom el a lábait a negyedik próbálkozásra, miután már kellőképpen megcsapkodta az alkarom a nagy lendületességű lábaival és húzom őt közelebb úgy, hogy a két lába közé férkőzve, a lábait a bokájánál fogva tartsam magam mögött.
- Te sem vagy jobb, Béka, kifröcskölted a fél vízkészletet. - Ciccegem úgy, mintha egy kezdő tanár szidna, aki nagyon el akarja adni magát. Arra azért vigyázok, hogy ha süllyeni kezdene, akkor elkapjam, de most még láthatóan biztonságban van. - A foglyom vagy. Adnod kell valamit a szabadulásért, amit talán elfogadok, talán nem. Hallgatom az ajánlatod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Köszönöm a bókot. - szélesedik ki a vigyorom, hiszen lássuk be, pontosan erről van szó. Folyton azon morfondírozok, hogy miként vicceljek meg valakit, és ebben tökéletes partnerre leltem Békában, aki valóban a legjobb. - A legeslegjobb. - Értek vele egyet, ez nem is kérdés, hiszen tényleg ő az. Arra, hogy a foglyom lenne, elnevetem magam, és őszintén szólva, semmi ellenvetésem nincs ezzel kapcsolatban. - Rendes leszek veled, ígérem. Kimehetsz a friss levegőre, és nem kell egész nap egy nagy pálmafalevéllel legyezned, de úúú láttad a Star Wars-t? Majd olyan rabszolgaruhád lesz, mint Leia-nak. Jó lesz. - azért az néha tagadhatatlan, hogy mennyire kamasz vagyok még, de az a ruha, az nem hagy sokat a képzeletnek. Felhúzva őt magamhoz nevetve jegyzem meg, hogy: - Látod, ezért szeretlek olyan nagyon. - szorosan tartva őt, így most fölém magasodik kicsit, vörös haja a kezemhez ér, és a felsőtestünk is nagyon közel van. A szemeimet az égre emelem, mintha így láthatnám a hajamat, amit formáz éppen, és elképzelni sem tudom, hogy nézhetek ki, egyáltalán megállt-e a hajam, de azért pózolós arcot vágok. - A bátyád punk volt? Mit szóltak a mamádék hozzá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- TE MÉG NEM LÁTTAD?! ÚRISTEN KIVEL BARÁTKOZOM ÉN?! - ez a lány egészen biztos, hogy ki fog csinálni teljesen. Hogyan nem lehet látni a Star Warst? Hogyan nem lehet tudni AZT a ruhát?! Teljesen ki vagyok akadva, ez nem maradhat így. - Meg kell néznünk. A régi hármast, meg az utána jövőt, ami az első. A legújabb filmeket meg nem. Okkal. Szóval nem, de a hat filmet igen. - Jóleső borzongással tölt el, ahogy a hajammal játszik, és amikor pislogok, olykor egy kicsit hosszabban tartom csukva a szemem, kiélvezem a pillanatot, ér érzést, és kicsit talán el is pirulok, amikor kicsúszik a “szeretlek” szó. Akkor nem is fogom fel igazán, csak utána, amikor megértem, hogy mit is mondok, és ebben a pillanatban kicsit megkönnyebbülök, hogy Léna nem vette észre, hogy ezt mondtam.
- Nem is találkoztál vele? - kérdezem csodálkozva, felpillantva rá. Emlékszem arra, hogy milyen rossz volt, amikor Carlos bentlakásos volt, majd mire én is az lettem, ő másik iskolába ment. Hiába beszéltünk nap, mint nap, én azt szeretem a legjobban, amikor meg tudom őt érinteni, látom a reakcióit, mert a bátyám arcjátéka sokkal több mindent elárul, mint hinné, és az külön előny, hogy meg tudom érinteni, és érezni tudom az érzéseit. Miközben mesél, a hátát simogatom, érzem, ahogy a kettünk között pattogó boldogságba egy szikrányi másabb érzés vegyül, egy szomorúbb érzés, amit elszívok, és nem hagyom, hogy Békához visszajusson.
A szívem hevesebben kezd verni, nem csak a mellkasomban, de a torkomban is érzem, sőt, Léna ujjai nyomán is, a felforrósodott bőröm alatt is. Mintha mindenhol a szívem dobogna, és érzem, ahogy a vágy lassan teljesen átjár, és talán Léna is érzi, mert a következő pillanatban megölel, mielőtt még mozdulnék, és pedig magamhoz szorítom őt, és ebben a pillanatban csalódottságot érzek, mert most először, azt hiszem, szerettem volna a csókot, és nem csak taktikai szempontból léptem volna meg, annak érdekében, hogy más fiút ne vegyen észre.
- Bocsánatot kérek tőle, jó? Ha nem válik be, akkor hozok neki egy lányt spanyolból. Egy tüzes békalányt. - mielőtt elválna tőlem, lopva beszívom még az illatát, utána sem engedem el teljesen, ujjaimat az ujjai közé csúsztatva indulok el vele, hogy megkeressük Horgot.